welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad, Lara Olivier

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
Yesterday at 10:35 pm
Szer. Júl. 18, 2018 8:38 pm
Szer. Júl. 18, 2018 5:57 pm
Szer. Júl. 18, 2018 10:11 am
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 14 16
dán 2 2
francia 6 6
görög - 1
holland 2 -
ír 6 5
külföldi 5 8
norvég 6 5
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 5 2
svéd 3 3

Pascal & Bianca // Late Night Session
TémanyitásTárgy: Re: Pascal & Bianca // Late Night SessionVas. Júl. 01, 2018 9:21 am



Pascal & Bianca

Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

499// Paris // visszajött az internet     //


A szél újra végigsöpört az utcán kegyetlenül kapva a hajamba és a ruhám alá. SZinte éreztem ahogy átsüvít rajtam és amilyen vékony voltam a balettnak köszönhetően... Erre szokták mondani hogy a csontjaim is zörögnek nem? Naya úgyis mindig aggódik hogy nem eszek eleget. Pedig én eszem... csak keveset. Kevésszer.
Lehunyt szemekkel az italtól és a hosszú estétől még kóválygó kissé homályos fejjel döntöttem a homlokom a kapucsengőnek. Vártam hogy a fiú mit mond. Talán elküld a fenébe. Talán azt mondja nem hisz nekem és elhajt. Nem akarok idekint éjszakázni, viszont Nayát se ébreszteném fel... Patthelyzet...
Majd álldogálok idekint míg beenged valaki. De azért imádkozom... Hátha megesik rajtam a szíve. Végülis... Olyan rendes srácnak tűnt...
Az imáim meghallgatásra találnak. A hang a kapucsengő másik felén igenlő választ ad én pedig bejutok a lépcsőházba. A nehéz kapu ismerős berregése és lusta nyikordulása után nehéz csattanással zárul be mögöttem. Idebent az ismerős takarítószer szag de a kellemes meleg is fogad. Érzem ahogy a tagjaim már attól is kicsit felengednek ahogy elindulok felfelé a lépcsőn.
Első emeletet, második, harmadik...
A lépteim ismerősen koppannak a simára kopott lépcsőkön, ahogy felérek a negyedikre.
Ahogy befordulok a kis közös térségbe az ajtajaink között meglátom Pascalt.
A srác feje lóg csak ki az ajtó mögül, a haja amit az első pillantástól eszméletlen stílusosnak tartottam a maga ezüstös fehéres szőkeségével kócosan meredezik jobbra balra.
Legalább egy közös van bennünk... Én is kócos vagyok, igaz az én hajam vörösesszőkén hullámozza körbe az arcomat.
- Szia... Ne haragudj hogy felzargattalak - mosolyodok el békítőn remélve hogy tényleg nem haragszik rám. A reggeli köszönéseken kívül még nem nagyon beszéltünk, de... sosem volt egymással gondunk. Őt nem zavarta a mi zenénk amire itthon gyakoroltam, és minket sem az övé aminek kellemes basszusa átszökött hozzánk is.
Jó lenne jó barátságban lenni a szomszédainkkal. Hiszen... itt vagyunk egymásnak ha történik valami. Ami mégiscsak segít.
Kérdésére a saját ajtónk felé kapom a fejem és odasietve nyomom le a kilincset. A megérzésem helyesnek bizonyul. Naya gondosan bezárja mindig az ajtónkat... Nem bíz semmit a véletlenre. Emiatt érzem magam olyan biztonságban mellette.
- Hát... nem. A lakótársam bezárta az ajtót... Valószínűleg benthagytam a kulcsaim a színházban - mosolyogok vissza rá zavartan. Halkan topogok az ajtónk előtt aztán egy rövid gondolkodás után a lépcső felé indulok hogy leüljek rá. A lábaim már fájnak a mai hosszú próbától, a hossző sétától és az áttáncólt éjszakától.
- Semmi gond... megvárom míg felébred, addig leülök ide, nem lesz baj - nyugtatom a srácot kedvesen, és legyintek is egyet hogy lássa tényleg nincs semmim baj. Várakoztam már hosszabb ideig is. Nayát viszont semmi pénzért nem akartam felébreszteni. Tudtam hogy amúgy is nehezen alszik néha. Főleg ha nem vagyok itthon.
- Neked meg lassan aludnod kéne - vetek egy ragyogó mosolyt a srácra - Nem tesz jót ilyen fiatalon ha nem alszol - dorgálom kedvesen nevetve miközben helyet foglalok a lépcsőn. Az ujjaimat összefonom a térdem előtt és nekitámaszkodom. Lehet én is alszom itt pár órácskát. Végülis korán van még... Igazán megengedhetem magamnak.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
31

reagok :
16

Csatlakoztam :
2018. Jun. 24.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Pascal & Bianca // Late Night SessionSzomb. Jún. 30, 2018 12:17 am



to: Bianca

Eltörpülő szószám// Remélem tetszik  // Utolsó tánc // ♣️


Mert a szem néha káprázik... Káprázik, és ez az emberi boldogság.

Egyedül ücsörögtem a sötét szobámban és ha nem lett volna éjszaka bizonyára elkezdtem volna „lármázni” a dobon. Anya mai napig nem bírja, ha itthon egyedül kezdek el gyakorolni, nem pedig egy bomba biztos helyen, ahol senki hallását sem károsítom meg. Mondjuk a barátomék garázsában, mert ott tényleg nem zavarunk senkit sem. Most azonban nem volt nappal, hogy hirtelen megjelenjek nála és a többieket összehívva elkezdjünk gyakorolni. Gyakorolni sose árt, addig is elfelejtek mindent ami aznap zavart vagy boldoggá tett és csak a megfelelő ütemre koncentrálok. A zenénkre. Most nem tudok aludni.
Hajnali akármennyi volt már, amikor úgy döntöttem pötyögök egy gyors üzenetet Facebook-on, mert tudtam nagyon jól, hogyha mobilról küldök egyet, akkor biztosan felébresztem a barátomat, akiknél a garázs is van. Azt meg nem szereti. Aludni szeret. Nagyon sokat. Amikor meg meghallotta az új üzenetrögzítő szövegemet, a mormotasággal kezdett riogatni. Hogy annyit alszom én is, mint egy mormota. Holott dehogy. Az egy kifogás. Hogy miért nem érek rá. Hogy van normálisabb elfoglaltságom is annál, hogy felvegyem valakinek a telefont. Aki beszélni akar velem, az megkeres személyesen és kész. Vagy legalábbis bár így tenne mindenki.
Felkapcsoltam a villanyt. Megéheztem. Itt az ideje éjjeli portyára menni és megnézni mi van a hűtőben. Nem vagyok éhenkórász, csak az történt, hogy a vacsoránál keveset ettem, nem voltam éhes, most vagyok az. Szépen kisétáltam tehát a szobámból és mentem volna már a konyhába amikor megszólalt a csengő. Ilyenkor a csengő. A mi csengőnk. Lemondóan a hűtőre néztem, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. Megnyomtam a mikrofon gombját.
– Ki…az lett volna a vége, ha be tudom fejezni és nem szólal meg a kint lévő személy. Bianca, a szomszédból.
– Szia! Nem aludtam. Persze! – azzal beengedtem őt a lépcsőházba. Elfordultam az ajtótól. El akartam menni, vissza a konyhába. Az én hőn imádott hűtőmhöz, hogy kivehessek valami ennivalót, amikor eljutott a tudatom mindaz amit Bianca mondott. Hogy elhagyta a kulcsait. Visszafordultam. Ám nem álltam meg az ajtó előtt, inkább kinyitottam és kikukucskáltam rajta. Kíváncsi voltam, hogy a kapu kulcsát hagyta el, vagy a lakásukét. Esetleg a kulcsai szó mindkettőre érvényes volt-e. Megvártam, hogy felérjen. Nem akartam lekiabálni neki, hogy minden rendben van-e, betud menni hozzájuk és hasonlók. Különben is. Késő van. Nagyon késő. Megkérdezhetném tőle, hogy hol járt ilyenkor. Hogy hagyhatta el a kulcsait. De hiába vagyok ennyire kíváncsi, van ami nem tartozik rám. Egyszerűen nem tartozhat rám, hiszen ez tényleg nem az én dolgom. Meg különben is. Mindenkinek van magánélete. Biztos Bianca is elment bulizni és véletlenül elfelejtette magával vinni a kulcsait vagy mit tudom én. Számtalan lehetőség van arra, hogyan veszítheti el egy nő a lakása kulcsait.
– Be tudsz menni? – csak a fejemet láthatta az ajtóból kinézni, mintha pizsamában lennék már és attól félnék, hogy meglát így, de nem. Még a nappali ruháim voltak rajtam. Mint említettem nem tudtam elaludni, nem vitt rá a lélek vagy a kávé miatt van. Mostanában egyre többet iszok, na jó azért annyira sokat nem egyszerűen csak rászoktam. Az éjjeli tanulás miatt. Napközben nem jutottam el sohasem a tananyag és az egyéb elfoglaltság közepette mindennek a végére. Hamarabb is álmosodtam el, most meg. Játszom az éjjeli baglyot.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák

avatar
Hozzászólások száma :
7

reagok :
1

Csatlakoztam :
2018. Jun. 24.

Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Pascal & Bianca // Late Night SessionPént. Jún. 29, 2018 11:27 am



Pascal & Bianca

Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

506// Paris // szépjóestét  //


Néha belegondolok, hogy éjjelente a házak, olyanok akár az akváriumok. Apró, biztonságos kis menedékek, néhány kivilágítva néhány viszont már sötétbe borult.
Vannak nagyobb és kisebb akváriumok. Néhányban óriási, pöffeszkedő, színes trópusi halak úszkálnak, néhányban apró szürke halacskák keringenek. Élik az életüket. Szeretnek, nevetnek, sírnak, gyűlölnek aztán meghalnak.
És mi van azokkal akiknek már nem jutott akvárium? Jó kérdés... Azok akár a fuldokló halak élik le a hátralévő életüket. Nekik nem jut a kellemesen langyos vízből, a kényelemből. Nekik csak a rideg valóság van. A hideg utcakő. A megvetés.
És az hogy a túl rövid szoknyás lányok után fütyüljenek mint amilyen én vagyok. A lépteim hangosan koppantak a macskaköveken, az államat felemeltem, a hajam lobogott mögöttem. Párizs nem aludt, soha, mindig tudtam hol embereket találni, ha egy kis táncról vagy bulizásról volt szó.
Persze... Ezek a külvárosi utcák... Csendesek, sötétek. Füttyögő akvárium nélküli halacskákkal.
A hűvös levegő körbeöleli meztelen lábaimat. Mikor reggel elindultam még volt rajtam harisnya. Hogy az időközben hova lett... Nagyon jó kérdés.
Buta lány vagyok, még a harisnyám is elhagyom... Mint valami ostoba mondókát dúdolom a fejemben hogy ne foglalkozzak a szoknyám alá kapó hűvös széllel. Mázli hogy a fehétneműm még megvan. És hogy nem ittam annyit hogy ne találjak haza.
Naya ugyan meg fog ölni... Főleg hogy elhagytam a kulcsaimat. Bár tudnám hogy hol vannak... remélhetőleg csak bent hagytam őket a próbateremben és holnap meglesznek... Vagy egy akvárium nélküli halacska megtalálja és elfoglalja az akváriumunkat.
Buta lány vagyok, a kulcsaim is elhagyom.... Ellopják az akváriumom... dúdolom tovább ezt a dalt.
Valahol a távolban kettőt zeng egy templomtorony. hajnali kettő van.... Naya már biztosan alszik...
De nem fog nekem örülni. Persze, védekezhetnék hogy de muszáj volt bentmaradnom és hogy nem hiszi el honnan jöttem haza de... Nem. Jobb ha nem avatom be az életem mocskának részleteibe.
Mikor a házunk elé érek reménykedve pillantok fel az épületre, a lakásunk muskátlis ablakait keresve. Csak Nayának hála hogy ilyen szépek... Én magamat is alig tudom életben tartani nemhogy egy virágot.
De hiába reménykedek, az összes ablak sötét... Naya már rég alszik... A fenébe...
Az alsóajkam rágva bámulok fel az épületre.
Buta lány vagyok, akvárium nélkül maradok... Folytatódik a buta kis dal a fejemben mire megrázom hogy hátradobjam a hajam.
Mint reménysugár kapcsolódik fel a szomszéd lakásban az egyik ablak.
Pascal..!
A szomszéd srác. Nagyon édes pofa bár a reggeli köszönéseken kívül nem jutottunk sosem túl besszire. Pedig szimpatikus, szívesen beszélgettem volna vele... Hát... lehet hogy msot itt lesz a lehetőség.
A kapucsengőhöz lépve nyomom meg a DUPONT feliratú gombot és lehunyt szemmel imádkozom hogy valaki beleszóljon, lehetőleg anélkül hogy elküld a fenébe.
Amint meghallom a recsegős hangot szinte felnevetek örömömben.
- Pascal! Szia! Ugye nem aludtál? Bianca vagyok, a szomszédból... elhagytam a kulcsaimat, beengednél kérlek? - a hangom könyörgő és kissé rekedt a hidegtől. Hogy a lakásba hogy fogok bejutni... azt még nem tudom. De már az is elég lenne ha a lépcsőházba bejutnék. Nem kéne félnem az akvárium nélküli halacskáktól... És nem kapnék vesemedence gyulladást reggelig.
Magamban imádkozva várom az ismerős berregést hogy beléphessek az ajtón.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
31

reagok :
16

Csatlakoztam :
2018. Jun. 24.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Pascal & Bianca // Late Night SessionPént. Jún. 29, 2018 10:54 am
Szereplők: Pascal Dupont & Bianca Fauvelle
Helyszín: Párizs külvárosa


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó

avatar
Hozzászólások száma :
31

reagok :
16

Csatlakoztam :
2018. Jun. 24.

Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Pascal & Bianca // Late Night Session
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: