welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 8:31 am
Yesterday at 12:27 pm
Csüt. Aug. 16, 2018 11:52 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Dina Vincent, Fanny L. Bonnet, Henrik Morstad, Lorenzo Belbo, Mackenzie Poppy Clarke

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 2
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 45

Antonia Denisa Marcano
TémanyitásTárgy: Antonia Denisa Marcano Csüt. Jún. 14, 2018 11:32 am
Antonia Denisa Marcano
It's amazing what a fake smile can hide
Kristen Bell
31
Spanyol
Dolgozó
Madrid
1986.10.10.
Heteroszexuális
özvegy


Káromkodva ugrok egyet, és kapom fel a lábam, hogy végül a szitokszavakat elnyelje a sötétség. Lucas megint széthordta a kisautóit, és nem pakolt össze maga után. Jellemző. Arrébb rúgom a kis, sárga sportkocsit, és tovább megyek a konyháig. Felkapcsolom a villanyt.
- Atya világ, mikor tört ki itt a harmadik világháború? - torpanok meg, és leejtem magam mellé a táskámat. Csüggedten pillantok a kanapé felé, és lemondok a fél órás lazításról. Nem tehetem szóvá anyának, hogy megint mekkora rumlit hagytak itt, mert így is többet vállal, mint amennyit szeretném, hogy én dolgozhassak. Szó nélkül kezdek neki az esti rutinnak. Kipakolom a mosogatógépet, bepakolom a szennyes edényt, letörlöm a pultot, elpakolom a maradék spagettit. Amikor kaparászást hallok az ajtónál, beengedem Tashát, a kutyámat. Méretes egy dög, és jó kutya, aki imádja a fiamat, ellenben senki nem jöhet a közelünkbe, mert majdhogynem azonnal rátámad, ha nem szólok, hogy az illető nem ellenség. Hosszú évek kitartó munkája volt, míg így betanítottuk. A férjem foglalkozott vele a legtöbbet, és a helyét azóta sem tudja senki elvenni a kutya szemében. Ahogy belép, azonnal megrázza a vizes bundáját, nekem már időm sincs arra, hogy reagáljak. Beterít a bokrokról ráhullott esőcseppek sokasága, amely kellemes ázott kutyaszaggal tölti meg a levegőt, és sötét foltokkal a ruhámat.
- Tasha, én komolyan mondom, nem foglak beengedni a házba soha többé! - nyögöm elkeseredetten. Ő leül elém, szélesen 'mosolyog' és a farkát csóválja, mintha azt mondaná: Értem én, értem, de ezt te is tudod, hogy sosem fog megtörténni. Amúgy...ennék valamit.
Hűségesen követ a konyháig, de az elválasztó előtt leül és várakozik. Tudja, hogy nem jöhet be a konyhába, és ezt tiszteletben is tartja. Előveszem a tápot és megtöltöm a tálját, majd a helyére viszem, amit ő lelkes ugrándozással helyesel, aztán leteszem elé, és megadom a parancsot, hogy megeheti. Fejest ugrik a tálba, és habzsolni kezd, nekem pedig megenyhül a szívem. Megsimogatom a nagy, busa fejét.
- Ejj, te mihaszna, csak ne szeretnélek ennyire!
Buta kérés részemről, mert ez a kutya lassan a legjobb barátommá vált az évek alatt. Eleinte imádtam, aztán mikor terhes lettem, elválaszthatatlanok lettünk. Mikor meghalt a férjem, legnagyobb vigaszom volt. Hónapokon át teljesen ki voltam. Ne vágj már állandóan ilyen fancsali képet, Deny! Megértem, hogy fáj, de már elment, nem tudod visszahozni. Azt akarná szerinted, hogy elsorvadj a bánatba? Nyisd ki végre a szemed, nem várhatsz örökké csak rá. Menj randizni, keress magadnak valakit, aki megvigasztal. Vagy csak alaposan megdug, nekem édes mindegy, de nem fogom hagyni, hogy eltemesd magad. Ő választotta ezt az életet, te pedig elfogadtad, hogy lehet, hogy ez lesz a veszte. Most pedig lépj túl rajta, és neveld fel a fiad boldog gyerekként, egy boldog házban, ne pedig egy ravatalban!
Ezeket mondta az anyám, miközben a férjem fényképeit, a gyertyákat, az esküvői fotóinkat bedobálta egy nagy kartondobozba és felvitte a padlásra. Nem volt erőm veszekedni vele, főleg nem Lucas előtt, bár a fiam akkor épp csak elmúlt négy hónapos. Egyszer sem találkozhatott az apjával. Még terhes voltam vele, mikor meghozták a halálhírét. Egy levél, amelyben elmondták, hogy hősi halált halt, bajtársait sosem hagyta cserben, és a világ szolgálatában tett munkálataiért jutalomban részesítik majd, egyúttal őszinte részvétüket fejezik ki. Csak ennyi maradt belőle. Egy levél, és a fiam.
Míg a nagy, ezüst edényt mosogatom a csapban, hogy ez se maradjon ki a takarítási fázisból, az ablakban tükröződő tükörképemre nézek. A szemeim alatt karikák, de nem vészesek, ezen egy kis sminkkel simán lehet segíteni. Magamra mosolygok az ablakban, mintha azt vizsgálnám, megy-e még hitelesen? A hajam lófarokba van kötve, a zöld ing betűrve a nadrágomba. A vonásaim messze nem olyan szépek már, mint egykor voltak. Ez a mosoly pedig inkább szánalmas, semmint csábos. Míg Carlos élt, azt mondják, ragyogtam. Mellette könnyű volt, szinte sosem vitatkoztunk, mert ő mindenből viccet csinált. Néha idegesítő volt, hogy semmit nem lehetett vele komolyan megbeszélni, de aztán megértettem, hogy eleget komolykodik míg harcol, vagy kiképzéseken vesz részt. Neki ez kellett ahhoz, hogy túlélje. Nekem mire lenne szükségem, hogy túléljem?
Ismét az edényre fókuszálok, és fényesre sikálom, amíg távozik belőlem a keserűség. Dacolni kezdek, mint mindig, ha úgy érzem, nyomás alá helyeznek.
- Na és, ha egyedül vagyunk? Mi van abban annyira elítélendő? Nem én vagyok az egyetlen özvegy édesanya, aki nem kezd ki minden pasival, aki megkörnyékezi - csapkodom a habot az edény falán, és vadul sikálom tovább - Az anyám magából indul ki. Őt magára hagyta a nemzőm, aztán hozzáment a nevelőapámhoz, és amióta meghalt, meggyőződése, hogy csak akkor lehetek én is boldog, ha a fiamnak szerzek egy új apukát. De én nem akarok új apukát a gyerekemnek. Jól megvagyunk mi ketten is, és különben is. Nincs időm rá. Ott van a munkám. A könyvtár, azt sem csinálja senki, ha én nem csinálom, és akkor a gyerekek hogy készülnének fel a vizsgáikra, hogy találnának meg bármit, amire szükségük van? Hogy működne a könyvklub minden csütörtökön? És itt ez a ház is. Ezt sem tartja rendben senki, és a kert...füvet kéne nyírni megint, és rendbe rakni a mellékházat, mert most csak egy raktár, és a sövény is lassan beteríti az egész udvart. Lucas lassan nem is tud felmászni a faházába, mert azt is benövi. Ezt mikor csináljam meg, ha folyton pasasokkal andalgok?
A gondolataimból a telefon csengése ránt ki. Megtörlöm a kezem, és kihalászom a zsebemből, majdnem be is ejtem a mosogatóba.
- Halló?
- Szia Kicsim! Képzeld, írt az egyik kedves jelentkező, hogy szívesen megismerkedne veled. Akár ide is elutazna, mert nagyon tetszettek neki a fotóid. Család centrikus, kedves, imádja a túrázást és a kutyákat. És ezt figyeld: bankár. Egy igazi bankban valami középvezető, és már nagyon vágyik családra. Péntekre megbeszéltem, hogy találkoztok a városban. Este hétkor a Lotus-ban, már foglaltam is asztalt, és...
- Anya, az ég szerelmére, már megint regisztráltál a nevemben egy ilyen oldalra? Nem megmondtam, hogy felejtsd el, hogy a nevemben levelezel másokkal?
- De hát imád túrázni, Kicsim!
- Anya, legutóbb, amikor randit szerveztél nekem, a pasas majdnem elájult, amikor rájött, hogy nem is velem beszélgetett. Ne szervezz nekem így randit, ha készen állok, ígérem, te leszel az első, aki megtudja majd. Oké?
- De én csak...
- Semmi de, anya. Ne akard irányítani az életemet!
Most már kissé felemelem a hangom, és azonnal tudom, amint beáll a csend, hogy túl messzire mentem.
- Hát, végül is, Lucas már alszik. Megvacsoráztattam, megfürdettem, előkészítettem a tiszta ruháit. Erre még jó vagyok, nem igaz?
Hallom, ahogy hüppögni kezd, és lelkiismeret furdalásom támad. Mindig ezt csinálja. Sóhajtok.
- Ne haragudj, Anya. Hallod, ne vedd úgy a szívedre. Csak...kérlek, tartsd tiszteletben az én akaratomat is. Oké? Mellesleg szerintem illegális ilyen dolgot csinálni.
Nem szól semmit. Kitartó, mint mindig. Nem kéne engednem neki, de végül megforgatom a szemem.
- Jó, hát, ha ennyire akarod, akár el is mehetek. De csak egy ital, és nem vacsora. És ha nem tetszik a pasi, azonnal hazajövök, te pedig nem szervezel többé nekem így randit, megígéred?
- Hát persze, Kicsim, amit csak szeretnél!
Lerakja a telefont, és már tudom, hogy hülyére vett. Már tök mindegy. Befejezem a mosogatást, felporszívózom a konyhát és felmosom, aztán összeszedem Tasha tálja mellől a kiszóródott tápot, és friss vizet adok neki. Végre leülhetek egy kicsit a kanapéra. Gondolok egyet, és felmegyek az emeletre. A gardrób felső polcáról előveszek egy régi dobozt, aztán leülök vele a szőnyegre az ágy elé. Régi fényképek, nem olyan szépek, mint a mostaniak, amiket a mobilokkal lehet csinálni. Carlos kedves, meleg, barna szemei nevetnek rám. Valami középiskolai esemény volt még régen, talán egy kirándulás, már nem emlékszem. Mosolygok a képre, és újabbat veszek elő. meg még egyet, és még egyet. Lassan egy élet elevenedik meg előttem képekben. Barátok, családtagok, szeretet és egység. Lassan kezdenek könnyek csorogni a szemem sarkából. Nem sírok. Már csak könnyezek. Ma túl fáradt vagyok igazán sírni. Keserédes fájdalom mar belém, és lassan gombóccá gyűlik a bensőmben. A kezembe akad egy csoportfotó. Katonák állnak feszesen egymás mellett, hátuk mögött összefogott kezeikkel mereven néznek előre. Majd egy másik. Atlétás, terepnadrágos, napsütötte bőrű férfiak karolnak szélesen mosolyogva egymásba. A tekintetük elégedett. Felkuncogok. Carlos és a barátai vannak a képen, azt hiszem ezt a képet küldte először haza nekem. A képen ott van a legjobb barátja is, akivel nagyjából amióta az eszem tudom, haverok voltak. Ő volt a tanúja az esküvőnkön. Imádták egymást.
- Vajon mi lehet veled? - kérdezem a képtől, mert semmit nem tudok azóta róluk, hogy Carlos meghalt. Élnek még? Meghaltak ők is? Hazatértek vagy még mindig harcolnak? Megházasodtak azóta? Vannak gyerekeik? Istenem, remélem vannak, és hazatértek és küzdenek a bokrokkal, a fűnyírással vagy a kocsiszereléssel meg a bilire szoktatással. Remélem, hogy nekik több jutott, mint nekem. Több, mint Carlosnak. A háború az ember legkegyetlenebb találmánya.
foglalkozás ❖ vadőr, túravezető, könyvtáros  

hobbi ❖ mosogatás, vasalás...ja, ez nem számít annak?  

becenév❖ Deny, de csak ha megengedem

Család ❖ Carlos Marcano - a halott férjem. Katona volt, szolgálatteljesítés közben halt meg. Lucas Marcano - a fiam. Két és fél éves, imádja az autókat és mindent, amire fel lehet mászni, igazi örökmozgó. A bölcsiben néha megdobálja kockával a nevelőket, és nem szereti a főzeléket. Lana Birger - az anyám. Mániákus randiszervező, aki nem bírja elviselni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy akarja. Rendszeresen regisztrál randi oldalakra a nevemben, és szerintem inkább ő szeret bele a kiszemeltekbe.
- ❖ - ❖ az
dolgozó
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Svédország

Hozzászólások száma :
11

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Antonia Denisa Marcano Csüt. Jún. 14, 2018 1:02 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon, kedves Denisa!

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes, szép és egyben szomorú olvasmány volt, gyönyörű fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek (hiszen kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki az anyukád szervezte randidból, meg milyen lesz Tristannal összefutni, mert ha nem csal a szimatom ő volt a néhai férjed esküvői tanúja, igaz?), irány foglalózni (avatar+rang), utána pedig tiéd a játéktér!

Rangot később kapsz majd az Admin nénitől, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Kellemes időtöltést és jó játékokat kívánunk!  

Admin
avatar
Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Hozzászólások száma :
52

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: