welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Caleb & Anaise
TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseSzer. Júl. 11, 2018 2:45 pm



to; Caleb


– De hát mindig így megy ez – tátott szájjal nézek a telefonom után. – Most mit izélsz? Lányok és fiúk együtt buliznak, annak mindig ilyen vége van… Te meg, ahányat felhozol összevissza, nehogy már azt mondd, hogy az én barátnőim nem elég jók neked… – felsóhajtok. Úgy érzem magam, mintha lemaradtam volna egy félidőről. Komolyan nem értem mi a fene történik, de egy biztos, hogy erre innom kell egy jó nagy kortyot.
– Basszus Caleb – nyúlok utána, ám hiába, otthagy, s meg sem áll az ablakig.
Sűrűn pislogva nézek rá. Nem értem, hogy mi történt, s mikor léptünk erre az útra. Az egyik pillanatban még esszük a pizzánkat, meg isszuk az italunkat, eltervezzük, hogy merre induljunk, a másikban meg itt ülök a kanapén és próbálom felvakarni az állam. WTF?
– Honey, nem bírlak követni – szólalok meg végül egy percnyi néma és kínkeserves kussolás után. – Úgy menekülsz előlem, mintha valami leprás lennék… tiszta feszült vagy, de miért? – lábaimat kihúzom magam alól, szépen, lassan lepakolom őket a földre, majd felegyenesedek és teszek néhány lépést felé.
– Miért csinálod ezt? – nyelek egy nagyobbat, s még mielőtt lehetősége lenne arra, hogy a széttárt karjait összezárja, még közelebb lépek és már ütközöm is neki a mellkasának. Illatát mélyen letüdőzöm, kezemmel végig simítok a mellizmán, majd felpillantok rá.
- Nem tudnád egy kicsikét elengedni magad? Csak egy picit… Kérlek - halk duruzsolás ez, a pia mindenkit bátrabbá tesz. Mindig itt leng körülöttünk, de soha nem volt ekkora robbanás. Nem is értem miért következett be, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok kimászni az ablakon. Maximum akkor szabadul meg tőlem, ha kipenderít.


diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseKedd Júl. 10, 2018 7:20 pm
Ez is egyike azoknak az estéknek, amik kisiklásra vannak ítéltetve. Már sok a pia, még több a félreértés, az egymás mellett elbeszélés, meg amit csak a józanabbak el tudnak képzelni. A mi kis „járgányunk” is kezdi egyre meredekebben venni a hajtűkanyarokat és bumm, előttünk a szalagkorlát, alattunk a gyilkos mélység.
- Vávávávárj már! A partyt épp csak felvetettem, te meg már valami meghódítani való bigéről zagyválsz… - felcsattanok, felháborodok, és még a másik telefonját is sikeresen kiverem a kezéből.
Álljunk már meg egy kibaszott pillanatra, húzzuk be azt a nyamvadt kéziféket, miért kell azonnal és egyből és faszságokat művelni? Veszek egy mély levegőt, majd még egyet, azután lassan fújom ki az elhasználódott oxigént. Kénytelen leszek kijózanodni, mielőtt a kanosságból állatság lesz és nem csak a telefon sínyli meg.
- Elment a kedvem ettől az egésztől. – szólalok meg, miközben a kis lakás azon ablakához sétálok, ami még nincs csumáig kinyitva.
Szükségem van a levegőre, a távolsága, bármire, ami megakadályozza a minket környékező katasztrófát. Tekintetemet a kinti világra szegezem, a bekúszó szellő jótékonyan mossa át a szoba fülledtségét. Megkönnyebbülhetnék, ahogyan az agyam tompasága tünedezni kezd, de az új hullámban rám törő éles, tiszta gondolatok kiakasztóak. Gondterhelt mozdulattal fésülöm át a kissé csapzott loboncot, azután visszafordulok bentre, pillantásom Ana-n állapodik meg.
- Mész vagy maradsz, a te dolgod. De előre szólok, ha itt maradsz, nem garantálhatom, hogy továbbra is csak a jófej szomszéd srác leszek. – nem kerülgethetem tovább a forró kását.
Senki sem profitál belőle, csupán itt kínlódunk a seveled-senélküledben, mindig épp egy hajszálnyira attól, amit akarnánk, de nincs merszünk hozzá.
- Tessék, kiterítettem a kártyáimat… - teszem még hozzá, karjaimat tehetetlenül tárom széjjel, végül leengedem őket.
Hát ennyi. Most vagy bankot robbantottam, vagy eláshatom magamat hat láb mélyre.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseKedd Jún. 26, 2018 8:30 pm



to; Caleb


–Szeretnél rendelkezni felettük? – teszem fel ártatlanságtól csillogó tekintettel a kérdést, míg arcomon játékos mosoly uralkodik. Megengedném neki. Igen. Ennyi ital után biztosan nem vernék rá a kezeire, sőt mi több… Még élvezném is, akármennyire is durva lenne. Csessze meg. Ital nélkül is rám törnek ilyesfajta gondolatok, ám az alkohol még inkább felerősíti ezt.
Nyújtozkodom, próbálok minél kényelmesebben elhelyezkedni, élvezni a kis csendünket, amíg lehet. Ám csengetnek, kopognak, ő pedig már ugrik is, mintha csak menekülni akarna.
Halkan sóhajtok, mikor Ő felpattan. Lábaimat magam alá húzom, s kissé előre dőlök, hogy töltsek magamnak még egy italt, míg ő rendezi a dolgokat. – Arról volt szó, hogy én hívlak meg – emelem az égre a tekintetemet. Nem vagyok olyasfajta, aki ellen van, ha a férfi fizet, ám, ha azt mondom, hogy én hívom meg, akkor szeretem betartani az ígéretemet.
Egy szalvétát megragadok, majd két szeletet egymásba hajtok, s úgy állok neki enni, mintha egy szendvicset ennék. Igyekszem, tényleg próbálkozom, hogy a legkulturáltabb formámat hozzam, de a potyogó tartalom és a paradicsomos szósz folyékony halmazállapotának köszönhetően, ez egy kissé nehézkes.
– Ha már ilyesfajta partit akarsz, miért nem csinálunk házibulit? – jobban preferálom az ilyesmit, mint a heringpartikat. Bár meg kell jegyeznem, hogy egy kissé rosszul érint az, hogy nem éri be velem… Úgy tűnik, Ő mégsem annyira élvezi az Én társaságomat, mint ez fordítva van. Kár.
– Melyik lánykát szeretnéd meghódítani? – veszem végül magamhoz a telefont, hogy egy üzenetben riadoztassak bár szaktársat. Tulajdonképpen kifejezetten nem érdekel, hogy melyikre megy rá, de azért hátha tudok neki valami olyan tanácsot adni, amivel nem fürdik be. Még, ha nem is fűlik ehhez a fogam. Ma valahogy másabbak a dolgok, mint általában. Mintha valami nem lenne a helyén, mintha az univerzum azt akarná, hogy inkább hagyjuk egymást a fenébe. Vagy csak Ő vágyik erre? Sokkal lazábban szokott viselkedni, ugratható és még replikázik is. De most.. Vajon ennyire benne lenne még a professzoros kalandom? Vagy valami teljesen más változott? Bárcsak tudnék olvasni benne..
–Akkor ühm, öltözzek? – teszem fel bizonytalanul a kérdést. Ha végig nézek magamon nem éppen bulizáshoz készültem, ugyanakkor ruházatom teljesen tükrözi a zavart és értetlen hangulatomat. Itthonra ez pont megfelelő hacuka.

diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseHétf. Jún. 25, 2018 5:23 pm
Szabad vagyok. Mégis börtönbe zár a kimondatlan, tömlöcöm az elérhetetlen és benne börtönőröm Ő. Minél több alkohol kerül a szervezetembe, annál inkább kiéleződik ez a szedett-vedett nyomorúság, ami a kettőnk kapcsolatára olyan ostobán jellemző. Ha csak kimondanánk. Ha egybefonódnánk. Ha öröm lenne a rabság üröm helyett.
Ha… ha… ha…
Túl sok a ha, túl sok a bizonytalanság, túl sok a vodka és egyre kevesebb az önfegyelem. A lány mindenegyes mozdulata, a szavai, a közel-távolsága, olyan próbák elé állítanak, amiket nem tudtam, hogy meg kéne oldanom. Eszemben sem, álmomban sem, a gatyámban sajgó ágyékomban sem.
- Jó, hát a te pénzed, az a te pénzed. És igazad van, a te cicid is a te cicid, nem rendelkezem kebleid halma fölött. – biccentek egyet, majd még egyet, megerősítve az előző biccentés fontosságát.
Azután elhallgatok, mámoros csókot váltva a vodkás üveg szájával, míg szabad kezem (jobbom, balom, ki tudja már?), laza nyugalommal pihen Ana térdein. Akkor sem rezzenek bele, mikor a két pohár utáni bugyitlanság lehetőségét fejtegeti… nem én. Kicsit sem. Pfff, kemény vagyok. Szó szerint és átvitt értelemben is. Banyek.
Ennek okán pozíciót váltok, takarva a takarnivalót, palástolva a lényeget, kergetve a józanságom utóját.
- Együnk. Jöhetne már a… - be sem fejezem a mondatot, csöngetnek, kopognak a lakás ajtaján, én pedig kapok az alkalmon és odamanőverezek.
Helló-szia-mennyilesz-tartsdmegazapót-köszi két perc után, kezemben a pizzás dobozzal és annak ínycsiklandozó tartalmával fordulok Anaise felé.
- Győzelem! – mutatom fel az eleséget, és a kis asztalkára helyezem az ételt.
Ezután valószínűleg a lehető legsnasszabb módon elkövetett evészet következik, már amennyire a kapatos falásroham snassznak titulálható.
Nyamm. Hamm. Nyammmmmmmmmmmmmm. A szósz szexin csorran végig az államon, amit annál is szexibben letörlök… Szalvétával. Bizony.
- És kettesben megyünk, vagy hívjak pár havert? Te is riadóztathatnád a barátnőket és máris kész a party. A srácok úgyis rágják már a fülemet érte. – szólalok meg két falat között, teljesen ártatlanul.
Noha azért a felvetésembe némi hátsó szándék is vegyül. Mondjuk az, hogyha többen vagyunk, talán nem fog állandóan azon járni az eszem, hogy mit és hogyan tennék egy bizonyos valakivel.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseSzer. Jún. 13, 2018 8:55 pm



to; Caleb


– Amit mondani szeretnél – nézek rá komolyan. – Mióta akarsz az én fülemnek hízelegni? Jobban szeretem, amikor önmagad adod – úúú, ez de rosszul hangzik, még akkor is, ha igaz. Nem szeretem, ha játszanak a szavakkal, csak azért, hogy jót tegyenek nekem. Én is egyenes ember vagyok, s ugyanezt várom el másoktól is. Főleg Tőle. Még akkor is, ha esetleg fájni fog és menekülőre fogom. Úgysem bírom ki nélküle fél óránál tovább. Túlságosan ráakaszkodtam ahhoz, hogy le tudjon rázni.
– Háááát, akkor fenékig – koccintom vele össze a poharamat, ám mielőtt beleinnék az italba, gyanúsan méregetni kezdem őt. A felsorolása egy kissé, hmm nem is tudom jól megfogalmazni, hogy milyenre sikeredett. Igyunk, együnk, simuljunk, bújjunk, vetkőzzünk és tegyük valami olyant, amit nem lenne szabad. Én ebbe is kiegyeznék, de vajon ő? Csessze meg, miket gondolok, hess hess ezt nem szabad.
– Miért kapargatnád a pénzt? – elhúzom a számat. – Mindig elfelejted, hogy nekem van…. – felsóhajtok. – A cicimet meg ki kell érdemelni – nézek rá komolyan. Nem mutogatom én csak úgy mindenkinek. Ahhoz nagyon elázott állapotra van szükség, s ez még nem az. Jut is eszembe, töltök gyorsan, hogy utolérhessem a férfiembert, aki már ki tudja, hányadikat hörpinti fel.
– Nekem megfelel, ha kimozdulunk, ránk fér – csusszanok mellé úgy, hogy minden felesleges levegőt kiszorítok kettőnk közül. Lábaimat átvetem az övéin, s hanyagul hátra dőlök, így a hátamat a karfa támasztja meg.
– Csak együnk előtte, különben két pohár múlva bugyiban fogok le-fel járkálni… És még ki tudja mit mást művelek – nyújtózkodom, ügyelve arra, hogy ne rúgjam őt meg. Mással nem tudnék így viselkedni, ő az egyetlen, aki mellett igazi énem meg mer mutatkozni. S ezért nem tudok elég hálás lenni neki.


diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseSzer. Jún. 13, 2018 8:19 pm
Az ital hamarabb a fejemnek megy, mint azt gondoltam volna, s ugyan ez még nem a világ vége, de erőteljesen árnyékát veti a helyzetünkre a katasztrófa gomolyfellege. Az sem teszi egyszerűvé a szituációt, hogy AnaisE most nagyon is a szokásos önmaga, és jön és bújik és hízeleg és bassza meg. Bassza meg egyszeresen, többszörösen, mindenhogyszorosan, noha ezen a ponton már nekem kéne baszogatnom, mégsem teszem. Anyám – nyugodjék békében -, amíg tudott tisztességes embernek nevelt, apám pedig kifejezetten pontosan követte a kitaposott utat ezen a téren.
- Azt mondjam, amit gondolok, vagy azt mondjam, amit hallani szeretnél? – nem nézek a lányra, helyette inkább az üveg alját szuggerálom, s a kérdést követően újabb kortynyi alkohol landol a gyomromban.
Szinte nevetséges ez a filozofikus hangnem, meg a forró kása kerülgetése. Talán csak közölnöm kéne vele a frankót, azután jól van, azután lesz, ami lesz. Közhely, közhely, közhely. Gyorsan döntök, nem hagyom szóhoz jutni, sebtében tovaterelem a figyelmet a kérdésemről.
- Maradj csak, iszunk, eszünk, basz…bulizunk egyet, jó lesz. – rámosolygok szívmelengetően, mind a 96 fogammal, és megpaskolom a combját.
Ó, azt a feszeset, rágjam meg a húsát.
Élő példája lehetnék a báránybőrbe bújt farkasnak, de nem az vagyok, sokkal jobban illenék rám a barát bőrbe bújt lúzer, akit ott és úgy használnak ki, ahogy csak bírnak, mert az a fene jó szíve és a töketlensége. Na, az.
- Nyílt egy új hely, nem is olyan messze innét. Én összekaparom a belépő árát, te meg megmutatom a cickóidat és asszem akkor ingyen beengednek. Rá rá, hajrá, csapat! – koccintok poharat a lányéhoz, feltéve, ha az a kezében van, ellenkező esetben pacsiban részesül, ezúttal tenyértájékon.
A testtapogatást óránként egy intimebb testrészre kell beosztanom és kábé két pillanattal ezelőtt esett áldozatomul a combja. A segge maradjon a táncparkettre, meg két löket vodka utánra.
- De, nyitott vagyok még az ötletekre, ne kímélj. – teszem hozzá.
Meg mosolygok. És minden fasza.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseSzomb. Jún. 09, 2018 11:56 am



to; Caleb


Cuppogok neki párat, mintha puszikat dobálnék neki, ahogy összefogja az arcomat, hogy kacsacsőrű emlős képére formáljon. Nekem ez vicces, szeretek vele bohókás lenni és nem törődni azzal, hogy ez mennyire komoly vagy nem. Eddig úgy vettem észre, hogy neki sincsen problémája ezzel, ám szavai egy kissé meglepnek.
– Ugyan –halkan felnevetek, miután a számat kicsit megtornáztatom, hogy a zsibbadás, melyet a fogása okozott elmúljon. Elmerülök szemének tengerében, s arra a pillanatra érzem, hogy gyomrom kavarog egy kicsit. Már többször elkapott ez az érzés, de soha nem adok neki nagyobb teret. Nem szabad. Azonban van bennem egy kis ördög, van valami, ami mindenáron húzni szeretné őt, ami nélkül nem érezném teljes egésznek azt, amink van. Mert van valamink, csak nem törődünk vele, szerencsére. – Tudom, hogy élvezed ám – szemöldökömet játékosan megvonogatom, s mielőtt felegyenesednék, nem törődve a figyelmeztetésével, nyomok egy cuppanósat az arcára. – Ne legyél ilyen fába szorult kukacjancsi, nem áll jól – nyújtom át neki végül az üveget, majd megszerzem a poharamat, hogy igyak egy nagyobbacska kortyot én is.
– Egészségedre Honey – mosolygok rá, majd bevetődök mellé a kanapéra. – Nézünk valamit, vagy ha megjött a pizza markoljam fel a felét és hagyjalak itt? – lehet, mondom, csak lehet, hogy megtenném, ha ezt kérné. Nem szeretem, ha morog vagy magába fordul, olyankor nem tudok mit kezdeni a helyzetekkel. Én alapvetően a rosszban is a jót keresem, pörgök, mint a duracell elem. Persze vannak rossz napjaim, de akkor inkább elzárkózom a tőle elcsent itallal vagy édességgel, a szobám sarkába a paplan alá. – De nekem az is jó, ha csak ülünk itt, megisszuk az italunkat, aztán rád dőlök és te vigyázol rám, ahogy szoktál - csillogó, nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Megesett már, hogy elaludtam itt és sose rakott ki. Ezért pedig hálás vagyok, nem is tudja, hogy mennyire. – Vaaagy, a kár el is mehetünk valahova – csak szórom, ami eszembe jut, annak érdekében, hogy ne az az opció valósuljon meg, hogy elküld. Most vele akarok lenni, még ha ez esetlegesen terhet is jelent számára. Tudhatja már, hogy nem tágítok egyszerűen, maximum, ha megjelenik egy bigéje. De jelenleg az is sanszos, hogy elküldeném őt melegebb éghajlatra. Mára Caleb az enyém, ha akarja, ha nem.

diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseCsüt. Jún. 07, 2018 7:06 pm
A bizonytalansága ugyan lágyan, de acélbetétes bakanccsal rúg mellkason, amitől akaratlanul is visszakozom. Nem kéne, hogy érdekeljen, nem kéne, hogy ennyire hatással legyen rám az, miként, milyen módon és szinten óhajtja a kapcsolatát kezelni a proffeszorral, mégis… belekeveredtem és felkavar.
Most egyszerűen nem tudja.
Ha belegebedek sem fogja most tudni. Talán később sem, s ha valami okán dűlőre is jut, mi garantálja a sértetlenségemet? Azt, hogy képes leszek vissza sem nézve elsétálni? Anával szinkronban fújtatok, majd megingatom a fejemet, részemről egyelőre lezártnak tekintem a témát. Ahogy elnézem, a lány sem óhajtja tovább firtatni az egyéjszakásának és a következményeinek az elemzését, helyette ablak iránt veszi az útját. Ahogy jött, úgy távozik, én pedig vízszintbe helyezem habtestemet, felkészülve az áldásos öntudatlanságra.
Mindhiába.
Percekkel később visszatér az ördögfióka, és bár tüntetően szorítanám a szemhéjaimat, a hangja, meg ügyködésének zajai felráznak.
- Mintha az előbb azt fejtegettük volna mennyire nem jó, ha iszol. Nem vállalok semmiért felelősséget… - jelentem ki komolyan, kissé szekírozva a másikat, azután kiülök az ágy szélére, onnan tartom szemmel őt.
Persze, mint oly sokszor, most is mintha a falnak beszélnél, a szavaim egyik fülén be, a másikon ki, cserébe viszont hízeleg és dörgölőzik, mint bármelyik jólnevelt kismacska tenné.
Sóhajtanék, de elnyomom magamban a megadásnak nyilvánvaló jelét, helyette elmarkolom gyengéden az arcát, épp csak annyira nyomva össze a pofazacskóit, hogy a szája csűcsörbe ugorjon.
- A tűzzel játszol, Delacroix, és fogalmad sincsen, mennyire közel állsz ahhoz, hogy elemésszen. – tekintetem az övébe kapcsolódik, egy múló, szívdobbanásnyi pillanatig tart az egész, végül elengedem.
El is húzódom tőle, kérdésére válaszul pedig megszerzem és meghúzom a vodkás butykost. Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni.
- Egészségedre, Kicsi! – emelem tósztra a poharat, üveget, visszarázódva a szokásos énemhez.
Veszélyes az önzőség, a féltékenység, a birtoklási vágy. Olyan utakra terelnek, amiket nem biztos, hogy ép ésszel végigjárhatok. Még érte sem.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseSzer. Jún. 06, 2018 12:01 pm



to; Caleb


Jobb is, hogy nem áll neki az apai szigornak. Először is fura lenne, mert ha belegondolok, hogy nem egyszer miféle álmom volt vele, akkor ez a dolog eléggé morbid. Másfelől pedig, nem bírnám ki nevetés nélkül. Jó ez így. Ő a legfontosabb férfi az életemben ez tagadhatatlan, s nem szeretnék összebalhézni vele senki miatt.
- Már rajta vagyok az ügyön, hogy ne kelljen az óráira mennem – szemeimet az égre emelem. Ennél többet vártam, mondjuk azt, hogy azt reméltem, jobban átérzi a helyzetemet. De hát hiába. – De érted, akkor elbukom azt a kijelentést hogyha te tudod, akkor nekem ez semmiség… – elhúzom a számat. Nem rémlik, teljesen kiesett ez a rész, még a napját sem tudom belőni, mikor volt. Azt hiszem, el kellene kezdenem összeszedni magam.
– Ja hát már én is tudom… Közölte – az arcomra egy grimasz ül. – Szerintem azt hitte, hogy szerelmetes kislány módjára követni fogom és innentől a szobám fala is vele lesz kitapétázva – röhögnöm kell, pedig felháborít a dolog. Egy nő miért nem feküdhet le úgy valakivel, hogy utána ne higgyék róla azt, hogy többet akar? Bezzeg a férfiak…
- Mi van? – kerekednek el a szemeim. - Most ugye csak szórakozol velem? – hangomban kevéske felháborodást lehet felfedezni. Nem hiszem el, hogy képes ilyesmit kérdezni. Miért jelentene többet? A feltételezése sértő, hiszen az általa megosztott információk fényében, még inkább szégyellni valónak gondolom ezt az egész helyzetet.
- Most… egyszerűen… nem tudom – fújtatok egyet, s iszom a nekem szánt italbból. Ez túl gyenge, nem fog segíteni, nem fog felejtést elhozni. Nekem pedig jelenleg az kellene. Ezért felpattanok, s se szó. se beszéd, kimászok azon az ablakon, amin bejöttem. Eltelik pár perc, mire visszatérek, kezemben egy üveg vodkával és levágom Caleb elé a pultra..
– Ez menni fog a pizzához – nézek fel rá, még mindig morgó kis cicaként, majd a másik kezemben lévő epres löttyöt is a pultra pakolom. – Ez meg segít, hogy ne egyből ájuljak be – s már nyúlok is egy karcsúbb, hosszúkás pohár után, hogy elkészítsem a vodkás-epres nedűt, amiben első körben az eper van többségben, de ismerve magamat a végén már a vodka lesz fölényben. – Kérsz? – simulok hozzá negédesen, mintha az előbbi ki morgásom, már el is illant volna. Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Egyik pillanatban még megtudnám folytatni őt egy kanál vízben, a másik pillanatban meg lennék a víz, ami az életét menti.. Remélem lassan már megszokja és beletanul abba, hogyan kezelje az ilyesmit.

diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseKedd Jún. 05, 2018 9:08 pm
A szokásos semmittevés és egymás agyának törvényszerű húzása nagyon gyorsan, nagyon érdekes fordulatokat látszik venni. Ana tovább pörög az irodalom óra kérdésén, nem beszélve a professzor személyéről, illetve annak rejtélyéről és valahogy egyre kevésbé van kedvem a négysajtos pizzámhoz.
Ciccentek egyet elégedetlenkedve, azután a térdeimre könyökölök, fejemet oldalvást a lány felé fordítva. Barát vagyok, legjobb haver, ügyeletes ezermester, most meg már pótapa? Ez valami újabb zóna lehet, amit csupa kivételes emberek érhetnek el, csupa kivételes leányzóknál. A probléma abban gyökerezik, hogy a tisztes szülőatyák nem állnak le azon agyalni, miként és mennyire intenzíven tennék magukévá a mit sem sejtő lányukat. Haszontalan „nevelőapa” vagyok…
- Nincs ezen mit sugdosni. Másfél üveg fehérbor után úgy érezted, ha engem tanársegédként alkalmaz az egyetem irodalomszakon, akkor neked az kisujjból kirázva menni fog. És felvetted plusz tárgyként. – vállat vonok, ennyi a történet, nem több.
Semmi egyéb, pusztán egy borgőzős éjszaka ostobaságának még ostobább végkifejlete. Erre már kénytelen vagyok halántékon dörgölni magamat, majd a lehető legkifejezőbb grimaszokkal a másik tudomására juttatni, mennyire leterhel a helyzetünk.
- Nem atyáskodom feletted, Ana. Ezt a szerepet passzolom. – csapok a combjaimra, és a lendületből nem veszítvén felemelkedem az ágyról.
Muszáj lemozognom a feszkót, ha most egy helyben ragadok, olyan is bekövetkezhet, aminek nem kéne. Később sem. Soha sem. Tipródásomat egy sóhajjal zárom, és – mivel még mindig egy garzonról beszélünk -, a hűtőmhöz slisszanok, a fagyasztóból valami alkoholos jóságot varázsolva elő. A szekrényből poharakat szedek ki, és töltöm teli őket rögvest a nedűvel.
- Nem tudom egyébként miért problémázol ezen. Le is adhatod az óráját, ami pedig a dugást illeti, szerintem ő sem fogja reklámozni, hogy diákokat cuccolgat. Arról nem beszélve… - itt elhallgatok, nem tudom mennyire kéne erről beszélnem, meddig mehetek el, de barátként jobb nem cserbenhagyni a másikat.
- Hogy úgy tudom, van valakije. – ezzel zárom a fene nagy közlendőmet, megkoronázva a hangulatot a pia kelleténél gyorsabb felhörpintésével.
Némi kulturált krákogást követően újratöltöm a poharamat, pillantásom pedig Anais-ra szegezem, inkább csak kutatóan, a reakcióját lesve, mintsem áthatóan, bármi egyebet szuggerálva.
- Vagy az az egy alkalom többet jelent már az infók fényében? – teszem fel a végső puhatolózós kérdést.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseHétf. Jún. 04, 2018 8:35 pm



to; Caleb


– Tudom, hogy titkon örülsz nekem – nyújtom ki rá a nyelvemet, annak ellenére, hogy ezt nem láthatja. A feneke pedig nem biztos, hogy annyira értékeli ezt a mozzanatot, bár… Hagyjuk. Átkozottul jól fest hátulról… Hagyjuk. Vissza az eredeti koncepcióhoz.
Nyújtózkodom, csontot ropogtatok, szelíden próbálok közelíteni. Tudom, hogy morcos, ha felkel, ha felébresztik, ezért nem az öleléssel, a hízelgéssel próbálkozom, hanem azzal, ami a férfiak szívéhez állítólag a legrövidebb út. A hasával. Önös érdek csak annyi van emögött, hogy éhes vagyok, de most tényleg az Ő érdekeit nézem..
– Majd én kicsengetem az árát – a szemeimet az égre emelem. Tudom, hogy élősködő vagyok a szemében, de azért van bennem annyi tartás, hogyha már kitalálom a dolgot, akkor fizessek. Ennyire csóró nem vagyok. Sőt… – Milyen legyen? – előszedem a telefonomat, hogy egy applikáció segítségével kiválasszam, amire szükségünk van. Felesbe, az egyik része az övé a másik az enyém. Mert ismerem már magunkat annyira, hogy biztosan nem akarunk ugyanolyant enni.
S jön a csend. Úgy érzem, mintha hidegzuhanyt öntöttem volna rá. Az arca változik, eddig sem volt derűs, de most, hogy eljutnak hozzá az információk, úgy látom, mintha még komorabb lenne. Lehet, hogy jobb lett volna, ha magamban tartom ezt, esetleg máshogy körítem? Egyáltalán van ennek megfelelő körítése?
– Hát mondjuk először is megsúghatnád, hogy a fenébe kerültem irodalom órára – gyanúsan méregetni kezdem. Próbálom a viccesebb felét megragadni a dolognak, de látva őt, tudom, hogy vissza kell vennem. Én komolyan nem értem, ha én vettem fel az biztosan nem józan állapotban sikerült. De valamiért van egy olyan halovány sejtésem, hogy benne van az Ő keze is.
– Aztán utána jöhet az apai fejmosás is, elviselem tényleg - szende mosolyra húzódik a szám, aztán úgy helyezkedem, hogy egész testemmel felé forduljak. Lábaimat magam alá gyűrőm és nézem az arcát. Érdekel a véleménye, nem a megjátszott, az elnyomott, hanem az igazi, akármennyire is fájdalmas lesz. – De tartsuk szem előtt, hogy azt sem tudtam ki az! – még mielőtt belekezdene, szeretném emlékeztetni erre. Ha tudtam volna, akkor messzire menekülök, de így.. Belesétáltam egy olyan csapdába, melyről azt sem tudtam, hogy előttem van.

diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseHétf. Jún. 04, 2018 8:10 pm
Úgy kérdez, mintha a válaszom bármit is számítana. Elmenjen-e? Megtenné, ha valóban erre kérném? S egyáltalán, el fog-e jönni az a pont, hogy ténylegesen erre vetemedek? Két éve ismerem, de másfél éve biztosan, jóban-rosszban, majd még rosszabban és azon át is, ez alatt egyszer nem sikerült szívből meg igazán leráznom. Nem hibáztatom, a makacssága alá szinte önszorgalomból adta a lovat az áldott szívem… Mondjuk ki egyenesen, elkapattam a leányzót.
- Ha eddig nem vitt másfelé a lábad, most már útra ne kapj. – a szemeimet forgatom, noha háttal állok neki, így bosszúsnak tetsző grimaszomban mindössze a konyhaablak gyönyörködhet.
Szavaimat csönd követi, az a laza, hétköznapi, nincs benne semmi drámaiság, semmi feszültséget keltő jelentőségteljesség. Hallgatok, mert egyelőre nincs mondanivalóm, mert még a délutáni álom ott kódorog a fejemben, és egy csésze kávéval kevesebb türelem szorult belém. Ennek fényében ügyködöm, vizet töltök, kávét darálok, éberséget gyűjtök. Persze, nem kell félteni Anais-t sem, helyettem is tehetségesen pazarolja az oxigént, szavai egyre jobban megragadnak, nem sokáig játszom az egyik fülemen be, a másikon kint velük.
- Ez mit takar? Te rendeled és te fizetsz érte vagy te rendeled meg, de az én tárcám bánja majd? – ezúttal felé fordulok, úgy teszem fel a kérdést, bár lehet feleslegesen.
Kettőnk közül, tízből tíz esetben a macsek rabol rá a kajámra és nem fordítva. Illetve… nem hazudok, ettem már a főztjéből és bizton állíthatom, a legszadistább szadista sem lenne képes olyan fájdalmat okozni nekem, amit Anais ne okozott volna már egyetlen omlettjével. Mielőtt az emlékek kikészítenék a gyomromat, gyorsan elhessegetem őket magamtól, és Ana is tovább beszél.
Csönd.
Ez már a teátrálisabbak egyike.
Nagyokat pislogok, úgy tátogva, mint valami szerencsétlen hal a helyi nagyvagányok sporthorgász versenyén. Mire szóhoz jutnék, a kávéfőző sípolása szakít félbe, ezzell némi időt nyerek. Bögre, kávé, cukor, tejszín. A kis kanál ütemes, idegtépő kótogása a kerámián.
- Az irodalom proffal. Te meg Girard prof. – akárhogy variálom, sehogy nem hangzik jól, jobban bántja a fülemet, mint a kanál kótogás, mint a lány nemtörődöm nevetése, mint… bármi más.
Belekortyolok a kávémba, majd a bögre a kis konyhapulton köt ki, én pedig nekirugaszkodva az ágyhoz sétálok. Egyszoba-konyhás garzon, nem nagy attrakció, főleg nem két méterhez közeli magassággal, rugólábakkal.
- Mit szeretnél, mit mondjak erre? – a zsigerből jövő ötleteimnek valószínűleg nem örülne.
S azokat talán én sem akarom beismerni magamnak, nem hogy még neki.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
9

reagok :
6

Csatlakoztam :
2018. Jun. 03.

Korom :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & AnaiseVas. Jún. 03, 2018 10:19 pm



to; Caleb


Úgy nyúlok el a kanapé puha, s szinte ölelő kényelmében, mint egy orrát fennhordó kiscica. Csontjaim halk roppanással ugranak helyükre, s jelzik a házigazdának, hogy a lusta dög, ki megzavarta idilli pihenését, megmoccant. Fejem félig lelóg, s egy tincsemet csavargatom, míg a konyhapultnál szorgoskodót nézem.
– Elmenjek? – teszem fel a kérdést olyan egyszerűen, mint ahogy az ablakon keresztül bemásztam úgy húsz perccel ezelőtt. Ő éppen szundított vagy csak halottnak tettette magát, hogy megússza az aktuális hülyeségemet. De ez nem tántorított el, orvul felébresztettem. Tudom, az illő az lett volna, hogy mikor megláttam, hogy szét van terülve az ágyon, akkor ugyanazzal a kecses mozgással távozom, mint amivel érkeztem, de unatkoztam. Így inkább azt választottam, hogy „véletlenül” neki álltam ugrálni az ágyon. Nyilván ennél még az odabújós, édesgetős jelenet is sokkal jobb lett volna, de őszintén? Nem olyan biztos az, hogy az a megfelelően sül el. Bár, kinek mi a megfelelő a sztoriban, nem igaz?
Nézem őt. Háttal van, mégis úgy érzem, mintha égetne a tekintete. Talán kávét készít, esetleg mérget kever, amit lenyom a torkomon, nem tudom, valahogy nem érdekel. Nem érzek bűntudatot. Szeretek nála, vele lebzselni. Szeretem, hogy nem dobott még ki, maximum erőteljesen célzott arra, hogy takarodjak, mert van jobb dolga is. Tudom, hogy néha sok vagyok, kezelhetetlen és ragaszkodó, mégsem emlékszem arra, hogy fél óránál tovább lett volna közöttünk mosoly szünet.
– Mi lenne, ha rendelnék pizzát? – békítő ajánlat? Igen. Mert főzni hiába tudok, most annyira nincs kedvem. Meg mielőtt bementem a szobába, megnéztem a hűtője tartalmát és jelenleg nincsenek benne megfelelő alapanyagok. Vásárolni? Nem. Ahhoz ez a nap nem a legmegfelelőbb. Lustulni akarok, kikészíteni az idegeit, nézni valamit, esetleg bulizni, vagy tudom is én, csak ne kelljen azzal foglalkoznom, ami a falon túl vár. Tanulás, beadandók, ezernyi kérdés, amelyre nincs magyarázat, ja és egy új felfedezés, amiről még Ő sem tud.
- Emlékszel a srácra, akiről meséltem? Tudod, a szemeszter kezdése előtti héten a buli, akit reggel otthagytam… – nem olyan gyakori, hogy én valakivel ágytornát játszom, ezért kénytelen lesz emlékezni. Bár, ha nem az sem baj. Végül is a lényeg csak ezután jön. – Ő az irodalom tanárom…. – abbahagyom a hajcsavargatást és lassan felülök. – Ne nézz így, engem is meglepett… Mármint érted.. Én mi a fenét keresek egyáltalán irodalom órán!? – elnevetem magamat. Nyilván nem ez itt az igazi probléma, hanem a másik nagyon fontos kis részlet. Lefeküdtem a tanárommal és fogalmam sincsen, hogy miképpen keveredek ki ebből.

diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Caleb & AnaiseVas. Jún. 03, 2018 10:18 pm
Játékosok: Caleb Marseau & Anaise Delacroix
Helyszín: Caleb lakása
Szituáció: Anaise bepofátlankodik Calebhez
diák
Online

avatar
Hozzászólások száma :
22

reagok :
13

Csatlakoztam :
2018. May. 19.

Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Caleb & Anaise
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: