welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Owen & Bree
TémanyitásTárgy: Re: Owen & BreeSzer. Márc. 21, 2018 10:31 pm



owen&bree
Oops!...I Did It Again

Imádom a meglepetéseket, érkezzenek azok bármilyen formában is. Képes vagyok még a legapróbb dologért is örömtől túlcsordulva ugrálni, az viszont már más kérdés, hogy mennyire őszinte is a reakcióm valójában. Tagadhatatlanul megy a színészkedés, és habár legtöbbször hétköznapjaim során alkalmazom mindezt, azért nem árt néha a családi kereteken belül is olykor bevetni. Ugyanakkor még mindig úgy vélem, hogy azok a meglepetések a legnagyszerűbbek, amelyekkel saját magamat teszem boldoggá. Hiszen ki ismerne még ennél is jobban? Szívesen eljátszom én a meglepődöttet, és akár örömkönnyeket is csalok ki magamból a hatás kedvéért, hogyha arra van szükség, de az ilyesfajta műsort általában a külvilágnak tartogatom, saját magam megelégedek a szimpla boldogság érzésével is. Talán pont ebből kifolyólag viszem éppen próbakörre az egyik frissen kihozott szépséget az autókereskedésből, ami már attól a pillanattól fogva, hogy megakadt rajta a tekintetem, szerelem volt első látásra. Ugyan mélyen belül tisztában vagyok azzal, hogy nem hiába van sofőröm, hiszen az autók két lábon járó pusztítója vagyok, mindazonáltal kedvelem, ha az irányítás az én kezemben van - pontosabban az én esetemet nézve a vezetés.
Egy könnyed dallamot dúdolgatok, ujjaim pedig ritmusra dobolgatnak a kormányon, ha nem éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy minden ízében csodáljam az autót, amiben ülök. Egészen addig minden zökkenőmentesen is megy, amíg a telefonom meg nem szólal, és fogadva a hívást be nem tölti a körém húzódó teret Stacey idegesítő hangja. Jól tudom, hogy pár másodperc múlva elviselhetetlen fejfájásként csapódik le bennem ennek a kellemetlen csevegésnek az utóhatása, így amíg az egyfolytában csicsergő lányt hallgatom, közben parkolóhelyet keresek magamnak, ahol nyugodtan elveszíthetem koncentrációm minden egyes cseppjét. Naiv gondolat a részemről, ez már tény, hiszen a parkolás sosem volt az erősségem, de most összeszedem mélyen megbúvó tudásomat és adok egy újabb esélyt magamnak – remélhetőleg sikeresen. Az első mozdulatok jól mennek, és szinte szurkolólányokat meghazudtoló gratulációban részesítem magamat, amikor Stacee kimondja a nevemet, melyet a már jól ismert csattanó hang kísér.
- Nem hiszem el.. – suttogva szorítom össze szemeimet, és egy gyors búcsúzásban részesítem a vonal túlsó végén lévő lányt, ezután viszont első dolgomnak tudható be a kiszállás és az autó tüzetesebb felmérése.
- Ne..ne…csak ezt ne.. – a baleset nyoma jól láthatóan ékeskedik a fehér festékréteg peremén, és hiába járom körbe az autót, hátha valahonnan kevésbé látható, nem járok túlságosan sikerrel. Vörös tincseim közé futnak ujjaim és ott is lelnek megnyugvásra, amíg felmérem a lehetőségeimet. Briana-Új kocsi – 1:0. Jól kezdődik. Ezt pedig még a másik kocsi látványa is tetézi, ami ugyanúgy áldozatául esett korlátozott vezetési képességeimnek.
Körültekintve mérem fel ki vált szemtanújává az esetnek, de a környék többnyire félreesően helyezkedik el, azonban ki tudja meddig marad ez az állapot így. A táskámban kutatva szedek elő egy cetlit és vésem fel rá Gordon telefonszámát, - meg tutira nem az én nevemet – és gondosan igazgatom el az idegen autó szélvédőjénél, mely után olyan gyorsaságban szállok vissza a kocsiba és hagyom el a helyszínt, mint mikor beregisztráltak arra a vakrandira, ahol egy öreg pasas tartott nekem esti mesét öt percen keresztül mind a hét unokájáról; az utolsó hatot már nem vártam meg.
Útközben is a lehetőségeimen pörgök, hiszen vissza nem vihetem és hitethetem el, hogy a festés része az egész, így bizonyára csak egy megoldás maradt, emiatt viszont elfintorodok, hiszen az előző autómmal elég sokszor jártam mostanában szerelőnél, de egy már nem oszt, nem szoroz, nemde? Túlságosan ismerős útvonalon jutok el odáig, és mihelyst leállítom az autót, úgy szállok ki belőle, mintha égetnének a benne lévő ülések. Megszaporázva lépteimet lépek be az épületbe és torpanok meg egy pillanatra a jól ismert vonásokat kutatván, amelyeket nem telik bele sok időbe felfedezni.
- Owen. – érintem össze két tenyeremet megszólítva őt, és most, hogy már tisztában vagyok azzal merre is kell mennem, könnyedén indulok meg felé. – Vészhelyzet van. Tudom, hogy az utolsó öt alkalommal is ezt mondtam, de ez most felülmúlja a többit is. – magyarázok eléggé ködösen, közben viszont hátráló mozdulatokat teszek, hogy kintre vezessem őt az újabb baklövésem négykerekű csodájához.

dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
73

reagok :
38

Csatlakoztam :
2018. Mar. 01.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Owen & BreeSzer. Márc. 21, 2018 10:30 pm
Játékosok »» Owen Blake és Briana Doherty
Szitu és helyszín »» A járművek hősének és elpusztítójának újabb találkozója, London  
dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
73

reagok :
38

Csatlakoztam :
2018. Mar. 01.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia :: anglia temetõje-
Ugrás: