welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Yesterday at 2:23 pm
Yesterday at 10:44 am
Yesterday at 10:24 am
Szer. Okt. 17, 2018 10:37 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

André Moreau, Fleur Clemensen, Lorenzo Belbo

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Mattie & Darrell ~ melyikünk az idegesítőbb a másik számára?
TémanyitásTárgy: Re: Mattie & Darrell ~ melyikünk az idegesítőbb a másik számára? Szer. Aug. 08, 2018 4:00 am



Mattie&Darrell
A tükörben nézegetve próbáltam megfejteni azt, hogy mégis milyen állapotban lehet a fejem, de mivel nem vagyok orvos – és nem is akarok az lenni – kicsit nehéz dolgom volt. A múltkor sikerült belekeverednem egy elég csúnya balhéba, és még mindig nem tudom, hogy mi célból vertek akkorát a fejemre, hogy majdnem meghaltam. Mármint tudtam, hogy a régi rosszakaróim kerestek fel ismét és azt is, hogy helyben akarnak hagyni, de nem hittem volna, hogy ennyire komolyan gondolják a helyzetet. Mi hasznuk származna abból, hogy egy hozzám hasonló, semmirekellő kölyköt kinyírnak?
Mert igazából ennél több sosem voltam, és akármennyire próbálták elhitetni velem, hogy micsoda hatalmas belső értékekkel rendelkezem. Pontosan tudom, hogy semmi ilyesmi nincs bennem, és amint megelégelik az atyák, hogy a levegőt szívom előlük, az utcára fognak tenni, mindenki elfelejt, és éhen halok fiatalon. Legalábbis mindig így képzeltem el az életem.
Mindez nem önsajnáltatás, csak puszta megérzés. Nem vagyok tehetséges a tanulásban, nem érdekel az iskola. Gyűlölök odajárni, mondhatni csak azért teszem, mert nem akarok még több nehézséget a befogadó családom fejére hozni. Az egyetlen dolog, amihez ténylegesen értek, az a rajzolás, és pont ez miatt is tűrnek meg a suliban: mert sorra nyerem a rangosabbnál rangosabb versenyeket, aminek hála egyszer eljutottam Franciaországba is. Mindez annyira volt jó, hogy beleszeressek egy lányba, és tragikus szakítás elébe nézzünk. Szóval mondhatni szar az életem. Van valamihez tehetségem, amiből úgysem fogok tudni megélni, akármennyire is bizonygatom, hogy majd rajzolok képregényeket, vagy elmegyek grafikusnak. Pontosan tudom, hogy a lustaságom miatt semmire sem fogok menni.
Mostanában kifejezetten frusztrált is voltam, amiért sikerült eltörnöm pont a jobb kezemet – jobbkezes vagyok, igen – és képtelen voltam jegyzetelni (nem szokásom amúgy se), vagy firkálgatni a füzetembe. Pontosan ezért is kérezkedtem le majdnem minden nap az orvosiba, és feküdtem végig a tanórákat. Persze a tanárok értesültek a dolgokról, és elnézőek voltak velem. Tényleg elhiszik, hogy nem élek vissza az állapotommal, hiszen „egy pap gyereke sosem tenne ilyet”. Ha tisztában lennének azzal, hogy Calebbel együtt micsoda hithű ateisták vagyunk, és a miséket mindig végigmobilozzuk, vagy általában összeborulva alszunk nagyokat, pótolva az éjszakai kimaradást.
Hatalmas sóhajjal takartam végül vissza a fentebb említett fiút, akinek ismét befoglaltam a szobáját – a sajátom túl kupis, bemenni alig lehet – majd nyúltam le pár göncöt a szekrényéből, és indultam meg valamerre. Magam sem tudom, hogy hova akartam menni, de úgy voltam vele, hogy itt a tökéletes alkalom arra, hogy elcsámborogjak otthonról. Tökéletes alkalom, ja persze... Nincs tökéletesebb egyedül mászkálni a félhomályban azok után, hogy az ember fiát majdnem halálra verték. Soha nem az eszemről voltam híres, így meg sem próbáltam használni azt, inkább hallgattam az ösztöneimre... Valamiért azok sosem csaptak be.
Pontosan ezért is álltam meg a kultúrkocsmának csúfolt hely előtt, és bámultam egy darabig a kirakatot, majd egy vállvonás kíséretében léptem be. Mondhatni nagykorú vagyok már, szóval kidobni biztosan nem fognak majd innen. Tényleg kedvem lett volna inni most az elbaszott életemre, ami soha az életben nem lesz normális mederbe terelve, mert nekünk árváknak ez jár. Identitászavar, vagy hiány. Sosem meséltem el Calebnek azt, hogy mennyire nyomorultul érzem magam, amiért otthagytak egy kukában, még csecsemő koromban, pedig ha más nem, ő biztosan megértene. Hiszen ugyanúgy lemondtak róla. Kettőnk között az a legnagyobb különbség, hogy ő igazán tudja értékelni azt, amit kap az élettől, velem ellentétben. Én mindig csak szkeptikus fejjel utasítom vissza a lehetőségeket, mert nem akarom megvárni, hogy valaki visszavegye tőlem a jussom. Az egyetlen dolog, amiért képes lennék küzdeni az maga a testvéremnek nevelt fiú. Mert ő az egyetlen, aki ugyanezt tenné értem.
Aimee óta mondhatni még zárkózottabb lettem, és szinte nem is szóltam az osztálytársaimhoz. Amúgy sem nyílok meg túl könnyen másoknak, és ha valaki hozzám szól, azzal elég hűvösen bánok pont a félsz miatt, ami bennem van. Most csak egy tollat kért. Holnap megkérdezi hogy vagyok. Holnapután megismer. Eléri, hogy megszeressem, de ő csak a hibáimat fogja látni, és azokkal együtt nem fog tudni elfogadni. Változást akar, amit nem fogok tudni megadni neki, ezért inkább elhagy. Azt csinálja, amitől a legjobban félek, és ami a legjobban fáj. Bármilyen bántó szót el tudok viselni, bármilyen kritikát magamévá teszek, de soha nem fogom tudni feldolgozni, ha valaki szándékosan magamra hagy. Mert azzal csak tovább erősíti bennem a hasznavehetetlenségem érzését, amikor így is kétségeim vannak afelől, hogy egyáltalán mi a faszt keresek itt. A picsába, jól fog esni egy sör...
Egy hatalmas sóhaj kíséretében vettem erőt magamon végül és toltam be az üvegajtót magam előtt. Nem akartam túl nagy feltűnést kelteni, pontosan ezért is borítottam végül a fejemre a szürke pulóver kapucniját, és ültem le a pult egyik sarkába. Nem örültem neki, amikor felfedeztem a széles hátú férfit, aki már terpeszkedett az általam kinézett hely mellett, de jobb híján úgy döntöttem, hogy jó lesz ott mellette. Vagy kiüti a fogam – mondhatni hasonló élménnyel már rendelkezem hála a bátyámnak – vagy veszi majd a lapot és hozzám sem szól.
Viszont még mielőtt kikértem volna az italom, a szemem sarkából valahogy ismerősnek tűnt az alak öltözete testtartása, és talán hülyeség, de a kisugárzásában volt valami jellegzetes. Pont ezért is győzött a kíváncsiság, ami miatt a kapucni mögül rásandítottam. A nyomozó volt az, aki a múltkor fasz tudja miért, de kihúzta a seggemet a szarból.
- Nahát – pislogtam rá meglepetten – Öregem, maga még itt van? Nem úgy volt, hogy megszabadít a démonaimtól, aztán lelép valahova máshova? Vagy elhúzódik az ügy? Ennyire nehéz elkapni néhány huligán tinédzsert? Olyan magabiztos volt... Talán mégis csak kifogott a kis ügyem magán?
Talán kissé túlságosan is széles és alattomos vigyort sikerült az arcomra varázsolnom. Valamiért mulattatott a helyzet, hogy még mindig itt van, de egyszerre nyugtalanított is annak ellenére, hogy már hetek óta nem keresett senki a rendőrségről. Minden bizonnyal levettek már a gyanúsítottak listájáról, de azért nem voltam teljesen nyugodt.



944 szó;   ruha  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

A sakkban ölni kell a győzelemért
diák
avatar
Tartózkodási hely :
Anglia

Hozzászólások száma :
9

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Mattie & Darrell ~ melyikünk az idegesítőbb a másik számára? Szer. Aug. 08, 2018 1:21 am
Játékosok: Darrell Lincoln és Matthüas Aldenberg
Helyszín: London egyik kocsmája
Időpont: 2018 nyara
Szituáció: kis kalandunk folytatódik csodálatos második találkozásunkkal.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

A sakkban ölni kell a győzelemért
diák
avatar
Tartózkodási hely :
Anglia

Hozzászólások száma :
9

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: