welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Anaise Delacroix, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Kol & Hilde
TémanyitásTárgy: Kol & Hilde Vas. Márc. 18, 2018 11:45 am
Résztvevők: A Swendsen gyermekek, Nikolaus és Brynhilde
Szituáció és helyszín: Adolf Swendsen politikai kampányútjának egyik állomása, Trondheim városában
Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Kol & Hilde Vas. Márc. 18, 2018 11:45 am

Soha sem szerettem a politikát, nem is vonzott, érdekelni sem érdekelt, egyedül azért vagyok képtelen részt venni az ilyen hosszú és unalmas kampányút sorozaton, mert az apám ezt akarja és kötelez rá, ahogyan a családunk minden egyes tagját is. Amíg ő a tiszta és fedhetetlen politikus személyében szerepel hazugságot láttatva ezáltal a világgal, addig az anyám, mint mintafeleség tündököl mellette, nekem pedig a bátyámmal ugyancsak azt a tökéletes testvérpárt kellene eljátszanunk, akik, pláne most, abszolút nem vagyunk.
Nem is beszéltünk azóta a bizonyos éjszaka óta, ahogy lehetett kerültük egymást, még csak a másikra sem néztünk, ha mégis találkoztunk a családi vacsorákon. Pedig elég ritka alkalmak voltak azok, amikor mégsem sikerült a teljes napot egymás nélkül töltenünk, hiszen minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy ezt gond nélkül megvalósíthassuk. Én az egyetemen kívül leginkább a szomszédban töltöttem el az időmet, vagy bezárva magam a hálószobámba próbáltam a programozás elméleti alapjait a gyakorlatba is átültetni.
Hosszú napoknak tűntek és valójában azok is voltak, amíg figyelemre sem méltattuk egymást. Azt nem mondhatom, hogy nem hiányzott a bátyám, hiszen születésem óta hozzá álltam a legközelebb a családunkban, és az is rettentő nehéz volt, hogy visszafogjam magam, amikor már úgy éreztem, hogy tényleg nem bírom tovább ezt az érzéketlenséget. De mégis megtettem, és valahol mélyen legbelül még kicsit talán büszke is voltam magamra, amiért nem én voltam az, aki először engedtem neki.
Bár erős a gyanúm, hogy ő sem tervezte még megszegni ezt a láthatatlan csendpróbát köztünk, de apám, mint mindig, most is magát helyezte mindenki más elé, elénk, a családja elé is. - Gyerekek, mi lenne, ha végre-valahára hasznossá tennétek magatok, és nemcsak ülnétek a kabinban, amíg anyátokkal megint elismételjük a beszédemet, hanem ezeket a szórólapokat szétosztva a vonat többi utasa között, szereznétek nekünk pár új szavazót? - negédes mosolyától felfordul a gyomromban a reggelire elfogyasztott vajas croissant és mézes tej kettőse. - Inkább csak neked.. - utalok gúnyosan arra a tényre, hogy egyedül neki számít a politikai szerepe, nekünk már kevésbé. - Ezt hallottam kisasszony! - a szemeimet forgatva megvonom a vállam. - Gyerünk, mire vártok még? - nyomja a kezünkbe a paksamétákat, és kiterel minket az kabinajtón.
Azt hiszem még az eddiginél is nagyobb csend telepszik közénk, amint állunk a vonat folyosóján egymással szemben, csak nézzük egymás arcvonásait és hallgatunk. Na jó, nekem ehhez nincs sok kedvem, gondolom magamban, és hátat fordítva a testvéremnek, elindulok az ellenkező irányba.

Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Kol & Hilde Kedd Márc. 20, 2018 8:29 pm


Volt időszak amikor tudtam élvezni ezeket az utakat: különböző hotelokban szálltunk meg, új emberekkel találkoztunk, és apám néha megengedte, hogy én is részt vegyek egy-egy beszélgetésben, néha úgy tettünk, mintha nekem is lehetne ebben az egészben fontos szerepem, holott mindenki tudta, hogy még csak zöldfülű vagyok, zölfülű akit az apja tanít ki. Most is tudnám élvezni a dolgot, egészen bele tudnék merülni apám beszédének a megírásába, ha nem ülne itt mellettem a húgom, ha nem kellene bámulnom őt - mert hát olyan kicsi ez a szaros vagon, hogy nem tudok arrébb húzódni, pedig én igyekszem - és a lába folyton az enyémnek koccan, amitől bennem mindig megfeszül valami, és legszívesebben belerúgnék a bokájába, hogy kapjon már észbe, de anya meg apa belünk szemben ül, és nem díjaznák, hogyha a húgomat rugdosnám. Sohasem díjazták, ha meglöktem, vagy ha kigáncsoltam, pedig már akkor is bizonygattam, hogy mindez csak nevelő szándékkal történik, semmi utálat nincsen bennem. És ez igaz is volt, mindig csak azért bántottam Hildet- ha bántásnak lehet mondani, hogy ötévesen ellöktem - hogy tanuljon belőle.
Tanulnia kellett volna a múltkori éjszakábl, beadnia, hogy női problémái miatt nem tud eljönni, és szépen otthon kellett volna maradnia, hogy én kifejezetten jól érezhessem magamat, ne kelljen folyton feszengenem körülötte, meg úgy mindenhol, mert hát ahova mi megyünk, oda jött ő is.
És ez kifejezetten bosszant. Sóhajtok is egyet, hátha észbe kap, hátha megmozdul valami az agyában, hogy ez így nem helyes, nem kellene hagynia, hogy a lábunk összekoccanjon.
Én vele ellentétben némán állok föl, hallgatva apánkra, és még Hilde előtt kinyomakodom a kupéból, elveszem a nekem szánt adagot, és csak bámulom a ringó csípőjét.
- Mi van, a konyhán akarsz tagokat gyűjteni? -
Szólok utána, hiszen nem állhatom, hogy rossz irányba menjen, még a végén betéved a konyhába és megvágja magát.
- Mellesleg rövid a szoknyád. -
Húzom föl az orromat, mintha zavarhatna, hogy milyen hosszúságú szoknyát visel, mintha lehetne hozzá közöm.

Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Kol & Hilde Pént. Márc. 23, 2018 4:53 pm

- Akar a franc.. - felelem a testvérem kérdésére anélkül, hogy akárcsak a vállam felett, de egyetlen egy pillanatra is visszanéznék rá. Inkább a kelleténél lassabban ugyan, de továbbhaladok a konyha bejárata felé. - A legszívesebben fognám az összeset, apró fencikre tépném, majd a mosogatókagylóba vetve felgyújtanám azokat. Végül is, nem is lenne olyan rossz ötlet. - teszem hozzá elgondolkodva azon, majd vállat vonva már meg is szaporáznám a lépteimet a helyiség felé, de helyette inkább megállok és csípőre tett kézzel megfordulok, amikor meghallom a bátyám megrovónak szánt szavait. - Úgy gondolod? - pillantok le az említett ruhadarabra, pár hosszúnak tűnő másodpercig méregetem azt, majd gúnyos mosollyal tekintek vissza Kol arcára. - Lehet. De áruld el nekem, kérlek, hogyha így is lenne, miért is lenne az baj? Ha a szüleinket nem zavarja, akkor téged se kellene, hogy idegesítsen. - vonom meg a vállamat, mielőtt ismételten hátat fordítok neki és - akaratlanul(?) is még jobban rázva a csípőmet - folytatom tovább a sétát a folyosón. - Velem jössz vagy állsz még ott pár órát?
Amint végighaladok a konyha bejárata felé vezető útszakaszon, be-bepillantok a folyosóra nyíló kabinok ablakain és egészen addig meg sem állok, amíg nem találkozik a tekintetem egy barátságos mélybarna szempárral. Elbűvölően rámosolygok, majd ő is visszamosolyog rám, én pedig már nyúlok is a kilincsért, hogy a kezébe adjak egyet az apámat dicsőítő szórólapok tömkelegéből. - Csak egy pillanat. - vetem oda félvállról a bátyámnak, mielőtt besétálok a kabinba.
- Azt hiszem szereztem apánknak egy új követőt. Biztosan azért, mert ő értékelte a szoknyám hosszát.. - suttogom még tisztán hallhatóan, amint kifelé jövet behúzom magam után a kabinajtót. Említettem már, hogy mindig is imádtam cukkolni a testvéremet? Talán soha sem lesz ez másként, pláne akkor nem, ha éppen rosszban vagyunk.
A konyha ajtajához érve ismételten megállok, hátamat a falnak döntöm és magam elé engedem Kol-t. - Tessék, tiéd az első pofon.

Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Kol & Hilde
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia :: norvégia temetõje-
Ugrás: