welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Briana Doherty, Faith Terner

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 11:41 pm
Csüt. Ápr. 19, 2018 9:31 pm
Csüt. Ápr. 19, 2018 7:36 pm
Szer. Ápr. 18, 2018 8:00 pm
Szer. Ápr. 18, 2018 4:36 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 5 5
dán 3 1
francia 3 -
görög - 1
holland 1 -
ír 3 4
külföldi 2 2
német - -
norvég 2 2
olasz 1 1
portugál 1 -
spanyol 1 -

Faith & Alaris
TémanyitásTárgy: Re: Faith & AlarisYesterday at 11:41 pm

Alaris&&Faith
Shameless

Amikor apró szilánkokra törik az elméd egy része,bizonyos fokig elveszted az irányítást magad felett,és tetteidet már nem Te határozod meg. Hanem azok az apró kis töredékek ,amik egykor a tudatod egy részét képezték. Azt hiszem ez volt az a pillanat ,amikor már nem volt olyan ,hogy Én. Csak az általam kreált ,arctalan személyiségek ,akik többnyire nem is létezhettek a valóságban,csak az én fejemben.  Bonyolult lenne elmagyarázni ,és még számomra is felfoghatatlan ,hogy hányféle arcot öltöttem már fel ,csak azért hogy célba érjek. Beteges lenne ? Teljes mértékben. De engem ez cseppet sem zavart ,sok mindent elvesztettem már ahhoz ,hogy ezen rágódjak ,és a félelem fullánkja egyre mélyebbre fúródjon. Mert dönthettem volna másképp is ,magamba fordulhattam volna ,ahogy egy normális kislány tette volna ,de mivel nem volt mi formáljon és helyes irányt adjon...foghatnám arra ,hogy rossz kezekbe kerültem. Olyan kezekbe ,ahol az eredendő bűn kiváltság volt . De ha jobban a  dolgok mögé néztem ,ez így is volt. Elfogadni a sajátságos,veled születő ellentmondásokat ami szembe ment mindennel. Azt hiszem ez volt a lehető legnagyobb  erény ,amit egy ember magáénak tudhat. Az első ellentmondás talán maga a nevem volt. Faith,talán  mégsem váltottam be , a szüleim reményeit ehhez a névhez. Nem tudom milyen célzattal ,látták meg bennem a hit megtestesülését ,de biztos nem ilyen formában . Én maga a halálban hittem,és annak jótékony  kihatására. Néha nem árt szelektálni az emberek közt.Azt már soha nem tudjuk meg milyen lehetett ,volna az a Faith ,aki valóban egy hazug eszmét testesít meg . Mindig is úgy gondoltam ,hogy hit a hazugság szinonimája . Mások pedig úgy vélik ,hogy szent avagy személyes meggyőződésből fakadó csoda. Ugyan már ,személyes meggyőződés ? A nagy francokat ,aki a bibliának  benyeli minden egyes hamissággal áítatott  szavát ,az egy marha. Ha pedig mégis ezt kívánta menedéknek ,akkor egy zord rideg világba találja magát ,ahol nem segít rajta sem Isten ,se semmilyen csoda. Nos,az én személyes meggyőződésemet,nem a remény tette olyan erőssé. Hanem maga a harag,fékezhetetlen tüze,ami egyszer csak fogta magát ,és minden ami eddig jó volt bennem felégette. Mi marad utána ? Hamu ,és sivár környezet. Vágytam rá,hogy néha az emberek megértsék a bennem rejlő tisztátalan fényt,de mind tudjuk az emberek milyenek. Talán ezért is “táncoltam “ mindig egyre közelebb a mellettem ülő férfihoz. Persze nagy részben ,az is közre játszott ,hogy imádtam veszélyesen élni. És mindig is volt köztünk valami elemi súrlódás ,amit egyikünk se tudna megmagyarázni ,de ott volt a levegőben ,és ez rendszerint a legjobbat hozta ki belőlem. Ezért sem esett nehezemre ,leülni mellé ,mert igencsak birizgálta a fantáziámat .
- Bizony,úgy nézz ki nagyon rossz vásárt csináltam ezzel az autóval.- sóhajtok fel színpadiasan,és az ártatlanság egy pillanatra átfut az arcomon,ami átcsap egy kacér mosolyba . Teljesen más irányt vettek a dolgok ,és igaz hogy a hangulat már-már túlfűtöttnek volt nevezhető. Én viszont tudtam ,hogy ez a kéjes könnyelműség talán valamennyire nekem  is szól...de leginkább a nézőinknek. Még a végén utána autogramot kell osztogatnunk. Így készségesen hagyom ,hogy kezemet elirányítsa ,egészen máshova ,amit csak egy virgonc mosollyal nyugtázok. Végül célt ér a kezem ,és szinte ösztönből fakadóan markolok rá a fegyver jól ismert markolatára.- Igen ,én is úgy érzem ,hogy kifejezetten a mi oldalunkra állt. - válaszolok végül ,és habkönnyedséggel simulok bele a kicsit talán túlságosan egyértelmű flörtölésünkbe. Bár még fogalmam sincs mire készül,de annak ellenére azért egy egészen picit kis is élvezem ,ahogy erős keze megmarkol. Nem tehettem róla ..ilyen vagyok és kész. De azért nem vesztem el teljesen az irányítást maga felett,még csak az kéne ,hogy délen elterülő övezet ,teljes zavart okozzon a iránytűmben. Néha magamat is lenyűgözöm mennyire nem törődöm , a feszültnek mondható helyzetekkel. Szinte ilyenkor jutnak eszembe a legmonumentálisabb faszsságok. Figyelmem,és a többi érzékem ennek ellenére nem lankad ,és jól érzékelem azt is hogy Alaris hamarosan tudtomra is adja ,mit kíván tenni. De addig is ,én az egyik kezemmel a pisztolyát szorongatom ,míg a másikkal a tarkóján játszadozom.- Nincs az az Isten,hogy elengedjem.- kacsintok rá. Aztán megkapom az egyszerű,ámde kristálytisztán érthető utalást,így csak kihívóan felszegem az állam  és úgy nézek a szemébe. Minden akrobatikus ügyességemet ,és erőmet bevetve ,próbálok segíteni neki,míg nem könnyedén földet érünk. Hozzá voltam szokva ezekhez a helyzetekhez,és ami azt illeti ilyenkor kezdetben valami fura higgadtság lett úrrá rajtam. Végül a testemet elöntötte a jéghideg sóvárgás,amit csak egy valami tudott csillapítani. Ha kiolthattam az életüket ,ha látom őket vérbe fagyva ,vagy éppen könyörögnek az életükért. Nekem oly mindegy volt ,mert ugyanazt a hatást értem el vele. Feltöltött energiával ,és talán még veszedelmesebbé tett. Szenvtelen vigyorral viszonozom Alaris mosolyát ,és pár pillanat erejéig felveszem vele a szemkontaktust . Magával ragad . Mintha a tekintetében minden összpontosult volna,egy mindent elsöprő vihar,ami végül lecsap és felőröl mindent. - Kár érte ,pedig olyan hangulatos kis putri volt.- harsogom túl a hátunk mögött lezajló,elfuserált próbálkozásokat. Majd játékosan lebiggyesztem az ajkaimat. Míg  gyakorlatias mozdulattal ,felhúzom a fegyvert. Túl nyugodt vagyok,tudom. Ez nálam már csak így ment ,bár most annyi előnyöm volt ,hogy segítségem is volt az úgynevezett “bajban”.- Ugye tudod ,hogy ezért nagyon morcosak lesznek rád ? -kérdezem tőle játékosan ,és egy halk kuncogást hallatok. Most már idejét láttam én is ,hogy felmérjem jobban a lehetőségeket. Persze mondhatnánk ,hogy ezt nem  pont akkor kéne amikor golyók záporoznak felénk ,de a spontaneitás híve voltam ,így szerettem akkor abban a pillanatban rájönni a tökéletes megoldásra. -Mond csak, mennyire ismered ki magad a félhomályban ? -kérdem tőle ,de meg sem várom a választ . Egyszerű,és precíz mozdulattal lövöm ki az első lámpát . Majd a kezdeti meglepettséget kihasználva ,sebes mozdulatokkal hajolok egy pillanatra fel ,és telibe találom az egyik fickót. Úgy éreztem magam ,mint egy kicseszett céllövöldébe ,csak itt a kacsák nem voltak restek visszalőni. - Amúgy merre áll pontosabban a kocsid ? - kérdem csevegő hangnemben ,míg oldalról megpróbálok egy másik szerencsétlenséget bemérni. De hogy miért volt ez ilyen központi kérdés ? - Már csak azért kérdezem ,mert lehet percek múlva felrobban az enyém ,és azzal együtt minden ami kicsit is a közelébe van ,és igazából ami azt illeti . Pont a bejárat közvetlen közelében álltam meg. De annyira nem fontos amúgy ...-ejtek meg felé egy huncut vigyort. Nos,következtetés levonása : Kurva gyorsan el kellett innen húzzunk ,ám ez így egésze nagy kihívásnak bizonyult. Az már csak tetőzte a dolgot ,hogy még ha sikerül is őket eltávolítani ,akkor sem ráztuk le teljes mértékben őket.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



- This is gospel for the fallen ones -
gazdag
Online

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith & AlarisYesterday at 5:15 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Ahogy teltek s múltak az évek, egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy az érzéseket, melyek bennem voltak, valami különös dolog egyre jobban visszaszorította, mígnem egyszer csak arra eszméltem föl, hogy minden érzelem kihalt belőlem.Vagy kihalt, vagy olyannyira mélyre ástam, hogy már magam sem tudom, merre keressem őket. Hiába is vagyok férfi mérhetetlen büszkeséggel, magam előtt sem titkolom, hogy a tíz éves énemben tört el valami, aki látta vérbe fagyva feküdni a szüleit. Gyermekkori trauma, de ez tökéletesen meghatározta a mostani énem. Akkor még szükségem lett volna pár atyai taslira, ha későn érek haza, vagy éppen pár anyai simogatásra, mikor elesek és felhorzsolom magam. Bárki bármit is mondjon, egy gyilkos sosem születik gyilkosnak. A világ teszi azzá...
Faith különleges számomra, függetlenül attól, hogy nem találkoztunk sokszor, s ha igen, akkor is általában vér pettyezte be nyomainkat. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valamit talán megmozgat bennem. Én magam sem tudom, hogy pontosan mit, de tény, hogy nem csak azért csepegtetem el most neki az információt, hogy keresztbe tegyek ennek a sok seggfejnek. Titkon pontosan ez a különleges kapcsolat vezérel, amely köztünk van. Nem, nem fogok nyáladzani, ígérem, de be kell valljam, felkeltette az érdeklődésem ez az egész. Hasonlítanánk talán? Meglehet. Erre viszont nem fogok rájönni, ha hagyom, hogy szétlyuggassák ezt a hölgyemény. S mivel mindig is egoista, önző fasz voltam, így most is a saját érdekeim vezérelnek. Nem hiába mondogatom mindig, hogy a munka csak másodlagos. Hiszen én állok az első helyen...
- Ezek az autók olyan kiszámíthatatlanok... Mikor már azt hinné az ember, hogy teljesen jól kiismerte minden kis alkatrészét, akkor mondja fel a szolgálatot. - vonom fel szemöldököm egy sejtelmes mosoly kíséretében, s bár rossz érzéssel kellene eltöltenie, hogy teljesen jól értem az utalást s ez csak igazolja a gyanúmat, mégis... Újra kezd tombolni húsomban az izgalom s a vágyakozás, és minden porcikám azt kívánja, hogy ez az este pontosan úgy kezdődjön el, ahogy terveztem. Csak egy apró kis változtatással...
- Nézzünk rá inkább együtt. Ha már így összeesküdött ellened az összes alkatatrész... - lassan kezdem úgy érezni, hogy igazából beszélni is felesleges, hiszen mintha már csak a pillantásokból és apró érintésekből is megértenénk egymást. Mint mindig.
- A szerencse ma azt hiszem, nekünk kedvez. - lehelem vissza Faith felé, miközben rásimítok a mellkasomra kúszó kezére, s lassan elkezdem tolni lefelé. A sejtelmes mosolyom egyre aljasabbá és titokzatosabbá válik, alsó ajkam enyhén be is harapom. Mikor ujjai pedig elérik az övem, ott enyhe fordulat veszek, s a pulthoz közelebbi oldalam felé irányítom a kezét, ahol viszont megállapodik egy hűvös, kemény dolgon. Nem, sajnos nem azon, amire elsőre gondolunk... A pisztolyom pihen ott, s csak arra vár, hogy végre újra kézbe vegyem. Vagy éppen más vegye a kezébe... S bár a helyzet egy külső szemlénőnek teljesen olyan, mintha két fiatal gerjedne épp nagyon egymásra, ám a mozdulat közben tekintetem többször vetül a tükrös vitrinre, így jól látom, hogy alig észrevehetően, de a pultos megfordítja a táblát az ajtón. "Zárva." Némi mozgolódást is észreveszek, s érezhetően megváltozik a hely hangulata.
- El ne ereszd. - hajolok hozzá közelebb, s immáron arcom belefúrom a nyakába úgy, hogy felemelkedek a székről, két lábammal alig észrevehetően kitámasztom magam a padlón. Közben egyik kezem Faith combjára simít rá kívülről, de ez sem pont az, aminek tűnik. A hölgyemény érezheti, hogy fogást keresek rajta. Hogy miért? Az hamarosan kiderül... Másik kezem lassan csúszik fel a pultra, s mikor elérem a peremét, erősen rászorítok. Tudom jól, hogy nem hagynák, hogy csak úgy kisétáljunk innen, ahogy azt sem, hogy hirtelen előkapjuk a fegyvereinket. Ha nem húzódunk menedékbe, golyót fogunk mindketten kapni a fejünkbe. Gyorsan kell hát cselekedni, ám feltűnés mentesen. Mikor már erősen szorítom a pultot, s Faith combjába is jól belekapaszkodtam, akkor kicsit elhajolok tőle. Arcomon különös mosoly csücsül, s észrevehetetlenül megemelem enyhén a lábát, miközben bal oldali szemöldökömet felvonom. Halványan a pult felé biccentek, s azt hiszem, hogy ezzel el is mondtam mindent a tervemről. Ha pedig a hölgyemény is készen áll s nem adja tudtomra, hogy más szándékai lennének... Úgy a másodperc töredéke alatt dobom át őt a pulton, s szinte ezzel egy időben én magam is átvetődök rajta. Ezért kellett kitámasztanom magam, s ezért kellett jól belekapaszkodnom a hölgyeménybe, no meg a pultba is. A fát szorító kezem adta a lendületet, így mire egyáltalán feleszmélhetnek a bent levők, mi már ott fekszünk a pult mögött.
- Basszuk szét ezt a kócerájt! - húzom széles vigyorra ajkaim, miközben méregzöld íriszeimben feltűnik az a bizonyos tűz, mely ilyen helyzetekben mindig felemészt, s a hamvakból valami egészen más kel ki. Valami, ami sokkal rosszabb és kegyetlenebb mindennél...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith & AlarisCsüt. Ápr. 19, 2018 9:38 pm

Alaris&&Faith
Shameless

Mindig is szívmelengető volt látni,ahogy ...hm. Azt sem tudom milyen az ,amikor a szívemet megmelengeti valami. Szóval...ámulatba ejtett ,mindig is ahogyan,valaki a munkájának él és mindent belead.  Szinte már-már élvezi ,amit csinál. És a mellettem ülő férfira ez pontosan igaz volt ,nem ismertem olyan közelről ,de  nem azért lesz valaki bérgyilkos ,mert éppen ezt tanulta a főiskolán. Hanem mert ,valami felfoghatatlan érzet vezérli . Egy ösztön ,ami folyamatosan azt diktálja,hogy csak akkor lehet teljes,ha egy lelket teljesen megfoszt a rohadó hústól ,ami körül vette. A gyilkolással egy baj volt , az emberek gyomra nem igazán vette be a dolgot ,csak ha ráhúztak valamilyen hősies tettet ,és ezen a burkon keresztül máris elnézőbbek lettek az emberek.  Mert egy katonát senki nem fog számon  kérni soha,pedig ugyanúgy vér tapad a kezéhez ,mint ahogy nekem is Alarisnak is. De mi soha nem kaptuk meg azt a fajta magasztos gondolatokat ,amiket egy élharcos. Mit kaptak a magunk fajták ? Megvetést.  Amit én igazából annyira nem is bántam ,sőt talán még előbbre vitt. Minden negatív érzést a magaménak tudtam ,hogy miért ? Mert így lehettem csak igazán kegyetlen. Ez egy olyan folyamat volt ,ami bekerült a keringésembe ,végül felemésztette a szívemet és semmivé lett. Átvette a  helyét a gyűlölet ,és a megtorlás által képezett massza ,ami vadul pulzált bennem ,és minden egyes dobbanással arra emlékeztet ,hogy mi a feladatom. Mit tűztem ki magam elé. Miért semmiztem ki Noah Roux-ot az összes vagyonából ,és legfőképp ez vezetett arra hogy teljes romlásba döntsek egy papot. Minden embert kihasználtam magam körül . Most is ez lett volna a tervem ,de Alaris túlságosan ismerte a magamfajtákat . Őt nem tudtam volna megtéveszteni a hamis csillogással a szememben ,ami  másnál talán bevált volna ,de egy olyan emberrel ,mint amilyen Ő volt...keveset értem ezzel. Így nem volt más választásom  nyílt kártyákkal kellett játszanom ,még szerencse ,hogy volt nálam egy adu ász. Amivel talán őt is meggyőzhettem arról,amit jómagam képviseltem. Amúgy egészen tetszett az ötlet ,igaz rendkívül egyértelmű volt a dolog. De ez a rituális kivégzés ,amit nekem szántak egészen ötletes lett volna,ha ezt hagynám nekik. Persze itt nem én voltam az egyetlen ,akinek a halálát akarták...
Alaris zavart tekintetére ,csak elmosolyodom, egészen felvillanyozott hogy még őt is meg tudom lepni. Így csak még elememben érzem magamat ,és egy pillanatra egyenesen a szemébe nézek. Amik szinte már olyan kék,hogy az már nekem is fáj. Lehetséges ,hogy ezzel a szempárral még a vesémbe is bele lát .  Kezemmel a pohár pereme felett kezdek játszadozni ,míg a kérdése ,megint csak mosolygásra késztet. - Azt hiszem egyet az ördögnek adtam ,de amilyen csalóka ..lehet többet is elvitt .-rebegem el halkan a szavaimat.- Én inkább úgy mondanám ,hogy újrahasznosított .-jegyzem meg egy apró kacsintás keretében és követem a példáját . Kortyolok  az italból,remélem a ciánt nem bele tették ,mert azt rövidként szoktam inni kísérőként . Míg fontolgatom a lehetőségeimet ,igyekszem alaposan felülvizsgálni a helyzetet,viszont Alaris tekintette megint csak leköti a figyelmem ,ahogy a  közvetlen érintése is. Könnyedén simulok a mozdulatai alá  mondanám ,hogy színjáték része ,de talán mégsem annyira az.  Így én is kicsit közelebb dörgölöm magam hozzá,mintha ez az egész teljesen mindennapos lenne .  Becézgető érintései ,kicsit eljátszadoznak a fantáziámmal,de csak épp annyira hagyom ezeket elburjánzani a dolgot ,amennyire azt lényemből fakadóan hagyom. És bár méregként kéne hatnia szavainak ,engem valahogy mégis csak még nagyobb lázba  hozz . Talán olyan beteges dolog volt ,ez amitől már nem tudtam megszabadulni . Nem mintha valaha is akartam volna.  Miután eltávolodik ,fejemet játékosan oldalra billentem ,és elmerengve nézek rá egy pillanatra . Mintha nagyon fontolgatnék valamit ,alaposan megrágva egy gondolatot . Ez valamilyen szinte így volt , jobban belegondolva totális őrültséget készülök elkövetni ,de a célom eléréséhez mindent megkellet mozgatnom. Még az esetleges gyilkosomat is ,aki valamiért  fedett utalásával felajánlotta ,hogy döntsek. Én pedig viszonozni kívántam a segítséget ,így próbáltam a lehető legegyszerűbb magyarázatot adni erre a horrorisztikus véletlenre. Mi szél hozott erre ? - Lerobbant a kocsim . - sóhajtok gond terhelve , egy nagy frászt robbant le soha nem robbant,még le. - Úgy füstölt az a szerencsétlen kocsi,mint egy agyon elbaltázott helyzet. Szerintem valami a motorral lehet ,esetleg a többi alkatrész nem igazán örült a motorcserének. Így nem hogy egyet tettek tönkre ,hanem kettőt .- kuncogom el magam játékosan ,miközben tekintetemmel próbálok rá hatni. Jól tudtam ,hogy érti...- És úgy gondoltam ,hogy talán akad a bárban egy gáláns lovag aki esetleg ránézz az autómra esetleg segít . - simítok végig a mellkasán huncutan ,és megfűszerezve az egészet kicsit közelebb is hajolok hozzá.- Még szerencse ,hogy Te itt vagy .- súgom az ajkai közé ,jól érzem a többi tag feszültségét is ,gondolom ezt a pillanatot akarják megkoronázni azzal ,hogy egy tőr fúrja át a szívemet,esetleg golyó furakszik át  rajta. Ennyire banális terv központjában ,már rég voltam . De a helyzet úgy állt ,hogy túlságosan is élveztem.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



- This is gospel for the fallen ones -
gazdag
Online

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith & AlarisKedd Ápr. 17, 2018 8:09 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

A bár halk moraja, a félhomály s a whisky együttese kicsit elnyom, így unalmamban elnyomok egy ásítást. Az izgalmam kezd kicsit alább hagyni, hiszen ahogy egyre jobban töröm a fejem, lassacskán rájövök, hogy mennyire szánalmas is ez az egész csapdának nevezett ökörség. Véletlenül pont itt van Faith pár nagyobb ellensége, pont itt ezen a koszos helyen gyűlnek egymástól függetlenül. Ez az egész helyzet már-már túlságosan is tökéletesnek mondható... S ha a hölgyemény egyáltalán megjelenik még az este folyamán, akkor bizton állíthatom, hogy rettentően bolond. Vagy talán... Mégsem?
Halk kuncogás zökkent ki ábrándjaimból, s tekintetem vontatottan elemelem a pult mögötti tükrös vitrinről a mellettem négy székkel ülő két leányzóra. Fiatal kis fruskák az alkohol bódító hatása alatt, mely mint a legtöbb lányból, belőlük is ribancot csinál. Más esetben talán még ki is használnám ezt a két kis naiv csitrit, de most valahogy... Nincs hozzá kedvem. Szerencsére van annyi intelligenciám, hogy nem csupán a farkam vezet - már amikor -, hanem képes vagyok józan ésszel gondolkodni. Az életem élvezeteit pedig nem csupán szexuális úton elégítem ki, hiszen a teljes "boldogságomhoz" szükségem van arra, hogy öljek. Most pedig e vágy dominál, így csupán hetykén megemelem a poharam feléjük, majd unottan elfordítom a tekintetem, s egy nagy sóhajjal lehúzom az utolsó kortyot is, mely már olyan, mint a húgy, hiszen össze-vissza fogdostam a poharat.
Kell egy cigi. Nem, inkább kettő. Épp akarok lefordulni a székről, mikor megjelenik mellettem egy nő szinte a semmiből. Hiába ismerem Faith arcát, kell jó pár másodperc, mire egyáltalán leesik, hogy ki is ül mellettem, így pedig a mozdulatom abbamarad, s visszacsusszanok a székre. Őszintén szólva nem számítottam rá. Az értetlenség pedig arcomra is kiül, s miközben ráncolom a szemöldököm, tekintetem mintha csak beszélni tudna: "Te mégis mit keresel itt?!" Nem mintha nem lenne benne a kezem ebben az egészben, de mégis... Többször eredtem már a hölgyemény nyomába, s nem egyszer fordult elő, hogy az utolsó pillanatban lépett meg előlem. Amikor volt választásom. Talán elkaphattam volna számtalanszor, mégis a legutolsó apró kis pillanatban másfelé húztak az ösztöneim. Nem tudok elsiklani a tény felett, hogy a világnak szüksége van egy olyan nőre, mint Faith. Egy kegyetlen, brutális nőszemélyre, ki nem ismer veszélyt, félelmet, s ki úgy járja a magányos utcákat, mint egy kísértet. Ettől kellene megfosztanom a világot? Egy igazi jelenségtől?
- Két whisky lesz. - intek a csapos felé, majd visszafordítom a fejem a hölgyemény felé, miközben arcomon még mindig a kételkedés jelei ülnek.
- Hány életed maradt még a kilencből? - jegyzem meg felé egy sejtelmes félmosoly kíséretében, majd az időközben kikapott italt felé emelem, s mély hangom halkan kezd szállni a hölgyemény irányába.
- Igyunk a mai estére, s az elvesztegetett életekre... - húzok egy nagy kortyot az italból, s mint valami feltüzelt vad, ki megpróbálja becserkészni áldozatát, úgy hajolok hozzá közelebb. Lágyan rásimítok egyik combjára, majd állára ha nem húzódik el tőlem, s kicsit közelebb húzom őt magamhoz. Eltűrök egy tincset a füle mögé, s a pult felőli orcájához simulva észrevétlenül szokatlan szavak szöknek ki ajkaimon.
- ... melyekből egyre ma szükség lesz. - miközben távolodok tőle, méregzöld íriszeimre egy különös sötétség telepedik. Titkon talán figyelmeztetni akarnám? Miért tennék egyáltalán ilyet? Ha nem ismerném magam, még azt mondanám, hogy óvni akarom ettől az egésztől, amibe oly' könnyedén belesétált. Nem, ez akkor sem vall rá... Magamat pedig belülről ostorozom, hogy ilyen ócska játékokba belemegyek. Nem igazán szoktam játszadozni, jobb szeretem minél előbb elintézni a dolgokat. Erőszakkal. Nem szavakkal, nem utalásokkal, hanem erőszakkal. Ez az egész pedig már csak azért sem tetszik, mert Faith eltüntetésének egyik oka közé tartozik a férfiak oly' híres büszkesége. Nem csupán a tény, hogy ez az a nőszemély rettentően veszélyes s nem lehet kiszámítani, mikor következel épp te a listáján, hanem bizony egy igazi szépségről van szó. Szép, eszes, veszélyes, s ki ne akarná, hogy egy ilyen nő az ágyában kössön ki? Nos, ez az. Sokan akarják őt. Viszont a kisasszony részéről már más a helyzet, s az elutasítást nem viselik túl jó szívvel a férfiak. Így mi a megoldás? Öljük meg! Szánalmas bagázs...
- Mi szél hozott erre, Kedvesem? Olyan rég találkoztunk már, aztán tessék, véletlenül pont itt, pont most fújt minket össze a szél... - mosolygok felé tettetett tudatlan naivsággal, ám enyhe célzó éllel. Mintha a szavaim mást mondanának, bár szinte biztos vagyok benne, hogy Faith veszi a lapot, s úgy beszélgethetünk a saját kis dolgainkról, hogy közben két egyszerű embernek tűnünk, akik csupán egymás szenvedélyes társaságát keresik. Ugyanakkor nem szeretem a színjátékot, jobban örülnék annak, ha most azonnal elővehetném a fegyverem - nem, nem azért, hogy megveregessem vele Faithet -, s mindenkit agyon lőnék. Ja, hogy nem is ez a feladatom? Kellemetlen...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith & AlarisHétf. Ápr. 16, 2018 1:38 pm

Alaris&&Faith
Shameless

- Annyira jó vagy.- fejezi ki magát ,erőteljes morranások közepette a pasas magát. Aki minden egyes mozdulatával próbál arra sarkalni,hogy egy sokkal mélyebb és mindent elsöprő orgazmust éljek át általa. Nos ,ez minden csak nem elsöprő ,sőt még a készülő viharnak a jelét sem érzem ami ilyenkor átveszi felettem a hatalmat. Egyszerűen úgy mozog bennem mint ,egy gép és ez kezd egyre unalmasabbá válni,mert nem ezért hoztam magammal ezt a két lábon járó szerencsétlenséget,hogy még erre se legyen képes. Idióta balfasz. - Mondd ki a nevemet ! - utasít ,én pedig itt vesztem el a türelmemet,rohadtul nem értem erre rá. - Azt sem tudom mi a neved !-még mielőtt jönne valami,újabb erotikus filmből szedett dumával. Ami inkább a kedvem ellen tesz ,mintsem fokozná...Elejét veszem a dolgoknak ,és egy egyszerű mozdulattal fölé kerekedem. Megtévesztő vigyorral nézek le az alattam lévő mamlaszra . Aki már biztos lepörgette maga előtt az összes létező pornó film végkifejletet  ,és már ettől el tudna élvezni. Legalábbis a teljesítménye igencsak erre utal. - Én....-kezd bele de az ujjammal elcsitítom ,és egyetlen dolgot találok teljesen elfogható megoldásnak .  Ha egyszerűen a szájára ülök. Így két legyet ütök  egy csapásra. Esélyesebb volt ,hogy elélvezek ,és nem is nagyon tud megszólalni.  Nem is teketóriázom tovább ,úgy helyezkedem el rajta ,hogy egy jól célzott mozdulattal el is találja az ingerérzékeny pontomat. Mert amilyen szerencsétlen ,még az is nehezére esne ,hogy megtalálja . Szerencsére tudja a dolgát ,én pedig  kéjes sóhajok közt engedem el magam rajta.

Nem mondanám mindent áttörő katarzisnak az élményt ,de a pasas nagyon azt hitte magáról ,hogy mekkora teljesítményt nyújtott.  És ennek sajnos hangot is adott,én pedig kénytelen voltam legalább addig hallgatni,amíg a fegyveremet elő nem kerítem valahonnan.
-  Ezt meg ismételhetnénk! - a válaszom pedig egyszerű és lényegre törő volt. Legalábbis úgy gondolom ,hogy egy golyó a fejébe ,értésére adta a dolgokat. Lassú léptekkel a hullája fölé sétálok,és úgy kezdem el alaposan végigmérni. - Kár érted .- húzom el a számat,mintha valóban sajnálnám a dolgot . De az igazság az volt,hogy a sajnálat és az ehhez hasonló érzelmek kihaltak belőlem. Egy valami maradt meg , a bosszúvágyam ,még mindig ugyanolyan hévvel lobogott bennem ,mint évekkel ezelőtt. Talán ha nem nézem végig a szüleim kegyetlen és véres halálát ,egy asztal alól,akkor nem az lenne az elsődleges   célom hogy kioltsam azok életét ,akik miatt ezt meg kellett élnem . Nem számítana annyit a létezésük. De legfőképp ..talán szorult volna belém valamilyen emberibb érzelem,és jobb útra terel.  Túl sok a talán ,és ez kevés megnyugvást add egy olyan nőnek mint amilyen én vagyok. Egy olyan nőnek ,aki gondolkodás nélkül átlép mindenki ,aki soha nem kérdezz csak teszi a dolgát. De legfőképp ,aki soha nem volt önmaga. Nem véletlen vagyok ott,ahol most tartok. A "ranglétra" legmagasabb fokán,ahonnan igaz...könnyű lelökni. De ha ez így történik valószínű én akartam ,hogy így történjen. Az én életemben nincsenek véletlenek ,csak a színtiszta illúzió amit én építettem fel. Nem véletlen robogok egyenesen bele éppen egy csapdába,ez is a manipulációm része volt ,és hiába voltak teljesen biztosak abban ,hogy éppen mire is készülő. Talán ez az egész is ,csak egy jól megmunkált vízió volt. Amit egy halott nő tárt eléjük ,ez így egészen murisabb nem ? Számomra biztosan ,nagyon szórakoztató volt ,hisz míg ők azzal voltak elfoglalva,hogy hogyan és miként öljenek meg ,vagy nagy terveget szövögetve elkapjanak. Addig én ? Halálos nyugalommal ,nyaraltam valahol ,és kipihentem a fáradalmaimat. Nehéz mindig új szerepben visszatérni...jár minden színésznőnek egy kis regenerálódás, nem igaz? Így újult erővel ,és egy megszégyenítően ramaty-kamattyal a hátam mögött álltam meg a romkocsma előtt. Alaposan megnéztem magam a visszapillantó tükörben . Hogy ma ki voltam ? Sophie Leroy . Egy pap lánya ,aki ugyan minden tiszteletét az apjának adta ,mégis kicsapongó életet élt ,egy igaz kalandvágyó. Akinek hogy-hogy nem pont itt robban le az autója. Még ilyet. Semmi szükség nem volt az álcára,de túlságosan is élveztem ,és ha már amúgy sem tudom ki vagyok valójában ,legalább tökéletes pszichopata hagy legyek. Gondterhelt ábrázatot öltök magamra ,és így lépek be a bárba. Persze próbál mindenki a lehető legfegyelmezettebben rám nézni,mintha nem érdekelné őket a jelenlétem . Én pedig ,alaposan végignéztem a brigádon ,nem törődve semmivel ,csak kedélyesen biccentettem  az egyik tag felé,aki felháborodva vad sugdolózásba kezdett a másikkal. Ha már ilyen szép csapdát állítottak nekem ,és momentán pont az nincs itt akinek a torkát akartam metszeni. Legalább annyival megtisztelem őket ,hogy idejövök. Jó fejségem határtalan fényezésében ,azért nem felejtettem el alaposan körülnézni is . Menekülő útvonal ? Minek nekem ,majd a pultnál ülő pasi kimenti a seggemet ..Alaris,már lassan megtisztelve érzem magam ,hogy megint Őt bérelték fel. Nem kis summát fektethetnek bele abba,hogy megölessenek ,ráadásul a lehető legjobb bérgyilkossal. Nos,valószínű mindenki tisztában volt azzal,hogy ki-kicsoda és mit akar mégis hagyták ,hogy a levegőbe még több feszültség költözzön. Ami nekem csak jól jött,mert imádtam ezt. Ez éltetett.  De mielőtt elmerengnék ,és megint valami hihetetlen hasonlatba kezdenék. A pulthoz riszálom magamat ,és felpattanok a férfi mellé az egyik bár székre. Próbálom teljességgel átvenni az egész kedélyállapotot ,amit ez a hely idéz fel ,és ennek megfelelően bájcsevejbe kezdeni, a mellettem ülő megtestesült időzített bombával.
- Meddig várjak még ,hogy végre meghívj egy italra ? - kérdem tőle incselkedve ,miközben könyökömet a pultra támasztom és úgy nézem őt. Éles arcvonásain elidőzik picit a tekintettem ,majd miután jól az eszembe véstem minden mozzanatát. Nem árt ha jobban megfigyeljük kivel állunk szemben .- De ha gondolod ,én is meghívhatlak .-ajánlkozom fel továbbra is fenntartva a játékosságot .- Bár nem így szokás ,de nem vagyok semminek az elrontója ...már amikor .- kacsintok rá ,egy cinkos vigyort eleresztve ajkaimon.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



- This is gospel for the fallen ones -
gazdag
Online

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Faith & AlarisVas. Ápr. 15, 2018 9:49 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Rég jártam már Angliában, de valahogy mindig is visszavágytam ide, hiszen számomra van egy különös misztikuma az egész helynek. Talán a gyakori borús időjárás teszi, vagy azok a varázslatos tájak, melyek a legszebb országok közé emelik e helyet. Talán ezért sem a modernebb, gazdagabb részét szeretem, hanem inkább a lepukkantabb, koszosabb negyedeket. Valahogy mindig is hangulatosabb volt beülni egy füstös kis bárba, s legurítani pár italt, mint hogy egy biztonsági őröktől hemzsegő, indokolatlanul drága piákat felszolgáló luxus helyen tegyem a szépet. Ezért is örülök hát, hogy utam egy eldugottabb negyed kis rejtőzködő bárjába vezet a mai éjjelen.
Jó volt visszatérni ebbe az útszéli, öreg motelbe, ahol most is vagyok. Régi emlékeket idéz fel bennem. Mikor a közelben volt dolgom, mindig itt szálltam meg, hiszen ez kicsit a nyugalom szigete volt mindig is számomra. Alig járnak erre autók, messzi erdők és szántóföldek övezik a helyet. Itt tényleg csend van. Bár ahogy régen, most sem azért jöttem, hogy pihenjek s nyugalomra leljek. Sokkal inkább azért, hogy mélyítsem a bennem lappangó sötétséget, s még egy vonással több emberséget öljek ki magamból. Ez jutott nekem, s valahogy... Nem is akarok ellenkezni.
Eldobom a csikket, majd a zsebemben már több perce rezgő telefonért nyúlok, s nagy sóhajjal veszem azt fel.
- Igen? - szólok bele úgy, mintha nem tudnám jól, hogy ki az. Egy túlbuzgó, fontoskodó kis seggfej, aki nem képes felfogni, hogy mélyen benne van a keze a szarban.
- Mr. Mharaxia, Anthony vagyok, tudja. Rendben megérkezett? Sikerült megszállni a motelben? Minden készen áll? Sikerült behozni a fegyvereket? Mikor is megy pontosan? Illetve meg tudná mondani a pontos címet? Mert azt elfelejtette velünk közölni. Azt akarom még kérdezni, hogy... - most telt be kicsit a pohár, így erélyesebb hangon szólok bele a telefonba.
- Mégis ki a fasznak hiszed magad, te mitugrász? Tudod egyáltalán, hogy mi forog kockán? Elvállaltam ezt a kurva melót - megint. Eljöttem ide - megint. Úgy dolgozok, ahogy akarok, és semmit sem fogok neked mondani semmiről. Ha végeztem, úgyis meg tudjátok. S ha még egyszer felmersz hívni bármiért, ismétlem, bármiért, megkereslek, és a füleden át tépem ki a koszos nyelved. - egy kis szünet a hatás kedvéért, majd kinyomom a telefont. Ezt nagyon gyűlölöm, amikor úgy kezelnek, mint valami ellenőrzésre szoruló tizenévest. Ha emberi élet a tét, akkor az felülír minden szabályt. Mindent... Ilyenkor az én szabályaim érvényesek, csakis az enyéim, s ha egy ilyen irodában tespedő senkiházi, aki a vér láttán is okádni kezd, próbál fontoskodni... Huhh. Kell egy ital.
Szélsebesen robogok el a fekete Cadillac társaságában, s talán egy fél órás vezetés után megérkezek a bár elé. Nincsenek túl sokan, s ez nem is baj. Ha minden jól megy, ma vér fog folyni. Ha nem, akkor is... Leparkolok hát az utca túloldalán, s mielőtt bemennék, felmérem egy kicsit a terepet. Ajkaim közt elveszejtek egy cigarettát, s mintha nagy gondolkodásba merülnék, úgy kezdem kémlelni a környéket. A rozoga tűzlépcsőt, mely egy öreg bérház tetejére vezet, a két koszos és sötét sikátort, a konténereket, a kurvákat a sarkon, a bár ablakait, s a többi potenciális menekülő útvonalat, ha esetleg baj történne. Talán egy tíz perces nézelődés után végül elhajítom a csikket egy közeli tócsába, s belépek a bár ajtaján. Pár másodperc alatt felmérem a terepet, s hamar el is könyvelem magamban, hogy akikre számítottam, azok itt vannak. Kivéve azt a hölgyeményt, akit ma ki kell végeznem. Faith... Meg kell hagyni, nála különlegesebb és életrevalóbb nővel még sosem találkoztam. Tisztelem s becsülöm azért, hogy ilyen jó abban, amit csinál. Mit is csinál pontosan? Ja, igen, embereket öl.
- Egy whisky lesz. - füstös félhomály uralkodik idebent, így a fekete nadrágommal s a hasonló színű ingemmel nem tűnök ki túlságosan. A pisztoly, a kések és a pengék pedig olyanok rajtam, mint egy láthatatlan biztosíték. Pusztakézzel ugyanakkor jobban szeretek ölni, hiszen valamiért nálam a közömbösség és az élvezet között hullámzik egy-egy ilyen eset. Vagy egyáltalán nem érdekel, vagy épp ellenkezőleg. Érzek valami beteges vágyat magamban, mikor látom a szemekből kihunyni az életet... Elbaszott vagyok, a világ fertője. Azonban ha nem lenne értelme a létemnek, valószínűleg már rég ott feküdnék a csatornában, miközben zabálnak a patkányok...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith & Alaris
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: