welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Anaise Delacroix, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Marco & Victoria - Compulsion engagement
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Hétf. Szept. 17, 2018 2:38 pm



Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

A lány nem éppen türtőztette magát, nekem pedig minden akaraterőmre szükség volt, hogy n fenyegessem ismét meg őt. Ahogyan arra számítani lehetett, kiborult a kijelentéseimen, főleg azon, hogy nem folytathatja a tanulmányait. Hiába minden erőfeszítése ebből nem engedek. Habár ha jobban belegondolok minden kijelentésem, és elvárásom szikra szilárd, és kizárt, hogy meg tudjon győzni az ellenkezőjéről. Talán csak az ágyban… A gondolatra kicsit megborzongok, hiszen a nagy szája és beképzelt viselkedése ellenére vonzó nőnek találom, és igen, ki akarom élvezni a nászéjszakán. A nadrágom állapotáról már ne is beszéljünk. Az előbbi képzelgéseim kissé hatással voltak rám. Kár, hogy beszélni is kezd a nő, ezen kívül nincs vele baj. Amikor viszont az összeköltözésről beszél, és jön az úri hölgy szöveggel, felnevetek. Nem mondanám magam különösen mosolygós embernek, ami érthető, de most nagyon jól szórakozok.
- Úri hölgy? Maga? Ugyan kérem. Kész csoda, hogy az egyetem alatt nem neveztek el önről kocsmát. A hallottak alapján. – nevetek fel.
- Maga nem úri hölgy, hiába hordja fent így az orrát. – jegyzem meg. – Csak egy elkényeztetett kislány, aki azt hiszi pár tárgyalással megmentheti a világot. Fogalma sincs az életről, kedves Victoria. Arról, ami az arany kalitkáján kívül folyik. – nézek rá elégedetten, és most már nem vagyok boldog hangulatomban.
Jól felvágták a nyelvét, és tényleg van sütnivalója. Azonnal rájön, nekem bizony lesznek szeretőim, vele ellentétben. Már csak az kéne, hogy tartson! Kivégzek mindenkit, aki hozzá mer érni, és ezt az előbb a tudtára is adtam, jobb, ha komolyan veszi. Azonban az a pimaszság, amit a tekintetében felfedezni vélek, ismét mosolyt csal az arcomra.
- Ne féljen, kedves Victoria, egy ideig minden időm önnek szentelem az ágyban. – vigyorgok rá elégedetten. Unatkozni azt nem fogok, ebben biztos vagyok. A stílusa ellenére egészen jól szórakozom, egészen addig, amíg ismét meg nem szólal.
Mégis kinek képzeli magát, hogy ilyet mer mondani nekem? Miért nem vettem be a gyógyszereim? Adok én neki mindjárt! Aztán még csodálkozik, hogy ilyen szigorúan akarom őt magam mellett tartani. Felpattan a helyéről, és tovább méltatlankodik. Persze, miért is ne.
- Ne akarja megtudni, milyen az, mikor ez megtörténik. – nézek elszántan a szemeibe, utalva a gyógyszeres megjegyzésére. Beképzelt fruska! Kevesen érték el, hogy kiasszanak a híres türelmemből, de neki sikerült percek alatt. Tényleg nem fogok unatkozni.
- Tudja jól, mi lesz, ha nem megy belé a házasságba. – válaszolom komolyan, de eszembe jut, hogy, mivel ennyire fontos neki a karrierje zsarolható vele.
- A barátait tényleg ellenőriznem kell, ebből nem engedek, de ha végre úgy viselkedik, ahogyan elvárom, és teljesíti a kéréseim, hagyom, hogy folytassa a tanulmányait. – válaszolom kimérten. Természetesen eszem ágában sincs hagyni, hogy ügyvéd legyen, de erről nem kell tudnia. Zsarolási alapnak – ahogyan említettem – tökéletes.
- De vannak feltételeim. Egy hét múlva esküvő, addig pedig ide költözik hozzám, hogy a felügyeletem alatt legyen. Továbbá önre hagyom az esküvő megszervezését. Mindent én állok, természetesen. Egy hete van. – jelentem ki, és tényleg nem fogadok el több lázadást az irányából. Még senki nem mert így beszélni velem, ha mégis, nem sokáig élt. Neki még is el kell néznem apám miatt. Nem vagyok túl boldog, de fontos házasság ez a családnak.
- Holnapig kap időt, hogy összecsomagoljon. Ha bármivel is próbálkozna, nos, ne akarja tudni. – nézek rá elszántan.  – Este hatkor önért küldök egy autót. – teszem még hozzá.
- Részemről ennyi. Most pedig távozhat.
Most már tényleg elég volt a kilengéseiből, mostantól én irányítok, és minden ekképp fog zajlani. Még az apám kezéből is kiveszem, valahogyan, hiszen szeretném a saját módomon intézni ezt az egész házasságot. Legyen annyi elég az édesapámnak, hogy elveszem. Tudom, hogy valamit titkol előlem, én pedig ki fogom deríteni mi az. Tisztelem, meg is halnék érte, de nem szeretem, ha titkolózik előttem, abból a korszakból már kinőttem. Nem vagyok gyerek. Saját üzletem van, és terveim, erre jön ez az érdekházasság, és lassan minden darabjaira hullik. Látom a megvetést Victoria tekintetében, és valami oknál fogva zavar, én magam sem értem, hiszen sosem érdekelt az ilyen, főleg nem valami elkényeztetett kislánytól, most mégis így van.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Vas. Szept. 16, 2018 6:50 pm


Marco&Victoria
compulsion engagement

Mikor még az autóban ülünk, nehezen tudom leplezni a feszültségemet, de azért ezt a beszólást nem tudom kihagyni, hiszen nem lennék önmagam, ha nem tenném.
Persze Marco Alexeev nem hagyja ezt válasz nélkül, viszont az erre való válasza hallatán akaratlanul is egy kicsit sem kedves grimasz járja át arcizmaimat.
Ezt inkább most nem kommentelném, hiszen nincs semmi értelme, de eszem ágában sincs megtapasztalni az ágybéli képességeit.
A lakásában ugyanez a helyzet, a hangulatom mit sem változik, hiszen fogalmam sincs, hogy valójában miért hozott ide és miért nem tudtunk csupán az utcán vagy az autóban beszélni.
Követeléseim és feltételeim nincsenek irányában, hiszen midnketten tudjuk, hogy miért vagyok itt s azt is, hogy miért mentem bele ebbe a különös házasságba.
Csupán a kényszer volt, ami idevezetett és a családom féltése, tisztelete, semmi több. Most én vagyok itt a szenvedő fél, az, aki meghallgat és elfogad, ha tud.
Persze a maffiózó továbbra is próbál komoly úriemberként viselkedni és úgy tesz, mintha valamiféle üzleti megbeszélést ejtenénk meg jelenleg.
Viszont, ha már így alakult, úgy gondolom, hogy jobb minél előbb túlesni a dolog kellemetlen részén, ha az aztán megadja nekem, hogy mielőbb szabaduljak ettől a bűnözőtől.
Mikor szavakkal kifejezi, hogy biztos benne, hogy nekem nincsen ezek után semmi dolgom, nem helyeslek, csak megköszörülve a torkom, állom pillantását, majd kényszeredetten elfogadom „szíves” invitálását és finoman leülök a kanapéra, ahogy azt „kéri” tőlem. Igazából még most se jött meg a kedvem ehhez a beszélgetéshez, de tudom, hogy ha nem teszem, amit mondd, akkor valamivel úgyis hatást gyakorol rám.
- Ó, igazán? Miattam egyáltalán nem kell húzni az időt. – mondom színtelen hangon miközben már arra várok, hogy kezdjen bele abba a fontos mondandóba, amiért ide lettem rángatva.
A drága vörösbort, amit tulajdonképpen a megkérdezésem nélkül tölt ki, átveszem tőle, azonban, mikor a hideg üvegpohár a kezembe kerül, eszem ágában sincs belekortyolni, csupán csendesen lerakom a dohányzóasztalra. ne higgye, hogy jókedvemben vagyok és leülök vele iszogatni azok után, ahogy elrontotta apám születésnapját.
- Igen, ezt már hallottam és hallgatom. – teszem egy sóhaj közben keresztbe vékony lábaimat, majd tekintetemet komoran az övébe fúrom, hogy meghallgassam, miről is van szó.
Mikor első körben azt kezdi nekem ecsetelgetni, hogy számomra a megtiszteltetés, amiért ebbe a mocskos famíliába kerülök, alig bírom ki, hogy ne nevesem el magam, de mivel azt is tudom, hogy ő ezt teljes komolysággal állítja, így nem szólalok meg. Még csak az hiányzik, hogy ez a szörnyeteg valamiféle idegkirohanásban törjön ki. Nem mintha annyira félnék tőle, de nem szeretném megtapasztalni, milyen az, ha egy ilyen ember őrjöng.
Viszont, mikor első pontját közli velem, miszerint nem folytathatom jogi tanulmányaimat, érzem, hogy az én elmém borul el egy pillanatra és szinte azonnal összeszűkült tekintettel nézek felé.
Sok mindenre számítottam ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban, de hogy elveszi tőlem, ami a legfontosabb számomra, arra bevallom, nem számítottam.
- Hogy micsoda? Mi köze a hivatásomnak ehhez az egészhez? – horkanok fel miközben megrázom a fejemet, de ő csak tovább mondja a sajátját.
Szerintem a vele való házasság és a leendő szakmám nem zárják ki egymást, de biztos vagyok benne, hogy csak arra megy ki a játék, hogy bánthasson engem. Viszont nem fogom megadni neki az örömet, hogy összetörni lásson.
A rendezvényeken való részvétel az valóban nem lep meg és nem is áll távol tőlem, viszont mikor tovább ront a helyzetemen azzal, hogy azt kezdi el ecsetelgetni, hogy egy nőnek csupán a gyerekszülés-és nevelés a dolga, mint valami tenyészkancának.
Lefeküdni sem terveztem vele, nem hogy már azon keljen gondolkodnom, hogy gyerekeket is akar. Nem! Ez nem normális! Ez egyenlő a teljes abszurditással, ebbe én nem fogok belemenni!
Érzem, hogy mikor az összeköltözésről beszél, egyre szaporábban kapkodom a levegőt, de itt mindinkább a méregtől és a tehetetlenség érzése miatt.
- Azt mégis mikorra tervezi? Még az esküvő előtt? – kérdezek vissza felháborodva, hiszen eddig azt hittem, hogy az esküvő előtt szinte semmilyen kontaktust nem kell vele létesítenem.
- Ugyan tudja, hogy ez nem lenne illendő? Egy úri lány az esküvő előtt nem alszik együtt leendőbelijével, ezt nem teheti. – rázom meg a fejem próbálva menteni a menthetőt, de ezek után be kell látnom, hogy jön ennél rosszabb is.
Mikor a vele való kötelességeimről, pontosabban a szexről kezd el beszélni, érzem, hogy kezd felfordulni a gyomrom és a rosszullét kerülget.
Soha az életben nem hittem, hogy ilyen helyzetbe kerülök, hogy arról kelljen beszélnem, hogy a szexualitás is kötelességem lesz.
Természetesen én se vagyok hülye és eddig is sejtettem, hogy egy ilyen típusú férfi elvárja tőlem, hogy lefeküdjek vele, de így beszélni róla, mintha valamiféle húsáru lennék, felettébb zavaró és kellemetlen a számomra.
Arra inkább nem reagálok, mikor saját szexuális képességeit és erényeit méltatja, valahogy ebben most nincs kedvem belegondolni.
- Most, hogy mondja, már sokkal jobb. – jegyzem meg halkan, mégis gúnyosan miközben kissé előre hajolok a bőrkanapén.
- Ennyi kötelesség mellett, azt hiszem, szeretőre sajnos már amúgy sem lenne időm. - felelem dacosan és most már talán még gúnyosabban.
- Feltételezem, ez önre nem vonatkozik? – szúrom vissza a megjegyzést egy kérdésbe öltöztetve, hiszen abban is biztos vagyok, hogy az Alexeev-féle mocskok számos szeretőt és rossz életű nőt tartanak a feleségeik mellett.
Nem mintha érdekelne, hogy mit tesz ez a Marco házon kívül, de ha már a nagyvilágról beszél, ez számomra igen megalázó helyzet lenne, ráadásul nem szeretnék összeszedni valami nemi betegséget sem az egyik kalandjából.
Csak arra várok, hogy végre befejezze követeléseit és végre én is megszólalhassak, s ő meg is adja nekem a lehetőséget úgy, hogy még további kérdéseket is tehetek fel neki.
Még szép, hogy vannak kérdéseim! Nem is egy!
- Az első és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy milyen gyógyszert szed és ma miért nem vette be? – szólalok meg először kimértem, két kezemmel átkulcsolva térdeimet és egy pillanatra se levéve róla a szemeimet.
- Mégis, hogy várhatja el tőlem, hogy felhagyjak a hivatásommal, amibe annyit belefektettem? – kérdem most már kissé idegesebben, méltatlankodva. Nem, fogalma sincs arról, hogy nekem mit is jelent ez az egész, és hogy milyen fontos, szinte életcélom, hogy segíthessek azokon, akik nem tudnak magukon.
- És a barátaimat, csak úgy felejtsem el? – kérdem megrázva fejemet, hiszen ebbe is csak most gondoltam bele igazán..
- Mi van akkor, ha ebben a formában nem megyek bele ebbe a házasságba? – pattanok aztán fel ültő helyemből, majd farkasszemet nézek vele lesz, ami lesz alapon.




[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 1036
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×

[/color]

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Kedd Júl. 24, 2018 6:20 pm



Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

Egy részem örült annak, hogy nem kell kényszert alkalmaznom, és a lány bele egyezet, hogy eljön velem a lakásomra. Természetesen nem okozna gondot az, hogy kényszerítem őt arra, hogy velem jöjjön, de nála mégsem szerettem volna ehhez folyamodni. Magam sem értem miért, de így éreztem. Természetesen beszól nekem, amit nehezemre esik elengedni a fülem mellett.
- Majd ön is megtudja, hogy nincs szükségem fenyegetésre ahhoz, hogy egy nő élvezze a társaságom az ágyban. – felelem sokat mondóan, miközben ránézek az autóban ülve. Az út ezután többnyire csendesen telik.
Mikor a lakásomra értünk észrevettem, hogy alaposan körbenéz, és bár tudom, ha rákérdeztem volna, tagadná, de tetszett neki, amit lát. Van stílusom, ebben is biztos vagyok, és másoknak is feltűnt. Egy ideig őt figyeltem, ahogyan körbenéz, de aztán megszólalt, és a varázsnak vége szakadt.
- Természetesen máris elmondom, miért hoztam ide. – válaszolom kimérten, azonban mikor jön ezzel a „dolgom van” kifogással, huncut vigyor ül az arcomra. Észre veszem, ha hazudnak nekem, nevezzük szakmai ártalomnak.
- Mindketten tudjuk, édes Victoria, hogy nincsen semmi dolga. – felelem neki egy pimasz mosoly keretében, majd közelebb lépek hozzá. – Szóval kérem, ma estére legyen a vendégem, van mit megbeszélnünk. – felelem, majd a kanapé felé mutatok.
- Nyugodtan kényelembe is helyezheti magát, el fog tartani egy darabig. – felelem most már komolyan, majd elindulok a bárpulthoz, és töltök mindkettőnknek egy kis vörösbort. Általában whiskyt iszom, de nem akarom túl erőssel kínálni. Bár, ahogyan megtudtam igen csak vadóc életet élt a kocsmákban. A kezébe adom, és pimaszan rámosolygok.
- Ha szeretné, hozhatok erősebbet is. –teszem hozzá, és fura mód rákacsintok. Mégis mi van velem? Mosolygok, kacsingatok, és furcsa módon élvezem a társaságát. Ezt gyorsan el kell felejtenem, mert a végén még visszaél vele. Nem akárki vagyok, tőlem félnie kell mindenkinek, még ennek a formás nőszemélynek is. Gyorsan összeszedem magam, de a külvilág felé ebből semmit sem mutatok, csak elkomolyodom.
- Szóval azért hívtam ide, hogy megbeszéljük a részleteket. – felelem már komoly ábrázattal.
- Az élete mostantól teljesen más lesz, hiszen az a megtiszteltetés éri, hogy a feleségem lesz, és az Alexeev család tagja. Ez tényleg megtiszteltetés, de egyben felelősség is, így példásan kell viselkednie a külvilág előtt.
- Az első pont. – nézek mélyen a szemeibe. – Nem folytathatja az ügyvédi pályát. A mi családunkban az ilyet nem tűrjük meg. Nem fog hősködni és bűnözőket védeni, ami tudom, ironikus. Maga a feleségem lesz, és csupán annyi kötelessége lesz, hogy gyerekeket szül nekem, és engedelmes feleségem lesz. Továbbá megjelenik velem a fontos társasági eseményeken. Ez utóbbi gondolom nem lesz újdonság az Ön számára, kedves Victoria. – válaszolom pimasz vigyorral. Már megint ez a vigyorgás…
- Továbbá… ideköltözik hozzám, kap új autót, testőrt, és még számos dolgot. Azonban a ruhatárával nem lesz baj, ahogyan látom. – mérem végig őt, és be kell ismét ismernem, igen formás példány.
– Talán kap pár új fehérneműt is, ha nem hord számomra kedvező drabokat – kacsintok rá.
- Ami a szexuális életet illeti, amint hozzám jön, nem csak papíron az enyém. – felelem, és közelebb lépek hozzá.
– Hanem testileg is. Rendszeresen le fog feküdni velem. Ahogyan említettem, a család bővítése fontos, és ennek a szex elkerülhetetlen része, amit gondolom, ha nem ostoba, tudatlan aggszűz, akkor sejt.
– válaszolom kimérten, és kezdek visszatérni önmagamhoz, aki nem vigyorog, mint valami tejbetök. Másfelől elképzelem ezt a formás nőt az ágyamban, és hirtelen szűknek érzem a nadrágom. Remek, igazán. Ahogyan alattam vonaglik, és a nevet kiejti a száján, közben végigkaparja a hátam, és édesen duruzsol a fülembe még többet kérve belőlem…
Feleszmélek a gondolataimból, hiszen ez a bestia ismét a hatalma alá kerített, pedig még házasok sem vagyunk.  Felnézek ismét a mélybarna szemeibe, és annyi dühöt látok bennük, ami még nekem is sok. Kemény egy nő, az egyszer biztos.
- Nem kell félnie, remek vagyok az ágyban, ezt a részét élvezni fogja. – kacsintok rá.
- De gondolom mondanom sem kell, hogy szeretőt nem tarthat. Ha mégis, inkább ne akarja tudni hol végzi az illető. – felelem kimérten és szúrós szemmel nézek rá. Már azon kapom magam, hogy fájdalmas elképzelnem más férfivel. Nem vagyok önmagam a közelében, ez egyre biztosabb. Eszembe jut az a ritka eset, mikor volt egy feleség annyira ostoba, hogy szeretőt tartott. Mind a Volga, Temze és világ számos folyói alján, esetleg betonba öntve végezték. Néha még a feleségek is. Magamról ezt nem tudom elképzelni, a közhiedelemmel ellentétben nem vagyok szörnyeteg, és csak a családom védelme érdekében öltem eddig. Remélem másért nem is fog kelleni. Azonban azt is tudom, hogy Victoria kemény dió lesz, nem az a fajta nő, akit lehet irányítani. Ismét felé emelem a tekintetem, és újra azzal a mérhetetlen dühvel találom szemben magam. Nem mutatom mennyire lenyűgöz ez az elszántság a tekintetében, így csupán ismét rá mosolygok, mint aki jól szórakozik. Már kezdek hozzászokni, hogy mellette a mosoly összes fajtáját produkálni fogom.
- Van esetleg valami kérdése? – fordulok hozzá elégedetten. Elég rendes információ bombát kapott, lesz mit feldolgoznia. Azt is kinézem belőle, hogy mindjárt egy pofont kapok, de remélem, nem, mert akkor kénytelen leszek újra megfenyegetni őt valakivel. Tényleg… a barátai.
- Jut eszembe. Egy időre a barátait is felejtse el. Ha megfeleltek a feltételeimnek, szívesen látom őket, addig azonban nem. – felelem. Csak remélni tudom, hogy ez az idegesítő Violett De Cruise nincsen közöttük.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Pént. Jún. 22, 2018 11:25 am


Marco&Victoria
compulsion engagement

Jéghideg merevség járja át az egész testem, ahogy odakint várakozok a zsarolómra és akkor még jobban, amikor úgy, ahogy el is képzeltem, hamarosan meg is jelenik mögöttem.
Tudom, hogy az életem ezentúl teljesen más lesz, és olyan dolgokra leszek kényszerítve, amiket nem akarok, azonban nem számítottam rá, hogy ez ennyire hamar bekövetkezik.
Folyamatos vívódást érzek magamban. Két nő tombol bennem odabent: az egyik, aki bármit megtenne a családjáért, ezért beletörődik a sorsába, míg a másik az igazságért kiáltana, és legszívesebben börtönbe küldené az egész orosz bagázst.
Nem hiába készülök ügyvédnek, hiszen számomra az igazság és az ártatlanok segítése mindenekfelett áll. Talán meg kéne próbálnom Alexeevéket is börtönbe küldeni, de van egy olyan érzésem, hogy én egyedül túl kevés vagyok ehhez. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy ha mozgolódni, szervezkedni kezdek, azt csak az én családom bánja és annyit nem ér az egész.
Nos, ahogy én itt vívódom magmanna, az azonnal látszik, hogy Marco mennyire elégedett magával, amiért ugráltathat engem.
Ahogy az emberei ugrálnak körülötte az is mindent elmond róla és a családjáról, arról, hogy hogyan élnek, hogyan uralkodnak mások életén. Iszonyatosnak találom ezt az életmódot, de ezt megtartom magamnak, hiszen nem lenne semmi értelme, ha hangot adnék véleményemnek.
Ahogy az emberét utasítja, hogy hozza az autóját, az is teljes felsőbbrendűséget sugall, ami az egész lényéből árad kifelé.
Nem igazán örülök neki, hogy kocsikázást tervez velem, de hát mire számítottam, hogy majd utamra enged? Hiszen akar valamit, azért is volt ez a színjáték, amit magam eszeltem ki, persze nem miatta.
- Ebben egészen biztos voltam. – jegyzem meg, mikor ő is biztosit róla, hogy még számtalan más dolgot is akar tőlem. Nem is egy kegyetlen maffiózó lenne, ha nem így lenne.
Aztán egyszer csak közelebb lép hozzám, aminek érzem, nem lesz jó vége, de arra igazán nem számitok, hogy végig fog simítani az arcomon.
A testem beleremeg az érintésbe, de nem azért, mert annyira élvezem, hanem inkább dühöt és undor érzek irányába, hogy hozzám érni mocskos kezeivel, amiért meg meri engedni magának, de főleg azért, mert igazából jelenleg tehetetlen vagyok ellene.
Mégis a felsőbbrendűség mellett van valami megmagyarázhatatlan gyengédség ebben az érintésben, amit nem értek és nem tudok hova tenni.
Szerencsére vagy inkább csak még nagyobb szerencsétlenségemre megérkezik az embere – ahogy a nevét hallottam, Igor - az autó kulcsával, minek hatására elszakad tőlem bűnöző kezével, mire kissé megkönnyebbülve sóhajtok fel.
Habár nem sokáig érezhetek nyugodtságot, mert következő szavairól ismét csak a zsarolás, megfélemlítés és kényszer árulkodik. Egy újabb dolog, mit akar tőlem, de nem is kér, hanem egyenesen kényszerit, és amire ismét nem mondhatok nemet.
Mikor megjegyzi, hogy szeretné, ha vele mennék a lakására, először megdöbbenek és meglepődök, majd aztán megszólal a fejemben egy vészcsengő, ami arra utal, hogy kezdek megijedni és nagyon nem fűlik a fogam ahhoz, amit akar.
Tudom, hogy a lehetőségeim elég korlátozottak, de ha nem is tudnám, következő mondata emlékezett arra, hogy nincsenek választási lehetőségeim, vagyis nem kapom meg a döntés jogát, csakis azt kell tennem, amit mond nekem. Ismét csak a szüleim érdekben.
- Mivel ilyen szépen megkért, magával megyek. – felelem aztán végül koránt sem bájosan, hiszen nagyon dühit a helyzet, hogy dróton rángat, mint valami bábot. Megteheti, hiszen féltem szeretteimet, amit ő ezek szerint nagyon jól tud és ki is használ.
- Azért elég szörnyű élete lehet, hogy nőket kell fenyegetnie ahhoz, hogy egyáltalán felmenjenek a lakására. – vetem oda még azért gúnyosan, amikor kinyitja a BMW-je hátsó ajtaját és még egy kis vacillálás után kelletlenül beszállok rajta.
Ezután megindulunk – félthetően – a lakása felé, miközben összeszorult gyomorral és hányinger érzetével együtt azon agyalok, hogy vajon mit akarhat ott tőlem.
Csak ajánlani tudom neki, hogy nem azt, amire gondolok, mert akkor nem fogom hagyni magam, akárhogy is megfenyegetett.
A lakás igazán extra, habár nem különösebben érdekel. Olyan igazi agglegénylakás, tele van mindenből a legmodernebb berendezési tárgyakkal, ami fával van elegyítve.
Igazából róla valami minimalista jéghideg stílust képzeltem volna el, itt mégis minden a jóizlésről árulkodik. Mintha tényleg egy ember lakná.
Habár egyáltalán nem érdekel a lakása luxusa, hiszen magam is abban élek. Azzal a különbséggel, hogy az én családom évente jótékonykodik árvaházak, kórházak és menhelyek javára. Ők viszont mit tesznek? Élvezik és kihasználnak embereket a bűnözés és mocsok által szerzett pénzzel. Pedig egy ilyen lakás mellett hány emberen lehetne segíteni…
Nem sokáig mélyedek most bele gondoltamba, hiszen szeretnék mielőtt pontot tenni a ma este végére, mielőbb le akarom rendezni a társalgást ezzel a férfival, bár van egy olyan érzésem, hogy ő nem pont így vélekedik.
- Nos, most már elmondja, hogy mit is szeretne? – fordulok Marco felé morcos arccal odabent a lakásban, amikor kettesben maradunk.
Nem látszik rajtam, hogy mennyire rettegek, de a haragot most nem tudom elnyomni magamban és azt hiszem, nem is akarom. Közben azon gondolkodom, hogy a táskám mely részébe ejtettem a telefonom, hogy ha segítséget kellene hívnom, habár talán magamat meg tudom védeni, ha szükség van rá
- Igaz, hogy a szüleimnek valótlant mondtam, de attól függetlenül ma még van némi intézni valóm, tehát nem maradnék sokáig. – teszem hozzá ugyanúgy nyelve egyet.
Persze most is valótlant állítottam, hiszen a mai napra az volt tervben, hogy apám születésnapját ünneplem csupán, de neki ezt nem kell tudnia.



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 850
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×

[/color]

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Kedd Jún. 19, 2018 12:45 pm



Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

Nagyon érdekesen alakul ez az este. Ahogyan a beképzelt sznob barátnője beszél Victóriáról, néha akaratlanul is a homlokom ráncolom. Valahogyan nehéz elképzelnem őt egy füstös pubban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy számomra érthetetlen módon más férfival sem szeretném elképzelni őt, de nem akartam belegondolni ebbe, inkább elhessegettem a gondolatokat. Sokat segített, hogy Violett De Cruise úgy legeltette rajtam a szemét, mint valami éhes farkas a prédája felett. Még bottal sem piszkálnám meg ezt a nőt! Az egy dolog, hogy szép, de egyáltalán nincs benne semmi vonzó a viselkedése miatt. Lenéz valaki, mert nincs rangja. Az ilyen nőktől rosszul vagyok. Tudom sokan azt hiszik, hogy mert maffiózó vagyok csak üresfejű nőkkel volt dolgom, főleg egy éjszakára, pedig ez nem teljesen igaz. Szeretem, ha egy nőnek esze van. Igen, fontos, hogy szép legyen, formás testtel, de az intelligencia is számít. Ritkaság ez a kombináció, tehát nem tagadom, egy éjszaka erejéig sosem érdekelt, hogy mennyire olvasott az illető, de ha hosszabb távról volt szó, figyelembe vettem. A hosszabb táv nálam úgy maximum három hónap, ezt is hozzá kell tenni. Utána útjukra engedem a hölgyeket, nem kellett, hogy bárki is kötődjön, de most ez másképp alakult. Feleségül kell vennem Victoria De Clare-t, és biztosan nem három hónapra. Amikor beszól Violett De Cruise-nak, erősen kell koncentrálnom, hogy ne mosolyogjak. Ennek a nőnek aztán csípős a nyelve, és be kell ismernem, hogy ez egyre jobban tetszik. Szerencsére józan esze is akad, miután ajánlatot teszek neki arra, hogy kettesben maradjunk, bár az ajánlat nem alku tárgya, és ezt ő is tudja. Okos kifogással ott hagyja az asztaltársaságot, én pedig pár perc múlva utána megyek. Látom az öreg Jonas nem éppen boldog ettől, de nem különösebben érdekel. Miért is tennék így? Csak magának köszönheti.
- Megyek Victoria után, és biztosítom, hogy épségben a munkahelyére érjen. – kelek fel az asztaltól.
- Mr. És Mrs. De Clare örültem a találkozásnak. – rázok kezet a morcos öreggel, majd a bájos feleségét kézcsókkal jutalmazom. Azonban a De Cruise párosnak már nem köszönök. Egyáltalán nem voltam ínyemre. Ha velem így beszéltek volna, mint Victoriával, már a föld alatt lennének, vagy éppen a Temze alján. Amint elindulok, az embereim követnek, de egyet itt hagyom az étteremben, hogy kövessék az öreg Jonast és feleségét. Minden lépésükről tudnom kell.
- Hozd az autót. – szólok oda az egyik emberemnek, Igornak. Ő bólint, majd mikor kiérek, látom, kint várakozik rám a leendő feleségem. A csípős nyelvét is magával hozta, amit alig várok, hogy megkóstoljak. Szinte látom rajta, ahogyan reszket, és tudom, nem a félelemtől, hanem a dühtől, vagy talán a vágytól? Igaz, ki ne vonzódnak hozzám, ő is így van vele, ebben biztos vagyok, csupán álcázni próbálja ezt. Ahogyan rám néz, azzal a durcás képpel, ismét csak mosolyognom kell, de már nem szabok gátat neki, és elmosolyodom.
- Biztosíthatom róla, hogy sokkal több mindent akarok öntől még, mint ez a két dolog. – felelem sunyi mosollyal, és közben végigsimítok az arcán. Csodálatos teremtés ez a nő, nagyon élvezni fogom a vele töltött éjszakát. Ezután megérkezik Igor az autóval, és átadja nekem a kulcsokat, megzavarva a meghitt pillanatot. Amilyen csúnyán csak tudok ránézek, és látom rajta, hogy igenis bánja, hogy megzavart minket. Ezért még számolok vele. Nem igaz, hogy képtelen volt várni kicsit az autóban, hiszen látta, hogy beszélgetek vele, közelről. Minden esetre már nem volt mit tenni, az autó itt volt, a tervem pedig működésbe lépett.
- Szeretném, ha velem jönne a lakásomra. Van mit megbeszélnünk. – válaszolok Victoriának, és az eszemet sem tudom, mikor használtam utoljára a „szeretném” szót. Nem éppen erősségem, de nála most mégis alkalmazom. Ennyi tisztelet kijár neki azért, mert ennyire bátor, és védi a családját. Nálam ez szent dolog, és igenis tisztelem benne. Látom rajta, hogy igenis hezitál, így előveszem a kevésbé kedves énem. Úgy néz ki az eddig tartott.
- De az is megoldható, hogy visszamegyünk az étterembe, és a családját is magunkkal visszük. – súgom neki oda, majd kinyitom a BMW x3 hátsó ajtaját.
- Csak önön múlik. – villantom felé a sunyi mosolyom. – Hogyan dönt?

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Szer. Május 30, 2018 1:10 pm


Marco&Victoria
compulsion engagement

Irtózatosan mérges vagyok, amiért ilyen helyzetbe kevertek mások. Nagyon bántó, hogy először a maffiózó Marco Alexeev, majd az elkényeztettet Violett de Cruise és a mamája akadályozzák meg, hogy eltöltsön egy kellemes estét ez a család.
Talán ez lett volna az utolsó alkalom, ahol össze tudunk hozni egy ilyen meghitt családi jelenetet, hiszen biztos voltam benne, hogy miután férjhez megyek, minden megváltozik és ezek a  pillanatok eltűnnek.
Igazán meghagyhatták volna ezt az estét, de ez a nap teljesen másképp alakult, mint azt a De Clare család tervezte.
Persze, azért nem fogok hisztériás rohamban kitörni, sem pedig fájó könnyeket ejteni. Nem, nem adom meg azt az örömöt egyikünknek se, hogy sírni lássanak.
A nemrégiben említett maszk a mosoly mellett a sírás elnyomására is vonatkozott: csak semmi indulat vagy érzelem kimutatás mások elé.
Habár mindig éreztem, hogy nekem ez nem igazán felel meg, én más vagyok, mint a többi úri lány. Talán ezért is kezdtem el tini lány koromban kick-box edzésekre járni és harcművészeteket tanulni.
Ez volt az egyetlen hely, ahol egy kicsit önmagam lehettem és ahol nem kellett rejtegetnem saját magamat.
Néha úgy éreztem, hogy én teljesen rossz helyre születtem, mintha nem ide való lennék, de ennek ellenére mindent megtettem, hogy megfeleljek a szüleim és a társadalmunk elvárásának. Azt hiszem, ez teljes mértékben sikerült is, a  szüleim büszkék voltak rám,  barátaim szerettek a többi nemes lány olyan akart lenni, mint én.
Még az egyetemen is remekeltem, amit a családom eleinte ellenzett, de én tudtam, hogy apám titkon büszke erre.
A jelenlegi helyzetben legszívesebben elővettem volna a harctudásomat és gyakoroltam volna rajta Violetten és Marco-n, meg az egész bandáján. Persze, nem vagyok egy Rambo és nyilvánvalón Alexeev emberei szintén képzettek, sőt, képzettebbek nálam, az biztos.
Ráadásul azt is tudom, hogy ha bármi meggondolatlan dolgot teszek, azzal csak  a szüleimnek ártok, legfőképp az apámnak.
Sok aljas történetet lehetett hallani az orosz maffiáról, de most, hogy a saját szememmel láttam őket, biztos voltam benne, hogy ezek mind igazak.
Nos, miután Marco hozat három széket az asztalhoz, az új, ide pofátlankodott vendégek is leülnek az asztalhoz, végül mind csatlakozunk hozzájuk.
Szerintem senkinek sincs kedve ehhez az esthez már Violetten meg az anyján kívül, meg persze az orosz is láthatóan jól szórakozik, mivel ő irányíthat.
Látom Violett, milyen tekintettel lesi Marco-t, amikor az közli velük, hogy övé ez az elit étterem, ettől pedig még jobban émelyegni kezd a gyomrom tőle.
Ismét majdnem megforgatom  szememet, amikor ezt a pasas közli velük, hiszen látom, mennyire öntelten mondja ezt. Mintha az olyan nagy büszkeség lenne, hogy  piszkos ügyletekből, zsarolásból, gyilkosságokból szerzett vagyona van.
Viszont, van egy mondata, ami talán még tetszik is: amikor szavaival helyre teszi Violettéket. Abban a pillanatban furcsa érzés fog el, mintha engem védene, de ez nevetséges feltételezés lenne.
Különösen akkor nem kezd számomra kellemetlenné válni ez a társalgás, mikor a leendő férjem megjegyzi, hogy érdekelnék egyéb történetek rólam. Ezt nem gondolhatja komolyan! Az egy dolog, hogy kényszerit, hogy hozzámenjek, de ez már túlzás. Én amúgy sem érdeklem, csak a részvények.
Nem mintha ezt bánnám, de akkor nem értem, mire fel ez a nagy ismerkedési vágy, amikor csak egy eszköz vagyok.
Remélem, hogy senki nem kap az alkalmon szavai hallatán, habár szinte biztos vagyok benne, hogy a szőkeség kap az alkalmon és úgy is történik.
- Victoria-ról történeteket? Hát van egy pár érdekes. - kezd el kuncogni Violettt miközben én folyamatosan csak arra gondolok, hogy a hajánál fogva cibálom ki  teremből. Persze, ezt sem teszem, de jó érzés elképzelni.
- Mint említettem, kedvelte a huncut fiúkat és ő maga is az volt. - kuncog tovább rám nézve, mintha valami nagyon izgalmasat mondott volna, habár tekintetem arról árulkodik, hogy nagyon unom az egészet.
- Emlékszel, amikor az egyik lovaspóló meccsről meglógtál Dave Melone-nal és elmentetek valami füstös pubba? - szól most hozzám ez a nőszemély tekintetét kivételesen nem Marco-n legeltetve.
Én közben apámra pillantok, hogy mit szól az ilyen kilengéseimhez, de látom az arcán, hogy mindig is tudott róla és megbocsájtott.
Igen, voltak nem úri lányhoz méltó dolgaim, mint az említettem, de ezek már nem voltak rám jellemzők. Amúgy sincs senkinek semmi köze ehhez, főleg nem az orosznak.
- Igen, dereng valami. Azt hiszem, te szerettél volna vele lenni. - jegyzem meg csak halkan, habár lenne ehhez hozzáfűznivalóm a kalandjairól.
- Ugyan már, Victoria! - jön zavarba a csaj itt, mindenki előtt és hebegni-habogni kezd, ami végre számomra is szórakoztató.
- Az a semmirekellő  sose kellett volna nekem. Mindig csak a baj volt vele. Hány iskolába járt, mert mindenhol szabálysértést követett el, meg cigizett. komolyan, egy senkiházi. - folytatja tovább úrhölgyhöz nem méltó becsmérlését, mire én csak halványan elmosolyodok.
- Az a senkiházi egy perc alatt többet keres most, mint a családod egy év alatt. S az a semmirekellő ezt mind egyedül érte el, nem  a szülei vagyonát szórja, mint te vagy én. - szólalok meg gúnyosan, amikor befejezte a fecsegést. Habár a pénzszórás inkább rá volt jellemző, de nem akartam megsérteni Mrs. De Cruise-t.
Utáltam az olyan embereket, akik a rangjuknak köszönhetően élnek luxusban s közben semmit nem tesznek érte. Mindig is az olyan emberekre néztem fel, akik saját erejükből kapaszkodtak fel a társadalmi ranglétrán. Én ezért sem éreztem magam többnek a vagyonunk miatt, ezért is mentem el az egyetemre, hogy ne csak lógassam a lábam és festegessem a körmeimet. Ezért is akarok majd árvaházat nyitni, hogy legalább így legyen haszon abból, hogy gazdagnak és nemesnek szettem.
Persze Violett ezután szóhoz sem jut, anyám viszont olyan fejjel néz rám, amiből érzem, le kell nyugodnom.
Hát igen, azok a fránya etikett szabályok. De vajon Violettre és Marco-ra miért nem vonatkoznak?
Nem különösebben izgatott, mit hoz már ez az este, de amit hozott, arra egyáltalán nem számítottam.
Látom, hogy az orosz jól szórakozik a párbeszéden, majd talán úgy gondolja, hogy ismét csak kezébe veszi az irányítást - főleg felettem-, és hirtelen színészkedve megjátszza, hogy egy pár vagyunk.
Ez egyébként nem izgatott volna, de amikor mocskos kezével combomhoz ér és végigsimít rajta, attól testem azonnal megfeszült. Már-már ott tartok, hogy elveszem onnan vagy megütöm, de helyette csak kezeimet ökölbe szorítom, hiszen nem akarok a családomnak bajt. Majd mikor még egy csókot is nyom az arcomra, attól mély levegőt kellett vennem, hogy továbbra se cselekedjek meggondolatlanul.
Aztán a fülembe suttogja utasító szavait, amit csak én hallok, de nem válaszolok rá, csak egy kicsi elhúzódok tőle, hogy az ne legyen feltűnő.
Nos, Victoria! Most feldobták neked a magas labdát. Százezer ötlet kering a fejemben, hogy hogyan is úszhatnám meg, hogy kettesben maradjak ezzel a bűnözővel, de mindig csak a családom jut az eszembe és az, hogy meg kell védenem őket.
Tudom, hogy így nincs is igazán más választásom, mint belemenni ebbe a dologba, amitől undorodom, ezért nem is húzom az időt, nincs kedvem megvárni az egy órát sem.
- Apám, elnézésedet kérdem, de nekem be kell mennem az ügyvédi irodába most azonnal. - szólok hirtelen komoly és meggyőző arccal apámhoz miután előkapom táskámból a mobilomat és nyomkodni kezdem.
- Most üzent nekem Mrs.Wells, hogy a segítségemre van szüksége. - teszem hozzá ugyanúgy s közben már fel is pattanok ültő helyemből, és tudom, hogy ezt el fogják hinni. Egy éve bojtárkodok végzős jogászként az egyik privát irodában, és már nem először történt meg, hogy váratlanul behívtak.
- Persze, csak menj, Victoria! - feleli édesapám, habár szerintem jelen pillanatban különösen örül annak, ha nem vagyok itt.
- Még egyszer elnézésüket kérem! További szép napot! - pillantok gyorsan illedelmesen De Cruise-ékra, majd jelentőségteljesen Alexeevre is, hogy vegye a lapot, ha már erre (is) kényszerít.
Azzal fogom magam és kopogós cipőmben megindulok az étterem kijárata felé.
Persze nem volt semmilyen ügy és nem is tervezek menni sehová, csak valamit ki kellett találnom, mielőtt a családomnak baja esik...
Az étterem előtt álldogálok, mint aki a kocsiját várja, miközben tudom, hogy hamarosan érkezik a „kedves” vőlegényem is, amitől remegni kezdek.
Vajon mi a fenét akarhat? Egyszerűen utáltam ezt a férfit.
- Nos, megkapta ma már kétszeresen tőlem, amit akart. - szólalok meg, mikor meghallom, hogy lassan mögém lépked, azaz kiér ő is.
- A felesége leszek és kettesben is maradtunk. Elmondja most már, hogy mit akar még tőlem? - fordulok most felé komoly és mogorva arccal a tudtára adva, hogy egyáltalán nincs ínyemre ez a kis pásztoróra vele.



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 1360
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×

[/color]

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Csüt. Május 24, 2018 2:19 pm



Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

Mit mondjak, nagyon élvezem a helyzetet, szeretek másokat zavarba hozni, és megmutatni, hogy felettük állok, és ez most sincsen másképp. Victoria igen szépen kimenti az apját, az így is eléggé szorult helyzetből, és ezért elismerésem.  Nagyon jól kezeli a helyzetet, a legtöbben a helyében hisztérikus sírásba kezdenének. Igaz, ahogyan végigmért, nem is vártam mást. Egy pillanatra elidőzik a tekintetemben, mikor felém fordul, és ezek a szép kék szemek őt is rabul ejtik. Ezzel nem is lenne gond, hiszen sok nő reagál így rám, de én is elveszek az ő mélybarna szemeiben. Marco Alexeev tini fiúként kezd gondolkodni! Szégyen… Mégis mi van ebben a nőben, ami máris vonz? Kétség kívül meseszép, de sok hozzá hasonló szépségű nővel volt dolgom, ő mégis más. Talán ez az izgalom, hogy nem adja könnyen magát, hogy kihívás, valamint, hogy tudom, utál, és nem akar hozzám jönni? Nem tudom, és ez ritkaság. Az a dolgom, hogy mindig mindenről tudjak, de most, ezt az egy dolgot képtelen vagyok megválaszolni, és igen dühítő. Szerencsére a bennem lejátszódó vívódásból, nem mutatok semmit, csak komoly ábrázattal figyelem a lady szavait. Mikor válaszol végre, egy pimasz mosollyal jutalmazom. A döntése nem éppen meglepő, hiszen az emberek nem szeretik, ha szerettük szenved, vagy még rosszabb, így Victoria is megtört. Gondolom most esett le a családnak, hogy ebből az ajánlatból nincs menekvés. Az öreg Jonas képe pedig minden pénzt megér, mikor a lánya bejelenti, hogy hozzám jön.
- Igen, nagyon is tisztában vagyok vele, Victoria. – szólítom a kereszt nevén egy kaján mosollyal.
- Éppen ezért ennyire élvezetes az egész. – felelem közel hajolva hozzá, de nem sokáig élvezhetem a leendőbelim közelségét, mert megjelenik bár beképzelt nemes. Remek. Erről a nőről hallottam, és sosem volt ínyemre, a szépsége ellenére sem.
A modora inkább illik egy utcalányhoz, mintsem egy nemeshez. Simán meghívatja magát az asztalhoz, hangosan beszél, sőt, már sipákolásnak nevezném, és ha ez nem lenne elég, velem is tiszteletlen. Tapogat, amit más esetben nem bánnék – mondjuk, ha Victoria tenné – de ennél a nőnél elfog az undor. Úgy mondja ki, hogy orosz vagyok, mintha valami betegség féle lennek, szánalmas ez a nő, és csupán apám terve miatt nem repítek golyót a csinos fejébe. Nem tetszik az sem, ahogyan Victóriával beszél, ironikus, tudom, hiszen én sem vagyok a kedvesség mintapéldánya, de így érzek. Érzek! Én! Nevetséges. Az sem tetszik, hogy a szakmám miatt lenéz, ő, aki életében nem dolgozott. Ez a nő megéri a pénzét, csak nehogy holnapra haleledel legyen belőle a Temze alján.
Arra viszont felfigyelek, mikor a széles vállaim emlegeti, és a nászéjszakát, azonnal Victoria felé nézek, és látom, hogy zavarban van. Ez pedig nekem nagyon imponál. Ó, sok minden fog történni azon a nászéjszakán, ez igaz. Huncutan el is mosolyodom ezekre a gondolatokra, és egy pillanatra annyi a kemény álcámnak. Nagyon jó lenne több kínos dolgot megtudni a leendőbelimről, így egyelőre elnézem a szőke szavait. Egyelőre, később hallani fog felőlem. Balesetek mindig történnek, nem igaz?
Egy pillanatra elkapom Victoria szemforgatását, és korántsem tetszik, most mégsem tudok ezzel foglakozni, mert ez a két illetlen beképzelt üresfejű ribanc irritál. El kell őket tűntetnem mihamarább. Bár nem csak őket. Kettesben akarok maradni Victoriával. Ehhez azonban türelem kell, ami lassan elfogyott. Mély levegőt veszek, hogy higgadt maradjak, és ne lőjem szét az üres fejük a két cicababának.
- Mivel, ez az én éttermem, nincs szükségem a meghívására kedves Violett. –felelem korántsem kedvesen, és erre ismét felfigyel, szinte látom ugrálni a font jeleket a szemében. Szánalmas egy nő. Ezután hozatok három széket, majd leülök Victoria mellé.
- De mivel szívesen hallgatok történeteket az én drága Victoriámról, ezt a tévedést elnézem önnek. – felelem szúrós tekintettel, miközben leülnek ők is. Az anyja, aki olyan, mint ő harminc évvel később szinte felfal a tekintetével, de szintén csak hányingert érzek ez miatt. Komolyan szánalmasak, mindketten.
- Ha pedig meg leszek elégedve a viselkedésükkel, amivel egyelőre nem vagyok, beszélhetünk rólam is. – nézek rájuk szigorúan, és lassan eljut a szőke agyukig, hogy kivel is állnak szemben. Ezután félig Victoriára pillantok, még mindig nagyon merev, és zavarban van. Nem kéne még piszkálnom őt, hiszen nagyon jól látom rajta, hogy elege van mindenből, mégis megteszem. A kezem finoman a combjára helyezem, és végigsimítok rajta. Hm, finom selymes bőrt takar ez a harcos szépség. Ezután egy csókot ejtek az arcára, és megjátszom a boldog párt a többiek előtt. Azonban eszembe jut egy kicsit drasztikusabb megoldás arra, hogy kettesben maradhassak vele. Bár kinek mi, ez nekem csupán egy ajánlat tétel lesz a kedves Victoria felé.
- Intézze úgy a dolgait, hogy egy óra múlva kettesben maradhassunk. - suttogom a fülébe, közel hajolva hozzá.
- Hacsak nem szeretné, hogy én tüntessek el mindenkit. -teszem hozzá vészjóslón, majd mikor rám emeli dühös tekintetét, csak elégedetten elmosolyodok.
- Tik-tak szépségem.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Csüt. Május 17, 2018 3:17 pm


Marco&Victoria
compulsion engagement

Mikor az orosz bagázs megindult az asztalunk felé, egyre rosszabb előérzetem van velük kapcsolatban, melyről hamarosan kiderül, hogy nem is alaptalan.
Miközben felénk haladnak, az őket vezető, beképzelt, pökhendi és mogorva férfit figyelem, s vele kapcsolatban még rosszabb érzéseim vannak. Ahogy közelednek, egyre kellemetlenebb ez a belső félelem, de amikor már majdnem odaérnek hozzánk, akkor esik csak le, hogy kiről is lehet szó.
Az arcát figyelem, a gesztusait, amiből számomra szinte rögtön lejön a jelleme is. Nem a mi fajtánk, az biztos. Durva, kegyetlen, gátlástalan és szemtelen. Hiányzik belőle az etikett szabályok betartásának legapróbb morzsája is. Egyáltalán nem érdekli, hogy zavar bennünket vagy esetleg eszébe juthatna, hogy megkérdezze, csatakozhat-e, ha már egy elismerd lord családi születésnapja tartandó éppen is. Á, dehogy, neki ez még csak meg se fordul a fejében!
Szerencsére ő nem vette észre, hogy menyire megfigyeltem, hiszen inkább apámmal, illetve apám megalázásával volt éppen elfoglalva. Aztán pár percen belül be is bizonyosodott a feltételezésem, ez az undorító ember volt Marco Alexeev, vagyis ő lesz a férjem.
Azonnal lerí róla, hogy mi semmiben sem hasonlítunk egymásra és teljesen más nevetetésben, életben volt részünk.
Már eddig is éppen aggasztott ez a kényszerhazaság, amibe a családom által keveredtem, de amikor megláttam a személyt, akivel össze kell kötnöm az életem, ez az érzés csak fokozódott bennem.
Azonban nem hagytam, hogy ez a reményvesztettség úrrá legyen, illetve látsszon rajtam  kívülállók számára. Nem vagyok az a típus, aki feladja, és most sem leszek az. Az utolsó percig reménykedem benne, hogy valamilyen csoda folytán mégsem kell hozzámennem az oroszhoz vagy, ha ez meg is történik, valahogy kiszabadulok ebből a házasságnak nevezett börtönből.
A férfi, ahogy beszélt apámmal, ahogy nézett rá, a lekezelő és még finomabb stílusba burkolt agresszió, ami áradt apám felé, rettenetesen bosszantott.
Egy ilyen sose fog felérni apámhoz és a családjához, hiszen ő egy ranggal született megbecsült lord, ahogy én is, míg ezek csak erőszakkal, gyilkolással, csalással stb. szerezték meg, amijük van.
Most mégis apám és m vagyunk azok, akiknek meg kell hunyászkodnunk és az ő szavaira ugrálni.
Legszívesebben tarkón vágtam volna ezt a pasast, amiért ilyen formában zavart meg bennünket, pont itt, pont ma, de mégsem tehettem, hiszen tudtam, hogy azzal csak ártok szeretett apámnak.
Így csak csendben figyelem az eseményeket, vagyis inkább a párbeszédet, ami egyelőre igen csak egyoldalúnak tűnik Alexeev javára.
Rossz volt ilyen alárendelt szerepben látni az apámat és az egész helyzet annyira abszurddá válik, amikor kiderül, hogy az a nyamvadt étterem is az övéké. Nem hiszem el, hogy pont ide tudtunk betéri. Maradtunk volna az egyik törzshelyünkön, ahol talán nem lenne részünk most hasonló kellemetlen incidensben.
Zavar, hogy a körülöttünk ülők is megbámulnak bennünket, hiszen szinte mindeni ismeri családunkat Londonban.
Marco Aexeev szavai hiába tűntek nyájasnak, én nagyon jó tudtam, hogy mindez csak maszk és bármikor kirobbanhat.
Első körben csak apám foglalja le, amit nem is bánok, hiszen nem szeretnék semmiféle kontaktust ezzel a bűnözővel. Mondjuk, ez elég érdekes helyzet tekintve, hogy ő lesz a „hites” uram.
Kirázott a hideg mikor a megszokott illedelmességi körök után az orosz anyámhoz fordult és kezet csókolt neki üdvözlésképpen.
Igaz én még közelről nem láttam a pasi arcát, de nem is nagyon vágytam rá, mert félő volt, hogy arcul köpöm őt, amiért ilyen formán megzavarta a esténket, s persze azért is, hogy zsarolja a családomat.
Ezután szúrós mondatok közepette én következem, vagyis engem néz meg magának ez  maffiózó, de én nem nézek a szemébe, csak mindenfelé el a teremben, hogy ne kelljen vele semmiféle kontaktust létesítenem.
Nem igazán tudom, hogy fogom kibírni, én, az igazság védelmezője, hogy szó nélkül tűrjem ezt a viselkedést, de tartom magam.
Már-már közelebb ér hozzám Marco Alexeev, de ekkor apám szavaival gyorsan a segítségemre siet, még egy picit húzza az időt, amíg tudja, még egy picit óv tőle.
Azonban a bűnözőn is látszik, hogy egyre türelmetlenebb és nem igazán szereti, ha valami nem a kedve szerint halad. Szóval újra csak dühös pillantásokkal illeti az én apámat, én pedig egyre jobban féltem őt.
Persze, ezt az egészet nem elég látni, hiszen az orosz hangoztatja is erről  véleményét, majd végül már nem menekülök, én leszek a következő áldozat, és gonosz fejével már mögöttem is áll, mint valami ragadozó.
Nagyon-nagyon sokféle gondolat kavarog most a fejemben, de ezeket nem mondom ki hangosan, hiszen biztos vagyok benne, hogy ennek a leendő férjem nem örülne.
Mindig is olyan lánynak neveltek, aki tisztában van az etikett szabályaival és minden körülmények közt be is tartja azokat. Anyám megtanított arra, hogy ne mutassam ki az érzéseimet mások felé, így megtanultam azt is, hogy mindenkire mosolyogni kell, még akkor is, ha a velem szemben levő személyt nem kedvelem. Igen ám, de engem ennek ellenére arra is megtanítottak, hogy álljak ki magamért, hogy legyek önmagam, hogy mindig a saját igazamat és meggyőződésemet kövessem a legtöbb úri lánnyal ellentétben. Viszont most egyre jobban vívódtam, nem volt kedvem mosolyogni sem, az biztos. A szívem szerint most minden mást csináltam volna, mégis lassan felkeltem a székemből egy kicsit hátrébb léptem, majd farksszemet néztem az orosz maffiózóval.
Nagy meglepetésemre az első szemkontaktusnál nem éreztem azt a mérhetetlen undort és iszonyodást, mint amikor csak a viselkedését ismertem. Egy pillanatig szótlanul mélyedtem tehát kék szemeibe miközben alaposan megvizsgáltam azokat, milyen is egy bűnöző igazi arca, most megtudhatom.
Mikor fülembe suttog, abban beleborzongok, majd érintésétől, megmerevedik a vállam, aztán az egész testem. Tudom, hogy ebben az alárendelt pozícióban nem maradhatok...
Mikor azon kapom magam, hogy túl sokáig mélyedek a  komor szemekbe, amik egy sötét lelket takarnak, végre határozott arccal nézem őt és beszélni kezdek.

- Tudja mit? Csak nem képzelte? - kérdezem összeszűkölt szemekkel, majd lenézően megrázom a fejemet.
- Nem fogok magához menni! Soha se megyek hozzá egy ilyen utolsó bűnözőhöz, mint maga!.- teszem hozzá emelt hangon felszegett fejjel, majd lekeverek neki egy pofont, aztán jobb lábamat megemelem és tökön rúgom a tagot, aki ordítva görnyed előttem össze.


Igen, szép kis álomkép ez és ezt tettem volna szívem szerint, de  kezem meg van kötve és az apám érdekében nem lehetek szemtelen, hanem csak tűrni kell a rám kirótt sorsot.
- Mr. Alexeev. - szólalok meg csendes, ám mégis határozott hangon.
- Elnézést kérek az apám nevében, én kértem meg, hogy még ne adjon magának választ. - füllentem az apám és a feszültség oldásának érdekében.
- Ugyanis szerettem volna, ha egy ekkora mértékű dolgot személyesen közlünk önnel és  családjával. Habár nem pont ilyen körülmények közt terveztem. - jegyzem meg arra célozva, hogy igenis megzavart minket.
- De szerintem maga nagyon is tisztában van azzal, hogy nincs más lehetőségem, mint elfogadni a házassági ajánlatát. - mondom ki végül is a választ egy megjátszott mosoly keretében. Ez pont az a mosoly volt, amiről az előbb beszéltem, azok felé, kiket nem kedvelek. Úgy látszik, mégis megy. Persze mondandómból érződött azért az is, hogy csakis azért megyek hozzá, hogy nem bántsa az apámat.
- Akkor, mára végeztünk? - kérdezem meg továbbra sem durva hangnemben, de reméltem, hogy ez pont elég lesz ahhoz, hogy az oroszok magunkra hagyjanak bennünket, ha már így eltolták nekünk ezt az estét.
Azt hittem, hogy ez az este ennél rosszabb már nem lehet, tévedtem...
A következő pillanatban a hátam mögül meghallok egy ismerős nyivákoló hangot, illetve kettőt. Amikor megfordulok, akkor látok meg Violett de Cruise-t és az anyját. Hozzánk hasonló lordok, hozzánk hasonló anyagi körülmények közt, de elviselhetetlenek voltak.
Violett szőkéségével maga volt a gyönyörű arc, szép test és üres fej, amit pénzzel töltöttek ki mintapéldánya. Arra született, hogy másokat lenézzen, illetve elverje a családja által összekovácsolt vagyon nagy részét, aztán hozzámenjen egy hasonló cipőben járó lordhoz, akinek gyerekeket szülhet. Persze, nem sokat, hogy az alakja  a régi maradjon. A férje, mikor megismeri, hogy Violett mennyire egyszerű és unalmas, bizton állíthatóan csalni fogja, pont, mint az apja az anyját. Igaz, azt fordítva is hallani lehetet Mrs. De Cruise-ról, hogy csak az nem bújt be a szoknyája alá, aki nem akart a lordok közül, s ami még érdekes, hogy Violett is pont ilyen volt. Minden esetre sose kedveltem, habár kis korunk óta összejárt  két család. Azonban sosem szövődött köztünk igaz barátság. Ő valamiért mindig féltékeny volt rám és próbált nekem keresztbe tenni – sikertelenül-, én pedig kinevettem őt hiányos tudása miatt.

- Nagyon boldoooog születésnapot, drága Jonas! - visít fel aztán Karen de Cruise a gondolataimat félbeszakítva és apámnak nekirontva, megölelve őt, miközben ismét csak megjelenik arcomon az a bizonyos mosoly, ami mögé nem láthattak.
- Ugye csatlakozhatunk, ha már itt vagyunk? - kérdezi ujjongva Vilolett, miután ő is felköszöntötte édesapámat, ő pedig nem tud mást tenni, minthogy az újonnan érkező nőket is az asztalunkhoz invitálja.
- Victoria, talán csak nem ő az új vőlegényed, az orosz? - talál témába a kis szöszi miközben közelebb lép Marco-hoz, úgy legelteti meg rajta a szemét. Aztán még kezével is végigtapogatja a férfi izmos karját, amitől láttam, hogy annak arcra megrándul. Gondolom, nincs hozzászokva, hogy csak úgy simogatják. Violett még vállát is megtapogatja, amin majdnem nevetnem kell, látva az orosz ledermedt arckifejezését és mozgáskultúráját. Közben azért megeresztek felé egy gúnyos mosolyt, hogy most legalább nem csak nekem rossz.
- De szerencsés vagy! Milyen jóképű és ezek a széles vállak! Ha ezekkel az erős karokkal felkap és átvisz a küszöbön  nászéjszaka előtt, nem lehet egy rossz élmény. - fokozza már amúgy sem ép idegeimet ez  nő.
Ennél kellemetlenebbül nem hiszem, hogy érezhetném ma este magam.

Persze, ahogy végigmustrálja leendő férjemet, akaratlanul én is megfigyelem a felsorolt tulajdonságokat, be kell látnom, hogy Viiolett-nek tejesen igaza van.
Igaz, azt most inkább nem ecsetelném, hogy emellett mennyi visszataszító tulajdonsága van.
- Remélem, én is hamarosan hozzámehetek egy hasonló kiállású fiatalemberhez. Persze, én azért előnyben részesítem a  nemes urakat  a maffiózókkal szemben, de hát nem vagyunk egyformák. Te mindig is csípted a csibészeket. - ecseteli tovább a lány, minta csak éppen az időjárásról cseverészne, de láttam Marco elég goromba arckifejezéssel reagál a lány megjegyzésére.
- Vacsorázzon maga is velünk! Szeretném megismerni a barátnőm jövendőbelijét! - csicsergi tovább bájosan s vigyorogva a lány, minek hallatán már muszáj megforgatnom a szemeimet.
Igaz, ezt rajtam kívül senki se láthatta, csak Marco, de jelenleg nem különösebben érdekelt, hogy nincs fent az álca.
Igazán abszurd komikum kerekedett a ma estéből: itt az apám és az elismert nemesi családja bűnözők által megfélemlítve, mögöttünk a fél orosz „hadsereg” álldogál akár gyilkosságra készen, és az egész helyzetet egy 50-es IQ-val rendelkező lány veszi az irányítása alá. Ez igazán szép. Csak reméltem, hogy Marco-nak elege lesz ebből és gyorsan távozik is, Viloettel még egyedül is elboldogulok, azt hiszem.



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | 1726
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement Hétf. Május 07, 2018 1:49 pm



Victoria&Marco
Compulsion engagement

- Mondja el, amit tudni akarok! – kiáltok az előttem ülő, megkötözött férfire. Egy félreeső raktárhelyiségben vagyunk London külvárosában, ahol az üzletet lebonyolítottuk, csakhogy valaki elrontotta a szállítmányt. Ezért pedig szükségem van nevekre.
- Nem tudok semmit, Mr. Alexeev! – mondja kétségbeesetten a férfi. Felnevetek a válaszán, hiszen tudom, hogy hazudik. Felismerem, ha valaki át akar ejteni, és róla ez bűzlik.
- Hazudik. – felelem idegesen, de persze legbelül nyugodt vagyok. Előbb utóbb úgy is dalolni fog a madárka.
- Dehogy hazudok! A feleségem életére esküszöm, Mr. Alexeev… én… - kezdi el a hazugságai tengerét, de én nem hiszek neki.
- A felesége életére? – nevetek fel. – Hiszen magának nincs is felesége Robert. Miért hazudik nekem, hah? Meg akar halni?
- Nem, uram, nem. – mondja kétségbeesetten. Az atléta felsőjét már teljesen átizzadta, és az orrából és a szája sarkából a vér már lefojt egészen odáig. Közben egyre szaporábban veszi a levegőt, tudja, hogy bajban van. Közelebb lépek hozzá, és lehajolok, mélyen az ütéstől duzzadt szemeibe nézve.
- Akkor mégis miért teszi ezt? Van önnek egyáltalán egy kis esze is, Robert, hm? Tudja, ki vagyok én? – kérdezem vészjóslón suttogva.
- Igen, uram. – feleli most már sírva. – Nem akarok meghalni.
- Én sem akarom megölni magát. Tudja miért? – kérdezem tőle, és nagyban bólogat.
- Mert kellek a szállítmány miatt. – feleli.
- Igen, Robert a szállítmány tartja életben, amit elbaszott! Nagy szerencséje van, már régen a Temze alján lenne, ha nem vagyok én, és győzöm meg az apám, hogy adjunk önnek egy esélyt. – felelem neki játszva a dühöset.
- Köszönöm uram, amit értem tett.– feleli szaggatottan. Teljesen szétesett az pasas. Szánalmas féreg!
- Majd akkor köszönje, ha megjött a szállítmány! – kiálltok rá, és összerezzen (az ég tudja hányadszor a mai nap folyamán).
- Boris! – szólok oda az egyik emberemnek, miközben megigazítom a nyakkendőm, ami kicsit meglazult, miközben ezt a szerencsétlent vertem.
- Igen főnök? – lép mellém.
- Rád bízom ezt a férget. Intézkedj a szállítmánnyal kapcsolatban, és ha trükközik, lődd le. – felelem neki, és Robert még inkább esedezni kezd.
- Ne nyávogjon, tegye a dolgát, és nem esik baja. – hazudok, hiszen hibázott, amiért halállal lakol, de kell a szállítmány. Utána, Boris teszi a kötelességét. Ezután Borisszal félrevonulunk, hallótávolságon kívül, és megkapja a parancsom az előbbi szerencsétlennel kapcsolatban.
- Ha megbizonyosodtál róla, hogy stimmel a szállítmány, végezz vele. Sem én, sem apám nem tűri a hibát. Ez pedig rád is vonatkozik. – parancsolom neki, és a végére egy kis figyelmeztetés is belefér. Mindenki, aki nekünk dolgozik tudja, sok pénzt kereshetnek, arany életük lehet, de csak ha nem hibáznak! Kisebb hibák beleférnek, például megölnek egy prostit, miután együtt drogoztak, azzal nincs gond, de ha a családi üzletben követnek el hibát, akkor végük.
- Igenis főnök, meglesz. – feleli Boris komolyan.
- Rendben. Most dolgom van, később várom a fejleményeket. – feleltem határozottan, mire bólint. Ott hagyom őket, és tudom, Boris jól fogja végezni a dolgát, nem ez lesz az első alkalom.
London másik felé tartok, ahol a lakásom van. Át kell öltöznöm, ez az öltönyöm kissé véres lett. Amint beérek a lakásba – ami egy luxuslakás a Temze partján, ahonnan egész London tárul elénk mesés panoráma képén – máris megcsörren a telefonom. Az ablak mellett állva – ami természetesen golyóálló üvegből van – veszem fel a telefont.
- Igen Vlad? – szólalok a telefonba érdeklődve.
- Itt van, a Rush étteremben a leendő feleséged, a szüleivel. – adja le az egyik emberem az információt, amire régen várok.
- Indulok. – válaszolom, majd leteszem a telefont. Felveszek egy másik öltönyt, és inget, majd elindulok az éttermem felé.
Mióta megtudtam, hogy ki is az én jegyesem, figyeltettem, nem tagadom. Mégis minek tagadnám? Nem tartozom senkinek elszámolással. Szóval figyeltettem őt, és a családját is, és mit ad Isten, éppen az én egyik éttermembe tévedtek be. Ez volt az én időm! Ideje volt megismerni a leendő feleségem! Apámnak éppen dolga volt egy másik üzleti partnerrel, aki nem fizetett időben, így a saját kezembe vettem a találkozót. Fogtam az embereim, és az étterem felé vettem az irányt, mikor beértünk az öreg Lord Jonas azonnal leizzadt, amint meglátott. Ezt helyesen tette, még nem adott választ a családomnak, és mi nem a türelmünkről vagyunk híresek. Odasétáltam az asztalukhoz teljesen nyugodtan, és intettem az embereimnek, hogy kicsit hátul maradhatnak. Nem kell, hogy a nyakamba lihegjenek. Jobb vagyok, az összesnél együttvéve, ha közelharcról van szó, hála a kiképzésemnek.
- Lord Jonas, örülök, hogy látom. – köszöntem az öregnek. Felállt, és kezet fogott velem, de aggódó pillantásokat irányított a lánya felé.
- Én nem különben, Mr. Alexeev. Ön mit keres itt, ha kérdezhetem? – érdeklődött zavartan, remegve. Nagyon meg volt ijedve. Hozzászoktam ehhez az ábrázathoz, ez a félelem jele.
- Az enyém az étterem. – feleltem komolyan, majd Lady Elizabeth felé fordulok, és odasétálok hozzá, mire ő már a szokásokhoz híven a kezét tartja irányomba.
- Lady Elizabeth. – csókolok kezet a leendő anyósomnak, miközben bevetem az ellenállhatatlan mosolyom. Bizonyára észreveszi ő is a micsoda főnyeremény vagyok külsőleg. Az ítélkezés, és a csodálat keverékével néz rám.
- Erről fogalmam sem volt. – feleli az öreg nagyot sóhajtva, és látni rajta, hogy nagyon megviseli ez a kellemetlen találkozó. Bár kinek kellemetlen? Én nagyon élvezem!
- Azt gondoltam, nekem sem arról, hogy idejönnek, ha tudom hamarább érkezem. – néztem csúnyán a lordra. – Főleg, hogy a meseszép lánya is itt van. – nézek a leendőbelim irányába. Meseszép nő, ezen a téren szerencsém volt. Kifoghattam volna valami bányarémet, de ez a nő… legyen annyi elég, hogy nem lesz gondom a nászéjszakán azzal, hogy magamévá tegyem. Élvezni fogom minden egyes percét, mikor a hamvas testéhez érhetek.
- Elnézést, mi még nem találkoztunk, a nevem Marco Alexeev, a leendő férje. – mutatkozom be neki, de látom, hogy nagyon mérges. Nem kedvel, ez nem új, mondjuk mit is várna az ember ebben a helyzetben, igaz? Elvégre rá van kényszerítve arra, hogy hozzámenjen egy hozzám hasonlóhoz, akit az ő beképzelt sznob fejecskéje mélyen elítél. Nem különösen érdekel, hogy mit gondol rólam, tegye a kötelességét feleségként, ennyi csupán a kérésem.
- Még nem adtam választ ez ügyben. – szól közbe Lord Jonas. Szigorú pillantásom miatt azonnal elhallgat. Jobb, ha vigyáz, és ezt ő is tudja. Bár elég későn gondolkodott.  
- Valóban nem, de ideje lenne, nem gondolja? – kérdezem komoran. – A türelmem lassan fogyni kezd, Lord Jonas. - közben a lánya mögé sétálok. Az öreg ledermed, a feleségével együtt. Ezt már szeretem! Végre kapok egy kis tiszteletet!
- Mit gondol Victoria? Hozzám jön, hogy mentse a családját? – hajolok közel a nő füléhez, miközben finoman belesuttogok. A kezeim pedig finoman a két vállára teszem, és megsimítom.

● Victoria&Marco ●  Compulsion engagement  ● 1067●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Marco & Victoria - Compulsion engagement Pént. Május 04, 2018 12:53 pm


Marco&Victoria
compulsion engagement

Nem akartam, hogy látsszon rajtam, de a következő napokban elment a kedvem szinte mindentől, amiért eddig oda voltam.
Tudtam, hogy az életem hamarosan gyökerestől megváltozik és egy olyan valakihez kell mennem feleségül, akitől undorodom, egy olyan családdal kell élnem, akit megvetek, majd egy olyan közegben kell léteznem, amiről igazából elképzelésem sincsen. Talán vannak elképzeléseim, ugyan, de volt egy olyan érzésem, hogy ezek a valóságot meg se közelítik.
Mindig is jót akartam tenni, de mostantól bűnözők közt fogok élni, s féltem, hogy elvesztem önmagam.
Szinte biztos voltam benne, hogy az iskolát is, amit oly’ nehezen harcoltam ki a családomnál, abba kell majd hagynom, de úgy voltam vele, hogy harcolok most is a jogaimért.
Persze, ugyanúgy bejártam az egyetemre vagy edzeni, de tudtam, hogy az életem hamarosan nem ilyen lesz.
Nem szerettem volna, hogy apám lássa rajtam, mennyire le vagyok törve a házasságom miatt, nem akartam, hogy miattam legyen lelkiismeret-furdalása, habár tudtam, hogy így is az van neki.
Mindig is úgy éltem, a családom olyan életet biztosított a számomra, amiről a legtöbb ember csak álmodhat, de még úgysem tudja elképzelni, hogy milyen az, főnemesi családban élni.
Igaz, hogy nem voltunk a királyi csald tagjai, mégis lehetséges, hogy több pénzünk volt, mint nekik, legalább is eddig. Ráadásul a rang valami olyasmi volt, amit senki nem vehetett el és amitől kiváltságosnak számit az ember egész életében.
Azt is lehet mondani, hogy amolyan burokban éltem egy csodás kastélyban, amelyhez mesébe illó kert dukált, dadákkal, testőrökkel, szobalányokkal, komornyikkal, ahol villásreggeliken, koktél partikon, lovaspólón, krokett meccseken vehettem részt.
Magántanáraim voltak és az egyetemem is az egyik legjobb magánegyetem volt az országban, ahová csak hasonló diákok járhattak, mint én. Sznobok és konzervatívak világa volt ez, és ezek a tanulók felsőbbrendűnek érezték magukat a többi embernél. Én is így nevelkedtem, de valahogy mindig is bennem volt a segíteni akarás a kevésbé szerencsés embereken, főleg  gyerekeken.
Az úgynevezett barátnőim s barátaim, hasonlóképpen hozzám sosem tudták, milyen az a szegénység, nélkülözés, ha esetleg nincs mit enni vagy nem a legmárkásabb ruhákat hordjuk,  legjobb autókkal járunk. Mégis az volt a legnagyobb problémájuk, hogy a szombati bálakba melyik tervező készítse az ruhájukat és az övék legyen a legdrágább. El voltunk a kis zongoraleckéink, lovagló óráink közt, olyan életem volt, mint valami hercegnőnek.
Egyetlen öcsém volt, de valahogy mindig én voltam a család kedvence, apám szeme fénye, aki majd valamilyen formában tovább viszi a családi örökséget.
Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy egy napon majd egy kényszerházasságban, maffia feleségként fogok kikötni.
Persze, sejtettem, ha majd eljön az ideje, hogy férjhez kell mennem, mint egy „rendes” lánynak, apám kiválaszt nekem valami jó partit, amit én is helyesnek érzek.
Mindig az volt  vágyam, hogy egyszer majd szerelmes leszek, és úgy fogok férjhez menni, de tudtam, mi a kötelességem.
Volt már pár udvarlóm, hozzám hasonló ranggal, de valahogy sosem éreztem azt a tüzet sem magamban, sem az illetőben, amire legbelül vágytam, most mégis visszasírtam őket, amikor arra gondoltam, hogy Marco Alexeev-hez kell végül hozzámennem.
Tudtam, hogy most már nem lesz itt semmi tűz, semmi vágy és szenvedély az éltemben, ami mindig bennem lappangott úri hölgyhöz nem méltóan.
Még sosem találkoztam vele és a családjával, de nem is vágytam rá, hiszen biztos voltam benne, hogy gyűlölni fogom őt és iszonyodni tőle.
Mindig is más voltam, mint a hozzám hasonló angol lady-k, mindig voltak elveim, céljaim és elképzeléseim az életről, nem csak kirakatbaba akartam lenni, így is kerültem  jogi karra és magamhoz méltóan most se látta senki rajtam a letörtséget.
Azt sem akartam, hogy másokra legyek szorulva, ha majd meg kell védeni magamat, ezért kick-boxot kezdtem el tanulni és elég jó is voltam benne.
A többi ismerős lánynak esze ágában se volt hozzám hasonló dolgokat művelni, sosem volt olyan vágyuk, hogy sportkocsit hajtsanak, vagy vadul száguldjanak egy hátaslovon, de nekem mindig olyan utópiáim voltak, hogy egyszer majd megváltom a világot. Vicces.
Most viszont ezek az álmok széttöredezni látszottak, de a mosolyom és az optimizmusom jelenleg se hagyott el.
Apám még nem jelzett vissza az orosz maffiának a válaszunkkal kapcsolatban. Azt hiszem, húzni próbálta az időt vagy valamiféle csodában reménykedett, miszerint mégsem kell nekik adni egy szem lányukat biztosítékként. Én nem voltam ennyire naiv, de inkább nem beszéltem/beszéltünk a dologról.
Apám 50. születésnapján elmentünk vacsorázni egy újonnan nyílt étterembe és próbáltunk még normális családként viselkedni, ha ez a testőrök hadával körbevéve egyáltalán lehetséges volt. családunkban ilyenkor szokás volt, hogy a nagy parti előtt csak, mi négyesben ünnepelünk a „színfalak” mögött.
Igazán elegánsnak és kifinomultnak hatott az étterem, és mi próbáltuk jól érezni magunkat. Persze minden elit étel megtalálható volt az étlapon és itallapon, amihez hozzá voltunk szokva, az étvágyam mégis minimális volt, amikor elég rakták a kedvenc lazacom.
Éppen az iskolámról és a haladásomról kérdezett apám, amiről én próbáltam lelkesen beszélni, még, ha ma kivételesen nem is voltam az, de aztán észrevettem, hogy nem is figyel rám.
Apám a bejárat felé szegezte tekintetét, arca falfehér lett és olyan képet vágott, mintha valami szörnyet látott volna belépni a terembe.
Öltönyös férfiak léptek be az ajtón, szintén testőrökkel körbevéve, ahogy mi is érkeztünk, vészjósló ábrázatuk valahogy mégis teljesen idegen volt.
Mikor meglátták a kis társaságunkat, azonnal felénk vették az irányt, s valahogy semmi jóra nem számítottam. Egy szőke hajú, komor férfi vezette őket és akkor volt egy érzésem, hogy kik is lehetnek őt, mégis reménykedtem benne, hogy tévedek...



[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Marco & Victoria - Compulsion engagement Pént. Május 04, 2018 12:30 pm

Játékosok »» Marco Axeleev és Victoria De Clare
Helyszín és szitu »» Rush étterem, London/Ismerkedés

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria - Compulsion engagement
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: