welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Anaise Delacroix, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty
TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty Hétf. Aug. 13, 2018 11:51 am



Dorcas & Alaris
"Olyan nyilvánvaló dolognak tűnik a barátság, mégis sokszor oly bonyolult."


Végre egy kis nyugalom. Eléggé húzós heteket tudhatok magam mögött, s bár nagyon is terhelhető vagyok, néha nekem is kell a kikapcsolás. Nem terveztem, hogy az elkövetkezendő napokat csak itthon töltöm, de a város határát egyszerűen nem vagyok hajlandó átlépni se. Ide utazni, oda utazni, ezt elintézni, annál behajtani... Kicsit belefáradtam az egészbe, főleg hogy mindig én végzem el a legpiszkosabb melókat. Én vállaltam, tudom, de ettől függetlenül most bekaphatja mindenki. Semmittevés, ez kell nekem... Az ital lágyan gurul le torkomon, s mély gondolatokba merülök, ahogy nézem a naplementét. Sokszor gondolok vissza a múltra, számtalanszor töprengek a jövőn, s mindig arra jutok, hogy az semmi jót nem ígér nekem. Nagy sóhajjal hajítom bele végül a kiüresedett üveget a kukába, de nem akarok még bemenni, muszáj még beszívnom ebből a nyugodt légkörből, így újra kitámasztom magam az oszlopnál. Ekkor hallom meg egy hölgyemény hangját, mire oda is kapom a fejem. Míg nem mondja a nevét, addig csak méregetem, hiszen rettentően ismerős, de mikor kimondja, már egyből leesik. Széles vigyorral sétálok le a lépcsőn, s odaérvén hozzá egy csókot nyomok az arcára.
- Dorcas, te jó ég, alig ismertelek meg. Egy "kicsit" mintha megváltoztál volna... - pillantok végig a leányzón, s egyből felszöknek az emlékek egy édes kislányról, akivel többször játszottam gyerekként. Aztán mint mindig, a felnőttkor elhalványította ezeket is.
- Hány éve is már? Nem is emlékszek... Ó, várj, de illetlen vagyok. - visszaszaladok a házba, s pár perc múlva meg is jelenek, de ekkor már egy rövidnadrággal kiegészülve. Azért mégse flangáljak itt egy szál alsógatyában.
- Már nem errefelé élsz, ugye? Bár én se voltam itthon sokat, de a közelben sem láttalak egy ideje. - a többi szomszédot igen, de Dorcas valahogy az évek során lemorzsolódott. Nem tagadom, jó újra látni. Ő egyike volt azon kevés dolgoknak, melyek jobb kedvre derítettek régen a sötétebb időkben.
- Jól látom, hogy az egy gyűrű az ujjadon? - pillantok lefelé, majd elismerően bólintok egyet. Egy másodpercre az én fejemen is átfut, hogy talán meg kellene lassacskán állapodnom, gyereket csinálni, meg minden, de erre a gondolatra és az abszurditására majdnem felröhögök. Jó, van utánpótlás a klánban bőven, lásd a délelőtti három kislányt, de ők azért nem a durvábbik részbe születtek. Az ő szüleik inkább hackerek, embercsempészek, sikkasztók, hasonlók, én viszont bérgyilkos vagyok, ami nem engedi, hogy számomra igazán fontos emberekkel vegyem magam körbe. Mharaxia család ide, vagy oda, ők egyáltalán nem jelentenek annyit. Szorosabb a kapcsolatunk, de ez inkább csak a felszín, nem érzem azt a nagy kötődést senki iránt.
- Meddig leszel itt? Nincs kedved majd meginni valamit? - kérdem tőle egy mosollyal megtűzdelve szavaim. Nem lenne ellenemre egy kicsit elfelejteni mindent, és úgy viselkedni, mint egy normális ember, átlagos napokkal, átlagos problémákkal. Dorcasszal kicsit nosztalgiázhatnánk is, emlékeztethetne, hogy a gyermekkoromban bár kevés, de akadt azért kellemes emlék is. Ő pedig egy volt ezek közül...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
156

reagok :
57

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty Vas. Aug. 12, 2018 6:30 pm
Dorcas && Alaris

Igencsak ritkán szoktam hazajárni görög honba, de ha azon alkalmakat számoljuk, amikor a szüleimet is meglátogatom, még kisebb számot kaphatunk  eredményül. A neheztelésem irányukba nem múlik el egyik napról a másikra. Próbáltam, de nem megy. Úgyhogy, inkább nem is erőltetem. Egyelőre. Így, három-négy havonta mikor haza látogatok, vagy a barátnőimet, vagy a bátyámat boldogítom a jelenlétemmel. A szüleimet pedig csak ünnepnapokon. Karácsony, húsvét, szülinapok és  ennyi. Tudom, nem szép dolog tőlem, de kiérdemelték. Na jó, még durcizok maximum két-három évet és utána megbocsájtok nekik, mert azért egy aprócska részsemnek nehezére esik ez a viselkedésem. Amilyen közel éreztem magamat hozzájuk egész gyerekkoromban, most pont annyira vagyok eltávolodva tőlük. Arról sem beszéltem nekik a veszekedésünk miatt, hogy időközben férjhez mentem. Bár, elmondtam volna, de valószínüleg csak kritizálnák a választásomat, mondván, hogy nem görög férfihez mentem hozzá..
Jelenleg egy távolabbi unokatestvérem és jó barátnőm társaságát élveztem, egy görög külvárosi külvárosban. Pletykáltunk, énekeltünk, pizzáztunk, osztottuk a semmit, mint annak idején az egyetemen, ahová szintén hiba volt beadnom a jelentkezésemet a szüleim véleménye szerint.
Aztán, mikor egy pillanatra kilépett a szobából és én az ablak mellé léptem amolyan leskelődés- és gondolkozás egyvelege végett, nagyot néztem, mikor kicsivel később egy ismerős alaknak a körvonalait véltem felfedezni nem messze tőlünk.
Alaris? Jutott eszembe a férfinek a neve, akit.. hu, fogalmam sincs már mikor láthattam utoljára. Nagyon régen volt az is.
Egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve, kiléptem a barátnőm után a konyhába, hogy szóljak neki, hogy mindjárt visszajövök, csak köszönni akarok egy ismerősnek, aztán hűvös idő révén magamra öltöttem egy kardigánt, felvettem a cipőm, majd kiléptem a lakásból, egyenesen abba az irányba tartva, ahonnan Alarist láttam felbukkanni.
Hogy mit fogok mondani neki először, amint meglátom, arról fogalmam sem volt, sőt..  az is könnyen előfordulhat, hogy igazából nem is ő volt az a férfi, akit láttam, hiszen annyira régen láttuk egymást utoljára. Na de próba cseresznye. Ha már itthon vagyok, egy köszönésbe nem halok bele.
Egy faoszlop mellett bukkanok rá, annyira izgatott lettem annak gondolatára, hogy felismertem, hogy amilyen hirtelen jött az ötlet, hogy ide jöjjek, pont annyira váratlanul szólítottam is meg őt.
- Halihó, Idegen. - Köszönök neki anélkül, hogy bemutatkoznék, nem foglalkozva a hiányos öltözetével. Kíváncsi voltam, felismer-e engem, de aztán eszembe jutva, hogy tényleg nagyon rég nem láttuk egymást, végül inkább a nevemet is hozzátettem. - Dorcas vagyok. És hacsak.. nem tévesztelek össze valakivel.. akkor te az az Alaris, akit én ismerek.. - nevetek fel kissé kínosan.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



média
avatar
Tartózkodási hely :
Oxford, Chania

keresett :
-

Hozzászólások száma :
8

reagok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty Vas. Júl. 29, 2018 5:58 pm



Dorcas & Alaris
"Olyan nyilvánvaló dolognak tűnik a barátság, mégis sokszor oly bonyolult."


A fekete Cadillac előtt halkan, kissé nyikorogva húzódik el a kapu, majd a kerítés mellé leparkolom egy fa árnyékába a kicsikét, oda, ahol az autóknak van kialakítva hely. Majd várok. Nem adok nekik egy percet, és...
- Alariiiiiiiiis! - az ajtó csörömpölve vágódik ki, majd egy fekete hosszú hajú, nyolc éves kislány lohol kifelé, akit két másik unokatestvér követ, az egyik egy tizennégy, a másik egy tizenhat éves leányka. Mind fekete hajúak, le sem tagadhatnák, hogy Mharaxia az összes. Nagy sóhajjal szállok hát ki az autóból, s megpróbálok magamra erőltetni egy boldog mosolyt, ami rohadt nehéz egy egyhuzamban levezetett nyolc óra után.
- Hello lányok! Azt hittem, hogy mire visszajövök, már férjhez adnak benneteket és mehetek egy jó kis lagzira! - a három lányka kis híján fellök, ahogy nekem ugranak örömükben. Hiába, a görög családszeretet... Szorosan magamhoz ölelem őket, s már várom, hogy mikor teszik fel azt a kérdést, hogy...
- Hoztál nekünk valamit? - szinte a gondolataimba tiporva rángatja meg a felsőm a legkisebb, mire felhajtom a csomagtartót, s kiszedek onnan három dobozkát. A legkisebbnek egy korona gyémántcipellővel - ami persze kamu, de legalább hercegnős -, a középsőnek egy új zenelejátszó, a legnagyobbnak pedig egy dedikált CD a kedvenc bandájától. Ami lehet megint csak kamu, de legalább a reakcióból ítélve már megérte megvenni ezt a szart. Örömujjongások közepette hagynak végre magamra az ajándékokkal a kezükben, de a család többi tagja már ott tobzódik a verandán, hogy üdvözöljön. Megértem, görögök vagyunk, fontos a család, meg minden, de gyermekként a szüleim tragédiája sok minden érzelmet kiölt belőlem, amiről nem tehetek. Ám ez van, el kell fogadnom a sorsom s ki kell hoznom belőle a legjobbat. Úgyhogy megint egy mosolyt erőltetek magamra, üdvözlök mindenkit, s megkönnyebbült sóhajjal nyugtázzák, hogy nem hagytam ott a fogam most sem. Három melót kellett elvégeznem egyszerre, három különböző személyt kellett eltennem láb alól, s bár kis híján tényleg ott hagytam a fogam, de erről általában nem szoktam beszámolni, hiszen mindenki annyira érzelmes tud lenni, hogy könnyedén befolyásolhatóak lesznek. Így csak széles vigyorral játszom kicsit az eszem, hogy olyan vagyok, mint az acél, végül egy fél órás laza élménybeszámoló után berobogok a szobámba, s kiadom, hogy estig ne zaklasson senki, mert muszáj kipihennem az utat. Ennyi paraszttal még életemben nem találkoztam, mint amennyivel most az autópályán...
A cuccaimat a szekrény elé hajítom, s úgy dőlök el az ágyon, mint valami bot. A szoba nem túl nagy, s van a házban vagy húsz ilyen kicsi kis lyuk, hiszen a család minden tagjának van egy kialakítva. Hivatalosan mindenki itt lakik, persze a munka miatt legtöbbünk mindig távol van.  Most egy ideig itthon maradok, pár napig nem vagyok hajlandó megmozdulni sem. S mire ez végigfut agyamon, már halkan szuszogok.
Mire felébredek, addigra már a napsugarak is mélyen bújnak meg a hátsó kert végében levő fák lombkoronáján. Erre most nagy szükségem volt, s bár talán négy órát aludhattam, ez most tökéletesen elég is volt. Úgyhogy bepattanok a felső szinten levő zuhany alá, s talán tíz perc múlva már frissen és üdén lépek ki a folyosóra. A hajam még vizes és kócos, s csupán egy fekete alapon vörös csíkos alsógatya pihen rajtam. A testemen levő jó pár heg már meg sem lep senkit, hiszen régóta ott virítanak, s ahogy telnek az évek, egyre többet gyűjtök be belőlük. Hiába, ilyen ez a bérgyilkos szakma... Lebattyogok a hűtőhöz, majd onnan előhúzok egy sört, s azzal karöltve kisétálok a hátsó kertben levő verandára. Legtöbben most vacsoráznak, de sokan a délutániak közül már nincsenek itt. Egy kibaszott átjáróház az egész, de nekem így tetszik. Úgyhogy megállapodok a pár fokos lépcső tetején, egyik kezemet csípőre teszem, másikban pedig ott szorongatom a jéghideg itókát, melynek első kortya olyan, mint a mennyország... Kicsit ábrándozva támasztom ki végül magam a mellettem levő faoszlopnál, s figyelem, ahogy a Nap egyre lejjebb szökik a horizonton.
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
156

reagok :
57

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty Vas. Júl. 29, 2018 5:52 pm
Szereplők: Dorcas Macdonald & Alaris Mharaxia
Helyszín: Egy görög kis külváros
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
156

reagok :
57

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dorcas & Alaris ~~ The First Beauty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: görögország-
Ugrás: