welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

André Moreau, Fleur Clemensen, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Bianca & Henrik ~ Party time
TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm

18-as tartalom





Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

507// shots shots shots //  bocsánat a csúszásért remélem tetszik     //


Mindig is az idősebb, szélesebb, izmosabb férfiak vonzottak. Nem tudom miért egyszerűen volt bennük valami olyan ami megfogott. Most mégis... úgy éreztem lángra lobbanok Henri érintéseitől. Mintha pontosan tudta volna a testem érzékeny, markolnivaló pontjait. A keze ami annyival nagyobb volt az enyémnél magabiztosan és türelmetlenül járták be a testemet. A csókjai forrók voltak, puhák mégis érdesek a borostájától. Ma estére semmi pénzért nem adtam volna az ajkait. Mintha az édes megváltás lett volna ahogy a nyakam és a vállam bőrét kényeztették a puha csókok.
Nem tudtam gondolkodni, de hogy őszinte legyek nem is akartam. Őt akartam. Most, és azonnal. Nem akartam tovább várni.
Az alkoholtól kicsit puhábban érzékeltem minden mozdulatot, a környezetem, a saját testem, az érintései és a csókjai mégis éles, forró gyönyört küldtek végig a testemen. Beleremegtem a legtöbb csókjába. Túl sok érzés volt és túl jó.
Ahogy lekerült róla a póló és megpillantottam a mellkasát, ami közel sem volt olyan izmos és széles mint a legtöbb meztelen felsőtest amivel találkozom, és végigsimítottam selymes, forró bőrét mégsem éreztem csalódottságot. Tetszett a kiálló csípőcsont, a lapos has, a kiálló kulcscsontok. Volt benne valami kecsesség.
Ahogy az ágyra löktem, dőlt, kinek hogy tetszik azonnal az ölébe másztam ő pedig úgy kapott utánam mintha legalábbis én lennék az egyetlen aki megmentheti a fullasától. Szorosan hozzásimultam, a vékony ruhámon keresztül is éreztem hogy hogy tüzel az egész teste. Éreztem az ölén, aprónak nem nevezhető (Hála az égnek) dudort, ami jelezte mennyire vágyik rám. Az ujjai a ruhámba martak, és tudtam, másra se vágyik minthogy megszabadítson a ruhámitól. Mégsem tette. Átadta nekem az irányítást.
Nem mondom hogy ez nem tetszett nagyon is.
Az ajkaim a nyakába simultak, finom kis harapásokkal, puha lágy csókokkal jelöltem végig a csontos vállat és a borostától kissé szúrós nyakát.
Ahogy szavakkal is átadta nekem a lehetőséget hogy bármit megtegyek amit csak akarok, apró mosoly húzódott az ajkaimra és felemelkedtem hogy a szemébe nézhessek.
- Nem fogod megbánni.... - mondtam lágyan, puhán megcsókolva az ajkait, aztán felültem. A fenekem tökéletesen és szorosan simult az öléhez, én pedig kiegyenesedve bújtam ki a ruhámból, felfedve előtte az apró csipkemintával díszitett fehérneműmet és a testem ami mindig is kicsit vékonyabb és csontosabb volt mint egy átlagos lánynak. A legtöbb balerina ilyen volt, hogy könnyűek és kecsesek legyünk de rajtam legalább gömbölyödött itt ott valami fognivaló.
A ruhámat az ágy mellé dobtam aztán a az öléhez nyúltam hogy óvatos mozdulatokkal kibontsam a sliccét. Nem kell ide az a nadrág. Nem itt és nem most.
Hamar már egy szál alsónadrágban feküdt alattam én pedig visszasimultam hozzá. A bőr a bőrre simult, a forróság csak nőtt. Az ölem az övéhez nyomódott, és éreztem ahogy finoman lüktet a vágytól az alsónadrág vékony anyagán is. A csókjaink egyre szenvedélyesebbé váltak én pedig mást sem akartam csak elvenni az eszét. Úgy ahogy neki is sikerült az enyémet.
Finoman megmozdítottam a csípőmet, lassan, óvatosan dörgölőzve hozzá. Ki akartam csikarni belőle legalább egy nyögést. Na meg... Ha én leszek felül, meg kell mutatnom milyen ügyesen tudom mozgatni a csípőm ha arra kerülne a sor...





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Okt. 07, 2018 8:55 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Volt abban a sötétségben, ami a szobában uralkodott, valami meghittség. Nem érdekelt, hogy éppen csak Bianca szép szemeinek csillogását tudtam kivenni a kintről beszűrődő halovány fényben. Most más érzékeimnek kellett dolgoznia: ajkaimmal finoman ízleltem bőrének minden apró részét, ujjaimmal finoman simítottam végig a ruhája anyagán, érzékelve testének dombocskáit. Aztán egy mélyet szippantottam az illatából, ahogy finoman vándoroltam a melleire. Apró csókokkal kényeztetve tartottam erősen. Gyönyörű volt, tökéletes arra az éjszakára. Szerencsésnek éreztem magam, amiért éppen őt szemeltem ki, mikor beléptem a kocsmába.
A testem hevesen izzott, attól a pillanattól kezdve, hogy újra kiléptünk a hidegbe s egymáshoz simultunk a szobában. Olyan volt ez, mint valami hatalmas erdőtűz, ami mindent képes elpusztítani, csak ezúttal nem fákat, hanem gondolatokat… én ugyanis már nem elmélkedtem semmin. Nem érdekelt, hogy anyámék nem találnak az ágyamban éjszaka és mikor hazaérek kihallgatással fogadnak, na meg büntetéssel… igen, képesek lettek volna talán az egyetem előtt álló, tizennyolc éves fiúkat is szobafogságra ítélni azzal a szöveggel, hogy: ez csak a te javadat szolgálja. Nem egyszer hallottam ezt a mondatot, mikor a testvéreimet szidták le valamiért. Az elmúlt években nem sok büntetésben volt részem, legalábbis mióta elkezdtem az iskolát. Egészen kisfiú koromban még én is rosszalkodtam talán – csakhogy alig emlékeztem azokra az időkre.
Bianca felemelte az arcomat, hogy ajkaink újabb szenvedélyes csókba forrjanak össze. Közben erősen tartottam, csak egyik tenyerem simított végig újra az oldalán, felfedezve nőiessége minden apró domborulatát. Az orromat cirógatta a finom illata, amibe éppen csak belekeveredett a ruhánkra tapadt kocsmaszag. Én is aprón mosolyodtam el a mondandójára.
– Ó… tegyelek le? – Kérdeztem vissza az újabb szenvedélyes csók után, fogai nyoma még ott égett az alsó ajkaimon. Ujjai cirógatására egy pillanatra lehunytam a szememet. – Pedig imádlak a karjaim között tartani… – Suttogtam szenvedélyesen, miközben óvatosan leengedtem a fal mentén. Csupán akkor engedtem el, mikor a talpai már egészen elérték a padlót. Elmosolyodtam neki, olyan szépen és csábítóan, ahogy odahaza is szoktam, ha valamit el akartam érni.
Hagytam, hogy a pólómhoz érjen, hogy elkezdje fölfelé húzni. Sőt még egy kicsit segítettem is neki, így gyorsabban bújtam ki a felesleges ruhadarabból. Engedtem, hogy ő irányítson, tegyen velem, amit akar. Ilyen nővel még nem sok dolgom volt, de nagyon is tetszett. Tenyere végig vándorolt a már csupasz bőrömön. Érezhette, hogy izom nem sok van rajtam. Mindig is vékony, csontos alkatom volt. Nem voltam olyan formás, mint mondjuk a bátyám. Ő örökölte a szebb testalkatot, én viszont a lenyűgözőbb mosolyt.
Lábaim lassan haladtak hátrafelé a tolásra. Sóhajtottam egyet, ahogy megéreztem a lábaim mögött az ágykeret hívogató érintését. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy mit akar. Egy kicsit meglökött, de valójában magamtól dőltem be az ágyba. Onnan néztem, míg nem mászott az ölembe, míg nem öntött el egy újabb adag kéjes forróság. Végig simítottam a combjain, miközben csókolt. A ruháját martam, vetkőztetni akartam, még közelebbről érezni, mert már nagyon szűknek éreztem a nadrágomat, az egyetlen olyan ruhadarabot, ami még túl sokat rejtett belőlem.
Beletúrtam a hajába, mikor a nyakamat csókolta. Még jobban szorítottam magamhoz, szerettem volna magam alá gyűrni, szinte ösztönösen tombolt bennem ez az érzés… csakhogy tetszett közben a látvány, ahogy fölöttem van, ahogy az övé irányítás.
– Bármit megtehetsz velem… most a tiéd vagyok… – Suttogtam a fülébe és egy apró csókot is nyomtam rá.
Közben kezeim a fenekére vándoroltak. Finoman szorítottam közelebb magamhoz odalent, hogy érezze mennyire kívánom. Minden kis érintkezésre hangosan sóhajtottam, mintha már nem bírtam volna a testemmel.

Szószám: 561 ~ Remélem tetszik ~ Deep End ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Szept. 30, 2018 9:44 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

507// shots shots shots //  bocsánat a csúszásért remélem tetszik     //


Hazafelé mindig olyan hosszasnak érződik a séta. Pláne ha minnél hamarabb haza akarsz érni. Pláne ha hideg van. Pláne ha részeg vagy és tudod hogy otthon vár a pihe puha ágyikó és egy jó forró zuhany.
De mikor kézenfogva sétálsz hazafelé azzal a sráccal akivel a ma estédet tervezed tölteni erősen 18 karikás dolgokat műveljetek egymással... együtt... Nos akkor ez az út szinte az elviselhetetlenségig nyúlik akár a rágógumi egy forró nyári napon.
Ez az út is ilyen volt. A nagyrésze ugyan jótékony homályba merül de a lényeg, hogy milliószor megálltunk egy egy lámpaoszlopnak dőlve, összegabalyodva egymást ölelve.
EZ a srác... annyira más volt mint azok akikkel általában összesodor a szél. De édes volt... vicces... és elég érett még ha fiatalabb is volt nálam... Valószínűleg jócskán, azt a huszonkét évet még így is erős felfelé kerekítésnek éreztem.
Mégis ahogy szorosan magához húzott, miközben csókolóztunk.. ahogy a keze bejárta a testem... Másra sem tudtam gondolni hogy mennyire várom hogy végre beérjünk a hotelszobába. Hogy végre rejtve legyünk a kíváncsiskodó szemek elől.
A hotel melege egy pillanatra kijózanított és már a puha szőnyegen állva próbáltunk bejutni a szobába. Éreztem a kezeit magamon, ahogy a tekintetét is. A vékony ruha ami lágyan ölelt körbe alig alig vette el a testemtől a keze melegét. Éreztem a érintését, a forróságát és ahh... annyira akartam.
Ahogy bejutottunk a szobába még a villanyhoz sem volt időm elnyúlni mert azonnal megéreztem az ajkait az enyémeken, a kezeit a fenekemen és olyan hirtelen emelt fel és nyomott a falhoz hogy felnyögni sem volt időm. A lábaim a dereka köré szorítottam az ujjaim a hajába túrtak. Tincsei puhán, lágyan csiklandozták a tenyerem ahogy az ajkai végigcirógatták a nyakam és a vállam. A ruhám ujja lassan lecsusszant, a kulccsontom és a vállam szabaddá vált, szabad utat engedve a csókjainak.
Halkan sóhajtva élveztem ajkainak forró érintését. Tiszta libabőr voltam már most és fel alá szaladgált a hideg a gerincemen de a lehető legjobb értelemben. Csak a csupasz bőrömön akartam végre érezni az érintéseit.
Hirtelen megszólalt, a hangja rekedt volt és édes ahogy a mellem felett a kulcscsontjaim környékén csókolgatott.
Gyönyörűnek nevezett mire én is halkan elnevettem magam és az álla alá nyúlva forrón, hevesen megcsókoltam újra.
- A szavaid is olyanok mint te, szépfiú... - mosolyogtam bele a csókunkba mielőtt megharaptam volna az alsóajkát hogy újra szenvedélyes csókokat váltsunk.
ALighogy az ajkaink elváltak egymástól újra a hajába túrtam.
- Tegyél le... - kértem az arcát cirógatva. Így én nem fértem hozzá úgy... pedig szerettem volna végre a mellkasát érezni a kezem alatt a pólója helyett.
Amint a lábujjaim földet értek, a derekára simítva kezdtem el megszabadítani az említett ruhadarantól. A mellkasa selymes bőre forró volt az ujjaim alatt én pedig finoman elkezdtem hátrafelé tolni. A háta mögött volt a végcélunk. Az ágy...
A térdhajlata hamarosan a matracnak ütközött mire egy finom mozdulattal löktem le a bútorra. Az halkan megnyikorordult a súlya alatt én pedig azonnal az ölébe másztam.
Nem tudtam betelni a csókjaival és a mellkasa simogatásával. Most én bújtam a nyakába hogy finom csókokkal illessem a néhol borostás bőrt.





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Szept. 25, 2018 7:58 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Szinte pofoncsapásként ért a kinti hideg és a csend. Bentről még mindig dübörgött a zene és talán hallottam, ahogy még néhányan utánunk fütyülnek meg valami olyasmit kiabálnak, hogy „szobára, szobára!” Nem volt nehéz kitalálni, hova igyekeztünk és bár a józanság egy pillanatra rám talált… mégis csak Biancával akartam már lenni. A testi vágyak felül írták a hányingerkeltő érzést, ami a gyomromba kavargott és az észszerűséget, hogy éppen egy számomra vadidegen lány hotelszobáját készültem meghódítani – vele együtt persze.
Időnként felbukkant anyám rosszalló arckifejezése a lelki szemeim előtt. Rám sosem nézett úgy, mégis mindennap minden percében attól féltem, hogy majd ezt látom rajta. Tudtam, hogy egyszer a hazugságok kiderülnek és talán éppen az Ida-ügy hozza napvilágra. Valójában jó ideig nem csak nekik adtam a jófiút, a saját szememben is az voltam… míg az a rövidke üzenet pofon nem csapott és magamhoz nem térített. Egyelőre mégsem mertem belegondolni, miféle változásokat jelenthetett volna az életemre nézve, ha egyszerűen kitálalok…
Belemélyedtem volna még ezekbe a borzalmas gondolatokba, ha Bianca nem esik a hátamnak. Azzal a lendülettel – szinte ösztönösen – megfordultam és a karjaim közé kaptam az egyensúlyát vesztett lányt. Egy pillanatra magamhoz öleltem és hátra lépve húztam távolabb a kocsmától.
– Jól vagy? – Mosolyogtam rá és finoman tűrtem el egy tincset az arcából. Közben, ahogy elmerültem világos szemeinek fényében, megint érezni kezdtem a forróságot. Talán azért vágytam rá ennyire, mert az Ida ügy óta kerültem a lányokat. Nem kerestem a társaságukat, így régen bújtam össze bárkivel is. Ráadásul Bianca különleges volt és ha csak egyetlen éjszakára is, de könnyedén az ujjai köré csavarhatott. Kevés érdekes lányhoz volt szerencsém. A legtöbben furcsák voltak, már-már gyanúsak.
– Dehogynem én nyertem… – Húzdtam kicsit hátrébb tőle, habár még éreztem a lágy puszi nyoma még mindig az ajkaimon izzott. Erősebben fogtam át a derekát, egészen magamhoz vonva, érezve minden porcikáját. Ő is érezhette, milyen a testem. Sosem voltam túl izmos, túl vállas, túl férfias… de összeségében rossz parti sem voltam. – Nyertem, mert egy szép nő van a karjiam között. A legtökéletesebb trófea.
Kezem végig vándorolt a hátán, egészen a nyakáig, hogy onnan finoman a tincsei közé nyomjam a kezem. Közelebb húztam magamhoz, megint elmerülve a csodás ajkaiban. Csak csókoltam és csókoltam, míg nem a vágy ismét kínzóvá vált. Akartam. Már nem volt kérdéses a dolog.
– A számból vetted ki a szót… – sóhajtottam. Én is indulni akartam, megkeresni azt a hotelt és nem időzni tovább a kíváncsi szemek örömére. – Mutasd meg nekem azt a hotelszobát…
Ujjaimat az ujjai közé fűztem, mikor a kezemért nyúlt. Hagytam magam vezetni. Az egész hangulatom mármoros volt, mintha újra nehézsúlyként nehezedett volna az alkohol a testemre. Bianca egy lépéssel előttem haladt, így végig nézve a kezemet fogó karján, a keskeny vállakon, a szép alakon ismét úrrá lett rajtam a melegség, ami már nagyon le akarta dönteni a lábairól. Nem kellett nekem ágy, a padló, egy kád… bármi megtette volna, csak ölelni akartam és csókolni… na meg levetkőztetni.
Valamikor a zárnyitásnál eszméltem fel. Fel sem fogtam, hogy beléptünk egy épületben, csak halvány emlékeim voltak arról, hogy valaki köszöntött minket, amikor beléptünk. Az ajtóban viszont kicsit megint tisztulni kezdett a helyzet. Éreztem a kezem alatt Bianca ruhájának anyagát, testének domborulatait, miközben ő szabad utat engedett magunknak odabentre.
Nem néztem körbe a szobába. Csak megvártam, míg bezáródik mögöttünk az ajtó. Aztán, gondolkodás nélkül emeltem fel Biancát, finoman simítva a lábait a derekam köré. A hátát a falnak támasztottam és csak csókoltam. Közben végig simítottam a comjain, hogy még jobban érezzem minden porcikáját. Ajkaim finoman vándoroltak a nyakára és a vállára, lesodorva róla az a ruhadarabot, ami éppen útban volt. Közben mindent bevetettem, hogy az alkohol se gyűrjön le, de persze máris elfáradtam, máris álmosság lett úrrá rajtam.
– Képtelenség lesz sokáig bírni ezt… – Súgtam a bőrének, miközben a mellei felett csókolgattam a fehér bőrt. Persze éppen csak a körvonalait láttam, mert elég sötét volt. – Annyira őrjítően gyönyörű vagy… – Kicsit el is nevettem magamat, hogy ne tűnjek annyira bénának.

Szószám: 657 ~ Remélem tetszik ~ dal neked ~ ♣️




diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Szept. 22, 2018 11:22 am



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

597// shots shots shots //    //


Alig alig tudtam levenni a szemem Henriről. Annyira jóképű volt. Annyira.... láttam a vágyat a szemeiben mikor rám nézett. Még éreztem magamon a forróságát. Sokkal több helyen akartam érezni...
Látni akartam a póló alatt feszülő izmokat amiket csak a kezemmel éreztem miközben a mellkasát cirógattam. Ahogy végignyalta az ajkát széles mosoly terült el az enyémen. Nagyon jól elvonja a figyelmem a játékról...
Ohh alig várom hogy a hotelszobába érjünk.
Aztán elkezdődött a verseny.
A koktél még mindig borzasztó volt és egyre több pia ízét tudtam kivenni az undorító katyvaszból de nagyon hősiesen kortyoltam azt. Éreztem hogy egy kicsi kifolyik a szám szélén, végig a nyakamon be a dekoltázsomba.
Na... Henrinek legalább lesz mit lenyalogatnia rólam.
Enyhe hányinger kerülgetett ahogy az utolsó poharat is az asztalra csaptam de az őrjöngés és Henri széles mosolya mindent megért. Legyőztem a vikingeket. Franciaország megint domborított.
Henri felkiáltva nevezett ki az ivás királynőjének mire elnevettem magam. Az asztal körül többen helyeselni kezdtek, egyedül a mellettem ülő szőke vikingnek volt savanyú a szőlő. Biztos fáj neki hogy legyőztem.
Henri olyan energiával pattant fel és jött oda hozzám amire nem gondoltam hogy egyáltalán képes, amennyit ivott és amennyire kikészült a piától. Láttam a kipirult arcán hogy mennyire megártott neki ez a pár pohár de... Én sem voltam túl fényesen.
Henri meghajolva nyújtotta felém a kezét mint valami igazi lovag én pedig nevetve tettem az ujjaim a tenyerébe hogy fel tudjon segíteni. Micsoda úriemberrel van dolgom...
Felhúzott és egy olyan csókot kapta tőle csak ott úgy hirtelen hogy azt hittem azonnal a nyakába mászom hogy akkor itt és most csapjon az asztalra. Huhh... ha ezt beveti még a verseny előtt nem hagyom hogy visszarángassák a kocsmába inkább én vonszolom el a hotelig.
Kissé homályos szemekkel néztem fel rá a csók után. Ahogy elmondta mi a nyereményem széles vigyor terült el az ajkaimon.
Ohh én aztán igazán másra sem vágytam minthogy végre megkapjam őt. Bár ne tűnne olyan messzinek az a hotelszoba. Azzal a nagy kényelmes franciaággyal, amiről csak le kell rángatni azt a selyem vackot és... Uccu necik.
Azonnal megkaptam a parancsot hogy rángassam ki innen de mielőtt én vagy bármelyik másik srác reagálhatott volna Henri elkezdett kifelé húzni. Még felkaptam a táskámat, amit az asztalra tettem és boldog, de annál kevésbé egyenes léptekkel követtem a srácot.
ALig vártam hogy megint a kinti hűvös levegőt érezzem az arcomon. Na meg... Henri kezeit a testemen.
A hűvös levegő odakint szinte felüdülés volt a bentiek után én pedig a küszöbben megbotolva estem neki Henri hátának aki remélhetőleg elkapott. Nevetve kapaszkodtam bele.
- Azt hiszem... Nem nyertél - vigyorogtam lehúzva magamhoz egy puha puszira - Én nyertem... szóval most én diktálok nem? Vagy még mindig a vesztes diktál...?
A szavaim nagy része már az ajkai között hangzott el mert egyszerűen nem akartam elengedni. Már azt sem tudtam miről beszélek, csak szorosan hozzáimultam hogy ne kelljen többet eleresztenem az ajkait.
Nem tudom meddig álldogáltunk a kocsma előtt csókolózva de abban biztos voltam hogy nagyon gyorsan a hotel felé kéne venni az irányt, mert ezen a srácon egyszerűen túl sok textil van ahhoz hogy ez működjön köztünk, ma este.
- Mi lenne... ha elindulnánk...? - szakadtam el az ajkaitól egy pillanatra és ha nem volt ellenvetése kézen fogtam hogy elinduljunk az éjszakában.
Mondhatnám hogy hamar hazaértünk de... kicsit nehezünkre ment olykor olykor a haladás, mert mással voltunk elfoglalva. Egymás ajkai sokkal izgalmasabbak voltak mint a sétálás.
Már fogalmam sincs hogy találtam bele a zárba, mert a hotel halványsárgás fénye, na meg Henri keze ami simogatott kissé megnehezítették a zárnyitást de hamarosan... Édes kettesben voltunk egy zárható ajtó mögött.
Végre valahára.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Pént. Szept. 21, 2018 9:41 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Tetszett a látvány, ahogy Bianca helyet foglalt velem szemben. Végig nyaltam az ajkaimon, ahogy megérintette az első poharat. Nem mondom, hogy nem akartam kicsit megzavarni, mint előbb azzal a kacsintással. Azonban ez a verseny nem éppen azoknak a sorát gyarapította, ahol nem fért bele egy kis szabálytalanság. Szerettem volna felhúzni annyira, hogy alig tudja kivárni az utolsó pohár ital végét… hogy minél előbb abban a hotelszobában akarjon lenni.
Az első adag koktél kellemetlen íze azonban olyan vadul kezdett dolgozni a szervezetemben, hogy biztos voltam benne, ezt a menetet nem nyerhetem meg. Talán az egyetemista srácok hozzá voltak szokva ehhez, én viszont mindig is a jó fiúk sorát gyarapítottam. Ezért, ha el is mentem egy-egy középiskolás buliba, igyekeztem nem inni, időben hazaérni, hogy a szüleim ne vonják meg az engedélyüket tőlem. Ez volt ugyanis az egyetlen módja annak, hogy az iskola szépfiúja címet magamnál tarthassam.
A második pohár előtt már persze komolyan kellett koncentrálnom. Tudtam, hogy azért teszem, ami még mindig forróságban tartotta a testemet. Már a gondolatba is beleremegtem. A lelki szemeim előtt megjelent a kezem, amint Bianca finom domborulatain siklott végig. Imádtam a kerek melleit, a kerek fenekét. Megint magamhoz akartam húzni. Csakhogy ezt az idilli képet egy pillanat alatt sodorta félre az alkohol hányingerkeltő elegye a számban. Lenyeltem, erőlködnöm kellett és a hatalmas korty fájdalmasan mart végig a torkomon… a lényeg azonban, hogy az egész a gyomromba került.
Próbáltan nem figyelni az émelygésre és hallgatva Nils bíztatására a harmadik pohárnyi koktélomba kezdtem bele. Az első nyelésnél megéreztem a sör szénsavasságát… a keserűséget és máris öklendeznem kellett. Le kellett eresztenem a poharat és hosszan koncentrálnom, hogy ne törjön fel a gyomrom tartalma. Nem akartam keresztbe hányni az asztalt éppen akkor, amikor Bianca lenne az este főnyereménye. Nik kitervelte, hogy leitat… hogy rosszul leszek és nem veszíti el a bukást.
– A bátyád műve ez… – súgtam oda Nilsnek. Persze csak röhögve hátba veregetett és valami olyasmit magyarázott, hogy „inkább igyál.” Nem figyeltem, ugyanis jobban lekötött a tény, hogy a kavargó gyomromat próbáljam megnyugtatni. Még rá is szorítottam a tenyeremet a hasamra, hátha annak melege elég lesz hozzá.
Nem tudtam többé felemelni a poharat. Tehetetlenül bámultam a műanyagra, aztán a többiekre, ahogy ittak és ittak. Csak akkor mosolyodtam el, mikor láttam, hogy Bianca gyorsabban nyel, mint a mellette ülő szőke nagydarab. Még meg is tapsoltam volna, de annyira bekábultam az alkoholtól, hogy csupán egy alkalommal sikerült összetalálkoznia a tenyereimnek… holott legalább háromszor próbáltam meg.
– Éljen! Megvan az ivászat királynője! – Kiáltottam fel és felkeltem a székemből.
A kérdését hallva oda sétáltam hozzá - meglehetősen tántorogva. Színpadiasan meghajolva felé nyújtottam a kezemet. Nem érdekelt már különösebben, hogy kitaláltak-e valami nyereményt. Megvártam, hogy finom ujjait a tenyeremre simítsa. Akkor aztán rászorítottam és felhúztam magamhoz. Vadul akartam csókolni a többiek előtt, akik bizonyára ezt is fütty és tapsviharral jutalmazták volna. Nem érdekelt, hogy mit látnak és mit nem, egyszer végig simítottam a tincsein is, mielőtt ismét a szemébe néztem volna.
– A környék leghelyesebb sráca a nyereményed… vagyis én… – Suttogtam az ajkai közé. – Szóval, ideje lesz kirángatnod innen és megmutatni azt a kényelmes hálószobát, királynőm…
Valójában nem vártam meg, míg ő kezd kifelé húzni. Én ragadtam meg a kezét és kezdtem el kifelé vonszolni. Talán esélyt sem adtam igazán neki a választásra. Fel sem merült bennem, hogy meggondolta magát és nem akar velem lenni már… hiszen elveszítettem a versenyt.
– Henrik, haza kéne menned… – Magyarázott Nils. Persze ő volt a csapat esze, ő tartotta nyilván a szabályokat is, de nem érdekelt. Egyszerűen csak kilöktem az ajtót, hogy megint megcsapjon a kinti friss levegő.

Szószám: 591 ~ Remélem tetszik ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Pént. Szept. 21, 2018 7:28 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

469// shots shots shots //    //


A kinti kellemes hűvösség után nem esett jól a füstös, tömény testszag. Másra sem vágytam csak újra Henrihez simulni. Olyan forró votl a keze... Olyan nagy... És úgy hiányzott a testemről hogy végigcirógasson. Szerettem volna hozzásimulni, és csókolni a puha, de borostától szúrós ajkait. Szerettem volna ha belém markol, hallani a puha kis nyögéseket és sóhajokat ahogy megharapom.
Így nem maradt más csak a lopott pillantások amiket odabent vetettünk egymásra. És az az aprócska puszi amit a többiek alaposan megfütyültek.
Ohh ha tudnák mennyi mindent tervezek még ma estére. Beharapott alsóajakkal néztem fel Henrire mielőtt elrángatták volna tőlem hogy elültessék. Nagyon úgy tűnt hogy nincs is több hely az asztal körül de mint kiderült az akcentusos srác szavaiból, hamar engem is játékba állítottak volna.
Én persze nagyon ártatlanul pislogtam körbe mintha azt se tudnám mi fán terem az ivászat és ahogy Henrire néztem szinte láttam mi szalad végig az agyán. Látni akart részegen. Mintha úgy kevesebb gátlásom lenne mint amúgy. Amúgy sincsen. Nem lenne nagy változás...
Mégis ahogy rám kacsintott egy kis libabőr futott végig rajtam és kipirult arccal sütöttem le a szemem de elmosolyodtam. Szóval szívesen megmérkőzne velem? Ohh nekem sokkal jobb ötleteim vannak arra hogy vethetnénk össze a kettőnk tudását.
Vele szemben ültettek le és a többi srác mind nagyon érdekes arccal méregetett. Én Henri tekintetét kerestem csak és ahogy összeakadtunk elmosolyodtam.
Mikor megkaptam az italokat lágy mozdulattal hátratűrtem a hajam és vártam hogy számolni kezdjenek.
A francia nemzetet képviselem ma este... Muszáj domborítanom, legalábbis nem teljesen besülnöm a norvég... viking válogatott előtt. Te jó isten mit etetnek ezekkel a srácokkal hogy ekkora állatok? Még jó hogy Henri nem akkora mint ezek... Fel sem érném... Na meg... Mindig is jobban tetszettek az ilyen alkatú srácok mint ő.
Elkezdődött a visszaszámlálás és megfogtam az első poharamat és még Henrire pillantottam. Ha viszonozta a pillantásom rákacsintottam és ahogy elhangzott a rajt inni kezdtem. Az első pohár meglepően gyorsan lecsúszott és nem is voltam lemaradva ahogy a másodikért nyúltam.
Itt már kezdtek bajok lenni a sör szénsavassága miatt de... hogy finoman fejezzem ki magam a nyeléssel sosem volt gond így az is lecsúszott.
Ittam ahogy csak tudtam és ahogy az utolsó műanyagpoharat is az asztalra csaptam... Fél másodperccel előztem meg az utánam következőt... Aki így csak a második lett.
Ugyan rettenetesen szédültem a hirtelen lehúzott piáktól de balerina módjára kihúztam magam és csak lenyaltam a sörhabot az ajkam fölül.
Az asztaltársaság valósággal megőrült, nem hitték el hogy egy pici külföldi csaj így legyőzte őket. Hát hiába fiúk... sok év ivás tapasztalata van mögöttem. Esélyetek sem volt.
Én csak szerényen mosolyogtam, egyre jobban kipirulva a nagy melegben.
- Mit nyertem? - kérdeztem végül nevetve. Reméltem azt hogy végre leléphetek innen Henrivel... Azt nagyon tudnám élvezni. Csak ne szédülnék ennyire. Meg... érezném rendesen az ajkam.
Fenébe... Azt hiszem sikerült becsípnem... Egy kicsit.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Csüt. Szept. 20, 2018 10:53 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Nem szerettem a rángatást. Nem akartam vissza menni abba a füstös kocsmába, egyszerűen csak Bianca ajkait akartam megint a sajátjaimon tudni. A forróság még mindig ott dolgozott a testembe és tudtam, hogy Nils és Nik csak ezt az estét akarták tönkre tenni. Utóbbi mindent megtett volna, ha elbukom és nem tudom megdönteni ezt a lányt, aki egy kis csókolózással és cigizéssel annyira levett a lábamról, hogy még mindig remegett a térdem. Tudtam, hogy ez is csak a ma éjszakára szól, ezért kapaszkodtam belé. Ezért fordultam felé és próbáltam segítségkérő arcot vágni. Jó lett volna, ha azt mondja, inkább menjünk el innen, legyünk kettesben. De nem segített.
Az asztalnál már csak az én helyem volt üres persze. Ki voltak készítve azok a borzalmas italok és tudtam, hogyha két-három pohárral legyűrök, akkor végig hányom az éjszakát és szex az biztosan nem lesz. Niknek bizonyára ez volt a taktikája. Tudtam, hogy mindent be fog vetni, hogy ne kelljen fizetnie nekem. Ő már csak ilyen volt.
– Bocsi… azt akarják, hogy vegyek részt az ivóversenyben… – magyaráztam meg a Biancának és az üres székre, aztán a poharakra mutattam.
Még szerettem volna valami olyasmit mondani, hogy ha akarja, akkor menjünk inkább el, én nem ragaszkodom a versenyzéshez. Ehelyett egy kicsit lábujjhegyre állva húzódott közelebb. Hallottam a fülembe súgott szavakat, aztán jött az a puszi. A társaság fütyülni meg tapsolni kezdett, ahogy ajkaink egymásra simultak. Szívem szerint mélyebben csókoltam volna, hosszabban. Jobban akartam bármilyen italnál, bármilyen győzelemnél is. Már túlságosan felajzott azzal, ahogy hozzám simult, ahogy hagyta cirógatni a testét. Belegondolva is beleremegtem a forróságba.
Nils lenyomott a székbe, de közben megjelent Nik és ő kezdett el Biancával beszélni. Talán nem tűnt fel neki, hogy eddig angolul beszélgettünk vagy csak szimplán nem szeretett volna idegen nyelven megszólalni. Csupán a felét értettem onnan, ahol ültem és csak remélhettem, hogy nem éppen most készül lecsapni a kezemről, hogy még jobban aláaknázza a győzelmemet. A srác, aki behozott minket ide jelentette a megváltást, ő ugyanis tökéletes angollal és persze durva akcentussal fordította le a szavakat a lánynak.
Elvigyorodtam az ajánlaton – ezt Nik hadarásával szemben ugyanis tökéletesen értettem. Megnéztem volna Biancát részegen, még ha ennek az is az ára, hogy legyőzzön engem a versenyben. Nils kezei persze még mindig a vállamon voltak, nem hagyva, hogy elmozduljak, így nem tudtam felkelni, megfogni a lány puha kezeit, pedig szívesen húztam volna magam az asztalhoz.
– Én szívesen megmérkőznék veled – mondtam. Még rá is kacsintottam, hogy tudja: részemről vállalható a kihívás. Tudtam már a korábbi esetből, hogy jobban bírja nálam az alkoholt. Ugyanis, ha nem megyünk ki a kocsmából, akkor a kellemes, meleg levegőtlenség nekem már alaposan megártott volna.
Megvártuk, míg hoznak neki egy újabb széket és végre leül ő is. Hirtelen mindenki úriember volt. Nick pakolta elé a poharakat és finoman vállon veregette, de csak norvégül szúrta oda, hogy: „Menni fog, kislány.” Aztán jött a számlálás és mindenki inni kezdett.
Az első adag koktél aljára érve máris éreztem a szédülést. A korábbiak után már ez az egy is soknak tűnt, nemhogy az a négy pohár, mai még előttem várakozott. Még is megfogtam a második adagomat. Finoman az ajkaimhoz emeltem, éreztem, ahogy a műanyag bűze megcsapja az orromat. Belekortyoltam és azzal a gyomrom is felkavarodott.
– Nyeld csak… – Hajolt a fülemhez Nils. – A hercegnőd figyel…
Igaza volt. Nem égethettem le magamat egy hányással. Ezért minden erőmet bevetve kortyoltam és kortyoltam.

Szószám: 560 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Pént. Szept. 14, 2018 12:45 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

590// shots shots shots //    //


Minden más megszűnt körülöttünk. megszűnt a hideg, emgszűnt a szél ami borzolta  ahajunkat és belekapott a ruhámba hogy hűvösen simítson végig a bőrömön. Nem volt a kocsma zaja és a bűze.
Csak mi ketten. Forró csókja, ami édes gyümölcsízű volt a cigarettától, és a keze ami libabőrös vonalat hagyva maga után simogatta végig a testemet.
Ahogy elhajolt a széles mosolya megint csak arra késztetett hogy megcsókoljam ő pedig úgy kapaszkodott belém mintha én lennék az egyetlen dolog ami a földön tartja.
Már nem szégyenlősködött, keményen markolt bele a fenekembe és végigsimított a melleimen, mint kíváncsi kisgyerek ami felfedez mindent ami csak tetszik neki.
Egyre szorosabban simultunk egymáshoz, a csókunk nem szakadt meg. Szenvedélyesen mohón faltuk egymás ajkait.
Ahogy elhajoltam ő is szélesen elvigyorodott.Helyes... Ez az ígéret tetszik. Újra utánam kapott, éreztem a vágyait ahogy szorosan hozzám simult és abból ahogy én húztam magamhoz... Ő is érezhette hogy ezt az estét bizony megnyerte. Nem tudtam elképzelni olyan eshetőséget hogy ő én és a hotelszobám ne alkossunk nyerő hármast ma este. Hogy reggel mi lesz... Az meg nem számít. Nem terveztem hosszútávra... És szeretncsére ő sem.
A keze megjelent a mellem puha domborulatán és ahogy ő az előbb a harapásomtól most én nyögtem fel úgy az érintésétől. Úgy bújtam a keze alá mint szeretetéhes macska. A nyelvem játszani kezdett az övével, finoman harapdáltam az ajkát és vele együtt sóhajtottam bele a csókunkba. Már majdnem elhajoltam hogy megkérdezzem nem lépünk-e le mikor... Csúnyán megzavartak minket.
Nem értettem hogy Henri mit mond a barátjának de tekintve hogy felém intett csak mosolyogva intettem a barátjának. Remélem azt mondta hogy menjen a pokolba és dolga van.
De úgy fest a haverja nem egészen így gondolta a dolgot, odasétált és megragadva Henrit kezdte el befelé vonszolni, aki pedig az én kezem után kapott így nem nagyon volt választásom hogy hová megyek.
Ugyan a beszédüket nem értettem, tekintve hogy nem tanultam meg pár óra alatt varázslatosan norvégül csak követtem a fiúkat. Henri mérges volt, ezt hallottam a hangján.
A nevemet hallva felpillogtam a fiúra és zavartan elmosolyodtam.
- Nem értem azt amiről beszéltek - mondtam neki angolul egy kissé bocsánatkérő mosollyal az arcomon. Aztán ahogy beléptünk a kocsmába meg is pillantottam az asztalt, jó páran ülték körbe és egyetlen üres szék volt ami valószínűleg Henrire várt. Óóó... szóval ez egy ivóverseny.
Máris kezdtem érteni mindent. Szegény Henri...
A barátja végre elengedte és mindenki norvégul kezdett hablatyolni mire én újra Henrihez simultam hogy a fülébe súgjak.
- Ha nyersz... van egy hotelszobám… öt percre innen - súgtam neki  és elhajolva adtam egy szerencseadó puszit az ajkaira.
Visszaereszkedtem a földre felmosolyogva rá. Nagyon sok mindent tudtunk volna abban a hotelszobában csinálni ketten. Lettek volna ötleteim. És ahogy láttam Henri arcán ő sem lett volna elveszve ebben a helyzetben.
A pillanatunkat azonban megint megzavarta valaki. Egy másik srác akit Henrivel láttam nekem kezdett el magyarázni norvégül mire nagy szemekkel pislogtam rá majd segítségkérően fel Henrire. Egy kukkot sem értettem abból amit mondd de mire kinyitottam volna a számat valaki más vágott a szavamba norvégul. Jézusom… Én azt hittem a norvégok csendes és visszafogott népség… Hát mi van itt?
Egy magasabb, idősebb srác tarkón csapta a hozzám beszélőt aztán felém fordult. Mintha őt is láttam volna korábban Henrivel.
- AZt kérdezi hogy be akarsz-e szállni te is? - fordította le nekem. Nagyon ízes volt a hangjában a norvég akcentus. Mintha azt hinné hogy én majd egy pohártól fejre állok… Apró kihívó mosoly jelent meg a szám sarkában:
Henrire pillantottam hogy mit szól a kihíváshoz. Szeretné hogy kiálljak ellene és a barátai ellen?



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Szept. 11, 2018 2:05 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Ahogy ajkai az ajkaimra tapadtak, mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Csak lágy puszi volt, nem hosszú szenvedélyes csók, mégis elég volt ahhoz, hogy a hátunk mögötti épületből kiáradó dübörgő zenét elnyomja. Nem fogtak meg soha annyira a lányok, hogy hosszabb időt töltsek velük vagy könyörögjek neki, hogy járjunk együtt. Az a srác nem én voltam és talán ezt Bianca is felfoga. Meleg, puha ajkai a cigarettától gyümölcsízűek voltak. Így jobban tetszett, mint mélyen beszippantva… bár neki nagy valószínűséggel nem tűnt fel, nem bírtam a szenvedélyek eme formáját. Csupán fulladást hozott rám a cigizés és erős fejfájást.
Elhúzódtam tőle. Ujjaim finoman simítottak végig a szépséges ajkakon, csillogó szemeibe nézve, elmosolyodtam. Már nem járt az eszembe Ida, legalábbis nem olyan értelemben, hogy az elvehesse a kedvemet ettől az éjszakától… mintha csak sikerült volna elnyomnom magamban erre a néhány órára azt a borzalmas üzenetet, ami annyiszor jelent meg lelki szemeim előtt. Valójában ott és akkor, még nem is fogtam fel igazán, mi történt… hogy mit tehettem és hogy az a lány fenyegethette akár a jövőmet is. Csak egy menő „egyetemista” voltam, aki után bomlottak a nők. Tökéletesen felvettem a szerepemet.
Ahogy, átkarolt a nyakamat, egy egészen picit hajoltam csak előre. Tetszett, hogy lábujjhegyre kellett állnia egy újabb csókért – talán azért, mert a többiek mellett sosem éreztem magam igazán magasnak. Megint a fenekébe markoltam, úgy húztam közelebb magamhoz. A másik kezem végig simított az arcán, a nyakán, a mellein, az oldalán, de végül a saját zsebem felett állapodott meg. Mintha valami belső riasztó bekapcsolt volna, hogy figyeljek a védekezésre. Óvatosan tapintottam ki az apró kis csomagot, amit indulás előtt maga Niklas nyomott a zsebembe.
Ujjai a hajamba túrva cirógattak végig. Csak csókoltam és csókoltam, érezve, hogy a vágy már nagyon is ott dolgozott valahol mélyen bennem. A testem önkéntelenül simult még jobban a lányhoz. Ahogy elhúzódott egy utolsót még sóhajtottam az ajkai közé.
– A legjobbat veszem meg… – suttogtam én is egy vigyorral az arcomon. Éreztem, hogy közben a pulcsimba markol és közelebb húzna magához. Engedtem neki, sőt kicsit magamtól is közelebb húzódtam. Már nem éreztem magam, olyan elcseszettül bénának, mint a cigivel az ajkaim között és utána, amikor a fulladást próbáltam észrevétlenül legyűrni. Már nem kellett olyan nagyokat nyelnem, ahogy cseresznyeízű ajkai megtalálták az enyémet. Sőt, belenyögtem, mikor finoman megharapott. Még jobban hozzá simulhattam, érezhette, mennyire akartam. Egyre nehezebb volt eltitkolni a dolgot.
Még erősebben szorítottam rá, hogy minden porcikáját érezhessem magamon. A zsebemről a kezem most megint az ő oldalán simított végig, ezúttal fölfelé. Ujjaim csak a mellein pihentek meg, ahol lágyan cirógatni kezdtem. Megint az ajkai közé sóhajtottam… és készen álltam magam teljesen átadni ennek a pillanatnak, mikor hirtelen csapódással, éppen mögöttünk, kivágódott a kocsmaajtó.
Nem húzódtam el egészen, éppen csak oldalra fordítottam a fejemet, hogy lássam mi történik ott. Az kétségtelen volt, hogy a barátaim közül az egyik jelent meg… de kellett egy pillanat, mire felfogtam, hogy Nils az és az én nevemet mondja.
– Mi van? – kérdeztem értetlenül, és a fejemmel egy kicsit Bianca felé böktem, aki persze odébb lépett. – Elfoglalt vagyok.
Talán egy egészen kicsit dühösen pillantottam a barátomra. Eddig, ha valamelyikünk csajozott, akkor a másik kettőbe legalább volt annyi tapintat, hogy nem rontott bele a másik dolgába… nem mintha nem néztem volna ki Nikből, hogy ilyen formán próbálja meg az öccsét rávenni, hogy szabotálja a győzelmet. Versengő típus volt.
– Beneveztünk egy ivóversenyre téged… – magyarázta és odajött, hogy megfogja a csuklómat és berángasson. Én ösztönösen megfogtam Bianca kezét, mintha azzal ott tarthatnám magam.
– Mi a francnak? Éppen egy lánnyal vagyok… aki csinos… és nincs olyan büdös szaga, mint annak a valaminek, ami bent van. – Próbáltam én ellenkezni, csakhogy Nils nagyon erősen húzott, Bianca meg nem tudtam, hogy kint akart-e tartani.
Kivülről is láttam, hogy odabent már jó páran ülnek egy asztal körül, egy csomó pohárral maguk előtt. Mindenki őket bámulta és persze, hogy volt egy átkozott üres szék. Tisztában voltam vele, hogyha nem megyek be és nem döntöm le azt a öt pohár „koktélt”, akkor az elkövetkezendő hetekben én leszek Nik boxzsákja.
– Bianca? – Néztem rá segélykérőn.

Szószám: 677 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Szept. 08, 2018 3:40 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

456// shots shots shots // sajnálom hogy megint ilyen sokáig tartott    //


Az ujjai puhán simítottak a fenekemre. Nem követelőzött nem kapaszkodott belém mint egy nagy macsó és ezt értékeltem. A forró érintése kicsit elvonta a figyelmem arról ahogy az ajkai az ujjamat érintették de még így is éreztem annak forróságát.
A tenyere nagy volt, beterítette a fenekem felét. Még ruhán keresztül is éreztem az érintése forróságát. Egy pillanatra újra csak azt tudtam kívánni hogy bár érezhetném ruha nélkül is.
Aztán... feltettem a kérdésemet.
Istenem az a meglepett kisfiús arc, a kitágult szemek, az egyetlen pillanatig látszódó teljes döbbenet abszolút emevett. Nem számított rá hogy észrevettem. Nem számított rá hogy tudom pedig ohh én tökéletesen tisztában voltam vele. Ahogy azzal is hogy mennyire jól előadja most hogy nem jött zavarba. És én mégis megvettem a dolgot.
Visszakérdezett és megnyalta az ajkát mire egyből odakaptam a szemem. Egy pillanatra én is beharaptam a sajátomat. Elterelte a figyelmem... Ez nem ér.
- Nehéz lett volna nem észrevenni... Még le is pacsiztatok rá - nevettem el magam halkan de a szemeim még mindig az ajkait fürkészték. Egyre csak szuggeráltam hogy hajoljon közelebb hozzám. Hogy csókoljon meg... Gyerünk...
És mintha csak meghallotta volna a gondolataimat lassan közelebb hajolt felém miközben elárulta a fogadás tétjét.
Egy lágy puszit kaptam az ajkaimra. Meleg volt az ajka, és puha. Egy kicsit szúrt a borostája de nem bántam.
Elmosolyodtam és lassan lehunytam a szemem ahogy beszélni kezdett hozzám. Még hogy a legjobb csaj... És hogy túl nagy falat. Lassan újra megcsókolt én pedig lassan, puhán viszonoztam is a csókját. KÖzelebb húzott magához én pedig kézségesen simultam a mellkasához.
Elmosolyodtam a szavaira és az ajkaim finoman elnyíltak az ujjai alatt.
- Már értem hogy tudod ledumálni a lányokat a lábukról... - mondta halkan, finom mosollyal az arcomon - A dumád... tényleg verhetetlen... - lábujjhegyre állva simultam újra az ajkaihoz. A kezeim felsimultak a mellkasán és lassan a nyaka köré fontam a karjaim. Olyan magas volt... Lábujjhegyen is alig értem el.
Az ujjaim a hajába túrtak és hiába a szenvedélyes csók, nem tartott sokáig. Elhúzódva néztem a szemébe.
- Azért remélem valami jó játékot fogsz venni a nyereményedből - vigyorodtam el aztán a pulóverébe kapaszkodva újra lehúztam magamhoz. Úgy élveztem a forróságot amit árasztott…
Az ajkaim elnyíltak az övén, finoman megharaptam az alsóajkát. Éreztem a füst ízét az ajkain de kellemes volt. Olyan volt mint az én szájízem, mégis valahogy sokkal édesebb.
És így… megszűnt a kocsma zsongása odabentről, csak mi ketten álldogáltunk idekint, összesimulva. A cigaretta lassan végigégett a kezemben de nem zavart. Egészen addig a pillanatig míg a kocsmaajtó ki nem csapódott és az egyik srác Henri ismerősi köréből ki nem lépett rajta.
- Henri? – szólította meg mire elhúzódva egymástól mindketten odanéztünk. Mosolyogva léptem odébb egyet és ártatlan pillantással felnézve Henrire szívtam bele újra a cigarettába.







▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Hétf. Aug. 13, 2018 8:55 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Lehunytam egy pillanatra a szememet, ahogy a füst az én ajkaim felé tört. Koncentrálnom kellett, hogy ne fulladás rohamba csapjon át az az érzéki pillanat. Éreztem, hogy sóvárog a csók után… pontosan tudtam, milyen akkor a nők. Pontosan tudtam, hogyan simulnak a kezeim alá, hogyan dobog a szívük. Volt abban a lányban valami, ami megfogott, talán azért is őt szemeltem ki, mikor beléptünk a kocsmában. Nem volt olyan fásult, nem volt olyan merev, mint mások, ráadásul sokkal jobban ivott nálam. Engem az a kevés kis „koktél” is megszédített, így külön hálát adtam a sorsnak, hogy kijöhettem a friss levegőre. Az éjszakák még a nyár ellenére is egészen hűvösek voltak, így kicsit kitisztult a fejem, még ha éreztem is a tagjaimban, hogy el vannak kicsit nehezedve.
– Akkor te egy igazi különlegesség vagy.
Közelebb hajoltam a felém tartott cigarettához. Tudtam, hogy nem vagyok hozzá szokva, ezért óvatosan érintettem ajkaimmal az ujját. Közben kezem – elterelésképpen – a fenekére vándorolt. Nem markoltam rá erőszakosan, éppen csak végig simítottam rajta, mintha tenyerem melegével akarnám felpezsdíteni a vérét. Volt abban valami vágykeltő, ahogy ajkaim a puha ujjakra simultak és a rúzsfoltos cigarettára. Éppen csak egy kicsit szívtam be belőle, majd elhúzódva, hosszan fújtam ki.
– Bármit kérdezhetsz. – Bólintottam.
Élveztem, ahogy az ujjai végig simítanak a mellkasomon, de arra a kérdésre egy cseppet sem számítottam. Bevallom őszintén, nem szívesen vallottam színt egyetlen lánynak sem azzal kapcsolatban, miért is éppen őt szemeltem ki. Általában olyanokat szoktam mondani, hogy azonnal megtetszett vagy hogy az ő szépsége ragyogta be a helyet. Szóval csupa nyálasságot, ami a legtöbb esetben meg is állta a helyét. Még ha unalmas teremtéssel is akadtam össze, ez volt a leggyorsabb út a bugyijába. Bianca kicsit más volt.
– Ó… szóval észrevetted? – kérdeztem vissza és egy kicsit végig nyaltam az ajkaimon, mintha fel akarnám puhítani őket a csók előtt, amire már annyira vágytunk mindketten. Valójában csak zavarban voltam. Az ilyesmi leplezése nem jelentett gondot, a lányok előtt könnyedén színészkedtem… férfitársaságban eléggé más volt a helyzet. Apám és Arn előtt mindig nehezebben jött az a megjátszott vigyor és a színészkedés. Ezért a bátyámnak rendszerint a hódításaimmal büszkélkedtem, hogy láthassa: én is olyan férfias vagyok, mint ő. Gyerekkorom óta neki akartam bizonyítani… mintha valami felettem álló hatalom lenne. Apámnak könnyebb volt megfelelni, elég volt rendesen felöltözni, elég volt vigyorogni, elég volt fésülködni… elég volt jól tanulni. A bátyám viszont példakép volt a szememben, valaki olyan, akire mindig is felnéztem.
– Egy videójáték ára… – Hajoltam közelebb hozzá és lágy puszit nyomtam az ajkaira. – De nem azért csinálom. A barátaim nem hitték el, hogy meg merlek szólítani. Te voltál a legjobb csaj odabent. Azt mondták, hogy túl nagy falat vagy nekem. – Újra megpusziltam. Ezúttal elnyújtottam a pillanatot, még a szememet is lehunytam, hogy érezzem a gyümölcsös füst ízét az ajkain. Tenyerem erősen nyomódott a bőrébe, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
– Ez sokkal többet ér, mint egy játék – suttogtam az ajkai közé. Aztán finoman elhúzódva ujjaimmal is végig cirógattam rajtuk.

Szószám: 493 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Aug. 12, 2018 7:41 am



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

553// shots shots shots // nagyon köszönöm a türelmet  //


Henri nem engedett el. Széles, forró tenyere finoman simult a derekamra én pedig hálásan, mint fázós macska bújtam hozzá.
Tényleg a melegebb időhöz voltam szokva de a kocsma bűze után jólesett a hűvős szél ami a hajamba kapott. Élveztem hogy simogat. Élveztem minden érintését.
Szerettem volna lassan végigsimítani a mellkasát, a nyakába fonni a karom, a hajába túrni. Lábujjhegyre állva hozzásimulni. Érezni a borostáját az arcomon.
Huhh Bianca mi van veled? Ennyire megvett a kissrác? Igen... azt hiszem határozottan tetszett nekem. El tudtam képzelni magunkat együtt egy éjszakára. Élveztem is volna...
Édes mosolyára jóízűen elnevettem magam. Tényleg aranyos volt. Bájos.
Mégis tudta hogy nyúljon hozzám. Nem félt hiába voltam nyilvánvalóan idősebb nála. És láttam a vágyat a szemében. Akart engem, de még nem volt biztos benne hogy játszom-e vele... vagy tényleg komolyan gondolom hogy többet akarok.
Míg a táskámban keresgéltem a keze lejjebb csúszott a csípőmre. Az ujjai szinte a gerincemig értek, amilyen magas volt hozzám képest. Még ahhoz is lábujjhegyre kellett volna állnom hogy a nyakába csókolhassak.
Dehát ahogym mondani szokták... Az ágyban mindenki egyforma magas.
Hallottam az apró sóhajt amit hallatott mikor az ajkaim közé vettem a cigarettát. Oh ha tudná ezek a szép telt ajkak mire képesek. Felpillantottam rá, sötétkék szemeimmel amik ebben a sötétben inkább tűntek feketének mintsem kéknek.
Nem bírtam elfojtani az apró mosolyomat a pillantása láttán. Legszívesebben már most megcsókoltam volna azokat a szép puha ajkakat de még vártam.
- Ohh... akkor te okos fiú lehetsz. Sosem értettem az ilyen dolgokhoz - harapom be egy pillanatra az ajkam hogy ahogy a szemébe néztem. Tetszett nekem hogy ennyire intelligens.
Egy kicsit legagyott és reagálni sem tudott ahogy felé nyújtottam a cigis dobozt de aztán egy bugyiolvasztó mosollyal rázta meg a fejét. Egy kicsit beleremegett a belsőm a gondolatba hogy majd megosztom vele a cigarettámat. Tetszett a gondolat hogy az ajka majd oda ér ahol az enyém volt.
Kuncogva, játékos mosollyal nagyon helytelnítve ráztam meg a fejem. Még hogy diktál... Ugyanmár.
A keze még lejebb simult, de nem bántam. Azt se bántam volna ha egyenesen a fenekemre simul a keze. Jólesett az érintése. Szerettem mikor hozzám ér...
Éreztem az anyagon keresztül a forró kezét. Szerettem volna a csupasz bőrömön is érezni.
Láttam ahogy közelebb hajol, pont bele az ajkaim közül kitörő füstbe. Tetszik neki a meggy illata?
A kérdésére csak titokzatosan elmosolyodtam és felemelve a kezem megsimogattam az arcát. A borostája finoman sercegett puha ujjaim alatt. Lassan végigsimítottam az állkapcsa ívét. Férfias... Éles... Hmmm de várom hogy belecsókolhassak a nyakába.
- A többi balerina más mint én... - biccentettem oldalra a fejem mosolyogva aztán elhúztam a kezem az arcáról és a mellkasára simítottam.
Elvettem a cigarettát az ajkaimtól és felé fordítva a szűrő, halványan rúzsfoltos, édes végét tartottam az ajkai elé. Ha odahajolt hogy beleszívjon az ajkai az ujjamhoz értek. Annyira puha volt... lágy... meleg.
Nagyon szerettem volna megcsókolni. De még a saját idegeimet is húztam.
Mosolyogva figyeltem ahogy a cigaretta vége felizzik aztán visszahúztam azt a saját ajkamhoz.
A kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugodni. Még mindig játékos mosollyal néztem fel rá és újra beleszívtam a cigarettába.
- Kérdezhetek valami Henri? - kérdeztem a mellkasát simogatva. Éreztem a finom izmokat a kezem alatt. Ha megkaptam az engedélyt elszakítottam a szemem a mellkasáról és újra felnéztem rá.
- Mi a fogadásotok tétje? - kérdeztem kiszélesedő vigyorral.






▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Júl. 24, 2018 3:42 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Hmmm… talán nem jól ítéltem meg a helyzetet. Ahogy hozzám simult egy pillanatra elállt a lélegzetem. Sokkal jobban lefoglalt a sikerélmény felett élzet diadal, minthogy alaposan átgondoljam a korom. Csak kimondtam, hogy legalább elég idősnek gondoljon. A huszonháromhoz képest pedig igen is jobban hangzott a huszonkettő, mint a: „hát… pár hónapja már tizennyolc vagyok.” A legtöbb lánnyal gyorsabban boldogulok, nem jutunk el ilyen mélyreható beszélgetésekig. Egy-két kedves mosoly, pár szép szó és máris megkapom, amit akarok. Bianca határozottan más volt, amitől pedig élvezni kezdtem a helyzetet.
A kezem finoman a derekára csúszott. Nem szorítottam meg. Nem akartam azt jelezni, hogy most aztán az enyém lesz itt kint. Csak ott tartottam a tenyerem, hogy érezze annak melegét. Talán a nagy hűvösben ez még nem is volt akkora bűn. Nem akartam neki esni az ajkainak, azt vártam, hogy talán majd ő kezdeményez csókot. Tudni szerettem volna, mennyire gondolja komolyan a mi kis közös esténket… merthát engem az a köteg pénz igazán motivált, amit a két barátom fog kipengetni, ha itt végeztem.
– Csak jól tartom magam… – Vigyorogtam rá. Ez volt az a „bájosnak” nevezett arckifejezés, amivel a szüleimet is megvettem. Ezzel győztem meg bárkit az ártatlanságomról és ezzel kevertem szerencsétlen húgomat annyiszor bajba.
Ujjaim kicsit lejjebb siklottak Bianca testén, ahogy matatni kezdett. Nem érdekelt, szorosan tartottam, mintha csak attól tartanék, hogy tényleg megfázik ebben a nagy norvég hidegben. Igaz, ha hetekkel ezelőtt járt volna itt, megérezhette volna az északi harminc fokot a bőrén. Talán jobb is, így egyikünk sem izzadt vadember módjára… csak a benti, kocsmai bűz ült meg a hajunkon és a bőrünkön. De hát talán épp ez volt az, ami azon az éjszakán összekötött minket.
Cigaretta került a szájába. Volt ebben is valami szexi, annyira, hogy még egy kis sóhajt is elhagyta az ajkaimat a látványtól.
– Programozó, webfejlesztő szak… – Válaszoltam. Igazából csak kitaláltam valamit, ez volt az első, ami eszembe jutott. Annyira felcsigázott a lány, hogy jóformán gondolkodni sem tudtam.
Hirtelen sem fogtam, hogy felém nyújtotta a cigarettás dobozt. Ezért jó pár pillanattal később ráztam csak meg a fejem. – Majd megosztozunk a tiéden… – tettem hozzá halkan. – Ez van ha hagyod, hogy a vesztes diktáljon.
A kezem még lejjebb csúszott a derekán. A csípőjén állt meg, de igyekeztem semmi olyan simítást tenni, amit esetleg már túlzásnak gondolna. Finoman cirógattam csak a hüvelykujjammal az anyagon keresztül. Ez inkább hathatott kedveskedésnek, semmint tolakodásnak. Közelebb hajoltam hozzá, hogy amikor kifújja a füstöt az egyenesen az arcomba csapódjon.
Azt mondják a külföldi filemkben, hogy a balerinák törékenyek, finom nők. Bianca inkább egy csábító démonnak tűnt, ahogy cigaretta füstöt fújt kettőnk közé és hozzám simult a hideg éjszakában. Apám megmonda, a filmekben mindig csak azt mutatják, ami tökéletes lenne… én pedig egyre biztosabb voltam benne, hogy nekem a tökéletlenség sokkal jobban tetszik.
– Minden balerina így az ujjai köré csavarja a férfiakat? – kérdeztem nevetve.


Szószám: 474 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Hétf. Júl. 23, 2018 4:47 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

553// shots shots shots // bocsánat a várakoztatásért    //


Ohh igen láttam a szemét. Láttam a szemét ahogy végigsimította az ajkaim. Láttam ahogy elidőzött rajta a tekintete. Vajon arra gondolt hogy megcsókolna? Hogy milyen ízem lehet? Vajon mire gondolt?
Élvezte ahogy a mellkasához simulva értem hozzá. Ő is annyira élvezte a játékunkat mint én és bár az lett volna a dolga hogy felszedjen... úgy néz ki sokkal jobban csábítottam mint gondola volna.
Figyeltem ahogy megszabadítja magát az arcára tapadt hajamtól amit mosolyogva vettem át tőle és simítottam a fülem mögé. A fejem finoman oldalra billent, a hajam oldalra omlott és szabaddá vált a nyakam. Annyira vezettem a tekintetét magamon amennyire csak tudtam. Minden gondolatát vezettem. Magamhoz.
- Bizony... a vesztes dolga dönteni - mosolyodtam el szélesen. Tetszett a finom akcentus ahogy az ajkai a szavakat formázták. A tekintetem elidőzött csontos állkapcsán hogy aztán végigsimítson az ajkain. Tetszett az a szép széles mosoly. Tetszettek a gödröcskék a szája sarkában ahogy mosolygott. Oké... talán egy kicsit engem is meghódított a srác.
A tenyere ami meglepően forró volt apró libabőrt hagyva maga után siklott végig a karomon egészen a csuklómig. Annyival nagyobb volt a keze mint az enyém. Forró husszú ujjai puhán siklottak az enyéim közé amik hűvösen ölelték körbe azt.
Finoman szorította meg a kezem mintha annyira törékeny lennék aztán újra közelhajolt hozzá. Ahogy lehajolt a másik kezem felemelkedett és finoman a tarkójára simult. A haja puhán csiklandozta az ujjaimat ahogy a lélegzete szabaddá vált nyakamat. Elmosolyodtam a suttogására és végigsimítva a nyakát súgtam vissza.
- Örömmel - mosolyogtam szélesen és szorosan a kezébe kapaszkodva követtem őt át a tömegen. Néhányn hozzám koccantak így le lemaradtam de nem engedtem el a kezét. Olyan gyengéden vezetgetett. A hideg egyből megkönnyebbülést hozott bár én nem voltam hozzászokva az itteni időjáráshoz így lenge ruhámban akaratlanul is kicsit összehúztam magam. A kabátom odabent maradt.
Legalább a keze még mindig forró volt az ujjaim között. Nem is akartam elengedni.
Henri felém fordult, édes mosollyal az arcán, az ujjai még mindig az enyémekbe kapaszkodtak.
A szeme ismét végigsiklott mosolygó ajkamon és a szemeimen. Egy pillanatra megint átfutott a fejemen hogy megcsókolna... Visszacsókolnék ebben biztos voltam. Elcsavarta a fejem ezzel a magabiztos, kisfiús mosollyal és a bociszemekkel. Pedig azt hittem az idősebb pasikra bukom.
Vajon hogy csókolna? Követelőzőn? Puhán? Tapasztalatlanul? Nem... azt nem hinném. Tuti hogy van tapasztalata.
- Ó igen itt tökéletes. Máris sokkal jobb mint odabent, jobb a társaság is- mosolyogtam szélesen. A kezemet ugyan elengedte de nem lépett hátrébb. még mindig nagyon közel állt hozzám én pedig finoman előredőlve még közelebb simultam hozzá.
Mintha csak fáznék... ami egy kicsit igaz is volt. De nem ezért bújtam így hozzá.
A koromról kezdett érdeklődni mire mosolyogva biccentettem oldalra a fejem. Huszonkettő?
- Igazán? Fiatalabbnak tűnsz - jegyeztem meg a vonásait fürkészve - Én huszonhárom vagyok... De nem vagyok egyetemista. Balerina vagyok - mosolyogtam fel rá aztán a táskámba nyúltam hogy megkeressem a cigarettámat. A szemeimet egy pillanatra sem szakítottam el róla.
- Milyen szakon tanulsz? - érdeklődtem miközben az ajkaim közé véve egy szálat húztam ki azt a dobozból amit aztán felé tartottam azt hogy megkínáljam egy szállal.
- Meggyes, francia cigi... nem erős - mosolyogtam rá kedvesen hátha meghozom a kedvét. Meggyújtottam a sajátomat és az övét is ha igénye volt rá.
A meggyízű füst lassan szökött ki az ajkaim közül miközben őt figyeltem.





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Júl. 17, 2018 11:29 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Henri, most aztán józannak kell maradnod… Ezzel próbáltam magam bíztatni, miközben a lány keze finoman a mellkasomhoz ért. A testünk már amúgy is egészen egymáshoz simult az engem lökdöső tömeg miatt. A kis kocsma egészen megtelt emberekkel és a fület sértő elektronikus zene ritmusát is átvette szívem amúgy is zakatoló verése. A levegőtlenségből csak a lány kellemes illata jelentett menekvést. Ő nem volt büdös, hiába ivott meg jó pár pohár „különleges koktélt.” Belőle nem áradt az izzadtság maró illata.
Vigyorogtam ugyan, ahogy az alsó ajkába harapott, a testem azonban beleremegett a látványba. Őrjítő volt, tényleg kicsit más, mint azok a hideg északi lányok, akiket néha megközelíteni is nehezen lehetett csak. Ő itt volt, itt simult a mellkasomhoz és nem húzódott el, ahogy felé löktek. Legalább annyira élvezte a helyzetet, mint én. De tudtam: nem lesz könnyű dolgom. Volt a szemében valami játékos csillogás, ami egyszerre mutatta azt, hogy akar és hogy nem.
– Hmmm… – ismételtem meg a hangot amit kiadott.
Közben én is felemeltem a kezemet. Ujjaim egy kósza hajszálat kutattak, ami a borostámhoz tapadt. Óvatosan húztam el onnan, remélve, hogy nem csiklandozza tovább az arcomat. Bár talán nem is zavart volna, mert a látvány ismét megbabonázott. Tekintetem a puha ajkakra vándorolt ezúttal, ahol az ujjai elidőztek. Henri, az ég szerelmére, neked kell elcsábítani őt, nem neki téged… Korholtam volna magam tovább, ehelyett megfogtam a borzalmas koktélt rejtő poharat és egy korty erejére az ajkaimhoz emeltem. Megint fejbe vágott, megint megszédültem tőle.
– Szóval végül mégis a vesztes dönt? – kérdeztem vissza.
Közben a pohár visszakerült a pultra, kezem pedig kutatón siklott végig a lány karján. Elértem a csuklóját, majd a kézfejét. Tenyerem finoman simult az ő tenyerébe, ujjaim az ő ujjaiba kulcsolódtak. Kicsit megszorítottam. Így hajoltam oda a füléhez, megint ezernyi csiklandozó hajszál simított végig az arcomon.
– Akkor bízd rám magad – suttogtam.
Lassan húzni kezdtem kifelé. Nem akartam rángatni vagy erőszakossá válni, könnyedén elszakadhatott volna, miközben én az ajtó felé vettem az irányt. Alig vártam, hogy a hideg, esti levegő kicsit magamhoz térítsen és talán megtörjön végre az a nagyon vékony jég, ami elválasztott a célomtól. Milyen jól is jött volna a pénz, hiszen nem dolgoztam az iskola befejeztével és még mindig a „zsebpénzemből” éltem. Zsebpénz… milyen gyerekes. Az ember azt hinné, hogy az érettségivel minden megváltozik, de valójában semmi. Talán ez valami béna átmenet, amin gyorsan át lehet lendülni. Egyelőre nem erőlködtem, hogy kiderítsem.
Tenyeremmel óvatosan löktem meg az ajtót, ami kinyílt, utat engedve nekünk a hidegbe. Bár nyár volt, itt északon mégsem izzadtunk… habár pár nappal ezelőtt harminc fokig is melegedett az idő. Szinte hiányzik a kellemes napsütés az embernek.
– Nos… – Fordultam Bianca felé.
A kezét még mindig nem akartam elengedni. Élveztem bőrének finom érintését, azt, hogy bármikor magamhoz húzhatom és ha ő nem is kéri azt a csókot, amit én annyira vártam, mégis megadhatnám neki. Vajon felpofozna érte? Vajon mérges lenne vagy egyszerűen hagyná magát? Ilyen gondolatokkal néztem egy pillanatra a szemébe.
– Megfelel a kint? – mosolyogtam rá, aztán mégis csak engedtem, hogy az ujjai kicsússzanak az enyémek közül. Csakhogy nem léptem hátrébb. Nem akartam teljesen eltávolodni tőle, az illatától.
Odakint is lehetett érezni a bentről érkező zene lüktető ritmusát. Csak a bűz szűnt meg és a lüktetés a halántékomban, amit a koktél okozott. Egy kicsit talán a hányinger is kerülgetett tőle, de a szédülés legalább megszűnt. Nem szoktam ilyen italokhoz, habár mindig akadt vodka, ha valamelyik barátomnál éjszakáztam… ez mégis más volt.
– Hány éves vagy? – kérdeztem kíváncsian. Közben azon agyaltam mennyinek mondjam magam. Egyetemistának mindenképpen… talán húsz-huszonegy megteszi. Ki tudja? Végül úgy döntöttem, akármit is mond egyszerűen rávágom: – Én huszonkettő vagyok.


Szószám: 601 ~ A következő még jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 14, 2018 2:50 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

458// shots shots shots // azért nem kóstólnék meg egy ilyen koktélt... //


A zene egyre hangosabb és egyre több ember áramlik be a kocsmába, mintha ez lenne az egyetlen hely egész norvégiában ahol táncolni lehet. Na jó, a táncolás egy kicsit túlzás... Inkább vonaglásnak nevezném erre a gépzenének csúfolt akármire...
A tömeg egyre közelebb lökdösi hozzám a srácot, akit ez látszólag nem zavarja. Valószínűleg tényleg tetszem neki, legalábbis a mosolya és a pillantása ezt súgják.
Bár tény... a fogadás ténye is csábíthatja felém. Vajon mit fog nyerni? Ez még mindig nem hagy nyugodni.
Nem egyszer voltam már fogadás tárgya hogy kinek sikerül emgfektetnie és sokszor nem akartam semmi jónak az elrontója lenni. Szeretem a testiséget, és a bulizást így sokszor vígan beleugrottam az ilyenekbe. Talán msot sem lesz máshogy. De ahhoz még ennek a jóképű fiatal srácnak küzdenie kell bizony. Ennyire nem adom könnyen magam. Talán...
Visszakérdez hogy mit is nyertem aztán a kezembe nyom még egy italt mire jóízűen elnevetem magam.
- Micsoda nyeremény! Nagyon kreatív vagy Henri - pillantok rá rosszalló fejcsóválással de belekortyolok a borzalmas löttybe. Igaz ittam már rosszabbakat is, a táncosokat sem kell félteni ha koktélkeverésről van szó. Hányszor és hányszor  pazaroltunk már el magában finom italokat hogy szörnyűbbnél szörnyűbb de annél ütősebb koktélokat kevertük. Igaz... Ez az izé amit ittunk benne volt a toplistában legalábbis a borzalmak terén biztos.
Mégis... Volt valami a mosolyában ahogy a kezembe nyomta az italt hogy beleigyak. És még mindig szörnyű volt.
Teljesen hozzám simult már, a mellkasa finoman hozzám ért. Éreztem a lélegzetét az arcomon ahogy a fülembe súgott, éreztem az illatát ami sokkal jobb volt mnt a kocsma áporodott izzadtság és alkoholszaga. Volt valami egészen izgató ebben a helyzetben. Élveztem ezt a játékot. Valahogy ismét bolond, csacska tinilánynak éreztem magam akinek csak így elcsavarják a fejét a fiúk.
A kezem újra a mellkasára simult, érezve hogy milyen forró a bőre a póló alatt.
Aztán a szemembe nézett innen egész közelről és azt modnta kaphatok mást is. ÉN döntöm el mert én nyertem.
A szemébe nézve lassan mosolyodtam el és finoman beharaptam az alsóajkam. A csacska tinilány énem, ami hirtelen felébredt egyre azt üvöltötte hogy egy csókot kérjek jutalmul de nem... még küzdenie kellett a fiúnak.
Hiába a kisfiús báj és magabiztosság... Még játszani akartam.
- Hmmm lássuk csak... - a kezem finoman megsimította a mellkasát ahogy elhúztam róla az ujjaim és az ajkamhoz emeltem. Finoman doboltam rajta a mutatóujjammal mintha csak gondolkoznék. Voltak azért ötleteim
- Meghívhatnál egy rendes italra is mondjuk - nevettem - Vagy kijöhetnél velem hogy rágyújthassak. Ez a hely... kezd túlzottan tele lenni. Te választasz! Ital és tömeg vagy levegő és kettesben odakint? - biccentettem oldalra a fejem játékosan ahogy felnéztem a szemeibe. Már láttam rajta az alkohol finom ködét. Milyen aranyos... Ilyen hamar megérezné ezt a pár csuda-koktélt?




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Júl. 08, 2018 8:01 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Egyre hangosabbnak tűnt a zene a hátam mögött, amikor visszakérdezett… mármint arra, hogy hány külföldi lánynál jött be eddig a béna kis ismerkedős szövegem. Hát azt neki nem kellett persze tudnia, ezért is kacsintottam inkább rá válasz helyett és választottam az ivóversenyt. A biztos megoldás arra, hogy eleget igyon, én meg megfelelő mennyiségű pénzhez jussak egy normális játék megvásárlásához. Miért kéne nekem az Assassin’s Creed, mikor ezer menőbbet választhatnék abból az összegből?
Ígyhát, mikor ő már a harmadik pohárhoz jutott, letettem az első és az ajkaimhoz emeletem a másodikat. Nem állt szándékomban totálisan leinni magamat, de ez a valami… ez a lötty vagy koktél vagy mi a franc, rám jobban hatott, mint a lányra. A második pohár első kortyától már komolyan öklendeznem kellett. Végül egy nagy nyeléssel tudtam leküzdeni a kellemes italnak gúnyolt moslékot. Hát ilyen, Henrik egy egyetemista buli… ne számíts könnyebbre vagy jobbra. Ez lesz a elkövetkezendő években… Ezekkel a kellemes gondolatokkal tekintettem egy pillanatra vissza a középiskolás berúgásokra, amik nem voltak többet egy-egy üveg vodka megosztásánál. Az kellően melegen tartott az embert a hideg télen és éppen annyira becsíptünk, hogy még ne kezdjük el szétszedni a környéket, de a mulatozás része azért meglegyen a dolgoknak.
Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Már egészen a hátam mögé torlódott a tánctér vége. Néha-néha nekem ütközött egy-egy izzadt test… de cseppet sem zavart. A lány nevetése ugyanis elvonta róla a figyelmemet. Tetszett, ahogy örül a győzelmének. Éppen csak egy pillanatra fordultam Nik és Niels irányába… még mindig ott voltak, csakhogy már néhány menőnek tűnő egyetemista társaságában. Ahogy visszafordultam, Bianca ujjai az én arcomon futottak végig.
Meglöktek megint, így még közelebb kerültem hozzá, ahogy felém tipeget. A büdös, alkohol és füstszagú kocsma bűze helyett megéreztem megint a kellemes illatát. A leheletét a bőrömön, a hajait az arcomonon simítva végig.
– Mit is nyertél? – kérdeztem. Letettem a poharat és elvettem egy újabbat a tálcáról Ezen kívül már csak egy adag koktél várt a bátor vállalkozókra. – Még egy italt…
Már olyan közel voltam hozzá, hogy a mellkasom is hozzáért. Így egészen a fülébe tudtam súgni ezeket a szavakat. Hiába lökdöstek még mindig hátulról, már olyan volt az egész, mintha csak a mi pillanatunk volna… és már-már a hatalma alá vont a biztos győzelem érzése. De nem, össze kellett szednem magam, hiszen még közel sem voltunk olyan helyzetben, hogy egymáshoz simulhassunk egy szobában… vagy mosdóban… vagy akárhol… koncentrálnom kellett, bevetni mindenemet, amim volt. Talán nem vagyok egy menő viking, de én megkapom, amit akarok és ezt mindenki nagyon jól tudta. Az iskolában sem számítottam különösen helyesnek – legalábbis nem tartottam magam nagy halnak –, mégis több lány fordult meg nálam, mint Niknél és Nielsnél együtt véve. Valamiért erre mindig büszke voltam. Hányszor soroltam fel az érdemeimet a bátyámnak vagy a húgomnak… hányszor mondtam el nekik nagy mellénnyel, hogy én aztán bármit megkaphatok. Csakhogy ezek mindig visszaütnek és nekem már visszaütött kőkeményen egyszer, amibe azóta is beleszédülök.
– De kaphatsz mást is. Te döntöd el, elvégre te vagy a nyertes… – Mosolyodtam el, ahogy tekintetünk találkozott újra.


Szószám: 501 ~ Megjegyzés: Remélem jó lesz. ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 07, 2018 8:51 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

507// shots shots shots // azért nem kóstólnék meg egy ilyen koktélt... //


Egy pillanatra tényleg azt hiszem hogy az inába száll a bátorsága mikor meghallja hogy angolul beszélek. Kár lenne érte, aranyos fiú, még ha nem is az a típus mint itt a legtöbb Norvég égimeszelő. Ő közelebb van az én szintemhez, ami bizonyos esetekben hasznos lehet.
Például ha majd elkezd szólni a zene és lábujjhegyre kell állnom hogy elárjem a fülét. Egy vikinget igazán nem akarnék megmászni ebben a rövid kis ruhában. Ő... pont jó magasság lesz.
Ha elég tökös hozzám. Bár még mindig erősen izgatja a fantáziámat hogy vajon mi az ára annak hogy megdöntsön. Vajon mit nyer vele? Vajon akarok benne segíteni? Meg is sértődhetnék igazából... Persze nem fogok. Én sem bánnék egy igazán jó búcsúhétvégét magamnak.
A srác mégsem adja fel, angolra vált és egy olyan bókot lenyom hogy felszaladnak a szemöldökeim. Pláne hogy utána még végig is mér mire elnevetem magam. Oké... ez tényleg aranyos volt. Persze nem bírom ki hogy ne toljam ki a csípőm hogy még jobban vezessem a szemét a testemen. Látom az arcán hogy tetszik neki amit lát pedig a ruhám még bíz egy két dolgot a fantáziára is.
- Nagyon kreatív... Eddig hány külföldi lánynál jött be? - kérdezem széles mosollyal az arcoon.
Ahogy bemutatkoznék megszólal a zenének csúvolt valami ami a helyen fog szólni remélhetőleg egész este. Ki tudja ha eleget iszom talán még eltáncolok erre is. legalábbis  valami olyasmit csinálok. Nekem ez túl kevéssé dallamos egy igazi tánchoz.
A srác túlüvöltve a zenét mutatkozik be nekem és megrázza a kezem. Henri... értettem.
Alig alig halljuk egymást pedig azt ígérték csendes buli lesz. Egyetemisták... Hahh... Sosem jártam egyetemre, de nem egy egyetemista buliban jártam már. A legkeményebbek mind közül.
Ledöntötöm az utolsó kortyot a poharamból és a bultra rakom a kiüresedett műanyagpoharat. Még mindig nem lett jobb íze mióta legutóbb beleittam.
Egyre többen tódulnak a kocsmába és a tömeg Henri mögött kicsit közelebb nyomja őt hozzám. Vagy ő lépett közelebb nem tudom de teszek én is egy fél lépst felé. Így legalább jobban hallom.
A fülemhez hajolva kérdezte hogy nem iszok-e még egyet de a válaszomat meg sem várva húzta mellénk az italos tálcát. Igaz amúgy sem ellenkeztem volna. Elfogadom a kezembe adott poharat szélesen mosolyogva még mindig.
Ivóversenyre hív? Egyem a szívét...
Szabad kezem finoman megtámaszkodik a mellkasán ahogy közel hajol hogy beszélhessen hozzám hogy érezze... Talán nem is olyan hiábavaló az igyekezete. Tetszik ez a kisfiús mgabiztosság.
Vele együtt emelem az ajkamhoz a poharat. Úgy vélem kicsit nagyobb gyakorlatom van ebben mint neki mert ahogy én eltüntetem a harmadik poharat ebből az ocsmányságból ő éppenhogycsak elkezdi a második poharát.
Nevetve törlöm meg a számat egy finom mozdulattal majd az ő arcához nyúlok hogy letöröljem róla a sörhabot.
Lábujjhegyen pipiskedve hajolok a füléhez hogy hallja amit mondok.
- Mit nyertem? - kérdezem mosolyogva miközben a vállán támaszkodom. Hozzám képest még így is magas... És ezzel egy kicsit még éreztetem is. Úgy látom... tetszik neki. És igazából én is nagyon élvezem hogy kicsit közelebb simulhatok hozzá. Érzem a tusfürdő és a dezodor illatát a kocsma alkoholszagán túl.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 07, 2018 6:51 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Nik és Niels mellett az ember mindig olyan rohadt törpének érzi magát. Legalábbis én mindenképpen, mert nem nőttem sem olyan magasra, mint a bátyám, de még csak olyan tűrhetőre sem, mint az apám. Százhetvennyolc centivel elbohóckodik egy ideig az ember, de közel sem tudja kiharcolni magának az áhított száznyolcvanötöt, ami már kellően kielégítő lenne, ha csajozni akar. Mert hát a külföldi csajok mi a francnak is jönnek Norvégiába? Hát azért, hogy nagydarab vikingek rángassák őket az ágyukba… de mi kezdenek egy kisdarab, abszolút nem vikingre hajazó kölyökkel? Mindenestre rávillantottam a mosolyomat a szőkeségre, ahogy elkezdett nekem angolul beszélni.
Erősen koncentrálnom kellett, mert bár évekig tanultam, külföldiekkel még nem elegyedtem igazán konkrét beszélgetésbe. Egyszer-kétszer jöttek cserediákok, de akkor is inkább formális, alig egy-egy szavas maradt kommunikáció. A fülem hegye biztosan megint kipirult az idegességtől, ami átfutott minden porcikámon. Megremegett a kezem. Nem baj, nem érdekel, ezt a csajt most nem engedem ki a kezeim közül – határoztam el magamat, ahogy jó nagyot kortyoltam az összeöntött löttyből, amit ide belépve nyomtak a kezembe. Borzalmas íze volt és mintha már ennyitől is keresztbe állt volna a szemem…
– Bocsi, nem tudtam, hogy külföldi vagy… bár igaz, túl szép vagy a norvég csajokhoz képest – válaszoltam, mikor lenyeltem a kortyot és már nem éreztem úgy, hogy menten kihányom. Sőt, annyira koncentráltam a vad hódító szerepére, hogy még végig is mértem szenvtelenül.
Még egy kortyot ittam az italból. Minden zsigerem küzdött az ellen, hogy ez is a gyomromban landoljon, de hát sikerrel jártam ezúttal is. Éppen csak leengedtem a poharat, mikor felém nyújtotta a kezét. Közben a háttérben felhangzott, hogy mostantól aztán nagyon kell ropni. És mire végig mondta a nevét, már el is kezdett tombolni a jó kis gépzene, amit az ember józan fejjel bizonyára nem is képes elviselni. Szerencsére volt ott egy tálca a közelben, ahol még sorakoztak a kevert löttyök, így könnyedén elemelhettem az újabbat. Abba is beleittam, az eredeti poharam tartalmát meg egyszerűen ráöntöttem arra.
– Henrik – szinte üvöltöttem neki a nevemet, amikor végre – némi várakoztatás után – megfogtam a kezét. Belekortyoltam az italba. – De szólíts nyugodtan Henrinek. – Tettem hozzá még mindig üvöltve a szavakat. Alaposan feltekerték a hangerőt, már-már dobhártya szaggatóra. Azt hittem, hogy ez nem egy olyan buli lesz, ahol van tánc meg minden. Nik azt mondta, ne aggódjak, csak egy laza sörözgetés az egész. Niels meg éppen csak hozzá tette: azért az egyetemista bulik ennél durvábbak. Hát én a bátyjának hittem persze…
A zenére, mintha még többen nyomorodtak volna be a kocsmába. Sokan táncoltak, míg mások az asztaloknál ücsörögve itták a valamit… vagy dohányoztak.
– Jaj, hát mindjárt kiürül a poharad. Nem iszol még egyet? – kérdeztem, de már nem hangosan. Közelebb léptem és a fülébe beszéltem.
Valójában nem vártam meg a válaszát, kezem a tálcáért nyúlt és odahúztam magunkhoz. Az egyik poharat a kezébe adtam. – Versenyezzünk ki iszik meg ebből gyorsabban három pohárral… – Vigyorogtam rá és már emeltem is az ajkaimhoz a poharat, hogy minél fürgébben ledöntsem annak tartalmát. Nem szándékoztam győzni, sőt azt akartam, hogy Bianca többet igyon, mint én… úgy biztosan könnyebb lesz gólt lőni.


Szószám: 508 ~ Megjegyzés: Lesz ez még jobb is. ~ dal neked ~ ♣️



/
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 11:29 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

538// shots shots shots // itt is lesz több is jobb is //


Még sosem jártam ezelőtt Norvégiában. Persze tudtam hogy hol van, és hogy hideg van, de azért erre még mindig nehezen készül fel az ember.
De tetszett. Volt itt valami ami Párizsban soha... Persze a csontig hatoló hideg, de azon kívül is.
Tetszett itt.
A balerinák is kedvesek voltak. Ugyan mi voltunk a vendégek mintha csak egy nagy család lennénk. Az egyik lánnyal OLiviával azonnal összebarátkoztunk. Nayára emlékeztetett egy kicsit aki viszont rettenetesen hiányzott nekem. Igaz hogy sokat beszéltünk telefonon és messengeren... Mégsem ugyanaz volt mint mikor reggelente a cigimmel hadonászva magyarázok neki a múlt estéről.
Az utolsó hétvégém volt itt a két hetes turnéból, és Olivia kijelentette hogy muszáj elmennem vele és a barátaival iszogatni. Illetve a pasija barátaival akik egyetemisták. Egy kicsit tartottam ettől az egésztől.... Sokkal jobban húzok az idősebb férfiak felé semmint hogy valaki nálam fiatalabbat szedjek össze de olyan lelkes volt... Úgy szerette volna ha megyek. Így hát... erőt vettem magamon és vele tartottam.
Az elején még jó volt. Be lettem mutatva pár arcnak, akik nagyon viccesen köszöntek nekem franciául, és arról kérdeztek mi hogy káromkodunk. Meg lettem hívva néhány sörös-vodkás koktélra amit nem tudtam hova rakni. Aztán a barátok elszivárogtak ahogy Olivia is a barátaival én pedig... Nincs rá jobb szó... Hoppon maradtam.
Az utolsópohár piám volt az utolsó biztos pont az életemben. De meg akartam várni hogy Olivia visszajöjjön... Nem akartam csak egy szó nélkül lelépni...
A könnyed, virágos ruha amit viseltem éppen eleget engedett látni a testemből ami még beindítja a fantáziát. El elkaptam pillantásokat a kocsma egy két hím egyedétől de egy sem jött a közelembe. Ezen csak mosolyogni tudtam. Ilyenek ezek a norvégok... Félénkek...
Bezzeg a francia pasik... Vagy az angolok...
Elkapom három srác engem fürkésző pillantását. Norvégül beszélnek egymással és egyre engem figyelnek. A hajam rejtekéből figyelem őket és ahogy kezet ráznak már sejtem is hogy mire megy ki a játék. Vajon mi a tét...?
A cél nyilvánvaló.
Ahogy a jóképű barnahajú srác kihúzta magát és elindult a pult felé el kell nyomnom egy mosolyt. Vajon benyög valami ősrégi felszedős szöveget? Kicsit remélem hogy kreatív lesz.
Figyelem ahogy a pulthoz ér, a szeme rám villan én pedig csak egy pillanatra viszonozom a tekintetét, inkább beleiszom a poharamba. Nem tudom mi ez a pia de egyre szörnyűbb.
A fiú, srác, mert valószínűleg fiatalabb nálam kissé felém hajol és a norvégok dallamos de számomra semmit sem jelentő nyelvén mond valamit. Vagy talán kérdez... A hangsúlya alapján kérdezett.
A szemeim az övéibe mélyednek és elmosolyodok.
- Ne haragudj, nem beszélek norvégül - mondom neki angolul. A szavaimba finoman vegyül a francia akcentus és csak remélni tudom hogy így sem adja fel. Kíváncsi vagyok mi a tét a megfektetésemért. Vajon mennyire becsültek? Egy sör? Neem... ennél azért jobb nő vagyok...
Talán egy videójáték... vagy valami sportereklye amit a másik nem tudott megszerezni?
Ha a srác mégsem adja felé mosolyogva biccentem oldalra a kezem és kinyújtom felé a kezem.
- Bianca vagyok - mutatkozok be egy kedves mosoly kiséretében. Így hogy közelebb jött hozzám alaposabban meg tudom nézni magamnak. Férfias, szögletes vonásai vannak. Édes a mosolya. A haja pedig szinte kívánkozik azután hogy valaki beletúrjon és ohh én nagyon szívesen jelentkeznék erre a feladatra. Talán még tudok is kezdeni valamit a sráccal...




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
41

reagok :
26

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 10:45 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Mi ütött már megint beléd Henrik? Ezt a kérdést tettem fel magamnak legalább háromszor, mikor hagytam, hogy két srác a volt osztályomból berángasson egy egyetemi buliba. Persze igazuk volt, hogy ki kéne tapasztalni milyen lesz az élet majd ősztől és megismerkedni olyan arcokkal, akiktől később lehet jegyzetet kunyerálni vagy legalább elérni, hogy bevigyenek a legjobb bulikba. És őszintén szólva, tetszett, hogy amint beléptem egy tök ismeretlen valaki a kezembe nyomott egy pohár italt… valami keverék lehetett, mert hasonlót még nem láttam.
Lazulj el, Henrik! – ütött hátba valaki. Sajnos azt nem láttam, hogy a kis társaságom melyik tagja volt, mert ettől a lendülettől bele is fejeltem az italomba és nem volt más választásom, mint inni. Hát nem csak egy gondolat volt az a keverék dolog, volt minden abban a pohárban: sör, vodka, meg valami amitől az embernek elsőre öklendezhetnéke volt.
Na mi van, nem bírod a piát? – kérdezte röhögve Nils és most ő vágott hátba. Ezúttal sikeresen elkerültem, hogy belefejeljek a pohárba.
– Tudod jól, hogy nagyon is bírom! – gúnyolódtam. – Miben hogy azt a csajt ma megdöntöm?
Körbe futtattam a tekintetem a társaságon. Mindenki dumált valakivel és úgy tűnt, itt igazán könnyű szóba elegyedni bárkivel. Én azonban az egyetlen magányosabbnak tűnő személyt szúrtam ki gondolkodás nélkül. Gyönyörű testalkata volt és egyértelműen idősebb volt nálam. Ez tetszett. Nem tudom, miért, de világ életemben az idősebb emberek vonzottak, mind nőben, mind férfiben. Az ő társaságukat kerestem. Szerettem, ahogy beszélnek és viselkednek. Mellettük én is menőnek éreztem magam.
Az a csaj sokkal idősebb nálad, Henri! – jegyezte meg Nik a bátyja válla mellett kihajolva. Ő is alaposan szemügyre vette a lányt. – De ha sikerül, akkor megveszem neked az új Assassins’ Creedet, esküszöm.
Ember, ez képtelenség, nem fog neki menni! Túl nagy falat még Henriknek is. – Szólt bele Nils.
Engem aztán nem érdekelt. Csak legyintettem felé egyet és Nik felé nyújtottam a kezemet. Tisztában voltam a saját képességeimmel, elvégre nem ez volt az első alkalom, hogy fogadásból csábítottam és eddig minden alkalommal nyertem. Hát ma sem terveztem másképp.
– Elég, ha az árát adod oda. Évek óta nem játszottam azzal a játékkal – mondtam és egy gúnyos vigyort eresztettem meg felé. Magabiztosan szorította meg a kezemet és rázta meg olyan erővel, hogy majdnem kiszakadt. De hát ilyen barátaim voltak nekem, nagyobbak, erősebbek… mégis valahogy én lettem a csapat népszerű arca. Az iskolában sem volt soha nehéz dolgom, bármelyik lányt könnyedén megkaphattam volna. Csak… valahogy elmaradtak egy idő után a hódítások. Ott volt az a helyzet Idával, aminek a kimenetelét még most sem ismerem. Nem tudtam, mi lesz. Reszkettem, ideges voltam, ha csak eszembe jutott. Ezért most megpróbáltam félresodorni a gondolataimból az egészet.
Megköszörültem a torkomat. Kihúztam magam, hogy magasabbnak és érettebbnek tűnjek. Aztán megindultam a pult felé. Először csak odatámaszkodtam, aztán oldalra pillantva néztem a lányra. Gyönyörű arca volt közelről is és látszott, hogy nem csupán a smink tartja egyben – ha engem kérdeznek, gyűlölöm azt a sok vakolatot, amit egy-ketten magukra tesznek… ott volt az a helyzet Marival, akit nem ismertem fel másnap reggel, ahogy lezuhanyzott.  Nos köszönöm, de nekem aztán nem kell még egy olyan pánik, mint aznap.
– Miért iszik egy ilyen csinos lány egyedül? – kérdeztem. Természetesen az anyanyelvemen szólítottam meg őt, nem is sejtve, hogy esetleg egy külföldi lánnyal lehet dolgom.


Szószám: 537 ~ Megjegyzés: Lesz ez még több is, meg jobb is. ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 10:41 am
Játékosok: Bianca Fauvelle & Henrik Morstad
Helyszín: Egy egyetemisták által kedveld kocsma
Téma: Pia, pia... még egy kis pia
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
106

reagok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: