welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 3:51 pm
Szer. Dec. 12, 2018 5:10 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Alaris Mharaxia, Anaise Delacroix, Elif Clarissa Demirel, Henrik Morstad

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Arnfrød Morstad
TémanyitásTárgy: Arnfrød Morstad Pént. Jún. 15, 2018 1:44 am
Arnfrød Morstad
Just like mama said I'm not good at making friends
Thomas Hayes
21
norvég
média
Lørenskog, Akershus - Norvégia
'97. 04.29.
sapioszexuális
egyedülálló


– Takarodj a szobádba te kretén! – kiabál torkaszakadtából Hell, miután közlöm vele, hogy nyugodtan elkezdhet fogyózni, mert meghízott. Ha valamivel sikerül megsérteni őt, akkor nem számít, hogy én nem a puszipajtása vagyok, akivel akárhogy beszélhet, vagy a szüleink, hanem a testvére. De talán éppen ezért enged meg magának ilyen hangnemet, mert nekem nem akar megfelelni, nem kényszerből van vagyis inkább él mellettem, hanem azért mert így járt. Nem én kértem a szüleimtől őt, egyszerűen csak megszületett és kész, arról nem én tehetek, hogy ilyen lett. Hiszen nem ilyennek született, emlékszem mennyire elviselhető volt még kisebb korában, amikor nem barbie baba akart lenni, hanem csak a naiv kishúgom, aki hitt a halandzsákban amiket mondtam neki. Most mindent zokon vesz.
– Azt kérted legyek őszinte. Talán fáj az igazság? – felállok a székből ahol eddig ültem, jelezvén, hogy tényleg mennék, de önszántamból, nem azért mert ő küld el.
– Arn, fogd be! – azzal jobb ötlet hiányában fogta a párnáját és megcélzott vele.

***

– Anya Arn megint piszkál!
– toporzékol a konyhában az én drága húgom, épp ebédidő előtt. Árulkodás helyett inkább terítené az asztalt, ahogy más normális lánytestvér tenné, de nem, ő ehelyett játssza a spiclit. Mintha hét éves kisgyerek lenne, megint anya mögé bújik és azt reméli bármit is elér majd. Persze, hogy két perccel ezelőtt még hangosan nevettem a felfuvalkodott mérgelődésén, azt hittem nem csinál belőle ekkora nagy felhajtást. Nem csodálom ha anyánk is hallotta, amint nagyban röhögök valamin.
Elővette azt a mindent tudó nézését, végigmért minket és felsóhajtott. Én nagyon jól tudom, hogy ő most elfoglalt és nem is kellene ilyesmivel foglalkoznia, de gondolom kötelességének érezte megvédeni az egy szem lányát. Még akkor is ha nem épp neki volt az igaza, hanem nekem. Csak ugyebár ő ezt honnan tudhatta volna? Most nem volt ideje kideríteni, hogy mi a teljes igazság, miért nyafog már megint a húgom. Épp kinyitotta volna az ajkait, hogy valami nagyon értelmeset és szerinte igazságosat közöljön, amikor betoppant valaki.
– Farkas éhes vagyok, ugye készen van az ebéd? – Henry az. Ki tudja hol csatangolt megint a barátaival és enni, azt elfelejtett közben.

***

– Arn add ide a sót! – semmi kérlek szépen, légy szíves, hanem egyből megparancsolja, hogy adjam neki oda a sót. Most persze hasznos lennék neki! Árulkodni persze volt ideje, de arra, hogy ne mellém tegye hanem maga mellé vegye a sót már nem. Végtére is… Nem engedelmeskedem neki. Pontosabban úgy teszek, mintha nem hallanám, helyette inkább nyugodtan eszem tovább a levesemet. Ezt a mondatát legalább kétszer elismétli, én meg egyáltalán nem teszek semmit, még a sóra sem nézek.
– Arnfrød add már ide a sót! – most már még mérgesebben és parancsolóbban beszél. Mintha bármi értelme volna. Engem nem fog meghatni.
– Ha kell, akkor vedd el. – már ha tudod, folytathattam volna, ám sokkal rosszabbnak bizonyultam és kivételesen elvettem magamnak a sót. Már csak azért is, igazából teljesen szükségtelen volt az a plusz íz a levesemnek, de mindegy.
– Arn ide adnád a sót nekem is? – kíváncsiskodott Henry, Hell valamivel nyugodtabb változata, csak fiúban.
– Persze, tessék! – azzal az erővel át is nyújtottam a sószórót az öcsémnek.
– Anya! Arn megint kezdi! – a tányér széléhez csapja a kanalát, feláll az asztaltól és elviharzik.

***

– Már megint mi baja van? – értetlenkedik Henry és rám néz, mintha nekem kellene tudnom mi van a testvérünkkel. Jó, elhiszem, hogy én voltam itthon és nekem kellene tudnom, de nem faggatóztam. Ő úgyis elmondja majd magától, hogy mi bántja, ha akarom ha nem.
– Tőlem kérdezed? Miért nem mész fel hozzá és kérdezed meg tőle te? – vonom fel a szemöldököm.
– Nem hiszem, hogy nekem örülne, legutóbb is amikor elmondtam neki mekkora barom a barátja nem hitt nekem. A srácot istenítette, egészen addig amíg rá nem eszmélt nekem volt igazam. – magyaráz, már a kezével is elkezd gesztikulálni.
– Mindig is mondtam, hogy annak a srácnak sunyi képe van. – értek egyet az öcsémmel. Azt hiszem a húgom legelső olyan barátja akit bemutatott a szüleinknek és aki mellett ő boldognak látszott. Igazán boldognak, amit nem tud megzavarni egyetlen testvéri jó vagy rossz beszólásom sem. Akkor persze nem érdekelte őt úgymond semmi és senki más, csak az a bizonyos fiú. Mintha aranyból lett volna és mellette az összes többi srác jelentéktelen kis pipogya fráter lett volna. Most meg talán miatta lett olyan, amilyen. Jó, persze én is nagyban hibás lehetek. A nagy őszinteség miatt. De hát ő kérte, hogy legyek vele az.

***

– Nyisd már ki az ajtót hisztigép! – kopogtatok a szobája ajtaján, mert bemenni sajnos nem tudok. Vagyis inkább tudunk, mert az öcskössel azt terveztük, hogy mindketten az agyára megyünk és megmutatjuk neki valójában igenis szeretjük őt, csak vegyen már vissza.
– Hagyj békén Arn! – kiabál ki a szobájából Hell.
– Engedj be minket Heloise, légy szíves! – szólal meg végül az öcsénk is. Hátha így megenyhül a szíves és engedelmeskedik. De csak a csend fogadott. Csodás, nem kellett más mára csak egy hiszti és duzzogás a húgom részéről. Mintha nem volna elég az, hogy Ingrid ma nem ér rá. Nem tud eljönni a találkozóra mert közbe jött valami. Még egy nyomós ok, hogy miért a húgomat piszkálom, ahelyett hogy csendben lennék. Mert nem tudok csendben lenni. Nem megy. Egyszerűen rossz napom van és nem tudom máshogy levezetni a felesleges feszültséget. A húgommal való összeveszés meg egyáltalán nem fog segíteni. Sőt csak még ingerültebb leszek és a mai nap „tökéletesebb” már nem is lehet.
foglalkozás ❖ egyetemista, színész  

hobbi ❖ úszás, szerepek tanulása, blogolás és ha lehet mindezeket zene kíséretében  

becenév❖ Arrr!, Arn, Frødo

Család ❖ Heloise „drámakirálynő” Morstad – a húg: Tipikus hisztigép, saját nyelvezettel és megérthetetlen kedélyállapottal. Ha a dolgok nem úgy történnek ahogyan azt ő szeretné eljön a harmadik világháború vagy az apokalipszis, ami még rosszabb ha éppen a női gondja gyötri. Olyankor igazi sárkány, csapkod, visszabeszél, kegyetlen ha azt látja a helyzet éppen az ő fölényére áll. Nem bírja az elnyomást, soha nem is szerette. Ő az elnyomó, a vezéregyéniség. Kiköpött az anyja. Ezért se tudok vele szót érteni csak nagyon ritkán vagy egyszer sem. Az holtbiztos, hogyha az én barátnőm ilyen hisztis lenne eddig már rég kiadtam volna az útját és kerestem volna valaki sokkal kezelhetőbbet. Még az a szerencséje, hogy a testvérem és nem akarom vagyis tudom letagadni, hogy a családom része. A vér ugyanis, vízzé nem válik.
Henrik „a kis herceg” Morstad – az öcs: Ha ránézel ugyanazt a fennkölt képet látod, amit egy tizennyolcadik századbeli festményen, amin éppen a Hőnszeretett XV. Lajos szerepel. Hozzá hasonlóan ő is az angyal képét mutatja a külvilág felé, aki olyan csendes, mint az apja. Aki ritkán kavarja fel maga körül a port, ám ez csak álca. Aki nem ismeri elég jól, az tényleg elhiszi, hogy olyan elveszett lélek, mint amilyennek beállítja magát a kisfiús ábrázatával. Ez persze a fiatalság velejárója. Még nem az elköteleződésen, a családalapításon jár az agya, hanem azon, hogy minél menőbb legyen a társai előtt. Nem vetem meg őt ezért, hiszen fiú, mit vár az ember egy férfitól ugyebár. Én is ilyen voltam, talán egy fokkal megfontoltabb és sokkal titoktartóbb. Nem dicsekedtem el neki, hogy éppen kivel és mit tehettem volna meg. Nos, ő nem beszél feltételes módban, ő meg is teszi mindazt amit a fejébe vesz.
Gerda „mindent tudó” (née Nilssen) Morstad  – az anya: Előtte nincs titok, rosszabb, mint Dr. Cal Lightman a „Hazudj, ha tudsz!” című sorozatból. Próbálj meg hazudni neki és képes egy hétig ugráltatni téged az egyik vegyesboltból a másik vegyesboltba ha éppen olyanja van. Gyötrésben verhetetlen, igazi feminista aki foggal körömmel védi azt ami az övé, de első sorban az egyetlen lányát, aki ennek köszönhetően jól el is lett kényeztetve. Erről persze, hogy esetleg kiválasztást tenne, hallani sem akar. Ő csak azért „harcol”, hogy mindannyian egyenlőek legyünk. Állítása szerint mindenkit úgy szeret ahogy van, ezért is dolgozik azon, hogy megvédhessen minket szinte mindentől. Engem annyira már nem félt, mert próbálom előadni neki a példás nagy testvér szerepét, aki csupa jóra tanítja a kisebb testvéreit. Noha ez nem mindig megy. Mert rendszerint mindig előttük ellenkezek neki vagy az apánknak. Így a kicsik is úgy érzik jogukban áll visszaszólni, úgy anyánknak, mint bárki másnak a világon.
Zidenius „nyugalom-sziget” Morstad – az apa: Semmi sem lepi meg, semmi sem akasztja ki, semmi sem teszi őt boldoggá. Legalábbis egy külső szemlélő ezt mondaná el róla, főleg, hogy legtöbbször valóban ilyen nyugalmat árasztó tud lenni. Ám nála is betelik a pohár, életében mondjuk háromszor. Először akkor amikor nem engedték, hogy valóra váltsa az álmát és lelkész legyen – hosszú történet, azóta is próbál rávezetni a szerinte helyes útra – másodszor akkor, amikor úgy érezte, hogy az anyánkat elveszítheti és ezért kötelességének érezte felnyitni a nő szemét és elmondani valójában ő írta a szerelmes levelet nem pedig Arnfrød Halvorsen – akiről sajnos apám kérése ellenére is a nevemet kaptam – anyánk plátói szerelme. A harmadszor még nem történt meg. Reméljük nem is fog, merthogy egy ilyen birkatürelmű embert, kár lenne elpocsékolni. Ha valaki akkor ő biztos nem játssza meg magát a családban, egyrészt azért, mert túl jó a pókerarca másrészt tényleg állhatatos és a maga módján elviselhetően szeretni való tud lenni ha megerőlteti magát és egy görbét biggyeszt a szájára.

Egyéb hozzátartozó:
Arvid Nilssen: a kedvenc nagybácsi
Ingrid Silje Skjeggestad: a Tinderes lány
Amoremio ❖ 23 ❖ multi nincs

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arnfrød Morstad Hétf. Jún. 18, 2018 12:58 pm
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon kedves Arnfrød Morstad!

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán érdekes olvasmány volt, szép fogalmazással megfűszerezve.
Szóval irány a foglalók, avatar+rang! Rangot később kapsz majd az Admintól, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Izgalmakban gazdag, jó játékot kívánunk neked!

Admin
avatar
Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Hozzászólások száma :
52

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: