welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Annie Rosalia Evans
TémanyitásTárgy: Annie Rosalia EvansPént. Ápr. 06, 2018 12:09 am
Annie Rosalia Evans
"A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét."
Lily Collins
25
olasz-angol
Gazdag
Torino, Olaszország
1992. szeptember 22
heteroszexuális
egyedülálló


Életem meghatározó mozzanatai:

6 éves koromban, 1998 nyara

- Fabiana. Az képtelenség nem hagyhatunk itt csak csapot és papot. - hüledezik apám anyám ötletére, miszerint egy kis időre elvonulhatnánk a nyilvánosság elől és talán elmehetnék Olaszország egy kis városkájába élni.
Drága anyám sosem szerette a felfordulást maga körül, meg a folyton nyomába levő újságírókat. Utált a középpontban lenni, utált minden olyan dolgot ami a neves családunkhoz kapcsolódott. Köztük a nagyanyámat és egy idő után az apámat. Valamikor nagyon régen szerette, örülten szerelmes volt belé. De aztán múltak az évek és apám kimutatta a foga fehérjét, ahogy a családja is, anyám meg egyre jobban belekeseredett ebbe az egészbe.
- De miért Philip? Van már elég pénzünk, hogy szépen éljünk. Onnan is tudnád irányítani a céget és a többit is. A gyerekeknek is jobb volna. Ez olyan nagy kérés? - kétségbeesett tekintetétől bármelyik férfinak megenyhülne a szíve. De apám nem tartozott közéjük. Ő délceg volt, büszke és makacs. Nagyon makacs. Még hogy ő a legnevesebb és hatalmasabb cég tulajdonosa engedjen egy nő kérésének és itt hagyja az egészet. Nem olyan nincs. Főleg ha anyám kérte tőle. Folyton azt hajtogatta, hogy meg kéne elégedjen az életével
Én csak álltam mellettük és ijedt szemeket meresztettem az apámra. Olyan volt számomra mint egy idegen. Sohasem fordult hozzám apai szóval, mosollyal, még egy puszit vagy ölelést sem kaptam tőle soha. Általában csak akkor szólt hozzám amikor valami nagyra készült vagy nyilvánosság elé, kikötötte, hogyan kell viselkednem, és mit szabad mondanom.
A munkatársainak és a sajtónak büszkélkedett persze mindig, hogy milyen szép kislánya van és milyen okos is. De csupán ennyi. otthon minden vissza fordult a régi kerékvágásba.
Aztán rápillantottam anyám könnyes szemeire. Eszembe jutott, hogy még sohasem láttam mosolyogni, sohasem láttam igazán boldognak. Csupán mikor ránk nézett és megölelt akkor engedte el kissé magát és pillanthattam meg egy apró mosolyt az arcán. De mintha röstellné, és bűntudata volna hogy megteszi ajka újra lekonyult.
Azóta a nap óta anyák elmentek egymás mellett mintha nem is lennének férj és feleség, egyáltalán mintha nem is ismernék egymást.
Akkor még nem értettem semmit...
***
2004. karácsonya, 12 évesen
- Anya, Anya ne menj el! Ne hagy itt! -   sikítottam, mikor megpillantottam anyám bőröndjét és őt kisírt szemekkel, talpig felöltőzve, anyai nagymamámmal. Testvéreim szintén zokogtak mellettem és meg sem mertek szólalni. Tudtam, éreztem, hogy nem csak kirándulni megy sem pedig egy hosszabb munkaügy miatt hagy itt. De nem akartam felfogni, nem akartam elengedni őt. - Apa ne enged el! - könyörögtem apámnak, de ő csak ridegen nézet rám majd anyámra. Semmi érzelem semmi kegyelem. Nem érettem, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen, ennyire érzéketlen.
- Minél hamarabb elmész annál könnyebb lesz! - vágta oda, még a szeme se rebbent közben.
- NE! - ordítottam torkom szakadtából és testvéreimmel egyetemben ráültünk anyám bőröndjére. Ő közelebb jött hozzánk, megölelt megcsókolt. Sírt. Megfogta a kezünket és azt mondta.
- Nem jöhettek velem. Én nem tudok rátok vigyázni. Nem vagyok jó anya. Apátokkal jobb életetek lesz. - Nem akartam elhinni, amit mond. Nem akar minket. Nem szeret. Ezek szerint sosem szeretett. Összezavarodtam. Eddig azt hittem az apám az aki utál. De most...
A bébiszitter megragadott minket és elvonszolt a bőröndtől és anyától. Próbáltam szabadulni de nem ment. Nagyanyám és anyám pedig kifelé indultak.
- Ezt még megkeserülöd Philip - morogta mérgesen nagymamám apámnak, miközben kiléptek az ajtón. Én már semmit sem értettem. Anyám képes volt elhagyni minket. A gyerekeit. Képes volt megválni tőlünk. Haragosan az ajtóba rohantam amint kiszabadultam.
- Gyűlöllek! Gyűlöllek! - visítottam hol az eltávozó anyámnak hol pedig a szobában álló apámnak. Már semmi se volt ugyanolyan többé.
Később megtudtam, hogy anyám nem önszántából hagyott itt minket, hanem apám akarta így. Némiképp megértettem anyát, de még mindig haragszom rá, hogy nem harcolt értünk és mióta elhagyott még csak egy levelet sem írt nem is keresett. Apámra is haragszom, mélységesen utálom mindenért amit velünk tett.
***
2010 nyara, 18 évesen
- Nem apa. A saját utamat szeretném járni, nem leszek csak azért orvos mert te azt akarod. - ismét veszekedés van köztem és az apám között. Nincs olyan nap, hogy ne lenne az. Dühös vagyok, hogy folyton megmondja mit is kéne csinálnom. Egész kiskoromban úgy éltem, hogy azt tettem amit ő mond. Ebből elég. Szeretném végre azt csinálni amit én szeretnék és nem más. Eljárni bulizni, ha kell akkor lepukkant helyekre, ismerkedni, táncolni, és akár úgy jönni haza, hogy azt se tudom ki vagyok a sok piától. Na jó azért az utóbbit nem. - Annak idején megtiltottad, hogy modellkedjek és azt is, hogy színésznő legyek. - vágom a fejéhez. - Most nem fogod megtiltani ezt. - teszem hozzá határozottan.
- Igen mert a színészkedés és a modellkedés csak kurváknak való. Az én lányom pedig nem fog közéjük tartozni. - ő is felemeli hangját és mérgesen néz rám. Úgy látszik nem tetszik neki, hogy már nem irányíthatja az életem.  Persze. Tudom mit szeretne ő. Hogy legyek egy pénzéhes, munkamániás idióta, mint ő. Aki nem képes szeretni és másokat megérteni, csupán az érdekli, hogy miből tud pénzt csinálni.
- Az leszek és kész! - mondom makacsul. - És nem az amit te szeretnél, hogy legyek. - pár percnyi csönd után még ezt is az orra alá dörgölőm. - Elüldözted anyát és a nővéremet is az akaratoddal és makacsságoddal. Igen, mert mind azért hagytak el mert érzéketlen tuskó vagy. -   jó lehet, hogy ez egy kicsit erős volt. Hisz ő nevelt fel, a bébiszitterek segítségével. De végre a sarkamra álltam, végre kimondtam amit gondolok. Ettől pedig nagyon büszke voltam magamra. Mind ezidáig hallgattam, tűrtem csendben, és most kiengedtem a gőzt.
Persze apám még most sem ért meg, nem érti mért választottam ezt a szakmát. Én szeretem és nem bánom a döntésemet, egyetlen percig sem. Ugyan keveset beszélünk az apámmal és még mindig haragszik rám, de majd megbocsájt ha megérti döntésemet. Ha egyszer rájön, hogy nem tettem semmi rosszat, csak követtem az álmaimat....
foglalkozás ❖ modell/színésznő 

hobbi ❖ olvasás, utazás, jótékonykodás, színház, koncertek,  éneklés, modellkedés

becenév❖ Lia, Annie, Rose, Rosie, Ros, Rosa, Ann,

Család ❖ Philip Evans, apám: egy neves és hatalmas cég vezetője. Európa szerte és Amerika szerte ismerik a nevét. Makacs, határozott és nagyon büszke ember. Kapcsolatom eléggé viharos vele, elég sokszor veszekszünk, mert nem ért meg. Néha úgy érzem nincsenek érzései.
Fabiana Marchetti, anyám: 12 éves korom óta nem tudok róla semmit. Elhagyott. Először nem értettem miért, és hibáztattam. De rájöttem apámnak elég sok köze van hozzá. Nem foglalkozott vele, nem figyelt rá. Úgy kezelte mint egy tárgyat amit megszerzett és ami az övé. Nem törődött az érzéseivel. Anyám pedig gyenge volt, nem bírta elviselni a megaláztatást és nem bírt harcolni apámmal. Talán ezért nem vette fel velünk a kapcsolatot sohasem. Ezt azt hiszem sosem tudom megbocsátani neki.
Maisie Giulia Evans, nővérem: egyetlen drága nővérkém, akivel mindig is jó kapcsolatom volt. Csak másfél évvel idősebb mint én, talán ezért is értettük olyan nagyszerűen meg egymást. Ugyan az utóbbi időben elég sok vitánk volt és kicsit eltávolodtunk egymástól. Abból az okból kifolyólag is, mert ő elköltözött otthonról és a saját életét éli. Erős és céltudatos teremtés akárcsak én, vagy talán még jobban.
Emilia Benedetta Evans, húgom: húgocskám éppen lázadó korszakát éli, nagyon is. Sokkal lázadóbb típus mint mi voltunk. Semmi sem tetszik neki, amit meg is értek. Folyton zűrbe keveredik amiből nekem kell kihúzni vagy Maisienek. Okos lány, de talán néha túlságosan vakmerő és naiv. Borzalmasan sokat vitázunk amióta tinédzser lett. Úgy gondolja irányítani akarom, pedig csak vigyázni szeretnék rá. De mindegy, mindennek ellenére nagyon szeretem.
Lia❖ 25❖ no multi
[/b][/b]
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
6

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. Apr. 05.

Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Annie Rosalia EvansVas. Ápr. 08, 2018 3:40 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Annie!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni utána pedig tiéd a játéktér!


P.S.: Olasznak tettelek be, de ha nem lenne megfelelő csak egy pm az ára és változtatunk rajta!
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
189

reagok :
111

Csatlakoztam :
2017. Nov. 24.

Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: