welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Shania Reeds
TémanyitásTárgy: Shania Reeds Szomb. Jún. 02, 2018 3:18 pm
Shania Reeds
Are you what you want to be  
Emily Didonato
28
Angol
Gazdag
London
1989. november 05.
hetero
egyedülálló

Egy life coachtól többnyire azt várják, hogy hiteles, összeszedett és megbízható legyen, némi empatikus készséggel megáldva. Illetve nem. Leginkább azt várják, hogy azonnal megmondja a tuti megoldást, amitől majd varázsütésre megváltozik minden, ritkán kezdjük a munkát valóban reális elvárásokkal, de visszatérve a mondandóm elejéhez: bármilyen furcsa, egészen sokszor sikerül ezt a benyomást keltenem.  Bár, nem feltétlenül az első mondattal.
- Én örökké fogok élni. – Így nyitottam példának okáért a pszichológia és retorika vizsgán – tíz perces beszédet kellett mondani, egy általunk választott témáról –, és hát pont olyan arckifejezésekkel találkoztam, mint amikre számítottam. A bal szélső fickó fel is jegyzett valamit a papírra, nagy eséllyel az, hogy máris megbuktam. Volt, aki mosolyogva fogadta, mintha csak egy zsenge viccet meséltem volna, mielőtt belekezdek a témába, egy másik nő pedig olyan elnéző és együttérző pillantásokat rebegtetett felém, mintha legalábbis az elmeosztályra készülődtem volna. Rajtam ne múljon, visszamosolyogtam rá. – Látom, nem hisznek nekem. Hiszen senki sem él örökké, ez csak az istenek és bizonyos hősök kiváltsága a különböző mítoszok és hitvilágok falain belül.
- De ha már előkerültek a falak, Isaac Newton azt mondja: Az emberek túl sok falat építenek és túl kevés hidat – folytattam magabiztosan, nem zavartattam magam a szkepticizmusuk miatt. – Egyszer valaki azt kérte tőlem, hogy gondoljak arra a személyre, aki a legfontosabb számomra. Kérem, kövessék Önök is a gondolatmenetet, hadd épüljön ezáltal közöttünk is egy híd most, ebben a pillanatban. Ha megvan, idézzenek fel egy kedves emléket, amit közösen éltek át vele. Nem kell nagy dolgokra gondolni, bármi lehet, egy séta, egy beszélgetés egy hangulatos kávézóban, vagy akár egy mondat, ami a megfelelő időben érkezett. Merüljenek bele ebbe az élménybe néhány pillanatig, talán míg befejezem ezt a mondatot - tartok egy kis szünetet. - Aztán képzeljék el, hogy az az ember, akivel mindezt megélték, meghal.
Ez a beszélgetés egyébként tényleg megtörtént, sosem felejtem el őt, aki annyira mélyre lopta magát a szívembe, hogy bármennyi év is telik el, az emléke szemernyit sem fakul. Szinte most is hallom a hangját, ahogy a szívdobbanásaimat kíséri.
- Elveszik-e az az élmény, amit vele töltöttünk? Elveszik-e az az érintés, csók vagy ölelés, amit általa éreztünk? Elvesznek-e a mozdulatai, a szavai, amiket valaha hozzánk intézett? Valóban nem léteznek többé? Nyomtalanul kitörlődnek belőlünk és a világból? Szerintem a hangsúly valójában inkább azon van, hogy Önök és én elfelejtjük-e.
Rövid csend. Alakul a helyzet, de még nem vettem meg őket.
- Most biztosan arra gondolnak, hogy sosem felejtik el azt a személyt, akire az előbb gondoltak, ugye? – próbáltam utat törni a rám szegeződő pillantások mögé.  Kíváncsi voltam, mit találhatok.
- Elhiszem Önöknek – mondtam szelíden, és megengedtem egy halvány mosolyt. – Mert a hangsúly nem a miérteken van, sokkal inkább a jól megválasztott hogyanokon. A lényeg, hogy hogyan éljünk, hogy ne feledjünk. – A válaszomat viszont már nem mondtam ki nekik, mert volt – van, de ez már túlságosan személyes ide.
- Az anyák nem halnak meg, csak nem látszanak, mondja Szabó Magda. A szeretteink nem halnak meg, csupán láthatatlanná válnak számunkra. Az a személy, akire az előbb gondoltam – és Önök is gondoltak – nem halt meg, csak épp láthatatlan. Nem fogjuk őt elfelejteni, akkor sem, ha már nem látszik majd, mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy bennünk élnek a mozdulatai, nap mint nap az ő szavait találjuk a szánkban, mert menthetetlenül benne ragadt a gondolataink burjánzó pókháló-rengetegében.
És ezzel el is érkezett a zárás. A falon kattogó óra is az utolsó perchez közeledett.
- Lev Tolsztoj azt mondja: A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja. Miért jelent számunkra mégis veszteséget a halál? Mert elkerülhetetlen változást okoz, de ugyanúgy ahogy valamit elvesz, kapunk is tőle. Hat ránk. Ahogy mi is hatunk a környezetünkre, megváltoztatjuk, következésképpen tovább élünk vele a halálunk után is – tettem le a kezemben szorongatott tollat, készen arra, hogy a következő mondat után le is lépjek az emelvényről.
- Elhiszik már, hogy örökké fogok élni?

Elárulom: végül nem húztak meg, de ennek még igazából semmi köze a coach képzéshez, a szüleim akarták, hogy diplomáciai szakon végezzek, hát megtettem, csak utána mozdultam ebbe az irányba, egy kicsit unalomból, de legnagyobb részt a kíváncsiság hajtott.
Nem tartom magam szokványos trainernek, nem szokásom betartani a rögzültnek hitt szabályokat, ezen általában meg is lepődnek, és kicsit talán ellent is mond a coaching és a pszichológia körüli nagyra fújt, szentséges elképzeléseknek, de nem is ezért csinálom, hanem mert érdekelnek az emberek. Aki pedig nem, azt egyszerűen szakmai okokra hivatkozva tovább küldöm máshoz.

De mielőtt még bárkivel is elhitetném, hogy mennyire „hiteles, összeszedett és megbízható” vagyok, jöjjön néhány fontos, de kevésbé nyilvános rólam, csak hogy kellően elbizonytalanítsalak.

❖Mióta szállodában lakom, azért mégsem alszom meztelenül. Nem mintha lenne benne bármi logika, ahogy abban sem, miért költöztem szállodába, mikor saját lakásom is van. Legalábbis nem olyan, amit bárki megértene. Egy ideje már Londonban élek, és ezúttal nagyon szeretnék kitartani a város mellett. Talán így próbálom meg becsapni magam, hogy ide-oda költözgetek benne.

❖Nagyon könnyen bele lehet rángatni bármibe, ami egy kicsit is izgalmasnak tűnik. Nem tudok egyedül lenni, így hát mindig úton vagyok, de a veszélyességi mutatóm kábé a nullához konvergál. Leginkább csak arra ügyelek, hogy a sajtó kimaradjon belőle.

❖Mindig a rossz férfiba szeretek bele. Olyasmi ez nálam, mint valami járulékos tartozék, megjavíthatatlan defekt, örökös konzekvencia. Huszonnyolc év alatt volt már időm megszokni, szóval nem is üldözöm, hagyom sodródni magam.

❖Apám politikai karrierje, bármennyire is tiltakozom ellene, hatással van rám. Hozzászoktam már, hogy időnként furcsábbnál furcsább megkeresések érkeznek, de így kerültem például a hatóság belső köreihez is. Legalábbis a bizalmat és az ajánlást bizonyára ez nyitotta meg felém.

❖A páciensek és a saját életem nyomán sok mindent láttam már, nem vagyok ijedős vagy megbotránkozó fajta. Egy dühkezelési problémákkal küzdő férfi arra is megtanított, miért jó, ha fizikailag is meg tudom védeni magam. Legalább minimális szinten.

❖Két dolog van, ami számomra különösen nehéz terep: egyik az autók – tudom, furcsán hangzik, jogsim is van, de nem szívesen ülök bele. Túl sok negatívat hoztak már az életembe. A másik a szűk terek. Kislányként asztmás voltam, ebből ugyan kigyógyultam, de a balesetem óta erős pszichés megterhelés esetén előfordul fulladás és oxigénhiány, ami ilyenkor a szokásos halálfélelemmel párosul. De ezt is megtanultam már kezelni. Nagyjából.
foglalkozás ❖ life coach, trainer  

hobbi ❖ minden érdekel, ami iránt fel tudod kelteni az érdeklődésem

becenév❖ Shan, Shay

Család ❖ Szülők: Barton és Diana Reeds.

Azt mondják, mindenkinek két élete van. A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van.

Frappáns, nem igaz? Néha még a praxisomban is bedobom, érdekes, hogy milyen hatással van az emberekre. Kiből milyen reakciót vált ki. Pedig nem igaz. Nekem ez már legalább a hatodik, ha jól számolom. Meglátjuk, eljutok-e a bűvös macska-avató határig.

De hogy a tárgyra térjek: diplomata családban nőttem fel. Négy év Norvégia. Négy Franciaország. Öt USA. Kettő Oroszország. Szerettem és gyűlöltem is egyszerre, beleértve a szüleimet, az örökös utazást, új iskolát, új embereket. Hozzászoktam az állandó változáshoz és a veszteséghez. Hisz’ nagyjából négy éves ciklusokban mindig mindet újra kezdtem. Új emberként, új lehetőségekkel, bármi történt is azelőtt, arról egyedül csak én tudtam, nem számított, mit tettem, vagy mit nem, jót, vagy rosszat… nem számított igazán semmi sem. Csak az adott pillanat. Az élet pedig olyan lett, mint egy különös játszótér, ahol semminek sincs igazán tétje, mert mindig van egy restart gomb, amit annyiszor nyomok meg, ahányszor csak akarok.

Talán ezért van, hogy semmiben sem tudok sokáig megmaradni, legyen az egy kapcsolat, vagy akár a saját lakásom. Állandó változásra van szükségem. Mást nem ismerek; és őszintén, már nem is biztos, hogy képes lennék megszokni. És mégis… néha ott lappang a bizonytalan sejtelem, hogy valahol mélyen és kimondatlanul talán mindennél jobban vágyom egy kis állandóságra, aminek még csak a nyomait sem találom sehol.

Mikor gyerek voltam, gyakran azt képzeltem, hogy mumus vagyok. Noha az emberek többsége egyáltalán nem kedveli a mumusokat, mások pedig csak álomként, vagy kísérteties jelenésként gondolnak rájuk. Általában szőrösnek és feketének ábrázolják őket, olyan gonoszkodóknak, akik a gyerekek ágya alá másznak; pedig a mumusok nem mindig ijesztőek. Én reggelente kócos vagyok, és fekete a kabátom, néha gonoszkodom is, de alapvetően nem vagyok rossz. Azt hiszem. Még csak jelenésnek sem mondanám magam, bár azon időnként elgondolkodom, vajon álmodik-e rólam valaki.
név ❖ kor ❖ multi
gazdag
avatar
Korom :
28

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
10

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Shania Reeds Csüt. Jún. 07, 2018 2:29 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Shania!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni (avatar+rang) utána pedig tiéd a játéktér!
Admin
avatar
Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Hozzászólások száma :
266

reagok :
192

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: