Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Adakozzanak!
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyHétf. Márc. 18, 2019 10:19 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Nem tudom mi ütött belém, mikor belementem ebbe. Akkor meg főleg nem tudom mi ütött belém, mikor úgy döntöttem, nem a hétköznapi útvonalon fogok pénzhez jutni, hanem egy teljesen szokatlan módot választottam. De ahogy eddig is, úgy most is megoldottam a helyzetet. Meg kellett oldanom, mert ha nem, az azt jelentette volna, hogy elbukok, és a bukást most nem engedhettem meg magamnak. Nem azért, mert olyan szörnyű lett volna, inkább azért, mert egy ilyen helyen, egy ilyen emberrel szemben alul maradni pont olyan lett volna, mint anyám barátjával szemben alul maradni.
És nem azért gondoltam ezt, mert a két férfi esetleg ennyire hasonlított volna egymásra. Nem, lehet, hogy az előttem ülő sokkal gerincesebb volt, mint Connor valaha.
Az ajánlatokat igyekeztem pont ezért úgy összeállítani, hogy neki is lehet jó, és én sem a legrosszabb ajánlatot teszem meg azonnal. De a legrosszabb tényleg a legrosszabb volt? Mármint korábban mindent megadtam volna azért, ha csak egy alkalommal kipróbálhattam ilyen téren magam, és most megadatott a lehetőség. Nem pont ez volt valahol a hátsó szándékom, amiért ilyen helyekre jártam állandóan, de valahogy nem voltak eddig bevállalósak a tulajdonosok, és nem engedték.
- Nos, valóban szeretnék, ebben nem tévedett.
Nem láttam értelmét, hogy tagadjam, főleg, ha már ennyire rám volt írva. Követtem a férfit kifelé menet, míg a holmimat az irodában hagytam. Nem volt benne semmi olyan érték, és ami mégis, az kicsit inkább elrejtve, és pontosan megjegyeztem, mennyi csekk és kb. milyen összegben lapult a táskámban. Kiléptem a teremből, majd meg is vártam, amíg lényegében a szomszéd helyiségbe bementünk.
Ilyen helyen még nem voltam, szóval alaposan megnéztem magamnak. Filmeken láttam csak ilyen külön helyiségeket. Bólintottam egyet jelezvén, hogy megértettem a szavait, majd elindultam az öltöző felé. Nem tudtam, hogy mit találok majd ott, de igyekeztem kihozni magamból a legtöbbet. A méretemben keresgéltem valami… nos, ahogy elnéztem a ruhatárat, valami fehérnemű után. Levettem a kosztümömet, majd felvettem egy necc harisnyát egy harisnyakötővel, majd egy vörös melltartót és a hozzá tartozó bugyit. Mármint megtaláltam a tangát is, de azt azért túlzásnak találtam, szóval jó volt nekem a bugyi is. Leültem a kozmetikai tükör elé, és kicsit átalakítottam a sminkemet, kihívóbbra és feltűnőbbre. Egy köntöst még magamra vettem, mert bár a lányok nem voltak itt, és vendégek se, ahhoz elegen voltak, hogy ne császkáljak csak úgy. A cipőben, ami rajtam volt, nem igazán tudtam mozogni, de ez kellett, szóval felvettem. Azt kívántam csak, hogy ne essek el benne.
Az ajtóhoz mentem, de mielőtt lenyomtam volna a kilincset még egyszer átgondoltam. Megért nekem ennyit az a csekk? Nem erre egyértelműen nem volt a válasz. Önmagam megmérettetése viszont ért ennyit. Kisétáltam az öltözőből, egyenesen abba a helyiségbe, ahol a hely vezetője már várt rám. Nem tudtam zenét kapok-e, de becsuktam magam után az ajtót, és a rúd felé indultam.
- Remélem, a látvány elnyeri majd a tetszését.
Megálltam a rúd mellett, majd lassan levettem a köntöst. Nem gondolkodtam, illetve csak a fejemben szólt valami zene, amire igyekeztem koncentrálni. Aztán szép lassan hagytam, hogy a kezdeti botlásom ellenére is, mikor majdnem elestem a saját lábamban, aztán a rúdban… Szóval előtört belőlem a nő, és bár közel sem csináltam olyan trükköket, mint egy profi, a karizmom nem volt meg hozzá, hogy pl. megtartsam magam a rúdon, de azért egész jól táncoltam szerintem.
Végül, mikor már nem találtam a helyem ott, elindultam a férfi felé, kicsit behajoltam előtte, megfogtam a nyakkendőjét, és megcirógattam az arcát.
- Ha eddig nem tetszett valami, akkor azt hiszem, most jön a lényeg.
Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, és elkezdtem táncolni. Úgy, ahogy az ösztöneim súgták. Elővettem a legcsábítóbb kisugárzásom, és a mozdulataim egyszerre voltak határozottak, parancsolóak, ugyanakkor kényeztetőek is. Még nem értem a végére, de úgy éreztem, magamnak már megfeleltem.



Egyszer megint bízni fogok.
Amélia R. Chevalier
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
64

reagok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyCsüt. Feb. 28, 2019 6:46 pm
- Való igaz, akit igazán megérint a téma, az kegyedhez hasonlóan a cselekvés mellett dönt. Bár, nem mindenki ér rá, ez is igaz... Az már az én egyéni gondolatom és problémám, hogy először az emberi problémákra koncentrálnám az energiám s utána állatokra. De bármilyen hangzatos is a dolog... nem az UNICEF központjában beszélgetünk. - mutatok körbe az irodámon. - Így minden bizonnyal megvan a prekoncepciója, hogy miféle ember is vagyok én, szóval a szófia beszéd nem visz sehova. - zárom a gondolatkört, mert mindez valahol fecsegés, messze állok a szociális segítségnyújtástól, hacsak a bűnös szenvedélyek táplálásának szervezett keretét nem tekintjük annak. Mondjuk az is igaz, hogy a bűnözés rendjének fenntartásával a területeimen még tán némi szívességet is teszek: nem harapódzhat el az erőszak, a káosz, a leszámolások... nem szép biznisz ez, de ha nem a fehér galléros réteg irányítaná a játékot, a suttyók már pokollá tették volna London nem egy területét s a no go zóna új értelmet nyerhetne... Én ebbe nőttem bele, erre tanítottak, erre szocializálódtam. Tudok még tükörbe nézni, mert megtanultam elviselni, hogy ki is vagyok s nem ámítom önmagam, tudom: a társadalom söpredéke vagyok mint a marketingesek és a politikusok. Csak ők ezt nem ismerik el, míg én igen.
- Remek, a több lehetőség mindig jó. - bólintok arra, hogy választhatok, egyszersmind kilépve kis révedezésem köréből s újra a cicás vágású szép zöld szemeknek szentelem a figyelmet. Na meg annak, amit a hölgyemény elővezet, mert bevallom: érdekel, hogy mit kínál. Elárul ez róla is dolgokat, a fantáziájáról, kreativitásáról, de éppen arról is, hogy engem milyennek gondol. Finom félmosoly ül az ajkaimon ahogy hallgatom és sorjáznak is a lehetőségek, én pedig sorban meghallgatom őket és sorra veszem. Sejtettem, hogy nem egy ajánlata lesz. Olyan ez picit, mint egy itt a piros, hol a piros: kapok három poharat, az egyik alatt pedig ott lapul az, amire igazán gondolt s amit igazán szeretne. Miből gondolom ezt? Nos, a tételek válogatás erre enged következtetni, van ebben egyfajta didaktikus rendszer, egyfajta fokozatosság, amellett, hogy egy közös pont mind a háromban van: mindegyik egyfajta általa végrehajtott, már-már természetbeli kompenzáció. Minden pejorativitás nélkül persze. Ujjam összetámasztva dobolok kicsit ujjbegyeimmel, míg szemeit vizslatom, majd én kezdek beszélni.
- Remek kis ajánlatcsomag, valóban. - biccentek. - Az első ott sántít, hogy bár érdekes kihívás, miszerint számomra ismeretlen lenne az ital, mégis zsákbamacska s még az alapanyagot is én állom végső soron, ami persze a második opciónál már épp fordítva van, kár, hogy igazán nem vagyok egy haspók alkat. Bár van abban valami szép, hogy főzne nekem. - játékos mosolyt villantok, ahogy ide érek mondókámban. - Ügyes felépítés, hogy a legütősebbet harmadikra hagyta, mint "in caudam venenum", farkában a méreg, akár a skorpiónak. S az is ügyes megközelítés, hogy egy ilyen hely tulaja biztos nyitott lehet hasonló lehetőségekre. Aztán persze van benne egy jó adag magabiztosság is, ami alapvetően imponál. - játszmák nélkül, őszintén beszélek, bár azt érzem, hogy valahol a három kívánságos felépítés arról is szólt, hogy első, ütős ötletét, a táncot maga számára elfogadhatóbbá tegye, az önbecsülésének tartozott bizonyos gesztusokkal. Én ezt megértem s éppen ezért fölöslegesnek is tartom, hogy szóvá tegyem.
- De ebben az esetben akkor használjuk ki a hely lehetőségeit. Látom kegyeden, hogy szeretne bizonyítani,- leginkább önmagának-, én pedig erre meg is adom a lehetőséget. Hogy a méltóságán csorba azért ne essen, magánteremben tudjuk a dolgot megejteni. Utcai ruhában nem lenne ez jó mutatvány, mert elszakadhat, illetve a kegyed kosztümje nem is látszik túl barátságosnak az ilyen mozdulatokhoz. A klub ruhatárában tisztán mosott, friss szerelést fog találni hozzá. - felállok szavaim végeztével székemből, hogy intsek neki, kövessen. Az ajtóban előre engedem, hogy aztán az irodámhoz vezető folyosón balra forduljunk és egy látszólag tükörnek tűnő ügyesen álcázott ajtón nyissak be egy kisebb méretű, de éppen ezért hangulatos, bordó- arany mintával átszőtt tapétás termecskébe, a szőnyegpadló is hasonló színű, míg a bent található kis asztal és bőrfotel fekete, a foteltől nem messze pedig, de kellő távolságra egy rúd is van. - Szerintem ez alkalmas lesz. - pillantok felé, majd az egyik ajtó felé intek (a másik a klub fő terébe vezet) - Ott átjuthat az öltözőhöz. Délelőtt lévén lányok most nincsenek bent, nyugodtan és zavartalanul öltözhet. - sorolom egy könnyed mosollyal, azt azért nem jegyezve meg, hogy egy strip club révén nem túl sok anyagból álló "ruhatárat" fog ott találni. Vagy mondjuk inkább fehérnemű tárnak? Az talán találóbb.
Ha távozik, én magamra maradok a gondolataimmal. Manapság a rúdtánc már egyféle hobbi, sport is lett, alternatív mozgásforma kerekedett a dologból, így nem lep meg, ha mondjuk Amélia is tud ezt-azt, hiszen tudom, hogy páran tornaként is csinálják, ami nem lep meg, mert kell hozzá bőven izommunka, hajlékonyság, mozgáskoordináció. A jelentkező táncoslányok között is szokott olyan lenni, aki eddig csak sportként csinálta. Másrészt ott van bennem még mindig az a kis szikrányi gondolat, hogy ez a lány valahogy úgy tűnik, túlkompenzál, valami olyan belső drive-ja van, ami teljesítésre készteti, arra, hogy kiálljon magáért, erőt mutasson minden helyzetben és bizonyítson, most például azt, hogy tud ő is olyan lenni, mint az alkalmazott lányaim, annak ellenére, hogy magasztosabb célok mozgatják. Ha így van, majd meglátjuk... de a pénzért itt is meg kell dolgozni.
Lorenzo Belbo
Tartózkodási hely :
London/Oslo

Hozzászólások száma :
59

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptySzer. Jan. 30, 2019 6:38 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Egy pillanatra megrettentem, hogy mégis mit kellene kitalálnom, amivel ténylegesen ki tudnám nyitni azt a bizonyos tárcát. Az átlagos dolgokat már kilőttem, bizonyos értelemen pedig máshol sem vált be az az elképzelés, amit itt is megpróbáltam alkalmazni. De nem volt mit tennem, hiszen megígértem, hogy ezt a napot erre szánom, és még nem sikerült összeszednem azt az összeget, amit elterveztem. Nem sok hiányzott hozzá, de akkor sem akartam megint olyan dolgot tenni, amit egyébként senki másnak sem tettem volna meg, mint a barátomnak.
Mindegy is volt, mert vállaltam, és nem véletlenül rám bízták ezt a feladatot. Valahogy meg kellett oldanom, és ebből kifolyólag vettem egy újabb mély levegőt, majd miután lassan kifújtam, elengedtem azt, hogy kitartsak az mellett, amit elterveztem akkor, mikor beléptem ebbe az épületbe. Még a hazugság is azért volt, de ha már ennyire eltoltam, akkor kénytelen voltam belátni, meg kell fizetnem is érte.
- Nem akartam esti mesét tartani, ha valakit nagyon érdekel ez a dolog, akkor az el tudja képzelni milyen sorsuk van. Ha nagyon érdekli őket, akkor nem várják meg, amíg valaki odamegy, és esetleg…
Nem akartam lelőni a poént még azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna. Mert hát végleges döntést még nem hoztam, és úgy nem akartam kimondani olyan szavakat, amiket esetleg később megbánnék. Azért volt néhány dolog a perselyemben, bár nem tudtam mennyire lesznek hatásosak.
- Oké, akkor választhat.
Mert miért ne adhattam volna meg neki a választási lehetőséget úgy, hogy közben talán nem fejjel mentem a falnak? Legalábbis magam felől számítva. Igyekeztem viszont olyan dolgokat kitalálni, amik elég hihetőek voltak és ténylegesen meg tudtam csinálni. Mert a belépőm után már nem feltétlenül akartam olyannal áltatni, amire nem voltam képes.  Szóval tényleg össze kellett szednem magam.
- Keverhetek egy jó koktélt, amit máshol biztos nem ivott még.
Ha jól láttam befelé jövet, akkor egy éjszakai szórakozó helyre tévedtem, ahol bizony a lányoknak színpad is volt, szóval biztosra vettem, hogy bárpultjuk is lesz. A koktél keverése innentől kezdve, már nem volt valami nagy feladat, ha minden alapanyag meg volt hozzá.
- Vagy választhat egy finom vacsora között. Önre bízom, hogy én főzzem, vagy hívjam meg.
Végül is, egy vacsorányi befektetés egy talán sokkal nagyobb összegű adományért cserébe simán megérte. De valahogy sejtettem, hogy nem ez fogja igazán meggyőzni. A ruhám nem volt éppen alkalmas rá, de ha esetleg kaphattam volna kölcsön valami, vagy elégnek találja azt, amire ilyen kinézettel voltam képes, akkor végül is, bevállalhatnám.
- De ha akarja… - lehunytam a szemem, hogy kicsit összeszedjem a bátorságom, majd egyenesen a férfi szemébe néztem. – Hajlandó vagyok kihasználni a helyi lehetőségeket és táncolnék is magának valamit.
Csak kimondtam. Most már csak azt kellett megvárnom, hogy melyiket fogja választani. Valahol kicsit reménykedtem benne, hogy a tánc lesz az, mert úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell valamit. Másrészről viszont tényleg nem akartam azzal kiérdemelni az adományt. De ha már kimondtam, akkor legyen úgy.
- Vagy ha esetleg van más javaslata, szívesen meghallgatom.
Legyen azért meg az a választási lehetőség, hogy nem én döntök róla. Végül is még bőven lehet tárgyalás alapja, hogy mivel győzzem meg az adományozásról.


Egyszer megint bízni fogok.
Amélia R. Chevalier
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
64

reagok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyKedd Jan. 22, 2019 4:21 pm
A hölgyemény lerohant és pörgött, csakhogy ez a nap számomra nem erről szól. Amúgy sem vagyok oda az ilyen közeledésért, de ma talán még kevésbé. Szóval rövid úton elkezdem lehűteni a kedélyeit, először mondjuk az alapvető illem betartásával. És mondjuk a kézcsókkal, ami ki tudja zökkenteni, meg tudja törni a lendületét. Már ez is jó. Nem érdekel a vöröske különösebben, mármint csinos karcsú szerzet addig oké, de nem látom benne azt egyelőre, ami miatt fel tudná kelteni az érdeklődésem. Már persze ez nem a mondókájára vonatkozik, hanem személyére, mert látom azt a kis döbbenetet az arcán, azt az apró rándulást a szája sarkában ami jelzi, hogy zavarta a futó testi kontaktus is.
- Nem is akarom kegyedet levenni a lábáról. - legyintek ennek megfelelően és több szót nem is szentelek erre. Lehet ez bosszantani fogja, lehet a hiúságának nem fog tetszeni, de aki ajtóstul ront a házba, az így jár. Szóval hagyom, hogy előálljon látogatásának céljával, mert-, mint kiderül nem az a hivatalnok, akinek bejelentette szerény személyét. Nem volt bölcs húzás, azt kell mondjam.
- A logikai lánc jó, csak a végeredmény rossz. - dobolok kicsit ujjaimmal az asztallapon. - Lehet furán hangzik, de szoktam adakozni. Viszont csak olyan esetben, ha nem próbálnak meg átejteni. - lehet meglepő a dolog számára, de a jótékonyságnak vannak adózási előnyei, nem is kevés. Csakhogy ahhoz olyan megkereső kell, aki el tudja nyerni a bizalmam, neki pedig eddig ez nem ment túlzottan jól. Azért vicces az ülj le-állj fel játékunk, be kell látni, módfelett tetszik, ahogy nem akarja hagyni magát, ahogy ebben is dominálni akar, csakhogy minden mozdulata, hangja és tette a valós önbizalom hiányát, mi több, valamiféle komplexust, sérültséget éreztet. Valami nincs teljesen rendben vele, ez az érzés kezd bennem erősödni...
- Na, ez mindenképp jobb, mint a töméntelen facebook pozitív kismacska áradat. - legyintek miközben az asztal lapjának dőlök kicsit. A folytatásra azért csak elnevettem magam, majd egy üveg után nyúltam és töltöttem magamnak egy italt. - Az önbizalom jó dolog. Lássuk, mire hajlandó, hogy megnyissuk azt a pénzcsapot! Várom az ötleteket, hogy mivel tudna rávenni! Az állatos képeket kilőttük és azt se ajánlom, hogy esti mesét tartson nekem szegények sorsáról. Az adózási adun is túl vagyunk már, szóval... - tárom szét a kezeim, jelezve, hogy ideje valami igazán frappáns megoldással előrukkolnia azon túl, hogy itt veri magát a földhöz az adományért. Lássuk mennyire kreatív és mit rejteget még.
Lorenzo Belbo
Tartózkodási hely :
London/Oslo

Hozzászólások száma :
59

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyPént. Júl. 27, 2018 12:26 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Igen, csak úgy kellett intéznem ezt is, mint a többit. Mert ez az ember mitől lett volna más, mint azok akiknél eddig voltam? Még akkor is, ha a főnökhöz való bejutás minden esetben hazugsággal indult, valami olyat sikerült mondanom, ami miatt adakoztak. Szóval, nem akartam most sem szó nélkül hagyni semmit, és főleg nem elmenekülni az első elutasító szó után. Nemes célért harcoltam, az ő pár fontja, amit adott volna igazán nem volt nagy ár. Mert hát ki tudja milyen dolgok folytak egy ilyen hely hátterében. Ha meg akarta őrizni a jó fiú látszatát, akkor kénytelen volt belátni, hogy ilyen eseményekre is szánnia kellett. Legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom. Voltak ugyanis olyanok, akik már maguktól adtak vagy eljöttek anyám néhány partijára és ott nyomtak a kezembe egy csekket.
- Örvendek
Meglepett a kézcsók, de annyira nem vonta el a figyelmem, hogy inkább másra figyeljek. Ekörül a férfi körül biztos tolongtak a nők, és annyit kapott meg, amennyit akart, de én nem leszek köztük. Ha tehetném akkor letöröltem volna a csókját, de ki kellett bírnom. Most nem adhattam utat annak a kényszeremnek, amit a férfiaktól való viszolygásom váltott ki belőlem. Bár, tény, hogy az elmúlt időszakban sokat javultam és ha nem is voltam ezért büszke magamra, azért jól esett.
- Kérem, ne udvariaskodjon, nem fog levenni a modorával a lábamról.
Gondoltam jobb, ha ezt előre tisztázzuk. Így ő is tudja, hogy mire számíthat, és én is megkímélhettem magam a kínos helyzetektől. És mikor ezt tisztáztuk is, akkor elővettem a holmimat, majd magyarázni is kezdtem a jövetelem célját. Csak egy pillanatra álltam meg, hogy levegőt vegyek és máris érkezett a válasz.
- Ugyan, nem hiszem, hogy beengedett volna, ha azt mondom, hogy adományokért jöttem. Aztán pedig biztos nem, ha kiderült volna, hogy állatok miatt. Biztos vagyok benne, hogy már a bérence feltartóztatott volna.
Nem ez volt az első tárgyalásom, tudtam, hogyan kell beszélnem vele. Ahogy azt is, hogy a tévedésemnek csupán nagyon kicsi volt az esélye. Ezért is voltam olyan bátor, és ezért is nem adtam fel. Persze úgy nehéz volt, hogy idő közben leültem, így mikor beszélni kezdett és felállt, akkor bőven fölém kerekedett. De nem hagytam magam, így mikor legközelebb beszélni kezdtem én is felálltam és egyenesen a szemébe néztem.
- A mai napon egy konkrét menhelynek illetve alapítványnak a támogatása miatt jöttem ide. És igen, ha úgy jobban tetszik, akkor a marhákon, disznókon és csirkéken is segítünk.
Az már más kérdés, hogy néha sikerrel, néha nem. De egyébként ez a kérdés mindig is vitatott volt, hiszen én is ettem ezeknek az állatoknak a húsából, de talán pont ezért védtem is őket annyira. Engesztelésként.
- Igen, és nagyon is lebecsül, ha azt hiszi, üres kézzel fogok elmenni innen. Vagy ha mégis így lesz, akkor annak a hazugságom lesz az oka. Mert nem.
Az asztalra is csaptam volna, hogy nyomatékosítsak, de azt már azért túlzásnak tartottam. De aztán elmosolyodtam. Azt akartam, hogy tudja, nem képes a szavaival megfélemlíteni.
- A legjobb lesz, ha már elő is készíti a csekk könyvét, mert biztos lehet benne, hogy kerül majd bele egy összeg.
Karomat összefontam magam előtt és megvetettem a lábam. Végül is volt még ideje belátni, hogy addig nem szabadul tőlem, amíg meg nem kaptam azt az összeget. Legyen az akármennyire kicsi vagy akármennyire nagy is.
Amélia R. Chevalier
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
64

reagok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptySzomb. Júl. 21, 2018 12:57 am
Én itt próbálok úrrá lenni a könyvelések káoszán, helyesebben a hullámokat próbálom meglovagolni, mire közlik, hogy jött valaki az adóhatóságtól, a jelek szerint. Hát ez remek! Pontosan erre volt még szükségem. De nincs mit tenni, be kell engedni, így intek, hogy jöjjön csak. És ekkor libben be a fiatal vöröske, teljes harci díszben. Akarom mondani Amélia, mert a nevével már le is támad, meg a bemutatkozó gesztussal, amit a székről némileg felemelkedve viszonzok, de nem pont kézfogással: kacsója tenyerembe kerül, nyomok rá egy könnyed kézcsókot, majd felegyenesedem. - Lorenzo Belbo szolgálatára. - mutatkozom be a magam stílusában, egyszerre kissé hűvös, régimódian angolos udvariassággal, másrészt a magam olaszos temperamentumával. Ez az én megszokott játékom... igen fiatal alkalmazottat küldtek a jelek szerint, ami fura... olyan ez, mint a Csillagok Háborújában: "már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak?" elhesegetem a gondolatot és inkább a kosztümös, parfümtől illatozó hölgyikére fókuszálok, aki szavaival újabb meglepetést okoz, így szépen vissza is ülök a székembe. Ahogy beviharzott, legalább úgy pörög most is, ontja a szavakat és képeket mutogat, mire felemelem a tenyerem s asztalra terelt tekintetem (a képek ugye) lassan emelem fel, miután sikeresen elhallgatott és részben bele is fojtottam a szót gesztusommal. Egy intéssel hellyel kínálom a szemben lévő széken, én pedig az asztalra támaszkodva felegyenesedem. Hagyom a csendet érni, kibontakozni, hagyom, hogy ez leérjen, elbizonytalanítsa, kicsit feszéjezze, de még ne túlságosan. Pont a megfelelő T egy idő pillanatban szólalok meg. - Tehát azt mondja kedves Amélia, - nyomom meg a szót enyhén, hogy érezze kicsit füllentése terhét - hogy kegyed nem adóügyben jött, sokkal inkább adomány ügyben. Valamint kegyed árvákról beszél, holott én csak állatokat látok. - rázom meg a fejem. - A posztmodern állatvédelem amúgy is faramuci dolog, vagy netán azokon a csirkéken és marhákon is segítenek, vagy netán a disznókon, akik már-már holokauszt körülmények között tengetik szánni való napjaik? - szalad fel a szemöldököm. - De mindezt félretéve: komolyan úgy érzi, hogy egy hazug trükk után bárki is jó szívvel nyitja meg a pénztárcáját részben adózási megfontolásokból? - nézek le egyenest zöldes szempárjába, ha leült. Nem a legjobb napot választotta, hogy szórakozzon velem. És nem is a legjobb embert választotta, úgy érzem, ahogy átszalad a fejemen a gondolat, hogy vajon mennyire keresnék őt, ha eltűnne? Nem, ez még elég korai és méltánytalan lenne. Nem ekkora a vétke.
Lorenzo Belbo
Tartózkodási hely :
London/Oslo

Hozzászólások száma :
59

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyPént. Júl. 06, 2018 9:12 pm

Lia&Enzo
Adakozzanak!

Már régen jártam a nagyobb és nevesebb helyeket azért, hogy egy kis adományt gyűjtsek. Nem azt mondom, hogy kijöttem a gyakorlatból, de az biztos, hogy mostanában nem igazán volt szükség az ilyen jellegű munkára. A nyár és az iskola szünetében ráértem ezzel foglalkozni. Viszont úgy gondoltam, csavart viszek a dologba. Nem a boltokat, szállodákat és különböző nagyvállalatokat keresem fel, hanem olyan helyeket, ahova egyébként soha senki nem ment volna be ilyen céllal. Legalábbis reméltem, mert így meg tudtam lepni az illetőt.
Egy rövid szoknyás kosztümöt vettem fel, alaposan kisminkeltem magam és lazán lófarokba fogtam a hajam. Egy kis parfüm is elfért ott, ahol kell, majd megfogtam a mappámat a listával, amiken a meglátogatandó helyeket szedtem össze, majd még egyszer ellenőriztem is a kinézetem. Miután mindennel elégedett voltam, ideje volt indulni. Bár, pár óra alatt meg tudtam volna tenni a kis távolságot, úgy döntöttem, pár napot Londonban töltök. Ha ez így folytatódik, akkor jobb lenne itt is szereznem egy lakást. Oké, hogy nincs olyan messze a két város egymástól, de azért ennyiszer megjárni már túlontúl fárasztó.
Beültem a kocsimba, és helytől helyig hajtottam. Volt olyan, ahol szerencsével jártam, volt olyan, ahol nem. Nem lepett meg, ez általában így szokott lenni. Az igazság az, hogy mire az utolsó helyhez értem, már kevesebb volt a türelmem, éhes is voltam és csak azért nem rohantam haza vagy egy étterembe, mert be akartam fejezni azt, amit elkezdtem. Bekopogtam az utolsó helyre, majd miután nagy nehezen beengedtek le is támadtam a látszólag kifutófiút. Tudtam, hogy nem vele kell tárgyalnom, ahogy azt is, ha nem állok elő valami ütőssel el sem jutok a főnökig.
- Adóhatóság, azonnal látni akarom a könyvelést!
Még egy hamis igazolványt is mutattam, amit az ilyen esetekre készítettem elő. Persze, egy hozzáértő szakember azonnal kiszúrta a különbséget egy igazi igazolvánnyal szemben, de egy amatőrnél be szokott válni. Itt is bevált, mert a férfi eltűnik egy ajtó mögött majd nem sokkal később újra meg is jelent. Intett, hogy bemehetek, én pedig vettem egy mély levegőt, majd berobogtam.
- Jó napot kívánok Amélia Chevalier vagyok.
Az asztalhoz mentem és a kezemet nyújtottam a férfi felé. Ezt már sikerült megszoknom, nem hagyhattam, hogy a gyengeségem miatt esetleg elbukjak valamit. Úgy tűnt valami nagyon fontosat zavartam meg, mert tele volt papírral az asztala.
- Azért jöttem, mert szüksége van az általam képviselt helynek az ön adományára. Kérem, segítsen ezeknek a szegény árváknak pár fonttal.
Kitettem a mondandóm közben az asztalra néhány menhelyi kutya és cica képét, majd vártam. Nem is tudom mire, hiszen ennyi nem volt elég, de az is biztos, hogy ha ezek a képek nem hatották meg a férfi szívét, akkor nem tudom mi tudná.
- Az adománya leírható az adóból, és erről itt helyben kiállítom az elismervényt. Küldheti a pénzt akár átutalással is, de készpénzt is elfogadok, ha úgy jobb.
Oké, ennél többet már tényleg nem tudtam tenni, először szükségem volt a lerohanásom utáni reakciójára, hogy igazodni tudjak a helyzethez.
Amélia R. Chevalier
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
64

reagok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyCsüt. Júl. 05, 2018 10:54 pm
Adóbevallások. Hogy mennyire rettenetesen fárasztó a dolgok pénzügyi oldala sokszor! Most is halomban állnak a papírok az asztalomon, amik között navigálok, elveszek egyet-egyet és átnézek. Egy becsületes vállalkozás sem kerülheti el ezt. Hát még olyan, aminek bizonyos tekintetben nem sok köze a becsülethez! Komolyan kell foglalkoznom mindezekkel, hogy minden rendbe legyen, Pénzmosás, forgalom, az illegális dolgok... mind-mind olyan dolog, aminek a legkevésbé sem maradhat nyoma. Ezért minden egyes papírt átnézek. Személyesen. Tart, ameddig tart. De csak így lehet kiszűrni a a hibákat, nyomokat és problémás részeket. Sóhajtva rakok le egy újabb papírt a "jó" kupacba, majd a gines poharam után nyúlok és kortyolok egy jólesőt. Legalább ez megvan. És azt a kísértést pedig igyekszem megállni, hogy ne nyúljak mondjuk dohányáru után is. Pedig mennyire jól esne ilyenkor! De megfogadtam, hogy csak a lehető legritkábban teszem ezt. A karórámra is rápillantok, de szünetet még nem tarthatok. Még minim egy órán át nem. Mégis, a falióra ketyegését kopogás töri meg. - Szabad! - szólok ki tán kissé hangosabban, mint szeretném, majd halántékom kezdem masszírozni. Nem kértem, hogy zavarjanak s ki is kötöttem, hogy csak ha nagyon indokolt, akkor tegyék ezt. - Bocsánat főnök, de... egy hölgy akar önnel mindenképp beszélni, azt mondja, nagyon fontos az ügy, valami sötét mappa is van nála. Ránézésre pedig fontos személynek tűnik. - elengedem halántékom, majd intek, hogy jöhet. Lehet, hogy valami revizor? Nem is tudom, hogy mennyire rossz irányba tapogatózom. De Leonard emberemben megbízom, tudom, hogy pontosan felmérte a jövevény viselkedéséből és öltözködéséből, hogy nem egy futóbolond követelőzött nála.
Lorenzo Belbo
Tartózkodási hely :
London/Oslo

Hozzászólások száma :
59

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Adakozzanak!Adakozzanak! EmptyCsüt. Júl. 05, 2018 10:45 pm
Játékosok: Amélia R. Chevalier és Lorenzo Belbo
Hely: London, Enzo klubja
Szituáció: egy adománygyűjtés
Lorenzo Belbo
Tartózkodási hely :
London/Oslo

Hozzászólások száma :
59

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

Adakozzanak! Empty
TémanyitásTárgy: Re: Adakozzanak!Adakozzanak! Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: