welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

André Moreau, Fleur Clemensen, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Frødo&&Ingrid » is it really you?
TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Kedd Okt. 09, 2018 11:12 am

Ingrid & Arnfrød


„Csak fogom a kezét, és arra gondolok, hogy ha ez álom lenne, akkor örökké tartana.” – Lucy Keating
Az igazság az, hogy ha most nem szolgálok neki normális válasszal, akkor ezután sem fogom elmondani. Biztosan azt gondolhatja, hogy egy másik lány miatt vagy mert ő kevésbé fontos a számomra és nem az volt minden vágyam találkozhassak vele élőben is. De túlságosan is az volt. Hogy valaminek rendszerint közbe kellett szólnia, már csak azért, hogy ne nekem teljesüljön egy kívánságom, hanem valaki másnak. Ami késik ugyebár nem múlik és láss csodát ő is itt van. Pedig meg sem beszéltük. Nem hívtam el...valahová. Bárhová amin nem tükröződne vissza a bennem növekvő szeretet.
Tény és való, hogy bonyolult lett volna elmondani neki ha arra gondolt egy másik lánnyal voltam éppen akkor, amikor vele kellett volna lennem, nagyot úgysem tévedett volna. Annyi kiegészítéssel, hogy ez a lány a testvérem volt. Éppen akkor az ő idegeit tettem tönkre, ahogy ő fogalmazna és közben hagytam, hogy levezesse a felesleges feszültségét rajtam. Végtére is, inkább velem kiabáljon, engem ócsároljon, az én szavaimra legyen mérges, mintsem önmagát eméssze amiatt a cseppet sem barátságos kinézetű fiú miatt. Róla aztán tényleg sugárzott, hogy az agya legmélyén, ahová az értelmet betáplálták valami egyéb került. Mérges voltam magamra, amiért megfogadtam, hogy nem szólok bele a testvéreim választásába, hogy majd ők se szólhassanak bele az én kapcsolataimba – de utóbbit bár mindig megtették volna – és élni hagyjanak.
– A húgomnak szüksége volt ránk. Akkor szakított a kretén barátjával. Rendesen felidegesített engem is a hisztijével, nem akartam, hogy legelőször úgy láss. – elhúzom a számat, végül is mindenkinek van egy stresszes fele, attól függ mennyi teret ad neki, minél nagyobb teret adunk neki annál inkább eluralkodik felettünk a káosz. Valami hasonló történt akkor is. Ideges voltam. Jól lehet oktalanul. De ezt most annyi idő után tudom megállapítani csak. Mindenbe belekötöttem aznap a testvéremmel való veszekedés után, nem akartam ezt folytatni Ingrid-del is. Magamat ismerve meg… Valóban kedvetlen lettem volna, amit akárhogy igyekszek nem tudom megváltoztatni. Aki ismer az tudja, hogyha elrontom a napom, egy ilyen ostobaság miatt, akkor nem tudok kivergődni belőle egykönnyen. Főleg ha olyan bánt vagy olyat bántok, akit igazából szeretek csak rosszul mutatom néha ki. Ingrid kezét fogva csak arra gondoltam igazából, hogy mekkora egy ostoba voltam.
– Utána persze megbántam. Csak nem mondtam eddig el neked. – halvány mosoly jelent meg az arcomon. Nem akartam őt ezzel lelombozni. Ezért rögvest másra tereltem a témát.
„Örökké tudnálak nézni, és soha nem unnám meg az arcodat.” – Ann Aguirre
A haragra, amit úgyse tudnék érezni már. Hiszen láthattam őt. Fogtuk egymás kezét, sőt ő össze is kulcsolta a kezünk és ez...Ez minden, csak nem ok arra, hogy haragot színleljek.
– Hmm akkor majd segíthetsz nekem elszívni az én dobozommal. Kitart egy hétig ha megfeledkezem róla. – persze, hogy kitart, ha neki írok vagy ha folyamatosan írunk egymásnak akkor persze, hogy nincs sem kedvem sem energiám cigizni. Otthon meg ugye… az otthon van. Nem akarom, hogy a szüleim le akarjanak szoktatni róla, mert káros és blablabla, amit tudok, de nem érdekel. Még nem érdekel. Mert velük ellentétben, tudom, hogy még nem vagyok a cigi rabja. Lehetnék, de nem vagyok. Egyelőre. Az én „szenvedély betegségem” sokkal inkább valami vagy valaki más. Ezért törpül el mellette minden egyéb. Ettől leszek minden egyes nap lelkes és magasról teszek a rossz kedvre.
– Végül is ha rosszul érzed magad a többitől akkor jobb ha nem is erőlteted magadra a sima cigit. – rá kell hangolódnom ezután a mentolos cigi megvásárlására, csak ne felejtsem el ugyebár. Ha újra találkozunk akkor simán adhassak neki az enyémből.
– Figyelj, ha jól érzed tőle magad, akármilyen hamisan is felőlem énekelhetsz. Vagy esetleg együtt. – azt persze nem tettem hozzá, hogy a szörnyűséges és a nagyon jó között hol helyezkedik el az én énekhangom. Sosem beszéltem neki arról, hogy színészkedek. Nem hiszem, hogy az első alkalom lesz az amikor elmondom neki, mindenféle értelmes megnyilvánulásom ellenére nem egy komoly munkába fogom ölni a lelkes energiámat. Egyrészt mert… minden egyéb megrémiszt és több felelősséggel jár, mint az ember azt gondolná. Én meg szabadságot akarok, nem ezernyi irigykedőt amiért jól végzek egy komoly munkát, legyen szó az emberek ilyen-olyan megsegítéséről. Akár a pszichológiáról vagy az orvostudomány valamelyik ágáról, vagy a kereskedelem, ügyészség akármelyik részéről.
– Tarthatnánk egyszer karaoke estet amikor Osloban vagyok. Majd a sokadik találkozás után, amikor tudni fogod mennyire „rémséges” a hangom. – az utóbbi megjegyzésemet persze csak viccnek szántam, de ettől függetlenül bármilyen legyen is a hangja nem fogok megriadni egy kis közös énekléstől. Már csak azért sem, mert így még több közös emlékünk lesz, amire majd visszagondolhatunk.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams ••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Szomb. Szept. 22, 2018 7:03 pm


anfrød&&ingrid


Jó itt kint ülni a friss levegőn és a sráccal beszélgetni szemtől szemben, akivel már hónapok óta chatelek és aki élőben még inkább belelopja magát a szívemben, mint a képei alapján. A srác, akiről már első perctől fogva tudom, hogy más, mint a többiek, mivel nem menekült el a sok baromság miatt, amikkel nap, mint nap terhelem. A legtöbb fiú már rég elrohant volna, hiszen elijesztem őket a túlbuzgó és túlságosan szókimondó természetemmel. Na meg persze az ivás és a dohányzás sem tetszik nekik, mivel nem valami nőies dolgok ezek, de ha meg akarnak változtatni, akkor semmi jövőnk nincs. Én úgy vagyok vele, hogy a külső csak másodlagos dolog legyen. Én sem szólok be mindenért, amit a többi ember csinál. Megpróbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen és valószínűleg nem is fogom a lányokat több buliba elrángatni, akikkel jöttem, mert ez nagyon nem nekik való. Remélem hamar le is lépnek, rám aztán nem kell várni, mert lehet csak sok-sok óra múlva leszek hajlandó felállni Arn mellől.
- Én akkor is azt vallom, hogy spontán jönnek a legjobb dolgok és full felesleges görcsösen előre tervezni – rántom meg a vállam, s amikor a megbeszélt, s elmaradt találkozóinkról beszél elmosolyodom. – Mondd csak, miért is mondtad le az elsőt? – kérdezem kíváncsian, s egyben reménykedem, hogy ő nem fogja feltenni nekem ugyanezt a kérdést. Túlságosan őszinte vagyok és akkor elmondanám neki, hogy már csak elvből is nem mentem el, de akkor lehet rosszul jönnék ki belőle.
Elmosolyodom, amikor nem engedi el a kezemet a kézrázás után és van már bennem egy kicsi pia, hogy bátorabb legyek, így összekulcsolom az ujjainkat. Igazából én nem vagyok az a régimódi lány, aki mindent ráhagy a fiúkra. Szeretek jeleket sugározni és ezt is egynek szánom.
- Kemény egy óra lesz – nevetek fel. Valóban nagyon sokat beszélünk. Sokan biztosan úgy tartanák, hogy ez már egészségtelenül sok, de mindig van közös témánk. Még sosem volt olyan, hogy a semmiről beszéltünk volna és az a legjobb szerintem az egészben, hogy nem kell mindent bejelentenünk a másiknak. Például nem parádézik a másik, ha egyikünk elmegy a mosdóba vagy órán van és ezért nem ír egy ideig. Minden harmonikus, talán túl szép is.
- Én sem gyújtok rá otthon, de mióta Oslóba költöztem egyre többet dohányzom. Ugyan ha egyedül vagyok azért nem gyújtok rá, de naponta pár szál elmegy. Bulikban akár egy doboz vagy több is – vallom be őszintén az egyik legrosszabb szokásom. Felesleges titkolózni, hiszen a cigifüst az olyan dolog, hogy mindig érezni az emberen, miután rágyújt és nem szellőzik csak úgy ki. A szájon és az ujjakon érezni hosszú órákkal később is.
- Nincs mit – mosolygok és én is rágyújtok, miután kivett egy szálat a dobozból.
- Csak a mentolosat, a simát nem bírom elszívni és másnap fáj is tőle a tüdőm – magyarázom. Azt a tényt egyelőre kihagyom, hogy asztmás vagyok és ezt sem kellene szívnom, de ez még a jövő zenéje. Nem akarom, hogy első alkalommal lefussuk a felesleges féltő köröket. Később meglátja, hogy a mentolos cigitől semmi bajom és akkor bevallhatom neki. Nem szeretem, ha korlátozni próbálnak és ugyan Arnt nem úgy ismertem meg, de sosem tudni.
- Addig mondod, hogy kellemes a hangom, míg nem kezdek el énekelni – nevetek fel hangosan. Elég szörnyű énekhangom van és általában próbálnak leállítani. Ez nem mindig jön össze, mert túl jól érzem magam kornyikálás közben.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Vas. Aug. 26, 2018 9:44 pm

Ingrid & Arnfrød


„Mindaz, ami ma valóság, azelőtt csak egy lehetetlen álom részét képezte.” – William Blake
Egyszer emlékszem azt mondtam, hogy soha többé nem fogok egy lányra sem gondolni. Nem fogja egy se lekötni a teljes figyelmemet, a napom nagy részét, a szabadidőmet. Keserű voltam. Abban az időben csípősebbek voltak otthon a beszólásaim. Mindenben hibát kaptam. Az is felháborított ha nem hagytak nekem valamiből, amit amúgy ki nem állhattam valamilyen étel vagy ital, már nem emlékszem pontosan. Csak azt tudom, hogy zavart amiért nem gondoltak rám. Viszont ezt már kinőttem. Nem ugyanazt keresem a nőkben, mint előtte. Valami mást is. Ami megkülönbözteti őket a többi embertől: az egyedi gondolkodásuk és nézetük. Mert ez jobban elárulja, hogy valaki valójában milyen lehet. Hiszen egy dolog amit megmutat magáról, megint másik amit látnak rajta és akkor ne is említsem meg az igazi önmagát, amit senki sem ismer, csak egyedül az illető. Ezért se szeretek előítéletes lenni. Nem megyek a többi ember véleménye után, hogy mindenki egyforma. Dehogy mindenki egyforma! Olyan különbözőek vagyunk, mint a hópelyhek télen. Talán éppen emiatt nem szabad egy személy hibájáért az összeset megbüntetni. Ezért is fortyogtam, mindig amikor a tanár az egy mindenkiért mindenki egyért elvet alkalmazta fenyítés céljából. Miért nem büntethetik meg csak és kizárólag azt a személyt aki hibázott? Örök rejtély.
Szóval igazából ott tartottam, hogy azt hittem nem is lesz újra olyan személy az életemben akit kedvelhetnék. Egyrészt magasra tettem a mércét, másrészt jobb elfoglaltságot kerestem magamnak, mint mások különlegességét keresni egy elhangzott mondatban vagy megtett cselekedetben. Thilde emléke zavart, hogy félre ismertem. Az a sok átvigyorgott pillanat, amiből kiderült, hogy mindegyik színlelés volt. Hogy valójában nem is engem szeret, csak azt akivé formálni szeretett volna. Parancsolgatott. Anélkül tervezgetett, hogy engem is megkérdezett volna róla akarom-e vagy sem. Hogy igazából mi a véleményem az ötletéről. Semmi ilyen. Ennyi idő eltelte után most mégis itt vagyok és… hiszek a csodákban. Ingrid-ben. Hogy létezik. Hogy itt van velem. Hogy beszélhetek hozzá. Hallhatom a hangját és feltűnésmentesen figyelhetek rá.
– Te tudod Ingrid. Én előre tervezéssel motiválom magam. Jó persze megesett párszor, hogy jobb lenne nem előre tervezni, mert mindig közbe jön valami, amikor nem számít rá az ember. Lásd azt a két alkalmat amikor előre lebeszéltük a találkozónkat. – hozom fel a mi példánkat így hirtelen neki. Amint lehet, hogy nem kellett volna, de jobb nem jutott az eszembe.
„Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással.” – Linn Ullmann
Az őszinteséget a legnagyobb erényeink közé sorolják, amit vagy díjazunk vagy sérelemként érjük meg. A mi esetünkben ez inkább az előbbi volt, mintsem az utóbbi. Hogy az ismerősei milyenek, igazából nem igazán számított, de legalább tisztában voltam azzal, minket zavarni már úgysem fognak. Megvannak nélkülünk, nem jönnek ide, hogy megtudakolják kicsoda vagyok. Kivételesen csak engedelmeskedtem és bólintottam. Nem mintha zavarna, hogy néznének csak feltűnt, hogy folyton ide pillantgattak. Oh dehogy pillantgattak, szabályosan minket néztek.
Visszamosolyogtam rá, valamiért nem tudtam nem viszonozni azt a tüneményes mosolyát. Mellette vidámabb vagyok, mintha természetemből fakadna, hogy egész idő alatt úgy nézzek ki mint akibe áram csapott és a mosoly ragadt az arcára éppen megannyi érzés közül. Na jó, azért nem olyan durva ahogy én kifejezem magam. Csak annyira minimálisan mosolygok, hogy ne legyen túl zavaró és tetetettnek se tűnjön.
– Ki nem hagynám Ingrid. – kezet rázok vele, de ahelyett, hogy ezt gyorsan lerendezném és elengedném a kezét a kézrázás után még nem engedem el.
– De ha ismét nem jönnél, tudd, hogy megharagszom és nem írok neked egy… óráig. Tovább úgysem bírnám ki. – azzal elengedtem a kezét, így is feltűnő mód sokáig éreztem az érintését, mint megengedett lett volna normális esetben.
– Alkalomadtán igen. Főleg bulikba, vagy otthon nagy ritkán. Az anyám nem tolerálja ha megtöltöm cigifüsttel az otthonunk. Ezért amikor otthon vagyok szinte lehetetlen. De igazából nem olyan nagy gond. Addig se válok mániákus függővé. – vagy ha izgulok, csak ezt semmi esetre sem tettem hozzá a mondanivalóm elejére.
– Köszönöm. – tény, hogy egy kicsit hezitáltam. Nem azért mert nincs kedvem cigizni, hanem inkább azért, mert nem akartam elhasználni az övét. De aztán ráeszméltem, hogy ha nem akart volna adni belőle, akkor nem ajánlja fel vegyek belőle.
Zavart, hogy ez az első találkozásunk, mindenekelőtt azonban hamar le is nyugodtam. Elég volt egyetlen egy szál cigi füstölgetése és máris más szemmel láttam a világot.
– Szóval te a mentolost szereted? Vagy teljesen mindegy? – én se hiszem el, hogy pont ezt kérdezem. De hát rendszeresen teljesen szokatlan vagy megszokott dolgokról beszélünk. Miért ne lehetnék most is természetes?
– Különben kellemes hangod van. Ezután okvetlen hallani akarlak, nem csak olvasni mindazt amit nekem írsz. Az úgy most már tudom nem az igazi. – lebiggyesztettem a számat, majd újra ittam a sörből. Hogy elterelődjön a gondolatom róla, meg ne tudjak még több bókot mondani neki.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams ••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Kedd Aug. 21, 2018 11:12 pm


anfrød&&ingrid


Az élet eléggé kiszámíthatatlan és ezt nekem kellene a legjobban tudnom. Emlékszem a nyaramra Portugáliában, amikor az orvosira készültem fel. Annyi dolog történt ott velem, amire nem is számítottam, s amik olyanná formltak, amilyen most vagyok. Talán ha akkor nem hagyom el az országot most nem lennék ennyire önálló és nagyszájú. Talán nem is én lennék az a lány, aki most találkozott életében először a sráccal, akire talán mindig is vágyott. Annyi kérdőjelet lehetne felsorakoztatni egymás után, hogy már a végére meg sem lehetne számlálni azokat.
Most egyszerűen csak boldog vagyok. Mint egy kisgyerek, aki egész éjjel fent maradt, hogy megpillantsa a fogtündért és végre találkozhat vele. Mondjuk kissé abszurd ez a példa, hiszen a fogtündér nem létezik és jelenleg félő, hogy Arnfrød is csak egy látomás a számomra. Lehet, hogy ő sem létezik csak az elmém űz velem valami csúnya játékot, s én kanyar nélkül elhiszek neki mindent. Frødo annyira más élőben és teljesen jó értelemben. Mintha nem is egy földi teremtménnyel találkoztam volna, de az is lehet, hogy már csak az alkohol beszél belőlem, aminek eddig egy kicsi hatását sem éreztem.
- Akkor ha rólam van szó, hozzá kell szoknod, hogy mindent az utolsó pillanatban rendezek le. Főleg, ha buliról van szó. A legtöbbször elhatározom, hogy ma este otthon maradok, aztán este kilenc körül jön az ihlet, hogy el kellene mennem valamerre. Ilyenkor írok mindenféle random haveromnak, hogy menjünk inni és ha senki sem kapható a dologra, mert túl késő van, akkor elmegyek egyedül – rántom meg a vállam. – Ez persze nem csak a bulizásra igaz. Mindig az utolsó pillanatban jön meg a kedvem mindenhez – vázolom fel neki a helyzetet. Tényleg sosem szoktam előre gondolkozni, kivéve néhány alkalmat, ám olyankor elviselhetetlen vagyok és napokig óránként képes vagyok figyelmeztetni a többieket, hogy mikor és hol találkozunk pár nap vagy hét múlva. Nem könnyű velem az élet, de hozzá lehet szokni.
- Ne foglalkozz velük, antiszociális sznobok – mondom ki ridegen a tényt. Sosem szoktam köntörfalazni és nem most fogom elkezdeni csak azért, mert itt van Arn is.
Nem kell sokáig egyedül kint várnom, de annyira jó az a pár perc, hogy kicsit lenyugodjak. Az utóbbi percekben gyorsabban vert a szívem, mint kellett volna, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy jól kezelem a helyzetet. Teljes mértékben magamat adom és legalább már most meglátja a srác, hogy milyen vagyok élőben. Sokat dumálok sok hülyeségről, de tinderen is mindig ezt csináltam és folyamatosan válaszolt. Ennek már akkor is jelentenie kellett volna valamit.
Édesen mosolygok Frødo-ra, amikor visszajön a sörrel és a telefonomat kiteszem az asztalra képernyővel lefelé fordítva. Ezzel jelzem neki, hogy csak és kizárólag övé a figyelmem. Senki sem fog megzavarni.
- Biztosan élvezném azt a szituációt is, de ez még várat magára. Majd lebeszélünk egy időpontot, ami arról fog szólni, hogy szépen lerészegedünk és hülyét csinálunk magunkból a másik előtt. Benne vagy? – nevetek fel és kinyújtom a kezem, hogy megrázza. Halálosan komolyan gondolom ezt a programot, de előbb még meg kell ismernem jobban. Persze elmehetünk néha meginni egy-egy sört, de az teljesen más.
- Én sem beszéltem rólad senkinek. Mondhatni te voltál a kis titkom, akivel mindent megosztottam, minden apró hülyeséget. Konkrétan azt is kifejtettem, amikor egy fél napig festő akartam lenni. Minden lépésemet levázoltam neked, hogy leszek sikeres, de aztán rájöttem, hogy nem tudok festeni – nevetek fel hangosan. Mindig is voltak ilyen abszurd ötleteim és valószínűleg még lesznek is. Ha eddig nem menekült el, akkor remélem, hogy most se fog.
- Cigizel? – kérdezem kikerekedett szemekkel. Talán ez az egyetlen téma, amiről sosem beszéltünk. Pár másodperc ledöbbenés után kiveszek egy bontott doboz cigit a táskámból és Arn elé dugom. – Mentolos, ha gondolod vegyél nyugodtan – mosolygok rá és kiveszek egyet én is a dobozból és rá is gyújtok még mielőtt válaszolhatna.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Vas. Aug. 19, 2018 11:19 pm

Ingrid & Arnfrød

„Szórakozás nélkül nincsen öröm, szórakoztató időtöltés közben nincsen bánat.” – Blaise Pascal
Valahányszor azt gondoljuk egyes dolgoknak nincs értelme, kiderül, hogy mégis van. Ha nem pont azonnal, de idővel mindig. Amennyiben ma otthon maradok és a szobámban gubbasztok valami könnyű olvasmány felett vagy a testvéreim idegeit teszem próbára, nem találkoztam volna vele. Szeretem azt hinni, hogy mindent az irányításom alatt tarthatok és semmi sem csúszhat ki a kezeim közül, még akkor is ha valami nem úgy alakul ahogy terveztem. Mert azokban a helyzetekben is fel kell, hogy találjam magam. Ki gondolta volna, hogy ma futunk össze? Senki. Ezért is érzem azt, hogy folyton mosolyognom kéne a közelében. Ami természetesen jön magától, nem pedig kényszerből. Jól lehet a mobilom mögé bújva esetleg bátrabb vagyok, de már annyira kíváncsi voltam rá, hogy izgulni is elfelejtettem. Fő a természetesség. Csak úgy, mintha bármelyik másik lánnyal beszélgetnék, aki határozottan közömbös és nem tudja felkelteni az érdeklődésemet. Ám ő más. Még a hideg is kiráz, fázni kezdek persze jó értelemben. Már ha az utána következő hő hullám csak azért van, mert tényleg tetszik és titkolni akarom valahogy. Ami mindig könnyen megy, csak valami nagyon lesújtóra kell gondolnom, nem rá, nem arra, hogy még most is milyen jól néz ki. De hát megy ez nekem?
– Nem egészen erről van szó. Csak nem szeretem ha valamit az utolsó pillanatba tudok meg. Semmi bajom az emberekkel, van néhány ismerős arc is közöttük. De névlegesen minden bizonnyal Tarjei ismeri őket. Ő mindenkivel összebarátkozik, nem mintha én nem, csak lehet válogatósabb vagyok. Szeretem olyanokkal körbe venni magam akik felvidítanak és nem lomboznak le. Tudod azt mondják, hogy az öröm és a bánat egyaránt átragad egyik emberről a másikra. – tény, hogy eddig is jól éreztem magam. Nem csak azért, mert semmi letaglózót nem hallottam a barátaimtól, hanem azért is, mert úgy próbáltam hozzá állni a dolgokhoz. Főleg a zenéhez ami éppen szólt. Ritka az olyan, ami ne tetszene. Legyen szó bármilyen irányzatról.
– Most, hogy mondod eléggé magamon érzem a tekintetük. – nevetek én is a megjegyzésem végén. Ettől viszont nem érzem kényelmetlenül magam, szerencsére.
„Így van ez, ha az embernek megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem létezik, aztán hirtelen betölt mindent, akár akarod, akár nem.” – Colleen Hoover
Egy kicsit fellélegzek amikor nem érzem a jelenlétét magam mellett, addig se bámulom őt olyan kegyetlenül mélyre hatóan. Mintha a tekintetén keresztül bele lehetne lesni a lelkébe vagy a gondolataiba. Mert tudom nagyon jól, hogy nem. De az a kék szempár és a mosolygós arca…
Tényleg kár lett volna nem látni őt teljes valójában. Ha belegondolok, hogy mekkora idióta lettem volna ha otthon maradok. Biztos azon morgolódtam volna, hogy hozzá hasonlóan miért nem mentem el abba a buliba amibe a barátaim hívtak. Akkor kevésbé éreztem volna kihagyva magam a jóból. Ezért tényleg nem bánom, hogy eljöttem és ahelyett, hogy csak neki írogattam volna Tinder-en, most itt vagyok vele. Ebben a buliban. Ami nélküle is biztos jó lenne, de vele együtt még jobb. Határozottan.
Elindulok felé. Odakint más. Még a saját szavaimat is jobban fogom hallani. Az övét tisztábban és én nem akarok mást, csak emlékezni a hangjára. Hogy ezután majd az ő hangján hallhassam azokat az üzeneteket amiket ír.
Helyet foglalok mellette, a megjegyzésére csak szemet forgatok, de mivel nem tudom megállni nevetek.
– Nem erről van szó Ingrid. Én csak emlékezni akarok az első találkozásunkra. Tisztán. Ha többet iszom elviselhetetlenebb vagyok. Előtör belőlem a csintalan énem. Azt akarod, hogy rosszabb legyek annál aki most vagyok? – biztosan jobban élvezné akkor a társaságom, mert beszédesebb lennék, viccesebb, ami a szívemen az a számon is lenne, de most nem akarok minden faviccen is röhögni. Ráérünk majd valamikor máskor erre is. Mert ezután talán már nem fogok kifogásokat keresni, hogy miért nem érek rá.
– Talán legközelebb. De kevesebb tömeggel és előre lebeszélve. Túl kíváncsiak a barátaink, nem gondolod? – azzal megbontottam a sört és belekortyoltam. Nem arról van szó, hogy szégyellném Ingrid-et előttük, éppen ellenkezőleg, csak mintha minduntalan magamon érezném a figyelmüket, még akkor is ha most ebben a percben pont nem látom őket.
– Igazából nem beszéltem nekik rólad. Elég vicces lett volna előadni nekik, hogy van Tinder-em is és onnan ismerlek. Kétlem, hogy elhinnék. Nem mintha hazudnék nekik és ezért nem bíznának bennem, csak túl abszurd. – nem hisznek a csodákban, ennyi az egész.
– Zavarna ha rágyújtanék? A sör valahogy jobban esik, ha cigit szívok.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams
••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Szomb. Aug. 18, 2018 10:21 pm


anfrød&&ingrid


Az alkohol erős szaga lengi be a teret, amely keveredik a cigarettafüsttel, habár az utóbbi a ház falain belül nem engedélyezett biztosra veszem, hogy néhányan simán kijátszák a rendszert. Ha elég részeg vagyok engem sem érdekel, hogy éppenséggel hol gyújtok rá, de most áldom a sorsot, hogy nem fetrengem a padlón egy szál cigivel a számban. Igen, sajnos volt már rá példa, de legalább jól éreztem magam. Mondjuk akkor már kevésbé, amikor a wc felett okádtam, de az már egy másik történet. Valamiért sosem hittem a sorsban egészen eddig a pillanatig, hiszen ha most olyan részegre ittam volna magam, mint máskor az nem éppen keltette volna a legjobb első benyomást Arnfrød-on. Még az ég is úgy akarta, hogy a nyomorékabbnál nyomorékabb szaktársaim társaságát élvezzem ma este. Máskor ilyenkor már túl jó kedvem van, túl sokat beszélek és túlságosan szeretek mindenkit. Még az arcom is belepirul, ha belegondolok, hogy ölelgettem volna szegény srácot és mondogattam volna neki, hogy milyen jó látni végre. Aztán azt is meg merem kockáztatni, hogy az asztalra felmászva ordibáltam volna, hogy ő az a bizonyos srác tinderről és csodák még vannak.
Ezek a gondolatok után kicsit jobban elmélyedek abba, hogy valóban kellene-e innom ma este annyit, amennyit szoktam, de végül csak egy képzeletbeli vállrándítással tudom le az egészet. Lesz, ami lesz. Nem játszom meg magam.
- Biztosan jó tanár vagy, de majd kiderül, ha tévednék – kacsintok rá és elmosolyodom. Ezzel lezártnak tekintem a témát, mert nincs értelme tovább hülyéskedni a photoshopról. Most csak és kizárólag az számít, hogy itt van velem szemben a srác, aki után hónapok óta áhítozok és végre együtt tölthetünk egy estét.
- És miért kellett elrángatni? Nem gondoltad volna, hogy egy ilyen nagyszerű buliban kötsz ki ennyi nagyszerű emberrel körülvéve? – kérdezem még mindig vigyorogva, s valóban kíváncsian lesem, hogy mit fog válaszolni. Talán nem olyan bulizós típus, mint én? Könnyen megeshet, hiszen amit én produkálok már egy külön életérzés. Nyáron még fesztiválozni is járok külföldre, mikor éppen nincsen valami érdekesebb hazai dolog. – Egyébként Frida, Ulle és Lykke a szaktársaim, akik a kanapén ücsörögnek. Innen rájuk láthatsz, éppen minket bámulnak és biztosan arról pletykálnak, hogy éppen valami pasit szedek fel, akivel mindjárt lelépek az egyik hálóba – rakom szét a karom poénosan és el is nevetem magam, habár a lányokat ismerve biztosan ezt gondolják éppen.
- Akkor ezt meg is beszéltük – tapsolok egyet és el is megyek felhúzni a fekete bakancsomat. Gyorsan leellenőrzöm, hogy a telefonom és a pénztárcám benne van-e a kicsi válltáskában és mikor megnyugszom, hogy mindenem megvan indulásra készen állok.
Csak bólintok arra, hogy Arnfrød sört hoz magával, s talán még örülök is neki, hogy erre esett a választása. Ettől nem fogok úgy becsiccsenteni és nem fogom leégetni magam már az első alkalommal. Nem is tenne jót a kapcsolatunknak.
Miután felveszem a kabátom kiindulok a srác előtt, s a filagóriába leülve várom, hogy végre megérkezzen. Ami azt illeti elég kellemes idekint a hangulat és a levegő is sokkal jobb. Nincs az a büdös pia és dohány szag. Jobb lesz ez itt kint.
- Ha nem akarsz vodkát inni, akkor nem fogom rád kényszeríteni. Ez ennyire egyszerű. Hidd el, ha nagyon akarnám, akkor a lányokat is leitattam volna seperc alatt – rántom meg a vállam. – Talán te sem lennél nagy kihívás. Na majd egyszer, de ez nem azaz este – mosolygok sunyin a srácra.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Szer. Aug. 08, 2018 7:53 pm

Ingrid & Arnfrød

Eskild és Tarjei a középiskola óta a legeslegjobb barátom, hazudnék ha azt mondanám már az óvodában is puszipajtások voltunk, mert az hazugság volna. Ennél fogva érthető, hogy miért tűnünk néha annyira elválaszthatatlannak, mivel a féltékenykedés nem sújtott le ránk még annyira. Lehet, hogy egyhamar nem is fog, mert majdnem mindenhová együtt megyünk. Ha a másik nem jön önszántából, magunkkal cipeljük vagy addig győzködjük amíg rájön, hogy mellettünk a helye. Szeretem a barátaim poénjait, a jó kedv csináló képességüket, azt amiért látszólag sose lankad a kedvük. Mert tudom, hogy nekik is vannak mély pontjaik, rossz napjuk amikor sajnos képtelenség őket kizökkenteni az állapotukból, de rendszerint nincs sok gond velük. Csak részben olyanok mint én, mert néha túlzásokba esnek és elkezdik ugyanazt tenni, amit én teszek a testvéreimmel, a húgommal: cukkolnak.
Ettől függetlenül, mindig felvállalom őket, hogy igen ez a két tökfilkó a legjobb barátom. Ezért sem kezdek el kétségbe esni, hogy vajon Ingrid mit szűrhet le róluk. Én hiszek a madarat tolláról, embert barátjáról közmondásban, hiszen akármennyire is tagadjuk, a barátaink hasonlítanak ránk. Ha mi nagy beszédűek vagyunk, akkor ők is, ha csendesek akkor szintén. Bár láttam már totális ellentéteket, de azzal sem volt semmi baj. Hiszen mindannyiunknak megvan a maga szerepe: a szemetelő és a szemetesláda opció tárva nyitva áll. Valamiért mindig jobb szerettem inkább az utóbbi lenni, mintha kevés gondol volna, holott van nekem is, csak nem az ők bajuk, hanem az enyém. Ingrid-del beszélgetni azonban más. Úgy értem mellette nem bánom, ha magamról kevesebb dolgot kell mesélnem, mert ő szemmel láthatóan imád írni, magáról, a napjáról, hogy éppen mi bántja vagy minek örül éppen abban a percben amikor nekem üzen.
S, most úgy hat, mintha mindez ami eddig elválasztott minket egymástól, végre megengedte, hogy lehulljon a lepel és szemtől szembe álljunk egymás mellett. Hihetetlen. Magával ragadó. Már nem is szép, hanem káprázatos. Úgy ahogy van.
– Mindenképp. Ha nem lennék jó tanár, csak szólj rám. – és mosolygok, mert már csak arra vagyok képes. Pedig valahol mélyen legbelül sejtem, hogy képtelen lennék neki magyarázni, másnak talán menne, de neki…
– Igen a haverjaimmal Tarjei és Eskild, akik ha nem rángatnak el, most biztosan máshol lennék. Szóval részben nekik is hálásnak kell lennem, hogy itt lehetek szemtől szembe veled.
Miért történik az, hogy valahányszor egy férfi találkozik egy nővel mindig a szemeibe néz először és onnan próbál elkalandozni a tekintetével máshová? A máshová lehet az orra esetleg, a lába, a válla, attól függ ki mit szeret nézni a beszélgetőpartnerében, az öltözékét is beleértve, hogy mit is visel éppen… Mi van ha tetszik a szemeimnek amit látok? Semmi.
– Teljes mértékben megfelel. Nem ér el oda a zaj sem. Beszélgethetünk és nem kell átharsognom a zenét sem. – amivel semmi bajom sincs, csak nem szívesen beszélek hangosan ha nem muszáj. Igen, tartogatnom kell a hangerőmet a húgommal való civakodásokhoz. Na jó, nem csak tréfálok.
– Értem. Azt hiszem sört hozok. – mert talán attól még marad némi emlékem is, normálisan tudok hozzá beszélni és nem hozok szégyent magamra. Pontosabban ügyelek arra, hogy ne kelljen úgy haza cipelni, mint egyszer… nagyon régen. A hűtőhöz sétáltam és kapásból kivettem két üveg Mack Isbjørn sört. A „rikító” kék színe miatt az jobban vonzotta a szemeimet.
Becsuktam a hűtő ajtaját és hacsak Ingrid nem várt meg, akkor utána mentem a kertbe. Ahol teljesen más látvány fogadott, úgy értem kevesebb nyüzsgés forgás, tényleg elmondható volt az, hogy nyugalom van itt és a zene kevésbé ér el idáig. Vagyis elérni elér, de teljesen más közvetlenül odabent lenni és idekint valamivel távolabb lenni a hangfalaktól.
– Tessék. Nem akartam vodkát inni Ingrid, remélem nem bánod, hogy ezt hoztam. Talán majd később. – ha leült akkor én is helyet foglaltam mellette és átnyújtottam neki a sört.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams
••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Kedd Aug. 07, 2018 1:06 pm


anfrød&&ingrid


Ugyan nem telt el sok idő, mindössze néhány perc, de elég abszurdnak tartom, hogy pont ebben a buliban futok össze véletlenszerűen a sráccal, akivel hónapok óta tinderen beszélgetek. Igen, tinderen és nem máshol. Eddig még csak fel se hívtuk egymást, számot sem cseréltünk, így nagyon furcsa hallani a hangját elsőre. Annyira kellemes az egész.
Viszont természetesen az is megfordul a fejemben, hogy mindezt csak képzelem. Talán valamit belecsempésztek a piámba, amitől hallucinálni kezdek, mivel az még egyértelmű, hogy részeg nem vagyok. Ez pedig biztosan nem valóságos. Az mégis hogyan lehetséges, hogy ennyi időn keresztül elkerültük egymást és most hirtelen itt van? Még az esetleges találkák sem jöttek össze.
Ugyan nem hiszek a sorsban, de ha ez tényleg a valóság, akkor nem lehet másról szó csak arról. Talán nekünk találkoznunk kellett itt és most. Ha nem lenne itt, akkor valószínűleg leléptem volna egy olcsó kocsmába vagy hazamegyek aludni. Lehet, hogy még ez az este is jó lesz.
Igazából rengeteg kérdésem van hozzá most, hogy itt áll előttem, hiszen most kezd bennem tudatosulni, hogy mennyire önző voltam vele kapcsolatban az elmúlt hónapokban. Mindig csak magamról beszéltem és apró dolgokat sem tudok róla.
- Nagyon jól használod a Photoshopot, majd egyszer engem is megtaníthatsz rá – kacsintok a srácra és gyorsan lehúzom a maradék söröm, ami nem túl nőies mozdulat, de hát ez van. Nem fogom megjátszani magam előtte, szeretek piálni és egy buliban vagyunk. Mi mást is csinálhatnék?
- Tíz perce sem vagyok itt és máris bókolsz? Ez nagyon aranyos tőled, viszont nem hinném, hogy negatívan állok ehhez. Nem jó társasággal jöttem és ez az oka mindennek. Te gondolom a haverjaiddal vagy, akiket bírsz – rántom meg a vállam. Kicsit arrébb lépek, hogy szemügyre vegyem a másik két srácot, akikkel beszélgetett, s akiknek nemrégiben fordított hátat. Nem zavar, ha észreveszik, hogy végigmérem őket. Sosem voltam olyan, akit izgatott a többi ember, főleg nem az idegenek.
- Van a kertben egy kis filagória. Cigizni járnak ki a többiek, kiülhetünk oda és vihetünk ki piát, ha ez neked megfelel – ajánlom fel. Én is rágyújtottam már párszor ott, mióta itt vagyunk és mindig kevesen voltak ott. Nincs valami meleg kint, így inkább az emberek bent maradnak, de én szeretem a hűvös levegőt plusz amúgy sincs olyan nagyon alacsonyan a hőmérséklet.
Ha igent mond, akkor gyorsan elszaladok a kabátomért, amit az előszobában hagytam a többi cuccommal együtt.
- Igazából nekem szinte minden jöhet, bármit megiszok, de a vodkát és a sört preferálom – válaszolok őszintén. Tudom, hogy simán mondhatnám, hogy hozzon bort, mert az olyan romantikus meg ilyenek, de attól mindig depisre iszom magam és az ízéért sem vagyok oda különösebben.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Vas. Júl. 22, 2018 11:01 pm

Ingrid & Arnfrød

Miért pont Tinder? Miért ott ismertem meg Ingrid-et és nem valahol a közvetlen környezetemben, esetleg az egyik ismerősöm által? Talán elkerültük egymást. Nyilván okvetlen más utakat kellett eddig járnunk és különben is, még számomra is akadnak ismeretlen arcok Oslo-ban. Nem találkozhatunk életünk során az összes lakóval, aki a környezetünkben él, de azért van egy bizonyos távolság. Vagy a történetünk csak most érkezett el oda, hogy tudomást szerezzünk a másik létezéséről. Őszintén, nem bánnom, hogy Ingrid nem ismerte a középiskolás énemet. Ha onnan ismerne, bizonyára utálna vagy meglenne a saját véleménye rólam és ebből kifolyólag kerülne. De már egy parányit megjött az eszem és tudom, hogy sokszor elég ha odafigyelünk a lányok lelki világára is. Tehát meghallgatjuk őket, nekik adunk igazat, akkor is ha mélyen legbelül tudjuk, hogy nincs igazuk, de azt akarjuk erre maguktól jöjjenek rá. Hogy amikor majd rájöjjenek… akkor már túl késő lesz. Mi férfiak meg nem mondhatjuk azt, hogy ezt tudtuk előre. Kivéve ha tényleg azok vagyunk aminek ők tartanak minket. Egy számító dögnek? Aki csak élősködik rajtuk és kihasználja őket? Végtére is egymás támaszának kell lennünk, persze azzal is tisztában vagyok, hogy egyesek képtelenek megtalálni az ellenkező nemben azt a bizonyos támaszt és ezt őszintén nem tudom elítélni. Csak furcsának tartom, amiért én máshogyan vélekedek. Ám egy olyan közösségi oldalon, mint a Tinder, az ember csak a minimális információt kapja meg az adott személyről, akit éppen a képen lát. Ha hiszünk a „szerelem első pillantásra” kamucikkben, amit évszázadok óta próbálnak eladni nekünk, akkor könnyen a Tinder rabjaivá válhatunk. Mert a tökéletest keressük, legalábbis azt aki külsőleg szép. Ám nem minden a külső. Bár ezt sokan nem tudják. Aki tudja, az elhiszi, hogy egy bájos külső mögött igenis lehet egy lelkileg sérült és talán egocentrikus lélek is. De Ingrid más. Ő nem a környezetemben élő tucatszemély, nem is akar az lenni, mert egyszerűen eredeti.
Ehhez hasonló vallomásokat persze sose tettem neki. Mert legtöbbször jobb szerettem meghallgatni az ő problémáit, mint előadni az enyémet. Hiszen sokan úgy hiszik, nekünk férfiaknak nincs semmi gondunk. Nem kattog semmin az agyunk a gének tovább örökítésén kívül egy potenciális anya jelölttel. De ha nem egyke gyerek vagy és történetesen a legidősebb szerepet szánta neked az ég, akkor önmagadon kívül rájuk is figyelned kell. Valahogy. Csak éppen nem most. Mert most önző vagyok és magamra gondolok. Szeretek bulizni. Egy kicsit elfelejteni, hogy otthon mi van és mi vár rám akkor ha haza érek.
– Ugye nem hiszed, hogy előnytelen képeket osztok meg magamról? Tiszta Photoshop az egész. – csak tréfálok, ha valamit is módosítani szoktam a képeken akkor az a fényerő de ő ezt ugye nem tudhatja.
Csak nézem őt, hiszen tényleg hihetetlen, hogy pont itt van, teljes valójában. S, bár szeretek a barátaim védőgyűrűje köré bújni, most valahogy nem akartam mindvégig mellettük állni és hallgatni őket. Miért ne használhatnám ki az alkalmat, hogy Ingrid végre mellettem van és hallhatom a hangját?
– Más szemszögből nézem a dolgokat, mint te Ingrid, ennyi az egész. Nem szabad negatívan állnod a dolgokhoz, ennyi a titok nyitja. Illetve a látszat néha csal. Eddig jól éreztem magam, tényleg, de most már még jobban érzem magam, hogy te is itt vagy. – ám lehet, hogy jobban kiöltözök ha tudom ma találkozom vele, nem ezt az ingemet veszem fel, hanem egy másikat és biztos mindent máshogyan reagálok le, ahogy eddig.
– De, elmehetünk inni valamit. Úgy hiszem jobb ha nem ráncigálom őket mindenhová magammal. – különben sem beszéltem nekik Ingrid-ről, nem most fogok minden egyes elmulasztott részletet közölni nekik. Szó sincs arról, hogy szégyellném előttük őt, egyszerűen nem akarok magyarázkodni. Ezért tényleg jobb ha ők most itt maradnak mi meg egy kicsit odébb állunk tőlük. Persze teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy kínpadra fogok kerülni és addig faggatnak amíg nem mondok nekik valamit a rejtélyes lányról akivel a buliba találkoztam. De sebaj. Majd kitalálok valamit, ahogy mindig.
– Ha zavar a zene, kimehetünk ahol normálisan tudunk beszélgetni. – javaslom, mert hát azt írta neki ez a buli egy kicsit unalmas. Odakint talán kevesebb a veszélye annak, hogy fellökjenek, leöntsenek valamivel vagy ami még rosszabb, odajöjjenek hozzánk és tönkre tegyék a beszélgetésünket. Igen, megint önző vagyok. Mert magamnak akarom a társaságát és nem megosztani másokkal.
– Mit iszunk amúgy? – kérdezem, pusztán csak azért, hogy udvarias lehessek és ide hozhassam neki a kért italt.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams
••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Szomb. Júl. 07, 2018 2:02 pm


anfrød&&ingrid


Az életben a legtöbb dolog olyankor történik, következik be, amikor nem is számítunk rájuk. Például nem gondoltam volna pár órával ezelőtt, hogy a mai buliban valaki olyannal fogok találkozni, akire hónapok óta várok. Igazából mindössze annyit vártam a ma estétől, hogy jól berúgok a szaktársaimmal, akikkel jöttem, de ehelyett csak lézengek és egy Arnfød nevű srácnak üzengetek, akivel még szeptemberben találkoztam a tinderen. Valójában mindössze szórakozásból töltöttem le az appot, hogy mindenféle nyomorékkal beszélgessek, de ez végül nem így jött össze. Mára már nem is nézem ott az embereket és nem húzgálok senkit se jobbra, se balra. Mindössze ennek a srácnak üzengetek és tálalom neki életem minden apró részletét. Ez fordítva nem feltétlenül van így, mert én kevés dolgot tudok a srácról, de mégsem zavar.
Ugyan érzem, ahogy rezeg a telefon a zsebemben, de már nem nézem meg Frødo legújabb üzenetét. Inkább odalépek a sráchoz, s amikor megfordul meg sem próbálom leplezni a döbbentséget az arcomon. Ez nem lehet igaz! Ez tuti, hogy a sors fintora, hogy pont egy olyan buliban találkozok össze a titokzatos tinderes sráccal, ahol egyáltalán nem érzem jól magam. Talán ennek így kellett lennie, hogy pont ma találkozunk.
A meglepettséget megpróbálom eltüntetni az arcomról, s helyette elmosolyodom és felhúzom az egyik szemöldököm.
- Na hát, na hát – keresztbe rakom a karom. – Ki hitte volna, hogy ma összefutok Arnfrøddal, a sráccal, aki képekről ezerszer jobban néz ki – nevetem el magam. Persze csak viccelek, mivel élőben is ugyanolyan sármos, mint a képeken, sőt még sármosabb is. Egyszerűen csak próbálom oldani a feszültséget, ami talán csak az én fejemben létezik. Tényleg ki hitte volna, hogy ő itt lesz ma? Ha tudom, akkor bizonyára az ajtóban álltam volna egész este arra várva, hogy felbukkanjon. Talán ez egy kicsit beteges, de az utóbbi hónapok után már megérdemeltem, hogy élőben is láthassam. Ez biztosan a sors keze.
- Én sem hiszem el, hogy te! Basszus ez annyira abszurd. Eljöttem ebbe a buliba, végig írogattam neked, hogy milyen szar és te is pont itt vagy és látszólag jobban érzed magad nálam – mosolygok rá. Azt nem róvom fel neki, hogy igazán szólhatott volna, hogy ő is itt van, hiszen én sem adtam meg neki több paramétert a hangulatomon kívül, abból pedig nem lehet belőni a tartózkodási helyem. Plusz még annyi eszem sem volt soha, hogy megnézzem milyen messze van tőlem a srác, pedig a tinder készségesen kiírja a távolságot.
- Képről mindenki alacsonyabbnak néz, pedig nem vagyok az – rántom meg a vállam. – Nem iszunk meg valamit, ha már így egymsába botlottunk? Szívesen elrabollak a barátaidtől, hacsak nem akarnak ők is jönni velünk. Rajtad áll – legbelül reménykedem, hogy elfogadja az ital lehetőségét és a barátait, a két srácot, aki vele van otthagyja. Persze azt nem kérem, hogy egész este legyen velem. Én úgyis lelépek, ha visszamegy a többiekhez, mert tényleg nem érzem jól magam ebben a buliban, de legalább eljöttem, s talán végre élőben is megismerhetem a srácot, akiről oly' keveset tudok, mégis az egyik legfontosabb emberré nőtte ki magát az életemben.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Pént. Jún. 29, 2018 11:35 am

Ingrid & Arnfrød

Elolvastam Ingrid válaszait. Ami az elsőt illeti, igazából örülök, hogy az én barátaim nem szent fazekak és mindig eljönnek kérlelés vagy kérés nélkül bulizni. Jó persze egy srác biztos mindig ráér, nem olyanok mint az elfoglalt lányok, akiknek néha jobb dolguk is akad, mint inni, táncolni és még többet inni. Ilyenkor sajnálom, hogy máshol nőttem fel, hogy nem ismertem gyerekkoromban, hogy nem jártunk ugyanabba az iskolába, hogy eddig elkerültük egymást.

„Sajnálom.”


Ennyi volt csak, legalábbis az én első válaszom. Az utóbbira viszont, magam se tudtam mit írhatnék. Végtére is, öltözhet valaki úgy, mint én. Ingrid meg nyugodtan gondolhatja azt, hogy az a srác stílusosan öltözött fel, mert tényleg az lehet. Nem is tudom, hogy elkezdjem dicsérni a kiszemeltjét vagy inkább ne. A végén biztos felbátorodik, letámadja a rám hasonlító srácot és végül nem ír többé egy nap után. Azt meg nem akarom. Nem akarom, hogy a függőségem elmúljon. Hogy már ne lessem a Tinder értesítéseket, amit biztosan tőle kapnék. Más amúgy se nagyon ír. Nem tud, mert nem írok vissza, még egy sima „Szia!”-ra sem. Gonosz lennék? De Ingrid-nek visszaírok. Egyrészt azért mert furcsa lenne nem visszaírni neki és egy sajnálommal elintézni az egészet, másrészt mi lenne ha ő nem lenne? Dögunalmas élet.

„ Érdekes. Komolyan. De tudod miért? Én is valami ilyesmit viselek. Hehehehe. Kár, hogy én nem látok senkit aki hasonlítana rád. :-( ”


Jóllehet nem igazán kerestem a tekintetemmel eddig olyan személyeket, akik esetleg hasonlítanak rá. Hiszen ki lehet olyan, mint Ingrid? Belőle egy van. Azonban még az az egy sincs olyan közel mint szeretném. Ám most, hogy elkezdte említeni ezt. Hogy esetleg lát valakit, aki hasonlít rám és szinte ugyanolyan a stílusa, mint nekem. Körbepillantok a tömegen. Át Eskild és Tarjei válla felett, a leginkább Ingridesebb lányt kerestem a tömegben. De semmi. Megráztam a fejem. Biztos csak tévedett. Én nem látom őt, sem olyasvalakit, aki hasonlítana rá. Épp írni akartam neki, hogy talán téved és mégsem én vagyok az, amikor…
Hirtelen hátra kellett fordulnom, persze nem csak azért, mert eddig meg se fordult a fejemben, hogy nem néztem a hátam mögé, hanem mert hátra kellett néznem. Ha valaki nem ér a hátamhoz meg se fordulok és a világ azon részét látom ami előttem van, nem pedig azt ami esetleg mögöttem. Most Eskild-nek és Tarjei-nek fordítok hátat. Nem mintha nem érdekelne mindaz amit éppen közölni próbálnak, csak velük akármikor akármiről akárhol elbeszélgethetek. Ez az alkalom azonban ritka. Olyannyira, hogy most igazán sajnálom miért nincs a Tinder üzenetei között az az idegesítő kis „látta” rész, ami a Facebook-on olyan sokakat felhergel, ha a beszélgetőpartnerük nem ír vissza semmit, csak látta mit írtunk neki.
– Ingrid? – nem mintha kételkednem kellene, hiszen szemmel láthatóan tényleg ő az. Elvégre egy ritka unalmas buliról beszélt, ahová a barátai nem jöttek vele és a szaktársai se a leginkább bulikedvelők fajtából valóak. Ők nem ismerik a szórakozást. Nem csodálom, ha eljött tőlük. De hogy, pont ugyanazon a bulin legyünk mind a ketten!
– El se hiszem, hogy te vagy az! – mi mást mondhattam volna ugyebár. Hiszen ki gondolta volna, hogyha ma reggel felkelek és valamilyen csoda folytán nem jövök el, az is lehet nem találkozunk. Ám mindig alacsonyabbnak képzeltem el, biztos azért, mert alapjáraton mindenkire le kell néznem, kivéve akire nem. Kellemes meglepetés, hogy nem kell legörnyednem annyira. Végignézek rajta, direkt látványosan.
– Hmmm azt hittem alacsonyabb vagy. – jegyzem meg végül, bele se gondolva, hogy ez esetleg sértené őt, koránt sem annak szánom. Inkább boldog csalódásnak, hogy szerencsére nem olyan, amilyennek elképzeltem. Vagyis magasság szempontjából.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams
••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Szer. Jún. 27, 2018 12:00 am


anfrød&&ingrid


A barátaim szerint tiszta alkoholista vagyok, mert minden este lerészegedem valami buliban, de én ezt nem annak nevezném. Mindössze keresem önmagam, próbálom kitalálni, hogy mi lenne számomra a legmegfelelőbb, s úgy gondolom, hogy ittas állapotomban támadnak a legjobb ötleteim. Persze az nem tartozik közéjük, amikor pár hónappal ezelőtt felhívtam egy ügynökséget, ami a közbiztonsággal foglalkozik. Megadtam minden adatom és msnap mehettem volna állásinterjúra, hogy egy klub biztonsági őre legyek, mert az nem kizárólag férfi munka. A nőcinek a telefonban a feminizmusról papoltam és beadtam, hogy én is nagydarab, erős nő vagyok. Ahhoz képest ugyan alacsonynak nem mondanám magam, de fizikailag gyenge vagyok, mint a harmat. Ha valaki a kelletténél picit erősebben szorítja meg a csuklóm rögtön feljajgatok a fájdalomtól. Nem is tudom, hogy akkor mit képzeltem. Mindenesetre másnap nem volt túl vicces ezekkel az emlékekkel felkelni, de ma már tudok jóízűen nevetni rajta.
Egy dolog van, amit biztosan tudok a mai estéről. Még pedig én biztosan nem fogok úgy berúgni, mint akkor és nem fogok semmi hülyeséget csinálni. Igazából hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem az alkoholt és még kicsit sem szállt a fejemben, de most mindössze kellemesen szédülök. Még simán meg tudom játszani a teljes józanságot.
A hűtőből kivett sörömet kezdem szürcsölni és kivételes alkalommal lassabban iszom, mint máskor. A srácot bámulom és valóban elgondolkozom rajta, hogy odamenjek-e, de a gondolataimból hamar kiránt a telefonom rezgése. A képernyőn mindössze annyi értesítés áll a tindertől, hogy Anfrød üzenetet küldött. Mind a két üzimre most válaszolt. Alap járaton nem vagyok valami nagy kocka, akinek állandóan ott lóg a kezében a telefon és különböző emberekkel chatelget, de ez a buli tényleg ritka szar, így valamivel el kell ütnöm az időt.

„Az a helyzet, hogy pár szaktársammal jöttem és nem a barátaimmal. Már meséltem róluk, eléggé nyomorékok, nem is isznak! Lehet le kéne lépnem...”

„Mondjuk anélkül nem megyek el, hogy meg ne szólítsam a srácot. Btw fehér rövidujjú ing, farmer, barna cipő. Stílusos.”

Gyorsan elküldöm mind a két üzenetet, majd magamhoz híven lehúzom a maradék sört egyszerre és odamegyek a sráchoz. Nem azért, mert annyira érdekelne csak tényleg hasonlít Frødora és ugyan nem mondanám el neki, de már nagyon szívesen találkoznék vele. Hónapok óta beszélgetünk, ami tőlem hatalmas szó, mert általában mindenkit lekoptatok. Talán csak azért van, mert meghallgat, én nem nagyon kérdezek tőle soha semmit. Még a vezetéknevét sem tudom, de ő tudja az enyémet. Azt mondják, hogy nem szabad megbízni az emberekben a neten, de ez most más vagy csak én gondolom túl az egészet.
Nagy nehezen összeszedem a bátorságomat és odamegyek a sráchoz. Háttal áll nekem, így megkocogtatom a vállát ezzel gondoskodva arról, hogy rám figyeljen.
- Khmm… - elég furán sikerül kiadni ezt az egyszerű hangot, de ez van. Nem ismerem a srácot, valószínűleg nem is találkozunk többé és ha nem hasonlítana Frødora, akkor ide se jöttem volna.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Pént. Jún. 22, 2018 5:30 pm

Ingrid & Arnfrød

Ma reggel még azt tervezgettem, hogy haza megyek. Összepakolok magamnak néhány holmit és elhozom ami szükséges otthonról, azonban a jelek szerint ebből a tervből csak jövő héten lesz valami. Miért? Mert a barátaim meggyőztek, hogy ne gyűjtsek, mint a mezei pocok és ki tudja mikor lesz még alkalmunk házibuliba menni. Nem arról van szó, hogy ódzkodnék és úgy kell elrángatni egy-egy buliba – megyek én magamtól – csak mostanában mániákusan a mobilom rabja lettem. Üldögélni meg nem szeretek, pláne ha egy buliba vagyok és jó nagy tömeg van ott ahol épp tartózkodok. Hosszú lábaim vannak, túl sok helyet foglalók el velük és semmi humorom azon sopánkodni amiért leöntötték a nadrágom valamivel amikor épp a kanapén vagy egy fotelben ücsörgök. Ez alól persze kivételt képez az az időintervallum ha vezetni kell vagy végigülni egy előadást. Akkor eltörpül az a tény, hogy minél magasabb valaki, annál hamarabb szúrják ki a tömegből. Jó, persze, hogy vannak nálam is magasabbak, de ők határozottan kosárlabdázós génekkel rendelkeznek, én meg nem. Milyenek a kosárlabdás gének vagy mit értek ezen? Hagyjuk.
Úgyis azon van a lényeg, hogy a reggeli terveim ellenére is de itt vagyok. Mondjuk Eskild és Tarjei se lenne itt, vagyis de ők minden bizonnyal itt lennének ha törik ha szakad, csak közben arról ömlengnének smsben vagy másnap, hogy milyen jó kis bulit hagytam ki. Kevés személyt ismerek innen, névlegesen legalábbis. Ám egyes arcok, mintha mindenhol ott lennének ahol én is. Például az a kék ruhás barna hajú csaj és a barátja azzal a nagyon rémes kockás inggel, amiben szerintem legutóbb is láttam. Lehet, hogy több van ebből neki, vagy megint ezt vette fel, mert úgy hiszi ebben menő. Esetleg harmadik opcióként ott szerepel a kedvenc szócska is, amit annyira szeret, hogy nem tud megunni és kopásig hord. Ők mindig közel az ablakhoz ülnek, vagy ott állnak meg ha éppen nem közvetlen az ablak mellett található egy ágy, amin cseverészhetnek. Biztos az elsők között akarnak lenni akik meglátják a bulicsászár szüleit haza közeledni. Tarjei azonban azt állítja, hogy a mostani szülőbiztos és nyaralni mentek valahová vidékre, ahol több a tiszta oxigén és elfeledkezhetnek a teendőikről. Addig meg a fiúk vagy a lányuk nyugodtan szétbombázhatja a házukat és házibulit rendezhet.
Komolyan, azért megnézném hová futna ez a nagy tömeg, ha netalántán a szülők mégis meglepetésből hazaállítanának és szembe találnák magukat azzal az igazsággal, hogy a csemetéjük mégsem olyan szent, mint hiszik. Senki sem az, a testvéreimen és magamon látom. Mindannyiunkban van valami hiba amiért a szüleink nyugodt szívvel elkezdhetnek szörnyülködni, de addig jobb nekik amíg tudatlanok, hiszen még boldogok lehetnek. Egy darabig.
Ha már az üzeneteknél tartunk, itt az ideje újra leellenőrizni azokat. Hiszen miért is tudnék meglenni ha nem lesem meg az értesítéseket vagy esetleg bárki smsét amit nekem címzett. Értesítés volt, kettő is. Meg az anyám emlékeztetője, hogy kenyér nélkül ne állítsak haza és várnak a vacsoránál. De ez is három órával ezelőtt érkezett, szóval… Szerintem leeshetett neki, hogy ma nem lesz kenyér és én sem leszek otthon. Az értesítések nem. Pillogok egyet-kettőt a képernyőre. Ingrid az. Ingrid írt. Az az Ingrid. Szemétség nem visszaírni neki. Ám Tarjei és Eskild Árgust megszégyenítő szemekkel néznek rám, lesik az arckifejezésem, hátha kiszedhetnek onnan valamit is, ha már közvetlen azt nem láthatják, hogy mi az amit ennyire nézhetek.
– Minden rendben, csak a szokásos. A húgom amnéziában szenved és nem képes bemenni a pékségbe ha már elmegy mellette. – szabadkozom, miután sikerült elküldeni a válaszomat Ingridnek is.

"Ennyire rossz a helyzet? A barátaid?"

"Hahaha! Fel a fejjel Ingrid egyszer biztos találkozunk és akkor nem fogsz hozzám hasonlító csávókat látni azokon a bulikon amin halálra unod magad. Bár ha már itt tartunk. Mit visel a rám hasonlító csávó?"

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Majd lesz jobb is  •• Zene: Sweet Dreams
••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
60

reagok :
34

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you? Kedd Jún. 19, 2018 2:03 am


anfrød&&ingrid


Egyszerűen nem hiszem el! Igen, igen, valóban nagyon szeretek bulizni és inni, de nem mindegy, hogy hol és kikkel. Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy meghívjon engem ebbe a pocsék házibuliba? Vagy mikor volt azaz elvetemült gondolatom, hogy jó ötlet lesz eljönni pár szaktársammal? Talán azaz eszeveszett rögeszmém lehetett, hogy itt talán kicsit feloldódnak és kiderül, hogy jófejek és nem egyedül a sejtbioszról fognak beszélgetni. Hát ez nem jött be, mivel két feles után közölte Frida, hogy nem iszik többet, mire Ulle és Lykke is bólogatni kezdett. Engem azért nem tudtak megállítani, már a sokadik piám után vagyok. Nem is számolom igazából, de elég lelombozó, hogy ez a ház televan jófejnek tűnő emberekkel én meg a legbénábbakkal jöttem el és így senki sem akar odajönni hozzám. Egyre erősebben fontolgatom, hogy lelépek és beülök valami kocsmába vagy elmegyek egy szórakozóhelyre a közelben. Még egyedül is jobb, mint itt plusz ott legalább hozzácsapódnék valami társasághoz. Csináltam már olyat jó pár alkalommal, s még sosem sült el rosszul.
Levágódok a kanapéra, s a három lány sajna követni kezd és a kezükben egy-egy pohár tiszta narancslével ülnek le mellém és folytatják az eszmecseréjüket valamelyik professzorról. Inkább itt néznék milyen a felhozatal és nem egy hetven éves bácsit beszélnének ki. Kezd felmenni az agyvízem teljesen. Azon kapom magam, hogy a telefonom után nyúlok, amely a táskám legmélyén rejlik és mikor feloldom rögtön belépek a tinder alkalmazásba és Arnfrødnak kezdek írni.

„Egyszerűen megőrülök, valami ritka szar ez a buli. Ennél még az is izgibb, amikor anyám mexikói szappanoperát néz…”

Rányomok a küldés gombra és felállok a helyemről, mire a három lány automatikusan felém kapja a fejét.
- Csak piáért megyek, mindjárt jövök – mondom, de azért megfontolom, hogy tényleg odamegyek vagy lelépek. Plusz egy cigit is nagyon szívesen szívnék már.
A konyhában hatalmas tömeg vár, szinte mindenki ott van. Néhány srác éppen sörpongozik, mások szurkolnak nekik, néhányan szimplán isznak és beszélgetnek. Itt sokkal jobb a hangulat, mint a nappaliban, s fontolóra veszem, hogy hagyom a lányokat lógva. Amúgy sem bírom őket attól függetlenül, hogy ők bírnak engem. Bárcsak itt lenne Mattie! Ő az egyetlen igazi barátnőm, s most éppen ki tudja, hogy hol van.
Miután elveszek egy doboz sört a hűtőből fél szemmel megpillantok egy magas, barna hajú srácot pár másik sráccal együtt, mire összehúzom a szemöldököm. Nagyon hasonlít Frødora, de lehetetlen, hogy ő legyen. Újra előkapom a telefonom és pötyögni kezdek a srácnak.

„Képzeld itt egy csávó, aki nagyon hasonlít rád lol, lehet letámadom :DD”

El is küldöm az üzenetet, s a telefont visszarakom a táskámba. A söröm kinyitom, s nagyot belekortyolva azon vacilálok, hogy menjek oda a sráchoz vagy sem.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Frødo&&Ingrid » is it really you? Kedd Jún. 19, 2018 1:59 am


Anfrød Morstad és Ingrid Skjeggestad
véletlenszerű találkozás egy házibuliban

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


When it rains, look for rainbows.
When it's dark, look for stars.
diák
avatar
Korom :
19

Tartózkodási hely :
oslo ★ ☆

Hozzászólások száma :
22

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Frødo&&Ingrid » is it really you?
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: