welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Alexander Whitemore
TémanyitásTárgy: Alexander WhitemoreSzer. Jún. 06, 2018 9:30 pm
Alexander Whitemore
“Amíg veled össze nem hozott a sors, hiába éltem. Rideg és örömtelen volt a világ, és szívem, amelyben tágas hely volt sok vendég számára, rideg és magányos maradt a házi tűzhely melege nélkül. Nagy szükségem volt rá, és nem látszott elérhetetlen álomnak, hogy az az egyszerű öröm, amiből mindenkinek kijut, amit az egész emberiség élvez szerte a világon, hozzám is elérjen valamilyen formában. (...) Ezért vontalak a szívemre (...), ezért zártalak oda be, és azt hittem, meg tudsz melegedni a tűznél, amit te gyújtottál benne.
Grant Gustin
21
Angol
Diák
London
szül. idő
Hetero
Egyedülálló
Sietősen teszem egymás elé a lábaimat, de még ez is nagyon lassúnak tűnik. Nem szeretek késni. Mindig pontos vagyok, és azt is hasznosnak találom, ha más sem késik, amikor velem találkozik. Nem a tíz perces késésekre gondolok, habár azért már az is valami rossz érzéssel tőlt el, ha én egy megbeszélt időpontban várom valakire, az mégsem jelenik meg akkor, hanem csak később.
Órámra pillantok, amely mintha egyre gyorsabban járna. Már csak kevesebb, mint egy percem van beérni az órára, de túl messze vagyok ahhoz, hogy odaérkezzek. Lekéstem. Azért persze nem állok meg, mert azzal rosszabbul járok, ha így meg sem jelenek az órán. Nem azért vettem fel másfél éve az egyetemen a filozófiát, hogy aztán ne járjak be. Ahhoz túl sokat tanultam eddigi életemben. Ráadásul mindig is érdekelt a filozófia. Az pedig csak egy kis plusz, hogy ezzel pontokat szerezhetek az egyetemen.
Amikor megérkezek, látom, hogy csak egy egészen kis időt késtem, ezért csendesen besétálok a terembe, és az első sor felé veszem az irányt. Diszkréten helyet foglalok, és várom, hogy a már jelen levő tanár elkezdje a mai óra anyagát. Ekkor vettem észre őt. Lélegzetelállítóan nézett ki térd alá érő szoknyájában, és a csinos blúzban, amelyet viselt. Azon vettem észre magam, hogy szinte levegőt is elfelejtek venni, s mikor erre eszméltem, enyhén előre hajoltam, hogy ezzel is jobban halljam csodás hangját. Szinte ittam a szavait, és minden egyes mozdulatát megfigyeltem. Magyarázat közben apró nevetőráncai is megjelentek, mire éreztem, hogy akaratlanul is elmosolyodok, majd zavartan az alsó ajkamba harapok, és a hajamba túrok, és körbe nézek, hogy más is elmosolyodott e, mert kissé kínosan érzem magam. Mélyen magamba szippantom a levegőt, hogy aztán tovább pásztázzam a tekintetemmel minden porcikáját.
Kis idő múlva az óra végét jelző csengetés vet véget ennek a hosszú pillanatnak. Összeráncolt homlokkal, zavartan kelek fel az előadóterem székéből, de még ekkor is néha Bretwood tanárnőre nézek. Mindig pont annyi ideig, hogy ne legyen gyanus. Vajon ő észrevette? És miért melegedtem ennyire ki?
Minden esetre sietősen hagyom el a termet, még lehetőséget sem hagyva, hogy odajöjjön. Nem is tudom, miért jut ez eszembe. Talán titokban vágyom arra, hogy odajöjjön...
De most sietnem kell a munkahelyemre, ugyanis valamiből ki kell fizetnem a nem kevés tandíjat. Már nagyon sokféle munkát elvállaltam. Kamasz korom óta kénytelen vagyok munkát vállalni, mert az apámat nagyon korán elveszítettem, és nekem korán fel kellett nőnöm a családfő szerepéhez édesanyám, és a kishúgom mellé. Ennek érdekében minden féle munkát elvállaltam már a WC tisztítástól kezdve, a mosogatáson át a legrosszabb, és a kevésbé rossz munkákat is. Jelenleg pizzafutárként tevékenykedem egy közeli pizzázónál.

***

Filozófia óra. Még ha nem is vallom be magamnak, hogy talán ezt az órát várom a legjobban mind közül, -és ennek nem a tananyag az oka- akkor is így van. Heti több alkalommal van órám, és mindannyiszor furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerít a hatalmába, amikor a tanárnő magabiztosságot sugározva megérkezik a terembe. Mintha pillangók költöztek volna a gyomromba. Szinte azonnal a tekintetét kezdem keresni, amint megérkezik, és félszegen elmosolyodom, mikor találkozik kettőnk tekintete.
Nem tudom, hogy ez mivel magyarázható, de talán jobb lenne, ha most, ebben a percben megálljt parancsolnék ennek. Nekem az lenne a dolgom, hogy csak a tanulással foglalkozzak, nem pedig az, amit most teszek. Csak arra kéne összpontosítanom, hogy édesanyámat és a hugomat védelmezzem, és hogy eleget tanuljak ahhoz, hogy ezt késöbb kamatoztatni tudjam a munkahelyeimet, ezzel jó keresetet biztosítva.
Akaratlanul végigfuttatom a tekintetem rajta. Most is, mint mindig nagyon csinos. Elképesztően néz ki. Nem is tudom, hogy a többiek hogy nem veszik észre...
Oké, azért hallom, ha megjegyzik vicceskedve, hogy a tanárnő milyen dögös és szexi, aztán a korom beliek összenevetnek, de az nem ugyanaz, mint amit én gondolok. De talán jobb is így. Már akkor is, ha ilyen gondolatokat osztanak meg egymással, féltékenykedni kezdek, habár nem hiszem, hogy a tanárnő bármit is érezne egy diákja iránt, amikor neki ott van a férje. Eszméletlen féltékenység tör rám, amikor arra gondolok, hogy valakinek már elkötelezte magát. Mélyen legbelül ordítok, de ez mégsem ül ki az arcomra...
Én senkinek nem mondom el, mit gondolok valójában. Nem teszem szóvá, hogy szépnek találom a mosolyát, főleg amikor az arcán levő apró nevetőgödrök is előbukkannak. Vagy hogy szivesen ölelném át hosszasan, amikor észreveszem, hogy nem olyan jókedvű, mint amikor óra után bent maradok az előadó teremben, és mindig én távozom onnan utoljára.
Eleinte nem így volt. Csak egy tanuló voltam a sok közül, és a távolból néztem minden rezdülését. Ha mástól hallanám ebben a formában, betegesnek találnám egy kicsit ezt a rajongást, de én egyszerűen csak szeretek vele lenni. Szeretném megvígasztalni.
Az óra után mindenki elkezdi összeszedni a tanszereit, és én is matatni kezdek. Én lassabban pakolok el, mint más. Megvárom, amíg az utolsó egyetemista is elhagyja a termet, és lesétálok a lépcsőn, hogy aztán szóba elegyedjek vele...

foglalkozás ❖ Mindig más, most éppen pizzafutár  

hobbi ❖ Olvasás, írás  

becenév❖ Alex

Család ❖
Apa: Dr. Ivan Whitemore - 55 évesen elhunyt - Orvos
Anya: Charlotte Whitemore - 46 éves - Könyves boltban eladó
Testvér: Katherine Whitemore - 17 éves - Diák
Nita ❖ kor ❖ Natalia Tatyana Petrova
Vendég
Vendég

avatar

TémanyitásTárgy: Re: Alexander WhitemoreSzomb. Jún. 09, 2018 12:22 am
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon Alexander!  

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek, irány foglalózni (avatar+rang) utána pedig tiéd a játéktér!
Admin

avatar
Hozzászólások száma :
189

reagok :
111

Csatlakoztam :
2017. Nov. 24.

Tartózkodási hely :
stuck in the pages

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: