welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 11:07 pm
Yesterday at 10:10 pm
Yesterday at 9:04 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 6 13
dán - 1
francia 6 5
görög 1 1
holland 1 -
ír 5 5
külföldi 3 6
norvég 3 4
olasz 2 2
orosz 2 3
spanyol 4 2
svéd 2 2
összesen 35 44

Chloe & Vincent
TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Vincent Kedd Júl. 24, 2018 3:49 pm

Chloe & Vincent
Egyre kevésbé vettem részt az iskolai dolgokba. Lett volna lehetőség a nyári szünet alatt tartott nyelvi kurzusokon részt venni vagy éppen csak részt venni az edzésekben. Nem volt kedvem hozzá, nem akartam ott lenni úgy, mint régen, amikor még voltak barátaim. Akkoriban még könnyű volt. Nem egyedül ücsörögve bámultam a többieket és gondoltam azt: bárcsak engem is szeretnének. Néha olyan volt, mintha nem is lett volna valóság az egész. A magány már természetessé vált, olyanná, amiből az ember meg sem próbált volna kitörni.
Aimee-vel sem volt már kedvem beszélgetni. Egyedül akartam lenni, hogy az egyik sarokban ücsörögve várjam a végét… hogy minek azt magam sem tudtam. Azon a remek július meleg napon azonban még is csak be kellett mennem az iskola épületébe, mert az osztályom szervezte az éves nyári vásárt. Ilyenkor az iskola eladja a könyvtárban őrizgetett régi könyveket, olyan tanszereteket, amiket nem használtak már a tanárok és a tanulók sem. Az eseményt általában ivás követte, már aki volt olyan menő, hogy elhívják a buliba. Nekem aznap délután öt óráig nem is érkezett meghívás. Tudtam, mi a cél: a külföldről jött lányokat akarták magukba bolondítani a többiek. Nem akartam részt venni benne, így fel sem merült bennem, hogy kérem a meghívást. Felvettem a kapucnimat, mert eléggé fújt már a szél és mikor az utolsó az asztalt is visszacipelték az épületbe, egyszerűen csak a vállamra dobtam a hátizsákom.
– Vinnie! – Ragadott meg valaki éppen a táskámnál fogva és rántott vissza. Kishíján hanyatt estem, elvégre pont abban a percben indultam volna meg a kapu felé, hogy távol kerüljek még pár hétre ettől a helytől.
Ahogy hátra fordultam Nicholas-t pillantottam meg, egykori legjobb barátomat. Láttam, hogy megváltozik mindig magabiztos arckifejezése. Megpillantotta a monoklit, amit addig legalább a hajam eltakart. Már eléggé megnőtt ahhoz, hogy a szemembe lógjon. Csak a hirtelen mozdulat miatt vált láthatóvá, ahogy a tincsek félre csúsztak az arcomból.
– Haver… – Már ezen megrökönyödtem. Mióta vagyunk mi haverok? – Te jó ég, az arcod.
Elsodortam a kezét, amivel felém nyúlt volna. Tudtam nagyon jól, hogy miket terjesztett rólam, hogy számára sem voltam több egy drogos kölyöknél – holott életemben nem életem ilyesmikkel. Nicholas volt a kiindulópontja mindennek… csak azért, mert szégyellte, hogy egy problémás gyerek a legjobb barátja. Neki köszönhetően szép lassan mindenki elfordult tőlem.
– Mi a francot akarsz? – Megemeltem a hangom, jobban, mint máskor. Éreztem, hogy túl hangosan beszéltem, már csak abból is, ahogyan a többiek rám pillantottak Nicholas vállai felett. Az egyik lány már-már kétségbeesett arcot vágott, pedig tudhatta volna nagyon jól, hogy én aztán nem verekszem.
Tett hátra egy lépést, azt a kezét, amelyikbe beleütöttem felemelve tartotta. A tenyere felém nézett, mintha jelezni akarná, fogjam vissza magam, nem akar ártani nekem. Éppen ő ne akarna? Ez a kérdés merült fel bennem szinte azonnal. A puszta szavaival is bántott.
– Maradj itt. Megünnepeljük a sikeres eladást.
Bátortalanul lépett közelebb, átkarolta a vállamat. Éreztem, hogy megszorítja, ahogy engem támogatva vezetett az iskola épülete felé. Valamiért nem tetszett ez az egész… úgy éreztem nem sülhet el jól a dolog. Mégsem mentem el, hagytam, hogy húzzon maga után. Talán féltem ellenállni. Nem akartam újabb megbélyegzés áldozata lenni. Pont elég volt, hogy drogosnak tartana.
A buli hamarosan elkezdődött. Kisebb tömeg gyűlt össze és a tanárok sem nagyon néztek felénk. A zene megtöltötte az egész termet és úgy tűnt, csak én kuksolok az egyik sarokban nagy magányosan… Sóhajtva néztem végig az ismert és ismeretlen emberek tömegén. Azán megpillantottam valakit, alig egy méterre onnan, ahol ültem. Egy lányt, barna hajjal. Szűkre kellett húznom a szemeimet, hogy tökéletesen ki tudjam venni a vonásait a terem félhomályában. Valakire emlékeztetett, csak nem tudom kire. Annyira bámultam, hogy észre sem vettem, hogy megbillen a kezem és leöntöm magam azzal a furcsa szagú itallal, amit Nicholas nyomott a kezembe.
– A franc…   – Nyögtem. Ezúttal nem csak a bénaságom miatt voltam zavarban annyira, hogy megremegjen a kezem. Ez ösztönös reakció volt. Apám meg fogja érezni az alkohol szagot és bár ő rendszeresen él ilyesmivel, tudtam, hogy engem összeverne, ha innék.
SZÓSZÁM: 660 MEGJEGYZÉS: Kezdésnek azért jó lesz ugye? Razz  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Life hurts a lot more than death.
diák
avatar
Korom :
16

Tartózkodási hely :
Párizs

Hozzászólások száma :
20

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Chloe & Vincent Kedd Júl. 24, 2018 3:49 pm
Játékosok: Chloe Dumont & Vincent Labelle
Helyszín: Egy francia középiskola
Időpont: Nyári szünet közepe

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Life hurts a lot more than death.
diák
avatar
Korom :
16

Tartózkodási hely :
Párizs

Hozzászólások száma :
20

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: