welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Faye McWarren, Henrik Morstad

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun
TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Csüt. Szept. 06, 2018 1:25 am



Henrik & Alaris

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


+18

Ahogy egész testemmel Henrire simulok, magamon érzem szívének heves dübörgését, szapora lélegzetét, s minden feszülő kis porcikáját. Sokkal erősebben tartom magam alatt, mint a fürdőben, hiszen egész testét birtokba akarom venni, kisajátítani, kiélvezni a legapróbb pontot is rajta. Nem csupán a kielégülés vágya hajt, annál valami sokkal több és mélyebb vetette meg bennem a lábát, mely addig nem nyugszik, míg mindent meg nem szerez.
- Talán egy kicsit többet is tudok mutatni... - lihegem ajkai közé szenvedélyes mosollyal, de képtelen vagyok tartani a távolságot, így egy könnyed mozdulattal érnek véget szavaim egy csókban. Nyelvem egyre kuszább játéka bizony jól mutatja, hogy felesleges próbálkoznom a hergeléssel, hiszen én magam sem bírom húzni a játékot, sőt, Henri enyhén táncoló csípője még egy kéjes nyögést is kivált belőlem. Nincs mit tenni, adni kell az élvezeteknek... Jobb kezem arcára simít, egy rövid ideig csak élvezem tenyerem alatt bőrét, de végül két ujjam óvatosan ajkai közé kúszik pár pillanatra, hogy aztán lassan simítsanak végig velük immáron nedvesen nyakán, oldalán, hogy aztán megállapodjanak odalent. Kicsit még helyezkedek, egyik lábammal enyhén kijjebb tolom Henriét, majd magamon végighúzom két ujjam, ne legyen annyira kellemetlen, mikor újra összeolvadunk. Először csak finoman érintem hozzá, mintha játszadoznék, de a következő lökésnél még beljebb csusszanok, s talán az ötödik lassú és vontatott mozdulatnál már nincs tovább menni, hiszen elértem a maximumot, ami egy erős nyögést vált ki belőlem. Pár pillanatig így maradok kiélvezve a közelséget, szinte levegőt sem veszek közben, s lehunyt szemmel szívom magamba az élvezet minden kicsiny cseppjét. Aztán mozdulok... Erősebben szorítom meg jobbommal Henri lábát, miközben csípőm lassan távolodik el tőle, majd újra visszasimul rá. Arcom igen közel van az övéhez eleinte, ajkunk épp hogy csak összeér, de az erősödő sóhajok édes hidat építenek köztünk. Többször találkozik a tekintetünk, bár az enyém igazán ködös, kezdem teljesen elveszteni az eszem, ezt pedig a fokozatosan gyorsuló lökéseim is jól mutatják. Hamarosan egyre több nyögés zúg ki számon, néha pedig még a levegőt is fogaimon át szívom be, halk szisszenést hallatva. Nem is tudom, meddig tarthatjuk ezt a pózt, de egy váratlan ponton eltávolodok tőle, térdre ereszkedem, s mindkét kézzel erősen fogok rá csípőjére, hogy ugyanazt a szenvedélyesen gyors tempót vegyem fel, mint eddig. Nem kellenek ide már segítő kezek, odalent minden megtalálja már a helyét... Bőrömön halovány izzadságcseppek jelennek meg, melyek a bevilágító bágyadt holdfénynél még enyhén csillognak is. Olykor alul fognak rá kezeim combjára, ekkor kicsit mindig belassítok, nehogy túl korán érjen véget a kis játékunk, ám Henri annyira elveszi az eszem, s annyira erősen tombol bennem a vágy, hogy kénytelen vagyok elhúzódni tőle egy erősebb sóhaj kíséretében. Azonban nem állok le. Szám hasára tapad, enyhén megharapom pár ponton, de csak addig, míg kezem el nem kezdi kényeztetni, melybe ezután ajkaim is beszállnak. Már nem vagyok lassú, nem vagyok érzéki, egyre vadabb és szenvedélyesebb fordulatot vesz az egész. Néha enyhén belemarok oldalába, s egészen addig kényeztetem nyelvem és ajkaim édes játékával, míg egy kicsit lenyugszok odalent épp annyira, hogy folytatni tudjam.
- Fordulj... - lihegem hasára mikor újra felemelkedek, s ha megfordult, akkor erősen markolok rá hátsó felére egyik kezemmel, másikkal pedig alányúlok hasára, s egy kicsit megemelem magam felé. Ezúttal én adok némi nedvességet két ujjam segítségével, s megint csak az első pár lökés lassabb, aztán újra elborítja az agyam a vörös köd... Vadul csattanok hátsó felén, s minden mélyebb pillanatban még hangosabb nyögés tör fel belőlem, amit ugyan igyekszek visszafogni, de egyszerűen képtelen vagyok türtőztetni magam. Olykor gerincén simítok végig kiélvezve a látványt, olykor pedig balommal vállára fogok rá, hogy kicsit hátrébb húzzam magam felé. Néha egy-egy lassabb és visszafogottabb mozdulatnál végignyalom a hátát, vagy éppen oldalába mélyesztem fogaim. S érzem, hogy a gyönyör már nagyon-nagyon közel van, de még nem akarom elérni, még élvezni akarom őt legalább egy kicsit... Így szinte az utolsó pillanatban távolodok el tőle, hogy az ágyra vessem magam, hátam a paplannak szegezve. A pulzusom szerintem az egekben, a mellkasom pedig a lehető legszaporábban emelkedik és süllyed. Egy pillanatra lehunyom a szemeim, hogy koncentráljak, ám a kezem már nyúl is Henri után, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Egészen eddig nem is hittem volna, hogy ilyen emberfeletti vágyak lapulnak meg bennem, melyek hamarosan elemi erővel fognak kirobbanni...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Kedd Szept. 04, 2018 11:55 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun



+18

Vajon mikor éreztem utoljára ilyen forróságot? És vajon voltam-e valaha zavarban szex közben? Nem hiszem. Általában ösztönösen tettem a dolgomat, élveztem az apró érintéseket és csak lehunytam a szemem, hogy ne kelljen az alattam vagy az ölemben nyögdécselő lány arcát néznem. Hagytam, hogy vadul csókolja az ajkaimat, a nyakamat… de nem akartam látni őket. Egyik sem fogott meg különösebben. Egyik sem váltott ki nagyobb érzéseket belőlem vagy olyan vad szenvedélyt, mint Alaris. Az ő közelében még is zavarba voltam. Úgy csókoltam a hasát, ahogy egy gondolattal korábban elképzeltem. A bőre ízét élveztem, ahogy az ajkaimról a nyelvemre került. Még nyeltem is egyet, hátha elárasztja kellemes meleggel az egész testemet. Nem így történt. Helyette vad forróság, erős szívverés és remegő tagok maradtak. Hozzá akartam érinteni újra az ajkaimat, kényeztetni akartam, hogy a fülemben hallassam a sóhajokat és a nyögéseket, amiket kiváltok belőle. Aztán, mikor elképzeltem csak mit is kéne tennem, olyan erővel töltött el a zavar, hogy inkább rá néztem. Egy újabb bájvigyor mögé rejtettem az érzést… hagyva hogy ujjai finoman az állam alá csusszanjanak. Egyenesen a szemeibe bámultam. Talán a mosoly is leolvadt az arcomról, hogy erős kezei belém kapaszkodva húztak fölfelé.
Hosszú perceknek tűnő pillanatokig néztem azokba az átható kék szemekbe. A mai napig nem is tűnt fel, hogy ennyire szépek, ennyire vonzzák a tekintetem és az a csillogás, ami benne dolgozott, egyszerűen elvették a józan eszem. Megint megszűntek a kétségek, a zavarodottság. Csak ő létezett. Ahogy magához húzott és kicsit hozzá simultam, éreztem, mennyire forró a bőre. Aztán összesimultak az ajkaink. Szenvedélyesen csókoltam és simítottam végig a felsőtestén. Némán hagytam, hogy vándorútra induljon a bőrömön, éppen csak egy-két sóhajtás szakadt ki belőlem. A simítás a hátamon, a csókok a mellkasomon olyan remegést váltottak ki belőlem, amivel nem tudtam felvenni a ritmust. Egyszerűen hagytam, hogy újra legyőzzön a szenvedély. A hajamon végig futó vízcseppek lefutottak a testemen egészen odáig, ahol Alaris kényeztetett.
Kéjes remegés futott át a testem, ahogyan belenyögött a mozdulatokba, ahogy a leheletét éreztem meg a bőrömön. Éreztem, ahogy megfeszülök és tudtam, ha nem húzódik el, ha nem szakítja el, akkor előcsalja a bennem egyre hevesebben tomboló gyönyört, ami már nagyon is kitörni vágyott onnan. Még is, mikor elvált tőlem, hideget éreztem. Hozzá akartam simulni, hogy megint elöntsön a forróság és az ő illata cirógassa az orromat. Még mielőtt bármit is tettem volna, újra csókolni kezdett. Vad szenvedéllyel mozdulatam ajkai felé, míg nem finom csókban forrtunk össze. Átkaroltam a derekát. Ujjaim kicsit a bőrébe martak. Szorítani akartam, hogy többé ne húzódjon el tőlem, de már nem volt erőm hozzá. Csakis arra vágytam, hogy igázzon le újra.
Akadozó szavait az ajkaimnak súgta. Erre megint rándultam egyet és még közelebb bújtam hozzá.
– Jó lenne az ágyban… – suttogtam válaszként, ahogy fejem a mellkasának ütközött egyetlen pillanatra. Míg ő elzárta a vizet, én a szívverését hallgattam. Ettől a testem nem csak a vágyakozást érezte, hanem valami furcsa, görcsös érzés, ami nem akarta, hogy elengedjem. Tagjaim még is ösztönösen húzódtak hátrébb. Csak akkor simultam megint a karjai közé, mikor a zuhanyból kilépve magához rántott. Örültem, hogy megint csókol. Olyan volt ez, mintha a szomjazónak egy csepp vizet juttatnak.
Finoman tolt a szobám felé, de nem is vettem volna észre, ha nem ütközik a vádlim az ágykeretnek. Ekkor sóhajtottam az ajkai közé, nem is készülve arra, hogy egyszerűen az ágyra löknek. Ilyenben sem volt részem, ezért egy halk nyögéssel huppantam a takaróra. Sejthettem volna a mosolyból, hogy valami ilyesmire készül. De nem is gondoltam bele. Egyszerűen csak hagytam, hogy végig mérjen. Talán egy kicsit megpróbáltam vonzóbb is lenni. A lábaim szinte önként nyíltak szét, ahogy fölém került és megpróbálta befészkelni magát közéjük. Az a simítás volt a kulcs talán, ami kitárt egy ajtót.
A kéjes nyalogatásra felnyögtem. Tekintetem a plafonra szegeződött és hirtelen felfogtam, hogy igen, ez velem történik. Az én szobámban, ahol annyi mindent átéltem, most ezt is át fogom. Megremegtem, ahogy megint szemtől szembe találtam magam vele. Lábaim ösztönösen kulcsolták át a testét, mintha közelebb akarnám húzni magamhoz. Megint az a kegyetlen vigyor ült az arcán, ami még vonzóbbá tett.
– Ennyi? – Suttogtam a kérdést és én is elővettem bájvigyoromat. Odalent kicsit szenvedélyesebben dörgölőztem hozzá. Meglepően könnyen ment ez a csípőmozdulat, holott korábban sosem próbáltam ki. Éreztem, hogy mennyire kíván és ő is érezhette ugyanezt rajtam. Nagyon akartam. Hajszolni vágytam a gyönyört, még ha gyorsan is jön el, de tudtam, hogy felszabadító lesz.
Szószám: 721 ~ Remélem tetszik ~ Lost On You ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Vas. Szept. 02, 2018 9:11 pm



Henrik & Alaris

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


+18

Mikor Görögországban beindítottam a motort, és megígértem Odinnak, hogy hamar odaérünk Henrihez, halovány kis sejtésem sem volt arról, hogy ez a nap így fog véget érni. Ugyanakkor éreztem magamban némi izgalmat. Régebben találkoztunk, s már vártam, hogy újra lássam. Nem is teljesen értettem, hogy miért zakatolt a szívem annyira az ajtóban, mikor megjelentem a kutyával, s pár pillanatra talán még egy hülye kis tininek is éreztem magam, aki épp el akarja vinni a kiszemeltjét a bálba... Igen, valami mindig is volt közöttünk. Ezt most már biztosan tudom, ugyanakkor magyarázatot még most sem vagyok képes rá adni, csak annyit tudok, hogy miközben újra és újra elmerülök Henriben, ez az érzés egyre mélyebbre húzódik a gyökerek mentén. Ez pedig nem csak a gondolataimra, de a legapróbb sejtemre is kihat, mintha minden csak érte kiáltana. Mit kiáltana, üvöltene! A sóhajaink összeolvadva szállnak köztünk, s még a hangja is a húsomba akar marni.
Mikor eltávolodok tőle, szinte érzem a kegyetlen űrt, de édes csókja újra köddel önti el az elmém, s ahogy megérzem fogait a nyakamon, az őt ölelő kezeim befeszülnek, s egy kicsit talán erősebben karmolom meg a kelleténél, persze enyhítésképp édesen simítok végig rajta. A mellkasom hevesen kezd emelkedni és süllyedni, mikor lejjebb kúszik rajtam, még hajába is belekapaszkodok finoman. Ám ekkor találkozik a tekintetünk. Szinte belelátok csillogó lélektükreibe, ahonnan én magam nézek vissza. S valamit ismét érzek. Mintha az önzőségem megszűnt volna létezni, a helyébe pedig besétált Henri. Régebben a lányoknál egyáltalán nem érdekelt, ki mit akart, kinek mi a lenne a jó, csupán az számított, hogy én élvezzem úgy, ahogy akarom. Most viszont képtelen vagyok csak magamra gondolni, s mikor ez tudatosul bennem, hatalmasat robban odabent.
Így hát két ujjam óvatosan álla alá csúsztatom, s kicsit megemelem, majd megfogom a kezét, s felhúzom magamhoz. Csak egy halovány, sejtelmes félmosoly kúszik arcomra, s pár pillanatig csak a tekintetében merülök el. Még mindig az a gondolat kattog a fejemben, hogy hogyan lehetséges ez az egész, hogy lehetünk most együtt, Ő és én... A szívem pedig ilyenkor mindig hatalmasat dobban, s érzem, hogy a gyomrom is görcsbe rándul. Jelenleg úgy érzem, hogy órákig tudnám őt bámulni... Ám a vágy dolgozik bennem, iszonyatos tombolást végez odabent minden eltelt másodperccel. Így a tenyerem nyakára siklik, majd félig felkúszik arcára, s lassan húzom őt magamhoz közelebb. A mozdulataimban most nincs semmi vad, sőt, meglepő módon igazán gyengéden és érzékien lehelek csókot az ajkaira. A lélegzetünk halkan olvad eggyé, s ez az édes lassúság még jobban elveszi az eszem. Ajkam ezután arcára mászik át, onnan nyakára, ám most nem harapok. Sőt, nagyon lassan haladok lefelé mellkasára, miközben lágyan simítok végig egész testén, kiélvezve minden apró pontot rajta. Ezzel az érzékiséggel mintha amolyan biztosítékot adnak arra, hogy nem szórakozok vele. Hogy is lehetne ez az egész egy egyszerű szórakozás, ha ilyen sok érzelem van benne? Mindkét kezem hátára simít teljes egészében, miközben apró csókokat hagyok hasán, s ahogy haladok egyre lejjebb, úgy még inkább szorosabban húzom magamhoz. Én azonban nem nézek fel. Nem hezitálok, hanem határozottan ragadom meg odalent, s vontatott mozdulatokkal kezdem kényeztetni. Pár pillanat múlva már nyelvem is beszáll a játékba, s ajkaim közt elveszítve váltok egy kicsit gyorsabb tempóra. Soha nem voltak még ilyen tapasztalataim, sőt, ha nekem pár hónapja valaki azt mondta volna, hogy most a világ összes pénzéért sem lennék máshol, miközben épp egy másik férfi kéjléce van a számban... Teljesen biztosan kiröhögtem volna. Mégis most én magam is halkan belenyögök a mozdulatba, különösen akkor, mikor hirtelen olyan erős hullám jön rám, hogy haloványan még a fogaimat is megérezheti. Egy kis ideig még kényeztetem odalent, ám hamarosan ajkaim ugyanazon az úton visszamennek, hogy egy igazán szenvedélyes csókban érjenek véget.
- Nem megyünk inkább vissza a szobába? - súgom halkan, a vágytól kicsit talán akadozva, s ha nem ellenkezik, akkor elzárom a vizet, megragadom a kezét, majd kilépek a kőre. Ott magamhoz húzom őt, s egy újabb csókzápor után megint lépek hátra párat, s ilyen apró kilengések közepette érkezünk meg az ágyhoz. Én megállok előtte, s egyszerűen nem bírom ki, hogy ne húzzam sunyi mosolyra a szám, hiszen egy könnyed mozdulattal lelököm a paplanra ezután. Pár pillanatig csak állok, és vigyorogva figyelem őt, de végül egy sóhaj kíséretében rátérdelek az ágyra, végigsimítok lábain, melyek közé beférkőzök rögtön, combjába pedig haloványan beleharapok. Ahogy haladok felfelé, egy röpke mozdulattal nyelvem hegye végigszökik rajta odalent, majd hasán is, mellkasán, s a végén pedig érzékien állába harapok. Úgy mozdulok, hogy lábai átölelhessenek, odafent pedig mindkét alkarom a paplanra szegezem, közvetlenül a feje mellé. Ekkor azonban nem mozdulok, csupán megállok ajkaitól egy kis távolságra, pont úgy, hogy tekintetünk tökéletesen össze tudjon olvadni. Majd várok... A sunyi gonosz vigyorom újra kiül arcomra, sőt, még szemöldökömet is felvonom, mintha csak incselkedni akarnék azzal, hogy váratom. Talán így is van, talán egy kicsit még célom is felhergelni őt...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Csüt. Aug. 30, 2018 8:14 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun



+18

Alaris kezében meleg érintése alatt elakadt egy pillanatra a lélegzetem. Bele-belemozdultam a kellemes játékba, hagytam, hogy beleremegjen minden porcikám. Már nem volt bennem ellenállás, nem volt bennem gyávaság vagy félelem. Csak én voltam és ő, meg a zuhany, amiből a víz újra és újra végig folyt a testemen, aprón simítva a bőrömet. Ajkai hol finoman csókoltak, hol szenvedélyesen haraptak. Képtelenség lett volna elfojtani újabb és újabb sóhajokat, amiket ő váltott ki belőlem. Olyan voltam, mint egy hangszer, amin csak Alaris tudott rendesen játszani. Addig ismeretlen hangokat és rezdüléseket kicsalva belőle.
Gyengéden tolt el magától, elhúzva a kezét onnan. Én pedig remegve álltam, meg kellett támaszkodnom a falban, mert úgy tűnt, ilyen érzések alatt a térdem nem tudja megtartani a testem súlyát. Alaris meleg tenyere a csípőmön olyan volt, mint egy erős támaszték. Valami olyan, ami nem hagyna összerogyni semmilyen gyönyör súlya alatt. Aztán hirtelen elöntött a félelem. Tudtam, mit akar és tudtam, hogy ezek a dolgok így mennek… de mégis féltem, hiszen nem volt ilyesmiben részem korábban. Egyszerre volt kellemesen forró, cirógató az érintése, aztán jött az az enyhe fájdalom, majd egy kicsit erősebb… és végül a feloldozás. Nem, nem múlt el nyomtalanul a kellemetlenség, de bekapcsolódott valami addig ismeretlen, meleg érzés, amitől a testem a forró víz és Alaris érintése ellenére is libabőrös lett. A gondolatim már nem álltak másból, mint hogy „akarom, akarom, akarom” és mintha minden sóhajtással ezt mondogattam volna bele a fürdőszoba csendjébe. Szinten önkéntelenül vettem fel én magam is azt a ritmust, részt akartam benne venni, nem csak várni, hogy vége legyen. Ezt nem csak csináltam, hanem élveztem.
Jobban hozzám simult. Éreztem minden izmát a hátamnak feszülni. Imádtam az érzést, imádtam, ahogy hozzám bújt. A tarkómat cirógatta a kellemes, meleg lélegzete. Aztán jött az a csók, az a simítás a mellkasomon és ujjainak finom, ritmusos érintése. Olyan hangosan hördültem, hogyha a húgom otthon volt, akár meg is hallhatta volna. Ezúttal nem jöttek a gondolatok, hogy vajon mi lesz, ha Hell esetleg előkerül vagy később kérdezősködni kezd. Nem is igazán érdekelt, mert tudtam, hogy valamilyen formában úgyis kivágom magam egy olyan helyzetből… az elmémet elködösített az szenvedély. A testem már szinte önállóan mozgott és éreztem, hogy nem fogom sokáig tartani magam. Minden porcikám készen állt, hogy megadjam magam Alarisnak, mikor elengedett, elhúzódott tőlem. Meg akartam kérdezni, hogy: miért, de ajkaimat még mindig csak az egyenletes lihegés hagyta el.
Korábban nem éreztem ilyen szenvedélyt, nem volt, aki megmutassa, létezik ilyen is. Az összes alkalom, amikor lányokkal voltam, gépies volt. Bár akkor is sikerült a végére érnem, de nem éreztem ilyen erőteljesen, ilyen mindent elsöprő módon, hogy akarom. Remegve tettem a hátam a falnak, nem érdekelt, hogy egyenesen rám folyik a víz. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy megpróbáljak uralkodni magamon, mert a gyönyör már ott várakozott a kapuban és még az érintés hiánya is alig tudta megfékezni. Résnyire nyitott szemmel néztem Alarisra, azon elmélkedve, hogy vajon ő is ilyen állapotban van-e.  Erőtlenül emeletem fel a karom, hogy megérintsem, hogy magamhoz húzzam… de ő gyorsabb volt és erősebb is. Hozzá simultam, miközben csókolt. Elsőre csak hagytam, megadón engedtem a nyelvét az ajkaim közé. Kellett egy pillanat, hogy újra felvegyem a ritmust, hogy viszonozzam a szenvedélyt. Egyik kezem a tarkójára siklott. A hajába fúrtam a ujjaimat, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Hol csókoltam, hol az ajkait haraptam. Aztán a nyakától megindulva végig simítottam a hátán, a hasán, a mellkasán. Közben belenyögtem a csókba.  
Ujjaim finoman cirógattak végig a felsőtestén újra és újra, míg nem megint a kockás hasfalra tévedtek. Elhúzódtam az ajkaitól és a nyakába haraptam. Imádtam a bőre ízét, egésznap érezni szerettem volna a nyelvemen. Haladtam lejjebb is a mellkasára, de volt bennem némi félelem még mindig… vagy inkább bátortalanság, mert akármennyire is szerettem volna kényeztetni, a térdeim nagyon nehezen adták meg magukat. A hasát csókoltam, nyalogattam és harapdáltam, aztán felnéztem rá. Elővettem a Henrik-mosolyt, remélve, hogy ez elegendő lesz minden félelmem elfedésére és majd ő irányít, nem nekem kell.
Szószám: 653 ~ Bocsi hogy gagyi lett ~ Lost On You ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Kedd Aug. 28, 2018 3:59 pm



Henrik & Alaris

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


+18

Még a víz halk csobogása sem képes elnyomni a sóhajokat, melyek közt Henri hangja úgy szökik át, mintha minden apró kis vízcseppről visszhang képében akarna visszapattanni felém. Teljesen megrészegít... Az érzéstől enyhén megszédülök, így még szorosabban húzom magamhoz, bár lassan ez már nem lesz lehetséges. Mindenem felett ő uralkodik, a gondolataimon, a vágyaimon, az érzéseimen, a testemen, s úgy érzem, hogy már semmit sem vagyok képes kordában tartani. Mintha a pillanat erejével teljesen megsemmisülnék, s elkapnám azt a bizonyos láthatatlan fonalat, mely mindig is ott élt közöttünk. Pont jókor voltam jó helyen? Pont véletlenül én sétáltam arra, aki el tudta intézni a tagot, aki meg akarta ölni Henrit? Ugyan már... Ilyenek nem léteznek, mindennek kell, hogy valami oka legyen. Ez az ok pedig igazán most kezd csak tudatosulni bennem. Nehéz szavakba önteni, hogy mi tombol most bennem, de az biztos, hogy ezernyi érzelem lejt vad táncot odabent. Ez már egyáltalán nem csak a testi vágyakról és örömökről szól. Ez pedig talán egy kicsit megrémít. Megrémít, hogy eddig vak voltam, és nem vettem észre ezt az egészet, s ilyen sokat voltam távol tőle. Pedig tudtam. Tudtam, hogy van valami a levegőben, hiszen mikor néha találkoztunk, minden más volt. Akkor még nem voltam képes megmagyarázni, hogy pontosan mi, de már tudom. Talán csak most értünk meg rá mindketten, hogy ezt beteljesítsük?
A kezeim engedelmeskednek, s a lélegzetem egy pillanatra újra elakad, mikor megérintem odalent. Már nem takarnak felesleges ruhák, már senki és semmi nem állhat közénk, ez a gondolat pedig teljesen elveszi az eszem. Ezért is érek hozzá először gyengéden és érzékien, miközben nyakát és vállait szórom tele lágy csókokkal. Csípőm is enyhe keringésbe kezd, mikor megérzem, hogy Henri még közelebb húzódik hozzám, s erre a mozdulatra talán kicsit türelmetlenné is válok, így kezem gyorsabb játékba kezd nála. Ajkaim finom érintését újabb harapások váltják fel, s minél tovább játszadozok odalent Henrivel, annál inkább nem bírok már magammal. Így hát muszáj lépnem.
Kicsit eltolom magam tőle, majd egyik kezem csípőjére siklik, azzal erősebben belekapaszkodok, a másik pedig valahol eltűnik a háta mögött, ám hamarosan megérezheti, mit is tervezek pontosan. Innen már nincs visszaút... Ha csak az utolsó pillanatban nem gondolja meg magát, akkor homlokom a vállának támasztom, ahol érezheti szapora, forró leheletem. Ám nem csak ez töltheti el melegséggel. Férfiasságom édesen simul hozzá hátulról s szökik egyre beljebb, mindezt pedig oly érzéki lassúsággal, hogy egy elnyújtott nyögés fel is szökik belőlem. Még nem akarok sietni. Még ki akarom élvezni a pillanatot, hogy elmerülhetek benne újra és újra. A hátán lefelé csordogáló csillogó kis vízcseppek csak még izgatóbbá teszik az egészet, így többször végigsimítok rajta. Egyik kezem általában csípőjét szorongatja, másik viszont hol vállába kapaszkodik bele, hol viszont becsatlakozik a másik mellé. Eleinte még tényleg azzal a vontatott szenvedéllyel lejtek lágy keringőt mögötte, de érezhetően egyre gyorsabb tempóra váltok hamarosan. Ekkor mellkasomat a hátának feszítem, áthajolok válla felett, majd oldalra fordítom fejét, hogy végre az oly távolinak tűnő ajkait is újra érezhessem magamon. Ujjaim ezután mellkasán szöknek végig, gyorsan áthaladva hasán, hogy aztán odalent ugyanabban a ritmusban essek neki, mint ahogy én magam is mozgok. Nem kell itt már gondolkozni, hogy mi legyen a következő lépés, hiszen annyira ösztönösen jönnek a vágytól terhes mozdulatok, mint még soha. Régebben tudatosan vetettem be pár trükköt az esemény közben, de most még ilyenen sem kell agyalnom, sőt, nem is tudnék, hiszen Henri teljes mértékben elködösítette már az elmém. Az viszont még mindig felettébb szokatlan számomta, hogy senkit és semmit nem élveztem még ennyire, mint most Henrit... Még a közelébe sem érhet semmilyen nő annak a pusztító lángtornádónak, ami bennem söpör most végig. Azok csupán... Apró lángocskák voltak ehhez képest.
Mielőtt még véletlenül túl hamar érne véget a románcunk, elengedem őt, majd kicsit hátrébb lépek tőle, s ha hagyja, akkor magam felé fordítom. Látni akarom az arcát, a szemeit, a testét, s minden pontot, ami immáron csak az enyém. Kezét megragadva közelebb is húzom magamhoz, hogy egy édes, nyelvjátékkal teli csókkal csak még több szenvedélyt öntsünk az első "találkozásunkba".
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Hétf. Aug. 27, 2018 9:28 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Csak egy hümmögő félmosolyt engedtem Alaris felé, mikor a fogadásról beszélt. Aztán, egyszerűen mindenféle egyéb reakció nélkül, a két lányról szólva hátat fordítottam neki, hogy besétáljak a fürdőbe. Először az övemet hagytam el. Hallottam, ahogy a csat a padlón koppan. Aztán jött a nadrág és a zokni párosa és végül a zuhanykabin előtt siklott le az alsónadrág is. Nem gondoltam bele, hogy nem látott ennyire meztelenül. Nem mertem, mert féltem, hogy zavarba jövök és elutasítom… de talán, a forróság elviselhetetlenné tételében az a kevéske alkohol is segítette, ráadásul egy kis bátorságot is csepegtetett belém.
– Akkor gyere és tűntesd el Heddát onnan… – Válaszoltam halkan, egy sóhajjal, ahogy felé fordultam. Megint ugyanaz a meztelen látvány fogadott. Ugyanaz, amit korábban vizesen láttam. Tekintetem ismét végig futott az izmos testen, a tetoválásokon… rosszfiúnak tűnt és nekem ez valamiért tetszett. Éreztem, hogy megint úgy kalapál a szívem, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. Az ajtó egy halk kattanással becsukódott mögötte, hideg kék szemei pedig engem mértek végig. Koncentrálnom kellett, hogy ne piruljak el, mint egy szendeszűz… sőt megpróbáltam olyan csábító lenni, mint azokkal a lányokkal, akik „jókor voltak jóhelyen.”
Ahogy találkozott a tekintetünk, beleremegtem. Talán észre is vehetett, ahogy a vágy egy újabb, már-már elviselhetetlen hulláma halad végig a testemen. Még mindig ijesztő volt, hogy éppen iránt érzek ilyesmit. Féltem kicsit attól, ami történni fog… mert innentől kezdve megállíthatatlanul folytak az események. Már nem volt senki, aki olyan nyíltan megzavarhatott volna, mint a korábbi kis közjáték – sokkal inkább közjátékok – alkalmával.
Ahogy megindult felém én ösztönösen léptem hátra, míg egészen a zuhany alá nem kerültem. Remegtek a kezeim, ezért nem mertem megnyitni azt, nem mertem magamra engedni a vizet. Talán egy kicsit attól is tartottam, hogy felrázna a hűvösével… hogy megint előcsalná azokat a kételkedő, gyáva gondolatokat, amik nem mertek ebbe az egészbe belevágni. Ezt a hülye gondolatot az törölte el, amikor megállt előttem. Szinte éreztem a forróságot, ami belőle áradt… s ahogy megindult a víz egyenesen rá, már nem volt esélyem sem, megmásítani az éjszaka eseményeit. Ahogy végig folytak a cseppek a mellkasán, az egészen más érzéseket váltott ki belőlem, mint bármelyik korábbi együtt lét. Vágytam rá, hogy lecsókoljam, lenyalogassam őket onnan. Ezután néztem fel rá, mert éreztem, hogy engem figyel és én közelebb akartam lépni hozzá, ehelyett egyszerűen a zuhany felé léptem én is. Hagytam, hogy a hajamat áztassa, hogy a tincsek egy része az arcomra tapadjon. Egyetlen mozdulattal tűrtem el őket a szememből. Csak akkor néztem újra rá, mikor hozzám simult. Bizsergést éreztem, akartam őt, minden porcikám úgy vágyott rá, ahogy senki másra. Finoman pusziltam meg a kulcscsontján. Már nem éreztem Linnea bűzös parfümjét rajta – ami egyébként az én ruhámat is ugyanúgy bemocskolta.
Hallottam, hogy felsóhajt. Aztán, amint felpillantottam rá, finom csókot kaptam. Még jobban hozzám simult odalent vagy én hozzá, ki tudja. Csak azt a forróságot éreztem, ami egy sóhajt váltott ki belőlem. Harapás, apró harapások a nyakamon… és máris elveszítettem a józan eszem. Tényleg nem gondolkodtam tovább. Hagytam magam, hagytam, hogy ő – mint talál tapasztaltabb – tegyen vele, amit akar. Nem is tudom, hogyan került mögém, egyszer csak ott volt. Aztán éreztem a simításokat a bőrömön. Csukott szemmel sóhajtottam, majd nyögtem fel, mikor újra megéreztem a fogaimat a nyakamnál… nem talán a vállaimnál… fogalmam sem volt. Feladtam, hogy figyeljek bármire is. A testem már ösztönösen működött a vágyak fogságában. Csípővel hátra mozdultam, felé, mert egyre jobban akartam. Érezni akartam magamon minden érintését.
– Nagyon akarlak… – Nyögtem. Olyan halkan, hogy talán a zuhany zaja is elnyomta a hangomat. Megfogtam a hasamon végig simító kezét, még lejjebb nyomtam. Fel akartam gyorsítani az eseményeket, mert én már nem bírtam sokáig. Még néhány apró érintés kellett volna, hogy végképp megadjam neki magam. Ismét felé mozdultam csípőből, most már egészen összepréselve magunkat.
Szószám: 618 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Vas. Aug. 26, 2018 10:30 pm



Henrik & Alaris

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."

A motor halk morgása megszűnik, mikor a taxi befordul a sarkon, s magunkra hagy minket. Szívem szerint odalépnék Henrihez, hogy megint olyan közel húzzam magamhoz, amennyire csak tudom, de sajnos ez nem annyira egyszerű. Nekem semmi sem számítana, én az tenném, amit csak akarok, pontosan úgy, ahogy mindig is tettem. Az egyedüli vélemény, ami érdekelt eddig, az a sajátom volt. S néha még talán az sem... Most viszont más a helyzet. Lehet, hogy saját magamat félredobnám, de Henri annál sokkal többet jelent számomra, mint hogy kellemetlenséget okozzak neki akár csak egy érintéssel is, melyet egy kíváncsi szomszéd véletlenül felfedezhet. Így hát csak vágyakozva pillantok utána, s megmaradok odakint egy barátnak, egy havernak, mint a hozzánk hasonló "normális" embereknél. A szikrák persze köztünk oly' hevesen pattognak, hogy szinte látom őket a levegőben...
Odabent már nem tudom megállni, hogy ne kapaszkodjak bele hátulról az ingébe, egyre közelebb simulva hozzá minden lépéssel. S mikor végre újra a szobájában vagyunk, s meghallom kattanni a zárat, egyből felszabadulok. Itt most már senki és semmi nem fog az utunkba állni, ahhoz vagy be kell törnie az ajtót, vagy ránk gyújtani az egész házat. Ahogy haladok közelebb hozzá, már szinte a szemeimmel tüntetem el róla a ruhákat, s mikor ajkaink végre forrón simulnak össze, már tudom, hogy ma bizony Henri az enyém lesz! Bár egy furcsa érzés szökik keresztül rajtam e gondolat hatására, hogy Ő s én, mi együtt... Ám ez csak a múlt és a társadalmi normák lerakódása csupán, hiszen ahogy egész testében közelebb kerül hozzám, szívem olyan hevesen kezdi pumpálni a vért, hogy minden más gondolat eltűnik belőlem, csak Ő marad.
- Ha már itt tartunk, ne felejtsd el a fogadást. Ugyanis ha jól emlékszek, azt én nyertem... - suttogom fülébe a szavakat, miközben elkezdi kigombolni az ingem. Elhajolok tőle végül, s egyre szélesedő, gonoszkás mosollyal kezdem figyelni. Mélyen fúrom szemeim az övébe, egy kicsit oldalra biccentem a fejem, s egy halk sóhaj közben még alsó ajkam is enyhén beharapom, ahogy végignézek rajta. Ezt a lányok mindig imádták... Ahogy az ő csábító mosolyát is, melytől teljesen kiráz a hideg. Ajkai mintha forró pecsétet nyomnának mellkasomra, s keze  szinte felszakítja a bőröm, ahogy az övemig simít végig rajtam. A szavaira pedig csak halkan felmorranok.
- A te szádból is még el kell tüntetni Heddát... - vigyorodok el szélesen, de a vigyorom egy vágyakozó félmosollyá alakul át, miközben Henrit figyelem, ahogy vetkőzik. Minden egyes porcikáját felfalom a szemeimmel, s mire észbe kapok, már egyre mélyebbeket sóhajtok, s egyre kényelmetlenebb lesz már rajtam a ruha. Úgyhogy lassú léptekkel indulok meg utána, először csak az övem bontom ki, másik lépésnél már letolom a nadrágot, harmadiknál kilépek belőle, negyediknél a boxert hagyom magam mögött, míg szép lassan utol nem érem Henrit a fürdőben. Az ajtót becsukom magam mögött, s először csak nekidőlve pillantok végig rajta, mintha csak direkt húznám az időt. Ez persze saját magam rovására megy, hiszen az elvesztegetett másodpercek már most soknak tűnnek, így hát vontatottan kezdek el felé sétálni, mintha csak kényszeríteni akarnám a hátrálásra, s mikor a zuhany alá érünk, ha ő nem, én indítom meg a vizet. Ám megállok Henri előtt. S csak őt figyelem. Hagyom, hogy a víz lassan peregjen le arcomon, s mindeközben mosolyom szép lassan visszakúszik, helyette pedig valami teljesen mást láthat rajtam. Tomboló vágyat, s azt a határozott tekintetet, mellyel csak őt akarom. Nem szeretném, hanem akarom, mégpedig azonnal...
Lecsökkentem végül a köztünk levő távolságot, s úgy lépek elé, hogy mindenünk összesimuljon. Mindenünk... Még mindig őt nézem, ajkaim közben kicsit eltávolodnak egymástól, hiszen a sóhajaim egyre erősebben törnek fel belőlem, amiket már nehezen tudok kontrollálni. Lassan hajolok felé, s egy igazán érzéki és lassú csókot hintek ajkaira, mely annyira forróra sikeredik, hogy odalent is megérezheti a hatását. Finoman megharapom, majd oldalra biccentem fejem, s nyelven hegyével felszántom a nyakát. Ezután ellépek előle, s egy könnyed forgással mögé kerülök. Ujjaim derekára simulnak, s valami olyan elsöprő érzelmi hullám száguld át rajtam, amit még sosem éreztem. Jó, sok lánnyal voltam együtt, de Henri mellett visszagondolva rájuk, rettentően unalmas, szürke, és semmilyen emlékek jutnak eszembe, hiszen amit most érzek, az még a fantáziám legmélyebben rejtőző kis szegletét is megmozgatja. Szorosan húzom őt magamhoz, miközben egyik kezem belső combja felé szökik, másikkal pedig mellkasán simítok végig úgy, hogy aztán visszafelé mindkettő egyetlen pont felé kezdjen közelíteni odalent. Mindenét érezni akarom kezeim alatt, de olyan nehéz érzékinek maradni ilyen közelségből, hogy kénytelen vagyok vadul beleharapni csuklyás izmába, csak hogy egy kicsit enyhítsem a bennem tomboló, lángokból álló tornádót...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Vas. Aug. 26, 2018 3:26 pm

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Szinte arcon csapott a mosdóból kilépve a szokásos, hűvös norvég éjszaka. Azt hittem majd magamhoz is térít, kiszakít abból az esztelen forróságból, amivel csak még közelebb akartam húzódni Alarishoz. Nem ez történt Ahogy testünk megint meghitten simult össze, csak még jobban bújni szerettem volna, élvezni az illatát… s egy aprócska, ám erőteljes gondolat tovább toporzékolt bennem, hogy még több, még több kell belőle. Nem olyan volt, mint régen, amikor másokat próbáltam „szeretni.” Akkor nem dobogott vadul a szívem, nem akartam még jobban marni… csak hajszoltam a vágyaimat, néhány hazug szó mögé bújtatva őket. Mézesmázosságban ugyanis kiváló voltam, az az állandóan emlegetett mosoly pedig csak ezek megkoronázása volt. Alaris mellett nem számított az, ha esetleg elszomorodom vagy rám tör a hiszti, amiben annyira közösek voltunk Hellel. Nem kellett szerepelnem, nem kellett maszkot felvennem… hiába próbáltam csajozni, hiába akartam kiverni a fejemből, talán végig csak őt akartam féltékennyé tenni. Talán ezzel akartam tudta alatt kicsalni belőle, hogy tűnjünk el végre innen. Sem Hedda, sem Linnea nem érdekelt, csak Alaris. Mikor a lány a nyakamat csókolgatta a medencébe és az ujjaim az ő hajához értek… szinte elképzeltem, ahogy Alaris sötét tincsei közé túrok.
Ha nem érkezik a taxi, talán hosszú órákat is képes lettem volna összebújva ácsorogni az utcán vele. Imádtam az érintését, imádtam az illatát, a szívem pedig olyan vadul kalapált még mindig, hogy egész testem remegett. Már nem csak a vágytól, hanem addig ismeretlen, kusza érzésektől is. Talán ezek elegyétől éreztem azt, hogy bukfenceket vet a gyomrom odabent. Míg meg nem érintette a kezemet a hátsó ülésen, másra sem tudtam gondolni, minthogy újra érezzem bőre melegét magamon. Akkor aztán, egy sóhajtással pillantottam ki az ablakon. Figyeltem, ahogy épületek, fák suhannak el a szemeim előtt. Időnként felpillantottam a sápadt holdra is… és hangozzék akármilyen nyálasan, végre jól éreztem magam. A gondolataim sem próbáltak már ellenem fordulni, nem szajkózták azt a fejembe, hogy milyen szörnyű bűnt követek el. Már nem számított semmi sem.
Egy kicsit rászorítottam az ujjaira, ahogy megérkeztünk az utcánkba. A szemközti sárga faház ébresztett rá, milyen közel is járunk és mintha ez újabb adag forrósággal öntötte el a testem. Megint túl feszesnek tűnt a nadrágom és az eszembe sem jutott, hogy a húgom odahaza könnyedén meghallhat minket. Nem számított az egész. A ház előtt állva, kissé remegő kezekkel rángattam ki a kulcsot a zsebemből. A sötét ablakok arról árulkodtak, hogy senki sincs itthon, talán csak Hell gubbasztott a szobájában, a takarója alatt. Megpróbáltam beletalálni a lyukba, de nehezemre esett. Túlságosan vágytam már azokra az érintésekre újra.
Kattant a zár és hamarosan bent is találtuk magunkat. A telefonomat előrángatva próbáltam annyi fényt csiholni, amivel éppen annyit látunk, hogy ne bukjunk orra valamibe. A szobámig könnyen el is jutottunk, ahol már-már az a gyanúm volt, hogy kutyaugatás fogad. Elvégre étel nélkül hagytuk otthon. Ehhez képest egy békésen alvó jószágot találtunk oda bent. Éppen csak egy nagy szusszanással jelezte, hogy ő már pedig nem fog felébredni a kedvünkért sem.
– Végre… – Sóhajtottam én is, mikor már a szobám közepén állva lerúgtam a cipőmet.
Mintha egy kő esett volna le a szívemről. Megint ketten voltunk, biztonságban… és a szobámat nem alkohol vagy éppen a nyilvános vécékre jellemző fertőtlenítős bűz járta át. Alaris parfümjének megmaradt illatát éreztem. Ez pedig úgy felerősödött, mikor közelebb lépett és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, hogy közelebb húzzam magamhoz és viszonozzam azt a szenvedélyes csókot. Egész testemet hozzá nyomtam, hogy érezze, engem még mindig ugyanazok a vágyak fűtenek. Akartam. És akit én akartam valaha is, azt meg is szereztem, vagy így vagy úgy…
– Ma nem alszol – súgtam az ajkai közé, ahogy ujjai a gombjaimmal babráltak. Tetszett, ahogy hozzám simult újra a teste, miközben az ingem végig siklott a karjaimon és végül a padlón kötött ki, valahol mögöttem. Hagytam, hogy keze végig simítva a bőrömön megtalálja a kezemet. Erre is sóhajtottam egyet, mintha a vállamra lehelt csók perzselő lett volna.
– Még akad egy kis dolgod… – Elhúztam tőle a kezemet. Most az én ujjaim kutatták az ő ruhái gombját. Lassan vetkőztetni kezdtem. Már az ingénél jártam, minden egyes mozdulatnál a szemébe néztem, érdekelt jól csinálom-e, tetszik-e neki. Aztán, ahogy a mellkasa láthatóbbá vált lesütöttem a szemem és immár a csupasz bőrére nyomtam egy csókot.
– Sürgősen le kell zuhanyoznunk… Linnea szagod van… – Öltöttem aztán magamra szórakozottan azt a mindent tudó, szépfiúsan csábító vigyot. Közben végig simítottam a mellkastól az övéig. Most az én sorom volt a szórakozásba. Ő sejtelmes mosolyokkal próbált megőrjíteni, én viszont a magam maszkját vettem fel. Elléptem tőle egyet hátra, aztán kacsintva sétáltam át a fürdőbe. Útközben ledobáltam a többi ruhámat is a földre, remélve, hogy tetszik neki a látvány.
Szószám: 764 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Csüt. Aug. 23, 2018 8:06 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Az éjszakai lágy szellő kellemesen lehűti felforrósodott bőröm, ám valójában jöhetne akár tomboló hóvihar is, mely magasan temetne be kettőnket, Henri jelenléte még azt is megolvasztaná. Hiába a könnyed séta, jelenleg sehol máshol nem lennék szívesebben. A kezem közben rásimítom az övére, mely oldalamat szorongatja, s mikor kiérünk a kapun túlra, s elhaladunk egy autó mellett, melynek ablakából halványan visszatekint a tükörképünk, muszáj szélesen elvigyorodnom. Sőt, meg is állok egy pillanatra, szembe az ablaküveggel.
- Vicces, hogy igazából bármit csinálhatnánk, akkor sem lennénk buzisak. - hiába vagyunk összeölelkezve, nyugodtan elsétálhat mellettünk bárki anélkül, hogy bármit sejtene. A jó karizma... Henri nagyon is férfias, remek kisugárzással, ellenállhatatlan mosollyal, az én rossz fiú beállítottságom és sunyi képem pedig ennek talán pont az ellentéte. Ezért is nézünk ki egymás mellett olyan jól. S bár a pia is rendesen dolgozik, mégsem érzem, hogy nélküle máshogy viselkednék. Jó, mondjuk a szervezetem igen csak hozzá van szokva az alkoholhoz, ez ugyanakkor nem látszik rajtam. Hogy miért? Ha úgy nézel ki, mint egy suttyó csöves, akkor alkoholista vagy. Ha olyan jól festesz, mint én, akkor viszont menő. Ez a különbség. S két kurva jó egyén egymás mellett... Mindent visz.
- Mindjárt hazaérünk, ne aggódj... - suttogom olyan halk nyugodtsággal, hogy még én magam is meglepődök az egészen. Mikor odaérünk a kis tábla mellé, ahova a taxi fog érkezni, képtelen vagyok elengedni Henrit. Sőt, kicsit szorosabban ölelem magamhoz, majd oldalra fordítom a fejem, s kitámasztom az állam rajta. Arcomat beborítja a hajkoronája, mire én nagyot szippantok belőle. Bent tartom a levegőt, s talán kicsit remegve fújom ki. Huhh... Mi volt ez az érzés? Az egész testemen libabőr szalad végig, s talán kicsit jobban belefúrom az arcom a hajába. Így pedig percek telhetnek el. Úgy érzem, most nem kellenek szavak. Csak a város tompa moraja, a távolról jövő halk zeneszó, s Henri halk szuszogása az, ami megtölti a levegőt. S nekem most... Ennél nem is kell több. Mikor meglátom a taxit a távolban, nehezen engedem el őt, de végül csak kicsusszan kezeim közül, én pedig a kis morgására csak elmosolyodom. Valójában még ez is tetszik benne, hiszen számomra ez is annyira... Őszinte. Nem kell ide csábítás, nem kell ide terv, fogadás, önmegtartóztatás, semmi erőltetett dologra nincs itt már szükség.
Az autó berobog, s ugyanúgy beülök hátulra, ahogy idefelé jövet is tettem. Annyi különbséggel, hogy most nem bámulom Henrit olyan feltűnően, hanem hagyom, hogy az alkohol kicsit leülepedjen és elkábítson. Most sem beszélek túl sokat, szemeim cikáznak az elhaladó lámpák között, viszont észrevétlenül akkor is lépek egy aprót. Ha nem húzza el a kezét, akkor most teljes egészében simítom rá a sajátom az övére, s így zötykölődünk hazafelé. Ha igen, abból sem csinálok gondot, hiszen még mindig emlékszem, mennyire bepánikolt, mikor azt hitte, hogy valaki meglátott minket.
Lassacskán megérkezünk a ház elé, s innentől egy kicsit befékezek, s átadom az irányítást Henrinek, már csak azért is, mert mégis csak ő lakik itt. Nem szívesen rúgnék bele egy antik vázába a sötétben, s a bolond húgába sem akarok belefutni. Így hát amíg el nem érjük a szobát, s nem kattan a zár, addig meglapulok. A lépteim is olyan halkak, hogy mikor beérünk a szobába, kiterülve találom a szőrgolyót, kinek hangos szuszogása egy pillanatra se csitul a jöttünkre sem.
- Végre... - suttogom az est félhomályába, s lassan megindulok Henri felé. Odaérvén megragadom oldalát, közelebb vonom őt magamhoz, s egy igazán érzéki s szenvedélyes csókot lehelek ajkainak mélyére. A szívem újra sámándobként kezdi verni az ütemet, s immáron sokadjára borzongok bele Henri közelségébe, s abba a különleges kisugárzásba, mely árad belőle.
- Mit szólnál hozzá, ha lezuhanyoznánk, ééés... Aludnánk egy nagyot? - vigyorodom el szélesen, kivillantva a félhomályban a fogaim. Kezem pedig már Henri ingének gombjára is kúszik, hogy egy lassú, és vontatott mozdulattal szabadítsa ki azt a helyéről, egészen addig míg végül hozzásimulva lökhetem le róla a ruhát a földre. Halk sóhajjal lehelek egy csókot vállára, miközben egész karját végigsimítom, s kezem az övében állapodik meg. Arcomra pedig kiül az a sejtelmes félmosoly, mellyel egyszer még úgy érzem, hogy az őrületbe fogom kergetni...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szer. Aug. 22, 2018 4:16 pm

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


A forróság elviselhetetlenül tombolt a testemben. Nem gondolkodtam, a kérdések távol kerültek tőlem, mintha nem is lettek volna ott soha… mintha minden, amit tettem természetes lenne. Ujjaim lassan, ösztönösen simítottak végig az izmos testen és érték el odalent. Nem agyaltam már azon sem, hogy jól csinálom-e egyáltalán. Még nem volt ilyesmibe részem, a testem még is tudta, mit művelek, mert a különös vágy újabb és újabb hullámban tört rám, nem kevés sóhajtást előcsalva ajakim közül. Éreztem, amint megremegek, minden egyes érintésre. Nem zavart, hogy kicsit jobban szorította az oldalamat és a vállamat. Az az aprócska fájdalom sem jelentett igazán kínt. Az apró harapások, finom csókok megint csak ösztönösen törtek fel belőlem, még inkább felkorbácsolva a már amúgy is őrjítő vágyaimat. Talán az a rövidke „akarlak” sem volt több egy sóhajnál, mégis úgy éreztem ajkaim szót próbálnak formázni belőle. S nem volt hazugság egy cseppet sem, mindennél jobban vágytam a csókjaira, arra, hogy a testünk egymáshoz simuljon.
Mintha az az egyetlen szó egy hatalmas gépezetet kapcsolt volna még gyorsabb tempóre. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy végig nyalt az ajkaimon. Aztán megéreztem az érintést a nyakamon és a lágy, éppen csak fájdalmas karcolást a mellkasomon. Eddigre már le is hunytam a szemem… el akartam engedni minden kétséget és csak élvezni, hogy megint valami kellemessel kényeztet az élet. Az elmúlt hetek túl nehezek voltak, túl sok változás jött… többek között maga Alaris is. Nem volt olyan óra, sőt olyan perc, hogy ne éreztem volna testemet hatalomba kerítő feszültséget. Ezért most engedni akartam a gyönyörnek. Más nem is járt a fejemben, minthogy szabaduljak a fájdalmaktól… és nagyon is úgy tűnt, hogy Alaris képes lesz legalább egy pillanatra feledtetni őket.
Hagytam, hogy szemeimre sötétség boruljon hát. Így minden más érzékem annyira felszabadult, hogy még hevesebben lihegtem a mosdó némaságába, ahogy szenvedélyes csókok ezrei záporoztak a felsőtestemre. Ahogy ajkai a hasamat cirógatták végig egy rövid, halka nyögést is hallattam. Egy pillanatra a visszhang magamhoz térített, mintha csak azt akarná súgni: „Nem helyes ez így, Henrik.” Csakhogy nem hallgattam rá, mert időközben megéreztem Alaris nyelvét odalent. Érezhette is, milyen heves reakciót váltott ki belőlem. Megremegett a térdem és talán motyogtam valamit olyasmit, hogy: – Uramég…
Csupán akkor nyitottam ki a szememet, mikor megemelt, mikor önkéntelenül simítottam végig a testén, hagyva, hogy a lábaim bilincsként kulcsolják át a testét. Ezen sem gondolkodtam, csak csináltam. Hagytam, hogy ujjai a nedves alsógatyával babráljanak. Nem számított, hol érint vagy mit tesz, csak az, hogy mennyire élveztem. Hördültem egyet, ahogy a testünk összedörgölőzött, forró lehelete kellemesen égette a bőröm. Éppen szóra nyitottam volna a számat, hogy becézzem valamivel, mikor jött az az átkozott kopogás.
– Ezt nem hiszem el… – Ezt sikerült sóhajtanom kedvességek helyett.
Alaris valamit magyarázott, hogy foglalt, de közben már rángatni kezdték kívülről a kilincset. Szerettem volna valamit mondani, hogy takarodjanak vagy ilyesmi… de megint beelőzött Alaris. A hangján éreztem a feszültséget, ezért nem mertem megszólalni sem. Ahogy elengedett és öltözködni kezdett, én is remegő tagokkal nyúltam a ruháimért.
Nehezen bújtam a nadrágomba, ami most túlságosan is szűknek hatott. Közben lábfejemet is belenyomtam a cipőmbe, hátha akkor gyorsabba haladok. Sokat nem értem vele, csak azt, hogy félre gomboltam az inget. Remegő ujjakkal próbáltam helyre hozni a hibámat. Ezer meg ezer zavarba ejtő gondolat futott át a fejemen közben. Majdnem biztos voltam benne, hogy vannak ott kamerák, amik felvették az egészet… vagy hogy valaki meglátott… mintha valami üldözési mánia rázta volna meg minden porcikám egyetlen pillanat alatt. Mekkora egy idióta vagyok… Ez a gondolat nem akart eltűnni, hiába néztem Alarisra. Most valahogy ez sem nyugtatott meg, sőt szégyelltem magam a vágyaim miatt, amit csak a pusztalátványa váltott ki. Talán az mentette meg az estét, hogy megfogta a kezemet és közelebb húzott magához. Az a csók hirtelen minden idegszálamat megnyugtatta. Inkább csak figyelmeztetésként böktem oda: – Soha többé nem bulizok veled…
Ahogy átkarolta a vállamat, én megfogtam a kezét. Reméltem, hogy ettől majd úgy tűnik, mintha csak segíteni akartam volna neki. A zár persze kattant és a két hülye liba került elő. Odakint már csupán a hányás gusztustalan hangját hallhattuk. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy még egyszer elmenjen a kedvem Heddától, na meg Linneától.
Vége volt a színjátéknak, ahogy ismét kint, az éjszakában találtuk magunkat. Alaris felegyenesedett, még szorosabban húzott magához, én pedig – talán a sötét miatt – kicsit bátrabban karoltam át a derekát, szorongattam a ruháját. Ahogy a fejét az én fejemnek támasztotta, valami olyat éreztem, amit addig még soha. Megint melegséget, de most nem odalent, hanem a mellkasomban. Nyeltem egyet. Még sosem voltam ilyen intim helyzetben senkivel.
– Ugye gyorsan jön a taxi? – Kérdeztem kicsit rekedten. Ujjaim még erősebben martak a ruhába. – Nem szeretek sokat várni. Otthon akarok lenni… – Egy egészen kicsit morogtam is. Tudtam, hogy ez a hisztéria mostanában olyan természetesen jön belőlem, mintha mindig is a részem lett volna. Valójában csak az elmúlt hetek aprócska hozadéka volt, amit talán sosem mosok le magamról.
Szerencsére pár perc alatt be is kanyarodott egy autó a sarkon. A mi taxink volt az, én pedig, bár nem akartam elszakadni Alaristól, mégis csak oldalra léptem egy jó métert. Másnak nem volt köze ahhoz, ami közöttünk kezdett kialakulni. Túl intim volt, túl sokat jelentett már akkor.
– Csakhogy megjött! – Háborogtam, holott nem is várakoztunk sokat.
Szószám: 870 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Hétf. Aug. 20, 2018 7:16 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


- Tudom, hogy veszélyes vagy. De most emberedre akadtál... - lehelem nyakára, s az utolsó szócska egy halk nyögésben ér véget, mikor megérint, s egyre lejjebb siklanak ujjai. Ahogy testünk összesimul, megérzem magamon szívének heves dobbanásait, s azt az elfojtott vágyat, mely ott tombol benne. Ebből is látszik, hogy én sokkal gyengébb vagyok, mint Ő, hiába is ostromolja magát a történtek miatt. Én törtem meg előbb, s úgy húzom magam után a szakadékba, ahogy csak tudom.
Már csak a hangjától is libabőrös leszek, de mikor odalent megérint, egy különös forró bizsergés fut át mindenemen. Szorosabban is meg kell kapaszkodnom oldalában s vállában, mert fenn áll a veszélye, hogy összecsuklik a lábam a hirtelen jött vágyhullámtól. Ajkaim szinte remegve csókolják, mintha ez lenne a vihar előtti csend, mely kitörni látszik. Szaporább sóhajok szöknek fel belőlem keze hatására is, s ahogy szája kicsit másfele vándorol, vadul túrok bele hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Fogai édesen fúródnak bőrömbe, halkan fel is szisszenek, de ez elhal egy mélyről jövő sóhajban, mikor a fülembe súg. "Akarlak..." Ez az apró szócska pedig átkapcsol bennem valamit, hiszen miután végignyalok ajkain, onnantól már mohón siklok le nyakára, hogy vállába vadabbul mélyesszem bele fogaim. Mellkasát óvatosan karcolom végig, de szám rögtön követi a mozdulatot, s szenvedélyes csókokkal lepi el egész testét. Ám mikor hasához érek, immáron már térdelve, akkor erőset harapok oldalába, s a szöveten keresztül kicsit szorosabban fogom ujjaim közé odalent, majd azok lassan felfelé siklanak, s újra le. Majd újra fel, s újra le... A vizes alsónadrág még mindig rettentően izgató, de már roppant nehéz rajta látni, s nem a földön. Így hát utolsó mozdulattal nyelvem kúszik végig rajta odalent a nadrágon keresztül, s ezzel a lendülettel fel is állok, majd derekába kapaszkodva kicsit közelebb húzom magamhoz, de csak azért, hogy megragadjam hátsó felénél fogva, s megemeljem úgy, hogy lábai könnyen tudjanak körém fonódni. Ezt követően újra szorosan az ajtónak tolom, s szenvedélyes, egyre vadabb csókokkal záporozom őt, miközben érezheti, hogy hátul lassan bár, de egyre lejjebb húzom az alsónadrágot rajta. A mozdulatba még a csípőm is becsatlakozik, hiszen miközben szorosan feszülünk egymásnak, úgy az odalenti dolgok is vadul siklanak végig egymáson. A szapora sóhajok halk nyögéssé alakulnak, forró leheletem pedig vállán állapodik meg, miközben mellkasom oly' vadul emelkedik, hogy már szinte zihálva veszem a levegőt. Levezetésnek ismét vállába harapok, s mikor már mindkét kezem hátulról már bent van az alsónadrág alatt, s akarnám lehúzni róla...
Kopp-kopp...
Élesen hasít a fejembe az ajtó túloldaláról, az amúgy igen csak közelről jövő kopogás, mely visszhangként fut végig mindenemen. A kilincs is megmozog, persze benyitni nem tudnak, hiszen bezártam.
- Ezt nem hiszem el baszd meg... Foglalt! - az elejét csak a levegőbe súgom, viszont az utolsó szócskát már kintre kiáltom. Ám mintha meg sem hallanák, megint megmozdul az a kibaszott kilincs.
- Mi a faszt nem értesz azon, hogy foglalt?! - kiabálom kifelé, de ekkor már elengedem Henrit, és sietős mozdulatokkal magamra húzom a gatyát, magasról téve rá, hogy alatta még eléggé vizes vagyok. Itt csak a felszínt tudjuk kapargatni, hiszen úgyis mindig lesz valaki, aki megzavar minket, úgyhogy ahogy Henri is mondta, ideje hazamenni. Az inget is begombolom, megvárom, hogy ő is felöltözzön, s miután csillapodtak kicsit a kedélyek odalent, a zárra helyezem az ujjam, mely mögött még mindig hevesen kopognak. Utána megragadom Henrit, közelebb húzom magamhoz, s egy utolsó csókot még lehelek ajkaira.
- A többit otthon... - suttogom felé, majd átkarolom vállai felett, mintha csak támogatni kéne engem a pia miatt. A zár kattan, én pedig erősen lököm ki az ajtót, olyannyira, hogy amaz bele is ütközik a nagy kopogóba, aki Henrinek is ismerős lehet, ugyanis Hedda az, mögötte Linneával. Nem is szólnak semmit, egyből rohannak befelé, de még nem is éri el Hedda a WC-t, már jön is fel belőle az a sok pia. Hülye ribanc, remélem belefullad a saját hányásába... Azonban amilyen hamar jöttek, olyan hamar megyünk mi kifelé. Még mindig átkarolom Henrit, de mikor kiérünk az épületből, s megindulunk kifelé, akkor felegyenesedek, s szorosabban magamhoz húzom, persze csak akkor, ha nem húzódik el tőlem. Sőt, még a fejem is az övének döntöm, ha nem ellenkezik, s így csörgök rá egy taxisra. A kerítésen túl sem akarom elengedni, őszintén szólva rajta kívül már nem érdekel senki és semmi. Csak be akarok ülni a közelgő taxiba, s hazamenni... Vele.
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szomb. Aug. 18, 2018 8:38 pm

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


A hátam az ajtónak csapódott és egy pillanatra sem bántam. Az legalább hideg volt, mert a testemet majd szétvetette a forróság, amit a zár kattanása csak még jobban felfokozott bennem. Tudtam, már csak mi ketten vagyunk… már csak mi vagyunk, senki sem zavarhat meg minket. Felnéztem rá, ahogy megtámaszkodott mellettem az ajtón. Az izmai közben egészen megfeszültek és valamiért ez a látvány jobban tetszett formás melleknél… Ne, Henrik, ezt ne csináld! Igen, ilyen parancsokkal próbáltam elhessegetni magamtól az ilyen ostoba gondolatokat. Amíg csak a pillanatnak éltem, nem volt probléma, addig élveztem az érintéseket, a csókokat… a forróságot és azt a különös remegést, amivel vágytam rá. Csakhogy mindig beférkőztek a fejembe ezek a gondolatok.
– Hát nem is tudom… – Válaszoltam kissé zavart, remegő hangon. Ezt a viselkedést ugyan nem a különös gondolatok tekervénye váltotta ki belőlem. Nem az, hogy egyik napról a másikra meleg lettem, mintha Ida viselkedése váltotta volna ki ezt belőlem… egyszerűen csak Alaris közelében minden megváltozott. Amikor megláttam a házunk ajtajában egy haver volt, aki beugrott… aztán ott voltak azok az érintések. Eleinte viccnek véltem őket, az én gyomrom mégis bukfencet vetett a hasamban, mintha valamit jelezni akarna. A szívem pedig heves ritmust diktálva próbált meg ellenállni neki, de képtelenség volt. Ahogy az ajkait és a nyelvét megéreztem a számon, szinte beleremegtem. A keze az oldalamon olyan forró volt, hogy szinte égetett, könnyedén húzott hát közelebb magához. Érezhettem, ahogy annyira kínozza a vágy, mint engem. Szinte gondolkodás nélkül dörgölőztem hozzá, ahogy alsó ajkamba harapott. Még fel is hördültem. Akárki haladt el az ajtó előtt, könnyedén meghallhatta… de már nem foglalkoztam bele. Csak újra beleremegtem a forróságba.
Aztán jött az újabb cirógatás, valamivel lejjebb. A nedves alsónadrágon keresztül még jobban éreztem tenyere forróságát. A szenvedélyes csókba mindent beleadtam. Ezúttal nem nyitottam ki a szememet, nem figyeltem, hogy akad-e közönségünk. Átkaroltam a nyakát, egyik kezem ujjai a tarkójára szöktek. Finoman cirógattam végig a sötét tincseken, ahogy újra sóhajtottam.
A kérdést jó formán csak akkor fogtam fel az engem kínzó forróságtól, mikor ajkai rövid csókra a nyakamra tapadtak.
– Lehet, hogy veszélyesebb vagyok, mint hiszed – suttogtam olyan sejtelmes, mintha csak egy csaj fülébe búgtam volna ezeket a szavakat. Nem is egyszer mondtam ki ezt a mondatot, ha csábításra került a sor. A lelki szemeim előtt persze akkor nem nagyon lebegett más, mint a fogadás után megszerezhető tárgy vagy pénz. Most más volt, most csak az járt a fejembe, milyen hülye vagyok, amiért ennyire vad szenvedélyt éreztem a közelébe és ennyire vágytam rá. Szerettem volna felpofozni magam, hogy térjek észhez, de már késő volt… hiába ellenkezett minden gondolatom, a testem minden érintésre egy hangos sóhajjal reagált és remegéssel.
A érintés a combomon szinte őrjítőnek tűnt. A finom nyalogatások és csókok pedig, mintha csak tovább fokozták volna mindezt. Tetszett a bátorsága, mert én nem mertem deréktól lefelé érinteni őt. Nem mertem volna simogatni vagy a szám… Ne! Henrik! Szinte háborgott bennem a gondolat, pedig már megjelent előttem a kép, ahogy azt csinálom éppen.
Szóra nyitottam volna a számat, de egy újabb csókkal elhallgattatott. Tudtam, hogy is vágyakozik és én is… csak hozzá akartam simulni és kiélvezni azt, amit adhat. Megerőltettem magam, minden bátorságom összeszedve odanyúltam, finoman a lába közé és úgy cirógattam végig rajta, ahogy tudtam, nekem is jól esne.
– Én sem bírom már sokáig… – Szinte ösztönösen nyögtem ajkai közé azt a mondatot, amit az előbb csókkal fojtott el. A testem beleremegett ahogy megéreztem a leheletét a bőrömön és most én pusziltam az ő arcát, nyaltam végig a nyakát, majd haraptam bele óvatosan. Nem tudom, hogy mindez honnan jött, én csak tettem, amit a testem tenni akart. Finoman harapdáltam végig a mellkasán. Közben tenyerem még mindig ott cirógatta.
– Otthon azért jobb lenne – mondtam egy nyögést követően. Elhúzódtam tőle, fejemet az ajtónak vetettem és próbáltam úrrá lenni megvadult légzésemen. A mellkasom csak úgy hullámzott a vágyak tengerében. Nem bírtam magammal, megint átkaroltam a nyakát, megint csókoltam, megint simítottam. Lehúztam annyira, hogy fülébe tudjam súgni: – Akarlak…
Hát elszabadult a káosz. Elszabadultam én magam, már nem tudva gátat szabni a vágynak, ami utólag bizonyára majd az őrületbe fog kergetni.
Szószám: 679 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szomb. Aug. 18, 2018 4:52 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Henri mellett nehéz bármi másra koncentrálni. Pedig én igazán próbálkoztam, de sem a lányok, sem a pia nem segített, sőt, mondhatni ezek még inkább csak rá tettek egy lapáttal az egészre. Most is képtelen vagyok arra gondolni, hogy az iménti helyzet valójában igazán kellemetlenül érhetett volna véget, hiszen ahogy Henri mellém ér, minden eddigi kósza gondolatom szertefoszlik, s csak őt figyelem. A haját, amit könnyedén fúj a hűs szellő, az arcát, ami annyi érzelmet rejt magában, a kezét, ami zavartan szorongatja a ruhát, a testét, melyhez nemrég még én voltam a legközelebb... Halk sóhaj hagyja el ajkaim, s elkapom róla a tekintetem akaratlanul is. Ez persze sokáig nem tart, hiszen ahogy beérünk a világosabb helyre, most még inkább szemügyre vehetem, milyen, amikor alig takarja csak ruha. Igyekszem úgy intézni a pillantásaimat, hogy annyira azért ne legyen feltűnő, de ez iszonyatosan nehezen megy, annyira, hogy még szorosabban magamhoz húznom a ruháimat, mielőtt még minden egyértelmű lenne...
- Dehogy gondolod meg magad... - ledobom a ruháimat a földre, s szenvedélyesen súgom felé a szavakat, miközben beharapom az ajkam, s úgy tekintek rajta végig szép lassan. Engedek az enyhe lökésnek, ami igazából még tetszik is, s mikor keze a mellkasomra simul, én azonnal megragadom azt, elkezdem őt tolni hátrafelé egyenesen az ajtónak, amit aztán úgy ahogy van, becsapok mögötte. Közel hajolok hozzá, miközben szinte észrevétlenül kúsznak le ujjaim a zárra, ami halkan kattan, s ezzel ki is zárjuk a világot. Kezem visszasiklik feje mellé, ahol kicsit kitámasztom magam, másikkal pedig végigsimítok Henri karján, majd kezem az övében ér véget.
- Hát nem izgalmas tilosban járni? - pillantok felé csillogó szemekkel, széles mosollyal, s ahogy a két kéklő írisz újra összekapcsolódik, megint megérzem magamban a bizsergést, mely arra ösztönöz, hogy most azonnal csókoljam meg őt. Lassan és érzékien érintem csak hozzá számat, miközben óvatosan végignyalom alsó ajkát. A homlokom az övéhez döntöm, s miközben egy halk és vágyakozó sóhaj tör fel belőlem, végigsimítok rajta, majd megállapodok az oldalánál, s közelebb húzom magamhoz. Teljes egészében érezheti, hogy megint mennyire feltüzel a közelsége, s hogy csak fokozzam a pillanatot, még enyhén meg is harapom alsó ajkát. Az pedig, hogy még mindketten vizesek vagyunk, tovább mélyíti a szenvedélyt bennem. Újabb vágyaktól fűtött csók következik, melybe az egész testem beleremeg, s immáron harmadszor, de újra lejjebb szöknek ujjaim, s édesen, alig érintve simítanak végig a nedves alsónadrágon. Most nem sietek sehova. A mozdulataim könnyedek s érzékiek, hiszen vagyok még annyira magamnál, hogy ne akarjam megrémíteni és összezavarni a hevességemmel. Talán életemben először most érdekel ez igazán, eddig maximum csak a taktika vezérelte a figyelmességem, most viszont egyáltalán. Nem taktikázok, hiszen nem megszerezni akarom Őt. Mikor először nézett rám "úgy", már akkor tudtam, hogy úgyis az enyém lesz...
- Most én is megkérdezhetném, hogy te mit művelsz velem. Velem... - suttogom fülébe nyomatékosítva és nagy hangsúlyt adva az utolsó szócskának. Velem... A nagy csajozógép, magányos bérgyilkos, fiatal fiúk megmentője, akiből mindent ki lehetett nézni, csak ezt nem. Mégis talán mindig is ott motoszkált valami, amit nem vettem észre, vagy csak nem akartam észrevenni... Elhajolok arcától s egy lágy csókot hintek nyakára. Ismét alig simulnak hozzá ajkaim, nyelvem is gyengéden siklik végig bőrén, ahogy kezem is óvatosan szökik le a nadrágról, hogy combjának belső oldalán húzzam végig ujjaim.
- Nem tudom... Hogy... Bírok-e... Magammal... Hazáig... - ejtem ki akadozva a szavakat, hiszen köztük minden apró kis szünetben vágytól terhes csókot hintek ajkaira, az utolsó viszont igazán hosszúra és szenvedélyesre sikeredik. Újból megszűnik minden létezni körülöttünk, csupán a távolból szóló elektronikus zene halk dübörgése az, mely ritmust ad a kis játékunknak.
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szomb. Aug. 18, 2018 10:30 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


A szívem erőteljesen kalapált, ahogy csak álltam és bámultam a medence környékét. Mintha a hatalmas gőzfelhőben megláthattam volna, hogy ki igyekszik arra. Mégis úgy ácsorogtam, has középig a vízben, mint egy vadászkopó, aki a legapróbb lerezdülést is meghallja vagy éppen kiszimatolhatja, kik érkeznek. Valójában csak akkor vált világossá, hogy egy közepes méretű társaságról van szó, amikor közelebb értek és hallottam a beszélgetésüket. Már éppen visszavágtam volna Alarisnak, hogy: De igen, akkor fordítok hátat, amikor csak akarok! Csakhogy nem volt rá időm. Olyan hirtelen ragadott meg és húzott vissza magához. Csupán a csók közben fogtam fel, mi is történik, addigra pedig már nem csak távoli csevegés hangja csapta meg a fülünket, közvetlenül a gőzfelhőbe borult medence mellé ért a társaság.
– Megyek is… – Morogtam kissé hisztérikus hanglejtés kíséretében.
Az érkezők nem nagyon törődtek velünk. Mire ők a medencében voltak, addigra én már bőven kimásztam, hogy megkeressem az elszórt ruháimat. Megpróbáltam a nagyobbacska golyóba gyűrt ruhával eltakarni a testemet, mintha rejtegetnem kéne Alaris elől… de a szemem sarkából őt figyeltem. Láttam ugyan, hogy mosolyog, de a tekintetem a mellkasára vándorolt és lejjebb… pont akkor, amikor a nadrágját maga elé emelve eltakarta „azt.” Még attól is zavarba jöttem, hogy odanéztem. El nem tudtam képzelni, hogy valaha megérintsem vagy… Ó te jó ég, Henrik! – ráztam meg a fejemet.
Alaris előbb indult meg, mint én… mintha neki ez az egész nem lett volna olyan furcsa. Engem megrázott a tény, hogy egy férfihoz vonzódom… addig az estéig nem nagyon volt ilyenbe részem. Bele sem gondoltam, hogy talán az ilyen hajlamok miatt nem érdekeltek soha a lányok, hiszen azt is élveztem. Nem sokáig, mert ha egy nem jött össze – nagyritkán –, akkor jött a következő. Nem különösebben érdekelt semmi más, csak a testi vágyaim kielégítése, de mintha ez most megváltozott volna. Nem csak az érdekelt, hanem hogy miért szórakozik velem és miért csinálja ezt. Ettől pedig rosszabb voltam, mint Hell, amikor hisztirohamot kap.
Kicsit tétován indultam meg utána az ösvényen. Talán lelassítottam, mert hamar utolértem. Nem tetszett, hogy a hidegfelülethez ér a talpam. Azért a norvég éjszakák eléggé le tudnak hűlni és most, hogy kikapaszkodtam a forró vízzel töltött medencéből, egyenesen csípősnek hatott, hiába volt éppenséggel nyár. Alig vártam, hogy a ruháimba bújhassak.
Csak akkor fordult felém, mikor megérkeztünk egy távolabbi ajtóhoz. Volt abban valami csábító, ahogyan megtámaszkodott az ajtóban… ahogy rám nézett azokkal a kék szemekkel… mintha most rajtam vetné be minden tudását, amit azelőtt a lányoknak tartogatott – legalábbis az én társaságomban.
Közelebb léptem hozzá, de nem annyira, hogy összeérjen a testünk. Az most túl veszélyes lett volna, hiszen még mindig úgy vágyakoztam utána, mint ott a medencébe. Csak bosszantott a tény, hogy valaki meglátott. Nem akartam magam ilyen helyzetbe sodorni. Olyan volt ez, mint egy bélyeg… tudom, én hogy az emberek elfogadók… de nem én akartam lenni a cuki meleg srác, aki a lányokkal lóg, meg akit elhívnak shoppingolni. Amúgy sem voltam alkalmas erre, mert bár szerettem a ruhákat, szerettem öltözködni, de céltudatosan vásároltam. Nem szerettem a boltokban válogatni.
– Menjünk be, mielőtt meggondolom magama… – Sóhajtottam.
Esélyem sem volt védekezni vele szembe. A tekintete lefegyverzett, ahogy az illata is… nem, nem az, amit magára fújt, hanem az, ami tényleg az övé volt. Másoknál, mintha meg sem éreztem volna ilyesmit, de nála, túl feltűnő volt, túl érzéki a saját aromája. Kezemet a mellkasára simítottam és kicsit löktem rajta, hogy beljebb lökjem. Azon a részén nem féltem megérinteni, csak ott… ott… Éreztem, ahogy megint zavarba jövök és vadul pislogni kezdek, mintha azzal összeszedhetném magam.
Szószám: 578 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szomb. Aug. 18, 2018 12:51 am



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Valahol mélyen motoszkált bennem a tudat, hogy talán a pillanat hevében hagyta magát Henri pár órácskája. Hogy annyira meggyötörte az utóbbi időszak, hogy teljesen legyengült lelkileg, s én pont ekkor toppantam be váratlanul mindennek a közepébe. Viszont ahogy hozzám ér, s érzem ajkainak forróságát, hamar bebizonyosodik, hogy itt nincs valójában semmi gyengeség, semmi hirtelen jött hév, vagy manipulálás a részemről, hiszen ő is ugyanazt érzi, mint én. Csak kicsit másképpen éljük meg, de ettől az érzés ugyanaz...
A csókom egyre hevesebb és vadabb, egyszerűen képtelen vagyok már bent tartani azt a sok elfojtást, ami ez alatt a kis idő alatt tombolt bennem. Azért is hatalmas, mert most már nem csak az ösztönök munkálkodnak bennem, mint ezelőtt a többi lánynál, hanem valami sokkal különlegesebb, ami igen csak nagyot facsar a fantáziámon. Az oldalamat szorító keze még inkább arra ösztönöz, hogy közelebb húzódjak hozzá - igazából most azonnal kirángatnám a fűre, hogy ott még inkább leteperhessem. Mikor szemünk pár pillanatra találkozik, újra hatalmasat dobban a szívem, hiszen a tekintete mindent elárul. Akar engem. Ahogy megnyalja szája sarkát, én ennek hatására beleharapok alsó ajkába, nyelvem beljebb szökik, s talán valamiféle kéjes mosoly is kiül arcomra egy hümmögéssel kísérve. Az illata újra megbolondít, mikor tovább haladok nyaka felé, ahol az izmába is belemélyesztem fogaim kissé talán erősen is, hajába pedig hátulról vadul túrok bele. Másik kezem persze nem bír magával, de szívesen tovább kúszna, hogy letépje róla a gatyát, erre azonban várni kell... Megint.
A szemeim kipattannak, s bár még akarom élvezni egy kis ideig a helyzetet, amíg nem érnek ide, Henri mégis hamarabb kapcsol, mint én, s eltol magától. Jó, ez mondjuk kissé meglep, de mikor meglátom újra azt a kétségbeesett tekintetet, mint odahaza, amikor azt hitte, hogy a húga meglátott minket, inkább én magam is elengedem őt, s egy lépést még hátrálok is, nehogy túl közel legyünk egymáshoz... Ám mikor újra megszólal, én értetlenül nézek körbe, s bár nagy a gőz, de nem látok azon túl semmi mozgást, így tényleg, nekem címezte konkrétan a kérdést.
- Csak annyit kellett volna mondanod, hogy "nem". - válaszolom fura pillantásokkal, s nem igazán értem ezt a heves reakciót részéről. A tagadási fázis üthetett be hirtelen? Meglehet. Nálam viszont máshogy működik a dolog, s egy pillanatra talán megérzem a régi Alaris hatását, az "amit akarok, azt úgyis megszerzem" című elvet. Ezt persze hamar elhessegetem, hiszen ez teljesen más helyzet, kicsit sem hasonlítható a lányokkal való kapcsolatomhoz. Már csak azért, mert azok nem voltak ennyire bonyolultak... Látom rajta, hogy egyre jobban felhúzza magát, mire én is kezdem kicsit mérgesen ráncolni a homlokom, ám mikor megfordul, akkor hamar felmegy a pumpa.
- Nekem te ne fordíts hátat! - ragadom meg a kezét, s azzal a mozdulattal meg is fordítom, miközben kezét magam mögé tolom s egy utolsó csókot lopok még tőle - ha akarja, ha nem. Talán két másodperc lehet az egész, utána pedig el is engedem, sőt, halványat még lökök is rajta.
- Most már mehetsz. - részemről az idegesség szinte azonnal elszáll, mikor csak hozzáérek a kezéhez. Ezt pedig onnan is tudhatja, hogy egy sejtelmes mosoly ül ki arcomra, mikor ellépek tőle, majd a peremhez érve kimászok a medencéből. Talán ekkor érkezhet meg a kis társaság is, akik igazából nem sokat törődnek velünk, egyből befoglalják az egész helyet. Én viszont elfelejtettem azt a röpke tényt, hogy bizony Henri igazán kellemes dolgokat ért el odalent, így mielőtt még jobban szemügyre vennének, gyorsan magam elé rakom a fekete nadrágomat, s még a cipőmet is kézbe veszem. Egyszerűen muszáj vigyorognom az egész helyzeten, s legyen bármilyen frusztrált is Henri... Nekem akkor is tetszett ez az egész. S itt bizony nem végeztem...
Megindulok hát az ösvény irányába mezítláb, bevárva a másik felem, ahol összeszedem az ingem is, s persze közben végig őt figyelem azzal a sunyi mosollyal, amit már nehezen tudnék levarázsolni magamról. S őszintén szólva, nem is akarok. Lehet a sok pia tesz bátrabbá és harsányabbá, nem tudom. Túl sok kedvem ugyanakkor nekem sincs maradni, de csak azért, mert szívesebben lennék már kettesben vele. Előtte persze célszerű átöltözni, mielőtt kidobnak a taxiból, úgyhogy áthaladok a báron, de nem állok meg a földszinten az első mosdónál. Jobb, ha Henri nem látja a szilánkokat... Inkább tovább haladok a hátsó felé, ahova először bekopogok, és mivel csend van, így belépek. Viszont fordulok egyet szinte azonnal - ha csak el nem tűnt közben mögülem -, kicsit kitámasztom magam az ajtónál, mielőtt elborulnék, majd Henri felé pillantok, s egy kacsintást kísérően biccentek a fürdő belseje felé, mintha csak azt mondanám vadul kéklő szemeimmel, "Nem akarsz bejönni?".
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Pént. Aug. 17, 2018 4:23 pm

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Minden hang megszűnt körülöttünk létezni, ahogy ajkaimat finoman az övéire tapasztottam. Éreztem, hogy nem húzódik el, de csak reménykedtem benne: ezt akarja tényleg és nem csak az áldozata leszek valami morbid tréfának. A gondolatok persze ott cikáztak a fejemben még mindig, ahogy résnyire nyitott szemmel pillantottam rá. Talán ez volt az a pillanat, amikor fel fogtam, milyen közel is van és hogy a testünk jobban összefonódik, mint azt valaha is gondolni mertem. Ahogy tenyere végig simított a vállamon, a karomon… megborzongtam, mintha az ő érintése forróbb lett volna a víznél is, amiben ücsörgtünk olyan közel egymáshoz. Belesóhajtottam a csók, ahogy ujjaimat a mellkasára húzta. Bőröm alatt éreztem a bőrét, az izmait, a szívének vad ritmusát. Talán még sem játék ez, Henrik… Ezzel próbáltam bíztatni magam, ahogy tenyerem önként pihent meg az erős mellkason. Nem volt rá szükség, hogy ott tartsa, magamtól cirógattam végig rajta újra és újra, élvezve az erőt, ami áradt belőle. Furcsa volt, hogy valaki olyan csókolt, aki sokkal erősebb volt nálam. Újabb, borzongatóan édes simítás következett, végig a karomon, elérve a vállaimat. Belesóhajtottam megint a csókba, pontosan úgy, mint egy pillanattal korábban. Ahogy ujjai finoman kulcsolták a nyakam, másik tenyere pedig az arcomon pihent, kicsinek éreztem magam… de nem rossz vagy nem férfias értelemben. Olyan volt ez, amire csak ő volt képes. Egyetlen lánnyal sem volt hasonló élményem.
Tenyerem még egyszer végig simított a mellkasán, aztán valahol az oldalánál állt meg. Még közelebb akartam húzni magamhoz. Csípőmmel is felé mozdultam, hogy még jobban érezzem az ő forróságát. Hirtelen mind csak egy útnak tűnt, aminek ide kellett vezetnie, aminek ez volt a célja… talán ezért is szakadt ki belőlem a kérdés, hogy mégis mi a fenét csinál velem. Régóta ismertem már, kölyökkorom óta jóformán… és sosem éreztem azt, hogy a közelében gyorsabban dobogott volna a szívem, vagy kavarogna a gyomrom – mert hát általában így definiálták a szerelemkórt.  
„Amit csak akarok…” Ez a néhány szó mindent egyértelművé tett. Talán, ha nem ragaszkodtam volna olyan fene makacsmódon a tökéletes Henrik álarchoz, még rá is bólintok, mondván: igen, tedd csak, amit akarsz. Inkább belesimultam az érintéseibe. Ajkaim megadták magukat a szenvedélyes csóknak. Nyelvem próbálta felvenni az ő ritmusát. Közben oldalába kapaszkodó ujjaim finoman nyomódtak bele a húsába, hogy még közelebb és még közelebb vonjam magamhoz. Csak egy pillanatra húzódott el, hogy azokkal az áthatóan kék szemekkel az én halovány kékjeimbe meredjen. Szerettem volna megkérdezni, mi folyik most itt igazából… mi fog történni… mintha valami ostoba kamasz fiú lennék, aki először készül ágyba bújni valakivel. Nem jött ki egyetlen hang sem az ajkaimon… helyette kitört belőlem az, akit a lányoknak mutattam. Megnyaltam a szám sarkát, ő pedig mintha csak ennek hatásra, újra csókolni kezdte az ajkaimat. Beleremegtem, ahogy csókjai az arcomon haladtak végig, elérték a nyakamat. Már arra halk kis nyögést hallattam, hogy keze finoman végig cirógatott a hasamon, majd egyetlen ujjal, de az utolsó ruhadarab alá került, ami még akadályt jelenthetett a testemen. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egy nagyot, várva a folytatást… átadva magam a forróságnak.
Hangokat hallottam. Ez pedig úgy térített magamhoz, mint egy hatalmas pofon. A szemeim kippattantak, mintha rémálomból ébredtem volna. A rengeteg kérdés egy pillanat alatt megtalálta régi helyét a fejemben, hogy megint tovább gyötörhessenek. Mi a francot csinálok? Mi történik velem? Ahogy végig futottak elmémen ezek a foszlányok, tekintetem befókuszálta Alaris arcát.
– Ne… – Ijedten ragadtam meg a vállainál fogva és toltam el olyan messzire, amennyire csak abban a bódult állapotban képes voltam. – Megláttak…
Valójában kérdésnek szántam volna ezt az utolsó mondatot, de inkább kétségbeesett kijelentés lett belőle. Tekintetemmel a medence környékét kutattam, de a vízből fölfelé szálló gőzben szinte képtelenség lett volna kivenni bármit is. Csak hangokat hallottam, még aközben is, hogy végig simítottam vizes kézzel az arcomon, hátha attól majd magamhoz térek.
– Miért kellett idehoznod? – Kérdeztem idegesen, mintha Alarison akartam volna levezetni minden frusztrációmat. Egyszerűen csak túl sok volt ez azok után, amiken átmentem az elmúlt hetekben. Ida terhessége túl sok energiát vett ki belőlem. Pihenésre volt szükségem, nem bulikra… ezt azóta tudom, hogy találkoztam azzal a Biancával és magam alá gyűrtem – mármint azt hiszem. Nem sok emlék maradt meg arról az éjszakáról, de hogy egymás mellett ébredtünk az biztos pont volt. Ezerszer jutott eszembe, hogy talán vele sem voltam elég óvatos. Túl sokat ittam, holott megfogadtam, hogy figyelni fogok.
– Elegem van… – Pattantam fel és hátat fordítottam neki. – Megyünk. Mozdulj meg!

Szószám: 725 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Pént. Aug. 17, 2018 12:54 am



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Ahogy a lányok eltűnnek, a gondolataim is különös módon teljesen kitisztulnak. Mintha egy kibaszott érzelmi hullámvasúton ülnék... Még mindig hihetetlen számomra, hogy ezt mind Henri volt képes kiváltani belőlem, és még csak nem is erőszakkal. A nők sokszor esnek a ribancság határáig menő túlzásokba, csak hogy meghódítsák a kiszemelt férfit s a tudtára adják, hogy a lábuk bizony nyitott. Henrire viszont elég volt ránézni, elég volt letörölni a könnyeit, vigasztalni, őszintén beszélgetni vele, s megismerni egy olyan oldalát, amit talán még senkinek sem mutatott meg ilyen őszintén. A kapocs már pár éve kialakult köztünk, de sosem hittem, hogy ekkora méreteket fog ölteni, s ilyen elsöprő lesz.
- Dehogy! Nekem azért jobb az ízlésem. Meg amúgy is a rövidebb hajúakra bukok. - mosolyodok el szélesen felé, hogy kicsit könnyítsek a hangulaton, hiszen látom, hogy lesüti a szemét. Azonban erre nincs oka. Én voltam a hülye, hogy ilyen helyzetbe hoztam, s nem az elején mondtam ki a varázsmondatot: "Húzz a picsába." Valamiféle bűntudat is felüti bennem a fejét, de igyekszek ezt az érzést is elhessegetni, hiszen én soha, senki után, semmilyen körülmények között nem érzek ilyet. Így hát fura, hogy amikor elvágom egy "ártatlan" ember nyakát, valójában felszabadult kielégülést érzek annak ellenére, hogy elvettem egy életet, ebben a helyzetben pedig bűntudatod. Ki érti ezt? Én nem. Egy valamit azonban biztosan tudok, mégpedig azt, hogy ez nem csupán pillanatnyi gyengeség vagy fellángolás, hiszen az már elmúlt volna. Miért állnék hát bármilyen jónak is az útjába csak azért, mert "más"?
- Végül is, ha úgy vesszük, akkor ma még nyerhetsz. Ha az idősebbik részét nézzük a dolognak... - súgom a levegőbe sejtelmesen, közben persze nem fordulok vissza, csupán szabadjára eresztem a kis vágyaktól megtűzdelt csónakot. Mikor pedig megbizonyosodok róla, hogy senki sem fog zavarni az elkövetkezendő percekben, meg sem állok Henriig. A közelsége hatalmas lángokat gerjeszt bennem, a köztünk levő feszültséget pedig szinte tapintani lehet. A légzésem hol megremeg, hol pedig akadozottá válik, s mikor Ő teszi meg az első lépést, amaz teljesen megakad odabent a tüdőmben. Nem úgy, mint a szívem, melynek heves zakatolását hamarosan ő is megérezheti, hiszen miközben ajkunk érzékien és lassan fonódik össze, kiélvezve a pillanatot, addig ujjaimmal óvatosan simítok végig vállán, hogy aztán kezéhez érve megragadjam azt, s a mellkasomra tapasszam. Ezután elengedem, épp hogy csak érintve újra végigsimítok karján, ujjaim megállapodnak nyakán, másik kezem pedig arcán, hasonlóan, mint  odahaza. A levegő ekkor egy mély sóhajjal távozik belőlem, mintha csak ezzel ereszteném ki a vágyaim, melyek a mozdulataimban öltenek testet.
- Amit csak akarok... - suttogom vissza ajkai közé, s csókom szenvedélyesebb alakot ölt, miközben közelebb húzom magamhoz. Szinte beleremegek közelségébe, s megint csak vissza kell fognom magam, hiszen nem lenne szerencsés, ha épp valaki rajta kapna minket mélyebb témák közepette... Bár lassacskán már az sem fog érdekelni, csak hogy érezhessem forró ajkait. Az illata annyira bódító, hogy ettől még nagyobb lángokban kezdek égni, s csak még többet akarok. Még többet belőle, a vágyaiból, az álmaiból, az ajkaiból, s mindenéből. Egy pillanatra hajszálnyira elhajolok tőle, csak hogy láthassam arcát s szemeit, s próbáljak rájönni, hogy mi ez az egész kettőnk között. Mi ez a különös érzés, mely teljesen átvette az uralmat közöttünk... Ám nem figyelem őt sokáig, hiszen még ez a távolság is hatalmas számomra, így lágy csókot hintek ajkaira, majd arcára, végül nyakánál állapodok meg. A kezem is képtelen egy helyben maradni, mindent érezni akar, így pontosan úgy, mint a fürdőben, újra végigsimítom őt, lágyan karcolom végig mellkasát, édesen érintem meg hasát, hogy aztán megállapodjak a láthatatlan övnél, mely pár órácskája még akadályt jelentett volna, ám most csupán egy kicsiny szövet az, mely elválaszt kettőnket. Mutatóujjam lassan csusszan beljebb, ám mikor egy másik is követné, váratlanul megtorpanok. Csókom mozdulatlan marad a levegőben, szemeimet kinyitom, s mintha csak a mozdulatlansággal láthatatlanság is járna, úgy kezdek el hallgatózni az egyre közeledő ricsaj irányába. Hirtelen annyira ködös az elmém, hogy képtelen vagyok elengedni Őt, annak ellenére is, hogy a hangok egyre csak közelednek...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Csüt. Aug. 16, 2018 8:46 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Alaris keze éppen csak érintette az enyémet, beleborzongtam ott a meleg vízben is. Megpróbáltam újra helyre tenni a gondolataimat és nem arra gondolni, ami otthon történt. Nem felidézni, ahogy a hátam neki ütközött a szekrénynek, ahogy a keze végig simított a testemen. Éreztem a hasamon a tenyere melegét, aztán az övemnél babráló ujjakat. Nem is tudom, mik jártak akkor a fejemben. Talán megszűntek a gondolatok és csak a vágy meg ő maradt.
– Azt hittem, hogy már túl vagy mindkettőn… – Lesütöttem a szememet. Eddig tudtam állni a kék szempár pillantását… úgy éreztem magam, mint egy idióta. Hiszen féltékenységemben hagytam magam, sőt játszottam jobban rá az egészre. Korábban nem tapasztaltam meg ezt az érzést, legalábbis nem ilyen értelemben. Nem volt olyan nő, akiért érdemes lett volna annak lennem. Igazából olyan sem volt, aki többet jelentett volna valaha egy menetnél… de Alaris megkavart. Nem tudom, miképpen volt erre képes… nem tudom, hogyan tudott rám annyira hatni, hogy a testem még akkor is izzott attól az őrült forróságtól, amikor Linnea hozzám ért a víz alatt. Ugyanis ha nem lett volna ott, az az apró nyögés sem hagyta volna el az ajkaimat, miközben ő végig simított rajtam és a nyakamat csókolta.
Figyeltem, ahogy elsétál a medence végéig. Az az érzésem támadt, mintha már nem is akart volna rám nézni. Biztosan elrontottam a poénját… csak tudnám mivel. Elvégre ő hozott ide, ő lökött annak a csajnak a karjai közé. Választásom sem volt, hogy akarom-e. Nyilván ez az egész nap arról szólt, hogy engem átverjen. Sóhajtottam egyet és elkaptam róla a tekintetem. Csak magam elé bámultam a vízre.
– Nem nyertem. – Megrántottam a vállamat. – Ahhoz rendesen végig kellett volna csinálnom. De én azt mondtam Linneának, hogy menjen…
Valójában nem tudtam, hogy Alaris hallotta-e ahogy odasúgtam ezt a rövidke mondatot a lánynak. Halkan beszéltem, mert megrettentem attól, hogy hirtelen felkapta a vizet. Volt abban valami furcsa és félelmetes, bár nem egészen értettem, mi váltja ki belőle. Talán csak van valami, amit nem kedvel és Hedda azt tette… nem láttam jól. Csak az arcát figyeltem, miközben Linnea ujjai engem cirógattak. Tudtam, hogy ez nem normális dolog… hogy nem így kéne rá tekintenem. A haverom volt, a haverom, akivel időnként elmentem csajozni… aki kiskorúként vette nekem a piát, ha éppen Norvégiába látogatott. Ezer és ezer emléket próbáltam meg végig futtatni fejben… nem emlékeztem, hogy korábban éreztem volna olyan forróságot a közelében, mint ma.
Ahogy egy kisebb hullám elérte a testemet, felnéztem. Alaris már ott állt előttem és mire éppen csak nyeltem egyet, már is közelebb simult hozzám. Könnyed mozdulattal fészkelte be magát a lábaim közé… én meg zavartan pislogni kezdtem, ahogy megéreztem minden porcikáját… meghát odalent „azt”… A puszta gondolattól is elvörösödtem.
– Azt hittem, hogy már elkezdtük, amikor idejöttünk… – Motyogtam.
Tekintetem szinte önkéntelenül is az ajkaira tévedt. Olyan közel volt hozzám, hogy arcának minden apró vonását megvizsgálgathattam volna. Engem azonban csak a szája érdekelt, ami ma már többször is csókolt. Egy halk sóhaj is elhagyta az ajkaimat és kicsit fészkelődtem, mintha ezzel is jobban hozzá akarnék simulni. Érezhette így, hogy a vágyak bennem is legalább annyira dolgoznak, mint benne… már nem gondoltam arra, hogy csak szórakozik velem. Csak kérdések tömege tolongott a gondolataim helyén: Mit művel velem? Miért teszi ezt? Miért hagyta, hogy Linnea fogdosson? Közben persze megéreztem az illatát is, amibe egyenesen beleborzongtam.
– Mit művelsz te velem… – Suttogtam az ajkainak. Bátortalanul hajoltam még közelebb hozzá, éreztem a leheletét magamon. Finom csókot adtam neki, nem mertem szenvedélyes mozdulatot tenni. Nem mertem neki esni, féltem, hogy az arcomba nevet és azt mondja, ez az egész csak egy vicc… de már régen túl voltam azon, mikor képes lettem volna válaszként azt hazudni: ez csak egy poén volt, csak szórakoztam veled. Megérinteni sem volt bátorságom… éppen elég volt, hogy az ajkaink egymásra simultak. Sosem érintettem más férfit, fogalmam sem volt hogyan kell azt.
Szószám: 689 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szer. Aug. 15, 2018 3:13 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Én voltam az ostoba, hogy nem fojtottam el ezt az egészet már csírájában. Nem is azért hagytam, hogy mellénk csapódjon a két lány, mert annyira vágytam a társaságukra, vagy éppen nem mertem elküldeni őket, hanem mert tudat alatt talán valamiféle bizonyosságot akartam nyerni. Reméltem, hogy élvezni fogom a csajozós esténket, hogy az otthon történtekre pontot teszünk, s valaki lecsókolja rólam Henri ajkait... Bár ezt inkább valami bolond felszínes gondolat vezérelte, hiszen legbelül teljesen mást érzek. Rohadtul nem akarom őt más nőkkel látni, azt akarom, hogy velem érezze jól magát, én pedig vele. S ez rettentően dühítő, hogy lépni csupán pár órácska elteltével vagyok képes. Pont akkor, amikor majdnem visszafordíthatatlan lesz minden.
Hedda egy érdekes lány. Legalább annyira érdekes, mint a többi pármilliárd nő. Mindig is csodáltam a nőkben azt a képességet, amikor órákig tudnak csevegni a semmiről, vagy éppen egyetlen dologról beszélni. Amikor a záporozó kérdésekkel teljesen belemarnak a férfiak agyába, s ezzel elveszik tőlük azt a maradék lelkesedést is. Abból is látszik, mennyire buta szegény, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy tavaly szó nélkül leléptem. A sértődöttségnek, vagy megbántottságnak még csak a halovány szikráját sem éreztem rajta, ami talán még aggasztó is. Hogy valaki ilyen fiatalon ekkora ribanc legyen... Jó, alattam is sokan megfordultak már, de azért akad némi különbség a két felfogás között. Most sem Hedda személye volt az, amiért itt tartottam őket. Valójában minden Henriről szólt a mai estén. Az adok-kapok, a sok pia, az enyhe kis dühroham, s a lányok kedves és illedelmes odébb tessékelése is. Valahol titkon reméltem magamban, hogy Linnea is követni fogja a másikat, de ebben nem voltam teljesen biztos. Igazából már semmiben sem voltam biztos.
Szavaim után már nem törődtem a lányokkal. Számomra köddé váltak, ezáltal pedig a haragom is lassacskán feloldódott. Talán kezd hatni az a temérdek pia, amitől már kissé szédülök is, vagy csak fejbe csapott a lehűlő este. Bár inkább a tény, hogy újra ketten maradtunk. Felsóhajtok, mikor Linnea is távozik, s a gyomromban és az agyamban levő görcs is szinte azonnal feloldódik. Valamiféle halovány félmosoly is felkúszik arcomra, de ez gyorsan visszaszökik a helyére, mikor Henri közelebb húzódik hozzám. Az eddigi csillagokat pásztázó tekintetem pedig megállapodik rajta. Próbálom visszafojtani a feltörő vágyakozó sóhajom, de ez nem igazán sikerül, így kissé akadozva fújom ki a levegőt. A kezem pedig nem mozdul. Képtelen vagyok parancsolni neki, s mintha csak önálló életre kelne, úgy simul közelebb Henriéhez.
- Sosem jött be. Nem véletlenül léptem le tavaly még azelőtt, hogy megtörténtek volna a dolgok. - válaszolom őszintén, mélyen a szemeibe nézve. Érzem, hogy kezd megint elönteni az a forróság, ami otthon is, s kicsit elképedve állok a dolog előtt, hiszen Henri rengeteg érzelmet tudott kicsikarni belőlem azóta, mióta itt vagyok. Erre nagyon egy nő sem volt képes eddig, sőt, megkockáztatnám, hogy eddig a pillanatig féltékenységet se igazán éreztem. Úgy voltam vele, hogy ha egy nő nem jött össze, majd jön a másik. Egyik sem volt képes nagy dolgokat megmozgatni bennem, de talán még szerencse is. Mára biztosan a sitten ülnék.
- Te viszont ha úgy vesszük, akkor nyertél. Ha nem szólok közbe, meg lett volna ma egy idősebb... - súgom felé, miközben felállok a helyemről, s mintha csak nem tudnék egy helyben ülni, úgy lassan a medence végébe sétálok. Ott a kis ösvény felé pillantok, ahol szerencsére nem látok semmi mozgolódást, így lassan visszafelé kezdek lépkedni. Azonban érezhetően nem a helyem felé veszem az irányt, hanem egyenesen Henri felé, ha még a helyén van. Végig csak őt figyelem, s ha felállt már, úgy szorosan lépek elé úgy, hogy testünk összesimuljon, de ha még a helyén van, akkor váratlanul kicsit beférkőzök lábai közé, kezeimet pedig kitámasztom két oldalt a válla mellett a medence peremén, s közel hajolok hozzá.
- Ezután a kis közjáték után lassan el is kezdhetnénk az estét... - szinte suttogom felé a szavakat, s nagyon erősen vissza kell fognom magam, hogy ne csókoljam meg megint úgy, ahogy odahaza a fürdőben. Pedig minden porcikám ezt kívánja, hihetetlenül vágyok az érintésére, mégsem teszem. Hogy miért? Azt akarom, hogy Ő tegye meg. Hogy most Ő lépjen először. Mindeközben pedig még szerencse, hogy vízben vagyunk. Így legalább a félhomályban nem igazán látszik, mi történik odalent annak hatására, hogy megint ilyen közel kerültem Henrihez...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Szer. Aug. 15, 2018 10:04 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Hedda undorító ízét éreztem a számban… nem tudom, miért voltam tőle rosszul, máskor felvillanyozott a sikeres csábítás. Mostanra azonban csak az lüktetett a fejemben, hogy „Alaris… Alaris” és közben megállás nélkül az ő csókjára gondoltam, az ő illatát éreztem az orromban. Az érintésére gondolva, pedig valamiféle forróság járt át, ami hevesebb volt minden addig ismertnél. Inkább magamhoz vettem egy újabb poharat – már fel sem fogtam mit iszok – és csak döntöttem magamba a tartalmát. Tudtam, hogy egy barom vagyok, mert már az előbbi kettő is túl sok volt. Miközben a pohár az ajkaimnál volt, Hedda a fülemhez hajolt és suttogott bele mindenféle becézéseket.
Még mindig nem esett jól semmi. A történtek után nem akartam itt lenni, nem akartam azokkal a nőkkel lenni, akik már biztosan megfordultak Alarisszal egy ágyban. Csak valami gyerekes bosszúvágy hajtott, nem mintha esélyem lett volna őt felbosszantani egy kicsit is. Sejthető volt, hogy az a csók és fogdosódás nem volt több egy elcseszett viccnél, én még sem tudtam kiverni a fejemből. Talán ez volt mindig is a baj… az hiányzott a lányokból, amik benne megvoltak… mert Alaris ott maradt minden gondolatom mögött. A csajok csak addig érdekeltek, míg meg nem kaptam őket, míg a közelembe nem férkőztek. Alaris a közelemben volt már… mégha csak egy csókra is. Máskor, ha nincs folytatás, nem agyaltam rajta. Annyira senki sem kötött le és jól tudtam, hogy egy másik lányt bármikor megszerezhetek. De ebben az esetben nem akartam mást. Hát ez volt olyan különös. Nem vagyok meleg… az lehetetlen… – magyarázkodtam magamnak gondolatban, ahogy magam elé vettem Hedda italát is.
Már majdnem az ajkaimhoz emeltem a poharat, mikor egy roppanó hang hallatszott. Linnea aggodalmas nyikkanására azonnal a másik páros felé fordultam. Láttam, ahogy szilánkok hullanak a földre és a pultos máris magyarázkodni kezdett. Alaris vérez kézzel indult el a mosdó felé, csak később fogtam fel, hogy bugyikat is emlegetett. Talán túlságosan aggódtam, mert kicsit félre löktem Heddát és halkan utána szóltam: – Ne segítsek?
Valószínűleg ezt már nem hallhatta meg, mert nem fordult vissza, én pedig csak bámultam a hátát, míg el nem tűnt valahol. Hedda persze megint a fülembe súgott, hogy Alaris már nagyfiú és ne foglalkozzak vele. Egy kis karcolással persze nyilván elbírt egyedül is… de én szívesebben lettem volna vele kettesben a mosdóba, semmint ezzel a két csajjal.
Hagytam, hogy hol az egyik, hol a másik simuljon hozzám. Én arra felé bámultam, amerre korábban Alaris eltűnt. Hosszú óráknak tűnő percek múlva került csak elő, pont akkor, mikor Linnea megharapta a fülemet. Egy sóhajtás szakadt ki belőlem, de nem azért, mert így érintett, hanem mert eszembe juttatta az otthoni kis játékunkat. A lány a fülembe nevetett, közölte, hogy édes vagyok.
– Ó, nagyon is tudom, milyen vagyok… – Rákacsintottam, majd engedtem, hogy ismét Alarishoz simuljon. Végig cirógatott a sérült kezén, úgy ahogyan leginkább én szerettem volna. Inkább megráztam a fejemet. Koncentrálj! Most csajozol! Parancsolgatnom kellett megint magamnak, hogy egy kicsit észhez térjek.
A medencés ötletre nem is reagált, csak követtem Alarist, mikor eltűntek. Igaz ez a nyár sokkal forróbb volt itt Norvégiában, mint a megszokott, de azért a medencéket még így is melegebb vizekkel töltötték fel, mert az ember könnyen megfázhatott a hűvösebb estéken. Ennek a környezete is egészen csinosra volt kialakítva, mintha hatalmas sziklák között készülne fürdeni az ember… mintha csak az izlandi Blue Lagoonba keveredtünk volna.
A tekintetem a vízről a vetkőző Alarisra vándorolt. Beleharaptam az ajkaimba és zavartan pislogtam, ahogy megláttam a felső testét. Ujjaim kicsit remegve babráltak a saját gombjaimmal. Megvártam, míg beül a vízbe, csak utána vetkőztem le és követtem. Nem húzódtam egészen közel hozzá, de annyira igen, hogy érezhessem már az illatát.
– Remélem jól van a kezed, mert… – kezdtem volna, de elő került a két lány. Ezúttal megint Linnea került hozzám, úgy hogy ő és Hedda is eltakarták már előlem Alarist. Miközben ő a nyakamat harapdálta, én a tekintetemmel a férfit kerestem. Sóhajtottam egyet, ahogy a lány keze az alsógatyámra tévedt. Azóta kellemetlen volt ott a hangulat, hogy eljöttünk otthonról.
Már majdnem lehunytam volna a szemem, hogy koncentráljak arra, ami van. Mert azt akartam, mégha nem is örültem, hogy megkaptam. Csakhogy Alaris hangja megzavart.
A lányok egy kicsit felnevetne, mintha ezzel akarnák levezetni a helyzetben nagyon is kitapintható volt. Hedda pattant fel elsőnek és távozott. Linnea nagyokat pislogott rám, mintha tőlem várná a megoldást: – Menj csak… – Bólintottam. Erre ő is felpattant és követte a barátnőjét.
Valami megjegyzést bizonyára ő is tett rám, de nem érdekelt. Közelebb húzódtam Alarishoz és a tekintetét kerestem: – Mégsem jön be Hedda?
A víz alatt megérintettem egy kicsit a kezét. Nem tudom mi ütött be, leginkább ösztönös mozdulat volt mindez. Nem akartam én még egy „buzi poénba” keveredni vele, hogy aztán jól kigúnyoljon egy újabb lány karjaiba lökve.

Szószám: 783 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Kedd Aug. 14, 2018 11:47 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Számomra most az alkohol jelenti a béke szigetét. Bízok jótékony hatásában, abban, hogy kicsit felszakítja belőlem azt a gátat, ami egyre vastagabb lesz, ahogy szép lassan nyúlunk bele az éjszakába. Reménykedek benne, hogy kölcsönöz valami hazug jó kedvet, hogy képes legyek tartani magam, hiszen tudom jól, hogy ha nem innék, akkor bizony nagy balhét csapnék. Ismerem magam, mint a rossz pénzt. Ha valami, vagy valaki böki a csőröm, akkor megszüntetem a haragom forrását. Persze, ne vegyük olyan szigorúan, annyira hidegvérű gyilkos nem vagyok, hiszen csak akkor ölök, mikor arra megbíznak, viszont sokszor keveredek ökölharcba, s nem feltétlenül a másik fél miatt. Nem bírom elviselni, ha provokálnak, vagy idegesítenek. Ilyenkor gyakran ütök. S most ezt jó lenne elkerülni, ezért döntöm magamba egymás után a piákat, s általában jól is bírom, de most a negyedik pohárka után egy pillanatra megszédülök, de szerencsére hamar elmúlik.
- Aha, nincs mit. - mikor Henri megköszöni, inkább nem is emelem rá a tekintetem, hanem bambulok befelé az üvegekre, csak hogy ne lássa meg azt a dühöt, amit már egyre nehezebben leplezek. Tombolni van kedvem. Szétrúgni, ütni, s lőni mindent és mindenkit. Szerencse, hogy hamar lelépek Vladdal, s talán a mai estén ő zsebelheti be az első őszinte mosolyom. Sokszor üzleteltünk már a taggal, aki ahhoz képest, hogy szintén mélyen benne van az alvilág dolgaiban, valójában tisztességes ember, s ezt másoktól is elvárja. Úgyhogy széles vigyorral tűnök el vele, s legalább nem kell tovább hallgatnom ezt az erőltetett színjátékot. Az én elemem úgyis lassan kezd lemerülni... Reménykedek benne, hogy mikor visszatérek, akkor képes leszek magamra erőltetni valami önuralmat, de mit látok? Hogy mindkettő rátapad. Próbálnék benyögni valami ócska szöveget, hátha a színészkedéssel megnyugszom kicsit, ami majdnem sikerül is, aztán minden elbaszódik...
Linnea közelebb lép hozzám, mintha csak hirtelen cserélni akarnának párt, s már látom, hogy hunyja le szemeit, ajkai mozdulnak, de ekkor pillantom meg Henrit is. Heddával. S azt, hogy nem ellenkezik. Most már tudom. Csak szórakozott. Én is bedőltem neki, ahogy az a sok lány. Igaz lehetett egyáltalán Ida? Vagy az is csak valami kamu szöveg volt, hogy megsajnáljam? Mindenféle kérdés záporozik bennem, miközben végig csak Henri szemeibe nézek. Linnea csókja is majdnem csattan rajtam, ám az újabb kör piát már kikértem, ezennel vodkát, így megragadom a poharat, s ajkamhoz emelve húzom le azt, így meggátolva a csókot. S még mindig csak Őt nézem. Linneának persze semmi sem esik le, így csak tovább simogatja a karom újabb alkalmat lesve a csókra, s még cseszteti a hajamat is. Én pedig ezt szinte meg sem érzem. Valami felgyulladt bennem odabent, a tűz pedig egyre csak terjed, s miután lehúztam a vodkát, a kis pohárka úgy csattan szét ujjaim alatt, hogy apró darabjai még a földre is hullanak. De még mindig Őt nézem. Arcomon a mosolynak már apró jelét sem lehet felfedezni. Kicsit be is tompul a külvilág, csupán Linnea kellemetlen közelsége zökkent vissza, aki egyből felnyikkan, és már lép is közel hozzám gondoskodóan, hogy leápolja a kezem. A pultos is jön bocsánatkérően, s közli, hogy rettentően sajnálja, de egyes poharakon volt egy kis hajszálrepedés, és ha valaki erősebben megfogja, megeshet, hogy eltörik. Még a végén én jövök ki belőle jól... Persze, egy kurva repedés nem volt azon a kurva poháron. Minden esetre meghív minket a pultos egy körre, de én elhúzom a kezem a lánytól, s magamra erőltetek egy mosolyt.
- Na mindjárt jövök, lemosom a vért, mielőtt összekenném a bugyitokat. - a dühöm enyhült egy kicsit, úgyhogy tudom tovább hozni azt a szar szerepet, amibe én magam kényszerítettem bele saját magam. Mikor elmegyek, utolsó pillantásom még Henrinek intézem, ám ekkor már nem ül mosoly az arcomon. Bemegyek a közeli mosdóba, s magamra zárom az ajtót. Beállok a tükör elé, s talán egy percig csak magamat bámulom. Ostoba voltam... Ostoba voltam, hogy azt hittem, hogy ez az egész otthoni kis kaland két oldalú. E gondolat hatására pedig megint annyira felhúzom magam, hogy egy hatalmasat csapok a tükörbe, melynek darabjai erőtlenül hullnak a mosdókagylóba. Nem akarom magamat látni. Nem akarom ezt az arcot látni. Remegő sóhajjal próbálom magam észhez téríteni, miközben a szintén remegő öklömből kihúzom a szilánkokat. A vizet megengedem, hogy lemossam a vért, s kicsit alá tartom a kezem. Jól esik az egyre hidegebb csapvíz, s néha elemelem alóla, hogy WC papírral megtöröljem, de öt perc elteltével szerencsére eláll, helyette csak a vágások maradnak az öklömön és a tenyeremen. Az egyik keretben maradt tükörszilánkról még visszafigyel a fél arcom, de lesütöm szemeim, s egy erőtlen, még mindig kissé remegő sóhajjal kilépek a fürdőből, s istenesen becsapom magam mögött az ajtót. Mire visszaérek már nyoma sincs a pohárdarabkáknak, s az aggódó pillantásokat is könnyedén állom. Sikerült kicsit lenyugodnom talán. Megint. Bár a tény, hogy ezt mind Henri váltotta ki belőlem, egyáltalán nem lelkesít. Főleg azért, mert ha nem éreznék semmit, akkor nem is viselkedtem volna így... Ez pedig még aggasztóbb.
- Mit szólnátok, ha kimennénk a kinti kis medencébe? Távolabb van, fák vannak körülötte, úgyhogy... - széles vigyor telepedik a két leányzó arcára, s egyik megsimogatja a kezem, erősen bámulva a nadrágomat, mire ajkait is beharapja.
- Ti menjetek előre, mi addig átöltözünk! - már épp mondanám, hogy szerintem ez annyira talán nem jó ötlet, de mire észbe kapok, a két lány eltűnik. Hezitálva állok még egy kicsit a pult előtt, de nem szólok semmit. Képtelen vagyok rá. Csupán egy pillanat erejéig emelem Henrire a tekintetem, de ha az elkövetkezendő órára gondolok, megint felhúzom magam. Valójában le is léphetnék, és baszhatnék mindenre. De képtelen vagyok Őt velük itt hagyni... Úgyhogy szó nélkül megindulok kifelé a medence felé, remélve - vagy nem remélve -, hogy Henri is követ, s mikor kicsit beljebb vagyunk a fák takarásában, kigombolom az ingem, majd ráhajítom valahova az egyik kisebb fa ágára. Járásom kissé akadozott már, de hamarosan odaérünk a medencéhez, ami inkább hasonlít valami kis sziklás forrásra, hiszen úgy van kialakítva, hogy körben nagyobb kövek pihennek, illetve maga a medence is ebből van kialakítva. Félhomály uralkodik, apró kis lámpák vannak felerősítve a sziklákra, s ha nem lennék tele éppen fortyogó dühvel, s nem jönne utánunk a két lány, még tetszene is az egész... A cipőmet lerúgom, a nadrágomat leveszem s elhajítom, majd beszállok alsónadrágban a vízbe. Henrire pedig még mindig nem nézek. Letelepedek az ülő részen, amely körbe van rakva a vízbe, így pedig nagyjából mellkasig érhet az. Talán erőt is veszek magamon, hogy mondjak valamit, de ekkor meghallom Hedda hangját, s hamarosan felbukkannak mindketten az ösvényen. Az egyik egy sárga fürdőruhában, a másik pirosban. Végignézek rajtuk ugyan, de ez inkább csak megszokásból történik, hiszen valójában egyáltalán nem vagyok rájuk kíváncsi. Pontosabban, nem rájuk vagyok kíváncsi, hanem valaki másra... Ám ezt a gondolatot azonnal elhessegetem.
- Na fiúkák, ugye rosszak voltatok? - bemászik mindkettő kettőnk közé, Hedda az én felemre, az idősebb leányzó pedig Henrihez. Kis ideig csak csevegnek valamit, amit igazából meg sem hallok, mert megint érzem, hogy kezdek ideges lenni. Aztán egyszer csak megint minden elbaszódik...
Megérzem a vállamon Hedda ajkait, aztán fogait, mire egy pillanatra le is hunyom a szemem, és sóhajtok egy nagyot. Ő azt hiszi azért, mert élvezem, de valójában próbálom visszafogni magam, hogy ne könyököljek bele az arcába. Ekkor kicsit erősebben beleharap a vállamba, miközben halad felfelé a nyakamig, ekkor viszont a kezét is megérzem a combomon, ami egyre feljebb siklik. S azt hiszem, itt telt be a pohár. Erősen ragadom meg csuklóját, majd kiemelem kezét a vízből, s odébb lököm azt.
- Húzz innen a picsába. És te is. - szólok mindkettőnek, mire a lányok először csak zavartan nevetgélnek, ám én nem. Az ábrázatom igen csak komoly és gyilkos, mire Hedda sértődötten pattan fel mellőlem egy "seggfej" felszólalással, én meg ugyanezzel a mozdulattal nyújtom el szélesen mindkét kezem a medence szélén, fejem pedig hátradöntöm, szemem a csillagokra szegezem, mintha ezzel le is zártam volna a dolgot, s számomra nem léteznének többé a lányok. Linnea még ugyan hezitál, hogy menjen, ne menjen, s innentől csak is Henrin múlik, hogy megállítja őt, vagy sem. Ha nem állítja meg, akkor Heddával karöltve, vérig sértődve futnak el, ha viszont igen... Annak a következményeit még én magam sem vagyok képes előrelátni...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Kedd Aug. 14, 2018 10:26 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


– Hát akkor eltaláltad az ízlésem… – Nevettem fel egy kicsit Alaris szövegére.
Ez persze még mindig színészkedés volt. Odabent még mindig mart a keserűség és az értetlenség. Sejtettem, hogy ami a fürdőben történt az nem volt több egy hülye poénnál, amit én voltam olyan szerencsétlen, hogy félreértettem. Nyeltem egyet, ahogy a sértettség végig futott minden porcikámon. Talán csak szégyeltem magam, amiért tetszett az a helyzet, amiért a testem forrósággal reagált a csókokra, a simításokra… arra, ahogy az ujjai már az övemnél babráltak. Sóhajtottam egyet az emlékbe, megint Linnea fülébe. Bizonyára azt hitte, neki szól ez az aprócska kis lehelet, mert a karja finoman a derekam köré siklott. Közelebb húzott magához és mosolyogva pillantott rám.
Szerettem volna magam átadni a szokásos, hódításszerű érzésnek. Nem is nagyon néztem körbe, csak beleszagoltam a lány hajába, mikor a szemem sarkából megpillantottam Alarist és Heddát. Nem tetszett, ahogy fogdosta, zavart… annyira, hogy a szívem heves kalapálásba kezdett. Ezért hát magamra erőltettem a szokásos bájvigyort – igen azt a „mindent tudót”, amit a bátyám annyira sokszor emlegetett. Még mindig égett bennem a vágy, hogy bebizonyítsam neki, nem rázott meg az az egész. Én a nőkhöz vonzódok. Unalmasak, nem érdekelnek sokáig, de talán csak nem találtam még meg azt aki nekem kell.
Csupán akkor engedtem el Linneát és húzódtam közelebb Alarishoz, mikor ivásra került a sor. Whiskyt rendelt, amit nem szerettem, mégis megfogtam a poharam és magamhoz húztam. Hallottam, ahogy a két lány sutyorog mögöttünk és nevetgélnek. Én pedig, mintha ösztönösen még jobban vigyorogni kezdtem volna.
Az első pohárka alkoholt lassan kortyoltam. Nem akartam mohón benyakalni, hogy aztán félórán belül szédelegve próbáljak magamhoz térni. Figyeltem, ahogy Alaris és Hedda poharat emeltek egymásnak… hát én nem vártam meg, hogy engem is elérjen az üdvözlés. Egy pillanat alatt ledöntöttem a whisky végét. Éreztem, ahogy végig mar a torkomon és égő érzést hagy a gyomromban. Persze napok óta nem ettem rendesen, nem csoda, hogy ilyen hatással volt rám.
– Köszi, hogy elhoztál ide, máris jobban érzem magam. Tetszik a csinos társaság. – Húzódtam még közelebb hozzá.
Borzasztó egy hazugság volt. Inkább le is sütöttem a szememet, hogy ne láthassa, ha esetleg nem tudom eltitkolni az érzéseimet. Nem szívesen bújtam volna senkivel sem ágyba, mert még mindig ott dolgozott bennem az érzés: talán apa leszek… talán tönkre ment az egész életem. Szinte gondolkodás nélkül húztam le a whiskyt. Az arcomra kiülhetett mennyire utálom, mert egy pillanatra még a szemeimet is lehunytam. Mély levegőt véve próbáltam leküzdeni azt a kellemetlen ízt a torkomból. A legutóbb sem lett éppen jó vége annak, hogy ittam… bár az nem volt minőségi alkohol és a legkevésbé sem ütött gyorsan.
Persze a tempót tartanom kellett, hiszen Alaris is sűrűn váltogatta a poharakat. Csakhogy neki nyolc év előnye volt hozzám képest és biztosra vettem, hogy jártasabb az ivásban, mint én. Nem győzhet le… – határoztam el magamban.
Szerencsére valaki megszólította őt és nem, az tuti nem valami nőcske volt. Örültem, hogy eltűnt, még éppen azelőtt, hogy az illata bódító hatást gyakorol rám. A forróság már megint ott lüktetett bennem… a nadrág, mintha megint túl szűknek tűnt volna. A francba… a francba… – ismételgettem magamban.
Ráadásul, amint Alaris eltűnt a két lány két oldalról simult hozzám és megállás nélkül faggattak. Olyanokról, hogy hány éves vagyok és mit tanulok. A szokásos szövegekkel bombáztak. Hedda belesimított a hajamba, a másik lány pedig a fülembe puszilt. Talán éppen erre a jelenetre térhetett vissza ő is… mert mindjárt megjegyezte, hogy ne csapjam le a nagydarab szőkét a kezéről.  
– Igen, nagyon cuki vagyok. – mosolyogtam Heddára, mikor mindkettőnk karján végig simított. Már tudtam, hogy milyen játék ez… de abba nem akartam belemenni. Inkább ki akartam hagyni Alarist a dologból, mert annak csakis rossz vége lett volna.
– Hát ellen lehet állni ilyen szépségeknek? – kérdeztem és a szabad kezemmel elsimítottam Hedda arcából egy szőke tincset. Ilyen apró finomságokkal vettem le a lányokat a lábukról… és bár most ügyetlen voltam, láttam, hogy hatásos. Megváltozott a szeme csillogása szinte egy pillanat alatt. Csakhogy bennem még mindig ott volt a keserűség és a vágy, amit nem ezek a csajok váltottak ki, hanem Alaris.
Hedda közelebb hajolt hozzám, annyira, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon. Ujjaim inkább az újabb pohár whiskyt kutatták volna… de akkor már rám is tapadt. Éreztem, ahogy erőszakosan a számba nyomja a nyelvét. Próbáltam én viszonozni azt a csókot, csakhogy láthassa Alaris is elég béna viccet űzött velem. Egy cseppet sem élveztem. Nem olyan volt, mint az otthon kapott, ezért igencsak gyorsan elhúzódtam. Azonnal az ajkaimhoz emeltem a poharat. Remegő kézzel próbáltam tartani, míg iszok.

Szószám: 748 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Hétf. Aug. 13, 2018 11:10 am



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Bármennyire is úgy tűnhet, hogy Hedda és a kis barátnője tudhatták, hogy itt leszek, mégsem így van. Sőt, igazán nagy pofoncsapásként ér a társaságuk, főleg mert tavaly valóban leléptem egy szó nélkül. Azonban még azelőtt, hogy megtörténtek volna a dolgok... Én teljesen el is felejtettem már az esetet, s most reménykedtem a nők annyira híres sértődékenységében, hátha inkább jól leteremt, de persze nem így történik. Úgy kezd rám akaszkodni, mint tavaly, s lassan tényleg kezdenek feljönni az emlékek, hogy mégis miért hagytam ott. Henri felé pillantok kicsit együtt érzően, ő azonban teljesen máshogy viselkedik, mint vártam. Látom, ahogy a fülébe suttog, én pedig egyből felhúzom magam a jelenet láttán. De nagyon. Velem is csak szórakozott volna, és ennyire ráérzett volna az én gyengémre is? E gondolatra csak még jobban bepipulok, úgyhogy Heddát kicsit erősebben húzom magamhoz, aki fel is nyög örömében, én pedig Henri felé villantok egy igazán széles mosolyt.
- Igen, Henri, ez volt a "meglepetés"... - egy kicsit talán a gyomrom is felfordul, de igyekszem visszafogni a hevességem, úgyhogy oldalra fordulok, s beleszagolok Hedda hajába, aki talán egy fejjel is kisebb nálam. Hátha megérzem jó illatát, ami egy kicsit eltereli a figyelmem, de nem. Vattacukor illatú a haja, ami alap esetben annyira talán nem rossz, de most mindenre vágyom, csak erre nem. Nem baj, a pia majd segít. A sárga földig fogom magam inni, az biztos...
Ahogy átsétálunk a kapun, a kikövezett járda szélén ott áll két nagy darab kopasz fickó ugyanolyan ruhában, ugyanolyan hordó nyakkal. Mikor melléjük érünk, mindkettő nyújtja felém a kezét, kezet fogunk, s célzóan bólintanak, ahogy én is feléjük. Akkor a főnökük itt van, nagyon helyes. Tovább sétálva hamar elérjük a bejáratot, amin átlépve egy igazán puccos kis hely tárul a szemünk elé. Egy nagy tér, bal oldalt széles bárral, jobb oldalt pedig jó pár asztallal, ami meg van pakolva mindenféle kajával. Én gondolkodás nélkül a bár felé sétálok, s kezdetnek kérek mindenkinek egy kör whiskyt. S bár én nem akartam köszöntőt mondani, hanem csak gyorsan legurítani, Hedda mégis megemeli a poharat, így hát akkor én is.
- Igyunk erre a mai nagyon szuper kis szenvedélyes estére! - mosolyodik el szélesen felém, de én egyre csak Henri szemeit fürkészem. Próbálom megfejteni, hogy mégis mit gondolhat, de ez egyelőre nem igazán sikerül. Ahogy legurítjuk a piát, a két leányzó kicsit összesúg mögöttünk, addig én rendelek egy újabb kört, amit talán kicsit idegesen húzok le, s hangosan csapom le az asztalra a poharat. Hogy mit csinálnék most? Mindenkit fejbe lőnék, és csírájában fojtanám el ezt a kibaszott bulit. Erre a gondolatra megint csak ingerült leszek, úgyhogy pár másodperc alatt Hedda és Linnea piáját is lehúzom. Az utolsó már nem esett olyan jól, de nem érdekel. Semmire sem akarok emlékezni...
- Álárisz! - hallom meg ismét a nevem oldalról igen csak erős akcentussal, de most szerencsére nem nőtől érkezik, hanem egy a kinti kopaszokhoz hasonló tagtól. Egyből felpattanok, kérek egy pillanatot mindenkitől, azzal odasétálok az orosz származású Vladislawhoz, kezet fogunk, s mintha csak várta volna, hogy jövök, eltűnünk a hátsó folyosón. Valójában miatta vagyok itt. Fegyverbiznisz... Hosszú történet, de tőle a Mharaxia klán nagyon sokszor rendelt már fasza kis fegyvereket, s most is egy ilyen kis bizniszt intézünk. Tíz percnél azonban nem lehetek el tovább, hiszen a nagy része már le van beszélve, csupán a végső simításokat tettük meg most. Hamar visszasétálok, Vladislaw széles vigyorral újra kezet fog velem, azzal egy szivart tesz a szájába, majd elsétál.
- Remélem nem kezdtétek el nélkülem a partit! Henri, nehogy lecsapd a kezemről Heddát, ma még terveim vannak vele! - röhögök fel, s direkt ráteszek még egy lapáttal az egészre. Viszont ezt egyáltalán nem a lányoknak címeztem, mégis közénk áll Hedda, s Henri karján és az enyémen is végigsimít.
- Pedig a barátod is nagyon cuki, és te is az vagy... Mindketten nagyon édesek vagytok, ugye Linny? - ezt a mozdulatot a másik leányzó is megteszi, aki igen csak nagy szemekkel mér végig minket. Ismerem ezt a nézést, nagyon is jól tudom, hogy mi a tervük, mindkettőnket egyszerre akarnak bezsebelni. A gondolattól megint felfordul a gyomrom, úgyhogy újabb kör piát kérek, az én részem pedig megint csak egyből lehúzom. Hogy féltékeny vagyok-e? Hát rohadtul nem... De ha esetleg valamelyikük megcsókolná Henrit a jelenlétemben, félő, hogy kitépném a nyelvét. És nem azért, mert féltékeny lennék, hanem mert... Csak.
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Hétf. Aug. 13, 2018 9:23 am

Alaris & Henrik

cupid carries a gun


Ismét közelebb kerültem Alarishoz, ismét éreztem az ajkai ízét a számban és nem tudtam elhúzódni. Mintha ösztönösen simultam volna az érintésében, közben mély levegőt vettem, hogy érezzem az illatát. Nem tudom, milyen parfümöt használt, de talán nem is attól borzongtam meg, hanem a saját illatától. A lányok illata gyakran nem tetszett, túl édes volt, túl virágos, túl bódító… ez viszont egészen más. Meg akartam ragadni, hogy magamhoz húzzam és egésznap érezzem, amint az orromon cirógat végig.  
Ahogy kilépett az ajtón, éreztem, hogy a forróság az arcomat is eléri. A fülem hegye bizonyára égő vörös szint öltött, én pedig zavartan, kissé remegő kézzel próbáltam elfordítani a kulcsot az ajtón. Közben a sápadt napfény alig érezhető melegét próbáltam nyugtatásként használni, ahogy arcomat úgy fordítottam, hogy jobban érje az. A hűvös szellő pedig, ami kísérte, mintha egy lágy pofonként csattant volna az arcomon… magamhoz akart téríteni abból a furcsa érzéshalmazból, ami már egy jó pár perce a hatalmába kerített. Ezért is folytattam a csajozásról való csevegést, habár már a gondolattól is elborzadtam, hogy Alarist egy nővel kell látnom. Nem érdekel, hát akkor szedjen össze egy tizennyolc éves csajt! – morgolódtam magamban, egészen addig, míg el nem értünk a taxihoz.
Nem néztem rá. Nem fordultam az illata irányába, hogy azzal láncoljon magamhoz. Éreztem az érintését egy pillanatra a kezemen, de nem néztem rá. Csak bámultam ki az ablakon. Néztem a letisztult tájba belesimuló házak sokaságát. Nem ismertem azt a környéket, ahová mentünk… hiába itt nőttem fel, voltak a városnak olyan részei, amit nem jártam be. Egyszerűen nem volt arra semmi dolgom, nem volt arra semmi dolgom. Inkább kávézókba, kocsmákba jártam a haverokkal, nem pedig luxus házakhoz.
Ahogy kiszálltam a taxiból egy pillanatra el is képedtem. Talán csak az rángatott ki a bámészkodásból, amikor Alaris elindult, át az úttesten a másik oldalra. Én is leléptem a járdáról és már mondtam is volna valamit válaszként a kérdésre, mikor valaki a nevét mondta. Egészen pontosan egy lány. Szinte azonnal féltékeny lettem. Nekem akkor kiáltanak így, ha valamit akarnak… ha valaki csak engem várt a bulijára… hogy aztán meztelenül ébredjünk együtt, totál másnaposra. Nem, Henrik, nem vagy féltékeny! – parancsoltam magamra, miközben végig mértem a csajt.
– Linnea… örülök, hogy megismerhetlek – mondtam. Elővettem a „mindent tudó” mosolyt és rávillantottam a mindig tökéletesen fehér fogsoromat. Szinte láttam, ahogy megcsillan a szeme… pontosan, mint mások esetében szokott. Tudtam, hogy nyert ügyem van és így legalább bebizonyíthatom, hogy nem lettem meleg egyetlen órácska alatt…
A szőke, magasabb lány – feltételeztem, hogy ő lett volna az emlegetett Hedda – Alarisba karolt. Én közben a szemem sarkából végig mértem ezt a Linnea nevű csajt. Nem volt csúnya, sőt kifejezetten szép, de volt a buzgóságán kívül valami más irritáló is benne. Szinte a zsigereimben éreztem, hogy lefeküdt vele és ettől dühösnek éreztem magam. Nem értettem magam, de bosszút akartam állni… mintha legalábbis egy pillanattal korábban történt volna a dolog és a szemem láttára.
Átkaroltam a csaj nyakát és közelebb húztam magamhoz.
– Alaris, mondhattad volna, hogy ilyen szép barátokkal fogunk bulizni… – jegyeztem meg szurkálódva.
Linnea füléhez hajoltam és halkan belesúgtam – nem foglalkozva egyébéként azzal, hogy korábban még fel sem fogott hülye kérdésekkel bombázott – egy rövidke mondatot: – Jó kis esténk lesz nekünk…
Szándékosan egy kis meleg levegőt is fújtam a bőrére. A legtöbb csaj ebbe beleborzongott és félórával később megszabadultak a bugyijuktól. Csakhogy én ezt most nem azért tettem, mert tényleg akartam… nem akartam vele szórakozni… Alarist akartam bosszantani. Hiába éreztem magam zavarban a közelében, inkább maradtam volna vele otthon a szobámba zárva, semmint hogy az egyik szeretőjével bulizzak. Úgy éreztem direkt csinálta ezt az egészet, én pedig bizonyítani akartam.  

Szószám: 589 ~ Remélem tetszik~ dal neked ~ ♣️



diák
avatar
Online
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Lørenskog, Norvégia

keresett :
Legjobb haverok

Hozzászólások száma :
117

reagok :
69

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun Vas. Aug. 12, 2018 10:52 pm



Henrik & Alaris
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."


Henri reakciói láttán muszáj gyakran mosolyognom. Már nem azért, mert ezzel kigúnyolni akarom, hanem egyszerűen annyira őszinték és imponálóak számomra a reakciói, hogy jelen helyzetben egyáltalán nem tudom leplezni az érzéseimet. Amiben amúgy nagyon is jó vagyok. Azonban így látni Henrit, akit eddig teljesen máshogy ismertem... Valójában nagyon tetszik a viselkedése, hiszen tudom, hogy igen csak sok dolgot elfojt jelenleg magában, én viszont késztetést érzek arra, hogy ezeket felszabadítsam. Felszabadítsam, hogy az én vágyaim is szárnyalhassanak. Ehhez persze idő kell, szépen ki kell építeni mindent, hogy aztán a végén a lehető legnagyobbat üssön. Mikor azok a fránya ruhadarabok egyre inkább eltakarnak, én csak nagy sóhajjal pillantok felé, s magamban akaratlanul is visszajátszom az egész jelenetet, de abban viszont már Henrit sem takar semmi. Újabb nagy sóhaj következik, el is kapom róla a tekintetem, kicsit megdörzsölöm kéklő szemeim, hogy összeszedjem magam, majd mintha mi sem történt volna az elmúlt órácskákban, megindulok utána. Természetesen az említett fürdőnadrág részemről is felejtős, s ahogy kimondtam azt a mondatot, szinte azonnal el is felejtettem az egészet, mert egyszerűen képtelen vagyok másra összpontosítani.
Egészen az ajtóig hűségesen és csendben követem, ám mikor akarja kinyitni, én váratlanul elé állok, bal kézzel becsapom azt, másikkal pedig megragadom csuklóját, s egy hirtelen mozdulattal húzom magamhoz közelebb. Pár pillanat az egész, de a mozdulat végén ajkam szinte azonnal az övén csattan. Őszintén szólva még én magam is meglepődök az egészen, de nem bírtam volna elviselni, ha e nélkül megyünk... Csajozni... Újra elönt a forróság, ám mielőtt még véletlenül valahol felbukkanna Hell, gyorsan elengedem, ajkaim eltávolodnak tőle ugyan, de a közelségéből még nem vagyok hajlandó engedni.
- Fogadhatunk. De tudd, hogy én sem szoktam veszíteni... Ha nyerek, pár dolgot meg kell csinálnod. - mosolyodom el sejtelmesen, azzal kilépek az ajtón. Kicsit beletúrok a hajamba, s bár eléggé süt a nap, ez a fekete öltözék nagyon is tökéletes lesz mára.
- Én meg azt hiszem, beújítok egy te korodbelit. - arcomra ugyan kiül a vigyor, de az nem igazán őszinte. Egyre csak arra tudok gondolni, hogy Henrivel milyen jól fogunk szórakozni. Nem pedig arra, hogy velünk melyik csaj fog jól szórakozni. Sőt, e gondolatra talán még halványan ideges is leszek, de ez hamar elszáll, mikor elhaladunk a kocsim mellett, amit óvatosan megpaskolok. Egy fekete Cadillac a kicsike, és ha lehetne férfi-autó közti házasság, gondolkodás nélkül elvenném. Sok mindent átélt már velem, temérdek golyót kapott, az ablaka számtalanszor betört már a lámpákkal együtt, leszakadt az ajtaja, tiszta vér volt az ülés... Mégis hűségesen kitart mellettem. Mi ez, ha nem szerelem?! Amúgy direkt úgy parkoltam vele, hogy a két ház közé nagyjából. A Morstad família hiheti, hogy a szomszédé, ahogy azok is ugyanezt. A taxit pedig közben felfedezem a sarkon, így arra veszem az irányt, s beülök hátra. A címet megadom, így nagyjából fél órás autókázás következik. Sokszor pillantok Henri felé közben, de szólni egyszerűen alig tudok, már nem miatta, hanem mert a taxisofőr jelenléte zavar kissé. Egyszer talán halványan megérintem a kezét az ülésen, ám mikor meglátom a férfi tekintetét a visszapillantóban, szinte azonnal elengedem. Így bár kissé nehézkesen, de végül letelik az út, s megérkezünk egy igazán csak luxus lakás elé. A zene dübörgését már messziről lehet hallani, s mikor kiszállunk előtte, egy igazán pofás kis ház tárul a szemünk elé. Eléggé hatalmas, több szintes, számtalan erkély, hátul medence, odébb jacuzzi, s ki-be mászkáló vendégsereg.
- Na mehet a buli? - vigyorodom el, azzal lelépek a járdáról, hogy átmenjünk a másik oldalra a bejárathoz, ám ekkor meghallom a nevem. Kicsit értetlenül pillantok körbe, ám ekkor meglátom a hang forrását...
- Alariiiiiiiiiiis úristen! - én hirtelen úgy csinálok, mintha nem hallottam volna meg, s kérlelően Henri felé pillantok, hogy beszélgessen velem, de a leányzó nem tágít, s a barátnőjével karöltve rögtön lerohannak minket, amikor megérkezünk a túloldalra.
- Alaris, de örülök neked, úgy eltűntél tavaly! Na mindegy, az a lényeg, hogy most itt vagy! Rohadt jó esténk lesz! Ki a barátod? - s ezt mind egy levegővel darálja le, én pedig nagy sóhajjal próbálok magamra erőltetni egy mosolyt.
- Ő itt Henrik, az én... - értetlenül és zavartan mutogatok, ami kurvára kínos. Mit mondhatnék? A barátom? Az olyan buzis... A haverom? Az meg olyan izé... Mindegy is, ezeknek nem esik le, sőt, a szöszi leányzó hamar be is pártol mellé, nekem meg szerencsére nem kell többet beszélnem.
- A barátod? Az én nevem Linnea, Svédországban lakok, ott járok egyetemre már lassan nyolc éve, most meg kicsit kiruccantunk Heddával nyaralni... - hogy azt kikérdezte, nem tudom, de láthatóan van már bennük pia, s el is döntötték, hogy a mai napot velünk töltik, hiszen a szöszi belekarol Henribe, a barna magas, Hedda névre hallgató pedig belém. Kínos, mert ő tavaly csak tizenhét éves volt, de hát ezeknél a mai lányoknál sosem lehet tudni!
- Engem pedig felvettek oda az egyetemre, ahova Linnea is jár, rohadt jó lesz együtt odajárni! Na és veled mi a helyzet? Merre vagy mostanság? Ugye nincs barátnőd? Hol szálltál meg pontosan? Vagy ideköltöztél? Talán ma még együtt is hazamehetünk... - fel sem fogom hirtelen a sok kérdést, amit nekem intéz, hiszen ezzel párhuzamos a másik leányzó is minden szarral kezdi ostromolni Henrit, így én csak elmorzsolok egy alig hallható "hű bazdmeg"-et, azzal egy újabb, immáron sokadik sóhajjal lépem át a bejáratot oldalamon egy lánnyal, akit legszívesebben a legközelebbi kukába hajítanék bele...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
173

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Henrik & Alaris ~~ Cupid Carries a Gun
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: