welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 1 rejtett és 9 vendég

Aaron Walsh, Briana Doherty, Dina Vincent, Europe E. Moon, Faith S. Terner, Hamvas Lenke, Hannah Sørensen, Henry Leighton, Isabella Agani, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Today at 6:30 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 8
dán 1 2
francia 4 -
görög - 1
holland 2 -
ír 3 1
külföldi 3 5
norvég 5 3
olasz 1 2
orosz - 1
spanyol 3 1
svéd 1 -

Amélia Chevalier
TémanyitásTárgy: Amélia ChevalierSzomb. Május 12, 2018 9:13 pm
Amélia Ruby Chevalier
Nincs nagyobb veszteség, önmagunk elvesztésénél
Karen Gillan
23
félig francia, félig ír
Lord
Bordeaux
1995. december 24.
biszex
szingli


Ahogy a lakhelyem is, úgy az életem is két részre osztható. Volt egy nagyon is meghatározó esemény az életemben, ami miatt úgy érzem, két részre szakadtam. Mintha meghalt volna bennem valami. Nem is, inkább valaki. De kezdem az elején.
A születésem után nem sokkal később el kellett költöznünk, mert a lakás már nem volt elég nagy nekünk, de még mindig nem éltünk akkora házban, mint amit amúgy apa rangja megkövetelt volna. Szerencsére ő nem ragaszkodott soha ahhoz a pompához, így mi is kimaradtunk belőle. Bevallom, én örülök neki, mert így élvezhettem a nyugodt gyermek éveim. Persze a bátyám árnyékában, aki még akkor is rajtam tartotta a szemét, mikor azt mondta, hogy nem. Azt hiszem, már akkor hozzászoktam ahhoz, hogy lényegében bármit megtehetek, mert a bátyám vigyázott rám. Így történt meg az, hogy belekötöttem nagyobb fiúkba, ha éppen nem tetszett, amit csinálnak. Elkényeztettek a szüleim, ez nem is kérdés, de arra is megtanítottak, hogy értékeljem azt amim van és mindig vállaljam a tetteim következményét. Így történt meg az is, mikor egyik nyáron a nagyiéknál töltöttünk pár napot, én pedig elszöktem otthonról, mert meg akartam fürdeni a tengerben. Oké, nem szöktem, mert mint utólag kiderült a bátyám akkor is szemmel tartott és a nagyszüleim is pontosan tudták, mi történik. A tengerparton aztán bementem a vízbe, de elkapott egy áramlat, és éppen csak meg tudtam menekülni. Az is a bátyámnak volt köszönhető, mert kimentett. A kórházban kötöttünk ki mind a ketten. Anyáék és a nagyiék is nagyon mérgesek voltak, és Leroyon töltötték ki a dühüket, miután persze megnyugodtak, hogy túléltük. Azt hiszem, ez volt az első alkalom, mikor odaálltam anyuék elé, és megmondtam, hogy én tehetek az egészről.
Miután elkezdtem iskolába járni, a helyzet még rosszabb lett. Mivel anya ragaszkodott hozzá, hogy ne bentlakásos iskolába járjak. Tetszett az ötlet, de miután kiderült, hogy – ahogy ők fogalmaztak - nem vagyok közéjük való, elszabadult a pokol. A csúfolódások tárgyát képeztem, kiközösítettek, senki sem barátkozott velem, és nem tudtam megmondani miért. A következő tanévet már egy bentlakásos suliban töltöttem, és ott is maradtam egészen apának a haláláig. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor az igazgató magához hivatott. Mondjuk úgy, hogy az már nem az első alkalom volt, ezért egy kész magyarázattal mentem. Annak ellenére tettem így, hogy fogalmam sem volt mit követtem el. Anya már ott várt rám, így még inkább megdöbbentett a helyzet, és minden kifogást el is felejtettem. Éreztem, hogy baj van. Három hét volt vissza az iskolából, a záróvizsgákra készültem. Egy székkel kínáltak, majd minden előkészület nélkül közölték a rossz hírt. Elsőre fel se fogtam, hiszen pár héttel korábban még együtt töltöttünk apával egy kis időt, mikor kivett délután az iskolából. Máig nem tudom, hogyan vizsgáztam le utána, és mi történt a nyáron, de az biztos, hogy eltelt.
A következő nyáron pedig nem csak egyszerűen iskolát, hanem országot is váltottunk. Egészen addig örültem neki, hogy vörös hajam kilóg a sorból, hiszen különleges voltam. Az ország váltás után viszont maximum a rangom volt különleges és a vagyon, ami azzal járt, mert az iskola tele volt vörös hajú diákokkal. Ugyanúgy magániskolába jártam, a bátyám amennyire tudott ugyanúgy vigyázott rám, szóval az időjáráson kívül annyira sok minden nem változott, és mégis az egész életem mintha felbolydult volna, és az addig átéltek egy álomban lettek volna. Szerencsére könnyen beilleszkedtem, barátokat és egy párt is találtam magamnak. Az életem visszatért egy normális mederbe, bár apát még mindig gyászoltam. A katasztrófa csak ekkor következett be igazán.
Egyik nyáron az iskola után arra mentem haza, hogy egy idegen férfi beszélget és csókolózik anyával. Persze kiakadtam és veszekedni kezdtem vele, hogy nem tiszteli apa emlékét és nem is értem, hogyan gondolja ezt. Akkor hosszú idő után először csak a bátyám volt az, aki valamennyire is közel tudott férkőzni hozzám, hiszen ezúttal tényleg elszöktem. Olyan messzire mentem, egy titkos helyre, amit csak ő és én ismertünk. Megbeszéltük, hogy kell adnunk a férfinak egy esélyt, hiszen anya megérdemli a boldogságot. Tévedtünk.
Majdnem elvégeztem a középiskolát a bátyám pedig az egyetemet, mikor anya és Connor bejelentette, hogy összeházasodnak. Soha nem kedveltem azt a férfit, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy csak anya pénzére és rangjára fáj a foga, még akkor is, ha az egy másik országban ér igazán valamit. Az esküvőn azonban a bátyám és a mostohám annyira összevesztek, hogy Leroy még abban a hónapban visszaköltözött Franciaországba. Megtehette, hiszen nagykorú volt, ő döntött a sorsáról és az egyetemet is befejezte már. Innentől megszűnt az a fajta védelem, amire még jobban rá voltam szorulva. És bár egy év választott el a nagykorúságtól, és attól hogy a bátyám után menjek, nem tettem. És hogy ezt mennyire rosszul tettem, csak néhány hónappal később tudtam meg.
Pont elkezdtem az egyetemet, mikor megkértem anyát, hogy had költözzek el otthonról. Már nem gondoltam, hogy minden áron szükségem van az otthoni légkörre és kényeztetésre. Szabad akartam lenni, és ez a szabadság lényegében azzal is járt, hogy nem a barátnőmmel, hanem az akkori barátommal költöznék össze. Meg is találtuk az ideális lakást. Kicsit drágábban ugyan, de a külvárosban. Távol anyáéktól, de közel az iskolához. Ami nem is baj, mert a tanulmányaimhoz és az éppen elkezdett életemnek nem tenne jót, ha közel lennék hozzá. Az egyetemen nem mondtam el senkinek, hogy milyen ranggal rendelkezem, már megtanultam, hogy nem jó ezzel kezdeni. Főleg azért, mert itt nincs is befolyásunk rá, Franciaország pedig messze van még innen.
Modellként kerestem meg a pénzt, ami lényegében csak kiegészítése volt csak annak, amit otthonról kapok, de addig sem lehet azt mondani, hogy nem dolgozok. A modell szakma pedig nagyon kemény. De szerencsére mindig meg tudtam állni, és anya is csak akkor kezdett el balhézni miatta, mikor meglátta az első képet rólam egy magazinban. A barátommal ekkor már hivatalosan is összeköltöztünk, a kapcsolatunk megérett arra, hogy ezt nyíltan felvállaljuk. A környezetvédelem legalább olyan fontos nekem, mint a gyerekek és az állatok védelme, ezért rendszeresen járok önkéntesen találkozókra, és mindig van nálam legalább egy befogadott vagy ideiglenesen befogadott kutya.
A fordulat két évvel ezelőtt állt be, mikor egyik este az egyetemről mentem haza. Connor egyszer csak megjelent ott, és azt mondta, elvisz haza. Tudtam, hogy akar valamit, mert akkor már napok óta kerülgetett, és ezt jeleztem is anyának, de ő nem törődött vele. Élte a nagyvárosiak előkelő életét. Teljesen megváltozott mióta Connorral összejött, mintha nem is az a nő lenne, akit apa annak idején elvett. Szóval miután hosszú győzködés után beszálltam a mostohaapám mellé a kocsiba elvitt egy szállodába. Nem értettem mit keresünk ott, mert azt mondta, anyával van valami. A végén kiderült, hogy anya sehol sem volt, ő pedig rám mászott.
Hiába védekeztem, hiába tettem bármit, erősebb volt nálam. Rám mászott, lefogott, letépte a ruháimat. Mikor megszólalt a telefonom, akkor összetörte, pedig tudtam, hogy a párom keres. Ekkor tudtam, hogy már senki nem lesz, aki megmentsen. Ezúttal a bátyám sem fog kihúzni a bajból. Eleredtek a könnyeim, és még akkor sem akartak elállni, mikor a kórházban ott feküdtem az ágyon. Eddigre nem csak Connor, hanem egy másik barátja is átgázolt rajtam. Az orvosok megtették a feljelentést, és én is. Már amikor meg tudtam szólalni, de a botrány csak ekkor kezdődött. Éppen készültem elhagyni a kórházat, mikor berobogott anya, és kiabálni kezdett velem. Megfenyegetett, hogy vonjam vissza a feljelentésem, mert elvesz minden anyagi támogatásomat. De ezzel nem tudott megfogni, nem érdekelt a pénz. És a végszóra a bátyám is megérkezett. Megöleltem, oltalmat keresve az ismerős karokban, de éreztem, hogy ez nem az. Valami baj van, ezért kibújtam onnan. Már nem tudtam elhinni, hogy azok a karok, az a férfi meg fog védeni bármitől is.
Most két évvel az események után, egy barátnőm van, akivel együtt töltöm a mindennapjaim, mert férfira nem tudok ránézni vagy elfogadni a közeledését. Még a bátyámmal is tartom a kapcsolatot. A barátaim szerint pedig megváltoztam. Szerintem csak ráébredtem arra, hogy eddig nem foglalkoztam eleget azzal, mennyi mindenre is vagyok képes. Ami pedig a kapcsolataimat illeti, nos korábban nem gondoltam, hogy egy nővel is ágyba tudok majd bújni, de most már tudom ezt is. Persze, ha valamilyen csoda nem történik, akkor az sincs kizárva, hogy újra egy férfi közeledését fogadjam. De addig is, marad minden így. A kis csendes és szégyenlős Améliából lett egy dögös csajszi, aki kiáll magáért, mert más nem fogja megtenni. Még úgy sem, ha a bátyám nagyon akarja, hogy utána menjek Franciaországba, mert akkor megint meg tudná védeni a pici hugicáját.
foglalkozás ❖ diák, önkéntes segítő  

Hobbi ❖ zongorázás, olvasás, segítségnyújtás, úszás

Becenév❖ Lia, Lina, Amy

Család ❖
Anya: Monica Salmander
Apa: Lucas Chevalier
Testvér: Leroy Desmond Chevalier
Mostohaapa: Connor Fox
Anya nagyjából 20 éves volt, mikor elment Franciaországba tanulni, és mindezt úgy, hogy a szülei nagyon nem örültek neki. Nem is akarták elengedni, de a tanulmányaihoz és a szakmai előremenetele miatt szüksége volt rá. Apával egy találkozó alkalmával ismerkedett meg, amikor is felszolgáló volt egy ünnepségen. Ezerszer hallottam már ezt a történetet, ezért is tudom ilyen jól elmesélni. Szóval, apa beleszeretett első látásra, de anya nagyon kérette magát. Főleg, mert nem akart egy idegen országba házasodni egy olyan férfihoz, aki nem az ő rangját képviseli. Itt most tisztázni kell, hogy a rangot apa képviseli, és anya csak attól félt, hogy a szerelmük miatt majd valamilyen sérelem éri apát. Plusz anya részéről nem is igazán volt ez szerelem első látásra, de azért adott egy esélyt.
Az esély pedig egy halálos szerelemmé nőtte ki magát. Hatalmas lakodalmat tartottak a szülővárosomban, és a nagyiék is belenyugodtak végül anya választásába. Két évvel a házasságkötésük után érkezett meg a bátyám Leroy. Nagy volt az öröm, és innentől kezdve bonyolódott kicsit a dolog, hiszen anya szülőhazájában élő rokonaink közül, akiknek egyáltalán nem tetszett a kapcsolata teljesen elfordultak tőlünk. Persze, anya ezt egyáltalán nem bánta, talán kicsit örült is, hogy így alakult.
Három évvel a bátyám születése után jöttem én a sorban. Nem terveztek, nem akarták, hogy még egy gyerekük legyen, hiszen a trónörökös, aki tovább viszi a rangot és a nevet már megszületett. Boldogok voltunk, minden a legnagyobb rendben zajlott, de aztán egy döntésnek köszönhetően anya szembe került az apukám felöli nagyszüleimmel és onnantól kezdve nagyon megromlott a kapcsolatuk. Minket nem tiltottak el tőlük, de anya és ők már nem találkoztak többet. Az egész igazából egy aprócska vita miatt robbant ki. Ez az ellentét aztán odáig fajult, hogy mikor apu meghalt egy váratlan baleset miatt, akkor anyával mi haza is költöztünk az ő szüleihez.
Onnantól viszont megváltozott az életünk. A Franciaországban élő nagyszüleim alig láttam, anya pedig beleszeretett egy másik férfiba. Se a bátyámnak nem volt szimpatikus, se nekem. Anya szerint onnantól engedetlenek lettünk a testvéremmel, és megromlott vele a kapcsolatunk. A bátyám amint betöltötte a nagykorúságot, el is költözött vissza Franciaországba, én pedig egy saját lakásba. Azóta mind a kettejüket ritkábban látom, de nyugodtan megvagyok, szerencsére.
Alexis ❖ 25+ ❖ nincs multi
lord

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
3

Csatlakoztam :
2018. May. 10.

Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Amélia ChevalierVas. Május 13, 2018 7:06 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Amélia!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni (avatar+rang) utána pedig tiéd a játéktér!
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
126

reagok :
111

Csatlakoztam :
2017. Nov. 24.

Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: