welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Dominique Fluentes, Faith S. Terner, Frederick B. Elton, Henry Leighton, Ingrid S. Skjeggestad, Johanna Rapace, Kevin Braden, Lara Olivier, Lauren Stanton, Raynard Cassel, Zachary E. Wahlberg

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 9 12
dán 2 2
francia 6 2
görög - 1
holland 2 -
ír 5 4
külföldi 4 8
norvég 7 3
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 4 2
svéd 1 2

Game Night
TémanyitásTárgy: Re: Game NightKedd Jún. 12, 2018 1:18 pm
- Hannah, szépen cseng, tetszik. - jegyzem meg finom mosoly kíséretében, amint az ő becses nevét is megtudom. Igazság szerint mindazt, amit eddig kitaláltam, megérkezésének pillanatában kukázom, mert a részeg leányzótól mindenképpen érdekesebb a bátor teremtés, aki bemerészkedett az oroszlán barlangjába. Azt hiszem már ő is kezdi érezni, hogy mire is vállalkozott, főleg, amikor vakmerőséget emleget inkább. - Ez kétségtelen. - biccentek is egyetértően. - És a vakmerőség vezethet oda, hogy megégeti magát az ember. De fájdalom nélkül eredmény sincs... ez pedig egy kaszinó és itt természetes, ha kockáztatnak az emberek. Sőt, az egész hely kiépítése, megoldásai erre ösztönöznek. - folytatom csevegő hangnemben, hogy még némi időt nyerjek bármilyen kínos kérdés előtt és jobban megnézhessem magamnak. Kisebb, de formás teremtés, a ruha jól mutatja, hogy ott domborodik ahol kell, ráadásul ez az ártatlannak tűnő pofi az ezt meghazudtoló lélektükrökkel... nők tekintetében nincs zsánerem, a szépséget mint olyat nem kötöm konkrét jelenségekhez, de Hannah lényének elegye kimeríti ezt a fogalmat, azt hiszem. - Persze kegyed okosabbnak tűnik annál, minthogy ilyen manipuláció miatt hozta volna meg a döntését. - somolygok, mert ahogy ruhapántját megigazítom és bőrét is érintem, azt érzékelem, hogy ha a hely nem is, de tettem azért hatással van rá ténylegesen. Mintha apró libabőrt látnék végigfutni rajta, vagy a tekintete csillan másként? Nem is tudnám megfogalmazni, mert én se gondolkodom teljesen józanul. - Igen, azt észleltem, hogy hajlamos belekeveredni dolgokba kevés megfontolással. - biccentek szavaira, majd kapok egy megnyugtató visszajelzést alkalmazottaimat illetően. Hannah persze nem tudhatja, hogy ők az én beosztottaim s ezt egyelőre nem is tervezem felfedni. - Ennek örülök, mert nem hinném, hogy a hely vezetése örülne a negatív visszhangnak. - egyszerűen elvontan fogalmazom meg a dolgot s igazat is mondok. Tény, hogy egy ilyen intézményben se tolerálnák a biztonságiak ilyen visszaéléseit, már azért se, mert botrány, rendőrségi ügy is lehet belőle, amit tőlem becsületesebb üzletemberek se szeretnének. - Ahogy látom, azért más megoldotta a feladatot kegyed helyett, tekintve, hogy most itt van. De a barátnője nagy mázlista, hogy így vigyáznak rá. - folytatom könnyed, de tárgyilagos hangnemben a gunyorosság ellenére, már azért is, mert az ő csitri barátnőjének viselkedése és alkohol fogyasztási szokásaiért engem egy cseppnyi felelősség sem terhel. Nem itattam, nem kínáltam semmivel, sőt, ő maga kereste a bajt kifejezetten. - De azért elég csinosan fest a közjáték ellenére is. - viszem be egy laza mosollyal a következő szúrást, hogy utána a bárszekrény felé forduljak egy plusz pohárért, az üveg már az asztalon van. Periférikus látásom pedig észleli Hannah tevékenységét valamelyest, ami kis mosolyt is kivált belőlem. Milyen édes... olyannyira, hogy igencsak megjött a kedvem inkább őt kóstolgatni az ital helyett. Akárhogy is, inkább töltök neki is egy pohárkával, amit aztán kacsójába helyezek. - Tessék parancsolni. - majd a magamét is a kezembe veszem, mármint a poharat, hogy aztán másik kezemmel az egyik szék háttámláján támaszkodjam meg s úgy evezzek tárgyilagosabb vizekre. Legalábbis látszólag, mert ez olyan kis csapda, aminek a végkimenetele nekem fog kedvezni. Hannah pedig bele is vág a mondókájába szépen és összeszedetten, megmutatva, hogy a pironkodó, leszegett tekintet mögött azért bőven lakozik másféle tűz is, szavaiból pedig kiderül, hogy miért van ez így. Gyorsan teríti a kártyáit és majdhogynem nyílt lapokkal játszik, ami arra enged következtetni, hogy sok igazán nagy gazemberrel még nem lehetett dolga. Vagy éppen ez a taktikai csele? Ez is megfordul a fejemben, hiszen olyan szépen építi fel az empatikus világképet, amit a hallgatónak át kell, érezni, azt a finom manipulációt, amivel a nyuszi kiutat szeretne találni a róka mellől... - A nagy hatalom és a sok pénz többnyire kéz a kézben jár, ez való igaz. - nyugtázom szavait. - Emellett persze az ismertség nem feltétlenül fontos és éppen ezért helyénvaló, hogy kegyed drága Hannah, nem tudja, ki vagyok. - a drága szót lágy mosoly keretében hangsúlyozom kicsit eltérően. - És ezzel még sokan így vannak, ami a legkevésbé sem zavar, mert ez mérhetetlenül sok nyugalmat kölcsönöz az ember fiának. - újabb határozott találat: szavaimmal érzékeltetem, hogy nem vágyom a nyilvánosságra különösebben, ergo egy sajtós nem tud nekem szakmájához illően bármit is kínálni. Ha reklámot akarok, azt inkább megvásárolom és így ellenőrizhetem, hogy minden a kívánalmak szerint megy. Szóval a mi kis sakk játszmánk egyik lépéskombinációját már meg is fogtam, úgy érzem. A másik út lenne, ha tud fizetni, de azt is jelezte, hogy nincs abban a helyzetben. És valószínűleg a barátnője sem. - Remélem megérti és belátja, ha a mai világ bizonytalanságát figyelembe véve, nem lelkesedem semmiféle hitel és törlesztő konstrukcióért sem, szóval ha ennek felajánlását fontolgatja, inkább ne pazarolja erre az energiáját. - kortyolok bele a ginbe. - A lehetőség arra viszont adott, hogy ledolgozza a tartozást. - jelentem ki rövidre vágott töprengés után, amire sok szükség nem volt, de az én színházamban ennek is meg kell lennie. Ó igen, ledolgozhatja, s ha a csinos buksijában a mosogatóképe jelenik meg, akkor viszont téved. Máshogy fogja ledolgozni... - Viszont az hosszú hónapokra jelent fix és kötött munkát s a kegyedre bízható feladatok száma sem túl nagy, figyelembe véve gyakorolt szakmáját, ráadásul ezek nem is fizetnek olyan jól, ami nyújtja az időt... konyha, vagy takarítás lényegében. - nem lehet krupié, nem alkalmazhatom bárpult mögött, ez maradna csak. Leteszem a poharam, majd közelebb lépek hozzá, hogy selymes tincsei közé simítsak lágy, de határozott mozdulattal. - Így nem nagyon marad más, könnyen és hatékonyan kivitelezhető opció, mint... - mélyen szép szemeibe nézek egészen közelről, egyre jobban zárva a köztünk lévő távolságot, hogy már érezhetem is parfümének kellemes illatát s talán ő is az enyém markánsabb, fűszeresebb világát, - mint, hogy kegyed lesz a fizetség. - jelentem ki határozottan s ezzel párhuzamban másik karommal magamhoz is vonom a karcsú leányzót, derekát átkarolva, majd ajkaira nyomok ismerkedő csókot, ami hamarost kezd telítődni szenvedéllyel. Pofátlan lennék? Kétségtelen. Helyes amit teszek? Nem, de élvezem és abból, amit eddig a leányzón láttam, igazán neki se lesz ellenére. Próbált volna egy olyan színjátékot prezentálni, amivel kimentheti magát, csakhogy nekem eszem ágában sem volt őt elereszteni. Tudom, hogy a maga becsületének ennyivel tartozott, de én most teszek róla, hogy ezt a becsületet felülírjam, ahogy karjaimba zárom, fürtjeit s derekát cirógatom meg és ajkaimmal birtokba veszem őt. Nyertem egy lányt, most pedig behajtom a tartozást azon, aki képes volt cserélni vele.
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game NightKedd Jún. 12, 2018 12:59 am

Hannah&Lorenzo
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes

 Volt egy feladatom: Megvédeni a barátnőm. Ezzel a céllal jöttem tárgyalni is, és lassan a beszédem is megvolt, amivel kidumálhatom magam, de amikor megláttam ezt a férfit, lefagytam. Nem erre számítottam. Azt hittem valami kapuzárási pánikkal rendelkező középkorú férfivel fogok szembenézni, aki unja a feleségét, de nem. Egy fiatal, jóképű férfi állt velem szemben. Ronja mondta, hogy jóképű, de nem hittem, hogy ennyire. Szeretem a barátnőm minden hibája ellenére, de neki mindenki jóképű, akinek pénze van. Sajnos ezen már nem tud senki változtatni. Ilyen lett. Mi mégis kitartunk mellette. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyok most, hogy megmentsem őt. Mégsem tudok moccanni sem. Ez a férfi… angolnak tűnik, de a neve elárulja, hogy talán tévedek. Vagy mégsem? Teljesen összezavarodtam tőle. Csak nézek fel azokba a csodálatos kék szemekbe, és végem.
- Hannah. – nyögöm ki nagy nehezen a nevem.
- Köszönöm. Bátor embernek vallom magam.  – teszem hozzá, amiért megdicsért. – Bár, van, hogy inkább a vakmerő jelző illene rám. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a helyzet. – a hangom kissé rekedtes, vágyakozó, ez ellen pedig nem tudok sokat tenni.  
A hab a tortán az, bár inkább nevezném a testem mélypontjának, mikor hozzám ér. Egy pillanat alatt mérhetetlen vágy terjed szét a testemben, amiért azonnal szégyenkezni kezdek. Nem jó embernél kezdődött el, és beletelik némi időbe, mire ismét meg tudok szólalni. Hannah Sorensen nem találja a szavakat? Ilyen is régen volt már!
- Igen, sietnem kellett. – nyögöm ki nagy nehezen, miközben figyelem, ahogyan a kezével hozzám ér.
– Tudja, a barátnőm bajban volt.
– teszem hozzá.
- Nem volt gond a biztonságiakkal. Igazán kedves úriemberek. – válaszolom komolyan, ami kissé visszarepít a földre. Bármennyire is mogorva urak voltak, tudom, ez a munkájuk, és nem akarok senkit bajba keverni. Várjunk csak! Miért kérdezte? Talán a főnökük? Mégis ki ez a férfi ebben a kaszinóban, hogy megengedhet magának ilyet, mint a mai? Ennél akasztóbb kérdés, vajon hogyan érem el, hogy elengedje a barátnőm adósságát, ha ennyire nagymértékű? Ó Ronja mibe kevertél!
- Akkor járt ennyire rosszul a ruhám, mikor a részeg barátnőm igyekeztem hazacipelni. – válaszolom kissé gúnyosan, és érzem, hogy kezdek visszatérni. Azonban goromba sem akarok lenni, ez a férfi nagyhatalmú, és okosan kell eljárnom. Szóval elfogadom az ital ajánlatát, és igyekszem higgadt maradni, nem pedig beolvasni neki, vagy pofon vágni, aztán pedig a nyakkendőjénél fogva magamhoz húzni megcsókolni, és arra a csodásan kényelmesnek tűnő kanapéra lökni. Ejnye Hannah mikre gondolsz? Ennyire kiéhezett lennél? Pedig nem kéne.
- Egy ital jól esne, igen. – válaszolom, és mikor elfordul tölteni, igyekszem megigazítani a ruhám, és kicsit le is porolom. Miért érdekel hirtelen mit gondol rólam ez a férfi? Szánalmas, komolyan. Mikor visszafordul, elveszem tőle a pohár gint, és belekortyolok. Hm, jó minőségű. Bár ez magától értetődik.
- Nézze, én nem tudom ki maga, de látom nagy hatalommal bír, és sok pénzzel. Én csak egy újságíró vagyok, aki próbálja megtalálni a helyét a világban. Nem tudok sok mindent nyújtani, bizonyára nincs annyi pénzem, mint a tartozása, de hajlandó vagyok tárgyalni Önnel a barátnőm nevében, és érdekében. Biztosan meg tudunk egyezni valahogy. – felelem összeszedve magam. Közben felnézek ismét azokba az imádnivaló kék szemekbe, és igyekszem nem elolvadni. Ennek a férfinek van aztán karizmája, nagyon magával ragadó. Gondoltam felajánlok neki egy cikket, de nem egészen tudom, mivel foglakozik, és van olyan érzésem, hogy talán szeretné nem felhívni magára a figyelmet. Azonban fogalmam sincs egy cikken kívül mi mást adhatnék neki. Talán ledolgoznám a tartozást, de az meg a karrierem kárára is mehet. Aztán meg ki tudja mit kéne dolgoznom ennek a férfinek. A börtönruha nem állna jól nekem, nem beszélve a családomat ért szégyentől. Ezt itt, ezen az estén kell lerendezni, mielőtt még több ember tudomására jut.
 ~ ~

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média

avatar
Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 22.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game NightCsüt. Május 31, 2018 3:32 pm
Ki hitte volna, hogy Norvégiában megkezdett "békés" és "második" életem hamar kalandosabb fordulatot vesz? Mert az, hogy elnyertem egy lányt kártyán, annak tekinthető. Ez részben a szerencse játéka volt, részben pedig a józan stratégiáé, amivel játszottam. A kaszinóban nincs manipuláció, nincs csalás, ami a játékokat illeti. Az egyetlen trükk nem más, mint a marketing és az emberek lelki világának ismerete. Úgy vannak elhelyezve a dolgok s úgy csábítanak, hogy senki se tudjon könnyedén megállni és a nagy számok törvénye alapján járjon jól a bank, bármilyen egyéb trükközés nélkül. A leányzó is ennek esett áldozatul. Bár nem éltem sosem szentként, ilyen jellegű nyereményhez csak egy esetben volt szerencsém és akkor is csak ketten játszottunk a hölgyeménnyel, meg igazából csak mókából. Szóval a pohár ital és a szivarka mellett azon is gondolkozom, hogy mihez kezdjek ezzel a szituációval. Nyilvánvaló, hogy a bódult szöszit könnyen megkaphatnám, csakhogy itt van az egyik gond: a bódult. Ugyanis nem egy nagy élmény egy rosszullét közeli nő, arról nem is beszélve, hogy azért szeretek gentleman lenni. Szóval először talán egy beszélgetés kellene, meg vele némi idő, amíg a lány kicsit józanodik... meg, bár csinos, annyira nem mozgatott meg, szóval az is lehet, hogy a beszélgetés vége annyi lesz, hogy le kell majd dolgoznia a tekintélyes adósságát mosogatással, takarítással, ami jó pár hónapig tartana, de lehet jobb lenne és nevelő hatású is, mert az igazat megvallva, nem biztos, hogy örülnék neki, ha rendszeresen megjelenne és feltenné magát akármelyik játékra akármilyen módon. Igen, ez lesz a jó megoldás! Döntöm el s lerázom a hamut az ezüstözött hamutálkába s nagyjából eddig jutok gondolataimban, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó és meghallok egy hangot. A probléma az, hogy nem olyan, mint amit az asztalnál hallottam és sokkal tisztább is. Lehet az előszoba teszi? Nem kizárható. - Kerüljön beljebb kisasszony! - mondom hangosabban, majd ahogy belép, kifújom az utolsó füstöt és elnyomom a dohányárut végleg, míg a belépő lány tekintetébe mélyed egyenesen világos szempárom. Nem, ez nem az a lány. Ő, aki itt áll előttem, sokkal... talán egy szó nem is elég, hogy leírjam, de szép zöldes szemei megfogják a tekintetem pár néma másodpercre. - Fogadja elismerésem bátorságáért. - kijelentése ráerősít sejtésemre, így egy őszinte elismerést is bezsebelhet tőlem. Tény, hogy kellett bátorság ahhoz, hogy helyette jött, meg ahhoz is, hogy mint érzem, ki akarja dumálni magukat a szituációból. Csakhogy szép zöld szemű vendégem már nem lenne kedvem mosogatásra és takarításra fogni, sem elengedni. Rá kell döbbennem, hogy egyáltalán nem akarom őt elengedni. Lehajtom italom maradékát, majd felállok székemről s lassan közelítem meg őt. - Nem tudom, hogy mennyire említette, de a nevem Lorenzo. Kegyedben kit tisztelhetek? - kezdem az elején a dolgot, míg most már jobban megnézem magamnak. Hozzám képest kis termetű a leányzó, viszont rendkívül formás és jól mutat ruhácskájában, az ártatlan pofija megtévesztő is lehetne, ha nem lennének azok a szemek... a tekintete egyszerre hordoz kemény határozottságot, valami pajkosságot és egy árnyalatnyit egy "alamuszi nyuszi" habitusából. Vannak nála csinosabb nők? Igen. De nálam is vannak jobb férfiak, izmosabbak, helyesebbek és még sorolhatnám, senki sem tökéletes. Nem ez számít, hanem az, amit érzékelni vélek tekintetéből. Az tud igazán megfogni s az árulkodik arról, ami benne rejlik. Teljesen közel érek hozzá s üdvözlésként megfogom kacsóját és könnyed kézcsókot lehelek kézfejére, míg tekintetem egy pillanatra sem szakad el az övétől s a gesztus alatt igen beszédes pillantásokat váltok vele, ahogy tettemet is igyekszem egyszerre határozottan és lágyan kivitelezni. Egyszerre vagyok angol és olasz, azt hiszem valamelyest értek ehhez. - Kegyed nagyon sietve öltözhetett. - somolygok kicsit, míg könnyedén megigazítom valamelyest elcsúszott ruhapántját, közben selymes fehér bőrét is súrolva, jobban mondva simítva ujjammal. - Vagy netán a biztonságiakkal volt gond? Ha igen, kérem szóljon, mert azt nem hagyhatjuk szó nélkül és a felelősök nem kerülhetik el a számonkérést. - ez az, amit semmi szín alatt nem tűrnék el az alkalmazottaimtól. - Kér egy italt esetleg? - intek könnyedén a bárszekrény felé. - Lehet úgy jobb lenne a tárgyalás. Bár meg kell mondanom, hogy nincs nagy mozgástér: a barátnője egy kisebb vagyonnal játszott, majd elvesztette. - az alvilágban hozzászoktam a diplomatikus, nyugodt tárgyaláshoz, mert ott sok gondot okozhat a meggondolatlanság, így ezt is ebben a hangnemben kezdem meg, bár egy részem leginkább azt kívánja, hogy hagyjam a szavakat és "hajtsam be a tartozást" csinos "vendégemen" magamhoz vonva és birtokba véve ajkait, majd őt. De még uralkodok magamon.
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game NightCsüt. Május 31, 2018 1:32 pm

Hannah&Lorenzo
If i ever let my head down it will be just to admire my shoes.

 Hogyan jellemezném a napom? Kellemesen indult, az biztos. Munka, utána pihenés otthon TV előtt Lokival, a macskámmal. De aztán kaptam azt a bizonyos telefonhívást. Olivia hívott, kétségbeesetten, hogy baj van, mert a mi drága barátnőnk, Ronja nagyon sokat ivott, és bizony teljesen kábult állapotban van.  Már megint... mi vagyunk Oliviával az őrző angyalai lassan, annyiszor kerül bajba ez a nőszemély. Kezdem nagyon unni, ráadásul egyre jobban odavág magának. Múlt héten már kokaint is találtam nála, ki tudja nem ez történt most is.
- Máris megyek, Olivia. – válaszolom neki unottan. Természetesen közben nagyon aggódom, de nem akartam Oliviát még jobban kiakasztani azzal, hogy én is pánikot érzek. Nem is keveset. Gyorsan felkapok magamra egy ruhát, majd magas sarkút – hogy egyáltalán beengedjenek a kaszinóba – és már indulok is. Persze szívesebben mentem volna a pizsimbe, de ahogy említettem, be kellett jutnom. Szerintem ilyen gyorsú öltözködést nő még nem hajtott végre, mint én.
Minden piroson áthajtok, és veretek, mint valami eszelős, hogy a lehető leghamarább odaérjek a kaszinóba, ahol a lányok buliztak. Hogy én miért nem voltam velük? Nos, nem volt kedvem, ennyi, pedig általában benne vagyok minden jó buliban, de Ronja nem tudja mi a határ, így egyre kevésbé van hozzá kedvem, hogy vele menjek el bárhová is. Tudom, egy barát nem ilyen, de hiába akarok neki segíteni, nem engedi. Mégis mit kéne tennem? Itt vagyok, hogy kihúzzam a szarból, megint. Ez nem elég?
- Hol van? – kérdezem, mikor beérek a kaszinóba, ami felettébb nagy és ez a csillogás… tiszta Vegas. A tulaj jó munkát végzett, az biztos.
- A mosdóban. Azzal dicsekszik, hogy valaki megnyerte őt, egy éjszakára. Jaj, és folyton arról beszél milyen jó pasi, meg lóbálja előttem az óvszert, de közben ötször elesik. – válaszolja aggódva Olivia. Ronjából kinézem, hogy ennyire meggondolatlan, nagyon is, mégis sokként ért a válasz. Ez is újabb szintje annak, hogy nem tudja fékezni magát. Én is tudok bulizni, és jól érezni magam, de mindennek megvan a mértéke. Szerepetek pasikat felszedni? Igen? Jöhet egyéjszakás? Persze! De, hogy tétként tegyem fel a testem? Azt nem!
- Gyere Ronja, most hazamegyünk. – kopogok be a fülkébe, ahol nagyban hány.
- Nem, nekem fel kell mennem… a pasi után, elnyert…- próbál beszélni, de ismét a wc felé hajol, Olivia pedig fogja közben a haját.
- Nem mész te sehová. – válaszolom neki határozottan. Ez olyan reakciót vált ki belőle, hogy ismét abbahagyja a rókázást és szembe fordul velem, majd dühösen rám üvölt.
- Mégis kinek képzeled magad, hogy parancsolgatsz nekem? – kiabál, én pedig a szemeim forgatom. Mindig ez van, ha segíteni akarok neki.
- Annak, aki segít rajtad, te ostoba liba. – válaszolom, majd karon fogom, és kihúzóm a fülkéből.
- Most pedig hazamegyünk! – válaszolom, de hiába nem moccan.
- Van kulcsom, vagy mi ez…az adonisz szobájához. – lengeti meg előttem elégedetten a szobakártyát.
- Nem mész fel oda! – vágom rá határozottan, majd kiveszem a kezéből a kártyát.
- Hééé, add vissza. – mondja kótyagosan, és picit megtorpan.
- Nem, és most irány haza. – válaszolom, és Oliviával megtámasztjuk őt, és elindulunk kifelé, csakhogy pár lépés után megállítanak a biztonságiak, mondván Ronjának jelenése van, és nem hagyhatja el a kaszinót. Igazán remek csessze meg!
- Ne kérem, nem lássák milyen állapotban van? – nézek a biztonsági őrre, vagy mi ez a tahó. Mindhiába, parancsot kaptak, fel kell vinni a lányt. De mégis ki ez a fazon, hogy így parancsolgat itt? Így utólag belegondolva, hihetetlen, hogy nem jöttem rá, de lefoglalt, hogy aggódjak a felelőtlen barátnőmért.
- Az minket nem érdekel, a hölgy tartozik, így fel kell kísérnünk őt. – válaszolja a kopasz, és legszívesebben tökön rúgnám.
- De rosszul van, alig bír járni, kérem engedjék el. – mondja most már Olivia.
- Nem tehetjük. Szóval, vagy ő, vagy az egyikük, de valaki velünk jön, mint a nyeremény. – vágja rá, és azonnal összenézünk Olivával. Neki barátja van, nekem nincs, Ronja pedig csont részeg, és be van állva. Ha nekiállunk futni sem jutunk messzire a két izomaggyal szemben. Talán ha megrúgom az egyiket, akkor Olivia el tud futni a félig ájul Ronjával… bárhogyan gondolkodom, sehogy sem jut eszembe olyan megoldás, amivel ebből jól jövünk ki. Hacsak… De ez őrültség nem? Vagy talán mégsem?
- Akkor én megyek. – válaszolom a kopasz tahónak, és a tekintetem azonnal Olivára szegezem, aki az ájulás határán van a kijelentésemtől.
- Hannah… - kezdi el, de leállítom.
- Nincs más választásunk. Vidd haza Ronját, én elintézem ezt. Ha egy órán belül nem hívnálak, hívd a rendőrséget. – válaszolom neki, mire aggódó arccal ugyan, de biccent. A biztonsági őrök csak a szemüket forgatják, mikor a rend tisztes őreit emlegetem. Úgy bizony! Nem félek maguktól seggfejek! A kapcsolataimról ne is beszéljek. A fél gyerekkoromat a bergeni kapitányságon töltöttem, mivel édesapám rendőr ott.(Nem azért, mert túlságosan csintalan lettem volna) Szóval fel vagyok készülve.
- Menj! – vágom rá, mire az ájuldozó, és motyogó Ronjával elindul a kijárat felé Olivia, de közben még visszanéz, továbbra is aggódva. Aztán elvesznek a tömegben, én pedig a két óriás felé fordulok.
- Mutassák az utat, uraim. – válaszolom, majd elindulunk. Felvezetnek a szobákhoz, és megállnak a 101-es előtt. Persze megvárják, míg belépek, és ekkor megcsap a cigifüst, és a narancs furcsa keveréke. Egy hatalmas lakosztályba lépek, és csak ámulok egy ideig. Persze sehol senki. Úgy néz ki magamnak kell megkeresnem ezt a szemétládát. Mégis miféle ember képes úgy kezelni, egy nőt, mint valami tárgyat? Sokan tudom, mégis kiakadtam.
- Helló, van itt valaki? – kérdezem szétnézve. Azt hiszem Belle így érezte magát, mikor a szörnyeteg kastélyában járt először. Nem jó hasonlat Hannah, nyugodj le, végén még elfutsz, mint egy ijedt kislány, aztán Ronja megnézheti magát. Ha valakinek futja ilyen szobára, az nem lehet kispályás. Teszek még pár lépést, mikor egy nappali szerűségbe tévedek, ahol meglátok egy szivarozó férfit. A tekintetünk, mint a csöpögős filmekben, azonnal találkozik, és egy pillanatra még beszélni is elfelejtek. Ahogyan végigmér, van benne valami, amitől spontán lángolni kezd a bensőm.
- A barátnőm ügyében jöttem, akit ma elnyert. – válaszolom komolyan. Itt az idő, hogy megmutasd milyen újságíró vagy! Légy laza, közvetlen, és rámenős! Ki kell valahogy dumálnod magad, és a barátnőd is ebből a helyzetből.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Sometimes I pretend to be normal but it gets boring so i go back to being me.
média

avatar
Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Csatlakoztam :
2018. May. 22.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Oslo, Norvégia

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game NightHétf. Május 28, 2018 1:15 am
Angliában a testvéreim választották a kaszinók kezelését, én a Night Club-ot vállaltam át. Ez viszont nem jelenti azt, hogy én ne tudnék semmit az ilyen intézményekrő, vagy, hogy portfólió szélesítésnek ne választanék egy ilyen intézményt. Csakhogy nem odahaza nyitom meg első kaszinóm, hanem egy idegen országban: Norvégiában. Ráadásul a helyi politikai elit közreműködésével egy képviselő jóvoltálból. Hogy miért csinálom mindezt? Hátországot építek ki, vagynetán menekülési útvonalat, ha egyszer arra lenne szükségem. Itt minden úgy lett elintézve, hogy akár megváltoztatott személyazonossággal is legyen esélyem jó körülmények között megállni a saját lábamon. De nem csak erről szól ez, hanem új üzleti lehetőségekről is. Szépen lassan és megfontoltan, de be fogok még hálózni egy-egy európai fővárost, hogy legyen ilyen növekedési tér és családunk ne az angliai kartellek hatalmi ahrcába ölje majd minden energiáját és léte értelmét.. Szóval új intézményt nyitottam, egy elegáns helyet, az emeleten szobákkal, az alatta lévő szinten a játéktérrel. Ez lesz az én oslói kis "főhadiszállásom", mert rendszeresen át fogok ide látogatni, az bizonyos. Mondjuk nem feltétlenül szórakozásból, inkább munka célzattal, de jelenleg a móka áll az első helyen. Ha már frissen nyitottunk, hát jól esett nekem is az asztalhoz ülni, miután találtam pár vállalkozó szellemű vendéget, akik az egyik szalonban hajlandóak voltak leülni velem Blackjack-ezni. A kaszinóm sajátossága, hogy a vendégeknek rendelkezésre áll két szalon, az egyik ahol biliárdozhatnak saját kedvükre, a másikban pedig kártyázni lehet, csupán terem bérlet van, itt nem attól kell aggódni, hogy a ház nyer el tűlük pénzt, hanem ők egymástól. S mi is pénzben kezdtünk játszani, nekem pedig egész kedvező, de nem a legszerencsésebb lapjárásom volt többnyire, aminek az eredménye az lett, hogy nem buktam szinte semmit s egy jó darabig különösebben nem is nyertem semmit, míg az utolsó körben fordult a kocka: az egyik igen vidám hölgyemény már magát tette fel tétnek, amire persze heves megrökönyödés lett az első reakció, de ha ő így szeretne játszani... első este, én meg nem akartam semmi elrontója lenni, így póker arccal bólintottam és kértem a lapokat, majd álltam meg húsznál, ami aztán bőven jó döntésnek bizonyult: ezúttal nagyot nyertem. Talán nem is sejtem mennyire... így egy finom mosollyal az ajkaimon álltam fel az asztaltól, hogy a lánynak megadjam a szobaszámot, majd elhagytam a szalont. Végül is, nem sült ez rosszul el... bár nem szokásom különösebben ilyesmit csinálni, azért láttam már hasonló helyzetet, kártyára feltett nőt s ez nem ellenkezik különösebben az elveimmel, amíg az illető maga dönt így. Végül megtérek a 101-es szobába, ahol a zakóm ledobom a szobainasra s csak a homokszín ing és a fekete nyakkendő marad rajtam, hogy utána a bárszekrényhez sétáljak és töltsek magamnak egy pohár gin-t, amit a dohányzó asztalhoz ülve kezdek el kortyolgatni s mellette előkerítek egy narancsos ízesítésű szivarkát is. A gin mellett valahogy kívánom a dohányt, bár nem vagyok dohányos... ez a narancsos holmi meg egész kellemes aromájú füstöt hagy, nem kapar különösebben, szóval csendes iszogatásba és füstölésbe fogok, hogy picit elmerengek azon, hogy mit is kezdjek a leányzóval. Nem tűnt túl józannak, amivel lehet nem ártana valamit kezdeni, de majd meglátjuk milyen állapotban lesz. Lehet akármennyire csinos, nem vágyom rá, hogy végig hányanak, vagy a szobát netán. Szóval lehet kell majd némi türelem és pár pohár víz, mire a részegebb állapotból spiccé tompítom ittasságát, de ennyi belefér. Meglátjuk.
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Game NightHétf. Május 28, 2018 1:14 am
Játékosok: Hannah Sørensen & Lorenzo Belbo
Helyszín és helyzet: Oslo, Enzo új kaszinója, egy átkártyázott este eredménye...
gazdag

avatar
Hozzászólások száma :
13

reagok :
5

Csatlakoztam :
2018. Apr. 04.

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Game Night
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: