welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Ylva && Aksel
TémanyitásTárgy: Ylva && Aksel Vas. Május 13, 2018 9:55 pm

Kik? Ylva Söderlund & Aksel Sørensen.
Hol? Az oslói királyi palota, Ylva hervegnő lakosztálya (előtt).
Mikor? Hétköznap délelőtt. A reggeli és a 10 órási esemény között.
Plot? Első találkozás a klubban történtek óta.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

you are here yet i miss you
like i miss spring days


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
ylva közelében

Hozzászólások száma :
12

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Vas. Május 13, 2018 10:00 pm


can you trust me?
Reggel 9 óra 2 perc. A tökéletes időpont. Ylva hercegnő minden bizonnyal már túl van a jógaóráján és meg is reggelizett, azonban még nem kell sietnie a tízórási teára a hölgyekkel (bármit is jelentsen ez). Mint hivatalos személyi testőre, természetesen kézhez kaptam a hercegnő útmutatóul szolgáló időbeosztását, hogy tudjam, mikor kell mellette lennem. Ez nagyjából lefed minden palotán kívül zajló eseményt és megjelenést, legyen az vásárlás vagy akár egy hivatalos rendezvény. Míg a hercegnő a palota falain belül mozog a felelősség elsősorban a palotaőröké. Kivéve diplomáciai vacsorák során vagy más olyan alkalommal, amikor a szokásosnál nagyobb a tömeg és a felhajtás a a királyi berkekben, innentől kezdve ugyanis a veszélyfaktorok is megnőnek, és a család minden tagjára külön kell figyelnie valakinek. Esetemben ez a személy Ylva lesz, ha akarja, ha nem, hiszen az apja parancsa, és ki merné kétségbe vonni a király rendeleteit? Én biztosan nem.
Két cseléd összesúg, ahogyan elmennek mellettem, mire nyelek egyet, és ellenőrzöm az öltözékemet. Kényelmes bakancs, fekete farmer, sötétkék ing. A palotában azért mégsem járkálhatok bőrdzsekiben, mint az eddigi találkozásaink során. De azért nem is leszek karóba húzott öltönyös testőr. Tudom, hogy Ylva sem szereti a feltűnősködést, márpedig annál jobban nem is hívhatnánk magunkra a figyelmet, és eszem ágában sincs jobban magamra haragítani. Így is kellően tartok ettől a találkozótól, pedig a maga százhetven sincs centijéből és nagyjából ötven kilóval nem kifejezetten ijesztő. Nem, nem törékeny, erős és határozott nő, de fizikailag nem túl sok fájdalmat okozhatna. Na jó, ha hozzám vág egy méregdrága aranylámpát, akkor talán, de nem hiszem, hogy ilyenre vetemedne… vagy igen?
A palota ismeretlen szárnyában járok. Sosem volt még engedélyem a lakosztályok felé csatangolni, így kétszer is eltévedek a megfelelő hercegnő hálójáig. Mély levegőt veszek, majd három határozott kopogás után csak állok az ajtó előtt, és a kimeneteleket fontolgatom. Lehet, hogy amint meglát a képembe vágja az ajtót vagy ki sem nyitja  azt, mert sejti, hogy én jövök. Egy pofon mindenképpen a pakliban van, meg is érdemlem.
Viszont muszáj beszélnünk, mert a munkámat csak úgy tudom rendesen végezni, ha hagyja… és más miatt is muszáj. S végre lenne lehetőségünk anélkül beszélni, hogy a hangfelvételek miatt aggodalmaskodnék. Az új munkakörömnek köszönhetően ugyanis csak speciális esetekben kell poloskát viselnem, minden más alkalomkor elegendő a jó öreg telefon vagy központi hívó. A palotán belül ugyan minden ilyen értelmetlen, itt még a falnak is füle van, úgyhogy óvatosnak kell lennem, hogy ne csússzon ki a számon valami, aminek nem kellene, vagy hogy ne legyek túl közvetlen a hercegnővel. Fél év azért nem kevés idő, tagadhatatlanul többek voltunk a végére, mint idegenek. S a munkám ellenére is a barátjának éreztem magam, és örültem, hogy nem taszított el magától egy köznépből származó embert úgy, mint ahogyan az utóbbi időben messziről elkerült. Alig és csak távolból láttam, mióta beköltöztem a palotába (ami a húgom szavaival élve “tök menő”), ahol először is meg kellett természetesen ismernem a helyet minden kimenekítő folyosójával együtt, újra kellett tanulnom a protokollt és hasonló ínyenc tréningeket kellett elvégeznem, hogy hivatalosan is elkezdhessem a munkámat. S most pedig végre eljött ez a pillanat… amint a hercegnő kinyitja az ajtót.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

you are here yet i miss you
like i miss spring days


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
ylva közelében

Hozzászólások száma :
12

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Kedd Május 15, 2018 1:46 pm
Aksel & Ylva

Unottan nézek farkasszemet Almával, a sajtósommal és egyben személyi asszisztensemmel, akit külön azért alkalmaztak, hogy az én kicsapongásaimat kordában tartsák. Legalábbis publikus szinten. Éppen a közösségi média veszélyforrásairól beszél, mintha csak egy kis kamasz lennék, aki most ismerkedik az internet világával. A tabletét nyomogatva nézi át a publikus oldalaimat és kedvére törölgeti a posztjaimat és a fényképeimet. A Király utasítására ugyebár... Majd összegzi a kis megbeszélésünket, mikor is kitér arra, hogy ezentúl nem oszthatok meg semmit a közösségi oldalaimon anélkül, hogy ő azt engedélyezte volna. Én naivan azt hittem, túljárok az eszén, hiszen fontosabb dolgom is van, mintsem minden egyes posztolásom előtt odarohanni hozzá, hogy leokézza az irományom. De dühösen tapasztaltam, hogy elég rányomnom a küldés gombra, a bejegyzésem addig nem jelenik meg a publikumban, míg Alma rá nem nyomott a kis pipa jelre. Ez valami fantasztikus.
Az ablakhoz lépek, s a távolba meredek, mialatt karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Alma szerencsére veszi a célzást és úgy tekint erre, mint a kis találkánk végszavára. Mielőtt azonban elhagyhatná a lakosztályomat, más valaki már kopogtat is az ajtón. A fejemet se mozdítom a hang irányába, inkább elterelem a gondolataimat a távolba, legalább olyan messzire, mint ahol ebben a pillanatban Mattie is lehet.
- Jó reggelt, Aksel! Micsoda kellemes meglepetés! Fáradjon beljebb. - Alma rögtön beljebb invitálja a férfit, én pedig csak az ismerős név hallatára kapom oldalra a tekintetem. Nem mintha olyan túl sok Akselt ismernék, de arra bizony nem számítottam, hogy pont őt sodorja ide a reggeli szél. Még akkor sem, ha egész éjjel a szerződését olvastam és aggattam tele milliónyi megjegyzéssel. Tekintetem Almára vándorol, aki lányos zavarában hirtelen azt sem tudja, merre van a kijárat, de ahogyan szikrákat szórok felé, úgy végül sikerül kikeverednie a szobámból. Az ajtó becsukására viszont már nem jut ideje, így azt remélem Aksel majd pótolja. Úgy teszek, mint akit kicsit sem rendít meg a jelenléte, pedig belül igen is szenvedek, jobban, mint azt bárki hinné.
- Foglaljon helyet, Aksel. Sok dolgunk van és nem érünk rá egész nap. - igaz nem tudtam, hogy jönni fog, de ahelyett, hogy kérdőre vonnám az indítékait illetően, inkább belecsapok a saját ügyeim intézésébe. Ráadásul ezúttal hivatalos, magázódó keretek között. Első számú feladatomként pedig az szerepel, hogy olyan szinten kiforgassam az Aksel által aláírt szerződést, hogy ne csak neki, de még magának a Királynak is elmenjen a kedve attól, hogy őt hagyja meg testőrömnek.
Töltök magamnak egy italt arról a kis zsúrkocsiról, amit elkeseredettségemben tegnap hozattam fel magamhoz. Majd a pohárral a kezemben oda sétálok az asztalhoz és helyet foglalok, remélhetőleg a férfi társaságában. Egyet kortyolok a poharamból,majd az üveg hangos koppanással éri el az asztallapot.
- Át kellene beszélnünk a szerződését. Tessék, itt egy példány, amit kiegészítettem a saját megjegyzéseimmel. Mint látja, elég sok volt belőle... - odadobok elé egy nagyobb paksamétát, amit nyugodtan átolvashat itt és most, előttem, ha pedig kérdése, óhaja-sóhaja vagy épp panasza lenne, azt rögtön meg is tudjuk vitatni. És biztos lesz majd olyan, ami zavarni fogja, tekintve, hogy a szerződés majdnem minden pontjába belerondítottam. Már csak kekeckedésből is, hiszen a pontok döntő többsége nem éppen fontos információval vagy lényegi javítással került kiegészítésre. Mert például engem igazán hidegen hagy, mi alkotja a munkaruháját, mégis hozzáírtam az öltönyt és a nyakkendőt is. Utálom az efféle feltűnősködést, de ha olyan öltözékben jelenik meg, akkor legalább könnyebb lesz őt is gyűlölnöm. Kikötöttem, hogy a kocsiból való kisegítés céljából akkor és csak akkor nyújthatja felém a kezét, ha nagy estélyit viselek és tényleg elkél a segítsége. Korábban, odakint, az éj leple alatt többször is megfogtam a kezét és nem akarom újra felidézni azokat az emlékeket s érzéseket, amiket azon alkalmak során éreztem. A követési távolságon is nagyítottam, felemeltem egy méterről öt méterre a szükséges táv hosszát. Mert nem bírnám elviselni a közelségét, most is nehezemre esik. De ezért is csak magamat hibáztathatom. Hülye voltam, amiért olyasvalamiben kezdtem reménykedni, ami csak a képzeletem szüleménye volt. Hiszen ő sem volt igazi...
- Ha kérdése van, ne tartsa magában... - fogom a poharamat és felállok az asztaltól, majd visszasétálok az ablakhoz, amíg Aksel olvas. Találni fog benne ínyencségeket és kíváncsian várom, melyik lesz annyira sok neki, hogy végre megszólaljon. Vajon melyik kis őrült kiegészítésem lesz az utolsó csepp a számára?

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Why am I in love alone, why am I hurting alone?

Why do I keep needing you when I know I’ll get hurt?
királyi család
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Oslo

Hozzászólások száma :
21

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Csüt. Május 17, 2018 10:24 pm


can you trust me?
Az ajtó hamarabb nyílik, mint gondoltam, és igyekszem véka alá rejteni a meglepettségemet, amikor a lakosztály tulajdonosa helyett az asszisztense mosolyog rám a küszöb túloldaláról. Illedelmesen megköszönöm neki a beinvitálást, és amint belépek a hercegnő szobájába megpillantom Őt magát is. Ugyanolyan gyönyörű, mint az emlékeimben és az álmaimban. Ám már a kisugárzásából is látszik, hogy ő itt nem csak egy lány, aki jól akarja érezni magát. Ő, kérem szépen, Norvégia hercegnője.
Én meg? Én meg nem csak egy srác vagyok, akit véletlenül sodort oda a szél, mint őt. A személyi testőre vagyok, és ez alaposan átrendezi az állást a sakktáblán.
A levegő szinte és a kínos csendnek csak az ajtó csukódásának hangja vet véget, amikor finoman elfordítom a kilincset üdítő magányt bocsátva Ylvára és jómagamra. Azonban amikor ő megszólal, már a hangszínéből kitetszik, hogy milyen hűvös és távolságtartó, mintha nem is ismernénk egymást. S részben igazat is kell adnom neki: egy hamis személyiséget festettem le az eddigi találkozóink során valótlan indokokkal megfűszerezve. Nem mintha ő nem ugyanezt csinálta volna, és objektív szempontból mindkettőnk döntése érthető. Ez viszont nem ment fel az alól, hogy én, aki tudtam, ki ő, megvezettem. Foghatnám arra, hogy a munkám része volt, hogy nem jelentettek többet a találkozóink, de hazudnék. Azonban mint az látszik, az jól megy.
Egy fejhajtásos tisztelgéssel veszem tudomásul az utasítását, miszerint érdemes lenne átolvasnom az általa javított szerződést, és követem az asztalhoz, mely elvégre is a szava szent kell, hogy legyen, és hiába bánt és zavar a hirtelen magázódása, nem mutatom jelét. Elhatároztam, hogy professzionálisan fogok nekiállni, és minden erőmmel azon vagyok, hogy úgy is tegyek, bármilyen megerőltető is.
- Értem - bólintok, ahogyan nekilátok a paksamétának, és hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy ne pillantsak olykor a hercegnő felé, aki épp oly unottan szürcsölgeti az italát, mintha ez a megbeszélés olyan nyűg lenne a nyakán, mintha a királyi udvarban tartott kutyák tápjairól kellene döntenie. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy tényleg így is érzi, de tudom, hogy nem így van. Ahhoz túl jól megismertem az elmúlt hónapokban, és talán ezért is jár nekem a kissé gyerekes bosszú a szerződésem keretei közt.
Figyelmesen olvasom a részleteket, minden odafirkantott apróságot, és öntudatlanul megsimítottam a borostámat, amikor ahhoz a részhez jutottam, hogy mindennap frissen borotválkozva kell megjelennem. Nevetséges. Az arcszőrzetem semmiben sem befolyásolja a munkámat, ráadásul Ylva nagyon jól tudja, hogy ki nem állhatom a napi borotválkozást, amire a testőrképzőn is köteleztek minket. Szép húzás, el kell ismernem, főleg mivel nem gondoltam volna, hogy emlékszik, amikor meséltem neki. Persze a testőrképzőt körülményesen kihagytam, de a lényeg ugyanaz. S ha ezen múlik, ám legyen: kicsípem magamat öltönyben, megborotválkozva, ha ez azt jelenti, hogy mellette lehetek.
Nem merek pimaszkodni vele, amikor a követési távolsághoz érek. Pedig megkérdezhetném, hogy mégis hogyan fogom az esernyőt a feje fölé tartani öt méterről, ha esik. A helyzet azonban súlyosabb annál, minthogy ilyesmivel elbagatellizáljam. Főleg mivel ez már egy olyan pont, ahol mindenképp hangot kell adnom az ellenvetésemnek. Kiváltképp amiért Ylva szinte várja az ellenszegődésemet, és utálnék csalódást okozni neki (megint).
- Minden tisztelettel, hercegnő, de az élete múlhat öt méteren - szólalok meg csendesen, komolyan. Mély hangom visszhangot ver a falakról, ahogyan felnézek az ablakban álló gyönyörű nőre, és bele sem akarok gondolni, hogy valaha vérbe borítva hófehérre repedezett ajkakkal lássam. - Jó futó vagyok, de nem tudnék időben Önhöz érni, ha veszélyhelyzetbe kerülne.
Gondolatban akaratlanul lejátszódik bennem az este, amikor csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb biztonságba juttassam őt. Semmi más nem számított. Az sem, hogy lebuktam.
- Néz... nézze... - javítom ki magamat gyorsan, amikor tegeződés jön a számra, és egy pillanatra lesütöm a szemem kiesve a szerepemből. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy itt most Ylvának a kezében van az aduász, és ha nem enged, tehetetlen vagyok. - az a munkám, hogy megvédjem Önt. Minden szabályába belemegyek, ha kell, de kérem, hagyja, hogy ezt megtegyem. Két métert javaslok.
Felállok, kezemben a paksamétával, készen az alkudozásra, miközben a tekintetemmel Ylváét kutatom.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

you are here yet i miss you
like i miss spring days


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
ylva közelében

Hozzászólások száma :
12

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Vas. Május 20, 2018 11:56 am
Aksel & Ylva

Valójában a lehető legtovább szerettem volna húzni ezt a találkozót, de miután a biztonsági főnök napokkal ezelőtt átnyújtotta Akselnek a szerződését, hirtelen kifogytam az időből. Apámnak nem volt alkalma, hogy fogadjon engem, így vele nem tudtam megosztani az aggályaimat a személyi testőrömet illetően. Bár kétlem, hogy figyelembe vette volna őket, hiszen pontosan tudom, miként gondolkodik. Neki Aksel már bizonyított azzal, hogy aznap este engem kimenekített a szórakozóhelyről és épségben visszahozott a palotába. Őt nem érdekli, hogy mindezek ellenére én úgy érzem, mintha kést szúrtak volna a hátamba és mintha a szívemet porcelán módjára ezer darabra törték volna. Ám ezek miatt nem hibáztathatok senkit, még Akselt sem. Én voltam annyira ostoba és naiv, hogy megengedtem, hogy annyira közel kerüljön hozzám, hogy ennyire könnyedén és egyszerűen összetörjön engem.
Most pedig különösen nehezemre esik a közelében lenni, még akkor is, ha kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy bizonyos távolság üljön közénk. Mindeközben azt kell mutatnom, hogy egy erős, hűvös hercegnő vagyok, akinek semmit sem jelentett egy, a köznépből származó férfi cselekedete. Mintha nekem is csupán egy játék lett volna az egész. Mintha hazugság lett volna minden szó, amit neki mondtam, minden óvatlan mozdulat, amivel "véletlenül" megérintettem és minden pillantásom, amit rá vetettem. Pedig talán életemben nem voltam soha annyira őszinte, mint azokon az éjszakákon az ő társaságában.
Az unott arc, a türelmetlen sóhajaim, a keresztbe vetett lábam állandó ringatása és a poharamban lévő ital táncoltatása mind-mind arra szolgál, hogy elhitessem vele, roppant mód nem érdekel a jelenléte és azt kívánom, bárcsak máshol lennék ebben a percben. Pedig legszívesebben csak vele beszélgetnék, hisz a palotába költözésével megannyi lehetőség nyílt arra, hogy kettesben legyünk; hát nem erről álmodoztam régebben? Minden vele töltött este után azt kívántam, hogy reggel, ébredés után valahogy itt teremjen és vele élhessem túl a napot. Most itt van, örülnöm kellene, de csak arra tudok gondolni, hogy mennyire átvert. És hogy talán minden hozzám intézett szava hazugság volt. Ebbe pedig belesajdul a szívem.
Óvatlanul elmosolyodom, mikor végigsimít a borostáján. Ismerős a mozdulat, hiszen egyszer hasonlóan én is már megérintettem az arcát, sőt, megállapítottam, hogy milyen jól áll neki. Erre az emlékre viszont hirtelen gombóc gyűlik a torkomban és fel kell állnom az asztaltól, hogy fizikailag is eltávolodhassak tőle. Az ablakhoz sétálok a poharammal együtt és újratöltöm azt, hogy aztán megpróbáljam más mederbe terelni a gondolataimat. De mikor már majdnem sikerülne, akkor Aksel hangja töri meg a csendet, ettől pedig minimálisan összerezzenek. Végighallgatom az ajánlatát, majd lassan felé fordulok és elkapom a tekintetét. Apró mozdulatokkal rázom meg a fejem és iszok az italomból, majd közelebb sétálok hozzá, körülbelül két méternyi távolságot hagyva kettőnk között.
- Ez nagyjából két méter, igaz? - várom, hogy bólintson, feleljen vagy bármilyen más formában a tudtomra adja, hogy körülbelül jól lőttem be a métereket, aztán hátat fordítok neki és a vállam felett hátrapillantva nézek vissza rá. - Hány másodperc alatt tudna ekkora távolságból kést szúrni a hátamba, újra? - a találkozó előtt megfogadtam, hogy tartani fogom magam egy álcához, ami mögé nem engedem, hogy bepillantást nyerjen. De az alkohol amilyen könnyedén keveredik a véremmel, úgy kezdem levetkőzni ezt az álcát és így lesz úrrá rajtam az igazi sértettségem és csalódottságom. Ezt felismerve még egyet kortyolok az italból, hogy aztán a poharat letehessem a zsúrkocsira, mielőtt még végleg elveszíteném a fejem és tőlem visszhangozna a palota ezen szárnya. - A két métert még meggondolom. - igazából oly mindegy, hogy én hány méternyi távolságot akarnék kettőnk közé állítani, mikor a végső bólintás a Királyt illeti. Általában a biztonsági főnökre bízza ezeket az ügyeket, hisz se kedve, se ideje nincs ilyen pitiáner szerződésekkel bajlódnia, kivéve, ha a gyermekei testi épségéről van szó. Tekintve pedig, hogy Mattie milyen könnyedén elszökött innen, minket most még rövidebb pórázon akar tartani. Részben ezért is ragaszkodott Akselhez annyira, de erről a mögöttem álló férfinak nem kell tudomást szereznie.
- Más megjegyzés, hozzáfűzni való? Ha nincs, akkor végeztünk. - kérdezem immár szemben állva vele. Kíváncsian várom, hogy vajon most az egyszer a sarkára mer-e állni és őszintén beszélni velem, vagy most is tartja magát az aktuális szerepéhez. Igaz nem tudom, mennyire lennék partner egy őszintének mondott beszélgetésben, bár az tény, hogy egy bocsánatkérés azért jól esne.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Why am I in love alone, why am I hurting alone?

Why do I keep needing you when I know I’ll get hurt?
királyi család
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Oslo

Hozzászólások száma :
21

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Kedd Május 22, 2018 11:34 am


can you trust me?
Mondanom sem kell, meglep, amikor a hercegnő közelít felém. Enyhén megemelt szemöldökkel, megfeszülő testtartással várom, hogy mit lép, hogy mit fog tenni, vajon mivel lep meg újfent. A képzésem során és az apai ágon a családomnak hála egész életemben arra neveltek, hogyan legyek jó stratéga. A munkámban elengedhetetlen, hogy a legapróbb mozzanatokból fel tudjunk készülni megannyi lehetséges kimenetre. Azonban Ylva mindig is újra és újra meglep. Már egészen onnantól kezdve, hogy azon az első bizonyos estén, amikor csak remélni mertem, hogy nem fog lerázni, mondván mit akaszkodik rá egy hozzám hasonló alak, egészen mostanáig. Kiszámíthatatlan, mint egy egy hurrikán, és már tudom, miért nőkről nevezik el a természeti csapásokat.
Az azonban, hogy az akkori közvetlensége, érintései, melyekbe akaratom ellenére libabőrbe öltözött a karom, megleptek, nem jelenti azt, hogy ne lenne kiismerhetetlen. Mert tudom, hogy hiába áll előttem úgy, mint a hideg észak jéghercegnője, a fagyos mosoly alatt meleg szív rejtőzik, mely csak szabadulni vágyik a protokollok gúzsából.
Biccentek, amikor Ylva kérdése a közénk ékelt távolságra vonatkozik, hiszen valóban, két kényelmes lépéssel odaérhetnék a közelébe, ám nincs oly mozdulat, mely akár csak érintkezésünkkel fenyegetne, mint az egy méter esetén. Ezért is javasoltam ezt a távot, azonban a vele járó kérdésre bármennyire is várható volt, hideg zuhanyként ér.
- Ylva… - bukik ki belőlem meggondolatlanul és botorul, mint régi szokás, mely megmakacsulva magát a felszínre küzdi minden nem kívánt velejáróját. Elharapom a kérlelő hangnemű mondatot, félrekapom a tekintetem azonnal megbánva a közvetlenséget és udvariatlanságot, így szinte hálás vagyok, amiért a hercegnő közbevág, bejelentve, hogy a két métert meggondolja.
Letaglózva nézem, ahogyan az alkoholos italát a zsúrkocsin pihenteti, és a szavak már a nyelvem hegyén pihennek, de tudom, hogy nem illik, nem szabad őket kimondanom, nem úgy ahogyan szeretném, így csak állok ott a szobában, mint egy nagyra nőtt bohóc, és csak figyelem, Ylva milyen magabiztosan mozog itt. Tisztában van a tekintélyében, a hatalmával és ezzel büntet jól tudom, de a szemeiben úszó melankólia arról is árulkodik, hogy nem csak engem büntet, hanem saját magát is, még ha nem is tudja. S a torkomban lévő gombóc, mely eddig némaságra kárhoztatott, hirtelen feloszlik végletesnek tűnő elbocsátását hallva.
- Lenne! - szólalok meg rekedtes hangon, és amint a szépség rám kapja marasztaló tekintetét, pontosítok az elhadart, elkapkodott válaszon: - Lenne mondanivalóm. Ha megengedi...
Pontosan tisztában vagyok vele, hogy személyi testőrként csak akkor kell megszólalnom, ha kérdeznek. Az, hogy állandóan mellette kell lennem, még nem jelenti azt, hogy ráerőszakolnám a társaságomat. A hercegnő, aki millió ember tekintetének kereszttüzében nőtt fel bizonyára tisztában van az érzéssel, hogy úgy is lehet valaki egyedül, ha közvetlenül mellette állnak. Úgyhogy a szerephez igazodva, behódolva a felséges család sarja előtt, megvárom, míg jelez, akár egy bólintással engedélyt ad arra, hogy részletekbe bocsátkozzam, és tudom, hogy most jött el az idő.
- Tudnia kell, hogy sosem akartam, hogy ez legyen belőle. Amikor megkaptam a feladatot, hogy védelmezzem Önt a palotán kívül tett látogatásai során inkognitóban az egész csak egy feladat volt. Büszke voltam rá, hogy engem bíztak meg vele és elhivatott voltam, hogy jól végezzem a dolgom - vallom be, miközben le sem veszem a tekintetemet Ylváról, hogy ő is lássa, teljesen, kendőzetlenül őszinte vagyok vele. - Azonban a találkozásunk sok mindent megváltoztatott, és ahogyan lehetőségem nyílt megismerni, úgy éreztem, hogy Önt akkor is megvédeném, ha nem országunk hercegnője lenne.
Azt mégsem mondhattam el neki, hogy minden szakmaisággal szembemenően olyan érzéseket kezdtem el táplálni iránta, melyeket gyökerestül kellene kiirtanom. Melyekről jobb szeretek nem is tudomást venni, mert tudom, hogy nem lehet belőle semmi. De szeretném, ha tudná, hogy nem volt minden mosoly hazugság sőt!
- Tudom, hogy eljátszottam a bizalmát, mert nem mondtam el, ki vagyok, hogy elhitettem Önnel, hogy nem ismerem Önt, de ez nem jelenti azt, hogy ne törődnék Önnel úgy, mint egy barát tenné, az az Aksel, akit a szórakozóhelyeken megismert. Mindennek ellenére szeretném, ha tudná, hogy tiszta szívből sajnálom, hogy megtévesztettem.
Annyi mindent mondanék még, de már így is félek, hogy túl sok, túl illetlen, ami elhagyta a számat, ezért inkább összeszorított ajkakkal, idegesebben, mint valaha gondoltam volna, várom a hercegnő ítéletét.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

you are here yet i miss you
like i miss spring days


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
ylva közelében

Hozzászólások száma :
12

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Csüt. Jún. 14, 2018 1:53 pm
Aksel & Ylva

Nem bírok ránézni. Attól félek, ha megteszem, akkor elgyengülök s egy olyan oldalamat mutatom meg neki, amiről nem szabad tudnia. Nem juthat a tudomására, hogy többet jelentett a számomra egy egyszerű idegennél, akivel összefutottam a szórakozóhelyen, hogy többet jelentett egy barátnál is. Feltett szándékomban áll megbántani őt, rossz érzést kelteni benne, hogy legalább egy pillanatra átérezze azt, amit én éreztem, mikor elárult. Hűvösen, távolságtartóan viselkedem vele, de szerencsére ezt érzékeli és alkalmazkodik is a kialakult helyzethez. Bár való igaz, hogy muszáj is neki, az egyenruhája erre kötelezi. Mikor véletlenül a nevem elhagyja a száját, ijedten pillantok fel rá. Tőle hangzott ugyanis mindig a legszebben. Ahogy elkapja rólam a tekintetét, úgy rázom meg óvatosan én is a fejemet. Ennyi elég lett volna? Ugyan már, Ylva...
Meglep, mikor nem él a távozás lehetőségével, hanem ahelyett elárulja, hogy lenne más megbeszélnivalója. Nos hát, kíváncsian várom. A szavaira azonban nem vagyok felkészülve. Idegesen, pöfékelve felnevetek, mikor kijelenti az egyértelműt, miszerint "az egész csak egy feladat volt", s ezt hallva nem tudok uralkodni magamon, a könnyek szinte észrevétlenül gyülekeznek a szemeimben. Csak ez az egy mondata visszhangzik a fejemben, olyannyira, hogy fel sem fogom, a következő megszólalása milyen jelentéssel is bír igazából. Kortyolok egy újabbat az italomból, amit tulajdonképpen semennyire se lenne szabad ilyen korán fogyasztanom. A pohár ismételten egy hangosabb koccanás kíséretében találkozik a zsúrkocsi felső polcával. Arrébb kell lépnem, távolodnom kell Akseltől, mielőtt bármi olyat tennék, amit később megbánnék.
- Váó, hát ezt is megéltem... Mondjuk nem kellett sokat várnom, csak pár hetet, hogy kapjak egy nyomorult bocsánatkérést. Köszönöm Aksel, igazán köszönöm. - szarkasztikusnak próbálok hatni, több-kevesebb sikerrel, hiszen a hangom itt-ott megremeg, felfedve így előtte azt, hogy a sírás határán állok. A beszédstílusom lazábbá vált, kötetlenebbé, valószínűleg az alkohol hatására, de mivel négyszemközt vagyunk, zárt ajtók mögött, nem gondolnám, hogy ezt később bárki is a szememre hányná.
Az általa is felemlegetett "szórakozóhelyen megismert Aksel" tényleg a szívembe lopta magát. Nem hiába közeledtem felé, nem csupán szórakozásból vagy hercegnői unalomból rebegtettem rá a pilláimat és igen is rosszul vagyok attól, hogy az ő számára nem voltam több egy elvégzendő feladatnál.
Újabb korty a felkapott pohárból, mire az végre kiürül. Kedvem lenne újratölteni, de inkább nem teszem, a családunknak nem hiányzik még egy botrány, hisz már így is épp elég sár szennyezi be a nevünket.
- És most mégis mit vársz, mit mondjak? - a dühöm köddé válik, s felettem a szomorúság és a csalódottság veszi át az uralmat, méghozzá annyira, hogy ezen beszélgetés végéig sutba vágom a hivatalos, távolságtartó, megkövetelt magázódó formát. Most azzal az Aksellel kívánok beszélni, akit a szórakozóhelyen ismertem meg, aki a barátom volt. - Azt, hogy minden meg van bocsájtva, hogy nem haragszom, amiért elárultál? Mit? Mit akarsz hallani? - bárcsak ennyire egyszerű lenne az egész. Elida állandóan ellenezte a kis éjszakai kiruccanásaimat, mert szerinte nem hercegnőhöz illő viselkedést tanúsítottam. Szerinte az ő példáját kellene követnem, igába hajtani a fejem egy elrendezett házasságba, csak hogy a kék vér valóban kék maradjon. De én erre képtelen volnék, főleg azóta, mióta Akselt megismertem. Korai lenne bármilyen címkét is ragasztani az irányába érzett érzéseimre, de mélyen legbelül reménykedtem abban, hogy ez valami több lehet. Ám nagyon úgy tűnik, hogy ennek az ábrándnak búcsút kellene mondanom.
- Vagy mondjam azt, hogy örülök annak, hogy itt vagy? Örülök, mert nem kell naphosszat arra várni, hogy kiszökjek innen és találkozzunk valami eldugott kis kocsmában? Azzal, hogy elvállaltad a testőrséget, minden meg fog változni. - talán túlságosan nyíltan beszélek hozzá, de az alkohol miatt megeredt a nyelvem. Visszalépek az asztalhoz és meglengetem a levegőben az átírt szerződés tervezetet. - Többé nem fogunk barátokként beszélgetni, nem fogjuk beavatni egymást a legféltettebb titkainkba, a vágyainkba, nem fogunk arról ábrándozni, milyen lenne megszökni és távol a külvilágtól, egy kis szigeten vagy a hegyekben élni! Ez itt... véget vet mindennek. - szemeimből a könny kicsordul, ahogy belegondolok, hogy ténylegesen mi fog történni. Ezzel az állással el fogjuk veszíteni azt, ami kettőnk között volt. El fogjuk veszíteni egymást, s a legrosszabb az egészben az lesz, hogy testközelből nézhetjük végig a másik szenvedését.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Why am I in love alone, why am I hurting alone?

Why do I keep needing you when I know I’ll get hurt?
királyi család
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Oslo

Hozzászólások száma :
21

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel Vas. Jún. 17, 2018 5:43 pm


can you trust me?
A hercegnő hangjában megbújó megvetésnek tettetett megbántottság szinte pofonként ér. Rosszabb mintha tényleg csak szidna és szidna. Azt felszegett állal, pókerarccal bírnám, de látni... hallani rajta, hogy megtörtem, hogy elárultam a bizalmát, és ez ennyit jelentett neki, rosszabb, mint bármi, amire számítottam, amikor beléptem ebbe a szobába. Ennél még egy pofon vagy hozzám vágott aranylámpa is kevésbé fájt volna.
Mentegethetném magamat, hogy miért húzódott el ennyire a bocsánatkérés. Kereshetném a kifogásokat, és felhívhatnám a figyelmét, hogy ő sem könnyítette meg a helyzetemet, hiszen amikor csak tehette, elkerült. A falhoz pedig mégsem beszélhettem. Azonban inkább csak lehajtom a fejemet és lesütöm a szemeimet elismerve, hogy hibáztam, mert igenis, ha nagyon akartam volna, akkor találtam volna kiskapukat, hogy elé álljak és bocsánatot kérjek, mielőtt maga a kötelesség hívott volna ide.
Csak akkor kapom fel újra a tekintetem, amikor meghallom az üvegpohár koppanását a zsúrkocsin. Rászólnék, hogy nem ajánlatos már ilyen korán ennyit innia, de nincs jogom hozzá. Nem úgy, mint mikor a bárokban a barátjaként akár viccelődve is megjegyezhettem neki, hogy már bizony eleget ivott, ha egyedül akar hazamenni. Akkor, egy idő után biztos lehettem benne, hogy engedni fogja, hogy egy bizonyos sarokig elkísérjem, és tudtam, hogy ha a magassarkújában megbicsaklik az éjszaka sötétje alatt, akkor ott lesz az én karom, hogy belekapaszkodjék. Azonban a dolgok változnak, és úgy érzem, most inkább lökne el magától, minthogy rám támaszkodjon. Túl büszke ő ahhoz.
Amikor a következő kérdés hangneme érezhetően megváltozik és a magázódó forma is eltűnik, az egész szituáció formát vált és hirtelen ezzel együtt az egész helyzet sokkal, de sokkal fájdalmasabbá válik. Ylva minden egyes mondata olyan kár egy újabb kés a szívembe, melyek mélyen belemarnak, és ha eddig azzal áltattam magamat, hogy neki semmit sem jelentettek a korábbi találkozásaink, hogy nem voltam több számára, mint valaki a pórnépből, akinél jobbat nem talált, hogy szórakozzon, akkor most láthattam annak ékes bizonyítékát, hogy ez nem így volt. S ezért még rosszabbul éreztem magamat.
Hagyom, hogy a lány kiadjon magából mindent, hogy egy monológnyi kérdést vágjon hozzám, és csak akkor mozdulatok, amikor meglátom a gyöngyházfényű cseppeket lepörögni a hercegnő orcáján. Ostobaság tudom, illetlen és meggondolatlan, de abban a pillanatban maguk alá temetnek az ellentétes érzések, melyek egymásnak feszültek bennem, és két könnyű lépéssel behozom a köztünk lévő távolságot.
- Ylva... - suttogom, és folytatnám, de a hangom megtörik, amikor a jobb kezem a hercegnő selymes arcára simul, hüvelykujjammal letörölve a lecsorduló könnyeket. Egy pillanatra levegőt sem kapok, és lélegzetvisszafojtva várom, hogy a hercegnő ellökjön magától, mert ez cseppet sem professzionális. Ha így tesz, hagyom neki, és bocsánatot kérek, de abban a pillanatban, csak a szemeit figyelem, és remélem, hogy az enyémben látja a saját érzéseit tükröződni, mert tudnia kell, hogy számomra is ugyanolyan szörnyen hangzik az általa felvázolt jövőkép.
- Nem várok el tőled semmit. Főleg nem, hogy azt mondd, hogy minden rendben, mert az hazugság lenne - sóhajtok a szívem minden terhével, és úgy vagyok vele, hogy most vagy soha. Ha ezek után megint professzionálisan kell viselkednem mellette ám legyen, de most az egyszer legalább van lehetőségem elmondani neki, mit is érzek valójában. Akselként, a srácként, akit megismert a szórakozóhelyen és nem a testőreként. - Én... én tudtam mivel jár, amikor elvállaltam a pozíciót, de ha nem tettem volna, akkor kaptam volna egy újabb terepmunkát, valószínűleg távol a palotától, és akkor lehet, hogy soha többé nem láttalak volna, és az... azt el sem akartam képzelni.
A lehetőség ott lebegett a szemem előtt, amióta csak lebuktam Ylva előtt azon a végzetes estén, úgyhogy nem csoda, hogy amint kaptam egy lehetőséget rá, hogy ne így legyen, megragadtam azt. Csak abba nem gondoltam bele, hogy ez őt hogy fogja érinteni.
Naiv és ostoba lett volna a részemről azzal áltatni a hercegnőt, hogy ez nem változtat semmin, hogy ugyanúgy beszélgethetünk majd azelőtt, mert tudtam, hogy igaza van, és már semmi sem lesz ugyanolyan.
- A két rossz közül ezt választottam. Önzőn. Sajnálom - teszem hozzá suttogva, és csak remélem, hogy ha nem is most, de valaha képes lesz megbocsátani.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

you are here yet i miss you
like i miss spring days


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
ylva közelében

Hozzászólások száma :
12

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ylva && Aksel
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia :: norvégia temetõje-
Ugrás: