welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Alaris Mharaxia, Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Dina&Enzo - Adventurous Night
TémanyitásTárgy: Dina&Enzo - Adventurous Night Vas. Május 27, 2018 8:57 pm
Játékosok: Dina Vincent és Lorenzo Belbo
Helyszín és szituáció: Annecy egy exkluzív szórakozóhelye, meg egy bulisnak mutatkozó este
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Vas. Május 27, 2018 8:59 pm
Valamiben nekünk is "hinni" kell. Mármint azoknak a nem túl tiszta lelkű embereknek, akik az árnyékban kötnek üzleteket, nem feltétlenül törvényes dolgokkal foglalkoznak s a morál, mint olyan, sok vonatkozásban távol van tőlünk. Valami személyes "morálnak" azért mégis kell lennie, másként sokkal nehezebb lenne tükörbe nézni, ha nem lehetetlen. Az, aki amorálisnak, vagy immorálisnak tartja magát, annak ez a "moralitása", ez az a tudat, ami neki segít tükörbe nézni. Egy magának kreált értékrend nélküliség, vagy a normál értékrendek tagadása negatív módon, de ugyan olyan tartást tudnak adni végső soron. Üres, leginkább repülőkön töltött óráimban ilyen apróságokon is el szoktam gondolkozni s amíg Franciaországba átrepültem, addig is elgondolkoztam ezen. Igaz, leginkább annak tükrében, hogy nekem a saját értékrendemben a barátság és az adott szó jelentenek két olyan sarokkövet, melyet igyekszem mindenek előtt figyelembe venni és tiszteletben tartani. Igaz, mindezt a maffia körökön kívl értelmezem csak, mint "magánember". Azokra az ismerőseimre vonatkoztatom, akikkel nem az árnyékok között találkozom. Ott ennek helye nincs. Azért néha még így is megkérdőjelezem, hogy mirt is kell ez nekem? Amikor végső soron több esetben inkább kényelmetlenségekkel jár. Ha őszinte akarok lenni, ehhez a francia úthoz most annyira nem volt nagy kedvem s ahhoz sem, hogy Bouvais-ből a reptérről még sok-sok kilométert kelljen utaznom egy nem túl nagy városba, ha figyelembe vesszük az ötvenezer körüli lélekszámot. De nem tehetek róla, hogy Pierre barátom, akivel jó pár átkártyázott éjjel alatt kötöttünk barátságot, itt üzemelteti a klubját, ahová engem is meg akart hívni a felújítás utáni újranyitásra. Sőt, nem csak egyszerűen meghívni, de még valami különleges szerepet is szán nekem, ami miatt különösen nehéz volt nemet mondanom kérésére. Nem, Pierre jó fiú, ennyivel jövök neki, ha már annyi pénzét elnyertem. Sóhajtva parkolom le a bérelt Lancia Thesis-emet, hogy nyújtózkodva szálljak ki a fekete autó vezető üléséről, majd zárjam azt. Módfelett bosszantó, hogy a jobboldali-baloldali kormány és eltérő közlekedési oldalhoz minden utazásommal alkalmazkodnom kell. Így stresszesebb is vezetni, de most nem akartam sofőrt. Sem valami új, és mondjuk "tipikus" autót, Audit, vagy bármi más német csodát, amiből a hozzám hasonlóak szállnak ki, az amerikai kultúrának hála sokszor kutyalánccal a nyakukban, de az legalább arany... ahogy eszembe jutnak ezek a "posztmodern" maffiózók, gunyoros mosoly jelenik meg a szám sarkában, míg elindítom a mobil parkolást a kocsira. Nem, én most is egyszerű, hajszálcsíkos sötét öltönyben, elegáns ingben és nyakkendőben jelentem meg s autót is pár éves, de elegáns darabot választottam. Jobb ez így. Telefonomból felnézve látom már vendéglátóm közeledni és még egy sóhaj belefér, majd jöhet a heves kézrázás, váll csapkodás, hogy az angol és olykor franciára váltó szóáradat közepette arra térjek magamhoz, hogy a klubban vagyok és azt tudom meg: egy versenyt rendez a megnyitó miatt Pierre s én is zsűrizni fogok ezen. Na, még némi "szakmai" program... bár több kedvem van hozzá, mint fegyverkereskedelemről tárgyalni, ez is igaz. Házigazdám szerencsére elszólítja egy alkalmazott máshova, így én a pultnál maradok s rendelek egy üveg görög csemegebort magamnak s amíg ezt előkeresi nekem a csapos, én kicsit jobban körbenézek. Az enteriőr annyira nem érdekel, nincs benne olyan rendhagyó dolog, olyan csavar, hogy meg tudjon hatni. Inkább a verseny miatt elősorakozó lányokra vándorol a tekintetem, akik között elsőre szintén nem látok "semmi újat". Elsőre. Mert a második pillantással sikerül kiszúrnom egy fiatal hölgyeményt, aki mintha feszültebb lenne, kissé tanácstalanabb és elhagyatottabb. Ez már felkelti az érdeklődésem, mert ez nem a megszokott látkép része. Így, mikor megkapom a bort, kérek még egy poharat mellé, majd megindulok a lányhoz. - Jó estét! - egyelőre még kissé kerékbe tört franciasággal köszöntöm, majd hasonló nyelvi botladozással folytatom. - Beszél angolul? - villantok rá egy megnyugtatónak szánt mosolyt. S ha igen a válasz, akkor már angolul tudom folytatni, fesztelenebbül. - A nevem Lorenzo Belbo. Ne haragudj, hogy így megzavartalak, de kissé elveszettnek látszottál így jobbnak látom megkérdezni: segíthetek valamiben? - pillantok szép, cicás vágású zöld szempárjába.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Hétf. Jún. 11, 2018 7:14 pm



dina & lorenzo
Dancing queen

Annecy és a társasélet nem éppen összefüggő fogalom ebben a kelet-franciaországi városkában, ahol még jóformán ismerőseim sincsenek. Na, ez annyira nem igaz, mert az új főnököm mellett azért akadt egy-két új arc, és most már merészebben nyitottam a saját nemem felé is. A szüleim általi életmód nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben nőcis legyek, és a vásárlásnak, vagy éppen a pletykáknak éljek, de próbát tettem, ha nem akartam elsüllyedni a társadalmi ranglétrán, és a számkivetettként létezni. A viccet félretéve éppenséggel ma este kaptam meg az első igazi szabadnapomat, és a felvételem megünneplése mellett szólt az is, hogy felkeressünk a lányokkal egy szórakozóhelyet, vagy klubbot, ahol lehet táncolni. Az úton sugdolóztak valamilyen beavatásról, de egyelőre nem vettem komolyan őket, mert a pia már jócskán felszökött mindannyiunk szervezetében. Dia a legfőbb kolompos, a társaságunk szószólója, és az étterem háziasszonya is. A vörös hajú, tőlem két évvel idősebb energiabomba egy éve dolgozik Jerome-nál, de azt mondta, hogy ez az állás volt élete legjobb döntése is. Az első napomon már ki is szúrt, és onnan úgy kezelt, mint egy kis fiókát, akit a védőszárnyai alá kell venni. Helena egy másik ellenpólus volt a kis csapatunkban, ő inkább valóban az eszével hódított, és nem a szépségével. A barna hajú lány túlmutatott szerintem még a tulajdonos iskolázottságán is, és bármilyen étel receptúráját fejből fújta. Megérte vele is összespannolni, mert ha valamit elfelejtettem, akkor kéznél volt egy élő szótár. A konyhában bőven akadtak még srácok is, de ma szigorúan lányos estét tartottunk, és csak a helyszínen feltűnő férfiak jöhettek számításba. A kapcsolatok, és az egy éjszakás kalandok messzire elkerültek, mert általában olyannal szűrtem össze a levet, akit már egy ideje ismertem, vagy szimpatizáltam vele, de ez nem jelentette azt, hogy ne vágytam volna az őrültségekre. Az alkohol egyenes arányosan hozza ki belőlem a cédát, de még nem ittam annyit, hogy bárki leteperjek, és hátra volt a „nagy próbám” is, amitől később igyekeztek lerántani a leplet. A belváros tele van szuperebbnél szuperebb helyekkel, és naná, hogy egy újranyitás mellett tesszük le a voksunkat. Én nem ismerem az itteni népeket, emiatt messziről el is került az a tény, hogy ma este bele fogunk vágni a sűrűjébe, és hogy ennek a helynek bizony már története van, és az sem gond, ha az ember ezzel még időben tisztába jön, mert később már nehezebb lesz kiszállni belőle.
A zene dübörög, a klubban alig lehet elférni, és úgy nyomulnak befelé a fiatalság koronázatlan királyai, és királynői, hogy szinte jegyet kell váltani az álló helyért is. A két mellettem álló lány már kuncog, és a színpad felé mutogatnak. Az első gondolatom az, hogy szívtak valamit még a találkozás előtt, de akkor az egyikük elém rakja az este plakátját.
- Táncverseny lesz, és neveztünk téged. Dina azt rebesgették a madarak, hogy táncos múltad van. – a fülembe nevet Dia, én meg most azonnal menekülőre fognám, de csak egy kényszeredett mosolyra futja.
- Az erős túlzás, hogy nekem táncos múltam van, de elsajátítottam ezt-azt… - hát abba nem fogok belemenni, hogy ez mit takar, de lerí róluk, hogy a legmocskosabb formáját képzelték el eme művészeti ágnak. – Nem vagyok rúdtáncos. – világosítom fel őket a szemeimet megforgatva, de hasztalan a magyarázatom.
- Értjük, de ez lesz a beavatásod. El kell indulnod. Fogd úgy fel, mint egy mókát. Hajrá. – meg is löknek, én meg egyáltalán nem veszem a humort, de megpróbálok sodródni az árral.
- Tudjátok mit, erre innom kell. – sóhajtok egyet, és elsasszézva mellettük a pultot mérem be, mint a bázisomat a nagy lebőgés előtt. Az ellenségeimnek sem kívánnék jobb társaságot, mint ezek ketten, de egyszer élünk. A vetélytársak sora óriási, némelyik többet mutat a „bájaiból”, mint kellene, így feszengve állok be a sorba. Miért nem itattak le, miért éppen ez? Szeretek táncolni, de nem versenyszerűen. A tekintetem körbehordozom a társaságon, mikor valaki leszólít oldalról. – Jó estét. – köszöntöm az úriembert, aki eléggé kilóg innen. A kinézete alapján a felső tízezerbe sorolnám, és lehet nem is tévedek akkorát. Az angolnál kicsit meg is lepődöm, de bólintok neki. A bemutatkozást követően viszont magabiztos mosoly kúszik az ajkaimra, és a felém kínált poharat fürkészem. – Lorenzo, ha lehet tőlem cseveghetünk olaszul is, nem kell megmaradni az angol mellett. – mosolyogva állítom fel az első benyomásomat róla. – Igen, mert nem tudtam, hogy táncolnom kell ma este, ráadásul egy verseny keretein belül. Én itt csak áldozat vagyok úgy tűnik, és te? Elég sok erre az olasz, mi szél hozott erre pont téged? – eleinte még aggódtam, de talán nem is lesz olyan rossz ez az este. Az italt még direkt nem fogadtam el.


dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Annecy

Hozzászólások száma :
36

reagok :
33

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Szer. Jún. 20, 2018 12:42 pm
Valami középunalmas estét vizionáltam éppenséggel magamnak, amíg a házigzda nem vázolta, hogy mit is tervez. Ötlete egy kicsit jobban feldobott már, bár hogy őszinte legyek, túlságosan nem, mert azért szakmai ártalomból bőven van részem ilyesmiben, szóval sok újra nem számítok, de az esélyt meghagyom, mert sose lehet tudni, mit sodor az ember elé az élet. És a jelek szerint ebben igazam is lesz, mert kiszúrok egy tanácstalan leányzót, akit végül meg is szólítok. Így közelebbről van alkalmam arról meggyőződni, hogy nem csalt a szemem, valóban bájos és csinos teremtés, így pedig még jobban érdekel, hogy miért nem viselkedik úgy, mint a többi lány, aki jelen van, mi a feszültségének oka. De persze mielőtt ezt kideríteném, illendő bemutatkoznom s a nyelvi korlátokat is tisztázni. - Milyen kellemes meglepetés! - villantok egy könnyed mosolyt, ahogy megtudom, hogy beszél olaszul. - Viszont nem szükséges váltani, mert bár a nevem itáliai, én magam Angliában születtem és jobbára ott is élek. Szóval nálam két anyanyelv adott. - ennél fogva pedig valamivel könnyebben is megy a nyelvtanulás és nyitottabb is vagyok ilyen tekintetben, sőt, szeretek utazgatni és nem csak Londonban érzem otthon magam, de igyekeztem és igyekszem ezt az élményt a világ több pontján is megszerezni. Viszont a leányzó kedvességével már kicsit jobban meg is nyert magának. - Táncolni? Biztos ügyes leszel! - somolygok s ezen a ponton el is döntöm, hogy nem lövöm még le a poént, hogy én zsűrizni fogok. Ez mondjuk megmagyarázza a feszengését, és egyúttal érdekesebbé, mi több, értékesebbé teszi a szememben, hiszen nem úgy viselkedik, mint a többi induló. Ez mindenképp érdekesebb estét predesztinál számomra. - Bár a szavaidból úgy tűnik, hogy valaki inkább beugratott ebbe a szituációba... viszont, ahogy a közhely is tartja: ha citromot kapsz, még készíthetsz belőle limonádét. - könnyedén támasztom meg könyököm a pulton, míg továbbra is szép zöld szempárját figyelem s nem is nagyon kalandozok semerre. Egyrészt, mert szépek, másrészt pedig, részben az első tulajdonságnak köszönhetően, remekül rabul tudják ejteni az ember fiát. Főleg engem, mert egy nőn többnyire a szemeit nézem meg először és a legalaposabban. Miért? Rengeteg csinibabát láttam és látok nap mint nap, engem ez sokkal jobban le tud nyűgözni és meghatni. - Mondhatjuk, hogy én is egy áldozat vagyok, a barátság és vendégszeretet áldozata, mert a tulaj jó barátom és nem akartam azzal megsérteni, hogy elutasítom a meghívását. - na, itt marad ki egy fontos részlet, de nem hinném, hogy a leányzó ezért különösebben neheztelni fog valamikor is. - Viszont, ha már így adódott, megkínálhatlak egy kis borral? Remek feszültség oldó lenne. - kétségtelenül, hiszen magas maligánfokú csemegebor, mézédes, itatja magát és elég alattomosan tud beütni, de ha nem tolja túl az ember, annyira nem lesz rossz a másnap sem. - Láthatod, hogy teljesen bontatlan üveg és a poharak is egyformák és üresek. - Teszem le mindezt a pultra, egyúttal rendelkezésére bocsátva vizsgálatra, annak jeleként, hogy nem akarom átverni, se valami aljas randi drogos trükköt bevetni, ha netán ettől tartana. Akárhogy is, végül csak kérek egy dugóhúzót a pultból s felbontom az üveget, hogy, ha elfogadta meghívásom, mind a két pohárba töltsek, ha nem, akkor csak a magaméba.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Kedd Júl. 17, 2018 4:58 pm



dina & lorenzo
Dancing queen


Nem igazán szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit csináljak, de nem tudok nemet mondani, ha arról van szó, hogy jó kollegiális viszonyt ápoljak a két lánnyal, akivel ma este eljöttem bulizni, és kiderült, hogy én leszek az áldozat ebben a szerepkörben. A tánccal nincs bajom, mert kedvelem, és űzöm is, ha akad rá lehetőségem, de az, hogy kényszeresen helyezzek alá, és egy verseny keretein belül mutassam meg, hogy mire vállalkoztam, az már egy kicsit böki a csőrömet. A pult mellett álldogálok, mint valami idióta, és keresem a kapcsolódási pontokat, egy normálisabbnak tűnő sorstársat, de eggyel sem sodor össze az élet, és így kelletlen, de meglátszik, hogy kilógok a sorból, és nem önként vállalkoztam a feladatra. Nem tudom, hogy miért, de egy fiatalember ki is szúr, és megszólít. Az akcentusából le is jön azonnal, hogy nem idevalósi, és a közös nevezési pontokat keressük, mikor megkönnyítem a dolgát, és átváltok az anyanyelvére. Az olasz pörgős, és kedves számomra, egy kevés ideig éltem is az országban, így volt potenciálom, ami ide vezetett. Egy mosollyal ajándékozom meg, mikor a megkönnyebbülés jelei tükröződnek az arcvonásain.
- Ez meg nekem meglepetés akkor, hogy valaki két nyelven is beszél. – nem tagadom, hogy hamar le lehet venni a lábamról, de még, ha egy okos férfiegyeddel fúj össze a szél, akkor biztos, hogy az első nyerő pont már meg is van.
- Anglia szép hely, London nem az én terepem, de akadnak kisebb városok is, mint Brighton például, ahol szívesen időztem a múltban. - A „mi járatban vagyok itt” feltételezést megelőlegezve beavatom, hogy táncolni fogok, de a részletekbe nem merülök bele.
- Köszönöm, de ez még korántsem biztos. Nagyon sok a tehetséges jelölt, aki biztosan hosszú ideje készülnek erre, vagy ne adj isten, de született talentumok. – mosolyodom el a bókra, hiszen nem ismer, de a szavak valóban könnyítenek egy kicsit a szorult helyzetemen.
- Jó helyen kutakodsz. A kolléganőim neveztek be. Még új vagyok a munkahelyen, és úgy gondolták, hogy ez jó móka lenne nekem. – magyarázom neki, és megint egy ismételt közös metszet az, amire már fel kell nevetnem.
- Bocsi, de úgy tűnik, hogy akkor összefogtak ellenünk az égiek. Mióta vagytok barátok? – érdeklődöm, és a pulton dobolgatok az ujjaimmal. Jó érzés, hogy már nem vagyok egyedül, mert eddig úgy tűnt, mintha petrezselymet árultam volna…haha mennyire szellemesek a gondolataim.
- Elfogadom. – hezitálhatnék, de már akkor megnyert, mikor idejött. Kifinomult stílussal rendelkezik, és nem az a lerohanós fajta, úgyhogy miért ne? Az anyám figyelmeztető hangja természetesen ott cseng a fülemben, de már nagylány vagyok. A kibontás után a felém kínált pohárért nyúlok, de megvárom, hogy ő is töltsön magának, aztán szépen koccintásra emelem a sajátomat.
- Akkor a táncversenyre, na meg a limonádékra. – utalok az előbbi jó tanácsára, és belekortyolok a csemegeborba. – Ennek remek íze van, nem vagyok szakértő, de kellemesen gyümölcsös. Miért éppen bor? – kikívánkozik belőlem a kérdés. – Talán egy borkedvelőhöz van szerencsém, aki ismeri a fajtákat is? – mindig is szerettem volna egy olyan emberrel beszélgetni, aki kicsit is ért ehhez a nemes italhoz.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



where there is desire there is gonna be a flame
where there is a flame someone's bound to get burned
dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Annecy

Hozzászólások száma :
36

reagok :
33

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Szomb. Júl. 21, 2018 1:34 am
A jelek szerint talán megtaláltam azt, akinek a társasága megment a Pierre okozta unalmaktól. Még nem vagyok benne biztos, de jó jel, hogy hamarosan nem egy-, de három nyelvet igénybe véve kezdünk beszélni. Franciául persze csak gagyarászok. - Németül és újabban norvégul is tudok valamennyit, jobban, mint ahogy a francia ment. - jelentem ki egy finom mosoly kíséretében, könnyedén csevegve. - Brightonban egészen jókat lehet nyaralni, valóban. - bólogatok. - Bár nem ér fel a ti Riviérátokkal, az az igazság. - csevegek tovább, majd azt is megtudom, hogy a lány végső soron a verseny miatt van itt. Ez így egyre izgalmasabb. - Semmi sem bizonyos ezen a világon. - jó, egy dolog igen, de egy bulis estén nem fogom a halált emlegetni. - És igazad is lehet ebben, azonban neked van valamid, amit a többieken annyira nem láttam. Ez pedig nem más, mint a kisugárzás. - nézek picit mélyebben a szemeibe. - Az egy dolog, hogy csinos vagy, mondhatni tény, de ehhez társulnak ezek a szép kékeszöld szemek, amikben jó elveszni, - láthatja, hogy engem is elvarázsolt vele picit, mert tartom a kontaktust - és az egész karizmádban van valami plusz. - összegzem tapasztalataim. Mindezt a rutin mondatja velem, bár ő ezt nem tudhatja. És egy darabig nem is fogja. Ha interjúra jönne be, nem hinném, hogy állás nélkül távozna, hacsak nem teljesen reménytelen a mozgáskultúrája, de nem hinném, hogy az lenne. - Ez nem szép csíny tőlük, de nem tudom teljesen elítélni sem, mert akkor most nem beszélgethetnénk. - mondom könnyed mosollyal. - És ha azt hitték, hogy jó móka lesz, bár ahogy a nőket ismerem a szándék tán az ellenkező volt, én azt tanácsolom, hogy mutasd meg nekik tényleg élvezed és egye meg őket a sárga irigység. - kacsintok rá, majd bólintok kijelentésére. - Össze, de az istenek útjai kiszámíthatatlanok, olykor elénk dobnak egy-egy akadályt és örömködve nézik, miként másszuk meg őket. Ez a probléma szó eredete is, valami olyasmit ad ki, hogy "elé dobni", "elé vetni". Már, ha jól emlékszem. - egy üveg borral a kezemben antik gondolatokról fecserészni, na, ez már nem unalmas és szokványos este. Ez tetszik. - Öt éve találkozunk évről évre póker partykon. - adom meg kérdésére is a választ. - A sikeredre! - emelem a poharam, hogy koccintsak vele, majd kortyolok a borból és elégedetten szusszanok. - Szeretem a borokat és picit ismerem is őket, bár ez csak olyan kontár-műkedvelő érdeklődés. - támaszkodom a pultra fél könyökkel, majd újabbat kortyolok. - De jól érzed, ez elég gyümölcsös fajta, ráadásul mézédes is, mint érezhetted, gyakorlatilag egy mediterrán eredetű csemegebor, egy az utolsók közül, ami még emlékeztet arra, hogy régen milyen borok kerülhettek az asztalra a nagy filoxéra járvány előtt, ami után nem európai fajtákat kellett használni a pótlásra. - ennyit tudok a dolog történetéről, így hát meg is osztom a lánnyal, mert szemmel láthatólag ez érdekli. - És van elképzelésed már a versenyre? Hátha segíthetek, tudod, férfi fejjel gondolkodva vak tyúk is találhat szeget és adhat jó tanácsot. - vagy éppen szakmai szemmel, de ezt neki nem kell tudnia.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Kedd Júl. 24, 2018 1:16 pm



dina & lorenzo
Dancing queen


Bárcsak azt mondhatnám, hogy férfifaló vagyok, és ahány országban jártam, ott mindig akadt egy az ujjamra, de a hiedelmekkel ellentétben a hűséges oldalt képviselem, és egyáltalán nem tetszik, ha valaki virágról virágra száll az éjszaka beálltával. Az egyetlen működő kapcsolatom is távkapcsolat volt egy kolumbiai sráccal, akivel négy csodálatos hónapot töltöttem Dél-Amerikában, aztán anya másik melót kapott, és ahogyan a szerelem fellángolt, úgy álltam tovább, de azért igyekeztünk az internet segítségével is kapcsolatban maradni. Ez nagyon nehéz a világ másik végén élő személlyel, de majdnem másfél évig sikerült. A mostani úriember már azzal megnyert, hogy több nyelven beszél. Én szeretem ha egy férfi művelt, és nemcsak megjátssza, hogy ágyba vigyen, aztán kiderül, hogy annyit sem tud mondani a saját anyanyelvén, hogy köszönöm, vagy szia. Az általános műveltség egy dolog, az intelligencia is, de ez az idegen felkeltette az érdeklődésemet.
- Németül én is tudok, de a norvég…hát szép nyelv, de még nem volt hozzá szerencsém. – viszonzom a mosolyát, és elveszek a tekintetében is. Már el is feledkezem arról, hogy egy női társasággal érkeztem ide, és ha minden igaz, akkor perceken belül egy táncparketten fogok pörögni, mint az ökör. Az még egy távoli jövő, még akkor is, ha percekben mérendő.
- Sosem fog ahhoz hasonlítani. Errefelé nem olyan merevek az emberek, mint Angliában, mondjuk én is csak félig vagyok francia az anyukám oldaláról, a másik felem belga. – térek ki a származásomra, aztán elmesélek neki még néhány dolgot, és a kezdeti feszültségem kezd feloldódni. Ki mondta, hogy nem lehet egy idegen helyen jól szórakozni? Ja, hogy én egy órával ezelőtt, de mindig akadnak meglepetések. A bókolást sosem tudtam a helyén kezelni, de mikor a szemeimről, meg a kisugárzásomról beszél, akkor belepirulok. Mikor hozott utoljára zavarba egy pasi? A napját nem tudnám megmondani, de itt egészen más a helyzet, mert a legtöbb haveri, vagy baráti alapon működik, esetleg egy éjszaka is belecsúszhat, de azokkal sosem találkozom újra. Nem állítom, hogy nem voltak ilyen kalandjaim, de azért ritkábbak, mint az ellenkezője.
- Nem tudom, hogy most mi lenne az illendő. Köszönjem meg a bókot? – pillantok rá a hosszú szempilláim alól, és még a hülyének is feltűnne, hogy flörtölök vele. Én is benne vagyok a mókában, nem kell félteni.
- Ebben van igazság. Majd átadom neki a köszönetet, hogy ma este elhoztak ide. – a tanácsára csak elnevetem magam, őszintén fel a torkomból a gesztus. – Így fogok tenni, mert ha valamit nem szeretek, akkor veszíteni. A tánc menni fog, bízd csak ide. – érzem is magamban a tenni akarást, hogy megmutassam mindenkinek, mire vagyok képes. Az örömködés, az akadályok legyőzésénél csak bólogatok, mert egyre jobban úgy érzem, ha ez így folytatódik, akkor hamar engedem el a rabigát láncaimat, és vedlek át egy szemérmetlen nővé. A szórakozás eme formáját már amúgy is régen űztem, hát mikor éljek, ha nem most?
- Még lenne mit mesélnem a régi időkről. – édesanyám régész, konyítok ezt-azt a témához, de most itt az ideje, hogy koccintsunk. A bor finom, és lúdbőrös leszek tőle. Az édes zamata után kénytelen vagyok megnyalni az ajkaimat.
- Nem tudtam, hogy a póker szerelmese vagy. – kortyolok még egy keveset, aztán áttérek egy számomra fontosabb kérdéskörre, méghozzá az italunk származására.
- A gyümölcs kiérződik, de hogy éppen egy antik időbeli dionüszoszi mámor jusson az eszedbe róla..na szép. Érezhető a különbség, de még ennyire sem értek hozzájuk, mint te, mindenesetre a legjobb választás volt. – hódolok előtte, de aztán áttérünk a táncra.
- Valószínű a latin est miatt az átlag valami szexista vonalat fog választani, hogy lenyűgözze a zsűrit. Vallenatot fogok táncolni, ez egy kolumbiai műfaj, remélem tetszeni fog. – még iszok az italomból, aztán rápillantok.
- Nem lenne kedved egyet gyakorolni velem az éles bevetés előtt? – teszem le a poharam, és a kezemet nyújtom felé.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



where there is desire there is gonna be a flame
where there is a flame someone's bound to get burned
dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Annecy

Hozzászólások száma :
36

reagok :
33

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Kedd Júl. 24, 2018 2:01 pm
Kellemes meglepetés, hogy ebben a kisvárosban egy klubban milyen társaságra is akadok. Már nem abban a tekintetben, hogy a lány csinos, az nem lenne meglepő, inkább az, hogy több nyelvvel nyit és elég kellemesen, kiművelten teszi ezt. Lehet úgy nyelveken beszélni, hogy "én vagyok turista, hol kapni sört?" meg úgy, ahogy a kisasszony teszi. - Hasonlít a németre. Mondjuk az indogermán nyelveknek ez egy szerencsés tulajdonsága, hasonlóan az újlatinhoz: ha egyet tudsz, a többivel könnyebb ismerkedni. Az angol és a német ráadásul jó metszet a skandináv nyelvek elsajátításához, igaz, az angolban leginkább dán jövevényszavak vannak. - mosolyogva diskurálok vele, míg szép szemeit figyelem. Ki mondta, hogy csak a Heckler und Koch művekben gyártott halálosztó eszközökhöz értek és csak azok érdekelnek? Munkámnak hála akad időm olvasni, én pedig mindig is szerettem a könyveket, hiába egy Strip Club a "tisztességes" foglalkozásom. A tisztességtelen meg? Nos, azt tegyük félre ma estére... - Na igen, a merevség... és az egymás iránti kölcsönös ellenszenv nemzetközi szinten. - kacsintok rá, hiszen az angol-francia kapcsolatok soha nem lesznek tökéletesek. - Bár, ha belga is van benned te is tudod, mert ők se feltétlenül kedvelik a franciákat... Egyszer véletlenül francia kiejtéssel mondtam egy Belgának Brugges városnevét, ha láttad volna azt a megvetést... - nevetem el magam s a szemeim előtt megjelennek Druon nagyszerű francia történelmi regényének sorai. De szerettem azt a könyvet! Ahogy azt az édes zavart is, a pírral együtt, amit Dina arcán látok. - Csak hagyd, hogy tovább élvezzem a társaságod. - kacsintok rá játékosan és még annyi is belefér, hogy egy picit megcirógassam ujjaimmal piruló pofiját. Nehéz ezt megállni, amikor így néznek az emberre kérem szépen! - Elég, ha a sorsnak köszönöd meg, ne örüljenek annyira maguknak. - mondom incselkedve, hiszen érzem, hogy ki akartak vele kicsit tolni, miért érdemelnék hát meg? Dina nevetése az én ajkaimra is mosolyt csal. - Az önbizalom fél siker. - látok én naponta nőket tánccal bájologni, szóval azt pontosan érzem, hogy a lányban megvan a lehetőség, még ha ma este nem is az a stílus van porondon... - Lehet majd tartunk egy mesedélutánt. - kuncogok kijelentésére, hogy aztán a bor kapja meg inkább a főszerepet. A mesére meg lesz még idő valamikor máskor. - A szerelem talán túlzás a kártyák esetében, egyszerűen jó móka időnként. - vonom meg a vállam, mert nem tartom magam játékfüggőnek, ha szerencsejátékról van szó. Nem is lenne olyan jó sorom úgy, azt hiszem. - Hohó! Valaki elfeledkezett a közbeeső pár évszázadról, vagy inkább évezredről... - jegyzem meg játékosan. - De az is tény, hogy Horatius is megénekelte emelkedett verseiben is a jó színbort. Bár egy antik mámoros este ilyen társaságban nem is tűnik rossz kilátásnak. - teszem még hozzá, hogy a táncra terelődjön a szó, elvégre a verseny még előttünk. - Ha te táncolod, biztosan. - bólogatok szavaira. És nem is sejti, hogy ezzel a zsűri egyik tagjának elismerését kezdte megszeretni. - Miért is ne? Bár ennyire specifikus dologban nem vagyok túlzottan otthon. - ismerem be, de a poharat üresen teszem félre, hogy törékeny kacsóját megfogjam s engedjek a lánynak. Egyre érdekesebb a dolog.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Pént. Aug. 10, 2018 6:58 pm



dina & lorenzo
Dancing queen


Sosem hittem volna, hogy a munkahelyi kis beavatásból kikupálódik valami jó is, de azt meg kell hagyni, hogy a mostani társaságom messze menőkig felülmúlja az elvárásaimat. Az itteni emberek többsége ízig-vérig francia, és nem szeretik a „bevándorlókat”, akiknek a felmenői között nemcsak a hű napóleoni vér csörgedezik. A több nyelven való kommunikáció kicsit élesíti az eszemet is, és érdekesebbé teszi a beszélgetőpartnerem személyét is.
- Hát meg kell hagyni, hogy még rám férne néhány nyelvlecke, de csak abban a tekintetben, hogy szélesítsem a tudásomat. Még az is meglehet, hogy a következő állomás, ahol találkozni fogunk az dán, vagy svéd felségterület lesz. – fura, ha az ember igazán egyik nemzethez sem tartozik, hiszen az édesanyám francia, a drága papa meg belga, mégis büszkeséggel tölt el, hogy emiatt mindkét országból kaptam ízelítőt, és megismerhettem a kultúrájukat is. A mamámnak hála ez több földrészre terjed is, és inkább ő a művészkedvelő, mintsem az apám, akinek a legszebb helyszín, ha legalább 8000 m magasan vagy a tengerszint felett.
- Ezt sosem lehet kiölni a másikból, de hát ettől szép a Föld is. Mindenki azt hiszi, hogy különbözik a másiktól, rasszista jelzőkkel illetik a kevésbé kedvelt nemzeteket, miközben, ha valaki mélyebben ásna a gyökerei mélyére…láthatná, hogy több a hasonlóság, mint a különbözőség. – nem firtatom, hogy abban igaza van a francia és az angol kapcsolatok sosem lesznek szívélyesek, inkább a távolból barátira hajazok, de még ez is lehet, hogy túlzás a részemről. A beszélgetésünk eközben halad tovább a saját medrében, és szóba kerül az apai ág is.
- Ó, igen…a nagyapám könyörtelen modorral lett megáldva, és hasonlóan reagált az egyik kolumbiai barátomra. A belga nyelv sem a könnyűek közé tartozik. Csokiban viszont verhetetlenek vagyunk. – kacsintok rá, és ebben még vitába sem szállhat velem. A könnyed flörtölésből én jövök ki rosszabbul, mert belepirulok, és ezt az úriember még tetézi is azzal, hogy megcirógatja a bőrömet, hogy tuti lángra kapjak. Azonnal lepillantok a földre, és megvárom, hogy az arcom színe egy kicsit is hasonlítson az eredetihez, mert így nem mehetek ki táncolni a parkettre, még a végén azt hiszik, hogy már pityókás vagyok.
- Meglesz a sorsnak majd küldök egy hála képeslapot. – meg kell hagyni, hogy közeledik a show ideje, de még szeretnék előtte egy kis pertut inni, hogy oldódjak. A bor mesében illően koronázza meg ezt a kis szellemes csevejt, és be kell vallanom, hogy most az egyszer kívánnám a folytatást is.
- Nehogy a szavadon fogjalak, és az a mesedélután hamarabb jöjjön el, mint kellene. – viccelődöm, talán még élcelődök is vele.
- Nahát…egy férfi, aki csak a szórakozást keresi benne, és nem a győzelmet. Talán még azt is elhiggyem, hogy a játék öröméért vállaltad be? - toldom meg a véleményemet még ennyivel, aztán visszakanyarodunk a borhoz. – Talán baj? Nekem most ehhez volt köthető ez az ízvilág. – leteszem a poharam, és beavatom, hogy mit is fogok táncolni, ha rám kerül a sor, de előtte elragadom egy próbára.
- Nem is kell annak lennie. – mosolyodom el, és ha egymásba fűződnek az ujjaink, akkor a táncparkett szélén szembefordulok vele, és egy kis salsa csípőringással indítok.
- Ez menni fog Enzo, vagy válasszunk mást? Gyakorolnom kell, így ne hagyj cserben. – pillantok rá zöldes árnyalatú macskaszemeimmel.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



where there is desire there is gonna be a flame
where there is a flame someone's bound to get burned
dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Annecy

Hozzászólások száma :
36

reagok :
33

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night Szer. Okt. 03, 2018 1:40 am
- Tökéletes nyelvtudás sosincs, pár nyelvlecke mindig elfér. - villantok egy könnyed mosolyt, ezzel akár a kétértelműség ingatag irányába is elindulva picit, de egy éjszakai szórakozóhelyen ennyi szerintem bőven belefér. - De Norvégiába akkor óhatatlanul szükséges lesz átugranod és szerencsét próbálnod... mondjuk egy kaszinóban. - jegyzem még meg játékosan s húzhatnám akár azzal is, hogy ő vajon a kártyában, avagy a szerelemben szerencsés, de nem teszem. Vagy még nem. Majd elválik. - Csak óvatosan kedves, a kulturális relativizmus könnyen zsákutca lehet, ezt a mai európai gondolkodás is jól mutatja! Az embert végső soron nem a hasonlóságok, hanem a különbségek teszik érdekessé, már egymás szemében... - nézek szép szempárjába. - Például mi mind a ketten emberek vagyunk. Csakhogy te nő, én pedig, nos, férfi. És pont a különbözőség kelti fel az érdeklődést a másik iránt, ebben a nagyon alap esetben is. De, hogy kevésbé általánosat mondjak, a különbség keltette fel bennem a kíváncsiságot irányodban is, mert olyan másnak láttalak az első pillanattól fogva, mint a többi leányzót. - magyarázom könnyed hangon. - Hogy miért? Azt ne kérdezd, mert ebben van egy jó adag megérzés, ami egyre inkább beigazolódni látszik. - játék a betűkkel, valahol nem több az egész s mégis mennyi mélységet lehet vele elrejteni! Mert szavaim felszínt jelölnek, de alattuk ott feszül mindaz a tapasztalat, a megérzés, ami az ő gesztusaiból, testtartásából még az első szavak előtt megalkotott valami prekoncepciót, így nem teljesen a priori volt a feltételezés, igenis volt tapasztalati alapja a dolognak. - A belga csoki kétségtelenül világelső, bár úgy látom, hogy nem csak ez édes "nálatok" - macskakörmözök ujjaimmal a megfelelő szóhoz, míg könnyed kacajjal is kísérem a kis bók féleséget, ahogy játékosan tekintek abba a szép magával ragadó szempárba. Tényleg édesnek találtam eddig a leányzót s vagyok olyan pofátlan, hogy ezt ne hallgassam el. Piruljon csak, még jobban tetszik így s még bársonyosabbnak érzem a bőrét ujjam alatt arra a röpke pillanatra. - Helyes. - nevetve nyugtázom "ansichskarten" küldési szándékát, hogy aztán a bort is fogyasszuk kicsit, mielőtt menthetetlenül felmelegedne az édes nedű. - Egy mesedélután egy bájos francia hölggyel? Ugyan, ki nem hagynám! - kontrázok megjegyzésére. - A játék öröme mindig hosszabban tart és jobb, mint a győzelemé. - cinkos tekintettel s vállrándítással jegyzem meg a magam credo-ját, hiszen ilyen dolog ez... a vadászat, a küzdelem, a játék mind a folyamatában édes és jó, persze az azt megkoronázó eredménnyel együtt, de az végső soron mindig hoz magával egy kellemetlen űrt is, amivel aztán valamit kezdeni kell. - Egyáltalán nem baj, az csak jó, ha valamihez kötődik. - bólogatok, majd megtudom, hogy mire is készül a lány az első körben. Sőt, még egy próbára is magával ragad a leányzó, amit végső soron nem ellenzek. - Megoldom. - bólogatok, míg emlékezetből összektrok valami olyan mozgásvilágot, mi jó lesz ide. Poros a tánctudásom, de Dina szemmel láthatólag profi, ráadásul ő lép fel és neki kell gyakorolni, szóval én csak segítő társ vagyok, cserébe viszont kiélvezem, hogy foghatom kacsóját, vagy érinthetem őt, netán egy-egy közelebbi pillanatban érezhetem az illatát, orrom hegyével picit meg-megérintve alabástrom bőrét.
Akárhogy is, a próba után kissé bocsánatkérően nézek rá, ahogy megszólal a zenét kezelő DJ, hogy kezdődik a verseny. - Bocs, most ennyi tellett, de a verseny után találkozunk! Sok sikert! - cinkos mosolyt villantok felé, majd magára is hagyom Dina-t, hogy némi emberek közti kevergés után helyet foglaljak a három tagú zsűri harmadik tagjaként az asztalnál. És kezdetét veszi a megmérettetés első, laza fordulója...
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
33

reagok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina&Enzo - Adventurous Night
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: