welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Szomb. Dec. 08, 2018 2:10 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:37 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:18 am
Szer. Dec. 05, 2018 8:59 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Anaise Delacroix, Arnfrød Morstad, Henrik Morstad, Ronja Butler

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Kai & Zach ~ Welcome back!
TémanyitásTárgy: Kai & Zach ~ Welcome back! Pént. Május 18, 2018 12:34 pm




Az igazi barátok figyelnek rád,

mindent megtesznek érted, ott vannak melletted a bajban, bármi is legyen az.



A kulcs hangos csörgéssel forog a lakatban, míg meglehetősen megkérdőjelezhető sikerrel próbálok bejutni a jobb napokat is látott lakásba. Én biztos vagyok abban, hogy hosszas évtizedekkel ez előtt, valamikor a hatvanas évek fordulóján ez egy remekbe szabott, a gazdagok által lakott épület volt… csak mára hanyatlott a fénye, és lepukkantsága okán olyanok lakják, akiknek sajnos nem futja többre. Ilyenek vagyunk mi is…
A fal tövében koppan a táskám, annak megszokott helyén, hol a sárgás-fehéres szín a sokszori súrlódás következtében már apránként kezdi felvenni a fekete szövet árnyalatát. Szokásomhoz híven cipőim sarkát letaposva veszem le a lábbeliket és hajítom be a sarokba az egymásra tornyozott párok mellé, amik elég szegényes sorsra jutottak… a bánásmódot látva valószínűleg a mostanság bőszen hordott fekete converse is növelni fogja a feltornyozott hegy magasságát. Anyám mindig mondja, hogy „tisztességgel kösd ki azt a nyamvadt cipőt, és úgy bújtasd ki belőle a lábaidat, ahogy az emberhez méltó!”, de ez a szállóige valahogy mindig elkanyarodik a fülem mellett. Hogyha betartanám ezt a szabályt, amit kiskoromban halál komolyan követtem, talán nem kéne havonta új cipőt venni. Egy év alatt tizenkét pár cipő… mi az nekünk?
Futtában vetem rá magamat a kanapéra, amiből évtizedek pora csapódik ki landolásom pillanatában. Elégedett horkantással nyúlok a távirányító után, hogy fészkelődésem közepette végiglapozzam azt a szegényes listát, ami rendelkezésünkre áll… bezzeg Dave-éknél! Na Kai-ról aztán ne is beszélve… náluk aztán kis híján aranyból van a budi, míg nálam az arany az csak az egyszerű bóvlit jelenti, arannyal befestett értéktelen nyakláncokat, amikre anno gyűjtöttem, hogy anyámnak legalább születésnapja alkalmából kedveskedni tudjak valamivel. Pár nap múlva azonban már egy darab arany folt nem volt a láncszemeken, annál inkább befogta az elszíneződött felület zölddel nyakának ívét.
- Zach, te vagy az? –hallatszódik a kérdés a konyha felől, mikor futtában elzárja a csapot. Mint mindig, most is beleremegnek a vízvezetékek, elégedetlen morajlásukkal töltve be a lakás egészét.
- Ki más lenne? –az általános replika szinte csak motyogva hagyja el a számat, míg újfent váltok két csatorna között. Alig pár nap telt el azóta, hogy Dave unszolására végre hazaevett a fene… a feszültség azonban nem hagyta el egyikünket se, de legalább anyám úgy bánik velem, mint egy hímes tojással, ezzel próbálva feledtetni az általa szított feszültséget. Jó, a feszültség belőlem robbant ki, de az ő önzőségének okán!
- Kerestek telefonon –konyharuhát szorongatva a kezében dörzsöli le kézfejéről a vizet, a nyúzott anyagot ezt követően derekán összefogott kötényének korcájába gyömöszöli. Nem jön hozzám közelebb, megáll a nappali ajtófélfája alatt.
Összevont szemöldökkel csúszok feljebb a kanapén, hogy tarkómat a karfán tudjam megtámasztani, így tudok rá vetni egy kósza pillantást, mielőtt figyelmem újból a tv-re szegeződne.
- Na, és ezt már hajlandó vagy elmondani? –utalok vissza elégedetlenül prüszkölve a több mint egy hete történt afférunkra. Azóta már kerestem a levelet, de mit ad isten?! Elnyelte a föld… körbekutattam mindent, és nem találtam.
- A kórház egyik ápolója volt… -ujjam rögvest lecsap a távirányító némító gombjára, egyszeriben ülök fel a matracon. Szívem heves ütemet ver, levegővételem egyre serényebbé válik. Minden héten többször be szoktam menni Kai-hoz… csak ülök ott órákon keresztül, beszélek hozzá, gondolatmenetét ismerve elképzelem a válaszait. Ezen alkalmak egyikén volt szerencsém beszélni az egyik csinos ápolóval, hogy bármi új információt tudnak a dán lordról, valamilyen úton módon, füstjelekkel, morzéval, postagalambbal, bagollyal, bármivel, de jelezzenek.
- Azt mondta, Kai felébredt –halovány mosoly jelenik meg arcán. A döbbenet kiül egész lényemen, erőteljesen markolok rá a mellettem szobrozó párna sarkára, majd dobbantva a padlón már rohanok is az előtér irányába. Lecsapódok anyámról, faltól falig közlekedek. Fél lábon ugrálva próbálom belegyömöszölni lábamat a még mindig bekötözött állapotban lévő cipőbe, ami kisebb-nagyobb szerencsétlenkedések útján, de sikerül is.
- Össze ne törd magad! –rikkant utánam anyám, aki lassú léptekkel szegődik a nyomomba. – Én mindig mondtam, hogy kösd ki azt a nyamvadt cipőfűzőt! –dorgálva lebegteti meg ujját irányomba, de minden egyes szava lepattan rólam. A vér erőteljesen dobol a fülemben, így minden hang, ami mellettem történik, csak halk morajlásnak hat.
- Vigyázz magadra, fiam! –szól utánam anyám az ajtóból, de mikor ezt elrebegi, én már rég a folyosó végén járok. A lépcsőházban rohanva kis híján felborítom az öreg Mrs. Jenkins-t és pudli kutyáját, ami hangos, visító ugatások közepette fejezi ki nem tetszését… de azért a kutya is kitesz magáért!
- Jó napot! –pattanok be az egyik közeli virágboltba, szélsebesen tekintve körbe a választékok között. – Mindegy, mit tesz bele, a lényeg annyi, hogy állítson össze nekem egy baszott nagy, rohadt rusnya csokrot! –adom ki az utasítást, toporzékolva pillantva körbe a kis bódéban.
- Lufijuk van? –teszem fel a kérdést, míg a szexualitásában megkérdőjelezhető úrfi egymás után kapja ki a rózsaszín, piros, narancssárga virágokat.
- Van –valahonnan a nagy virágköteg közül érkezik a válasza.
- Rendben, akkor kérnék egy Spongyabobot, egy unikornist, és… milyen vicces szövegesek vannak? –nyakamat nyújtogatva pillantok az előkapott készlet felé, majd szűrővizsgálat útján kiválasztok egyet, amin az szerepel, hogy „Not today, Satan, not today!”, és a pénztárgép mellé rakom, célzásértékkel, hogy ezt is fújja fel.
- Ez így összesen 30 font lesz –elégedetlenül húzom a számat, míg könyékig túrok a pénztárcámban, hogy a legkisebb aprókból összeeszkábáljam a mondott összeget. Még borravalót is pattintok elé, majd megragadva a csokrot, ami mögül ki se látok, valamint a három lufit indulok újból rohanó utamra.
Elégedetlenül horkant az utazó közösség, mikor nagy nehezen felgyömöszölöm magamat a buszra, de legalább egy kis kölyök hangosan felvisít a Spongyabobos lufit látva, hogy „anya, én is akarok olyat!”. Kis híján megesik rajta a szívem, de az én okom most jobb ügyet szolgál, így a hangos elégedetlenségét már csak a kórház előtti megállóból hallgathatom. Fáradt lábaim épp, hogy visznek, de az adrenalin olyan erőteljesen pumpál az ereimben, hogy még így is képes vagyok rohanva betörni az épületbe, ordítva közölni a recepcióssal, hogy Kaiden Dalgaardhoz jöttem, majd a lift helyett a lépcsőt választva rohanni fel a hatodikra. Ha tehetném, már fókakúszásban érnék el az ő szobájáig, de csak van annyi tartás még a lábaimban, hogy az tessékeljen el a küszöbig. Mély levegővel szívom tele a tüdőmet, mielőtt kezemet a kilincsre simítva betoppannék.
- Szevasz Öregem! –hangos üdvrivalgással toppanok be, a virágok fejeit el-elhajlítva próbálva áttekinteni rajtuk az ágy irányába. A kölyök már nem úgy fekszik, mint egy halálra ítélt szerencsétlen… mázsás súly esik le a vállamról.

Szószám: 1030 szó ; Öltözék: Outfit ; Zene: Dear God


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Don't you tell me what you think that I can be
I'm the one at the sail, I'm the master of my sea

királyi család
avatar
Korom :
20

Tartózkodási hely :
London


Hozzászólások száma :
15

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: