welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Lara és Cahal
TémanyitásTárgy: Lara és Cahal Vas. Júl. 08, 2018 2:29 pm
18+

Otthon pihenek, s körülölel a csend. Szeretem a nyugodt hétvégéket, hiszen a heti fáradalmakat így kipihenhetem. A fotelban ülök, s hallgatom a zenét. Nem akármit, hanem a saját számainkat, hogy aztán az apró kis hibákat meghallva gyakorolhassunk tovább, s fejlődjünk. Sóhajtok egyet, aztán mivel kezdek éhes lenni, így a konyha felé veszem az irányt. Ott megpillantom a csokoládéval töltött croissantokat, ezért feléjük veszem az irányt. Hamar kinyúlok egyért, hogy a következő pillanatban a ropogós héjú, kellően sült finomságba harapjak. Hmm, mennyei! Élvezem, s nem tudok betelni az ízzel. Ám ezen idilli képet a lakásom csengője zavarja meg, s én magamban káromkodva teszem vissza a maradékot a többi közé.
~ Ki a franc lehet ilyenkor?! ~ káromkodok egy egészségeset, aztán az ajtó felé sietek. A kukucskálón kilesek, s csupán egy csinibabát látok odakinn. Határozottan látom, hogy toporog idegesen egy helyben, s elég sűrűn néz jobbra a folyosón.
~ Eltévedt? Honnan tudja a címemet? ~ vetődik fel bennem a kérdés, ám mikor újra a csengő irányába nyúl, akkor én gyorsan elfordítom a zárban a kulcsot s kitárom előtte az ajtót. Megszeppenten néz rám, aztán egyenesen hozzám simul.
~ Mi a franc? ~ hirtelenjében az sem tudom, hogy mit csináljak vele. Kezdeti sokk után csupán ezt tudom tőle kérdezni.
- Van valami gond kisasszony? - ám ekkor ellép tőlem, s hirtelen előkap egy sokkolót és cseppet sem úgy látszik, hogy nem fogja használni. A testem többször összerándul, s a következő pillanatban a földre esek. A következő kép csupán annyi, hogy elsötétedik előttem a világ.
Nem tudom mikor ébredek, de elég nehezen és a tarkómnál érzek fájdalmat. Mikor sikerül magamhoz térnem, akkor érzem, hogy ki vagyok kötözve egy székhez, s jó erősen. Rajtam csupán egy alsónadrág van.
~ Ez nem lehet igaz! ~ tehetetlenül forgatom a fejem, mikor bejön a csinibaba csupán fehérneműben. Nyelek egyet, aztán hirtelen kiszökik a számon.
- Te nem vagy normális? Mit akarsz tőlem? - érdeklődöm, de amaz csupán egy ostorral suhint az írányomba és felsőbbrendűen szól hozzám.
- Kuss! Paraszt! Nem engedtem meg neked, hogy megszólalj! - csíp ott, ahol eltalált, s akármennyire jó lenne befogni a szám, akkor én szeretném tudni ennek az egésznek az okát.
- Mit vétettem ellened? - erre odajön hozzám, s kétszer emberesen arcon csap.
- Kusss! Elvesztettem miattad a vőlegényem a hülye zenéd miatt! - válaszolja ingerülten, mire én csak nagyokat pislogok, hogy ez meg miről hadovál itt össze vissza. Végül előkapja a mellei közül a telefont, aztán bepötyög valami számot. Fogalmam sincs, hogy kit fog hívni, de elég őrültnek nézem ezt a nőt, ami teljesen megrémiszt.
- Haló! Rendőrség? - szól bele végül a telefonba.
- Van egy túszom, így méghozzá Cahal Byrne! Ha életben akarják tudni, akkor teljesítsék a követeléseimet!
- Egy: 5 millió eurót utaljanak a bankszámlámra. Kettő: Keressék meg az elveszett a vőlegényem, aki 2 hete tűnt el! S franc sem érdekel, hogy kinek a seggéből húzzák elő! 48 órájuk van, vagy a férfi meghal! - ezzel leteszi a telefont, s kimegy valahová. Az én szívem vadul kalapál, s próbálom a kötelet meglazítani, de cseppet sem megy.
Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lara és Cahal Vas. Júl. 22, 2018 10:48 am

Cahal & & Lara

Éppen a számítógép előtt munkálkodom, mint általában minden nap, amikor éppen nem a főnők utasítására terepre kell mennem. Persze, a gépem, akkor is marad nálam, csak egy miniatürizáltabb verzióban – mintha egy részem volna, hiszen én így vagyok hasznára a rendőrségnek immáron egy éve.
Talán ez másoknak nem számítana nagy időnek, de nekem, akinek eddig nem igazán volt élete, életcélja, megélt számtalan, nyomasztó tragédiát, nagyon is hosszú és tartalmas időnek tűnik.
Mikor egy kissé rossz útra tértem és kisiklott az életem, azt hittem, hogy az az én utam, de ma már tudatában vagyok annak, hogy tévedtem.  Ez a mostani az én utam és remélhetőleg a jövőm.
Na, de térjünk vissza a mai naphoz, amikor is megcsörren a párizsi rendőrség fő vonala és az egyik kolléganő felveszi, majd komor arccal teszi le a kagylót, amibe ő tulajdonképpen bele se szólt, csak a hívó felet hallgatta meg, aztán eltételezem, vonalszakadás volt. Mondjuk nálunk ez sem egy kirívó eset.
- Egy ismeretlen nő telefonált, hogy a lakásán túszul ejtette Cahal Byrne-t.– szólal meg végül ijedten felpattanva a helyéről, majd vele együtt még pár kolléga, és még páran, akik a főnököt hivatottak értesíteni ilyen esetekben.
- Most tudnom kellene, hogy az ki? – nézek rá egy apró grimasszal az arcomon és kissé felvonva jobb szemöldökömet, de azért ujjaim szinte azonnal a billentyűzetet kezdik el ütögetni, hogy a lehető legtöbbet megtudjam  a pasasról és természetesen a lakcíméről.
- Ó, hát ő a Érzéki felhők nevű együttes frontembere. Istenem, azok a kék szemek. – kezd el áradozni a kolléganő, mintha legalább valami fan-fesztiválon lennénk és nem életmentő vészhelyzet lenne.
- Ja, biztos. – grimaszolok újra unottan, majd felpattanok a székemből és figyelem a méhrajként zajongó rendőrtiszteket és nyomozókat, akik azonnal az ügy körül kezdenek el munkálkodni, és ezután hamarosan rendőrautókba szállunk, hogy szélsebesen az adott helyszínen legyünk.
A szokásos felállás következik, hisz nem először csinálunk már ilyet, s míg az esetleges behatolásra alkalmas személyek felsorakoznak és előkészítik a fegyvereiket, addig én bemérem a lakást, elrendezését, hogy hány személy is tartózkodik odabenn, hogy mekkora a lakás, hol vannak rajta könnyebb behatolási pontok és nem utolsósorban, ki ez a nő.
Mire ez megtörténik, újra megcsörren a telefon, amit ez esetben megbeszélés szerint én veszek fel egy bizonyos idő után.
Ilyenkor nem kapjuk fel azonnal a készüléket, hogy egy kicsit bizonytalanná tegyünk az elrabló személyt, de pont annyi idő után, hogy a túsznak se essen baja.
- Nos, megkapom végre a pénzem és megkeresik a barátomat, vagy haljon meg ez az idióta? – szólal bele nyávogó hangján, mely hangszín számomra nagyon is irritáló, de most nem foglalkozhatok ezzel.
- Természetesen azon vagyunk, hogy megkapjon mindent, de ígérje meg, hogy nem bántja a bent lévő férfit. – szólalok bele nyugalmat keltő hangon, hiszen ilyenkor ez a protokoll. Az emberrablónak azt kell hinnie, hogy lovon van, hogy még véletlenül se essen baja Byrne-nek. Nem az én stílusom ez, de most erre van szükség.
- De egy kis időre van szükségünk, hogy előkerítsük, hiszen nagyon sok pénzről van szó. – folytatom tovább, habár kész tervem van erre, amit már nem először tettem a rendőrfőnök beleegyezésével, de aprányit még húzom az időt, hogy ne tűnjön fel a csajnak ez a tény, habár szavait hallva nem rendelkezhet valami magas IQ-szinttel.
- Fél órát kapnak, nem érek rá egész nap! Először a pénzt, utána a pasimat! – csicsergi a kagylóba, aztán lecsapja a telefont, de ez sem meglepő szituáció, hamarosan újra jelentkezni fog, mert valószínűleg összezavarodott és elkeseredett.
Az arcfelismerő programom segítségével megtudjuk, hogy a neve Camille Gavran és egy egyszerű műkörömépitő, akinek a stratégia nem lehet erőssége. Nem is értem, hogyan volt képes lekötözni egy férfit, és azt sem, hogy miért nincsenek biztonsági emberei egy amolyan sztárfélének, mint ez a Cahal, akinek a képe itt virít előttem a monitoron.
Ahogy sejtem, nem várja meg a fél órát sem, s hamarosan újra jelentkezik. Ideges, ez nekünk egy kicsit jó. Mi addig még mindig nem teszünk semmit, hiszen ilyen esetekben sokat számit az idő és a türelem egyvelege.
- Megvan a pénz? – rikácsolja most már idegesen, miután kitekintve az ablakon valószínűleg felméri, hogy hányan is álldogálunk az utcán várva a lecsapást, s arra is rájöhetett, hogy nem sok esélye van a kommandósok ellen.
- Igen, sikerült megszerezni. – felelem határozottan egy bólintás közepette, amikor a főnököm is rábólint a dologra, hogy folytathatom a tervemet.
- Ha a géphez mész és megnyitod a számlád utalásait, hamarosan látni is fogod, hogy megérkezik az 5 millió a számládra. Persze előtte kellene egy számlaszám. Viszont előtte beszélni szeretnék a túszoddal, hogy jól van e. Ez ugye, érthető?  – mondom neki ugyanabban a határozott, mégis kedves stílusban, hogy a bizalmába férkőzzek. Ilyenkor ez kell az ilyeneknek, habár legszívesebben leütném a szöszi csajt, amire harcművészeti tudásomnak hála képes is lennék, de nem kockáztathatunk ilyen szituációban, legalább is még nem, míg nem terelem el teljesen figyelmét.
- Szóval beszélhetnék előtte Mr. Byrne-nel? – kérdezem bizalmat gerjesztő hangnemben, miközben érzem rajta, hogy vacillál, de aztán átadja a pasasnak a készüléket…
Újabb időhúzás a részemről, hiszen hőkép-látó programomnak köszönhetően tudom, hogy a férfi egyelőre jól van.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽




törvény embere
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Franciaország, Párizs

Hozzászólások száma :
15

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Lara és Cahal Kedd Júl. 24, 2018 5:33 pm
18+

Hogy jutott el idáig a világ? Mit vétettem az univerzum ellen, hogy egy esetlen nő áldozata lettem? Később azonban hamar kiderül, hogy túlságosan nem az. Inkább őrült és elkeseredett, mert valami miatt elvesztette a vőlegényét. Nem tudom elhinni, hogy az együttes zenéje miatt. Hiába próbálok szabadulni a kötéltől, ám az cseppet sem lazul. Ha pedig székkel együtt mozgok, akkor csupán azt érném el, hogy hátraesnék és beverném a fejem. Úgy döntök a magányos perceimben, hogy túl kell élnem az esetet. Egy leckét azonban már most elmondhatok: A nők, veszélyes és kiszámíthatatlan lények a földön.
Visszatér! Továbbra sincs túlöltözve, egész egyszerűen ellőttem illegeti és billegeti magát, amit nem tudok hová tenni. Aztán nemes egyszerűséggel odavágja a saját stílusában.
- Nah mi van? - hangzik el a szájából, miközben én lehangolt sóhajjal válaszolok.
- Csak nem kellene valami? - felhúzom a szemöldököm, mire neki gyorsan elfogy a türelme, s combon csap az ostorral.
- Beszélj már te kuka! Most már beszélhetsz! - legszívesebben a csapás helyét simogatnám, de lekötözött kézzel nem fog menni. Testem remeg, bár elég aprókat. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, s egyáltalán nem hoz lázba.
- Azt hiszed, hogy kemény kiscsaj vagy? Hát marhára nem. - mondom el tömören a saját véleményem, amire leginkább megkínál sok ostorcsapással. Testem kezdi rosszul viselni a csapásokat, de ennek az őrültnek ennyi nem elég. Odalép hozzám, aztán orron térdel. Valami nyögést hallatok, amit a fájdalom facsar ki belőlem. Úgy érzem, hogy nem fogom hosszú ideig bírni. Nem kell sok ahhoz, hogy megérezzem a számba legördülő vörös fémes cseppet. Kínzó partnerem végül az ölembe ül, s hevesen zilál. Tán kifáradt volna? Vagy csupán direkt csinálja? Nem tudom eldönteni.
- Nah, szolj csak be még egyszer, s akkor szétverlek szó szerint! - vigyorog diadalmasan, én azonban cseppet sem nevetek. Újra előkerül a mobiltelefon a keblei közül, hogy számot tárcsázzon. Abban reménykedek, hogy hamarosan kiszabadulok innen.
- Nos, megkapom végre a pénzem és megkeresik a barátomat, vagy haljon meg ez az idióta? - szól bele a telefonba, mikor a túlsó végén felveszik. Ám nem tud nyugodni, így odahajolva a fülemhez, emellett a testemhez simulva kommentálja a zajló eseményeket. Ügyel arra, hogy csak én halljam.
- Valami rendőrségi kurva az, megdugnád Cahal? - néz rám, s látszik, hogy várja a választ.
- Egyáltalán nem, hiszen nem is ismerem, úgy mint téged. - gondolom magamban, tán ettől lenyugszik. Tévedek, mert csupán felhorkan választól. Látszik rajta, hogy próbál valamit kitalálni, s nem is habozik, hanem kimondja.
- Jaj de nyámnyila vagy, a barátom legalább macsó. Emlékszem még, hogy nem is tudtuk egymás nevét, de alaposan ellátta a bajom, már ha érted, mire célzok. -  ám hamar visszaterelődik a figyelme a telefonos személyre.
- Fél órát kapnak, nem érek rá egész nap! Először a pénzt, utána a pasimat! - mondja a kagylóba, aztán úgy levágja a telefont, hogy visszhangzik az egész lakásban. Nincs szerencsém, úgy tűnik ez a tárgyalás el fog húzódni. Sóhajtok, de inkább nem mutatom az idegen nő irányába. Lassan telik az idő, s fogva tartóm unottan néz rám egy darabig, aztán hirtelen se szó se beszéd lehúzza az alsónadrágom. Én legszívesebben takarnám a becses tagom, sőt olyannyira mozdulok, hogy már dőlök is hátra. Nagyot koppan a fejem a padlón, mire ő ajkait nyalva szól.
- Nem semmi méret! Szeretnéd ha játszanék rajta egy picit? - én azon nyomban ellenkezek.
- Inkább kihagynám, állj le!
Nem úgy tűnik nekem, hogy meg fogja tenni, sőt látom izgalomba jött az ellenmondó szavaimtól. Odajön, s nagy nehezen a székkel együtt leültet újból, aztán már hajol is rá. Hát próbálok szűzként nem elsülni, próbálok ellenállni, minden lehetséges formában. Hiába, túlságosan jól csinálja, s egy idő után hangot adok arról, hogy jólesik. Nem kell sok, hogy elsüljek, mikor leáll, s megint hívja a rendőrséget.
~ A francba! Miért hagyta abba? Jó lett volna, ha folytatja ~ fut át agyamon ezen fura gondolat.
- Megvan a pénz? - tér rá a lényegre, miközben odaér hozzám kézzel.  Nos eléggé rákapcsol a tevékenységében, mikor akaratlanul is hangosan adom tudtára az ott tartózkodóknak, s tán a vonal túlsó végén lévő személynek, hogy elmentem. A nő elégedetten néz rá a testére, s amit otthagytam rajta. A telefonba ennyit szól.
- Mint hallja, hát túlságosan is jó dolga van. De ha mindenképpen beszélni akar vele, hát rajta! - ezzel a telefont odadugja a fülemhez.
- Ha..halló! - köszönök bele, miközben vegyes érzések futnak át rajtam. Ez a nő eléggé felpiszkált, megszégyenített és jó pár fájdalmat okozott nekem. Legszívesebben mégis csak folytatnám vele ezen fura játékot.
Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Lara és Cahal
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: