welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Ana x Kylian ❖ we'll meet again❖
TémanyitásTárgy: Re: Ana x Kylian ❖ we'll meet again❖Hétf. Május 28, 2018 3:28 pm
@Kylian P. Girard írta:



to; kylian

Nem hiszem el. Ilyen szerencsétlen csak én lehetek. Egyrészt, nem is kellene ezen az órán lennem, hiszen semmire sem megyek vele a későbbiekben. Másfelől pedig biztos, hogy az élet csak meg akar viccelni azzal, hogy kiáll ott a katedrán. Legszívesebben az első pillanatban felálltam volna, hogy megspóroljam magamnak ezeket a perceket. De úgy éreztem, nem adhatom meg neki azt az örömöt, hogy hisztérikus kislányként távozok az órájáról. Akkor Ő győzne. Azt pedig nem engedhetem.
Az egész órás produktumom annyi, hogy felírtam az óra címét és a dátumot. Egyszerűen képtelen vagyok jegyzetelni, mert folyamatosan azon kattogok, hogy vajon volt-e intőjel és én miért nem vettem észre. Gyakorlatilag a köszönéstől, egészen addig, hogy lelépek mellőle, többször is visszajátszom magamban a dolgokat, de egyszerűen nem találok olyan fogódzkodót, amivel kiszúrhattam volna. Jól játszott. Átkozottul.
Megemelem a fejemet, s állom a tekintetét. Tudni szeretném, hogy vajon benne mi játszódik le, ő is annyira kellemetlennek érzi-e ezt a szituációt, mint én. Vagy, ha könnyedebben veszi, akkor hogyan csinálja? Adja már át nekem is ezt a tudást. Nézem őt, s győzködnöm kell magamat arról, hogy nem szabad ábrándozni róla, mert ő a tanár. Az egyszeri éjszakánk hiba volt, akkor is tudtam, mikor kimásztam az ágyból, de negyven perccel ezelőtt újfent megbizonyosodhattam arról, hogy ez bizony hiba volt. Utolsó szavait megmosolygom. Cuki tőle, hogy próbál a laza és jó fej tanárnak tűnni, de tapasztaltuk már párszor, hogy az ilyenek a sunyi és gyilkos tanárok. Nem tudom, hogy ő igazából milyen lenne, de abban biztos vagyok, hogy megszívtam. Lassan egyenesedek fel, a táskámba hanyagul dobom be a cuccaimat, s többször rá sem nézve, elindulok. Sebesen tűnők el, nem állok le senkivel sem társalogni, mert félek attól, hogy a végén még ő is elkapna. Furcsa kettősség van bennem. Egyik felem vágyik arra, hogy megoldást keressünk, hogy elbeszélgessünk a dolgokról és megállapodjunk valamiben, míg a másik felem látni sem kívánja őt többet.
A folyosóra érve, előveszem a táblagépemet, hogy az iskolahonlapján kutassak. A kérdésem egyszerű, milyen indokkal lehet leadni egy tárgyat, s mennyibe is fáj az nekem? Mikor kellő távolságba érek a teremtől, lelassítok, s meg is torpanok, hogy a keresgélés könnyedebben menjen. Éppen találok valami kiskaput, amikor valaki megragad és megszólít. Fejemet megemelem, de nem szólok. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, csak egy bólintással jelzem számára, hogy követem. A táblagépet becsúsztatom a táskámba, s megyek utána, bár a helyválasztása eléggé meglep.
- Most meg fogsz ölni? - nézek rá értetlenül, mikor hallom a zár kattanását. Kinézek-e belőle ilyesmit? Igazság szerint fogalmam sincsen. Talán igen. Hiszen nem tudhatom, hogy mi folyik most a fejében.
- Én komolyan nem tudtam, leadom, amint lehet, ígérem - már kezdem is a szabadkozást, hogy mentsem, amit lehet. Jobb a békesség, s hogy bizonyítsam is szavaimat, előveszem a táblagépet és az orra alá tolom. -  Látod, már találtam is utat hozzá, nem lesz gond - próbálok a lehető leglehengerlőbb mosolyommal nézni rá. Szelíd vagyok, nem akarok bajt. Csak az a baj, hogy így bezárva vele, sajnos az igazi gondolataim teljesen más vízre evez, ami sokkal intimebb, mint ez a mentegetőzés.




szeretettel


diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana x Kylian ❖ we'll meet again❖Hétf. Május 28, 2018 2:55 pm



anaise x kylian
A szerelem (...) biokémiai szempontból nem sokban különbözik attól, hogy megeszel egy nagy halom csokoládét.

- Tehát, Anyegin mindent elveszít, ami valójában fontos. És mi is az, ami valójában fontos? - teszem fel az órát lezáró kérdést. Végignézek a termen, és próbálok nem tudomást venni Róla. Arról az őzike szemű lányról, akivel pár éjszakával ezelőtt együtt mulattam el az időt. Anaise. Emlékszem a nevére. Emlékszem csókjának heves lágyságára, mellének puhaságára. Emlékszem mindenre, és ha eszembe jut, felkavarodik a gyomrom, amiért olyan maradéktalanul boldog voltam akkor. Átkozottul élveztem vele lenni. És a tény, hogy tanítanom kell, kimondottan sok kellemetlenséget okoz nekem. Ismét átfuttatom a pillantásom a hallgatókon; de megtapadok Anaise arcán. A szemem sarkából látom csupán, hogy egy szőke lány a levegőbe lendíti a kezét.
- Igen? - kérdezem, de nm nézek rá. Csak bámulom, hogy ez a nő a tollát rágcsálja.
- A szerelem - nyögi ki végül a szöszi, amikor rápillantok. Formás kis bige, húsos ajkakkal, és igéző szemekkel.
- Igen. A szerelem az, miss… - nem tudom a nevét, de örülnék, ha megtudnám.
- Arben. - javítja ki helyettem, én pedig rámosolygok.
- Nos, az órának vége, menjetek és szívjatok el egy cigit - engedem el őket ezekkel a szavakkal. A hallgatók fele csak mosolyog, mintha viccelnék, pedig nem. Én is éppen arra készülök, hogy végre kijuthassak innen, és elszívhassak egy cigarettát, de képtelen vagyok elindulni. Csak Ana-n járnak a gondolataim, meg azon, hogy remélem, nem lett belém reménytelenül szerelmes…
Megtámaszkodok az asztallapon és figyelem, ahogyan elhagyja a termet. Utána kellene mennem. Beszélnem kellene vele. Helene nem tudhatja meg, hogy volt valami köztünk, és az egyetem is bizonyára kirúgna, ha megtudnák, hogy viszonyom volt az egyik diákommal.
A lábaim nem engedelmeskednek az agyamban kiötlött “megállj” parancsnak. Táskámat az oldalamnak szorítva indulok meg, ki a teremből, egyenesen a folyosóra, hogy megtaláljam őt, és beszéljek vele. Ide-oda kapkodom a pillantásom, és próbálom megtalálni őt kétségbe esetten, a diákokkal megtömött folyosón. Túl sok a kiskapu, a választható lehetőség. Mi van, ha nem is emlékszik rám? Hogyha, csak egy férfi voltam neki, akivel elütötte az időt… hiszen ma reggelig ő is csupán egy lány volt nekem. Egy csaj, akivel el voltam. Nem emlékeztem a nevére, nem emlékeztem vele kapcsolatban semmire. A folyosóra érve lelassítom lépteim, és csupán a tekintetemmel keresem őt. A folyosón állva, várakozva pillantom meg, és rögtön odalépdelek hozzá, majd se szó, se beszéd megragadom a karját, és belenézek a szemébe.
- Gyere velem - mondom neki, s az egyik közeli mosdó felé kezdem húzni, ahová ha bejön velem magunkra kulcsolom az ajtót. Milyen szerencse, hogy van kulcsom a tanári wc-hez.


ne ölj meg


dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. May. 24.

Tartózkodási hely :
→marseille ←

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Ana x Kylian ❖ we'll meet again❖Hétf. Május 28, 2018 2:45 pm
Résztvevők: Anaise Delacroix & Kylian P. Girard
Helyszín: Egyetem folyosók, tanári mosdó
Szituáció: kellemetlen találkozás
Időpont: jelen
dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
8

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. May. 24.

Tartózkodási hely :
→marseille ←

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana x Kylian ❖ we'll meet again❖
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: