welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Drake&Lauren - Undercover Love
TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Csüt. Júl. 26, 2018 5:55 pm



Lauren&Drake
“she wasn't looking for a knight, she was looking for a sword”

Pont olyan arrogáns ez a férfi is, mint az én leendő főnököm(pontosabban célpontom). Bár elég nagy a valószínűsége, hogy ő az, és a hangjától, az érintésétől, és az említett barna szempártól egyre inkább biztos vagyok ebben, de mégsem teljesen. Mikor azt mondja, táncoljak neki, elönt a lámpa láz, és hirtelen émelyegni kezdek. Igaz, hogy táncos lányt kell alakítanom, ez a szerepen beépülve, de meg kell, hogy mondjam botlábú vagyok, és lámpalázas. Ironikus igaz? Természetesen ez nincs benne az aktámban, igyekeztem eltitkolni egész éltemben. Csak a barátnőim és pár klub tud arról, hogy Lauren Staton csak akkor képes jól táncolni – bár a jó eléggé relatív- ha benne van vagy tíz feles abból a bizonyos importált higított vodkából, amit az ilyen helyeken adnak. Abban a kevés egy órában, míg egy specialista megtanította nekem a táncot, alázattal bevallom, nem sok ragadt rám. Ezt sem mertem elárulni a főnökeimnek, hiszen annyira meg akartam kapni ezt a megbízást, és ugyan ilyen vággyal most nézek ennek a férfinek a mélybarna szemeibe. Nagyon hasonlít. Picit oldalra fordítom a fejem, miközben a parancsa ellenére nem állok neki táncolni. Így figyelem őt lassan egy percig, ha nem több, ki méri az időt. Az álarc ellenére felmérem az arcvonásait. A szakállát, az éles arcvonását, a barna szemeit, a tökéletes orrát, az ajkait…eléggé elkalandozom. Szóval vagy ő Drake, vagy tényleg ennyire jó hasonmásokat használ. Látom, hogy nem éppen lelkes a kis bambulásomból, így cselekszem. Szét akar dugni! Nem semmi! Erről a sokkos információról megfeledkeztem percekig. Mégis… miért tölt el izgalommal a tudat, hogy egy ilyen tökéletes díszpéldány magáévá tegyen? Tényleg sekélyes lettem. James Bond is csak szép nőkkel hancúrozik, ha belegondolok. Remek, ennyit a feminizmusomtól, itt egy csinos pofi álarcban és vágyom rá, holott azt sem tudom ki, csupán sejtem.
Nem is szólalok meg, csak odamegyek a lejátszóhoz, és leengedem az első számot. Two Feet - Momentum Ep című száma indul el. Felismerem. Eléggé erotikus. Mély levegőt veszek, aztán indul a szerencsétlenkedés újabb szintje. Magam sem tudom, hogyan, de táncolni kezdek neki. Behunyom a szemem, és engedem, hogy a dal vezessen, és a halvány emlékeim azokból a bulis estékről. Szépen lassan riszálom a csípőm, majd a kezeim is égbe emelem, és elengedem magam. Azonban feleszmélek, hiszen nem biztos, hogy erre a régi, bevodkázott táncomra kíváncsi, amit részegen szoktam produkálni. Szerencsére az ágy régimódi, négy oszloppal, így a rúdtánc rejtelmeit tudom alkalmazni. Pörgök rajta egyet, miközben a maszkos férfire nézek, és kacsintok is, majd a másik oszlopnál is megteszem ugyan ezt. Aztán kiengedem a hajam, miközben elindulok felé, majd a kanapéra lököm, kicsit erősebben, mint kéne. Aztán a lábai közé térdelek az egyikkel, majd a másik lábammal oldalra, a két kezem pedig megtámasztom a vállain, közelebb hajolok, és az ajkaimmal végigsúrolom az ő ajkait, de csak egy pillanat erejéig. Mégis úgy érzem, mintha azon a helyen lángolnék. Fura, pedig még meg sem csókolt. Talán túl erős a parfümöm, és már hallucinálok? Mindegy is. Nem agyalok ezen sokat, felkelek az öléből, majd a fenekem riszálva lépek párat, és az ágynál megállok, utána hátra fordulok, és újabb kacsintás. Megfordulok és végigsimítok a saját testemen, a combomtól, egészen a mellemig. Ezután kikapcsolom a ruhámon a cipzárt, amit minden szingli, egyedül élő nő megtanul egy idő után. Ezután leveszem magamról, és elővillan a fekete melltartóm, tangám, természetesen csipkéből, és szintén fekete harisnyám csipkés harisnyakötővel. Látom, ahogyan végigmér, és futótűzként lobban lángra a testem. Miért érzek így ennek a férfinek egyetlen pillantásától? Kész káosz ez már. Aztán közeledem felé, lassú, kecses léptekkel, majd leveszem a melltartóm, és neki dobom, elkapja, közben mintha halvány mosoly bújna meg ajkai között. Vagy csak képzelem? Azonban utána ahogyan végig mér, attól teljesen végem lesz, az a tűz a tekintetében, a maszk ellenére is látom. Kicsit kizökkent a showból, és beugrik, talán nem is vetkőzni akart látni, hanem táncolni? Persze az is lehet a kettőt egybe, hiszen ez lesz a munkám, és a kijelentése arról mi a terve velem… Újabb vágyhullám ér el engem, ahogyan arra gondolok, mi vár rám, de egyben szégyenérzet is. Megint. A szám lejár, én pedig egy szál csipkés tangában bámulom a férfit, a kanapén ülve, ahogyan engem néz, közben pedig a szám is lejár. Aztán nagy nehezen lépek egyet, de addigra új szám kezdődik, én viszont nem tudok lépni a lejátszó irányába, csak a férfi felé. Egy, kettő, három, négy, öt, hat… és odaértem. Előtte állok miközben ő a kanapén ülve felnéz rám, és ismét elveszek a tekintetében. Megfogom a kezét, és a csípőmre teszem, majd egyenletesen végig vezetem a hasamon keresztül a mellemig, amik már olyan kemények, hogy üveget lehetne vágni velük. Mikor megérzem ott a kezeit, halk nyögés hagyja el a számat, és a férfi szemében a tűz is, mintha hevesebb lenne. Valahogyan elégedettséggel tölt el, hogy ilyen hatást keltek benne.
Tini korom óta mondják, hogy kivételes szépség vagyok, azonban sosem éreztem magam annak. Egyáltalán nem hasonlítok a női ideálhoz, nagy mellekkel, keskeny csípővel, szőke hajjal… nekem barna haj jutott, közepes mellekkel, és bár a csípőm nem széles, de nem is keskeny, olyan pont jó azt hiszem, mégis… átlag alattinak érzem magam. Talán ezek a zöld őzike szemek, amik kicsit különlegesebbek, de ennyi. Ez a férfi mégis úgy néz rám, ahogyan már régen tette bárki is, sőt, ki merem jelenteni, hogy még senki más. Teljesen magával ragad, és vonz, és alig bírom levenni róla a szemem. Ahogyan hozzám ér, a keze érdessége, a tekintete, amivel szinte felfal, hihetetlenül beindít. Azonban azt is tudom, ez csupán egy ideál, egy álom, hiszen bárki is legyen ez a férfi, nem lehet jó ember, így egy pillanatra kitisztul a fejem, és hátrébb lépek, ami látom nem nyerte el a tetszését.
- Esetleg kér még egy számot, uram? – kérdezem zavartan, és ez most nem színészet, teljesen elvesztem.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kissing you is nice,  the rest of you is Paradise.

törvény embere
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Szomb. Jún. 23, 2018 8:32 am

Drake&Lauren

undercover love
Úgy történik minden, ahogy arra számitok és, amit előre eltervezek, vagyis a kiscsaj végül is belemegy és elfogadja az utasításaimat, persze, nem is nagyon hagytam neki más lehetőséget, ha menteni akarja a saját és az idióta Ricci bőrét.
- Azt majd meglátjuk. – jegyzem meg szigorúan, hogy azért el ne szálljon magától és attól, hogy kapott tőlem egy esélyt a klubomban, majd a csajnak is csak odabökök egyet a fejemmel, hogy távozhat, hiszen volt még ezer dolgom azon kívül, hogy ilyen piti belső ügyekkel foglalkozzak, amire az oroszok után nem számítottam.
- Leckéztessétek meg a köpcöst, ijesszetek rá, aztán várunk, mit produkál a kiscsibe. - utasítom az egyik testőrömet, mikor a lány elhagyja már az irodámat és egyedül maradok.
Az egy dolog, hogy nem ölöm meg Riccit – egyelőre – és nem bántom a nyomorult kis családját, de ez nem jelenti azt, hogy egy kis büntetés nem jár ki neki, ha ennyire szarul végzi a munkáját nálam.
Mikor végre lezárom ezt a kelletlen ügyet, nekilátok ténylegesen a valódi üzlethez, telefonokat bonyolítok le, amolyan papírmunkát végzek, amit valójában rühellek, mégis szükség van rá, ha azt akarom, hogy minden klappoljon a következő fegyverszállítmány eladásánál.
Azonban időközönként azon kapom magam, hogy ezen a harcias szépségen jár az agyam és, hogy mit fogok vele művelni az este folyamán.
Igaz, hogy ma még egyáltalán nem voltam nővel, hiszen lefoglaltak a ruszkik, de az nem jelenti azt, hogy kár azonnal nem fogatnék egy lányt, hogy szépen elrendezzem helyben, az irodában, de nekem mégis csak a kis barnáról villannak be erotikus képek, ahogy ma leveszem tőle azt, ami nekem jár.
Honnan a picsából szerzek egy maszkot? – ugrik be hirtelen a gondolat, de aztán eszembe ötlik, hogy azokban a bizonyos VIP-szobákban, amikkel rendelkezünk, bizonyosan találok egy megfelelőt, hiszen biztos vagyok benne, hogy itt rajtam kívül más elmeháborodott kanok is vannak, akik szeretik kiélvezni ez életet különböző módokon.
Igazából én magam még sosem csináltam ilyet. Valóban voltak olyan ismerőseim, akik számára nőket biztosítottam abban a hotelszobában, de én magam sosem voltam olyan türelmes, hogy odáig eljussak. Ma este mégis megteszem két okból: az egyik volt, hogy leteszteljem az iménti lányt, a másik, hogy valóban egyre jobban izgatja a fantáziámat az elkövetkező helyzet.
Szóval a megbeszélt időben ott is vagyok a hotelben és belakva azt a bizonyos szobát, magamra veszem a maszkot, amit sikerült is szereznem a klubban.
A fekete öltönyöm mellé még passzol is az egyszerű, fekete maszk, ami megadja nekem a kényelmet is, hogy zavartalanul megdöngessem ezt a vérmes és dögös kiscsajt, aki képen mert engem törölni.
Szerencséjére időben érkezik és szemmel láthatóan nagyon is kitett magáért, már ami az öltözködést illeti.
Piros feszülős ruhája, a sminkje és a feltűzött hajkoronája, szinte azonnal felizgatnak.
Már magam sem tudom, hogy már csak a látványtól, mikor álltam ennyire készen odalent, de tény volt, hogy az ágy előtt egy kényelmes karosszékben várva rá, a farkam szinte azonnal jelzi, hogy mit akar.
A tökéletes teste, a kecses mozdulatai és hosszú lábai mind arról árulkodnak, hogy ma extra élményben lesz részem, habár voltak már olyan tapasztalataim is, hogy egy szép nő tulajdonképpen azt sem tudta, hogy vegye a szájába a farkam, s magamnak kellett kézbe venni az irányítást.
Szóval a szexi külső még nem minden, egy nőtől elvárom, hogy legyen benne kurázsi, tűz, szenvedély, ha engem akar kielégíteni, ne csak széttegye a lábát, ha már időt szánok rá. Ráadásul az állóképességem se mindennapi, szóval biztos lehet benne, hogy ma este jól meg lesz dolgozva.
Az első magabiztos léptek után, egy kis bizonytalanságot és izgatottságot vélek felfedezni rajta, ahogy felém közelit, majd mikor egyáltalán nem számitok rá, a lány megszédül és a karjaim közt köt ki.
Csak remélni tudom, hogy most nem ájul el nekem, hogy aztán a padlóról szedjem össze, hiszen akkor bizonyosan nem tudja úgy teljesíteni a feladatot, ahogy azt elvrom tőle.
Közelségétől én még jobban beindulok, és szerencsére aztán össze is szedi magát, s visszazökken a csábító démon énjébe, ami kissé jobban tetszik nekem.
- Azt mertem remélni, hiszen ezért vagy itt. – szólalok meg sajátos utasító hangnememben, mikor megjegyzi, hogy ma este azért van itt, hogy nekem tegyen eleget és a szolgálatomra legyen. Naná, hogy megteszed!
- Meghiszem azt. Van egy pár. – jegyzem meg ördögi képpel, amikor végre helyen vagyunk és rákérdez, hogy van e számára valami különleges kérdésem. Azt el se tudja képzelni, hogy mennyi lenne, de azt neki nem kell tudni. Most csupán az a dolga, hogy kövesse az utasításaimat és tegye a dolgát, mint egy jó kislány. Habár tőlem játszhatja a rossz kislányt is, csak érje el nálam, hogy ma ne unatkozzak!
-  Táncolj nekem! – adom ki első utasításomat miközben majd felfalom őt  szememmel. A szobában arra is van lehetőség, hogy zenét kapcsoljon magának, hát szabad a pálya számára.
- A végére pedig engedd szét a hajad, bele akarok túrni, amikor megduglak. – teszem még hosszá vágytól és talán gonoszságtól csillogó szemeimmel. Azt akarom, hogy tudja, mi lesz a sorsa ma éjszaka akár hajnalig.



▲ 797 ▲

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kód:
Nobody can give you freedom. Nobody can give you equality
or justice or anything. If you're a man, you take it.
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Kedd Jún. 19, 2018 11:48 pm



Lauren&Drake
“she wasn't looking for a knight, she was looking for a sword”

Azt hiszem a szó, amit keresünk (az előbbi „elcsesztem” után) hogy kihívás. Azzal kell ugyanis szembe néznem hála a csúnya baklövésemnek. Egy pillanatig még érzem is a győzelem ízét, hogy sikerült őt meggyőznöm, de aztán szabályosan kinevet, és gúnyolódik rajtam. Igaz, mégis mit vártam? Ő Drake Bolton, az a férfi, akinek olyan a bűnlajstroma, mint más maffiózó családoknak tíz év alatt. Nem hiába volt őt nehéz megtalálni. Egy gonosz, sunyi, számító, de sajnos okos szemétláda. Azonban másvalami is: Vonzó férfi, amit a testem azonnal észrevett, mikor közelebb húzott magához, és illetlenül végigsimított a combomon. Ha nem viselkedik ilyen seggfej módjára, talán még el is olvadok a karijaiban. Mégsem örülök, hogy ilyen lekezelő. Ide tényleg jól kell tudni színészkedni, szóval megjátszom az ijedt, félénk lányt, miközben legszívesebben képen törölném. Sajnos a fejemben olyan kép is létre jön, ahol inkább rávetném magam, és letépném az ingét, de ebbe most nem akarok belegondolni, így gyorsan elhessegetem, már amennyire megy. Ezt pedig újabb hideg zuhany követi, és pír percig fel sem fogom, hogy mit kell tennem, csak robot módjára elveszem az asztalról a borítékot, és a hotelszoba kulcsát. Ahogyan említettem: Kihívás! Arra fel voltam készülve, hogy Vele lefekszem, és elcsábítom, a bizalmába férkőzöm, de arra végképp nem, hogy vadidegenekkel is megtegyem. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja az illető, akihez küld hogyan néz ki. Tudom ez felszínesen hangzik, és sosem voltam az a fajta, aki a külsőt részesíti előnyben, de semmi kedvem nem volt kiéhezett középkorú kopasz kövér pasikkal henteregni az álcám miatt. A munkám miatt sem tenném meg. Egy pillanatra elgondolkodok, hogy vajon akkor is vállaltam volna az ügyet, ha Drake Bolton nem így néz ki? Hiszen én találtam rá, láttam az arcát… Nem nagyon van időm ezen sokat gondolkodni, mert Drake Bolton tekintetével találom szemben magam, én pedig zavartan felnézek rá. Ez már nem színészkedés, tényleg zavarban vagyok.
- Menni fog, uram. – felelem elcsukló hangon. Uram? Mi ez a kicseszett Szürke ötven árnyalata? Hirtelen azt kívánom bárcsak egy filmben lennénk, én pedig csak külső szemlélőként látnám ezt a katasztrófát, ami éppen készülődik. Valamit ki kell találnom, de gyorsan. Még percekig farkas szemet nézek a férfivel, aki életem eddigi legnagyobb kihívását jelenti számomra, pedig csak ma kezdtem. Vajon meddig ragozható még a nők megalázása ennél a férfinél? Jobb nem belegondolni…
- Nem fog csalódni bennem. – teszem még hozzá, közben pedig igyekszem kieszelni egy tervet, mégis hogyan úszhatnám meg a kamatyolást ezzel a rejtélyes idegennel, aki ha Drake Bolton barátja nem lehet sokkal különb nála.  

***

Mikor kiérek az irodájából, azonnal felfutok a tetőre, és telefonálok egyet azzal a szerkentyűvel, amit kaptam a kapcsolattartásra. Egy rúzs volt az, de közben egy apró telefon. Hát nem zseniális? Mindig is azt hittem, hogy ezek a kütyük a James Bond filmekben léteznek csak, erre tessék. Jennifer beleszól, hangja aggódó.
- Milyen az idő odaát? – kérdezi.
- Borús, nagy vihar közeleg. – válaszolom, és tudja, ez a kódunk arra, ha gond van.
- Mi történt?
- Le kell feküdnöm egy vadidegennel, hogy bevágódjak a főnöknél. – válaszolom. Azt az apróságot inkább kihagyom, hogy én magamnak okoztam ezt a bajt azzal, hogy nem gondolkodtam.
- Ez miért lenne gond? Erre vállalkoztál. – feleli komolyan. Most a főnökömmel Jeniferrel beszélek, nem a barátommal. Mindezek ellenére rosszul esik, amit mond. Tényleg erről szólna a munka? Ekkora árat fizetünk azért, mert a világot védelmezzük?
- Ezt úgy mondod, mintha csak arról beszélnénk, hogy mit fogok felvenni egy buliba. Le kell feküdnöm valakivel. – válaszolom halkan, és közben körülnézek az üres tetőn, hogy nem e hall valaki. A szél a hajamba kap, és pár perccel később esni kezd. Remek, igazán.
- Tedd meg, és akkor hívj, ha igazán gond van. Kapcsolat vége. – mondja Jennifer, én pedig magamra maradok az esőben, a borús gondolataim közepette.

***

Háromnegyed tízkor már ott is vagyok a hotelben. A recepciós azonnal tudja hová vezessen, miután megmutatom a kártyát. Úgy néz ki itt így megy ez. Közben érzem, ahogyan a szívem a torkomban dobog, és egyszerre izgulok, félek és van hányingerem ettől az egésztől. Kellett nekem az MI6… már visszasírom a Scottland Yard egyszerűbb éveit. Ott is sok fájdalommal, és gonoszsággal kellett szembenéznem, de nem kellett a testemet áruba bocsájtani azért, hogy embereket védjek. Jelen pillanatban inkább kapnék egy golyót, mint ezt az éjszakát ezzel a vadidegen gengszterrel, bárki is legyen. A folyosókon vannak tükrök, így egy pillanatra ismét végignézek magamon, és a kihívó ruhámon. A fekete csipkés álarc, a vörös ruha, és a magas sarkú - amiben szinte lehetetlen járni – az, amitől tényleg olcsónak érzem magam.  A dekoltázsomról nem is beszéljünk. A ruha szűk ugyan, de könnyen feltolható, -bizonyos cél végett -  bár kétlem, hogy sokáig kéne viselnem. A hányinger egyre jobban erősödik bennem, egészen addig, amíg be nem kísérnek a szobába, és meg nem látom a férfit álarcban. Nagyon hasonlít Drake Boltonra, hiába az álarc. Szóval vagy ő az – és ez egy teszt – vagy pedig az egyik hasonmása, akivel megtéveszti a törvény embereit. Talán ez az illető extra fizetsége, maiért vásárra viszi a bőrét érte. Valami oknál fogva, mikor meglátom ezt a titokzatos idegent szivarral a kezében, whiskyt iszogatva megnyugszom, és én magam sem értem miért. Talán mert Drake Boltonra emlékeztet? Vagy mert látni rajta, hogy jóképű férfi? Szóval ennyi elég is nekem ahhoz, hogy simán lefeküdjek vele? Ennyire fontos nekem a külső? Bármelyik válaszba is gondoltam bele, elkapott a szégyen, és hirtelen úgy éreztem forog velem a világ. Annyira még van erőm, hogy odamenjek a férfihez, és éppen mikor már elesnék, belé kapaszkodom, és a karjaimban találom magam. Felnézek azokba a mélybarna szemekbe, és hirtelen deja vu érzésem lesz, mintha már láttam volna, ezt a szempárt, és éreztem volna ezt a bizsergést. Az is lehet, hogy csupán bemesélem magamnak, sőt, könnyen meglehet. Vajon melyik verziót szeretném igazán? Hogy Drake legyen, vagy egy idegen? Elvégre Drake Bolton a célpontom, de nem árt, ha elbűvölöm pár emberét, hogy hasznos információkat tudjak egy napon kihúzni belőlük. Csak kár, hogy ennek ilyen ára van. Másfelől ha Drake az, nem kell mással lefeküdnöm, és a mai éjszakával kezdetét veheti az elcsábítása…
- Elnézést. – szabadkozom az ájulásom miatt, feleszmélve zavaros gondolataimból.
- Ma éjjel én leszek a szolgálataira. – válaszolom még mindig a szemeibe nézve. – Esetleg van valami különleges kívánsága, Uram? – kérdezem zavartan, és most sem színészkedek. Zavarban vagyok a gondolatimtól, és ettől a helyzettől.  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kissing you is nice,  the rest of you is Paradise.

törvény embere
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Kedd Május 29, 2018 12:52 pm

Drake&Lauren

undercover love
Úgy hiszem, már ősidők óta megszoktam, hogy az emberek rémülettől megtelt tekintettel, megtörten, bizonytalanul tekintenek rám.
Azt hiszem, apám emberei már tini koromban félek tőlem, de ez az egész agresszív misztikum, ami engem körülölelt, akkor csúcsosodott ki, amikor apám meggyilkolta az anyámat, amit kényszerített, hogy én magam is  végignézzek.
Mondjuk, anyám megérdemelte az egészet, hiszen meg akart tőlük lógni egy beépült zsernyákkal, engem pedig hátrahagyott volna ebben a sötétséggel megfertőzött világba. Hát, megkapta, amit akart, ő örökre eltűnt, én pedig nem, hogy a sötétség és gonoszság világában maradtam, hanem egyenesen én lettem a királya.
Mikor apám meghalt, pontosan olyan életem lett, mint egy uralkodónak, mintha megkoronáztak volna, azzal a különbséggel, hogy amellett, hogy mentes voltam a nemességgel járó mindenféle korlátozottságtól, engem nem csupán a rangom miatt szolgáltak, hanem  a tetteim miatt.
A félelem. Igen, a félelem volt ennek a legfőbb oka, pontosan tudtam, viszont én hittem abban, hogy ez a félelem irányítja az egész világot. Ha valaki fél, azt könnyű irányítani és minden ember félt valamitől, egyedül én nem.
Biztos voltam benne, hogy azért működik ilyen jól a szervezetem, mint egy jól megolajozott kerék, mert az embereim, tudták, mire vagyok képes, ezért bármi áron elvégezték a feladatukat vagy a pénz, vagy a szeretteik, a testi épségük vagy éppen a nyavalyás életük miatt. Nem számit, a lényeg, hogy végezzék jól a rájuk bízott feladataikat.
Most pontosan ezt a félelmet és irányíthatóságot látom Ricci és a lány szemében is. Fogalmuk sincs, hogy mi vár rájuk, csak azt tudják, hogy hibáztak, amiért meg kell bűnhődniük illetve helyre kell hozniuk a hibájukat.
Utáltam, ha hibás láncszem van a gépezetemben, azt azonnal likvidáltam, de még ennél is jobban gyűlöltem az árulókat. Azokat képes voltam a saját kezemmel megnyúzni, ha arról volt szó.
Azonban voltak emberek, akikben láttam valamit és eme feltételezéseim általában beigazolódtak és ez ilyen tagok mindig jó embereimmé váltak az idő során.
Minél kisebb láncszem volt valaki az én jól működő gépeztemben, annál nagyobb volt benne a félelem, viszont minél közelebb állt valaki tűzhöz, annál nagyobbat tudott koppanni.
Szóval, a BIZALOM, ami fontos fogalom lesz az elkövetkező cselekményekben, mondhatni a kulcsszava a további történetnek…
Számomra a bizalom volt a legfontosabb emberi kötelék, ami létezett, melyet a félelem útján kovácsoltam ki magamnak. Azt hiszem más emberi kötelékben már évek óta nem volt részem. Mikor apám még élt, ott volt némi tisztelet vagy inkább megfelelni akarás irányába, de mára már nincs senki, akinek el kellene bármivel is számolnom, csak saját magamnak. Az én lelkiismeretem pedig nagyon sokat elirt.
Jelen pillanatban az ijedt szemű lány arcát figyelem és azon gondolkodom, hogy ő melyik fajta: akinek érdemes adni még egy esélyt vagy az, akinek rögtön mennie kell és örülhet, ha élve elhagyja a házat?
Persze, megszólalni nem mer, amíg nem engedélyezem neki és teszi a dolgát, ahogy azt én parancsolom neki, ezáltal közelebb lép hozzám.
A tekintete, ahogy felnéz rám, van benne valami furcsán ismeretlen és talán valami, ami vonz, de ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegetem, hiszen ő is csak egy kis senki, mint a legtöbb nő a klubban.
Persze, ahogy azt meg is jegyeztem, csinos, sőt, több annál, nagyon dögös kis csaj, akit, ha marad, természetesen én is ki fogok próbálni, de biztos voltam benne, hogy a  szexéhes álló farkú barmoknak is ki fog esni a szemük, ha ő táncol.
Szinte azonnal megígér nekem mindent, mint a legtöbb kurva itt, de most nekem ennél több kell. Egy olyan nővel állok szemben, aki képes volt képen törölni a főnökét, azaz engem, de egyben olyan is, aki képes megvédeni magát, ha kell.
- Hm. - hümmögök csak párat, mikor egészen közel tapad hozzám s olyan tekintettel néz rám, mint aki rögtön azt akarj, hogy menten megdugjam. Nem mintha ez nem állt volna szándékomban, amikor csak akarom, de nálam ez nem így működött. Nem más irányított, csakis én irányihattam és ez effajta női bájolgás rám nincs hatással.
Mondjuk ez már nem volt elmondható a farkamról, odalent, de annak különben is elég nagy igényie voltak mind a mennyiséget, mind a minőséget illetőn.
Szó nélkül bámulom, amikor egyszerűen csak kibújik könnyed, ruhájából, majd egész testén végigbámulok, ahogy átadva magát nekem, ott topog előttem a csipkés fehérneműjében.
Kétséget kizáróan dugnivaló a csaj és meglepő módon be is indulok rá, mint aki nem látott pinát egy éve,
Majd mikor kezeivel végigsimít mellkasomon, elkapom mindkét kezét  a csuklójánál fogva, majd közelebb rántom magamhoz és még mindig szótlanul, sejtelmesen nézek  szemébe.
Tovább hallgatom a mindent odaígérő szavakat, amit persze az előbb említett félelemből tesz, majd közben két kezemet combjára helyezem és végigsimítok annak puha bőrén.
Farkam közben ismét  fülembe kiállt  kielégülést várva, és én ezt az érzést elfojtva tovább haladó kezeimmel, erőteljesen megmarkolom a lány formás fenekét.
Még pár pillanat erejéig gonoszul mélyedek két gesztenyebarna szemébe, aztán gonoszul felnevetek és elengedem őt.
- Ennyi? Most komolyan? Ezt aztán az ajánlat! - kérdezem még midig az előbbi gonosz vigyorommal, de aztán hirtelen elkomolyodok.
- Megengeded nekem, hogy megdugjalak? – „ámulok” felvont szemöldökkel, majd összeszorítom ajkaimat és pár perc hatásszünetet tartok.
- Ezzel nem mented meg Riccit és családját, ugye, tudod? - rázom meg a  fejemet megdorgáló tekintettel miközben kerülök egyet az asztalom körül a hamutartóig, hogy elnyomjam, a félig magában leégett szivaromat.
- Ha ő nem világosított fel téged, akkor majd én. Én itt minden lányt akkor, ott és annyiszor dugok meg, ahányszor akarok. A tulajdonaim vagytok. Legyen ez a ház szabálya, ha nevezni akarjuk valahogy. Ha itt akarsz dolgozni, ezzel neked is tisztában kell lenned. - magyarázom neki már némi szigorral és komolysággal.
- Szóval ez így nem elég jó ajánlat. - csóválom csak ismét meg fejemet miközben már az italpult felé lépkedek, hogy egy erős whsky-t töltsek magamnak. Na, nem azért, mert szükségem lenne rá, csak, mert szeretem. Az orosz vodka hatása amúgy is kezd elszállingózni a szervezetemből.
- Kapsz tőlem egy feladatot, és ha megfelelsz, akkor maradhatsz, rendben? - folytatom egy inkább csak költői kérdéssel a monológomat, habár nem érdekelt, hogy akarja e vagy sem, meg kell tennie.
- Van nekem egy jó barátom, aki kicsit furcsa… illetve furcsa szokásai vannak, de nem érdekel, mert számomra nagyon hasznos és különleges dolgokat szerez meg. Nos, ezt a borítékot kell neki holnap este elvinned úgy, hogy bele nem nézhetsz. - mondom is már az utasításomat és közben egy fehér borítékot csúsztatok a lány felé az asztalomon, mikor már az italos pohárral  a kezemben visszasétálok.
- De ez nem minden. – tartom fel a magasba mutató ujjamat.
- Ez  a barát imádja a szép lányokat és én ilyen szép lányokat szoktam neki kedveskedni egy-egy éjszakra. Ma este pont valami különlegeset kért. - kacsintok a meglepődött lány arcába, de reméltem, hogy elsőre is felfogta, miről beszélek.
- A pasas maszkot visel, és nem szereti, ha felismerik az arcát, ezért magának is tilos azt levennie. Viszont amit muszáj: egy erotikus táncot bemutatni neki, aztán a kívánsága szerint dugni vele. Menni fog ez? - kérdem rideg, kimért tekintettel, mert nem szeretem, a kárba vesznek a szavaim és az információm.
- Itt a hotel neve és a szoba belépőkártyája, amivel este 10-kor be tud menni a szobába. - fejezem be a feltétel elmagyarázását, amiért nálam dolgozhat, illetve ha hibátlanul elvégezni.
- Mondanom se kell, hogy az egész csak akkor ér, ha az ügyfél is elégedett. - mondom neki összeszűkült szemekkel, mert nem egyszer volt már, hogy a haverom nem volt elégedett egy-egy ribivel. Habár ez a csaj nem ezért lett felvéve, most mégis ezt kell tennie a kedvemért.
- Nos, még egyszer megkérdezem, menni fog ez? - nyomatékosítom meg a kérdésemet, majd kezét figyelem, hogy elveszi-e az asztalról a borítékot és a kártyákat.
Ő persze, azt nem tudja, hogy a leragasztott boríték üres, az a bizonyos ügyfél pedig én magam leszek. A hangsúly még mindig a bizalmon van: mit képes megenni a munkájáért és főleg értem?


▲ 1284 ▲

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kód:
Nobody can give you freedom. Nobody can give you equality
or justice or anything. If you're a man, you take it.
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Csüt. Május 24, 2018 12:58 am

Drake&Lauren
She wasn't looking for a knight, She was looking for a sword
Azt hiszem azt a kifejezést keresem, hogy „ elcsesztem”. Nagyon, de nagyon! Hatalmas bajba kerültem, és ha nem lenne elég, hogy elrontottam az első benyomást, még valakit bajba is hoztam. Igaz, hogy Mr. Ricci is csak egy gengszter volt, de Drake Boltonhoz képest egy szent. Ez a férfi, Drake… volt benne valami, ami miatt nem csupán ijesztőnek, de vonzónak is láttam, és ez maga volt a nagy betűs GOND! Nem lenne szabad úgy gondolnom rá, mint helyes pasira. Ő a célpontom, és egy szörnyeteg. PONT, ENNYI! Persze nekem fel kellett pofoznom, hogy nehezebb dolgom legyen, miért is ne szerencsétlenkednék ügynökhöz nem méltóan. Ahogyan a szemeimbe nézett dühösen, attól kirázott a hideg, és megint csak nem a rossz értelemben. Vonzó férfi volt, igen, és talán még jól is jön ez a kis szikra, hiszen be kell épülnöm ide, és egy női báj sok férfi fejét elcsavarta már. Én miért ne tehetném meg vele?
Az irodája előtt várakozok, miközben bent üvöltözik a szerencsétlen Mr. Riccivel, mindent hallok a dübörgő zene ellenére is. Mikor kinyílik az ajtó, a pasi szinte falfehér, és körülbelül egy tengernyit izzadt.
- Sajnálom. – felelem neki, de meg sem hall, csak szinte magát vonszolva, és a homlokát törölgetve halad el mellettem.
Bolton emberei bevezetnek, és mikor beérek, megint elkalandozik a tekintetem ezen a zsarnokon. Hm, nagyon jól néz ki hátulról is, mérem végig feltűnően, és mikor észreveszem, hogy megfordul, komoly, ijedt arcot vágok hirtelen. Hát ezért az alakításért már most Oscar járna… A legszívesebben képen törölném ismét ezt a pasit, és lecsuknám egy életre, megérdemelné. Azonban mikor újra a szemeimbe néz, még azt is alig hallom meg, hogy „csinos darab” lettem. Az ilyenért szoktam férfiakat orrba vágni. Ezt most azonban nem tehetem meg, tartanom kell az álcám, Bolton kegyeibe, és bizalmába férkőzni, és bizonyítékot szerezni ellene. Nem éppen könnyíti meg azt, hogy helyesen cselekedjek, mert már buta liba kategóriába is sorolt a kevés ész szövegével, és nagyon erősen koncentrálnom kell.
Ezután rám parancsol, hogy menjek közelebb, én pedig engedelmeskedem. Rám fújja bunkó módon a cigaretta füstöt, és újabb önkontroll kell ahhoz, hogy ne tegyek semmi ostobaságot. Most már nem szúrhatom el. Persze jön a szokásos fenyegetéseivel, de igyekszem továbbra is színészi tudásom villantani. Azonban mikor azt mondja, hogy mit vagyok hajlandó megtenni Ricci életéért, valamint a sajátomért, egy pillanatra ráébredek, mégis mibe keveredtem. Erősen kétlem, hogy Gwen énem állása forog kockán, és nem az élete. Szóval eldobom az érzéseim, az indulataim, a kétségem, mindent, és beépülök. Nincs más választásom. Büszke lennék magamra? Nem, de ez a munkám, erre vállalkoztam. A jó cél érdekében sok mocskos dolgot meg kell majd tennem, és akkor erre a pillanatra valószínűleg csak mosolyogva, esetleg egy nagy sóhajjal gondolok vissza. Nem kell ítélkezni, igazán a következő események miatt, ahogyan említettem, ez a munkám része.
- Mindent megteszek Önnek, amit csak szeretne. – felelek neki elveszve a szemeiben, felnézve azokba, és egy pillanatra tényleg elkalandozom. Sajnos nincs már tenni valóm, csak összefeküdni vele. James Bond is lefeküdt a gonosz ribanc kémekkel, én miért ne tegyem ugyan ezt? Csak éppen a fő gonosszal teszem. Kicsit más, de ez van.
- Ezt pedig szeretném bebizonyítani. – válaszolom neki, majd leveszem magamról az alig valamit takaró ruhám. A háta kivágott, így cipzárja sincs, elég csak kibújnom belőle. A vörös csipkés alsóneműm azonnal előbukkan, amint leveszem a ruhám, és közben igyekszem továbbra is koncentrálni. A legijesztőbb az egészben, hogy undorodnom kéne ettől a férfitől, mégsem teszem. A vágy, szinte felemészt belülről, ha belegondolok abba, hogy vajon milyen lehet az ágyban. Biztosan nyers, és vad, és nagyon érti a dolgát. Erről ennyit Lauren! Komolyan ennyire kiéhezett lennék? Még egy ilyen szemétládára is beindulok? Úgy néz ki.  
Viszont nem szabad gyengeséget mutatnom, egy percig sem, így flörtölök vele tovább, és végigsimítok a mellkasán, miközben mélyen a szemeibe nézek.
- Szerintem meg tudunk egyezni úgy, hogy MINDENKI jól járjon, FŐNÖK. – emelem ki a két szót, nyomatékosítva elszántságom. Azt hiszem, ennyi bűn után, amit el fogok követni az ügy érdekében, sokat fog kelleni templomba járnom, és meggyónnom a bűneim, mert lesz belőlük bőven. Azt senki sem mondta, hogy az ártatlanok védelmezése könnyű feladat. Valakinek azonban meg kell tennie, talán így majd bűnbocsánatot nyerek.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kissing you is nice,  the rest of you is Paradise.

törvény embere
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Kedd Május 15, 2018 1:46 pm

Lauren & Drake
Már napok óta tárgyaltam az oroszokkal egy kokainszállítmány ügyében, és bevallom, már kibaszottul elegem volt belőlük. Abból, hogy olyan nagyra tarják magukat, mert az orosz maffia sokkalta szerteágazóbb és nagyobb az angolnál, untam már a vízízű vodkájukat és a rohadt savanyú uborkájukat, mégis tárgyaltam velük és a vodkát is vedeltem.
Távol álljon tőlem, hogy meghunyászkodok bárki előtt, de azt is tudtam, hogy mit kell tennem, azért, hogy elérjem, amit akarok.
Hiába voltak ismertek az egész világon, mégis velem akartak üzletelni, hiába éltek meg bárhol, mégis tiszteltek engem és az egész családomat is.
Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a családom elérje azt a szintet, ahol most van és azt kell, hogy mondjam, én voltam az, ki ezt az egészet a csúcsra vitte. Nagyban gondolkodtam mindig, a céljaim magasan a fölött voltak, amiket az apám céljául állított, vagy annak az apja, az ükapám és így tovább.
Nem csak a városban és az országban akartam kivívni tiszteletet és hatalmat, hanem más országokban is, sőt még az Amerikai Egyesült Államokat is megcéloztam.
Szerencsére mára már a legjobb kapcsolataim, a legjobb embereim és rengeteg pénzem volt.
Még mindig a oroszok által szállított kábítószer volt a legnagyobb üzlet és ezzel kaszálhattam a legtöbbet, de ők ennek ellenre még mindig kapzsik voltak és sokkalta több pénzt akartak tőlem, amit adni tudtam. Én meg persze kevesebbet akartam adni, hogy több maradjon nekem, ráadásul tudtam, mennyit érek és mennyit ér a pénzem.
A legfeltűnőbb különbség az volt köztünk, hogy amíg ők birka módjára ragaszkodtak a hülye szokásaikhoz, addig én reformálni és innoválni akartam és tudtam is.
A lényeg az, hogy lassan, de biztosan sikerült kiegyezni egy olyan árban és mennyiségben, ami mindkettő kartell igényeit kielégíti,, de kellett még egy kis puhatolózás.
Persze, folyamodhattam volna durvább módszerekhez is, de egyelőre nem akartam. Nem minta tartottam volna bárkitől vagy bármitől is, de ha tovább durvul a helyzet, akár háború is alakulhat ki a két szervezet között, az pedig csak árt az üzletem felvirágoztatásnak.
Kisfiú korom óta arra voltam nevelve, hogy egyszer én veszem át ezt a „birodalmat”, így annak ellenre, hogy mindig agresszívan határozott, követelőző, irányítás- és megalomániás voltam, képes voltam fegyelmezett is lenni, ha az állt a család érdekében.
Amint apám meghalt, tudtam, hogy mit kell tennem és be is vált, mert mára már mindenki a tenyeremből evett és az én seggemet nyalta. Tudom, ez gyakran abból a félelemből fakadt, amit irántam éreztek, de ez egyáltalán nem zavart. Sőt, szerettem, élveztem, ha az emberek félnek tőlem. A mai világban a félelem a legnagyobb hajtó erő, ami befolyásolja az emberek viselkedését. Én nem féltem semmitől, ebből gondolom, hogy belül nem is vagyok ember.
Szóval, míg Londonban én voltam az, akitől mindenki rettegett és akinek nem mertek ellenszegülni, addig a ruszkikkal bratyiztam, legalább is azt mutattam feléjük.
Napok óta együtt ittunk és buliztunk, hiszen ez is a közös üzlet része volt, de úgy éreztem már, hogy egy kicsit ki kell szelőztetnem a fejemet tőlük és visszavonulni. Így tehát hol is találhattam volna meg önmagam, mint a saját klubomban a Vicious Circle-ben?
Ez volt az én igazi királyságom, otthonom. egy hely, ahol én voltam a király és az alattvalóim lesték minden mozdulatom. Egy éjszakai klub és egy kaszinó köntösébe bújtatott bűnszövetkezet, ahol minden perverz és mocsokkal teli lélek megtalálja a saját szórakozását. Nők, drogok, pénz és szerencsejáték, itt minden megtalálható volt, all in one.
A klub bejárati részénél egy fiatalos diszkó klub volt található, majd ebből nyílt egy szexi hangulatú sztriptíz bár, ahol még kurvákat is lehetet fizetni nálam. Persze csakis a legjobb táncosos lányok és ribancok voltak megvásárolhatók nem kevés pénzért.
Aztán következett a kaszinó részleg, ahol a sok idióta rengetek pénzt hagyhatott nálam, végül pedig volt egy VIP-részleg, ahová csak bennfentesek juthattak be és ahol sokkal nagyobb tétekben folyhatott a játék, ill. juthattak kábítószerhez a törzsvendégek.
A legtöbb üzletemet a klubbon belül zavartam le, habár volt rendes irodám is, például fegyverügyleteim nagy része is itt bonyolódott le, illetve csak annak megbeszélése. A komolyabb üzletek általában elhagyatott raktárépületekben folytak, ahol könnyen meg lehetet lógni a mocskos zsernyákok elől, ha úgy adódott. Igen, pont, mint a filmekben.
Habár sikerült előlük elég jól elrejtőzni és biztos voltam benne, hogy a rendőrök 90%-a azt se tudta, hogy ki vagyok, de legalább is nem volt biztos benne.
A mai napom úgy nézett ki, hogy egy kis időre ott hagytam az orosz üzletfeleket és visszatérvén félrészegen a klubba, le akartam ellenőrizni, hogy távollétem alatt minden rendben ment e.
Persze a temérdek alkohol hatására a klub részlegben kötöttem ki, és mikor végeztem az ellenőrzéssel, úgy éreztem, megőrülök, ha valakit nem húzok fel a farkamra vagy legalább is nem cuppant le egy dögös táncos lány vagy kurva.
Na, nem mintha nem kaphattam volna meg akármelyik civil nőt csettintésre, de az utóbbi időben jobban szerettem ezeket a könnyű nőcskéket, akik valóban lesték minden rezzenésem és csak azért voltak, hogy engem profi módon kielégítsenek. Nem beszéltek, nem követelőztek, nem hisztitek és nem akartak tőlem emberi kapcsolatot, csak oda tartották a lucskos kis puncijukat vagy mást, hogy úgy élvezzem ki őket, ahogy csak akarom. Általában bizony alaposan megdolgoztattam őket. Aztán nyugodtan eldobhattam őket, mint egy rongyot, utána jöhetett a következő.
Nem volt szokásom ugyanazt a lányt felpróbálni kétszer, ahhoz valakinek nagyon jónak és különlegesnek kellett lennie, még úgy is, hogy nálam a legjobb nők voltak, és akik a legjobban érették a  dolgukat.
Szóval, ahogy így járkáltam a klubban testőreimmel körülvéve, megpillantottam hátulról először csak egy kibaszott jó kerek feneket, majd csak aztán csekkoltam le, hogy egy barna hajú táncos lány a fenék boldog tulajdonosa.
Hm, ez éppen jó lesz nekem mára, ezt a segget akarom megkapni, így gondolkodás nélkül mögé lépek, majd egyik kezemmel elkapom karcsú derekát, míg másikkal erősen a fenekébe markolok.
Már éppen készülök a fülébe súgni az utasítást, hogy azonnal álljon rendelkezésemre a VIP-részlegben, de ekkor váratlan meglepetés ér, ami alatt értem azt, hogy a csaj csak úgy egyszerűen felpofoz engem. ENGEM, a saját szórakozóhelyemen, akitől a kiképzett emberek rettegnek, aki képes pusztakézzel ölni, és kinek ez halálos sértést jelent.

Már az idejét sem tudtam megmondani,  hogy mikor ütött meg valaki utoljára. Talán még az apám fiatal koromban, amikor elbasztam valamit, de később ő is megtanulta,  hogy velem ezt nem lehet csinálni. Mindenki tudta, hogy egy ilyen tett nálam halállal jár, már nem egyszer tört el így valaki keze vagy csak egyszerűen lepuffantottam.
Ekkor már a csaj is felem fordult, majd vele együtt ez a nyomorult Ricci is, aki akkor veszi fel a lányokat,  ha én házon kívül vagyok.
Egy ijedt, sötét, amolyan őzike szempárral tálalom magam szemben és hiába vagyok mérhetetlenül dühös, pár másodperc erejéig szótlanul meredek rá.
Pillanatnyi blokkomból Ricci nyüszítő hangja zökkent ki, amit jelenleg nem bánok, hiszen elszámolni valóm van velük. Mindkettővel. Ricci nagyon jól tudja, hogy nem tűröm a hibákat, de az ekkora bakikat meg végképp gyűlölöm, és nem fogom annyiban hagyni a történteket. Az is megfordult a fejemben, hogy itt helyben kinyuvasztom ezt a hájtömeget, de végül is győzött az önuralom, legalább is egy időre.
- Mégis, hogy merészeled, te lány? - szólalok meg kimértem, mégis gyilkolni készülő tekintettel miközben kicsit közelebb lépek a kis barnához, mint egy űzött prédához.
- Ki vette fel ezt a nőt? - kérdem inkább csak költőien, szétnézve, emelt hangon, hiszen nagyon jó tudom, hogy ki volt az az idióta, aki nem hosszú jövő elé néző személyt hoz a szórakozóhelyemre, hiszen nem tűrök meg itt olyat, aki ekkora sértést követ el ellenem.
Persze mindketten olyan ijedt képpel bámulnak rám, mint akik éppen az életüket féltik és nagyon is jól teszik, hogy rettegtek, ha már mindketten ekkora idióták.
- Ricci, te barom! Indulás azonnal az irodámba, ha nem akarod, hogy itt lőjem szét a nagy és üres fejedet mindenki előtt! - ordítok már az emberemmel, aki szinte azonnal, parancsszóra ugrik. Lehet, hogy még össze is csinálja magát félelmében, bár ajánlom neki, hogy ne most.
Persze nem mer előttem megindulni, így arra vár, hogy én induljak meg előre a hátsó VIP irodák irányába, de ekkor fordítok egyet fejemmel a lány felé, mintha csak most jutott volna eszembe egy ötlet.
- Vezessétek őt is az iroda elé, majd hozzátok be hozzám, ha végzek Ricci-vel. - parancsolom meg az embereimnek úgy téve, mintha a csaj ott se lenne, vagy legalább is csak egy jelentéktelen tárgy lenne. Habár a nők azok is, csupán tárgyak, eszközök, akiket használni kell, semmi több.
Nem lehet tudni, mikor lettem ilyen érzéketlen a nők irányába, de bizonyára köze van ahhoz, hogy apám ezt nevelte belém. Mindig csak azt hallottam  saját anyámról is, hogy csak egy büdös kurva volt, aki apám egyik testőrével bújt ágyba, így soha nem is volt olyan család, avagy jövőképem, ami a normális embereknek. Ráadásul a testőrről kiderült, hogy beépített rendőr volt és anyám meg akart lépni vele, szóval ez által a rendőröket mindennél jobban gyűlöltem, ahogy apám is.
Ez alatt minden tekintet rám szegül a klubban, de senki nem mer szólni vagy tenni a dolgok ellen, hiszen én voltam az úr, bármit megtehettem, ezt mindenki tudta.
Ezután viharzó léptekkel indulok el az irodahelyiség felé, Ricci meg követ, mint valami kutya. Közben folyamatosan szabadkozik, de én nem hallom, nem figyelek rá, mit ugat. Nem érdekel a kifogása.
- Ricci, te hájas disznó, te barom, hát nem fizetek neked eleged, hogy rendesen elvégezd a munkádat? - fordulok a köpcös felé, ahogy csak beléptünk az eldugott szobába, a szemeim pedig gyilkos szikrákat szórnak felé.
- Mégis, hogy lehet ekkora hibát elkövetni. E csak egy táncos lány!!! Erre képtelen vagy???- üvöltök tovább miközben vészesen közel lépek hozzá és közben azon gondolkodom, hogy szétverjem e a képét avagy sem, habár már így is éppen annyira fél tőlem, mintha megtettem volna.
- Csupán annyi a dolgod, hogy olyan lányokat válassz ki, akiket szívesen néznek és dugnának az ide járó pénzes pasasok és megtanítsd őket arra, hogy engedelmesek legyenek. Főleg velem. - folytatom tovább a szövegemet, amire tudom, hogy egyelőre semmit sem mer hozzáfűzni, míg azt nem engedélyezem.
- Ugye, tudod, hogy ilyen hibákért én ölni szoktam?- ragadom meg hirtelen a nyakát és erősen a szorítva a falnak nyomom az ipsét.
- Ugye, tudod, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül végzek a családoddal, ha nem változtatsz a hozzáállásodon? - kérdezem gonosz képpel kissé oldalra döntött fejjel őt nézve.
- Vagy nem is, szerintem először előtted kúrom szét a lányodat...ugye, most töltötte be a 18-at...? És csak utána végzek vele.... - mondom úgy, mint aki nagyon elgondolkodik a dolgon, habár nem volt szokásom bántalmazni  nőket, de ezt a velem szemben álló nem tudja.
- Kérem, ne… - esedezik kiguvadt szemekkel. Közben olyan könyörgő tekintette néz rám és úgy remeg, hogy talán még Hitler is megsajnálná, de én nem teszem. Megérdemli, hogy megszorongassam. Megszólalni továbbra se mer, mert ismer és tudja, hogy azzal, hogy ha magyarázkodik, csak ront a helyzeten.
- Nem akarok még egy Bobbie-t. Várj meg kint, majd a kis kiválasztottad eldönti, hogy megmaradsz- e. - magyarázom artikulálva neki, majd engedem el hirtelen  nyakát, ezt követően pedig fejemmel az ajtó felé bökök, hogy azonnal takarodjon el a szemem elől.
Mire Ricci kiér, az embereim már be is vezetik  bátor kis barnát, aki szinte az egész hely előtt felképelt....
Mikor beér, háttal állok neki az asztalomnál, mert éppen rágyújtok egy cigarettára. Igazán felhúzott ez a hétmérföldes idióta, most még pont az hiányzik nekem, hogy azzal foglalkozzak, hogy valaki újat keressek  helyére.
Szóval, mikor beér a bige, lassú, kimért mozdulatokkal fordulok meg felé. Látom, hogy mennyire ijedt és fogalma sincs, hogy éppen mi vár rá.
- Hm, szóval te vagy az új lány? Csinos darab. - jegyzem meg miközben feltűnőben végigbámulok a tökéletes testén, mint valami portékán, majd csak azután nézek az arcába, különösképp sötét szemeibe. Szerettem, ha tartanak tőlem az emberek, habár azt hiszem, arra sose lennék képes, mint amire apám, hogy megöljek egy nőt. Igaz, ezt apám nem tudta és senki más, de mégis volt bennem egy apró vészgomb, ami felsípolt, ha ilyesmire kiszülnék. Azonban azt senki se tudja, hogy talán nem fogom megölni, így szerintem a lány se tudhatta, mi lesz a vége ennek.
- Csak éppen esze nincs sok. - rázom meg a fejemet, majd fejemmel felé bökök.
- Gyere közelebb! - szólalok meg utasító hangon és ha ezt megteszi, csak akkor folytatom tovább egyoldalú párbeszédemet.
- Nos, nem tudom, mennyire vagy azzal tisztában, hogy én ki és mi vagyok itt, de ha itt akarsz maradni, akkor azt kell tenned, amit mondok. Ha maradsz, és nem öletlek meg az emberimmel... - folytatom tovább bámulva őt, majd egy mélyet slukkolok a cigarettaszálból majd megkönnyebbülten kifújom a füstöt.
- Az csak rajtad múlik, mennyire akarsz maradni. Annyit mondok, hogy ez tőled függ és az is, hogy Mr. Ricci életben marad-e és megtarthatja-e az állását. Mondd, mit tennél meg azért, hogy az öreg, megtarthassa az életét? - kérdezem tovább bámulva az arcát, majd gonoszan elmosolyodok. Szerettem tesztelni az embereket, hiszen így mindig megtudhattam, mennyire bevállalósak, mennyire bátrak és mennyire bízhatok meg bennünk. Mondjuk ennek a lánynak az ütése elég kemény volt, talán ő is az, és mellém ilyen emberek kellenek.




× 2145 ×  


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kód:
Nobody can give you freedom. Nobody can give you equality
or justice or anything. If you're a man, you take it.
gazdag
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love Szomb. Május 05, 2018 6:15 pm



Drake&Lauren
"Imperfection is beauty, madness is genius
and it's better to be absolutely ridiculous
than absolutely boring.
"

Már három hónapja, hogy az MI6-nek dolgozom, és boldogabb nem is lehetnék. A karrierem jól halad annak ellenére, hogy asztali munkát kaptam, mégsem adtam fel. Ismerem az eljárást, ahhoz, hogy bevegyenek a nagykutyák játékba, idő kell, és bizonyítás. Minden időm az veszi el, hogy ez megtörténjen. Sok ügyben segítek be, és sok ügynöknek segítettem már, és figyeltem őket munka közben. Készen álltam, csak az volt a bökkenő, hogy ezt a vezetőség másképp látta. Szóval újabb bizonyítási kényszer lett újjá rajtam, és titokban nekiálltam dolgozni az egyik legnehezebb ügyön. A cél személy neve ismeretlen, akárcsak a külseje, és az állandó tartózkodási helye, mivel állandón mozgásban van, és afféle dublőröket használ maga helyett. Mindig mást, és így megtéveszti a szemtanúkat, és a hatóságokat is. Ez a férfi örök rejtély, és nagyon okos. Bár azt is el tudnám képzelni, hogy nő. A valódi arcát kevesen ismerik, és aki köpni mer, másnap a Temze alján végzi. Nem kispályás, az biztos. Talán nekem sikerül rájönnöm, hogy ki is ő. Nagyon nehéz, és kihívást jelentő munka, de kész vagyok belevágni.
- Hiába próbálkozik, kedves. Ez túl nagy falat magának. Hagyja a munkát a férfiakra inkább.– jött oda az egyik ügynök, pontosabban Charles Artmenson. Tiszteltem az itt dolgozó ügynököket, de ő volt a kivétel.  – De esetleg eljöhetne velem vacsorázni, az inkább önnek való feladat lenne.– kacsint rám. Önelégült seggfej! Egy hatalmas művigyorral felé fordultam, és minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne mutassam meg neki, mekkorát tudok nő létemre ütni.
- Mr. Artmenson, látom ma is hozza a hím soviniszta oldalát. Esetleg ha keresne olyan nőt, akit érdekli a buta képe, a túlzselézett zsíros hajával, azzal lekötelezne. – felelem neki, és ekkor már lehervad a mosolya.
- Még megbánja, hogy így beszélt velem.– mutogat az ujjával felém, de én csak a szemeim forgatom rá, majd megfordulok a széken háttal neki, és újra az aktáimba meredek. Nagyon nagy valakinek képzeli magát, seggfej, de én nem féltem tőle. Mindenki tudja, hogy nem a legjobb ügynök, és már sokan panaszkodtak rá. Merjen csak provokálni, megtudja, mire vagyok képes! Hallom még a káromkodását, miközben elhagyja az irodát, ahol a kolleganőimmel dolgozom.
- Ez a pasi egyre idegesítőbb. – mondja Beth nagyot sóhajtva.
- Nekem mondod, engem is randevúra hívott, és mikor nemet mondtam, lesöpörte az asztalom tartalmát. – teszi hozzá Rita. Mindkét lánnyal hamar összebarátkoztam, aranyosak igazán, és értik a dolguk, de ők sincsenek megbecsülve. A társadalom nem sokat változott a kőkorszak óta, a férfiak világát éljük, bármennyire is liberálisnak mutatja magát. Az ügynökségnél is csupán két titkosügynök van, ami elég alacsony, ha a létszámot nézzük. Természetesen az adatok titkosak, gondolom ezt megértik.

~ 1 hónappal később ~


Az elmúlt egy hónapban nem volt se éjjelem, se nappalom, csupán az ügy éltetett. Voltak, akik már aggódtak is értem, mert lassan megszállottja lettem ennek az illetőnek, bárhogy is hívják. Én csak Jokernek hívtam, (talán mert túl sok Batman filmet néztem az elmúlt időben), vagy, mert illet rá ez az álca. A megfigyelési jelentések alapján tudtam, hogy körülbelül melyek azok a helyek, ahol fel szokott bukkanni ez az ezerarcú férfi. Mindig más néven bulizott, és máshogy nézett ki. Senki sem tudta, hogy vajon ki lehet az a hírhedt gengszter a sokból. Megjelenik négy egyformán öltözött férfi, hasonló magasságú, alkatú, aztán találgasson az ember… Jó álca volt, be kellett ismernem. Azonban sikerült egy rést találnom ennek a férfinek a páncélján, méghozzá egy helyet, ahol néha felbukkant egy, az álcák közül.
A hely neve Vicious Circle, és egy bizonyos Drake Bolton nevén volt. Persze hiába kerestem rá a névre, semmit nem dobott ki sem az internet, sem az adatbázis. Ez önmagában még nem volt kellően erős bizonyíték,  szóval munkaidő után – az MI6 tudta nélkül - szimatoltam, és megfigyeltem a helyet, tisztes távolságból, egy bérelt autóból, amit szintén álnéven béreltem. A fegyverem pedig mindig kézközelben volt. Úgy hajnali három tájt - négy kávéval, és egy szendviccsel később - már meg is jelent az illető. Jóképű volt, magas, izmos, minden, amire csak egy nő vágyott. A kisugárzása is valami eszméletlen volt. Egy ideig elgondolkodtam azon, vajon miért kel bennem egy idegen, feltehetően bűnöző férfi ekkora vágyakat, de aztán igyekeztem nem belegondolni, inkább. Csak a munkámra kellett koncentrálnom, és, hogy felmutassak valamit a vezetőség előtt. Úgy egy hétig követtem a férfit, de csak esténként, és mindig másnak álcázva magam. Voltam szőke, barna vörös, és az öltözékem is változatos volt. Néha még a klubba is betévedtem, és szimatoltam egy picit. Persze egy szingli nő eléggé nagy feltűnést kellett volna, így rávettem a lányokat, Ritát és Beth-et, hogy mulassunk egy jót. Csajos este. Lehet be kellett volna avatnom őket, de tudtam, ők nem olyan merészek, mint én. Túlságosan jó kislányok ehhez. Hála égnek nem jöttek rá, mégis mi a célom, de egy napon mégis lebuktam. A szemközti ház tetejéről figyeltem meg a helyet, amikor megjelent mögöttem pár kolléga, köztük az az önelégült Charles Artmenson. A képe nagyon elégedett volt, de tudtam az IQ-ja nem elég ahhoz, hogy lebuktasson, így a lányok közül lehetett valaki.
- Most nagy bajban vagy. – gúnyolódott rajtam, én pedig igyekeztem nem hozzá szólni, csak finoman rátapostam a lábára, mikor elhaladtam mellette. Fel is szisszent a nyámnyila. Úgy kellett neki. Azonban nagyobb gondom is volt most nála.
- Lesz mit megmagyaráznia, Stanton ügynök. – nézett rám csalódottan a felettesem. Jennifer a kora ellenére bombázó volt. Azon kevés nő ügynökök egyike volt, akiről meséltem.  Hamar megkedveltem, és idővel amolyan nagynéni féle lett számomra. Mindig bízhatott, és egyengette a karrierem, de az ő keze is meg volt kötve, és tartozott valaki alá. Sok ügyet szeretett volna rám bízni, de a vezetőség megállította. Ettől pedig csak még jobban bántott a dolog, hogy a háta mögött dolgoztam. Ahogyan akkor rám nézett, abból semmi jót nem véltem felfedezni, tényleg bajban voltam. Teljesen elvette az eszem ez az ügy, pontosabban Mr. Joker…
Mikor beértünk a főhadiszállásra, mindenki úgy nézett rám, ahogyan az várható volt. Volt, aki aggódva, volt, aki elégedetten, és egy eléggé bűnbánóan, méghozzá Rita. Úgy tudtam! Beárult! Mégis mit ártottam neki? A főnök főnöke, Mr. Richardson azonnal behívatott az irodájába. Arra kértek, hogy vigyem magammal az információkat, amiket sikerült gyűjtenem. Furcsálltam is, hiszen ahhoz, hogy kivágjanak, minek az akta? Talán hozzám akarják vágni? Nem éppen egy brithez méltó viselkedés lenne, bár Mr. Richardson néha indulatos volt. A rangja ellenére pedig igencsak fiatal. Mondhatni afféle példakép volt számomra, hiszen én is fiatalon már nagy sikereket értem el, legalábbis eddig.
- Kérem, üljön le Stanton ügynök. – mutatott az íróasztalával szemközti székre, én pedig engedelmeskedtem. – Megmutatná nekem az információkat? – tért azonnal a lényegre, én pedig átadtam neki a vaskos aktát, amit a titokzatos Jokerről szedtem. Percekig lapozta érdeklődve, és néha még hümmögött is egyet, vagy kérdően felnézett rám, aztán vissza az aktába.
- Ezt mind egy hónap alatt sikerült kiderítenie? – kérdezi engem nézve.
- Igen, uram. – felelem. Ismét hümmög egyet.
- Elismerésem. Azonban jöhetett volna utánam az üggyel. Nem szidja le senki azért, mert céltudatos. – feleli még mindig az aktát bújva. Bevallom, meglepődtem. Ezt mégis honnan kellett volna tudnom? Mindenki úgy beszél erről a férfiről, mintha csak magát az Ördögöt említenénk.
- Legközelebb így lesz, uram. – felelem szerényen, és közben igyekszem a tekintetében felfedezni vajon hogyan alakul a sorsom, de semmi. Póker arc ezerrel. Nem hiába ő az egyik legjobb.
- Maga szerint lesz legközelebb? – kérdezi mosolyogva. Itt az ideje Lauren, hogy a talpadra állj! Lennie kell! Legyél pofátlan!
- Igen, mivel kitartó vagyok, és maga is láthatja, hogy remekül végzem a munkám. – mondom komolyan, és határozottan.
- Magabiztossága megvan hozzá, az biztos. – feleli mosolyogva. – A megfigyelést is szépen végrehajtotta. Azonban, ha legközelebb bevon valakit, avassa be. – utalt Ritára. – Az emberek féltik az állásuk. – tette hozzá, majd felkelt, én pedig ugyanígy tettem.
- Úgy lesz, uram. – feleltem.
- Stanton ügynök...
- Igen uram? – fordulok meg a főnök irányába, mielőtt elhagynám az irodáját.
- Keresse meg a felettesét, megvan az első megbízása, amit ha teljesít, elöl léptetem terepen dolgozó ügynökké. – felelte mosolyogva. Egy pillanatig el sem hittem, amit hallok. Ez komoly? Megvan az első bevetésem! AZ A BIZONYOS ÜGY! El sem hiszem!
- Nagyon szépen köszönöm, uram. – felelem mosolyogva, és minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne ugorjak örömömben a nyakába. Nem éppen lenne illendő, szóval megemberelem magam.  és mikor kilépek, az iroda ajtaján madarat lehet velem fogatni. Szembejön az én nemezisem. Charles Artmenson is, és elégedetten rá mosolygok.
- Megvan az első ügyem Mr. Soviniszta! – dicsekszem, ő pedig a szemeit forgatja rám.
- Úgy is elrontod Stanton. – gúnyolódik, de túl boldog vagyok ahhoz, hogy engedjem.
- Téved Artmenson, mint minden másban. – kiálltok utána, majd a felettesem irodája felé veszem az irányt.
Jennifer már a szokásos szigorú pillantásával fogad. Látom rajta, hogy nincs lenyűgözve az én vakmerő akciómtól.
- Sajnálom, Jen. – mondom bocsánatkérőn.
- Rendesen rám ijesztettél. Legközelebb szólj, megértetted? – kérdezte aggódva, mire bólintottam.
- Helyes. Akkor most már beszélhetünk a megbízásodról. – felelte most már mosollyal az arcán.
- Nagyon izgatott vagyok. – felelem mosolyogva.
- Nem lesz könnyű, ugye tudod? Készen állsz erre biztosan? – kérdezte aggódva továbbra is. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy mi lesz a feladatom. Még több információ gyűjtése, ezt pedig csak beépülve tehetem.
- Igen, erre képeztek ki. Le akarom csukni azt a rohadékot. – jelentem ki határozottan.
- Akkor beszéljünk az bevetésről. – feleli komolyan, és beavat a legapróbb részletekbe is.

Az álcám neve: Gwendolyn Collins
Születési hely: Salisbury, Egyesült királyság
Születési idő: 8. 11. 1990.
Foglalkozás: Sztriptíztáncos
Hobbik: Tánc, zenehallgatás, vásárlás, aerobic
Jellemzői: Kedves, talpra esett, kacér, humoros, alázatos…

Egyre jobb… Egy üresfejű pipi leszek, gyakorlatilag, de az álcám miatt kell is. Drake Bolton – már ha ez az igazi neve – nem az okos nőkre gerjed. Ez is hűen jellemzi a fajtáját.

***

Sikerült az állásinterjúm is, mint rúdtáncos, ami nem volt valami egyszerű. Egy rúdon kellett előadnom egy magánszámot. Természetesen lenyűgöztem az illetőt, aki a meghallgatást tartotta, és megkaptam az állás, így pár nappal később, már készen is álltam a bevetésre. Megtanultam mindent az álcámról, hogy hűen adjam, és még egy kis színészetet is gyakoroltam. Amikor végigvonultam az iroda kellős közepén abban az aprócska ruhában, pár kolléga majdnem leesett a székről. Bevallom sosem a testemmel akartam lenyűgözni másokat, hanem az eszemmel és a talpra esettséggel, de nagyon jól esett, ahogyan rám néztek. Üdv a dögös titkos ügynökök világában, Lauren!
A klub zajos, hangos, és mindenhol lányok tekeregnek rudakon. Csak ámultam és bámultam, tetteve a hülyét, mint aki még nem járt itt, holott tudjuk, ez nem igaz. Természetesen ezt csak a külvilág felé mutattam.
Bevallom kicsit izgultam, hiszen ez volt az első bevetésem MI6 tagként, úgy, hogy egy ideig magamra fogok hagyatkozni, de készen álltam. Erre születtem.
- Először a főnök elé viszlek, meg akar nézni téged. Viselkedj tisztességesen megértetted? – mutogatott felém Mr. Ricci a kövér kis ujjaival, és dorgált meg a tag, aki felvett. Kicsi, köpcös alak, kis olasz akcentussal.
- Viselkedni fogok, uram. – feleltem neki komolyan. Közben pedig szétnéztem a klubban. Alaposan rögzítettem a fejemben minden egyes négyzetcentimétert, ha esetleg menekülnöm kéne.
- Gyere velem te lány, ne bámészkodj. – csattant fel, és a hátszó szektor felé mutatott.
- Igenis, Mr. Ricci. – feleltem játszva az alázatos alkalmazottat, majd követtem.
Közben pedig egy mély, iszonyatosan szexi hang utánunk szólt, amire megéreztem egy kezet a derekam körül. Nem is gondolkodtam, talán reflex volt, de megfordultam, és amilyen nagyot csak tudtam, lekevertem az illetőnek. Biztosan megérezte, hiszen hála a szakmámnak van erőm.
- El a kezekkel te perverz! - kiáltottam közben, de mikor ezután felnéztem a férfire, akit felpofoztam,  azonnal eljutott a tudatomig, hogy mégis mit tettem.
- Elnézést Mr. Bolton. Ő az új lány, és még nem tanulta meg, hogy hol a helye. – hallottam Mr. Ricci kétségbeesett mondatát. – Mégis mi ütött beléd te lány? Hogy mersz kezet emelni a főnökre?
Ott állt előttem a célszemély, felpofozva, ÁLTALAM, és ahogyan a neonfények megvilágították a szexi, de egyben nagyon dühös fejét tudtam, hogy bajban vagyok. Hihetetlen, hogy sikerült elszúrnom mindent! Meg sem bírtam szólalni, csak lefagyva bámultam ŐT, mozdulatlanul, miközben farkasszemet néztem vele. Ez azonban már nem színjáték volt, tényleg képtelen voltam megmozdulni. Ennyit arról, hogy profi vagy Lauren…

Undercover Love ● Drake&Lauren   ● 1988 words ●

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kissing you is nice,  the rest of you is Paradise.

törvény embere
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Drake&Lauren - Undercover Love Szomb. Május 05, 2018 4:25 pm
Játékosok>> Drake Bolton és Lauren Stanton
Helyszín>> Vicious Circle Night Club & Casino - London
Szituáció >> Az ügynök & a gengszter találkozása

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Kissing you is nice,  the rest of you is Paradise.

törvény embere
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Drake&Lauren - Undercover Love
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: