welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 1 rejtett és 8 vendég

Aaron Walsh, Briana Doherty, Dina Vincent, Europe E. Moon, Faith S. Terner, Hamvas Lenke, Hannah Sørensen, Henry Leighton, Isabella Agani, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Today at 6:30 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 8
dán 1 2
francia 4 -
görög - 1
holland 2 -
ír 3 1
külföldi 3 5
norvég 5 3
olasz 1 2
orosz - 1
spanyol 3 1
svéd 1 -

Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~
TémanyitásTárgy: Re: Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~ Today at 8:09 pm
Andrew&Isabel
She's the kind of queen that knows her crown isn't on her head but in her soul
Amikor Lord Andrew Danels kézen csókol, hirtelen felkerekedik bennem az a vágy, amit csak kevesen ismerhettek meg általam. Volt valami vonzó ebben a férfiben, és nem csupán a külseje. Magával ragadott, bármennyire is lenéztem a tetteit. Természetesen bókol nekem, mert miért is ne tenné meg, én pedig biccentek felé.
- Köszönöm, Ön is nagyon jól néz ki. – bókolok felé, és ez nem színészet, nagyon illet neki ez az öltöny. A zavaromból a kacsintása szakít félbe. Öntelt alak! Én meg egy pillanatra még el is gyengültem tőle! Szánalmas vagy Isabel!Ne hagyd, hogy az angyali mosolya megtévesszen! Álnok kígyó ez a férfi, és a családja!
- Az ünnepség készen áll. – szólal meg az illető, akit ennek az ünnepségnek a megszervezésére felvett anyám. Minek is? Lesz még eljegyzés, és esküvő is. Felesleges pénzkidobás. Azonban ezzel a véleménnyel is magam vagyok. Illetve a húgommal, ő egyet ért velem. Ámbár semmit sem tehettem, ahogyan az ellen sem, hogy hozzá kelljen mennem Lord Andrew Seggfejhez. Káromkodom, igen, főleg mostanában. Nem kell rám ilyen szigorúan nézni.
A mani napig emlékszem az első olyan szóra, amit nem lett volna illendő kimondani. Édesanyám szinte legyilkolt a tekintetével, és három hetes szobafogságot kaptam, egyetlen szóért. Szép mi? Most már azonban káromkodhatok, hiába szid le, nem érdekel. Főleg azok után nem, amibe kényszerít a szüleimmel.
Szóval szépen elindulunk a hátsó udvar felé. Tudják, a sok labirintus, meg ezer színben pompázó virágok felé. Szerettem ezt a helyet, sokat pihentem itt kint. Főleg, mikor összevesztem édesanyámmal a viselkedésemen. Én a leendőbelim mellett haladok végig az udvar irányába, és közben majd fel robbanok. A pénzkidobás, a vőlegény pimaszsága, a helyzetem, mindenből elegem van. Látom a húgomon, hogy segíteni szeretne, a pillantása elárulja, de ő is tehetetlen, akárcsak én. Közben a szüleink erőltetett bájcsevegésbe kezdenek, különösen Andrew mostoha anyja – ha az információm pontosak – mit is mondjak, ez a nő, irritáló. Be nem áll a szája, és ami elhagyja az is csak talpnyalás és illetlen beszéd.  Egy pillanatra Andrewra emelem a tekintetem, aki mellettem halad továbbra is – és komoly, kicsit merengő tekintete lesz, mikor ez a nő megszólal. Gondolom, nem éppen szívleli, nem is csodálom. Mielőtt még bármit is szólhatnék, megérkezünk az udvarba, ahol az ünnepség van. Fehér török sátrak, asztalok szintén fehér terítővel, egy zenekar, aki halkan játszik klasszikus zenéket, és pincérek, akik miután leülünk, kiszolgálnak minket. Hozzászoktam ehhez a pompához, most mégis kellemetlen volt.
- Két hét múlva meg is rendezhetjük az eljegyzési bált. Nagy pompát tervezek, sok uralkodó és nemes itt lesz Európa összes országából. Rá két hétre pedig jöhet az esküvő. – lelkesedik édesanyám.
- Ilyen hamar? – csúszik ki a számon, és mindenki egy emberként rám emeli a tekintetét, a szüleim a szokásos szigorral, a többieknél nehéz megmondani, van, aki a homlokát ráncolja, van, akinek a szemöldöke szinte felszalad a plasztikázott arcán, és ott a húgom, aki még mindig aggódik értem.
- Igen lányom, és már ez is késő. – feleli komolyan édesanyám.
- Te sem leszel már fiatalabb. – hoz kínos helyzetbe. Igazán köszönöm anyám, micsoda bók! Ennél kínosabbat nem tud mondani?
- Szülnöd kell örökösöket, és Isten áldásával, Lord Andrew Danels ebben majd segít neked. – mosolyog édesanyám a leendőbelimre. Mintha csak azt mondaná, hogy segít könyvet választani… hihetetlen. Mégis kínosabb lett az egész helyzet, én pedig legszívesebben elásnám magam az egyik pompázó rózsabokor alá.
- Nem csak szülésről szól majd az életem, anyám. – vágom rá meggondolatlanul, és ezt újabb néma csend követi, és anyám szúrós pillantása.
- Természetesen, nem, hiszen uralkodni is fogsz, de a legfontosabb dolgod egyelőre a szülés. – válaszolja komolyan.
- Vannak fontosabb dolgok is ennél. Szeretnék még kicsit élni, bejárni a világot, élvezni az életet, még ha meg is kell osztanom ezt egy férjjel. Nem akarok lemaradni semmiről. – közben félig a leendőbelimre nézek, de azonnal is vissza is kapom a fejem. Szinte látom, ahogyan édesanyám fejéből lassan füst száll ki a fülein át, annyira túlléptem a határt, és igen, meg is kapom a válaszom. Illetve kérdésem.
- Nem elég jó így is az életed? Királyom… - fordul édesapám felé. - Ez a lány el van kényeztetve, lehet el kéne küldeni egy zárdába az esküvő előtt.  – szinte már szikrát hány irányomba édesanyám. Remek, igazán, kellett nekem megszólalnom. Itt kellett volna abbahagynom, és elnézést kérnem, de én pontosan olyan volt, mint édesanyám, sosem hagytam magam, bárkinek is legyen igaza.
- Nem parancsolhatsz már nekem, anyám, és nem megyek semmilyen zárdába sem. Felnőtt nő vagyok, azt teszek, amit akarok, és akivel csak akarom. És ezt kapd ki, már szűz sem vagyok! – vágom rá, és eléggé nagy meglepetést okozok ezzel szinte mindenkinek. A húgom jól tudja, hiszen elmeséltem neki a pikáns éjszakákat Miguel-el, de senki másnak nem meséltem erről. Hogyan is tehettem volna? Fizetnie kellett a számláit valahogyan, és rendes ember, igazán. Nem akartam ártani neki. Az ágyban viszont igen jól teljesített. Persze volt más is rajta kívül, de elvétve. Valaki az én rangomban sosem lehet elég óvatos, és meg kellett őriznem a tekintélyem. Sajnos.
- Viselkedj lányom. Szégyent hozol ránk. – dorgál meg az édesanyám, de mindhiába, már elborult az agyam.
- Eszem ágában sincsen viselkedni! A szexualitás pedig nem szégyen. Szóval igen, elegem van! A lányod vagyok, és ember, érzésekkel, aki szerelemre vágyik, és családra, a rangja ellenére is, de te… és apa mindent elrontottál! – vágom rá dühösen, és egy pillanatra atyám aggódó tekintete felé nézek. Látom rajta, hogy nem örül a viselkedésemnek, mégsem tudok parancsolni a vérmérsékletemnek, és felkelek az asztaltól.
- Végeztem! – válaszolom, majd a selyem szalvétát az asztalra csapom, és elviharzok a királyi udvar másik irányába, a kedvenc - és egyben titkos -  helyemre. Leülök a szökőkút szélére, és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne sírjam el magam. Ennyit arról, hogy végig erős maradok…

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 03.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
Barcelona, Spanyolország

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~ Csüt. Május 17, 2018 3:26 pm


Isabel&&Andrew
Sikert elérni,egy olyan helyen ahova Te még jó indulattal sem tehetnéd be a lábadat. Na ,ehhez már tehetség kellett. Nekem pedig ez minden meg volt. Mennyivel többre megy az ember ,egy nyájas modorral és hazug mosollyal. Mint egy őszinte ,és tiszta céllal. Nem igaz ? Megtanultam alaposan a leckét,egyedül és senki más nem kellett hozzá . Sem apám ,sem pedig az-az átkozott Winter,aki jégcsapként tündökölt továbbra is apám oldalán. Mintha az a nő valójában maga lett volna a tél,és csak szomorúságot hozott volna magával. Tíz éves voltam ,amikor apa életébe lépett. Jól emlékeztem a pillanatra ,hisz akkor még hitem abban ,hogy a sors vagy mi a franc add nekem egy második édesanyát. De szimplán házúsággal átszőtt gondoskodást kaptam ,ami nem volt őszinte soha sem. Ezt egy gyerek megérzi,főleg egy magam fajta ,aki jól ismerte milyen az igazi kedvesség . Az én édesanyám maga volt egy megtestesült angyal ,akinek egy rossz szava nem volt soha ,és az érintései csak a szeretetről árulkodtak. De valaki,valamikor úgy döntött ,hogy az Ő ideje lejárt ,és elragadta tőlünk. Végignéztem az Ő szenvedését ,majd a későbbiekben apám szenvedését is . Végül ahogy újra talpra áll ,viszont már nem az-az apa tekintett vissza rám ,akinek a szemében még maradt érzelem. Nem volt ott semmi sem, a szomorúságon ,és a szenvedésen kívül. A továbbiakban vasmarokként sulykolta belém ,hogy érzelmek nélkül az ember boldogabb. Egy ideig ,ezt nem értettem ,hisz maga a boldogság is ,egy érzelem . De most már nagyon is értem ,azt hogy most ki lett belőlem ,nem apámnak köszönhetem . Mind magam építettem fel ami most körül vesz,és rendkívül élvezem . Hisz naponta nézhettem végig ,ahogy hazárdjátékosok éhes szemekkel kergetik ,annak az élvezeti hasznát ,hogy egyszer valaha pénzt nyernek. Aztán beleesek abba a hibába ,amibe már annyian. Asztalhoz ülnek velem. Az emberek hoznak rossz döntéseket ,ez pedig a legrosszabbnak bizonyult. Mert előfordulhatott ,hogy már nem csak pénzt tettek fel egy -egy kártyajátékra ,hanem a megélhetésüket . Gyakran esnek ebbe a hibába ,én viszont vígan használom ki ezen gyengeségüket ,nem az én szégyenem ha ők ilyen ostobák. Persze mindenkinek meg volt a maga keresztje ,nekem is ..épp itt ült mellettem a kocsiban ,és még mindig ugyanúgy nézett rám,mint amikor 17 éves voltam. Winter egy átok ,amit soha nem szedsz le magadról. Locsolhatnak szentelt vízzel ,jöhetnek akár a szellemirtók is,vagy éppen egy kicseszett sámán,szart sem ér az egész. Feszesebben szorul a kormányra a kezem ,mert érzem magamon a tekintetét ,folyamatosan engem nézz,míg apám hátul horkol.
- Tudod Drew ...- kezd bele ,és végigsimít a combomon . Az undor végigfut minden egyes porcikámon ,vonzó nő volt nagyon is ...de amit tett. Undorodtam az egész lényétől ,és attól amit velem tett. - Winter ,ha hozzám érsz még egyszer ,esküszöm kiváglak az autóból! - jelentem ki miközben higgadtan az utat figyelem ,viszont a hangom egészen mást sugárzott magából. Az egyszer biztos ,hogy nem higgadtságot. Míg a kibaszott palotához érünk ,többször fut végig az agyamon ,hogy talán ha visszafordulnék sokkal könnyebb lenne az életem,és nem kéne belemennem ilyen dolgokba. De apám felhalmozott adósságait ,nem tudtam kitermeli a kaszinóból. Olyan mértékű adósság volt ,ez aminek nem láttad a végét. Bár ami azt illeti nem csak a végét nem láttad ,de még csak az elejét sem. legszívesebben dühösen csaptam volna egyet a kormányra ,mert lehet hogy rendkívül nagy dolog volt ,ilyen egyszerűen beférkőzni egy ember bizalmába. Ugyanakkor rohadt veszélyes is volt a maga nemében ,hisz csak a Spanyol királyságról beszélünk ,és onnan már csal lefelé vezetett az út. Winter az út alatt többször próbálta körém fonni a mérgezett hálóit ,amit csak külön nekem szövögetett. De már nem voltam ,sem kanos tini ..sem pedig egy hiszékeny kis pöcs,aki benyel neki minden faszságot. Egy fiatalságát sirató nő a legveszélyesebb ,főleg ha egy összetört kamasz közelébe kerül. Ez akkor sem történt másképp,ugyan anyát nem leltem benne ,de valami egészen más igen. Erre a gondolatra ,újra felszökik bennem a pumpa ,és csak egy mély levegőt veszek. Andrew ,csak higgadtan különben elbaszod az egészet. Kipattanok a kocsiból ,ahogy a palota elé érünk ,majd apát az egyik vállánál fogva felrázom.
- Mi ..mi hol vagyunk ? - kérdi álmatag hangon,az öreg teljesen nem volt képben ,és ami azt illeti ahogy öregedett annál jobban kaptam vissza a régi apámat . Csak már későn. - A megmentőidnél . - egyenesedek fel ,és megigazítom az öltönyömet ,míg várom ,hogy apám kikászálódjon az autóból.- Még mindig nem értem ,hogyan tudtad ide bejuttatni magadat .- hitetlenkedik tovább és elhalad mellettem ,kézen fogva Wintert.- Hát én sem ..-mondom már csak magamnak ,és utánuk megyek. Ahogy beléptem a előtérbe ,kritikus szemmel néztem körbe. Mivel és jóval az egyszerűséget kedveltem ,így csak elhúztam a számat . A jó ízlés végleteit súrolta ez a hely ,bár nem mondanám csúnyának..sőt. Csodaszép volt ,de soha nem tudnám megszokni ,hogy itt éljek.. már pedig ,ha minden "jól" alakul itt kell..-súgja az az aprócska gúnyolódó hang . A komornyik végig magyarázz valamit ,de én többnyire nem figyelek ,csak a háttérbe ballagok z apám és azután a nő után ,akinek semmi keresni valója sincs itt...mondjuk nagyon nekem se . Amikor bejelentenek minket ,csak megforgatom a szememet.- Még ekkora rongyrázást . -morgok az orrom alatt ,majd előveszem a legelbűvölőbb mosolyomat ,azt a félét amitől már én is pofán tudtam volna magamat verni. Meghajolva üdvözlöm a királyt ,és a királynét . És a trónörökös előtt is lerovom a tiszteletemet. Komor mélybarna tekintettel találom magam szemben ,de ez nem riaszt vissza.- Felség ...-megcsókolom a kezét ,aminek a selymessége nem éppen tisztességes gondolatok lavináját indítja el bennem . Bár amikor alkalmam nyílik jobban megnézni őt ,ez csak fokozódik. - Örvendek ,hogy megismerhetem önt ,csodálatosan fest .- bókolok neki ,és most az egyszer ez őszintén is teszem . Hisz tényleg csodálatosan szép nő volt . De a tekintetett ,nem csak a keménységét sugározta,hanem az egyszerű lenézést. A szánalmat . Erre számítottam ,nem volt semmi új benne . Ez a fajtájának a vele járója. Lehetetlen lett volna nem észre venni azt a tipikus metsző tekintett ,és ettől mosolyom csak még jobban kiszélesedik. Nem tehet ellene már semmit ,és ezt meg is koronázom ,egy pimasz kacsintással felé. Persze jól tudtam ,hogy ezt felháborodás követné,de míg a szülei itt vannak nem teheti meg . Így remélhetőleg nemsokára magunkra hagynak ,és megismerhetem a leendő uralkodó haragját.

[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA
MEGJEGYZÉSED HELYE | ×

lord

avatar
Hozzászólások száma :
3

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. May. 08.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~ Kedd Május 15, 2018 2:59 pm


isabel&andrew
Forever For Now
Nem vártam ezt a napot. Titkon remélem, a szüleim meggondolják maguk, és nem kényszerítenek egy ilyen alakhoz, mint Lord Andrew Danels. Az ilyen emberek nem valók közénk, egy nemesi vérű, királyi családba. Tudom, ez öntelten hangzik, de ebben az esetben jogosan gondolom ezt. Lord Andrew Danels maga a megtestesült romlottság, és erkölcstelenség. Mások kárán nyerészkedik, és ha még ez nem lenne elég, szerencsejátékos. Egy leendő uralkodóhoz ezek közül egyik sem méltó. Tény, hogy én leszek egy napon a királynő – és ebbe belegondolni is fáj édesapám miatt – de a Lord is uralkodni fog mellettem, illetve velem. Mégis miféle üzenetet közvetítünk így a nép felé? Már megbántam, hogy annyi kérőt elutasítottam. Megvoltak a maguk hibái, de egyik sem volt bűnöző.
- Melyik nyakláncot szeretné viselni felség? – kérdezte a komornám, de az én számat, csupán egy nagy sóhajt hagyta el. Nem akartam semmit sem viselni, csak pizsamában bebújni az ágyamba, és elbújni a világ, de főleg Lord seggfej Danels elől. Még elkapom egy pillanatra a komornám együtt érző, és aggódó pillantását, majd elindul a gardrób felé. Jobb, ha ő választ, én most képtelen vagyok.
- Ez megfelel? – kérdezi az egyik gyémánt nyakékről aranyozott berakással. Az egyik ősömé volt még a tizenkilencedik században, szerettem ezt a darabot. Gondolom nem hiába ezt választotta. A komornám már jól ismert.
- Igen, tökéletes Rosia, köszönöm. – felelem, majd a nyakamba helyezi. Ezt követi az egyik tiarám, szintén gyémántból. Ezután felkelek a szépítkező asztalról, és a nagyobb tükörhöz sétálok. A komornám és a két szobalány ámulva néznek végig rajtam. Édesanyám nem éppen rajongott ezért a ruháért, apu pedig még annál inkább nem. Eléggé merész volt, és kihívó, mély dekoltázzsal, nekem mégis azonnal megtetszett.
- Ebben nem jelenhetsz meg! – mérgelődött édesanyám, mikor benyitott a lakosztályomba. Ő már elkészült természetesen, és csodálatosan nézett ki. Az arckifejezése, már kevésbé…
- Egyet értek édesanyáddal, lányom, túlságosan sokat mutat. – dorgált meg édesapám zavartan.
- Minden tisztelettel, azt veszek fel, amit akarok. – válaszoltam édesapámnak. Nem elég baj nekem, hogy ebbe a házasságba kényszerítetek, még itt is megszabjátok, hogy mit tegyek? Ez a ruha kényelmes, szabad, lenge, és lassan negyven fok van kint! Ebben leszek. vágtam rá durcásan, és részemről le is zárult a vita. Azonnal összenéztek, és mindkettejük arcára egy pillanat erejéig csalódottság mutatta jelét. Tudom, hogy csalódást okozok, nem kellett mondaniuk sem.
- Szerintem csodaszép a kisasszony. – szólal meg Rosia, hogy oldja a feszültséget. Ő mindig itt volt nekem, és Layanának is. Afféle második dajka volt számunkra.
- Nagyon szép felség. – mondja az egyik szobalány, Lucia.
- Ez az ön színe. – bókol Maria, a másik.
- Köszönöm, mindenkinek. – felelem egy erőltetett mosollyal. Ez a vörös ruha tényleg jól áll, de én egyáltalán nem vagyok boldog. Mégis hogyan lehetnék? Ez megy, mióta megtudtam édesanyámtól, hogy ki lesz a leendőbelim. Nagyon jóképű volt, ez igaz – legalábbis a képek alapján, amit láttam – mégis a lelkem gyászolt. Rossz ember volt. Nem akartam egy ilyen ember felesége lenni.
- Rendben, maradjon. – mondja nagyot sóhajtva az édesanyám, én pedig meglepődve nézek rá, akárcsak édesapám. Anya nem arról híres, hogy bármiben is engedne nekem, vagy a húgomnak, sőt, még édesapánknak sem.
- Tényleg? – kérdezem meglepődve.
- Igen. – feleli halvány mosollyal.
- Igen? – kérdezi apám döbbenten felé fordulva, és sok kétellyel a tekintetében. Ezen azonban már mosolyognom kell. Apu gyakran vicces, ha nem éppen uralkodó, hanem egy édesapa, aki túlságosan aggódik a lányaiért. Emlékszem, mikor serdülni kezdünk a húgommal, teljesen ki volt, és egyik vicces, és kínos helyzet követte a másikat. Aztán jöttek a fiúk… mikor Layanával azon vitatkoztunk, hogy NSYNC vagy Backstreet Boys, és, hogy melyikhez mennénk hozzá. Régi szép idők.
- Igen, tényleg meseszép vagy benne lányom. – feleli mosolyogva. Talán azért ennyire engedékeny, mert tudja, hogy belül tombolok a leendőbeli miatt? Ez könnyen meglehet.
- Köszönöm. – felelem hálásan édesanyámnak, majd újra végignézek magamon a tükörben.
- Természetesen szép, de túl kihívó, nem gondolhatod komolyan Camila. – néz rá édesapám szigorúan.
- De igen, Daniel. Tetszik neki ez a ruha, és fontos, hogy jól érezze magát. – feleli az édesanyám mosolyogva. Édesapám szigorúan végigméri édesanyám, majd engem, és szinte látni, ahogyan kattognak a fogaskerekek az agyában, de végül beadja a derekát.
- Hát legyen. – mondja nagyot sóhajtva. – Indulhatunk? – kérdezi duzzogva, miközben a karját nyújtja felénk, és ezen mosolyognom kell. Most is pont úgy viselkedik, mint annak idején.
- Igen, apám. – felelem neki, majd édesanyámmal belé karolunk.
- Látta valaki Layanát? – kérdezi apa. – Csak, hogy felkészüljek egy újabb sokkra a ruha terén.
- Itt vagyok. – jelenik meg a folyosón Layana egy meseszép sötétkék ruhában jelent meg, szintén több rétegű szoknyarésszel, ami selyemből volt, és egy jókora dekoltázzsal.
- Dios mio! Már te is kislányom? – akadt ki édesapám, mire Layana elkuncogta magát.
- Együtt készítettük el a ruhákat Izzyvel. – mosolygott szélesen az édesapánkra, majd rám. Halványan rá mosolyogtam, mert kettőnk kis tréfája volt ez, hogy ilyen kihívó ruhákat készítettünk. Odasétált mellém, majd elindultunk lefelé a trónterembe, elöl a szüleink, mi pedig utánuk.
Pár perc múlva pedig eljött az idő… leértünk a trónterembe. Édesapám elfoglalta a helyét a trónon, mi pedig mellé jobb, illetve bal oldalról, a nemesek, akik meg lettek hívva a találkozóra, pedig minket néztek. A húgom pedig engem, hiszen neki beszéltem a legtöbbet a kételyeimről. Tudtam azt is, hogy egyetért velem abban, hogy Lord Andrew Danels nem jó leendőbeli. Meg fogom annak az el diablonak az életét keseríteni. Gazdag rangos feleséget akar? Hát megkapja, csak a spanyol mentalitásommal együtt. A szívem a torkomban dobogott, úgy éreztem menten elájulok a várakozás közepette, de részben a féktelen dühtől is.
Nem sokkal később megszólalnak a trombiták, és bejelentik a családot. Lord Tom Danels, és felesége Lady Winter James érkezik elöl, és mellettük a fiúk, Lord Andrew Danels, az én leendő férjem. A tekintetükben büszkeség, és elégedettség, de igyekeznek tiszteletreméltó, komoly ábrázatot mutatni, mikor végig vonalnak a trónterem vörös szőnyegén. Természetes, hogy büszkék, hatalmas kiváltságban lehet részük. A tekintetem azonban nem sokat időzik rajtuk, ugyanis, nem tudom miért, de csak a leendőbelim tudom nézni. Szinte mágnesként vonzza a tekintetemet. Láttam őt képeken, és videókon, de élőben egészen más hatást kelt benne, vágyakozást, és ettől teljesen megijedek. Mióta vágyom én erre a senkiházira? Felháborító. Mégis mi ütött beléd Isabel? Hová tűntek az erkölcseid? Hát valahol messze járnak, az biztos.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 03.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
Barcelona, Spanyolország

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~ Kedd Május 15, 2018 12:59 pm
Játékosok »» Andrew Danels & Isabel Moreno
Helyszín és szitu »» Spanyol királyi udvar, Barcelona ~ A hercegnő & a Lord ismerkedése ~

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 03.

Korom :
27

Tartózkodási hely :
Barcelona, Spanyolország

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Andrew&Isabel ~ Born To Touch Your Feelings ~
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: spanyolország-
Ugrás: