welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:17 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 3:14 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 1 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Lorenzo Belbo, Samuel J. Torres

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~
TémanyitásTárgy: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Szomb. Május 26, 2018 11:14 pm
Játékosok »» Robert Lazzani & Hannah Sørensen
Helyszín »» Norvég királyi palota
Szituáció»» Első találkozás

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Szomb. Május 26, 2018 11:41 pm

Robert&Hannah
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes.

Nagyon izgultam, mert mióta a bátyám a királyi palotában dolgozott, nem nagyon láttam őt, és aggódtam is érte. Állandóan túlhajszolja magát, és nem ad időt a pihenésre, pedig arra is kell. Hoztam neki ajándékot is, Kevin Costner és Whitney Houston  - Több mint testőr filmet DVD-n. Kis cikizés nem árt neki. A humora a helyén van a komoly munkája ellenére, így biztosra vettem, hogy érteni fogja a poént. Azért nem semmi, hogy a bátyám a királyi család egyik tagját védi, még mindig nem tudom felfogni! Persze aggódom is érte, nem is kicsit. Nem értem mire fel ez az önfeláldozás. Tenni kell az emberekért, persze, én is segítek, ahol tudok. Önkéntes vagyok az ingyen konyhán, fél évente küldök ruhákat, játékokat, hasznos holmikat a templomba, hogy szétosszák a rászorulókon, rendszeresen adakozom az UNICEF-nek, vagy ha elhaladok egy otthontalan mellett, mindig adok nekik pénz. Szóval tényleg igyekszem. Azonban, hogy valaki helyett meglőjenek… az nem. Nagy bátorság kell hozzá, tudom, mégsem értek egyet ezzel. A tudat, hogy a bátyám, egy élő céltábla… teljesen kikészülök a gondolattól. Mindez miért? Királyi családért… Ők is csak emberek…
- Mutassa az iratait. – szakít félbe a gondolataimból, egy morcos biztonság őr, én pedig engedelmeskedem neki. Mikor meglátja a nevem, megenyhül az arca.
- Aksel húga? – kérdezi vigyorogva.
- Igen, uram. – válaszolom zavartan.
- Szólok neki, hogy itt van, de önnek is át kell esnie az ellenőrzésen. – válaszolja mosolyogva, bár a végén elkomorodik. Mégis miféle ellenőrzések várnak rám?
Egyszer jártam itt kislányként mikor valamiféle nyílt napot tartottak. Csak sajnos azt nem tudom felidézni, hogy milyen ellenőrzéseken estünk át.  Engem csak a pompa érdekelt. Emlékszem mennyire ámulva néztem végig a pazar palotán. Nos, ez most sem volt másképp. Miután nagy nehezen bejutottam újabb biztonsági őrök, és egy sor igazoltatáson át, megérkeztem.
Kislányként azt képzeltem, hogy Disney hercegnő vagyok, és minden az enyém, most felnőtt fejjel meg csak arra tudtam gondolni, hogy a sok gazdag ember ezt meg is fizeti, és nem éppen pénzzel. Sokszor hallani, hogy az ilyen körökben a drog, a züllés, és az ivászat már olyan szinten van, ami nem éppen elfogadott. Persze azt is tudom, nem mindig kell adni a pletykákra. Főleg újságíróként. A legfontosabb a nyom követése, és a bizonyosság. Na most tudom, ez érdekesen hangzik, hiszen a bulvár lapok sok hülyeséget lehoznak, és kamu storyt. Igen, ez így van, de én a komoly újságírásról beszélek, és az olyan újságokról, amit érdemes olvasni, ahol a hír jelent is valamit. Mitől lenne hír, hogy Just Bieber kivel kamatyol éppen? Szánalmas, komolyan. Én az olyan hírről beszélek, hogy Afrikában gyerekeket küldenek háborúba, vagy a jégsapkák olvadása, a migráns válság Európában, a német politika hatása erre, és hasonlók. Most nem sorolnám fel a világ összes gondjait, túl sokáig tartana, sajnos. Szóval ezeket nevezem én híreknek, nem nyálas kisfiúk szerepléseit.
Ironikus, hogy mekkora szabadságra vágytam, távol a politikától, és a világ gondjaitól, most mégis ennyire fontosak nekem, és erről írok. Legalább így már van miről beszélgetnem az édesapámmal, azon kívül, hogy miért nem jogra mentem. A hab a tortán az volt, mikor mindezek ellenére, még az Egyesült Államokban tanultam tovább, távol a családomtól. Ünnepeken hazajártam, de nem mindig végződött az sem jól. Állandóan ki lettem oktatva, hol erről, ahol arról. Egyszerűen elviselhetetlen volt, de aztán az egyetem után hazajöttem, és bár Oslóban élek, de mégis az országban és ez a szüleimet igen boldoggá tette. Ez egy ideig tompította a tényt, hogy nem lettem jogász. Szóval úgy érzem kezdenek belebékülni az egészbe, főleg, mivel a politikáról írok, ami nálunk, a családban átlagos, napi téma, és nagyon fontos. A bátyám a büszkeségük, mert a királyi családnál szolgál, és nekem ezzel sosem volt bajom, van is mire büszkének lenniük, hiszen Aksel páratlan karriert vitt végbe. Én is büszke vagyok rá! Talán én is elértem náluk ezt a fajta büszkeséget, talán…
Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy nekimentem valakinek a folyosón. Felnéztem a magas férfire – főleg az én 164 cm magasságommal nézve volt az – és egy pillanatra elakadt a lélegeztem is. Nagyon dögös volt, és az agyamba azonnal bevillantak huncut képzeletek, ahogyan ez az Adonisz elképzelhetetlen dolgokat tesz velem. Föld hívja Hannah Sørensent! Nem vagyok egy súlycsoport! Tedd vissza a mocskos fantáziád a helyére!
- Elnézést. – kérek bocsánatot zavartan, és csak remélni tudom, hogy a zavaron- és főleg a vad fantáziálásom – nem terjed ki az arcom színére.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Vas. Május 27, 2018 4:08 pm



Hannah&Robert

Fokozatosan egyre rosszabb napom van. Bár, ami azt illeti, a hetem sem valami felemelő. Amikor elfogadtam ezt a munkát, megpróbáltam elnyomni a keserű szájízem. Visszalépésnek tűnt, ahhoz képest, mire mehettem volna két évvel ezelőtt, de megtettem, mert jobb, mint bármi más, amit találhatnék magamnak. A herceg nem örül nekem, de ez egyértelmű volt. A nagyobb problémám, hogy az egész Norvég rendszer mintha nem akarná, hogy tegyem a dolgom.
Ha ez egy erős kijelentésnek tűnik, hadd fejtsem ki, mire gondolok: Nem egyszemélyes hadseregként üzemelek. Nem mehetne senkinek sem. A koronaherceg feladatköre még menedzselhető lenne, bár legalább három ember kellene ahhoz, hogy egyben tartsuk. Szükségem lenne egy kommunikációs igazgatóra, aki kontrollálja, miről folyik a beszélgetés, aki beszédeket ír, és aki összehangolja a sajtó felé mutatott arculatunkat. És kellene egy szóvivő. Ezek nem olyan feladatok, amiket kiadhatok bármilyen jöttmentnek – sőt, olyanok, amikre az első nap az asztalomon kellett volna lennie egy listának, tele nevekkel, telefonszámokkal és referenciákkal. Ehelyett kaptunk egy titkárnőt, akinek ugyan rendkívül formás a feneke, de ennél több hozzájárulása nincs a munkánkhoz.
Az irodám legalább jó helyen van: a kertre néző ablakot a nap nagy részében elárasztja a napfény. Most éppen azt figyelem, ahogy egy nő a bejárat felé halad, majd eltűnik a szemem elől. Ennyi elég is volt az elterelésekből, ideje visszamennem dolgozni. És az elsődleges dolgom szerezni egy stábot magamnak, akikkel évekig is együtt dolgoznék.
Fölállok, és elindulok kifelé. A palota még új hely nekem, nem szoktam hozzá – nem annyira, hogy kényelmesen járjak és keljek benne. Sok olyan hely van, ahova nem tehetem be a lábam, helyek, ahová a protokoll miatt – még – nem mehetek. Dühítő? Igen. Körülményes? Totálisan. Nem szeretem, az ilyen korlátozásokat, de most nincs időm ezen morfondiázni. Amire szükségem van, az a király kabinetfőnöke, akitől, jelenleg úgy tűnik, még arra is engedélyt kell kérnem, hogy kitöröljem a hátsó felem. nagyobb baj, hogy ötletem sincs, hol lehet.
Épp az egyik fordulót veszem be, amikor valaki egyenesen belémrohan. Meglepett nyögés kíséretében tántorodom hátra, és kell egy pillanat, mielőtt szemügyre venném a…nőt? Lányt? Nálam fiatalabb, és nem úgy néz ki, mint az idetartozna. Ellenben rendkívül csinos. nem bánnám, ha egy bárban találkoztunk volna, és nem a királyi palota folyosóján. Egy egész éjszakát töltenék el azzal, hogy megpróbáljam kihámozni a ruháiból. Már a gondolattól is megrándul a szám széle, és a kis vigyor a helyén marad, ahogyan ő bocsánatot kér.
– Ugyan – felelem. Majd, mivel szívesebben beszélnék vonzó nőkkel ahelyett, hogy egy vén fickót kergetek a palotán keresztül, fölteszem a kérdést: – Esetleg segíthetek?



valami, amit akarsz;
politikus
avatar
Korom :
26

Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Szer. Május 30, 2018 11:49 pm

Robert&Hannah
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes

 A mosolyától abban a pillanatban végem lett, amikor megláttam. Ez a mosoly az ördög műve, én mondom, mert a legtisztességesebb nőkben is buja vágyakat kelt. Nem mintha én annyira tisztességes lennék. A kaszinó tulajdonos ágya, meg még egy pár trófeám van, ami nem vagyok büszke, de nem is bánom. Egy ilyen öltönyös szépfiú is jól jönne. Tudom ártatlan pofi vagyok, és jó embernek is vallom magam, de nekem is kijár egy kis szórakozás. Legalábbis még pár évig. Vágyom családra, és gyerekekre, csak még nem most. Ez akkora bűn? Még nekem is tanulnom kell sok mindent az élettől, és építeni a karrierem. Szóval végigmérem ezt a férfit is, bár tudom tabu, és nagyon nem egy súlycsoport vagyunk. Mondjuk volt pár kalandom, akiről ezt hittem, aztán mégis… Az élet tele van meglepetésekkel, mit mondhatnék. Az egyik percben még ajándékot veszel a testvérednek, a másikban pedig egy dögös pasiba ütközöl. Elkalandoztam. Zavartan felnézek rá, és mosolygok tovább, mint valami idióta. Ügyes vagy Hannah, igazán gratulálok. Mégis miféle újságíró vagyok, ha zavarba jövök egy férfitól? Nekem ez tilos, mindig rámenősnek és közvetlennek kell lennem a munkám miatt, erre jön ez az adonisz és végem. Föld hívja Hannah-t… ismét…. Állj le! Vagyis ne, vegyél mély levegőt! Három kettő egy…
- Igen, a bátyámat keresem, Aksel Sørensen. Testőr a palotában. – válaszolom kissé kábultan még mindig. Egyáltalán miért ennyire dögös ez a pasi? És miért van ilyen huncut cowboy akcentusa? Egy amerikai itt? Hát ez fura, de egyben érdekes is. Sok amerikai barátom van, hiszen ott tanultam, így azonnal felismerem. Az ő stílusa azonban igazán egyedi, és varázslatos. Naphosszat elhallgatnám. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy még bemutatkozni is elfelejtek. Hannah, szégyelld magad, hát így neveltek?
- Jaj, de bunkó vagyok, a nevem Hannah Sørensen. – mutatkozom be neki, és kezet nyújtok. Az érintése, ahogyan a bőrömhöz ér, elkap az ismerős bizsergés, bár sok ismeretlen érzéssel együtt, amibe most nem mennék bele. Van valami ebben a szép szemű amerikai édespofában, ami nagyon is vonz. Lehet az ördögi mosolya, vagy talán a kisugárzása? Talán a rejtély mennyire kockás a hasa? Ezt naphosszat sorolhatnám, mert sok jó dolgot látok rajta, amit szívesen felfedeznék. Koncentrálj! Parancsolom magamnak, és ismét visszatérek a Földre az álmok országából.
- Esetleg véletlen nem tudja, merre találom? Tudja, régen láttam utoljára, és hoztam neki ajándékot. – válaszolom mosolyogva, és ismét elveszek a férfi csodaszép szemeiben. Ó Odin, esetleg nem lehet, hogy ismét egy Istent küldtél közénk, hogy egy szép nőtől bölcsebb legyen? Ejnye Hannah ne nézz annyi Marvel filmet, a tegnapi Thor marton megint megártott neked. Azt meg végképp nem merem megemlíteni, hogy az ajándék egy film, ami nem éppen illendő, de ahogyan említettem, a bátyámnak nagyon jó humora van. Ennek a dögös cowboynak nem tudom mennyi humora lehet, mert a mosolya igen csalóka, és nem éppen a vicc, hanem inkább a szex jut eszembe róla… Nem bánnám, ha elkérné a számom, és elhívna vacsorázni, hogy aztán megmutassa, mire képes azokkal a buja édes ajkakkal.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Hétf. Jún. 04, 2018 4:57 pm



Hannah&Robert

– Ismerős a neve – biccentek. Valahonnan tényleg, talán fölmerült egy beszélgetésben, talán megjelent egy jelentésben. Nem tudom még biztosra. Hogy őszinte legyek, az egész hely teljesen új nekem, és teljesen idegen. Egy kissé úgy érzem magam, mint aki elveszett, a kishal a nagy pocsolyában. nem mutatom, hát persze, hogy nem mutatom, de őszintén ötletem sincs, merre induljak, vagy mihez fogja. És ebben nem segít, hogy nincs meg a megfelelő csapatom.
Nem tudnám nem észrevenni a zavarát, már akkor sem, ha próbálnám figyelmen kívül hagyni a dolgot. És azt sem mondhatnám, hogy nem tetszik, amit látok. Fiatal, csinos, láthatóan kedvel is – és ami azt illeti, én is el tudom képzelni, hogy eltöltök vele egy kis időt. Viszont van valami abban, ahogy beszéli az angolt, ami fölkelti a figyelmem. Csak a szemem gyors villanásával nyugtázom, ebben a pillanatban legalábbis.
– Robert Lazzani. Örvendek a találkozásnak – felelem, és ahogy kezet nyújt, nemcsak elfogadom, hanem, enyhe főhajtás kíséretében kezet is csókolok neki., Csak egy apró pillanat, az ajkam mindössze rálehel a kézfejére, de egy pillanatig hagyom magam elkalandozni, és elképzelni, milyen lenne végigsimítani azon a kézfejezen, és hogy vajon máshol is olyan puha, vagy bársonyos-e a bőre. – És egy pillanatig se aggódjon – szólok, elvonatkoztatva az álomképektől. – Nem vettem magamra.
Amikor a bátyjáról kérdez, egy pillanatig elgondolkodok, és fölidézem a kontextust, amiben hallhattam róla. Hol lehetett? Egészen biztosan valamelyik névlistán, lehet azok között, akiknek azonnali hozzáférést kell biztosítani a koronaherceghez. De mégsem az ő őrei közé tartozik, ennyi biztos, azokat mind-mind ismerem. Szóval a családon belül lehet valaki, az egyik hercegnő talán.
– Talán a hercegnő lakosztályának környékén találja. nem tudom, merre – felelem, őszinte sajnálattal. Ami azt illeti, szerettem volna segíteni neki. Főleg azért, hogy hálás legyen nekem, és hálája jeléül tegyen valamit…mit is?
Ez a gondolat ránt vissza a jelenbe. Ha az egyik testőr húga, akkor a lehető legrosszabb ötlet lenne vele kezdeni. Ennyire ostoba mégsem vagyok. Vagy talán igen, fene tudja…az utóbbi pár hónap kifejezetten lassú és kényelmetlen volt, amióta átköltöztem Európába. Alig jut időm a húgommal társalogni, nemhogy más nőnemű egyéneket keresni. És a szórakozás nem mostanában jön vissza az életembe, addig legalábbis biztos nem, amíg nem találok egy biztos pontot ebben a melóban.
– Várjon egy pillanatot – kérem tőle, hirtelen felindulásból. lehet, megbánom még holnap, vagy akár ma…franc tudja. – Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni a testvérével, de…Jól sejtem, hogy Ön járt Amerikában?
Furcsa kérdés, talán. Mindenesetre érdekel, mi a válasza.



valami, amit akarsz;
politikus
avatar
Korom :
26

Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~ Csüt. Jún. 21, 2018 2:55 pm

Robert&Hannah
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes.

Ez a férfi megérne pár ajtócsapkodást! Micsoda modor, és az a cuki amerikai akcentus! A neve alapján olaszra tippelnék, de az akcentus árulkodó. Felismerem, hiszen az Egyesült Államokban tanultam. Bejön, szó, mint száz. Megérne pár ajtócsapkodást. Jaj, ezt már mondtam. Ejnye Hannah, máris eszed vették? Szégyen. Ahogyan az ajkai a kézfejem érintik, hirtelen elönt a bizsergés, és attól tartok, ez a pirulás az arcomra is kijön.
- Ő… én is örvendek…Mr.Lazzani. – válaszolom zavartan, és a hangom kissé rekedtnek tűnik.
Most már igazán elég lesz Hannah! Egy úri hölgy nem így viselkedik. Igaz, mióta is vagyok az? Sosem tartottam magamnak ilyennek, csak szimplán agyamra ment ez a szép teremtés itt előttem. Szerencsére ő még ép eszénél van, és a segítségemre siet, eléggé elveszettnek tűnik. Talán még újonc itt? Vajon mi lehet a szakmája? Annyira képben van, hogy az egyik hercegnőhöz kapcsolja a bátyám, ami igaz is, hiszen Ylva Söderlund hercegnőt védi. Ennyit tudok én is csupán, hiszen nem árul el sok mindent a munkájáról. Talán jobb is, csak aggódnék feleslegesen, így is megvisel, ha arra gondolok, hogy az a bátyám munkája, hogy más helyett golyót kapjon. Egy pillanatig kiráz a hideg, majd visszatérek a jelenbe.
- Köszönöm a segítségét. –válaszolom mosolyogva, és a fülem mögé tűzöm egy hajtincsem, hogy elrejtsem zavarom.
Sajnos nem sokat tud segíteni, ahogyan említettem, eléggé újoncnak tűnik. Mondjuk ebben a palotában szerintem nehéz nem eltévedni, még annak is, aki évek óta itt lakik.
- Csak megtalálom valahogy. – válaszolom, és egy zavart mosoly keretén belül elindulok, az egyik irányba, de akkor az Szépfiú utánam szól.
- Semmi baj, majd ráhívok a testvéremre. – felelem, és igazán értékelem, hogy ennyire segíteni akar. A kérdésének másik fele viszont igazán érdekes. Nem egészen ezt a kérdést vártam tőle. Tehát neki is feltűnt az én akcentusom? Az évek folyamán eléggé átvettem az amerikaiak nyelvezetét, ez igaz, de ennyire feltűnő lenne? Visszafordulok felé, majd ismét elveszem az igéző szemeiben.
- Igen, jártam. Sok évig ott éltem, míg a Yale-re jártam egyetemre. – válaszolom neki mosolyogva.
- Miért kérdezi? Ennyire hallani a beszédemen? – kérdezem most már kicsit huncutabb hangnemben.
- Ön sem tagadhatná le a származását, azonnal felismertem az akcentusát. Talán New Yorki, esetleg Wasington? – válaszolom, és talán kár volt ennyire közvetlennek lenni, így elsőre, de azután a forró kézcsók után – ami meglepően sok buja vágyat keltett bennem – már mindegy volt. Bár lehetett volna bennem egy kis stop gomb, mert semmi közöm hozzá hova valósi. Igaz, ő kezdeményezte a beszélgetést az USA-ról. Van valami ebben a férfiben, ami megragadott. Nem csupán a vonzó külseje, de a kedvessége is, és az a mosoly… minden nőre hatással van ebben biztos vagyok.
- Esetleg lenne kedvem velem meginni valamikor egy kávét? – váltok még merészebbre, és egy pillanatig meg is bánom, de amint belenézek a szép zöld szemeibe, el is múlik ez az érzés, és helyét átveszi egy sokkal jobb, izgalmasabb érzés: A vágyakozás.
Szóval Hannah Sørensen nem volt elég neked a kaland a kaszinóban minap, most egy másikra pasira is hajtasz? Mégis hová tűnt az önbecsülésed? Mikor váltam ennyire szabad szelleművé? Hát ez jó kérdés. Talán felesleges is feltennem magamnak, csak haladnom kell az árral, és élvezni a pillanatot?  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Robert&Hannah ~ Just Give Me A Reason ~
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia :: norvégia temetõje-
Ugrás: