welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 8:31 am
Yesterday at 12:27 pm
Csüt. Aug. 16, 2018 11:52 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Dina Vincent, Fanny L. Bonnet, Henrik Morstad, Lorenzo Belbo, Mackenzie Poppy Clarke

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 2
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 45

Daniel Choi
TémanyitásTárgy: Daniel Choi Szomb. Jún. 02, 2018 11:08 pm
Choi "Daniel" Jong Soo
egy kellemes kis idézet
Kim Woo Bin
28
külföldi
dolgozó
Szöul
1989. július 16
hetero
tiltott

1989.július 16. 14:50, Szöul.
Egy gyermek sírt fel az imént, kikiáltva a világnak, hogy egy újabb élet vette kezdetét. Egy élet, melyben sokat kell szenvedni azon a bizonyos göröngyös úton, mire a talpa alatt kiegyenesedhetne a talaj. De ő csak reménykedik, hogy e családnak ahová került, ha vagyonbeli gazdagsága nem is, de szeretetbeli van. Hatalmas melegség árasztja el, ahogy édesanyja a karjaiba veszi, és a szívéhez húzza. Szinte érzi, ahogy a szeretet körül öleli, s egyfajta védőburkot biztosít neki. Anyja nyugtató hangja csakhamar elűzi a minden gondját, s már nem is zavarja az az erős fény és a gépek hangos sípolása. Csak Őt hallja senki mást. Pici szíve lassan megnyugszik, hangja elcsendesedik, szemeire csakhamar álom ül. Egy biztos érzés fogja el, amivel ő még csak először találkozik: "Haza tértem".

1993. április
Költözés, méghozzá nem is akárhova: Amerikába. Oda, abba a messzi országba, ahol a szülök, a jobb életet remélik. Folyamatosan szegényednek elfelé és legjobb kiútnak ezt látták. A kis négy éves Daniel persze ezt még nem értheti teljesen, ő csak igyekszik nem útban lenni a pakolásnál és csendben figyeli szorgoskodó édesanyját, és a telefonra ragadt édesapját, aki számára valami idegen nyelven beszél leszervezve mindent az újrakezdésükhöz. Legalábbis az anyja ezt mondta neki.

Május
Már megint ez a fura nyelv, amit az apja is használt, csak itt többen beszélik. Mindenhol sürgő forgó emberek, nagy hirdetőtáblák, felhőkarcolók. Ez viszont mégsem Szöul. Ez valami idegen város a számára, ahol érdekesebbnél érdekesebb embereket lát. A zene is egészen más, amit egy egy helyen elhaladva csapja meg a fülét. Nem tetszik neki ez a hely. Visszaakar menni a saját országába, ez itt nagyon nem jó. De kérdezte őt valaki? Csak drága Omma-ja nyugtatgatja, hogy minden rendben lesz, majd megszereti, csak még szoknia kell. A nyelvtől se kell félnie, mivel okos gyerek, hamar szót fog érteni a vele egykorúakkal.

1995. január 24.
Hazudtak neki. A legnagyobb bűn, amit egy gyerek ellen tehetsz, az az, ha hazudsz neki. S vele megtették, őt teljesen átvágták, azt mondták neki itt, majd minden helyre jön, itt nem lesz annyi gondjuk. Ő emlékszik, tisztán emlékszik erre. De az életük mégis romokban hever. A megálmodott fényűző vár helyett, holmi kőhalom, kedv, s öröm, mind eltűntek. S a fényűző birodalom helyét valami más vette át. Sötétség kora, az mi megkezdődött. Fájdalom, hangos ricsaj tölti be a teret, s egy gyermek halk zokogása, ahogy a sarokban meghúzódva, vékony kis takarója alatt várja ennek az egésznek a végét. Még levegőt is alig mer venni. Összeszorított szemmel igyekszik befogni a fülét és úgy igyekszik elszenderedni, hogy egy szebb világba csöppenhessen. Ez minden vágya, ám álma nem olyan kegyes. A várva várt szép mező helyén ugyanaz a kép lebeg, mit nap, mint nap lát, s már nem is tudja eldönteni, mi a jobb: az alvás, vagy az alvatlanság.

1998. november
Lebukott. Ma az egyik tanárnő meglátta őt, amint levette a felsőjét. Testnevelés órára szokás átöltözni váltóruhába, ám ő sosem a többiekkel szokott öltözni. Vagy bemegy az öltöző mosdójába és ott zárja magára az ajtót, míg átöltözik, vagy megvárja, míg kiürül az öltöző. A testnevelőnek sikerült azt beadnia, hogy túlzottan szégyenlős és rosszul érzi magát, mikor mások előtt kell öltöznie, így tőle megengedett, ha késik pár percet emiatt. Ám most helyettesítés van, s erről ő nem tudott. A többiek már rég bent voltak a terembe, mikor ő az épületbe lépet. Névsorolvasásnál ugyan szóltak a többiek, hogy Daniel még az öltözőbe van, de az okát senki se mondta meg. Ezért is nézett ki rá, hogy mi van vele. Rosszul van, vagy csak már most kezdi a lázadást. S pont akkor lépet be, mikor a felső lekerült róla, s Dan pont háttal állt az ajtónak, így a tanárnő elé tárva a hátának látványát. Mivel nem is lenne baj, ha nem lenne tele vágással, kék-zöld foltokkal, perzselés nyomokkal. A nő meg is akarta kérdezni tőle miért ilyen a háta, de a hangját meghallva rezzent össze és csak ijedten pislogott hátra. A nő feltette a kérdését, mire csak annyi választ kapott, hogy szerencsétlenül lépett otthon a lépcsőn és csak azon esett le a hátára borítva a forró vizet. Reménykedett, hogy a helyettes beveszi ezt a gyenge, betanult mantrát, de tévedett. Az tovább faggatta, mire ő csak ráordított és a cuccát összeszedve, sietett ki az épületből. ~Nem tudhatják meg...akkor elvisznek otthonról és ki fog vigyázni anyára, ki védi meg előle?~ motyogta magának egy biztos helyett keresve addig, míg el nem jön az az idő, hogy elmehessen a három éves húgáért, és ha nem is haza, de elvigye valahová, ahol meleg van és biztonságban vannak. Ez általában vagy egy olcsó kis éttermet, vagy egy könyvtárat jelentett. Ahol legalább nyugodtan megtudott tanulni és ahol végre nem kellett fázlódniuk. Aztán este még a sötétedés előtt haza kecmeregtek, s igyekezett mihamarabb elaltatnia a húgát, hogy ne lássa azt a borzamat, amit az apja művel. Legalább az ő álmai legyenek még édesek. Hiszen ki akarná látni, ahogy a részeg apja a bátyján tölti ki a haragját. Aki eredetileg az anyja lenne, de Dan nem bírja azt nézni, ahogy az anyja szenved, így inkább ő tartja magát és hagyja, hogy a férfi kiélje rajta összes beteges vágyát, ahogy azt már teszi három éve.  

2004
A filmekben minden szebb. A gimis éveket valahogy szebbnek képzelte el. Olyannak, mint amilyennek a filmekben mutatják őket. Csak, hogy ahhoz egy gonddal, kéne neki kevesebb, méghozzá az apja az a bizonyos gond. A helyzet mit sem változott. Azt hitte elég erős már ahhoz, hogy szembeszálljon vele. De rá kellett jönnie, hogy ha erősködik, annak valaki más issza meg a levét, ő pedig ezt nem akarja. Már lassan kilenc éve kell elviselnie szadista apját, kit már kedve sincs annak nevezni. Csak egy gusztustalan patkány, aki szereti kínozni családját. Danielen is nagy erőszeretettel használ kisebb tőröket, gyújtható dolgokat vagy néha erőszakot. Persze utóbbi inkább csak kisebb korába volt jellemző, manapság már nem szereti hagyni magát, hogy az apja ilyen mocskos dolgot tegyen, de néha nem tud mit tenni, az apja akarata erősebb, így még ritkábban, de van, hogy ilyen is előfordul.

Február
S a láng, mi oly meleget ad, úgy sebesíti meg az embert, pusztít és öl, nem válogat.
Utálja ez életét, ezt az egész borzalmat, amit az a mocsok művel. Azt, hogy ennyire tehetetlen, azt, hogy gyáva segítséget kérni. Utálja magát, ezt az egész kegyetlen hazug világot, a fent élő népet, kik jót szórakoznak rajta, mert ha nem már rég megsegítették volna. Utálja, hogy élnie kell ezekkel a tudatokkal, de kell, muszáj, nem adhatja fel. Nem! Nem engedheti meg magának, hiszen ott a húga és az anyja, ó az a beteg pára, ki erejét vesztetten nézi gyermekei szenvedését, és majd belebolondul abba a nagy fájdalomba, miközben ő is magát hibáztatja mondván, ő volt az a hülye, az a gyáva, aki nem vitte el a gyerekeket, messzebbre míg tehette, hogy óvó, biztonságot nyújtó helyre vigye őket, jobb életet teremtve neki. Volt lehetősége, de nem mert lépni, pedig még most is megtehetnék. Tehetnék, de ahhoz már túl gyenge.
Gyenge mindenhez, s egyre betegebb, ezért már alig tud besegíteni a kasszába. Csupán azt a pár dollárt dugdossa iszákos férje elől, amit annak a pár ruha megvarrásával keresett. Igyekszik, ő tényleg, hiszen majd megszakad a szíve, hacsak a fiára néz. Szegény mindig ő viszi el a balhét, s mellette még dolgozzon meg tanuljon, egy tizenöt évesnek elég kemény, hisz ezt így még egy felnőtt se bírná.

Este nyolc óra
Ma hamarabb haza engedték a melóból, bár neki nem nagyon volt kedve hazamenni. El is játszott a gondolattal, hogy inkább elmegy csámpázni, de aztán eszébe jutott az otthonülő, két madárcsontú, gyenge nő, akiket mégse hagyhat egyedül azzal az elmebeteg állattal. S milyen jól tette, hogy nem engedett a csábításnak.
Már az utcában járt, mikor megcsapta az orrát az tömény füst szag. Fel is kapta a fejét, hogy hátha látja honnan jön. A messzi távolban látott egy apró kis fénycsóvát, ami a környékükön volt. Először csak homlok ráncolva nézte, aztán csak elképedve jutott eszébe egy ember, akinek esetleg lehet köze ilyenhez: ~Apa...~ Fut, szalad, de reméli, rosszul gondolja, az ott nem az ő házuk és az apja még a kocsma pultot támasztja.
De fel kellett, adnia ezt a reményt, mert bizony, az ő házukat díszítik azok a nagy lángok. Amint a ház elé ért az apját pillantotta meg, ahogy egy üvegsört szorongatva a hóna alatt, köhögve tántorgott ki. ~Az a féreg még ilyenkor is, csak a piát menti~ morogva lökte félre és rohant be a két nőért. Mivel a húga a konyhába feküdt ájultan ezért őt vitte ki előbb a levegőre, de aztán vissza szaladt, hogy az emeleten ragadt édesanyját hozza ki. Nem volt egyszerű akkor már odafent közlekedni. Berúgta a szobaajtót, s maga a pokol tárult ki elé. Mindenhol csak a lángok vannak, az ágy széle is már kezdi átvenni, míg a rajta fekvő nő, a végzetét várja. Az utolsó pillanatban szenvedte le az ágyról. Vézna kis testében eltűnt az erő, mégis igyekezett megtartani a számára súlyos, ájult testet. Csak egy hajszálon múlt, hogy a fejére ne essen egy égő deszka.
Már éppen kijött a házból, mikor a kazán teljesen felrobbant. A nagy erő következtében bukott orra és csak könnyes szemmel figyelte a mellette heverő élettelen testet, ahogy a távolban megszólalt a sziréna. Ám a világ, szép lassan elsötétedett.

2017 nyara
-Daaaaan! - hallatszik a visítás, alighogy leszállt a gépről, s a húga már veti is magát a nyakába, hogy jó szorosan megölelje. - Úgy örülök, hogy végre itt vagy, hiányoztál. - vigyorogva szorongatja meg, nem is zavartatva magát. Csak úgy lóg a nyakába, szó szerint, hiszen a kis törpe alkatú, pici lány a 180 centis bátyját máshogy nem is érné el. - Te is hiányoztál Tökmag. - kuncogva szorongatja meg aztán, mint egy gyereket, a karjára veszi és kicipeli a csomagokkal együtt az autóhoz. - Mondd csak el nekem még egyszer, miért is lesz jobb itt kezdeni a tanári pályafutásom, mint otthon?
-Azért, mert Franciaország szebb és talán errefelé normálisabbak a diákok?
-Ezt most úgy mondod, mintha legalább tanár lennél...
-A kávézómba sok jár be, oké? Attól még tudok egyet, s mást...

foglalkozás ❖ Történelem és angol tanár  

hobbi ❖ boksz, személyi edző  

becenév❖ Dan, Danny

Család ❖ Régen minden rendben volt. Volt egy szerető családja, ám ez hat éves korában megváltozott. Szeretett anyja hamar feladta a harcot. az apját, meg a  sírba kívánná. Egyedül már csak drága húga maradt meg neki, aki mindennél fontosabb számára.
név ❖ kor ❖ multi
dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
Párizs, Franciaország

Hozzászólások száma :
4

reagok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Daniel Choi Vas. Jún. 03, 2018 3:19 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Daniel!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni (avatar+rang) utána pedig tiéd a játéktér!
Admin
avatar
Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Hozzászólások száma :
266

reagok :
192

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: