welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 8:31 am
Yesterday at 12:27 pm
Csüt. Aug. 16, 2018 11:52 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Dina Vincent, Fanny L. Bonnet, Henrik Morstad, Lorenzo Belbo, Mackenzie Poppy Clarke

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 2
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 45

Johanna & Gustav - the forbidden fruit
TémanyitásTárgy: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Szer. Jún. 13, 2018 4:50 pm
Kik? Johanna Rapace & Gustav Erikkson
Hol? otthon, édes otthon
Mikor? éjszaka
Mit? a fürdőszobai incidens után nem árt tisztázni a dolgokat


18+-os tartalommal!
gazdag
avatar
Korom :
47

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Szer. Jún. 13, 2018 4:51 pm



Johanna & Gus
Lisbeth haláli nyugalommal feküdt az ágyban, mikor beléptem a hálóba. Valószínűleg az ég adta világon semmit sem vett észre abból, hogy másodpercek választottak el attól, hogy a lányával egymásnak essünk a zuhany alatt. Én bezzeg még most is hevesebben kapkodtam levegő után és úgy szorítottam magamhoz a törölközőmet, mintha az életem múlna rajta. Azt meg, hogy Lisbeth is itt volt, most külön rossz élményként éltem meg. Elég nagy ez a ház, francért kell nekünk mégis egy hálószobán osztozni! Pláne így, hogy egy rohadt házassági anyakönyvi kivonaton kívül semmi más nem köt össze minket. Ha másra nem, erre a felismerésre már rájöhettem a "házasságunk" kemény három éve alatt.
Gyors léptekkel siettem be a gardróbba, hogy aztán annak az ajtaját magam mögött bezárhassam és nekidőlhessek a hideg fának kifújni magamat. Johanna testének a látványa örökre beégett az emlékeimbe, olyan képzelgések közé, amelyeknek sosem szabad megvalósulniuk. De képtelen voltam másra gondolni, csakis Ő járt a fejemben és az, mekkora egy marha voltam, hogy kitessékeltem a fürdőszobából, amikor voltaképp tálcán kínálta fel magát nekem. De nem... nem marha voltam, mert ez volt a helyes döntés. Mert mégis mit csinálhattam volna? Behúztam volna magam mellé a zuhany alá? Ujjaimat a hajába fúrtam volna, hogy a csempéhez szorítva lecsapjak a puha ajkaira? Csókoltam volna a nyakát, a testét... egészen addig, míg mondjuk Lisbeth ránk nem nyit? Baromság.
Egy alsónadrágot és egy pólót magamra rángatva, higgadtan, kimérten sétáltam vissza a hálóba és feküdtem be a "feleségem" mellé. Ő még valami újságot lapozgatott a félhomályban, én pedig hátat fordítva neki aludni próbáltam. Eltelt egy óra, aztán még egy, Lisbeth már egyenletesen szuszogott az ágy túlsó oldalán, míg én a plafont bámultam. Hiába akartam kiverni a fejemből Johanna-t, nem ment. Már az eddigi játékaival is kezdett túllőni a célon, de a ma esti mutatványa végleg feltette az i-re a pontot. Arrébb dobtam a paplant, majd óvatosan, észrevétlenül keltem ki az ágyból, csendesen sétálva az ajtó felé, hogy azt a lehető leghalkabban nyissam ki, majd csukjam be magam után.
Először csak a konyhába akartam lemenni, hogy töltsek magamnak egy pohárral abból az isteni whiskeyből, de amint észrevettem, hogy Johanna szobájának ajtaja alól fény szűrődött ki, már tudtam, hogy megváltozott az úti célom. Odalépve halkan kopogtattam kettőt az ajtaján, majd meg sem várva a válaszát, benyitottam. Ha ezt nem tisztázzuk most, megeshet még rosszabbá fordul a helyzet, amiből aztán nem lesz visszaút. Mögöttem már záródott is be az ajtó, majd két lépést tettem az ágya felé.
- Mégis mi a franc volt ez az előbb? Te teljesen megőrültél? Ilyet nem csinálhatsz, Johanna! - az első adandó alkalommal rá is förmedtem, hogy tudja, nem éppen bájcsevegés céljából kerestem meg ezen a hajnali órán. Hangom persze halk volt, még mielőtt a pár szobával arrébb lévő feleségem bármit is érzékelhetett volna ebből. Viszont Johanna-t újra látva a tervezett dühös ráförmedés veszített az erejéből, hiszen az emlékképeimben rögtön a pár órával ezelőtti fürdőszobai látogatása villant be. Nyelnem kellett egyet és észvesztően koncentrálni, hogy tekintetemmel a szemeit tartsam fogságban és még véletlenül se mérjem fel testének minden apró centiméterét. Addig jó ugyanis, míg távol tudom tartani az agyam a szokásos kis fantáziáimtól, amelyeknek főszereplője most csak karnyújtásnyira volt tőlem.



Dusk til dawn; remélem tetszik   ;
gazdag
avatar
Korom :
47

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Szer. Jún. 13, 2018 5:26 pm



Gustav & Jo
Hason fekszem az ágyamon, kezeimmel támasztom a fejemet. Nem vagyok egy korán alvó típus, ráadásul a pár órával ezelőtti kis csínyem után, aligha lettem volna képes arra, hogy szemeimet lehunyjam, s aludjak, mint a jó kislányok. Gus ruhában is lehengerlő, na de anélkül… A kettőnk közötti kis játék lassacskán a tetőfokára hág. A vadásznak lehetősége volt arra, hogy a vadat most olyan formájában lássa mely még jobban felizgatta. Lehetetlen innen visszafordulni. Hibáztam a fürdőszobában. De nem azzal, hogy beléptem, s én is kitárulkoztam a számára, hanem azzal, hogy nem voltam erélyesebb. Bújnom kellett volna, minden csáberőmet bevetni, s elérni azt, hogy a férfi végre megadja nekem magát. Ehelyett csak engedelmesen kisétáltam, s visszakullogtam ide.
Azóta a gépet bújom. Kerestem valami sorozatot, ám a hangulatomon nem változtatott sem egy romantikus hangvételű, sem az öldöklős. Így jött az, melynek legfőbb témája a szexualitás. 21 éves vagyok, mikor máskor érdekeljenek az ilyesmik, ha nem ebben az időszakban? Nem, nem a pornó, ennyire mélyre nem süllyedek. Kaliforgia éppen megteszi. Lehet, hogy majd a pótapucinak is ajánlani fogom, hogy levezesse a benne felgyülemlett feszkót. Ha már azt nem engedi, hogy én segítsek rajta..
Halk koppanás zörrent ki a fekvésemből. Fejemet megemelem, s meglepődve veszem észre, hogy éjjeli látogatom nem más, mint aki körül a gondolataim forognak. A laptopot lecsukom, testhelyzetemen változtatok, először feltolom magamat, úgy, hogy hátsó felem az égbe meredjen, majd lábaimat magam alá húzva ülök az ágy szélére, ahonnan felemelkedek, hogy a laptopot letegyem az éjjeli szekrényemre. Fehérneműben alszom, így domborulataim és testem eléggé látható, de a fürdőszobai találkánk után, nem zavartatom magamat, csak az órára pillantok.
– Majdnem három órára volt szükséged ahhoz, hogy felmerd tenni nekem ezt a kérdést? – felszökken a szemöldököm, ahogy fordulok felé. Egy részt hízelgő, hiszen ezzel bizonyosságot ad afelől, hogy bizony ő sem közömbös. – Nem, mintha eddig nem vettem volna észre. – Másfelől pedig felháborító, hogy ilyen sok percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen. Egyből jönnie kellett volna. – S te mit csinálsz itt ilyenkor? Nem anyámmal kellene a lepedőt gyűrnöd? – halkan felnevetek. Dobálózhatunk egymásnak olyan kérdésekkel, melyekre úgysem kapun választ, vagy végre teret adhatunk egymásnak. Nézem őt. Szemeim le- s felmozognak, minden egyes porcikáját felmérik, végül íriszeiben pihennek meg.
– Ugyan Gus, lazíts egy picit – lassú léptekkel indulok meg felé, s ha hagyja, jobb kezemmel bal vállát érintem, ahogy elsétálok mellette. Lábaim egészen az ajtóig visznek, hogy egy könnyed mozdulattal elfordítsam a zárat. Kíváncsi vagyok, hogy mit lép. Hogy képes-e olyant tenni, amit nem szabad. Hogy engedi-e végre, hogy előtörjön belőle, amit mélyen elrejt, mert attól fél, hogy az anyám meglátja.
Két apró, ám határozott lépéssel vagyok mögötte, s mindkét kezemmel elkapom a vállait, hogy finom mozdulatokkal kicsit meggyúrjam, míg hagyja. – Olyan feszült vagy apuciii – búgom halkan, minél közelebb hajolva hozzá, hogy leheletemmel kissé megcsiklandozzam a bőrét. - Engedd el magad… – folytatom mondanivalómat a lehető legédesebb hangommal cirógatva füleit. Ő jött. Ő merészkedett be a szobámba, méghozzá éjszaka, így jobb lesz, ha elviseli minden következményét annak, ami itt történni fog. Mert bizony nem fogom őt olyan könnyedén ereszteni innen. Muszáj feszegetnem a határait és megtalálni azt a pontot, miután már nem tud megálljt parancsolni magának, s végre átadja magát nekem meg a vágyainak.



Bad Liar; én igyekeztem   ;
gazdag
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
11

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Szer. Jún. 13, 2018 9:05 pm



Johanna & Gus
Már nem emlékeztem mikor, hol és mivel kezdődött ez az egész köztem és Johanna között. Lehet én tettem félreérthető lépést felé, amiből azt a következtetést vonta le, hogy meg akarom szerezni magamnak. De ez nem állt szándékomban, akkor, megismerkedésünk hajnalán még legalábbis biztos nem. A most, a jelen az már teljesen más kérdés... Próbáltam visszaemlékezni arra a pillanatra, mikor már nem "Lisbeth lányaként" tekintettem rá, hanem hús-vér nőre, de a koncentrációm cserben hagyott és rögtön túlfűtött gondolatok ezrei vették át az irányítást. Ezért sem voltam képes álomra hajtani a fejem az elmúlt pár órában, ami kínzó lassúsággal telt el. Újra és újra elmormoltam magamban az érveimet, amelyek Johanna ellen szóltak, de nem voltak annyira ütősek, hogy nekik köszönhetően ki tudjam verni a fejemből a szőke szépséget. Már az fizikai fájdalmat jelentett, hogy tudtam, pár szobával arrébb az ágyában fekszik és én egy ujjal se érhetek hozzá. Ez sem éppen új-keletű vágyakozás volt a részemről, de eddig legalább a perverz képzeletemre volt bízva, miként is nézhet ki meztelenül. De a mai mutatványa... ahogy ott állt, karnyújtásnyira tőlem, s a csodás testét semmilyen anyag nem fedte... elindított bennem valamit.
Terveim között az éjszakai lerészegedés szerepelt, de túlságosan könnyedén elcsábultam a mostohalányom szobája felé. Túlzottan mondjuk nem lepte meg a jelenlétem, viszont a mozdulat, ahogy fellökte magát az ágyról és feszes fenekét megemelte, rögtön beindította a fantáziámat. Amennyire próbáltam a szemkontaktust tartani vele, a figyelmemet mégsem kerülhette el, hogy egy falatnyi fehérneműt viselt csupán.
- Most se ide indultam, hanem a konyhába. - nem magyarázkodtam, csak tényeket közöltem, bár igaz, hogy sokkal szívesen fürdőzöm az ő látványában, mint hogy whiskeyt kortyolgassak egy magam. Következő kérdését viszont elengedtem a fülem mellett. Az anyjával? Ugyan... Sokkal inkább gyűrném a lepedőt Johanna-val, de ezt mégse mondhattam ki hangosan. Néztem, ahogy elhaladt mellettem, még utána is fordultam, hogy megcsodálhassam csípőjének izgató ringását, de amint kattant a zár, visszafordítottam a fejem. Nyeltem egy nagyot, amint megéreztem apró, finom kezeit a vállamon. Óvatosan masszírozott, közben a fülembe búgott, én pedig arrébb akartam lépni, de nem tudtam. Még egy rövid percig csak álltam ott, de ahogy egyre szűkebbnek éreztem a nadrágomat, végül kénytelen voltam megszakítani ezt a kis kényeztetést. Felé fordultam és a vállamról lecsúszó kezeit a csuklójánál fogva megfogtam.
- Ha továbbra is apucinak hívsz, úgy foglak kezelni, mint egy kislányt. - nem értettem, miért is mondtam ezt neki. Hiszen pont az lenne jó, ha továbbra is így hívna, mert akkor legalább folyton emlékeztetne arra, mi is a kapcsolati státuszunk. De ha elhagyja ezt a jó szokását, akkor nem rokonnak fogom tekinteni, nem a mostohalányomnak, hanem csak egy kívánni való fiatal nőnek. Akinek valószínűleg egyetlen érintéséért megvesznék.
Tekintetemet végigfuttattam az ajkain, elképzelve azt, milyen lenne megízlelni őt, majd szemeim tovább vándoroltak kecses nyakára, szép kebleire... a nadrágomat pedig ennél kínzóbbnak és szűkebbnek már nem is érezhettem volna. Elengedtem a csuklóit és farkasszemet néztem vele.
- Nem jöhetsz be többet utánam a fürdőszobába. Úgyhogy találj magadnak valami jobb elfoglaltságot. Vagy szemelj ki valakit, aki korban közelebb áll hozzád... - idegesen megvakartam a tarkómat, majd elsétáltam tőle és megálltam az ajtajánál. A korkülönbség csak ürügy volt, hiszen ez már régen nem érdekelt. Nem hiszem ugyanis, hogy bármiben többet tudnának neki nyújtani a kis kölykök, akik meg-megkörnyékezték már korábban is. De ezt kellett mondanom, mert a helyzet ezt kívánta.
Már készen álltam arra, hogy kisétáljak a szobából, de meggondoltam magam és visszafordultam felé. - Különben is, miért csinálod ezt? - őszinte kérdés hagyta el a számat és valóban kíváncsi voltam a válaszára. Egyedül abban reménykedtem, hogy nem hoz fel semmi olyan indokot, amitől csak még jobban megkívánnám. Amitől sutba vágnám az elveimet és itt és most megmutatnám neki, milyen élvezeteket tudnék nyújtani a számára.



Dusk til dawn; remélem tetszik   ;
gazdag
avatar
Korom :
47

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Szer. Jún. 13, 2018 9:57 pm



Gustav & Jo
Muszáj egy kicsit játszanom vele. Most, hogy kettecskén vagyunk, ráadásul éppen az én szobámban, úgy érzem, hogy az előny az én kezemben van. Ezt pedig minden igyekezetemmel ki fogom használni, még akkor is, ha valamelyikünknek fájni fog.
– Mégis itt kötöttél ki és nem a konyhában – kiöltöm rá a nyelvemet. Itt a lényeg. Elindult valahova, volt valami célja, ám mégis nálam kötött ki. Átlépte a küszöböt, beszélni akart, sőt látni és még ki tudja, hogy mire vágyik. Csak nem értem, hogy miért tagadja ennyire. Miért adja nekem az elérhetetlent? Az anyám végett? Tényleg azt a nőt védi, aki mellett szépen lassan megcsömörlik? Én csak észhez szeretném téríteni, de falakba ütközök. Mondjuk lehet, hogy más módszerrel sikeresebb lennék, de abban meg mi lenne az izgalom?
Gyengéd mozdulatokkal érek hozzá, az a célom, hogy valamit beindítsak benne, s lélegzetvételét hallva, úgy hiszem, egész jó úton kezdek el haladni, míg meg nem fordul. Sűrű pislogás közepette nézek fel rá. Nem olyan, mint egy apuka, de muszáj így hívnom, hogy az idegein táncolhassak. Ezzel is. Alsó ajkamat beharapom, míg szavait nekem intézi.
– Képes lennél rá? – nézek mélyen a szemeibe. – A tested képes lenne rá? – mosolyodom el szelíden. – Akarnál egyáltalán úgy nézni rám? – teszem fel halkan a kérdést, hogy megindítsak benne valamit. – Tegyek még fel ilyen kérdéseket, vagy sikerül végre rájönnöd, hogy mit is akarsz? – sóhajtok egy kisebbet, majd kezeimet visszahúzom, mikor elengedi őket.
– Nem megyek be utánad, hanem ott foglak várni – mosolyodom el. Ezen kívül még más opció is eszembe jutott, de nyilván nem fogom ellőni csak majd akkor, mikor esedékes lesz. Élvezek minden percet, amit vele tölthetek, de most már ideje lenne annak is, hogy másképpen szerezzen élvezeteket. – Kor? Ennyire vénnek érzed magad? – tényleg ezzel a maszlaggal akar beetetni? A letöbb férfit nem érdekli, hogy mennyi év van közötte és kiszemeltje között. Sőt. Örülnek, ha egy fiatalabbat össze tudnak kaparni, a nők pedig.. A nők vágynak mindenféle férfira, én speciel az idősebbekre. Tény, hogy korabelivel még nem próbáltam, de éppen itt lenne az ideje.
– Miért? – halkan nevetek, nem eszelősen, olyan „atyaég, komolyan megkérdezted ezt?” nevetés ez. – Egyszer legyél egy tükör közelében, amikor a szemeidet rajtam legelteted és megérted – nevetek tovább, s lépek. De nem felé, hanem párat hátra, egészen addig, míg az ágynak ütközöm, ahol helyet foglalok. Lábaimat nem teszem keresztbe, kis terpeszben vannak és a földet lábujjheggyel érintem.
– Meddig fogsz hazudozni magadnak? – fejemet kissé oldalra billentem, alsó ajkamat benedvesítem a nyelvemmel, s előre dőlök, hogy a dombocskáim kívánatosabbak legyenek. – Én imádom ezt a kis játékot veled, de hidd el, lehetne sokkal élvezetesebb is… – nyújtózkodom egyet, hogy csontjaim kiroppanjanak, s így melltartóm picit feljebb csusszan, hogy mutasson is valamit neki. Bármeddig képes vagyok játszani ezt, ugyanis tudom, hogy a győztes én leszek. Csak rá kell nézni, mindjárt lerobban róla a nadrág, a bőre verejtékezik, s mióta átlépte a küszöböt máshogyan veszi a levegőt. Harcol. A vicc az, hogy nem velem, hanem saját magával. Tudom én jól, hogy anyám túlságosan jeges ahhoz, hogy bármit is élvezni tudjon vele. Kétlem, hogy manapság volt bármiféle törődésbene része, én pedig hányszor tálcán kínáltam már magamat?
– Talán már elfelejtetted, hogyan kell élvezkedni? -elismerem, hogy a kitartása az lehengerlő, de kezd kissé terhes lenni a számomra. Nehogy a végén még kezembe kelljen venni a dolgokat, s úgy rávezetni őt arra, hogy mit is kellene kezdenie egy nővel.


Bad Liar; én igyekeztem   ;
gazdag
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
11

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Csüt. Jún. 14, 2018 12:50 am



Johanna & Gus
Bármennyire is azt mutattam felé, hogy nem folytathatja tovább a játékait, tulajdonképpen odáig voltam az összesért. A kacér megszólalásaiért, a lenge öltözékeiért pedig még inkább. Tényközlésére csak egy vállrándítással feleltem. Igen, valóban itt voltam és nem a konyhában iszogattam. De az igazság az, hogy már nem is vágytam máshova. A bezárt szobaajtó nem menedéket adott, hanem szinte egy teljesen különálló világot teremtett a számunkra, ami túlságosan is tetszett. Kérdéseit hallva elmosolyodtam.
Ó, Szépségem, én már most is úgy nézek rád...
- Pontosan tudom, hogy mit akarok. - határozottan kijelentettem. Tisztában voltam azzal, hogy mit akartam tőle, mindössze egyelőre megtartottam magamnak ezeket a gondolataimat. Hiszen már így is túl messzire mentünk. Mosolya túlzottan csábító volt, a gondolata meg annak, hogy a zuhany alatt fog várni rám, csak olaj volt a tűzre. Vele ugyanis még a zuhanyzás is élvezetes programmá alakulhatna. Ahogy csak elképzeltem, miként peregnének végig a vízcseppek a testén, nehezebben vettem a levegőt. És ma este közelebbről is megcsodálhattam volna, ha nem elküldtem, hanem behívtam volna magamhoz.
- Ó, nem, nem érzem vénnek magam. Csak egy kicsit idősebbnek. - ezzel ellent is mondtam korábbi állításomnak, de már képtelen voltam tisztán gondolkozni a közelében. Az a kicsiny fehérnemű alig takart el valamit, ennek köszönhetően minden porcikám az érintéséért sóvárgott. Próbáltam kimenni, hallgatni a józan ész parancsainak, de csak nem sikerült. Elmosolyodtam a szavait hallva. - De pont ezért csinálod, nem? Szereted, ha téged nézlek. - kár lett volna tagadnia. Ha nem szeretné, akkor nem dobta volna le magáról a törölközőjét sem korábban. Figyeltem, ahogy leült, s én is megnyaltam a számat, mikor ő is. Nem hazudtam magamnak, soha, egy percig sem. Idejét nem tudtam annak, hogy mióta vágytam arra, hogy az enyém legyen. Az, hogy ezen vágyaimnak nem adtam hangot, az más téma.
Bármeddig képes lettem volna figyelni a kis játékát, ahogy újra egyre többet mutatott meg nekem magából. Amint feljebb csúszott a melltartója, már tudtam, hogy vele fogom tölteni az éjszakát. Eddig se akartam mást, de most már annyira felizgatott, hogy nem tudtam volna kisétálni az ajtón. Így megindultam felé, odaérve hozzá kézen fogtam és felhúztam magamhoz, de mielőtt megbabonázó melleivel hozzám simulhatott volna, megpördítettem, így végül a feneke nyomódott hozzá az ágaskodó férfiasságomhoz. Nyakától elsimítottam a haját és óvatos csókot leheltem a bársonyos bőrére. Lassú, apró csókokat, amelyek rövid idővel felhevültek és szenvedélyesebbé váltak. Jobb kezemmel előre nyúltam és az alsóneműjén keresztül ingerelni kezdtem a legérzékenyebb pontját, másik kezemmel a mellére markoltam rá. Bármennyire is akartam volna érezni az ő kezeit, csókjait érezni magam, úgy éreztem, az előbbi kérdéséért büntetést érdemelt. Még hogy én elfelejtettem volna, hogyan kell élvezkedni? Ezt ugye nem gondolta komolyan?
Amint megéreztem, hogy a vékony anyag átnedvesedett már a lába között, arrébb húztam a bugyiját és úgy folytattam tovább az izgatását, csak már nem lassú mozdulatokkal, hanem egyre gyorsabban. Azt viszont nem gondoltam, hogy az ujjaim játéka rám is ekkora hatást gyakorolnak majd. Egyre keményebbé váltam, sóvárogva Johanna után, de türtőztettem magam még egy ideig. Hallani akartam, mennyire élvezi, amit vele csináltam, hogy még többet akar. Amilyen szorgosan simogattam őt odalent, épp ugyanolyan beleéléssel masszíroztam a mellét, s a nyakának csókolgatását is pár pillanat erejéig hagytam abba. - Na, szerinted elfelejtettem, hogy kell élvezkedni? - költői kérdésnek szántam, hisz bíztam abban, hogy igenis élvezte azt, amit vele műveltem. Az eszem menekülni próbált volna innen, de a Johanna-s fantáziálgatásaim nem engedtek. Ők többet és többet akartak, méghozzá most, egy perccel sem később.



Dusk til dawn; remélem tetszik   ;
gazdag
avatar
Korom :
47

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Csüt. Jún. 14, 2018 6:46 pm



Gustav & Jo
Ebben a játszmában a kor semmit sem számít. Oké, talán. Lehet, hogyha korombeli lenne, akkor nem akarnám ennyire felhívni magamra a figyelmét. Mert nem kellene ennyire güriznem. Egy velem egykorú már régen megdöntött volna, s talán tovább is léptünk volna egymáson. Ám Gus derekasan küzd, s ezzel azt éri el, hogy egyre jobban kell.
– Jobban szeretném, ha végre nem csak néznél – állom a tekintetét. Nem leszek prűd kislány, aki felháborodik ezen, hiszen minden egyes szó igaz. Ha nem vágynék a figyelmére, nyilván nem viselkednék a jelenlétében olyan kihívóan. Nem tennék róla mindennap, hogy érezze a „törődést”. Kell a figyelme, de már nem érem be azzal, hogy csak néz. Azt akarom, hogy kóstoljon meg, hogy érezze mennyire vágyom rá. Az eddigi apró érintések, s játékok, csupán csak felvezetései voltak annak, amit igazán akarok. Őt. Testestül.
Meglepődve érzékelem, hogy közeledik. Kezemet óvatosan nyújtom felé, mikor felhúz, legszívesebben csókot lehelnék az ajkaira, ám ő más sorsot szán nekünk. Hátam neki döntöm a mellkasának, fenekemet kissé megmozgatom, mikor megérzem nadrágjába bújtatott dudorát. Végre. Belső Istennőm táncot lejt a tűz körül, hiszen végre sikerült elérni azt, amelyen hosszú idő óta munkálkodom.
Fejemet kissé megdöntöm, hogy jobban hozzáférjen. Bőröm kiborsódzik csókjai nyomán. – Gus – sóhajtom halkan a nevét, mikor megérinti legféltettebb kincsem. Már csak a gondolattól is teljesen elázik mindenem, hát még így. Nem kell sokat várnia arra, hogy testem egyből jelezze, mennyire jó az, amit és ahogy csinál. Levegő vételem sóhajaimmal együtt egyre szaporodik. Minden egyes érintéssel azt éri el, hogy vágyam csak fokozódjon, s minél előbb magamban akarjam őt érezni. Kínoz. Én pedig kifejezetten élvezem ezt.
Halk morranással válaszolok a kérdésére, majd úgy ügyeskedem, hogy kezemmel a nadrágon keresztül rá tudjak markolni. Fejemet megmozdítom, így féloldalasan nézek rá. Szemeimben vágy csillan, bőröm szinte tüzel, s minden porcikám arra vágyik, hogy végre maga alá gyűrjön. Kezem óvatos, ám annál határozottabb mozdulatokkal kezdi el ingerelni őt. Ha eddig nem derült volna ki számára, hát most emlékeztetem rá, hogy innen biztosan nem fog egyhamar szabadulni. Már nem teheti meg. Végre engedett az állatnak, aki benne lapult, kár lenne ezt veszendőbe engedni.
Testem ívesen megfeszül, kezének munkálkodása, csókjainak sokasága eléri azt, amire már Isten tudja mióta ácsingóztam. Hangos sóhajtással élvezem a melegséget, amely átjár, nem engedem, hogy kezét elvegye, azt akarom, hogy minden cseppjét érezze annak, ami belőlem árad, az ő hatására.
A markolásom enyhül, lassan mozdulok, miután eltelik egy is idő, s rákényszerítem arra, hogy engedjen. Fordulok. Immár vele szemben állok, kipirult arccal, szapora levegővétellel.
– Mindjárt kiderül – utalok vissza a kérdésére. Egyelőre az tudjuk, hogy én élvezem. Minden egyes érintésével arra ösztökélt, hogy egyre közelebb kerüljek, míg végül át nem adtam magamat neki. Nyilván ez is élvezet mindkét fél számára, ám nem elegendő. Ennél sokkal több kell. Szavaim után, melleimmel hozzásimulok. Csípőmet neki lököm az övének, s egy pillanatra felpillantok a szemeibe, mintha engedélyt kérnék a következő lépésem előtt. De ez csupán csak a bizonyosság keresése, hogy tényleg itt van-e vagy ismét csak álmodom.
Közelebb hajolok, s ajkaimat az övéihez érintem. Kissé félve, mert szinte hihetetlennek tűnik, hogy megadta magát. Ám ezen átlendülve, egyre csak követelem, hogy viszonozza a táncot, melybe nyelvét hívtam. Ezalatt kezemet alsójába csúsztatom, hogy végre ne csak a ruhán keresztül érinthessem a férfiasságát.



Bad Liar; én igyekeztem   ;
gazdag
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
11

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Pént. Jún. 15, 2018 5:02 pm



Johanna & Gus
Nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi billentett át a mérleg másik oldalára. Lehetséges, hogy a túl régóta tartó játszmáit elégeltem meg, de az is lehet, hogy a mai mutatványa gerjesztett bennem olyan vágyat, amit képtelen vagyok legyőzni. Azt hittem, tovább fogom bírni nélküle... Azt hittem, megmarad majd a képzeletem koronázatlan királynőjének és csak az álmaimban fogok ilyesmit átélni vele. De a zárt ajtó, a kevés ruha hamar a karjaiba sodort. Csak egy kis kóstolót akartam, egy kis ízelítőt, hogy milyen lenne, ha. Megmutatni neki, hogyha velem játszadozik, akkor ilyen édes kínokat kell majd átélnie. Annyira fel akartam izgatni, hogy szinte fájjon neki, mikor a legutolsó pillanatban majd elveszem róla a kezeimet, nem adva meg neki a várva várt kielégülést. De a rá kiszabott büntetésem csúfos kudarcot vallott, hiszen nem voltam képes megálljt parancsolni magamnak.
Óvatosan megszívtam nyakán a bőrt, mikor a nevemet sóhajtotta. Hiába kellett csendben lennünk, jóformán bármit megadtam volna azért, ha egész éjjel ezt hallgathatnám, hisz minden egyes sóhaja zene volt a füleimnek. Lehunytam a szemeimet és egy erőteljes nyögést hallattam, mikor édes kacsójával ráfogott a férfiasságomra. Rápillantva elkaptam vágyakozó tekintetét, ami csak még inkább gyorsabb mozgatásra ösztökélte az alsóneműjében ügyeskedő ujjaimat, főleg, ahogy ő is ingerelni kezdett engem. A korábbi tervemet, miszerint idejében abbahagyom az izgatását, ebben a percben dobtam ki az ablakon és ahelyett, hogy leálltam volna, inkább még kifinomultabb mozdulatokkal vesztem el a lábai között. Érezni, hallani akartam, hogy mennyire élvezi a munkálkodásomat, amikor pedig gyönyörű teste megfeszült és hangosan felsóhajtott, játékos mosoly ült ki az arcomra. Elégedett voltam, amiért a kezeimmel ilyen kielégülést biztosíthattam a számára, de közben alig vártam, hogy megtapasztaljam milyen érzés lesz teljesen elveszni benne.
Akkor húztam el a kezemet, mikor már engedte és figyeltem, ahogy felém fordult. Kipirult arccal csak még ellenállhatatlanabbá vált, én pedig másra sem vágytam, minthogy végre az ágyra dönthessem és magamévá tegyem. De nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá, így míg ő kellemesen hozzám simult, az én kezeim a fenekére kúsztak és belemarkoltak a harapnivaló domborulatokba. Csókját óvatosan viszonoztam, de az éjszaka folyamán már ki tudja hányadik alkalommal, ezúttal sem voltam képes megálljt parancsolni a vágyaimnak. Kacér nyelvének csábítására meg végképp nem tudtam nemet mondani. Vággyal telve, szenvedélyesen faltam az ajkait, mintha csak a levegőt jelentették volna a számomra. Kezeimmel végigsimítottam a fenekétől indulva a hátán át, majd egy apró mozdulattal kicsatoltam a melltartóját, mert arra már rohadtul nem volt szükségünk. Ujjaim végül a hajába fúródtak, míg nyelveink őrült táncot vívtak. A csókot éppen annyi időre szakítottam csak meg, hogy felnyöghessek, tudtára adva ezzel, mennyire élvezem, hogy kezével végre betolakodott az alsónadrágomba. Amit aztán egy határozott és gyors mozdulattal le is rántottam magamról, mert csak szorított és semmi hasznát nem vettük ebben a percben. S habár tovább akartam érezni a kényeztetését, mégis elhúztam a kezeit magamról, de csak azért, hogy a fenekénél tartva felemelhessem őt. Két lépést vittem csak az ágyig, ahova valósággal ráborítottam. Ekkor intettünk búcsút a melltartójának, amit korábban már kikapcsoltam és őrült tempóval téptem le Johanna bugyiját, meg magamról a pólót. Nem akartam, hogy bármilyen ócska anyag is kettőnk között húzódjon, mert csak őt akartam érezni és semmi mást.
- Annyira gyönyörű vagy... - suttogtam neki, miközben végigsimítottam a lábán felfelé haladva a combjain és a hasán át a melléig, s kezem útját apró csókokkal hintettem. Felérve hozzá ismét a nyakát vettem célba, ahol csókolgattam, néha meg-megszívtam a puha bőrét, majd áttértem a melleire, amelyek a földi mennyországot testesítették meg nekem. Nyelvemmel hosszasan játszadoztam a mellbimbóival, miközben egyik kezem újra a lába közé vándorolt. Óvatosan végigsimítottam rajta párszor, hogy aztán egy majd két ujjammal is belé nyomakodhassak. Az ott fogadó nedvesség és forróság olyan szinten megbabonázott, hogy csókjaimmal el kellett szakadnom tőle. Ujjaimat kihúzva belőle végigsimítottam párszor a férfiasságomon, majd közelebb merészkedve hozzá, legbecsesebb szervemmel ingereltem Johanna legérzékenyebb pontját, majd óvatosan elkezdtem belé tolni magamat. Bármennyire lebilincselő volt látni, ahogy lassan egyre jobban elvesztem benne, tekintetemet inkább rá emeltem. Látni akartam, hogy ő is úgy élvezi-e azt, hogy végre benne vagyok, mint amennyire én élveztem. Visszafojtottam a kitörni vágyó sóhajaimat, mert őt akartam hallani vagy épp látni, hogy elakad a lélegzete. Amikor teljesen elvesztem benne, odahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam, miközben mozgatni kezdtem a csípőmet. Egy-két lassabb lökés után azonban gyors tempóra váltottam, hogy minél hamarabb, minél mélyebben elmerülhessek benne és ezáltal minél nagyobb élvezetekben részesíthessem. Mert ez volt a szándékom. Hogy megtapasztalja, milyen az, ha megbüntetik a rossz kislányokat...



Dusk til dawn; remélem tetszik   ;
gazdag
avatar
Korom :
47

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
7

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit Pént. Jún. 15, 2018 10:54 pm



Gustav & Jo
A szavak most már feleslegesen. Persze megcirógatja a lelkemet a kijelentésével, de a jelenlegi helyzetünkben ez a dolog mellékessé válik. Majd, ha nem arra kell koncentrálnom, hogy éppen mit művel, visszatérünk erre a témára. Bőröm kiborsódzik minden egyes érintés és aprócska csók nyomán. Ajkaim között vágytól zengő sóhajok hada szabadul fel. Kezeimmel lomhán próbálom őt feljebb terelni, mert ajkaira vágyom. Ízlelni akarom őket, hiszen nem volt elég, ám ő átver. Húzza az idegeimet, s ezzel egyre csak felcsigázz. Ujjaimmal beletúrok a hajába, majd lassan levezetem hátára kezemet, s gerince mentén apró körmeimmel aprócska köröket leírva, haladok egészen a fenekéig, melyet finoman megmarkolok. Ezzel akarom elérni azt, hogy végre megadja teljesen magát. Ki akarom kényszeríteni belőle az eggyé válásunkat, mert csak akkor fogom igazán győztesnek érezni magam.
Ám ő nem enged. Játszik. Még hozzá nagyon jól csinálja. Keze olyan ritmust jár, mely hamar a csúcs felé terel, s mikor ujjait belém mártja, testem ismét ívbe feszül, elárasztva őt. Szemeimet kinyitom, s végig nézem, hogy férfiasságára keni nedveimet. Gyönyörű látvány, s szinte érzem, hogy az ölem már ettől is melegebb lesz. Ha rám néz, szemeimből kiolvashatja, mennyire vágyom arra, hogy belém hatoljon. Nem utasítom rá, némán kérem arra, hogy fejezze be a „kínzást”. Jobbommal még oda is nyúlok, hogy finoman irányítsam, ám érzékelteti velem, hogy erre semmi szükség. Így hát elhúzom kezemet, s mikor végre belém hatol, nem fogom vissza magamat, egy hangosabb nyögést hallatok. Mámorító, a finomkodó mozzanatokkal felcsigáz. Lábaim kígyóként tekerednek a csípője köré, s sarkammal kissé meglököm az oldalát, ezzel is biztatva arra, hogy tolja csak olyan mélyre, amennyire csak lehet. Hiszen felesleges a finomkodás, ez nem egy szerelmes légyott, ahol az a lényeg, hogy mennyire idilli és harmonikus a helyzet. Ez két kiéhezett ember egymásra találása. Én azt akarom, hogy beleadjon mindent, mutassa meg, hogy mennyire kíván, mennyire vágyik rám. Úgy tegye mindezt, hogy az forogjon a fejemben, hogy több ilyen nem lesz.
Egy ideig megelégszem azzal, hogy ő felül én pedig alul. A testem forr és libabőrös, arcomon minden vágyam megjelenik, s nem szégyellem ezeket. Akartam, akarom és akarni fogom. Ez ellen nem tehet semmit. Mozdulok, én kívánok felülre kerülni, hogy egy kicsit én is kezembe vehessem a dolgokat. Mikor végre elhelyezkedik a hátán, fölé mászom. Testére itt-ott csókokat hintek, majd mielőtt ismét eggyé válhatnánk, csók csatába hívom. Nekem kell. Nem csak lent szeretném érezni, hanem itt fent is. Hónapok óta kívántam ezeket az ajkakat, hát akkor had élvezzem már ki, hogy alattam vannak. Csókcsatánk közepette, kezemmel beillesztem a férfiasságát, s finoman rácsusszanok, hogy aztán csípőmet mozgatva minél több élvezethez juttassam magunkat.



Bad Liar; én igyekeztem   ;
gazdag
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
Stockholm

Hozzászólások száma :
11

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Johanna & Gustav - the forbidden fruit
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: svédország :: svédország temetõje-
Ugrás: