welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible
TémanyitásTárgy: Re: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible Pént. Jún. 29, 2018 12:05 pm



Theodor&&Faith
Gonna tell ya now,
Let me tell ya now,
Let me tell ya now.
Wow!

Nem tudtam az embereket kezelni,ez a napnál is világosabb volt. Soha nem tudtam úgy viselkedni ,ahogy a társadalom elvárná. Hisz valamiben ,mindig kitűntem a tömegből,és ez leginkább a lényemből fakadó kettősség okozta. Kék íriszeimből sütött valami elnyomott ártatlanság ,ami valaha az enyém volt. Viszont ha az arcomat jobban feltérképezte valaki,jól tudta ,hogy egy olyan nővel áll szemben ,aki már távol van az ártatlan fogalmától. Nehéz lett volna megmondani,hol kezdődött nálam az emberibb énem ,mert egy valami biztos volt ..egy gyilkosban végződött. Meredten bámulom az előttem lévő mutatványt,amit ez a férfi épp a felhajtómon végezz. Igazából maga a jelenségét se tudtam megérteni. Mert leginkább tényleg egy őrültnek tippeltem ,de mint szavaiból kiderült .  Csak valami elmeháborodott régész  vagy  mi a fene,egyszóval ugyanaz. Különösképp ,mondjuk nem érdekelt volna a jelenléte ,ha nem akarta volna felásni a tulajdonomat. Én nem is tudom mi a francot gondolt ,úgy mellesleg. Ide jön ,és csak úgy neki áll a dolgoknak ? Őt is valahonnan előáshatták ,mert a viselkedési morálja ,távol állt a  "nagyra" becsült etikától,amiért az Angolok úgy odavoltak. De rühelltem őket . Bármit tettél ,mindent előre megfontoltan kell tenned ,hisz ha nem így teszel olyan ferde szemmel néznek rád ,mintha legalábbis embert öltél volna...mondjuk ebben nem tévednének olyan sokat. De itt most nem is ez volt a lényeg ,hanem leginkább ez a férfi aki itt dekkolt ,és rohadt sokat beszélt. Zavartan nézek rá,minden mondata után csak nő ez a zavartság. Olyan volt számomra,mint egy idegen lény a,ki még maga se tudja ,hogy a Föld nevű bolygón van. Az ilyenekhez már nem igazán volt türelmem,főleg hogy rengeteget beszélt. Jelzésképp az órámra is nézek ,de nem mintha zavartatná magát ,csak ontja magából a felesleges információt. Soha nem voltam kíváncsi az emberekre ,ám kénytelen voltam őket meghallgatni. Bájos csevejbe kezdeni ,mint valami elcseszett kosztümös filmben. Angliában nagyra tartották ezt ,legalábbis ezt a folytonos undorító udvariaskodást .
- Nos, kedves Jürgen...-kezdek bele  sóhajtva ,majd úgy kezdek el körülötte járkálni,akár egy vad aki becserkészni kívánja áldozatát. Részben ez így is volt..- Esetleg van papírja,ami ezt engedélyezi? Vagy csak így idejött,és maga úgy döntött ,hogy tönkreteszi a felhajtómat ? -kérdem felvont szemöldökkel.- Mert ,akár fel is jelenthetném. Birtokháborításért ,de gondolom ezekkel ,egy ilyen nagy hírű régész ,mint maga nincs tisztában.- rázom a fejemet.- Bár én még életemben nem hallottam magáról ,de ha így folytatja másról lesz híres ,nem pedig a tudományáról.- húzom el a számat unottan ,majd pontosan arra a helyre állok ahonnan az előbb elküldött. .- Mondjuk nem csodálom ,akkora ,mint egy hobbit ,jobb ha a maga fajta inkább ott lent marad .-teszem hozzá nevetgélve ,majd folytatom.- Tudja mit ? Jó fej leszek ,vegye meg a felhajtómat ,és azt csinál vele amit csak akar ,de először perkáljon. -kacsintok rá ,de cseppnyi játékosság sincs a gesztusban.- Szóval vázolom a helyzettét ,Jürgen ,aki még mindig a félhajtómon lábatlankodik. Vagy elhúzz innen ,vagy felmutat egy papírt,vagy perkál ..- guggolok le hozzá végül.- Az pedig ha ezen tényezők valamelyikét ,nem teszi meg ,akkor nagy bajba fog kerülni..-mosolyodok el modorosan ,és csak lenézően mérem végig .- Amúgy  is ,biztosan van jobb dolga ,miért nem ténykedik inkább máshol. Higgye el,jobb ha elkerüli a bajt ..- ajánlom fel neki az utolsó menekülési lehetőséget ,de ha nem él vele..hát vessen magára. Annyi lehetősége lett volna ,máshol mórikáznia ,miért pont az én felhajtóm kellett neki?


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



gazdag
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
England

Hozzászólások száma :
54

reagok :
35

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible Vas. Jún. 24, 2018 1:16 am

Faith&Theodor
It's a weird life, but it's where I'm at right now

Számomra az élet mindig is megfejthetetlen élménynek hatott, amelyet ugyan megéltem, de élvezni kevésbé élveztem. Persze ha időkkel ezelőtt döntenek úgy őseim, hogy örök kárhozatra ítélik házasságukat és létrehoznak engem, akkor talán ez a hozzáállás is több, mint valószínű pozitívabb irányt vett volna. Azonban bármennyire is vágytam arra, hogy részesévé váljak a történelemnek, majd a jelen elismerje tudásomat, ez már rég késő bánatnak bizonyult. Itt ragadtam, földi halandóként, aki arra a sorsra ítéltetett, hogy szkeptikusan viseltessen minden modern és egyben emberi kapcsolatnak számító iránt és kérdőjelezze meg a köré épült valóságot, azáltal, hogy a múltat ássa elő. Kezdetben aligha jut eszébe bárkinek is, hogy milyen szerepet akarna betölteni ezen a sárgolyón, én viszont sosem akartam a velem egykorú gyerekekkel együtt Legó autó lenni vagy valami fakocka. Ellentmondtam a környezetemnek, a felém intézett elvárásoknak és minden egyéb másnak, hogy önmagam lehessek. De a legrosszabb része az egészben, hogy saját magammal sosem voltunk jóban, ahogyan az emberiséggel sem, így bárhova is menekülhettem volna, mindig is zsákutcának bizonyult. Egyedül a régészet volt az, amely biztonságot nyújtott és egyben tartotta fájdulásig zakatoló gondolatmenetemet. Az utazások, a csapat, az új felfedezések, így bármerre is sodort az a kegyetlen humorú sors, erről az egyről sosem mondtam le. Ahogyan most sem teszem, amikor egy közel sem hétköznapi helyen bukkanok rá maradványok nyomaira és bár megkérdőjelezhetném térképem valódiságát, ezt az egyet sosem teszem. Bíztam az ösztöneimben és ha azt számítottam ki, hogy ezen a szent helyen maradványok találhatóak, akkor bizony ott vannak. Számítanom kellett volna rá, hogy a velem egy bolygón élő egyedek kevésbé lesznek elfogultak a téma iránt vagy vágynak nyomorult és szánalmas életükben arra, hogy segítséggel forduljanak egy számukra idegen személy iránt. Meghazudtolnák létezésük értelmét, és ki tudja, az is lehet, hogy abban a pillanatban semmivé foszlanának. Noha erre nem sok esélyt látok, de a félelem mindig előnyösebbnek bizonyult, mint az ijedelem, így már nem is várom el, hogy valami egyszerű ficsúr a szerszámaimat fogdossa. Ahogyan mindezek mellett a tulajdonos megjelenésével is számolnom kellett volna, de ő olyan kevésbé elcseszettnek tűnik a fajtájából, így mihelyst sikerül figyelmemet elterelnem ittlétem okáról, egyből beavatom a részlétekbe. A kapott válasz azonban felháborodást vált ki belőlem, és úgy pattanok fel a földről, mint egy gumilabda, hogy védelmére keljek személyemnek és munkámnak egyaránt. Nem mellesleg kényelmetlen a beton, a magassarkú meg sosem volt kedvencem bökdösés céljából. Doris is azt hitte, hogy felkelti ezzel a szexualitás iránti érdeklődésemet, így néhanap pár percig esetlenül flangált bennük, majd végigmorogta az estét, amiatt hogy mennyire kényelmetlenek is azok valójában. Most már bizonyítani tudom, hogy nem csak kényelmetlenek, de eléggé nem az ember bökdösésére valóak.
- Tisztában vagyok a tartózkodási helyem körülményeivel, mindenesetre úgy hírlik az ilyet meg kellene köszönni, én azonban nem élek ezzel a lehetőséggel. Olyan információval látott el, amit már eddig is tudtam, így a kettő kivonja egymást. - kezeimet összekulcsolom, de nem mozdulok a helyemről. Egyrészt utáltam az emberi közelséget, másrészt azt jelentené, hogy feladom mindazt, amit elterveztem.
- Már elnézést, de én nem holmi szökött áru vagyok, hanem a szakmájában elismert régész. - felháborodottan közlöm vele, ezt pedig a folytatás követi. - A felhajtója alatt egy ritka faj maradványai találhatóak, amelyeket a megfelelő helyen kell megőrizni az utókornak. - mutatok kezemmel az adott pontra, ezzel is bebiztosítva szavaimat. - Úgy gondolom, kénytelen leszek megsemmisíteni a felhajtóját, megértésének ellenére is, mert ugyan ami alatta van felbecsülhetetlen, de a maga tulajdona nem az. - halál nyugodtan közlöm vele és vissza is térek a fekvő pozitúrámhoz, amíg ő úgy tűnik érdeklődést fejez ki irányomba, mindezt olyan körülmények között téve, mintha másik bolygóról érkeztem volna.
- Jürgen, tisztelettel. Három generáció leszármazottja vagyok és nem valami dilibogyó. - hajolok el a térképért és odanyújtom neki. - Utcákon és utakon átkelve jutottam el ide. Egy perccel sem időznék el itt többet, ha nem lenne fontos a maradvány. - teszem azért hozzá, de muszáj lesz nekilátnom a munkálatoknak, azonban szükségem lenne egy hegyes támasztékra. Eszembe jut egy valami és ismét elpocsékolva drága időmet a nő felé fordulok.
- Odaadná az egyik cipőjét? Elég magas és strapabíró ahhoz, hogy hasznát vegyem. Más esetben az enyémet használnám, de egy bizonyos magasság után feszült leszek. - burkolt kérésem csak reménykedve fordul meg gondolataimban, hogy majd idővel célt is talál.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Turning lemonade into lemons
since 1981
dolgozó
avatar
Korom :
37

Tartózkodási hely :
mindig máshol, de mindig egy helyen

Hozzászólások száma :
7

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible Szomb. Jún. 23, 2018 11:43 pm



Theodor&&Faith
Gonna tell ya now,
Let me tell ya now,
Let me tell ya now.
Wow!


Nem voltam jó kedvemben. Persze ez nálam normális volt ,hisz soha nem voltam mosolyalbum. Mi a frásznak is örülnék ? Egyszerűen megerőltetőnek véltem ,ezt az emberi viselkedési formát követni,hacsak a szerepem nem kívánta ezt. Mivel jelenleg nem volt nálam az álarcom ,és éppenséggel nincs kivel játszadoznom ,ez egy valamit vont maga után,hogy keresnem kellett valakit ,akit az őrületbe kergetek. Félre értés ne essék ,nem mintha nem hevertek volna a lábaim előtt a pasik. Viszont ez már roppant unalmas volt,ráadásul el kellett nyomnom magamban azt az erőfeszítést is ,hogy valakit megkérjek egy két dologra. Például Mrs.Hamptont,szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra ,de nem tehettem ,mert ugyebár én voltam a  kedves Elisabeth Blake. Miért is ne választottam magamnak ,olyan inkognitót ,ami megerőltető volt. Ez a nyájas udvarias maszlag az agyamra ment ,rühelltem az angolokat. Megjátszós egy népség. Mintha legalábbis valamivel különbek lettek volna bárkinél is,szinte látni a szemükben azt a pökhendi meggyőződést ,azt a megmagyarázhatatlan magabiztosságot. Undorodva rázkódtam össze,és ugyanilyen ellenszenvvel néztem a velem szemben ülő nőre ,akinek a repülőjegy kiadása igen csak nehéz feladatnak bizonyult.
- Elnézést valami gond lépett fel a rendszerbe.- szabadkozik ,én pedig csak unottan topogtatok tovább vörösre mázolt körmeimmel a pult sima lapján. Már szint a számon volt ,hogy megkérdezzem ,hogy esetleg az Ő agyában nem volt valamilyen probléma ,de ez 15 perccel később is olyan feladatnak bizonyult ,amihez már három ember segítsége kellett. Nos ,ha sztereotípiákat nézzük ,elég érdekes kis társaság állt össze. Mint valami rossz banda ,akik épp tüntetésre indulnak: A buta szőke lány,a férfias leszbikus (aki tagadja ,hogy a saját neméhez vonzódna),és persze a meleg néger aki úgy affektált ,hogy elvihette volna a dadus főszerepét.  Nem volt semmi bajom,a melegekkel sőt...de én csak a jegyemet szeretném megkapni ,de ez a három ügyefogyott úgy bámulja a képernyőt,mintha a világegyetem egyik rejtélye tárulkozna ki előttük. Nehéz szülés árán, és persze sűrű bocsánatkérések közepette újra visszatérhettem a további teendőimhez. Mindez egészen addig tűnt roppant egyszerűnek ,míg a házam felhajtójához nem értem. Valami szerencsétlen térdelt rajta..komolyan a környékre összegyűjtötték a létező összes hülyét ? Vagy ez valami rossz vicc? A pasi földre tapasztott fülel ,létezett a felhajtómon . Óvatosan közelítettem felé,míg nem megszólított. Legalábbis,én lehettem akit "Nőként" emlegetett. Magassarkúm hegyével ,kicsit megbökdösöm ,mintha csak egy bogarat akarnék arrébb tessékelni az útból ,de tovább folytatja a locsogást.Karba fontam magam előtt  a kezeimet ,és csak felvont szemöldökkel néztem rá. - Ez a hely a felhajtóm ,maga szerencse csomag ! - mutatok a pontra ,ahol éppen úgy ékeskedik,mintha legalábbis oda kövült volna.- Úristen,Te jó ég tudtam ,hogy nem erre környékre kellett volna költöznöm.-sóhajtok gondterhelten ,míg a férfi mellé lépek.- Gréta !-kiabálok be a bejárónőmnek .- Kérem telefonáljon  Pszichiátriai  intézetnek az egyik ,szerencsétlen valószínű megszökött megint ! -unottan figyelek a férfira ,és megerőltetve magamat,próbálok a lehető legbájosabb hangon megszólalni.- Megmondanám mi a  neve ?-kérem tőle óvatoskodva ,persze ez inkább egy erőltettet színjáték ,mégsem húzhattam be neki itt egyet a helyszínen .- Meg tudja mondani ,honnan jött ide ? -ejtem ki vontatottan a szavakat ,mintha egy gyerekhez beszélnék. Bár fogalmam sincs ,hogy beszélnek egy gyerekhez,soha nem volt hozzájuk közöm .- Hahóó,Dilibogyó ! - csettintek egyet az ujjammal a szemei előtt ,hátha ettől ,valami életjelet is kicsikarok belőle.
.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



gazdag
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
England

Hozzászólások száma :
54

reagok :
35

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible Szomb. Jún. 23, 2018 10:15 pm

Faith&Theodor
It's a weird life, but it's where I'm at right now

Szerencsekerék módjára forgatom a kezemben lévő térképet és már éppen kiszúrom hol is tartok pontosan a kincskereső utamban, amikor egy dudaszó kizökkent állapotomból, a kezemből meg kirepül a hatalmasra szétnyílt útmutató. Összerándulnak homlokomon a ráncok, tekintetem oldalra siklik és egyenesen egy kerekeken guruló gyufásdoboz reflektorával nézek farkasszemet. A benne lévő úriember nyomdafestéket nem tűrő szavakat ordibál ki, én meg csak legyintek egyet és mérgelődve kapom fel a térképet, mert utálom, hogyha beleszólnak a dolgaimba. Elég nagy szívás így is régésznek lenni a modernizált társadalom közepén, ahol mindent a kütyük meg a technika uralnak. Én mint az emberiségből különvált egyed nem feltétlenül tolerálom a nagy képernyős világító micsodákat, már csak azért sem, mert rajtuk keresztül bárki felveheti velem a kapcsolatot vagy megzavarhat az egyébként fontosnak ható dolgaim végzésében. Kinek van arra szüksége, hogy ne csak személyesen zaklassák, hanem egyéb más módon is? Azt hiszik az emberek, hogy csak mert felépítésben egyformának hatunk, akkor megvan a joguk az ember lelkivilágának nyüstöléséhez, mintha a világegyetem így se gurítana hegydarab nagyságú akadályokat a követhetetlen mindennapok irányába. Természetesen abban a szekundumban, hogy egy probléma felüti a fejét, egyből az összes felszívódik, mintha sose léteztek volna. Bizalom. Kötődés. Anyám kínja. Kapcsolatok egyik-másik hátán, aztán meg válások. Az ember követni se tudja, hogy miképpen fűződnek össze mások sorsai, így ebben a vizuális zavarban nincs szükség még egy készülékre, amely megzavarhatja még azt a kellemességet is, ami csekély a külvilág mocskához. Doris kedvesemet már beszippantotta mindez, épp emiatt hagy viselkedése kivetnivalót maga után. Felesleges kizökkenésem vezet tovább az úttesten, a térképen pedig egy hatalmas X jelöli hova is tartok pontosan. Teljes véletlenségből bukkantam erre a lelőhelyre. Szó se róla, hogy a szerencse kövezte ki ezt az utat számomra, mert az jócskán elkerült engem cirka őskori évezredeim során. Nem nekem találták ki azt a fajta hókuszpókot, ezért maradt a józan gondolkozásom meg a kacifántos számításaim, amely egészen egy lakókörnyékhez vezetnek. Hunyorítva mérem végig környezetem beláthatatlan pontjait és számolom lépteimet, ahogyan a térképen megjelölt utat követem. Izgatottság vagy valami ehhez hasonló érzésrengeteg lepi el szívem külvilágát, amiért kutatásaim és felfedezéseim újabb kincshez vezettek. Amióta veszélyben az életem és nem tudom mikor lőnek hátba vagy áldoznak fel rituálisan, azóta minden apró dolog számít, amire rábukkanhatok az élőhelyem környékén. Ugyanis azon kívül nem sok helyre mehetek. Úgy gondolja a hatóság, hogy rajtuk keresztül majd nem fognak elkapni, így sas módjára lesik a lakásomat, hátha az ablakon vagy a bejárati ajtón át jutnak be az épületbe rosszakaróim. Eléggé érdekes felfogás, mit ne mondjak, főleg hogy most is azt mondtam, csak tejért ugrok le a boltba a müzlimhez. Ennek már bő három órája és még valószínű mindig azt várják, hogy visszaérjek hozzájuk. Talán poénból egy tehenet vezetve magam előtt kellene visszasétálnom, de mivel a humorérzékem elenyésző volt, így valószínű felesleges kör lenne szegény állatnak.
Érdeklődve veszem szemügyre újra végállomásom helyét és közelebb lépkedek a kocsifelhajtóra. Kettőt előre lépek, majd hátra és beszívom a friss levegőt. A zsigereimben érzem, hogy ez egy nagy fogás lesz, de a környék zsúfolt, én meg ideges a talált maradvány miatt és, hogy bármi baja eshet. Egy férfi egyén sétál el a járdán, én meg egyenesen megindulok felé, hogy azt magyarázzam neki hány oldalról kellene lezárni a környéket, mire elküld a fenébe és továbbáll. Mérgelődve lépek vissza és közben azt magyarázom mekkora időpazarlás egyes emberek létezése, ezért jómagam guggolok le a felhajtóra és tapasztom fülemet a betonra, mintha egy élet lenne alatta. Mélyet sóhajtok, mire léptekre leszek figyelmes és felpillantva egy szőke hajú nő alakra rejlik fel előttem.
- Nő! - szólítom meg és csak hangyányira emelem meg fejemet a földről. - Ez a hely értékes. Figyelmeztetni szeretném, hogy tegyen lépéseket hátra, mert én ezt szétverem. - meg sem várva reakcióját borítom ki táskám tartalmát a földre, de a magyarázatom további része sem marad el.
- Szólnia kell, hogy zárják le a környéket, de nem túl feltűnően. Ha két oldalról kerítik el az utcát, csak egyes körzetek jelentik be az elterelést. - teszem hozzá csak úgy mellékesen, számítva a nőstény segítségére.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Turning lemonade into lemons
since 1981
dolgozó
avatar
Korom :
37

Tartózkodási hely :
mindig máshol, de mindig egy helyen

Hozzászólások száma :
7

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible Szomb. Jún. 23, 2018 10:15 pm
Az egyik sarokban Faith S. Terner, a másikban Theodor Brodie Macdonald. Helyszín szöszi otthona környékére tehető, szituáció pedig veszélyes és felelőtlen. Állítólag…

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Turning lemonade into lemons
since 1981
dolgozó
avatar
Korom :
37

Tartózkodási hely :
mindig máshol, de mindig egy helyen

Hozzászólások száma :
7

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Faith&Theodor - Responsibly Irresponsible
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: