welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Sarah & River
TémanyitásTárgy: Sarah & River Szomb. Ápr. 14, 2018 10:30 pm
Amikor is a suliban bioszból egy számodra kedves, ugyanakkor felkavaró érzéseket keltő emberrel raknak egy csoportba.





Sarah&River
"Senki nem fog kedvelni, ha te sem kedveled magad."


Biológia óra az egyik kedvencem az egész közül. Mindent szeretek ami biológiával foglalkozik. Magamhoz ölelem könyveimet, miután kivettem a szekrényemből és csendesen elindulok az osztályterem felé. A suli gráciái jönnek éppen velem szembe, amint elhaladnak mellettem az egyik kissé vállon pöccent.
- Bocsi nem láttalak. - szól hozzám egy lenéző pillantást vetve felém. Rá mosolygok és elmormolok egy "semmi bajt" az orrom alatt. Már megszoktam , hogy nem vesznek észre a többiek. A legtöbben még nem is ismernek, mivel otthonról szinte csak a suliba járok ki.  
Néha úgy érzem magam mint a Láthatatlan ember, akit senki se lát, senki se hall, és senkinek nem tudja elmondani érzéseit, gondolatait. Ez nagyon rossz érzés, olyan mintha rögtön felrobbannék, a bennem túltengő dolgoktól. De mégsem akarom magam megmutatni senkinek, jó nekem így láthatatlannak.
Nagyot sóhajtok amikor, megközelítem az osztálytermet. Mindig így teszek, amióta az  a dolog megtörtént Riverrel. Mintha szégyellném magam miatta... vagyis inkább nem akarom felvállalni az érzéseimet előtte, félelemből vagy csupán azért, mert ez nekem nem megy. Az érzéseim kimutatása sohasem ment nekem, úgy igazából. Nem szeretek beszélni magamról semmivel kapcsolatban.
River megmozgatott bennem valamit, olyan érzéseket keletet amikről azt gondoltam bennem nem léteznek. Ismeretlen és ijesztő számomra ez még. Valahányszor meglátom szívem hatalmasakat dobban, de az eset óta inkább kerülöm a kontaktust vele. Nehéz. Nagyon nehéz, hiszen nagyon sok óránk van együtt tartva, minden nap látom őt.
Gyors léptekkel indulok neki az ajtónak, hogy minél előbb a helyemre mehessek. River pár padsorral előttem ül, azt hiszem,  így talán kevésbé futunk össze. Lehajtom fejemet, ám mikor épp belépnék megtorpanok hisz másvalaki is épp ekkor ért az ajtóhoz. Felpillantok és szemeim ismerős szempárral találják szemben magukat. Meglepetten meredek rá, majd hirtelen bemegyek a terembe a helyemre. Az érzések csak úgy kavarognak bennem. Lélegzetem kissé szaporább lesz, érzem szívem mindjárt kijön a helyéről.
Pillantásom az óra szinte minden másodpercében megtalálja őt. Azt nem tudom ő figyel-e engem, vagy néz-e néha rám. Csupán azt tudom, hogy valamiért az én szemeimet mindig magára vonzza a jelenléte. Így inkább lehajtom fejemet, a könyvet böngészve, hogy még csak ne is találkozzon a tekintetünk, ha eddig még nem találkozott.
- River és Sarah ti együtt fogtok dolgozni! - gondolataimból a tanárnő szájából hangzó nevem és az ő neve tántorít ki. Mi? Hogy Riverrel kell dolgoznom. Magamhoz se tudok térni. Pont vele. Pont vele rakott össze a tanérnő, vagy inkább a sors? Mintha ismerné az érzéseimet, és ellenem játszana. Akaratlanul is kissé aggodalmas tekintetett vetek River felé. Vajon ő is épp rám néz és találkozni foga  tekintetünk?
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Anglia

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia :: anglia temetõje-
Ugrás: