welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Dina&Enzo - Adventurous Night
TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous NightKedd Júl. 17, 2018 4:58 pm



dina & lorenzo
Dancing queen


Nem igazán szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit csináljak, de nem tudok nemet mondani, ha arról van szó, hogy jó kollegiális viszonyt ápoljak a két lánnyal, akivel ma este eljöttem bulizni, és kiderült, hogy én leszek az áldozat ebben a szerepkörben. A tánccal nincs bajom, mert kedvelem, és űzöm is, ha akad rá lehetőségem, de az, hogy kényszeresen helyezzek alá, és egy verseny keretein belül mutassam meg, hogy mire vállalkoztam, az már egy kicsit böki a csőrömet. A pult mellett álldogálok, mint valami idióta, és keresem a kapcsolódási pontokat, egy normálisabbnak tűnő sorstársat, de eggyel sem sodor össze az élet, és így kelletlen, de meglátszik, hogy kilógok a sorból, és nem önként vállalkoztam a feladatra. Nem tudom, hogy miért, de egy fiatalember ki is szúr, és megszólít. Az akcentusából le is jön azonnal, hogy nem idevalósi, és a közös nevezési pontokat keressük, mikor megkönnyítem a dolgát, és átváltok az anyanyelvére. Az olasz pörgős, és kedves számomra, egy kevés ideig éltem is az országban, így volt potenciálom, ami ide vezetett. Egy mosollyal ajándékozom meg, mikor a megkönnyebbülés jelei tükröződnek az arcvonásain.
- Ez meg nekem meglepetés akkor, hogy valaki két nyelven is beszél. – nem tagadom, hogy hamar le lehet venni a lábamról, de még, ha egy okos férfiegyeddel fúj össze a szél, akkor biztos, hogy az első nyerő pont már meg is van.
- Anglia szép hely, London nem az én terepem, de akadnak kisebb városok is, mint Brighton például, ahol szívesen időztem a múltban. - A „mi járatban vagyok itt” feltételezést megelőlegezve beavatom, hogy táncolni fogok, de a részletekbe nem merülök bele.
- Köszönöm, de ez még korántsem biztos. Nagyon sok a tehetséges jelölt, aki biztosan hosszú ideje készülnek erre, vagy ne adj isten, de született talentumok. – mosolyodom el a bókra, hiszen nem ismer, de a szavak valóban könnyítenek egy kicsit a szorult helyzetemen.
- Jó helyen kutakodsz. A kolléganőim neveztek be. Még új vagyok a munkahelyen, és úgy gondolták, hogy ez jó móka lenne nekem. – magyarázom neki, és megint egy ismételt közös metszet az, amire már fel kell nevetnem.
- Bocsi, de úgy tűnik, hogy akkor összefogtak ellenünk az égiek. Mióta vagytok barátok? – érdeklődöm, és a pulton dobolgatok az ujjaimmal. Jó érzés, hogy már nem vagyok egyedül, mert eddig úgy tűnt, mintha petrezselymet árultam volna…haha mennyire szellemesek a gondolataim.
- Elfogadom. – hezitálhatnék, de már akkor megnyert, mikor idejött. Kifinomult stílussal rendelkezik, és nem az a lerohanós fajta, úgyhogy miért ne? Az anyám figyelmeztető hangja természetesen ott cseng a fülemben, de már nagylány vagyok. A kibontás után a felém kínált pohárért nyúlok, de megvárom, hogy ő is töltsön magának, aztán szépen koccintásra emelem a sajátomat.
- Akkor a táncversenyre, na meg a limonádékra. – utalok az előbbi jó tanácsára, és belekortyolok a csemegeborba. – Ennek remek íze van, nem vagyok szakértő, de kellemesen gyümölcsös. Miért éppen bor? – kikívánkozik belőlem a kérdés. – Talán egy borkedvelőhöz van szerencsém, aki ismeri a fajtákat is? – mindig is szerettem volna egy olyan emberrel beszélgetni, aki kicsit is ért ehhez a nemes italhoz.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



where there is desire there is gonna be a flame
where there is a flame someone's bound to get burned
dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
24

reagok :
20

Csatlakoztam :
2018. Apr. 30.

Korom :
25

Tartózkodási hely :
Annecy

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous NightSzer. Jún. 20, 2018 12:42 pm
Valami középunalmas estét vizionáltam éppenséggel magamnak, amíg a házigzda nem vázolta, hogy mit is tervez. Ötlete egy kicsit jobban feldobott már, bár hogy őszinte legyek, túlságosan nem, mert azért szakmai ártalomból bőven van részem ilyesmiben, szóval sok újra nem számítok, de az esélyt meghagyom, mert sose lehet tudni, mit sodor az ember elé az élet. És a jelek szerint ebben igazam is lesz, mert kiszúrok egy tanácstalan leányzót, akit végül meg is szólítok. Így közelebbről van alkalmam arról meggyőződni, hogy nem csalt a szemem, valóban bájos és csinos teremtés, így pedig még jobban érdekel, hogy miért nem viselkedik úgy, mint a többi lány, aki jelen van, mi a feszültségének oka. De persze mielőtt ezt kideríteném, illendő bemutatkoznom s a nyelvi korlátokat is tisztázni. - Milyen kellemes meglepetés! - villantok egy könnyed mosolyt, ahogy megtudom, hogy beszél olaszul. - Viszont nem szükséges váltani, mert bár a nevem itáliai, én magam Angliában születtem és jobbára ott is élek. Szóval nálam két anyanyelv adott. - ennél fogva pedig valamivel könnyebben is megy a nyelvtanulás és nyitottabb is vagyok ilyen tekintetben, sőt, szeretek utazgatni és nem csak Londonban érzem otthon magam, de igyekeztem és igyekszem ezt az élményt a világ több pontján is megszerezni. Viszont a leányzó kedvességével már kicsit jobban meg is nyert magának. - Táncolni? Biztos ügyes leszel! - somolygok s ezen a ponton el is döntöm, hogy nem lövöm még le a poént, hogy én zsűrizni fogok. Ez mondjuk megmagyarázza a feszengését, és egyúttal érdekesebbé, mi több, értékesebbé teszi a szememben, hiszen nem úgy viselkedik, mint a többi induló. Ez mindenképp érdekesebb estét predesztinál számomra. - Bár a szavaidból úgy tűnik, hogy valaki inkább beugratott ebbe a szituációba... viszont, ahogy a közhely is tartja: ha citromot kapsz, még készíthetsz belőle limonádét. - könnyedén támasztom meg könyököm a pulton, míg továbbra is szép zöld szempárját figyelem s nem is nagyon kalandozok semerre. Egyrészt, mert szépek, másrészt pedig, részben az első tulajdonságnak köszönhetően, remekül rabul tudják ejteni az ember fiát. Főleg engem, mert egy nőn többnyire a szemeit nézem meg először és a legalaposabban. Miért? Rengeteg csinibabát láttam és látok nap mint nap, engem ez sokkal jobban le tud nyűgözni és meghatni. - Mondhatjuk, hogy én is egy áldozat vagyok, a barátság és vendégszeretet áldozata, mert a tulaj jó barátom és nem akartam azzal megsérteni, hogy elutasítom a meghívását. - na, itt marad ki egy fontos részlet, de nem hinném, hogy a leányzó ezért különösebben neheztelni fog valamikor is. - Viszont, ha már így adódott, megkínálhatlak egy kis borral? Remek feszültség oldó lenne. - kétségtelenül, hiszen magas maligánfokú csemegebor, mézédes, itatja magát és elég alattomosan tud beütni, de ha nem tolja túl az ember, annyira nem lesz rossz a másnap sem. - Láthatod, hogy teljesen bontatlan üveg és a poharak is egyformák és üresek. - Teszem le mindezt a pultra, egyúttal rendelkezésére bocsátva vizsgálatra, annak jeleként, hogy nem akarom átverni, se valami aljas randi drogos trükköt bevetni, ha netán ettől tartana. Akárhogy is, végül csak kérek egy dugóhúzót a pultból s felbontom az üveget, hogy, ha elfogadta meghívásom, mind a két pohárba töltsek, ha nem, akkor csak a magaméba.
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
11

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous NightHétf. Jún. 11, 2018 7:14 pm



dina & lorenzo
Dancing queen

Annecy és a társasélet nem éppen összefüggő fogalom ebben a kelet-franciaországi városkában, ahol még jóformán ismerőseim sincsenek. Na, ez annyira nem igaz, mert az új főnököm mellett azért akadt egy-két új arc, és most már merészebben nyitottam a saját nemem felé is. A szüleim általi életmód nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben nőcis legyek, és a vásárlásnak, vagy éppen a pletykáknak éljek, de próbát tettem, ha nem akartam elsüllyedni a társadalmi ranglétrán, és a számkivetettként létezni. A viccet félretéve éppenséggel ma este kaptam meg az első igazi szabadnapomat, és a felvételem megünneplése mellett szólt az is, hogy felkeressünk a lányokkal egy szórakozóhelyet, vagy klubbot, ahol lehet táncolni. Az úton sugdolóztak valamilyen beavatásról, de egyelőre nem vettem komolyan őket, mert a pia már jócskán felszökött mindannyiunk szervezetében. Dia a legfőbb kolompos, a társaságunk szószólója, és az étterem háziasszonya is. A vörös hajú, tőlem két évvel idősebb energiabomba egy éve dolgozik Jerome-nál, de azt mondta, hogy ez az állás volt élete legjobb döntése is. Az első napomon már ki is szúrt, és onnan úgy kezelt, mint egy kis fiókát, akit a védőszárnyai alá kell venni. Helena egy másik ellenpólus volt a kis csapatunkban, ő inkább valóban az eszével hódított, és nem a szépségével. A barna hajú lány túlmutatott szerintem még a tulajdonos iskolázottságán is, és bármilyen étel receptúráját fejből fújta. Megérte vele is összespannolni, mert ha valamit elfelejtettem, akkor kéznél volt egy élő szótár. A konyhában bőven akadtak még srácok is, de ma szigorúan lányos estét tartottunk, és csak a helyszínen feltűnő férfiak jöhettek számításba. A kapcsolatok, és az egy éjszakás kalandok messzire elkerültek, mert általában olyannal szűrtem össze a levet, akit már egy ideje ismertem, vagy szimpatizáltam vele, de ez nem jelentette azt, hogy ne vágytam volna az őrültségekre. Az alkohol egyenes arányosan hozza ki belőlem a cédát, de még nem ittam annyit, hogy bárki leteperjek, és hátra volt a „nagy próbám” is, amitől később igyekeztek lerántani a leplet. A belváros tele van szuperebbnél szuperebb helyekkel, és naná, hogy egy újranyitás mellett tesszük le a voksunkat. Én nem ismerem az itteni népeket, emiatt messziről el is került az a tény, hogy ma este bele fogunk vágni a sűrűjébe, és hogy ennek a helynek bizony már története van, és az sem gond, ha az ember ezzel még időben tisztába jön, mert később már nehezebb lesz kiszállni belőle.
A zene dübörög, a klubban alig lehet elférni, és úgy nyomulnak befelé a fiatalság koronázatlan királyai, és királynői, hogy szinte jegyet kell váltani az álló helyért is. A két mellettem álló lány már kuncog, és a színpad felé mutogatnak. Az első gondolatom az, hogy szívtak valamit még a találkozás előtt, de akkor az egyikük elém rakja az este plakátját.
- Táncverseny lesz, és neveztünk téged. Dina azt rebesgették a madarak, hogy táncos múltad van. – a fülembe nevet Dia, én meg most azonnal menekülőre fognám, de csak egy kényszeredett mosolyra futja.
- Az erős túlzás, hogy nekem táncos múltam van, de elsajátítottam ezt-azt… - hát abba nem fogok belemenni, hogy ez mit takar, de lerí róluk, hogy a legmocskosabb formáját képzelték el eme művészeti ágnak. – Nem vagyok rúdtáncos. – világosítom fel őket a szemeimet megforgatva, de hasztalan a magyarázatom.
- Értjük, de ez lesz a beavatásod. El kell indulnod. Fogd úgy fel, mint egy mókát. Hajrá. – meg is löknek, én meg egyáltalán nem veszem a humort, de megpróbálok sodródni az árral.
- Tudjátok mit, erre innom kell. – sóhajtok egyet, és elsasszézva mellettük a pultot mérem be, mint a bázisomat a nagy lebőgés előtt. Az ellenségeimnek sem kívánnék jobb társaságot, mint ezek ketten, de egyszer élünk. A vetélytársak sora óriási, némelyik többet mutat a „bájaiból”, mint kellene, így feszengve állok be a sorba. Miért nem itattak le, miért éppen ez? Szeretek táncolni, de nem versenyszerűen. A tekintetem körbehordozom a társaságon, mikor valaki leszólít oldalról. – Jó estét. – köszöntöm az úriembert, aki eléggé kilóg innen. A kinézete alapján a felső tízezerbe sorolnám, és lehet nem is tévedek akkorát. Az angolnál kicsit meg is lepődöm, de bólintok neki. A bemutatkozást követően viszont magabiztos mosoly kúszik az ajkaimra, és a felém kínált poharat fürkészem. – Lorenzo, ha lehet tőlem cseveghetünk olaszul is, nem kell megmaradni az angol mellett. – mosolyogva állítom fel az első benyomásomat róla. – Igen, mert nem tudtam, hogy táncolnom kell ma este, ráadásul egy verseny keretein belül. Én itt csak áldozat vagyok úgy tűnik, és te? Elég sok erre az olasz, mi szél hozott erre pont téged? – eleinte még aggódtam, de talán nem is lesz olyan rossz ez az este. Az italt még direkt nem fogadtam el.


dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
24

reagok :
20

Csatlakoztam :
2018. Apr. 30.

Korom :
25

Tartózkodási hely :
Annecy

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous NightVas. Május 27, 2018 8:59 pm
Valamiben nekünk is "hinni" kell. Mármint azoknak a nem túl tiszta lelkű embereknek, akik az árnyékban kötnek üzleteket, nem feltétlenül törvényes dolgokkal foglalkoznak s a morál, mint olyan, sok vonatkozásban távol van tőlünk. Valami személyes "morálnak" azért mégis kell lennie, másként sokkal nehezebb lenne tükörbe nézni, ha nem lehetetlen. Az, aki amorálisnak, vagy immorálisnak tartja magát, annak ez a "moralitása", ez az a tudat, ami neki segít tükörbe nézni. Egy magának kreált értékrend nélküliség, vagy a normál értékrendek tagadása negatív módon, de ugyan olyan tartást tudnak adni végső soron. Üres, leginkább repülőkön töltött óráimban ilyen apróságokon is el szoktam gondolkozni s amíg Franciaországba átrepültem, addig is elgondolkoztam ezen. Igaz, leginkább annak tükrében, hogy nekem a saját értékrendemben a barátság és az adott szó jelentenek két olyan sarokkövet, melyet igyekszem mindenek előtt figyelembe venni és tiszteletben tartani. Igaz, mindezt a maffia körökön kívl értelmezem csak, mint "magánember". Azokra az ismerőseimre vonatkoztatom, akikkel nem az árnyékok között találkozom. Ott ennek helye nincs. Azért néha még így is megkérdőjelezem, hogy mirt is kell ez nekem? Amikor végső soron több esetben inkább kényelmetlenségekkel jár. Ha őszinte akarok lenni, ehhez a francia úthoz most annyira nem volt nagy kedvem s ahhoz sem, hogy Bouvais-ből a reptérről még sok-sok kilométert kelljen utaznom egy nem túl nagy városba, ha figyelembe vesszük az ötvenezer körüli lélekszámot. De nem tehetek róla, hogy Pierre barátom, akivel jó pár átkártyázott éjjel alatt kötöttünk barátságot, itt üzemelteti a klubját, ahová engem is meg akart hívni a felújítás utáni újranyitásra. Sőt, nem csak egyszerűen meghívni, de még valami különleges szerepet is szán nekem, ami miatt különösen nehéz volt nemet mondanom kérésére. Nem, Pierre jó fiú, ennyivel jövök neki, ha már annyi pénzét elnyertem. Sóhajtva parkolom le a bérelt Lancia Thesis-emet, hogy nyújtózkodva szálljak ki a fekete autó vezető üléséről, majd zárjam azt. Módfelett bosszantó, hogy a jobboldali-baloldali kormány és eltérő közlekedési oldalhoz minden utazásommal alkalmazkodnom kell. Így stresszesebb is vezetni, de most nem akartam sofőrt. Sem valami új, és mondjuk "tipikus" autót, Audit, vagy bármi más német csodát, amiből a hozzám hasonlóak szállnak ki, az amerikai kultúrának hála sokszor kutyalánccal a nyakukban, de az legalább arany... ahogy eszembe jutnak ezek a "posztmodern" maffiózók, gunyoros mosoly jelenik meg a szám sarkában, míg elindítom a mobil parkolást a kocsira. Nem, én most is egyszerű, hajszálcsíkos sötét öltönyben, elegáns ingben és nyakkendőben jelentem meg s autót is pár éves, de elegáns darabot választottam. Jobb ez így. Telefonomból felnézve látom már vendéglátóm közeledni és még egy sóhaj belefér, majd jöhet a heves kézrázás, váll csapkodás, hogy az angol és olykor franciára váltó szóáradat közepette arra térjek magamhoz, hogy a klubban vagyok és azt tudom meg: egy versenyt rendez a megnyitó miatt Pierre s én is zsűrizni fogok ezen. Na, még némi "szakmai" program... bár több kedvem van hozzá, mint fegyverkereskedelemről tárgyalni, ez is igaz. Házigazdám szerencsére elszólítja egy alkalmazott máshova, így én a pultnál maradok s rendelek egy üveg görög csemegebort magamnak s amíg ezt előkeresi nekem a csapos, én kicsit jobban körbenézek. Az enteriőr annyira nem érdekel, nincs benne olyan rendhagyó dolog, olyan csavar, hogy meg tudjon hatni. Inkább a verseny miatt elősorakozó lányokra vándorol a tekintetem, akik között elsőre szintén nem látok "semmi újat". Elsőre. Mert a második pillantással sikerül kiszúrnom egy fiatal hölgyeményt, aki mintha feszültebb lenne, kissé tanácstalanabb és elhagyatottabb. Ez már felkelti az érdeklődésem, mert ez nem a megszokott látkép része. Így, mikor megkapom a bort, kérek még egy poharat mellé, majd megindulok a lányhoz. - Jó estét! - egyelőre még kissé kerékbe tört franciasággal köszöntöm, majd hasonló nyelvi botladozással folytatom. - Beszél angolul? - villantok rá egy megnyugtatónak szánt mosolyt. S ha igen a válasz, akkor már angolul tudom folytatni, fesztelenebbül. - A nevem Lorenzo Belbo. Ne haragudj, hogy így megzavartalak, de kissé elveszettnek látszottál így jobbnak látom megkérdezni: segíthetek valamiben? - pillantok szép, cicás vágású zöld szempárjába.
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
11

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dina&Enzo - Adventurous NightVas. Május 27, 2018 8:57 pm
Játékosok: Dina Vincent és Lorenzo Belbo
Helyszín és szituáció: Annecy egy exkluzív szórakozóhelye, meg egy bulisnak mutatkozó este
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
11

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: