welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Game Night
TémanyitásTárgy: Re: Game Night Hétf. Júl. 30, 2018 10:39 pm

Lorenzo&Hannah
It's a fantastic thing for a man to love your brain but also make you want to forget your own name.

FIGYELEM +18!!!
Azonnal rájön, hogy nem csak baráti hívás volt ez a részemről, a fürdőben, de csak zavart mosolyt ejtek felé. Arra viszont felkapom a fejem, mikor Ronja felől érdeklődik. Lehet csupán azért, hogy szimpatizáljak vele? Igaz miért is kéne? Az éjszakára már az övé vagyok. Azonban nyugodtan veszem tudomásul, de egyben nyugtalanul is, hogy ez már nem Ronja tartozása, hanem az enyém. Hát bevégezetett, tényleg a férfié vagyok, és fogalmam sincs, hogy mennyi időre. Igazán az ijeszt meg, hogy egy részem élvezi is a helyzetet, és vágyik erre, hogy birtokoljon állatias módon. Mikor kattantál be ennyire? Jó kérdés, talán amikor megláttam ezt a férfit.
A kérdésem után az események eléggé felgyorsulnak, és mire észbe kapok, már újra a férfi karjaiban vagyok. Ahogyan a nyakamba csókol, és a nyelvével leszedi a fülbevalóm, miközben a fülcimpámmal is csodákat művel, teljesen elveszek. Picit meg is rogy a térdem, de időben összeszedem magam. Aztán magam felé fordít, és ismét birtokba veszi az ajkaim, én pedig érzem, hogy egyre nedvesebb leszek odalent minden egyes érintésétől. Igazán érti a dolgát, ehhez kétség sem fér. Ahogyan a nyakamat harapdálja, attól van igazán végem, és mikor megkérdezi, rekedt hangon, hogy menjünk a hálószobába, végleg elveszek. Képtelen vagyok megszólalni, csak bólintok felé, miközben elveszek meseszép kék szemeiben. Kézen fogom, és követem őt a hálóba. Igazán elegáns, és modern. A a természetes fa és a bézs keveredik a moha zölddel. Egyedi, de bejön. Az ágy végében megállok előtte, majd lehajtom a ruhám pántjait, és leveszem magamról, úgy, hogy a földre hulljon. Szerencsére elegáns, fekete csipkés melltartót és tangát választottam, bár a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen éjszakám lesz, és eddig fajul az egész. Ahogyan végigmér, attól teljesen kész vagyok, és le is sütöm egy pillanatra a tekintetem. Ebből elég volt Hannah! Egy vadmacska vagy! Szedd szét, és ne játszd itt a szűzlány.
Megemberelem magam, és odasétálok hozzá, majd nekiállok kigombolni az ingét. Miután végeztem ezzel, leveszem róla, és közben végigsimítok az izmos karjain. Ezután a tökéletes kockás hasán, és izmos mellkasán teszem ugyan ezt. Akarva akaratlanul eszembe jut Emma Stone karakterének mondata Ryan Gosling karaktere felé, az Őrült, dilis szerelem című filmben. „Baszki, ezt nem hiszem el! Téged Photo shoppoltak! „ Hát ezt a pasit is, elég rendesen. Még sosem láttam ennyire izmos testet! Ma éjszaka pedig kiélvezhetem! Hm, azt hiszem veszek egy tucat cipőt ezért Ronjának, hiszen, ha nem ilyen elcseszett buli állat, most nem lennék itt. Aztán felnézek a szemeibe, és közben az ajkaimba harapok. Persze a tökéletes mellkas, és hasfal tapizását nem hagyom félbe. Sőt, elindulok lefelé a nadrágja öve felé, amit szorgosan ki is kapcsolok, akárcsak a nadrágját. Látom a csillogást a szemében, és teljesen magával ragad, a nedvességem odalent pedig már nem ismer határokat. Sőt, szerintem látható is. Aztán az ő ágyéka felé nézek, ahol szintén valami nagy és kemény látható. Újra az ajkaimba harapok. Gondolom, kicsit játszadozom vele, így a fekete bokszernadrágjába nyúlok, és masszírozni kezdem. Basszus ez tényleg nagy… Akaratlanul is felnyögöm, mikor megérzem a selymes bőrt, de ő is. Nem éppen az erősségem a kézi munka, de a jó pap is holtig tanul nem igaz? Bár nem éppen illendő most papokra meg a vallásra gondolni. Gyorsan ki is verem a fejemből, és tekintetem inkább erre a tökéletes férfi példányra szegezem, és a bokszer alsójából jócskán kikandikáló férfiasságra, amire rászorítottam az ujjaim.  
- Ez tetszik? – kérdezem huncut mosollyal, miközben felnézek azokba a szép kék szemeibe. Biztosan tetszik neki, a hörgéseiből ítélve, de olyan jó érzés megkérdezni! Egy szexi görög istennőnek érzem magam, vagyis norvég viking istennőnek? Mindegy is, de szexinek, az biztos! Már régen váltott ki férfi belőlem ekkora vágyat és önbizalmat. Aztán abbahagyom a kényeztetését, valamint hátra lépek egyet, és látom rajta, hogy nem tetszik neki, de mégis megteszem. Annyira jó játszadozni vele, és ha fel is hergelem, mégis mit tesz velem? Bántani nem fog, azt tudom, de maximum jól vadul megdug, nekem pedig pontosan ez a célom. Általában hagyom, hogy a férfiak levetkőztessenek, de most mást teszek. Kikapcsolom hátul a melltartóm, majd a földre hajítom, a tangám viszont már neki dobom, hogy elkapja.
- Ez is tetszik? – kérdeztem meg ismét ugyan azt a kérdést, majd végigsimítok a mellbimbómon, és picit megcsavarom azt. Nincsenek kimondottan nagy melleim, de a deszkák táborát sem erősítem. Kerek, formás hetyke mellek. Szeretik a pasik, mit mondjak. Szinte látom, ahogyan felfal a tekintetével, miközben a melleim nézi. Aztán egy pimasz vigyor keretében ezt is abbahagyom, és tényleg csodálkozom azon, hogy még nem esett nekem ez a hatalommal rendelkező férfi. Biztosan nincs hozzászokva az ilyen játszadozáshoz.
- Ha teljesen levetkőztél, megérintheted őket. – suttogom a fülébe, közben egy kicsit beleharapom azokat. Kölcsön kenyér – jelen esetben fülharapás – vissza jár.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
10

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Pént. Júl. 06, 2018 11:43 am
Kell nekem ez a lány. Kell Hannah. Ezt eldöntöttem. Miért? Mert képes volt a ritka mutatványra: nagyon rövid idő alatt meg tudott nyerni magának. Szép nőkkel tele van a padlás amúgy, tehát ez nem a külsőségeknek köszönhető, bár az is benne van, hogy Hannah csinos, de sokkal inkább a báj szóval írnám le mindazt, amit a külcsín kapcsán látok. Azok a szép szemek, porcelán pofi, alabástrom bőr... a kissé cserfes arckifejezés, ami egyszerre fanyar és édes. Mint ahogy az is rettentő édes, ahogy sikerül egy-egy alkalommal a hatásom alá vonni, most még a szavaimmal. Olyan ez kicsit, mint valami méreg: a nekem dolgozó lányoknál ez nem jellemző. És akkor még ott van az is, hogy elég merész, nem bánik rosszul a szavaival és van benne határozottság, nem az a tipikus ne bánts-virág és nem az, aki egy villára, egy medencére, meg egy hitelkártyára vágyna csupán, első ránézésre. Ahogy a cikkről beszélt, azt éreztem, hogy a munkája egyfajta szenvedély is. Ez is tetszik.
Én pedig vagyok olyan pofátlan, hogy nekilássak érdekeim érvényesítésének: mert bármennyire is bájos Hannah, a két szép szeméért nem fogom elengedni a tetemes tartozást. A barátnője ledolgozhatta volna s ha a nevében ezt próbálta volna meg kialkudni mondjuk a cikk felajánlása helyett, akkor nehezebb lett volna a tárgyalás, de így picit meg is könnyítette a dolgom: egyértelműen magát rakta fel ebben a játszmában, én pedig elfogadtam ezt a tétet és meg is mondtam, hogy ez mit jelent. De nem elég, hogy megmondtam, nem hagyok neki különösebb időt a felháborodásra, meg is mutatom tetteimmel, hogy mire gondolok. Ahogy ajkaink csókcsatába bonyolódnak, rá kell jönnöm, hogy nem csak ránézésre édes a lány, de ajkai és csókja is felér számomra a mézzel. Éppen ez tesz még inkább mohóvá s nem elég, hogy cirógatom fürtjeit, míg derekát megtartom, nyelvét is érzéki táncba hívom. Mindez addig tart, amíg a levegőnk is, a vége pedig meglepően az, hogy megpróbál ellökni magától, bár ez inkább olyan, hogy önmagát taszítja távolabb, testalkatom és magasságom figyelembe véve. Mondjuk egy részem számított ilyesmire, vagy egy pofonra. De a magyarázat már picit meglepőbb. - Csak tessék. - bököm végül ki, ahogy a fürdő felé intek, hogy menjen csak. Addig én töltök magamnak egy új pohár italt, amit elkortyolgathatok, míg kicsit merengek, hogy hová is tettem a józan eszem abban a tekintetben, hogy ez a lány mit is vált ki belőlem... Amikor visszaér, kis mosollyal fogadom. - Semmi gond, megértem, hogy fontos volt, még a végén kellemetlen látogatókat kaptunk volna. - célzok arra, hogy sejtem, nem csak a barátnőről volt szó, hanem valami másféle bejelentkezésről is. Én a helyében ezt tettem volna, ha már besétálok az oroszlán barlangjába. - De ami azt illeti, azért örülök neki, hogy nem egy kórházban kötött ki a szöszi... - vagy itt. Teszem hozzá gondolatban. - Kegyed immár átvállalta a tartozást, tehát már nem az övé. Most már Hannah tartozása.- rázom meg a fejem, ami ezt illeti. - De igen, a lényeg ennyi. - magamhoz húzom őt gyengéden de határozottan, úgy, hogy a háta simuljon mellkasomnak és szavaim egyenest csinos fülecskéjébe sugdossam. - Az éjszakád cserébe a kisebb vagyonért. - őszintén, ennyibe a legdrágább nő se kerülne. De nem érdekel. Csak az, hogy tarkójának döntsem arcom, picit a hajába szimatolva szívjam be édes illatát, majd csókokat leheljek nyakára lentről felfelé haladva füléig, fülcimpáján viszont már nem csak csók a jutalom: ajkaim közé kerítem és fülbevalójának kapcsocskáját nyelvem segítségével oldjam ki, hogy aztán így ki is tornásszam onnan könnyen az ékszert, amit aztán törékeny kis kacsójába adok. - Erre még jó lesz vigyázni, nehogy eltűnjön. - kuncogok kissé karcosan fülecskéjébe, részben a játéktól vidáman, ami sikeres volt. Nagyon szerettem az Ördög ügyvédje című filmet és abban Keanu Reeves ezen trükkje annyira tetszett, hogy sokkal ifjabb éveimben addig erőlködtem, amíg meg nem tanultam. Azt inkább hagyjuk hogy s mint... de az kétségtelen, hogy a kis norvég lány kapott belőle ízelítőt, miként is tudok bánni a nyelvemmel. Akárhogy is, magammal szembe fordítom Hannah-t, hogy újfent édes ajkait hívjam szenvedélyes csatába, fürge nyelvét virgonc táncba... hogy aztán picit megdöntsem derekát megtartva, mintha csak táncolnánk és úgy csókolok végig puha nyakán, csókjaim közé apró, érzéki harapásokat is szőve, különösen nyaka tövén elidőzve. Szabad kezem vállától indul, a korábban visszaigazított pántot most újra lesodorva, majd végighalad testén, hogy formás combjára markoljon s ajkaim felfedett vállát is bebarangolják. - Menjünk a hálóba? - dörmögöm kissé ércesen fülecskéjébe.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Pént. Júl. 06, 2018 12:38 am

Lorenzo&Hannah
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes

 Amikor megdicséri a nevem, csak zavartan elmosolyodom. Tudja a férfi, hogyan kell bókolni, ebben biztos vagyok, azonban velem hiába próbálkozik, ezzel a szépfiús kisugárzásával, tárgyalni jöttem, és pont. Persze mikor a vakmerőséggel jön, és a beszéddel a vakmerőség okozta kockázatról, kicsit megszeppenek, mert nem egészen ebbe az irányba akartam terelni a beszélgetést, holott tudtam, igaza van. Az sem sokat segít, hogy úgy mér végig, mint egy darab húst, és a híres önbizalmam percek alatt elpárolog, mert nem éppen a legjobban nézek ki. Köszönöm szépen Ronja, pont jókor kapaszkodtál a ruhába, mikor botladoztál részegen! Persze igyekszem nem erre gondolni, csak az előttem álló férfira, és, hogy ne hozzam magam kínos helyzetbe. Pontosabban ennél kínosabba, mert már jócskán abban a helyzetben voltam. Szerencsére tovább bókol, én meg teljesen összezavarodom. Legalább léteznek még férfiak, akik a női ész minőségét is értékelik, bár van olyan érzésem, hogy ez nála csupán egy trükk, ami hamarosan be is igazolódik. Egy – két mondat erejéig még Ronja a téma, aminek örülök, mert végre a tárgyaláshoz érhetünk, de hamar elmúlik ez a boldogság, mert ez a titokzatos férfi ismét más irányba tereli a témát. Újabb bók következik, én pedig csak zavartan elmosolyodom. Nem is maga a bók, hanem ahogyan mondta.
Úgy érzem, hogy hirtelen minden talpra esettség kiveszik belőle, így szinte kapok a pohár után, amit kínál nekem. Azonnal meg is húzom, majd visszaadom a kezébe. Aztán újabb furcsaság következik, mikor arról beszél, hogy nem tudom ki csoda, meg valamit beszél a hatalomról. Mindig megjegyzem az emberek szavait, hiszen ez a szakmám. Egy hangfelvétel eltűnhet könnyen az ember telefonjáról, de a fejben, már nehezebb. Persze előbbi bizonyíték, utóbbi nem. Mégis fontos része a munkámnak, hogy emlékezzek az emberek mondataira, arcokra, helyszínekre. Egy biztos, ezt a férfit sosem feledem. Van benne valami vonzó, és magával ragadó, de egyben ijesztő is, amitől egy részem veszélyt jósol, mégsem tudok megmozdulni, és lelépni innen, csak hagyom, hogy beszéljen, én pedig iszom minden egyes szavát. Fel sem fogom, miről beszél, egészen addig, amíg meg nem hallom azt a bizonyos mondatot” ledolgozza a tartozást” Ez most komolyan beszél? Mégis miféle módon akarja ezt véghez vinni? Aztán megtudom. Szinte lefagyva hallgatom az édes akcentusával a férfit, mikor közelebb hajol, és kijelenti, hogy én leszek a fizetség. Már kifejezném a nem tetszésem egy pofon keretében, vagy kiviharoznék innen nagy sorozatba illő drámai jelenettel, de mégsem teszem, csupán engedek a csábításnak, amit ez a férfi jelent. Miután megcsókol, nem ellenkezek, visszacsókolom őt, és közben megmarkolom az ingét is. Amikor a hajamba túr belenyögök a csókba, mert bár a hajamra érzékeny vagyok, az ő kezei mégis jólesnek. Tudom, hogy el kellene löknöm őt magamtól messzire, de egyszerűen képtelen vagyok, annyira jól csókol. Minden gond, és stressz elszáll, és a kőkemény szenvedély veszi át a helyet a testemben. Nem helyes, amit teszek, tudom, hiszen ez egy gazember, sőt egészen biztosan bűnöző is, mégsem tudok neki nemet mondani. A barátnőmön jöttem segíteni, nem kamatyolni egy vadidegen pasival, de ahogyan kiderült, csak ezzel a módszerrel menthetem meg őt. Már most olcsónak, és mocskosnak érzem magam, de ahogyan már említettem, nem tudok nemet mondani, bármit is fognak rólam gondolni a barátaim. A családom természetesen sosem tudhatja meg, de a barátaim sem. Ekkor beugrik Olivia, és, hogy azt mondtam neki, egy órán belül, ha nem térnék haza, hívja a rendőrséget. Már csak a botrány hiányzik, mikor beállítanak a rendőrök, akik meg felhívják az édesapám és a bátyám. Ismerik őket, szakmabeliek, még mondanom sem kell ki vagyok, engem is ismernek, hiszen gyerekorom óta minden havonta egyszer a város több rendőrét vendégül látja az apám egy kerti sütögetésre, vagy ha éppen hideg van, egy benti sütögetésre. Szóval lebuktam volna, és jöhetett volna a szégyen. Gyorsan ellököm magamtól a szépfiút, kissé lihegve felnézek rá, és eltelik pár másodperc, mire meg tudok szólalni. Nagyon jól csókol, de azt hiszem, ezt már említettem.
- Kérek egy pillanatot, telefonálnom kell. – válaszolom neki zavartan, lihegve, majd meg sem várva a válaszát, a fürdőbe veszem az irányt, és magamra is zárom. Gyorsan felhívom Oliviát a hírekkel. Bele sem kell szólnom a telefonba, ő máris bombázni kezd a kérdéseivel.
- Jól vagy? Mikor jössz haza? Hogy haladsz? – kérdezi aggódva.
- Jól vagyok Olivia, ne aggódj, de úgy néz ki el leszek még egy darabig. Kérlek, ne hívd a rendőröket. A pasi kemény dió, de már megvan a megoldás. – válaszolok neki, és szinte hallom, ahogyan felsóhajt a vonal végén.
- Egy kő esett le a szívemről. – válaszolja. – Mégis hogyan sikerült vele megegyezned? – kérdezi kíváncsian, de most nem akarok neki magyarázkodni, elítélne, nem is kicsit. Jó barátnőm, és sok jó pillanatom van vele, de nagyon maradi. Nem kell a kioktatása.
- Az nem érdekes.  Hogy van Ronja? – terelem a szót.
- Hát alszik… meg motyog álmában, de miután hazaértünk telehányt két vödröt. Nem értem, hogyan volt képes magát szétcsapni ennyire, hát semmi tartása sincs? – kezd bele a szokásos monológba Olivia. Igaza van, tudom, de erre most nincs időm.
- Tudom én is. Azonban mennem kell. Jó éjt Olivia. – válaszolom, majd levágom, majd bontom a vonalat. Mikor kinyitom az ajtót, azonban kissé megijedek, mert ott áll előttem a szépfiú és a tekintete mindent elárult.
- Sajnálom, ezt el kellett intéznem. – válaszolom neki komolyan. – A barátnőm felől érdeklődtem, aki helyett itt vagyok. Már jól van, alszik, de gondolom erre nem kíváncsi. – teszem hozzá, majd zavartan az ajkaimba harapok. Ideje a tárgyra térni, mert az előbbi akcióm lehet nem fest le éppen a legjobban. Lehet engedélyt kellett volna kérnem, hogy telefonálhassak? Fogalmam sincs…
- Szóval, ha megteszem azt, amit az előbb kezdeményezett, akkor a barátnőm tartozását letudom? – érdeklődöm nála, mert jobb tisztázni a dolgokat még most, mielőtt reggel arra ébredek, hogy nem csupán a becsületem, de a szabadságom is oda. Nem ismerem ezt a férfit, bármi megtörténhet, és ez a veszély még akkor is fenn áll, ha most a szavát adja.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
10

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Kedd Jún. 12, 2018 1:18 pm
- Hannah, szépen cseng, tetszik. - jegyzem meg finom mosoly kíséretében, amint az ő becses nevét is megtudom. Igazság szerint mindazt, amit eddig kitaláltam, megérkezésének pillanatában kukázom, mert a részeg leányzótól mindenképpen érdekesebb a bátor teremtés, aki bemerészkedett az oroszlán barlangjába. Azt hiszem már ő is kezdi érezni, hogy mire is vállalkozott, főleg, amikor vakmerőséget emleget inkább. - Ez kétségtelen. - biccentek is egyetértően. - És a vakmerőség vezethet oda, hogy megégeti magát az ember. De fájdalom nélkül eredmény sincs... ez pedig egy kaszinó és itt természetes, ha kockáztatnak az emberek. Sőt, az egész hely kiépítése, megoldásai erre ösztönöznek. - folytatom csevegő hangnemben, hogy még némi időt nyerjek bármilyen kínos kérdés előtt és jobban megnézhessem magamnak. Kisebb, de formás teremtés, a ruha jól mutatja, hogy ott domborodik ahol kell, ráadásul ez az ártatlannak tűnő pofi az ezt meghazudtoló lélektükrökkel... nők tekintetében nincs zsánerem, a szépséget mint olyat nem kötöm konkrét jelenségekhez, de Hannah lényének elegye kimeríti ezt a fogalmat, azt hiszem. - Persze kegyed okosabbnak tűnik annál, minthogy ilyen manipuláció miatt hozta volna meg a döntését. - somolygok, mert ahogy ruhapántját megigazítom és bőrét is érintem, azt érzékelem, hogy ha a hely nem is, de tettem azért hatással van rá ténylegesen. Mintha apró libabőrt látnék végigfutni rajta, vagy a tekintete csillan másként? Nem is tudnám megfogalmazni, mert én se gondolkodom teljesen józanul. - Igen, azt észleltem, hogy hajlamos belekeveredni dolgokba kevés megfontolással. - biccentek szavaira, majd kapok egy megnyugtató visszajelzést alkalmazottaimat illetően. Hannah persze nem tudhatja, hogy ők az én beosztottaim s ezt egyelőre nem is tervezem felfedni. - Ennek örülök, mert nem hinném, hogy a hely vezetése örülne a negatív visszhangnak. - egyszerűen elvontan fogalmazom meg a dolgot s igazat is mondok. Tény, hogy egy ilyen intézményben se tolerálnák a biztonságiak ilyen visszaéléseit, már azért se, mert botrány, rendőrségi ügy is lehet belőle, amit tőlem becsületesebb üzletemberek se szeretnének. - Ahogy látom, azért más megoldotta a feladatot kegyed helyett, tekintve, hogy most itt van. De a barátnője nagy mázlista, hogy így vigyáznak rá. - folytatom könnyed, de tárgyilagos hangnemben a gunyorosság ellenére, már azért is, mert az ő csitri barátnőjének viselkedése és alkohol fogyasztási szokásaiért engem egy cseppnyi felelősség sem terhel. Nem itattam, nem kínáltam semmivel, sőt, ő maga kereste a bajt kifejezetten. - De azért elég csinosan fest a közjáték ellenére is. - viszem be egy laza mosollyal a következő szúrást, hogy utána a bárszekrény felé forduljak egy plusz pohárért, az üveg már az asztalon van. Periférikus látásom pedig észleli Hannah tevékenységét valamelyest, ami kis mosolyt is kivált belőlem. Milyen édes... olyannyira, hogy igencsak megjött a kedvem inkább őt kóstolgatni az ital helyett. Akárhogy is, inkább töltök neki is egy pohárkával, amit aztán kacsójába helyezek. - Tessék parancsolni. - majd a magamét is a kezembe veszem, mármint a poharat, hogy aztán másik kezemmel az egyik szék háttámláján támaszkodjam meg s úgy evezzek tárgyilagosabb vizekre. Legalábbis látszólag, mert ez olyan kis csapda, aminek a végkimenetele nekem fog kedvezni. Hannah pedig bele is vág a mondókájába szépen és összeszedetten, megmutatva, hogy a pironkodó, leszegett tekintet mögött azért bőven lakozik másféle tűz is, szavaiból pedig kiderül, hogy miért van ez így. Gyorsan teríti a kártyáit és majdhogynem nyílt lapokkal játszik, ami arra enged következtetni, hogy sok igazán nagy gazemberrel még nem lehetett dolga. Vagy éppen ez a taktikai csele? Ez is megfordul a fejemben, hiszen olyan szépen építi fel az empatikus világképet, amit a hallgatónak át kell, érezni, azt a finom manipulációt, amivel a nyuszi kiutat szeretne találni a róka mellől... - A nagy hatalom és a sok pénz többnyire kéz a kézben jár, ez való igaz. - nyugtázom szavait. - Emellett persze az ismertség nem feltétlenül fontos és éppen ezért helyénvaló, hogy kegyed drága Hannah, nem tudja, ki vagyok. - a drága szót lágy mosoly keretében hangsúlyozom kicsit eltérően. - És ezzel még sokan így vannak, ami a legkevésbé sem zavar, mert ez mérhetetlenül sok nyugalmat kölcsönöz az ember fiának. - újabb határozott találat: szavaimmal érzékeltetem, hogy nem vágyom a nyilvánosságra különösebben, ergo egy sajtós nem tud nekem szakmájához illően bármit is kínálni. Ha reklámot akarok, azt inkább megvásárolom és így ellenőrizhetem, hogy minden a kívánalmak szerint megy. Szóval a mi kis sakk játszmánk egyik lépéskombinációját már meg is fogtam, úgy érzem. A másik út lenne, ha tud fizetni, de azt is jelezte, hogy nincs abban a helyzetben. És valószínűleg a barátnője sem. - Remélem megérti és belátja, ha a mai világ bizonytalanságát figyelembe véve, nem lelkesedem semmiféle hitel és törlesztő konstrukcióért sem, szóval ha ennek felajánlását fontolgatja, inkább ne pazarolja erre az energiáját. - kortyolok bele a ginbe. - A lehetőség arra viszont adott, hogy ledolgozza a tartozást. - jelentem ki rövidre vágott töprengés után, amire sok szükség nem volt, de az én színházamban ennek is meg kell lennie. Ó igen, ledolgozhatja, s ha a csinos buksijában a mosogatóképe jelenik meg, akkor viszont téved. Máshogy fogja ledolgozni... - Viszont az hosszú hónapokra jelent fix és kötött munkát s a kegyedre bízható feladatok száma sem túl nagy, figyelembe véve gyakorolt szakmáját, ráadásul ezek nem is fizetnek olyan jól, ami nyújtja az időt... konyha, vagy takarítás lényegében. - nem lehet krupié, nem alkalmazhatom bárpult mögött, ez maradna csak. Leteszem a poharam, majd közelebb lépek hozzá, hogy selymes tincsei közé simítsak lágy, de határozott mozdulattal. - Így nem nagyon marad más, könnyen és hatékonyan kivitelezhető opció, mint... - mélyen szép szemeibe nézek egészen közelről, egyre jobban zárva a köztünk lévő távolságot, hogy már érezhetem is parfümének kellemes illatát s talán ő is az enyém markánsabb, fűszeresebb világát, - mint, hogy kegyed lesz a fizetség. - jelentem ki határozottan s ezzel párhuzamban másik karommal magamhoz is vonom a karcsú leányzót, derekát átkarolva, majd ajkaira nyomok ismerkedő csókot, ami hamarost kezd telítődni szenvedéllyel. Pofátlan lennék? Kétségtelen. Helyes amit teszek? Nem, de élvezem és abból, amit eddig a leányzón láttam, igazán neki se lesz ellenére. Próbált volna egy olyan színjátékot prezentálni, amivel kimentheti magát, csakhogy nekem eszem ágában sem volt őt elereszteni. Tudom, hogy a maga becsületének ennyivel tartozott, de én most teszek róla, hogy ezt a becsületet felülírjam, ahogy karjaimba zárom, fürtjeit s derekát cirógatom meg és ajkaimmal birtokba veszem őt. Nyertem egy lányt, most pedig behajtom a tartozást azon, aki képes volt cserélni vele.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Kedd Jún. 12, 2018 12:59 am

Hannah&Lorenzo
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes

 Volt egy feladatom: Megvédeni a barátnőm. Ezzel a céllal jöttem tárgyalni is, és lassan a beszédem is megvolt, amivel kidumálhatom magam, de amikor megláttam ezt a férfit, lefagytam. Nem erre számítottam. Azt hittem valami kapuzárási pánikkal rendelkező középkorú férfivel fogok szembenézni, aki unja a feleségét, de nem. Egy fiatal, jóképű férfi állt velem szemben. Ronja mondta, hogy jóképű, de nem hittem, hogy ennyire. Szeretem a barátnőm minden hibája ellenére, de neki mindenki jóképű, akinek pénze van. Sajnos ezen már nem tud senki változtatni. Ilyen lett. Mi mégis kitartunk mellette. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyok most, hogy megmentsem őt. Mégsem tudok moccanni sem. Ez a férfi… angolnak tűnik, de a neve elárulja, hogy talán tévedek. Vagy mégsem? Teljesen összezavarodtam tőle. Csak nézek fel azokba a csodálatos kék szemekbe, és végem.
- Hannah. – nyögöm ki nagy nehezen a nevem.
- Köszönöm. Bátor embernek vallom magam.  – teszem hozzá, amiért megdicsért. – Bár, van, hogy inkább a vakmerő jelző illene rám. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a helyzet. – a hangom kissé rekedtes, vágyakozó, ez ellen pedig nem tudok sokat tenni.  
A hab a tortán az, bár inkább nevezném a testem mélypontjának, mikor hozzám ér. Egy pillanat alatt mérhetetlen vágy terjed szét a testemben, amiért azonnal szégyenkezni kezdek. Nem jó embernél kezdődött el, és beletelik némi időbe, mire ismét meg tudok szólalni. Hannah Sorensen nem találja a szavakat? Ilyen is régen volt már!
- Igen, sietnem kellett. – nyögöm ki nagy nehezen, miközben figyelem, ahogyan a kezével hozzám ér.
– Tudja, a barátnőm bajban volt.
– teszem hozzá.
- Nem volt gond a biztonságiakkal. Igazán kedves úriemberek. – válaszolom komolyan, ami kissé visszarepít a földre. Bármennyire is mogorva urak voltak, tudom, ez a munkájuk, és nem akarok senkit bajba keverni. Várjunk csak! Miért kérdezte? Talán a főnökük? Mégis ki ez a férfi ebben a kaszinóban, hogy megengedhet magának ilyet, mint a mai? Ennél akasztóbb kérdés, vajon hogyan érem el, hogy elengedje a barátnőm adósságát, ha ennyire nagymértékű? Ó Ronja mibe kevertél!
- Akkor járt ennyire rosszul a ruhám, mikor a részeg barátnőm igyekeztem hazacipelni. – válaszolom kissé gúnyosan, és érzem, hogy kezdek visszatérni. Azonban goromba sem akarok lenni, ez a férfi nagyhatalmú, és okosan kell eljárnom. Szóval elfogadom az ital ajánlatát, és igyekszem higgadt maradni, nem pedig beolvasni neki, vagy pofon vágni, aztán pedig a nyakkendőjénél fogva magamhoz húzni megcsókolni, és arra a csodásan kényelmesnek tűnő kanapéra lökni. Ejnye Hannah mikre gondolsz? Ennyire kiéhezett lennél? Pedig nem kéne.
- Egy ital jól esne, igen. – válaszolom, és mikor elfordul tölteni, igyekszem megigazítani a ruhám, és kicsit le is porolom. Miért érdekel hirtelen mit gondol rólam ez a férfi? Szánalmas, komolyan. Mikor visszafordul, elveszem tőle a pohár gint, és belekortyolok. Hm, jó minőségű. Bár ez magától értetődik.
- Nézze, én nem tudom ki maga, de látom nagy hatalommal bír, és sok pénzzel. Én csak egy újságíró vagyok, aki próbálja megtalálni a helyét a világban. Nem tudok sok mindent nyújtani, bizonyára nincs annyi pénzem, mint a tartozása, de hajlandó vagyok tárgyalni Önnel a barátnőm nevében, és érdekében. Biztosan meg tudunk egyezni valahogy. – felelem összeszedve magam. Közben felnézek ismét azokba az imádnivaló kék szemekbe, és igyekszem nem elolvadni. Ennek a férfinek van aztán karizmája, nagyon magával ragadó. Gondoltam felajánlok neki egy cikket, de nem egészen tudom, mivel foglakozik, és van olyan érzésem, hogy talán szeretné nem felhívni magára a figyelmet. Azonban fogalmam sincs egy cikken kívül mi mást adhatnék neki. Talán ledolgoznám a tartozást, de az meg a karrierem kárára is mehet. Aztán meg ki tudja mit kéne dolgoznom ennek a férfinek. A börtönruha nem állna jól nekem, nem beszélve a családomat ért szégyentől. Ezt itt, ezen az estén kell lerendezni, mielőtt még több ember tudomására jut.
 ~ ~

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
10

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Csüt. Május 31, 2018 3:32 pm
Ki hitte volna, hogy Norvégiában megkezdett "békés" és "második" életem hamar kalandosabb fordulatot vesz? Mert az, hogy elnyertem egy lányt kártyán, annak tekinthető. Ez részben a szerencse játéka volt, részben pedig a józan stratégiáé, amivel játszottam. A kaszinóban nincs manipuláció, nincs csalás, ami a játékokat illeti. Az egyetlen trükk nem más, mint a marketing és az emberek lelki világának ismerete. Úgy vannak elhelyezve a dolgok s úgy csábítanak, hogy senki se tudjon könnyedén megállni és a nagy számok törvénye alapján járjon jól a bank, bármilyen egyéb trükközés nélkül. A leányzó is ennek esett áldozatul. Bár nem éltem sosem szentként, ilyen jellegű nyereményhez csak egy esetben volt szerencsém és akkor is csak ketten játszottunk a hölgyeménnyel, meg igazából csak mókából. Szóval a pohár ital és a szivarka mellett azon is gondolkozom, hogy mihez kezdjek ezzel a szituációval. Nyilvánvaló, hogy a bódult szöszit könnyen megkaphatnám, csakhogy itt van az egyik gond: a bódult. Ugyanis nem egy nagy élmény egy rosszullét közeli nő, arról nem is beszélve, hogy azért szeretek gentleman lenni. Szóval először talán egy beszélgetés kellene, meg vele némi idő, amíg a lány kicsit józanodik... meg, bár csinos, annyira nem mozgatott meg, szóval az is lehet, hogy a beszélgetés vége annyi lesz, hogy le kell majd dolgoznia a tekintélyes adósságát mosogatással, takarítással, ami jó pár hónapig tartana, de lehet jobb lenne és nevelő hatású is, mert az igazat megvallva, nem biztos, hogy örülnék neki, ha rendszeresen megjelenne és feltenné magát akármelyik játékra akármilyen módon. Igen, ez lesz a jó megoldás! Döntöm el s lerázom a hamut az ezüstözött hamutálkába s nagyjából eddig jutok gondolataimban, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó és meghallok egy hangot. A probléma az, hogy nem olyan, mint amit az asztalnál hallottam és sokkal tisztább is. Lehet az előszoba teszi? Nem kizárható. - Kerüljön beljebb kisasszony! - mondom hangosabban, majd ahogy belép, kifújom az utolsó füstöt és elnyomom a dohányárut végleg, míg a belépő lány tekintetébe mélyed egyenesen világos szempárom. Nem, ez nem az a lány. Ő, aki itt áll előttem, sokkal... talán egy szó nem is elég, hogy leírjam, de szép zöldes szemei megfogják a tekintetem pár néma másodpercre. - Fogadja elismerésem bátorságáért. - kijelentése ráerősít sejtésemre, így egy őszinte elismerést is bezsebelhet tőlem. Tény, hogy kellett bátorság ahhoz, hogy helyette jött, meg ahhoz is, hogy mint érzem, ki akarja dumálni magukat a szituációból. Csakhogy szép zöld szemű vendégem már nem lenne kedvem mosogatásra és takarításra fogni, sem elengedni. Rá kell döbbennem, hogy egyáltalán nem akarom őt elengedni. Lehajtom italom maradékát, majd felállok székemről s lassan közelítem meg őt. - Nem tudom, hogy mennyire említette, de a nevem Lorenzo. Kegyedben kit tisztelhetek? - kezdem az elején a dolgot, míg most már jobban megnézem magamnak. Hozzám képest kis termetű a leányzó, viszont rendkívül formás és jól mutat ruhácskájában, az ártatlan pofija megtévesztő is lehetne, ha nem lennének azok a szemek... a tekintete egyszerre hordoz kemény határozottságot, valami pajkosságot és egy árnyalatnyit egy "alamuszi nyuszi" habitusából. Vannak nála csinosabb nők? Igen. De nálam is vannak jobb férfiak, izmosabbak, helyesebbek és még sorolhatnám, senki sem tökéletes. Nem ez számít, hanem az, amit érzékelni vélek tekintetéből. Az tud igazán megfogni s az árulkodik arról, ami benne rejlik. Teljesen közel érek hozzá s üdvözlésként megfogom kacsóját és könnyed kézcsókot lehelek kézfejére, míg tekintetem egy pillanatra sem szakad el az övétől s a gesztus alatt igen beszédes pillantásokat váltok vele, ahogy tettemet is igyekszem egyszerre határozottan és lágyan kivitelezni. Egyszerre vagyok angol és olasz, azt hiszem valamelyest értek ehhez. - Kegyed nagyon sietve öltözhetett. - somolygok kicsit, míg könnyedén megigazítom valamelyest elcsúszott ruhapántját, közben selymes fehér bőrét is súrolva, jobban mondva simítva ujjammal. - Vagy netán a biztonságiakkal volt gond? Ha igen, kérem szóljon, mert azt nem hagyhatjuk szó nélkül és a felelősök nem kerülhetik el a számonkérést. - ez az, amit semmi szín alatt nem tűrnék el az alkalmazottaimtól. - Kér egy italt esetleg? - intek könnyedén a bárszekrény felé. - Lehet úgy jobb lenne a tárgyalás. Bár meg kell mondanom, hogy nincs nagy mozgástér: a barátnője egy kisebb vagyonnal játszott, majd elvesztette. - az alvilágban hozzászoktam a diplomatikus, nyugodt tárgyaláshoz, mert ott sok gondot okozhat a meggondolatlanság, így ezt is ebben a hangnemben kezdem meg, bár egy részem leginkább azt kívánja, hogy hagyjam a szavakat és "hajtsam be a tartozást" csinos "vendégemen" magamhoz vonva és birtokba véve ajkait, majd őt. De még uralkodok magamon.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Csüt. Május 31, 2018 1:32 pm

Hannah&Lorenzo
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes.

 Hogyan jellemezném a napom? Kellemesen indult, az biztos. Munka, utána pihenés otthon TV előtt Lokival, a macskámmal. De aztán kaptam azt a bizonyos telefonhívást. Olivia hívott, kétségbeesetten, hogy baj van, mert a mi drága barátnőnk, Ronja nagyon sokat ivott, és bizony teljesen kábult állapotban van.  Már megint... mi vagyunk Oliviával az őrző angyalai lassan, annyiszor kerül bajba ez a nőszemély. Kezdem nagyon unni, ráadásul egyre jobban odavág magának. Múlt héten már kokaint is találtam nála, ki tudja nem ez történt most is.
- Máris megyek, Olivia. – válaszolom neki unottan. Természetesen közben nagyon aggódom, de nem akartam Oliviát még jobban kiakasztani azzal, hogy én is pánikot érzek. Nem is keveset. Gyorsan felkapok magamra egy ruhát, majd magas sarkút – hogy egyáltalán beengedjenek a kaszinóba – és már indulok is. Persze szívesebben mentem volna a pizsimbe, de ahogy említettem, be kellett jutnom. Szerintem ilyen gyorsú öltözködést nő még nem hajtott végre, mint én.
Minden piroson áthajtok, és veretek, mint valami eszelős, hogy a lehető leghamarább odaérjek a kaszinóba, ahol a lányok buliztak. Hogy én miért nem voltam velük? Nos, nem volt kedvem, ennyi, pedig általában benne vagyok minden jó buliban, de Ronja nem tudja mi a határ, így egyre kevésbé van hozzá kedvem, hogy vele menjek el bárhová is. Tudom, egy barát nem ilyen, de hiába akarok neki segíteni, nem engedi. Mégis mit kéne tennem? Itt vagyok, hogy kihúzzam a szarból, megint. Ez nem elég?
- Hol van? – kérdezem, mikor beérek a kaszinóba, ami felettébb nagy és ez a csillogás… tiszta Vegas. A tulaj jó munkát végzett, az biztos.
- A mosdóban. Azzal dicsekszik, hogy valaki megnyerte őt, egy éjszakára. Jaj, és folyton arról beszél milyen jó pasi, meg lóbálja előttem az óvszert, de közben ötször elesik. – válaszolja aggódva Olivia. Ronjából kinézem, hogy ennyire meggondolatlan, nagyon is, mégis sokként ért a válasz. Ez is újabb szintje annak, hogy nem tudja fékezni magát. Én is tudok bulizni, és jól érezni magam, de mindennek megvan a mértéke. Szerepetek pasikat felszedni? Igen? Jöhet egyéjszakás? Persze! De, hogy tétként tegyem fel a testem? Azt nem!
- Gyere Ronja, most hazamegyünk. – kopogok be a fülkébe, ahol nagyban hány.
- Nem, nekem fel kell mennem… a pasi után, elnyert…- próbál beszélni, de ismét a wc felé hajol, Olivia pedig fogja közben a haját.
- Nem mész te sehová. – válaszolom neki határozottan. Ez olyan reakciót vált ki belőle, hogy ismét abbahagyja a rókázást és szembe fordul velem, majd dühösen rám üvölt.
- Mégis kinek képzeled magad, hogy parancsolgatsz nekem? – kiabál, én pedig a szemeim forgatom. Mindig ez van, ha segíteni akarok neki.
- Annak, aki segít rajtad, te ostoba liba. – válaszolom, majd karon fogom, és kihúzóm a fülkéből.
- Most pedig hazamegyünk! – válaszolom, de hiába nem moccan.
- Van kulcsom, vagy mi ez…az adonisz szobájához. – lengeti meg előttem elégedetten a szobakártyát.
- Nem mész fel oda! – vágom rá határozottan, majd kiveszem a kezéből a kártyát.
- Hééé, add vissza. – mondja kótyagosan, és picit megtorpan.
- Nem, és most irány haza. – válaszolom, és Oliviával megtámasztjuk őt, és elindulunk kifelé, csakhogy pár lépés után megállítanak a biztonságiak, mondván Ronjának jelenése van, és nem hagyhatja el a kaszinót. Igazán remek csessze meg!
- Ne kérem, nem lássák milyen állapotban van? – nézek a biztonsági őrre, vagy mi ez a tahó. Mindhiába, parancsot kaptak, fel kell vinni a lányt. De mégis ki ez a fazon, hogy így parancsolgat itt? Így utólag belegondolva, hihetetlen, hogy nem jöttem rá, de lefoglalt, hogy aggódjak a felelőtlen barátnőmért.
- Az minket nem érdekel, a hölgy tartozik, így fel kell kísérnünk őt. – válaszolja a kopasz, és legszívesebben tökön rúgnám.
- De rosszul van, alig bír járni, kérem engedjék el. – mondja most már Olivia.
- Nem tehetjük. Szóval, vagy ő, vagy az egyikük, de valaki velünk jön, mint a nyeremény. – vágja rá, és azonnal összenézünk Olivával. Neki barátja van, nekem nincs, Ronja pedig csont részeg, és be van állva. Ha nekiállunk futni sem jutunk messzire a két izomaggyal szemben. Talán ha megrúgom az egyiket, akkor Olivia el tud futni a félig ájul Ronjával… bárhogyan gondolkodom, sehogy sem jut eszembe olyan megoldás, amivel ebből jól jövünk ki. Hacsak… De ez őrültség nem? Vagy talán mégsem?
- Akkor én megyek. – válaszolom a kopasz tahónak, és a tekintetem azonnal Olivára szegezem, aki az ájulás határán van a kijelentésemtől.
- Hannah… - kezdi el, de leállítom.
- Nincs más választásunk. Vidd haza Ronját, én elintézem ezt. Ha egy órán belül nem hívnálak, hívd a rendőrséget. – válaszolom neki, mire aggódó arccal ugyan, de biccent. A biztonsági őrök csak a szemüket forgatják, mikor a rend tisztes őreit emlegetem. Úgy bizony! Nem félek maguktól seggfejek! A kapcsolataimról ne is beszéljek. A fél gyerekkoromat a bergeni kapitányságon töltöttem, mivel édesapám rendőr ott.(Nem azért, mert túlságosan csintalan lettem volna) Szóval fel vagyok készülve.
- Menj! – vágom rá, mire az ájuldozó, és motyogó Ronjával elindul a kijárat felé Olivia, de közben még visszanéz, továbbra is aggódva. Aztán elvesznek a tömegben, én pedig a két óriás felé fordulok.
- Mutassák az utat, uraim. – válaszolom, majd elindulunk. Felvezetnek a szobákhoz, és megállnak a 101-es előtt. Persze megvárják, míg belépek, és ekkor megcsap a cigifüst, és a narancs furcsa keveréke. Egy hatalmas lakosztályba lépek, és csak ámulok egy ideig. Persze sehol senki. Úgy néz ki magamnak kell megkeresnem ezt a szemétládát. Mégis miféle ember képes úgy kezelni, egy nőt, mint valami tárgyat? Sokan tudom, mégis kiakadtam.
- Helló, van itt valaki? – kérdezem szétnézve. Azt hiszem Belle így érezte magát, mikor a szörnyeteg kastélyában járt először. Nem jó hasonlat Hannah, nyugodj le, végén még elfutsz, mint egy ijedt kislány, aztán Ronja megnézheti magát. Ha valakinek futja ilyen szobára, az nem lehet kispályás. Teszek még pár lépést, mikor egy nappali szerűségbe tévedek, ahol meglátok egy szivarozó férfit. A tekintetünk, mint a csöpögős filmekben, azonnal találkozik, és egy pillanatra még beszélni is elfelejtek. Ahogyan végigmér, van benne valami, amitől spontán lángolni kezd a bensőm.
- A barátnőm ügyében jöttem, akit ma elnyert. – válaszolom komolyan. Itt az idő, hogy megmutasd milyen újságíró vagy! Légy laza, közvetlen, és rámenős! Ki kell valahogy dumálnod magad, és a barátnőd is ebből a helyzetből.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Hozzászólások száma :
10

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night Hétf. Május 28, 2018 1:15 am
Angliában a testvéreim választották a kaszinók kezelését, én a Night Club-ot vállaltam át. Ez viszont nem jelenti azt, hogy én ne tudnék semmit az ilyen intézményekrő, vagy, hogy portfólió szélesítésnek ne választanék egy ilyen intézményt. Csakhogy nem odahaza nyitom meg első kaszinóm, hanem egy idegen országban: Norvégiában. Ráadásul a helyi politikai elit közreműködésével egy képviselő jóvoltálból. Hogy miért csinálom mindezt? Hátországot építek ki, vagynetán menekülési útvonalat, ha egyszer arra lenne szükségem. Itt minden úgy lett elintézve, hogy akár megváltoztatott személyazonossággal is legyen esélyem jó körülmények között megállni a saját lábamon. De nem csak erről szól ez, hanem új üzleti lehetőségekről is. Szépen lassan és megfontoltan, de be fogok még hálózni egy-egy európai fővárost, hogy legyen ilyen növekedési tér és családunk ne az angliai kartellek hatalmi ahrcába ölje majd minden energiáját és léte értelmét.. Szóval új intézményt nyitottam, egy elegáns helyet, az emeleten szobákkal, az alatta lévő szinten a játéktérrel. Ez lesz az én oslói kis "főhadiszállásom", mert rendszeresen át fogok ide látogatni, az bizonyos. Mondjuk nem feltétlenül szórakozásból, inkább munka célzattal, de jelenleg a móka áll az első helyen. Ha már frissen nyitottunk, hát jól esett nekem is az asztalhoz ülni, miután találtam pár vállalkozó szellemű vendéget, akik az egyik szalonban hajlandóak voltak leülni velem Blackjack-ezni. A kaszinóm sajátossága, hogy a vendégeknek rendelkezésre áll két szalon, az egyik ahol biliárdozhatnak saját kedvükre, a másikban pedig kártyázni lehet, csupán terem bérlet van, itt nem attól kell aggódni, hogy a ház nyer el tűlük pénzt, hanem ők egymástól. S mi is pénzben kezdtünk játszani, nekem pedig egész kedvező, de nem a legszerencsésebb lapjárásom volt többnyire, aminek az eredménye az lett, hogy nem buktam szinte semmit s egy jó darabig különösebben nem is nyertem semmit, míg az utolsó körben fordult a kocka: az egyik igen vidám hölgyemény már magát tette fel tétnek, amire persze heves megrökönyödés lett az első reakció, de ha ő így szeretne játszani... első este, én meg nem akartam semmi elrontója lenni, így póker arccal bólintottam és kértem a lapokat, majd álltam meg húsznál, ami aztán bőven jó döntésnek bizonyult: ezúttal nagyot nyertem. Talán nem is sejtem mennyire... így egy finom mosollyal az ajkaimon álltam fel az asztaltól, hogy a lánynak megadjam a szobaszámot, majd elhagytam a szalont. Végül is, nem sült ez rosszul el... bár nem szokásom különösebben ilyesmit csinálni, azért láttam már hasonló helyzetet, kártyára feltett nőt s ez nem ellenkezik különösebben az elveimmel, amíg az illető maga dönt így. Végül megtérek a 101-es szobába, ahol a zakóm ledobom a szobainasra s csak a homokszín ing és a fekete nyakkendő marad rajtam, hogy utána a bárszekrényhez sétáljak és töltsek magamnak egy pohár gin-t, amit a dohányzó asztalhoz ülve kezdek el kortyolgatni s mellette előkerítek egy narancsos ízesítésű szivarkát is. A gin mellett valahogy kívánom a dohányt, bár nem vagyok dohányos... ez a narancsos holmi meg egész kellemes aromájú füstöt hagy, nem kapar különösebben, szóval csendes iszogatásba és füstölésbe fogok, hogy picit elmerengek azon, hogy mit is kezdjek a leányzóval. Nem tűnt túl józannak, amivel lehet nem ártana valamit kezdeni, de majd meglátjuk milyen állapotban lesz. Lehet akármennyire csinos, nem vágyom rá, hogy végig hányanak, vagy a szobát netán. Szóval lehet kell majd némi türelem és pár pohár víz, mire a részegebb állapotból spiccé tompítom ittasságát, de ennyi belefér. Meglátjuk.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Game Night Hétf. Május 28, 2018 1:14 am
Játékosok: Hannah Sørensen & Lorenzo Belbo
Helyszín és helyzet: Oslo, Enzo új kaszinója, egy átkártyázott este eredménye...
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: