welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Im Jae Hyun
TémanyitásTárgy: Im Jae HyunSzomb. Ápr. 28, 2018 11:18 pm
Im Jae Hyun
A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.
Song Seung Hyun
25
Külföldi
Média
Seoul, Dél-Korea
1992. Május 14.
Hetero
Egyedülálló

Ami elmúlt...

Miután az utolsó akkordok, az utolsó kis dalfoszlányok is elhalkulnak és a gitár húrja nem rezeg tovább ujjaim érintése alatt, kíváncsi pillantással lesek a nyílászáró irányába mely sejtelmes, kicsit talán horrorfilmekbe illő nyikorgással tárul ki, hogy ezzel utat engedjen a törékeny, apró de végtelen erőt és magabiztosságot sugárzó asszonynak. Csepp kis termete először a konyhában terjengő kellemes aromákat, a húgom gyümölcsteájának édességét, a gázon rotyogó ragu sós, gyomorkorgató illatát hozza magával. Csak ezután érzem meg a kezében egyensúlyozott tálcán lévő bögre tartalmának orrfacsaró gőzfelhőjét, aminek "illata" két tizedmásodperc alatt parádésan feledteti el velem a tea és az ebéd aromáit. Azt hiszem megint valami gyógy keverék, valami boszorkány főzet az anyu és egy kuruzsló barátnője kísérletei nyomán... Már ő maga is nagy hívője a gyógynövényeknek és ki tudja, hogy milyen kísérleti jószágból készült darabos löttyöknek, de együtt komolyan fenomenálisakat szoktak alkotni. Váltig állítják, hogy csupa természetes, száz százalékban gyógynövényeket tartalmazó teákat rotyogtatnak a kis üstjeikben - épp csak a zöld párafelhő nem lebeg felettük -, de nekem szent meggyőződésem már csak a szaga alapján is, hogy ez a száz százalékban természetes alapanyag macskaszőrt, varangyot és csirkelábat jelent.
Soha nem voltam oda ezekért a középkori förmedvényekért ami leginkább arra jó, hogy az istentelen bűze és epére emlékeztető keserű íze miatt felforduljon a gyomrom. De panaszkodni nem panaszkodhatok, hiszen a tálcát az asztalomra helyező családanya tényleg mindent megtesz azért a legmagasabb szinteken, hogy egy-egy idegbajos kirohanásomat követően amit az apámnak tudhatok be, jól érezzem magam. Elég idős vagyok már, tudok mérlegelni és tudom, hogy mi fog következni. Tudom, hogy valamelyikük előbb vagy utóbb kimondja azt a bizonyos bűvös szót: vége! Azt is tudom, hogy ki lesz az főleg azok után, hogy fény derült arra, van egy másik családja is, csupán nagyon jól titkolta előlünk. A legszomorúbb viszont nem az, hogy ezen a teái nem segítenek, sokkal inkább, hogy a kezemben pihenő akusztikus gitár se. A folyamatos gyomorgörcs és szúró, éles fejfájás amit egy-egy veszekedésük okoz, kimerít. Mert nincs is annál tragikusabb egy gyerek számára, mikor a saját szülei vitatkozását, utálkozását és hörgését kell hallgatnia minden reggel, délután és éjjel abban a tényben, hogy amit gyerekkoromban váltig állítottam, ők örökké együtt lesznek sok akkori osztálytársam szüleivel ellentétben, most megborulni látszik.
- Kis drágám, minden rendben? - teszi rá vállaimra gyöngéd, de mégis határozott kezeit, melyek kellemesen simítanak végig fáradt tagjaimon - tudom, hogy nem kellemes se neked, se a húgodnak ez a helyzet, és nem fogok köntörfalazni, nagyon nem áll jól a helyzet apáddal. De ígérem, hogy mindketten azon leszünk, hogy minden maximális támogatást megkapjatok tőlünk a jövőben is - halk sóhajjak birizgálom a nadrágom egyik rojtját, majd az eddig ide-oda ingatott fejemet hátrabiccentem, hogy így pillantsak fel a vállaimat masszírozó anyámra.
- Mintha ezt már hallottam volna három hete is... azóta hírét se láttuk apunak a mai napig. Erre hazajön, le se szar minket, csak jön játszani az eszét és basáskodik.  Valld be anya, ha elváltok itt nem lesz olyan, hogy mi négyen... leszünk mi hárman és lesz valahol ő. Ha elmegy, a színét nem látjuk többet sőt, arra is mérget veszek, hogy baromi magasról fog szarni mindkét kölykére mert ott a másik három. Szóval igazán hálás vagyok, hogy próbálsz biztatni és pozitív maradni, de nem szükséges. Csak magadat áltatod vele - hangom egyszerű és közömbös, mentes minden érzelemtől hiszen már én vagyok az, aki unja az egész téma körüli felhajtást. Francért kell minden vitájuk után jönni és pátyolgatni a kis lelkemet? Ja, igen mert mindenki tudja, hogy huszonkét éven át az apám volt számomra a világ közepe...


-...
A kristályváza hangos csattanással és puffanással robban apró cserépdarabjaira ahogy az egy tökéletes röppályát leírva találja el a falat, nem sokkal a fejem mellett. Egy röpke pillanat erejéig még van szerencsém érezni a zsibbasztó, szúró bökést a nyakam tájékán, viszont a továbbiakban nem foglalkozok semmivel, csupán a húgom menekítésének eredményességébe adok bele mindent. Undorító érzés erre hazaérni. Be se tettem még a lábamat a házba, táska a hátamon lóg a gitárral együtt, de már kapkodnom kell, nehogy a sóbálvánnyá dermedt húgom lássa kárát annak a hisztériának és őrjöngésnek, amit a szüleink lerendeznek hát... azt már nem mondhatjuk, hogy egymás között, hiszen épp csak a szomszédok nem csüngnek a csillárokonn vagy bambulnak befelé az ablakon. Míg Ellat tolom egyre mélyebbre a lakás rejtekében, mindvégig az foglalkoztat a fülemig eljutó hangokból kiindulva, hogy vajon azok ketten miként óhajtják kinyírni egymást?
A kezdeti hangos ordibálás és szitkozódás mellyel gond nélkül hozzák egymás tudtára, hogy márpedig egyiket se érdekli a másik sorsa, főleg nem "annak a két nyomorult gyereknek az élete", átvált egy általam csak filmekből hallott, furcsán tompa puffanásokba, melyeket egy-egy csattanás követ. Miért nem lehet a nyilvánvalót zökkenőmentesen végigdarálni úgy, hogy szépen megbeszélik kinél mi marad, mi kell neki és mire tart igény? Egyszerűen csak aláírják a firkálmányokat és mennek a maguk dolgára! Miért nem lehet a továbbiakban is emberként tekinteni a másikra, de úgy alapjáraton emberként kezelni a másikat? És miért olyan fontos az, hogy kié lesz a ház?... Kit érdekel az, hogy ki viszi a BMW-t és kinél marad a Toyota? Tényleg a tárgyi dolgok kötik ennyire az embert a másikhoz? Miért nem esett még szó arról, hogy apu melyik gyerekét szeretné maga mellé venni?
Ám egy hang, egy egészen halk hörrenés, egy piszmogó sóhaj végül megakadályoz abban, hogy végigtereljem a húgomat a folyosókon és belökjem a szobámba, hogy maradjon nyugton a valagán.
- Menj be! Ki ne gyere onnan! - adok neki útravalónak egy határozott utasítást, azzal nem is foglalkozva, hogy ijedt bogárszemei némán könyörögnek azért, hogy ne menjek sehova. Viszont tudom jól, ha most vele maradok és nem lépek közbe, egy életen át fogom bánni.
Lépteim visszhangot vetnek a talajon, ahogy a hatalmas, fal mentén állított dekorelemnek szánt vázákat kerülgetem, de még így is az az űr, az a néma csend eredményezi a leghangosabban kongó visszhangot, ami azután tölti meg az egész nappalit és vele együtt a ház idegtépő feszültségét, hogy öklömet úgy igazán istenesen meglendítve mosok be az apámnak.
Haragvón, vad zihálással, egész testemben megfeszülve ácsorgok az egyensúlyát veszített, felbukott alakja felett, tekintetemet egy pillanatra se véve le róla és a szája irányából az álla felé csordogáló vércsíkról.
- Ez volt az utolsó, hogy kezet mertél emelni rá! Az utolsó, hogy eltűrtünk ebben a házban és az utolsó alkalom, hogy nem hívtam rád a zsarukat! Ezek alapján írd alá a kibaszott papírjaidat - vágom hozzá az asztalon hagyott fekete mappát
- ...mi...Te... mit képzelsz?
- Leszarom, hogy ki mit képzel! - hajolok le hozzá, hogy kihasználva az értetlenségét és lefegyverzettségét, jókorát taszítsak rajta nem egyszer, nem kétszer, minden finomkodás nélkül tessékelve őt az ajtó irányába. Azt a kőkemény három lépcsőfokot kis híján bukfencezve teszi meg, én pedig mielőtt még visszafordulna és láthatnám az arcát, azt az arcot amire huszonkét éven keresztül úgy tekintettem, mintha a világ legnagyobb hőséé volna, jókora dörrenéssel vágom be az ajtót. Apró pattogások és homokszerű sistergések jelzik, ahogy a félfa mellett keletkezett kis repedésekből innen-onnan omlani kezd a vakolat.
- Drágám, én... - töri meg a csendet anyu halk suttogása.
- Nem érdekel! Egy szót se akarok ma hallani. Se holnap, se pedig máskor. Csak hagyj békén jó? - mert nincs szükségem több sajnálkozásra és bocsánatkérésre, se üres ígérgetésekre. Csak azt akarom, hogy végre valahára valaki bevallja, elszúrták és nem is próbálkoztak semmivel, hogy változzanak a dolgok. Nem voltak figyelemmel rám, de főleg nem a tizenöt éves lányukra akinek szüksége lenne a szüleire. De mégis, milyen szülő az, aki egy tizenöt éves kislány szeme láttára és füle hallatára esik neki a másiknak?


Azt hiszem, hogy nem meglepő, hogy ezek után semmi más nem maradt nekem a valós élet mögött elrejtett kis világomban, mint a zene. Ez lett az életem középpontja, e köré kezdem el építeni az életemet "mindent vagy semmit" alapon. A zenébe összpontosul minden: az akaratom, a kitartásom, a magányom és ezzel együtt a jelentése is annak, hogy másként képtelen vagyok kiadni magamból a feszültséget. A zene az ami nyugtat és próbálom elérni általa, hogy minden egyes napot új lappal kezdjek. Mert ma már nem érdekel - legalábbis a látszat ezt mutatja -, hogy milyen a családi hátterem. Nem érdekel, hogy apátlanul maradtam, hogy az a huszonkét év ami a mindenem volt, most már csak egy füstbe ment terv valahol az éterben.
És ha el is veszítettem majdnem mindent, mégis ember tudtam maradni. Ember az élet állatkertjében. Képes vagyok mosolyogni, képes vagyok vigyorogni, tükörbe nézni és anélkül feküdni le esténként, hogy rettegnék a másnaptól vagy a jövőmtől. Még úgyis ha aznap én magam vetettem véget mindennek. Ám tudom, hogy anélkül képtelen lettem volna tovább lépni. Képtelen lettem volna elfogadni a tényét annak, hogy az apám egy megőrült vaddisznó, akinek semmi és senki nem számít már. Még a gyerekei se.
foglalkozás ❖ Zenész  

hobbi ❖ Gitározás, zeneszerzés  

becenév❖ Hyun

Család ❖ Papa...mama...gyerekek... legalábbis évekig így alkottunk teljes családot egyéb mellékszereplővel - többek között nagyszülőkkel -, kiskutyákkal, kismacskákkal és azokkal az undorító nyolclábú dögökkel a sarokban. Száraz volt a ház, imádták a plafonsarkakat. Néhány éve viszont megfogyatkozva, egy állítólagos apával kevesebben éldegélünk felesleges levegő elszívók híján. Se kutya, se macska, csak anyu, a húgom és én. Jól van nem titok, néha nagyapánk útnak indul a világ végéről, hogy lássa drága jó kis unokáit, ha már azok lusta dögök ahhoz, hogy évi egy alkalommal repülőre üljenek és meglátogassák őseiket valós, igazi otthonukban, Koreában. Nem hiányzik a távol kelet, gyakorlatilag semmire nem is emlékszek belőle lévén életem első fél évén és a származásomon túl semmi más nem fűz hozzá. Mondhatjuk úgy, hogy abban a bő három évben míg a gyerekben kialakul a kötődés és a ragaszkodás, annak a legjelentősebb részét Angliában töltöttem. Ami pedig itt van az pont elég számomra, nincs szükségem a hatalmas, koreai tradícióknak szentelő, több száz fős pereputtyra.
Anonym ❖20+ ❖ -
média

avatar
Hozzászólások száma :
5

reagok :
0

Csatlakoztam :
2018. Apr. 28.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
London

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Im Jae HyunHétf. Ápr. 30, 2018 4:55 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Hyun!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni utána pedig tiéd a játéktér!
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
189

reagok :
111

Csatlakoztam :
2017. Nov. 24.

Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: