welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 1 rejtett és 9 vendég

Aaron Walsh, Briana Doherty, Dina Vincent, Europe E. Moon, Faith S. Terner, Hamvas Lenke, Hannah Sørensen, Henry Leighton, Isabella Agani, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Today at 6:30 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 8
dán 1 2
francia 4 -
görög - 1
holland 2 -
ír 3 1
külföldi 3 5
norvég 5 3
olasz 1 2
orosz - 1
spanyol 3 1
svéd 1 -

Damien&Lorena - It's no fun if it's easy
TémanyitásTárgy: Re: Damien&Lorena - It's no fun if it's easyVas. Május 20, 2018 10:32 pm



Lorena&Damien

Miközben előadom életem műsorának legújabb számát, azon gondolkozom, hogy még ma írok egy üzenetet Sandynek, amiben két oldalban megfogalmazom minden bántó szót kihagyva a feladatomból való kilépést. Ez nekem nem megy! Hiába vagyok elviselhetetlen, hisztis vagy éppenséggel nyűgös, a Contreras család igyekszik a kedvemben járni, mintha éppenséggel olyan jó kislány lennék, aki ezt megérdemli. Minthogyha nem tekintetének rám egy újabb problémaként, hanem érdekesnek találnák, hogy ennyire szerencsétlen vagyok az egyetlen feladatomban, amit rám bíztak. Bárcsak elmondhatnám nekik, hogy ez nem az, aminek látszik és én sem az vagyok, akinek hisznek, de nem lehet. Sandy számít rám és amíg hasznos vagyok számára, addig jómagam is annak érzem magamat. De bármennyire is örülök Anyuci meg Apuci szemeiben feltűnő csillogásnak, most mégis végtelenül bántónak érzem ezt a fajta lelkesedést, amit felém tanúsítanak. Olyan, mintha képen röhögnék a színészi tehetségeimet, majd megpaskolnák az arcomat azzal az útravalóval, hogy máskor majd jobban megy kiscsillag, csak győzd kivárni. Sóhajtok egyet és úgy állok a szálloda folyosóján, mintha arra várnék, hogy valaki a tenyerén hordozzon el a következő szobáig. Bár valahol ez is a feladatom része. Megmutatni, hogy mennyire sikeresen tudom kihasználni egyetlen kisfiukat, akivel az égvilágon semmi problémám.  Úgy érzem már megint olyan dologba kevertem magamat, amiből egykönnyen nem fogok kijönni, csak ha láthatatlanná válok és kiszökök a küszöb alatt.
Hátradobom hajamat és lábammal a hosszú szőnyegen toporgok, mint azok a mesében lévő nyuszik a versenyzés előtt. Velük ellentétben nekem lehetőségem sincsen elfutni, már csak azért sem, mert a szülők ahelyett, hogy visszaküldenék postafordultával haza, helyette úgy döntenek, hogy igazat adnak a magyarázatomnak és már mennek is intézkedni, nehogy a lelkivilágomat megsértse a fény körbejárása a szobába.
- Ilyen nincs. – vetem hátra a fejemet és legszívesebben fenékre huppannék a folyosó közepén, hogy kislány módjára kicsapjam a hisztériát itt mindenki előtt.
- Tudod, hogy ezzel nem segítesz, igaz? – haladok el Damien mellett és a mellkasába bökök egyet, majd még egyet figyelmeztetően, hogy észrevegye mekkora nagy pácban vagyok valójában, no meg azért is, hogy hátha az első nyafogásom nem volt valami hatásos. – Én utálnám ezt a nőszemélyt. – mutatok egyesen kiakadt személyem felé. -  Megfognám a hajamat és azzal húznám ki magamat a szállodából, ők meg? Válasszunk akkor másik szobát, mert Hisztérika azt parancsolta! – tárom szét a karjaimat értetlenkedve, hiszen ezzel sincsen semmi problémám.  Sóhajtva fúrom ujjaimat barna tincseim közé és úgy járkálok a szobába, mint aki kilométerhiányba szenved, majd csak Damien hangjára állok meg egyenesen előtte.
- Fogalmam sincsen, ő hogyan csinálja. – célzok itt Sandyre, de a nevét inkább nem szeretném kimondani, hátha másképp is megfigyeltet minket. Meg amúgy sem szeretném megsérteni a gerlepár egyetlen felét sem, mert éppenséggel Kócossal puszipajtásoknak kellene lennünk, de ebben a helyzetben hozzáérni se mernék anélkül, hogy képzeletben ne csapnék rá a saját kezemre egy nagyot, amiért illetéktelen helyekre tévedt. Mellesleg eléggé nagy szemtelenség lenne tőle megkérdeznem, hogy mégis miképpen kell idegesítőnek lenni. Mármint akkor egyetértenék a Contreras szülőkkel és Sandy rendes nő. Úgy szökőévben egyszer, meg a hétköznapok során két percre amíg a kezébe adom a kávéját és besétál az irodába. Ezeket leszámítva imádnivalónak tűnik…valakinek. Nem mindenkinek, de valakinek biztosan.
- Ez jól hangzik. – jegyzem meg az ajánlatára, de nagyon nem tetszik, hogy a hajamat birizgálja. El is ütöm a kezét onnan, hiszen nem figyel senki, akkor a színjátéknak is lőttek. Ha önmagam leszek, akkor ez a kis ide tapi, oda tapi nem nagyon fekszik kettőnk elfuserált kapcsolatában.
- Lehet ez a bajom. Ennem kell, és akkor idegesítő leszek vagy éppenséggel nem kellene? Mert a logika szerint attól kattannék be, hogy nem eszek. Ahj, nem is tudom. – tanácstalan magyarázkodásba kezdek, mert bár a beleegyezésemet hangosan nem mondtam ki, azért a lehetőségeimmel már most eljátszok.
- Tudod mit? Menjünk. Ennél rosszabb színész már úgysem lehetek. – préselem ki ajkaim közül gondterhelten a levegőt, végül pedig egy kistáskát veszek magamhoz. – Nyugtass meg, hogy te azért utálsz, igaz? – kérlelem őt, habár őszinte válaszra várok, örülnék a hazugságnak is, hogyha az azt érzékeltetné velem, hogy nem feltétlenül vagyok reménytelen eset.
- Utálom, hogy ilyennek kell lennem. Az a szoba tökéletes volt. – pillantok hátra, amikor kilépünk a helyiségből. – Szinte elképzeltem, hogy elmerülök azokba a pihe-puha párnákba, mint a reklámokban a gyümölcsök a joghurtban. Elképzeltem, és jó volt. Ennél jobbat nem fognak találni. – jelentem ki elszántan, mert ha csak arra az ágyra koncentrálok, akkor talán hitelesebb leszek a következő kiakadásomnál, mint amennyire eddig nem voltam.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Damien&Lorena - It's no fun if it's easyCsüt. Május 17, 2018 12:37 pm

Lorena&Damien
.

Vannak pillanatok ,amikor az ember előtt lepereg az egész élete . Ez nálam egészen másképp következett be ,miután Sandy bejelentette ,hogy van egy terve . Szemében megcsillanni látszott  az-az öntudatosság ami rá vall. Viszont amikor a tervét terítékre tette ,csak egy valami volt a reakció.
- Mi van ? - az ember ilyen esetekben ,nem is tudja mit reagáljon . Hogy is tudna ,hisz a barátnője ,éppenséggel azt eszelte ki,hogy összeboronálja egy másik nővel. Aki talán rosszabb,mint Ő ,és így a szüleim végre elfogadják. Na,igen itt jönnek képbe az én drága egyetlen szüleim. Konzervatív elveket vallanak ,mégis a modern világban tökéletesen helytállnak.  Mindig is csodáltam őket ,ahogy a céget elvezetik ,és mindezt úgy hogy a házasságuk harmonikus maradt,és ugyanakkor egy szenvedélyes. Az Ő történetükről akár egy mese is íródhatna. A fiatal péklány,és a nagy álmokat kergető fiatal srác ,aki végül a nőben megtalálja álmainak megtestesülését. A szüleim egy egész pékhálózat tulajdonosai ,ami nem csak országszerte ,de nemzetközileg is elismert volt. Ezután meghódították a sütik birodalmát is ,ami a cukrászok  rémálmává vált. Nem csoda ,mert egyszeribben a Contreras sütemények ,és pékáruk szinte már minden nívosabb ,és drágább helyen ott voltak. Mondhatni bérelt helyük volt az elit közösségben. De a szüleimnek ,soha nem ez volt a célja,soha nem akartak túl nagyra törni. És azt hiszem ez volt az Ő titkuk. Tökéltessen illetek egymáshoz,szinte már idegesítő módon . Nem mondom ,azt hogy nem voltak viták ,és ők nem élték meg azt a bizonyos hetedik évet ,amit mindenki emleget . De mindezektől függetlenül,még mindig ugyanúgy nézték egymásra..mint az az egyszerű cukrászlány,és az álmokat kergető..lisztes arcú pék. Erre a gondolatra ,kicsit elmosolyodom. Aminek az én zaklatott barátnőm ,nem igazán örült. Ívelt szemöldöke a magasba szaladt ,nyilván azt hitte hogy egészen idáig nem figyeltem. Ez bizonyosan így volt ,mert nem egészen emlékszem ,hogy az őrületes terve után mit mondott. A mi kapcsolatunk más volt ,közel sem olyan mint anyáéké. De szeretem Sandyt,bármit megtettem volna érte,és ez épp elég volt. - Sandy ,ugye most csak viccelsz velem ? - kérdeztem mialatt felálltam,és ai utána következett...Pár nappal később egy kocsiban találom magam Lorenával ,majd egy héttel később már egy lakásban is. Igazából nem tudtam mi a franc folyik körülöttem. Itt volt mellettem Lorena ,aki minden tőle telhetőt megtesz ,hogy megutáltassa magát ,de ehelyett a szüleimből szimpátiát vált ki. Jól tudtam ,hogy mindent fordítva csinál,ami maga Sandy..és próbálja felfokozottan az a szüleim tudtára adni ,hogy Ő milyen szörnyű. De az igazság az volt ,hogy az egész heyzet szórakoztatóvá kezdett lenni. Ami aggasztott ,mert nem így kellett volna  lennie . Lorena izgalmas lány,és a szemében ott lobogott a szenvedély ,és minden ami csak még életrevalóbbá teszi őt. Többször próbáltam gy kicsit jobban megismerni,beszélgetésbe elegyedni vele ,vagy valami hasonló. De akadályba ütköztem ,vagy éppen a szüleim toppantak be,vagy  Sandy hívott. Mert ugyan a barátnőm , Sandy ötlete volt az egész,mégis felöltötte magára  tökéletes féltékeny házsártos sárlány szerepet..Na nem mintha ..Damien fejezd ezt be ! Igaz hogy Sandy ragaszkodik a terveihez ,de ez jó...igaz hogy Sandy ragaszkodik a telefonjához,de ez is jó mert ellehet őt érni. Na jó Sandy néha úgy  tudott nézni ,hogy még maga Hitler is összecsináta volna magát ,de Ő már csak ilyen .Egyre többször fészkelődök Lor mellett a kocsiban,közös családi nyaralás . Amint anyám ez kiejtette ,Lor kész volt hősi halált halni ,én pedig valamilyen furcsa módon jót vigyorogtam ezen. Szüleim néha kíváncsian a visszapillantóba lesve ellenőriznek minket ,mire csak megforgatom a szemeimet ,és megrázom a fejemet. A mellettem ülő lány felé fordítom az arcomat ,akinek oly sok minden olvasható le az arcáról. Mégsem látom rajta azt a jól ismert keménységet ,és határozottságot. Ő az a fajta lehet ,aki inkább szenvedélyesen elszánt.  Egyre többször járnak ezen a gondolataim ,majd leállítom magam. Ki tudja Sandy már azóta lehet a fejben olvasás  képességét is magáénak tudja..
Merengve nézek körbe a szobán ,ami nekünk szántak és Lorena ,rögtön akcióba is lendül. Azt hiszem ez a lány Oscar díjat érdemelne ,így érdeklődve figyelem az előadást ,míg a kezeimben tartom a csomagjait ,végül engem szólít meg. Na ,igen vele ellentétben ,én nem vagyok annyira jó színész. Legalábbis nem ennyire szórakoztató,így leeszem a csomagjait és odalépek hozzá. - Nyuszifül,szerintem elleszünk ebben egy ..- folytatnám ,de anyám közbe szól.- Igaza van a leányzónak..- kezd bele ,én pedig folyamatosan Lor arcát nézem ,ami a hitetlenkedéstől kezd elváltozni,belőlem pedig akaratlanul kitör a nevetés. - Ez  a szoba túl sötét ,máris intézünk nektek egy másikat drágám . - fejezi be végül anyám ,és egy csókot lehel az arcomra. Majd apával együtt elhagyják a szobát. - Eddig azt hittem remek színész vagy ..- nézek rá elgondolkodva .- De igazából rettenetes ..- kuncogok ,majd megrázom a fejemet. Ezt a lányt nem kellett volna Sandynek belerángatnia,nem mintha nem élvezném a társaságát ,sőt...de úgy hiszem ez egy megterhelő feladat .- Remélem szép summát kapsz ezért,mert amit végigcsináltál az nem semmi .- az a bugyuta mosoly továbbra is az arcomon ül. -Nos ,én arra gondoltam ,amíg a szüleim leüvöltik a recepciós  fejét ,mit szólnál ha egy kicsit kiengednél,és elmennék vacsorázni ? - kérdem tőle ,miközben játékosan beletúrok a hajába. Milyen selymes...
- Van itt a közelben egy étterem ,csupa finomsággal ,és igazán megérdemled ,hogy egy kicsit önmagad légy. Szóval mit szólsz ? Csak szólók előre , a sütik isteniek .- kacsintok rá ,hogyne lennének azok ,hisz az édesanyám készítette őket. Míg Lorena válaszát várom,belegondolok hogy Sandy mennyire nem is szeret enni. Ez pedig az én családomban ,nagy vétek. Talán ez még nem is lett volna annyira nagy probléma ,ha anyám tortájából nem csak két apró falatot eszik. Anyám belerakta szívét lelkét ,de akkor abban a pillanatban ,ahogy Sandyre nézett ,esküszöm mintha azon  gondolkodott volna,hogy miért nem mérget rakott bele.


  ◯ Mamma Mia ◯ 935 ◯ ©️
dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
3

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. Apr. 17.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Damien&Lorena - It's no fun if it's easyKedd Május 08, 2018 11:46 pm



Lorena&Damien

Vázoljuk össze az előző részek tartalmából részt a Legrosszabb barátnő című műsorból. Két hónap telt el mióta Sandy Mercer úgy döntött, hogy rám bízza ezt a nemes feladatot és barátnővé üt a kapcsolatába. Bármennyire is abszurd a szitu, kísérleti nyuszika lettem és éppenséggel el kell játszanom, hogy mennyire kiakasztó személyiség is vagyok valójában. A legfájdalmasabb pont az egészben, hogy néha elég csak önmagamat adni. Még nem jöttek rá, hogy én vagyok a beépült számkivetett a családban, mert Kócos is jól játssza a szerepét, én meg ezek szerint túl rosszul, mert csak egy rosszalló pillantást kaptam idősebbKócostól és itt kifújt. Pedig a szekrény legaljáról összeszedett nem kímélt szerelésben jelentem meg az egyik családi fontos eseményen, mire valamelyik öreg fószer meg a felesége azzal jöttek, hogy mennyire értékelhető ez az egyszerűség és a következőre már ők sem csípték ki magukat ennyire. Szóval divatot teremtettem, miközben épp magamat akartam letörölni a térképről. Most meg éppen kitalálták, hogy mennyire csodálatos lenne ha velük tartanék egy kirándulásra, mire én kicsaptam a hisztit a választásukkal kapcsolatban, erre változtattak, mert rájöttek, hogy mennyire igazam van. Mi a problémám nekem? Szóval most fejjel a bőröndömben vagyok és valami tervet eszelek ki, hogy mivel küldjem padlóra az idősebb Kócos-családot ahhoz, hogy Mercer elfoglalhassa méltó helyét. Nem azért, Damien jó srác, bár néha tennék egy szívességet a világnak és teljes erőből megfejelném..de ezeket figyelmen kívül hagyva eléggé elviselhető. Azonban nem kicsit abszurd vele élni és mellette ébredni, miközben egy sunyi pillantást sem vethetsz felé, mert a szőke barátnője félóránként videóhívásos helyzetjelentést akar még arról is, hogy milyen ruhában vagyunk éppen. Én szeretem a munkámat, minden percéért odavagyok, de ilyenkor fognám magamat és a kis bőröndömet és elhúznék a világ végére, hogy egy barlangban élhessek tovább remeteként, mert én nem bírom ezt tovább. Az esti hármas videóhívásokat, a reggeli nyálas üzeneteket meg az így hiányzol, úgy hiányzol szövegeléseket, amelyeket egymás között váltanak le, miközben én a telefont tartom. Ha tehetném, már rég szétrúgtam volna a hátsómat amiért ennyire lelkiismeretesen igyekszem megfelelni a főnökömnek, hogy még ezt is bevállaltam. Ki gondolta volna, hogy ennyire megterhelő rossz barátnőként viselkedni?
Elviselhetetlen személyiségemet megragadva sétálok ki Kócossal közös lakásunk ajtaján, és bent hagyom az eredeti énemet, amit ugyebár a srác ismer, a nője ismer, de a szüleinek éppenséggel sejtésük sincs, hogy milyen fából faragták Adrian és Wilhelmina Flores gyerekét valójában. Szeretném azt hinni, hogy egészen más személyt formálok meg számukra, de ez úgy 45%-ban van így, a fennmaradóban meg csak én vagyok, és ez bosszant, bármennyire nem kellene. Egy kis hiszti itt, egy kis hiszti ott, majd a bájcsevej az út hátralévő részében, de nem rémiszti el őket a fárasztó és végeláthatatlan magyarázásom, helyette még válaszolnak is. Más úgy leütne már mint a vekkert vagy legalább rám szólna, hogy hagynám abba, bár ahogyan észreveszem Damien idegei eléggé a plafont verdesik. Ideje lenne megkérdeznem tőle, hogy az ősei valójában robotok, mert akkor megoldom egy kis vízlocsolással vagy eldugom valahova az olajat, hagy nyikorogjanak össze-vissza. Erre viszont nincs sok esély, így csak az arckifejezésüket figyelem és próbálom kivenni a remény egyetlen szikráját is annak, hogy egyik vagy másik megakarná már fojtani, de ez nincs így. Kedvelnek, és nem utálnak - még, mert ugye hosszú ez az utazás, nekem meg van még egy-két tervem a jövőben.
A hely csodaszép és a hotel ahol megszállunk sem utolsó. Más helyzetben a két tenyeremet összetenném, most viszont nagy szerencsétlenségemre ideje kiakadni, mert én vagyok a Flores-kis csaj sötét oldala és éppen elfogyott a süti is, amiért érdemes lenne itt maradni. Az első dolgom egy apró fintor ahogyan beérünk a szobába és a szülők érdeklődni kezdenek, miközben az ájuldozásomat várják.
- A szoba? - tekintek újra körbe és csak szusszanok egyet, miközben lejjebb tolom a fél arcomat elfoglaló napszemüvegemet. - Nem tetszik. - nyögöm ki végül grimaszolva egyet és még a hajamat is hátradobom. - Ez a fény..borzalmas, ahogyan a kilátás is. Az ágyról nem is beszélve. - csak egy fél pillantást vetek a bútor felé, mielőtt megállhatnék a két idősebb Contreras előtt.
- Én ebbe a szobába nem maradok. - sétálok ki mellettünk visszatolva kecses mozdulattal a napszemüveget és megállok a folyóson, karjaimat pedig összefűzve a mellkasom előtt várakozok türelmetlenül, hogy történjen valami, ami a kedvemre lesz. Pedig annyira szívesen elmerülnék abba az ágyba, a puha párnákkal együtt, de nem tehetem.
- Damien, csinálj valamit! - nyafogva rivallok rá a srácra követeléseimet kifejezve, de szinte egy újabb hisztiroham szélén állok és Apu meg Anyu biztos nem szeretnék, ha jelenetet rendeznék.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Damien&Lorena - It's no fun if it's easyKedd Május 08, 2018 11:45 pm
Játékosok »» Damien Contreras és Lorena Olivia Flores
Helyszín és szitu »» Contreras családi nyaralás

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


       

média

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 15.

Korom :
26

Tartózkodási hely :
• Bristol •

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Damien&Lorena - It's no fun if it's easy
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: görögország-
Ugrás: