welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:17 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 3:14 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Lorenzo Belbo, Pascal Dupont, Samuel J. Torres

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

The Prince and his Chief of Staff
TémanyitásTárgy: The Prince and his Chief of Staff Hétf. Május 21, 2018 9:59 pm
Ha valaki kérdezi, sosem mondtam volna, hogy egyszer Oslóban végzem. Kezdjük azzal, hogy hideg van. Ami nem baj néhanapján, de amikor a legmelegebb nyári napok sem lépik túl a pulóveres idő kategóriáját, akkor az rohadtul tud zavarni. Ellenben a nők kifejezetten szemrevalóak, és őszintén, az ital sem valami rossz. Csak lenne jobb az idő, meg kevesebb a titkolózás. Vagy három különböző közvetítővel beszéltem eddig, és még mindig nehezemre esik kilogikázni, mi az istent keresek én itt.
Egészen addig, ameddig a nyugodt reggelemet meg nem zavarja az ajtón felhangzó, éles kopogás. Leteszem a kávét, a tükörben megigazítom a hajam, és már nyitom is, hogy egy egyszerű, komornyiknak kinéző férfit találjak mögötte. Még nem találkoztam ezzel, de kifejezetten hasonlít az utolsó két közvetítőre.
– Igen? – kérdezem tőle.
– Jó reggelt, uram – kezdi fontoskodva, és elhalad mellettem, befelé a szobába. Szemem forgatva követem, és lenyelem a frusztrált sóhajt, ami feltörne belőlem.
– Segíthetek?
– Őfelsége szeretné, ha megjelenne a palotában.
– Most? – kérdem, és végigmutatok magamon. Boxeralsó és a köntös – ezen kívül semmi ruha nincs rajtam. Nem hiszem, hogy bármiféle uralkodó így szeretne látni.
– Minél előbb. Hagyok időt felöltözni – feleli a férfi felhúzott orral, majd kimasírozik a szobából.
Ha valamit megtanultam az életben az annyi, hogy a hatalmas embereket nem jövedelmező megvárakoztatni. Ezért aztán felöltöm a legjobb öltönyöm, megkötöm a nyakkendőt a tükör előtt, fölhúzok egy lakkcipőt, és már készen is állok az indulásra.
Csöndes autóút visz a palotáig, ahol, minden igyekezetem ellenére, meglátszik a csodálatom. Talán úgy is építették a kastélyt, hogy a virágágyások végén emelkedő épülettől leessen az erre tévedők álla. Ahogy felszaladunk a lépcsőn, és be a terembe, már közömbös arckifejezéssel szemlélem az elém táruló gazdagságot. Én, aki egy amerikai kisvárosban nőttem föl, sosem álmodtam volna semmi ehhez foghatóról.
– Kérem, várjon itt, a herceg hamarosan időt szakít Önre – közli kísérőm, ahogy betessékel egy tágas, nyílt, és barátságos kis szobába. Egy megkezdett whiskysüveggel az asztalon és lobogó tűzzel a kandallóban, mintha csak valami romantikus vígjátékból lépett volna elő a hely.
– Várjon! – szólok utána, ahogy megfordul. – Még mindig nem tudom mi a fenét várnak el tőlem…
– Hát nem egyértelmű? Ön lesz a herceg kabinetfőnöke – vonja meg a vállát a fickó, mielőtt bezárná maga után az ajtót.
Én pedig magamra maradok, hogy leroskadhassak az egyik kényelmes karosszékbe, és azon morfondiázzak: mégis mikor egyeztem én ebbe bele.
politikus
avatar
Korom :
26

Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: The Prince and his Chief of Staff Vas. Május 27, 2018 10:12 pm



Noah&Robert
“There is nothing on this earth more to be prized than true friendship. ”

Nem szerettem volna senkit magam mellé, főleg nem egy okoskodó kabinetfőnököt. Az emberek tudják milyen vagyok, és ki vagyok, mégis szeretnek. Persze vannak kivételek, de nem éppen izgat a negatív kritika. Én vagyok a norvég trónörökös, és kész! Egy napon a királyuk leszek, természetes, hogy állandóan kritizálnak. Azonban atyám aggódik, talán éppen ez, és az életstílusom miatt.
- Nincs szükségem semmilyen kabinetfőnökre, atyám. – felelem türelmetlenül az édesapámnak, mikor a dolgozószobájában fogad. Szigorú, határozott tekintetével találom szembe magam. Gyerekkorom óta rendszeresen találom szembe magam ezzel a tekintettel, és ilyenkor nem sok mindent tudok tenni. Természetesen rendre lázadok azért, hiszen kell a móka, de ha ez a tekintet van, esélyem sincs.
- Te vagy az egyetlen fiam, és egyben a trónörökös. Kérlek, tedd meg ezt értem, szükséged van efféle ellenőrzésre. Egy napon meg fogod köszönni, hidd el. – válaszolja most már egy mosoly keretén belül, de égkék tekintetében ott az előbbi szigor. Minden akaratom ellenére, igent mondok neki, ahogyan mondtam, esélytelen a helyzet.
- Már most hálás vagyok Önnek, atyám. - nézek rá komolyan.
- Ezt örömmel hallom, és büszke is vagyok rád, fiam, de változtatnod kell az életeden. - válaszolja büszkeséggel a tekintetében, és közben a kezeit a háta mögé helyezi. Aztán ismét jön az a bizonyos szigorú tekintet.  - Mostantól szigorúbb leszek rád, és sokkal több kötelességed lesz. Ebben pedig a kabinetfőnök a segítségedre lesz. - válaszolja az említett szigorral. Nekem pedig tudom, esélyem sincs.
Nem értem miért kell ennyire komolyan venni azt, hogy élvezem az életet. Egy napon lesz feleségem, és gyerekeim, közben pedig jó király leszek. Addig miért nem szórakozhatok? Ha az állandó kritika nem lenne elég, még rá kényszerít a családom egy mondhatni béby sittert, vagy hogyan is mondják Amerikában. Ezt is kihagytam volna? Egy amerikai fog engem pátyolgatni! Hihetetlen! Semmi bajom az országukkal, sőt az a sok feslett nő, és éjszakai élet, a széles utak, az autóik…mind nagyon bejön, de egy karót nyelt politikusra nincs szükségem. Mégis mit tud ő a Norvég politikáról? Ez itt egy Monarchia, nem azok a laza szabályok vannak, mint az Egyesült Államokban. Erre ide hoznak egy… amerikait.
Csak nagyokat sóhajtozok a szobámban, mert percek múlva találkoznom kell vele. Még mindig nem hiszem el, hogy nem tudtam ez ellen tenni! Csak sodródom az árral, pedig ha a családom akaratáról van szó, igazán jól megy az ellenkezés. Pár perc múlva ott is találom magam a kék terem előtt. Senki sem érti ki nevezte el, vagy mikor ezeket a helyiségeket, de megvan a nevük. Megigazítom az öltönyöm, és olyan komor pofával, ahogyan csak lehet, belépek rajta. Egy barna hajú férfit látok meg a kandalló mellett. Azonnal végigmérem. Ennyire fiatal? Talán még nálam is fiatalabb? Nem egészen ezt vártam. Egy öreg, maximum középkorú férfit, komor, savanyú arckifejezéssel. Nem éppen illik az amerikai idillre, tudom. Ez a ficsúr viszont hamarább. Mégis mikor végzett ez az egyetemen? Van valami szakmai tapasztalata? Ez valami rossz vicc ugye? Mégis hogyan lenne képes tanácsokat adni nekem egy ilyen fiatal suhanc? Nem mintha kellenének a tanácsai… Ezért még számolni fogok valakivel, az biztos!
- Maga lenne Robert Lazzani? – kérdezem tőle hitetlenkedve.
- Biztosan jó helyen jár?  - folytatom ugyanígy. Nem adok neki sok időt, kétlem, hogy kibírná itt. Lehet nagy álmokkal jött ide, de ki kell, ábrándítsam hamar, hiszen a viselkedésem nem fogja kibírni, és erről gondoskodom. Miért vagyok ilyen gonosz? Egyszerű: Nincs rá szükségem!
[/i]

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


I don't know who you think you are,
But before the night is through,
I wanna do bad things with you.


királyi család
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
Párizs, Franciaország

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: The Prince and his Chief of Staff Kedd Jún. 12, 2018 8:58 pm



Noah&Robert


Három gondolat hasít végig az agyamon. Egyrészt, ha elfogadom, ebben az országban kell letelepednem. Ami nem feltétlenül rossz dolog, mert bár általában rohadt hideg van, még nyáron is, ami azt illeti, a nők gyönyörűek, az italok erősek, a gazdaság stabil, és meglehetősen alacsony a fegyverekhez kötődő erőszakos elhalálozások száma. Azok nagyobb része is fókavadászokkal kapcsolatos. Ami nem tudom, hogy a fenébe történt. A második gondolt már praktikusabb: ki a fene a herceg? Sokat nem tudok az emberről. Azt mondják, intelligens fiatalember, meg azt mondják, hogy komoly művész, meg azt mondják, hogy egy kurvapecér. Valószínűleg mind a három jelző igaz, de azért nem mindegy, milyen mennyiségben. A harmadik: korai lenne megbontani azt az üveg whisky-t?
Hogy a fenébe kezdenék egyáltalán neki a dolognak? Nem, ez még korai. Bármennyire is tudom, hogy az, az agyam kapásból a praktikusság irányába ugrik. Ki kellene tapogatni, mit gondol bizonyos kérdésekről, miben hisz, miért hajlandó küzdeni. Meddig hajlandó elmenni, hogy úgy mondjam. Egykori mentorom azt mondta, meg kell találni azt az ember, férfit vagy nőt, akiről tudom, hogy képes lenne megváltani a világot. Aki annyira hisz a saját igazában, hogy képes lenne golyók elé ugrani érte. De ezt az előtt mondta, hogy elbuktuk az elnökválasztást, és csúnyán megcsökkentek az álláslehetőségeink.
Idegen hang szólal meg mögöttem, mire fölpillantok. Sikerül nem összerezzennem, ami vagy azt jelenti, hogy teljesen lemondtam még arról is, hogy érdekeljen, mi történik, vagy csak simán megőriztem a nyugalmamat. Ha bárki kérdezi, az utóbbit fogom vallani.
– Igen, én vagyok – felelem, ahogy fölállok, és a kezemet nyújtom. – Ön pedig Noah, a koronaherceg, igaz?
– Elhiheti, ezt a kérdést föltettem magamnak háromszor amióta itt várakozom – mormolom félhangosan. – Az igazság az, hogy alig pár perccel ezelőtt közölték velem a munkakörömet… Szóval Önnek valószínűleg több ideje volt hozzászokni a gondolathoz, mint nekem.
Ennyit a mentségeimről. Nincs kész tervem, nincs tízlépcsős programom arra, hogy megoldjam Norvégia valamelyik problémáját. Az előbbivel előállhattam volna, ha egy héttel korábban szólnak. Most pedig ideje belevágni abba a bizonyos tortába, rátérni a lényegi elemekre.
– Mindenesetre, úgy hiszem, éppen elég kérdése lehet. Bár a lehetőségeim limitáltak, megpróbálok válaszolni rájuk – mondom, és teszek egy lépést hátra. Közben azért elgondolkodom azon, milyen rohadt magas lehet ez a fickó valójában, és mégis hogy a fenébe nőhetett valaki…bárki ekkorára.

valami, amit akarsz;
politikus
avatar
Korom :
26

Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: The Prince and his Chief of Staff
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia :: norvégia temetõje-
Ugrás: