welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 1 rejtett és 9 vendég

Aaron Walsh, Briana Doherty, Dina Vincent, Europe E. Moon, Faith S. Terner, Hamvas Lenke, Hannah Sørensen, Henry Leighton, Isabella Agani, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Today at 6:30 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 8
dán 1 2
francia 4 -
görög - 1
holland 2 -
ír 3 1
külföldi 3 5
norvég 5 3
olasz 1 2
orosz - 1
spanyol 3 1
svéd 1 -

Isabel&Lorena - One wonderful day
TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful dayYesterday at 11:56 am



Lorena&Isabel

Visszatekerhetnénk arra a pontra, amikor még biztosan felfogtam, hogy mi történik körülöttem? Mert jelen pillanatban egészen erősen beállt a sihuhu és szerény személyem meglepő gyorsasággal vonatozik a Túlpörgés állomás Flores fázisára. Nem akarok viccet csinálni magamból pont a hercegnő előtt, noha nem éppen jó pont, ha már az elején bűnössé kiáltanak ki és azt akarják, hogy egy cellában porosodj, amíg meg nem bánod tetteidet. Fejben számolgatva eléggé sok ideig nem emelnének le újra onnan, hiszen van egy-két dolog, amelyeket csak elhessegettem és hagytam őket elfelejteni. Valahogy mindig könnyebbnek tűnik nem tudomást venni a dolgokról, mert általában amiről az ember lánya nem tud, az nem is fáj? Legalábbis kezdetben, mert később jön a nagy felismerés, vele pedig akkora pofon, hogy fényes nappal is csillagokat látsz. Mindezt összevetve nem lenne szerencsés naplót írnom a rácsok mögötti életről és Sandy Mercer sem örülne az olyan cikkeknek, amik a Hogyan kerüljünk börtönbe tíz másodperc alatt? cím alatt íródnának. Még szerencse, hogy modern hőseim egyike kiment ebből a kínos helyzetből és még le is teremti az arra rászolgálókat. Halkan megsúgom, hogy nem Supermanről beszélek, de a Wonder Woman jelző jobban illene rá, hiszen irigylésre méltó viselkedése és határozott megjelenése olyanná formálja a hercegnőt, amelyre eddig még sosem láttam példát. Követem is őt, mint a kiskacsák az édesanyjukat, végül pedig elhelyezkedek, kényelembe viszont nem éppen helyezném magamat, mert még a végén bekapcsol agyam rejtett zugában az otthon funkció és olyan pózba verekedem magamat, amelyhez nem lenne illendő sem a hely, sem pedig a társaság. Ezért hát szende kiscsoportos módjára fektetem ölembe a jegyzetfüzetemet, kezeimet pedig ugyanezen a helyen tartom, míg kihúzva magamat úgy teszek, mintha annyi tudomásom lenne az illemről, miközben megjelenésemet egyből megcáfolom véget nem érő csacsogásommal. Időben teszek lakatot a számra, még mielőtt belemászhatnánk kevésbé megengedett témákba, és hagyom, hogy maga Isabel érvényesüljön, hiszen ittlétem oka az ő vele történő interjút foglalja magába.
- Így már minden érthető. – jegyzem meg szűkebben bánva a szavakkal, amikor a két testőr hasonlóságára tér ki, az viszont váratlanul ér, amikor érdeklődése felém irányul, és hirtelen az interjúztatóból a másik oldalon ücsörgő alannyá válok. Megrekedek a mondandómban és a következő pár másodperc azzal telik, hogy kényszeresen próbálom felidézni a Flores-duó milyen nevet is adott drágalátos, egyetlen kislányuknak, pontosabban nekem. Komolyan azt mondta, hogy szereti az írásaimat? Mert eléggé pofátlanság lenne a részemről megköszönni vagy azt hinni, tényleg ezek a szavak buktak ki ajkai közül. Mármint az is lehet, hogy egyszerűen csak beképzeltem az egészet és azt mondta, hogy annyira szereti a kihívásokat vagy a homokvárakat, de belegondolva az utóbbinak nem sok értelmét látnám. Bár ha ő mondja, biztosan van benne valami logika csak az én lassú felfogásom nincsen ráállítva a hercegnő-szleng-radarra. Egy alig érzékelhető sóhajtással veszem elejét a hülyeségáradatnak, amit általában a hétköznapi emberek kicsinálására tartogatok, hogy helyét valami értelmes riposzt váltsa fel.
- Ez igazán hízelgő. – kezdek bele. – Nem gondoltam volna, hogy olvassa az írásaimat, bár akkor nem lennék itt, igaz? – kuncogok fel kicsit zavartan a folytatás után. Lorena, uralkodj! Vagyis viselkedj…miről beszélek?
- Ami engem illet, eléggé szeszélyes természetnek vallanak, amit okolhatok a költözésemért meg azt ezeket követő döntéseimért. – foglalom össze a miérteket, noha eszem ágában sincs beavatni az egész álkapcsolat mókába, amibe sodortam magamat. – Valenciában születtem és ott is nőttem fel. – teszem még hozzá, nem hagyva figyelmen kívül érdeklődési körét, mielőtt lapozhatnánk. Így is totál izgatott vagyok, de hogy magamról beszéljek? Egyenértékűvé vált a képtelenség fogalmával. Lelki szemeim előtt megjelenik Sandy Mercer fenyegető arckifejezése és mutatóujjának rám szegeződő mozdulata, ami követelések sorát vonzza magával, és ami biztos most is azt hajtogatná, hogy ne térjek el a szerepkörömtől. Így most először hallgatok belső monológomra és átveszem az irányító szerepét az interjúnak, amely abban a pillanatban megsemmisül, amikor egy bóknak szánt elismerés után újabb közel sem hétköznapi kérdés kerül terítékre. Megköszönöm kedvességét, és egy kósza tincset is a fülem mögé helyezek kezdeti zavarom mellékhatásaként.
- A tetoválásokról? – kérdezek vissza, mintha nem értettem volna első ízben, de a gondolataim folytonos cikázásba kezdenek. Ez egy csapda? Vagy valami teszt? Ha pozitívan felelek, akkor azt hiszi, hogy valami huligán vagyok és páros lábbal tessékel ki az épületből? De mi van, hogyha tényleg csak érdekli a véleményem? Gondolkozzunk..teszt? Csapda? Aztán végül csak kibököm a véleményemet.
- Nem állnak hozzám túlságosan közel, de láttam már szép darabokat. Nekem személyesen nincsen, szóval magamon nem láthattam, de már más emberen aki nem én vagyok, rajtuk igen. Több emberen. – hadarom el a véleményemet, aztán mivel már ennél mélyebbre nem áshatom el magamat, itt az idő a visszakérdezésre. – Talán gondolkozik egyen? – adom át neki a válaszolás jogát, reménykedve abba, hogy nem léptem túl egy határt. Noha a mai nap arról szól, milyen is az élete egy hercegnőnek, azért biztos vannak témák, amikre nem fogok nyíltan rákérdezni.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful dayKedd Május 22, 2018 12:22 am


isabel&lorena
One wonderful day
Lorena Olivia Flores nagyon kedves lánynak tűnik, és mosolyogva hallgatom őt. Annyira felszabadult, energikus, és ártatlan. Habár egyáltalán nincs tisztában azzal, hogyan kell viselkedni egy hercegnő előtt, de ettől csak még szimpatikusabb. Irigylem őt, és a szabad életét. Ekkor hirtelen eszembe jut egy kósza gondolat. Vagy mégse tegyem meg? Lehet nem lenne a legjobb ötlet egy újságíróval, még a végén megírná. Pedig mindig is vágytam egyre… Talán előbb nem ártana nekem is kipuhatolóznom róla pár dolgot, mielőtt ilyesmire kérek egy újságírót. Ő nem tűnik olyan fajtának, mint a legtöbb, mégis óvatosnak kell lennem, főleg, most. A világ szeme rajtam van, és a családomon az eljegyzés miatt, nem hiányzik még egy botrány. Bár ha ez elijesztené a kérőm, talán. Azonban egy ilyen pénzéhes erkölcstelen embert vad éjszakás képek és egy tetoválás sem tudna elijeszteni, van olyan érzésem. Biztosan neki is van. Ennyit a tervemről. Azért még egy jó darabig a fejemben motoszkál, hogy mindenezek ellenére nem ártana megkérnem ezt a bájos hölgyet, hogy segítsen. Talán majd később, előbb az interjú.
- Semmi baj señorita Flores. – mosolygok rá, majd mikor a testőröket emlegeti, és, hogy mennyire hasonlók, ismét elmosolyodom. Nem ő az első, aki ezzel jön. A Navarro testvérek nagyon hasonlítanak, és mindkettő nagyon jóképű. Mit mondjak, az egyiknek nagy szerencsében volt része azzal, hogy megkerestem egy éjszaka erejéig, de most nem mondom melyik. Fő a diszkréció, ugyebár. Tudom, ez nem hercegnőhöz méltó, de kérem, nézzék el nekem, hiszen egy arany kalitkában kell élnem. Ennyi szórakozás kijár. Így is roppant nehéz megtalálnom, mert szinte mindenki ismer. Egyszer emlékszem elmentem egy bárba, azonnal ott termett a média. Nem könnyű vegyülni, ismerkedni meg főleg nem egy ilyen családdal mögötted, ilyen ranggal. Talán éppen ezért lettem rákényszerítve az érdekházasságra, természetes úton nem tudtam megismerni senkit. Ezt a részét elismerem, de akkor is találhattak volna nekem jobb jelöltet… mindegy nem akarok most a Lordra gondolni. Komoly gondolataimat egy mosollyal töröm meg az újságíró felé.
- Miguel és Carlos testvérek, ikrek. Szóval nem meglepő, ha összetévesztik őket.  – válaszolom az említett mosollyal.
- De ne róluk beszéljünk. – legyintek mosolyogva.
- Meséljen magáról, kérem. Annyira szeretem az írásait! Miért az angol részlegen dolgozik és miért nem a spanyolnál? Mikor költözött Angliába? Hol született?  – lelkendezek, hozzám nem megszokott és méltó módon. Na jó, ez nem teljesen igaz. Szoktam én lelkes lenni, csupán nem idegenek előtt. Nem vagyok én az a jéghercegnő, mint aminek gondolnak. Sosem voltam, csupán a külvilág felé visszafogott vagyok, így ezt gondolják rólam. Nem éppen kellemes, mit mondjak. Emlékszem az egyik ilyen cikk után teljesen kiborultam! Csupán azért, mert viselkedtem egy rendezvényen, és nem mosolyogtam annyit már jéghercegnő lettem? Szánalmas, és sajnos rám ragadt attól a naptól fogva.

***
- Miért ilyenek? – kérdeztem édesapámtól azon a napon, még gyermekként.
- Mond atyám, mit ártottam nekik? Én csupán komoly voltam, hiszen arról beszéltél, hogy mennyi gyermek szorul segítségre. Ilyenkor eszembe jut, hogy mit érezhetnek, és, hogy mi is lehetnénk ők. – válaszolom szipogva. Ekkor édesapám lehajolt hozzám, és megtörölte a hímzett, monogramos zsebkendővel a könnyeim.
- Az emberek nem mindig ésszerűek, lányom. Ezt meg kell tanulnod. Te az uralkodójuk vagy, egy példakép, azonban irigyek is rád. Sose hagyd, hogy mások véleménye határozzon meg, legyél olyan ember, és uralkodó, hogy még inkább irigykedjenek rád, de ne a vagyonod, hanem a szíved, a nagylelkűséged miatt. – ezekre a szavakra a mai napig tisztán emlékszem, és minden egyes alkalommal, mikor a médiában olyat írnak, vagy mondanak rólam, ami zavar, eszembe jutnak a bölcs szavai.

***

Azonban tudom nem minden újságíró ilyen, ezért is szerettem meg senora Flores írásait. Volt bennük valami más, ami azonnal megfogott. Talán ő tényleg más, talán … A gondolataimból igyekszem észhez térni, és ismét csak mosolygok. Ezt a kelleténél többször teszem, van olyan érzésem.
- Tudom, hogy önnek kéne kérdeznie, de nagy rajongója vagyok. – mosolygok, megint.
- Mondja kérem, mi a véleménye a tetoválásokról? – kérdezem kíváncsian. Ennyit arról, hogy nem vonom be őt a lázadásomba.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 03.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
Barcelona, Spanyolország

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful dayVas. Május 13, 2018 6:25 pm



Lorena&Isabel

Bizonyára sejthettem volna, hogy nem lesz egyszerű bejutnom a hercegnőhöz, azonban arra nem gondoltam, hogy mégis ennyire egyszerű lesz. Mármint ha úgy vesszük ezek az alakok azért voltak jelen, hogy ne engedjenek be, erre bevisznek? Hány ember mondhatja el magáról, hogy testőr-vállon utazott be a hercegnőhöz? Pontosan annyian, amennyien elregélhetik, hogy ezek után a rendőrség érkezett értük, mert volt meghívójuk egy interjúra, amiről azt hitték, hogy valami beutaló a diliházba. Gondolom az járt abba a kőkemény kobakjukba, hogy hiába lóbálja itt ezt a cetlit a kis kobold, akkor sem jut be a kapu mögé. Pompás. Már majdnem szégyent hoztam a személyiségemre, erre itt van ez a jelentőségteljes csavar a történetben és a minden rendben verzióról ugrunk a Basszuska, nekem nem áll jól a narancssárga témára. Kezdeti kapálózásom másodpercek alatt válik beletörődős elkényelmesedésre a két ajtós szekrény vállán utazva, és inkább a tájat kémlelem, mert hamarosan csak falakat nézhetek meg rácsokat, ha valahogy nem mászok ki ebből a szituból. Már csak bent tesznek le, én pedig úgy kihúzom magamat, mintha így nyomába érhetnék a magasságuknak.
- Senki, ismétlem senki sem bánhat így.. - kezdek bele feltartva figyelmeztetően mutatóujjamat, de muszáj gondolkoznom a folytatás előtt. - ...Saurusardínia távoli sziget uralkodónőjével. - fejezem be és most már meg is bököm az egyik, majd a másik testőr mellkasát, de hát lássuk be, számukra ez olyan, mint halottnak a csók. Azért engem nem akadályoz meg, hogy folytassam a szövegelésemet.
- Hallani fognak még a népemről, ebben biztosak lehetnek. Nem tűröm el ezt a bánásmódot. - vágom csípőre mindkét kezemet, de rám sem hederítenek. Egészen addig megy egy ez a se vége, se eleje magyarázás, amíg az egyik meg nem fogja a vállam és leültet a székre, mintha valami kisgyerek lennék, aki éppen szökni akart az oviból, de beakadt a kerítésbe a szoknyája és így se jobbra, se balra nem jutott. Fújtatva fonom össze karjaimat melleim előtt és így nézek fel a felvigyázóimra, mert nem hiszem el, hogy ennek a két mamlasznak a képét kell látnom utoljára, mielőtt hidegre tesznek. Legalább valami esélyt kaphatnék, hogy elolvassák azt a lapot, amit személyesen kaptam meg Miss Mercertől, aki hirtelen olyan irigységbe tört ki, hogy aznapra plusz két órával meghosszabbíttatta a nyugtató masszázsát. Azt mondta nem miattam van, de hallottam, hogy zokog a telefonba, amiért nem ő jöhetett el helyettem. Végül pedig fogta magát és drámaian kiviharzott az épületből, hogy még a gyümölcskavalkádból álló parfümfelhője is majdnem megfojtott, ha már ő nem tehette meg saját két kezével. Biztos röhög majd a markába ha megtudja, hogy én a börtönben csücsülök, ő meg a kényelmes fotelébe és majdnem ő jött el helyettem erre a kirándulásra.
A lábaimat lóbálom vagy éppen a ruhám szegélyét igazgatom meg, mintha ez a csábító mozdulatsor elvonná a figyelmét a két alaknak annyi időre, hogy kisurranjak. Szerencsétlenségemre sosem értettem a vonzerőm bevetéséhez, és inkább kínos voltam, mintsem valami megtestesült istennő. Még jó, hogy direkt erre az alkalomra vettem egy ruhát, amelyet órákon keresztül válogattam, ezzel is őrületbe kergetve az amúgy kedvesen segítőkész eladókat, de sebaj. A lényeg, hogy a ruha utazott egyet, én is valamennyit és jó célt szolgált erre a kevés időre, amelyet kettesben tölthettünk. Kár, hogy ilyen kegyetlen módon szakítanak el egymástól és zárják őt a szekrénybe, engem meg egy cellába. Nem is tudom, talán cserélhetnénk helyet vagy nem is tudom. Hangosan sóhajtok egyet és ezzel próbálom a figyelmet magamra terelni, hogy mennyire unom már ezt az egészet, de mintha csak egyedül léteznék ebbe a füllesztően meleg helyiségben. Legalább valami kép lenne, de semmi. Csak az üres falak, amelyek hamarosan összenyomnak, ha nem teszek valamit. Már éppen azon gondolkozok, hogy mászhatnám meg egyes számú hegyet, majd korlátozott harci képességemmel teríthetném le a másikat, amikor nyitódni kezd az ajtó és személyesen a hercegnő jelenik meg. Hirtelen úrrá lesz rajtam a fészkelődés és csak pislogok, mint hal a szatyorban ettől a jelenettől, mert semmit sem tudnék jelen pillanatban kinyögni azon kívül, hogy Úristen. Hercegnő. Úristen! Isabel a védelmemre kel, én pedig most az egyszer érzem magamat igazán valakinek, amikor leteremti a két testőrt. Ezt nektek mamlaszok! Kellett nektek szórakozni Saurusardínia uralkodónőjével..
Csendben követem figyelemmel az előttem kibontakozó beszélgetés menetét és amikor arra kéri a férfiakat, hogy kérjenek bocsánatot, majdnem felszegem az államat, hogy én bizony nem fogadok el semmi ilyesmit, azonban ehelyett csak legyintek egyet, mintha éppen nem az előbb próbáltak volna a börtönbe küldeni. Kapok majd a kobakomra, ha ez jó apám fülébe jut. Már szinte hallom, ahogyan felháborodottan és teljes beleéléssel azt magyarázza, hogy ő nem behódolásra nevelte egyetlen angyalkáját. A két testőr távozása után a hercegnő egyenesen felém fordul, én pedig gyorsan felállok a helyemről, hogy valami bénázó mozdulatsorokból álló meghajolás után követhessem őt, bármerre is megy. Jó, ez nem valami szép dolog, de most erre kért, így hogy mondhatnék nemet? Kérésére helyet foglalok, de a hajamat igazgatom, a ruhámat és nem enyhén érzem magamat zavarba az egész helyzettől. A kérdése viszont nem kicsit okoz meglepetést, és egy kis időre az agyam átesik a kontakt hiba összes szakaszán, mielőtt bármilyen válaszadásra is képes lennék.
- Ó te jó ég! - ennyit nyögök ki kezdetben, de rájövök, hogy ideje lenne valami egészen mást is mondanom, mert nem hiszek a hercegnő gondolatolvasói képességében. Vagyis nagyon remélem, hogy nem rendelkezik ilyenekkel!
- Megmentett a narancssárga nadrágkosztümtől és azt kérdezi mivel kárpótolhat? - ismétlem meg összefoglalva a dolgokat és csak kedveset mosolygok. - Nem ért semmilyen kellemetlenség. Mármint az egyiknek elég kényelmes volt a válla és majdnem sikerült bealudnom. Nem tudnám megmondani melyik, mert egyformák vagy csak nekem? Maga képes megkülönböztetni őket? Mert az én arcmemóriám borzalmas. Úristen, már megint sokat beszéltem... - kapom a szám elé a kezemet.
- Annyira sajnálom, csak úgy örülök, hogy itt lehetek. Mármint tényleg itt és nem ott abba a szűk helyiségbe, aminek szőlő illata van. És megint. - mutatok cipzárazó mozdulatokat a szám előtt, mert igazából az engedélye szükségeltetik ahhoz, hogy bármibe is belekezdhessek. Addig viszont nem kellene magyaráznom egyfolytában.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful dayPént. Május 11, 2018 10:50 pm


isabel&lorena
One wonderful day
- Nem vagyok hajlandó hozzámenni ehhez a könyörtelen emberhez! – vitatkozok édesanyámmal, aki a szokásos szigorú tekintetével néz rám. Hozzá kell mennem egy angol Lordhoz, és bele is egyeztem, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy miféle ember.
- Már beleegyeztél lányom, hamarosan találkozol vele, férjhez kell menned. – feleli szigorúan.
- Az még azelőtt volt, hogy megtudtam miféle alak. Miért nem mondtátok, hogy abból él, hogy másokat tönkretesz? Hiszen te választottad ki nekem! – csattanok fel a kényelmesnek nem mondható antik fotelből.
- Lányom, ezt nevezik üzletnek. Sok a pénze, és igen elragadó úriember, és jóképű is. Nagyon szép gyermekeitek lesznek.
- Nem mindenkinek a küllem a legfontosabb anyám. Leendő királynőként gondolnom kell a népemre. Egy ilyen szerencsejáték függő könyörtelen üzletember legyen az én utódom apja? Egy leendő királyé, vagy királynőé? Ezt nem gondolhatod komolyan. – nézek rá szigorúan, de ugyan azt kapom vissza. Nos, volt kitől örökölnöm.
- De komolyan gondolom lányom. Voltak egyéb javaslataim is, te nem kértél belőlük. Mindet csak kritizálni tudtad. Tessék, itt van egy angol szépfiú. Megvan a kívánságod. – néz dühösen a szemeimbe, miközben kiabálni kezd. Ez a mi szokásos hangnemünk, mondjuk, de egy kevésbé temperamentumos családnak már kiabálás, ebben biztos vagyok. Azon csodálkozok, hogy a palotában dolgozók még hallanak ennyi rikácsolás közben.
- Ezt nem teheted meg velem! Ez egy rossz ember! – kiabálok most már én is vissza rá.
- De megtettem! Te pedig tedd a kötelességed! Ma bejelenti édesapád a frigyet. Utána pedig interjúkat fogsz adni te is. – feleli, vagyis kiabálja, majd stílusosan kiviharzik a szobámból, én pedig az ágyamra roskadok. Egy hercegnő nem sír, egy trónörökös pedig még inkább nem. A jéghercegnő sem, ahogyan a köznép hív… mégsem tudok parancsolni a könnyeimnek, és az ágyra rogyva sírni kezdek…
***
Nem sokkal a bejelentés után, ahogyan arra számítani lehetett, az újságírók megrohamozták a családom. Nagyon kellemetlen volt, bár már hozzászoktam. A családom elvárta, hogy nyilatkozzak több lapnak is. Nekem viszont jobb ötletem lett! Kiválasztok egy újságot, és csakis, de csakis ők hozhatják le. Nem szeretném, ha minden újságban más információ jelenne meg arról, hogy kihez megyek férjhez. (Így is elég szokatlan választásom volt, ezt mindenki tudta). Vagyis inkább anyámnak volt szokatlan választása, nekem nem sok jogom volt már döntést hozni.
Szóval ebben dönteni akartam, és bulvárlapokat ismerve eléggé kínos vége lenne, ha mindenhol más jelenne meg, így kiválasztottam egy lapot, valami beképzelt nőé , de nem éppen érdekelt magánszemélyként. Az újságot viszont igenis jó olvasmánynak tartottam. Bár brit újság, volt Barcelonában is szerkesztőségük. Ez pedig a vőlegényem származási országát tekintve jó lépés volt. Szóval őket választottam. Meg is beszéltem egy időpontot a szerkesztőséggel, hogy az egyik újságírót a palotába küldik. Természetesen voltak kikötéseim, illetve egy konkrét személyt kértem. Tudom, ez nem hercegnőhöz méltó, hiszen úgy tűnhet diszkrimináció a többi újságíróval szemben, de megvolt rá az okom, elhihetik. Az újságot olvasva lett egy kedvenc szerzőm, és mindig megragadtak az írásai. Vicces volt, mégis kifinomult, és lényegre törő, ez pedig nagyon bejött. Szóval a megbeszélt napon, és időben vártam őt a sajtósoknak kialakított helyiségben, de nem érkezett meg. Már éppen szólni akartam a komornámnak, mikor az szinte beesett az ajtón, mondván a biztonságiak letartóztatták az újságíróm, Lorena Olivia Florest. Gratulálok biztonságiak, igazán!
- Máris megyek, Rosia. – feleltem neki, majd felkeltem a kanapéról, és a biztonságiak szobája felé vettem az irányt. Ott tartották fogva a lányt, és faggatták. Mikor beértem, azonnal rám néztek, és meghajoltak.
- Ezt mégis mire véljem uraim? – kérdeztem tőlük kissé szigorúan.
- Felség. – hajoltak meg. – Ez a lány be akart jutni Önhöz, engedély nélkül. – nézett rám Rodrigo, az egyik biztonsági.
- Megvan rá az engedélye. Tőlem. – néztem  továbbra is a kellő szigorral rájuk.
- Erről nem kaptunk információt, felség, kérem, bocsásson meg nekünk. – hajlongtak nekem, már megint. Elrontották, de nagyon. Mégis mit fog írni ez az újságíró rólunk? Mindenkit bűnözőnek nézünk? Ezt rendbe kell tennem.
- Ne tőlem, hanem señorita Florestől kérjenek bocsánatot.  – felelem, és a parancsomnak megfelelően meg is teszik.
- Elnézését kérjük. – hajolnak meg előtte, én pedig elégedetten nézek rájuk. Látom az újságírón, hogy kissé zavarban van, de érthető. Ehhez a hajlongáshoz nehéz hozzászokni eleinte. Persze aki ebbe születik, az megint más. Néha azt kívánom bárcsak átlagos ember lehetnék, és szabad, azzal házasodnék akit szeretek, úgy élnék, ahogy szeretek, még ha csak szegényen is. Régi álmom eljutni az Egyesült királyságba úgy, hogy közembernek öltözöm, ahogyan itthon is teszem néha. Elmenni egy koncertre, berúgni, bulizni, tetoválást varratni, és egyéb meggondolatlan lépéseket tenni. Ez helyett itt fogok savanyodni a beképzelt lorddal, és szülni neki. Nagyon szép álmok. Egy pillanatra elgondolkodom, de aztán visszatérek a valóságba.  
- Helyes. – felelem az őröknek, majd tekintetem az újságíró lányra szegezem.
- Jöjjön velem señorita Flores. – mosolygok a lányra, aki követ engem a média szobába, ahol már el van készítve némi frissítő, és csemege. – Kérem, foglaljon helyet. – mutatok az egyik bársonyszékre, a korai barokkból. – Ha bármit fogyasztana, bátran tegye. – mosolygok rá, majd miután elhelyezkedik, kicsit komolyra váltok. Ideje helyrehoznom az őrök tettét.
- Szeretném a bocsánatot kifejezni az őrök miatt, csupán a kötelességüket végzik, azonban néha túlzásba esnek. Kérem, mondja, mivel kárpótolhatnám? – Ahogyan már említettem, fontos, hogy a sajtó jó véleményen legyen a családunkról. Mi egyféle márkát képviselünk, amit a hibái ellenére jól kell eladnunk. Ha pedig az ember ilyen alakkal házasodik, mint az én leendő férjem, még inkább…


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 03.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
Barcelona, Spanyolország

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful dayKedd Május 08, 2018 11:29 pm



Lorena&Isabel

Vannak azok a motivációs, önsegítős - létezik ilyen? - szövegek, hogy számolj el háromig azután cselekedj. Azonban azt sehol nem írják meg milyen amikor az agyadban lévő gondolatok kisülnek és maradsz az összekavarodott számok összességével melyeknél a három előtt az öt van a kettő után meg a tíz. Valahogy velem is így történnek mostanában a dolgok. Jönnek azok a fránya számok és képen törölnek mielőtt eltudnék számolni velük, hogy úgy érezzem magamat, mint azok az emberi lények, akik körülvesznek. Ezen az sem segített igazán, hogy beépített barátnő lettem a főnököm kapcsolatában, majd egy esélyt kaptam, hogy a hercegnővel tölthessek egy napot. Én..levegőt lélegző, két lábon járó átlagos Lorena Olivia Flores a hercegnővel. Fejben tudom, hogy ennek csupán két kimenetele van; rossz vagy jó. Az első általában katasztrofális, a másodikat meg felülírja az első így nem létezik, így sejtheti mindenki, hogy most milyen hadilábon is állok azokkal a segítő számokkal, miközben a kis fánkot majszoló pingvines noteszemet szorongatom a repülőgépen ülve, hogy szülőhazámat újra meghódítsam vagy leigázzam. Ahogyan magamat ismerem, ez nálam egyre megy. Még indulás előtt vettem a füzetemre valami virágokkal tarkított borítót, hogy eltakarjam éhenkórász énemet, ami azt sugallná a hercegnők egyike felé, hogy azért akarok ennyire görcsösen a közelében lenni, mert a végén arra készülök, hogy megegyem. Mekkora első benyomás lenne már! Biztos úgy rúgnák szét két lábbal a hátsómat, mint annak a rendje! Én meg kulloghatnék haza az üres lappal és mutathatnám meg a főnökömnek a sima noteszemet, hogy ennyire tellett tőlem, de ne aggódjon Ms. Mercer, a pasija kényelmesen fekszik mellettem, miközben a maga életét élem. Fantörpikus!
Egy kis csinos, rózsaszínes árnyalatú ruhába szelem át a város megannyi pontjait, ha nem éppen valami utazásra alkalmas taxi előtt integetek és néha beljebb táncolom magamat az út szélétől, mert legyen bármennyire is amazon külsőm, nem szívesen feküdnék fel a motorháztetőre vagy tartanék különszámot mennyire nem tartozok azokba a filmekbe, ahol futás közben felhuppannak rá, majd a másik oldalon talpra esnek. Mert ilyen nincs, az én világomban biztosan nem, így az esetek többségében jobb félni, mint megijedni. Szerencsére most nem vágyok akciófilmes bevonulóra, így miután elhelyezkedek a hátsó ülésen, újra kezembe veszem a felírt kérdéseimet és átolvasom a szükségesebb témákat, bár mostanra már olyan macskakaparásnak tűnik az egész, hogy muszáj vagyok minden irányba forgatni, enyhén eltartani magamtól és ha az sem működik, egyik szememet becsukva nézni hátha kiveszem ezekből a módszerekből mit is akartam odaírni. Sóhajtva húzom magamhoz újra a füzetet és írom át, bár van egy sejtésem, hogy a fele se fog szerepelni a lapon annak, amit korábban rávéstem. Jól átgondolva és nem belemászva teljesen a hercegnő magánéletébe írom meg a témáimat, habár megvan a joga arra, hogy egyikre se válaszoljon. Vele ellentétben én csak egy agyontúrázott párnát és egy gyerekkorból rajtam maradt plüssmedvét uralok, de mentségemre legyen lojális vagyok a népemhez és ők is hozzám. Akkor ezt húzzuk is ki, mert Lorena senki nem kíváncsi a szánalmas életedre, legfőképp nem a hercegnő. Megjegyzésben még odafirkantom, hogy a függőségeidről se magyarázz, még ha azok az almalében és valami behatárolhatatlan ízű cukorban is merülnek ki. Annyira belemerülök a témák kivesézésébe, hogy már csak akkor kapok észbe, amikor a célállomástól pár utcával arrébb megáll a taxi, így nagy nehezen kimászok belőle, de a szoknyámat azért sikerül az ajtóhoz csuknom. Szerencse, hogy az ütemes és kétségbeesett csapkodásom a taxi oldalán hatásos lett, mert ellenkező esetben a megjelenésemnek lett volna megrázó hatása, ha csak félig takaró ruhában jelenek meg. A kis bőröndömet magam után húzva szaporázom meg a lépteimet, majd kellő határozottsággal indulok meg a palota magasba nyúló kapuja felé, amelynél muszáj vagyok megtorpanni, mert két nagy testőrféleség az utamat állja. Elő is kutatom a jegyzetfüzetemet, amit a táskám kiborítása követ.
- Valahol itt van a...mindjárt mutatom. - tartom fel egyik ujjamat, bár a mondat félbe marad, de ahogyan észreveszem a két hústoronynak mindegy lenne, hogyha valami kihalt nyelven adnám elő az egészet, miközben kézen állok. Kapkodó mozdulatokkal szerzem meg a meghívásra kapott kis cetlit, de természetesen jobban leköti a társaságomat a táskám tartalma, ami elég gyanús nekik, hogy ne engedjenek be.
- Hahó..lenni nekem meghívó..hercegnő vár. - lobogtatom meg előttük, a mellkasukat ütögetem a kártyával, de mindhiába így más módszert alkalmazok és elindulok feléjük, melynek az lesz az eredménye, hogy az egyik a vállára kap, míg a másik a táskámat a kezébe és elindulnak velem befelé. Már éppen benyögnék valami végre megjegyzést, de a rendőrségről beszélnek, így egyből menekülőre fognám a dolgot, ha tehetném, azonban ez nem éppen jön össze. Megadóan sóhajtva támaszkodok meg könyökömmel a csávó vállán és inkább azon gondolkozok miképpen menekülök meg vagy magyarázom el miért jöttem.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Isabel&Lorena - One wonderful dayKedd Május 08, 2018 11:28 pm
Játékosok »» Isabel Moreno és Lorena Olivia Flores
Helyszín és szitu »» Spanyol királyi udvar, Barcelona

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel&Lorena - One wonderful day
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: spanyolország-
Ugrás: