welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Dominique Fluentes, Faith S. Terner, Frederick B. Elton, Henry Leighton, Ingrid S. Skjeggestad, Johanna Rapace, Kevin Braden, Lara Olivier, Lauren Stanton, Raynard Cassel, Zachary E. Wahlberg

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 9 12
dán 2 2
francia 6 2
görög - 1
holland 2 -
ír 5 4
külföldi 4 8
norvég 7 3
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 4 2
svéd 1 2

Charlotte Reid
TémanyitásTárgy: Charlotte ReidCsüt. Jún. 14, 2018 10:25 pm
Charlotte Reid
There must be a beginning of any great matter, but the continuing unto the end until it be thoroughly finished yields the true glory
Alicia Vikander
27 év
Angol
Gazdag
Norwich, Anglia
1991.01.22
Heteroszexuális
Egyedülálló

A sirkeci pályaudvar kilences peronjának szélén ácsorogtam miközben szinte félpercenként a baloldalamra pillantottam, mint aki attól retteg, hogyha egyet pislant, elszalasztja élete legnagyobb csodáját pedig az érkezésig még több mint negyedóra volt vissza. Erről a pillanatról fantáziáltam tinédzserkorom óta amióta a kezembe akadt Agatha Christie híres regénye a Gyilkosság az Orient expresszen. Azóta már eltelt több mint tíz év. Oly sok év után is hajlamos kihozni belőlem a gyermekded rajongást már pusztán a vonat említése is. Most pedig megannyi várakozás után végre valahára sikerült az üzleti életemet is úgy rendeznem, hogy valóra válthassam legnagyobb álmomat.

Ha nem hívott volna meg édesapám régi jó barátja Dr. Leonard Zimmerman, hogy vizsgáljak meg a Török és Iszlám művészeti múzeum számára három nemrégiben talált cserép valamit, kancsó maradványt akkor egészen biztosan tovább dédelgettem volna álmomat, hogy a híres luxusvonattal utazzak. De így, hogy Isztambulban tartózkodtam három hétig kapva kaptam a kecsegtető alkalmon, hogy hazafele már Párizsig az Orient expresszel tegyem meg az utamat. Már amikor elfogadtam a meghívást lefoglaltam és kifizettem a borsós jegyet de, hát csak egyszer élünk és megengedhetem magamnak.

- Charlotte Reid?- merengésemből egy idős hölgy hangja zökkentett ki.- Ó mily kicsi a mi kis világunk!

Pár pillanat kellett, hogy realizálódjon bennem újonnan érkezett társaságom személyazonossága. A mellettem álló alacsony, hetvenes évei végén járó, de igen fitt hölgy a legnagyobb megdöbbenésemre nem csupán brit volt, de ráadásul férjével lelkes támogatója és látogatója az Association of Art Historians által szervezett előadásoknak és gyűléseknek.

- Mrs. Thomson!- szólítottam meg kicsit sem leplezve megdöbbenésemet. – Még milyen kicsiny! Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont Isztambulban fogja újra keresztezni egymást utunk. Esetleg ön is az Orient expresszre vár?

Hangvélelem furcsa régimódiságán magam is meglepődtem, de ahhoz képest, hogy nemrég zökkentettek ki a kavargó gondolatbuborékomból egész értelmes mondatot sikeredett összehoznom.

-Ó! Ez a drága Earlöm ötvenedik házassági évfordulóra szánt ajándéka. Ő is itt van, csak még a váróteremben valamit el kell intéznie a poggyászokkal kapcsolatban. Tudja jól milyen ember az én Earlöm. Soha semmi sem elég tökéletes neki. A szállodában képes volt reklamálni, mert a bevetett ágynemű kissé össze volt gyűrődve! Pedig én nem láttam rajta egy szem ráncot sem! Képzelheti. Hat évvel ezelőtt egyszer annyira megsértette ezzel a tökéletesség mániájával egyik barátunkat, aki vendégül látott minket birtokán, hogy…

És csak folytatta nagy beleéléssel a történetét. Bőszen bólogattam széles mosollyal az arcomon leplezve a nosztalgikus történet mesélése keltette zavaromat amikor is maga Earl Thomsont is megpillantottam ahogyan egyenesen, lassan de határozottan felénk tart.

- Mivel tartod fent ezt a szerencsétlen ifjú hölgyet Gwendoline?- kérdezte nevetve feleségétől majd kegyesen rám pillantott.

- Az ifjú hölgy Charlotte Reid, művészet történész és a Association of Art Historians tagja. A családneve ismerős lehet számodra is jobban Earl hiszen az apja Dr. Patrick Reid. Ő Rebeccanak a történelem professzora a St. Andrews-i egyetemen.- szemem elkerekedett, hogy mennyi szál köti össze ismeretségünket. Majd felém fordult újból. - Rebecca a középső unokánk, most kezdte az első évét az egyetemen. Ha jól értesültem ön a doktori disszertációján dolgozik most jelenleg. Igaz?

Kezdtem kissé kellemetlenül érezni magamat az adott szituációban mivel túl sok információ birtokában volt rólam Mrs. Thomson. Ellentétben velem aki csak annyit tudott róla és a férjéről, hogy pénzes művészetkedvelők akik rettentő nagy összegekkel támogatnak minden egyesületet aminek köze van bármilyenféle művészeti tevékenységhez. Már azon sem lepődtem volna meg ezen a ponton ha rá kérdez, hogy mi miatt szakítottam utolsó párommal és megemlíti, hogy sajnálja, hogy elhunyt a tizenhét éves macskám Mázli. Beismertem, hogy túlzás részemről ilyet feltételezni, de jelen esetben már bármit kinéztem az idős hölgyből. Nem olyan nagy Anglia főleg ha az ember szülei is értelmiségi körökben mozognak.

- Most végzem a kutatómunkálatokat de félre kellett tennem most egy kis időre más kötelezettségem miatt ami ide Törökországba szólított. De így is várhatólag sikerül befejeznem a kitűzött időpontra.

Mielőtt még bármit is hozzáfűzhetett volna Mrs. Thomson, férje finoman megsimogatta vállát.

- Drágám. Pár perc és megérkezik a vonat. Előrébb kéne mennünk mivel a jegyünk a második számú kocsiba szól ezen a részen pedig a negyedik számú fog elhelyezkedni.

Udvariasan elköszöntem a házaspártól és figyeltem, ahogyan távolodnak az oszlopok mögött. Majd másra lettem figyelmes. Rajongásom tárgyának hangjára. A kerekek zakatolására és a fék hangos nyikorgására, amit helyére gördült a gyönyörű jármű. Teljes nevén a Velence–Simplon–Orient expressz.

*******

Az első nap hamar eltelt a vonat fedélzetén. Végig olvastam és aludtam a napot és csak az ebédeltetéskor dugtam ki orromat a kabinomból. Viszont az este folyamán a finom koktéloknak és egyéb szeszes italoknak hála sikerült jobban feloldódnom és részt vennem a közösségi életben. Kellemes beszélgetést folytattam a Thomson házaspárral és egy velük korban megegyező olasz házaspárral, akik kitűnően beszéltek angolul is. Nem sok korombeli szingli akadt a vonaton. Megkockáztatom, hogy egy sem. A legtöbb utazó friss házas volt, akik az étkezések befejeztével siettek is vissza szobáikba egymás társaságát élvezni vagy éppenséggel olyanok, akik sokadik házassági évfordulójukat ünnepelték. Ahogy telt múlt az idő egyre jobban megfogyatkozott az étkezőkocsiban tartózkodó emberek száma egészen addig ameddig csak végül én magam és a negyvenes évei végén járó pultos maradt, aki továbbra is örömmel kiszolgált és könnyed társalgást folytatott velem.

- Egy pultos majdnem olyan, mint egy jó pszichológus. Meséljen, milyen ember maga?- hírtelen témaváltása kissé meglepett, de véremben volt már annyi alkohol, hogy ne akadjak fen ezen és őszintén válaszoljak. Egy nagyot kortyoltam a gin tonicomba ezzel is időt nyerve, hogy kissé átgondoljam válaszomat.

- Magamat egy céltudatos és nyitott gondolkodású nőként tartom számon. Rendkívül makacs vagyok az igazamat illetően. Nem éri meg leállni velem vitatkozni, mert addig úgy sem adom fel amíg a vitapartneremet meg nem győzőm saját igazamról. Szeretem magaménak tudni mindig az utolsó szót. Makacsságom nem ismer határokat és az egoizmusom sem. Jó kis párosítás ez a kettő.
Rám igaz az a mondás, hogy megszoksz vagy megszöksz.

Nem jellemző rám az előítéletek halmozása. Senkit sem nézek le a vallása, származása, munkája és egyéb felszínes dolog miatt. Egyedül a hülye embereket vetem meg, de őket nagyon. Nálam ez nem azokra a személyekre vonatkozik, akik egyszerűen buták, mert attól függetlenül lehetnek jó emberek. Hanem azokra, akik mások jogait és lelki világát sértik és tiporják el. Az ilyenektől fordul fel a gyomrom. Lehet, hogy nagyon én központú vagyok de soha életemben nem bántottam senkit csak mert úgy tartotta kedvem vagy a társadalmunk egy része ezt követelné meg . Ha bármi rossz szavam van azt inkább lenyelem és megtartom magamnak mint, hogy megsértsem valakinek az érzéseit.

Vannak furcsaságaim, mint mindenki másnak ezen a földön.


Határozott válaszommal kissé sikerült meglepnem és egy halovány mosolyt csalnom társaságom arcára.

foglalkozás ❖ Művészettörténész  

hobbi ❖ Krimi és szépirodalmi könyvek olvasása, sorozatok, lovaspóló  

becenév❖ Charlotte

Család ❖
Georgina Reid (Georgina Duncan) – Színházi rendező, író
Dr. Patrick Reid – Történész, egyetemi professzor
V ❖ 20 ❖ None
newbie

avatar
Hozzászólások száma :
5

reagok :
0

Csatlakoztam :
2018. Jun. 14.

Korom :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Charlotte ReidPént. Jún. 15, 2018 11:43 am
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon, kedves Charlotte!

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán lebilincselő olvasmány volt, varázslatos fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek (imádtam, ahogyan belecsempészted az Orient Expresszt az előtörténetedbe, ahogyan a Thompson házaspárral folytatott diskurzusod is könnyed, s végtelenül kedvesre sikeredett, úgyhogy roppant mód várom, hogy lássam mik fognak történni veled, ha újra hazaérkezel és milyen jövő vár rád   ),
irány foglalózni (avatar+rang), utána pedig tiéd a játéktér!

Rangot később kapsz majd az Admin nénitől, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Kellemes időtöltést és jó játékokat kívánunk!  

Admin

avatar
Hozzászólások száma :
46

reagok :
4

Csatlakoztam :
2017. Dec. 10.

Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: