welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

bree&&pavi » can't stop the party
TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the partyPént. Jún. 22, 2018 2:38 pm

bree&&pavi


Nem ez az első alkalom, hgy Londonban járok és reményeim szerint nem is az utolsó. Erősen gondolkodom rajta, hogy otthagyom az egyetemet és ideköltözöm, de ebből még bármi kisülhet.
Úgy érzem, hogy ez a hétvége más lesz, mint a többi. Magányosan, egyedül jöttem ide bevenni a várost a kis megtakarított pénzemből ahelyett, hogy végre hazamentem volna meglátogatni a családom többi tagját. Pedig ha a forrásaim nem hazudnak, akkor most Réka és Enikő is Kaposváron vannak, ami nagy szó, mivel egyikőjük sem jár haza valami gyakran. Míg az egyik a munka megszállottja, addig a másikat szimplán a férje és a kislánya élteti. Már azt sem tudom, hogy mikor találkoztam velük utoljára. S őszintén megvallva ez most elég csúnyán fog hangzani, de nem is repesek attól, hogy találkozzam a családommal. Sokkal jobban érzem magam, hogy eljöttem Anglia szívébe és betévedtem ebbe a buliba, ahol minimum olyan jó nőkkel találkozhatok, mint ez a tüzes vörös.
- Ebben teljes mértékben igazad van. Valóban legyűrte a többség az ősember szintjét, ahogyan én is. Pont ez az egyik oka annak, hogy a melleidre tudom vezetni a tekintetem, de ha ennyire zavar, akkor mostantól csak a szemeidbe fogok nézni – rántom meg a vállam. Jól tudom, hogy egy bunkó parasztnak tűnhetek, hogy így viselkedek. Belógok ebbe a buliba, s még csak meg sem erőltetem magam, hogy levegyem a szemeim a lány kebléről. Úgy vagyok vele, hogy itt nem ismernek és olyan lehetek, amilyen csak lenni szeretnék, ha csak egy hétvégére is.
- Oh hidd el édesem, létezik! – mosolyodom el. Elég sok könnyű vérű liba van otthon és Dublinban egyaránt, akinek bármit mondok rögtön az ágyában kötök ki. Persze most nem feltétlen szándékom az ágyba csalogatni ezt a lányt, de ha megtörténne én nem panaszkodnék.
- Pedig a jeges tea jó dolog, lehet inkább azt kellene innod, nemde? – kérdezem szemtelenül. Igazából az nem feltétlenül tetszik, hogy úgy kezel, mintha ki tudja hány évvel fiatalabb lennék nála. Fogalmam sincs, hogy ő hány éves, de ha idősebb is, akkor se sokkal, így nem kellene ezt emlegetnie folyton. Viszont az már igazán felkelti az érdeklődésemet, hogy ő megy előttem és nem fordítva. Be kell vallani nem csak a mellei sikerültek ilyen jóra, hanem a feneke is. Ah, le kell nyugodnom!
- Nem lesz kicsit erős neked az a tequila? Még a végén rám fogsz mászni – poénkodom vele, s remélem velem együtt fog röhögni ezen vagy még tényleg megpróbál levarrni. – Én is egy tequilát szeretnék – mondom a pultosnak, s ki is fizetem a piákat.
- Jelenleg Dublinban élek, de egyébként Kaposvárat mondanám az otthonomnak, Magyarországon van – teszem hozzá, mivel nem igazán szokták tudni, hogy hol van az én kis szülővárosom. – Na és te? Illetve a nevedet is megtudhatnám? Persze az igazit, kamunevekre nem vagyok vevő – kacsintok rá és nekidőlök a pultnak. Közben megérkezik a tequilánk is, s a só és a citrom egyaránt.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Mar. 04.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
✤ dublin ✤

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the partyKedd Ápr. 03, 2018 11:37 am



pavi&bree
A little party never killed nobody...

Többnyire elképzelések és elhatározások szerint élünk. Utóbbi esetében tervezünk, célokat tűzünk ki magunk elé, melyek eléréséért – személyiségtől függően – mindent megteszünk. Miért is csináljuk ezt? Általában a végeredmény elégedetté, meglehet boldoggá tesz. Olyankor büszkévé válunk, legyőzhetetlenné. Lássuk be, nincs is annál jobb, amikor engem jókedvemben találnak, hiszen boldog Briana = boldogabb emberek. Senki sem akar szembenézni a letörtségemmel, hiszen amennyire édes, úgy rettentő elviselhetetlen is tudok lenni. De mi a helyzet az elképzelésekkel? Nos mindenki fejében él egy átlagos kép, legyen bármilyen témáról is szó, de az nem sokban fedi le a valóságot. Elképzeljük, hogy szervezünk egy egészen jónak ígérkező bulit. Beleéljük magunkat a kikapcsolódásba, a kevésbé nyugalmas percekbe és sodródunk. Ennek ellenére kapunk egy képet valamilyen pasasról, aki a pultot támasztva próbál beszélgetést kezdeményezni, majd egy fiatalabb srácról, aki le se veszi a szemeit a melleidről. Hurrá! Ugye mennyire illúzióromboló is tud ez lenni? Ezért már egy jó ideje megtanultam, hogy egész alacsonyra kell helyeznem az elvárásaimat és akkor nem kerülök ki csalódott félként belőle. A srác egyébként totál nem ismerős számomra – bár a fele társaság nem az, de ők legalább nem mutatkoznak előttem ennyire nyilvánvalóan. Azt sem mondhatnám, hogy a megszaladt italok száma miatt címkézem fel őt ismeretlenként, mert egy pohárnál azért többre van szükségem ilyen hiba vétéséhez. Mindezeket elvetve elegyedek vele beszélgetésbe és bár cseppet sem repesek az örömtől emiatt a feltűnő bámulás miatt, úgy tűnik a velem szemben állónak mindenre megvan a maga válasza. Sőt mi több engem állít be hibásnak a ruhaválasztékom kapcsán. Aligha feltűnő mosoly formájában tündökölnek ajkaim, amik másodpercek alatt tűnnek is el és jelenlétüket többnyire csak én érzékelem.
- Ez lenne a jó tanácsod, hm? – kérdezek vissza. – Javíts ki ha tévedek, de úgy gondolom az ősember szintjét már a többség rég legyűrte, ezt figyelembe véve pedig úgy gondolom, képes vagy irányítani a nézésedet, nemde? – érdeklődök tovább, mégis oldalra tekintek magyarázatától, és mintha szórakozottan is reagálnék is mellé.
- Létezik egyáltalán olyan, akinél még beválik ez a szöveg? – egy fintort ejtek, és bár kimenteném magamat, mégsem próbálkozok annyira erősen. Már csak azért sem, hátha kiderül kihez is van köze. Égnek emelem egy pillanatra a tekintetemet az idegenvezetésre kapott választ illetően, mielőtt tovább evezhetnénk a korom kivesézését illetően. Nem akarom elszomorítani az igazsággal kapcsolatban, így hangosan nem is osztom meg vele, ha már ennyire teper valamiért.
- Élj csak ebben a tudatban. – mosolygom meg a feltételezését, végül egy ajánlattal élek felé, amelyet ő könnyedén visszapasszol.
- Gondoltam ajánlasz valamit, de a jeges tea most nem tetszene, így majd választok magamnak. – lépek el mellette, és mivel tudom, hogy erre megy ki az egész udvarias játék, így megindulok előtte a pult felé, hagy legyen már egyszer az életben az én hozzájárulásommal is gyereknap. Ezután viszont első dolgom elzavarni a pultnál szobrozó férfit, és a helyére ülni, hogy italt rendeljek magamnak.
- Mhm, nekem egy tequila lesz..és neked? – fordulok Fürtöske irányába, és a polcon lévő szénsavas italokon állapodik meg a tekintetem. – Málnás üdítő? Úgy hallottam finom. – ugratom őt tovább, de hogy lássa nem vagyok egy szívtelen hárpia, így bájosan rámosolygok, végül hagyom őt választani.
- Az már lejött, hogy nem szerepelsz a meghívottak között, de ha nem tévedek, London sem mindennapos megálló számodra. Honnan fújt ide a szél? – hozakodok fel egy témával, majd beleiszok a kapott italomba.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
73

reagok :
38

Csatlakoztam :
2018. Mar. 01.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the partyPént. Márc. 30, 2018 2:39 pm

bree&&pavi


A hangos zene dübörög a fülembe, ami később még nagy fejfájást fog okozni nekem. Jobbnak tartom, ha nem arra koncentrálok, hanem inkább iszok valamit. A pia mindig sikerül ellazítani. Otthon, Kaposváron, rengeteget ittam a gimiben a haverjaimmal. Többnyire megvettünk egy-egy üveg piát egy péntek este és kiültünk valamelyik parkba megiszogatni. Persze arra is volt példa, hogy valamelyikünk megcsócsálta az édesapjának a házi pálinka vagy házi bor készletét és azt lefetyeltük be, mint valami éhes óvodás. Akkoriban jellemző volt rám, hogy dohányoztam is, de ez a mai napra már abbamaradt. Többnyire csak akkor gyújtok rá, ha iszom vagy ha indokolatlanul leszek nagyon ideges. Az előbbi azért elég gyakori, de az utóbbi ritka, mint a fehér holló. Valljuk be azért most is heti egy-két alkalommal a pohár fenekére nézek, de legalább már nem szívok el naponta egy doboz cigit. Nem is volt valami költséges, a tekertet meg a töltöttet, amelyek olcsóbbak lettek volna ki nem állhattam.
Gondolom Anna azt hiszi, ha már kiruccantam Londonba többynire ismerkedek és körbejárom a várost, ami már ma elkezdődött és eskü, hogy holnap folytatom, ha nem egy árokban ébredek fel pénz nélkül, hanem visszatalálok a szállásra. A címet tudom, ha nem iszom le a pénzem, akkor majd hívok egy taxit a buli után. Sétálva vagy tömegközlekedve soha a büdös életben nem találnék vissza az egyszer szent. Mondjuk akármit is hisz avgy gondol a nővérem nem fogom visszafogni magam, nem azért vagyok ebben a buliban, hogy préda nélkül távozzak.
Az elmélkedésemből a gyönyörű lány csettintése ránt vissza a földre. Nagyokat pislogok, s feltűnik még mindig a szépen kerekedő melleit bámulom. Lazán elmosolyodom arra, amit mond és a szemébe nézek. Az arca is szép, nem lesz könnyű ezt is bámulni.
- Nem kellene ennyire szexi ruhába felöltözni és akkor nem bámulná minden pasi a melledet – rántom meg a vállam, s közben arcomra egy halvány mosoly kúszik. – Ezt inkább vedd dicséretnek, ha én nő lennék és ilyen testem lenne, akkor biztosan kihasználnám a lehetőségeim – folytatom a mondandómat. Biztosra veszem, hogy az ő helyében mindig elcsábítanék valakit és minden este más ágyában kötnék ki. Engem aztán az sem érdekelne, ha sokan ribancoznának, csak féltékenyek, hogy én megtehetem és ők pedig nem.
- Azzal is beérem, ha nem vagy idegenvezető típus, hogy a mai estén a gondomat viseled – kacsintok rá vigyorogva. Nincs bennem semmilyen szexuális utalás és remélem nem is érti félre, de ersze azt sem tartom kizártnak, hogy még úgy is bepróbálkozom ma nála, ha látom, hogy engedi. Ha nem, akkor nem égetem le magam mindneki előtt, annyit nem ér az egész. – Az én koromban? Pedig te is olyan fiatalnak tűnsz. Ha tippelnem kellene nem vagy több huszonkettőnél – bókolok tovább és remélem, hogy ezzel sikerül egy kissé megpuhítanom. A lányoknak általában jobban esik, ha fiatalabbnak nézik őket, nemde?
- Benne vagyok, mit szeretnél inni? – kérdezem vigyorogva és a pult felé mutatok, hogy menjen előttem. Nincs az a pénz, hogy én menjek előre. Még a végén eltűnik a szemem elől és még a fenekét sem stírölhetem le, ami valószínűleg épp olyan formás, mint a mellei.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Mar. 04.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
✤ dublin ✤

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the partyHétf. Márc. 19, 2018 12:24 am



pavi&bree
A little party never killed nobody...

Mindenki másképp dolgozza fel fáradtságát egy hosszú nap után, és egyeseknek az alvás segít, engem pont, hogy annak megvonása éltet. Nem hazudok, amikor azt állítom, rettentő fárasztó tud lenni mások boldogságát előtérbe helyezni, amely szinte minden napunk alappillérjeit képezi. Tényleg csodálatos, amikor két idegen a végén elégedett párként sétál el, mindazonáltal egy idő után kiakasztó is, ha az ember lánya éjjel-nappal másokat segít ahhoz, hogy a társadalmi normák részesévé váljon. Nem arról van szó, hogy itt és most egy stabil párkapcsolatra van szükségem, mert magamat ismerve nem tudnék megmaradni egy helyben. Mozgásban kell lennem, mint egy cápának mert különben...meghalok?! Erős túlzás, de a lényeg, hogy az egész megállapodás meg hasonló dolgok nem nekem valóak. Egyszer megpróbáltam, és belebuktam. Noha az eljegyzési gyűrű hiánya még mindig szorítja ujjamat a gyengébb napjaimon, de az a tortúra még egyszer nem hiányzik az életemből. Ami lássuk be, valahol abszurd, tekintve a foglalkozásomat meg azt, amire felesküdtem, de talán ez is hozzásegít ahhoz, hogy a rózsaszín ködön kívül lássam a dolgok valódi ábrázatát, és megmentsem a gyanútlan hölgyeket/urakat a hibák halmozásától. Ez pedig mint már korábban említettem, egyszerűen kimerítő tud lenni és nekem is néha szükségem van egy kis kikapcsolódásra, ahol a szenvedélyemnek élhetek meg pár pohár italnak, amitől másnap reménytelenül érzem magamat, de aznap jó társaságot nyújtott. Cégünkhöz hozzátartoznak a különböző partik megrendezése is, ami a mi jószívűségünkből jön létre, mégis ezek merőben különböztek attól, mint amire nekem szükségem volt jelen pillanatban. Azokon az esteken a márkás pezsgőké és a végeláthatatlan bájolgásé volt a szerep, most viszont olcsó italokra és perces ismeretségekre volt szükségem. Ez viszont nem jelentette azt, hogy nem fogok korlátot szabni a vendéglistának, és követem figyelemmel az este menetét vagy az éppen betévedőket. Egy körüzenet, valami szegről-végről összeszedett ismeretség és a szervezés már akcióba is lendül. Órákkal később a hely olyan, amilyennek szerény személyem megálmodta, mindezek ellenére vagyok annyira hű a nevemhez, hogy még a legapróbb dologba is belekötök és perceken tartó hisztit rendezek miatta, melynek végén elégedetten kifújhatom a levegőt, és készülhetek az estére.
Az éjkék árnyalatban pompázó ruha tökéletesen kihangsúlyozza alakom részleteit, hajamat pedig az utolsó pillanatban teszem ziháltabbá kezeim segítségével. Pár kéretlen jópofizás még így is becsúszik, de ezeken átverekedve magamat már könnyedebben rendelek magamnak egy italt, és hagyom figyelmen kívül a kéretlen megjegyzéseket vagy a számomra kevésbé szórakoztató emberek társaságát. Poharam tartalmának kiürítése után hagyom magára a pasast, aki már egy bő öt perce magyaráz nekem, de be kell valljam, fogalmam sincsen miről, ezért úgy gondolom fontos sem lehetett. Megjátszott örömök közepette ölelem magamhoz az egyik csajt, aki talán a nálunk dolgozó lány egyik rokona, aki felé vetek egy figyelmeztető pillantást, hogy máskor szóljon, ha bemutat a családjának. Mindezek ellenére már éppen felkérem őket egy táncra, amikor valaki megszólít, de a további szövegelése sem nekem szól, hanem a ruhám kivágott részének.
- Hé. – csettintek egyet felhívva rá a figyelmét, hogy jó lenne, ha a további beszélgetésünk alatt nem a feje búbjával kellene szemeznem. – Ötletem sincs, hogy ez nekem szólt vagy a melleimnek, amiket előszeretettel stírölsz, de ha elfogadsz egy jó tanácsot; ha ezzel indítasz, rég veszett ügy vagy. – szisszenek egyet, majd megengedek magamnak pár másodpercet, hogy tüzetesebben végigmérjem őt.
- Új vagy..remek. Én meg nem egy idegenvezető típus. Mellesleg a te korodban már a többiek nem otthon vannak ilyenkor? – ugratom őt tovább, ha már ilyen módon indított, mégis az itallal kapcsolatos kérdésére visszatérek. – Ami a meghívást illeti..ha meglepsz valami ütőssel, meggondolom a maradásodat. – bájos mosollyal pecsételem meg mondandóm végeztét.

dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
73

reagok :
38

Csatlakoztam :
2018. Mar. 01.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the partySzomb. Márc. 17, 2018 12:15 am

bree&&pavi


London. Egyetlen szó, egyetlen város, mégis mindennél többet jelent. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem éppen Dublin volt a szívem nagy álma, de a pénztárcánkból és a jegyeimből mindössze ennyi tellett. Nem mondom azt, hogy szegény családból származom, sőt inkább az ellenkezője, de Magyarországon tehetősen felnőni nem ugyanaz, mint az Egyesült Királyságban. Itt hozzánk képest az árak az egekben vannak és büszkén mondhatom, hogy mi tudunk ezzel lépést tartani, de London mégsem jött össze. Talán egy napon, amikor befejezem az egyetemet majd itt fogok élni, az esős Angliában, de addig csak ilyen kiruccanások éltetnek, mint a mostani hétvége is.
A szüleim úgy tudják, hogy éppen Dublinban nyomom az ágyat a koli szobámban vagy valami lányt fűzögetek éppen jó szokásomhoz híven. Persze azt nem tudják, hogy a fiúk sem közömbösek a számomra, de erről nem is kell feltétlenül tudniuk. Ahogy arról sem, hogy végre sikerült elég pénzt összekapirgálnom az utcai zenélésből ahhoz, hogy kényelmesen el tudjuk utazni Londonba egy hosszú hétvégére és kihagyjam a pénteki tanítási napot. Mondanom sem kell, hogy biztos nem örülnének neki túlzottan, de most ez nem is számít. Élem a saját életem és nem állíthat meg senki. Egyedül Annának, a nővéremnek mondtam el a tervem, aki szintén Dublinban él, de vannak neki nagyobb titkai is annál a szüleink előtt, hogy fecsegni kezdjen rólam. Elég nagy baj szerintem, hogy otthagyta az egyetemet és most úgy csinál, mintha tanulni közben meg ki tudja mit dolgozik éppen. Már meg sem kérdezem, néha jobb a tudatlanság. Habár az a legszomorúbb az egészben, hogy néha én is elgondolkozom azon, hogy a nyomdokaiba lépjek.
Az egész napom azzal ment el, hogy a várost jártam és most estére úgy határozok, hogy a legjobb módja eme remek péntek lezárására, ha betévedek valami buliba és felszedek valakit. Nem titkolt szándékom ágyba vinni az illetőt, de persze nem a legszerencsésebb ezzel indítani. Ezt még Kaposváron megtanultam pár évvel ezelőtt. Őt fejlesztettem ki teljesen a technikámat, amit a mai napig használok. Nem mondom, hogy mindig bevállik, de azért a legtöbbször szerencsém van.
Az utcán sétálgatva rengeteg emberre leszek figyelmes, akik mind egyfelé tartanak. Összeszokott társaságnak tűnnek, így sejtéseim szerint egy helyre tartanak és a napszakot elnézve nem fagyizni indulnak, így a nyomukba szegődik. Farkamat behúzva kullogok utánuk és a sejtésem hamar beigazolódik, amikor betérnek egy buliba. Biztonsági őr meg minden ilyen finomság védi a helyet, még vendéglista is van, ám valamilyen csoda folytán sikerül bejutnom. Hogy lehetek ennyire baszott szerencsés? Remélem ezzel nem ér véget a jó dolgok sorozata a mai estére.
A helyre betévedve első utam rögtön a pulthoz vezet, ahol kikérek magamnak egy felest és egy sört egyszerre. Az előbbit lehúzom rögtön jó magyarhoz híven, míg a másikkal a kezemben indulok el felfedező túrára. Tekintetem egy vörös loboncon állapodik meg. Na jó nem hazudok, inkább a lány dekoltázsa jobban érdekel, de nem lehetek olyan udvariatlan, hogy csak azt bámulom. Mosolyogva lépek a lányhoz és a legmenőbb angol akcentusomat elővéve szólítom meg.
- Szia szépség – dőlök neki a falnak, s olyan lazának tűnök, mint talán még soha. Azt a kurva eget, de gyönyörű ez a lány! Szinte rögtön befuccsol az agyam és elfeledem az összes felszedős dumám. – Új vagyok a városban, igazán megtisztelnél azzal, ha meghívhatnálak egy italra – nézek mélyen a szemeibe, de elég nehezemre esik nem a melleit stírölni. Annyira bugyután hangzok, de már nem szívhatom vissza, amit mondtam. Remélem nem hajt el rögtön.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Mar. 04.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
✤ dublin ✤

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: bree&&pavi » can't stop the partySzomb. Márc. 17, 2018 12:13 am
Főszereplők » Briana Doherty és Pavelkó Bálint
Helyszín » Valami menő londoni klub
Szitu » Pavi beszökik a Bree által szervezett buliba, hupsz!
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Mar. 04.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
✤ dublin ✤

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bree&&pavi » can't stop the party
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: