welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Szomb. Dec. 08, 2018 2:10 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:37 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:18 am
Szer. Dec. 05, 2018 8:59 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots

Anaise Delacroix, Arnfrød Morstad, Henrik Morstad, Ronja Butler

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás
TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás Vas. Szept. 16, 2018 2:56 pm
Dorcas && Theodore

Nem értettem az okot, amiért pont most kellett neki betoppannia hozzám. Miért nem két órával korábban, vagy két órával később? Esetleg holnap reggel? Bár, felesleges a döntéseinek miértjein filóznom, mert adott esetekben ő mindenféle ok nélkül cselekszik. S lehet ha idetelefonált volna előtte, fel se veszem a telefont.. eléggé elfoglalt voltam.
Na de ez így nem volt jól. Tönkreteszi a szórakozásaimat.
Ha vissza gondolok, fura, hogy most ilyenek vagyunk. Mikor annak idején másra sem vágytam, csak szerelemre és a szeretett férfi társaságára. Most meg.. valakire akinek a viselkedéséből kiérződik a törődés és akivel nem veszekszek egyfolytában.
Úgy döntök, hogy inkább nem idegesítem fel magamat a válasza hallatán, mivelhogy voltaképpen igaza volt. Átnyújtom az italát, majd lehuppanok mellé, anélkül, hogy mondanék bármit is. Aztán hirtelen újból megszólalt. Nekem pedig kis híján leesett az állam a szavai hallatán.
- Nagyobb ellenség? - kérdezek vissza meghökkenve, figyelmen kívül hagyva a nekem címzett szúrkálódást. Mire gondolhat? Mégis ki lehet a nyomában? Ki akarhatná a halálát? Kinek köphetett bele a levesébe? Rajtam kívül persze, de én sajátos módszerekkel szeretem "megédesíteni" az életét.
- Te most viccelsz, ugye? - akadok ki, mikor kijelenti, hogy itt kell maradnia nálam addig, amíg ki nem találja hogyan tudna életben maradni. - Te most szórakozol velem, ugye? Ez is egy nagy poénnak a része, ugye? Mindjárt jön az a rész, amikor egy jó nagy nevetés keretén belül a tudomásomra hozod, hogy bevettem a dolgot. - Találgatok reménykedve, hogy hülyéskedik velem. De egy részem egyáltalán nem volt biztos benne. Az arcát látva elbizonytalanodtam. Ennyire nem jó színész. De hátha mégis..
Aztán kicsivel később mikor a "párzási szokásaimra" terelte a témát, akaratlanul is elnevettem magamat. Először nem akartam válaszolni a kérdésére, gondolván, hogy semmi köze hozzá, ő úgyis mindig távol van, de aztán belegondoltam, hogy lehet mégis van némi köze hozzá..
- Egy ideje. - Maradok végül ennyiben. Arról nem kell tudnia, hogy csak nőkkel 'csaltam' meg. Azt bizonyos kapcsolatokban nem is tekintik megcsalásnak, legalábbis páran ezt hangoztatják, bár szerintem ez hülyeség. Ezzel csak mi néhányan, akik egy cipőben járunk, próbáljuk nyugtatni magunkat. A megcsalás az megcsalás.

the night we met

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



média
avatar
Tartózkodási hely :
Oxford, Chania

keresett :
-

Hozzászólások száma :
8

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás Hétf. Aug. 20, 2018 11:59 pm



dorcas&theodor
helye idézet valami

Utálom a váratlan helyzeteket. A korán kelést. Az emberek suttogását meg még sok minden mást, de mindezek közül talán az elsőt a legjobban. Én viszonylag nyugodt ember vagyok, addig a pontig, amíg fel nem idegesítenek. Olyankor viszont elviselhetetlen énemmé válok és abban is maradok, amíg nem találok olyan pontot, mi segít lenyugodni. Egyszerű a képlet, mégis bonyolult. Most viszont nem tudok lenyugodni és leülni egy percre sem, mert érzem, hogy bármelyik pillanatban berobbanhatnak az ajtómon és eltörölhetik a létezésemet, holott semmi sincsen nálam. Biztos ezt mondanám, de nem hinnének nekem, azonban a kincs amit elhoztunk, az tényleg nem az én birtokomban van, hanem egy szigorúan őrizett helyen, innen ki tudja hány órányi utazásra. Mégis rajtam fogják keresni és mikor nem találják, már nem lesz szükségük rám. Tudtam, hogy kincsként tartanak számon, azt viszont nem szeretném, hogy el is ássanak. Így miután kiütközik rajtam a paranoia és valami árnyékot is észreveszek az ablak előtt, úgy döntök ideje hátrahagyni biztonságot nyújtó lakásomat és besétálni önként és dalolva az oroszlán barlangjába. Nem tudhattam, hogy Doris otthon tartózkodik vagy sem, én viszont tisztában voltam azzal hol tartogatja a kulcsait, így a bejutás nekem nekem okozott gondot. Megeshet, hogy a biztonságos környezet itt sem támogat majd, de legalább tudom, hogy társaságban vagyok. Még ha ezzel azt is kockáztatom, hogy élve megnyúznak vagy csak egyik pillanatról a másikra megfojtanak, mert a feleségem a hatalmas szíve és a kedveskedése alatt ilyen nőszemély. Egy vadászösztönnel megáldott ritka női egyed, aki a szívemet rabolta és kitépte másodpercek alatt úgy, hogy azóta is magánál őrizgeti, hiába élünk külön. Mi fura házasságban élünk, melyet mások nem értenének meg, de mi tökéletesen tisztában vagyunk ennek dinamikájával és elsajátítottuk már minden apró kis rezdülését ennek. Valahol szeretjük egymást, máshol meg utáljuk, mégis ennek a kettőse egyszerűen visszahúz minket egymáshoz, ez pedig egyszerre rémisztő és kellemesnek ható.
A lakás semmit nem változott, én meg úgy köszönök be, mintha mindig is együtt éltünk volna. Ami viszont fogad, az több, mint amit az agyam be tud fogadni jelen helyzetben. Én tudom, hogy nem vagyok Brad Pitt a plakátokról, azonban a bennem lévő szívnek nevezett dobogó valami olyan apróra zsugorodik össze, hogy a női nemre cseréltek le, amit magam sem tudok feldolgozni. Egyszerűen ilyen gyorsan nem megy, mindezek ellenére szeretek a buligyilkos hangulatban tetszelegni, így vallomást teszek. Nem tudom miért, nem tudom mi hasznom van ebből, de érzem, hogy kell, majd egyszerűen fogom magamat, és kikullogok a nappaliba, majd várok. A lakást elhagyja az egyik nőszemély, így a kettesben töltött időnk száma megsokszorozódni látszik és mire észbe kapok, már ott is terem mellettem Doris. A mindenség képviselője, rémálmaim megtestesítője, álmaim megvalósítója.
- Sok emberrel ellentétben mások hiedelmei engem hidegen hagynak. - nézek fel rá, hogy kijelentésem így is értelmet nyerjen. Az igazság senkit nem érdekel, hiszen a hazugság mindig is jobb táptalaja volt a pletykáknak. Az meg hogy Dorcas nője minek tekint, az legyen az ő dolga. Én jelen pillanatban semmiként, nem létező akadályként tartom számon, aki az én életemben sok vizet nem zavar.
- Ha telefonálok, nem veszed el. Elutasítottad volna ideérkezésemet, így önállósítottam magamat. Úgy vélem eddig sem okozott problémát, és most sem fogok több energiát elpazarolni az életedből, mint amennyit legutóbbi alkalommal. - magyarázom meg hívásom elmulasztásának okát, majd lenézek a felém nyújtott sörös üvegre és egy köszönömöt mormogva átveszem az italt.
- A munkám veszélybe sodort, így menekülésre kényszerültem. Nem hittem volna, hogy rajtad kívül bárki is majd a vesztemet kívánja, mégis elérkezett, hogy nagyobb ellenség jár a nyomomba. - vallom be és beleiszok a sörömbe. - Itt kell maradnom, amíg rá nem jövök, hogyan maradjak életben. - jelentem ki úgy, hogy erről már nem szívesen tennék le. És nem is fogok. - Nem érdekelnek a párzási szokásaid, Dorcas, így ha következőleg felhozol valakit, nem fog kényelmetlenül érinteni. Azonban kíváncsiságom nem hagy nyugodni, hogy mégis mióta lelsz örömet a nőkben? - ha már férj vagyok, ő meg a feleség, akkor valahol normálisabb körökben így illendő. Vagyis azt hiszem.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Turning lemonade into lemons
since 1981
dolgozó
avatar
Korom :
37

Tartózkodási hely :
mindig máshol, de mindig egy helyen

Hozzászólások száma :
9

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás Vas. Aug. 12, 2018 5:38 pm
Dorcas && Theodore

Annyira lefoglaltak a mellettem levő nő ajkai, hogy nem igazán akarództam foglalatoskodni a kintről befele szűrődő hangokkal, egészen addig míg elkerülhetetlenné nem vált a dolog. Egyik percben még minden idilli volt, a következőben meg megjelent a férjem. Mi a szösz. Mit keres ő itt. Az első gondolatom ez volt, hiszen.. mostanra nem beszéltünk meg semmilyen találkozót. Vagy elfelejthettem volna? Nem, kizárt a találkozóinkat mindig fejben tartom.
Az arcát látva, miközben próbálta megemészteni a jelenetet, amibe épp belecsöppent.. abba már bele se mertem gondolni, hogy én miképp nézhettem ki abban a pillanatban. Annyira sokkhatás közeli helyzetbe kerültem, hogy mire szóra tudtam volna bírni magamat, ő már végig is hadarta a mondandóját és hátat fordítva, a nappalim fele vette az irányt.. persze azok után, hogy így hurrikánszerűen ránk tört, ha lehúznék egyszerre egy üveg bort, se tudnák újra visszatérni a korábbi idilli pillanatunkhoz Jessicaval.
- Ez.. ne haragudj, ilyet nem szokott csinálni. - Kezdek el magyarázkodni a mellettem ülő szintén sokkhatás alatt levő nőnek. És a legrosszabb, hogy ő mégcsak nem is tudott Theo-ról! Még nem tartottunk ott, hogy beszéljek róla. A fenébe, ez a házasság teljesen kikészít engem egy szép napon.
- Te férjnél vagy? - Jön vissza a kérdése. - Nyílt házasság? - És még kérdezett pár dolgot, de igazság szerint egyáltalán nem fogtam fel őket, annyira... ledermedtem. Próbáltam válaszra nyitni az ajkaimat, de mire megtehettem volna, ő már vissza is öltözött és magamra hagyott. Hát, szuper. Ismét kettesben maradtam az ünneprontó férjemmel. Nem foglalatoskodtam azzal, hogy mit csinálhat odakint Theo, bementem a fürdőbe, és miután vettem egy forró zuhanyt és pizsibe bújtam, csak azután sétáltam ki hozzá a nappaliba.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy az előbbi után most azt hiszik majd, hogy csöves vagy? - Kérdezek rá kissé durcásan, az előbbiek miatt. - Egyébként miért pont most jöttél? Nagyra értékeltem volna, ha ide telefonálsz előtte. - Jegyzem meg, bár ismerve őt, csak a számat járattam feleslegesen. De mielőtt még válaszolhatott volna, én a konyhába sétálok, majd két üveg sörrel a kezemben jövök vissza és huppanok le mellé a kanapéra.
- Minek köszönhetem a felbukkanásodat? - Kérdezek rá kissé szarkasztikusan, miközben átnyújtom neki az egyik sört.

hold on

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



média
avatar
Tartózkodási hely :
Oxford, Chania

keresett :
-

Hozzászólások száma :
8

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás Vas. Aug. 05, 2018 9:39 pm



dorcas&theodor
helye idézet valami

Ha az emberi kapcsolatok kerültek előtérbe, mindig is én voltam az, aki nagy ívben elsunnyogott a téma mellett. Kötődni másokhoz értelmetlennek hatott. Tudatában annak, hogy egy bizalmatlan személynek adod drága időd nagy részét úgy, hogy ő a későbbiekben azt majd az illető visszadobja, eléggé értelmetlennek tűnik bármit is áldozni erre. Jómagam az egyedüllét híve vagyok, mégis furamód élvezem Doris közel sem hétköznapi társaságát úgy egy hónapban egyszer. Nem ösztönből vágtam bele a házasságba, hanem az érzelmeim vezettek bele. Azok a szökőévben egyszer megjelenő és összezavaró tünetek, melyeket inkább neveznék betegségnek, mintsem valami kellemes valóságnak. Mégsem tudnám többet itt tudni a lakásban a hét minden napján, már csak azért sem, mert a közöttünk lévő köteléket figyelembe véve fenyegetve érezném magamat. Az embereket kiváltképp utálom, de az életet nem vetem meg ennyire, így ezzel a nővel a túlélésre játszok. Mostanra már esélyes volt, hogy időt áldozzunk házastársi kötelességeinknek. Megmutatkozunk egymásnak, belekötünk a másik külsejébe és kedveskedve hozzávágjuk egymás fejéhez milyen hibák miatt tartunk ott, ahol. Nyílt házasságban és a másiktól távol. Mert csak így vagyunk képesek szeretni egymást, meg becsülni és egyben életben hagyni partnerünket. Noha a találka múlthétre volt esedékes, a munkám közbeszólt. Akkor, abban a minutumban nem bántam, hogy így alakult. Három nap erősen ajánlott az ilyen összeakadások előtt, hogy mindenre felkészülhessek, de a sürgető hazaérkezésünk oka miatt mostanra úgy éreztem, hogy azt se bántam volna, hogyha egy percem állt volna rendelkezésemre. Belegondolni, hogy a halál küszöbén állunk, kezünkben ásatásunk értékes kincsével, védelmünk pedig aligha nyújt biztonságot, többek közt nem valami kellemes. Visszaszolgáltatni már késő lenne, így menekülővé váltam a kényszer által.
A paranoia legújabb fázisa az este folyamán ért el. Csendes esténk volt, de mégis kellemetlen érzés fogott el, ahogyan az ajtóra tévedt tekintetem. Most először Doris hiánya úgy tört felszínre, mint elválásunk óta semmikor máskor, mégis uralkodni próbálok ezen a késztetésen, azt hazudva, hogy utolsóként választanám őt, mint mentsvárat. Mégis percekkel és újabb üldözési mánia áztatta érzelmi hullámmal később ott állok az ismerős ajtó előtt, vadul kutatva a pótkulcs után. Tartjuk egymást valamire, ezért is tudok ráakadni a virágtartó alatti kis résben a kulcsra, és nem törődve azzal milyen állapotban is van éppen törtetek be a lakásba, mintha legalább a sajátom lenne.
- Dorcas! - a neve keresően lényét bukik ki belőlem. Ha itthon van, hát legyen, de ellenkezőleg még jobb a helyzet. Vagy mégsem? Hiszen hiányában akár otthon is maradhattam volna.
Pofátlanul flangálok a lakásba, de a következő kép ami fogad, egyből odafagyaszt a jelenlegi álláspontomhoz. - MacDonald...te...nő...micsoda? - magyarázatot követelek, mégsem érek rá végighallgatni. - Elnézését kérem a hölgyektől az idill megzavarásáért, de ma nálad tanyázok le Doris. A kanapé megfelelő lesz. - hadarom el kijelentésemet. - Mily faragatlan vagyok. A nevem Theodor, Dorcas nyílt férje. Ne érezzétek magatokat kényelmetlenül, csak egy helyre van szükségem. - azzal a lendülettel sétálok át a nappaliba és helyet foglalok. Sokkhatás ér sokkhatás után, és nem tudom mi a rosszabb: üldözve lenni vagy a feleségemet ilyen körülmények között látni.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Turning lemonade into lemons
since 1981
dolgozó
avatar
Korom :
37

Tartózkodási hely :
mindig máshol, de mindig egy helyen

Hozzászólások száma :
9

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás Szer. Júl. 25, 2018 7:03 pm
Doris && Theo

A mai estét nyugodt körülmények között akartam eltölteni a kedvenc regényem társaságában. Legalábbis egészen addig, míg Jessica be nem kopogott a bejárati ajtómon. És hát, ha a lány, akivel az utóbbi hetekben kavartok hirtelen betoppan nálad, nehezen fogsz tudni neki nemet mondani. Legalábbis én így voltam. Talán nem is volt annyira erős a magány iránti vágyakozásom. Sőt, lehet egyáltalán nem is akartam egyedul maradni, mert olyankor újra és újra eszembe jut Theo és a keszekusza házasságunk. Hogy megbántam-e azt a napot, amikor hozzá mentem? Azt nem mondanám. Szeretem Theo-t, erre rájöttem. Valószínüleg emiatt sem tudok más férfival együtt lenni.
- Min merengtél el annyira, D? - fordul hozzám egy kérdéssel Jessica. Őszinte érdeklődést vélek felfedezni az arcán, így még inkább nehezemre esett nem igazat mondani neki.
- Csak a munkámon jár az eszem. Kicsit elakadtam egy cikkemet illetően, s most valahogy eszembe jutott. - Legyintek, mintha lényegtelen lenne az egész, holott hihetetlenül pocsékul éreztem magamat miatta. Őszintének kellene lennem vele, ő is azt érdemelné.. De már próbáltam és ha megtudják, rögtön lelépnek. És én most nem merek egyedül lenni. Félek, hogy túl sokat gondolnék Theo-ra, amiből semmi jó nem származna hosszú távon, főleg úgy, hogy valószínüleg egyedül lennék az érzéseimmel.
Úgyhogy végül inkább Jessica ajkaira hajoltam és minden idegszálammal próbáltam rá fókuszálni, kisebb nagyobb sikerélménnyel. Egészen addig, míg egy váratlan hang félbe nem szakította a pillanatot. Mi a..? Nem várok vendégeket. Sőt, eleve egyedül akartam tölteni az estét, társaság nélkül, senkinek sem szóltam, hogy átjöhet.

// kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



média
avatar
Tartózkodási hely :
Oxford, Chania

keresett :
-

Hozzászólások száma :
8

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Theodor ~ váratlan látogatás
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: