welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Bianca & Henrik ~ Party time
TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Hétf. Aug. 13, 2018 8:55 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Lehunytam egy pillanatra a szememet, ahogy a füst az én ajkaim felé tört. Koncentrálnom kellett, hogy ne fulladás rohamba csapjon át az az érzéki pillanat. Éreztem, hogy sóvárog a csók után… pontosan tudtam, milyen akkor a nők. Pontosan tudtam, hogyan simulnak a kezeim alá, hogyan dobog a szívük. Volt abban a lányban valami, ami megfogott, talán azért is őt szemeltem ki, mikor beléptünk a kocsmában. Nem volt olyan fásult, nem volt olyan merev, mint mások, ráadásul sokkal jobban ivott nálam. Engem az a kevés kis „koktél” is megszédített, így külön hálát adtam a sorsnak, hogy kijöhettem a friss levegőre. Az éjszakák még a nyár ellenére is egészen hűvösek voltak, így kicsit kitisztult a fejem, még ha éreztem is a tagjaimban, hogy el vannak kicsit nehezedve.
– Akkor te egy igazi különlegesség vagy.
Közelebb hajoltam a felém tartott cigarettához. Tudtam, hogy nem vagyok hozzá szokva, ezért óvatosan érintettem ajkaimmal az ujját. Közben kezem – elterelésképpen – a fenekére vándorolt. Nem markoltam rá erőszakosan, éppen csak végig simítottam rajta, mintha tenyerem melegével akarnám felpezsdíteni a vérét. Volt abban valami vágykeltő, ahogy ajkaim a puha ujjakra simultak és a rúzsfoltos cigarettára. Éppen csak egy kicsit szívtam be belőle, majd elhúzódva, hosszan fújtam ki.
– Bármit kérdezhetsz. – Bólintottam.
Élveztem, ahogy az ujjai végig simítanak a mellkasomon, de arra a kérdésre egy cseppet sem számítottam. Bevallom őszintén, nem szívesen vallottam színt egyetlen lánynak sem azzal kapcsolatban, miért is éppen őt szemeltem ki. Általában olyanokat szoktam mondani, hogy azonnal megtetszett vagy hogy az ő szépsége ragyogta be a helyet. Szóval csupa nyálasságot, ami a legtöbb esetben meg is állta a helyét. Még ha unalmas teremtéssel is akadtam össze, ez volt a leggyorsabb út a bugyijába. Bianca kicsit más volt.
– Ó… szóval észrevetted? – kérdeztem vissza és egy kicsit végig nyaltam az ajkaimon, mintha fel akarnám puhítani őket a csók előtt, amire már annyira vágytunk mindketten. Valójában csak zavarban voltam. Az ilyesmi leplezése nem jelentett gondot, a lányok előtt könnyedén színészkedtem… férfitársaságban eléggé más volt a helyzet. Apám és Arn előtt mindig nehezebben jött az a megjátszott vigyor és a színészkedés. Ezért a bátyámnak rendszerint a hódításaimmal büszkélkedtem, hogy láthassa: én is olyan férfias vagyok, mint ő. Gyerekkorom óta neki akartam bizonyítani… mintha valami felettem álló hatalom lenne. Apámnak könnyebb volt megfelelni, elég volt rendesen felöltözni, elég volt vigyorogni, elég volt fésülködni… elég volt jól tanulni. A bátyám viszont példakép volt a szememben, valaki olyan, akire mindig is felnéztem.
– Egy videójáték ára… – Hajoltam közelebb hozzá és lágy puszit nyomtam az ajkaira. – De nem azért csinálom. A barátaim nem hitték el, hogy meg merlek szólítani. Te voltál a legjobb csaj odabent. Azt mondták, hogy túl nagy falat vagy nekem. – Újra megpusziltam. Ezúttal elnyújtottam a pillanatot, még a szememet is lehunytam, hogy érezzem a gyümölcsös füst ízét az ajkain. Tenyerem erősen nyomódott a bőrébe, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
– Ez sokkal többet ér, mint egy játék – suttogtam az ajkai közé. Aztán finoman elhúzódva ujjaimmal is végig cirógattam rajtuk.

Szószám: 493 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Aug. 12, 2018 7:41 am



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

553// shots shots shots // nagyon köszönöm a türelmet  //


Henri nem engedett el. Széles, forró tenyere finoman simult a derekamra én pedig hálásan, mint fázós macska bújtam hozzá.
Tényleg a melegebb időhöz voltam szokva de a kocsma bűze után jólesett a hűvős szél ami a hajamba kapott. Élveztem hogy simogat. Élveztem minden érintését.
Szerettem volna lassan végigsimítani a mellkasát, a nyakába fonni a karom, a hajába túrni. Lábujjhegyre állva hozzásimulni. Érezni a borostáját az arcomon.
Huhh Bianca mi van veled? Ennyire megvett a kissrác? Igen... azt hiszem határozottan tetszett nekem. El tudtam képzelni magunkat együtt egy éjszakára. Élveztem is volna...
Édes mosolyára jóízűen elnevettem magam. Tényleg aranyos volt. Bájos.
Mégis tudta hogy nyúljon hozzám. Nem félt hiába voltam nyilvánvalóan idősebb nála. És láttam a vágyat a szemében. Akart engem, de még nem volt biztos benne hogy játszom-e vele... vagy tényleg komolyan gondolom hogy többet akarok.
Míg a táskámban keresgéltem a keze lejjebb csúszott a csípőmre. Az ujjai szinte a gerincemig értek, amilyen magas volt hozzám képest. Még ahhoz is lábujjhegyre kellett volna állnom hogy a nyakába csókolhassak.
Dehát ahogym mondani szokták... Az ágyban mindenki egyforma magas.
Hallottam az apró sóhajt amit hallatott mikor az ajkaim közé vettem a cigarettát. Oh ha tudná ezek a szép telt ajkak mire képesek. Felpillantottam rá, sötétkék szemeimmel amik ebben a sötétben inkább tűntek feketének mintsem kéknek.
Nem bírtam elfojtani az apró mosolyomat a pillantása láttán. Legszívesebben már most megcsókoltam volna azokat a szép puha ajkakat de még vártam.
- Ohh... akkor te okos fiú lehetsz. Sosem értettem az ilyen dolgokhoz - harapom be egy pillanatra az ajkam hogy ahogy a szemébe néztem. Tetszett nekem hogy ennyire intelligens.
Egy kicsit legagyott és reagálni sem tudott ahogy felé nyújtottam a cigis dobozt de aztán egy bugyiolvasztó mosollyal rázta meg a fejét. Egy kicsit beleremegett a belsőm a gondolatba hogy majd megosztom vele a cigarettámat. Tetszett a gondolat hogy az ajka majd oda ér ahol az enyém volt.
Kuncogva, játékos mosollyal nagyon helytelnítve ráztam meg a fejem. Még hogy diktál... Ugyanmár.
A keze még lejebb simult, de nem bántam. Azt se bántam volna ha egyenesen a fenekemre simul a keze. Jólesett az érintése. Szerettem mikor hozzám ér...
Éreztem az anyagon keresztül a forró kezét. Szerettem volna a csupasz bőrömön is érezni.
Láttam ahogy közelebb hajol, pont bele az ajkaim közül kitörő füstbe. Tetszik neki a meggy illata?
A kérdésére csak titokzatosan elmosolyodtam és felemelve a kezem megsimogattam az arcát. A borostája finoman sercegett puha ujjaim alatt. Lassan végigsimítottam az állkapcsa ívét. Férfias... Éles... Hmmm de várom hogy belecsókolhassak a nyakába.
- A többi balerina más mint én... - biccentettem oldalra a fejem mosolyogva aztán elhúztam a kezem az arcáról és a mellkasára simítottam.
Elvettem a cigarettát az ajkaimtól és felé fordítva a szűrő, halványan rúzsfoltos, édes végét tartottam az ajkai elé. Ha odahajolt hogy beleszívjon az ajkai az ujjamhoz értek. Annyira puha volt... lágy... meleg.
Nagyon szerettem volna megcsókolni. De még a saját idegeimet is húztam.
Mosolyogva figyeltem ahogy a cigaretta vége felizzik aztán visszahúztam azt a saját ajkamhoz.
A kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugodni. Még mindig játékos mosollyal néztem fel rá és újra beleszívtam a cigarettába.
- Kérdezhetek valami Henri? - kérdeztem a mellkasát simogatva. Éreztem a finom izmokat a kezem alatt. Ha megkaptam az engedélyt elszakítottam a szemem a mellkasáról és újra felnéztem rá.
- Mi a fogadásotok tétje? - kérdeztem kiszélesedő vigyorral.






▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
33

reagok :
20

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Júl. 24, 2018 3:42 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Hmmm… talán nem jól ítéltem meg a helyzetet. Ahogy hozzám simult egy pillanatra elállt a lélegzetem. Sokkal jobban lefoglalt a sikerélmény felett élzet diadal, minthogy alaposan átgondoljam a korom. Csak kimondtam, hogy legalább elég idősnek gondoljon. A huszonháromhoz képest pedig igen is jobban hangzott a huszonkettő, mint a: „hát… pár hónapja már tizennyolc vagyok.” A legtöbb lánnyal gyorsabban boldogulok, nem jutunk el ilyen mélyreható beszélgetésekig. Egy-két kedves mosoly, pár szép szó és máris megkapom, amit akarok. Bianca határozottan más volt, amitől pedig élvezni kezdtem a helyzetet.
A kezem finoman a derekára csúszott. Nem szorítottam meg. Nem akartam azt jelezni, hogy most aztán az enyém lesz itt kint. Csak ott tartottam a tenyerem, hogy érezze annak melegét. Talán a nagy hűvösben ez még nem is volt akkora bűn. Nem akartam neki esni az ajkainak, azt vártam, hogy talán majd ő kezdeményez csókot. Tudni szerettem volna, mennyire gondolja komolyan a mi kis közös esténket… merthát engem az a köteg pénz igazán motivált, amit a két barátom fog kipengetni, ha itt végeztem.
– Csak jól tartom magam… – Vigyorogtam rá. Ez volt az a „bájosnak” nevezett arckifejezés, amivel a szüleimet is megvettem. Ezzel győztem meg bárkit az ártatlanságomról és ezzel kevertem szerencsétlen húgomat annyiszor bajba.
Ujjaim kicsit lejjebb siklottak Bianca testén, ahogy matatni kezdett. Nem érdekelt, szorosan tartottam, mintha csak attól tartanék, hogy tényleg megfázik ebben a nagy norvég hidegben. Igaz, ha hetekkel ezelőtt járt volna itt, megérezhette volna az északi harminc fokot a bőrén. Talán jobb is, így egyikünk sem izzadt vadember módjára… csak a benti, kocsmai bűz ült meg a hajunkon és a bőrünkön. De hát talán épp ez volt az, ami azon az éjszakán összekötött minket.
Cigaretta került a szájába. Volt ebben is valami szexi, annyira, hogy még egy kis sóhajt is elhagyta az ajkaimat a látványtól.
– Programozó, webfejlesztő szak… – Válaszoltam. Igazából csak kitaláltam valamit, ez volt az első, ami eszembe jutott. Annyira felcsigázott a lány, hogy jóformán gondolkodni sem tudtam.
Hirtelen sem fogtam, hogy felém nyújtotta a cigarettás dobozt. Ezért jó pár pillanattal később ráztam csak meg a fejem. – Majd megosztozunk a tiéden… – tettem hozzá halkan. – Ez van ha hagyod, hogy a vesztes diktáljon.
A kezem még lejjebb csúszott a derekán. A csípőjén állt meg, de igyekeztem semmi olyan simítást tenni, amit esetleg már túlzásnak gondolna. Finoman cirógattam csak a hüvelykujjammal az anyagon keresztül. Ez inkább hathatott kedveskedésnek, semmint tolakodásnak. Közelebb hajoltam hozzá, hogy amikor kifújja a füstöt az egyenesen az arcomba csapódjon.
Azt mondják a külföldi filemkben, hogy a balerinák törékenyek, finom nők. Bianca inkább egy csábító démonnak tűnt, ahogy cigaretta füstöt fújt kettőnk közé és hozzám simult a hideg éjszakában. Apám megmonda, a filmekben mindig csak azt mutatják, ami tökéletes lenne… én pedig egyre biztosabb voltam benne, hogy nekem a tökéletlenség sokkal jobban tetszik.
– Minden balerina így az ujjai köré csavarja a férfiakat? – kérdeztem nevetve.


Szószám: 474 ~ A következő jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Hétf. Júl. 23, 2018 4:47 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

553// shots shots shots // bocsánat a várakoztatásért    //


Ohh igen láttam a szemét. Láttam a szemét ahogy végigsimította az ajkaim. Láttam ahogy elidőzött rajta a tekintete. Vajon arra gondolt hogy megcsókolna? Hogy milyen ízem lehet? Vajon mire gondolt?
Élvezte ahogy a mellkasához simulva értem hozzá. Ő is annyira élvezte a játékunkat mint én és bár az lett volna a dolga hogy felszedjen... úgy néz ki sokkal jobban csábítottam mint gondola volna.
Figyeltem ahogy megszabadítja magát az arcára tapadt hajamtól amit mosolyogva vettem át tőle és simítottam a fülem mögé. A fejem finoman oldalra billent, a hajam oldalra omlott és szabaddá vált a nyakam. Annyira vezettem a tekintetét magamon amennyire csak tudtam. Minden gondolatát vezettem. Magamhoz.
- Bizony... a vesztes dolga dönteni - mosolyodtam el szélesen. Tetszett a finom akcentus ahogy az ajkai a szavakat formázták. A tekintetem elidőzött csontos állkapcsán hogy aztán végigsimítson az ajkain. Tetszett az a szép széles mosoly. Tetszettek a gödröcskék a szája sarkában ahogy mosolygott. Oké... talán egy kicsit engem is meghódított a srác.
A tenyere ami meglepően forró volt apró libabőrt hagyva maga után siklott végig a karomon egészen a csuklómig. Annyival nagyobb volt a keze mint az enyém. Forró husszú ujjai puhán siklottak az enyéim közé amik hűvösen ölelték körbe azt.
Finoman szorította meg a kezem mintha annyira törékeny lennék aztán újra közelhajolt hozzá. Ahogy lehajolt a másik kezem felemelkedett és finoman a tarkójára simult. A haja puhán csiklandozta az ujjaimat ahogy a lélegzete szabaddá vált nyakamat. Elmosolyodtam a suttogására és végigsimítva a nyakát súgtam vissza.
- Örömmel - mosolyogtam szélesen és szorosan a kezébe kapaszkodva követtem őt át a tömegen. Néhányn hozzám koccantak így le lemaradtam de nem engedtem el a kezét. Olyan gyengéden vezetgetett. A hideg egyből megkönnyebbülést hozott bár én nem voltam hozzászokva az itteni időjáráshoz így lenge ruhámban akaratlanul is kicsit összehúztam magam. A kabátom odabent maradt.
Legalább a keze még mindig forró volt az ujjaim között. Nem is akartam elengedni.
Henri felém fordult, édes mosollyal az arcán, az ujjai még mindig az enyémekbe kapaszkodtak.
A szeme ismét végigsiklott mosolygó ajkamon és a szemeimen. Egy pillanatra megint átfutott a fejemen hogy megcsókolna... Visszacsókolnék ebben biztos voltam. Elcsavarta a fejem ezzel a magabiztos, kisfiús mosollyal és a bociszemekkel. Pedig azt hittem az idősebb pasikra bukom.
Vajon hogy csókolna? Követelőzőn? Puhán? Tapasztalatlanul? Nem... azt nem hinném. Tuti hogy van tapasztalata.
- Ó igen itt tökéletes. Máris sokkal jobb mint odabent, jobb a társaság is- mosolyogtam szélesen. A kezemet ugyan elengedte de nem lépett hátrébb. még mindig nagyon közel állt hozzám én pedig finoman előredőlve még közelebb simultam hozzá.
Mintha csak fáznék... ami egy kicsit igaz is volt. De nem ezért bújtam így hozzá.
A koromról kezdett érdeklődni mire mosolyogva biccentettem oldalra a fejem. Huszonkettő?
- Igazán? Fiatalabbnak tűnsz - jegyeztem meg a vonásait fürkészve - Én huszonhárom vagyok... De nem vagyok egyetemista. Balerina vagyok - mosolyogtam fel rá aztán a táskámba nyúltam hogy megkeressem a cigarettámat. A szemeimet egy pillanatra sem szakítottam el róla.
- Milyen szakon tanulsz? - érdeklődtem miközben az ajkaim közé véve egy szálat húztam ki azt a dobozból amit aztán felé tartottam azt hogy megkínáljam egy szállal.
- Meggyes, francia cigi... nem erős - mosolyogtam rá kedvesen hátha meghozom a kedvét. Meggyújtottam a sajátomat és az övét is ha igénye volt rá.
A meggyízű füst lassan szökött ki az ajkaim közül miközben őt figyeltem.





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
33

reagok :
20

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Kedd Júl. 17, 2018 11:29 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Henri, most aztán józannak kell maradnod… Ezzel próbáltam magam bíztatni, miközben a lány keze finoman a mellkasomhoz ért. A testünk már amúgy is egészen egymáshoz simult az engem lökdöső tömeg miatt. A kis kocsma egészen megtelt emberekkel és a fület sértő elektronikus zene ritmusát is átvette szívem amúgy is zakatoló verése. A levegőtlenségből csak a lány kellemes illata jelentett menekvést. Ő nem volt büdös, hiába ivott meg jó pár pohár „különleges koktélt.” Belőle nem áradt az izzadtság maró illata.
Vigyorogtam ugyan, ahogy az alsó ajkába harapott, a testem azonban beleremegett a látványba. Őrjítő volt, tényleg kicsit más, mint azok a hideg északi lányok, akiket néha megközelíteni is nehezen lehetett csak. Ő itt volt, itt simult a mellkasomhoz és nem húzódott el, ahogy felé löktek. Legalább annyira élvezte a helyzetet, mint én. De tudtam: nem lesz könnyű dolgom. Volt a szemében valami játékos csillogás, ami egyszerre mutatta azt, hogy akar és hogy nem.
– Hmmm… – ismételtem meg a hangot amit kiadott.
Közben én is felemeltem a kezemet. Ujjaim egy kósza hajszálat kutattak, ami a borostámhoz tapadt. Óvatosan húztam el onnan, remélve, hogy nem csiklandozza tovább az arcomat. Bár talán nem is zavart volna, mert a látvány ismét megbabonázott. Tekintetem a puha ajkakra vándorolt ezúttal, ahol az ujjai elidőztek. Henri, az ég szerelmére, neked kell elcsábítani őt, nem neki téged… Korholtam volna magam tovább, ehelyett megfogtam a borzalmas koktélt rejtő poharat és egy korty erejére az ajkaimhoz emeltem. Megint fejbe vágott, megint megszédültem tőle.
– Szóval végül mégis a vesztes dönt? – kérdeztem vissza.
Közben a pohár visszakerült a pultra, kezem pedig kutatón siklott végig a lány karján. Elértem a csuklóját, majd a kézfejét. Tenyerem finoman simult az ő tenyerébe, ujjaim az ő ujjaiba kulcsolódtak. Kicsit megszorítottam. Így hajoltam oda a füléhez, megint ezernyi csiklandozó hajszál simított végig az arcomon.
– Akkor bízd rám magad – suttogtam.
Lassan húzni kezdtem kifelé. Nem akartam rángatni vagy erőszakossá válni, könnyedén elszakadhatott volna, miközben én az ajtó felé vettem az irányt. Alig vártam, hogy a hideg, esti levegő kicsit magamhoz térítsen és talán megtörjön végre az a nagyon vékony jég, ami elválasztott a célomtól. Milyen jól is jött volna a pénz, hiszen nem dolgoztam az iskola befejeztével és még mindig a „zsebpénzemből” éltem. Zsebpénz… milyen gyerekes. Az ember azt hinné, hogy az érettségivel minden megváltozik, de valójában semmi. Talán ez valami béna átmenet, amin gyorsan át lehet lendülni. Egyelőre nem erőlködtem, hogy kiderítsem.
Tenyeremmel óvatosan löktem meg az ajtót, ami kinyílt, utat engedve nekünk a hidegbe. Bár nyár volt, itt északon mégsem izzadtunk… habár pár nappal ezelőtt harminc fokig is melegedett az idő. Szinte hiányzik a kellemes napsütés az embernek.
– Nos… – Fordultam Bianca felé.
A kezét még mindig nem akartam elengedni. Élveztem bőrének finom érintését, azt, hogy bármikor magamhoz húzhatom és ha ő nem is kéri azt a csókot, amit én annyira vártam, mégis megadhatnám neki. Vajon felpofozna érte? Vajon mérges lenne vagy egyszerűen hagyná magát? Ilyen gondolatokkal néztem egy pillanatra a szemébe.
– Megfelel a kint? – mosolyogtam rá, aztán mégis csak engedtem, hogy az ujjai kicsússzanak az enyémek közül. Csakhogy nem léptem hátrébb. Nem akartam teljesen eltávolodni tőle, az illatától.
Odakint is lehetett érezni a bentről érkező zene lüktető ritmusát. Csak a bűz szűnt meg és a lüktetés a halántékomban, amit a koktél okozott. Egy kicsit talán a hányinger is kerülgetett tőle, de a szédülés legalább megszűnt. Nem szoktam ilyen italokhoz, habár mindig akadt vodka, ha valamelyik barátomnál éjszakáztam… ez mégis más volt.
– Hány éves vagy? – kérdeztem kíváncsian. Közben azon agyaltam mennyinek mondjam magam. Egyetemistának mindenképpen… talán húsz-huszonegy megteszi. Ki tudja? Végül úgy döntöttem, akármit is mond egyszerűen rávágom: – Én huszonkettő vagyok.


Szószám: 601 ~ A következő még jobb lesz Razz ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 14, 2018 2:50 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

458// shots shots shots // azért nem kóstólnék meg egy ilyen koktélt... //


A zene egyre hangosabb és egyre több ember áramlik be a kocsmába, mintha ez lenne az egyetlen hely egész norvégiában ahol táncolni lehet. Na jó, a táncolás egy kicsit túlzás... Inkább vonaglásnak nevezném erre a gépzenének csúfolt akármire...
A tömeg egyre közelebb lökdösi hozzám a srácot, akit ez látszólag nem zavarja. Valószínűleg tényleg tetszem neki, legalábbis a mosolya és a pillantása ezt súgják.
Bár tény... a fogadás ténye is csábíthatja felém. Vajon mit fog nyerni? Ez még mindig nem hagy nyugodni.
Nem egyszer voltam már fogadás tárgya hogy kinek sikerül emgfektetnie és sokszor nem akartam semmi jónak az elrontója lenni. Szeretem a testiséget, és a bulizást így sokszor vígan beleugrottam az ilyenekbe. Talán msot sem lesz máshogy. De ahhoz még ennek a jóképű fiatal srácnak küzdenie kell bizony. Ennyire nem adom könnyen magam. Talán...
Visszakérdez hogy mit is nyertem aztán a kezembe nyom még egy italt mire jóízűen elnevetem magam.
- Micsoda nyeremény! Nagyon kreatív vagy Henri - pillantok rá rosszalló fejcsóválással de belekortyolok a borzalmas löttybe. Igaz ittam már rosszabbakat is, a táncosokat sem kell félteni ha koktélkeverésről van szó. Hányszor és hányszor  pazaroltunk már el magában finom italokat hogy szörnyűbbnél szörnyűbb de annél ütősebb koktélokat kevertük. Igaz... Ez az izé amit ittunk benne volt a toplistában legalábbis a borzalmak terén biztos.
Mégis... Volt valami a mosolyában ahogy a kezembe nyomta az italt hogy beleigyak. És még mindig szörnyű volt.
Teljesen hozzám simult már, a mellkasa finoman hozzám ért. Éreztem a lélegzetét az arcomon ahogy a fülembe súgott, éreztem az illatát ami sokkal jobb volt mnt a kocsma áporodott izzadtság és alkoholszaga. Volt valami egészen izgató ebben a helyzetben. Élveztem ezt a játékot. Valahogy ismét bolond, csacska tinilánynak éreztem magam akinek csak így elcsavarják a fejét a fiúk.
A kezem újra a mellkasára simult, érezve hogy milyen forró a bőre a póló alatt.
Aztán a szemembe nézett innen egész közelről és azt modnta kaphatok mást is. ÉN döntöm el mert én nyertem.
A szemébe nézve lassan mosolyodtam el és finoman beharaptam az alsóajkam. A csacska tinilány énem, ami hirtelen felébredt egyre azt üvöltötte hogy egy csókot kérjek jutalmul de nem... még küzdenie kellett a fiúnak.
Hiába a kisfiús báj és magabiztosság... Még játszani akartam.
- Hmmm lássuk csak... - a kezem finoman megsimította a mellkasát ahogy elhúztam róla az ujjaim és az ajkamhoz emeltem. Finoman doboltam rajta a mutatóujjammal mintha csak gondolkoznék. Voltak azért ötleteim
- Meghívhatnál egy rendes italra is mondjuk - nevettem - Vagy kijöhetnél velem hogy rágyújthassak. Ez a hely... kezd túlzottan tele lenni. Te választasz! Ital és tömeg vagy levegő és kettesben odakint? - biccentettem oldalra a fejem játékosan ahogy felnéztem a szemeibe. Már láttam rajta az alkohol finom ködét. Milyen aranyos... Ilyen hamar megérezné ezt a pár csuda-koktélt?




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
33

reagok :
20

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Vas. Júl. 08, 2018 8:01 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Egyre hangosabbnak tűnt a zene a hátam mögött, amikor visszakérdezett… mármint arra, hogy hány külföldi lánynál jött be eddig a béna kis ismerkedős szövegem. Hát azt neki nem kellett persze tudnia, ezért is kacsintottam inkább rá válasz helyett és választottam az ivóversenyt. A biztos megoldás arra, hogy eleget igyon, én meg megfelelő mennyiségű pénzhez jussak egy normális játék megvásárlásához. Miért kéne nekem az Assassin’s Creed, mikor ezer menőbbet választhatnék abból az összegből?
Ígyhát, mikor ő már a harmadik pohárhoz jutott, letettem az első és az ajkaimhoz emeletem a másodikat. Nem állt szándékomban totálisan leinni magamat, de ez a valami… ez a lötty vagy koktél vagy mi a franc, rám jobban hatott, mint a lányra. A második pohár első kortyától már komolyan öklendeznem kellett. Végül egy nagy nyeléssel tudtam leküzdeni a kellemes italnak gúnyolt moslékot. Hát ilyen, Henrik egy egyetemista buli… ne számíts könnyebbre vagy jobbra. Ez lesz a elkövetkezendő években… Ezekkel a kellemes gondolatokkal tekintettem egy pillanatra vissza a középiskolás berúgásokra, amik nem voltak többet egy-egy üveg vodka megosztásánál. Az kellően melegen tartott az embert a hideg télen és éppen annyira becsíptünk, hogy még ne kezdjük el szétszedni a környéket, de a mulatozás része azért meglegyen a dolgoknak.
Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Már egészen a hátam mögé torlódott a tánctér vége. Néha-néha nekem ütközött egy-egy izzadt test… de cseppet sem zavart. A lány nevetése ugyanis elvonta róla a figyelmemet. Tetszett, ahogy örül a győzelmének. Éppen csak egy pillanatra fordultam Nik és Niels irányába… még mindig ott voltak, csakhogy már néhány menőnek tűnő egyetemista társaságában. Ahogy visszafordultam, Bianca ujjai az én arcomon futottak végig.
Meglöktek megint, így még közelebb kerültem hozzá, ahogy felém tipeget. A büdös, alkohol és füstszagú kocsma bűze helyett megéreztem megint a kellemes illatát. A leheletét a bőrömön, a hajait az arcomonon simítva végig.
– Mit is nyertél? – kérdeztem. Letettem a poharat és elvettem egy újabbat a tálcáról Ezen kívül már csak egy adag koktél várt a bátor vállalkozókra. – Még egy italt…
Már olyan közel voltam hozzá, hogy a mellkasom is hozzáért. Így egészen a fülébe tudtam súgni ezeket a szavakat. Hiába lökdöstek még mindig hátulról, már olyan volt az egész, mintha csak a mi pillanatunk volna… és már-már a hatalma alá vont a biztos győzelem érzése. De nem, össze kellett szednem magam, hiszen még közel sem voltunk olyan helyzetben, hogy egymáshoz simulhassunk egy szobában… vagy mosdóban… vagy akárhol… koncentrálnom kellett, bevetni mindenemet, amim volt. Talán nem vagyok egy menő viking, de én megkapom, amit akarok és ezt mindenki nagyon jól tudta. Az iskolában sem számítottam különösen helyesnek – legalábbis nem tartottam magam nagy halnak –, mégis több lány fordult meg nálam, mint Niknél és Nielsnél együtt véve. Valamiért erre mindig büszke voltam. Hányszor soroltam fel az érdemeimet a bátyámnak vagy a húgomnak… hányszor mondtam el nekik nagy mellénnyel, hogy én aztán bármit megkaphatok. Csakhogy ezek mindig visszaütnek és nekem már visszaütött kőkeményen egyszer, amibe azóta is beleszédülök.
– De kaphatsz mást is. Te döntöd el, elvégre te vagy a nyertes… – Mosolyodtam el, ahogy tekintetünk találkozott újra.


Szószám: 501 ~ Megjegyzés: Remélem jó lesz. ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 07, 2018 8:51 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

507// shots shots shots // azért nem kóstólnék meg egy ilyen koktélt... //


Egy pillanatra tényleg azt hiszem hogy az inába száll a bátorsága mikor meghallja hogy angolul beszélek. Kár lenne érte, aranyos fiú, még ha nem is az a típus mint itt a legtöbb Norvég égimeszelő. Ő közelebb van az én szintemhez, ami bizonyos esetekben hasznos lehet.
Például ha majd elkezd szólni a zene és lábujjhegyre kell állnom hogy elárjem a fülét. Egy vikinget igazán nem akarnék megmászni ebben a rövid kis ruhában. Ő... pont jó magasság lesz.
Ha elég tökös hozzám. Bár még mindig erősen izgatja a fantáziámat hogy vajon mi az ára annak hogy megdöntsön. Vajon mit nyer vele? Vajon akarok benne segíteni? Meg is sértődhetnék igazából... Persze nem fogok. Én sem bánnék egy igazán jó búcsúhétvégét magamnak.
A srác mégsem adja fel, angolra vált és egy olyan bókot lenyom hogy felszaladnak a szemöldökeim. Pláne hogy utána még végig is mér mire elnevetem magam. Oké... ez tényleg aranyos volt. Persze nem bírom ki hogy ne toljam ki a csípőm hogy még jobban vezessem a szemét a testemen. Látom az arcán hogy tetszik neki amit lát pedig a ruhám még bíz egy két dolgot a fantáziára is.
- Nagyon kreatív... Eddig hány külföldi lánynál jött be? - kérdezem széles mosollyal az arcoon.
Ahogy bemutatkoznék megszólal a zenének csúvolt valami ami a helyen fog szólni remélhetőleg egész este. Ki tudja ha eleget iszom talán még eltáncolok erre is. legalábbis  valami olyasmit csinálok. Nekem ez túl kevéssé dallamos egy igazi tánchoz.
A srác túlüvöltve a zenét mutatkozik be nekem és megrázza a kezem. Henri... értettem.
Alig alig halljuk egymást pedig azt ígérték csendes buli lesz. Egyetemisták... Hahh... Sosem jártam egyetemre, de nem egy egyetemista buliban jártam már. A legkeményebbek mind közül.
Ledöntötöm az utolsó kortyot a poharamból és a bultra rakom a kiüresedett műanyagpoharat. Még mindig nem lett jobb íze mióta legutóbb beleittam.
Egyre többen tódulnak a kocsmába és a tömeg Henri mögött kicsit közelebb nyomja őt hozzám. Vagy ő lépett közelebb nem tudom de teszek én is egy fél lépst felé. Így legalább jobban hallom.
A fülemhez hajolva kérdezte hogy nem iszok-e még egyet de a válaszomat meg sem várva húzta mellénk az italos tálcát. Igaz amúgy sem ellenkeztem volna. Elfogadom a kezembe adott poharat szélesen mosolyogva még mindig.
Ivóversenyre hív? Egyem a szívét...
Szabad kezem finoman megtámaszkodik a mellkasán ahogy közel hajol hogy beszélhessen hozzám hogy érezze... Talán nem is olyan hiábavaló az igyekezete. Tetszik ez a kisfiús mgabiztosság.
Vele együtt emelem az ajkamhoz a poharat. Úgy vélem kicsit nagyobb gyakorlatom van ebben mint neki mert ahogy én eltüntetem a harmadik poharat ebből az ocsmányságból ő éppenhogycsak elkezdi a második poharát.
Nevetve törlöm meg a számat egy finom mozdulattal majd az ő arcához nyúlok hogy letöröljem róla a sörhabot.
Lábujjhegyen pipiskedve hajolok a füléhez hogy hallja amit mondok.
- Mit nyertem? - kérdezem mosolyogva miközben a vállán támaszkodom. Hozzám képest még így is magas... És ezzel egy kicsit még éreztetem is. Úgy látom... tetszik neki. És igazából én is nagyon élvezem hogy kicsit közelebb simulhatok hozzá. Érzem a tusfürdő és a dezodor illatát a kocsma alkoholszagán túl.




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
33

reagok :
20

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Júl. 07, 2018 6:51 pm


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.

Nik és Niels mellett az ember mindig olyan rohadt törpének érzi magát. Legalábbis én mindenképpen, mert nem nőttem sem olyan magasra, mint a bátyám, de még csak olyan tűrhetőre sem, mint az apám. Százhetvennyolc centivel elbohóckodik egy ideig az ember, de közel sem tudja kiharcolni magának az áhított száznyolcvanötöt, ami már kellően kielégítő lenne, ha csajozni akar. Mert hát a külföldi csajok mi a francnak is jönnek Norvégiába? Hát azért, hogy nagydarab vikingek rángassák őket az ágyukba… de mi kezdenek egy kisdarab, abszolút nem vikingre hajazó kölyökkel? Mindenestre rávillantottam a mosolyomat a szőkeségre, ahogy elkezdett nekem angolul beszélni.
Erősen koncentrálnom kellett, mert bár évekig tanultam, külföldiekkel még nem elegyedtem igazán konkrét beszélgetésbe. Egyszer-kétszer jöttek cserediákok, de akkor is inkább formális, alig egy-egy szavas maradt kommunikáció. A fülem hegye biztosan megint kipirult az idegességtől, ami átfutott minden porcikámon. Megremegett a kezem. Nem baj, nem érdekel, ezt a csajt most nem engedem ki a kezeim közül – határoztam el magamat, ahogy jó nagyot kortyoltam az összeöntött löttyből, amit ide belépve nyomtak a kezembe. Borzalmas íze volt és mintha már ennyitől is keresztbe állt volna a szemem…
– Bocsi, nem tudtam, hogy külföldi vagy… bár igaz, túl szép vagy a norvég csajokhoz képest – válaszoltam, mikor lenyeltem a kortyot és már nem éreztem úgy, hogy menten kihányom. Sőt, annyira koncentráltam a vad hódító szerepére, hogy még végig is mértem szenvtelenül.
Még egy kortyot ittam az italból. Minden zsigerem küzdött az ellen, hogy ez is a gyomromban landoljon, de hát sikerrel jártam ezúttal is. Éppen csak leengedtem a poharat, mikor felém nyújtotta a kezét. Közben a háttérben felhangzott, hogy mostantól aztán nagyon kell ropni. És mire végig mondta a nevét, már el is kezdett tombolni a jó kis gépzene, amit az ember józan fejjel bizonyára nem is képes elviselni. Szerencsére volt ott egy tálca a közelben, ahol még sorakoztak a kevert löttyök, így könnyedén elemelhettem az újabbat. Abba is beleittam, az eredeti poharam tartalmát meg egyszerűen ráöntöttem arra.
– Henrik – szinte üvöltöttem neki a nevemet, amikor végre – némi várakoztatás után – megfogtam a kezét. Belekortyoltam az italba. – De szólíts nyugodtan Henrinek. – Tettem hozzá még mindig üvöltve a szavakat. Alaposan feltekerték a hangerőt, már-már dobhártya szaggatóra. Azt hittem, hogy ez nem egy olyan buli lesz, ahol van tánc meg minden. Nik azt mondta, ne aggódjak, csak egy laza sörözgetés az egész. Niels meg éppen csak hozzá tette: azért az egyetemista bulik ennél durvábbak. Hát én a bátyjának hittem persze…
A zenére, mintha még többen nyomorodtak volna be a kocsmába. Sokan táncoltak, míg mások az asztaloknál ücsörögve itták a valamit… vagy dohányoztak.
– Jaj, hát mindjárt kiürül a poharad. Nem iszol még egyet? – kérdeztem, de már nem hangosan. Közelebb léptem és a fülébe beszéltem.
Valójában nem vártam meg a válaszát, kezem a tálcáért nyúlt és odahúztam magunkhoz. Az egyik poharat a kezébe adtam. – Versenyezzünk ki iszik meg ebből gyorsabban három pohárral… – Vigyorogtam rá és már emeltem is az ajkaimhoz a poharat, hogy minél fürgébben ledöntsem annak tartalmát. Nem szándékoztam győzni, sőt azt akartam, hogy Bianca többet igyon, mint én… úgy biztosan könnyebb lesz gólt lőni.


Szószám: 508 ~ Megjegyzés: Lesz ez még jobb is. ~ dal neked ~ ♣️



/
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 11:29 pm



Henrik & Bianca


A little party never killed nobody

538// shots shots shots // itt is lesz több is jobb is //


Még sosem jártam ezelőtt Norvégiában. Persze tudtam hogy hol van, és hogy hideg van, de azért erre még mindig nehezen készül fel az ember.
De tetszett. Volt itt valami ami Párizsban soha... Persze a csontig hatoló hideg, de azon kívül is.
Tetszett itt.
A balerinák is kedvesek voltak. Ugyan mi voltunk a vendégek mintha csak egy nagy család lennénk. Az egyik lánnyal OLiviával azonnal összebarátkoztunk. Nayára emlékeztetett egy kicsit aki viszont rettenetesen hiányzott nekem. Igaz hogy sokat beszéltünk telefonon és messengeren... Mégsem ugyanaz volt mint mikor reggelente a cigimmel hadonászva magyarázok neki a múlt estéről.
Az utolsó hétvégém volt itt a két hetes turnéból, és Olivia kijelentette hogy muszáj elmennem vele és a barátaival iszogatni. Illetve a pasija barátaival akik egyetemisták. Egy kicsit tartottam ettől az egésztől.... Sokkal jobban húzok az idősebb férfiak felé semmint hogy valaki nálam fiatalabbat szedjek össze de olyan lelkes volt... Úgy szerette volna ha megyek. Így hát... erőt vettem magamon és vele tartottam.
Az elején még jó volt. Be lettem mutatva pár arcnak, akik nagyon viccesen köszöntek nekem franciául, és arról kérdeztek mi hogy káromkodunk. Meg lettem hívva néhány sörös-vodkás koktélra amit nem tudtam hova rakni. Aztán a barátok elszivárogtak ahogy Olivia is a barátaival én pedig... Nincs rá jobb szó... Hoppon maradtam.
Az utolsópohár piám volt az utolsó biztos pont az életemben. De meg akartam várni hogy Olivia visszajöjjön... Nem akartam csak egy szó nélkül lelépni...
A könnyed, virágos ruha amit viseltem éppen eleget engedett látni a testemből ami még beindítja a fantáziát. El elkaptam pillantásokat a kocsma egy két hím egyedétől de egy sem jött a közelembe. Ezen csak mosolyogni tudtam. Ilyenek ezek a norvégok... Félénkek...
Bezzeg a francia pasik... Vagy az angolok...
Elkapom három srác engem fürkésző pillantását. Norvégül beszélnek egymással és egyre engem figyelnek. A hajam rejtekéből figyelem őket és ahogy kezet ráznak már sejtem is hogy mire megy ki a játék. Vajon mi a tét...?
A cél nyilvánvaló.
Ahogy a jóképű barnahajú srác kihúzta magát és elindult a pult felé el kell nyomnom egy mosolyt. Vajon benyög valami ősrégi felszedős szöveget? Kicsit remélem hogy kreatív lesz.
Figyelem ahogy a pulthoz ér, a szeme rám villan én pedig csak egy pillanatra viszonozom a tekintetét, inkább beleiszom a poharamba. Nem tudom mi ez a pia de egyre szörnyűbb.
A fiú, srác, mert valószínűleg fiatalabb nálam kissé felém hajol és a norvégok dallamos de számomra semmit sem jelentő nyelvén mond valamit. Vagy talán kérdez... A hangsúlya alapján kérdezett.
A szemeim az övéibe mélyednek és elmosolyodok.
- Ne haragudj, nem beszélek norvégül - mondom neki angolul. A szavaimba finoman vegyül a francia akcentus és csak remélni tudom hogy így sem adja fel. Kíváncsi vagyok mi a tét a megfektetésemért. Vajon mennyire becsültek? Egy sör? Neem... ennél azért jobb nő vagyok...
Talán egy videójáték... vagy valami sportereklye amit a másik nem tudott megszerezni?
Ha a srác mégsem adja felé mosolyogva biccentem oldalra a kezem és kinyújtom felé a kezem.
- Bianca vagyok - mutatkozok be egy kedves mosoly kiséretében. Így hogy közelebb jött hozzám alaposabban meg tudom nézni magamnak. Férfias, szögletes vonásai vannak. Édes a mosolya. A haja pedig szinte kívánkozik azután hogy valaki beletúrjon és ohh én nagyon szívesen jelentkeznék erre a feladatra. Talán még tudok is kezdeni valamit a sráccal...




▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




Nobody dances sober

unless they happen to be insane



dolgozó
avatar
Korom :
22

Tartózkodási hely :
Általában Párizs... de ez változik

Hozzászólások száma :
33

reagok :
20

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 10:45 am


Bianca & Henrik

Alcohol may be man's worst enemy, but the bible says love your enemy.


Mi ütött már megint beléd Henrik? Ezt a kérdést tettem fel magamnak legalább háromszor, mikor hagytam, hogy két srác a volt osztályomból berángasson egy egyetemi buliba. Persze igazuk volt, hogy ki kéne tapasztalni milyen lesz az élet majd ősztől és megismerkedni olyan arcokkal, akiktől később lehet jegyzetet kunyerálni vagy legalább elérni, hogy bevigyenek a legjobb bulikba. És őszintén szólva, tetszett, hogy amint beléptem egy tök ismeretlen valaki a kezembe nyomott egy pohár italt… valami keverék lehetett, mert hasonlót még nem láttam.
Lazulj el, Henrik! – ütött hátba valaki. Sajnos azt nem láttam, hogy a kis társaságom melyik tagja volt, mert ettől a lendülettől bele is fejeltem az italomba és nem volt más választásom, mint inni. Hát nem csak egy gondolat volt az a keverék dolog, volt minden abban a pohárban: sör, vodka, meg valami amitől az embernek elsőre öklendezhetnéke volt.
Na mi van, nem bírod a piát? – kérdezte röhögve Nils és most ő vágott hátba. Ezúttal sikeresen elkerültem, hogy belefejeljek a pohárba.
– Tudod jól, hogy nagyon is bírom! – gúnyolódtam. – Miben hogy azt a csajt ma megdöntöm?
Körbe futtattam a tekintetem a társaságon. Mindenki dumált valakivel és úgy tűnt, itt igazán könnyű szóba elegyedni bárkivel. Én azonban az egyetlen magányosabbnak tűnő személyt szúrtam ki gondolkodás nélkül. Gyönyörű testalkata volt és egyértelműen idősebb volt nálam. Ez tetszett. Nem tudom, miért, de világ életemben az idősebb emberek vonzottak, mind nőben, mind férfiben. Az ő társaságukat kerestem. Szerettem, ahogy beszélnek és viselkednek. Mellettük én is menőnek éreztem magam.
Az a csaj sokkal idősebb nálad, Henri! – jegyezte meg Nik a bátyja válla mellett kihajolva. Ő is alaposan szemügyre vette a lányt. – De ha sikerül, akkor megveszem neked az új Assassins’ Creedet, esküszöm.
Ember, ez képtelenség, nem fog neki menni! Túl nagy falat még Henriknek is. – Szólt bele Nils.
Engem aztán nem érdekelt. Csak legyintettem felé egyet és Nik felé nyújtottam a kezemet. Tisztában voltam a saját képességeimmel, elvégre nem ez volt az első alkalom, hogy fogadásból csábítottam és eddig minden alkalommal nyertem. Hát ma sem terveztem másképp.
– Elég, ha az árát adod oda. Évek óta nem játszottam azzal a játékkal – mondtam és egy gúnyos vigyort eresztettem meg felé. Magabiztosan szorította meg a kezemet és rázta meg olyan erővel, hogy majdnem kiszakadt. De hát ilyen barátaim voltak nekem, nagyobbak, erősebbek… mégis valahogy én lettem a csapat népszerű arca. Az iskolában sem volt soha nehéz dolgom, bármelyik lányt könnyedén megkaphattam volna. Csak… valahogy elmaradtak egy idő után a hódítások. Ott volt az a helyzet Idával, aminek a kimenetelét még most sem ismerem. Nem tudtam, mi lesz. Reszkettem, ideges voltam, ha csak eszembe jutott. Ezért most megpróbáltam félresodorni a gondolataimból az egészet.
Megköszörültem a torkomat. Kihúztam magam, hogy magasabbnak és érettebbnek tűnjek. Aztán megindultam a pult felé. Először csak odatámaszkodtam, aztán oldalra pillantva néztem a lányra. Gyönyörű arca volt közelről is és látszott, hogy nem csupán a smink tartja egyben – ha engem kérdeznek, gyűlölöm azt a sok vakolatot, amit egy-ketten magukra tesznek… ott volt az a helyzet Marival, akit nem ismertem fel másnap reggel, ahogy lezuhanyzott.  Nos köszönöm, de nekem aztán nem kell még egy olyan pánik, mint aznap.
– Miért iszik egy ilyen csinos lány egyedül? – kérdeztem. Természetesen az anyanyelvemen szólítottam meg őt, nem is sejtve, hogy esetleg egy külföldi lánnyal lehet dolgom.


Szószám: 537 ~ Megjegyzés: Lesz ez még több is, meg jobb is. ~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Bianca & Henrik ~ Party time Szomb. Jún. 30, 2018 10:41 am
Játékosok: Bianca Fauvelle & Henrik Morstad
Helyszín: Egy egyetemisták által kedveld kocsma
Téma: Pia, pia... még egy kis pia
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

Hozzászólások száma :
47

reagok :
27

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bianca & Henrik ~ Party time
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: