welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

F*ck the System - Faith & Alaris
TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Május 27, 2018 7:45 pm



Alaris&&Faith
If you don't mean it, don't just say it
If you don't feel it, don't you fake it
If it's a lie, baby, don't say it's true.


Amíg valaki ,egy elképzelt valóságban él..azt hiszem addig a pillanatig van biztonságban. Amint a világról szőtt elméletei elkezdenek omladozni ,szépen lassan beáramlik rajta a fény. Végül megérzed a valóságot ,és előbb utóbb kiderül ,hogy Te nem vagy más. Mint a világ legnagyobb mocska. Egy olyan fajta szennyeződés ,amitől  mindenki igyekszik a lehető leggyorsabb módszerekkel megszabadulni.  Azt hiszem egy ideig anyám is ezt érezhette ,amikor megtudta ,hogy terhes lett. Hogy a szíve alatt hord ,egy olyan életet ,ami az övét fenekestül megváltoztatja. Mintha sejtette volna,hogy felnőtt koromra mi lesz belőlem . Mégis úgy nevelt egészen tíz éves koromig ,mintha a világ leggyönyörűbb ajándéka lennék. Pedig ,ha most látna ..nem egészen vagyok biztos benne,hogy ezt gondolná rólam. Tíz éves koromig ,azokból a halvány emlékekből táplálkoztam ,amik egyben a bosszúm erejét is felerősítették,majd lángra lobbantották. Most viszont ez elveszett ,valahol a sok hazugság  közt ,ami azon a papíron volt . Elvesztettem ,az életcélomat ...és ez szinte felfalta a lényem minden egyes részét,ami csak azért élt még mindig ,hogy bosszút álljon. Hogy igazságot tegyen. Viccesnek hangozhat ,hogy pont egy magam fajta akar ,másokról dönteni ,hisz semmi  jogom nem volt hozzá. De ez engem soha nem állított meg abban ,hogy azt tegyem amit csak akarok..bár egy személy esetében ,ez egy kicsit másképp működött. Mielőtt vissza lökdöstem volna magam a múlt poraiba , Alaris dühös szavai zökkentenek ki a melankolikus állapotból ,és tért a helyes irányba .
- Ezen én is sokat gondolkodom ,hogy mennyivel egyszerűbb lenne ..-sóhajtok egyetértően .- De azt hiszem még a sírban ,sem tudnék megbirkózni azzal a tudattal ,hogy feladtam .-rázom a fejemet,mert valóban tényleg így volt. Lehetséges ,hogy én tényleg forognék a síromban..
Verhetetlenek számítottam abban ,hogy még a legszarabb helyzetben is úgy viselkedjek,mint akit hidegen hagy . Most is ezt a taktikát alkalmaztam ,mert nem volt az az Isten ,hogy én valaha is kimutassam a gyengeségemet. Nem engedhetem meg ,mert..mert nem és kész. Az érintésére lehunyom a szememet ,és kicsit talán el is kényelmesedek ,ebben az ismeretlen lágyságban ,ami számomra igen csak idegen terepnek számított .- Azt hiszem ha kiengedem ...-kezdek bele,és közben már én is a szemeibe nézek.- Akkor abba már kész lennék belehalni is .- egy egészen kis pillanatig átsuhan az arcomon a gyengédség jele,és az hogy ,én sem vagyok teljesen sziklából. De nem tehettem meg ,ha egyszer ez megtörténik,akkor mindennek vége amit felépítettem . Nem engedhettem ,hogy bármi is megrengesse a világomat.  Figyelmesen hallgatom a szavait ,és most már képes vagyok én is visszazökkenni oda ahol eddig biztos lábakon álltam.- Valahogy ,mindig is tudtam ,hogy az én oldalamra fogsz állni..legalábbis egy egészen más  módszerrel biztosan elértem volna.- villantok rá egy sokat sejtető mosolyt . Hogy zavar a tény ,ami tisztán ott virított a lapokon ? Ugyan ,én ezen már rég túl voltam. Annyi erkölcstelen dolgot vittem már végbe,hogy igazából az ,hogy Ő a féltestvérem ...és ott motoszkál az a valami aminek nem kéne ,csak hab volt a tortán. A cseresznye mondjuk valahova elkódorgott...Ahogy felveszem vele újra a szemkontaktust ,kicsit elgondolkodva mélyedek ,egy olyan szempárba ami valószínűleg pont ugyanannyi fájdalmat látott ,mint én . A kezei pedig ,majdnem ugyanannyi,ha nem több,életet oltott ki. Valahogy egyértelmű volt a hasonlóság ,de  egyikünk sem foglalkozott vele. Néha ,pont az egyértelmű dolgok ,nem érthetőek és világosak. Mert egy darabka ,mindig hiányzik a megoldásra váró képletből. És ha ráadásként ,még ostoba is vagy ,hogy megfejtsd akkor baszhatod az egészet. Ránk leginkább az első esett igaz ,ez a papír az egyenlet  része volt ,ami által megkaptuk a tökéletes eredményt. Egy olyan eredményt ,ami taccsra kéne hogy vágjon minket,vagy meg kéne hogy törjön. Valami ilyesmi lenne azt hiszem a normális emberek reakciója ,de mivel ez nálam fél úton elakadt ,így nem maradt más ,mint az hogy magamban végigfuttatom több mint ezerszer. A végeredmény ugyanaz lesz ,és én sem változok meg tőle.  Mások talán élete nagy fordulópontjának élné meg,vagy  több jelentőséget adna neki ,mint ami. De ha alaposan a dolgok mögé nézünk ,láthatjuk hogy itt valami nagyon elbaszódott. Az említett táska felé kapom a tekintetem ,majd elvigyorodom.- Hihetetlen ,hogy ennyit megér nekik a halálom .- kuncogok ,és halva szavait csak még szélesebb lett a mosolyom. - Nem rossz terv ,csak az enyém sokkal jobb ,volt..de az a papír elbaszta a szórakozásomat .- játékosan húzom el a számat ,mint akinek tényleg bökik a csőrét a leírtak. De igazából..ez sem nagyon gátolt meg semmiben.- Szóval véresre ...de nem lehetne ,hogy mielőtt ezt megtesszük ,esetleg lefürdünk és alszunk egyet ? -kérdem nevetgélve ,majd amikor megérinti az ajkaim egy részét az övével,oldalra bólintóm a fejemet és úgy nézek rá.- Úgy látom ,Te nem csak a világot akarod véresre baszni..bátyus .- rá kacsintva állok ,fel mellőle ,majd vissza megyek a tett helyszínére . Igazából nem meglepő a látvány,csupa vér minden ,és van egy hulla itt -ott elvétve.-  Izgalmas dologból maradtam ki ..-teszem csípőre a kezeimet ,majd ha mellém ér újra megszólalok.- Igazából az is egy opció,hogy az egész kócerájt felgyújtjuk ,ezekkel az "szépségekkel együtt .-jegyzem meg elmélkedve.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Május 13, 2018 4:46 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Legalább az aranyló pirkadattal átölelt erdő csodás ezen a mai reggelen. A csend beborít mindent, s ez valami fura, groteszk nyugalmat szül bennem úgy, hogy közben körülöttem temérdek kihűlni készülő test pihen. Hosszú volt az éjjel. Rettentően hosszú. S majdnem tökéletes is, de csak majdnem. Imádom az efféle izgalmakat, de ez most számomra nem igazán happy enddel végződik. Nehezen fogadom el a papírt, s bár minden egyes pillanatban próbálom keresni a kifogásokat és ellenérveket, de rá kell jönnöm, hogy ez a kőkemény valóság. Faith a húgom, ezen pedig nem tudok változtatni. Viszont ez mindent megváltoztat...
A hangjától egy pillanatra összerezzenek, hiszen a gondolataim teljesen máshol jártak, ugyanakkor titkon meg is nyugszok. Hogy miért? Mert nem lett egyenlő azokkal az emberekkel, akik ebben a bunkerben végezték. Nem akarok érte aggódni, s azt kívánom, hogy bárcsak minden ugyanolyan lenne, mint pár órával ezelőtt, de ez úgysem fog megtörténni. S hiába nem akarom, Ő a testvérem. Számomra pedig ennyi elég is ahhoz, hogy átkattanjon bennem egy kapcsoló.
- Pedig minden sokkal egyszerűbb lenne, ha már rég elpatkoltunk volna... - szólok hátra ironikusan, de a vérben forgó szemeim még mindig valahol egy messzi lombkoronán pihennek. Mióta megszülettünk mindketten, talán azóta több ember akarja a halálunkat, mint fordítva. Ennek ellenére mi mégis állandóan csak dacolunk a halállal, s már csak azért sem fogunk bujkálni egész életünkben. Pedig megtehetnénk, nagyon is megtehetnénk, szerintem mindketten úgy el tudnánk rejtőzni, hogy soha többé nem lelne ránk senki.
- Az kérlek, az a papír... Az miatt volt minden. Minden... - lehelem hátra hűvösen, bár ez nem a hölgyeménynek szól, sokkal inkább ennek az egész helyzetnek. Nehéz elfogadni az egész életemet átszövő hazugságot, hogy mindvégig volt valaki valahol a világban, aki sokkal közelebb áll hozzám, mint bárki más. Ám talán így kellett lennie. Ha lett volna egy olyan ember mindkettőnk életében, aki által fogást találhattak volna rajtunk, akkor már teljesen biztosan egyikünk se élne. Így viszont... Már teljesen más a helyzet.
- Eleinte lehet az volt, de végül már csak az életét akarta megmenteni ezzel a papírral. Ami persze, nem sikerült. - készségesen hagyom, hogy a kezemről letisztítsa a vért, meggyötört arcomon azonban komoran csillannak vissza az első napsugarak. Már kezdek kicsit lenyugodni, s hamarosan talán már tiszta fejjel képes leszek átgondolni, hogy most hogyan is tovább.
- Bosszú? - ez a kicsiny szócska kapcsol vissza. Szemeim felcsillannak, fejemet pedig Faith felé fordítom. Rikító íriszeim állán legelnek, majd orcáján száguldanak keresztül, s megállapodnak gyötrődő íriszein. Mozdulatai másról árulkodnak, ám én mégis jól tudom, hogy az jár a fejében, ami az enyémben is. Ahogy őt vizslatom, ezt a gyönyörű arcot, melynek mélyén az én vérem csordogál, lassacskán rá kell jönnöm, hogy tényleg kár ezen rágódni. Kár rágódni a múlton, hiszen ami megtörtént, azzal már nem tudunk mit kezdeni. Ám a jövőnket... Na, azt bizony kézbe tudjuk venni.
- Faith, ne küzdj ellene. Csak engedd el... Add ki magadból... Most szabad. Nekem szabad. - simítom meg állát gyengéden, majd ujjaim közé fogom, s kicsit megemelem. Egy nő, még ha rettentően erős is, sokkal több érzelmet rejt magában, mint egy férfi. S bárki bármit mondjon, sokkal több odafigyelésre van szüksége. Kétlem, hogy Faith ezt megkapta valaha is, főleg mostanság. Az őszinteséget... Hogy valakivel őszintén beszéljen, viselkedjen, hogy nő lehessen minden szenvedélyes, romantikus, hisztis, kiállhatatlan tulajdonságával együtt. Most lehet. Most szabad. Itt az esély... Hiszen ha innen elmegyünk majd, gusztustalan, véres hullák fogják követni a nyomainkat...
- Ugye tudod, mit jelent ez? Azt, hogy akik ellen mindig is küzdöttek, most már egymás mellett állnak. Hivatalosan is... - kicsit közelebb hajolok hozzá, s most már teljesen tiszta elmével, azzal a megszokott, különös félmosollyal figyelem Őt. Nem tudnak megtörni, mert én nem fogom hagyni. Tény, hogy a szakadék szélén állok, bevallom férfiasan, de a tüzes bosszú s a vér iránti vágyam hamar vissza fog rángatni.
- Előtte azonban... - bökök hátra a bőrönd felé. - Kaptam pár millát azért, hogy kinyírtalak. Azt hiszem kijár nekünk, hogy megünnepeljük, úgyhogy elmondom, mit fogunk csinálni. Összeszedjük az összes hullát, szépen elégetjük őket ezzel a papírral együtt, mellyel megpecsételjük a mi kis szövetségünket. Remélem nem gondoltad, hogy innentől csak úgy hagylak elmenni, kedves húgom! - röhögök fel őszintén. - Aztán fogjuk magunkat, veszünk pár drága cuccot, zabálunk egy puccos helyen, megisszuk a világ legdrágább piáját, s felkészülünk arra, hogy véresre basszuk ezt az egész kibaszott világot. Ellenvetés? - vonom fel szemöldököm, végül pedig egy lágy csókot hintek meggyötört orcájára, ajkainak szegletébe. Lehet, hogy én vagyok beteg, de attól függetlenül, hogy kiderült, hogy testvérek vagyunk... Nem látom a hölgyeményt kevésbé vonzónak, sőt...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisPént. Május 11, 2018 2:49 pm



Alaris&Faith
If you don't mean it, don't just say it
If you don't feel it, don't you fake it
If it's a lie, baby, don't say it's true

Meghalni a legegyszerűbb dolog . Hisz nem történik más,mint egy szimpla tudatvesztés ami örökké tart.  A mulandóság  felé vezető út,fájdalmasabbnál fájdalmasabb emlékfoszlányokkal van kikövezve . Így talán már mégsem olyan helytálló az-az állítás ,hogy meghalni egyszerű. Kiállni egy olyan próbát amire magad sem vagy felkészülve ,csak rosszat hozhat magával. Én pedig gyűlöltem a felkészületlenséget ,és az irányítás vesztést. De mondhatjuk úgy,hogy ez a sötétség ahova most kerültem a szükséges rossz.  Ám az emlékeimmel szembe nézni ,még engem is leborítottak a saját lábamról.

Formátlan alakok keresztezték egymást a rajzlapon ,csupa kuszaság. De  annyi sok szép színt használtam ,hogy én szépnek találtam. Még ha nem is ábrázolt semmit. Anyukám ,mindig azt mondja hogy ez is egy kifejezési forma ,és akármit rajzolok annak Ő nagyon örülni fog.  Elmélkedve fordítom el a fejemet ,hátha vélek felfedezni benne egy ismerős alakzatot . Legalább egy tehenet vagy valamit ,de akárhogy forgatom a rajzlapot ,ez aztán biztosan nem hasonlít egy tehénre. Lábaimat játékosan ingatom az asztal alatt ,még mindig nem ért le a lábam ..így muszáj voltam nagyon óvatosan és gondosan lecsusszanni a székről ,ahogy anyu mutatta . Azt mondta ,hogy a koromhoz képest nagyon kicsi és törékeny vagyok,és vigyáznom kell magamra. Ahogy sikerül a mozdulatsort véghez vinnem ,azonnal meg is iramodok a konyha felé.  Csupasz lábam  csattogása betöltötte a folyosó csendjét ,majd amikor a konyha küszöbéhez érek azonnal lassítok. Anyukám nem szerette ,ha szaladok. Szerinte nagyon veszélyes ,én viszont szerettem a gyorsaságot ,szerintem annyira nem veszélyes .
- Már megint szaladtál Faith. - jegyzi meg ,nekem hátal állva . Csak értetlenül pislogok ,és kicsit meghunyászkodva belépek a konyha hideg kövére . - Csak egy kicsit. - próbálkozom ,de továbbra is a kis ablakon nézz ki ,mit figyelhet ennyire ? - Mondtam ,hogy ha elesel nagyon megütöd magadat ..- furcsa a hangja ,nem szokott ennyire mérges lenni rám . - Ne haragudj rám ! - nézek fel rá ,majd amikor  végre felém fordul elmosolyodik. Furcsa a mosolya is. Szerintem csak azért mosolyog ,hogy ne lássam szomorúnak . Válaszként felé emelem a rajzot ,Ő pedig  végül magához vesz és a konyhapultra tesz. - Ez meg micsoda ? - kérdi miközben elkezdi a lapot forgatni a kezei közt ,majd zavartan rám nézz . - Nem tudom ,de szép színes. - vonom meg a vállaimat ,mire csak felnevet ,és játékosan beletúr szőke tincseim közé. - Valóban ,szép színes . - nyom egy puszit az arcomra ,és megérzem a finom virág illatát amitől mindig jó érzés fog el.  Ezt a rajzomat is kiteszi a hűtőre ,és már éppen szólnék ,amikor egy éles csattanás zavar meg ,és hang irányába kapom a tekintetemet. Anya abban a pillanatban megállít a mozdulatban ,és arra kényszerít hogy a szemébe nézzek.
-  Most jól figyelj rám ! - komoran szól hozzám és ez nem tetszik. Az arca félelemtől olyan más ,mintha tudna valami nagyon rosszat előre.. Azt hiszem ez volt az a furcsa amit láttam benne ,az előbb is.  - Anya ..-kezdek bele remegő hanggal . - Faith el kell bújnod ,és akármit hallasz ne gyere ki onnan! - hangszíne keményen cseng ,de ne akarom itt hagyni . Tudom hogy valami baj lehet ,hisz  akkor nem kérne erre. - Nem ..- rázom a fejemet hozzá ,tudom hogy elég bátor vagyok hozzá.- Faith ez most..- kezd bele ,és egy pillanatra kinéz megint az ablakon. - Erre nem érünk rá .- jelenti ki végül és felkap ,majd az egyik eldugott  asztal alá tessékel ,ahova pont betudtam magam úgy ékelni,hogy ha benéznek alá sem vesznek észre.
Remegő mozdulatokkal simít ki az arcomból ,egy kósza tincset ,és továbbra is mosolyog. - Faith ,ígérd meg nekem ,hogy nagyon jó kislány leszel ..- nézz rám komolyan ,én pedig csak újra pislogni tudok csak . Nem értem mi történik ,és legszívesebben sírva fakadnék. - Jó leszek ,de anya ne hagyj itt ! - kérlelem már sírva ,és minél inkább sítok annál homályosabban látom az arcát . Nem válaszol . Csak egyszerűen itt hagy. Percek telnek el ,még végül meghallok egy ismeretlen hangot. Egy olyan hangot ,ami megrémiszt ,így még jobban összehúzom magamat az asztal alatt. - Sofia ,merre van a pici lányod ? - kérdezi az ismeretlen hang ,az anyukám pedig nem válaszol. Legszívesebben kiszaladnék ,hogy megmutassam hogy itt vagyok . De az anyukám éles sikítása visszatart ,bántják..nagyon hosszú ideig bántják. Én pedig próbálom visszatartani a sírásomat ,és minél jobban befogni a fülemet ,hogy ne halljam . Végül már nem hallok semmit ,sem a dulakodást ,sem pedig az anyukám hangját . Anya mindig azt mondta ,ha csend van az jó..mert az az jelenti ,hogy elmúlt a veszély .  Soha nem értettem miért mondd nekem ilyeneket ,de most már nagyon is jól tudtam . Így kimásztam az asztal alól ,és szemeimet dörgölve söpörtem félre útból a könnyeimet. Anyukám a vérben fürödve feküdt a padlón ,mindene véres volt.  És a szeme még nyitva volt ,de nem mozdult . - Anya ..- többször szólongatom ,és rángatom meg a kezét ,de semmi. A sírás megint csak előtör belőlem ,így megint homályosan látom magam előtt ,de nem hagyom abba csak sikítok felé ,de semmi. Talán ha megfogom a kezét ...még azt a melegséget éreztem benne ,amit mindig is amikor fogtam a kezét ..aztán szépen lassan , mintha eltávozott volna a hő a kezéből ,és végül csak a zord hideg maradt utána....


Óvatosan nyitom ki a szemeimet ,de azonnal vissza is csukom. A nap fénye olyan erővel süt,hogy már lassan a megvakulás szélén állok. Amúgy is utáltam ezt az időszakot ,mindig csak arra emlékeztet ,hogy jön egy újabb hosszú nap. Mielőtt még jobban belemerülnék gyötrődő gondoltaimba, a torkom jelezni kezd hogy talán ideje lenne innom is ,és némi levegő sem ártana a tüdőmbe. Levegőért kapva ülök fel ,és a nyakamhoz kapok . Oké ,ez talán mégsem volt olyan jó ötlet ,mint amilyennek indult. Bár ,ha jobban belegondolok ,most már nem csak Jézus  dicsekedhet majd a feltámadásával. Erre a gondolatra ,enyhe vigyor ül az arcomra. Ujjbegyeimmel próbálom a halántékomat masszírozni ,nem mintha sokat segítene ,az így is homályos tudatomon. Kell pár perc mire ,még felfogom ,hogy valójában a tetőtéren ücsörgök. És hogy simán bevállaltam a halál kockázatát ,anélkül,hogy elgondolkodtam volna bármin is . Mikor a tekintetem ,egyre élesebbé válik ,csak akkor tekintek oldalra. Alaris . Bár a testtartásából ,leginkább most más süt ,mintsem magabiztosság. Mintha megtört volna. Jól ismertem ,az emberi testbeszédet ,de míg magam sem voltam biztos abban ,hogy a valóság melyik mezsgyéjén táncolok éppen . A saját valóságomban ,ahonnan szinte menekülve  iramodtam el ,vagy a normális emberek által felvázolt valóságban. Nagyon sóhajtok ,majd próbálok elgyötört végtagjaimmal lendületet venni és fel állni. Egy pillanatig teljesen biztos voltam benne ,hogy orral előre zuhanok ,de végül megtalálom az egyensúlyomat . És bár ingatag léptekkel,de Alaris felé imbolygok. - Hát nem haltam meg ,szóval nincs akkora szerencséd . -kuncogok , de hangom igen mélyről jön ,így köszörülök egyet a torkomon. Végül a férfi mellé érve ,megpillantom az arcát is ,így rá kell jönnöm ,hogy nem a fáradtság sugározza belőle ..azt amit láttam rajta. Óvatos mozdulattal ,simítók végig vonásain . Számomra ismeretlen keserüsség ül az arcán ,és a tekintette üres . Nincs benne tűz ,sem semmiféle élet ,amit előtte láttam . Zavartan tekintek körbe magunk körül. Egyre több verzió hasít végig a gondolataimban ,végül szemeim megállapodnak egy papír kötegen . Amikbe szinte hívogatóan kap bele a szél. - Ez meg mi a franc ? - követelőző mozdulattal kapom ki a táska alól ,de azt hiszem ez volt életem legrosszabb döntése. Olyan volt az egész ,mintha egy teljesen más univerzumba léptem volna. Lelassul minden ,végül én is teljességgel lelassulok. Kezeim egyre feszesebben ,fogják a papír lapot ,amik olyan állításokkal vannak tőle ,aminek semmi köze az én múltamhoz. Semmi köze hozzám. Eddig talán volt fogalmam arról,hogy ki is vagyok valójában ,most már viszont sejtésem sincs. Ezekkel az iratokkal elvették a szabadságomat ,elvették tőlem azt az érzetet ,hogy bármit teszek annak van értelme. Itt már semminek sem volt értelme . A harag szinte robbanás szerűen költözik a testembe ,és itatja át mérgével minden egyes porcikámat. Az áruló sorok ,amiket olvastam,csak jót mosolyognak ezen. Mintha mindig is ez a vél lebegett volna előttük. Egyértelmű ,visszavonhatatlan tények,ami semmivé tettek ,mindent. Élettelenül bámulok magam elé,nem bírtam feldolgozni az olvasottakat ,ahogy felindultságommal sem tudok mit kezdeni. Lassan szétfeszíti minden végtagomat. A szívem pedig ki akar robbanni a helyéről.  Talán jobb lett volna ,ha abban a kicseszett álomban maradok ...vagy ha meghalok. Tétlenkedve tartom a kezeim közt a lapokat ,majd Alaris felé nézek. Az olvasottak annyira összezavartak ,hogy jelenleg azt sem tudtam mit mondjak . Végigmérem őt újra ,nem nehéz rajta sem észre venni az indulat jeleit . Ugyanaz játszódhat le benne,akárcsak bennem . Talán neki még rosszabb ,hisz ha még voltak is emlékei ..az vagy mind hazugság volt ..vagy csak reménykedni lehetett benne ,hogy bármi is igaz belőle.  Próbálom rendezni az arcvonásomat ,majd kihúzom magamat és egyszerűen visszateszem a helyére a papírt. Jól értettem ahhoz ,hogy hogyan rejtsem el az érzelmeimet ,és tudtam hogy most is ezt kell tennem . Így miután nagy nehezen előkotorászom az elsősegély dobozt,letelepedek  Alaris mellé. - Gondolom azokat a papírokat ,nem a szél fújta ide . -kezdek bele ,míg magamhoz emelem az egyik kezét . Egy időre meg is állok a mozdulatban ,míg tudatosítom magamban ,hogy nem hűlt ki a keze. - Akárki is adta a kezedbe ezeket ,az volt a célja ,hogy legyengítsen ,és megtörjön . - sóhajtom a szavakat ,majd fertőtlenítőt csepegtetek az anyagra ,és óvatosan letisztogatom a kezéről a vért. - Két lehetőségünk van ,vagy hagyjuk ,hogy ez az egész magába olvasszon ,és életünk végéig gyötörjön. Vagy felhasználjuk. - vonom meg a vállaimat ,és bár tudtam jól ,hogy a laza mozdulat ellenére az én arcomról ugyanúgy leolvasható a tépelődés ,és a gyötrelem. Mégis össze akartam magam szedni ,nem voltam hajlandó feladni ,csak egy papír miatt .- Az elkeserettségből született düh ,talán még veszélyesebb ,mint a sima bosszúból fakadó..-miután eltávolítottam a kezeiről a vért ,végigsimítottam a sebeken.- Azok a papírok csak egy apró közjáték semmi több ,ne hajts előttük fejet . Amúgy sem a Te stílusod . -kacsintok rá ,és az arcára leheljek egy játékosnak szánt puszit.

zenecím ●  Megjegyzések   ● xxx ●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisSzer. Május 09, 2018 6:15 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Hogy teljesen át tudjam magam adni a vérontásból fakadó élvezetnek, most nem teljesen sikerül, sőt, ahogy repülnek a percek velünk együtt, egyre jobban szorul vissza. Ezt pedig a "miértek" váltják ki. A tudatlanság. Sejtettem, hogy egyszer valaki ellenem fordul majd, ám az jobban izgat, hogy miért akarták a képbe ennyire a hölgyeményt. Miért akartak minket már ennyiszer összehozni. S ha annyira akarták, hogy megöljem Őt, akkor miért fordultak ellenem? A sötétben tapogatózok, s most már elsődleges célommá teszem azt, hogy ennek utána járjak. Viszont halott ember nem beszél túl sokat, így bármennyire is akarom kitépni a belüket a szemgödrükön át, most az agyukhoz kell hozzáférnem. Nem, nem úgy...
- Szerintem pont, hogy félnek. Ha nem félnének, pontban leszarnák, hogy mi itt romantikusan kocsikázunk, így viszont utánunk küldték az agyhalott, balfasz kamikaze katonáikat, akikért egyáltalán nem kár, ha megdöglenek. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy alaposan megszervezték ezt az egészet, régóta készülhetnek már ezek a szorgos kis hangyák. Kár, hogy ránk nem lehet felkészülni! - húzom széles vigyorra ajkaim, s egy ördögi kacajt elejtve húzok el egy szembejövő autó mellett, melynek egy az egyben leviszem a visszapillantó tükrét. Azonban a vigyor kicsit az arcomra fagy Faith terve hallatán. Saját magamat meg tudom védeni tökéletesen, de hogy más élete az én kezemben legyen... Ez még új.
- Rám bíznád az életed? Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy felbéreltek ellened? - teszem fel röhögve s kissé talán őrülten a kérdést, de valójában tudom jól, hogy nincs visszaút. Amit egyszer ez a nőszemély a fejébe vesz, az úgy is lesz...
- Hé, várj még, hogy jutok be a bunkerbe? Faith? Faith! - kiáltom felé a csók után, majd jobbommal kicsit meg is löködöm, de semmi. Kimúlt.
- Ó, bazdmeg... - csapok rá egyet a kormányra, majd letérve az erdőbe vezető kis mellékútra, még jobban rátaposok a gázra, majd az egyik földútra letérek, onnan pedig behajtok egy füves területre, s lekapcsolok minden lámpát. Majd várok. Talán öt perc is eltelhet így, miközben mozdulatlanul ülök. Szemeim elkerekedve, a kormányt erősen szorítom. Majd egy halovány mosoly az arcomon jelzi, hogy megszületett a mindent elsöprő terv...
Más autó sehol, így valószínűleg sikerült leráznom őket, legalábbis egy rövid ideig biztosan. Szinte biztos vagyok benne, hogy a főbb kereszteződéseknél ott leselkednek, szóval gyorsan kell cselekednem, így hát felkapom a telefont, majd tárcsázok.
- Szép esténk van, nem igaz? - súgom halkan, majd felkacagok a válasz hallatán. Ó, igen, nálam van a gyeplő...
- Nem szép dolog lepatkányozni azt az embert, akinek sikerült elkapnia a világ legnagyobb ribancát! Ó, bocs. Halott ribancát... - egy kis hatás szünet a túlsó oldalon, mintha alig akarnák elhinni, azonban hamarosan a háttérből felcsendülő örömujjongás rögtön megcsapja a fülem.
- Azért tartott ilyen sokáig, mert úgy tűnik, hogy ennél a kurvánál lassabban hat a méreg. Tudom, tudom, nem az én stílusom, de pont ezért vette be Faith is. A kutyáitokat viszont levakarhatnátok rólam, ekkora védelemre nincs szükségem! - röhögöm, majd komolyabbra veszem a hangot.
- Természetesen átadom a testet. Viszont van itt más is. Az utolsó leheletével még elmondta, hol van a búvóhelye. Valószínűleg ott lesznek az utóbbi évek piti kis ügyeinek bizonyítékai... Viszont így egy kicsit drágább lesz a meló. Mert hát tudod, majdnem meghaltam, illetve információszerzés nem volt benne, de lásd, milyen kurva jó fej vagyok, így csak az ötszörösét kérem. Legyetek egy óra múlva a búvóhelynél, küldöm a koordinátákat. Csak semmi trükk... - azzal lecsapom a telefont, elküldöm a címet, majd gyorsabb tempóban tovább hajtok én magam is, a tőlem nagyjából tíz percre levő bunkerhez. Valahol messzebb leparkolok, kiszedem a hölgyeményt az autóból, majd a vállamra vetve elkezdek sétálni az épület felé. Falevelekre ne lépjek? Isten ments, hogy letérjek a beton ösvényről, eléggé figyelek a lábam elé, mert nem akarok túlságosan szétszórt lenni...
- Remélem tényleg olyan eszes vagy, mint amilyennek gondollak... - súgom a hölgyemény felé, majd megpaskolom a hátsó felét, s benyitok az épületbe, ami nyitva van meglepő módon. Ugyanakkor nem lépek be, hanem először a fejem dugom be, hogy körbekémleljek. Két ajtót fedezek fel egy üres térben, mindkettő mellett van valami fura szerkezetet, illetve a mellettem levő falon egy szkenner. Akkor hát lépjünk...
Katt! Ez nem jó jel. Kurvára nem jó! Az ajtó hirtelen becsapódik mögöttem, a falak pedig szép lassan megindulnak felém. Hirtelen bepánikolok, aztán végül is hamar rájövök, hogy mi a teendő. A bejárat melletti szkennerhez lépek, ami úgy tűnik, hogy szemfelismerő, így a hölgyeményt előre vetem, a lábammal megtámasztom a falnál, majd a fejét odatolom a szerkezethez. Katt! A falak megállnak, majd pillanatokon belül visszamennek a helyükre. Magamban nagyot sóhajtok, majd megyek a jobb oldali ajtóhoz, ami nyitva van. Ahogy a bal is. Először bekukkantok ide, ami egy szélső szobába vezet, ahol egy rácsos ablak van. Tökéletes! Ezt megjegyzem magamnak, majd végül tovább megyek. Több szobán haladok át, s mindenfelé csapdák és szerkezetek várnak, de a szkennerek segítségével mindent tudok hatástalanítani. A legvégén pedig feljutok a tetőre, ahol egy kisebb szoba van külön mindentől. Ide is bekukkantok, s mintha valami beteg játék lenne az egész, ledermedve vizslatom a monitorokat, amik a szobákat mutatják. Illetve a földutat, ahol az autót is hagytam. Hát, megérkeztek... Kezdődjön a játék...
Gyorsan leszaladok a hölgyeménnyel abba a szobába, ahol a rácsos ablak volt, s ott várom vigyorogva a "megmentőket". Mindenki ott hagyja az autót, ahol én is, s meglepő módon vagy tizenöt ember kezd felém közeledni. Ők sem bízzák a véletlenre, de én sem... Mindegyik a beton úton halad, de teljesen közel nem jönnek, csupán felém ordítanak.
- Bizonyítsd, hogy halott! - a gúnyos mosoly még mindig ott ül az arcomon, de végül kinyitom a golyóálló ablak közepén levő kis ajtót, amin egy emberi kéz tökéletesen befér.
- Remélem nem hittétek azt, hogy csak úgy átadok mindent, hogy aztán megöljetek engem is! Egyikőtök jöjjön ide, tapintsa ki a pulzusát, és a pénzt is hozza ide, hogy láthassam. - kis hezitálás után végül egy nálam háromszor nagyobb, kopasz orangután jön oda, ki először kinyitja a táskát, beletúr az aljába is, majd azt leteszi a lábához, s egy nagy lélegzetvétel után bedugja a kezét.
- Ugyan, nagy fiú, bátrabban! - megvárom, míg beljebb tolja a koszos kezét, majd óvatosan odatolom neki Faithet. Kicsit megrángatom őt, hogy még véletlenül se keltsek azzal gyanút, hogy óvatosan bánok vele. Ezután odatolom a nyakát, persze tisztes távolságból, mire a férfi elkezdi fogdosni. Ezután a csuklóját is odanyújtom, amit szintén megfog, végül kihúzza a kezét, s biccent a többiek felé. Megmondom őszintén a gyomrom kicsit a torkomban volt, de hát ez a cucc azt hiszem tökéletesebb, mint vártam!
- Most menjetek a bejárati ajtóhoz, és gyertek be. Csak semmi trükk! - mondom úgy, mintha tartanék tőlük, de valójában pont ezt akarom elérni. Lassacskán elszállingóznak a bejárati ajtó felé, három viszont az ablaknál marad. Helyes, így még izgalmasabb lesz csak... A hölgyeményt ismét a vállamra dobom, majd kimegyek az előtérbe, s kinyitom a felfelé vezető ajtót. Majd megállok. Az ellenség pedig behatol, s tizenhárman sorakoznak fel előttem, természetesen fegyverekkel. Én pedig bal kezemmel gúnyosan integetek feléjük, majd berúgom előttem az ajtót, mire a másik bezárul. S ők bent ragadnak. A falak pedig megindulnak... Én pedig megint gyorsan átmegyek a szkennerek segítségével - lassan már sajgó háttal -, s letelepedek a tetőn. Faithet lefektetem magam mellé, majd rágyújtok egy cigarettára, s hagyom, hogy a hölgyemény eszement játéka végezze a dolgát. Amint felcsendül az első kiáltás és ajtódörömbölés, a kint maradt három elkezd futni, hogy fedezéket keressennek. Levélzörgés, majd bumm! Kibaszott nagy bumm! De akkora, hogy a nagy porfelhőből még egy láb is mellém röpül! Én diadalittasan felkiáltok, majd kidugom a fejem a tetőről, s széles vigyorral könyvelem el magamban, hogy a három tagból csupán csak pár cafat maradt. No, de térjünk is vissza a többiekhez. Ahogy telik, múlik az idő, egyre beljebb haladnak, de egyre kevesebben is lesznek. Kettőt agyon nyom a fal, valaki nyilat kap a mellkasába, valakit egy shotgun szaggat szét, vagy éppen egy méreginjekciót kap a nyakába. A siker innentől már biztos! Legalábbis, én kis naiv, azt hittem...
- Alaris! Hé, Alaris! Van itt nálam valami, ami érdekelhet! - az utolsó. Pont az utolsó. Az kavar be. Először nem is figyelek rá, aztán folytatja.
- Nem akarod tudni, miért haltak meg a szüleid? Nem akarod tudni, miért küldtünk folyamatosan Faithre? Nem akarod tudni, hogy miért hasonlítotok ennyire? - nem is kell több, azonnal a szobába ugrok, ahol a hangszórón keresztül hallottam a tag hangját. A monitoron pedig látom, hogy egy papírt lenget a kamera felé. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen alatta a padló egyre jobban kezd eltávolodni, az éles, szélsebesen forgó pengék pedig egyre közelebb érnek a férfihez.
- Ha én meghalok, ez is velem fog jönni, és soha nem tudod meg az igazságot! Az igazságot rólad és Faithről! - kétségbeesetten, fröcsögve ordítja a kamerába, én pedig döntök. Rácsapok a piros gombra. A pengék pedig leállnak. A hölgyeményt megint a vállamra vetem, majd lemegyek vele az alsóbb szintre, s mielőtt belépnék a férfihez a szobába, a szőkeséget a falnak támasztom. Az ajtó nyílik, én pedig bemegyek.
- Az ilyen blöffök sosem végződnek jól... - lépek hozzá közelebb, mire felém nyújtja először a pénzt, amit kihajítok az ajtón túlra, majd pedig a papírt, zokogva. Alig bír megszólalni a szerencsétlen, s mire észbe kapok, már előttem térdel.
- Kérlek, könyörülj rajtam, bocsáss meg! Könyörgök, engedj ki! Soha többet nem fogsz látni, ígérem! Senkinek sem szólok a helyről! Kérlek, engedj ki! - majdnem meg is hatódok. Ja, nem, mégsem. Lágy mosollyal hát leguggolok mellé, s könnyes arcára simítom a tenyerem.
- Megbocsátok. - azzal egy erős mozdulattal meglököm, mire a teljesen megtört férfi beleesik a pengékkel tarkított verembe. Nem kell ezeknek forogniuk ahhoz, hogy halálosak legyenek... Vérfröcsögés, halálhörgés, majd csend. Halálos csend és nyugalom. Mindenki meghalt. Ideje hát, hogy egy jót röhögjek a blöffön, bár valamiért ott motoszkál bennem némi kellemetlen érzés. Úgyhogy megint csak felkapom Faithet, a vállamra vetem, számba fogom a papírt, jobbomba pedig a táskát, s visszamegyek a tetőre. Faithet leteszem a földre, a táskát mellé, majd a fenti lámpa fényéhez letelepedek, s egy nagy sóhajjal belepillantok a papírba.
Először nem fogom fel, mert egy hatalmas ostobaságnak tűnik az egész. DNS tesztek, anyakönyvi kivonatok, bizonylatok... S mikor tudatosul bennem, hogy mi ez az egész, a kép végre összeáll. Remegő kézzel rakom rá a táskát a papírra, hogy ne fújja el a szél, majd arcom a kezeimbe temetem. Amit láttam, amit olvastam... Teljesen lesokkol. Nem, ez annál rosszabb. A gyomrom görcsbe rándul, s a vacsora maradéka hamarosan ki is jön belőlem. Olyan ez az egész, mint valami rossz álom. Mint egy kibaszott, kibebaszott rossz álom! Mérgemben elkezdem verni a betont, véresre verem az öklöm, s legszívesebben a fejemet is a falba verném, de végül megállok. A tető szélére sétálok, majd leülök. Az egész életem egy hazugság volt. Minden egyes perce... Az elmúlt tizenhat év mintha ezzel a papírral megszűnne létezni...
Hamarosan Faith is felébred. Miközben pedig a Nap is lassacskán felkel, én csak meggyötört arccal pillantok magam mögé. Faith felé, aki valójában nem más, mint... A húgom.
[/i]
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisSzer. Május 09, 2018 11:09 am



Alaris&Faith
If you don't mean it, don't just say it
If you don't feel it, don't you fake it
If it's a lie, baby, don't say it's true

Sejtelmes nyugalommal nyugtázni egy olyan eseményt,amibe akár bele is halhatsz. Egészen abszurd ,nem igaz ? Hogy honnan fakadt a mérhetetlen nyugalmam,ami általában kéz a kézben járt,az én mesterien űzött játékommal ? Mindehhez a színpad mögé kéne ,hogy engedjek  egy fürkésző tekintettet. Persze nincs olyan eszement aki érdeklődik ,egy romos  majdhogy nem összeset padlástér iránt , mert az bizony  már érzelmeket takar. Szerencsére ilyesfajta "dolgokat" soha nem tanúsított felém senki,nem akarták megnézni a  függöny mögött rejtőzködő kislányt,aki kuporogva próbál minél kisebb lenni. Ha pedig mégis valaki erre vetemedett ,gyorsan vissza is húzta ,mintha nem is lenne ott semmi. Mert ahogy mondani szokták : "A szem a lélek tükre " De ha ennek a kislánynak az íriszeibe néztél,amit réteges fátyol fedett el ...csak szenvedést ,és kínt láttál . Amiben nem élet jelenik meg ,hanem a halál. Hiába próbálsz elszakadni tőle mégsem bírsz ,mert valami hívogat  és egyre közelebb merészkedsz hozzá. Beteges izgalom vesz a birtokába ,végül megérinted ,és azt hiszed a tied lesz ...Nos ,azt hiszem ezek a gondolatok járhatnak az emberek fejében ,amikor a bűvkörömbe kerítem őket . Sajátosan tudtam az akaratomat érvényesíteni ,és ez volt a legfőbb érték amit magamban tartottam. Érzelmek nélkül ,úgy tenni mintha mégis érezni tudnál. Az ember legnagyobb mocskának az érzelmeket tartom ,hisz épp úgy dobálták el maguktól ,mint egy egyszerű szemetet. Miért ? Elvileg ezek a gyengeségek ,értékesek. Ők mégis sutba hajítják,vagy elárulják önmagukat vele ,vagy esetleg egy csapdába sétálnak ...Mivel nem tudtam megérteni a körülöttem lévő folyamatokat ,így csak eltudtam játszani ,hogy van bennem valami emberi. Hisz a kötődést már rég nem ismertem . De Alaris jelenléte ,valahogy mindig valamit kiváltott belőlem Az mellett ,hogy rettentően izgatott . Igen csak furcsállom amiket igazándiból kivált belőlem , minden alkalommal amikor összefutunk . Ami persze nem baj ,és nem valami elsöprő mint megváltoztató dologra  kell gondolni...hanem magam sem tudom mire . Míg a fegyver ravaszával játszadoztam ,kicsit talán el is kalandoztam ebben a melankolikus állapotba,ami nem igazán tetszett. Szeretem irányítani a hangulatomat ,és ez most nem ment .  - Hódolónak nem éppen mondanám ,inkább áruló ..de igazad van mindkettőnek ló a vége .- emelem rá a tekintetem ,és egy ördögi vigyort ejtek felé. - De egyszer keféltem vele ,azt hiszem ...bár az lehet nem Ő volt csak hasonlított rá . - rántom meg a vállaimat ,majd elkuncogom magam. Igazából soha nem figyeltem oda ,az éppen adott partneremre ,mert tök felesleges volt. A lényeg az volt,hogy én megint csak elérjem a célomat. Ugyan még senkinek sem sikerült ,egy minden megrengető dugásban részesítenie ,de úgy értékeltem a dolgot ,hogy ez az én adományom a férfi nem felé....meg a nő felé..szóval mindegy volt. Férfi nő...na mindegy hosszú.  - Pedig azt hitem minden pasi szereti a cicákat ..-jegyzem meg míg a váltót szorongató kezén végigsimítok lágyan ,majd elnevetem magam az emelkedésen . És igazából ezen én is többször elgondolkodtam.- Úgy nézz ki ,romlott a renoménk ..nem félnek tőlünk eléggé . - kuncogok tovább ,míg hátra fordulok és egy pillantást vetek a kis barátainkra . -Egy halotthoz képest eléggé elemedben vagy ..-mérem végig szemtelenül ,majd felsóhajtok. Igazából ,már igazándiból azt untam hogy azok a tetvek ,még mindig a nyomunkban vannak. Nem mintha nem szerettem volna ,az ilyen őrületes dolgokat ,de nekem igen csak hamar elkalandozik a figyelmem . De Alaris  hamar kirángat ,ebből is és csak hátra vetett fejjel elvigyorodok ,majd felé fordítom az arcomat.
- Igazából ,azt is eljátszhatjuk ,hogy megöltél. - emelek ki a zsebemből egy kis  üvegcsét ,amit megforgatok a kezeim közt. Nos,igen amíg a templomban tanultam...amíg a többiek az egyszerűnek mondható kémiát csodálták ,én addig külön féle mérgeket készítettem . - Barbiturát .- jegyzem meg tömören ,majd folytatom.- Egy időre  halottá tesz .  Talán egy másfél órára ...szóval hitesük el velük,hogy sikerült a tervük. Vagy inkább álljunk félre a kocsival ,és menjünk az erdőbe huncutkodni ? Hmmm ,nem tudom mindkettő csábító . - gondolkodok el .- Nem vagyunk messze az én kis rejtekhelyemtől  ,talán ha elcsalogatjuk oda őket több esélyünk lenne ,de szerintem őket csak az én hullám csalogatja akármerre .- nevetgélek tovább . - Szóval akár az is lehet ,hogy az erdőben “megölsz” ...tiszta Piroska és a farkas .  Elkalandoztam..szóval megölsz ,és hozzájuk csapódsz . Egyre figyelj nagyon ne lépj rá a falevelekre ,mert lerepül a fejed .- mosolyodok el ,igazából a bunkerhez vezető út csupa csapda volt ...az az ami inkább megöl nem elkap ..egyszerű mozdulattal kapom le az üveg tetejét ,majd le is húzom. Nem mondanám ,hogy könnyű átjutni az erdőn ,anélkül ,hogy ne essen valami bajod. - Még találkozunk ..ha meg nem ,így jártam . - lehelek egy csókot az ajkaira ,majd szépen lassan  gyengén és erőtlenül ernyed el a testem végül ,magával nyel a “halál” ? Vagy valami olyasmi.
zenecím ●  Megjegyzések   ● xxx ●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Május 06, 2018 7:30 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Már gyermekkoromban megtanultam, hogy egy kritikus helyzetben mennyire fontos, hogy ne veszítsem el az eszem, s higgadt maradjak. A szüleim mindig erre tanítottak, s igyekeztek belőlem kiölni minden idegességet és stresszt, ami megközelített. Végül azonban pont ők rakták rá az i-re a pontot, s a tanítást abbahagyták a csúcson. Onnantól kezdve talán egyszer sem éreztem nyomasztónak semmit, semmin nem idegeskedtem. A hirtelen haragomat ne számoljuk ide, mert azt csupán az ostoba emberek váltják ki belőlem, ami ahogy jön, úgy múlik el. Még ha ez emberi életeket is követel...
Az adrenalin minden porcikámon keresztülzúg, s ezt Faith csókja még inkább fokozza. Nem semmi egy nő, meg kell hagyni. Viszont valami nem tudja elkerülni a figyelnem, ami talán mindig is ott motoszkált bennem, ám ahogy ajkunk mohón simul össze, talán ekkor tudatosul bennem igazán. Faith nagyon hasonlít rám. Talán túlságosan is egyezünk lélekben, ami már csak azért is szokatlan, mert hát valljuk be, nem sok olyan ember mászkál az utcán, aki abban leli örömét, hogy másokat legyilkol. S amúgy is, még jellemre is rettentő nagy a hasonlóság, csupán a két nem szerint éljük meg. Érdekes, felettébb érdekes, ennyire kicsi lenne a világ, hogy valaki rajtam kívül ugyanúgy élne meg egy tragédiát?
- Ígérem, megbosszulom, hogy elkúrták életem egyetlen romantikus pillanatát! - röhögöm el magam, mikor szinte úgy esek be ebbe a fekete gyönyörűségbe. Nem áll szándékomban széttörni, s bár az eredeti tervek szerint nem is lett volna szükség rá, ám nagyon úgy tűnik, hogy ezek a seggfejek nem tágítanak, szépen megalapozták az egész szituációt. Kár, hogy szarul...
- Mégis ki volt ez a faszkalap? Egy újabb pofára esett hódoló? - mégis mikor lenne itt a beszélgetés ideje, ha nem most? Tényleg ennyire természetes lenne ez az egész helyzet, hogy már meg sem kottyan nekünk egy ilyen autós üldözés? Rémes, komolyan. De élvezem. Akkor meg mit számít más?
- Szerencse tényleg, nem szeretem az állat pornót! - kiáltom hangosabban, mikor beveszek egy éles kanyart. A gumik hevesen csikorognak, s ha nem tartanám magam erősen a lábaimmal, teljesen biztosan Faith ölében kötnék ki. Ó, édes bölcső!
- Nem szeretem egyszerűen végezni a munkámat. Abban mi élvezet lenne? Már az elejétől eleve sántított ez az egész. Ott volt furcsa a történet, hogy engem már többször felbéreltek ellened. Miért? Ha először nem sikerült, miért akartak engem sokadjára is? Azon nem gondolkoztak, hogy talán oka lehet annak, hogy Te még mindig élsz? - költői a kérdés, bár ezt még saját magamnak is feltehettem volna. Valójában sosem akartam megölni ezt a nőszemélyt, hiába is játszottam el mindig az őrült bérgyilkost, aki a nyomába ered. Titkon mindig is tudtam, hogy ha döntenem kell... Akkor jól fogok dönteni. Erre pedig általában rá is baszok.
Igen, Faith szeret játszadozni az emberekkel, ezt pedig ahogy mindig, most is nagyon jól csinálja. Én próbálok kicsit rásegíteni a dologra, így mikor észlelem, hogy lőni akar, igyekszek egyenesben tartani az autót, ám miután elrepült a golyó, újra elrántom a kormányt. Néha egy-egy ilyen csavarnál belekapaszkodok a hölgyemény ruhájába, mert hát na. Nem akarom út közben elhagyni!
Úgy tűnhet, hogy eléggé össze-vissza vezetek, de épp ez a taktikám. Van, hogy behajtok a szembe sávba, de olyan is, hogy a járdára vezetem az autót. Egyik pillanatban egy részeg fiatal, vagy csöves lába bánja, ilyen tempóban már nem tudom megállapítani. De nem is nagyon érdekel. Párszor hangosan felkiáltok, hiszen ez az adrenalintól fűtött helyzet teljesen eszelőssé tesz, különösen akkor, mikor Faith leszed két kocsit.
- Ó, ne szomorkodj. Úgyis mindig a jók győznek. - biggyesztem le én is ajkaimat, de aztán őrülten felröhögök. Lehet, hogy a "jók" győznek, de ebben a világban már aligha beszélhetünk olyanról, hogy "jó"...
- Kedvesem, ennél halottabb már úgyse lehetek! - egy újabb ívelt kanyarral rátérek egy főútra, ahonnan egy kilométer múlva elágazik az út. Ha egyenesen megyünk tovább, akkor egy kisebb mellékútra térhetünk rá, ami erdős vidékre vezet. Ha jobbra kanyarodunk, akkor követjük a főutat fel az autópályára, ha pedig balra, akkor visszakanyarodunk a város felé.
- Csak mondd, merre menjek. Vagy játsszuk el, hogy megöllek... Vagy Te engem? Ó jaj, mitévők legyünk! - kacsintok felé vigyorogva. Őszintén szólva nem igazán szoktam menekülni, jobb szeretem az én taktikámmal megölni azt, akit kell. Ezért is mennék legszívesebben az erdős rész felé, hogy aztán egyesével szedhessük le a férgeket. Azonban tudom, hogy Faith beteg ötletei nem véletlenül betegek és kegyetlenek... Én jobb szeretem erővel intézni a dolgokat, ő viszont furfanggal. S jelen helyzetben talán pont utóbbira van szükség...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Ápr. 29, 2018 1:09 am



Alaris&Faith
If you don't mean it, don't just say it
If you don't feel it, don't you fake it
If it's a lie, baby, don't say it's true

Emlékeim sivár és megközelíthetetlen környezet védte . Olyan volt,mint egy erőd ,amit pontosan arra terveztek ,hogy minden egyes alkalommal ,amikor próbálom megközelíteni visszadobjon a kiinduló ponthoz. Mintha minden egyes próbálkozásomat kivédené. Pedig jól tudtam ,hogy lapul ott még valami,ami talán magyarázatot adna ,arra is hogy gyakorlatilag az egész gyerekkorom ,egy nem létező  dologgá vált. Nem mintha bármit is javított volna ,az így is elcseszett személyiségemen . De alkalom adtán néha azért ,egészen kíváncsi voltam ,hogy valójában ki is vagyok. Honnan jöttem ? A szüleimről csak egy véres elmosódott kép élt a fejemben ,arról ahogyan kivégezték őket. De volt ami egészen kiélesedett volt ,szinte elevenen élt bennem. A gyilkosok arcvonásai. A rémálmaim állandósult szereplői. És egy kéz ami elhagyott. A kíváncsiság mérgező kígyóként kúszott a tudatom legmélyebb bugyraiba ,s rántott magával. Egy sötét verembe ,ahol csak én maradtam,és a megszelídíthetetlen emlékfoszlányaim.

- Faith..- szólít meg egy kedvesnek hallatszó hang ,de továbbra sem nézek fel rá.- Ugye így hívnak ? - bólintok ,és még jobban összehúzom magamat ,nem szeretek beszélni ,és nem is akarok . - Nagyon szép neved van ..az én nevem Teresa.- nyújtja felém a kezét . Először ránézek,majd a kezére ,végül az én egészen apró kezeimre. Nem szeretem ,ha kezemet fogják,mert a  rossz emlékeim  előjönnek tőle. Nem szeretem,mert rossz érzésem van tőle ..Ő is elengedi egyszer és itt hagy. Ez történt legutóbb is ,és amikor ez megtörtént ,általában mindig valami rossz esemény követte azt. Talán ha nem fogják meg a kezemet,akkor nem is kell tartanom a rossztól. Soha többé,senki sem foghatja meg a kezemet.

Általánosságban egy rendíthetetlen kősziklaként tündököltem mások előtt. Ami ellen áll minden viszontagságnak ,és a természet törvényeinek ,amit egy átlagember talán már épp hogy elvisel. Engem viszont egy valami taszított a mélybe,egyetlen egy természetesnek tűnő gesztus ,ami az emberek számára normális volt.  Egy ártatlan mozdulat. Kedvességgel és bizalommal kecsegtető csapda ,ami később csak ürességet hagy maga után. Gyűlöltem ,ha valaki megfogta a kezemet. Nem azért ,mert maga az emberi érintéstől irtóztam. Egyszerű volt az oka,túl sok jelentőséggel bírt . Ezáltal váltam egy olyan szörnyeteggé,aki csak a kemény és szinte már-már kínzó érintéseket bírta elviselni. Soha nem voltam az a fajta nő,akit egy óvatos és lágy dédelgetéssel magával ragadta az érzelem ,majd a férfi alatt elalélva ...érzelem dús robbanásként omlott szét  az erősebbik nem szeme láttára. Így Alaris kemény határozott vadsága ,csak még jobban feltüzeli a bennem munkálkodó állatias ösztönt ,ami lassan ,de biztosan maga alá gyűr. Ha nem lett volna a nyakunkban egy bosszúra mindenre eltökélt bagázs valószínű már ténylegesen nem lenne rajtam ruha ,de sajnos ezzel még várni kellett egy darabig.- Ejnye , pont a lényeges résznél vesztetted el a varázserődet nagyfiú .- kuncogok önelégülten ,majd amikor közelebb húzz csak játékos mosoly ül az arcomra . Egyáltalán nem ér váratlanul a csókja . Így készségesen simulok bele az Ő határozott és mohó vadságába amit ugyanolyan szenvedéllyel viszonozok. A feszültség már bent is kézzelfogható volt ,de nyilván a testi érintkezés csak még jobban felfokozta ezt az érzetet. És amikor ez a bizonyos hév elszabadul az emberben ,nem is nagyon tud gátat szabni neki. Mondjuk én nem is nagyon akartam. Ajakam zabolátlan mohossággal falják a száját mit sem törődve a helyzet abszurditásával. De sajnos ezt a csodálatosan elkúrt pillanatot ,is megzavarja a közeledő “vész” - Úgy nézz ki most másképp kell elmenned ...- jegyzem meg tovább húzva őt ,végigsimítva az arcán . Mindig is élveztem az ehhez hasonló,végsőkig elnyújtott perceket. Amik szinte már pattanásig feszülve ,késztették az embert arra ,hogy cselekedjen. Mindegy ,hogy hol vagy éppen mikor , a végkifejlet ugyanaz volt. Gyakran hajszoltam én is magam ,olyan határok szélére amivel már az őrületbe kergettem saját magamat . Nem mintha bármikor nehezemre esett volna határokat feszegetni ,de amikor az ember ezt a saját tűrőképességével teszi..Na az egészen más tészta volt. Én is hallom a fegyverek ,közeledő robaját,így gyors mozdulatokkal megfosztom Dimitrit a fegyvereitől,és Alaris után eredek. Ahogy a kocsihoz érek ,én is beszállok mellé. Kicsit talán túl kényelmesen is ,majd ugyanezzel a léhasággal sóhajtok fel ,és kicsit közelebb kúszok hozzá az ülésen ,pár pillanat erejéig.- Ha elég ügyes leszel,akár az én fülembe és súghatod ezt.- kacsintok rá ,és még mielőtt a kezem túlságosan is vándor útra tévedne a combján elkapom onnan.Persze a mosolyom továbbra is ott díszelgett az arcomon . - Tudod ,azt a fickót már az előtt megmérgeztem ,mielőtt ideértünk..-kezdek bele amikor kikanyarodik az autóval ,majd játékosan lebiggyesztem a számat ,mintha nagyon meghatott volna a macska csúfosan ért halála.- Ó,szegényke. Még szerencse ,hogy nem vagyok macska .- kuncogok,és hátrapillantva észreveszem a nyomunkban lévő autókat.- Lehet egyszerűbb dolgod lett volna,ha ténylegesen megölsz .- jegyzem meg pajkosan. Igazából ,egészen kíváncsi voltam arra ,hogy voltaképp mi a franc volt a tervük. Mármint az egész egy nagy bukás volt ,akkor is a belesétálok a csapdába ...akkor meg végképp ha nem vagyok,annyira vakmerő és figyelmen kívül hagyom az egészet. - Szólj ,ha ugrani kell addig én játszok egy kicsit velük.- húzom fel a fegyvert,és ajkamra egy eszelős vigyor szélesedik. Nem is agyalva tovább ,lehúzom az ablakot ,majd kihajolva rajta először csak hátra nézek. Majd amikor kiélesedik a sofőr alakja ,pont annyira hogy eltaláljam már  célba is veszem . Persze azonnal próbál kitérni ,ami részben sikerül is ,de ezzel együtt is elérem a célomat amikor elsütöm a fegyvert. A nyomában lévő autó ,olyan csodálatos ívelt mozdulattal “rohan “ belé ,hogy szinte élvezet volt nézni . Párszor még meghúzom a ravaszt ,de még mindig rohadt sokan vannak. - Hát ..- kezdek bele ,mikor lassan felhúzom az ablakomat ,mintha csak azért húztam volna le hogy csak levegőhöz jussak.- Azt hiszem vége a játéknak .- sóhajtom szomorkásan ,majd az újdonsült “sofőröm” vállára helyezem a fejemet,és úgy nézek fel rá.- Tudod van egy tervem ....- hatás szünetet hagyva elkezdek az ujjaimmal a mellkasán játszadozni.- De abba lehetséges ,hogy belehalnánk . Szóval lehet valami kevésbé drasztikusabb módszer kéne .-csevegek vele tovább . Ennél nyugodtabb már nem is lehettem volna ,hisz minden alkalommal ilyen helyzetekbe kerültem. És aki önmagában amúgy sem normális..annak minek bármin is izgulnia ,nem igaz ?




zenecím ●  Megjegyzések   ● xxx ●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisSzer. Ápr. 25, 2018 4:19 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Néha elmerengek azon, hogy milyen lenne, ha egy teljesen átlagos férfi lennék. Olyasvalaki, aki gondtalanul kel ki reggelente az ágyából, hogy a megszokott munkáját végezze nap mint nap. Otthon csókot lehel felesége orcájára, megborzolja gyermekeinek fejét, hétvégente pedig kerti partikra jár, sörözni a haverokkal, romantikusan vacsorázni az asszonnyal... Na jó, röhögnöm kell. Sosem vágytam ilyenre. A nyugalomra igen, de a sok öldöklés és behajtás közt képes vagyok arra, hogy kikapcsoljam az agyam. Ehhez segítségemre van a természet s a hatalmas világ bölcsője. Számomra elszívni egy cigit egy felhőkarcoló tetején, miközben hallgatom a város éjjeli moraját, egyenlő azzal, mint egy átlag embernek egy egész hetes, semmittevős szabadság. Hiába, egy bérgyilkosnak le kell adnia az igényeit, s alkalmazkodnia kell. Kialvatlanság, fájdalom, túlhajszoltság, feszültség, magány... Ez mind-mind együtt jár a létemmel, mégis soha nem éreztem egy pillanatra sem azt, hogy mást akarnék csinálni. Nem vágyom az emberek szürke hétköznapjaira, s nem vágyom családra sem. Pontosabban, nem szabad vágynom. Ha bárki fogást talál rajtam, akkor mindennek vége. S mivel engem nem érdekel se a fájdalom, se az, hogy meghalhatok, így olyan vagyok tényleg, mint egy gyilkológép. Azonban ha várna valaki haza... Már teljesen máshogy alakulnának a dolgok. Mondjuk úgy, mint ahogy az tíz évesen is történt. A Mharaxia klán többi tagjára nem tekintek családként, csupán egyszerű rokonok, kiket ha megölnének, pár pillanatig ugyan együttéreznék, mert azért mégis csak egy vérből vagyunk, vagy mi az isten... De percek múlva már újra érzelemmentes lennék. S ez valójában nagyon jó nekem. Nem aggódok senki és semmi miatt, így nem stresszelem magam semmin. Azt csinálok, amit akarok, hiszen ez az egész kibaszott világ az enyém!
- Inkább azt veszem "megtiszteltetésnek", hogy újra engem küldtek utánad. Bár valószínűleg azért, mert a többieket már nem tudnák. Döglenek utánad a férfiak... - széles vigyor terül el arcomon, miközben elküldök egy jól irányzott fejlövést. Természetesen az én figyelmem sem tudja elkerülni Faith különleges szépsége, s az a szokatlan aura, mely körbelengi őt. Van benne valami rettentően vonzó, valami megmagyarázhatatlan báj, melyet már az első alkalmakkor megtapasztaltam, mikor találkoztunk. Teljesen mindegy, hogy megölni akarják őt, vagy megdugni, hiszen akivel összetalálkozik, azokból mind kivált valami érzelmet. Haragot, gyűlöletet, csodálatot, vágyat... Az ember képtelen úgy elmenni mellette, hogy levegőnek nézze.
- Azt mondják, hátulról jobb a kilátás, úgyhogy ezt majd ellenőriznem kell nekem is... - kacsintok felé, mielőtt kimászunk a bárpult mögül. Annyira könnyedén jönnek a szavak, s rettentően élvezem, ahogy a hölgyeményben sincs semmiféle zavar vagy kétely. Vagy ha van is, azt tökéletesen leplezi. A helyzet ugyanakkor eléggé kritikus, hiszen egy óvatlan pillanatban agyonlőhetnek mindkettőnket, mégis annyira könnyen megy minden, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Majd én megmutatom neked, hogy kell repülni... - újra elvigyorodok gonoszan. Szavai elmémig hatolnak teljesen, s jelenleg úgy érzem, hogy még egy hosszas eszmecserét is folytathatnánk, akkor se zökkennénk ki. Azért ritka, hogy két gyilkos ennyire egymásra tudjon hangolódni... Én egyedül dolgozom, mindig is egyedül végeztem a munkám, soha nem tűrtem meg senkit magam mellett. Most viszont más a helyzet, rettentően élvezem ezt az egészet.
- Nem csak arra adsz okot, hogy megöljelek, hanem másra is! - vonom fel szemöldököm kaján mosollyal, s erősen belemarkolok Faith hátsójába, mikor rajtam landol. A sors kedvez nekem, hiszen bár kicsit fájdalmasra sikerül az esés, legalább a hölgyemény puhára esik. Bár ha tovább maradna így, valószínűleg nem lenne minden annyira puha... De mielőtt még kiélvezhetném a helyzetet, valami faszfej elragadja tőlem Faithet. Értetlenül és gúnyosan pillantok felé. Á, igen. Egy újabb féltékeny pöcs, aki azzal érzi magát nyeregben, ha hátulról támad. Közben én is felállok, s míg szánalmas módon sutyorog a tag, egyik kezem észrevétlenül hátam mögé kúszik. Pár darab ujjnyi nagyságú dobókés lapul az övemen, az egyiket pedig kezembe is veszem. Végül célzok, és a tag összeesik. De nem az én cseles kis fegyveremtől, hiszen azt időm se volt eldobni. Értetlenül tartom magam elé, majd elröhögöm magam.
- Tessék, csak gondolnom kellett rá! Hmm, várj... - egy pillanatra lehunyom szemeim, mintha erősen koncentrálnék, majd végül kinyitom.- Picsába, még mindig nem vagy meztelen. Hát ez nem jött be... - lépek közelebb a hölgyeményhez, majd derekánál fogva közelebb húzom magamhoz. Filmbe illő kis jelenet, meg kell hagyni, bár én nem tartozok a romantikus rossz fiúk közé.
- Nekem is el kellene már mennem... - az alvadt vér egy beteg fenevaddá tesz, de úgy tűnik, akad még egy beteg ember a földön, aki ezt vonzónak találja. S csak hogy levezessem ezt a sok felgyülemlett dühöt, vágyat, élvezetet, haragot, váratlanul megragadom szőke hajkoronáját, s egy szenvedélyes csókot lehelek ajkaira, ha nem húzódik el. Persze mindent el kell baszni, hiszen a távolból fékcsikorgásokat hallok.
- Faszom, hogy ezek sose halnak már ki! - zendülök fel, s futásnak erednek. Talán ötven métert kell megtennünk gyors tempóban, mikor megérkezünk a fekete Cadillekhez. Gyorsan bepattanok, ekkor pedig már látom a visszapillantó tükörből, ahogy három autó közeledik felénk szélsebesen.
- Gyerünk Szépségem, ne okozz csalódást! - lehelem a kormányba, de szinte azonnal rátaposok a gázra. Az adrenalin megint elkezd bennem pumpálódni. Imádom az autós üldözéseket!
- Nem mondom, hogy kösd be magad, mert lehet, hogy ugrani kell... - kiáltom Faith felé, miközben egy erős bal kanyarral behajtok a legközelebbi szűk sikátorba, könnyedén áthajtva egy ott kóborló macskán. Kezdődjön hát a hajsza...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Ápr. 22, 2018 11:14 pm



Alaris&Faith
If you don't mean it, don't just say it
If you don't feel it, don't you fake it
If it's a lie, baby, don't say it's true

Megölni valakit ,számomra természetes dolog volt. Olyan volt,mint másnak a lélegzetvétek,szükségem volt,rá hogy életben maradjak. Ami azt illeti sok mindenre szükségem lett volna az életben,például egy erős idegzetű pszichológusra. Nem mintha bármit is segített volna rajtam ,hisz az egész  jellemem eldeformálódott abban a pillanatban ,ahogy a szüleim halálát végignéztem. Minden egyes pillanata belevésődött az agyamba,de legfőképp az elkövetők arca. Kicsiként még ezt nem fogtam fel ,nem értettem ,hogy egy ember mi örömöt lelhet abban ,ha látja egy másik ember társa jobblétre szenderül. Akkor azt hiszem még jól tudtam mi az a félelem ,és milyen sírni ,de mára már ezek a  szokások elmúltak. És most már jobban értem ,amit akkor a szüleim gyilkosai érezhettek. De olyasmit még soha nem láttam ,mint amit Alaris testesített meg.  Őt nem csak ez éltette ,de ez hajtotta minden egyes mozdulatát ,ez határozta meg a jellemét ,olyan volt mintha a lelkében csak a gyilkolás vágya pulzálna benne . Ez mellé pedig párosult, a tökéletes külleme . Mint egy kibaszott Dávid szobor. Ő volt maga a tökéletes illúzió ,amit  nem tudott lerombolni senki. Bár nem hiszem ,hogy sokan megpróbálták,annál jobban féltek tőle. Azt hiszem talán én  voltam az egyetlen aki,ez az egész csak még jobban feltüzelt. Épp ezért szeretem vele egy kicsit játszadozni ,mert Ő épp úgy belement a játékba ahogy én. Míg Ő abban lelte meg az élvezetet,hogy néha elkap...aztán elenged . Én addig abban ,hogy úgy csináltam mint aki nagyon menekült volna,persze ez cseppet sem így volt . Szerettem a tűzzel játszadozni,és ezt Alaris is jól tudta. Volt valami megmagyarázhatatlan kapcsolat...köztünk ,ami miatt jól működött ez az egér-macska játék. Tekintetem egyre többször állapodik meg rajta ,mint kéne de az a tűz ami benne van egyfolytában magára vonja a figyelmemet. Bár nem mintha én eddig is nagyon zavartattam volna,magamat ez ügyben.  Rossz szokásom ,így megfigyelni az embereket ,ami egy normál embernek lehet ijesztő. A magunk fajtáknak természetes , hisz minden apró mozdulat egy elcsepegtetett információ. A testbeszéd mindig is ,egy nyitott könyvnek számított. Főleg az ilyen elkúrt helyzetekben ,mint ez. A levegő rohamosan megtelt feszültséggel,ami engem mindig elvarázsolt egy picit. Hisz ez ötvözte a félelmet ,és a hozzárendelt ölni akarást. Ebben különböztünk az ellenfeleinktől. Mi nem félelemből tettük,egyszerű intuíció alapján ,ami megtöltötte a mozzanatainkat erőszakkal,atrocitással,aminek végül vérfürdő volt az eredménye. Bár nekem ez nem volt sosem elég ,szükségem volt valaki olyanra ,aki ezt kínok közt éli meg ,akinek nem adjuk meg a jobbik verziót. Egy olyasvalakire ,aki napokig haldoklik. Látnom kellett. Kényszeresen szívtam magamba ,az ember gyengeségét ,ami nyilván bennem is meg volt ,de a tudat ,hogy a gyengeségének jeleit én váltom ki..felsőbbrendűség érzetet hagyott maga után. Ezt a fajta megmagyarázhatatlan ,érzet hozott ide.
- Ez csak annak a jele ,hogy kurva jó vagy ..vedd megtiszteltetésnek .- kacsintok rá merészen ,majd elhasalok a padlón ,és óvatos mozdulatokkal lepakolászom az egyik polcot. Pontosabban halálos nyugalommal ,mint aki éppen csak törölgetni készülne. A polcnak egyik oldala sem volt fedett,így tejesen észrevétlenül kidugtam rajta a fegyveremet. Végül meghúztam a ravaszt ,és a felkiáltásból ítélve valakinek a nemesebbik részét lőhettem el . - Szóval hátulról szereted ...ezt jó tudni. - kuncogok ,míg játékként felfogva az egészet,kilövök mindenki. Jobb szerettem ,ha meglepetésként éri a dolog ,és mire már észreveszik a dolgot ,már talán késő is. Bár meg kell hagyni ,Alaris módszerei és fegyverkezelése hatásosabb volt ,míg én ténylegesen csak játszadoztam.- Nem tudtam előbb szólni ....a robbanást csak szemléltetni tudom,többféle módon is .-vigyorodok el ,majd érdeklődve nézek az ablakra ,végül kíváncsian fürkészem az arcát. Majd kicsit jobban felmérem az ottani területet ,igazából nem lett volna ,olyan nagy kunszt odajutni...ha esetleg kedvességből addig ,leállnak a lövöldözéssel. De mivel ez a lehetőség nem áll fent ,így csak elnevetem magamat.- Nem tudom milyen kép él a fejedben rólam,de meg repülni nem tudok..-jegyzem meg ,miközben ajkaimon megjelenik az a tipikus huncut vigyor. Az hogy,egyedül hogy szoktam ezeket intézni? Manipulációval ,egész sok mindent el lehet érni,elég egy ártatlan mosoly ,vagy csak épp azt elhitetni velük ,hogy ők vannak nyeregben. Ha bárki is azt hiszi,hogy céltalanul belelépek egy csapdába ,az nagyot téved . Nálam mindennek oka van ,és a hozzátartozó miért..pedig rohadt hosszú mese . Szóval azt majd később. - Szóval szorosan mögötted ,azt hiszem az menni fog .- bólintóm játékosan oldalra a fejemen ,és igyekszem követni minden egyes lépését. Hála könnyed légies mozgásomnak ,ez nem igazán okozz problémát ,de azért arról sem feledkezem meg ,hogy akárhonnan érkezhet egy elvétet golyó. Ahogy Alaris végezz az egyik férfival,csak ámulatba ejtve nézem végig ,ahogy a vér beterít mindent ,és a férfi egy elcseszett szökőkúttá válik. Én ennyire nem voltam leleményes,és egy töltény még maradt a tárban,így egyszerű mozdulattal a homlokába eresztem a golyót. Úgy látszik ez ma nagyon megy nekem. Lépteimet még gyorsabbra váltom ,és mire már kettőt pislogok ki is vetődünk az ablakon ,én pedig Alaris fölött kötök ki.- Hm,azt hiszem túl sokszor adok alkalmat arra,hogy megölj .- jegyzem meg kuncogva.- De most erre nem érünk rá ! - húzódok el gyorsan tőle ,amikor már majdhogynem összeért az ajkunk. - Vége a játéknak kislány !- hirtelen markol bele a hajamba Dimitri és hátrafeszíti ,hangjából a diadal részegítő érzése cseng . Én még így is csak nevetni tudok rajta ,hogy egy puska cső nyomódóik a halántékomnak. - Jaj,ezt ne csináld...-nyögöm .- Beindulok ,ha húzzák a hajamat .-búgóm a férfi felé ,aki erre még jobban nekem szorítja a pisztolyt. Nos ,hogy Dimitri kicsoda ? Valami ember félém ,legalábbis valami olyasmim. De úgy nézz ki máshova épült be a szemétje.
- Most meghalsz ribanc .- sziszegi a fülembe .- Amúgy érzem a szimpátiát kettőnk közt tényleg ,de van egy kis gond....- és a gond már el is kezdődött ,fuldokolva esett össze térdre rogyva vért köpve magából. Ezt a pillanatot imádtam , a szenvedés pillanatát. - Merre is van a kocsid ? - fordulok kedélyesen Alaris felé ,míg Dimitri a saját vérében fullad meg éppen ,annyira nem volt izgalmas ,mint akartam ,hogy legyen .
- El kell mennem még egy helyre..-ragadom meg Alaris-t az ingénél fogva ,és úgy húzom magamhoz közelebb.- Megengedem ,hogy elvigyél. Aztán megszabadulhatsz tőlem..- mosolyodok el ,majd lenyalom az arcára száradt vért.- De azét jobb ha sietünk ,mert ebben a bomba jó buliban ,nem akarok részt venni....

zenecím ●      ● 1014 ●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisSzomb. Ápr. 21, 2018 10:54 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

A hely nyár eleji bódító fülledtsége kicsit elmélyíti bennem az alkoholt, de épp csak kellően annyira, hogy ne basszam szét azonnal ezt a kócerájt. Rám mindig is máshogy hat a pia, talán épp az aktuális hangulatomat próbálja kiegyensúlyozni. Én már nem vagyok olyan nyugodt, mint amilyennek Faith tűnik, hiszen az izgalom ott rezeg minden porcikámban, a tenni akarás pedig egyre inkább pumpálja bennem az adrenalint. Mindig is kicsit hevesebb természetű voltam, s a hideg közöny általában nálam a vihar előtti csendet jelenti. Mikor még próbálom visszafogni a beteges vágyaimat, még próbálom tartani a kaput a fenevadak előtt, de jól tudom mindig, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog. Vadul szeretek élni, s ahogy egyre idősebb lettem, úgy kellett rájönnöm, hogy a világ ellenem munkálkodik. Azon van, hogy a mélyen bennem lappangó vágyakat minden erejével visszafojtsa. Ezért annyira kibaszottul szürke az összes ember, mert nem merik elengedni a vágyaikat. Tény, hogy okosan kell csinálni a dolgokat, hiszen ha valaki attól él igazán, hogy mások életét veszi el, azt nem teheti csak úgy, hogy kimegy lövöldözni az utcára, hiszen az ilyen meggondolatlan cselekedeteknek mindig egy golyó, vagy jobb esetben bilincs a vége. Én, vagyis inkább Mi, meg kell hagyni, profin csináljuk. Faith egy kiszámíthatatlan bestia, s teljesen biztos vagyok benne, hogy ezernyi eltiport szív lohol a nyomában. Valljuk be, minden férfi álma egy ilyen nő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy minden férfi titkos álma. Miközben otthon főz az asszony, a kölykök visonganak a kertben, titkon minden hím arról ábrándozik, hogy egy ilyen nőszemélyt vadul a magáévá tesz. S bár nekem kicsit összetettebb s komplikáltabb - őrült és beteges - vágyaim vannak, mégsem csupán a sok marha kijátszása az, ami hajt. Sőt... Ez az egész adrenalintól fűtött, már-már pattanásig feszült helyzet teljesen felcsigáz, s ahogy kezem Faith combjára siklik, mohón markolok bele. Ilyen közel még nem voltunk egymáshoz, de most már látom, hogy mit is hagytam ki. Eddig...
A vetődésünk annyira tökéletesre sikerül, hogy majdnem bekönnyezek a gyönyörtől. Nem kell ide egy kurva akciófilm, hiszen az egész kibaszott életünk pontosan az. Én kezemet kitámasztva érkezem, s amint földet érek, bakancsommal erősen rárúgok a vitrinre, hogy még véletlenül se lássák a tükörből, hogy pontosan merre vagyunk.
- Az ilyen helyek mindig a pokolban égnek el a benne levő patkányokkal együtt. - teljes átéléssel, beteges vigyorral ejtem ki a szavakat, miközben a bokámról, a nadrágom takarásból előkapok egy újabb pisztolyt. Fel vagyok szerelkezve eléggé rendesen, bár a legfőbb szerszámommal még sajnos nem lövöldözhetek... Még...
- Aki engem felbérel, az egyben a halálomat is akarja. Kellemes kis paradoxon, nem igaz? - zúgom vissza a hölgyemény felé, s mikor érkezik a kérdése, szinte reagálni sem tudok, már kialszik az egyik fényforrás. A hirtelen jött zavart pedig azonnal ki is használom, így egy pillanatra kidugom a fejem az egyik sörcsap mögül, hamar bemérek egy bámészkodó faszkalapot, s három golyót szinte abban a pillanatban megeresztek felé. Az egyik a hátsó falba fúródik, ám kettő tökéletesen betalál. Az egyik keresztüllövi a szemét, mocskos lyukat hagyva maga után, a másik pedig a pisztolyt tartó kézfejet éri, mely boldogan hullik apró kis cafatokra. A halálhörgésbe fulladt sikoltás pedig... Szinte beleborzongok az érzésbe!
- A hátsó bejáratnál hagytam. - szólok vissza, miközben kimászok a bárpult szélére, s onnan eresztek meg pár golyót. Nem vaktában lövöldözök, hiszen már több, mint tíz éve remekül bánok a fegyverrel. Egy fejlövés itt, egy karlövés ott. Amint meglátok egy kibukkanó testrészt, azonnal célba veszem, persze nem maradok kint ostobán fedezék nélkül, próbálom eltalálni a holt időt, amikor újratöltik a sajátjukat.
- Robbanni? Előbb is szólhattál volna! - vigyorgom felé szélesen, bár nem vagyok meglepődve. Ez a nőszemély maga a kiszámíthatatlanság úrnője, s a következő lépésére egyáltalán nem lehet felkészülni. Ha pedig rögtönözni kell... Nos, abban azt hiszem jó vagyok.
- Az ajtón nem fogunk kijutni, ha jól láttam többen védik, úgyhogy marad az ablak. Ott! - húzódok kicsit távolabb a pulttól, s a nagyobb ablak felé biccentek, mely az egyik boksz fölött helyezkedik el. Ketten bújnak meg a székek közt, ki is tudom venni nagyjából őket, de a félhomályban nem akarok vaktában lövöldözni, így más lehetőséget kell keresni. Minél gyorsabban... Szinte a másodperc töredéke alatt zúg át az agyamon a megoldás, így kinyitom az egyik alant levő szélesebb szekrény ajtaját, amit pár rúgással leküldök a helyéről, majd ezzel mászok ki a pult szélére.
- Szorosan gyere mögöttem, nehogy szétlőjék a formás hátsódat! - pillantok Faith felé kacérkodva, s ha készen áll, akkor magunk elé tartom az ajtót, majd szélsebesen megindulok. Egyik kezemmel tartom a pajzsunkat, másikkal pedig ellövök pár golyót mintegy elterelésként, a bokszhoz érve pedig vetődök egyet. A mozdulatot pont úgy intézem, hogy arcon találjam az egyik ott kuporgó tagot. A fegyver kiesik a kezéből, ami után rögtön próbál nyúlni, de nem hagyom, hogy befejezze a mozdulatot. A pisztolyomat elhajítom közben, lévén hogy kifogytam a lőszerből s időnk sincs töltögetni. Helyette előhúzom az övemen pihenő apró pengét, melyet egy gyors mozdulattal a nyakába állítok, egyenesen a verőeret célozva. Közel vagyunk egymáshoz, így menekülni sem nagyot tud, s a támadásom annyira tökéletesre sikerül, hogy a vér hevesen kezd spriccelni a nyakából. A ruhámra, a kezemre, s az arcomra is kerül bőven, s pillanat hevében még az ujjaimról is lenyalom a még meleg, sötét vörös árnyalatú vért. A másik tag valószínűleg Faithre vár, bár nem aggódom. Ő könnyen lepi meg az embereket, de fordítva már kétlem, hogy így lenne.
Ha mindkét tag kifeküdt, még ugyan záporoznak felénk a golyók, de most már tényleg cselekednünk kell. Újra felemelem a szekrényajtót, ám most már próbálom úgy helyezni, hogy hátulról védjen minket. Majd pedig ujjaimmal elkezdek háromig számolni, s ha a hölgyemény is készen áll, s nem avatkozott közbe senki és semmi más, akkor mikor eléri ujjam a hármat, felállok, felugrok a bőrülésre, onnan annak a tetejére, s ha tényleg nem szól közbe a sors, úgy megállíthatatlanul vetődünk át az ablakon. S hogy Faith kocsija mikor robban? Csak remélni tudom, hogy a kisasszony nem egy gyors menetre állította...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisPént. Ápr. 20, 2018 11:41 pm

Alaris&&Faith
Shameless

Amikor apró szilánkokra törik az elméd egy része,bizonyos fokig elveszted az irányítást magad felett,és tetteidet már nem Te határozod meg. Hanem azok az apró kis töredékek ,amik egykor a tudatod egy részét képezték. Azt hiszem ez volt az a pillanat ,amikor már nem volt olyan ,hogy Én. Csak az általam kreált ,arctalan személyiségek ,akik többnyire nem is létezhettek a valóságban,csak az én fejemben.  Bonyolult lenne elmagyarázni ,és még számomra is felfoghatatlan ,hogy hányféle arcot öltöttem már fel ,csak azért hogy célba érjek. Beteges lenne ? Teljes mértékben. De engem ez cseppet sem zavart ,sok mindent elvesztettem már ahhoz ,hogy ezen rágódjak ,és a félelem fullánkja egyre mélyebbre fúródjon. Mert dönthettem volna másképp is ,magamba fordulhattam volna ,ahogy egy normális kislány tette volna ,de mivel nem volt mi formáljon és helyes irányt adjon...foghatnám arra ,hogy rossz kezekbe kerültem. Olyan kezekbe ,ahol az eredendő bűn kiváltság volt . De ha jobban a  dolgok mögé néztem ,ez így is volt. Elfogadni a sajátságos,veled születő ellentmondásokat ami szembe ment mindennel. Azt hiszem ez volt a lehető legnagyobb  erény ,amit egy ember magáénak tudhat. Az első ellentmondás talán maga a nevem volt. Faith,talán  mégsem váltottam be , a szüleim reményeit ehhez a névhez. Nem tudom milyen célzattal ,látták meg bennem a hit megtestesülését ,de biztos nem ilyen formában . Én maga a halálban hittem,és annak jótékony  kihatására. Néha nem árt szelektálni az emberek közt.Azt már soha nem tudjuk meg milyen lehetett ,volna az a Faith ,aki valóban egy hazug eszmét testesít meg . Mindig is úgy gondoltam ,hogy hit a hazugság szinonimája . Mások pedig úgy vélik ,hogy szent avagy személyes meggyőződésből fakadó csoda. Ugyan már ,személyes meggyőződés ? A nagy francokat ,aki a bibliának  benyeli minden egyes hamissággal áítatott  szavát ,az egy marha. Ha pedig mégis ezt kívánta menedéknek ,akkor egy zord rideg világba találja magát ,ahol nem segít rajta sem Isten ,se semmilyen csoda. Nos,az én személyes meggyőződésemet,nem a remény tette olyan erőssé. Hanem maga a harag,fékezhetetlen tüze,ami egyszer csak fogta magát ,és minden ami eddig jó volt bennem felégette. Mi marad utána ? Hamu ,és sivár környezet. Vágytam rá,hogy néha az emberek megértsék a bennem rejlő tisztátalan fényt,de mind tudjuk az emberek milyenek. Talán ezért is “táncoltam “ mindig egyre közelebb a mellettem ülő férfihoz. Persze nagy részben ,az is közre játszott ,hogy imádtam veszélyesen élni. És mindig is volt köztünk valami elemi súrlódás ,amit egyikünk se tudna megmagyarázni ,de ott volt a levegőben ,és ez rendszerint a legjobbat hozta ki belőlem. Ezért sem esett nehezemre ,leülni mellé ,mert igencsak birizgálta a fantáziámat .
- Bizony,úgy nézz ki nagyon rossz vásárt csináltam ezzel az autóval.- sóhajtok fel színpadiasan,és az ártatlanság egy pillanatra átfut az arcomon,ami átcsap egy kacér mosolyba . Teljesen más irányt vettek a dolgok ,és igaz hogy a hangulat már-már túlfűtöttnek volt nevezhető. Én viszont tudtam ,hogy ez a kéjes könnyelműség talán valamennyire nekem  is szól...de leginkább a nézőinknek. Még a végén utána autogramot kell osztogatnunk. Így készségesen hagyom ,hogy kezemet elirányítsa ,egészen máshova ,amit csak egy virgonc mosollyal nyugtázok. Végül célt ér a kezem ,és szinte ösztönből fakadóan markolok rá a fegyver jól ismert markolatára.- Igen ,én is úgy érzem ,hogy kifejezetten a mi oldalunkra állt. - válaszolok végül ,és habkönnyedséggel simulok bele a kicsit talán túlságosan egyértelmű flörtölésünkbe. Bár még fogalmam sincs mire készül,de annak ellenére azért egy egészen picit kis is élvezem ,ahogy erős keze megmarkol. Nem tehettem róla ..ilyen vagyok és kész. De azért nem vesztem el teljesen az irányítást maga felett,még csak az kéne ,hogy délen elterülő övezet ,teljes zavart okozzon a iránytűmben. Néha magamat is lenyűgözöm mennyire nem törődöm , a feszültnek mondható helyzetekkel. Szinte ilyenkor jutnak eszembe a legmonumentálisabb faszsságok. Figyelmem,és a többi érzékem ennek ellenére nem lankad ,és jól érzékelem azt is hogy Alaris hamarosan tudtomra is adja ,mit kíván tenni. De addig is ,én az egyik kezemmel a pisztolyát szorongatom ,míg a másikkal a tarkóján játszadozom.- Nincs az az Isten,hogy elengedjem.- kacsintok rá. Aztán megkapom az egyszerű,ámde kristálytisztán érthető utalást,így csak kihívóan felszegem az állam  és úgy nézek a szemébe. Minden akrobatikus ügyességemet ,és erőmet bevetve ,próbálok segíteni neki,míg nem könnyedén földet érünk. Hozzá voltam szokva ezekhez a helyzetekhez,és ami azt illeti ilyenkor kezdetben valami fura higgadtság lett úrrá rajtam. Végül a testemet elöntötte a jéghideg sóvárgás,amit csak egy valami tudott csillapítani. Ha kiolthattam az életüket ,ha látom őket vérbe fagyva ,vagy éppen könyörögnek az életükért. Nekem oly mindegy volt ,mert ugyanazt a hatást értem el vele. Feltöltött energiával ,és talán még veszedelmesebbé tett. Szenvtelen vigyorral viszonozom Alaris mosolyát ,és pár pillanat erejéig felveszem vele a szemkontaktust . Magával ragad . Mintha a tekintetében minden összpontosult volna,egy mindent elsöprő vihar,ami végül lecsap és felőröl mindent. - Kár érte ,pedig olyan hangulatos kis putri volt.- harsogom túl a hátunk mögött lezajló,elfuserált próbálkozásokat. Majd játékosan lebiggyesztem az ajkaimat. Míg  gyakorlatias mozdulattal ,felhúzom a fegyvert. Túl nyugodt vagyok,tudom. Ez nálam már csak így ment ,bár most annyi előnyöm volt ,hogy segítségem is volt az úgynevezett “bajban”.- Ugye tudod ,hogy ezért nagyon morcosak lesznek rád ? -kérdezem tőle játékosan ,és egy halk kuncogást hallatok. Most már idejét láttam én is ,hogy felmérjem jobban a lehetőségeket. Persze mondhatnánk ,hogy ezt nem  pont akkor kéne amikor golyók záporoznak felénk ,de a spontaneitás híve voltam ,így szerettem akkor abban a pillanatban rájönni a tökéletes megoldásra. -Mond csak, mennyire ismered ki magad a félhomályban ? -kérdem tőle ,de meg sem várom a választ . Egyszerű,és precíz mozdulattal lövöm ki az első lámpát . Majd a kezdeti meglepettséget kihasználva ,sebes mozdulatokkal hajolok egy pillanatra fel ,és telibe találom az egyik fickót. Úgy éreztem magam ,mint egy kicseszett céllövöldébe ,csak itt a kacsák nem voltak restek visszalőni. - Amúgy merre áll pontosabban a kocsid ? - kérdem csevegő hangnemben ,míg oldalról megpróbálok egy másik szerencsétlenséget bemérni. De hogy miért volt ez ilyen központi kérdés ? - Már csak azért kérdezem ,mert lehet percek múlva felrobban az enyém ,és azzal együtt minden ami kicsit is a közelébe van ,és igazából ami azt illeti . Pont a bejárat közvetlen közelében álltam meg. De annyira nem fontos amúgy ...-ejtek meg felé egy huncut vigyort. Nos,következtetés levonása : Kurva gyorsan el kellett innen húzzunk ,ám ez így egésze nagy kihívásnak bizonyult. Az már csak tetőzte a dolgot ,hogy még ha sikerül is őket eltávolítani ,akkor sem ráztuk le teljes mértékben őket.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisPént. Ápr. 20, 2018 5:15 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Ahogy teltek s múltak az évek, egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy az érzéseket, melyek bennem voltak, valami különös dolog egyre jobban visszaszorította, mígnem egyszer csak arra eszméltem föl, hogy minden érzelem kihalt belőlem.Vagy kihalt, vagy olyannyira mélyre ástam, hogy már magam sem tudom, merre keressem őket. Hiába is vagyok férfi mérhetetlen büszkeséggel, magam előtt sem titkolom, hogy a tíz éves énemben tört el valami, aki látta vérbe fagyva feküdni a szüleit. Gyermekkori trauma, de ez tökéletesen meghatározta a mostani énem. Akkor még szükségem lett volna pár atyai taslira, ha későn érek haza, vagy éppen pár anyai simogatásra, mikor elesek és felhorzsolom magam. Bárki bármit is mondjon, egy gyilkos sosem születik gyilkosnak. A világ teszi azzá...
Faith különleges számomra, függetlenül attól, hogy nem találkoztunk sokszor, s ha igen, akkor is általában vér pettyezte be nyomainkat. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de valamit talán megmozgat bennem. Én magam sem tudom, hogy pontosan mit, de tény, hogy nem csak azért csepegtetem el most neki az információt, hogy keresztbe tegyek ennek a sok seggfejnek. Titkon pontosan ez a különleges kapcsolat vezérel, amely köztünk van. Nem, nem fogok nyáladzani, ígérem, de be kell valljam, felkeltette az érdeklődésem ez az egész. Hasonlítanánk talán? Meglehet. Erre viszont nem fogok rájönni, ha hagyom, hogy szétlyuggassák ezt a hölgyemény. S mivel mindig is egoista, önző fasz voltam, így most is a saját érdekeim vezérelnek. Nem hiába mondogatom mindig, hogy a munka csak másodlagos. Hiszen én állok az első helyen...
- Ezek az autók olyan kiszámíthatatlanok... Mikor már azt hinné az ember, hogy teljesen jól kiismerte minden kis alkatrészét, akkor mondja fel a szolgálatot. - vonom fel szemöldököm egy sejtelmes mosoly kíséretében, s bár rossz érzéssel kellene eltöltenie, hogy teljesen jól értem az utalást s ez csak igazolja a gyanúmat, mégis... Újra kezd tombolni húsomban az izgalom s a vágyakozás, és minden porcikám azt kívánja, hogy ez az este pontosan úgy kezdődjön el, ahogy terveztem. Csak egy apró kis változtatással...
- Nézzünk rá inkább együtt. Ha már így összeesküdött ellened az összes alkatatrész... - lassan kezdem úgy érezni, hogy igazából beszélni is felesleges, hiszen mintha már csak a pillantásokból és apró érintésekből is megértenénk egymást. Mint mindig.
- A szerencse ma azt hiszem, nekünk kedvez. - lehelem vissza Faith felé, miközben rásimítok a mellkasomra kúszó kezére, s lassan elkezdem tolni lefelé. A sejtelmes mosolyom egyre aljasabbá és titokzatosabbá válik, alsó ajkam enyhén be is harapom. Mikor ujjai pedig elérik az övem, ott enyhe fordulat veszek, s a pulthoz közelebbi oldalam felé irányítom a kezét, ahol viszont megállapodik egy hűvös, kemény dolgon. Nem, sajnos nem azon, amire elsőre gondolunk... A pisztolyom pihen ott, s csak arra vár, hogy végre újra kézbe vegyem. Vagy éppen más vegye a kezébe... S bár a helyzet egy külső szemlénőnek teljesen olyan, mintha két fiatal gerjedne épp nagyon egymásra, ám a mozdulat közben tekintetem többször vetül a tükrös vitrinre, így jól látom, hogy alig észrevehetően, de a pultos megfordítja a táblát az ajtón. "Zárva." Némi mozgolódást is észreveszek, s érezhetően megváltozik a hely hangulata.
- El ne ereszd. - hajolok hozzá közelebb, s immáron arcom belefúrom a nyakába úgy, hogy felemelkedek a székről, két lábammal alig észrevehetően kitámasztom magam a padlón. Közben egyik kezem Faith combjára simít rá kívülről, de ez sem pont az, aminek tűnik. A hölgyemény érezheti, hogy fogást keresek rajta. Hogy miért? Az hamarosan kiderül... Másik kezem lassan csúszik fel a pultra, s mikor elérem a peremét, erősen rászorítok. Tudom jól, hogy nem hagynák, hogy csak úgy kisétáljunk innen, ahogy azt sem, hogy hirtelen előkapjuk a fegyvereinket. Ha nem húzódunk menedékbe, golyót fogunk mindketten kapni a fejünkbe. Gyorsan kell hát cselekedni, ám feltűnés mentesen. Mikor már erősen szorítom a pultot, s Faith combjába is jól belekapaszkodtam, akkor kicsit elhajolok tőle. Arcomon különös mosoly csücsül, s észrevehetetlenül megemelem enyhén a lábát, miközben bal oldali szemöldökömet felvonom. Halványan a pult felé biccentek, s azt hiszem, hogy ezzel el is mondtam mindent a tervemről. Ha pedig a hölgyemény is készen áll s nem adja tudtomra, hogy más szándékai lennének... Úgy a másodperc töredéke alatt dobom át őt a pulton, s szinte ezzel egy időben én magam is átvetődök rajta. Ezért kellett kitámasztanom magam, s ezért kellett jól belekapaszkodnom a hölgyeménybe, no meg a pultba is. A fát szorító kezem adta a lendületet, így mire egyáltalán feleszmélhetnek a bent levők, mi már ott fekszünk a pult mögött.
- Basszuk szét ezt a kócerájt! - húzom széles vigyorra ajkaim, miközben méregzöld íriszeimben feltűnik az a bizonyos tűz, mely ilyen helyzetekben mindig felemészt, s a hamvakból valami egészen más kel ki. Valami, ami sokkal rosszabb és kegyetlenebb mindennél...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisCsüt. Ápr. 19, 2018 9:38 pm

Alaris&&Faith
Shameless

Mindig is szívmelengető volt látni,ahogy ...hm. Azt sem tudom milyen az ,amikor a szívemet megmelengeti valami. Szóval...ámulatba ejtett ,mindig is ahogyan,valaki a munkájának él és mindent belead.  Szinte már-már élvezi ,amit csinál. És a mellettem ülő férfira ez pontosan igaz volt ,nem ismertem olyan közelről ,de  nem azért lesz valaki bérgyilkos ,mert éppen ezt tanulta a főiskolán. Hanem mert ,valami felfoghatatlan érzet vezérli . Egy ösztön ,ami folyamatosan azt diktálja,hogy csak akkor lehet teljes,ha egy lelket teljesen megfoszt a rohadó hústól ,ami körül vette. A gyilkolással egy baj volt , az emberek gyomra nem igazán vette be a dolgot ,csak ha ráhúztak valamilyen hősies tettet ,és ezen a burkon keresztül máris elnézőbbek lettek az emberek.  Mert egy katonát senki nem fog számon  kérni soha,pedig ugyanúgy vér tapad a kezéhez ,mint ahogy nekem is Alarisnak is. De mi soha nem kaptuk meg azt a fajta magasztos gondolatokat ,amiket egy élharcos. Mit kaptak a magunk fajták ? Megvetést.  Amit én igazából annyira nem is bántam ,sőt talán még előbbre vitt. Minden negatív érzést a magaménak tudtam ,hogy miért ? Mert így lehettem csak igazán kegyetlen. Ez egy olyan folyamat volt ,ami bekerült a keringésembe ,végül felemésztette a szívemet és semmivé lett. Átvette a  helyét a gyűlölet ,és a megtorlás által képezett massza ,ami vadul pulzált bennem ,és minden egyes dobbanással arra emlékeztet ,hogy mi a feladatom. Mit tűztem ki magam elé. Miért semmiztem ki Noah Roux-ot az összes vagyonából ,és legfőképp ez vezetett arra hogy teljes romlásba döntsek egy papot. Minden embert kihasználtam magam körül . Most is ez lett volna a tervem ,de Alaris túlságosan ismerte a magamfajtákat . Őt nem tudtam volna megtéveszteni a hamis csillogással a szememben ,ami  másnál talán bevált volna ,de egy olyan emberrel ,mint amilyen Ő volt...keveset értem ezzel. Így nem volt más választásom  nyílt kártyákkal kellett játszanom ,még szerencse ,hogy volt nálam egy adu ász. Amivel talán őt is meggyőzhettem arról,amit jómagam képviseltem. Amúgy egészen tetszett az ötlet ,igaz rendkívül egyértelmű volt a dolog. De ez a rituális kivégzés ,amit nekem szántak egészen ötletes lett volna,ha ezt hagynám nekik. Persze itt nem én voltam az egyetlen ,akinek a halálát akarták...
Alaris zavart tekintetére ,csak elmosolyodom, egészen felvillanyozott hogy még őt is meg tudom lepni. Így csak még elememben érzem magamat ,és egy pillanatra egyenesen a szemébe nézek. Amik szinte már olyan kék,hogy az már nekem is fáj. Lehetséges ,hogy ezzel a szempárral még a vesémbe is bele lát .  Kezemmel a pohár pereme felett kezdek játszadozni ,míg a kérdése ,megint csak mosolygásra késztet. - Azt hiszem egyet az ördögnek adtam ,de amilyen csalóka ..lehet többet is elvitt .-rebegem el halkan a szavaimat.- Én inkább úgy mondanám ,hogy újrahasznosított .-jegyzem meg egy apró kacsintás keretében és követem a példáját . Kortyolok  az italból,remélem a ciánt nem bele tették ,mert azt rövidként szoktam inni kísérőként . Míg fontolgatom a lehetőségeimet ,igyekszem alaposan felülvizsgálni a helyzetet,viszont Alaris tekintette megint csak leköti a figyelmem ,ahogy a  közvetlen érintése is. Könnyedén simulok a mozdulatai alá  mondanám ,hogy színjáték része ,de talán mégsem annyira az.  Így én is kicsit közelebb dörgölöm magam hozzá,mintha ez az egész teljesen mindennapos lenne .  Becézgető érintései ,kicsit eljátszadoznak a fantáziámmal,de csak épp annyira hagyom ezeket elburjánzani a dolgot ,amennyire azt lényemből fakadóan hagyom. És bár méregként kéne hatnia szavainak ,engem valahogy mégis csak még nagyobb lázba  hozz . Talán olyan beteges dolog volt ,ez amitől már nem tudtam megszabadulni . Nem mintha valaha is akartam volna.  Miután eltávolodik ,fejemet játékosan oldalra billentem ,és elmerengve nézek rá egy pillanatra . Mintha nagyon fontolgatnék valamit ,alaposan megrágva egy gondolatot . Ez valamilyen szinte így volt , jobban belegondolva totális őrültséget készülök elkövetni ,de a célom eléréséhez mindent megkellet mozgatnom. Még az esetleges gyilkosomat is ,aki valamiért  fedett utalásával felajánlotta ,hogy döntsek. Én pedig viszonozni kívántam a segítséget ,így próbáltam a lehető legegyszerűbb magyarázatot adni erre a horrorisztikus véletlenre. Mi szél hozott erre ? - Lerobbant a kocsim . - sóhajtok gond terhelve , egy nagy frászt robbant le soha nem robbant,még le. - Úgy füstölt az a szerencsétlen kocsi,mint egy agyon elbaltázott helyzet. Szerintem valami a motorral lehet ,esetleg a többi alkatrész nem igazán örült a motorcserének. Így nem hogy egyet tettek tönkre ,hanem kettőt .- kuncogom el magam játékosan ,miközben tekintetemmel próbálok rá hatni. Jól tudtam ,hogy érti...- És úgy gondoltam ,hogy talán akad a bárban egy gáláns lovag aki esetleg ránézz az autómra esetleg segít . - simítok végig a mellkasán huncutan ,és megfűszerezve az egészet kicsit közelebb is hajolok hozzá.- Még szerencse ,hogy Te itt vagy .- súgom az ajkai közé ,jól érzem a többi tag feszültségét is ,gondolom ezt a pillanatot akarják megkoronázni azzal ,hogy egy tőr fúrja át a szívemet,esetleg golyó furakszik át  rajta. Ennyire banális terv központjában ,már rég voltam . De a helyzet úgy állt ,hogy túlságosan is élveztem.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisKedd Ápr. 17, 2018 8:09 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

A bár halk moraja, a félhomály s a whisky együttese kicsit elnyom, így unalmamban elnyomok egy ásítást. Az izgalmam kezd kicsit alább hagyni, hiszen ahogy egyre jobban töröm a fejem, lassacskán rájövök, hogy mennyire szánalmas is ez az egész csapdának nevezett ökörség. Véletlenül pont itt van Faith pár nagyobb ellensége, pont itt ezen a koszos helyen gyűlnek egymástól függetlenül. Ez az egész helyzet már-már túlságosan is tökéletesnek mondható... S ha a hölgyemény egyáltalán megjelenik még az este folyamán, akkor bizton állíthatom, hogy rettentően bolond. Vagy talán... Mégsem?
Halk kuncogás zökkent ki ábrándjaimból, s tekintetem vontatottan elemelem a pult mögötti tükrös vitrinről a mellettem négy székkel ülő két leányzóra. Fiatal kis fruskák az alkohol bódító hatása alatt, mely mint a legtöbb lányból, belőlük is ribancot csinál. Más esetben talán még ki is használnám ezt a két kis naiv csitrit, de most valahogy... Nincs hozzá kedvem. Szerencsére van annyi intelligenciám, hogy nem csupán a farkam vezet - már amikor -, hanem képes vagyok józan ésszel gondolkodni. Az életem élvezeteit pedig nem csupán szexuális úton elégítem ki, hiszen a teljes "boldogságomhoz" szükségem van arra, hogy öljek. Most pedig e vágy dominál, így csupán hetykén megemelem a poharam feléjük, majd unottan elfordítom a tekintetem, s egy nagy sóhajjal lehúzom az utolsó kortyot is, mely már olyan, mint a húgy, hiszen össze-vissza fogdostam a poharat.
Kell egy cigi. Nem, inkább kettő. Épp akarok lefordulni a székről, mikor megjelenik mellettem egy nő szinte a semmiből. Hiába ismerem Faith arcát, kell jó pár másodperc, mire egyáltalán leesik, hogy ki is ül mellettem, így pedig a mozdulatom abbamarad, s visszacsusszanok a székre. Őszintén szólva nem számítottam rá. Az értetlenség pedig arcomra is kiül, s miközben ráncolom a szemöldököm, tekintetem mintha csak beszélni tudna: "Te mégis mit keresel itt?!" Nem mintha nem lenne benne a kezem ebben az egészben, de mégis... Többször eredtem már a hölgyemény nyomába, s nem egyszer fordult elő, hogy az utolsó pillanatban lépett meg előlem. Amikor volt választásom. Talán elkaphattam volna számtalanszor, mégis a legutolsó apró kis pillanatban másfelé húztak az ösztöneim. Nem tudok elsiklani a tény felett, hogy a világnak szüksége van egy olyan nőre, mint Faith. Egy kegyetlen, brutális nőszemélyre, ki nem ismer veszélyt, félelmet, s ki úgy járja a magányos utcákat, mint egy kísértet. Ettől kellene megfosztanom a világot? Egy igazi jelenségtől?
- Két whisky lesz. - intek a csapos felé, majd visszafordítom a fejem a hölgyemény felé, miközben arcomon még mindig a kételkedés jelei ülnek.
- Hány életed maradt még a kilencből? - jegyzem meg felé egy sejtelmes félmosoly kíséretében, majd az időközben kikapott italt felé emelem, s mély hangom halkan kezd szállni a hölgyemény irányába.
- Igyunk a mai estére, s az elvesztegetett életekre... - húzok egy nagy kortyot az italból, s mint valami feltüzelt vad, ki megpróbálja becserkészni áldozatát, úgy hajolok hozzá közelebb. Lágyan rásimítok egyik combjára, majd állára ha nem húzódik el tőlem, s kicsit közelebb húzom őt magamhoz. Eltűrök egy tincset a füle mögé, s a pult felőli orcájához simulva észrevétlenül szokatlan szavak szöknek ki ajkaimon.
- ... melyekből egyre ma szükség lesz. - miközben távolodok tőle, méregzöld íriszeimre egy különös sötétség telepedik. Titkon talán figyelmeztetni akarnám? Miért tennék egyáltalán ilyet? Ha nem ismerném magam, még azt mondanám, hogy óvni akarom ettől az egésztől, amibe oly' könnyedén belesétált. Nem, ez akkor sem vall rá... Magamat pedig belülről ostorozom, hogy ilyen ócska játékokba belemegyek. Nem igazán szoktam játszadozni, jobb szeretem minél előbb elintézni a dolgokat. Erőszakkal. Nem szavakkal, nem utalásokkal, hanem erőszakkal. Ez az egész pedig már csak azért sem tetszik, mert Faith eltüntetésének egyik oka közé tartozik a férfiak oly' híres büszkesége. Nem csupán a tény, hogy ez az a nőszemély rettentően veszélyes s nem lehet kiszámítani, mikor következel épp te a listáján, hanem bizony egy igazi szépségről van szó. Szép, eszes, veszélyes, s ki ne akarná, hogy egy ilyen nő az ágyában kössön ki? Nos, ez az. Sokan akarják őt. Viszont a kisasszony részéről már más a helyzet, s az elutasítást nem viselik túl jó szívvel a férfiak. Így mi a megoldás? Öljük meg! Szánalmas bagázs...
- Mi szél hozott erre, Kedvesem? Olyan rég találkoztunk már, aztán tessék, véletlenül pont itt, pont most fújt minket össze a szél... - mosolygok felé tettetett tudatlan naivsággal, ám enyhe célzó éllel. Mintha a szavaim mást mondanának, bár szinte biztos vagyok benne, hogy Faith veszi a lapot, s úgy beszélgethetünk a saját kis dolgainkról, hogy közben két egyszerű embernek tűnünk, akik csupán egymás szenvedélyes társaságát keresik. Ugyanakkor nem szeretem a színjátékot, jobban örülnék annak, ha most azonnal elővehetném a fegyverem - nem, nem azért, hogy megveregessem vele Faithet -, s mindenkit agyon lőnék. Ja, hogy nem is ez a feladatom? Kellemetlen...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & AlarisHétf. Ápr. 16, 2018 1:38 pm

Alaris&&Faith
Shameless

- Annyira jó vagy.- fejezi ki magát ,erőteljes morranások közepette a pasas magát. Aki minden egyes mozdulatával próbál arra sarkalni,hogy egy sokkal mélyebb és mindent elsöprő orgazmust éljek át általa. Nos ,ez minden csak nem elsöprő ,sőt még a készülő viharnak a jelét sem érzem ami ilyenkor átveszi felettem a hatalmat. Egyszerűen úgy mozog bennem mint ,egy gép és ez kezd egyre unalmasabbá válni,mert nem ezért hoztam magammal ezt a két lábon járó szerencsétlenséget,hogy még erre se legyen képes. Idióta balfasz. - Mondd ki a nevemet ! - utasít ,én pedig itt vesztem el a türelmemet,rohadtul nem értem erre rá. - Azt sem tudom mi a neved !-még mielőtt jönne valami,újabb erotikus filmből szedett dumával. Ami inkább a kedvem ellen tesz ,mintsem fokozná...Elejét veszem a dolgoknak ,és egy egyszerű mozdulattal fölé kerekedem. Megtévesztő vigyorral nézek le az alattam lévő mamlaszra . Aki már biztos lepörgette maga előtt az összes létező pornó film végkifejletet  ,és már ettől el tudna élvezni. Legalábbis a teljesítménye igencsak erre utal. - Én....-kezd bele de az ujjammal elcsitítom ,és egyetlen dolgot találok teljesen elfogható megoldásnak .  Ha egyszerűen a szájára ülök. Így két legyet ütök  egy csapásra. Esélyesebb volt ,hogy elélvezek ,és nem is nagyon tud megszólalni.  Nem is teketóriázom tovább ,úgy helyezkedem el rajta ,hogy egy jól célzott mozdulattal el is találja az ingerérzékeny pontomat. Mert amilyen szerencsétlen ,még az is nehezére esne ,hogy megtalálja . Szerencsére tudja a dolgát ,én pedig  kéjes sóhajok közt engedem el magam rajta.

Nem mondanám mindent áttörő katarzisnak az élményt ,de a pasas nagyon azt hitte magáról ,hogy mekkora teljesítményt nyújtott.  És ennek sajnos hangot is adott,én pedig kénytelen voltam legalább addig hallgatni,amíg a fegyveremet elő nem kerítem valahonnan.
-  Ezt meg ismételhetnénk! - a válaszom pedig egyszerű és lényegre törő volt. Legalábbis úgy gondolom ,hogy egy golyó a fejébe ,értésére adta a dolgokat. Lassú léptekkel a hullája fölé sétálok,és úgy kezdem el alaposan végigmérni. - Kár érted .- húzom el a számat,mintha valóban sajnálnám a dolgot . De az igazság az volt,hogy a sajnálat és az ehhez hasonló érzelmek kihaltak belőlem. Egy valami maradt meg , a bosszúvágyam ,még mindig ugyanolyan hévvel lobogott bennem ,mint évekkel ezelőtt. Talán ha nem nézem végig a szüleim kegyetlen és véres halálát ,egy asztal alól,akkor nem az lenne az elsődleges   célom hogy kioltsam azok életét ,akik miatt ezt meg kellett élnem . Nem számítana annyit a létezésük. De legfőképp ..talán szorult volna belém valamilyen emberibb érzelem,és jobb útra terel.  Túl sok a talán ,és ez kevés megnyugvást add egy olyan nőnek mint amilyen én vagyok. Egy olyan nőnek ,aki gondolkodás nélkül átlép mindenki ,aki soha nem kérdezz csak teszi a dolgát. De legfőképp ,aki soha nem volt önmaga. Nem véletlen vagyok ott,ahol most tartok. A "ranglétra" legmagasabb fokán,ahonnan igaz...könnyű lelökni. De ha ez így történik valószínű én akartam ,hogy így történjen. Az én életemben nincsenek véletlenek ,csak a színtiszta illúzió amit én építettem fel. Nem véletlen robogok egyenesen bele éppen egy csapdába,ez is a manipulációm része volt ,és hiába voltak teljesen biztosak abban ,hogy éppen mire is készülő. Talán ez az egész is ,csak egy jól megmunkált vízió volt. Amit egy halott nő tárt eléjük ,ez így egészen murisabb nem ? Számomra biztosan ,nagyon szórakoztató volt ,hisz míg ők azzal voltak elfoglalva,hogy hogyan és miként öljenek meg ,vagy nagy terveget szövögetve elkapjanak. Addig én ? Halálos nyugalommal ,nyaraltam valahol ,és kipihentem a fáradalmaimat. Nehéz mindig új szerepben visszatérni...jár minden színésznőnek egy kis regenerálódás, nem igaz? Így újult erővel ,és egy megszégyenítően ramaty-kamattyal a hátam mögött álltam meg a romkocsma előtt. Alaposan megnéztem magam a visszapillantó tükörben . Hogy ma ki voltam ? Sophie Leroy . Egy pap lánya ,aki ugyan minden tiszteletét az apjának adta ,mégis kicsapongó életet élt ,egy igaz kalandvágyó. Akinek hogy-hogy nem pont itt robban le az autója. Még ilyet. Semmi szükség nem volt az álcára,de túlságosan is élveztem ,és ha már amúgy sem tudom ki vagyok valójában ,legalább tökéletes pszichopata hagy legyek. Gondterhelt ábrázatot öltök magamra ,és így lépek be a bárba. Persze próbál mindenki a lehető legfegyelmezettebben rám nézni,mintha nem érdekelné őket a jelenlétem . Én pedig ,alaposan végignéztem a brigádon ,nem törődve semmivel ,csak kedélyesen biccentettem  az egyik tag felé,aki felháborodva vad sugdolózásba kezdett a másikkal. Ha már ilyen szép csapdát állítottak nekem ,és momentán pont az nincs itt akinek a torkát akartam metszeni. Legalább annyival megtisztelem őket ,hogy idejövök. Jó fejségem határtalan fényezésében ,azért nem felejtettem el alaposan körülnézni is . Menekülő útvonal ? Minek nekem ,majd a pultnál ülő pasi kimenti a seggemet ..Alaris,már lassan megtisztelve érzem magam ,hogy megint Őt bérelték fel. Nem kis summát fektethetnek bele abba,hogy megölessenek ,ráadásul a lehető legjobb bérgyilkossal. Nos,valószínű mindenki tisztában volt azzal,hogy ki-kicsoda és mit akar mégis hagyták ,hogy a levegőbe még több feszültség költözzön. Ami nekem csak jól jött,mert imádtam ezt. Ez éltetett.  De mielőtt elmerengnék ,és megint valami hihetetlen hasonlatba kezdenék. A pulthoz riszálom magamat ,és felpattanok a férfi mellé az egyik bár székre. Próbálom teljességgel átvenni az egész kedélyállapotot ,amit ez a hely idéz fel ,és ennek megfelelően bájcsevejbe kezdeni, a mellettem ülő megtestesült időzített bombával.
- Meddig várjak még ,hogy végre meghívj egy italra ? - kérdem tőle incselkedve ,miközben könyökömet a pultra támasztom és úgy nézem őt. Éles arcvonásain elidőzik picit a tekintettem ,majd miután jól az eszembe véstem minden mozzanatát. Nem árt ha jobban megfigyeljük kivel állunk szemben .- De ha gondolod ,én is meghívhatlak .-ajánlkozom fel továbbra is fenntartva a játékosságot .- Bár nem így szokás ,de nem vagyok semminek az elrontója ...már amikor .- kacsintok rá ,egy cinkos vigyort eleresztve ajkaimon.

xxx ; music ; notes


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Come feed the rain 'cause I'm thirsty for your love
dancing underneath the skies of lust
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
53

reagok :
35

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: F*ck the System - Faith & AlarisVas. Ápr. 15, 2018 9:49 pm



Faith & Alaris
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.

Rég jártam már Angliában, de valahogy mindig is visszavágytam ide, hiszen számomra van egy különös misztikuma az egész helynek. Talán a gyakori borús időjárás teszi, vagy azok a varázslatos tájak, melyek a legszebb országok közé emelik e helyet. Talán ezért sem a modernebb, gazdagabb részét szeretem, hanem inkább a lepukkantabb, koszosabb negyedeket. Valahogy mindig is hangulatosabb volt beülni egy füstös kis bárba, s legurítani pár italt, mint hogy egy biztonsági őröktől hemzsegő, indokolatlanul drága piákat felszolgáló luxus helyen tegyem a szépet. Ezért is örülök hát, hogy utam egy eldugottabb negyed kis rejtőzködő bárjába vezet a mai éjjelen.
Jó volt visszatérni ebbe az útszéli, öreg motelbe, ahol most is vagyok. Régi emlékeket idéz fel bennem. Mikor a közelben volt dolgom, mindig itt szálltam meg, hiszen ez kicsit a nyugalom szigete volt mindig is számomra. Alig járnak erre autók, messzi erdők és szántóföldek övezik a helyet. Itt tényleg csend van. Bár ahogy régen, most sem azért jöttem, hogy pihenjek s nyugalomra leljek. Sokkal inkább azért, hogy mélyítsem a bennem lappangó sötétséget, s még egy vonással több emberséget öljek ki magamból. Ez jutott nekem, s valahogy... Nem is akarok ellenkezni.
Eldobom a csikket, majd a zsebemben már több perce rezgő telefonért nyúlok, s nagy sóhajjal veszem azt fel.
- Igen? - szólok bele úgy, mintha nem tudnám jól, hogy ki az. Egy túlbuzgó, fontoskodó kis seggfej, aki nem képes felfogni, hogy mélyen benne van a keze a szarban.
- Mr. Mharaxia, Anthony vagyok, tudja. Rendben megérkezett? Sikerült megszállni a motelben? Minden készen áll? Sikerült behozni a fegyvereket? Mikor is megy pontosan? Illetve meg tudná mondani a pontos címet? Mert azt elfelejtette velünk közölni. Azt akarom még kérdezni, hogy... - most telt be kicsit a pohár, így erélyesebb hangon szólok bele a telefonba.
- Mégis ki a fasznak hiszed magad, te mitugrász? Tudod egyáltalán, hogy mi forog kockán? Elvállaltam ezt a kurva melót - megint. Eljöttem ide - megint. Úgy dolgozok, ahogy akarok, és semmit sem fogok neked mondani semmiről. Ha végeztem, úgyis meg tudjátok. S ha még egyszer felmersz hívni bármiért, ismétlem, bármiért, megkereslek, és a füleden át tépem ki a koszos nyelved. - egy kis szünet a hatás kedvéért, majd kinyomom a telefont. Ezt nagyon gyűlölöm, amikor úgy kezelnek, mint valami ellenőrzésre szoruló tizenévest. Ha emberi élet a tét, akkor az felülír minden szabályt. Mindent... Ilyenkor az én szabályaim érvényesek, csakis az enyéim, s ha egy ilyen irodában tespedő senkiházi, aki a vér láttán is okádni kezd, próbál fontoskodni... Huhh. Kell egy ital.
Szélsebesen robogok el a fekete Cadillac társaságában, s talán egy fél órás vezetés után megérkezek a bár elé. Nincsenek túl sokan, s ez nem is baj. Ha minden jól megy, ma vér fog folyni. Ha nem, akkor is... Leparkolok hát az utca túloldalán, s mielőtt bemennék, felmérem egy kicsit a terepet. Ajkaim közt elveszejtek egy cigarettát, s mintha nagy gondolkodásba merülnék, úgy kezdem kémlelni a környéket. A rozoga tűzlépcsőt, mely egy öreg bérház tetejére vezet, a két koszos és sötét sikátort, a konténereket, a kurvákat a sarkon, a bár ablakait, s a többi potenciális menekülő útvonalat, ha esetleg baj történne. Talán egy tíz perces nézelődés után végül elhajítom a csikket egy közeli tócsába, s belépek a bár ajtaján. Pár másodperc alatt felmérem a terepet, s hamar el is könyvelem magamban, hogy akikre számítottam, azok itt vannak. Kivéve azt a hölgyeményt, akit ma ki kell végeznem. Faith... Meg kell hagyni, nála különlegesebb és életrevalóbb nővel még sosem találkoztam. Tisztelem s becsülöm azért, hogy ilyen jó abban, amit csinál. Mit is csinál pontosan? Ja, igen, embereket öl.
- Egy whisky lesz. - füstös félhomály uralkodik idebent, így a fekete nadrágommal s a hasonló színű ingemmel nem tűnök ki túlságosan. A pisztoly, a kések és a pengék pedig olyanok rajtam, mint egy láthatatlan biztosíték. Pusztakézzel ugyanakkor jobban szeretek ölni, hiszen valamiért nálam a közömbösség és az élvezet között hullámzik egy-egy ilyen eset. Vagy egyáltalán nem érdekel, vagy épp ellenkezőleg. Érzek valami beteges vágyat magamban, mikor látom a szemekből kihunyni az életet... Elbaszott vagyok, a világ fertője. Azonban ha nem lenne értelme a létemnek, valószínűleg már rég ott feküdnék a csatornában, miközben zabálnak a patkányok...
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Csatlakoztam :
2018. Apr. 08.

Korom :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: F*ck the System - Faith & Alaris
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: