welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Faye McWarren, Heart Of Europe, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Jay & Bree - Helló Amsterdam!
TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Vas. Szept. 16, 2018 11:12 am



jayden&bree
Ha arra kérne valaki, hogy összefoglaló jellemzést adjak a személyiségemről, az önzőség valahol a top 3-ban foglalna helyet és bár ez közel sem biztató másokra nézve, valahogy engem ez sosem hatott meg. Mindenki boldogsága előtt a saját magamét tartottam a legfontosabbnak. Úgy voltam vele, hogyha én elégedett vagyok, akkor mások sem fognak szenvedni aznap, így mondhatni egészen emberbarát felfogásom is van. Szerettem a kívülállókat büntetni a rossz hangulatomért és rajtuk levezetni a felesleges feszültséget, mintsem magamat ostorozzam. Tudtam jól, hogy a jó nagy részük semmiről sem tehet, csak szegények egyszerűen rosszkor voltak, rossz helyen. Meglehet, hogy tíz perccel később már hasonlítottam egy édes kiscicára, aki csak kedveskedni akar és ugyanazon személyhez akit korábban leteremtettem már sokkal nyugodtabb hangnemben szólok. Igazából egészen egyszerű is vagyok összetettségem ellenére, csak kissé rögös az út eljutni az engem körüllengő megoldásig. Jayden esetében viszont mindezek a szálak összekuszálódnak, és az egyik pillanatban azon kapom magamat, hogy elképzelem milyen érzés lehetne kicsit megszorongatni a nyakát, a másikban meg rábízom az életemet. Sosem voltam az a személy, aki az ellenkező nem kedvében szeretett volna járni. Nem öltöztem ki, hogy lenyűgözzem a kiszemeltemet vagy különösen nem csináltam olyan dolgokat, melyekkel azért küzdöttem, hogy magamra vonzzam a figyelmüket. Valakinek a figyelme csak akkor őszinte, hogyha az saját magából fakad és nem kényszer hatására történik. Mihelyst én is hozzásegítek ehhez, már úgy érzem kiharcoltam azt. Most mégis engedtem ennek. Minden egyes tiltakozásom ellenére is helyesnek véltem belemenni a felvázolt lehetőségeibe, amik jócskán szöges ellentétét képezik annak, amiért egyáltalán itt vagyunk. Nem tudnám megmagyarázni miért, de a gondolat, hogy amíg ő felfedezi a várost, én ugyanazokat a megoldásra váró köröket hallgatom meg újra és újra, megrémisztett. Jóllehet a munkámhoz kell; a céghez, a jövőmhöz...de mégsem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy maradásra bírjon. Talán az volt a baj, hogy nélkülem teszi és bár túl bonyolult lenne belemenni mélyebben is ebbe a gondolatmenetbe, valahol ezt az egyet tudnám felhozni értelmesnek tűnő magyarázatnak.
Látom rajta a hitetlenkedést, amely valószínű ugyanúgy az én arcvonásaimat is uralja. Ne aggódj Higgins, én sem értem mi üthetett belém! A visszakérdezésének hatására égnek emelem a tekintetemet és elhatározom, hogyha még egy kicsit közelebb hajol, tarkón vágom. Gyere csak közelebb édes, élvezni fogod a következményeit...
- Nem fogom ismételgetni magamat. - válaszolok dacosan, de csak nem hagyja abba. Tényleg jó ötlet ez? Ennek a két lábon járó meggondolatlanságnak a kezébe adni az irányítást? Kezdek elbizonytalanodni. - Jól hallottad, de túlléphetnénk már ezen? Mert eddig a kezdés nagyon gyengének bizonyul. - célzok itt arra, hogy egyáltalán nem szórakozok jól amiatt, hogy némiképp magyarázatot követel a viselkedésemben beállt változásokra. Nem tudnám összefoglalni. Egyszerűen káosz az egész.
- Nagy kő esett le a szívemről emiatt. - érintem meg az említett területet, és még el is mosolyodok mellé szinte már túlságosan is aranyosan. - Már kezdtem aggódni, hogy milyen változásokon megyek majd keresztül. Rémisztő. - folytatom tovább egy fintort is bevetve, mert ha már ő is húzza az agyamat, én miért ne adnám neki vissza?
Egy kis zavar támad bennem, ahogyan a keze a vállamra téved és oda is pillantok egy lopott másodpercre, mielőtt újra a kék szempár közönségévé válnék. A hangulatom viszont kezd egyre borúsabbá válni, amiatt a folytonos szövegelés miatt, ami most rájött. Furán is nézek rá, ahogyan a fájdalmakról beszél, meg a tanácsokról és a végén csak egyszerűen kifújom a levegőt, mert már most kezd az agyamra menni ez a pasi. Bár ez közel sem különleges esetnek bizonyul, mert állandóan eljutunk ide. Már amikor azt hittem minden simán megy...
- Akkor fogadd meg az én tanácsomat is; kevesebb beszéd, több tett. Mindketten jobban járunk. - paskolom meg a mellkasát, noha eszem ágában sincs bevallani, hogy az ötlete közel sem annyira rossz. Okos volt a maga módján, csak jött ez az elviselhetetlen természete és minden pozitívumát kegyetlenül a földbe tiporta. Elég nagy a kísértés, hogy magam induljak el valamerre, ha már vissza nem mehetek, de még tűröm a dolgot és várok. Kíváncsi vagyok most az egyszer mit nyújthat ő nekem, hiszen szavakban mindig azon van, hogy bebizonyítsa mennyire jó buli ő valójában, de a tettek mezejére lépve is ugyanez a helyzet?
Hagyom magamat sodródni az eseményekkel és arra sem teszek megjegyzést, amikor megfogja a kezemet. Fiatalabb énem biztosan megőrült volna egy ilyen pillanatért, most viszont egyszerűen a helyzet velejárójának fogom fel, így külön ügyet nem csinálok belőle. Mindenesetre nem engedem el még akkor sem, amikor lehetőségem adódna rá.
Jayden nagyon belelendül a bicikli megszerzésébe, az én határozottságom viszont csak addig a pillanatig van jelen, amíg el nem indulok a két kerekű járművünk felé.
- Már hogyne tudnék! - vágom rá talán túlságosan is gyorsan és még magam is elhiszem ezt. Utoljára talán 6 évesen ültem biciklin, de az ilyet nem lehet elfelejteni. Ugye?! Ki is választok egy lilás színűt, mégis eléggé bizonytalanul állok hozzá. Eléggé rossz lenni pont Higgins előtt felsülni ezzel, márpedig az abba az irányba tartó járatom követhetetlen sebességet vett fel.
- Menni fog ez! - zavartan felnevetek, de még mindig azon morfondírozok, hogyan szálljak fel rá, amiből nem származik majd esés. Nem hiszem el, hogy ebbe én eddig bele sem gondoltam, ahogyan azt sem, hogy már semmi sem maradt meg abból a gyerekkori nem érzek félelmet érzésből, amit akkoriban birtokolhattam. Körültekintek, mielőtt újra nekiugranék, nehogy szemtanúkat hagyjak magam után. Annyira nem lehet nehéz, nemde? Abba viszont már bele sem merek gondolni Jayden milyen szórakoztatónak találhatja azt a szitut, ahogyan éppen csatát vívok a biciklire felszállással.
- Bele kell még ebbe jönni. - szólok oda neki, és nagy nehezen össze is jön a dolog. - Én készen állok! - koncentrálok inkább a biciklire, mint arra, hogy társaságomat keressem. Már csak az a kérdés, hogy a továbbiak is ilyen gördülékenyen mennek majd?!



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Hétf. Szept. 10, 2018 5:52 pm



jayden&bree

Bree és én teljesen mások vagyunk, sosem foglalkoztatott az, hogy milyen lenne az ő helyében lenni, nem érdekelt, hányszor bántottam meg. Nekem egy lány volt, akit lehetett nyúzni. Az elemiben a stréberek táborát erősítette, most sem változott sokat, ha abból indulok ki, hogy mennyire odaadóan figyelt az előadáson. Ketten vezetik azt a céget, és tudtommal a mostohanővére is elvégezte az üzleti főiskolát, nem úgy, mint én. Az egyetem sosem jutott eszembe, nem remekeltem a reáltárgyakban, amolyan életre való kölyök vagyok, aki a munkával keresi a kenyerét…a fizikaira értettem, és nem a szellemire. Briana egészen más, mint én, de valahogyan mégis akadtak közös pontok. A gimiben én voltam a népszerű, aztán a gazdag „új rokonoknak” hála ő is belekóstolt, hogy milyen az élet habos oldala, na és ez kellett nekem, ha meg akartam menteni a családi üzletet. A szája nagy, már nem ijed meg egykönnyen, és ha kell, akkor alám is tesz. A legjobban a Tom és Jerry mese jellemezné a kettőnk kapcsolatát. Mindenen össze tudunk veszni, a tűzszünetet nem ismerjük, másképpen látjuk a világ dolgait, és idegesít, ha az ajkait harapdálja, mert totálisan elkalandoznak tőle a gondolataim. Úgy álltam ehhez a naphoz, hogy egy-két okosításon megjelenünk, aztán megmutatom neki Amszterdam igazi oldalát, de erre nem keresztülhúzza a számításaimat? A folyosóról úgy kellett kihoznom, és ha már nem mondtam el legalább négyszer, hogy nem fogunk visszamenni, akkor egyszer sem. A végén feladom a harcot, és úgy döntök, ha nem tart velem, akkor egyedül bérelek biciklit, és fedezem fel a csatornás régiót. A cicázásnak hamar véget vetek, közlöm vele, hogy ennyi volt, és ha nem tetszik, akkor nyugodtan megtarthatja a saját véleményét, mert én ugyan nem vagyok rá kíváncsi. A csengetés is mellettem szól, a zsebembe süllyesztem a két kezemet, és kereket oldok, mielőtt valaki hiányolna odabentről. Nem nézek hátra, tudja mi a feladata, de én nem vagyok köteles alávetni magamat az ő elvárásainak. A nevem említésére eleinte nem reagálok, úgy teszek, mint aki nem hallotta, hogy mi a helyzet, mert ha ismételten belém akar rúgni, akkor nem leszek élő céltábla. A telefonomon nézném meg az időt, mikor bevág elém a kis vöröske, és úgy tekint fel a kékjeimbe, mintha az évszázad titkát szeretné elárulni.
- Tessék? Mit mondtál? – kérdezek vissza, és a fülem elé tartom a kezemet, hogy megbizonyosodjak a halláskárosodás kizárásáról.
- Na, most már totálisan úgy érzem, hogy megbolondultam. Te az én kezembe adod az irányítást? – emelem a magasba a két kezemet, és széttárom előtte, mert olyan nincs, hogy Briana Doherty belemenjen az én javaslatomba, még akkor sem, ha tudja, hogy nekem van igazam.
- Te sosem leszel Higgins, de próbálkozhatsz vele. – még mindig nem fogom fel, és muszáj megérintenem a vállát is.
- Tudod, hogy már elkéstél, és nem fognak visszaengedni a terembe? Nem lesz lelkiismeret furdalásod, ha kimaradsz ebből? – mosolyodom el játékosan, és direkt cukkolom, de már szerintem neki is leesett a tantusz.
- Figyelj, ha fizikai fájdalmat okoz kislány, akkor nyugodtan menj vissza, de én nem fogok még egy órát arra pazarolni, amit eddig is tudtam. Az online marketingnek nagy jövője van, áttérhetnétek félig arra, ha engem kérdezel, de csak egy tanács. – legyintek egyet, mint akit nem izgat, hogy adnak-e a véleményére, de az igazság az, hogy igenis számít. Most is sokkal jobb lesz a kedvem, hogy az én ötletem után megyünk, tehát már nincs visszaút.
- Rendben… - csapom össze a két tenyeremet, és körülnézek, hogy merre menjünk. – Már az előadás alatt megnéztem, és a közelben van egy bicikli stand. Errefelé igazából nem is nagyon kell bérelni, mert felveszed, és a következő pontnál leteszed. – magyarázom neki, és a kis híd felé bökök.
- Ott lesz, menjünk. – nem kapok frászt, hogy meg kell fognom a kezét, és az ujjainkat összekulcsolva vonszolom magammal. A lépteimet lelassítom, mikor elérjük a helyet, és a fedett tárolót is.
- Ó, nekem egy kék kell. – csillan fel a szemem, és elengedve őt, máris megyek, hogy válasszak egyet.
- Mindenképpen feltűnőt válassz…várj. – torpanok meg, és végigmérem. - ..tudsz biciklizni? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet.

dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
46

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Hétf. Szept. 03, 2018 9:54 pm



jayden&bree
Az életemnek volt egy megszokott ritmusa. Berögzült szokások, szigorúan betartott tervek és a vele járó többnyire kellemesnek bizonyuló utazások. Ezeket viszont vagy Jasmine társaságában vagy egyedül szerettem megtenni, hiszen nincs is annál rosszabb, mikor egy szép helyhez fűződő élményeket beszennyezi valami nem odaillő. Olyankor eléggé neheztelve tekintünk vagy megyünk vissza ugyanoda, hiszen a tapasztalat vészjelzőként figyelmeztet minket az esetlegesen felmerülő problémákra. Arra viszont, amibe jelenleg találom magamat és amin nem tudok csak úgy átlendülni olyan hibának számít, amire egy élet se lett volna elég, hogy felkészüljek. Nem elég, hogy egy párként vagyunk elkönyvelve a barátaim előtt, de még közösen is kell eltöltenem vele az utazásomat csak azért, mert valamilyen nőcske ezt javasolta. Fantasztikus. És bár a félelmeim nem bizonyultak alaptalanoknak, mégis élesben végigmenni mindazokon, melyekre csak félve mersz gondolni, sokkal dühítőbb, mint ami ellen felfegyverkezhetünk.
Szögezzünk le valamit; mi sosem voltunk jóban. Ott rúgtunk a másikba, ahol a legjobban fájt, a segítségnyújtás pedig többnyire elmaradt. Jóllehet ő többször vált ellenségemmé az elmúlt évek során, mint fordítva, de ettől függetlenül tagadhatatlan unszimpátiát ébresztettünk egymásban. Mintha bármilyen közeledés a részünkről világméretű katasztrófát eredményezhetne, így nem kockáztatjuk meg ennek meglépését, nehogy a lelkünkön száradjanak a felpörgetett események. Nincs magyarázat, egyszerűen így indultunk, ezen az úton is haladunk tovább. Kitapostuk már, ismerjük az irányt, a változókat, az érzelmeket. Megengedni magunknak, hogy letérjünk erről kizökkentene abból a ritmusból, amit az egymás iránt érzett utálatunk diktál, ezt pedig nem érhetjük el. Ő továbbra is az a fiú marad, aki szeretett nevetség tárgyát faragni belőlem, míg én? Valahol kellemetlen bevallani, de belül ugyanaz a kislány vagyok, ki még mindig a hatása alatt áll, csak a csomagolás lett új.
Őszintén, az előadáson történő színjátékától képes lettem volna megfojtani. Nem új ez az érzés, olyan, mintha szinte otthon lennék benne, mégsem tehettem. Ebben a világban nekem nem megengedett, hogy felelőtlenül cselekedjek, hiszen a jövőm múlik rajta, ő pedig ezzel zsonglőrködik. Így mihelyst kiszabadulunk a terem fogságából, többnyire ellenségessé, sőt mi több távolságtartóvá válok vele szemben, mert a haragom, amit művelt és amiért jelen van, túl sok mindennel keveredik ahhoz, hogy egy részét ne rajta vezessem le.
- Áltasd csak magad ezzel, ha könnyebb a lelkednek. - fűzöm azért hozzá véleményemet ahhoz a témához, amikor is felhívja a figyelmemet a rajongóira. Ha léteznek is, nem akarok tudomást venni róluk, mert ismerem már Higginst, mint a rossz pénzt, és nincs kedvem végigkövetni azt az eseménysorozatot, amikor is kihasználja őket, majd egyszerűen továbblendül rajtuk. Nem, valahogy az már túl sok lenne az összerakott történések után.
Felháborodásomat az épület elé érkezésünk után sem vagyok hajlandó leplezni és mivel már mehetnéke van, így úgy döntök, amíg csak lehetséges, megakadályozom őt ebben. Szívem szerint minél kevesebb időt szeretnék a társaságában lenni, így minden módon kifejezem tiltakozásomat az irányába és ha kell, nem túl kedves megjegyzéseket is mellékelek hozzá.
Érdekesen ülhet ki arckifejezésemre az az érzelem, ami a szavainak hatására játszódik le bennem, melyekről nem feltétlenül tudom eldönteni, hogy sértésnek szánt vagy útbaigazításnak.
- Jól hangzik. Talán még találok neked is egy-két fejezetet arról, hogy hogyan ne legyél ekkora szemétláda. - fordítom el róla a tekintetemet, addig a felajánlásig, ami a biciklikölcsönzésről és a városfelfedezésről szól. Bevallom, egy részem vágyik arra, hogy megismerje a helyet, míg a másik felem a terem felé húz vissza és bármennyire is hajlok az első felé, az az aprócska, de igazán befolyásoló tény, hogy vele kellene bármit is csinálnom, eléggé a maradás javára billenti a mérleget.
- Nem tudom megmagyarázni..egyszerűen csak ezt váltod ki belőlem. - fintorodok el a kérdését megmagyarázva, hogy miért szeretném újra tenyeremet az arcára fektetni egy kicsit erősebben, mint ahogyan azt illik. Mindez viszont elmarad és csak szavakban formálódik meg tettek helyett.
A csengetés ver éket kettőnk közé, amely elég ösztönző neki arra, hogy egyszerűen úgy döntsön kihagy ebből az egészből. Márpedig ez nem tetszik, nagyon nem, így belül éppen erősen hadakozok magammal, hogy mégis mitévő legyek jelen pillanatban. Kockáztassam mindazt, ami odabent zajlik Ő érte meg pár kósza, együtt töltött pillanatért? Kifújom a levegőt, de nem moccanok. Megadom magamat, és meglepődök mennyire könnyedén teszek le arról, hogy visszasétáljak a terembe. Később megejtek egy telefonhívást, kitalálok valami magyarázatot, fogalmam sincs, de egyelőre szeretnék kimászni a megszokottság hajtotta mókuskerékből.
- Jayden. - szólok utána, többnyire normálisan, kihagyva minden egyes sértő becézgetést a dologból. Meggyorsítom a lépteimet és elé sétálok, majd abban a pillanatban meg is torpanok, hogy felnézhessek a szemeibe. - Benne vagyok. - kezdetben ennyit mondok csak, de tudom magyarázatra szorulok. - Ma hivatalosan a te kezedbe adom az irányítást, ha már annyi terved lett hirtelen. - sóhajtok egyet, mintha nehezemre esne kedvesnek lenni és szinte a levegő elvétellel lenne egyenlő az, hogy normálisan lépek fel vele szemben. - Egyébként is jól fog jönni a kikapott feladatunkhoz, ha egy kicsit Higginses leszek. - a fejemet csóválom ízlelgetve ezt a szót. - Borzalmasan hangzik, de oké, lássuk. Mi a terved? Mivel is kezdjük? - forgok körbe, teljesen rábízva magamat erre a nagy majomra. Most már csak abban reménykedhetek, hogy nem lesz az egész egy nagy csalódás.  


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Szomb. Aug. 25, 2018 8:55 am



jayden&bree
Ez a pszichoanalízis nem az én világom, és nem is szeretném, ha az lenne hosszútávon, ezért minél hamarabb szabadulni szerettem volna attól a fojtogató érzéstől, ami a rendelő óta kínzott. Mi nem voltunk sosem jóban, nem kerestem Bree társaságát azért, hogy jól érezzem magam, vagyis pontosítok, mert kerestem, de akkor tettem meg, ha nekem is az volt, és belé rúghattam egyet, mert akkor sírva fakadt, és nekem azonnal jobb lett a kedvem tőle. Élő céltáblának használtam az elemiben, de még a gimiben is, most viszont mintha elmosták volna ezt az ellenszenvet, és megpróbálunk jó fejek lenni egymással. Persze, valljuk be, hogy ez nem én vagyok, de akkor megzavarta a fejemet a szép szavakkal, és megláttam, hogy tud kedves is lenni. Furán érintett a terápia, meg az ötlet is, hogy kettesben utazzunk el, de hát ki mondana nemet egy legális drogutazásra? Még a haverjaim is eljöttek volna, ha tudnának az egészről, de a fogadásról sem beszéltem nekik, és nem is fogok, mert nem tartozik rájuk. A teremben üldögélve az unalom szorítja el a torkomat, mert ez a szerelem keresés biztosan lehetne érdekesebb is, ha a pasas egy fokkal lelkesebb lenne, és nem fárasztó statisztikákkal jönne. Beismerem, hogy még gyakorolnom kell, hogy ne mondjam el mindenről a véleményemet, de ilyen ember vagyok, és ebben azt hiszem, nem sokat fogok változni. Az online felület kezelésénél felszólalok, és fel is állok, mert itt ez már meg sem közelíti a valóságot. A faszinak nem tetszik, amit mondok, de a közönség zabálja, és a mögöttünk ülők fiúknak is adok egy kis útravalót Bree profiljával kapcsolatban. A végén sajnos azonban, mint egy rossz diákot visszaültetnek a kispadra, és végig kell hallgatnom a baromságokat, de már nem sokáig bírom. A szünetet jelző csengőt úgy veszem, mint egy égi jelet, és amint tudok máris menekülök, de a társamat is húzom magammal, hogy elmagyarázzam neki, nem erre gondoltam pontosan az alatt, hogy szórakozunk.
- Nem ment bele semmi a szemébe, csak te látod annak…van, akinek bejövök. – ingatom a fejemet, és rá is kacsintok a csajra, mert nem egy utolsó parti, de igazából nem az a célom, hogy nőt találjak éjszakára, hanem, hogy kiélvezzem a város adta lehetőségeket. Trev most valószínűleg fejbe verne, hogy ne gondoljak ilyeneket, mert a nőkre mindig időt kell szakítani, de nem akkor, ha más áll a csapdám középpontjában, ő meg túl intenzív élmény, hogy mellette másra is legyen egy szabad percem is.
- Neked akkor meg a pápaszemes igazolványodra lenne szükséged, mert a stréberképző nem itt van, hanem pár házzal lejjebb. A könyvtár ugyan estig nem lesz nyitva, de ha annyira szomjaznál a tudásra, akkor talán a nemzetközi kártyáddal ma éjszakára még ki is kölcsönözhetsz egy regényt, vagy egy szerelmes drámát. Nem tudom, hogy éppen melyikhez lenne kedved, de nekem mindegy. – vonom meg a vállamat, és még teszek egy utolsó próbát, hogy a magam oldalára csábítsam, de tartok attól, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert így már fenyegetőzik, és feléled benne a boszorkány, és a bosszúálló nő.
- Most megint azzal jössz, hogy felpofoznál? – pillantok le rá, de még nem nőtt nagyobbra, és a magasított sarkak sem segítenek abban, hogy felérjen, de meghagyom abban a hitben, hogy egy kis félelmet kelt bennem. A mellkasom előtt fűzöm össze a két karomat, és várakozom, de nem történik semmi. Szokás szerint csak a szája volt nagy, de hát mi is képzeltem? Odabent megszólal a csengő, én meg mosolyogva konstatálom, hogy elérkezett a búcsú ideje.
- Rendben Boszorka, én nem fogom kétszer mondani. Irány a terem, mert nem bírják ki nélküled az előadást, de én ehhez nem fogok asszisztálni. Este találkozunk a hotelben, és vigyázz nehogy a papírok megsértsék a kis ujjacskádat, miközben halálra unod magad. – a magasba tartom mindkét kezemet, és hátat fordítva neki úgy döntök, hogy valóban bérelek egy biciklit. Nekem látnom kell Amszterdamot, és ha neki fontosabb az a szar, akkor menjen. Zsebre dugom a kezemet, és lehet meglepődött, hogy még több vita nélkül hagytam függve, de ideje, hogy vegye a lapot. Nem vagyunk összenőve, és ha ez kell…akkor a magam módján fedezem fel Hollandiát.
dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
46

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Szomb. Aug. 11, 2018 11:44 pm



jayden&bree
Az utazások mindig is kellemesebb részét képezték a munkámnak. Világot látni, embereket megismerni, ötleteket gyűjteni, fejleszteni mindazt, ami hozzánk tartozik, amit felépítettünk. Itt viszont megállnék egy másodpercre, hogy megnézhesse mindenki ezt a csodálatos képet és nyugodtan elidőzhessen rajta a hibát keresve. Segíthetek? Képzeletbeli filctollam segítségével éppen bekarikáztam Higginst, aki nem csak a baj forrása, hanem maga a nagy betűs probléma, két lábon járva. A társasággal nincsen probléma, mert egy kellemes utas jó élményeket hozhat magával, ő viszont túlságosan felkavaró számomra. Legutóbb volt egy kis pillanatunk. Nekünk. Még a hideg is kiráz, ha belegondolok, hogy bármilyen közös dologban is Jaydennel kell együtt lennem, mégis megtörtént. Ahogyan ott ültünk, egymást kényszer hatására fényezve valami elromlott bennem és azóta sem javul. És mi volt az a puszi a végén? Mintha megőrültünk volna. Biztos vagyok benne, hogy valami hipnotizálás hatása alá kerültünk, mert ez amit műveltünk közel sem volt normális, az pedig még annyira sem az, hogy emiatt nem tudom őt szívből kínozni. Mintha visszatartana valami. Márpedig ő ad rá okot, óóó, de még mennyi okot! Napokig tudnám sorolni minden egyes idegesítő kis mozzanatát, azt a mosolyát vagy ahogyan hozzám szól. Mintha egy senki lennék, holott nélkülem itt se lehetne, és ezt azért ne felejtsük el. Ő tartozik nekem, nem én neki, bár amiatt a fogadás miatt részben nekem is szenvednem kell a következményekkel. De könyörgöm, ne ennyit! Eljátszottam egy órát a barátnőjét, és ez bőven elég volt úgy hiszem mindkettőnknek, most meg élvezzük Amszterdam városát, mintha nem is tudom...összetartoznánk. Ehw. És ha még ez nem lenne önmagában elég nagy kicseszés a nagybetűs élet részéről, akkor elég csak tovább figyelni, mert Jayden Higgins nem az az ember, aki képes befogni. Ő nem húzza meg magát és viselkedik kis angyal módjára olyan témákon belül, amikhez semmi köze, hanem elmondja a véleményét, noha az égvilágon senki nem kérdezte. És még van pofája engem is belekeverni..
- Én sem különösebben élvezem a tiédet, ha már azt hitted, hogy annyira szórakoztató vagy számomra. - szúrom oda mellékesen, de a falra tudnék mászni tőle. Vagy a hajamat kitépni, esetleg az ő haját. Igen, az övé jobban letudná vezetni bennem a felgyülemlett feszültséget.
- Tényleg ennyire gyenge a felfogásod, hogy maradj csendbe?! - tekintek fel rá, de természetesen mi kerülünk mindennek a középpontjába, én meg inkább úgy teszek, mintha itt sem lennék. Elképzelem, ahogyan kiosonok az ajtón és vissza se nézek. Soha többé. Mert amit most át kell élnie a többieknek, az biztos kihatással lesz az egész életemre, a cégre és csak amiatt, mert a nagyságos úr unatkozik. Az meg csak hab a tortán, hogy kínálatra is tesz a hátunk mögött ülő gyagyásoknak, akik úgy lihegnek egy kis figyelemért, hogy az egyszerűen kiábrándító. Megforgatom a szemeimet, karjaimat pedig összefűzöm a melleim előtt és az előadásra figyelek, amiért eljöttem. A továbbiakban néha egy-két lopott pillantást teszek felé, de elfoglalja magát valami játékkal, de már nem számít, mert legalább nem tesz értelmetlen megjegyzéseket. Tudom, hogy ez az áldásos pillanat csak egy átmeneti időszakot foglal magába, de addig piszkosul kiélvezem minden percét, amely ahogyan sejtettem, addig tart, amíg lehetőségem nem nyílik a hátunk mögött hagyni a termet.  Megszaporázva lépteimet hagynám őt magam mögött, de ez túl egyszerűnek és szépnek tűnne a mi helyzetünkben.
- Nem lehet, hogy csak belement valami a szemébe? Orvosra lenne szüksége, nem rád.. - tekintgetek hátra aggódóan a csaj felé, de kiszakítani karomat az ő karjának fogáságából szinte lehetetlenségnek tűnik, ezért beletörődően sétálok ki vele a szabadba.
- Valóban, Higgins? Az irataidat azért halászd elő, mert a viselkedésedből ítélve úgy a hat év körül saccolnák be az életkorodat. - futtatom végig a tekintetemet rajta, még mielőtt megállapodhatnék a szemein. - A kezedet esetleg ne kérjem meg itt rögtön? Nem bérelek én semmit sem veled! - acélozom meg makacsságomat és akaratomat egyaránt, és még el is fordítom róla a tekintetemet.
- Szeretnéd újra megtapasztalni? Kár lenne az agyadat megerőltetni visszaemlékezésért, ha most egyszerűen kaphatsz még többet belőle. Nem jó ötlet? - lelkesedek fel most már én is, és még bájosan rá is mosolygok mellé, miközben kihívóan teszek egy lépést felé. - Akarod édesem? - mélyedek el a szemeibe, mintha éppenséggel arról beszéltünk volna, hogy egymásnak essünk-e az utca közepén vagy sem.  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Hétf. Júl. 30, 2018 10:44 pm



jayden&bree
Élveznem kellene, hogy itt vagyok, és nem azon rágódni, hogy mikor szabadulunk ki a városba, de Bree mellettem egy igazi stréber. Az iskolában is már azon tábort erősítette, ahol az ész dominált, és megpróbált kitűnni a tömegből, de ma még bosszant is vele, hogy ennyire meg akar felelni a nem várt elvárásoknak. Most komolyan azt hiszi, ha ezen a konferencián részt veszünk, akkor jobb lesz az arány arra nézve, hogy több ügyfelet csábítsanak be a cégükhöz? Bevallom, hogy egy kicsit imponál, hogy az üzleti szférában helyezkedett el, és nem valami világhírű orvos, vagy ügyvéd lett belőle…nem illett volna hozzá. A divatmániája meg azt diktálja, hogy járja a világot, bár a kapcsolatokhoz nem sokat konyít, de a gazdasági része talán megy neki, és nem kell külön számológépet venni ahhoz, hogy két számot összeadjon. Az unalom egy ádáz ellenség, főleg egy ekkora teremben, ahol a hőség a tetőfokára hág, és nem szabadulhatok. Megígértem magamnak, hogy nem járatom le, de már kezdek a határaim szélére sodródni. A rendelőben elhangzott pozitív szarságok megzavarták a fejemet, és ki tudja miért, de egy kicsit sajnáltam, hogy nem értékeli eléggé magát ahhoz, hogy jobbat kapjon, mint egy sofőr, vagy én…de tőlem meg az alku értelmében nem fog megszabadulni. Ördögi kör, de ez van, ha két ír egyezséget köt. Nem szegheti meg az ígéretét, mert bemártom, és tényleg lejáratom. Abban nem hazudtam neki, ha meghátrál, akkor viselni fogja a döntése következményeit is. Manapság azonban Amsterdam friss levegőjét kellene szagolnom, és emiatt húzom is az agyát, hogy menjünk már, és felhívom magamra a figyelmét, de annyira immunis, mint valami hülye. Haha, nagyon tudom értékelni, hogy most akar még helyeselni a vendégelőadó ostobaságaira.
- Nem tudom befogni, de ez miért lep meg téged? Annyira nem tűnt fel, hogy unatkozom? Szerinted ez az arc ilyen lenne, ha élvezném a társaságodat? – mutatok a fejemre, és a műmájer mosoly nem arról tanúskodik, hogy nekem bejönne ez a konferencia, pedig erősen próbálkozom, és azt sem sikerül értékelnie neki.
- Megígértem a párterapeutának, hogy kipróbálom az életed, de nagyon kedves vagy, hogy neked én vagyok az. Egy óra nagyon kevés, hogy megismerd a holland szokásokat, és nem hiszem el, hogy még nem éledt fel benned a vásárlási láz…de most komolyan? – döbbenten merülök el a zöld íriszek világában. Persze ugratom egy részről, és szívom is rendesen a vérét, de nem gond, mert veszi a lapot, és most nem játszotta el a hattyú halálát. A hab a tortán az egészben, hogy megzavarjuk az előadót, és egy kisebb vitába bonyolódom vele. Nem fogom vissza magam, és kifejtem a véleményemet az online piacról is, aminek nagyobb jövője van, mint a személyes kontaktnak. Vegyenek elő, vagy húzzanak karóba, de még a hülye is látja, hogy mit művel a fiatal generáció. Nem divat a randizás, inkább megy a tinder és társai, mert egy gép mögött ülve nagyobb önbizalmat generálnak, mint szemtől szemben. Szomorú valóság, de nem állhatunk ellen a fejlődésnek.
- Drágám nem vagyok a kutyád, és valóban fent van skacok. – kacsintok rájuk, mert érzem, hogy ezzel felhergeltem, és képes lesz kimozdulni a kis komfortzónájából. A lényeg azon van, hogy elhagyjuk a süllyedő hajót. Megérzem a szék takarásában, hogy a lábamat eléri a drága Jimmy Choe mániájának ékes bizonyítéka. Feljajdulnék, de fontosabb, hogy az öreg folytathassa a megkezdett monológját. Helyet foglalok, mert kidagad az ér a nyakán, meg a homlokán is, és nem akarok mentőt hívni, vagy a rendőröknek magyarázkodni, hogy valaki miattam lett rosszul.
- Igazán nagy lett a szád, de sebaj, már megszoktam. – legyintek egyet, és összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt, ha már így alakult. Az egy óra még annyira távolinak tűnik, de addig a telefonommal szórakozok, és egy zombis játékkal ütöm el az időt, mire felhangzik a szabadulás hangja. Mosolyogva intek egyet a pasi felé, és felállok, majd kiengedek egy másik hölgyet is, aki rám kacsint.
- Na látod…ez az érdeklődés…valaki élvezné a társaságomat…hova sietsz? Most fogunk lelépni… - negédes mosollyal karolok belé, és kifelé vezetem a sorok között, hogy véletlenül se higgye azt, hogy megúszhatja a menekülést.
- Megmutatom,hogyan szórakoznak a nagyok… - mosolyogva kerülöm meg a tömeget, és kifelé irányítom őt a napra.
- Látod ez a levegő, meg a város…üdvözöld te is Bree, mert borzalmas színed van. Bérelünk két biciklit, aztán lépünk. – fújom ki a levegőt, és csípőre téve a kezemet mérem végig őt.
- Képes voltál belém rúgni…most jut eszembe… - sóhajtok egyet, és már most szívem szerint megválnék ettől a gönctől, ami rajtam van.


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
46

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Vas. Júl. 29, 2018 3:15 pm



jayden&bree
Miért történik az, hogy mikor egy kellemetlen szituációból próbálnád kiverekedni magadat, akkor valahogy még inkább a közepe felé evezel?! Kérdések, amikre a válasz sosem érkezik meg. Vagyis olyan válasz biztos nem, ami még segítséget is nyújtana ezekben a cseppet sem élvezhető időszakokban, melyet Jayden Higgins partnereként kell töltenem. Partner, társ a hazugságok végeláthatatlan hálójában és még sok minden más, amelyet a gyomrom lassan már nem bír el. Sejteni lehetett, hogy a párterapeuta felkeresése katasztrófába torkollik. Az ilyen személyek heppje, hogy segítséggel szolgáljanak azoknak a pároknak, akik még vágynak a folytatásra. Akiknek van annyira fontos a párkapcsolatban lévő szenvedés, hogy újra megpróbálják, de most külső hatások kezdeményezésére. A mi esetünk eléggé kacifántos ehhez, hogy az emberek csak úgy próbálkozzanak, javítsanak rajta, mégis mi ott kötöttünk ki. Noha részben az én hibám is volt, de szerettem volna lényegében belekóstolni, hogy mi löki előre Henriette és Evan kapcsolatát, nem utolsó sorban pedig a görény Higgins kedvére akartam tenni. Megmutatni, hogy milyen élete lesz, ha azt az én oldalamon szeretné véghezvinni, márpedig ez a terve. Könnyen lehet, hogy többször is fejre ejtették őt vagy akkora sokkot kaphatott, hogy már csak a józan eszének utolsó szálaiba kapaszkodik, de valamiért engem nyüstöl és ez közel sincsen a kedvemre. Már azért sem, mert amióta vallomásokat tettünk egymás felé, mintha én is beleestem volna ebbe az állapotba és egyszerűen képtelenek vagyunk kommunikálni. Még fel sem tudnám pofozni anélkül, hogy a kezem lendülése közben ne jussanak eszembe az elhangzottak és ne támadjon fel bennem valami mélyről jövő bűntudatféleség, amiért bántani vágyom őt. És ez fáj. Irtóan szenvedek, mert nem bírom őt elviselni, mégsem tudnám elküldeni még melegebb éghajlatra sem. Az emberek el sem tudják képzelni milyen tragédia tombol bennem, amiért ez történik körülöttem, én viszont erősen tapasztalom és ha rajtam múlik, újra visszatérek régi önmagamhoz. Remélhetőleg. 
Amsterdam. A katasztrófába torkollott napok után Ryleigh Perin tanácsára megejtettük azt a közös utazást, leginkább kellemeset a hasznossal alapon. Kár, hogy a kellemes otthon maradt és jött helyette Higgins. Lényegében élvezem, hogy kiszabadulhatok a hétköznapok ragadozószerű fogságából, még ha ezt a pasimnak álcázott utánfutómmal is kell tennem, akit örömmel akasztok ki idegileg, amikor nem számít rá. Nem mintha ő ne lenne kiélezve erre a stratégiára, de mi ilyenek vagyunk. Ott rúgunk bele a másikba, ahol a legjobban fáj. És ha már ennél az elvnél tartunk, Jayden most sem hazudtolja meg önmagát. Amíg én elbűvölve bámulom ittlétem okának teljes kialakulását és a cégünk terveibe szerelmesedek bele újra és újra, addig a mellettem ülő be nem fogja a száját. Csak beszél és beszél, mintha most akarná azt az évek során elnyomott hülyeséget kiadni magából. Ebben a szűk és vele együtt zsúfolt teremben, aminek a levegője egyre nyomasztóbb lesz az idő elteltével.
- Nem tudnád befogni már végre? - visszafojtott hangon fordulok felé egy röpke időre, de úgy tűnik ez nem megy neki. Még egy pont, amit feljegyezhetek, amiben bukásra van ítélve. Valahogy mindig is éreztem, hogy egy kapcsolat macerás, de a megjátszott kapcsolatok azoknál sokallta elviselhetetlenebbek. Az ilyen rendeléseket nem lehet esetleg visszaküldeni? Hahó! A megérkezett csomag hibás. Szeretném visszatéríteni és soha nem látni többé. Valaki? Bárki? Segítség!
- Ki is mehetnél akár és akkor egy egész szabad életed lenne, nem csak egy órád. Nem jól hangzik édesem? - hangsúlyozom ki a megnevezését egy megjátszott mosollyal egybekötve, végül visszafordulok az előadás felé, azonban ennyire gyorsan nem lendülhetünk túl mindezen, mert Jaydenre terelődik a figyelem, ő meg nagyon is élvezi mindezt.
- Édes Istenem.. - gyűröm meg két ujjammal homlokomat és egy gondterhelt sóhajt hallatok, miközben jobban leköt a cipőm tanulmányozása és a szégyenemben elsüllyedésem, mint minden egyéb más, mint ami körülöttem zajlik. Ő persze ezt fokozza és bár szívesen felrúgnám a székkel mindenki előtt, némileg muszáj professzionálisabban kezelnem elviselhetetlen lényét, mint amilyen módon szeretném őt elbűvölni. Már csak akkor tekintek fel rá, ahogyan az egy éjszakás kalandokat ecseteli és az én nevemmel köti össze. Arckifejezésem értetlenségbe burkolózik és most érkezett el az a pont, amikor úgy érzem, muszáj közbeszólnom.
- Ne figyeljenek rá. Ma még nem lett megsétáltatva, ezért ennyire neveletlen. - kényszeredett mosollyal és megjátszott szórakozottsággal jegyzem meg a többieknek is véleményemet, de azért az asztal alatt belerúgok egyet Jayden lábába.
- Kedves partnerem úgy gondolta, hogy valakinek ez a fajta verzió működik, valakinek egészen más. Mindenesetre személyesen jobban kiderült volna, hogy ennyit tud beszélni. - nevetgélek, hogy oldjam a feszültséget, ami a teremben és bennem is felrobbanni készülődik. A pasas homlokán lévő ráncok elmélyülnek és csak sóhajt egyet.
- Folytathatnánk? - nem is várja meg a választ, egyszerűen belekezd, én pedig közelebb hajolok Jayden füléhez, hogy így adjam tudtára véleményemet.
- Abban az egy szabad órában megtapasztalhatod hányféleképpen tudlak megfojtani amiatt, amit most műveltél. Csak, hogy érezd mennyire szeretlek. - mondandómat befejezvén hajolok el tőle és őszintén szólva most már én is várom azt az egy órát, amikor is távolságot tarthatok tőle.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jay & Bree - Helló Amsterdam! Kedd Júl. 24, 2018 2:10 pm



jayden&bree
A tulipánok, a fapapucs, a biciklik, és a csatornák országa ez, ahol az ember szabadnak érzi magát, szinte már szárnyal a ki nem mondott függetlenséggel, és mégis…hiába landoltunk két napja Amsterdamban, még a repülőtéren meg a konferenciatermen nem jutottam tovább. A terapeutánál tett kis látogatásunk után nem maradt más választásom. Őrlődhettem abban a kis csapdában, amibe száműzött a Keleti Boszorka, vagy felállhattam újra, és bokszkesztyűt húzhattam a kezemre, hogy ringbe szálljak. A győzelemnek sok formája létezik, de én egyet sem ismertem volna el, ami Bree-hez kötődik. A szerepcserés napot eltoltuk, és hogy egészen pontos legyek, én vállaltam fel először, hogy a kisasszony bőrébe bújjak, mikor igent mondtam erre az üzleti utazásra. Szépíthettük volna azzal, hogy ebben benne lesz a kettesben töltött idő, egymás megismerésének elmélyítése, és az ömlengés a szerelemről, de sajnos nem így történt. Három napomba tellett, mire feldolgoztam, hogy valaki a lelkivilágomba mászott bele, és azt hitte, hogy vonzódom a vöröskéhez. Nem is értem, hogy minek mondtam ki, hogy kedvelem, meg szépnek tartom, mert azóta, mintha elpuhultunk volna mindketten, és nem találtuk a megfelelő csatornát a beszélgetéshez. Nem szitkozódtunk, nem ugrattuk a másikat, de még nem is bántottam az út alatt sem, pedig kihúzta a gyufát…ó de még mennyire. Feltűnően könyökölök rá a térdeimre, és bámulok előre, mert ez a sok diagram, és szöveg elálmosít. Hiába kapcsolták be a légkondit is, egy pusztulat az időjárás odakint. Nekem valamelyik kávézó teraszán kellene ülnöm, és sütit ennem, vagy vízipipáznom, de csak bólogatok, jegyzetelek, mint egy ökör. A tengerészkék ing, a fekete nyakkendő, és ez a fekete öltönynadrág…rohadás, de a kódex megköveteli.
- Te komolyan diplomát szereztél, és csináltál üzleti tervet? – forgatom meg a szemeimet, mikor oldalra pillantok a szeszélyes vöröskére, és az áhítat ott csillog a szemében.
- Hahó..ez nem bolt, nem kapsz cipőt. – lököm meg oldalt a vállát, és talán a kelleténél egy kicsit hangosabb vagyok, mert az előadó morcosan néz rám. A nők esetében más hatást váltanék ki, de egy középkorú pasival nem tudok mit kezdeni, hacsak nem buzi, mert akkor segíthetek rajta.
- Elnézést. – szólalok meg, és lejjebb csúszok ezen a kényelmetlen széken. A mellkasomra tapadt az ing, révén nyár van, nem a legjobb megoldás a formális öltözet. A kisasszony az elején még tiltakozott a társaság ellen, mert azt hangsúlyozta, hogy ez mennyire fontos a cég jövőjét illetően, de aztán szépen elmagyaráztam neki, hogy ő rángatott el a pszichomókushoz, hát jár nekem annyival, hogy elhoz egy ingyen útra. Kis naivan azt hittem, hogy magángéppel jövünk majd, de helyette a turistaosztályra váltott jegyet, mondván túl közel vagyunk Dániához, ezért nem akar feltűnést kelteni, mert a fotósok mindenhol ott vannak. Kis anyám, ha tudnád, hogy egy éppen egyenesen iderepül, de amiről nem tud, az nem fáj alapon működik. Az elképzelésem nem ez volt a kettesben töltött időről, de kezdek rájönni, ha a munkája nemcsak móka és kacagás, mint az elején hittem volna.
- A szerelemhez ennyi szám kell? Mekkora az esélye, hogy így találnak egymásra a párok? – sóhajtok egyet színpadiasan, és megnézem a délutáni programtervezetet.
- Itt van egy óra lyukasunk…legalább kimehetnénk a városba, és úgy tehetnénk, mint egy normális pár, akik nem beszűkült punival, meg farokkal érkeztek ide. – forgatom meg a szemeimet, de sikerül ismét megzavarnom az előadást, és így már szót is kapunk.
- Megkérdezhetném, hogy mi a tárgya a beszélgetésüknek, amivel már másodjára zavarták meg az előadásomat? – a férfi nem repes az örömtől, én meg unatkozom, úgyhogy valahol a kettő között kellene dűlőre jutunk. Mi az, ami miatt jelen is vagyunk? Megvakarom az államat, majd megszólalok.
- Elnézést, de azon vitatkoztam a kedves partneremmel, hogy ennek mennyi köze van egy online értékesítő oldalhoz…ó én megértem, hogy manapság még divat személyesen értekezni az ügyfelekkel, de az online világ már kikerülhetetlen. A fiatalok háromnegyede a tinderen ismerkedik, vagy más társkeresőn. A kattintás számlálja a pénzt. Mit gondolnak, hogy mi hol jöttünk össze? A kiscsaj rám kattintott… - mutatok a mellettem ülőre.
- Nyitott az egy éjszakás kalandokra. – kacsintok a mögöttem ülő srácokra, akik egyből megnyitják az alkalmazást.
- Elnézést, de miből gondolja, hogy maradi a személyes kontakt? – veti fel az előadó a kérdést.
- Nem az, csak manapság az internet az elsődleges forrás két ember között, és nem a személyes varázs. Több profit kell? Csináljanak honlapot, vagy mobilos alkalmazást a cégüknek. A neve egyébként vörös díva, így hamarabb megtalálják. – fordulok a két srác felé, egy kicsit háttal a vöröskének. Na, végre történik valami.  


dolgozó
avatar
Korom :
29

Tartózkodási hely :
London

Hozzászólások száma :
46

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jay & Bree - Helló Amsterdam!
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: hollandia-
Ugrás: