welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Bree x Jay - Happy St. Patrick's day!
TémanyitásTárgy: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Vas. Márc. 18, 2018 4:22 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 616 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast

A húgom sem választhatott volna jobb hétvégét, mint ez…máshol éppenséggel elesetteket ünnepelnek, de nálunk ebben az időszakban szaporodnak meg a parádék, a koncertek, és a felvonulások. Annyi a turista, hogy megmondani se tudom, hogy ki helyi, és ki az, aki csak a népi hagyományok miatt öltött magára zöldet, mindegy is, mert egybeolvad az egész környezet. A hangos zene, és a városi karnevál nemsokára kezdődik, de nekem itt kell rostokolnom a kocsmában, mert ekkora forgalmat hetek óta nem bonyolítottunk. Az öreg azt mondta, ha elmúlt hat, akkor mehetünk, de addig kutyakötelességünk anyának segíteni, mert nem fogja bírni a kiszolgálást, ami igaz is, de miért éppen nekem kell felvennem azt a nyavalyás rendelést? A húgom csak kárörvendően karolta át a nyakamat, és annyit súgott a fülembe, hogy anyának megvan ahhoz az érzéke, hogy a nagyból gigantikust csináljon, tehát ezért állok én a pultban, és nem ő. A lányokat szokták kirakni, de úgy tűnik, hogy a huszonegyedik században változunk. A reggelt még az esős Londonban vártam meg, aztán együtt hagytam el a fedélzetet a kisebb énemmel, aki megállás nélkül a tanulmányairól beszélt. Az ősök nagyon büszkék rá, és kétségtelen, hogy a húgomból egyszer valami hatalmas agytröszt lesz, mégsem az a begyöpödött ribanc, aki nem tudja élvezni az életet. A vérében van a mulatás, és ezt sugallja a jelmeze is, meg az a ronda kalap, de ez van, ha beköszönt a tavaszi zsongás. Nem kérdeztem a többieket, hogy mi várható, de azért leadtam a forró drótot, hogy itthon vagyok, így nem ártana összefutni a régi iskolás haverokkal. Trevort, és Samet még az általánosból ismerem, akkor nagy spanok voltunk, és ha akad egy kis idő, akkor összeröffenünk. Megmosolygom az akkori életemet, mert nem tudtam betelni a szívatással, na és megint az eszembe szökken a kis vöröske. Mi is volt a beceneve? Tündérke, rémlik…hogy állandóan a mesék világában élt, és az a poszter is odaát. Mire készül, ennyire felvitte volna az Isten a dolgát, hogy már céget vezet? Apa mintha említette volna, hogy az anyja újranősült egy gazdag faszival, de nem gondoltam volna, hogy ebből a kisasszony is repetázni fog.
- Jay…mi lenne, ha nem álmodoznál, hanem segítenél a húgodnak? – förmed rám az anyám, és ez a végszó. Egy bárgyú, ámbár sármos félmosollyal tekintek a következő kliensre, aki két sört kér, én meg azonnal csapolom is neki.
- Itteni vagy, nem lenne kedved körbevezetni bennünket? A barátnőmmel vagyok. Az ő neve Lily, én meg Cecily vagyok. –a  bögyös szöszi nem teketóriázok, ha arról van szó, hogy felcsípjen valakit, de szeretem, ha egy nőnek van vér a pucájában.
- Negyedóra múlva végzem, ha úgy gondolod, összefuthatunk a romkocsmában. Feltéve, ha megtaláljátok. – kacsintok rá, éslelírom egy szalvétára a számomat, hogy ne vesszen el. Nem bízom a véletlenre a kis légyottomat, és a két balféknek is lesz egy kis társasága. A sor óriási, meg is törlöm a homlokomat, de már fejben azon vagyok, hogy minél hamarabb szabaduljak innen.

Este negyed hét, a városi tér közelében

- Jay…de kurva jó, hogy hazajöttél. – paskolja meg a vállamat a nagyokos Trev, és a mellettünk elhaladó nőknek fütyülget.
- Szerintem bejövök nekik. Nézd még utánam is néztek. – dülleszti ki a mellkasát, mintha megnyerte volna a főnyereményt, de inkább nem mondok semmit, csak megrázom a fejemet, és kinevetem, persze csakis titokban, és összenézek Sammel.
- Mi van Lindsy babával? Még mindig szívod a vérét, vagy már lemondtál róla? – nyalnám meg az ajkaimat, de valaki meglök oldalról, és kiborul a söröm egy kisebb része.
- Mi van nem látsz a szemedtől…pi…. – ekkor találkozik a tekintetem a zöld szempárral.
- Nicsak….egy földre szállt Tündérke. Mi szél hozott haza, talán a nyugati boszorkány posztja megüresedett Bree? – ezerwattos mosollyal mérem végig. A dudái legalább megnőttek az eltelt években.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Hétf. Márc. 19, 2018 12:26 am



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Ha szülőhelyem híres valamiről, azok bizonyára a hagyományok lesznek. Egészen kislánykorom óta igyekeztek mindenféle babonával megtölteni a tudásomat, hogy mire képes leszek feldolgozni a tömény információk összességét, rendszerint a fekete macska közelébe se merjek menni vagy útra kelni, ha éppenséggel péntekre virrad. Mindezek gyerekfejjel egyrészt csodálkozást váltottak ki belőlem, másrészt viszont szórakoztattak is, hiszen jelentésük abban az időben semmit sem jelentett számomra, csupán egy volt azon figyelmeztetések közül, melyekkel a szüleim dorgáltak meg, ha nem éppen a kedvük szerint viselkedtem. Mindezeket figyelembe véve – vagy pont ezektől eltekintve - szerettem Írországot. A maga csodálatos helyeivel, a gyönyörű kilátásokkal és a vendégszerető emberekkel együtt. Jómagam ugyan jócskán másfelé haladtam, mintsem azt a nagyszüleim jósolták nekem, mindazonáltal értékesnek véltem minden egyes másodpercet, mely során az ismerős levegő könnyedségét szívhattam magamba. Úgy vélték, városunk majd biztos jövőképet nyújt majd számomra és az életemet úgy alakítom, hogy annak minden egyes pontja olyan irányba haladjon, ahogyan azt korábban megírták; megállapodás és saját család nélkül. Arra viszont egyikük sem számított, hogy a családi harmónia hirtelen másféle irányt vesz, ezzel együtt pedig nekem is muszáj volt ebbe az irányba lépnem, melyet félreértés ne essék, de sosem bántam meg. Ez viszont nem jelentette azt, hogy ne érezném fontosságát a többszöri hazalátogatásnak vagy ne legyek részese egyik-másik fontosabb eseménynek. Ezért volt az, hogy akárhányszor elérkezett St. Patrick napja, engem ebben az időszakban le sem lehetett lőni, annyira pörögtem fejben és testben egyaránt. Minden gondolatom az utazás körül szólt és már napokkal előtte átjárt az a különleges hangulat, melyet ez az esemény gondolata hozott magával, nagyszüleim és a két fivérem legnagyobb örömére. Hazautazásom első napját Gordonnal töltöttem, míg másodikat Barry társaságában. Egyikük nehezebb eset volt, mint a másik, mégis szórakoztattak, hiszen rettentően hiányoztak már. Nem sokszor van alkalmam velük összefutni, hiszen ők jobban gyökeret vertek itt, mint én, így számukra az, hogy London környékére látogassanak, felér egy egész kiképzéssel. Sosem tudtam igazán megérteni ezt a fajta viszonyulást ahhoz, hogy meglátogassanak, mindazonáltal már rég feladtam, hogy megértsem bátyáim kacifántos észjárását.
A nagy nap elérkezésével hármasban indultunk meg, mégis a térhez közeledtén váltunk szét, hiszen Gordont elszólították az ismerősei, Barry pedig rendszerint nem bírt negyed órát eltölteni a közelemben úgy, hogy ne magyarázzon sületlenségeket a munkámról, így saját magam űztem el őt a tömegbe, hogy saját társaságommá váljak a továbbiakban, ez viszont közel sem volt annyira veszélyes, mint ahogyan azt eleinte gondoltam. Tekintetemet párszor körbefuttatom az emberek nyüzsgő voltán és a lépéseim is ezzel arányosan teszik meg kötelező mozdulatsoraikat, melyek következtében ütközök neki egy kezdetben idegen személynek. Már éppen azon vagyok, hogy bármilyen bocsánatkéréshez hasonló szöveget kipréseljek vörösre festett ajkaim közül, amikor az alak megfordul és az egyetlen, ami az eszembe jut, az a melegebb éghajlatra elküldés összes változatának monológja. Nem hazudtolja meg magát, melyet ugyan nehezemre esik, mégis egy mosollyal reagálok le, közben pedig kihívóan állom a kék íriszek vizslatását.
- Komolyan? Nyugati boszorkány? – karjaim összefűzött mivoltukban pihennek meg melleim előtt. – Azt hittem az évek során legalább a szellemes beszólásaidon csiszoltál egy keveset. – apró fintorral jelzem, hogy ez még mindig nem az igazi, közben pedig lopva vetem fürkésző pillantásom tanulmányozása alá arcának vonásait.
- Ha erre a posztra pályáznék Jayden, te lennél az első, aki rosszul járna, nem gondolod? – cseppet sem hat meg, hogy éppenséggel belezavartam a haveri egymásra találás érzékeny pillanatába, mert sokkal jobban leköt a velem szemben álló, mintsem a másik kettő. Mindezek ellenére mégis következő szavaimat burkoltan nekik címezem, de a figyelmem Jaydenre koncentrálódik.
- Édesem, szólj a gazdáidnak, hogy máskor ne felejtsék el a pórázt meg a szájkosarat is magukkal hozni, mikor sétáltatni hoznak. – pillantok fel a kék szempárba enyhén megpaskolva a mellkasát, majd elveszem a kezében lévő sört és továbbra is fogva tartva a pillantását iszok bele az italába.

dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Csüt. Márc. 22, 2018 1:05 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 740 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast

A helyiek nem olyan izgatottak, mint az idelátogató turisták. Az év ezen szakasza miatt zsúfolásig megtelnek a panziók, szállodák, és éttermek is, arról nem beszélve, hogy a lakosság legnagyobb része önkéntes munkát vállal, hogy útbaigazítsa az eltévedt vándorokat. A szüleim imádják a vállalkozásukat, ezt minimum egyszer egy évben meg is ünneplik, de akkor csakis zártkörű partival, mellyel meghálálják a barátoknak és a rokonoknak a hűséget. Az édesapám imádja a hazáját, akárcsak az édesanyám, aki gyűlölné, ha más nemzet lányai között néznék magamnak leendő arát. A szótól is felfordul a gyomrom, nem kívánok megállapodni, és elköteleződni sem. Az életem most virágzik, elszakadtam a szülői háztól, és a magam lábára álltam. Élvezem az önállóságot, a bulikat, és a szabadság ama ízét, ami ezzel együtt jár. A mai nap különleges, zöldbe öltözünk, üvöltözünk, és felvonulunk, mert Írország védőszentje ezen a napon halt meg. Másoknak ez morbid lenne, de nálunk a halál is egy új kezdet, nem szűnünk meg létezni, csak átalakulunk, és egy új utazásba csöppenünk. Mosolyogni van kedvem, hogy a hátam mögött hagytam az esős Londont…tény, hogy ott is ünnepelhettem volna ezt a napot, de milyen ír lennék, ha nem a szülővárosomban tenném meg? A kínzás pontban hatkor ér véget, és várnak a gyerekkori haverok, na meg a zsebemben lapuló telefonszám, mellyel élni fogok, de csak később, ha már kellően spiccesek lesznek a lányok. A turisták azt hiszik, hogy az övék a világ, és bármelyik pasit megkaphatják. Egy kis amerikai akcentus, és azt hiszik, hogy Európa a lábuk előtt hever? Integetek Trevnek és Samnek is, de mindegyikük a temérdek prédát lesi az utcán. Alig lehet hallani a saját hangomat, mert a közelben dudaszó szakítja félbe a lelkes üdvözlésemet, és csak a közös pillantás marad az egyetlen nonverbális jel. A kezemben a kocsmából hozott sör, igaz nem kellett volna pohárban, de amennyire siettem szabadulni anya karmai közül, csak erre tudtam rávenni a húgomat. Elterelte apa figyelmét, és a kezembe nyomta a műanyagos csodát. Nekem ez már szinte olyan, mint a víz, vagy a whiskey. Ciki lenne, ha nem bírnám a nemzeti italunkat. Éppen akkor érek oda, mikor az egyik balfék egy csapat lányt szúr ki, és párbeszédbe bonyolódna velük, de csak tisztes távolságban. A fejemet fognám, de pont elég, hogy megforgassam a szemeimet, és belekortyoljak a párlatomba. Az ital lötyög, és már majdnem a főtérnél járunk. A kisebbeknek még csak most kezdődik az igazi móka, ha belevágnak az éjszakai életbe. Szigorúan lettünk nevelve, de más a felállás akkor, ha lánynak születsz, és más, ha fiúnak. Elsőként fiúnak…mondhatni trónörökös vagyok, és több minden meg is lett engedve, mint a húgomnak. Én tizenhat évesen már ittam, a húgom tizennyolc éves koráig nem látott alkoholt sem…na jó, én már kóstoltattam vele, de ez egy másik történet. A két csajsziról számolnék be, de valaki meglöki a vállamat, és a vörös hajat egy parfümfelhő kíséri. Az orrom összefacsarodik, és majdnem eltüsszentem magam, de túlontúl meglep a vörös kislány jelenléte…na lám. A csipkelődés a régi, nem bírom ki, hogy ne szívassam, de a boszorkány jelző nagyon is illik rá jelenleg. Mi ez a sok cicóma, meg smink? Aj, istenem, de elszálltunk magunktól, és amint megszólal a hangjából már érződik is a fellengzős viselkedés, mintha egy másik bolygóról származna, aztán kisszarosan én vigyáztam rá.
- Elég szellemes vagyok, de ha kísérteni jöttél, akkor rossz helyen kopogtatsz. A temetőkert pár utcával arrébb van, ha már lebegni vágysz. – kárörvendően mosolyodom el, és tartom a számhoz a poharat, de a lepénylesője nem áll be, mintha arra lenne programozva, hogy szájmenést kapjon. Ez valami női betegség?
- Miért? Máglyán égetnélek el, szerintem random rád illik a szerep, mint a gimiben a Salemi boszorkányok…nem rémlik? – biccentem felé a poharamat, és a többiek már nem bírják ki, hogy ne röhögjenek rajtunk.
- Nekem ők nem dirigálnak, és egy magadfajta sem. – nem nézem jó szemmel, hogy bököd, sőt irritál, és a tetejébe elveszi tőlem a pohár sörömet is. Izgató lenne, ha nem az én tulajdonomra fájna a foga. Megvárom, hogy nyeljen egyet-kettőt, aztán kikapom a kezéből, és könnyedén a felsőjére öntöm, majd a tenyeremmel kenem szét, közelebb lépve, és fölé tornyosulva.
- Bree…attól nem leszel nagylány, hogy nagyfiúk poharából iszol…upsz…ez nagyon hideg lehet. – mosolygok rá, és  ellépek, teret engedve a sírásnak, ha megint nem tudja türtőztetni a könnycsatornáit, mint kislányként.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Hétf. Márc. 26, 2018 12:17 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Kerüljek bármilyen messzire is attól a helytől, ahol a gyerekkoromat töltöttem, sosem fogok úgy tenni, mintha nem lennék még mindig végtelenül szerelmese a környéknek vagy a velejáró ünnepeknek, hagyományoknak. Fontosnak tartottam tartani a kapcsolatot a helyiekkel, főleg hogy a bátyáim sem tartottak velem Londonba. Az agyamra mentek és megesett, hogy néha nap világgá menekültem volna tőlük, de azt nem állíthattam, hogy nem számíthattam rájuk vagy kaptam meg azt a feltétlen törődést, amelyet csak a testvérek nyújthattak a maguk különleges módján. Jóllehet nem helyeselték a munkámat, hiszen túlságosan régimódiak voltak ahhoz, hogy ezt megértsék. Szerintük önámítás azt hinni, hogy irányítás alá vehetjük más emberek érzelmi világát vagy befolyásolhatjuk egy kapcsolat kezdeti szakaszát. Másképp láttuk a világot, ez viszont sosem fog változni. Ők naivan hittek a szerelemben, a rózsaszín ködben úszó mendemondákban és a lelki társ létezésében, én ezzel szemben már rég nem olvadtam darabjaimra egy romantikus sztori hallatán vagy a véletlen találkozások számos eseteit olvasva. Valahol ezért sem okoz meglepetést, hogy mihelyst lehetőségem adódik kettesben maradni Barryvel, ő egyből a véremet szívja és ecseteli azokat a kivételes eseteket, amikor a sors javára írható fel két ember kapcsolata és nem a mi kezünk van a dologban. Meghallgatom ezeket a történeteket, hiszen nincs is annál jobb, mint Barry lelkes monológját figyelemmel követni, míg nem fel nem fedezi vonásaimon a komolytalanság kezdeti szikráit, melyek okán dühössé válik, én pedig rendkívül szórakozottá. Ilyen pillanatokat átélve válunk el most is egymástól, hogy külön fedezzük fel az embermasszából álló ünnepség különböző momentumait.
Eve és Dana írtak egy üzenetet, hogy késni fognak, de ha nem találjuk egymást közvetlenül itt, akkor később a szokásos helyen összefutunk. Egy szűkszavú válasszal reagáltam, Dana pedig egy képet küldött vissza a közel sem visszafogott ruhájáról amit visel vagy viselni fog. A kép kapcsán nem nagyon tudom eldönteni, hogy melyik állapotban van a ruha is éppen, de egy kacsintós fejet visszaküldök, ezzel is helyeselve ízlését, ezután viszont a telefont a táskámba mélyesztem, ami elegendő időt hagy arra, hogy a tömeg magával sodorjon pillanatnyi figyelmetlenségemben, egyenesen neki valakinek. Szólásra nyitnám a számat bocsánatkérési szándékaimmal, de felesleges, mert a velem szemben álló kellemetlen ismerős beelőz, és nem túl kedves szavakkal illet, ahogyan az tőle legtöbbször kitelik. Egyből elkap a méreg, és a nosztalgikus emlékek tömkelege, ami Jayden Higginshez és a múltbéli tetteihez köthető. Megacélozom vonásaimat és elharapom a kikívánkozó szitkozódások összességét, mielőtt bármilyen jelét is mutathatnám annak, hogy a régi kislánnyal áll szemben, és nem azzal a nővel, akivé a külön töltött idő alatt váltam. Magasba szökik szemöldököm a kapott válasz hallatán, és úgy fürkészem arcának íveit, mintha egyik pillanatról a másikra két feje nőtt volna.
- Te miről magyarázol? Megint kevered mással is az italaidat, Jayden? - nem nagyon tudom hova tenni ezt az egészet, hogy ez most valójában sértő vagy vicces akart lenni a részéről, mert egyiket sem igazán tapasztalom. Mindenesetre hagyom kibontakozni, úgyis akkor alszik nyugodtan, hogyha a földbe tiporhat, mintha ebből nyerné azt a rengeteg energiáját. Azért a fejemben erősen kirajzolódik az a kép, hogy megragadva a fülét rángatom ki a tömegből, mégis a kezeim csak ökölbe szorulnak mellettem, és nem tesznek visszafordíthatatlan mozdulatsorokat.
- Ah, milyen vicces vagy. Nem is értem, hogy tudok a közeledben megmaradni anélkül, hogy halálra ne röhögném magamat. De ahogyan elnézem, a kis pincsijeid gombnyomásra szórakoznak helyettem is. - vetek egy alig figyelemreméltó pillantást a társaságai felé, mielőtt kisajátíthatnám magamnak az italát, amivel kapcsolatban remélhetőleg igazam volt, és most is ütősebben tolja, mint korábban. Legalább könnyebben eltudnám viselni a közelségét..
- A magamfajta?! - szórakozottan buknak ki belőlem a szavak, mégis elakadok mondandóm folytatásában, ahogyan a hideg ital végigfolyik rajtam. Meglepődöttségeben nyílnak szét ajkaim, és végigmérem magamat, mielőtt gyilkos pillantást vethetnék a velem szemben állóra. Tudom, hogy arra vár, hogy kiakadjak és a gondolataimba akaratlanul is bekúszik a síró kislány képe, ezt viszont nincs az az ég, hogy megkapja tőlem!
- Nem tudom Jayden, a te véleményedre is kíváncsi lennék. - nézek körül egy pillanatra és kapom ki az egyik arra sétáló kezéből az italát, amelyet egy mozdulattal Jaydenre öntök. - Upsz..biztos hideg lehet. - megjátszottan kapom a szám elé a kezemet, majd oldalra simítva hajzuhatagomat csavarom ki belőle a kellemetlen szagú italt. Ez a kis mozdulatsor, meg a mi kinézetünk viszont elég okot ad arra, hogy mások is kövessék azt, amibe mi belevágtunk, mintha egy játék kezdődne az italok egymásra öntözésével. De legalább nem leszünk egyedül az elázott szerelésünkkel..
Közelebb lépve követem végig mutatóujjammal az egyik cseppet markáns vonásai mentén, és ízlelem meg ilyen formában az italt.
- Elpuhultál, drágám. Úgy emlékszem nem csak egy egyszerű sörtől ütötted ki magadat, amikor én kapartalak össze. - a fejemet ingatom emlékeim között kutatva, majd csökkentem a közöttünk lévő távolságot.
- Jobb, ha vigyázol a magamfajtával, Higgins. Már nem vagyok az a kislány, aki elbőgte magát a látványodtól. - suttogom az ajkaiba szavaimat, mielőtt pimasz mosoly terülne el arcom mentén.

dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Pént. Márc. 30, 2018 4:12 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 841 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast

A zöldellő mezők, az ormótlan sziklaszirtek, és sorolhatnám még Írország bájos vonzerejét, de mi írek nem azért térünk mindig haza, mert ez a táj vár, hanem hűek vagyunk a hagyományainkhoz, és a felmenőinkhez. A család nálunk nem merül ki abban a fogalomban, hogy évente egyszer összeülünk, mint a legtöbb népnél, mi kötelességnek érezzük, hogy gondoskodjunk a másikról, az öregekre felnézzünk, a betegeket ápoljuk. Bármennyire is nagy arc legyek, ettől még kiállnék a szüleimért, a húgomért verekednék, és az öcsémet az ölembe vinném, ha erre lenne szükség. Nem teher, hanem egy egység, és ettől leszünk erősek. A St. Patrick nap nem simán egy ünnepség, inkább egyfajta összeröffenés, idő, mely értékesebb a munkánál, a pénznél is. A „hivatásom” pontban hatkor ér véget a kocsmában, és már lécelhetek is le, hogy találkozzam a két másik nagyágyúval. A szokásos köröket igyekszünk megtenni, és meglátjuk, hogy mit hoz nekünk az este, és az a cuki idegen, akinek a telefonszáma a zsebemben lapul. A kinézetemre nem lehet panasz, az égiek kegyesek voltak hozzám, akárcsak a húgomhoz, az öcsémet meg még nem érdeklik az ilyenfajta dolgok, megvan ő a kis focilabdájával, meg anya meséivel. A tér nincs messze, de akkora a tömeg, hogy szinte kerülgetni kell az embereket, mire észreveszem a két félnótást, de az egyik szeme máshol időzik, mint ahol kellene. Mit illene mondanom? Előjön a szokásos dumával, hogy ő az isten, minden nő az ő lábai előtt hever, és nem érti, hogy miért nem csajozott még be, ha mindenki felfalja a tekintetével. Önbizalomból nincs hiány a csapatban, a triónk megtörhetetlen, és boldogan kortyolnék bele a sörömbe, melyet Holly csapolt nekem még indulás előtt, de valami idióta nekem jön, és kiborul a fele, vagy a negyede biztosan. Szúrós kékjeim a balfék tulajdonost keresik, de hiába a baljós böffentés, és szitkozódás, mert egy ismerőssel akadok össze, nem is akárkivel. A Londonban látott plakáthoz képest sokkal elevenebb, és vörösebb is, ami nem meglepő, mert ott sápadt volt, de itt inkább tüzes. A zöldjei a smaragdra emlékeztetnek, nem éppen a drágakő lenne a jó hasonlat, mert amint megszólalok, és bárgyú vigyor kúszik az ajkaimra, a sárkány kiereszti a füstöt, és szellemes riposztokkal szórakoztat. A gyerekkorom megrontója, az a lány, akihez még bottal sem nyúltam volna, de jól viccelődtem rajta. Az igazság az, hogy Briana Doherty egy felfuvalkodott béka, és nem tesz jót neki, ha hosszú távon beszélni kezd, mert megöli a két idomának a látványát is. Meg kell hagyni, de jól kiterebélyesedett, és el lett eresztve mellben, de mit ér, ha a szája meg mocskos?
- Nem kevertem az italaimat semmivel Boszi, de hát ez te is tudod. – kacsintanék rá, de a többiek már nagyon röhögnek mellettünk. Trevnek egy időben tetszett is a kis Doherty lány, és jóban volt az egyik tesójával, ami meglep, mert én egyiket sem kedvelem, ez nem mondható el a többi családtagomról. A poharat jobban szorítom, de mindvégig a zöld szempár bűvkörében élek, és felpezsdül a vérem a jelenlegi szócsatánktól, sőt el is feledkezem a két amerikairól.
- Ők nem pincsik, ellenben a te barátnőid bizonyosan azok. Hol van Dana, felment a bugyi a seggébe, hogy még nem tudott megjelenni, vagy lenyelte az anyja rúzsát, mint gimiben? – szólalkozom vele össze, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy a parányi öklöcskéi máris megfeszülnek. Vajon mi járhat a kis buksijában? A következő mozdulataira csak késve figyelek fel, mert kikapja a kezemből a műanyagpoharat, és pofátlanul beleiszik a sörömbe. Hallatlan, el is mélyülnek a barázdáim, és mérgesen vonom össze a két szemöldökömet. A bosszú akkor édes, ha valóban megtörténik, és nemcsak légből kapott ígéret lesz belőle. Előzékenyen birtokolom el tőle, és öntöm le a blúzát, ha már ennyire galád volt. A sírás lenne a legjobb opció, várom a könyörgést, vagy a krokodilkönnyeket, de csak az álca marad, na meg egy visszacsapás. Egy arra járó kezéből rám kerül az újabb adag, és a sokktól előbb megrázkódom, majd lerázom magamról, de a hajam, és még a pólóm is az olcsó párlattól bűzlik. A tekintetemmel lyukat égetnék a kis hasába, ha tehetném, de megáll az idő vaskereke, ahogyan közelebb lép. Piszkos tánc, ez a fajta intimitás nem jellemző ránk, ahogyan az sem, miképpen „tisztít meg” a piától, és nyal végig, mint egy éhes fenevad. Meg kellene lepődnöm rajta? Határozottan leesik az állam, hogy cicázik velem, és a tűzzel játszva merészkedik a mellkasomhoz, aztán a zöldjei az enyémmel kapcsolódnak össze. Az Ádám-csutkám megugrik, és elveszítem egy másodperc erejéig a kontrollt, de nem szeretek adós maradni. Az állánál fogva kapom el, mielőtt jöhetne a hajrázós jelenet is, és megnyalom az ajkaimat, érzékeltetve, hogy felvettem a fonalat, és képes vagyok visszadobni a labdát.
- Doherty attól, mert elköltöztél, és most egy menő céget vezetsz, még nem változtál semmit. Az a kislány maradtál, mint régen…Bree…a csókra váró királylány. Bűzlesz a magabiztosságtól. – halálos, de méregként ízlelem meg az ajkait. Három szekundum alatt töröm át a védvonalakat, és ragadom meg a csípőjét, de mielőtt belemerülnénk, már el is lököm.
- Szállj vissza a seprűdre boszorka. Fiúk. – intek a skacoknak, hogy menjünk tovább. Még egy pillantást vetek rá, aztán eltűnünk a tömegben, hiszen éppen ekkor kezdődik meg a felvonulás is…

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Márc. 31, 2018 12:06 am



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Rengeteg előnye van annak, hogyha visszatérünk a gyökereinkhez, hiszen találkozhatunk olyan barátokkal, családtagokkal, akikkel már régen nem volt lehetőségünk. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy egy kifejezett gyökérrel ma összehoz a sors. Valljuk be, mindig is hadilábon álltunk egymással, ha Jaydenről vagy rólam volt szó. Ő volt a legnagyobb rémálmom, aki állandóan azon volt, hogy az idegeimre menjen. Miatta sírtam a legtöbbet és nem azért, mert nem viszonozta gyermeteg fellángolásomat, - amit még én sem vettem komolyan -  hanem mert nincs mit szépíteni a dolgon; egy utolsó szemétláda volt. A mi kapcsolatuk mindig heves vitákba torkollott és sosem tudtunk megmaradni egymás mellett úgy, hogy abból ne én jöjjek ki rosszul, míg ők jót szórakoztak az idióta haverjaival rajtam. Mindenki tudta, hogy én voltam Jayden legnagyobb célpontja és szinte várták már azt a pillanatot, hogy mivel fog újra lecsapni rám, én viszont utáltam ennek minden percét. Szerettem volna kedvelni, mert ilyen lánynak neveltek. Legyek kedves mindenkivel, de vele sosem tudtam. Olyan fajta gyűlöletet éreztem iránta, amit szavakban nem tudtam volna megmagyarázni, és bár azóta enyhült ez az egész, most mégis vele szemben állva nem tudom hova tenni mit is érzek pontosan. Így a felé intézett szavaim hangulata közel sem meglepő, hiszen egy pillanatra újra annak a kislánynak a bőrébe érzem magamat, aki sosem felejtette el egyetlen csínytevését sem Higginsnek. Újra kezdi a szokásos dumáját, én meg úgy hallgatom, mintha érdeklődést lelnék szavai között, holott csak azt várom, hogy behúzhassak neki egyet kamatoztatva múltbéli tetteit. Ez viszont elmarad, így marad a szócsata meg a haverjai idegesítő vihogása, ami csak még inkább rátesz egy lapáttal, hogy a kicsi-Briana személyében érezzem magamat. Hihetetlen, hogy ennyi év távlatából sem voltam képes elfelejteni ugyanazokat a hangokat vagy azt az igéző kék szempárt, ami miatt egyszerre éreztem csodálatot és végtelen dühöt is.
- Honnan tudhatnám? Rólad sosem lehetett igazán eldönteni, hogy saját nekifutásból viselkedsz ennyire idiótán vagy valami más is áll a háttérben. - vonok vállat tanácstalanságba burkolva mozdulataimat, hiszen a madarak csicseregtek, és bár nem tartoztam a középpontba, sőt még a népszerűségi létra alsó fokáig sem jutottam el, de hozzám is elért egy-két szóbeszéd. Aztán, hogy mi az igazság ezekből, azt mindenki eldönthette magának.
Ahogyan értem, úgy a barátnőimért sem volt oda sosem, de mindig én voltam aki sose maradhatott ki a jóból, történjen bármi. Dana meg Eve általában megúszták a Jayden-féle hurrikánt, míg én szedegethettem össze a darabjaimat a kizárólag csak rajtam okozott katasztrófa után.
- Rettentő értelmes vagy, Higgins. - emelem égnek a tekintetemet, mert nem is értem, hogy ennyi értelem hogyan szorulhatott a fejébe. - Biztos elbújt a kevés eszed és a jó modorod mögött, bár a szavaidat hallgatva nem nagyon találhatott menedékre egyiknél sem. - grimaszolok egyet sajnálatomat kifejezve iránta, ami közel sem annyira őszinte, mint amennyire megjátszott. Azt viszont már nem nagyon vágyom véleményezni, hogy a barátaira mennyire is illik ez a jellemzés, hiszen folyton Jayden nyomába jártak és ugrottak, akárhányszor őfenségének szüksége volt rájuk. Sosem volt a szívem csücske egyik sem, így legalább nem voltak kifogások sem marakodások abból, hogy barátaink akármelyik tagja odalenne a másikért.
Annyira egyszerű lenne hátat fordítani neki, de jobban élvezném, ha letörölhetném azt a buta vigyort a képéről és elégtételt érezhetnék amiatt, hogy töredékét visszafizettem a dolgainak. Kezdetként megszerzem a poharát a benne lévő itallal együtt, ami a következő pillanatban rajtam köt ki, így ezen felbuzdulva megajándékozom őt én is egy adaggal, csak éppenséggel egy számomra idegen italából. Gondolom ennek később is lesz böjtje, de most élvezem, hogy nem akadtam ki, egyszerűen visszaadtam neki, amit tőle kaptam. Mindezek ellenére próbálok a legügyesebb módon megszabadulni a folyadéktól és a hajammal kezdem, végül pedig teszek egy lépést közelebb hozzá, mert bár érdekes módon eddig nagy volt a szája, most úgy tűnik mintha nem lenne beszélgetős kedvében. Ki is használom ezt az alkalmat, és ízlelem meg nem hétköznapi módon a rajta landolt italt, végül tudomására adom, hogyha továbbra is szórakozásra vágyik, akkor burkoltan, de számoljon annak következményeivel. Ez pedig elég neki arra, hogy megragadja az államat, és bár próbálok elszakadni tekintetének vonzásától, haszontalannak bizonyul minden egyes próbálkozásom, köztük az is, hogy megfogjam a karját vagy ellökjem magamtól.
- Sosem a te csókodra vártam.. - vágnék vissza valami frappáns szöveggel, de ez abban a pillanatban megsemmisül, amikor az ajkaimra tapad, aminek következtében a tenyerem is nekirugaszkodik a mellkasának, hogy távolságot képezzen közöttünk. A keze a csípőmön, a távolság pedig ahelyett, hogy növekedne, inkább csökken ezáltal. Könnyedén enged el és viselkedik úgy, mintha ezzel nem érdemelt volna ki egy hatalmas pofont.
- Csak lássalak meg még egyszer, Higgins. Megmutatom hova fog felszállni az a seprű.. - kiabálok utána, de most legszívesebben toporzékolnék. Ehelyett gyors mozdulatsorok közepette írok Danáéknak, hogy valami száraz felsőt hozzanak nekem, ha még nem értek ide, mert a Higgins-vadászathoz új szerelés dukál, és minden módon felkészültnek kell lennem. Abban az egyben biztos lehet, hogy itt még nem végeztünk.

dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Kedd Ápr. 03, 2018 8:49 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 720 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast

A Ying és Yang, az ellentétes pólusok, mint észak és dél. A mágnes is taszítja az ellenfelét, de mi van akkor, ha ez a két rész két embert testesít meg? Briana Doherty nem tartozott a szép lányok közé, az a vinnyogós fajta volt, aki elsírta magát, ha esett az eső, vagy fekete macska szaladt át az úton előtte. Mindennel be lehetett etetni, mert ilyen volt a természete. A két bátyja sem edzette meg rendesen, és a jó testvéri viszony alapját képező védelem is elmaradt, ha találkoztunk az utcán. Barry, de még Gordon sem állt volna ki a húgáért…szerették őt, de csak a tisztes távolságból. Nálunk ez nem opció, én megvernék bárkit, aki bántaná a húgomat, vagy az öcsémet, de nem minden család lehet egyforma. Az övé egészen fura, hacsak az édesanyjára gondolok, aki képes volt hozzámenni egy dánhoz. Borzalmas, hogy ennyire nagy az értékrend hiány, és most képes nekem itt szambázni, mint egy vérbeli szajha. Turistának nem néznék a vörös loboncával, de a stílusa, meg ez a fennhordott orr…nem illik hozzá. Gyűlöljük egymást, de némi tisztelet is szorult belém az évek alatt, ha abból indulok ki, hogy mennyi mesterségemen ment át. A mocsáros volt a kiindulási pont a békával együtt, de ennél még meredekebb akadályokat is megugrott a kislány. Ismertem pelenkás kora óta, még akadtak olyan idők is, mikor én védtem meg. Nem emlékezhet, de az ikrektől mindenki félt akkoriban, és ő még alig bírt járni. Fel akarták lökni, de úgy tettem, mintha a húgom lenne, és a kezét megfogva indultam el vele a hintákhoz. Ez volt az első, és egyben az utolsó, hogy kiálltam mellette, de azért…akadtak páratlan szituációk is. Mosolyogva hallgatom az elmés társalgást, a nagy visszaszólásokat, de szinte minden lepereg rólam. Londonban felvett egy álarcot, de idehaza ez már nem működik. A maga tüzességében pattog, kedvelhetném is…de őrültség. A boszorkány jelző nem tetszik neki, egy bolha is nyugisabb lenne, mint ő, de aztán jön a pofátlanság ama foka, amit én sem bírok már ki.
- Hülye vagy te? – ha még leönt vele, akkor meg is bocsájtom, de lenyúlni az italomat, és meginni? Elment a maradék józan esze is, ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza a mai napot. Kifújom a levegőt, és szemügyre veszem az átázott blúzát, de ekkor egy arra járó idegen kezéből cseni el a poharat, és zúdítja rám annak a tartalmát. Összerezzenek, és lehunyom a szememet, de mindenem ragad. Egy ostoba fruska viselkedik így, mintha az óvodában lennénk megint. Az ötletet ellopják, és kezdetét veszi egy újabb bohókás megoldás. A közelben többen átveszik a példánkat, és leöntik egymást sörrel.
- Most örülhetsz…de nem én vagyok az, aki hiú a kinézetére Boszorka. – vigyorgok rá, és már nyeregben érezném magam, de simán odalép, és jön ezzel a bla bla bla szöveggel. Ne merj hozzám érni, ellépnék tőle, de az ujjával lyukat éget a nyakamra, és a bizsergés egészen lentig terjed ki. A többiek nem foglalkoznak velünk, de nekem pont elég ez az idő kimaradás. A farkam felállna, de biztosan nem erre a vörös bigére fog. A melleit nem is szeretném látni, mert totálisan átütnek a bimbók azon a felsőn…ajaj…és akkor jön ez a közelség. Tényleg varázserővel bír, el kéne átkoznom, de amikor már úgy érzi, hogy győzött, akkor erőt veszek magamon, és belé döföm a kést.
- Te sosem… - rázom meg a fejemet, de úgy cserkészem be, mint egy kis vadat, aztán lecsapok az ajkaira, és megmutatom neki, hogy milyen az ízelítő a Higgins féle sármból. Nem kívánom, hogy a bugyijába csináljon, így rövidre zárom, és ellépek tőle. Az ellenkezését meg sem éreztem, túlontúl gyenge a kisasszony.
- Én is örültem a találkozásnak Bree….ne feledd. Máskor előbb az eszed járjon, és ne a szád. Ajánlom a rágót. – mutogatom el neki, hogy vegye be.
- Sörös a leheleted, és az nagyon nem csajos. – integetek még, aztán a főtérre vesszük az irányt. A felvonulás azonnal kezdődik, és nekem a legjobb hely kell, de annyian vannak, hogy úgy kell ellökni a tömeget az útból.
- Milyen volt? – bokszol vállon Trev, és izgatottan csapódik mellém Sam is.
- Nyálas…és sörös. Nem csókol jól. Nagy a szája…mert? – jelentőségteljesen pillantok rá, de már nem hallom a választ, mert elkezdődik a dudaszó, és a többi harsány zene. A kar a szokásos indulóval nyit, és a mazsorettek is éppen felsorakoznak már.
- Azok a lábak….Dana is járt erre, nem? – pillant rám, de nem felelek rá, csak a mellkasom előtt összefűzöm a karjaimat, és megpróbálom a vöröset kizárni a gondolataimból. Van nekem két amerikai jelöltem éjszakára.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Kedd Ápr. 03, 2018 11:14 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Valójában mennyi évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy adott személyt örökre száműzzünk a gondolatainkból, minden egyéb kellemetlen utóhatás/érzés nélkül? Naiv gondolat volt azt hinni, hogy Jayden egy ezek az emberek közül. Általában gyorsan túllépek a dolgokon - az elmúlt pár évben meg főleg. Ha az ember lánya elveszti a szerelembe vetett hitét, - a bizalomról meg nem is beszélve, - akkor elég könnyen tudja váltogatni a meglévő partnereit. Noha jóformán itt most csak három emberről beszélünk az elmúlt úgy cirka fél évben, hiszen legyek bármennyire szkeptikus a rózsaszín mámor fullasztó ködével szemben, azért erősen undorodnék a tükörbe nézéstől, ha minden nap más férfi mellett ébrednék fel. Visszatérve életem megrontójára könnyű azt mondani, hogy ő egészen más szerepet játszott az életem színdarabjában. Tekintettel az állandó csínytevéseire, a folyamatos és többnyire kéretlen véleményekre, meg a velük járó nyilvános megalázásokra, sosem tudtam őt egy kalap alá venni azokkal a személyekkel, akik iránt akár a fellángolás egyetlen szikráját is megtapasztalhattam. Jayden volt az a srác, aki felé még ha szeretettel is akartam volna fordulni, akkor is kiölte volna belőlem minden jóakaratomat és hagyott volna maga után egy tátongó űrt, benne a gyűlölet mérgező kavalkádjával. Ezek után viszont közel sem ad csodálkozásra okot reakcióim menete, közöttük az sem, hogy kedves gesztusa után én sem vagyok hajlandó másképp a tudtára adni iránta táplált érzéseimet, és hagyni, hogy elégedetten távozzon el. Noha a fejemben lévő terv tökéletesen haladt a célállomása felé, az utolsó pár perc sorsdöntő változást hoz be a bennem kialakult képben. Tudniillik Jayden nem egyszerű pasi, és képes akkor is meglepetést okozni, amikor azt hinné bárki is, hogy már rég bedobta a törölközőt. Mintha ösztönözné őt a bosszúállás, sőt mi több éltetné. Számolnom kellett volna ezzel, mégsem tettem. Hagytam, hogy az évek során felhalmozódott sértettségem szavak formájában érjenek célt nála, ezzel viszont nagyobb hibát vétettem, mint amire jelen állapotomban felkészülhettem volna. Erre azonban már csak akkor eszmélek fel, amikor az ajkai a sajátomat súrolják, és bár dacosan lépek fel vele szemben, gyengédnek ható tetteim elég bizonyítékot adnak arra, hogy már rég elkéstem gyermeteg próbálkozásaimmal. Lesújtva hagyom magamat a pillanat vonzása alá kerülni, készségesen átpasszolva számára ezzel az előnyt, melyet tökéletesen ki is használ egészen addig, amíg újra nem kerül szóhoz és forgatja meg a már amúgy is belém szúrt kését.
- Menj a... - harapom el a szó végét, mert túl nagy a tömeg és sajnálatos módon nincs olyan funkció a valóságban, hogy egyszerűen kisípolják a tintapatront nem tűrő szavakat.
Mérgelődve veszem elejét a következő lépésemnek, de fejben már ezernyi más síkon pörögnek gondolataim, legfőképp azon, milyen módon fogom kiegyenlíteni azt a hosszas listát, melyet Jayden felhalmozott. Danának elküldött üzenetem után sóhajtok egy mélyet, és egyenesen a tömeggel szemben megyek, hogy félúton egymásra találjunk a két lánnyal.
Dana és Eve tőlem nem messze várakoznak, és mikor észrevesszük egymást, egyből kiül arcukra a döbbenet a kinézetem miatt. - Ne is kérdezzétek. - tartom fel a kezemet elejét véve minden egyes újra elismétlésnek a történtekre hivatkozva, majd csatlakozok hozzájuk, bár Dana most az, aki az egyik épület felé vezet minket.
- Át kell öltöznöm..megvárnátok itt? - torpan meg egy másodpercre felénk pillantva, majd a kezembe nyomja a magával hozott váltás felsőt, és eltűnik az egyik ajtó mögött.
- Mi ez az egész? - bújok ki fintorogva a sörtől áztatott anyagból, miközben érdeklődésemet fejezem ki Eve irányába, aki elmagyarázza az egész mazsorett fellépést, ezzel okot biztosítva a késésüknek. Egy kis ideig várakozunk, a terv viszont akkor vesz érdekes fordulatot, amikor Dana kidugja a fejét a résnyire nyílt ajtón és egyenesen felém intézi a szavait.
- Bree, te benne voltál a mazsorett csapatban, igaz? - bólintok, ugyanakkor ötletem sincs hova akar kilyukadni ezzel.
- Az egyik tagunk kiesett. Becsatlakoznál? - veti be a kiskutya pillantást, az én arckifejezésem viszont ezzel szemben válik olyanná, amelyen ott tündöklik a te megőrültél? nézés.
- Igen, benne voltam a csapatban...10 évvel ezelőtt.  - akadok ki, de úgy tűnik ez már kevésbé számít, mert hiába minden egyes tiltakozásom, a következő pillanatban már azon kapom magamat, hogy különböző instrukciókkal a fejemben, és egy zöld minden árnyalatában pompázó szerelésben lépek ki az összegyűlt tömeg elé, hogy hülyét csináljak magamból.
- Lőjetek le..  - emelem égnek egy pillanatra a tekintetemet, mire Dana meglök és egy biztató mosolyt küld felém. Hát köszönöm!
Korábban szerzett tudásomra támaszkodva élem túl az első köröket, a probléma viszont akkor kezdődik, amikor a bottal való mozdulatsorok közben az egyik kirepül a kezemből, és valakit eltalál, pontosabban Jayden homlokát telibe. A szám elé kapom a kezemet, és mintha aggódás csillanna a szemeimben, mielőtt a segítségére siethetnék, vagyis inkább Doherty-módra: kimenteném magamat a szorult helyzetből.
- Gyere, kerítünk rá jeget, mielőtt második fejed lesz.- magyarázom el miért is húzom magammal ki a tömegből az egyik kocsma felé, ahova beérve egy idősebb pasasnak magyarázom el, hogy mit is keresünk itt pontosan. A jéggel a kezemben lépek vissza hozzá és kényszerítem arra, hogy az egyik székre üljön, majd csak ezután tapasztom a hideg segítséget a sérült területhez, bár legszívesebben ezt is hozzávágnám a tökfejéhez. - Tartsd ott! Ki tudja mekkora sokkot szerzett az agyad az ütéstől. Még a végén összeesnél itt nekem a traumától, melyet a hirtelen gondolkozás okozna. - ejtek felé egy fintort, mintha őszinte aggodalomra lennék képes irányába, de most szándékosan kerülöm a szemkontaktust. Azok után mi a téren történt többszörösen is meggondolandó, hogy képen töröljem. Valljuk be, azért valahol mélyen reménykedek abban, hogy kiharcolja most is magának. Így legalább okolhatom azért, és nem kellene a csókra kennem az egészet..


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szer. Ápr. 04, 2018 3:07 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 774 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast

Általában jól kijövök a nőkkel, és panasz sincs rám, ami nagyon imponáló, mert úgy érzem jól magam, ha jön a visszaigazolás. A világ bármely részéről is érkeznek a hölgyemények, nekem mindig akad egy társam, ha nem is több napra, de egy éjszakára igen. Nem vágyom többre, nem akarok úriember lenni, és szédíteni őket, mert én abban hiszek, ha mindkét fél józan, akkor születnek a legjobb megállapodások. A sérülések elkerülése végett állítottam fel néhány szabályt a kalandokra, és eddig sikeresen tartottam is magam ezekhez. Az első, hogy sosem becsülöm alá az ellenséget, mert az álca olykor magát az ördögöt rejti. A nők képesek egyszerre lenni angyalok, és démonok, nem szabad, hogy az illat, a csábos szájak, és a vonzó tekintetek kereszttüzébe essünk. A második szabály, hogy soha, se soha ne beszélj az exekről, és ne is utalj arra, hogy ennek a kis liezonnak lesz folytatása a jövőben. A ködösítés nem alkalmas arra, hogy ne legyen reggel pofon, vagy egyéb probléma. A megfelelő egyensúly betartása a legfontosabb, és itt jön képbe a csókolózás. Az intimitás kiterjedhet a test erogén zónáira, de a száj szigorúan tiltott. A rengeteg idegvégződés a nyelven, az egymás iránti hormonok feltüzelése sosem hoz pozitív végeredményt. Puszik még beleférnek, de a nyelves smacizás már piros részleg. A külső dicsérése az első biztos pont, de ha már elég ügyesek vagyunk, akkor hathatunk a hiúságra, és a gyengeségekre is. A megmentő szerep egy afrodiziákum a nőknél…olyan erővel bírunk, mely biztonságot, és fölényességet sugall. A másik nem zabálja, ha uniformot hordunk, mert ezzel is növeljük, igazából megteremtjük azt a képzetet, hogy mellettünk nem érhetik őket baj. Hazugság, hogy a nők egyedül is elvannak. A magány ellen nincs gyógyszer, ha nem a munkahelyen kerül terítékre, akkor egy részeg pillanatban, vagy a szobánk üres falain belül. Társas lények vagyunk, erre törekszünk mi mindannyian.  Bree csókja nem normális, és természetellenesen hat, mégis tudom, hogy felizgat vele. Egy ősi egyezményt szakít meg, és a gyűlöletem, ha lehetséges, akkor még intenzívebb vele kapcsolatban. Ki engedte meg neki, hogy az ajka az enyémet ízlelje? Már az is kicsapta a biztosítékot, hogy lenyúlta a sörömet, de még inkább afelé hajlok, hogy itt van a tetőpont. A körülöttünk nyüzsgő tömeg megszűnik létezni, és hirtelen csak a szeplőket, és a zöld igézést látom magam előtt. Egy buborékban lebegünk, a közelsége kibillent a lelki egyensúlyomból, mikor észhez kapok, és eltávolodom tőle. Mit csinálunk mi ketten? Ez nem valami kibaszott Rómeó és Júlia történet…nem fogunk halálosan egymásba szeretni. Mi is az a szerelem? Megrázom a fejemet, és egy bárgyú mosollyal bombázom le a maradék önbecsülését is. Kis hülye…ezt nem kellett volna, de a saját bőrödön fogod megtapasztalni, hogy mit nem kell csinálni egy Higgins-szel! A két haveromnak intek, hogy menjünk a felvonulásra, még búcsúzóul elhordom, pattog, de a tömeg elállja előlem. Trev és Sam árnyékként követnek, és sikerül elérnünk a sétálóutca végére is. Milyen volt? Hát…nyálas. Eszembe jut, hogy régen Trevor bele volt zúgva a vörös bigébe, talán emiatt érdekli annyira?
- Miért nem teszteled le máskor Trev? – rázom le magamról a témát, és megérintem a farmerzsebemet most csak arra koncentrálok, hogy meglegyen a szalvéta, és a rá biggyesztett szám. Kiegyenesedem, a magasságom nem olyan kirívó, de átlátok a legtöbb fej fölött.
- Jönnek a lotyók. – Sam ezerwattos bája elárulja, hogy mire is céloz. A mazsorettek minden évben egy külön attrakcióval készülnek, akárcsak most. A belfasti Hiénák….ezen a néven futnak még, igencsak hagyományőrzők a méregzöld ruhácskával, de az igazi lélekmelengető jelenség nem más, mint a hosszú lábak, a rövid szoknyákkal. A tekintetem leragad az egyik combnál, mikor a semmiből tűnik fel egy…bot? Felfogni  sincs időm, mert eltalálja a homlokomat, és káromkodva kapom oda a kezemet. Az elkövető nem más, mint az előbbi harci amazon.
- Már megint te? Ez a bosszúd Doherty? – rivallok rá, de úgy rángat, mintha egy marionett bábú lennék.  
- Minek nekem jég? – értetlenkedek, de máris egy öreg lebujban találom magam, és ő akar lelökni a székre. A sérült területhez érve azonnal fintorba rándul a szám.
- Hagyj már békén…mert megölsz. – tolom el a segítő karokat, de a kocsmárostól csen el egy kis jég akut, és nyomja a fejemhez. Megkönnyebbülten pislantok fel rá, és a felszerelésére.
- Mióta vagy te Hiéna? Maximum agykárosodást szenvedtem, mert a közelemben vagy. – gúnyos mosolyra ívelődnek az ajkaim, mikor egy ismerős hang irányába fordulok.
- Evelyn, és Ryan… - az ikerpár, akik rettegésben tartották a gimit, és az egész tanulóbizottságot.
- Nicsak…Doherty és Higgins egy helyen? Megöl a kíváncsiság…ó Bree…még mindig nem áll jól a zöld, olyan vagy, mint egy varangy. – nem tudom miért, de ösztönösen nyúlok Bree elé, nehogy megmozduljon, így végigsimítok a térdkalácsán, de csakis amiatt, hogy nyugton maradjon, mert nem érdemes belekötni ebbe a két illetőbe.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szer. Ápr. 04, 2018 8:31 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Bátorkodnék pár órát kihagyni az időben és arra a részre ugorni, amikor már nem úgy viselkedek egy semmit sem jelentő csóktól, mintha a fejemben egy egész újévi tűzijáték műsor zajlott volna le. Dühösnek érzem magamat, túlpörgöttnek és valahol harcra készen. Olyan összeütközés ígéretére, amikor felülkerekedhetek a múltamon és a jövőmet formálhatom olyanná, ahol Jayden más szerepet tölt be, mint amiben jelenleg toronymagasan kiemelkedik. Közel sem kellemes italtól áztatottan vágok át a tömegen, és csak az az egy szerencsém, hogy nem tűnök ki nagyon az előbbi kétszemélyes műsor után, amit Jaydennel adtunk, és amit páran lelkesen követtek. Mindezek ellenére még mindig dühít a kinézetem állapota, így valahol hálás percként élem meg, amikor a tömegben megpillantom Dana és Eve alakját tőlem nem is annyira távol, akiknek úgy tűnik nem kevés magyarázattal tartozom. Első körben viszont jobbnak találom félretenni ezt, és arra koncentrálni, hogy minél előbb megváljak a sörtől bűzlő felsőrészemtől, habár legszívesebben egy kiadós zuhanyra ítélném magamat, amit viszont nem tehetek meg a kialakult helyzetünkben. Félretéve ezt az ötletet bújok bele a száraz felsőbe, a hajamat pedig lófarokba kötöm amíg Dana valami fellépésre készül. Arra viszont kevésbé számítok, hogy minden tiltakozásom és észérvem ellenére én is központi szerepet játszok majd ebben, amiért az egyik lány számomra nem publikus okokból kiesett.
- Dana, ez baromira rossz ötlet. - a tükör előtt igazítom meg az egyen szerelés rajtam lévő darabját, ami közel sem nevezhető az én méretemnek, de kisebb-nagyobb változtatások árán sikerül idomaimhoz igazítanom a ruhát. - Nem is emlékszem már a mozdulatokra...semmire. - folytatom tovább, hátha valamivel rávehetem, hogy lefújja ezt az egész őrültséget, azonban ő hajthatatlan és leginkább olyan, mint aki nem ezen a bolygón közlekedik.
- Indulhatunk? - pillant rám lelkesen, azután tekintete a többiekre vándorol és együtt lépünk ki az öltözőhelyiségből, ami előtt Eve jót szórakozva veszi tudomásul mibe is keveredtem.
- Tartozik nekem. Sokkal. - formálom ajkaimmal suttogva a szavakat Eve felé, ő viszont csak a kezével sürgető mozdulatokat tesz, mely során tudomásul veszem, hogy magamra maradtam a nyomorommal.
Szokták hangoztatni, hogy új dolgokat kipróbálni sosem rossz dolog, és azt is, hogy többszöri próbálkozás árán belejössz majd. Azt viszont semmilyen bölcs bagoly nem huhogja a fülembe, hogy mi a teendő abban az esetben, ha az adott helyzet már nem új, de az emlékezet nem raktározza el cirka tíz év után a felesleges dolgokat, most viszont profi szinten kell közönség előtt előhozakodni velük. Mondanám, hogy hamarosan élőben láthatja majd mindenki ennek következményeit, melyet nyugodt szívvel elkerülnék, azonban naiv lennék azt hinni, hogy megtehetem. Saját magamat is sikerül meglepnem mennyire ösztönösen - néhol többnyire megakadóan - mennek a halványan elraktározott mozdulatok, amelyek ugyan nem saját képzeletem szüleményei, hanem a többi lány utánzása, mégis sikerül felvennem velük a ritmust. Szépen is haladunk a fellépésünk vége felé, egészen addig, amíg Dana úgy nem dönt neki itt és most kell játszania valami lebutított verziójú nindzsát, melyet már nem annyira sikerül követnem, és aminek következményeképp az egyik bot saját akaratot élve kiszabadul a kezemből. Talán a sors kegyetlen humora vagy a bénázásom engem jól szórakoztató következménye, hogy akit eltalál, az nem más, mint Jayden, azonban ahelyett, hogy nevetésben törnék ki a műsor közepén inkább a segítségnyújtást választom helyette.
- Legalább egy életre megtanulod, hogy ne szórakozz a boszorkányokkal. - futólag szólok hátra felhozakodva az általa rám aggatott becenévre, de nem is ő lenne, ha nem játszaná itt a nagymenőt és tiltakozna minden ellen, ami is kicsit visszásan hat az évek során felépített megjelenésére.
- Nem is tudom Higgins minek a jég. - szusszanással egybekötve adom meg magamat az idióta kérdései kereszttüzének, ráhagyva a dolgot addig, amíg vissza nem érek hozzá. Feltételezéseire pillantok le a kezemben nyugvó hideg jégre, mielőtt a homlokához nyomhatnám azt. - Egy jéggel? Komolyan ezzel próbálnálak megölni? Okosabb vagyok annál, mint hogy ennyi szemtanút hagyjak magam után. - pillantok körbe mielőtt elvigyorodva nézhetnék fel a kék szempárba, majd átveszem tettei felett az irányítást és az egyik székre segítem, hogy legalább egy magasságban legyünk egymással.
- Kettőt és könnyebbet kérdezz, légyszíves. - nézek le én is magamra mielőtt unott szemforgatással vetnék véget ennek a témának, hiszen arra nincsen értelmes magyarázat pontosan mióta is tartozok Dana mazsorett bandájához. - Javíts ki drágám ha tévedek, de ahhoz, hogy valami megkárosodjon, nem kellene az agyadnak is jelen lennie? - vonok vállat úgy, mintha mit sem értenék ehhez az egészhez, de egy pillanatra sem engedem lejjebb a kezemet. Már éppen azon vagyok, hogy az egymás mellett töltött kínos pillanatunkat valami értelmetlen fecsegéssel töltsem ki, amikor két jól ismert hang tulajdonosa csatlakozik párosunkhoz.
- Ezt nem hiszem el.. - suttogom magam elé a szavakat, de nem is ők lennének, ha nem tennének megjegyzést rám. Élesen beszívom a levegőt és már azon vagyok, hogy a két ökör-ikert rendbe tegyem, de Jayden érintése megrekeszt ebben, amit nem igazán tudok hova tenni.
- Úgy tűnik néhány borzalmas dolgon az idő sem segít. Még szerencse, hogy nekem csak ruhát kell cserélnem, hogy megoldjam a problémát és nem komplett személyiséget. Valljuk be mások nem lennének ennyire szerencsések. - a fejemet csóválom burkolt sajnálatomat kifejezve irányukba, többnyire megjátszott kedvességgel állva hozzájuk, és nem túl nyíltan feléjük intézve a mondandómat.
- Mire is gondolsz pontosan Briana? - szólal meg Evelyn fellengzősen, az arckifejezésükből viszont könnyen kiolvasható, hogy cseppet sem szándékozták magukra venni az elhangzottakat.
- Pórul járt emberekre..lényegtelen. Nem hittem volna, hogy egyébként itt látlak majd titeket. - folytatom tovább a beszélgetést, habár azt direkt nem teszem hozzá, hogy úgy tudtam a pokolból visszafelé már nem szól a jegy, de aztán tévedhetek én is. Mivel a válasz már kevésbé érdekel, így elemelem a jeget Jayden homlokától, hogy megnézzem az általam okozott sérülést.
- Túl fogod élni. - biztatom őt, valamennyire figyelmen kívül hagyva a másik kettőt, és arra koncentrálva aki kevésbé idegesít. Sose gondoltam volna, hogy lesz idő, amikor ezt Jayden testesíti majd meg.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 07, 2018 4:44 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 900 ●

Március 17. St. Patrick’s day, Belfast
Briana Doherty az a nő, aki nem kellene egy estére sem, de mikor Trev megkérdezi tőlem, hogy milyen volt a csókja…automatikusan vágom rá, hogy nyálas, és nem túl kellemes, viszont a nyelvem még mindig zsibbad, a sörtől csak felizgultam, és az illata is finoman ölelt körbe. Nem volt túlzás, és a szájtechnikája sem rossz. A szabályaim miatt kevés smárolásban van részem, de ez, ha tagadom, akkor is elindított bennem valamit. Gyűlöljük egymást a gimi óta, mármint, ha egy másik időszámítást veszek alapul, akkor az általánosban sem jöttünk ki, de ez a kis veszekedés, és sörrel való lelocsolás más színben tüntette fel őt. Az alapvető véleményem nem változott meg róla, csak akadt egy jó pontja. Megrázom a fejemet, és a felsorakozó mazsoretteket veszem szemügyre. Az ing rátapad a mellkasomra, és jó kisfiú módjára haza kellene mennem, mert meg fogok fázni, de akkor lemaradok az éves műsorról, és ahhoz semmi kedvem. A szüleimnek magyarázkodni még rosszabb lenne, úgyhogy többszörösen is ejtem a tervet, majd megszárítkozom, vagy behúzódunk egy kellemesebb helyre a parádé után. A tekintetem kiszúr egy vörös hajat a tömegben, de ez nem is annyira szokatlan ebben a térségben. Minden második ember szeplős, mégis rossz érzés kerít a hatalmába. Ugye nem követtek minket a kis madarak? A szemöldökömet felhúzom, és az egyik szoknya alá tekintenék be, de ekkor ér egy kisebb sokk. Valaki eltalál az egyik bottal, és még az a szerencse, hogy nem a szememet találja el, mert akkor elküldeném a halál fa…na nem beszélünk csúnyán. Mégis oda kell kapnom, mert a fájdalom elviselhetetlenül nyilall bele a homlokomba. Megérintem a bőrömet, de ekkor kiválik az előbbi jelenség a tömegből, és naná, hogy csak egy ember tehette ezt velem.
- Bosszúállásod ötös, de ezért még számolunk. – ellökném a kezét, a többiek is megdöbbennek, szerintem mindenki arról fog beszélni, hogy mi történt, és kezdem unni, hogy ilyen módon kerülök a reflektorfénybe. Nem lehetett volna simán egy pofon, vagy valami? Nem futnék felesleges köröket, és a méltóságom is megmaradna. A karomat ráncigálja, de a fél kezem még mindig szemellenzőként tartom fel, aztán bemegyünk az első kocsmába. Nem figyelem, hogy éppen melyik ez, mert a főtér közelében nem szoktam iszogatni, arra ott van a törzshelyünk a város másik végén, meg erre amúgy is minden sokkal drágább. Ágálok a csajjal szemben, nem kell a nővért játszania, mert nem áll jól neki, de már rohan is, és kikéri a jeget.
- Szerinted ezzel jóváteheted a baklövésedet? Minek álltál be mazsorettnek, ha még azt a nyamvadt pálcát sem sikerül megfognod? A fétised, vagy feltűnési szindrómád van, és primadonna akarsz lenni, hmm? – kérdezek vissza, de addig nem kapok semmilyen választ, amíg ide nem ér a borogatással. A jeget a sérült területre irányítom, köszönöm szépen, de a segítsége már nem kell. Odafogom, és az űrlényekhez hasonlító kacsintással mérem végig. A barátnői sehol, ahogyan az én barátaim se, de van más, aki pokollá tegye az életünket. Ryan és Evelyn O’Connor a legrosszabb dolog, ami Doherty után történhet velem. A kis szócsata el is indul, de nem engem vesznek górcső alá, hanem a mellettem állót. Nem tudom, hogy mennyi méregduda van még benne, de nem óhajtom átengedni az oroszlánoknak, mert széttépik őt. Finoman simítok végig a térdkalácsán, hogy vegye a lapot a szélvész, és talán hatással is vagyok rá, mert rám emeli a pillantását. Ez a magamutogatás nem megy jól, meg a párbeszéd sem, ami elindul közöttük, de végül hozzám kanyarodunk el.
- Szerintem is, ha többet nem veszel a kezedbe botot, és nem próbálsz meg megölni, amiért… - itt elhallgatok, és nagyot ugrik az Ádám-csutkám. Nem kellene belemenni egy fül előtt, hogy mi történt az előbb közöttünk.
- Felvitte az isten a dolgodat, és máris azt hiszed, hogy te vagy az a legmenőbb csaj Belfastban Bree? – közelebb lép Evelyn, és a drága testvére is követi a példáját.
- Emlékszem még, amikor kövér voltál, és sírtál. A gimi óta megváltoztál…igazi hogy is mondták a minap Ryan a téren? Egy igazi lotyó lettél. – kárörvendő vigyorral akarja kiugrasztani a nyulat a bokorból, így most rajtam a sor, hogy felálljak, és magam mögé utasítsam a vöröskét.
- Vissza az agarakkal Eve. Nem lenne szép dolog, ha kiderülne, hogy te meg kivel szűrted össze a levet az előző St. Patrick napon….ugye? – mindketten tudjuk, hogy abból semmi jó nem sülne ki, ha itt és most nekünk esne.
- Nagy a pofád Higgins…miért nem állsz ki ellenem? Már egy éve nem láttalak a helyi bandával. Gyere mutasd meg, hogyan játszanak a nagyok… - bök a mellkasomba Ryan.
- Ne kezdd….kiszálltam már. Nincs tovább. – közlöm szárazon, és Bree alkarját megfogva húzom magammal, de ekkor még hallom a visszavágást.
- Ebből sosem lehet kiszállni…apád sem tudott…és most tartozik az apámnak. Szegény kicsi Jay…- ökölbe szorul a kezem.
- Fogd be a pofádat Ryan. – a tengelyem körül fordulok felé, és villannak meg dühösen a kékjeim.
- Nem is tudtad? Azért megy még a kis kocsmátok, mert apád felvett egy kis hitelt. Apja fia… - megrándul a szám, és megindulok felé….most agyonverem…
dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 07, 2018 8:14 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Sokféle módon indulhatott majd folytatódhatott volna ez a nap. Jól érezzük magunkat, kivonjuk létünket egy kicsit a hétköznapok menetéből és élvezzük csodás országunk évekre visszanyúló hagyományainak jótékony változóit. Nem mintha a tipikusan otthonülős nő lennék, hiszen kifejezetten szeretem, amikor zajlik az élet körülöttem. Ez viszont közel sem mindegy, hogy milyen formában/társaságban történik. Nem vagyok a munkám megszállottja, de élvezem amit teszünk mások életével, hozzáadva egy kis pluszt sanyarú mindennapjaikhoz. Magam sem tudom megmagyarázni miért is élvezem ezt pontosan, de talán a megmagyarázhatatlan dolgok okozzák a legnagyobb örömöt az életben. Ez viszont már bőven nem az én terepem, így a pszichológiai dumát meg az egyéb spirituális összevisszaságot meghagyom a nagyokosoknak, és nem játszom el a miértekkel. Azonban megesik, hogy egészen más nyugalomra vágyok, amelyet London vagy a foglalkozásom nem éppen adhat meg. Ennek a kirándulásnak pontosan erről kellett volna szólnia, és nem Higgins és a két törpe meg a mazsorettlányok bosszúja előadásról. Egyik sokk követi a másikat, és mire észbe kapok felsőt kell cserélnem, noha a jelenlegi állapotomat nézem, jobban örültem volna, hogyha valami erősebb ital áztatja át az egész anyagot, és nem valami olcsó és egyáltalán nem kellemes szagú lötty ivódik bele. Az pedig még inkább rátesz egy lapáttal, hogy amíg én magamban fortyogok és valami bosszút tervezek rég nem látott barátom iránt, az én barátnőm olyan műsorba rángat bele, amihez évezredekkel ezelőtt volt legutoljára közöm, és amit én, mint Ms. Mindenre Képes Vagyok Doherty is erősen elutasít. A sorsom viszont külső befolyások hatására döntődik el és a visszaút nem létezik, így hát kapaszkodok józan tudatom utolsó szálaiba és alkalmazkodok, utánozok vagy bármi egyebet művelek, ami kisegíthet ebből a tébolyból. Jóllehet tisztában vagyok a következményekkel, naivan hiszek abban, hogy az én kis furfangos eszemmel ezt is képes leszek megoldani, de amikor a kezemből kirepülő bot megcélozza Higgins homlokát, rá kell jönnöm, hogy még mindig léteznek dolgok, melyek engem is bőven felülmúlnak. Megszaporázom a lépteimet és mentem a menthetőt, mielőtt a városlakók a tér közepén égetnek fel, amiért bántom szegény, ártatlan srácot. Meg azért valljuk be, annyira jó sem szerepelek, hogy ott legyen a helyem a figyelem középpontjában.
- Jól van..nagyszerű..számolunk majd, de csak később. - őszintén nem érdekel milyen módon akar majd bosszút állni rajtam, mert csak az a cél lebeg lelki-szemeim előtt, ahol mi már a közelében sem vagyunk a minket méregető tömegnek. Higgins jól láthatóan ideges - ki hibáztatná? - most viszont nincs erőm leállni vele vitatkozni, így inkább a segítőkész énemet ébresztem fel valahonnan mélyről és jeget szerzek az általam létrejött sérülésre.
- Szerinted önszántamból nyomorgattam bele magamat ebbe a szerelésbe? Hidd el Jayden, nekem sem volt élvezet ott lenni, de úgy látszik ma magamra vállaltam a jó tündér szerepét. - emelem égnek a tekintetemet egy röpke pillanatra, miközben szavaim megerősítéseként lejjebb igazgatom a rövidnek ható szerelést. A jég hűsítően hat a kezemre, bár arról nem tudnék számot adni, hogy miért tartom még ott én is a kezemet, így csak akkor engedem lejjebb, amikor megbizonyosodok Jayden kezének jelenlétéről a homloka közelében. Amikor viszont már azt hiszem, hogy túl vagyok a nehezén és már semmilyen meglepetés nem érhet, megjelennek az ikrek és egyből úgy érzem, hogy fel se kellett volna a mai nap folyamán kelnem. Egy sóhajtással előlegezem meg véleményemet, ami ugyan nem vált ki belőlük különös hatást, mindazonáltal bennem felébreszti a dühösebb oldalt, amely szívesen megtanítaná a két IQ bajnokkal, hogy kivel is van dolguk pontosan. Nem szívesen szánnék rájuk több időt, így Jayden felé fordulok és az állapotáról nyilatkozok, mire a vége felé elakadó választ kapom. Tudom jól én is a folytatást, és valójában értékelem, hogy még időben elhallgatott. Mindketten tudjuk, hogy nem a jó társaságban vagyunk ennek kibeszélésére.
Az ikrek jó tulajdonságaik közé tartozott, hogy sosem tudták mikor kell visszatáncolni, és az azóta sem vált az erősségükké, így még inkább fokozzák az amúgy sem rózsás hangulatom felpörgetését.
- Kit neveztél te lotyónak? - nem sok kell, hogy elérjem őket, de Jayden az utamat állja és átvállalja az ikrek kedvenc céltáblájának szerepét. Bármennyire is imponál ez a védelmező szerep, mégis zavar, hogy mikor bennem van a küzdés iránti szenvedély, akkor hozakodik elő a hős lovag énjével, megakadályozva a cipőm orrának megismertetését a két iker hátsójával. Teniszmeccsen érzem magamat, ahogyan a tekintetem egyszer Jaydenre majd Ryanre koncentrálódik, és a közös társalgásuk témájára, mely közben arckifejezésem fura ábrázatot ölt magára. Noha régebben jobban odafigyeltem a körülöttem élők magánéletére, manapság kihúztam magamat az érdeklődés ezen irányából, és nem nagyon foglalkoztam vele ki és mivel üti el a drága idejét, csak hogyha nagyon muszáj volt. Jayden sok szempontból kérdőjel volt számomra, de egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet ez a banda dolog meg az, hogy Ryan itt játssza a nagymenőt és hergeli Higginst. A probléma akkor csúcsosodik ki, amikor a vihar előtti csend első jelei eluralkodnak Jaydenen és megindul Ryan felé. Nem is tudom mi játszódik le a fejemben, amikor közéjük furakodok megakadályozva a katasztrófát, és mielőtt felfoghatnám mit is művelek, már be is húzok egyet az ikrek egyik felének, pontosabban a férfi-felének, talán ezzel pont elejét véve a kitörni készülő botránynak.
- Van még ott ahonnan ez jött Ryan, szóval csak gyere közelebb, ha nem volt elég. - szólalok meg figyelmeztetően élő falat képezve Jayden és közte. Az adrenalin eközben könnyen elpárolog a szervezetemből, maga mögött hagyva az ütés erejétől sajgó öklömet, meg az értelmetlen arckifejezéseket, mely után megfordul a fejemben: Mégis mit tettem?!


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Kedd Ápr. 10, 2018 12:57 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 830 ●

A választásaink, a döntéseink határozzák meg az életutunkat. Nem akarok semmilyen nyálas, és fennkölt témázgatásba belemenni, mert akkor felvettem volna a szemüvegemet, és azt hazudnám az itteni turistáknak, hogy én vezetem a helyi történelmi csoportot, vagy tanár vagyok. Messze áll tőlem a pedagógia, már a gyerekektől feláll a szőr a hátamon, de a mai napról elmondható az, hogy egyfolytában rossz ösvényeket szúrok ki, és haladok azon. A munkától nem riadtam vissza, szerettem a családom körében lenni, és besegíteni a kocsmában, mert ekkor a társadalom hasznos tagjának érezhettem magamat. A szüleim szeretnek okítani bennünket, de sohasem szabnák meg, hogy mivel foglalkozzunk, ebből is látszik, míg én jobbjára egyik napról a másikra élek Londonban, a húgom egyetemre jár, és okos, az öcsém meg már most tudja, hogy mi akar lenni. Nekem az egyetlen szenvedélyem a biliárd, és a snooker, így szeretnék profivá avanzsálódni, de ahhoz még fel kellene, hogy fedezzenek, mint tehetséget. Saját dákóm sincs, nemhogy egy asztal, ahol gyakorolhatok. Az elmúlt hónapokban pizzafutárként, meg szórólapozással kerestem meg a kenyeremet, és béreltem azt a lyukat. A felső szomszédom állandóan énekel, még akkor is, ha seprűvel bolygatom meg, az alsó szinten valamilyen degenerált lakik, és ott van még az új szomszéd, akit nem igazán láttam. A házban azt beszélik, hogy egy újságíró, aki éjjeli bagoly, és sokszor a legszokatlanabb időszakokban megy el sétálni. Mindenkinek megvannak a maga szokásai, én sem szeretem például, ha korán kell felébrednem. Az emberiség elleni merényletnek tartom, ha valakit kirángatnak az ágyból egy hülye indokkal. A pihenés fontos, és a mesebeli arany sem fog feltűnni az erkélyemen, ha a kakasszó előtt lépek ki a zajos utcára. Elkalandoztak a gondolataim, bár ezt betudom az agysérülésemnek. Itthon vagyok…és igen annál a bizonyos döntés kavarnál jártunk, ami meghatározta a mai napomat. Mit keresek egy kocsmában a Doherty lánnyal? Már a jelenléte is különös, ha abból indulok ki, hogy egy helyiségben sem maradunk meg egymás mellett. A jég a homlokomon egy hősi sérülés visszamaradása, amiért elég keményfából faragtak, és nem dőltem ki a főtéren a mazsorett műsor alatt. A kis vöröske hadonászik, és matat körülöttem, aztán a tekintetem lesiklik a combjára, és a kis hasítékra, mai feltűnik a combjai találkozásánál. Kikívánkozik belőlem a kérdés, hogy mit keres ebben a maskarában, de értelmes riposzttal nem tud szolgálni.
- A jó tündértől messze állsz Doherty, már csak amiatt, hogy eltaláltál a bottal. Mit képzeltél, hogy most kell kiélned magad, vagy már megint kezded, és ha Dana mond valamit, akkor egyből beleugrasz? Nem volt elég példa neked 2012 nyara? A tó, és a tánc…mikor majdnem belefulladtál a vízbe…istenem, mintha egy másik életben lett volna. – hallgatok el, és odanyomom a fejemhez a hűsítő jeget. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, és terpeszteném szét a lábamat, de a semmiből tűnik fel a hírhedt ikerpár. Ryan és Evelyn idegőrlőek, és beképzeltek…rosszabbak, mint mi együtt. A helyi bandák, és baráti társaságok általában életünk végéig kitartanak, mármint akik törzsgyökeresek errefelé. A nemzetem nem rajong a kívülállókért. A vendégszeretetünk világhíres, de ez nem egyenlő azzal, hogy támogatnánk a betelepülést, holott rengeteg a külföldi, és a munkavállaló Európa más országaiból. A társaságunk négy főre bővül, és jönnek a cicaharcok, de csak szóban. Eve előhozakodik a lotyó sztorival, miközben ő sincs lemaradva pletykák terén. A térdkalácsánál tartom vissza Bree-t nehogy meggondolatlan lépésre szánja el magát. Eve és Ryan édesanyja nem más, mint Belfast polgármestere, az édesapjuk valami menő gyárigazgató Dublinban. Az összecsapásnak nem most van itt az ideje, én mérséklem, ami nagy szó. A tekintetünk összekapcsolódik, és egy percre ki is zárjuk őket a csevejből. Jobban nem vagyok, de szabadulnék, és az ingem is rám tapad a sörtől. A végén már meg kell emberelnem magamat, és felállnom, de azért bevallom a szédülés még jelen van, mint kísérő tünet. A lányok elhallgatnak, és mi kerülünk a porondra, de ha egy valamit nem viselek jól, ha a családomat pocskondiázzák. A türelmem elfogy, és ökölbe szorul a kezem, így neki is indulok, hogy megverjem Ryant, de egy harmadik fél ver éket közénk. Megszólalni sem marad időm, mikor a kislány felpofozza a csávót, és még neki is menne. Ryan „hősiesen” fakad sírva, és temeti a tenyerébe az orrát.
- Na…elég lesz Törpilla. – nincs kedvem valami nagyhatalmú fasz miatt a sitten kikötni, de a tulaj már jön is ide hozzánk.
- Hagyják el a helyet most… - ez mind a négyünknek szól igazából, így a hóna alatt fogom át a mellkasát, és húzom magammal, de előtte a fülébe suttogok.
- Ha nem akarsz bajt, akkor most nem maradunk itt. Gyere. – még mindig nem fogtam fel, hogy egy nő ütött miattam, így a mellei alatt átfogva vonszolom ki a főtérre, de a háttérben még hallom, hogy Ryan fenyegetőzik.
- Igen…már ismerjük ezt. – rúgom ki a lábammal az ajtót, és a szememmel bemérem az egyik mellékutcát, és odavonszolom el Brianat is.
- Nem semmi vagy…hogy van a kezed. – óvatosan tolom neki a falnak, és a kezeim közé húzva a sajátját mérem végig.
- Nem kellett volna…fogalmad sincs, hogy mibe keveredtél. – komolyan veszek el a zöld szempárban, de közben a bütykeit simítom végig az ujjaimmal.


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Kedd Ápr. 10, 2018 9:22 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Mit tennél, ha...? Borzalmasan egyszerű kérdés, a válaszadás viszont közel sem ennyire könnyedén működik. Nem vagyok annak a híve, hogy a múltban kell ragadni és azokat a hibákat kell ismételgetni állandóan vagy olyan dolog - ember - után vágyakozni, amit/akit már sosincs lehetőséged igazán visszakapni. Azonban mint mindenki más, jómagam is néha elmerengek, hogy egyes helyzetekben mit tennék, amelyek a múltamhoz kapcsolódnak. Ha valami csoda folytán kapnék egy újabb esélyt, hogy változtassak azon, amin egykoron nem volt lehetőségem. Mit tennék? Egészen mást művelnék vagy újra elbaltáznám az egyetlen esélyemet? Nevetséges mennyire hatalmába tudja keríteni az ember lányát, hogyha esélye van változtatni a történteken, és talán pont emiatt követ el még nagyobb bakit, pont az ellenkezőjét elkövetve azzal, amit valójában szeretne. Mert hát lássuk be, nem véletlenül kapunk újabb esélyt. Cselekedeteinknek minduntalan következménye van, és nem biztos, hogy éppenséggel pozitívan mászunk ki a bosszúállás mélybe nyúló üregéből. Annyiszor eljátszottam már a gondolattal milyen lesz újratalálkozni Jaydennel. Üres képzeletekkel hitegettem magamat, megspékelve egyéb tettekkel, amelyekből egy sem vált valóra. Hiába döntöm el a fejemben, hogy így meg úgy fogok cselekedni, ha a valóság befurakodik és teljesen megkavar mindent. Elképzeltem, hogy felpofozom? Ó, de még mennyire! Egy egész forgatókönyv élt a fejemben, szünetekkel, szépen megírt jelentekkel és most, hogy itt állok vele szemben, jeget szorítva a homlokára, szinte semmissé váltak azok a gondolatok, amelyekért törtem korábban magamat. Így hát nincs más választásom, mint megadni magamat a sors furán kanyargó útjainak és spontán reagálni azokra a változókra, amiket magával hoz. Burkolt válasszal élek kérdése iránt, jóllehet én sem találok értelmes magyarázatot arra mit kerestem pontosan a mazsorettes lányok között. Mégis ezek ellenére nem vagyok oda azért, hogy felhozakodik mennyire képes befolyásolni Dana és a kitalált dolgai, ahogyan egészen kellemetlenül érintenek a múltbéli emlékek visszatérő képei. Zavartan pillantok a kék szempár tulajdonosának arcvonásaira, mielőtt elfordíthatnám róla tekintetemet.
- Szeretnéd, hogy még egyszer fejbe verjelek? Az első nem volt szándékos, de a második könnyen lehet az. - engedek meg magamnak egy bájos, de leginkább megjátszott mosolyt, mielőtt folytathatnám. - Kisegítettem egy barátot, akinek szüksége volt rá. Egek, mekkora egy önző dög vagyok! Mélységesen szégyellem magamat, Higgins. -  sóhajtok egyet, de most szándékosan kerülöm a vele történő szemkontaktust. - Gyerekek voltunk, hibáztunk. A te nevedben nem nyilatkozhatok, de a sajátoméban igen, hogy azóta felnőttem. Képes vagyok magamtól is döntéseket hozni. - zárom le ennyivel, mert feleslegesnek érzem, hogy olyan dolgokkal hozakodjunk elő, amik nem éppen a kellemes nosztalgikus élmények közé tartoznak. Mellesleg van az a rossz szokásom, hogy a nem túl kedves énem uralkodik el rajtam, ha úgy érzem, védenem kell magamat. Márpedig Jayden esetében sosem tudtam mi lesz a következő lépése, azzal viszont tisztában voltam, hogy én iszom meg a levét a szórakozásainak. Így jobb félni, mint megijedni, nemde?
Az ikrek betoppanása egyáltalán nem az a fordulat, amire egy nehéz nap után számítana bárki is. Meggondolatlanul azt hinnénk, hogy ennyi történés után már csak jobb jöhet, erre ajtóstul tör be a kétszeres probléma és kavarja fel az amúgy sem nyugodt pillanatunkat. Sértő megjegyzéseket követ újabb adag kéretlen vélemény, amiket én sem érzem, hogy szó nélkül kellene hagynom. Noha Jayden nagy meglepetésemre védelmezően akadályoz meg ebben, ennek ellenére nem csillapodik bennem az egyre inkább fokozódó düh érzése, amit az ikrek jelenléte okoz, mégis fékezem magamat a múltbéli kapcsolatainkra való tekintettel. Csendben válok kívülállójává Jayden és Ryan beszélgetésének, ami egyre furcsábban veszi ki magát a téma haladása során, és könnyen észrevehető, hogy ez Higginst sem boldogítja már annyira. Így miután megindul az ikrek felé, hogy revánsot vegyen, valami meggondolatlan eszmefuttatás során avatkozok közbe és ismertetem meg az öklömet Ryan arcával, mely után még mindig lelkesen állok készen a folytatásra. Ez viszont elmarad, mert a hely elhagyására utasítanak, és bár még bennem van az előbbi adrenalin érzet jótékony hatása, több bajt tényleg nem akarok. Ennek dacára még egyszer nekiindulok Ryan felé, ahogyan az üres ígéreteivel jön, de ebben most Jayden akadályoz meg.
- Tudok saját magamtól is menni. - teszek megjegyzést a megmentőm kísérő mozdulataira megpróbálva elszakadni tőle -, teszem hozzá totálisan sikertelenül. Pedig lett volna egy-két szavam az ikrekhez, és annak a híve vagyok, hogy addig beszélj, amíg érzed magadban a késztetést rá. Társaságom kíséretében sodródunk el egyenesen az egyik mellékutcába, ami után egy kis külső rásegítéssel hátamat a falnak vetve pillantok fel a kék szempárba, és egy sóhajtással előlegezem meg kimondatlan szavaimat.
- Kicsit sajog, de úgy tűnik egyben marad. A homlokod hogy bírja? - válaszolok a kérdésére érdeklődéssel egybekötve és közben lepillantva a saját kezemre, ami most az ő két tenyere között nyugszik. Fura érzés ezt a fajta törődést tapasztalni a részéről, mégsem húzom el a kezemet.
- Ebben igazad van, de ez nem azt jelenti, hogy megbántam a tetteimet. - rajzolódik egy fintor az arcomra a folytatás előtt. - Mellesleg Jayden lehet nekem van baj a hallásommal, de nem hallom a hálálkodást azért, mert megvédtelek a gonosz ikertől. Nem lett volna szívem végignézni, ahogy szétrúgják a hátsódat. - biggyesztem le ajkaimat, mielőtt incselkedő vigyorrá formálódnának reakcióim, de továbbra sem szakadok el az ismerős szempár fogságától, hogy oldjam a helyzet komolyságát. Azonban ennek hatására felrémlenek a bent történt beszélgetés részletei, amelytől visszaveszek a harcias énemtől, és őszinte érdeklődéssel válogatom meg a kérdést formáló szavaimat.
- Miről beszélt bent Ryan? - komolyodok el kíváncsiságom közben, azonban nagy meglepetésemre őszintén érdekel a válasza. Az már más kérdés, hogy méltónak talál az információ átadására vagy sem.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Csüt. Ápr. 12, 2018 12:44 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 753 ●

A képlet egyszerű, én azért utaztam haza, hogy a barátaimmal találkozzam, és kikapcsolódjak egy-két nő társaságában. Nem állítom, hogy nagy szoknyapecér lettem volna, de azért minden héten kirúgtam a hámból, és ekkor egy kis ágytornával zártam a napot. A lényeg a kölcsönösségen, és a távolságtartáson alapult. Az éjszaka közel engedtem a betévedt hölgyeményeket, de reggel fájó búcsú nélkül váltak el az útjaink, mert ezt diktálták a természetes egyensúly szavai. Nem kívántam ezután kapcsolatba lépni egyetlen kalandommal sem, és húzzanak karóba, de általában a férfiak így működtek. Egy estére bárki megtette, még a csillagokat is lehazudtuk volna az égről, hogy a kiválasztott bugyijába bejussunk, de ehhez kellettek a partnerek is, akik tudták, hogy nem lesz több, mint egy futó románc, mégis belementek a játékba. Ősidők óta működött a láncolat, a mérleg, én pedig csak ebben a szellemben érkeztem a szülőotthonomba, de valahogyan összekuszálódtak a szerepek. Az ellenségem lett a partnerem, a szája az enyémen csattant, és voálá megéltük a fegyverszünet pillanatát is. Nem bírtam, jó…esetleg elviseltem a legkisebb Dohertyt, de különösebben nem vonzott, min nő. A születésem óta ismertem, nem jelentett többet, mint egy lány a városból, mégis jól ismertem. A pubertás alatt szeplős kis békának csúfolták, a gimnáziumban hirtelen megnőtt a melle, és azért lett visszahúzódó. Sosem voltunk ugyanabban a súlycsoportban, de valahogyan a sorsunk kereke mindig egymásba fonódott. Imádtam cukkolni, nevetségessé tenni másik előtt, mondhatni sportot űztem belőle, hogy kicsináljam, és ma megtörik a jég közöttünk. A csók kellemes, a Ryannek való behúzás hatalmas meglepetés, és még folytathatnám a sort, de itt és most véget kell ennek vetni, és az lenne a legjobb, ha a világ négy sarka visszaállna a rendes helyére. Megőrzőm az emlékezetemben ezt a St. Patrick napot, de tovább nem szeretném a vöröskében azt a tévképzetet kelteni, hogy jóban leszünk, mert ez egy kivételes eset volt, ahol a külső tényezők összeadódtak, és társassá formáltak bennünket. Az ikrek elől elslisszolva a közeli mellékutcába vezetem, és a falnak vetve igyekszem lezárni a témát, de még előbukkan a kedves énem.
- Megmarad a homlokom is. – alig érzékelhető a változás, de az ajkaim felfelé ívelődnek abban a pár másodpercben, amíg újraélem a bent történteket.
- El is törhetett volna a kezed, de mindenképpen jó pontot szereztél a Belfastban élőknek. Ryan elviselhetetlen, akár a testvére, mégis tudnod kell, hogy ezzel felkerültél a céltáblájára. Mindenesetre klassz volt Törpilla. – a két kezem közé fogom az aprócska kézfejet, és végigsimítok a sérült részen. Meg is rázkódik tőle, de meg fog maradni, ebben már biztos vagyok. A fennhéjázó válaszán csak megrázom a fejemet, és eltöprengek azon, hogy mennyit is változott a velem szemben álló. A zöldjeit kutatom, nem rémült meg, talán kicsit felnőtt, és bátrabb lett, mint azelőtt.
- Nem is fogok hálálkodni Doherty, mert miattad kerültünk be abba a kocsmába. Ha nem vágytál volna az ötperces hírnévre, akkor ez sem történt volna meg. Még hogy Hiéna… - szemtelenül falja fel a tekintetem a rövid szoknyát, a pulcsinak is elmenő felsőt. Élénk a zöld, de sokunknak a kedvence…mi tagadás a fekete mellett az egyik legjobb szín. A terelés zökkent ki a perverz fantáziaképemből, ahol már a tenyerem elérte volna a finomacska anyag szegélyét, és felfelé görgetve a combján, érintettem volna meg, de ugye minden ábránd egyszer vége szakad, akárcsak ez. Visszavezetem az arcára a kékjeimet, és elgondolkodom egy századmásodpercig azon, hogy beavassam-e, de egy jól megélt nap még nem tántorít el a múltunktól, és egyikünk sem bújik ki a saját bőréből.
- Briana…aki kíváncsi az hamar megöregszik. – nekitolom a csípőmet, és a két ruházat érintkezése egyfajta kisülést okoz, miközben az alkarján zongorázom végig, és állok meg a vállainál. Elsöpröm a haját, és a füléhez hajolok.
- Térj vissza a saját kis világodhoz, ahol minden fényes, és tökéletes. Ne érdekeljen az életem, és annak alakulása. Nagyfiú vagyok, megoldom. A te bőrödet vitted vásárra, és nem az enyémet. A csókot pedig még egyszer meg ne próbáld, mert rosszabbul járhatsz, mint egy kis sör a blúzodon. – a meleg leheletem a fülcimpáját cirógatja, és némi kínzásként még bele is fújok a hallójáratába, és utána ellökve magam lépek egyet hátra.
- Keresd meg a barátnőidet, és felejtsd el ezt. Nemsokára kezdődik a tüzijáték…menj élvezd az estét, és a védőszentünk halálát. Elvégre katolikus szellemben nőttél fel…némi tiszteletet mutathatnál, és méltóságot, hogy nem fekszel össze mindenkivel. Társkeresés…tudod, hogy erőszakkal nem megy ez a dolog, mégis szembementél a népeddel. Hány ellenlábasod lehet, és a nagyszüleid, hmm Bree? További jó szórakozást, és agyalást. – kacsintok rá, és kifordulok a főutcára. Körülnézek, aztán megindulok haza, hogy lecseréljem az ingemet, mert ez halálra idegesít már. A bulin itt akarok lenni…

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Csüt. Ápr. 12, 2018 9:01 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Jayden mindig is nagy hatással volt az életemre. Bárcsak azt állíthatnám, hogy egyoldalú szerelembe vagy egy viharosan végződő kapcsolatba keveredtem vele, de ez jócskán távol állna az igazságtól. Nem tartoztam a népszerű lányok közé, ő pedig kapott az alkalmon és minden módon kihasználta a ranglétra felső fokaihoz tartozó előnyeit. Éveken át tűrtem, miközben azzal a tudattal hitegettem magamat, hogy egyszer majd félbehagy az egésszel, hogyha nem tulajdonítok neki nagy figyelmet, de az a nap csak akkor érkezett el, amikor különváltak útjaink. Most, évekkel később ahogyan újra egymással szemben állunk, mint két felnőtt, annyira nevetségesnek tűnik visszatekinteni arra az időszakra és újra annak a lánynak a bőrébe találni magamat, aki minden reggel bebújt a takarójának biztonsága alá és azért hadakozott, hogy bárcsak abban a kényelemben létezhetne tovább a folytonos megaláztatások helyett. Túl szép is lett volna ennyivel megúszni az egészet, és varázsütésre száműzni Higginst az életemből, de mivel csettintésre nem tudok eltüntetni embereket - pedig az ő esetében milyen jó lenne - így minden nap visszatartott véleménnyel kellett fogadnom újabb kitalált baromságait és várni a nap végére. Merem kijelenteni, hogy azóta megváltoztunk és már az elején figyelmeztetem, hogy nem azzal a lánnyal van dolga, akit az udvar közepén magára hagyott a nevetség tárgyaként. Mindennek dacára nem könnyítjük meg egymás dolgát és egyik őrültséget követjük el a másik után, míg nem kölcsönös védelmünk kamatoztatásaként fejezem ki köszönetemet közös ellenségünk arcberendezésén, hogy ezután kitiltva a kocsmából nyugtassuk le kedélyeinket az egyik mellékutcába húzódva.
Ujjaim vörös tincseim között törnek utat, míg másik kezem Jayden tenyereinek fogságában pihen meg. Hátam a hideg betonfalat támasztja, tekintetem pedig többször is a kék íriszeket kutatja mintha megfejteni vágynám a velem szemben állót. Noha érdeklődése meglepődést vált ki belőlem, nem ellenkezek vagy lököm el magamtól, bármennyire is kényelmetlenül érint hirtelen támadt közelsége vagy érintésének lenyomata enyhén sérült ujjaim mentén. Értékelem felszínes aggódását - mert azt nekem ne mesélje be, hogy őszintén foglalkoztatja mi történik velem - de tisztában vagyok vele, hogy jobb a távolságtartást alkalmazni, ha róla van szó. Így nem viselkedek másképp, ahogyan eddig is tettem; a múltbéli történtek által sértve -, és ezen tényből tanulva folytatom vele a társalgást, kevésbé kedves énemet felszínen tartva és bevetve ellene.
- Hű, végre abbahagyhatom a bűntudatom megjátszását. - fújom ki a levegőt mintha megkönnyebbülnék, mégis szórakozottan cseng a hangom. Jóllehet alig észrevehető mosolya kizökkent kérdésemre kapott válasza folyamán, de nem hagyom elkalandozni gondolataimat olyan irányok után, melyeknek valóságalapjuk sosem létezett és nem is fog.
- De nem tört el. - jegyzem meg egyszerűen magam is a két kezemet fürkészve, végül egy bólintással adom a tudtára mennyire nem váltam az ikrek kedvencévé. - Így is ott voltam. Most legalább bebiztosítottam a helyemet. - enyhe vállvonással reagálok, mégsem bírom mosoly nélkül hagyni elismerését. - Nocsak, ez egy dicséret akart lenni? Álmodok talán? Csípj meg! - nyújtom oda karomat a rájátszás kedvéért, mielőtt komolyabb témákra evezhetnénk. Előtte viszont szükségét érzem annak, hogy valami köszönöm félét kiszedjek belőle, de a kapott riposzt közel sem meglepő.
- Nem szívesen mutogatnék ujjal ki törte magát mindig is a hírnévért, így maradjunk annyiban, hogy a legjobbtól tanultam. - harapom be alsó ajkamat, ha már úgy is a szemmel vetkőztetéssel van elfoglalva, de nem kívánok vitába bonyolódni vele erről, így inkább a bent történtekre terelem a témát. Sokak esetében szeretem figyelmen kívül hagyni magánéletük minden egyes szegletét, nála viszont bepróbálkozok. Azonban újra arcára ölti közönyös álarcát és olyan határokat súrol, melyeket jobban tesz, ha elkerül. Értem itt ez alatt a közöttünk beállt távolság rohamos csökkenését, ajkainak közelségét a fülem közelében és a sértő csomagba burkolt szavait, melyektől egyből köddé válik mosolyom, hogy helyét valami intenzívebb, dühtől megmérgezett érzés vegye át.
- Naná, ez vagy te Higgins! Egyből kibújsz a felelősség alól, ha forrósodik a lábad alatt a talaj. Tudtommal te csókoltál meg és nem én könyörögtem érte.. - feldúltan reagálok a rám húzott vádakra, tenyeremet pedig a mellkasára tapasztom, hogy minél távolabb űzzem magamtól, de úgy tűnik nem kell sokáig noszogatni őt ebben.
- Rosszul vagyok tőled, Jayden. - mérem végig őt elrugaszkodva a faltól, de eszem ágában sincs a szavaira reagálni, vagy tovább elviselni őt, így nem akadályozom meg abban, hogy magamra hagyjon. - Jobban is teszed, ha lelépsz. Csináld azt, amihez a legjobban értesz: tönkretenni mindent.. - kiabálok utána, mielőtt egy röpke időt megengedhetnék magamnak az indulás előtt a lenyugvásra..

*Később/buli kezdete*
Eve valami borzalmasan unalmas sztorit ismételget már egy ideje, aminek úgy tűnik se eleje, se vége, Dana pedig igyekszik a legkedvesebb módon reagálni helyettem is. Bevallom nincs hangulatom, sem türelmem még egyszer végighallgatni ugyanazt így jobbnak találom, ha nem véleményezem az elhangzottakat. Mostanra már egy kényelmesebb és kevésbé mazsorettes vagy sörös szerelésben vegyülök el két barátnőm társaságában, miközben vállamra omló vörös tincseim egyikét csábítom mutatóujjam köré, majd engedem el, míg a gondolataim kuszaságában merengek. Sok mindent ígértem meg magamnak az elmúlt pár órában, legfőképp azt, hogy nem engedem Jaydent beleférkőzni a fejembe. Ezt pedig szorosan követték a két lánynak tett ígéretek, hogy nem hagyom őket cserben, így tartom magamat ehhez. Mégis akárhányszor lehetőségem nyílik elgondolkozni, én könnyedén csábulok el, ez pedig elviselhetetlen állapotnak bizonyul, mely ellen muszáj valamit tennem.  Az viszont nem most fog megtörténni, így Eve felé fordulok.
- Hogy is volt a sztori befejezése? - érdeklődök tőle figyelemelterelése érdekében, Eve pedig sóhajt egyet és újra belefog a mesélésbe. Hosszú egy éjszakánk lesz, de most ténylegesen figyelek is..


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 14, 2018 7:43 am



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 843 ●

Sosem állítottam volna, hogy a jók táborát erősítem. Bree-nek és nekem volt egy különleges pillanatunk odabent, mikor kiálltam mellette, de ez nem jelenti azt, hogy hagyományt csinálunk belőle a jövőben, mert még mindig nem kedvelem. Idegesítő, és tudálékos…némileg kozmetikázta a róla kialakított képemet, de nagyban nem tértünk el a valóságtól. A szembetűnő változást a kinézete hozta meg, mert nemcsak nekem tűnt fel, hogy mennyire kikerekedett, és nem a rossz értelemben. Megfordult a fejemben is, hogy plasztikáztatta a ciciket, de képtelenség, hogy kés alá feküdjön. A pletykalapokban sok mindent lehet olvasni, de az nem szerepelt közöttük, hogy műtétre adta volna a fejét. A szeplői, és a vörös haja megmaradt, ahogyan a nagy szája is. Nem tudom, hogy miben erősödött meg, de a Ryan elleni fellépése meglepett. A kislány egész ismeretségünk alatt a behódoló szerepben tetszelgett, és íme a felnőtt verzió, ahol ő védi meg a pasikat. Nem szorultam rá, de meg kell hagyni, hogy jól hegyben hagyta a nagyszájút. A mellékutcában nem hallani a trombitaszó utolsó akkordjait, de a hangzavart, és a felfordulást igen, amit a parádé okozott. A kezét ellenőrzöm, hogy nem törött-e el, mert akkor kutyakötelességemnek érezném, hogy bevigye a sürgősségire. Belfast remek hely, de még így is az egyik legelmaradottabb rész a Földön, ahol eddig megfordultam. Badarság lenne az Egyesült Királysághoz hasonlítani, mert természeti értékekben mi vagyunk az első helyen, mégis a gazdagság, meg az ellátás sokkal modernebb pár mérfölddel arrébb. A repülőm holnap este száll fel, és a húgommal fogok osztozkodni a helyen, mert így olcsóbban jöttünk ki. Senki nem mondta, hogy könnyű a hazalátogatás, mert jöhettünk volna a Csalagúton keresztül is, de akkor még mindig úton lennénk, és nem itt. A zöld íriszeket fürkészem, és a végén visszatérek az eredeti énemhez. A fegyverszünetnek vége, nem avatom bele a múltamba, de még a magánéletembe sem, mert nem jelentünk egymásnak semmit. A felháborodása csak megmosolyogtat, mikor hátat fordítok neki, és elindulok hazafelé, hogy lecseréljem a felsőmet. Egy gyors zuhany kell a buli előtt, mert ebben ragadok, és borzalmasan festek is. A homlokom még mindig lüktet, és alig lehet haladni, de végül megtekintem az ismerős házat, és az utolsó pár métert futva teszem meg. A többiek még odakint, anyáék ma hajnalig lesznek nyitva, az öcsémet sem hagynák egyedül, a húgom meg ki tudja, hogy merre lófrál. A kulcs nálunk fogyóeszköz, ezért a szüleim bevezették, hogy a legközelebbi virágtartóba rejtik el, ahol bárki megtalálhatja. Hogyan is tartja a mondás? Ami szem előtt van, az nem kell senkinek? Mosoly költözik az ajkaimra, mikor megszerzem a gnómos kulcstartót, és bejutok a rezidenciánkra. A tömegbe vesző ház, de nekem emlékek útja, ha végigjárom a belső tereket. A szoba felé menet kibújok a rám ragadt felsőből, és simán ledobom a földre, aztán már ki is választok egy feketét, és azzal vonulok be a fürdőbe. A tisztálkodás nem vesz igénybe öt percnél többet, így már csak a hajamat kell újragondolnom. A kinézetem nem rossz, de betettek a külső tényezők. A homlokomon még mindig látszik egy kis piros folt. A húgom tudna adni rá valamit, de kénytelen vagyok egymagam feltalálni, és elfogadhatóvá avanzsálni a megjelenésemet. A telefonom már több ízben rezgett, itt az idő, hogy elinduljak, mert Trev, és Sam nem tudja, hogy hol vagyok. Útközben megírom nekik, hogy találkozzunk a „Négylevelű lóhere” címre hallgató pub-ban, és ha nem rúgtak be, akkor hozok egy kis jutalmat. A hűtőszekrényt meghiúsítottam három üveg hazai termékkel, és a cégér alatt megállva a hónom alá csapott dobozokkal várakozom, mire a két barom feltűnik.
- Tőled ajzott a fél város…Ryan…miért éppen ő? – köszöntés helyett ezzel üdvözöl a két balek, és tulajdonítja el a jussát. A tetejét benyomom a sajátomnak, és koccintás után egyszerre kóstolunk bele a lényegbe. Megnyalva az ajkaimat, végre meg tudom védeni magamat.
- Nem én kötöttem belé, hanem ő belém, és a kis…nem is számít. Szórakozni jöttem haza, és nem a múlttal szenvedni. Komolyan pörgessük már fel az estét. – kiáltok fel, és ha megittuk, akkor kitárom az ajtót, és a fiatalok sűrűjébe veszve, ahol a fele minimum turista egy kis teret szerzek a triónknak.
- Miért pont ide Jay? – vonja fel kérdőn a szemöldökét Trev, de a választ nem én adom meg, hanem Connor, az egyik volt csapattagunk.
- Jó estét minden betévedőnek. St. Patrick napjának alkalmából ma este versenyt hirdetünk…egy kis játékos vetélkedőt. – sunyi mosolyától még vonzóbbnak tűnik a lányok szemében, de én csak elégedetten vonom össze a karjaimat a mellkasom előtt.
- A tét nem is akármi…az Óriások útjának, és a Titanic napi buli megszervezése….és az a kis csoda Corvette, ami az épület mellett áll. A lányoknak is kedvezni szeretnénk, így két lepedő üti annak a csapatnak a markát, akik végigcsinálják a próbák próbáját. Három fős felosztásokat várunk…és hogy kicsit borzoljam a kedélyeket, akik nyernek egész éjszaka ingyen fogyasztanak nálunk. Hajrá…ne maradjatok ki a jóból. – nem kell semmit sem mondanom, mert amikor összenézünk, már egyértelmű, hogy nevezni fogunk.
- Majd én megyek… - törekszem előre, mert a kis színpad mellett egy kisebb raj alakult ki, és ekkor lököm meg valaki másnak is a vállát.
- Ó, nicsak Doherty….csak nem neveztek? – kárörvendő ívelése a szirmaimnak szerintem mindent elárul. Jó móka lesz ez…


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Vas. Ápr. 15, 2018 1:09 am



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Köztudottan nem vagyok erőszakos természet, de az már egy ideje tagadhatatlan, hogy szókimondóbb lettem az évek során. Az életem nem a hétköznapi módon alakult, és ehhez sok mindent muszáj volt átértékelnem. Nem maradhattam az a lány, akit eltapostak vagy átnéztek rajta, hogyha úgy volt kedvük. Fejlődnöm kellett, vele együtt felhúznom egy védelmi falat is magam köré, ami a segítségemre válik az olyanokkal szemben, mint Higgins és a haveri köre. Sok mindent nem köszönhettem nekik, de talán burkoltan - és ötven úton megkerülve a szó eredetiségét -, hálásnak kellene lennem azért, hogy felnyitották a szemeimet akkoriban. Ez viszont közel sem jelentette, hogy elfelejtettem a múltbéli sérelmeimet vagy ne verném le rajtuk az egészet, hogyha esélyem lesz rá. Magam sem hiszem, hogy Jayden átmeneti kedvessége örökre megváltoztatja az egymáshoz való hozzáállásunkat vagy olyan kapcsot alakít ki közöttünk, ami miatt félretesszük az évek alkotta ellenségeskedésünket egymás ellen, mert azzal csak saját magamat csapnám be. Jóllehet képtelen voltam pusztán kívülállóként létezni a Ryan és közötte lévő szócsatát követően, azt viszont többnyire a pillanat hevének tudom be, mintsem egy olyan alkunak, amelyben mi békésen fogunk megmaradni egymás társaságában. Mindezek dacára őrülten jó érzés volt olyan személyen kitölteni haragomat, aki még Higginstől is jobban idegesít, márpedig emlékeim képsorai között kutatva azt mondanám ez többnyire lehetetlen lenne. Noha békésnek mondható szolgálunk és védünk elvünk pusztán addig tart, míg le nem futjuk az alap érdeklődési köröket - meg is lepődnék ha az ellenkezője történne -, valahogy a magamra maradásom után sem vagyok képes túllendülni az egész beszélgetésen vagy úgy összevetve a mai napon, melynek két barátnőm hallgatósága válik áldozatává. Utáltam, sőt mi több megvetettem magamat ezért. Évek óta nem tulajdonítottam figyelmet a nagyképű Higginsnek, erre órák alatt képes teljes valójából kiforgatni a világomat és ez őrjítően hat rám. Gondolataim rejtett zugában tisztában vagyok azzal, mennyire nem érdemel meg akár egy röpke másodpercet sem a haragomból, ez viszont jóval összetettebbnek bizonyul annál, mintsem egy eszme mantraként történő parancsolgatása, ami arra késztet, hogy essek már túl az egész Jayden-mizérián és élvezzem amiért ide jöttem. Hiszen ő is ezt teszi, én miért működnék másképp?! Jóllehet az alap ötlet tökéletesnek bizonyul és az első negyed órában én is eszerint teszek, mégsem tudom teljesen kizárni őt a fejemből az este további részében, ami ellen Dana és Eve próbálnak valamit kitalálni. Első ízben egy poharat nyújtanak át nekem, majd egy sztorival terelik el figyelmemet, amire többnyire odafigyelek, de csak testben lézengek a két lány körül, fejben viszont éppen Jaydent képelem fel.
- Még hogy én csókoltam meg! Eszméletlen.. - helyezem le immár üresen kongó poharamat a pultra, Eve viszont jót mosolyog ezen és célozgatóan egy újabb teli poharat lökdös felém, amelyet lelkesen emelek el onnan. - Neki kellett volna behúznom, nem annak a másik dilinyósnak. - az ital fele könnyedén tűnik el, de érzem, hogy én itt még nem végeztem a magyarázatommal. - Biztosan a bot miatt emlékezetkiesése lett. Bár állandóan én jöttem ki hibásan a hülyeségeiből, szóval lehet csak önmaga. Az meg még rosszabb... - tekintek a plafon felé egy pillanatra elgondolkozóan, végül egy sóhajtással fojtom magamba a továbbá kikívánkozó szavakat, melyben Dana is a segítségemre válik.
- Lapozhatnánk egyet róla és élvezhetnénk az estét a neve említése nélkül? Neked is jót tenne. - jelentőségteljesen veszi fel velem a szemkontaktust, én pedig dacosan, de végül megadom magamat és most arra a játékra invitáló hangra figyelek, mely most figyelemfelkeltően betölti a helyiség nyüzsgését.
- Igazad van. Kezdhetnénk ezzel is.. - lelkesen rugaszkodok el a pulttól, hogy magammal húzva a két lányt kerüljünk közelebb, de amikor valaki nekem ütközik és a tekintetem az 'elkövető' arcára siklik, még inkább felszínre tör bennem a versengés iránti vágy. Szívesen vitába bonyolódnék vele most is, mégis elejét veszem ennek a késztetésnek.
- Ki nem hagynám! Nincs semmi probléma Jayden, ha elbizonytalanodtál. Mindenkivel megesik, akinek ilyen nyilvánvalóan borítékolt a kudarc. - grimaszolva egyet vonom meg a vállamat, végül miután sorra kerülünk, feljegyzem magunkat a lapra, majd Jayden felé fordulok.
- Még van lehetőséged megfutamodni.. - paskolom meg a mellkasát egy pillanatig elidőzve íriszeinek kékségében, mielőtt elvonulhatnék mellette Eve meg Dana irányába.  


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Kedd Ápr. 17, 2018 11:57 am



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 728 ●
A csók minden bizonnyal az egyik legjobb dolog volt a napban, de az istenért sem ismerném be, hogy mennyire tetszett nekem, mert akkor a sok éves csatabárdot kellene elásnunk, és túlontúl belém ivódott az ellenségeskedés, meg a veszekedés, ha meglátok egy Dohertyt. Nevetséges, mert a szüleink jó kapcsolatot ápolnak, mondhatni baráti alapon összeröffennek, de a gyerekek sosem jöttek ki jól, és ezen az sem fog változtatni, hogy ma este közelebbről is megismertük egymás száját. A fogászati ellenőrzésen már át is esett, a lehelete friss, és üde…ja nem, mert az olcsó sört előtte még felhajtotta, és csak utána esett nekem, mint egy kiéhezett céda. Vajon a londoni pasik nem elég bevállalósak? A pletykarovatokat én is előszeretettel olvasom el valamelyik aluljáróban, és pont emiatt lepett meg, hogy nekem esett. A felröppent legendák azt pedzegetik, miszerint a kis vöröske a gazdagok előjogaival élve a sofőrrel szűri össze a levet. A feltételezésnek talán igazságalapja is van, és most feléledt bennem a kíváncsiság, hogy utánajárjak. A saját szememmel akarom látni, hogy a békákat csókolgató királykisasszony előlépett valamilyen dívává, aki a személyzetet sem hagyja békén. Kispályásnak tartottam őt, de be kell ismernem, hogy a Ryannek való behúzással egészen felvillanyozott, de utána a bensőséges lányreakciókkal nem. A múltam nem tartozik rá, ahogyan a bandázás sem. A zuhany után csatlakozom inkább a fiúkhoz, és kiverem a fejemből a kellemetlen epizódot, és továbblépek a parti részlegbe, elvégre ezért jöttem haza. A találkozás örömét egy sörrel pecsételjük meg, és boldogan vágunk bele az éjszakába, sőt kifejezetten egy bárra koncentrálok, mert izgatja a fantáziámat a nyeremény, és a játéksorozat is, amiről a közösségi portálon olvastam. A felkészültebbnek, mint én…ez már szinte kihívás, de meglepődöm azon, hogy mennyien gyűltek össze idebent. A várakozást felülmúlta a toborozás, na de engem a kocsi, meg a két lepedő érdekel, hogy egyenesbe jöjjek, és ne a húgomat lejmoljam a jövőben is. A számlák nem fognak maguktól kifizetődni, és ha továbbra is az esős metropoliszban akarok élni, akkor tennem kell érte. A tekintetem a jelentkezők sokaságát kutatja, mire kiszúrom a helyet, és a pultot is, ahol fel lehet iratkozni. Már éppen ráfordulnék a startvonalra, mikor valaki meglöki a vállamat, és az orromnak csapódik a vörös lobonc.
- Én meg a kudarc? – vonom fel enyhén meglepetten az egyik szemöldökömet.
- Ittál Doherty, és onnan van ez a fene nagy bátorságod? Nagy a szád, de te sem tudod, hogy mire, vagy kell még egy kis repeta? – lépek közelebb hozzá, fitogtatva a magasságkülönbséget, ami közöttünk húzódik. A sorrendben ő hamarabb sorra kerül, mint én, és azért némi udvariasság még pislákol bennem, így hagyom, hogy a három nevecske ott éktelenkedjen, aztán rápillantok, mikor a tengelye körül egy fél fordulattal ismét engem tisztel meg a figyelmével.
- Nem szokásom beijedni, az a te reszortod. –  ezt majd egyszer meg kellene beszélnem vele, hogy ok nélkül nem érintjük meg a másikat, mert helye van rendesen, mégis kényszeredetten imád taperolni. Már éppen indulna, de ekkor ráfogok a csuklójára, és finoman végighúzva a mutatóujjam a tenyere belső felén, állítom meg.
- Ne olyan sietősen…tudod ez a cicázás, hogy hozzám érsz, meg mélyen a szemembe nézel. Másnál lehet bejön, de én nem vagyok veled egy súlycsoportban. A sofőrök az új trendek nálad? Nem árt, ha jobban ügyelsz, mert szégyent hozol a mostoha apucira. – ezután elengedem, és én is feliratkozom. A sor mögöttünk óriási, némi idő van még a kezdésig, ezért áttelepedünk az egyik sarokba, ahol pont három szék vár gazdára. Sam eltűnt, de perceken belül meg is értem, hogy miért.
- Innunk kell. – üvölt fel, és fejenként két-két felest helyez le elénk. A mai limitem még nem léptem át, így simán ellopom az egyiket, és megvárom, hogy mindenki a példámat kövesse.
- Az oroszlánokra…mi fogunk nyerni. – az éljenzésünk elveszik a tömegben, de nem leszünk adósok, és felhajtjuk az összeset. A kézfejemmel törlöm le az ott maradt cseppeket, mire a felkonferáló ismét mikrofont ragad a kezébe.
- Gyönyörű számmal neveztetek be. Az első feladat a karaoke csata lesz. Az első két csapat pedig a Hiénák, és az Oroszlánok. Jöjjenek hölgyeim, és uraim…nemsokára megvan a sorsolás is, ahol pedig eldől, hogy melyik slágerrel kell előrukkolnotok. – a tekintetem a másik csapatkapitányra esik, és a két ujjammal mutatom, hogy rajta tartom a szememet.
- Az Eye of the tiger…gyerekek…ez nem semmi lesz. A nehezítés pedig az előadásban rejlik. Félpercenként minden tagnak meg kell válnia egy ruhadarabtól, és ezt bele kell építeni a koreográfiába… - nahát, ez valóban király lesz.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szer. Ápr. 18, 2018 7:13 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Elég nehezen megy a gondolataim fegyelmezése az elmúlt pár órában. Mintha valami engem túlnövő hatalom kipécézett volna a mai napra és próbálná kihúzni a lábaim alól a talajt. Kár lenne tagadni, hogy Jayden jelenléte nem bolygatott fel mindent bennem. Miatta nemcsak újra azzá a kislánnyá avanzsálódtam aki legszívesebben a világ végére is menekült volna előle, hanem képes voltam érte egy olyan személynek is behúzni egyet, aki múltunkat folyton folyvást megkeserítette, és aki nem tehet arról, hogy a szüleitől az elviselhetetlenséget örökölte. Tudtam, hogy vissza kell fognom magamat és nem feltétlenül azért, hogy Jayden kedvére tegyek, hanem azért, mert teljesen kifordultam önmagamból azóta, mióta újra találkozott a pillantásunk a téren. Naivitás lenne a részemről azzal áltatni magamat, hogy megváltozásom ellenére ne lenne esélye nyitott könyvként értelmezni engem a továbbiakban. Jól ismert már, és tudta miképpen használhat ki a legjobban vagy tapinthat rá olyan gyenge pontomra ami miatt újra legyőzötté válnék előtte. A legszomorúbb pedig az egészben, hogy valami őrült gondolattól vezérelve mindig is volt valami szimpátiának nem túlságosan nevezhető, de elég jelentőségteljes kedvelésre hajazó érzésem az irányába, amelyet a mai napig nem tudtam hova tenni. Mintha az agyam felmondta volna a szolgálatot minden egyes alkalommal, amikor Jayden Higgins feltűnt a helyszínen és elvigyorodott a haverjaival történő beszélgetés közben vagy egyszerűen csak elvonta valami a figyelmét, mely során vonásai különleges kifejezést festettek arcára. Noha tudtam jól, hogy mihelyst felfigyel a jelenlétemre egyből csak a mérhetetlen utálatot érzem majd, de amíg mindketten a saját buborékunkban léteztünk, addig bűnösnek érezhettem magamat elveszve ezen gondolatok között. Mindez viszont túl kevés és túl jelentéktelen volt ahhoz, hogy ne legyen képes elfeledtetni velem mindazt, amit okozott a közös múltunk során és ami miatt mi a jelenben sem vagyunk képesek higgadtan megmaradni egymás mellett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hirtelen hangulatváltozása, a felém intézett, közel sem kedvességre hajazó szavai vagy a mozdulatai melyek azt sugallják, hogy teljen el bármennyi év, ő mindig is képes lesz majd felülkerekedni rajtam. És valahol ezt az is könnyedén megerősíti, hogy a későbbi órákban is ugyanannyira idegesítően élem meg mindazt, melyet a fejemhez vágott, mint akkor, mikor valójában megtette.
Dana és Eve társasága most valahol figyelemelterelésként is funkcionál. Jóllehet kezdetben eléggé nehézkesen találom meg velük a közös hangot, és minden egyes hozzáfűznivalóm csakis arról szól, hogy Jayden mit és mit nem tett meg a mai nap folyamán, valamennyire az idő elteltével kezdek feloldódni. Ebben az is könnyedén segít, hogy Dana többször is azzal gyanúsít, fülig bele vagyok zúgva Jaydenbe, amely miatt még jobban neheztelek magamra, amiért ennyi időt és gondolatot szántam rá. Némiképp beleegyezően teszem félre sértettségemet, és hagyom, hogy a hangulatom jobb vizekre evezzen ahelyett, hogy magamban mérgelődnék olyan dolgok miatt, melyeken képtelen vagyok változtatni. Mellesleg, nem sok időt töltök a városban így nem lenne szerencsés elpazarolni a bekorlátozott időmet egy olyan pasira, akitől több rosszat kaptam az életben, mintsem jót. Lelkesen fogadom az Eve által felém tolt italok mennyiségét, míg nem meg is kezdődik az első első programja, mely egy játékra való invitálást foglal magába és az én teljes figyelmemet. Kétszer sem gondolom át amikor magammal vonszolom a két lányt, hogy vegyünk részt ebben. Szerencsére egyikük sem vágyik most tiltakozni, mellesleg Dana esetében ott az ütőkártyám, miszerint tartozik nekem az egész mazsorettes mizéria miatt. Fantasztikus érzés, amikor valaki mást hibáztathatok a sorozatos balszerencsémért, ami aznap ér. Magamra vállalom a jelentkezéshez szükséges jegyzetelést és előbbre is furakodok, melynek az lesz az eredménye, hogy valakinek nekiütközök. A másik fél sértetlenül jön ki az egészből, de a kellemetlenséget most a személye testesíti meg, melyet jó szokásomhoz híven nem hagynék megjegyzések nélkül. Az általa nyújtott riposzt csak még jobban megédesíti a versengés iránti vágy ízét és továbbá is állom a szemkontaktust.
- Nincs szükségem tőled semmire. - szakadok el tekintetének vonzásától és felírom magunkat mielőtt elterelődne a figyelmem. Azért visszafelé odaszólok neki, ha már ennyire belelendültem, de mielőtt tovább indulhatnék, megragadja a csuklómat. Megpróbálom kihúzni, de hasztalannak bizonyul minden próbálkozásom, így csak sóhajtok egyet amiért muszáj végighallgatnom az újabb üres süketelését. Az elhangzottak viszont az arcomra fagyasztják a mosolyt, mégsem hagyom, hogy akár egy másodpercre is meglátszódjanak vonásaimon azok az érzések, melyek kiváltása különösen élteti őt. - Tapsot vársz tőlem mindezért? Vagy csak azért, amiért ennyire kétségbeesetten próbálsz rajtam fogást találni és bedőlsz mindennek, amit írnak rólam? - a fejemet ingatom és egy pillanatnyi fintort ejtek rosszallásomat kifejezve. - Összevetve boldog lehetsz, hogy rohadtul semmi közöd nincs az életemhez, sem hozzám, nemde? - állom továbbra is a tekintetét, majd miután elenged, kihúzom magamat és visszasétálok a két lányhoz, de ez a pár másodperc is elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen az előbbi határozottságomból. Azt viszont még jobban megerősítette bennem, hogy tartanom kell a két lépés távolságot tőle, ha jót akarok magamnak.
Az első feladat felkonferálása nem várt fordulatokat hoz magával. Noha nem éppen a karaoke rész, mert az sosem okozott különösen problémát, de az ellenünk induló csapat és az ezt követő feltételek nem túlságosan hétköznapinak számítanak. Mindezek ellenére nem futamodunk meg és a színpadrészhez sétálva álljuk a kihívást, azonban kerülöm a szemkontaktust Higginssel. Két lépés távolság. Menni fog. Kíváncsi tekintetek sora vetül ránk a kezdés alkalmával és a felosztás szerint rám utoljára kerül sor, ha a ruháktól való megválásról van szó. Szívesen hagyom Danát érvényesülni ebből a szempontból, és tökéletesen helyt is áll a sor megkezdésével, ahogyan kibújik a vékony ruhadarabtól, melyet az estére szánt ruhája felé vett, kizárólag a ritmushoz passzoló mozdulatokkal egybekötve azt. Igazán szórakoztatónak találom, noha egy pillanatra tekintetem letéved a saját szerelésemre, mely szempontjából a feltételek érdekesen hatnak majd..


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 21, 2018 10:57 am



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 794 ●
A bár ugyan túlzsúfolt, és kevés a hely, de mindent átjár az ír nemzet lelkesedése, az emberek szeretete, és persze a fiatalok nyüzsgése. Olyanok vagyunk, mint egy hangyaboly, de roppantul élvezem, hogy nem kell egyedül szállingóznom, és ebben a közegben otthon is érezhetem magamat. A turisták szép számmal képviseltetnek, valószínűleg a verseny miatt, de ki ne vágna bele, ha egy Corvette és két lepedő a főnyeremény? Bevallom, hogy jobban izgat a pénz, hogy egy jobb környékre költözhessek, és ha Ryan igazat mondott, akkor segíthessek a szüleimnek. Otthon szigorúan tilos volt a pénzről beszélni, és mindig ki lettünk hagyva a nagyok játékából, de abban nem vagyok biztos, hogy most az egyszer apa képes lesz egyedül megoldani a gondot. Az eladósodáson nem lepődnék meg, mert akkor ebben az esetben nem esett messze az alma a fájától, és fájón szembesülök vele, hogy mennyire az apám fia vagyok. Könnyedén vehetném ezt a terhet, de nem születtem gazdagnak, és kimagasló terveim sincsenek a jövőre nézve. Élek egyik napról a másikra, és arra koncentrálok, hogy legyen fedél a fejem fölött, és valami kaja a hűtőben. A húgom már számtalan alkalommal elmondta, ha elvállalnék egy tisztességes állást, akkor nem lennének hasonló gondjaim. Ezeknél a beszélgetéseknél, és tanácsoknál csak megvontam a vállamat, és elmosolyodva szemléltem az ő világképét. Nem vagyok egy agytröszt, egyedül talán Holly az, aki igazán kihasználja az adottságait, és kamatoztatja azokat. Az öcsém hasonló természetű, mint én, el van rugaszkodva a valóságtól, és azt hiszi, ha felnő, akkor focista lesz. Szeretem, ha vannak álmai, de ha eljön az idő, akkor neki is be kell látnia, hogy néha ezek a tervek csak a fejünkben maradnak meg. Nem akarok letörni senkit, és arra buzdítom, hogy érje el a céljait, csak bennem már megvan a kellő cinizmus is ehhez. A mai este nagy a tét, és nem adom fel a versenyt, még akkor sem, mikor összeakadok a szépséges boszorkánnyal, aki megkeserítette az életemet. Melyik őrült vállalkozna arra, hogy eltalálja a fejemet, utána meg istápoljon is? Összezavart eleinte, hogy megvédett, mert nem szorultam rá, mégis jól esett, hogy valaki kiállt mellettem. Megrázom a kis üstököm, és egy kárörvendő mosollyal ajándékozom meg. A fellegekben jár, az anyja második házassága egy kisebb vagyont hozott nekik, és biztos vagyok benne, hogy a mostohanővérével vezetett ügynökség legnagyobb részét Jasmine apja nyomta bele a cégbe. A mondás szerint: „Csak megszületni volt nehéz neki.”, és ezt én most az orra alá fogom dörgölni, kiélvezve minden percét. A pletykák táptalaja még forró, és a zöld íriszekben látom a szikrát, mikor kitérek a sofőrrel folytatott románcára. Többre tartottam, most jön a felismerés, hogy az akkori szende lányról úgy képzeltem egyszer férjhez megy, és gyerekeket szül, de nem szűri össze az első férfival a levet. Az elképzelések, és a valódi természet különböző, jól példázza az előttem álló is.
- Nem várok semmilyen tapsot, ha nem zavarna…és talán nem igaz? Nem úgy tűnik nekem, mintha kapálóznál, hogy az ellentétét bizonyítsd. Boldog vagyok-e? – most rajtam van a sor, hogy megrázzam a fejemet. – Doherty ez nem az én életem, hanem a tiéd. Nem akartam fogást találni rajtad, mégis találtam…érdekes fordulat. – komolyodom el, és ezután el is engedem, mert több beszélnivalónk nincs a témáról. A velejébe találtam, látszik, hogy rosszul esett neki, és arra hajt, hogy mindenáron legyőzzön, mint kislányként. A karaoke, mint első próbatétel még tetszik is, csak az nem, hogy máris a lányokkal kerülünk össze. Az eltelt pár percben sikerült felönteni a garatra, és némiképp lazítani a merevségünkön, nem mintha nekem gondot okozna, hogy énekeljek, és táncoljak is egyszerre. A gimi alatt is rajongtam a házibulikért, az otthoni szervezésű DJ estékért. A tekintetem a vörösre siklik, aki már taktikai megbeszélést tart a barátnőivel.
- Lenyomjuk őket. – veregetem vállon Trevet, aki megbabonázva nézi az előbbi delikvenst. Tisztában vagyok vele, hogy bejön neki Bree, de valamiért ez most nekem nem tetszik.
- Lotyó…mindenkinek megvolt. – súgom oda némiképp nyugtatva  a lelkiismeretemet, de bármennyire is tisztességtelen, pontosan azért teszem, hogy ne repüljön rá a haverom. Őrület, hogy mi vezetett erre! A színpadra fellépve végigpillantok a közönségen, és magabiztosan kapom el az egyik álló mikrofonállványt.
- Köszöntünk mindenkit…mi vagyunk az Oroszlánok. – szólok bele hangosan, és az első dallamok felcsendülése után máris a lányokra vetül a refi, mert Dana a vékonyka pulcsijától válik meg. A kezdeti sorokat én éneklem el, de aztán átadom a stafétabotot Samnek, és könnyedén mozdulok kettőt hátra, ahol Eve és Bree állnak..talán kicsit bizonytalanul. Amíg nem rajtam van a sor, addig odalépek, finoman zongorázom végig a felkarján, és forgatom be a vöröskét. A nézők nem hálátlanok, üvöltenek, és biztatnak is, mikor a derekára simítom a jobbomat, és a hátsó combján felfelé vezetve a kezem a fenekén állapodik meg végül. Belecsípek, és a többiekkel énekelve a refrént, merülök el a zöld szempárban.
- Na most vetkőzz… - elégedetten fixírozom az ajkait, és pofátlanul markolom a kis hátsóját.


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 21, 2018 2:11 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Elég nehéz lenne visszakövetni mi is késztetett változásra az elmúlt idők során, de jelentőségen kiforgattam magából a személyiségemet. Kevesebb embernek nyújtottam bizalmat vagy mutattam érdeklődést irányukba és a kezdeti bűntudat ellenére mára már a magam felé nyújtott elsőbbség leginkább szükségszerűnek bizonyul, mintsem olyannak, amely miatt szégyenkeznem kellene. Mindenki a saját maga módján éli az életét és úgy vigyáz a saját testi épségére vagy éppenséggel az emlékeire, ahogyan csak tud. Én eldöntöttem, hogy csakis magamért ügyelek és azokért a tettekért, amelyeket elkövetek vagy amiket készülök elkövetni. Noha régebben csak elképzelni tudtam szobám négy fala között ezeket a Jaydennel megejtett beszélgetésfoszlányokat, mára már könnyebben megy az, hogy a szemeibe nézve megmondjam neki a véleményemet. Nem áltattam magamat sosem azzal, hogy jóban lettünk volna. Két világ voltunk, teljesen más értékrendekkel amely inkább jelentett ütközőpontot ismeretségünk során, mintsem olyan előnyt, amelyből érdeklődést mutathatnánk a másik iránt. Egy kezemen meg tudnám számolni mennyiszer éreztem úgy, hogy közelednem kellene hozzá vagy akár barátságot kezdeményezni vele, hiszen az első egy percben aláásta minden ilyen naivitásnak bizonyuló gondolatomat, amely felmerült vele kapcsolatban. Tudtam, hogy ezeket az ellenséges fellépéseket az idő sem fogja begyógyítani, így nem is vártam tőle se kevesebbet, se többet, mint amilyen viselkedési mintát felmutat beszélgetéseink során. Noha túlzás lenne ezeket beszélgetésnek nevezni, mert leginkább arra megy ki az egész, hogy felülmúlva egymást sértsük meg a másikat és forgassuk meg a kést partnerünkben, de mivel muszáj valamivel felcímkézni ezeket az elejtett szófoszlányokat, így túlzó jelleggel hívom csak beszélgetésnek. Higgins mindig is képes volt az agyamra menni, és bár sosem mondtam ki neki ezt nyíltan, mindketten tudtuk, hogy hányadán állunk a másikkal. Ő élvezte az egyre nagyobb baromságait, én annál kevésbé. Tisztában volt azzal mit okoz nekem ezzel, mégis már csak ezért is folytatta az ellenem szóló tevékenységeit, hiszen nem érdekelte bennem ez miképp játszódik le. Ezeket figyelembe véve ő sem különb az ikreknél, még ha a velük történő találkozásunk során mindketten egy csapatként igyekeztünk szembeszállni velük. Mindig volt rosszabb, mindig is lesz. Egyszer az ikrek, egyszer Jayden, ez sosem változik. De legalább most már ebbe a körbe én is becsatlakozhattam és nem csak célpontként lehettem jelen. Jóllehet nem feltétlenül pozitívan cseng ez az egész, de mint már ahogy mondtam, muszáj megerősíteni a saját magunkat körbeölelő védelmet, hogyha túl akarjuk élni velük szemben, ettől függetlenül mégis idegesít, hogy hiába teltek el évek szinte felkészülve az újabb találkozásra, még mindig képes hatást gyakorolni rám. Legyen szó itt szavakról vagy tettekről egyaránt, Jaydennek előkelő helye van a szemétládák dobogóján, ahonnan senki sem taszíthatja le és amely állandóan az őrületbe kerget majd.
Kezdeti idegességemet egy tartós mérgelődés váltja fel, mely nem kissé nyomra rá a bélyegét az este kezdetére. Szórakozásra ítélném magamat, de minden sejtem Higgins miatt pezseg. Mintha nem tudnám elfogadni, hogy semmit nem változott és mivel kiváltotta mindezeket belőlem, így én sem eleget. Noha két barátnőm a segítségemre van az elfelejtésében, tudom jól, hogy ezt saját magamnak kell eldöntenem. Ha tovább akarok pörögni rajta, akkor jöhet bármennyi figyelemelterelés, akkor is ugyanoda fogok kerülni, melyet a lányok sikertelen próbálkozásai is jól mutatnak. Hiába egy újabb pohár ital vagy egy pozitív kihatással átitatott sztori, én még mindig Jaydennél tartok, jóllehet erősen próbálkozok az elfelejtésében, aminek első állomását az első program adja. Kapok az alkalmon és bűntársakat is viszek magammal, mégis gyermeteg képzeleteim akkor válnak köddé, amikor újra Ő lesz az ütközőpontom. Veszek egy sóhajt, hogy elejét vegyem a kitörni készülő szó-vulkánnak, de így sem maradnak megjegyzései vélemények nélkül, noha én kezdtem az egészet. Bevallom jól esik szembeszállni vele, mintha kapnék egy nagy adag adrenalinlöketet abból, ha őt idegesíthetem, de miután visszavág, rájövök, hogy csak még nagyobb bajba sodrom magamat. A sofőr említése kapcsán összeszorítom ajkaimat és legszívesebben felképelném őt, amiért ilyet merészel állítani rólam, feltéve ha a sztori tényleg ne lenne igaz. Mi tagadás, néha kiszökök hozzá, de Higginsnek ehhez mi köze van?!
- Mi okom lenne magyarázkodni pont neked? Nem tartozok elszámolással feléd a tetteimről, és ahogyan te is mondtad, ez az én életem. Ne érdekeljen kivel fekszem össze. - vetem oda még mielőtt elszakadhatnánk egymástól, de már megint ott vagyok a szakadék szélén, amelybe előszeretettel lökdös akárhányszor összefutunk. Ennek ellenére élesen beszívom a levegőt és visszatérek a jelenbe, hogy a versenyre koncentráljak. Csak azért mert nekem problémám van azzal a nagy majommal, nem kell a másik két lánynak is áldozatául esnie kettőnk civakodásának. Az viszont érdekes fordulatnak bizonyul, hogy a sok jelentkező közül pont velük kell színpadra állnunk, de legalább édesebb lesz a nyereség, így ezt figyelembe véve állok az egészhez és nem hagyom saját sérelmeimet felülkerekedni a tetteimen. Az első dallamok után viszont nem kell megjátszanom ezt, hiszen a feladat magával ragad, ahogyan a következő pillanatban Jayden is. Meglepetésként ér hirtelen feltámadt lelkesedése irányomba, az pedig még nagyobb csodálkozásra ad okot, ahogyan végigkövetem mozdulatsorait és érintésének menetét. Nem túl lenyűgözötten veszem fel vele átmeneti időre a szemkontaktust, de a műsornak folytatódnia kell, és ha most kizökkenek, akkor azzal pont azt érem el, hogy egyenesen átnyújtom neki a nyerés lehetőségét. Kezemet az ő kezére simítom, hogy az irányításom alá vegyem érintésének menetét. Ezt követően vezetem fel viszont felsőm szegélyéhez, hogy segítségemre legyen annak megszabadításában, ügyelve arra, hogy minden a ritmus szerint történjen, ez viszont olykor lassabb, máskor viszont gyorsabb mozdulatokat igényel, így esélye sincs kikerülni azt, hogy lopott érintést ne intézzen bőröm felületén. Ezen túlesve passzolom át neki a felsőt, egyúttal pedig a lehetőséget is, hogy ő is megváljon valamitől a feladathoz mérten.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 21, 2018 4:09 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 728 ●
A Higgins családban már hagyomány, hogy a versengés az ember vérében legyen. Az apám nagy kártyás, sosem telhetett el egyetlen olyan alkalom se a hétvégén, hogy legalább egyszer ne üljön össze a barátaival a jó öreg pókerre, és ne fossza ki a társait. Az anyám rendszerint a sütéssel hódít teret, és nincs az a háziasszony, aki felvehetné vele a harcot Belfast egész területén. A húgom már ennél jóval meredekebb vizekre evez, mert legyőzhetetlen az alkoholfogyasztásban. Nem tudom, hogy mi állhat a háttérben, de sosem rúg be kellően, mindig valahogyan tudja, hogy mit csinál, pedig esküszöm, hogy a legdurvább felesek csúsznak le a torkán. Az öcsém…na talán ő az, akinél még nem alakult ki, hogy miben lesz a nyerő, de a focicsapatban neki van a legnagyobb szája, és sosem engedi, hogy a tagok csüggedjenek, amolyan lelkesítő kabala is. Elmondhatom tehát, hogy a családom alapján én sem vagyok kivétel, és mikor felhangzik a zene kezdetét jelző első akkord, akkor magabiztosan fáradok fel a színpadra. Szeretek a középpontban lenni, és ha három olyan lány az ellenség, mint itt a Hiénák, akkor reszkessenek, mert nem adom a bőrömet, sőt mi több még emelem is a téteket. Dana és Sam kezdenek neki a felvezetésnek, ha úgy tetszik, de az igazi lényeg mi ketten leszünk Dohertyvel. A csapatkapitányok vigyék el a legnagyobb számot. Az első refrén alatt még csak megközelítem őt, de sejtem, hogy az előbbi párbeszédünk nem volt valami jó hatással rá. Ami a szívemen, az a számon is, és nem fogom annyiban hagyni, mert igenis lotyóként működik. Mit számít, hogy mi van a háttérben? Ma megcsókolt a barátaink előtt, és még bocsánatot sem kért miatta. Mit hitt, hogy megússza ennyivel, és villoghat vele Londonban, hogy neki Higgins is megvolt? Nem abból a fából faragtak, aki kedveli az efféle játékokat, de itt és most a pénz motivál, na meg a sírós fejecskéje a vöröskének, ha letaszítom a képzeletbeli trónjáról. A következő mozdulataim egy oroszlánt sugallnak, lassan kerítem be, és ragadom meg a derekánál fogva, hogy a lágyabb ritmusok közepette a combjai hasítéka mellett haladva merészen hódítsam meg a fenekét. Nem tagadom, hogy van mit fogni rajta, és nem az a kis vézna teremtés. Az igazat megvallva nem is kedvelem a csontkollekciókat, és Bree úgy tökéletes, ahogy van, de most nem ezen kellene járnia az eszemnek. A második forduló alatt a mellei nekem csapódnak, és belemarkolhatok a farpofájába, némi izgalmat csempészve a vetkőzésbe. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy rákap a horogra, de láthatólag nem borul ki, amiért meghajtom a fejemet Őkegyelmessége előtt. Az arcomra egy sokatmondó vigyor húzódik, és a tekintetét kutatom, benne a válaszokat, hogy mire készül, de ekkor a kezemet a felsőjére vezeti, és a felszólításomra kissé belemerül a dolgokba. Nem kellenek ide szavak, sem parancsok, ahogyan szépen megérinthetem a felkarját, de egyelőre csak anyagon keresztül. A kis boszorka megtalálta az egyetlen kiskaput, és ennek nem örülök. A diadalittas mosolyt letörölném az arcáról, de nem vagyok durva, és nem itt fogom rávenni arra, hogy vegyen vissza. A kezem hirtelen már ér semmilyen felső részt, és ott kötök ki, hogy a csupasz bőrét fogdosom. A közönség nem láthatja, hogy kiráz a hideg, de a nagy Higgins-szel megesik, hogy zavarba jön, aztán végül beugrik, hogy mivel tudok most én fordítani. Veszek egy mély levegőt, és a leghiggadtabb énemet elővéve döntök úgy, hogy megragadom a csuklóját, és eleinte csak a mellkasomra tapasztom. Óvatosan fogom át, de határozott is vagyok, mikor lefelé irányítom, és a csípőmmel bökök előre.
- Eye of the tiger… - üvöltöm és rákacsintok az egyik szervezőre. A csípőmozgásom hibátlan, és ennek hatására szépen a szeme előtt himbálózom a kis barátommal. Mi tagadás, hogy élvezem a kis pírt, ami elborítja az alabástrom bőrét, aztán hirtelen helyzetet változtatok, és neki háttal rázom meg a fenekemet. A jobbomat kinyújtom és lassan mutogatok mindenkire, akik visongatva fogadják a kezdeményezésemet, majd szépen kigombolom az ingem felső két gombját. Elveszek a zenében, mellettem Trev is becsatlakozik, és egyszerre bújunk ki az ingünkből. A fejem fölött himbálva üvöltök, aztán szépen a kékjeimet rávezetem a kis bestiára, és a mutatóujjamat az ajkaim közé eresztem. Megnyalom a végét, és Bree elé hajítom a bizonyítékot, hogy nemcsak ő tud hódítani, hanem én is.
- Wow…ez valami eszméletlen volt. – szólal meg az est házigazdája, és a bírák felé int, hogy pontozzanak bennünket.
- Most jöjjenek a Farkasok és a Szendék… - meghajolunk, izzad a homlokom is, így az első utam a pulthoz vezet, hogy oltsam a szomjamat…

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Szomb. Ápr. 21, 2018 7:40 pm



jayden&bree
Happy St. Patrick's day!

Elidőzhetnék bármennyit azzal, hogy magyarázatot találjak a Jayden és közöttem lévő folytonos ellenségeskedésre, de már túlontúl elhúzódott ahhoz, hogy egyszerűen fogjam magamat és feladjam az egészet. A lényegen nem változtat és sosem leszünk országos cimbik vagy szenvedélyes szeretők vagy bármi ehhez hasonló felcímkézett dolog, amivel az emberek nyugtatják magukat, hogyha őrültségekre adják a fejüket vagy éppenséggel nem találnak értelmes magyarázatot arra mi is zajlik le pontosan az életükben. Nézzünk szembe a tényekkel, jobbak vagyunk egymástól távol mintsem közel a másikhoz és ezen nem fog változtatni egy-egy kedvesebb megjegyzés vagy viszonzott mosoly sem. Ő azt hiszi megjegyzéseket tehet az életem menetére én meg azt gondolom, hogy ez baromság, így ha már ebből indulunk ki, sosem leszünk egy véleményen sem. Már jó ideje nem tart vissza semmi sem attól, hogy nagyobb közönségnek adjam el magamat vagy felszólaljak, hogyha a helyzet úgy kívánja. Tisztelem és a magaménak tartom életem azon felét is, amely a családi szerepcserék előtt volt, de nem vetem meg annak a jótékony hatásait sem, amelybe csöppentem. Jól tudom Jayden csak egy elkényeztetett kis hercegnőt lát, de ki tudná hibáztatni ezért? Sosem volt annyi gerinc benne, hogy jobban is megismerjen, ezek után meg főleg nem is lesz. Beérte a felszínnel meg a saját eszement kitalációival, az igazság pedig sosem tűnt létfontosságúnak számára. Noha akkoriban félénkebbként tűnhettem fel előtte, mára ez gyökeresen megváltozott. Talán ennek okán sem vetem el az ötletet, hogy részese legyek teljes mértékben a feladatnak. Nagy vonalakban is számolva az egészet úgy sem érnénk el mind a hatan odáig, ami mondjuk úgy..illetlen lenne a közönségre nézve, így úgy gondolom aggodalomra semmi ok. Nem mintha Dana vagy Eve éppenséggel az ártatlanságot szimbolizálnák, de sejtésem szerint ők sem vágynak különösebben visszhangra, ahogyan én sem szeretném megtorpedózni azt a képet, amelyet az évek során kialakítottam magamról. Mindenhol akad egy gyanús alak, egy eltévedt fotó amiből soha nem mászol ki igazán. Az ilyesmikkel együtt kell élned vagy a saját javadra fordítani az egészet és az elmúlt időszakban az utóbbi eléggé jól ment.
Az ének elkezdésével szórakozottabbnak érzem magamat, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy elnyomja a haragomat melyet Higgins iránti sértődöttségem táplál bennem. Megfogadtam, hogy élvezni fogom ittlétem minden percét, ahogyan a két lány számára sem rontom el az estét, így tartom magamat ehhez. Mellesleg, Jayden nem ér annyit, hogy a jókedvemet a sarokba vágva duzzogjak félrehúzódva a kihagyhatatlan lehetőségektől. A feladat témája nem a visszafogottságot tükrözi, mégsem gátol meg ez senkit sem abban, hogy teljes odaadással nyújtson maximumot a karaoke közben. Én is könnyedén veszem fel a szerepemet és sajátítom el mozgásomat úgy, hogy az ne legyen eltérő a választott dalunk ritmusától. Eleinte a szerep a többiek kezébe adja a kezdés lehetőségét, ez viszont elég időt hagy Jaydennek arra, hogy megkörnyékezzen. Érdeklődően mérem végig őt, mielőtt azonban tiltakozóan kikerülhetném, egyszerűen túlságosan közel kerülök hozzá, így a feladatunk kedvéért sodródok én is az árral. Belső tiltakozásom ellenére mégis elég könnyedén hagyom magamat irányítása alá kerülni, noha kezének elkalandozása cseppet sem okoz örömet, nem úgy mint elképzelni a jutalmát érte, amelyet a szerencsétlen körülményeknek hála jelenleg nem kaphat meg. Ösztönből söpörném le magamról a kezét, ehelyett viszont átveszem az irányítást felette és a magam javára fordítom a helyzetet, hogy kérésének eleget tegyek, jóllehet nem az ő kedvére játszok, pusztán a feladatomat végzem. Könnyedén szabadulunk meg közös erővel a felsőmtől, de a menekülési esélyeim totálisan lecsökkennek, ahogyan újra ő uralja a helyzetet. Figyelmeztetően merülök el a kék szempárban azt sugallva a tekintetemmel, hogy ha nem veszi le rólam a kezét, valószínű eltöröm', de hasztalannak bizonyulnak próbálkozásaim, mert most nagyon elemében van. Alig észrevehető sóhaj szökik ki ajkaim közül, melyek után arckifejezésem enyhén meglepetté, sőt mi több zavarttá válik a produkció menete által. Nem tehetek róla, zavarba hoz ezzel a tettével, mégis egy vigyort erőltetek az arcomra azt éreztetve a rajtunk kívülállókkal, hogy igenis élvezem ezt az egész műsort, noha biztos vagyok abban, hogy Higginsnek totálisan elmentek otthonról. Jó, belátom, nem egy utolsó kinézettel rendelkező pasi, de akkor is...Ez. Így. Nem. Helyes.
A műsorszámunk végeztével zárom két kezem csapdájába a nekem dobott inget, és szerzem meg a sajátomat is, hogy minél előbb belebújhassak. Jayden ekkorra már rég a pultnál jár, és a felkonferálás pedig elég hangos, hogy elnyomja nem túl kedves szavaimat, melyet egyenesen neki intéznék, de ehelyett csak a két lány társaságában teszem ezt meg. Enyhén zaklatottam igazgatom el magamon az elcsúszkált felsőrészt, majd elindulok a pult felé és Jaydenhez dobom az inget.
- Szép volt Magic Mike, noha eléggé megrázó élmény is egyben. - bájos mosolyt ejtek a srác felé, bár a reakciókból ítélve eléggé egyértelmű, hogy ők nyerték az első kört. Sebaj, hosszú még az este, bármi megtörténhet. Felhelyezkedek az egyik üres székre, amíg Eve valami számomra ismeretlen pasi agyát tágítja, Dana pedig beleveszik a következő produkcióba, és némileg én is így teszek, de valami hideg üdítőre vagy egy vödör jégre szükségem lenne ehhez. Már éppen rendelésre adnám a fejemet, amikor Jayden egyik haverja - talán Trev, mindig keverem őket - mellém furakodik és átveszi tőlem ezt a nemes feladatot.
- Léteznek még úriemberek? Ki gondolta volna? - burkolt hálámat fejezem ki Trev felé, ő viszont úgy tűnik ennyivel nem zárta le az egészet, mint én.
- Nem kell állandóan ellenségeknek lennünk. - jegyzi meg az én poharamhoz érintve a sajátját, én pedig Jaydenre futtatom a tekintetemet, mielőtt Trevre koncentrálhatnék.
- Egyesek nem így gondolják. - célzok most egy konkrét személyre, bár nem szívesen élvezem egyik társaságát sem, mégis megpróbálok most az egyszer nem önmagam lenni.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Do we need somebody
just to feel like we're alright?
Is the only reason you're holding me tonight
'Cause we're scared to be lonely?
dolgozó
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
78

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day! Vas. Ápr. 22, 2018 12:07 pm



jay&bree
Classic ●   *-*    ● 800●
A parketten, ott a pódium közepén történik valami. Megjátszott, vagy sem, de a versenyünk egy kicsit átalakul mássá, és a szeméből nem azt az elégedettséget olvasom ki, mint aki győzni akar, hanem, mint aki szabadulni akarna az érintésemtől. A játék kedvéért még továbbtüzelem, de belül érzem, hogy nem kellene ezt, mert megvédett, és felpofozta Ryant is, aminek a hátterét még mindig nem értem. Miért állt ki értem, ha állandóan szívatom, és bántom? A revans megvolt, miután leöntött a hideg sörrel, és meg is csókolt, nem kértem magam mellé még egy harcos angyalt is. Mindenesetre hamar elszáll ez a bűntudatféleség, és amint bezsebeljük a kellő sikolyokat, már le is vetem az ingemet, és egy határozott mozdulattal felé irányítom. Ez vagyok én, aki sosem törik meg, akit nem tántoríthat el egy nő a céljaitól. Kell a pénz, és a kocsi is, és némi engesztelés miatt nem fogom hagyni, hogy megnyerjék a mai csatát. A közelében ugyan most nem vagyok, és meg is kell hajolnom, mert akkora a női részleg hisztije, de közben kicsit zsong a fejem, és nem vágyom többre, mint egy hideg sörre a csapból. A pultnál kell találnom egy üres helyet, de ez még néhány percet várat magára. A lejövetel akadályokba ütközik, mert mindenki végigtapiz, akárcsak egy kirakati bábut. A mosolyom őszinte lenne, de most idegesít ez a sok nő, mert nem kívánok egyet sem ágyba vinni. Vissza kell szereznem a felsőruházatomat, mert egy egész rajt szabadítok magunkra, azonban velem ellentétben a haverom még élvezi is, hogy megcsodálják. Megforgatom a szemeimet az oldalazó mozdulatok közepette, mire feltűnik a fény az alagút végén, és megpillanthatom az egyik kedvenc csaposomat.
- Sev…nem hiszem el. Légyszi dobjál meg egy üveg vízzel. – tartom fel a kezemet, hogy menjen közöttünk a kommunikáció is. Egy bólintással veszi a lapot, és miközben elfordul, én nekitámaszkodom a pultnak, és szemügyre veszem az egyik engem bámuló nőt.
- Azta…Jay…nem is tudtam, hogy már az idősebb korosztály is a tenyeredből eszik. – tolja oda a srác a kért vizet, mire rádöbbennek, hogy az előbb nem is ezt akartam kérni, de üsse kő.
- Nekem nincsenek határok. – kacsintok rá, és egy szuszra felhajtom a felét, de annyira mohó vagyok, hogy rám csöppen néhány csepp is, de nem foglalkozom vele. Az ingem hamarosan visszatér a boszorkány által, így némi időt áldozok rá, és a kékjeimet rávezetve kapom el, és gyűröm a tenyerembe az anyagot.
- Megrázó élmény…szerintem ez a normális menetrend Doherty. Én nyerek, te meg sírsz, nem ismerős? – gúnyosan vágok vissza, és belebújok az ingembe, pontosan elszórakozom vele, mert valahogyan nem sikerül a gombokat a lyukba operálnom, ezért fel is adom a harcot, és a mellettem állókra pillantok. Trev máris kihasználja az alkalmat, és ettől hamar pipa leszek, sőt a vérnyomásom az egekbe szökik, de nem ilyen módon állok bosszút. Sam, ha jól látom éppen Danát űzi, és Eve sincs a közelben, tehát megmaradt az édes hármasunk. Az italrendelésbe nem szólok bele, Trevet úgy kopasztják meg, ahogyan neki tetszik, de mikor már belekerülök eme csodás társalgásba, akkor enyhén felvonom a szemöldökömet, és előbb a vöröskére nézek.
- Mióta barátkoznék én veled? Ma már megvolt a fegyverszünet, és jelenleg versenytársak vagyunk Boszorka. Szerintem szedd össze a csapatodat, mert kissé megfogyatkoztak, és a végén Eve a Farkasok mellé áll át, ha érted a célzást. – mutatok előre, ahol az emlegetett szamár már a srác bicepszét tapogatja, mint valami trófeát.
- Trev..te pedig ne tegyél úgy, mint aki ott akarna lenni a seggükben. – a pultra támasztom a két karomat, és hunyorítva kiválasztom az egyik lángoló abszintunkat.
- Abból lennél szíves 6-ot adni Sev…és igen gyújtsd meg. – ezután háttal vetem neki magam a nézőközönségnek, és végigkémlelem a színpadon zajló eseményeket, de korántsem olyan jók, mint mi voltunk. Reménykedem, hogy addig előkerülnek a többiek is, mire a pultos kiönti nekünk az alkoholt, de nem kell csalódnom, mert Trev bár nem nagy kedvvel, de letámadja Samet, és vele együtt hozza Danát is, én meg bízom benne, hogy vöröske túllépett a pokol tornácán, és begyűjtötte a barátnőjét, de úgy veszem észre, hogy mégis sikerül összeverbuválni a kis közösségünket.
- Na lányok…hogy lássátok mennyire kedvesek vagyunk, ez a pia a tiétek. – tolom eléjük a három adagot, de belül már érzem a győzelem mámoros ízét.
- Ezt most higgyük is el Higgins? – fintorogva bököd Dana, mire csak lecsapom a kezét.
- Mi is ugyanezt isszuk, mi a baj vele? Talán megmérgeztem? – ha túl vagyunk a gyanakodáson, akkor elsőként koccintok velük.
- A mai estére. – ezután már könnyedén égetem végig a torkomat, és hálás vagyok, hogy az előbb vizet ittam. Biztosan végigmarja nekik a belső rendszert, és pont ez volt a célom is. Eve már fehéredik, Sam csak vigyorog, Trev meg nem érti, de ekkor én avatom be őket.
- Remek kezdés csajok a sörpingpong előtt, nemde? – ez kellően elindíthatja a hányást, mert tuti nem fogják bírni azt a játékot. Borítékolhatom a két lepedőt.


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
51

reagok :
44

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bree x Jay - Happy St. Patrick's day!
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: írország :: írország temetõje-
Ugrás: