welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Briana Doherty, Vincent Labelle

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 8:50 pm
Yesterday at 8:06 pm
Yesterday at 6:18 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Zachary Emmett Wahlberg
TémanyitásTárgy: Zachary Emmett WahlbergSzer. Május 16, 2018 5:15 pm
Zachary Emmett Wahlberg
Újra keresztülhúzza terveimet a feltételezett személyem és a valódi egyéniségem között felfedezhetö jelentös különbség.
Cole Sprouse
20
Angol
Herceg
Anglia, London
1998. május 01.
Heteroszexuális
Egyedülálló

- Mit csinálsz azzal? –lezseren zsebre vágott kézzel, egy fogpiszkán nyammogva vetem vállamat az ajtófélfának, fejemmel biccentve az anyám kezében szorongatott, vaskos papírra. Még felbontatlan borítékkal tetszeleg a kezében, néha meg-megremeg szorítása alatt. Már hosszúra nyúló másodpercek óta áll azon az egy helyen, görcsösen fonódnak ujjai a papiros köré… mintha legalábbis a saját halálos ítéletét tanulmányozna ilyen önkívületi állapotban.
- Anya?... –kérdőn, összevont szemöldökkel szólítom meg. Megszoktam már, hogy bármikor meghallja a hangomat, ő felkapja a fejét, és csillogó szemekkel nyúl a vállamhoz, hogy magához húzzon egy szeretetteljes puszira. Nem mintha vevő volnék rá… Húsz éves fejjel az embernek nem az a legjelentősebb momentum az életében, mikor szabályszerűen érzi, hogy arcának pólusai beisszák a tulajdon anyjának nyálát. Hogyha lecsapjuk a kettes mellett azt a nullát… na akkor oké! Elvégre egy két éves csimota élete csak a körül a nő körül forog, aki életet adott neki. Egy húsz éves felnőttnek azonban minden, csak az anyja körül nem. Már elvágták a köldökzsinórt. Márpedig ki akar „anyuci pici fia” lenni?
- Hahó! –értetlen ábrázattal emelem meg kezemet, hogy szélsőséges mozdulatokkal ingassam meg kezemet, hogy valamilyen úton-módon felhívjam magamra a figyelmet. Bezzeg ha fél centire kihajoltam volna az ablakból, tüstént mellettem termett volna sipákoló orgánumával üvöltve a fülembe, hogy „Zachary Emmett Wahlberg, ki fogsz esni! Meg ne lássam ezt még egyszer!”.
- Mondtál valamit? –tekint fel rám üvegessé lett szemeivel… mindig élénk pillantása olyan, mintha kiszipolyozták volna belőle az életet. Bizonytalanul lököm el magam a már jóformán korhadt fától, bizalmatlan léptekkel sétálok elé, hogy a még mindig feltartott kezének csuklójára simítsam ujjaimat.
- Végül is csak fél órája beszélek neked… -dörgölöm az orra alá, de végül a boríték felé biccentek. – Mi az? –érdeklődöm valós kíváncsisággal. Nem olyan ez, mint amikor egy estébe hajló délutánon a kanapén ülve nézem végig, ahogy bebaktat a lakásba, félúton elhagyja a cipőit, ledobja a táskáját, majd megy a szobája felé, és én pedig valamikor ezen cselekvése közben megkérdezem tőle, hogy „Milyen napod volt ma?”. Általában erre nem érkezik válasz, csak egy artikulálatlan dünnyögés valahonnan a párna szivacsának egy mély rejtekéből.
- Semmi érdekes, csak… csak a számlák… -szórakozottan emeli magasba a köteget, és meglebegteti azt. Tekintetében azonban látszik a kétségbeesés, a döbbenet, a könnyek és a szomorúság mérhetetlen csillogása.
- Anya… hó eleje van… -piszmogom az orrom alatt, és nyakamat nyújtogatva próbálok meggyőződni a legfentebb tartott boríték címzőjéről. – Megnézhetem? –teszem fel a komoly kérdés, ami számára inkább hangzik költőinek, elvégre úgy elengedi a füle mellett, mintha erre nem lehetne érdemleges választ adni. Kinyújtom a kezemet tenyeremmel felfelé, és csalogató mozdulatokkal kívánom felhívni rá a figyelmet, hogy márpedig, mint a „ház ura” igényt tartok arra, hogy rátekintsek a levelekre.
Szabályszerűen átnéz rajtam… egy szem fián, életének egyetlen értelmén úgy keresztülnéz, mint ahogy én szoktam a guberáló homeless-eken. Önmagát tartsa vétkesnek azért, hogy amiért mindent megkaphattam, egy akaratos kölyköt nevelt belőlem… ennek biztos tudatában kapom ki a kezéből csak azt az egy vaskos paksamétát, és rögtön a „címzett” nevét keresve lépek hátrébb kettőt.
- Mégis mit képzelsz te magadról?! –keze lendülése baljós árnyakat fest le elém… főleg, mikor a csattanást követően érzem, ahogy azok a bizonyos „baljós árnyak” felfestődnek arcomra, és egyre égetőbb, vörös foltot hagynak maguk után. A papír halkan ropog ujjaim szorítása alatt.
- Ezen az én nevem szerepel –feltartom a szinte már galacsinná gyúrt, elefántcsontszínű boríték maradványát. – Miért nem adtad oda, anya? –ingerülten kérem számon vétkeiért.  Soha nem emeltem meg a hangomat vele szemben… legalábbis nem ilyen mértékben. Heves vérmérsékletű tinédzserként gyakorta előforduló volt, hogy ordítva fejeztem ki nemtetszésemet, de ez a düh még számomra is ismeretlen mértékeket ölt.
Görcsösen tartott ujjaim megragadják a két végét, hogy, bár ha kisimítva nem is, de több helyen is gyűrött formájában újból szemügyre vegyem az elülső lapját. Cizellált betűk, koronás pecsétnyom…
- Mégis mi akar ez lenni?! –kérdések megannyi serege cikázik keresztül gondolataimon, de mindegyik zsákutcába vezet. Csak állok itt tanácstalanul, és nem tudok zöld ágra vergődni a kezembe jutott papírral, ami nem tartalmaz számomra, csak ismeretlen információkat. Mégis mire kéne gondolnia annak az embernek, aki egyszer csak, a semmiből tulajdonában tudhat egy, a királyi család által írott levelet?
- Tehát nem mondasz semmit? –iránta érzett szánalmamat sejtető röhögés hagyja el a számat, ahogy feszülten helyezem egyik lábamról a másikra a súlyt. Toporgok, mint kezdő buzi a gőzben, és meg kell hagynom, legalább olyan szerencsétlenül is érzem magamat.
Ajkait összepréselve hajtja le a fejét, talpával meglehetősen türelmetlenül dobol a szúette hajópadlón. Keresi a szavakat, de szinte már teljesen felesleges… lehet nem is akarom tudni. Valószínűleg nem is adna épkézláb válaszokat.
- Tudod… -zaklatottan simítom tarkómra ujjaimat. – Tudod, elegem van már abból, hogy titkok között kell élnem! Hogy, bár mindig azt hangoztatod, hogy „Zachary, te vagy számomra a legfontosabb!”, mégse mondasz el nekem semmit! Itt vagyok húsz évesen, és nem, hogy a családomat, de szinte magamat se ismerem! És akkor még csodálkozol, hogy mindig bajba keveredek? Saját magamat próbálom meg kiismerni, feszegetem a határaimat, ahogy azt egy fiatalnak szokás, de neked semmi se elég jó! –felajzottan vágom fejéhez az összes sérelmemet, zihálva, hitetlenül rázom meg a fejemet. – Nem tartasz elég felnőttnek ahhoz, hogy kezelni tudjam a komoly témákat? A saját neveltetésedet vonod kérdőre azzal, hogy nem tudod nekem elmondani, hogy mi okból érkezett ez a szaros levél?! –tudom, hogy elvetem a sulykot, de nem bánom meg ideje korán a gondolatot, így mellkasához hajítom az összegyűrt papírt.
- De tudod mit? Nem is kell! Kezelj úgy, mint egy gyereket, mert attól biztos jobb lesz mindenkinek! –széttárt karokkal adok neki szabad utat, majd hátat fordítva neki viharzok be a szobámba, hogy pár ruhadarabot bevágjak a hátizsákomba, így kilógó ruhaujjal, kikandikáló telefontöltő kábellel térek vissza a közös részre, majd indulok el a bejárati ajtó felé.
- Ne várj meg! –jelentem ki, míg felszakítom magam előtt a nyílászárót. Mielőtt visszatenném azt a helyére még rápillantok… ott áll leforrázva, könnyei arcán gördülnek le, válla rázkódik a sírástól. Kedvem lenne visszamenni, magamhoz ölelni, bocsánatot kérni tőle… mégse teszem. Helyette, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem, becsapom magam mögött az ajtót, és előtúrom telefonomat, hogy körüzenetet küldjek a sleppnek: ma este istenesen bebaszunk!
foglalkozás ❖ Főállású naplopó. Alkalmi munkákat vállal, még nem tanul 

hobbi ❖ Graffiti, zene, pia, bulik... mint egy átlagos brit fiatal

becenév❖ Zach/Zack, Zeke

Család ❖ Számomra nincs más anyámon, Marie Anne Wahlbergen kívül… Mióta az eszemet tudom, csak így vagyunk ketten. Ő és én. Soha nem volt panaszom e téren, hiszen, bár tinédzserré válásom rögös útja nem ezt mutatja, mégis tisztelem és csodálom őt azért, amiért egyedül, a csekély fizetéséből felnevelt és eltartotta kicsiny családunkat. Nem volt senki a segítségére, az anyai ági nagyszüleim kiköltöztek Amerikába, hogy még most, közelítve a hatvan felé is az „amerikai álmot” üldözzék. Itt hagyták a lányukat egyedül egy gyerekkel, egy kicsi, kopottas lakásban, aminek alig tudta finanszírozni a bérlési díját, a rezsit… Fontosabb volt számára az én személyes jólétem, mint a számlák befizetése. Úgy nevelt, hogy nem szenvedtem hiányt semmiben. Amíg tanultam, jó iskolába jártam, divatos ruhák voltak a szekrényemben, mindig volt bőséges étel az asztalon. Nem mondom, voltak húzósabb hónapjaink… de túllendültünk rajtuk.
Mégis, mindig is tudtam, hogy hiányzik egy apafigura az életemből. Nem volt, aki megtanított volna biciklizni, focizni, nem magyarázta el a rejtelmét annak, miként lehet elcsábítani egy lányt. Bár anyám emberfeletti erővel próbálkozott betölteni mindkét szülő szerepét, nem sikerült neki pótolni azt, amit egy fiúgyereknek az apja jelenléte tud okozni.
Csak tudnám, miért őrzi úgy apám kilétét, mintha az élete múlna rajta…
Taki ❖ 18 ❖ Nope... yet
királyi család

avatar
Hozzászólások száma :
15

reagok :
10

Csatlakoztam :
2018. May. 16.

Korom :
20

Tartózkodási hely :
London

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Zachary Emmett WahlbergSzer. Május 16, 2018 6:31 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon, kedves Zachary!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek (mert hát kíváncsi vagyok mi lesz veled, ha kiderül apád kiléte), irány foglalózni (avatar+rang), utána pedig tiéd a játéktér!
Rangot később kapsz majd az Admin nénitől, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Kellemes időtöltést és jó játékokat kívánunk!  
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
52

reagok :
4

Csatlakoztam :
2017. Dec. 10.

Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: