welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Aimee & Vincent ~ Hurt
TémanyitásTárgy: Re: Aimee & Vincent ~ HurtHétf. Jún. 18, 2018 6:57 pm

Aimee & Vinnie
A sarokban kuporogtam. Az osztálytermünkben voltam még, pedig már mindenki elment, egyetlen tanár sem nézett már be ide, de ahhoz még késő volt, hogy a takarítók megérkezzenek. Talán egy-két emelettel feljebb még zajlottak a külön órák, hallottam, amint halk zene szűrődött onnan. Csak a szokásos lárma némult el eddigre teljesen. Az utcáról be-betört az autók zaja és ez volt az egyetlen lényegében, ami képes volt megtörni azt a különös csendet, ami csupán ezt a termet jellemezte. Tudtam, ha átlépném a küszöböt akkor odakint felerősödne a zene és a beszélgetések zaja… de nem akartam. A sarokban éreztem magam biztonságba azóta, hogy visszamenekültem az iskola épületébe.
Külön órán kellett volna lennem nekem is. Kémián, mert azt mondták ügyes vagyok belőle és hát jelentkeztem a szakkörre anélkül, hogy jobban átgondoltam volna. Csak a félév folyamán jöttem rá, hogy gyűlölöm… minden porcikám ellenkezett a bűzös szagok ellen és utálattal viseltettem a bőrömet tönkre vágó gumikesztyű ellen is. Azonban eddig nem volt okom a hiányzásra. Hazamentem, eljöttem, visszamentem – gépies dolog volt ez a szerda, valahogy mindig csak a szokásos forgatókönyvet követtem, a nap végén egyszerűen megállapítva: utálom ezt az egészet.
Azon a bizonyos szerdán még sem mentem fel a harmadik emeletre. Nem léptem be a 312-es terembe, ahol a kémia szakkört tartották és mindig undok, szinte gyógyszertári szag tombolt. Öklendeznem kellett volna tőle ezúttal is, mint bármikor máskor… de nem ezért maradtam távol. Más oka volt, sokkal rosszabb, sokkal kellemetlenebb, sokkal fájdalmasabb.
Remegve emeltem fel a kezem, hogy ujjaim megérinthessék a szám sarkát. Ott repedt fel a bőr, onnan folyt a vér… és éreztem, hogy az egyik fogam is veszélyesen mozogni kezd. Nem akartam elveszíteni, nem akartam úgy kinézni, mint egy utcagyerek, hogy még ezért is csúfoljanak. Az iskolába menekültem, mert már nem volt máshova – mégsem mehettem Aimee után, hogy leégessem. Nem volt a menedékem egy ideje ez a hely. Ott ücsörögve még is úgy ölelt körbe, mint egy védelmező kar, ami elrejt apám elől…
A legborzalmasabb az volt, hogy fogalmam sem volt, miért ütött meg. Nem tudtam, mit ártottam neki ezúttal, hiszen néma csendben osontam be a lakásba, megpróbálva elkerülni, hogy ismét robbanjon. Azonban, még le sem téve a táskámat, megtalált. Artikulálatlanul üvöltött és megütött. Bárcsak értettem volna egyetlen szavát is, bárcsak tudtam volna, mi a francot akar tőlem.
Remegő kézzel nyúltam a zsebembe, húztam elő a telefonom. Üzenetet kell írnom… üzenetet kell írnom… – próbáltam a lelket tartani magamba, míg megtaláltam Aimee nevét és lassan pötyögni kezdtem a szavakat: Az iskolában vagyok. Nem megyek soha többé haza. Soha, soha, soha. Nem tudom mit akartam ezzel elérni, de csupán ennyit írtam neki, majd megnyomtam egész egyszerűen a küldés gombot. Talán csak azt remélve, hogy megment újra a nővérem, mint már annyiszor.
Csendesen ücsörögtem, hosszú percekig… lehetséges, hogy órákig. Hallottam, ahogy néhányan elrohannak az ajtó előtt, de aztán, mintha valaki megállt volna egy pillanatra a küszöbnél. Megpróbáltam kicsit kihúzni magamat, de túlságosan fájt minden mozdulat. Elgémberedtek a tagjam.
– Aimee? – kérdeztem szinte alig hallhatón. Csak reménykedtem, hogy ő az és nem valami szemétláda, aki apám verése mellé megpróbálja még jobban kidekorálni a képemet. Szerencsére az iskolában eddig ilyesmire nem volt példa inkább csak szóban bántottak. Talán azt jobban élvezték, hogy az orrom előtt beszélték meg, milyen furcsa vagyok, meg biztosan drogozok és azért vagyok ilyen „gyanús.”
Csak bámultam az árnyékra, ami egészen a terem közepéig nyúlt, ott ahol kintről betört a lámpa fénye. Nyeltem egyet, várva, hogy belépjen és lássam ki az.
SZÓSZÁM: 566 MEGJEGYZÉS: Bocsi, hogy ilyen rövidke.  
.
diák

avatar
Hozzászólások száma :
15

reagok :
7

Csatlakoztam :
2018. Jun. 16.

Korom :
16

Tartózkodási hely :
Párizs

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Aimee & Vincent ~ HurtHétf. Jún. 18, 2018 6:52 pm
Játékosok: Aimee Labelle & Vincent Labelle
Helyszín: Egy középiskola Párizsban
diák

avatar
Hozzászólások száma :
15

reagok :
7

Csatlakoztam :
2018. Jun. 16.

Korom :
16

Tartózkodási hely :
Párizs

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: