welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 8:31 am
Yesterday at 12:27 pm
Csüt. Aug. 16, 2018 11:52 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Dina Vincent, Fanny L. Bonnet, Henrik Morstad, Lorenzo Belbo, Mackenzie Poppy Clarke

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 2
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 45

Tristan McGregor
TémanyitásTárgy: Tristan McGregor Csüt. Jún. 14, 2018 11:15 am
Tristan McGregor
Aki egyszer már szembenézett a halállal, abban nincs félelemérzet.
Kellan Lutz
34
Ír
Törvény embere
Dublin
1984.05.20.
Heteroszexuális
Egyedülálló

A jeges szélvihar úgy mar az arcomba, mintha a legpuhább vaj lenne a világon. Erősen hagyja rajta lenyomatát, és védekezni se tudok ellene. Immár a hatodik napja vagyok a csatamezőn, és küzdök szüntelen.
- McGregor…itt van még egy sérült, Greg az. Elfogyott a kötszer, most találták el a ruszkik. Nem hiszem el…itt fogunk mindannyian megdögleni. –Carlos a csípős nyelvéről híres, de legalább nem félti a seggét, ahogyan a legtöbben közülünk. Spanyolországból érkezett a hadtestbe, hogy a hazáját védje, haha mindannyian képviselünk egy eszmét.
- Akkor leveleket hozzál. Sárral keverd össze a tűleveleket. – morranok fel, és valóban már nem tudom, hogy mivel enyhítsem a bajtársaim szenvedéseit. A kötszerekből régen kifogytunk, a fájdalomcsillapító a második napon ürült ki, amikor a csapatunk fele odaveszett egy küldetés alkalmával. Én vagyok az egyedüli, aki némi egészségügyi ismerettel rendelkezik a csapatban. A lőtér legalján szedem össze az elesett harcosokat, és akiken tudok, még segítek, de a lövöldözéstől nem hallani semmit. Golyózápor surran el fölöttünk, az embereink száma óráról órára csökken, és több az ellátásra váró, mint a két kezem. Nem vagyok isten, nem bírok mindenkihez odarohanni. Előfordult már, hogy későn értem oda, és csak a szemét bírtam lehunyni a bátor katonának. Kiképzett tiszt vagyok, és mesterlövész is, de most inkább a sérültekre koncentrálok.
- Vigyázz… - kiáltja el magát valaki, és ekkor vetődök rá Gregre. A testemmel védem, hogy ne találja el újabb golyó. A szerencse a mi oldalunkon áll…egyelőre.
- Csend… - szólal meg valaki fél méterre tőlünk, alig lehet érteni, amit mond, de egyértelmű, hogy a közeli támadásra céloz, mert hirtelen abbamarad a fegyverropogás, és a hátamat borzoló süvítő szél hangja rázza meg a hallójáratom membránjait.
- Jól vagy? – támaszkodom meg a két alkaromon, és szájartikulálással értekezem a barátom állapotáról, akinek a bal vállába fúródott bele a rohadt golyó. Nem a legszebb, de ha ki tudom innen menekíteni, akkor képes leszek kiszedni, vagy rábízom Hendersonra. Reménykedem benne, hogy a harc lecsendesedik, és kapunk elég időt a táborba való elszállításra, de nem lehetünk naivak. Étlen és szomjan küzdeni már annyit tesz, hogy az ember elkezd képzelődni, és összekeveri a valóságot, a fejében élő téveszmével. A kéklő lélektükrök csillogása biztosít róla, hogy a haverom még bírja egy darabig, és nem áll módjában feladni a harcot az arctalan fekete csuklyással szemben. Mozdulatlan maradok, várunk, hogy mi fog történni, mert minden perc kiszámíthatatlan. Egy nyílt aknamező közepén is mászkálhatnánk ezzel az erővel, de a türelem a legjobb barátunk jelenleg.
- McGregor…él még? – hasalva fordítja oldalra a fejét Carlos, és az alattam elterülő férfira céloz. Apró bólintással jelzem felé, hogy velünk minden oké. Acélos elhatározottság csillan fel a bajtársam szemében. A halállal is szembe menne, ha ezzel életeket mentene meg.  Carlost már a középiskola óta ismerem, és mindent együtt csináltunk. Az első berúgást, az első barátnőt, az első szakítást. Greget itt fogadtuk be magunk közé. Elveszett volt, mint egy kisgyermek, így vált az öcsénkké. Álmaimban az otthon maradottak képe villant fel, mint a nővérem, és a lánya, meg Lilian. Miattuk imádkoztam, az ő arcukat láttam magam előtt minden áldott este, mielőtt álom hullott volna a szemhéjaimra. Nem bízhattam benne, hogy megélem a másnapot. Carlos hasonló cipőben járt, mint én, de ő egy terhes feleséget hagyott otthon. Az itt töltött hetek alatt összekovácsolódtunk, és egy triumvirátussá alakultunk át. Greg még fiatal volt, kissé esetlen, de szeretnivaló kölyök. Az árok fölött sűrű füst gomolyog, a csend tiszta már szinte kézzel tapintható, a szívverésünk hangja a fülünkben erősödik fel. Mi következik? Begörbítem a térdemet, de az alattam fekvő felnyögve torzítja grimaszba az arcvonásait. Fájdalmat okozok neki tudtomon kívül is, pedig nem szeretnék. Carlos a szájára tapasztja a mutatóujját, és csendre int minket, de már későn….a semmiből bukkannak fel a maszkos oroszok, és állnak fölénk, mintha a halálosztó bírák lennének. Carlos emelkedik fel elsőként, hogy a kezében tartott gépfegyverrel sorlövést adjon le. Mozdulnék, hogy én is ugyanezt tegyem, de a lapockámba öklözik, és visszahanyatlok a sérült férfira. Az idő lelassul, néma, süket, és vak leszek a világra. Hallom még, hogy a barátunk utasításokat ad, aztán hirtelen minden véget ér. A szemem félve tárom fel, Greg értetlenül, és félelemmel tekint vissza rám. Legurulok róla, és körülnézek…mindenhol a bajtársaink feküdnek, de aki igazán számít…a végtelenbe tekintő hős, a legjobb barátom..Carlos. Az életét adta értünk.


Nehéz visszaemlékezni ezekre az időkre, mert minden éjjel visszatér ez a rémkép, és ahányszor igyekszem túllendülni rajta, akkor valami mindig visszaránt a mélybe. Megjártam a poklot az elmúlt években, mert leszereltem, és megpróbáltam a hétköznapi emberek életét élni, de valahogyan nem ment Carlos nélkül. Én láttam őt utoljára élve, és minden percben gyötör a bűntudat, hogy miért nem én mentem el helyette. Nekem nem volt feleségem, vagy gyerekem, mint ahogyan neki. Deni alig egy-két nappal azelőtt írta meg neki levélben, hogy apa lesz. Mennyire boldog volt…láttam, hogy sír. Nem könnyű a hivatásosok élete, de ezt vállaltuk, és azok is tisztában voltak vele, akik kitartottak mellettünk. Beszélhetek itt szülőkről, testvérekről, vagy éppen hátrahagyott feleségekről, gyermekekről. Nem ringathattuk őket álomvilágba, hamis illúziókat sem teremthettünk, mert veszélyes helyekre lettünk elkalauzolva, mások életét mentettük a sajátunk helyett. Hősiesség, avagy éppen bolondság ezt döntse el mindenki egymagában.

Nem akartam hazajönni, de mégis haza kellett. A leszerelésem után már nem tudtam, hogy mihez is kezdhetnék. Diana állandóan nyaggatott, hogy ne maradjak egyedül, költözzek hozzájuk, de valahogyan ódzkodtam együtt lakni a nővéremmel, és a kamaszlányával. Az unokahúgom most kezdte meg a gimnáziumot, és gyűlöli az ottani körülményeket. Különc, akárcsak én voltam gyerekként. Nem jár plázákba, nem érdeklik a fiúk, és nem is az a legnagyobb problémája, hogy mikor veszítse el a szüzességét…vagyis a mostani mércékkel állítva kilóg a sorból. A nővérem tövig rágta már a tíz ujját, és folyamatosan aggódik Lora lelki állapota miatt. Nem mondom, hogy nincs oka rá, de szerintem már olykor túlzásba viszi, és ezzel hajtja az őrület felé a méhének gyümölcsét. Nem volt mit tenni, hát belementem az újrakezdésbe, csak éppen arra nem voltam felkészülve, hogy egy városban fogok lakni a legjobb barátom özvegyével…

foglalkozás ❖ ide ide  

hobbi ❖ lövészet, barkácsolás, túrázás, rafting, vadászat  

becenév❖ Tris

Család ❖ Diana – idegesítő, gondoskodó nővér
Lora – mindent utáló unokahúg
név ❖ kor ❖ multi
törvény embere
avatar
Korom :
34

Tartózkodási hely :
Svédország

Hozzászólások száma :
9

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Tristan McGregor Csüt. Jún. 14, 2018 1:09 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon, kedves Tristan!

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes, s egyben keserédes olvasmány volt, gyönyörű fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek (hiszen kíváncsi vagyok, hogy miként alakul az életed a nővéred és unokahúgod mellett, valamint érdekel, mikor, hogyan és milyen formában bukkansz fel legjobb barátod özvegyének ajtajában s a viszontlátás milyen érzelmeket fog felszabadítani kettőtökből), irány foglalózni (avatar+rang), utána pedig tiéd a játéktér!

Rangot később kapsz majd az Admin nénitől, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Kellemes időtöltést és jó játékokat kívánunk!  

Admin
avatar
Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Hozzászólások száma :
52

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: