welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Aimee & Vincent ~ Hurt
TémanyitásTárgy: Aimee & Vincent ~ Hurt Hétf. Jún. 18, 2018 6:52 pm
Játékosok: Aimee Labelle & Vincent Labelle
Helyszín: Egy középiskola Párizsban
Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Aimee & Vincent ~ Hurt Hétf. Jún. 18, 2018 6:57 pm

Aimee & Vinnie
A sarokban kuporogtam. Az osztálytermünkben voltam még, pedig már mindenki elment, egyetlen tanár sem nézett már be ide, de ahhoz még késő volt, hogy a takarítók megérkezzenek. Talán egy-két emelettel feljebb még zajlottak a külön órák, hallottam, amint halk zene szűrődött onnan. Csak a szokásos lárma némult el eddigre teljesen. Az utcáról be-betört az autók zaja és ez volt az egyetlen lényegében, ami képes volt megtörni azt a különös csendet, ami csupán ezt a termet jellemezte. Tudtam, ha átlépném a küszöböt akkor odakint felerősödne a zene és a beszélgetések zaja… de nem akartam. A sarokban éreztem magam biztonságba azóta, hogy visszamenekültem az iskola épületébe.
Külön órán kellett volna lennem nekem is. Kémián, mert azt mondták ügyes vagyok belőle és hát jelentkeztem a szakkörre anélkül, hogy jobban átgondoltam volna. Csak a félév folyamán jöttem rá, hogy gyűlölöm… minden porcikám ellenkezett a bűzös szagok ellen és utálattal viseltettem a bőrömet tönkre vágó gumikesztyű ellen is. Azonban eddig nem volt okom a hiányzásra. Hazamentem, eljöttem, visszamentem – gépies dolog volt ez a szerda, valahogy mindig csak a szokásos forgatókönyvet követtem, a nap végén egyszerűen megállapítva: utálom ezt az egészet.
Azon a bizonyos szerdán még sem mentem fel a harmadik emeletre. Nem léptem be a 312-es terembe, ahol a kémia szakkört tartották és mindig undok, szinte gyógyszertári szag tombolt. Öklendeznem kellett volna tőle ezúttal is, mint bármikor máskor… de nem ezért maradtam távol. Más oka volt, sokkal rosszabb, sokkal kellemetlenebb, sokkal fájdalmasabb.
Remegve emeltem fel a kezem, hogy ujjaim megérinthessék a szám sarkát. Ott repedt fel a bőr, onnan folyt a vér… és éreztem, hogy az egyik fogam is veszélyesen mozogni kezd. Nem akartam elveszíteni, nem akartam úgy kinézni, mint egy utcagyerek, hogy még ezért is csúfoljanak. Az iskolába menekültem, mert már nem volt máshova – mégsem mehettem Aimee után, hogy leégessem. Nem volt a menedékem egy ideje ez a hely. Ott ücsörögve még is úgy ölelt körbe, mint egy védelmező kar, ami elrejt apám elől…
A legborzalmasabb az volt, hogy fogalmam sem volt, miért ütött meg. Nem tudtam, mit ártottam neki ezúttal, hiszen néma csendben osontam be a lakásba, megpróbálva elkerülni, hogy ismét robbanjon. Azonban, még le sem téve a táskámat, megtalált. Artikulálatlanul üvöltött és megütött. Bárcsak értettem volna egyetlen szavát is, bárcsak tudtam volna, mi a francot akar tőlem.
Remegő kézzel nyúltam a zsebembe, húztam elő a telefonom. Üzenetet kell írnom… üzenetet kell írnom… – próbáltam a lelket tartani magamba, míg megtaláltam Aimee nevét és lassan pötyögni kezdtem a szavakat: Az iskolában vagyok. Nem megyek soha többé haza. Soha, soha, soha. Nem tudom mit akartam ezzel elérni, de csupán ennyit írtam neki, majd megnyomtam egész egyszerűen a küldés gombot. Talán csak azt remélve, hogy megment újra a nővérem, mint már annyiszor.
Csendesen ücsörögtem, hosszú percekig… lehetséges, hogy órákig. Hallottam, ahogy néhányan elrohannak az ajtó előtt, de aztán, mintha valaki megállt volna egy pillanatra a küszöbnél. Megpróbáltam kicsit kihúzni magamat, de túlságosan fájt minden mozdulat. Elgémberedtek a tagjam.
– Aimee? – kérdeztem szinte alig hallhatón. Csak reménykedtem, hogy ő az és nem valami szemétláda, aki apám verése mellé megpróbálja még jobban kidekorálni a képemet. Szerencsére az iskolában eddig ilyesmire nem volt példa inkább csak szóban bántottak. Talán azt jobban élvezték, hogy az orrom előtt beszélték meg, milyen furcsa vagyok, meg biztosan drogozok és azért vagyok ilyen „gyanús.”
Csak bámultam az árnyékra, ami egészen a terem közepéig nyúlt, ott ahol kintről betört a lámpa fénye. Nyeltem egyet, várva, hogy belépjen és lássam ki az.
SZÓSZÁM: 566 MEGJEGYZÉS: Bocsi, hogy ilyen rövidke.  
.
Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Aimee & Vincent ~ Hurt Pént. Aug. 10, 2018 8:26 am

Vinnie && Aimee

Szereti a munkáját. Jó persze, nem állítja, hogy ezzel is akar majd foglalkozni, míg meg nem öregszik, és hogy innen akar nyugdíjba is vonulni, de most ez neki jó. Legalább ha csak egy kis időre is, de megszabadul az otthoni gondoktól, és van ami eltereli a figyelmét a zűrös életéről. Persze ez elég nehéz akkor, mikor az egészen nyugodtnak mondható napjain csak úgy random megjelenik az öreg, mintha mi sem lenne természetesebb, és kiosztja, hogy miért nem foglalkozik a saját apjával. Azzal a személlyel, aki teljesen megváltozott, mióta a felesége meghalt, és már csak árnyéka önmagának. Nem is meri már Aim sem az apjának nevezni. Ő már csak egy idegen férfi, akivel sajnos meg kell osztania a lakásukat. De talán már nem kell sokáig így szenvedniük. Csak míg legalább lediplomázik. Már ha egyáltalán az sikerül neki ilyen otthoni körülmények között.
Hisz valljuk be, nem egyszerű az ember lányának a tanulásra koncentrálnia, ha minden szabad percében az öccsét védi attól az iszákos elmebetegtől, vagy épp a munkahelyén gályázik, hogy legalább egy kis pénzt félre tudjon tenni a mihamarabbi lelépésükig. De ő minden tőle telhetőt megtesz, hogy az öccsének a legjobbat adja, még ha ez gyakran nem is sikerül. Azért az elköltözést még akkor is összehozza, ha ő abba belerokkan. Ezért is dolgozik most is, ha már épp nem a tanulásra kell összpontosítania az egyetemen. És még a telefonja sincs nála, így nem is veszi észre időben azt az üzenetet, amit az öccse küldd neki, pedig ha így lenne, sokkal hamarabb is lelépne a melóhelyről, még ha ez a részéről megrovással is járna.  Mert neki Vinnie boldogsága mindennél fontosabb, és ezért akár még azt is megkockáztatja, hogy egy új munkahely után kelljen keresnie.
De így, hogy a telefonjától messze szolgálja ki a vendégeket, csupán csak akkor veszi észre azt az üzenetet, amiből csak úgy süt az elkeseredettség, mikor már lejárt a munkaideje, és az öltözőben fújja ki a fáradt gőzt. Még szerencse, hogy a délelőttös műszakban volt, és így, ha nagyon siet még időben odaérhet az iskolába. A ruháit is csak futtában kapkodja magára, a belépőkártyáját pedig egy másik csajra bízza, hogy húzza már le neki, de neki sietnie kell. S talán még gyorsabban oda is ér az iskolához, mintha a tömegközlekedést választotta volna. Csupán csak az épület ajtaja előtt áll meg egy pillanatra, hogy kifújja magát, majd megy is, hogy felkutassa a tökmagját, aki már annyira nem is pici... De neki mindig is az marad. És egy egész örökkévalóságnak tűnik, mire végre rátalál az ő kicsikéjére az egyik terem némaságában. Egy pillanatra meg is torpan, mikor meglátja ott ücsörögni egyes egyedül a sarokban. És szétverve. Nincs is kétsége afelől, hogy ez annak a féregnek a műve, s miután kicsit alaposabban szemügyre is vette, már szalad i oda,, hogy az ölelésébe volna a másikat. Óvatosan, hisz nem áll szándékában még neki is több fájdalmat okozni. Igaz, tudja, hogy ez szinte lehetetlen vállalkozás. Aim is volt már ilyen állapotban drága, szerető apjuk kezétől, pontosan tudja, hogy minden mozdulat, és még a legapróbb, leggyengédebb érintés is fáj neki. De ő nem bírja ki, hogy ne vonja az ölelésébe jelezve, hogy már itt van, nincs baj. Nem hagyja, hogy bárki is bántsa többet.
- Itt vagyok, nincs baj.... Sajnálom, hogy nem tudtalak megint megvédeni.... - és gyorsan meg is törli a szemét, mielőtt az az egy kósza könnycsepp több másikat húzna magával. Mert előtte nem mutathatja magát gyengének. Nem szabad annak lennie. Hisz neki kéne megvédenie az öccsét, de ez láthatóan nem megy. Pedig ő annyira próbálkozik.... - Ugye senki más nem bántott?
<3 || 588|| Gönc

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I want to stay right here and never move. I want to love you and make you happy. And I can`t, and it`s killing me.
diák
avatar
Korom :
20

Tartózkodási hely :
Párizs

Hozzászólások száma :
10

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Aimee & Vincent ~ Hurt
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: