welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Vincent Labelle
TémanyitásTárgy: Vincent LabelleSzomb. Jún. 16, 2018 8:14 pm
Vincent Labelle
We can easily forgive a child who is afraid of the dark; the real tragedy of life is when men are afraid of the light.
Kim Taehyung
16
Francia
Diák
Párizs
2001. december 3.
Mindenevő
Egyedülálló

– Nem akarok hazamenni… nem akarok hazamenni…  – motyogtam magam elé, ahogy a sötét utcán sétáltam. Nem néztem fel az emberkre, csak a cipőm orrát bámultam, miközben ujjaim lassan simítottak végig a szemem alatt a bőrön. Éreztem a nedvességet, a duzzadtságot… és csak nagyot nyelve tudtam visszatartani a szememben várakozó könnyeket. Nem ez volt az első alkalom, hogy apa megütött... és tudtam, hogy nem is az utolsó. A nővérem mindig mindent megtett értem anya halála óta, ő jelentett a gyengédséget, a kedvességet, a figyelmességet… Tudtam, hogy őt is bántotta már, talán nem is egyszer, de sosem beszélt róla. Olyanok voltunk, mint a kis szolgák, akik felett egy szörnyű király uralkodik.
Ökölbe szorult a kezem. Vicsorogva bámultam bele a sötét éjszakába. Az előttem kószáló emberek nem érdekeltek, éppen csak annyi lélekjelenlétem maradt, hogy felvegyem a kapucnimat. Nem akartam, hogy egy osztálytársam felismerjen vérző fejjel, ilyen állapotban. Ugyanis a következő sarkon, egyszerűen félrehúzódva, egy épület falába ökleltem. Éreztem, hogy nagyot reccsennek az ujjaim, a könnyeim pedig ezzel egy időben kibuggyannak. Melegen folytak végig az arcomon, egészen a szám sarkáig, ahol kis sós ízt hagyva maguk után, indultak meg az állam felé. Még egyszer beleütöttem a falba, aztán az indulataim súlya alatt összeomolva. A homlokomat a hűvös felületnek támasztottam, hátat fordítva az utcának és zokogtam, mint egy kisgyerek.
Az iskolában sosem voltam ilyen. Ott jól nevelt voltam, menő, nagyszájú… olyan akit mások szerettek. Főleg a barátaim előtt igyekeztem normálisan viselkedni. Együtt tanultunk, együtt jártunk el iskola utána – ha éppen meg tudtam tenni –, csak akkor kezdődtek a bajok, mikor az első ütésnyomok jelentek meg az arcomon. Máris elterjedt a híre, hogy bajkeverő vagyok, idősebbekkel verekszem, iszok, drogozok és hamarosan kiközösítettek. A leghátsó padban ücsörögtem egyedül, sötét tekintettel. Már nem vártam az iskolát, nem tartottam többé a menedékemnek apám elől. Nem volt más, csupa fájdalom és gyűlölet. Ezt persze Aimee-nek nem mondhattam el. Nem tudhatott róla, miken megyek keresztül… mert már így is túl sokat tett értem. Ezért érdektelenséget kezdtem színlelni, próbálva nem törődni az otthoni dolgokkal és úgy élni, mint addig. Félig-meddig szabadnak tűnve.
Nem azért rohantam el, mert fájt a verés. Nem is azért, mert megijedtem… hanem mert ott tombolt bennem, egyetlen, mindent lehengerlő gondolatként, hogy meg akarom ölni, hogy véget akarok vetni a szenvedéseinknek. Meg akartam szabadítani a nővéremet – aki annyi jót tett értem – egy ilyen szörnyetegtől. Nem érdekelt már régen, ha nekem ezért rácsok mögé kell kerülnöm vagy örökre menekülnöm. Untam már az álarcot, ami mögé el kellett bújnom. Utánam, hogy nem lehetek az, aki legbelül sírni és tombolni tudna. Ott az utcán, a ház falába öklelve voltam igazán önmagam...
Akaratlanul is olyan dolgok jutottak az eszembe, amik még jobban mélyítették a bennem növekvő kétségeket. Leginkább afelől, hogy valóban normális vagyok-e. Hangosan, hörögve kapkodtam a levegőt, ahogy anyám mosolygó arcának emléke kúszott be gondolataim közé vagy apám dühös arca, ahogy újra és újra lesújtott rám. Megborzongtam. Mintha a fájdalom emléke, újra végig tudott volna futni a testemen, pont olyan hevesen, mint mikor ez az egész történt. Ez nem olyan volt, mint egy iskolai verekedés vagy piszkálódás. Ez sokkal rosszabb volt. Olyan éles fájdalmat okozott, amiről mindezek kezdete előtt, nem is tudtam, hogy létezik. Akkor még sziszegve szívtam volna a fogamat, ha egy szálka megszúrja az ujjamat. Ma már tudom: az nem is fájdalom igazán.
Mindig magamba folytottam az ilyesmit. Mindig le akartam gyűrni az újabb és újabb kínokat, ezért a gyerekesség álarcát öltöttem magamra a nővérem, az osztálytársaim és a tanáraim előtt. Nem mondom, valamikor jól is szórakoztam az iskolába, de már ennek is vége. Mintha apám minden örömöt el tudna venni tőlem. A mosolyomat már csak Aimee-nek tartogattam, hogy megnyugtassam legalább annyival: velem minden a legnagyobb rendben.
Megremegtem ott a falnál állva.
– Erős vagyok... – suttogtam a falnak. A kevésbé sérült kezemmel megtámaszkodtam a göcsörtös felületen és ellöktem magam tőle. Éppen csak annyira, hogy talpra álljak és lehajtott fejjel ugyan, de hazamenjek. Már nem reméltem, hogy jobb nap jön... csak azt, hogy egyszer ennek az egész életnek vége szakad.
foglalkozás ❖ Középiskolai tanuló  

hobbi ❖ Alvás, éneklés, falakba beleöklelés olyan erősen, hogy eltörjenek az ujjaim  

becenév❖ Vin, Vini, Vinc

Család ❖ Anyánk egy észak-koreai menekült volt. Talán nem jó irányba indult világot látni, megismerni azt, amit az élete addigi részében ki kellett hagynia. Miért pont Franciaországot választotta? Talán, ha nem így dönt sem Aimee, sem én nem szenvedtünk volna annyit… és talán őt sem kellett volna idejekorán elveszíteni.
név ❖ 18 felett sokkal ❖ Akad   Embarassed
diák

avatar
Hozzászólások száma :
15

reagok :
7

Csatlakoztam :
2018. Jun. 16.

Korom :
16

Tartózkodási hely :
Párizs

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Vincent LabelleVas. Jún. 17, 2018 10:03 am
gratulálunk, elfogadva!

welcome aboard

Légy üdvözölve az oldalon, kedves Vincent!

A karakterlapoddal mindent rendben találtam, igazán szomorú olvasmány volt, gyönyörű fogalmazással megfűszerezve, úgyhogy utadra is engedlek (hiszen roppant kíváncsi vagyok, mi fog még veled történni, hogy sikerül-e megszabadulnod az apai nyomástól, ebből a szörnyű élethelyzetből, amibe akaratodon kívül kerültél. Nem is tartalak fel tovább, hisz a nővéred is vár már, annyit kérek, hogy nagyon vigyázzatok magatokra és persze egymásra is!    ),
irány foglalózni (avatar+rang), utána pedig tiéd a játéktér!

Rangot később kapsz majd az Admin nénitől, de ettől függetlenül a foglalók meglátogatása után nyugodtan játékba kezdhetsz!  

Kellemes időtöltést és jó játékokat kívánunk!  

Admin

avatar
Hozzászólások száma :
52

reagok :
4

Csatlakoztam :
2017. Dec. 10.

Korom :
1

Tartózkodási hely :
between topics ♡

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: