welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Adakozzanak!
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak! Pént. Júl. 27, 2018 12:26 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Igen, csak úgy kellett intéznem ezt is, mint a többit. Mert ez az ember mitől lett volna más, mint azok akiknél eddig voltam? Még akkor is, ha a főnökhöz való bejutás minden esetben hazugsággal indult, valami olyat sikerült mondanom, ami miatt adakoztak. Szóval, nem akartam most sem szó nélkül hagyni semmit, és főleg nem elmenekülni az első elutasító szó után. Nemes célért harcoltam, az ő pár fontja, amit adott volna igazán nem volt nagy ár. Mert hát ki tudja milyen dolgok folytak egy ilyen hely hátterében. Ha meg akarta őrizni a jó fiú látszatát, akkor kénytelen volt belátni, hogy ilyen eseményekre is szánnia kellett. Legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom. Voltak ugyanis olyanok, akik már maguktól adtak vagy eljöttek anyám néhány partijára és ott nyomtak a kezembe egy csekket.
- Örvendek.
Meglepett a kézcsók, de annyira nem vonta el a figyelmem, hogy inkább másra figyeljek. Ekörül a férfi körül biztos tolongtak a nők, és annyit kapott meg, amennyit akart, de én nem leszek köztük. Ha tehetném akkor letöröltem volna a csókját, de ki kellett bírnom. Most nem adhattam utat annak a kényszeremnek, amit a férfiaktól való viszolygásom váltott ki belőlem. Bár, tény, hogy az elmúlt időszakban sokat javultam és ha nem is voltam ezért büszke magamra, azért jól esett.
- Kérem, ne udvariaskodjon, nem fog levenni a modorával a lábamról.
Gondoltam jobb, ha ezt előre tisztázzuk. Így ő is tudja, hogy mire számíthat, és én is megkímélhettem magam a kínos helyzetektől. És mikor ezt tisztáztuk is, akkor elővettem a holmimat, majd magyarázni is kezdtem a jövetelem célját. Csak egy pillanatra álltam meg, hogy levegőt vegyek és máris érkezett a válasz.
- Ugyan, nem hiszem, hogy beengedett volna, ha azt mondom, hogy adományokért jöttem. Aztán pedig biztos nem, ha kiderült volna, hogy állatok miatt. Biztos vagyok benne, hogy már a bérence feltartóztatott volna.
Nem ez volt az első tárgyalásom, tudtam, hogyan kell beszélnem vele. Ahogy azt is, hogy a tévedésemnek csupán nagyon kicsi volt az esélye. Ezért is voltam olyan bátor, és ezért is nem adtam fel. Persze úgy nehéz volt, hogy idő közben leültem, így mikor beszélni kezdett és felállt, akkor bőven fölém kerekedett. De nem hagytam magam, így mikor legközelebb beszélni kezdtem én is felálltam és egyenesen a szemébe néztem.
- A mai napon egy konkrét menhelynek illetve alapítványnak a támogatása miatt jöttem ide. És igen, ha úgy jobban tetszik, akkor a marhákon, disznókon és csirkéken is segítünk.
Az már más kérdés, hogy néha sikerrel, néha nem. De egyébként ez a kérdés mindig is vitatott volt, hiszen én is ettem ezeknek az állatoknak a húsából, de talán pont ezért védtem is őket annyira. Engesztelésként.
- Igen, és nagyon is lebecsül, ha azt hiszi, üres kézzel fogok elmenni innen. Vagy ha mégis így lesz, akkor annak a hazugságom lesz az oka. Mert nem.
Az asztalra is csaptam volna, hogy nyomatékosítsak, de azt már azért túlzásnak tartottam. De aztán elmosolyodtam. Azt akartam, hogy tudja, nem képes a szavaival megfélemlíteni.
- A legjobb lesz, ha már elő is készíti a csekk könyvét, mert biztos lehet benne, hogy kerül majd bele egy összeg.
Karomat összefontam magam előtt és megvetettem a lábam. Végül is volt még ideje belátni, hogy addig nem szabadul tőlem, amíg meg nem kaptam azt az összeget. Legyen az akármennyire kicsi vagy akármennyire nagy is.
lord
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus

Hozzászólások száma :
23

reagok :
14

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak! Szomb. Júl. 21, 2018 12:57 am
Én itt próbálok úrrá lenni a könyvelések káoszán, helyesebben a hullámokat próbálom meglovagolni, mire közlik, hogy jött valaki az adóhatóságtól, a jelek szerint. Hát ez remek! Pontosan erre volt még szükségem. De nincs mit tenni, be kell engedni, így intek, hogy jöjjön csak. És ekkor libben be a fiatal vöröske, teljes harci díszben. Akarom mondani Amélia, mert a nevével már le is támad, meg a bemutatkozó gesztussal, amit a székről némileg felemelkedve viszonzok, de nem pont kézfogással: kacsója tenyerembe kerül, nyomok rá egy könnyed kézcsókot, majd felegyenesedem. - Lorenzo Belbo szolgálatára. - mutatkozom be a magam stílusában, egyszerre kissé hűvös, régimódian angolos udvariassággal, másrészt a magam olaszos temperamentumával. Ez az én megszokott játékom... igen fiatal alkalmazottat küldtek a jelek szerint, ami fura... olyan ez, mint a Csillagok Háborújában: "már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak?" elhesegetem a gondolatot és inkább a kosztümös, parfümtől illatozó hölgyikére fókuszálok, aki szavaival újabb meglepetést okoz, így szépen vissza is ülök a székembe. Ahogy beviharzott, legalább úgy pörög most is, ontja a szavakat és képeket mutogat, mire felemelem a tenyerem s asztalra terelt tekintetem (a képek ugye) lassan emelem fel, miután sikeresen elhallgatott és részben bele is fojtottam a szót gesztusommal. Egy intéssel hellyel kínálom a szemben lévő széken, én pedig az asztalra támaszkodva felegyenesedem. Hagyom a csendet érni, kibontakozni, hagyom, hogy ez leérjen, elbizonytalanítsa, kicsit feszéjezze, de még ne túlságosan. Pont a megfelelő T egy idő pillanatban szólalok meg. - Tehát azt mondja kedves Amélia, - nyomom meg a szót enyhén, hogy érezze kicsit füllentése terhét - hogy kegyed nem adóügyben jött, sokkal inkább adomány ügyben. Valamint kegyed árvákról beszél, holott én csak állatokat látok. - rázom meg a fejem. - A posztmodern állatvédelem amúgy is faramuci dolog, vagy netán azokon a csirkéken és marhákon is segítenek, vagy netán a disznókon, akik már-már holokauszt körülmények között tengetik szánni való napjaik? - szalad fel a szemöldököm. - De mindezt félretéve: komolyan úgy érzi, hogy egy hazug trükk után bárki is jó szívvel nyitja meg a pénztárcáját részben adózási megfontolásokból? - nézek le egyenest zöldes szempárjába, ha leült. Nem a legjobb napot választotta, hogy szórakozzon velem. És nem is a legjobb embert választotta, úgy érzem, ahogy átszalad a fejemen a gondolat, hogy vajon mennyire keresnék őt, ha eltűnne? Nem, ez még elég korai és méltánytalan lenne. Nem ekkora a vétke.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak! Pént. Júl. 06, 2018 9:12 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Már régen jártam a nagyobb és nevesebb helyeket azért, hogy egy kis adományt gyűjtsek. Nem azt mondom, hogy kijöttem a gyakorlatból, de az biztos, hogy mostanában nem igazán volt szükség az ilyen jellegű munkára. A nyár és az iskola szünetében ráértem ezzel foglalkozni. Viszont úgy gondoltam, csavart viszek a dologba. Nem a boltokat, szállodákat és különböző nagyvállalatokat keresem fel, hanem olyan helyeket, ahova egyébként soha senki nem ment volna be ilyen céllal. Legalábbis reméltem, mert így meg tudtam lepni az illetőt.
Egy rövid szoknyás kosztümöt vettem fel, alaposan kisminkeltem magam és lazán lófarokba fogtam a hajam. Egy kis parfüm is elfért ott, ahol kell, majd megfogtam a mappámat a listával, amiken a meglátogatandó helyeket szedtem össze, majd még egyszer ellenőriztem is a kinézetem. Miután mindennel elégedett voltam, ideje volt indulni. Bár, pár óra alatt meg tudtam volna tenni a kis távolságot, úgy döntöttem, pár napot Londonban töltök. Ha ez így folytatódik, akkor jobb lenne itt is szereznem egy lakást. Oké, hogy nincs olyan messze a két város egymástól, de azért ennyiszer megjárni már túlontúl fárasztó.
Beültem a kocsimba, és helytől helyig hajtottam. Volt olyan, ahol szerencsével jártam, volt olyan, ahol nem. Nem lepett meg, ez általában így szokott lenni. Az igazság az, hogy mire az utolsó helyhez értem, már kevesebb volt a türelmem, éhes is voltam és csak azért nem rohantam haza vagy egy étterembe, mert be akartam fejezni azt, amit elkezdtem. Bekopogtam az utolsó helyre, majd miután nagy nehezen beengedtek le is támadtam a látszólag kifutófiút. Tudtam, hogy nem vele kell tárgyalnom, ahogy azt is, ha nem állok elő valami ütőssel el sem jutok a főnökig.
- Adóhatóság, azonnal látni akarom a könyvelést!
Még egy hamis igazolványt is mutattam, amit az ilyen esetekre készítettem elő. Persze, egy hozzáértő szakember azonnal kiszúrta a különbséget egy igazi igazolvánnyal szemben, de egy amatőrnél be szokott válni. Itt is bevált, mert a férfi eltűnik egy ajtó mögött majd nem sokkal később újra meg is jelent. Intett, hogy bemehetek, én pedig vettem egy mély levegőt, majd berobogtam.
- Jó napot kívánok Amélia Chevalier vagyok.
Az asztalhoz mentem és a kezemet nyújtottam a férfi felé. Ezt már sikerült megszoknom, nem hagyhattam, hogy a gyengeségem miatt esetleg elbukjak valamit. Úgy tűnt valami nagyon fontosat zavartam meg, mert tele volt papírral az asztala.
- Azért jöttem, mert szüksége van az általam képviselt helynek az ön adományára. Kérem, segítsen ezeknek a szegény árváknak pár fonttal.
Kitettem a mondandóm közben az asztalra néhány menhelyi kutya és cica képét, majd vártam. Nem is tudom mire, hiszen ennyi nem volt elég, de az is biztos, hogy ha ezek a képek nem hatották meg a férfi szívét, akkor nem tudom mi tudná.
- Az adománya leírható az adóból, és erről itt helyben kiállítom az elismervényt. Küldheti a pénzt akár átutalással is, de készpénzt is elfogadok, ha úgy jobb.
Oké, ennél többet már tényleg nem tudtam tenni, először szükségem volt a lerohanásom utáni reakciójára, hogy igazodni tudjak a helyzethez.
lord
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus

Hozzászólások száma :
23

reagok :
14

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak! Csüt. Júl. 05, 2018 10:54 pm
Adóbevallások. Hogy mennyire rettenetesen fárasztó a dolgok pénzügyi oldala sokszor! Most is halomban állnak a papírok az asztalomon, amik között navigálok, elveszek egyet-egyet és átnézek. Egy becsületes vállalkozás sem kerülheti el ezt. Hát még olyan, aminek bizonyos tekintetben nem sok köze a becsülethez! Komolyan kell foglalkoznom mindezekkel, hogy minden rendbe legyen, Pénzmosás, forgalom, az illegális dolgok... mind-mind olyan dolog, aminek a legkevésbé sem maradhat nyoma. Ezért minden egyes papírt átnézek. Személyesen. Tart, ameddig tart. De csak így lehet kiszűrni a a hibákat, nyomokat és problémás részeket. Sóhajtva rakok le egy újabb papírt a "jó" kupacba, majd a gines poharam után nyúlok és kortyolok egy jólesőt. Legalább ez megvan. És azt a kísértést pedig igyekszem megállni, hogy ne nyúljak mondjuk dohányáru után is. Pedig mennyire jól esne ilyenkor! De megfogadtam, hogy csak a lehető legritkábban teszem ezt. A karórámra is rápillantok, de szünetet még nem tarthatok. Még minim egy órán át nem. Mégis, a falióra ketyegését kopogás töri meg. - Szabad! - szólok ki tán kissé hangosabban, mint szeretném, majd halántékom kezdem masszírozni. Nem kértem, hogy zavarjanak s ki is kötöttem, hogy csak ha nagyon indokolt, akkor tegyék ezt. - Bocsánat főnök, de... egy hölgy akar önnel mindenképp beszélni, azt mondja, nagyon fontos az ügy, valami sötét mappa is van nála. Ránézésre pedig fontos személynek tűnik. - elengedem halántékom, majd intek, hogy jöhet. Lehet, hogy valami revizor? Nem is tudom, hogy mennyire rossz irányba tapogatózom. De Leonard emberemben megbízom, tudom, hogy pontosan felmérte a jövevény viselkedéséből és öltözködéséből, hogy nem egy futóbolond követelőzött nála.
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Adakozzanak! Csüt. Júl. 05, 2018 10:45 pm
Játékosok: Amélia R. Chevalier és Lorenzo Belbo
Hely: London, Enzo klubja
Szituáció: egy adománygyűjtés
gazdag
avatar
Hozzászólások száma :
27

reagok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: