welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Briana Doherty, Vincent Labelle

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 8:50 pm
Yesterday at 8:06 pm
Yesterday at 6:18 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Aysa Woodward
TémanyitásTárgy: Aysa WoodwardHétf. Május 07, 2018 5:04 pm
Aysa Woodward
“Tiger got to hunt, bird got to fly;
Man got to sit and wonder 'why, why, why?'
Tiger got to sleep, bird got to land;
Man got to tell himself he understand.”
Emilia Clarke
20
portugál
Leszakadt
Lisszabon, Portugália
1998. április 14.
Heteroszexuális
Egyedülélőálló

Azon a napon Aysa szülei családi vacsorát rendeztek, igaz, kevesebben jelentek meg a szokásosnál és legfőképpen a família idősebb tagjai, de ez az ötéves kislánynak fel sem tűnt. Ugyanúgy, mint minden átlagos napon Daisy-vel szaladgált és játszva utánozta a felnőtteket. Nem gondolhatta, hogy a sok ember, fehér ingben és koktélruhában, éppen róla konzultál. Azt se sejthette, hogy az elhangozott mondatoknak mekkora jelentősége van, és hogy seperc alatt felborítják majd tökéletes életét.
- Mégis mekkora összegről lenne szó? – Édesanyja, bár mindig határozottan lépett föl bármilyen helyzetben, most remegő hangon szólalt meg. Aysa hatalmas szemekkel bámulta az előtte bezárult ajtót, egy pillantást vetett a bejárónőre, aki éppen próbálta megmagyarázni, hogy miért van kitiltva a szobából ideiglenesen. A kislányt nem érdekelték a nő szavai, semmit sem értett az egészből és tulajdonképpen a mondandója súlyát se érzékelte. Leheveredett a vörös kárpitra és üveges szemmel várt…
- Az öreget?! Mit képzel maga… - A mondat foszlányok idegességet és feldúlt alakokat vetített a hallgató elé, a bejárónő valamit portugálul motyogott magában, mintha Istenhez fohászkodna, ezen kuncogni kezdett Aysa, amint viszont Daisy éles pillantásával találkozott, szájára tapasztotta apró kezeit.
- Őt nem érdekli a pénze, asszonyom. És gondoljon csak bele! Az a sok tudás, a tapasztalat, amit a ráncos homlok takar. – Ezek voltak a végső, döntő érvek. Tapasztalat és tudás. Egy tucat ember mormogása hallatszódott ki a könyvtárszobából, semmit nem lehetett kiszűrni a morajból, így Daisy kapott az alkalmon és ölébe vette a kicsit és a gyerekszoba felé rohant.
- Nem, nem, nem! Anyut akaroom!


Pár órával később – Kedd hajnal

Cipődobogás törte meg a hajnali csendet, Aysa rég álomba merült, éppen csoki fagyiról képzelődött, így meg-megkordult gyomra. Másik oldalára fordult és már készült újból lehunyni szemét, mikor gyertyaláng lobbant fel és a fény kirajzolta szülei arcát. Apja szokásos komor kifejezése nem lepte meg, de anyja kisírt szemei láttára felpattant ülőhelyzetbe.
- Mama? – Nyöszörögte megdörzsölve szemeit, és ekkor pillantotta meg a mellettük álló görnyedt öregembert, akit már egyszer-egyszer meglesett a kertjükben munkálkodni. Volt ám, mikor le is bukott, az öreg kedvesen felajánlotta, hogy mesél neki a kerti manókról, így nem kellett elbújnia, sőt még azt is megtanulta, hogyha beszél a növényekhez, azok meghallgatják és talán még meg is hálálják!
- Kincsem… - Ennyit volt képes kiejteni édesanyja, ezt is épphogy kipréselte az ajkán, mire férje idegesen megszólalt „Vigye! Azonnal vigye, meg se lássam!”. Aysa fejét kapkodva, sápadtan kereste a kiutat az öreg kezei közül, azonban már késő volt, az felkapta és elsietett vele.
- Segítség! Elrabolnak! Daisy, Jojo bácsi, Marshall!– A férfi hátát ütlegelve sikítozott, miközben eltávolódtak az ajtóbanálló személyzettől, akik sajnálkozva néztek utána. – Anyaaa!


Körülbelül 2 héttel később

Aysa könnyei rég felszáradtak, az elején némasággal próbálta az öreget büntetni, aki bölcs mosollyal hagyta rá a gyermekre a durcáskodást, tudta, hogy nem sokáig tart ki, és ez be is bizonyosodott. Azon kívül, hogy mindenféle kérdésekkel bombázta a végállomásuk végett, a kislány egyre nyitottabb lett a természet felé. Azelőtt csupán a kert árnyékos zugaiban lelte meg a természet c sodáit- hiányosan, néhány hangya társaságában.
- Vajon miért másznak fel a majmok a fára? – Suttogta maga elé Aysa hátha választ lel kérdésére, tátott szájjal lépkedett az Öreg közelében. Naná, hogy el sem mozdult mellőle, mégha el is árulta. Még a végén megeszi egy tigris vagy egy nagyon éhes panda! Igaz, hogy fogalma sem volt, hogy pontosan milyen állatokkal találkozhatnak az esőerdőben.
Az Öreg türelmesen bólogatott, amint megeredt a kislány nyelve, ő pedig gyakran magyarázott neki, Aysa úgy szívta magába az információt, mint a szivacs. – Ha a majmócaaaa mosolyog, lehet ám mérges is! – Olykor, általában kiszámíthatatlanul ismételte meg a tanultakat, és diadalittasan vigyorgott a férfira: Megjegyezte!


96 holdtöltével később

Mélyen, a sötét erdőben az ember meglepően modern világra bukkana, ha járna ilyen környeken. No, nem, nincsenek betonozott utak, se égik nyújtózkodó épületek, de van két már 8 éve ottélő ember, akik egészen szépen megformálták élőhelyüket. Faház, kút, kiskert csöpögetetős öntözőrendszerrel és mindenféle madárral, emlőssel.
- Meghoztam a piros bogyókat! – Szépen csilingelő kislány hang, dalolászva lengeti nádkosarát, melyben ott lapulnak a gyümölcsök. Egyik kőről a másikra ugrál, így lép a fából eszkábált lépcsőre. Az Öreg valahol az egyik levélszéken szunyókál, már nem bírja olyan sokáig, mint régen.
- Gyere Mango, halkan, hagyd aludni! – Suttogott a kecskének a csepp lány, kihúzva a férfi keze közül a Bibliát. Ő is sokat olvasott, ügyesen ment már neki, szinte folyékonyan. Tudott portugálul, angolul és egy kicsit latinul is tanult. Az Öreg felkészítette az életre, amiről még a lány nem is sejtett, neki ezt jelentette az Élet. Newton, Einstein és a többiek a játszótársai voltak, Micimackót nem ismerte, de a Dzsungel könyvét kívülről fújta. „Íáááááúú” – Ordította olykor, ha megsütötte a Nap, és egy ágról lógó növénybe kapaszkodott.
Számolni is tudott valamelyest, azonban olyat, minthogy idő, mértékegységek vagy, hogy létezik olyan, hogy kalória, technika... nos, ezeket kiselejtezte az Öreg. Nem gondolta, hogy bármi szükség lenne ezzel terhelni a lánykát, bizonytalan volt, mikor kerülnek ki ebből a káoszból, ami hasonlított a Paradicsomra.
- Mit gondolsz Mango, ki lehetett Mona Lisa? Szerinted ismerte Da Vincit? Milyen jó lenne látni! – Bámult kíváncsiságtól telve az elöregedett, sárgás könyvlapra. – És… - A távolba meredt, összeráncolt homlokán sejteni lehetett, hol járt. – Hol vannak a többiek? Hol vagyunk mi?

132 holdtölte elteltével



Azon a napon még a patak is halkabban csörgdezett, a madarak alább szálltak, a bogarak behúzódtak a levelek mögé. Aysa már hajnalban arcot mosott a kút vízénél, közben Mangót próbálta rábeszélni, hogy máskor ne rágja meg a házfalát, de nem bírta sokáig nevetés nélkül. Derűs hangulatát a borongós felhők egyhamar el is seperték, azonnal sietett, hogy beszedje a vásznakat, melyek még nedvesek voltak. – Mi lesz itt Mango, ha esni fog egyfolytában? Nem tudom, hogy kéne megszárítani őket… - A lány feje tele volt aggódó gondolatokkal, méghozzá valamiféle nyomasztó érzése volt. Izgatottan pördült meg tengelye körül, mikor zörejt hallott az ajtó felöl, reménykedett, hogy az Öreg az, de csak a kecske szorult a hálóba, ételért kutakodva. Már rég kint szokott munkálkodni a férfi, így Aysa érdeklődve nyitott a szobájába.
- Jó reggelt! Hasára süt a nap! – Kuncogott, azonban semmi válasz nem érkezett, beljebb lépve kezében meglengette a kávébabos tálcát, hátha annak illata előcsalogatja az Öreget. . – Igaz, hogy ma a felhők mosolyognak ránk. Tudja é… - Hatalmas csattanás, egy elhaló sikoly. A férfi holtsápadtan feküdt hátán, az ágya mellé esve. Esetlenül sietett segítségére, remegő kézzel söpörte arrébb hosszú, borzas haját. – Öreg, keljen fel! Hahó, ne szórakozzon! – Ösztönösen pofozgatni kezdte fehér arcát, mintha azt remélné, életet lehel belé. – Ez csak egyet jelenthet... – Szipogott Aysa a férfi mellkasára dőlve, hosszas órák múltán a lány rádöbbent, hogy talpra kell állnia, és kezébe kell vennie az irányítást.
foglalkozás ❖ A semmi kellős közepén nncs szükség rá

hobbi ❖ Mindenféle löttyöt keverni gyümölcsökből, festés, indákon lógás, "kémkedés", barkácsolás, olvasás, kertészkedés, állatgondozás

becenév❖ Még nincs

Család ❖ Család? Miféle növény az? Na jó, tulajdonképpen az Öreg is annak számított, egészen mély kapcsolatot ápoltak, talán azért, mert csak egymásra számítottak, mindketten tudtak támaszkodni a másikra, a kicsi Aysának pedig ő volt a húsvér minta. Bár szüleiről is van néhány emlék foszlánya, nem igazán gondol rájuk, lehet nem akar vagy csupán túlságosan meg kéne erőltetnie az agyát, hogy bármi eszébe jusson a múltból.
Mango, a kecske is valamiféle családtag és persze ott vannak a többiek, néhány kaméleon, majom, lepkék, és gyíkok. Némelyiknek még neve is van.
név ❖ kor ❖ multi
leszakadt

avatar
Hozzászólások száma :
6

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. May. 05.

Tartózkodási hely :
Valahol egy portugáliai esőerdőben

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Aysa WoodwardHétf. Május 07, 2018 8:57 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Aysa!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni (avatar+rang) utána pedig tiéd a játéktér!

Időközben a szavazás miatt a portugál csoport lecserélésre került ezért a külföldi csoportba teszlek!
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
189

reagok :
111

Csatlakoztam :
2017. Nov. 24.

Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: