welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Briana Doherty, Faith Terner

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 11:41 pm
Csüt. Ápr. 19, 2018 9:31 pm
Csüt. Ápr. 19, 2018 7:36 pm
Szer. Ápr. 18, 2018 8:00 pm
Szer. Ápr. 18, 2018 4:36 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 5 5
dán 3 1
francia 3 -
görög - 1
holland 1 -
ír 3 4
külföldi 2 2
német - -
norvég 2 2
olasz 1 1
portugál 1 -
spanyol 1 -

milo d. myers
TémanyitásTárgy: milo d. myersSzomb. Ápr. 14, 2018 1:24 pm
milo dorsey myers
Middle of an escapade and we faded, grenaded
zac efron
26
angol
média
Lacock
1992. 03. 11.
heteroszexuális
egyedülálló

Kezemben egy kis dobozzal megyek be az otthonba, már mindenki jól ismer, és nem csak amiatt amit dolgozom. Nagyon sokat járok ide anyához, tudni akarom, hogy van, és javul az állapota vagy sem. Jó ideje csak mi vagyunk egymásnak, nincs másunk, de nem is kellett, elég nehéz így is az élet, és eseménydús.
- Mrs. Myers, itt van a fia - szól be a hölgy anyámnak, így megyek is mögé, de látszik rajta, hogy próbálja vonásaimat felismerni, de mint általában nem sikerül elsőre. Sosem bántom emiatt, azt mondjuk nem tagadom, hogy nem esik túlságosan jól, hogy pont rám nem emlékszik, de éppen ezért jöttem ma ezzel a dobozzal. Azt mondta a doki, hogyha vannak olyan képeink otthon amiket szeretett próbáljam meg behozni neki, mert olykor inkább csak egy szellem a palackban, mintsem egy kedves idős hölgy egy szép szobában.
- Szia anya! - lépek hozzá mosolyogva, majd meg is ölelem, mindig ilyenkor eszmél rá arra, hogy ki is vagyok, és boldogan ölel magához, mintha ezer éve látott volna, mindig is szóvá teszi, hogy miért nem látogatom többet. Én jövök, csak nem mindig tudja. - Gyere anya, üljünk le - húzom az ágyhoz őt, ahova le is ülök mellé, majd a dobozt a z ölembe teszem, hogy jól lássa. Régen mindig imádta a régi képeket nézegetni, és a videókat nézni, nagyon sokat jelentettek neki az emlékek. - Hoztam be képeket neked, mindegyiket amelyiket annyira szeretted - mosolygok rá, ahogy leemelem a poros tetőt, nem vettem elő őket apa halála óta, de mindennek eljön az ideje egyszer, nem?
- Képeket? Milyen képeket? - szinte felragyog az arca, aminek nagyon örülök, és ki is veszem az első képet ami a kezem ügyébe kerül, mi vagyunk rajta, csak ő és én, egy homokos tengerparton. A nap nagyon sütött, az orrom fehér, olyan vastagon kente be naptejjel, nehogy leégjen, de ez akkor pont nem zavart, mert egy hatalmas vigyor díszeleg az arcomon, ahogy anyáén is. Több, mint tíz éves emléke, de lehet már van húsz is, soha nem dátumoztuk fel a képeket, anya tudta mindegyiknek az időpontját.
- Emlékszel erre? Az első nyaralásunk volt, amikor tengerpartra utaztunk, én nem tudtam, hogy építsek homokvárat, és te segítettél nekem, míg apa a sárkányrepülőmet javította meg. Tudod előtte egy nappal otthon játszottam vele, és én ügyetlen eltörtem a testét - nevetek halkan, és anya is mosolyog ahogy nézi a képez, de nem lát, így odaadom neki a szemüvegét, így már bólogat is, hogy emlékszik. Mindig is olyan jó volt a memóriája, de ahogy korosodott, már nem ugyanolyan ez. Azóta van ez, mióta apa meghalt rákban, anya nem tudta elhinni a dolgot, és lassan tévképzetei is voltak olykor, nem fogadta el apa halálát, és szerintem még most is azt hiszi, hogy él, csak haragszik rá, amiért elfelejt dolgokat, azért nem látogatja. Már nem mondom neki, hogy nem így van, mert olyankor kikészül, és volt már szívrohama emiatt. Ezért nem hoztam neki soha képeket, féltem, hogy mi lesz, ha meglát egyet apáról, vagy olyat, amin hárman vagyunk, de nagyon igyekeztem kiválogatni azokat.
Lassan az összes képet megnéztük, egy idő után, már boldogan mondott dolgokat nekem, amikre én nem is emlékezhettem, hiszen túl fiatal voltam, és több, mint húsz éve történt minden. Tényleg boldog vagyok, hogy kicsit sikerült kimozdítanom az egyhangúságból, hiába tettem eddig bármit, nagyon rövid ideig segített neki. Az utolsó képen meglátom apát, évekkel fiatalabb még azon, még az esküvőjükön készült, elakarom venni anya elől, de gyorsabb mint én, és már közel is emelte magához, hogy jól lássa. Megáll bennem az ütő, nagyon félek attól, hogy pont ez fogja összetörni, pont emiatt fog kikészülni, és megint kezdhetek elölről mindent, ami már nagyon sok energiámat elvette eddig is. Jó ideig csak nézi, én meg a fülemben hallom szívem gyors dobbanásait, levegőt is olyan hangtalanul veszek, hogy már én sem hiszem el, hogy egyáltalán lélegzem, de mikor kérdez egy világ omlik össze bennem.
- Ki ez az ifjú pár? - néz rám, és látom az arcán, hogy tényleg halovány lila gőze sincs arról, hogy azon a képen ő és apa van. Soha nem feledkezett meg apáról, egyetlen alkalommal sem, de most semmi, a tudatosság egyetlen kis szikrája sem látszik rajta, én rajtam viszont pont a csalódottság és a fájdalom látszik, mégis erőt veszek magamon.
- Nem tudom anya, biztosan véletlen került ide, de add csak hazaviszem, a többit meg itt hagyom neked, rendben? - nagyon nehezen sikerül csak elvennem tőle és zsebre raknom, ős a dobozt beteszi a fiókjába, hogy nagyon fog vigyázni a képekre és én elindulok ki, a parkig olyan gyorsan szedem a lábaimat, ahogy csak tudom, nem törhetek össze anya előtt, most nem. Mindent azért tettem, hogy rajta segítsek, miatta dolgozom így, könnyű pénzszerzési lehetőség számomra a modellkedés, hiába utazom sokat megéri. Haza nem is vár senki, és akármennyire is rosszul hangzik ez, anya úgysem tudja, hogy benéztem hozzá, vagy sem.
foglalkozás ❖ fotómodell  

hobbi ❖ mindenféle vízi sport  

becenév❖ milo?

Család ❖ Margery Myers az édesanyám az egyetlen családtagom aki még mindig él. Apám elvesztésekor terhes volt, de a stressz hatására elvetélt, apa nem is tudott a kicsiről, ahogy anyám sem, míg a kórházban nem mondták neki, hogy a baba elveszett. Akkor egy kicsit megbomlott az elméje, és a mai napig ápolásra szorul, így már nem él velem sajnos, hanem egy otthonban lakik. De mindig meglátogatom amikor csak tudom, jól érzi magát ott, csak én török össze mindig egy kicsit, mikor már fel sem ismer néha.
h. ❖ 21 ❖ multi nincs
média

avatar
Hozzászólások száma :
10

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Apr. 11.

Tartózkodási hely :
⌁ london

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: milo d. myersSzomb. Ápr. 14, 2018 4:31 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Milo!

A karakterlapod tetszik, Milo egy igazán rendes srác, érződik hogy törödik az édesanyjával, és hogy egy érzelmes fiatal. Kicsit sajnálom is, hogy az édesanyját így kell látnia, de remélem lesz valami pozitív változás az életében. Smile Tetszik ahogy fogalmazol, hiba sem volt, szóval foglalózz és játssz! Smile
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
4

reagok :
4

Csatlakoztam :
2017. Dec. 10.

Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: