welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Anaise & Jamie
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Szept. 16, 2018 12:14 pm


Jamie § Ana



– Nem, most eszembe sem jutott – rázom meg a fejem, ahogy lépdelek felé. – Meg erőm se lett volna hozzá.. Érted, hogy nézett volna ki, ha az ajtód előtt fekve találsz rám hiányos öltözetben? – nevetek fel halkan. Nem lett volna sok erőm felöltözni, sem megmozdulni, így jobb volt a puha ágyikó melegében és az ő ölelésében tölteni azt a pár órácskát, míg nyugton voltunk. –Mellesleg horkolsz –mondjuk én meg szuszogok, ami ugyancsak zavaró tud lenni. De azért nem vetekedik az ő tuba koncertjével az biztos. A puszi nos az tényleg csak egy gyors valami semmit érő izé, ami az arcán landol. Nem kell nagy dobra verni, én sem vagyok annak a híve, hogy miután éjszaka, alvás közben ki tudja mik érlelődnek a szánkban, reggel csókcsatát vívjunk. Amúgy is fáj még az állkapcsom is..
Lelkesen állok neki a kávé készítésének, mert tényleg örülök, hogy végre a koffein majd feltölt egy kicsit. Nem vagyok függő, de néha ha véletlenül kimarad a napi adag, akkor bizony már dél körül olyan fejfájás kínoz, amitől egy elviselhetetlen hárpia leszek. Nos, az a mai nap folyamán, a fáradtságommal kiegészülve, úgy érzem senkinek sem lenne igazán jó.
– Ja értem, már kora reggel fel akartad ébreszteni a végre szunnyadó fantáziád és kellett a nap további részére néhány emlék kép, ha véletlenül unatkoznál… –ha lúd legyen nagyon kövér, ezért még meg is emelem a pólót, ahogy lassan körbe forgok előtte. Had legyenek szép képei a reggelről is, ne csak az éjszakáról. Aztán jön a kávéval való affér, mely nem éppen úgy sül el, ahogy azt terveztem..
– Most komolyan képes voltál végignézni, ahogy megsózom a kávét és kivártad, hogy mi lesz belőle? –hitetlenkedve nézek rá, de még mielőtt azt feltételezné, hogy ez hatalmas probléma elnevetem magam. – Elveszed az eszem, meg még utána jót is mulatsz rajta? –játékosan beleütök a hozzám közelebb eső vállába. – Meglakolsz még ezért – megrázom a fejecskémet, majd a mosogatóba öntöm a kávé adagot, s újra megpróbálkozom az elkészítéssel. Most már elővigyázatosabb vagyok és kisujjamat beledugva tesztelem is a cukrot, hogy tényleg az-e.. – Nyamm, így az igazi –elégedetten vigyorgok rá, majd követem őz az asztalhoz, s lehuppanok a közelebb eső székre.
–Ühm, nézz rám.. Olyan vagyok, mint akin átment az úthenger, méghozzá odavissza – nevetek fel én is. Utoljára körülbelül egy hete festettem így, csak akkor nem az egész éjszakás ágytornának köszönhetően, hanem az ital miatt. – A koroddal jár a fájdalom – nevetek tovább. Ó még mennyiszer fogom ezzel húzni az agyát.. Pedig aztán, nem panaszkodhatok, legalább nem ötven-hatvan éves. Pfej, még elképzelni is rossz.
- Nagyon jó az illata – szinte belehajolok a tányérba, úgy lélegzem be az ételből felszálló aromát. – Ha csak fele ennyire jól sikerült, akkor már nem lőttem mellé a maradással –vigyorgom el magamat. Bár már letisztáztuk, hogy most eszembe sem jutott a távozás, azért azt hiszem ez, akár csak a kor kérdés, egy ideig még itt lebeghet közöttünk, anélkül, hogy szívünkre vennénk. Mert ez tényleg csak egy poén, a legutóbbi más helyzet volt, az órai meg hát.. A sokk váltotta ki belőlem a menekülési kényszert. – Jó étvágyat professzor uraság – a villámra bökök egy nagyobb darabot, s viszonylag gyorsan el is tüntetem. Bélpoklosságom gyakorlatilag már akkor felébred, mikor szemeim kinyílnak, s ez ma reggel sincsen másképpen. - Hmm – emelem szám elé a kezemet, hogy még véletlenül se úgy szólaljak meg, hogy bármi kilógna belőle. – Az biztos, hogy nem vagy olyan szerencsétlen a konyhában, mint én - kuncogok halkan, majd egy újabb falattal jutalmazom meg a bendőmet. Nem szokásom nagyon társalogni evés közben, főleg akkor nem, ha azt se tudom megmondani mi a vezetéknevem, így ha ő nem firtatja a társalgást, akkor addig a továbbiakban nem szólalok meg, míg van még falt a tányéromon. Felváltva eszek és iszok, közben néha rápillantok és, mint egy tizenéves szerelmes kislányka elmosolyodom. Jól érzem magam, ami manapság nem igazán jellemezte a mindennapjaimat, s biztos vagyok benne, hogy pár napig Jamienek sikerült feltöltenie a lelkemet, na meg hát a testemet is..
– Köszönöm a reggelit, finom volt és nagyon jól esett –nem csak udvariasságból mondom ezt. Annál, amit én készítek ezerszer jobb volt, de hát ezen talán már ő sem lepődik meg, hiszen kiveséztük, hogy a főzéshez mekkora analfabéta vagyok. Ha ő is végez, akkor én szépen összeszedem a tányérokat és a poharakat, majd a mosogató felé veszem az irányt. Nem sok mindent tudtam hozzá tenni a reggeli elkészítéséhez, így hát szó nélkül állok neki eltakarítani a koszos edényeket, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga.
–Nehéz napod lesz, amúgy? – fordulok végül felé, miután elvégeztem a „házi feladatot.” Nem mondanám még neki, de igencsak becsülöm azért, hogy egyszerre végzi az egyetemet, s egyszerre okítja magamfajtákat. Többnyire az a tapasztalatom, hogy akik egyetemre járnak, azok inkább választják a lazulást a szabadidejükben, minthogy dolgozzanak. Ez a választása arról árulkodik, hogy - ha még nem is igazán érzi – érett gondolkodású. Na hát ez a korom béliekről aligha mondható el manapság.


szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Szept. 16, 2018 11:23 am



Ana&Jamie


Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet, ha ő minden nap éjszaka folyamán itt tartózkodna. Tudom, fel sem merült még ez, de csak a tegnapiból kiindulva… hát, hosszabb távon kérdéses ezt hogyan is bírnám. De nem csak én, Ana is. Leszívott rendesen, de én is őt. Tehát mikor egy-egy alkalom után percekig mozdulni sem bírtunk a mámortól, az már elég sokatmondó. Bár az este folyamán már a Kámaszútra negyedét szerintem kipipáltuk, akármennyire sem ez volt a terv, mikor elhívtam magamhoz. Legalábbis nem ennyiszer, nem ilyen módon. Na nem mintha bármi okom lenne panaszra, ezért sem teszek ilyen megjegyzéseket. Ettől függetlenül még sajgok mindenhol.
- Mert le akartál lépni, mielőtt felkelek? – nézek rá vigyorogva, csak egy apró kíváncsisággal a hangomban. Remélem, hogy az előző este után azért nem gondolta volna azt, hogy minden zokszó nélkül csak úgy lelép. Mint a legutóbbi alkalomkor. Előbb-utóbb úgy is találkoznánk megint, csak ha ezt ugyanígy meglépte volna, már lehet nem kötöttünk volna itt ki. Azért mindennek van egy határa és én sem szeretem, ha csak kihasználnak. Még ha ennyire élvezetes módon is.
Mikor látom, hogy a kávé felé veszi az útját, egy pillanatra elállom az útját egy reggeli apró puszira. Nem különösebben imádom kora reggel csókolgatni a másikat, még ha pontban lefekvés előtt is mosott fogat. Azért lássuk be, néhány óra pont elég annak, hogy ha semmit sem eszel, akkor se legyen valami csodás szájszagod… na meg az is igaz, hogy az ő szája is elég sok helyen megfordult az este folyamán. De az meg teljesen másik téma és kontextus.
- Miért is kellene nadrágon osztoznunk? Ez a póló tökéletesen takar mindent, mégis utat enged a fantáziának. Pont ahogy szeretem – mosolyodom el, és halvány kíváncsisággal figyelem, ahogy a cukor helyett sót tesz a kávéba. Kíváncsi vagyok vajon észreveszi-e, esetleg így szereti. Én már semmin sem lepődök meg. Nekem is volt rá példa, hogy ha ittam kakaót, akkor egy csipet sót raktam hozzá. Végülis ízfokozó. Bár hogy a kávé keserűségét ki akarná még jobban felfokozni, az már megint másik kérdés. Én például általában feketén iszom, ha iszok egyáltalán, de… na mindegy is. – Nem, még bőven időben vagyunk – viszont az biztos, hogy én nem bírtam volna már ennél többet aludni. Az a 10-15 perc fetrengés is erre enged következtetni. Majd leszek én fáradt eleget, mikor hazaérek, vagy végeztem az óráimmal. A kocsimban még úgysem aludtam…
- Akkor csak nem azért tettél bele sót, mert úgy szereted! – nevetek fel, ahogy nézem az eltorzult arcát. – Borítsd ki nyugodtan, a cukrot pedig a só mellett találod – jegyzem meg neki még mellékesen, és közben elkészül az omlett is.
- Na de gyere, együnk – kiteszem tányérokra és az étkezőasztalra le is teszem őket, majd megvárom, míg először ő helyet foglal, aztán követem csak én is.
- Hogy érzed magad? Személy szerint nekem olyan helyeken is izomlázam van, ahol nem hittem, hogy lehetséges – ahogy előbb, most is jóízűen nevetek fel, ahogy belekortyolok a kávémba és hozzálátok a reggelimhez. Szép napnak nézünk elébe, az már biztos. Csoda, hogy ennyi mozgásra képes voltam, nemhogy még egy napot eltöltsek az egyetemen.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 10:03 pm


Jamie § Ana



Halk pihegések közepette próbálok lenyugodni. A pulzusom legalább a kétszeresén pörög, de ez mellette azt hiszem alapból is igaz. Eszemet próbálom visszaszerezni, de olyan nehéz, ha ilyen impulzusok érnek tőle.
– Hát igyekeztem beleadni mindent, hogy érezd a törődést –kiöltöm rá a nyelvemet. Istenem kikészülök attól, hogy már a szócsatározások közepette is csak azon jár az agyam, hogy vajon mikor újfent bennem lesz, az milyen érzést fog kiváltani belőlem. Istenem, hogy lehet egy ilyen orgazmus után is erre gondolni?
– Korral jár ez az erőtlenség – nevetek fel pimaszul. Ó, érte én, hogy miről beszél. Teljesen kikészítettük egymást, odafigyelve arra, hogy még véletlenül se maradjon ki a másik egyetlen egy porcikája sem.. – Igen – nagyon jó ötlet az ital, mert szinte vattát köpök. Míg magamra hagy, feltornázom magamat, s hátamat a falnak döntve várakozom rá.
– Az érzés kölcsönös – mosolygom rá ravaszul és csókját viszonozom. – Aludni, ühm, oké – iszok én is még egy kortyot, majd szintén az éjjeliszekrényre helyezem a poharat, s miután ő elhelyezkedik, mellé dőlök. Nyilván egészen addig sikerül is nyugalmi állapotban maradni, míg valamelyikünk újra erőre nem kap…

Nem sok pihenés jut az éjszakára. Sok kört verünk rá a nyulakra az egyszer biztos, s az egészben az a legjobb, hogy mindig odafigyelünk a másikra. Egyszer sem kerül előtérbe a saját magunk kényelme, éppen annyit adunk, amennyit kapunk, mintha már évek óta ismernénk egymást.
Az ölelésében tértem nyugovóra, ám a reggeli fényben, hamar megérzem a hiányát. Ó, de még mennyire. Szinte már akkor megébredek, mikor az első mozzanatot teszi, csak úgy vagyok vele, hogy még energiára van szükségem. Nyújtózkodom, csontjaimat kiropogtatom, szinte nyüszögve kelek ki az ágyból. Alvásra, regenerálódásra van szükségem, még szerencse, hogy csak délután kell bemennem, bár.. lehet, hogy ez is kimarad a mai napból, csak a professzorok gyöngyével nem fogom közölni majd.
Csak a pólót találom, az a mocsok elvitte a nadrágot, így kénytelen vagyok a lenge öltözékben elindulni, s megkeresni őt. Egy tükör előtt megállapodva, szinte hátra ugrok, mikor egy nyúzott kiadásom kacsintgat vissza rám. Szörnyen festek, s ez a kint tevékenykedő férfinak köszönhető. Hát nem hallott még arról, hogy a nőknek szüksége van a szépítő alvásra? Kócos bozontomat hanyagul hátra dobom, mikor megérkezem a konyhába és mosolyogva mérem fel őt. – Reggelt – vállamat az ajtófélfának döntöm és úgy nézem, hogy mit ügyköd. Azt hiszem még soha nem értem meg azt, hogy kifejezetten nekem csináljon valaki reggelit. Oké, még gyerekként anyukám, meg hát ugye a szomszéd.. De a szomszéd nem önszántából teszi, ő a körülmények áldozata, amikor éppen átmászok hozzá, hogy lehúzzam. – Ezért már megérte nem lelépni, mielőtt felkelsz – nevetek fel halkan, majd elindulok a pulthoz, hogy szerezzek egy bögre kávét. Ha éppen az utamba kerül, akkor nyomok az arcára egy reggeli puszit, ha pedig nem, akkor úgy teszem meg az utamat a pulthoz, hogy mégis az utamban legyen. Igen, ahogy kinyitom a szememet, s megérzem az illatát, nekem egyből kell egy érintés tőle. – Mellesleg… Néha moshatnál, mert elég gáz, hogy egy nadrágon kell osztoznunk – két ujjamat becsúsztatom a nadrág szélébe, hogy azt meghúzzam, s elengedjem, hogy finoman csattanjon a bőrén. Nem, nem fogom itt és most rávetni magamat, nem kell megijedni, csupán csak visszatérek a jó öreg szájkaratéhoz.
– Nagyon késésben vagy az órádra? – érdeklődve nézek rá, mielőtt kortyolok egyet a kávéból, melybe sikeresen sót tettem cukor helyett. – Bleööö – arcom összerándul, szinte bele is rázkódom ebbe az egyetlen egy kortyba. Ó igen, Jamie teljesen elvette az eszem, s ezt most a napi koffein adagom szívja meg.




szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 9:22 pm



Ana&Jamie


Nehezen, de megkockáztatom, hogy ez a mostani záróakkord – ó, mindketten tudjuk, hogy nem ez lesz az utolsó az este folyamán, elég kis esélyt látok rá – volt az eddig legintenzívebb. Már kellően kitapasztaltuk, mire hogyan reagál a másik és még így is próbáltunk újítgatni, kíváncsian figyelve, vajon ezekre milyen reakciót váltunk ki a másikból. De egyre inkább arra jövök rá, hogy felesleges ilyeneken kíváncsiskodni, mert akármit is csinál Ana velem, vagy vice versa, arra már magában is elég hálásan felelünk. Ez pedig már magában is nagy szó. Ritka, mikor két ember ennyire érzi, hogy a másik mit is szeret, és hogy ennyire könnyen ki tudják a másikat elégíteni, pedig alig ismerik egymást. Bár hozzá kell tenni, hogy az ismertségünk Anával eddig javarészt ki is merült a testiségekben. Mondjuk olyan fele-fele arányban a beszélgetéssel. De hát ezt most ki kell élveznünk az utolsó cseppig is, mert ki tudja ilyet mikor tudunk legközelebb összeegyeztetni.
- Hát igen… Így nagyon hosszú – nevetek fel erőtlenül, ahogy kicsit oldalra fordulok és megtörlöm a számat a lepedőbe. Figyelem, ahogy feljebb tornázik rajtam, és végül ráhajtja fejét a mellkasomra. – Túl hát… - értek egyet vele még mindig kicsit rekedtesen nevetve. Valamit nagyon tudhatunk, hogy ennyire ki vagyunk merülve a másiktól. Ismételten. Mindig azt gondolom, hogy ennél az alkalomnál már nem lehet jobb vagy élvezetesebb, meg hogy milyen érzékenyek vagyunk már odalent, erre tessék… már számolni sem tudom, hogy hányszor ismételtük meg valamilyen módon az egy héttel ezelőttieket. – Most úgy érzem magam, mint akit kiszipolyoztak. És végül is nem tévedek, tényleg így van – sóhajtom, ahogy egy pillanatra hátrahajtom a fejemet a párnára. Mit ne mondjak, erősen kiszaladt belőlem minden erő ennek a mostaninak köszönhetően.
- Jelenleg körülbelül semmihez sincs erőm, az az igazság, nem hogy film nézéshez, semmihez – sóhajtok egyet, majd újra ránézek. – Hozok egy pohár vizet, kérsz te is? – köszörülöm meg a torkomat, mielőtt megkérdezném. Ha igen a válasza, akkor néhány pillanattal később két pohárral térek vissza, az enyémből már kicsit kortyolgatva és odaadom neki.
- Megőrjítesz, te nő – kacagok fel gyengén, és adok egy lágy csókot az ajkaira. – Mit szólsz, megpróbáljunk aludni is? Csak kíváncsiságból, működik-e – vigyorodom el, ahogy megiszom inkább az egész pohár vizet és lerakom az éjjeliszekrényre utána.
Válaszától függetlenül újra elhelyezkedem az ágyon és megvárom, míg ő is bemászik mellém. És hogy mi történik az este hátralevő részében… nos, az már egy másik téma egy másik napra…

Viszont csak sikerül végül valamiféle végkimerültségben elaludnunk, és én vagyok az, aki hamarabb felkel. Próbálok még visszaaludni egy kicsit, de körülbelül 10-15 perc ráadás az egész, amit ki tudok erőszakolni.
Végül óvatosan mászok ki Ana alól, és felveszem azt a nadrágot, amit ő viselt még a tegnapi nap folyamán. Most mi van? A póló még ugyanúgy ott lesz neki… Ahogy felhúzom a nadrágot még érzem is a tegnapi – és mai – nap eseményeinek hatását. Fú, hát igen… rendesen megkínoztuk a másikat.
A konyhába kiérve felrakok egy kávét is főni, illetve csinálok egy-egy sajtos-sonkás omlettet mindkettőnknek. Szokás szerint még egy-két fűszerrel meg is bolondítom, hogy igazán finom legyen, de nem viszem túlzásba. Lehet ő pont, hogy nem szereti az ilyen extravagáns dolgokat egy reggeliben, és igazándiból én sem.
Valahol a második omlettet kezdem el, mikor meghallom a lépteket. Fejemet felé fordítom és mosolyogva szólalok meg. – Szép jó reggelt. Készül már a kávé és a reggeli is. Remélem egy omlett jó lesz – ha nem, hát azzal sincs gond. Valami müzlit vagy ilyesmit csak találunk.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 8:04 pm


Jamie § Ana



18+
ismét nyúlmódi

Keménységére először csókot lehelek, s egy szempillantás erejéig gyönyörködöm benne. Egyik kezemmel óvatosan megragadom a golyóit, a szerszámát a másikkal, kezem levezetem a rúd aljához, hogy ezzel a mozdulattal hátra húzzam a kis bőrtokot. Ajkaimat benedvesítem, egy pillanatra vállam felett még Jamiere pillantok, majd előre dőlök. Ajkaim elválnak egymástól, ráfújok egy kevéske levegőt a makkjára, majd nyelvemmel ismét megcirógatom egy kicsit. Ó igen.. Nem a vad, rád vetem magamat szopást terveztem el a fejecskémben. Már említettem, hogy hosszas kínzást akarok…
Nyelvemet jól megnedvesítem, ezután a rúd aljától haladva felfelé kezdem el benyálazni őt. Fejemet kissé oldalra fordítva, fogaim óvatosan beleresztem a húsába, hogy ezzel is ingereljem őt. Figyelek arra, hogy férfiassága eléggé nedves legyen, mert nem akarom, hogy bármi fájdalmat okozzon neki az elkövetkezendő percekben. Golyóit masszírozom folyamatosan, talán egy icipicikét bele is karmolok, de tényleg elenyésző sajgást okozva csak vele.
A hosszú bevezetés közepette, én alig bírok nyugton maradni. Nyelve varázslatos táncot lejt csiklómon, s ujjai játéka újra és újra a fellegekbe repít. Ajkaim mozgása közben igyekszem visszafogni a nyögéseimet, de eléggé nehézkes ez. Mégis odaadóan koncentrálok arra, amit gyakorlatilag én csikartam ki belőle.
Nyelvemmel újfent végig nyalok a tövétől egészen a makkjának pereméig, de most tovább folytatom az utat, egészen a farok tetején keresztül, egy kicsikét elidőzve a középen található lyuknál. Nyelvem hegyét belemártom, de még nem szívom meg. Csak körbe-körbe mozgatom a makk pereme körül, gyors áthaladásokkal a puha bőrrésznél. Valamikor olvastam, hogy ez a férfiak egyik legérzékenyebb pontja, s kíváncsi vagyok rá, hogy mégis mennyire.. Feltenném a kérdést, hogy élvezi-e, de nyögései, sóhajai, s minden egyes mozdulata azt sugallja, hogy egyáltalán nincs ellenvetése a munkálkodásommal szemben.
Az előbukkanó cseppeket felnyalintom, s megszívom a makkját, immár a finomkodást egy kissé mellőzve vetem bele magamat az egészbe. Lassan, egészen tövig veszem őt a számba, s hangszálaimat kissé megrezegtetve adok neki újabb impulzust. Egy pillanatig megállok, élvezem, ahogy számat birtokolja, majdnem olyan érzéki ez az egész, mintha lábam között lenne. Egek, de vágyom azt a pillanatot, hogy újra magára húzzon, s gyakorlatilag felnyársaljon.
Nyelvem és ajkaim játékát kezeimmel segítem, bár nagyon nehéz kizárni azt, amit ő művel velem. Mikor nyelvét ujjai váltják fel, meg kell állnom egy pillanatra. Mélyen szívom magamba a levegőt és az eddig visszaszorított nyögéseim egyvelege úgy szakad ki belőlem, mintha legalább elélveznék. Testem moccan, folyamatosan elébe lököm, úgy, mintha a férfiassága járna bennem. Egész testem hullámzik, s megszokva az érzést, hogy úgy csúszkál bennem ki-be, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, újfent visszahajolok, hogy számmal az eddigi édes kínzást, felváltsa egy kis követelőzés, egy kis állatiasság. Szívom, szopom, körbe-körbe nyalom, s érezve, hogy egyre jobban megdagad, most már nem hagyom abba, addig munkálkodom tovább, míg a meleg nedűt bele nem spricceli a számba. Csakúgy, mint nem is olyan régen, egyetlen egy cseppjét sem köpöm ki. Ami véletlenül kicsordogál, azt ujjammal felfogom, s arról is leszopom.
Ám érzem, hogy ezzel még nincs vége. Ő nem hagyja ennyiben a dolgot, s milyen jól teszi. Annyira odafigyeltem az Ő élvezetére, hogy a sajátommal már nem törődtem annyira.. Pedig, amit csinál az mámorító. Minden egyes pillanatban az extázis olyan formája felé lök, melyről azt sem tudtam, hogy létezik. Már többször bizonyította, hogy olyan élvezeteket képes elhozni nekem, melyekben manapság nem volt részem, de az, ami éppen kitörni készül belőlem az összeset felül múlja. Gyomrom összeszorul, egyre növekszik bennem a gyönyör gombóca, ami nem sokáig várat magára. Mikor mellemre markol, testem ívesen feszül hátra. Csípőm úgy mozog, mintha egy megvadult ló lenne alattam, aki éppen betörni készülnék. Fejemet hátra vetem, s nevét hangosan kiáltva érek el én is a csúcsra, ujjait és arcát szinte teljesen elöntve. Mélyen veszem a levegőt, férfiasságát csak most engedem el, mert önkéntelenül is, miután elélvezett, kacsómat el nem vettem volna onnan. Olyan csúzos és fényes volt, hogy képtelen voltam csak úgy szabadjára engedni, míg ő sem ereszt engem.
– Jamie… – csak ennyi jön ki belőlem, s szinte erőtlen dőlök előre, combjára hajtva a fejemet egy pillanatra. – Így nagyon hosszú lesz az éjszaka – pihegem szinte szavanként a mondatot, majd lassú, erőtlen mozdulatokkal forgok úgy, hogy ne rúgjam le a fejét, mégis sikeresen hajtsam a sajátomat a mellkasára. – Túl teszünk a nyulakon is – mosolyogva adok csókot a bőrébe, s fejemet úgy fordítom, hogy szemeit pásztázni tudjam
- Soha nem fogunk végignézni egy filmet se - kuncogok halkan. Igen, ebben most én voltam a ludas, de hát tehetek én arról, hogy ha Ő pucéran flangál/fekszik/bármit is csinál, én egyből egy kiéhezett kis liba leszek? Ha majd ésszerű magyarázatot fogok erre találni, akkor biztosan kifejtem neki is, hogy mégis mit művelünk mi egymással. De egyelőre csak élvezem a dolgot, ameddig hagyja.




szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 7:38 pm



Ana&Jamie

+18

- Ezt én is kérdezhetném… - tudom, hogy csupán költői kérdés volt a részéről, de végső soron nem is adtam rá megfelelő választ. Erre nem is tudnék.
- Nem aggódok én, csak szórakoztam veled – mosolygok rá vissza. Sejtem egyébként, hogy ő sem egy mindennapi masszázsra gondolt, mikor ezt az ötletét felvetette. És látva az igenlő válaszomra felcsillanó szemeit egy ütemet ki is hagy a szívem. Csupán az izgalom miatt, hogy neki most tényleg vannak itt tervei velem. Hogy vagyunk mi még mindig ilyesmire képesek, én magam sem értem. Ana előtt jó ideig nem volt partnerem, nem hittem volna, hogy ennyire el tudnak raktározódni egyes testnedveim nekem is.
Figyelemmel követem őt, ahogy elkezdi a mellkasomat masszírozgatni, közben én pedig nemes egyszerűséggel húzom le magunkról a takarót és dobom vagy az ágy szélére, vagy azon túl. Őszintén szólva ez érdekel jelen pillanatban a legkevésbé.
Halk, rövid sóhajok hagyják el a számat, ahogy odalent is mozog rajtam. Érzem, hogy ezzel együtt mennyire megsíkosítja a péniszemet, és bele sem merek gondolni, hogy mit akar még velem tenni. Mert azt erősen kétlem az egész helyzetből, hogy csak a mellkasomat akarja kicsit átdolgozni.
Nem kell túl sokat várnom, hamar rámarkol férfiasságomra, és a előbukkanó kis nedvet meg élvezettel nyalogatja le. Élesen szívom be a levegőt, mikor nyelve a makkomhoz ér. Aligha hiszem, hogy ebben bármi különös lenne, elnézve, hogy az elmúlt néhány órában mennyiszer estünk már egymásnak, és hány orgazmuson vagyunk túl együtt és külön-külön.
Ahogy rám néz, láthatja tekintetemben, hogy majd szétszakadok a vágytól és úgy kell türtőztetni magamat, hogy ez ne forduljon át valami másba. De nem szeretem állat módjára csak úgy magam alá gyűrni a partneremet, hisz ahogy én is szeretek kicsit kiteljesedni és úgy játszogatni a másikkal, úgy ez az említett illetőnél is könnyedén hasonló elképzelés lehet. Mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, ahogy szemembe nézve érzékien megnyalja az ajkait. Vagy nem tudom, mennyire volt ez érzéki. Számomra az volt ebben az állapotomban.
- Megőrjítesz, Ana – jegyzem meg neki, miután már másodjára is visszaránt attól a ponttól és mikor mellét kezdi el markolászni. Később ahogy lentebb ingerli magát, majd pedig még azzal is kicsit megsíkosítja farkamat, egy türelmetlen morranás-nyögés keverék szalad ki belőlem. – Hogy ezt te hol tanultad, nem tudom. De az biztos, hogy még sok ilyet szeretnék – nevetek fel rekedtesen, kicsit gyengén.
- Akár. Mire gondolsz? – kérdezem tőle kíváncsian, majd ahogy elnyeli férfiasságomat, ösztönszerűen csúszik lejjebb a kezem a tarkójára, beletúrva a nagy hajtömegbe. Mikor megszívja a makkomat, akkor már-már fogcsikorgatva kell visszafognom magamat, hogy ne élvezzek el itt helyben. Állom a pillantását, és egyszerűen megbabonáz. Ha hinnék a természetfeletti lényekben, őt biztos valami szukkubusznak tudnám elképzelni, aki elcsábítja a férfiakat, és a szexuális vágyaikból táplálkozik. Egész egyszerűen kiszipolyoz ez a nő. Nem csak azzal, amit csinál, hanem ahogy csinálja és hogy mindeközben milyen tekintettel figyel engem.
Odafigyel arra, hogy nehogy idő előtt elmenjek. Ahogy a testem csak egy picit is máshogy feszül meg, ő visszalassít, vagy akár kis időre teljesen el is enged, ezzel nyerve még néhány lopott másodpercet a későbbiekre, amit kamatoztat is. Válaszra nem méltatott, hogy mire gondol, de őszintén szólva jelen pillanatban nem is bánom. Csak élvezem, ahogy még pár simítást érezhetek a mellei között.
Lihegve, parlagon hagyva fekszem az ágyon továbbra is, és figyelem, ahogy mellém térdel. – Gyere – végig sem hagyom neki mondani a tervét, sejtem, mire gondol, és már nyúlok is a combjaiért, hogy kicsit közelebb húzhassam magamhoz. Határozottan, mégis vágytól ittasan mondtam ki ezt az egy szót, nem tűrve ellenvetést. Ahogy nőiessége az arcomnak nyomódik, már rá is csókolok a csiklójára.
Azt követően pedig nyelvemmel köröket írok le rajta, és minden második-harmadik után erőteljesen megszívom az érzékeny pontot, nyelvemmel közben is nyalogatva őt odalent. Próbálom az ő kényeztetetését a férfiasságomon most kicsit kizárni és az ő élvezetére koncentrálni. Nyelvemmel betalálkozok a hüvelyébe és ott is mohón ízlelgetni kezdem őt, miközben fenekét-combját markolászom.
Akármennyire is ki akarom zárni az én kényeztetésemet, nem vagyok rá képes. Főleg akkor nem, mikor már vészesen közel vagyok hozzá. Testem meg-meg feszül, de még tartom magamat. Mindeközben kis pihenőt hagyva a nyelvemnek és számnak hüvelyébe eresztem két ujjamat és kicsit meg is hajlítom azokat, úgy mozgatom benne őket. Néhány pillanat, vagy perc múlva – ismétlem, időérzék nuku – már harmadik ujjamat is belé engedem és úgy folytatom az előbb megkezdett ingerlést. Közben hüvelykujjammal csiklóját simogatom, ahogy arra képes vagyok jelen pillanatban.
Viszont közben érzem, hogy én magam már nem bírom tovább. Így hát, amennyiben Ana nem tesz mást, elérem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Testem hirtelenjében feszül meg, majd nevét nyögve hangosabban töltöm meg forró spermámmal a száját.
Erre a kis időre leáll az ő kényeztetése is, és körülbelül még beletelik egy fél percbe, mire sikerül kicsit erőt szerezni magamon és folytatni. Akkor viszont már nem kímélem én sem őt. Érzékien csókolgatom és nyalogatom a csiklóját, erősen szívogatva és néha még fogaimat is halványan bevetve, csak hogy őt is mihamarabb, minél erőteljesebb orgazmusban részesíthessem. Mint ahogy ő engem nem is olyan régen. Érzem már rajta is, hogy nem kell sok, és egyszerűen már alig bírom kivárni, hogy újra a számon érezhessem élvezését. Jelenleg ennél többre nem is vágyom. Még mellékesen, be is nyúlok közénk és a mellére fognék rá. Ha ennek hatására megemeli kicsit felsőtestét, akkor könnyebben férek oda és ingerelhetem bimbóit is, csak hogy teljes legyen az összkép.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 6:24 pm


Jamie § Ana



18+
ismét nyúlmódi

Égek, minden egyes lélegzetvétele feltüzel. A nadrágot lerázom a lábamról, hogy még véletlenül se zavarjon a továbbiakban.
– Mit hozol ki belőlem? – suttogom halkan a kérdést, melyre nem is igazán várok választ. Majd holnap az ágyam ölelésében, mikor már nem lesz mellettem és képes leszek tisztán gondolkozni… Ott biztosan sikerül megfelelő választ találnom, de itt, hozzábújva, illatát mélyen letüdőzve, bajban vagyok.
Halk sóhajok és annál hangosabb nyögések szakadnak ki belőlem, ahogy játszadozni kezd velem. Többet és többet akarok, ki-be járkáljon bennem, gyűrjön úgy a lepedőbe, mintha nem lenne holnap, ugyanakkor éreztesse azt, hogy nem csak mára kellek.. Ez a kettősség rámászik minden egyes mozdulatomra, ami még inkább felcsigáz.
– Nem kell megfordulni, ne aggódj – hogyan is kérnék ilyesmit? Miért akarnám, hogy annak, ami annyi örömöt okoz, fájdalmas legyen az általam kitalált játék? Szinte sértő, hogy ezt feltételezi. Az igenlő választ megkapva, szemeimben különös játékosság csillan. Masszírozgattam már mást is, de akkor tényleg csak a hátára koncentráltam vagy arra, hogy egy görcsöt kihúzzak a lábából. De most nem ez a vágyam. Egy gyors csókot még nyomok az ajkaira, majd felsőtestemmel felemelkedem. Lábaimat megpihentetem a combjai mellett, ölemet hát lássuk be, az övéhez kell érintenem, de arra kényesen vigyázok, hogy még véletlenül se csusszanhasson belém. Édes kis kínzást tervezek, amellyel minél tovább kívánom elnyújtani az örömünket.
Kezeimmel elkezdem gyúrni a mellkasát, minden egyes rezdülésére odafigyelek, ráadásul még az ajkaimmal is érintem a kényesebb pontokat. Tényleg a masszírozásra helyezem a hangsúlyt, de ölem sem nyugszik. Néha le és fel jár, hogy azért a férfiasságának érdeklődése se lankadhasson. Mikor már eléggé átgyurmázom a mellkasát, lejjebb mozdulok, combjaim az övéi mellett pihennek, kezeimmel pedig merevedésére markolok. Alsó ajkamba beleharapva figyelem, ahogy egy kisebb adag nedv kibuggyan, s ráhajolok, hogy lenyalja. Visszaegyenesedve, míg szemeimmel az övéibe mélyedek, ajkaimat lenyalom, s kezemmel tovább masszírozom. Kínzom. Kényesen figyelek arra, hogy még véletlenül se tudjon elmenni, de addig bizony felhergelem, míg majdnem sikerülne átlépnie a határt. Közben néha-néha az egyik mellemet megmasszírozom, mert már sikerült annyira eltávolodnom tőle, hogy ő aligha érhetne el. De, hogy ez nem elég nekem az már engem is meglep.. Ha véletlenül egyik kezem felszabadul ölemhez is odanyúlok, hogy kis ingerlést adjak magamnak is. Aztán saját nedvemet használva olajként, újra masszírozni kezdem férfiasságát.
– Szeretnél aktívabb lenni a játékban? – nézek fel rá vágyakozó tekintettel. Bármi is a válasza, először én mindenképpen még számmal kis kényeztetem egy kissé. Nyelvemet újra végig húzom ágaskodó szerszámán, s a végét egy kissé meg is szívom, aztán néhány pillanatig ki-be jártatom számban, tekintetemmel végig fogva tartva az övét. Nyelvem és ajkaim játéka közben, kezeimmel sem kímélem, golyói is kapnak egy kis figyelmet, különösen ügyelve arra, hogy egyetlen egy érintésemmel se okozzak neki fájdalmat. Végül, elég ideig húzva az agyát, nem engedve őt át a határon egy búcsúcsókot nyomok makkjára, s még mielőtt bármit is tehetne, melleimmel is kezelésbe veszem őt. Le-fel csúszok néhányszor, majd az utolsó mozzanatnál egészen az arcáig mászok fel.
– Szóval… mi lenne, ha..? – mozdulok, lábaimmal már nem fogom közre, mellé térdelek, s mosolyogva figyelek rá.
– Esetleg, ha kölcsönös kényeztetést hajtanánk végre… – ha még nem értené, hát tetteimmel adom tudtára, hogy mit is szeretnék. Lábam ismét átvetem felette, ám most már úgy, hogy a méltán híres hatvankilences pozitúrában legyünk. Élvezem én, ha magammal is játszadozhatok, s már bizonyítottam neki azt is, hogy szívesen adok… de ez még élvezetesebb lehet mindkettőnk számára. S, ha ő nem ellenkezik, hát én készségesen cuppanok rá újfent a makkjára, hogy újra kezelésbe vegyem.




szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 6:03 pm



Ana&Jamie

- Öreg róka, mi? Mintha ötvenéves lennék, úgy mondod ezt – erre mást sem tudok csinálni, csak rosszallóan ciccegni egy sort. Persze nem gondolom komolyan, ahogy ő sem a korommal való szórakozást. Vagyis… valószínűleg van benne azért komolyság, mégiscsak van köztünk egy bő hat év, de akkor is. A kor az csak egy szám, mindig is ezt mondtam. Hogy mennyinek érzed magad és mikre vagy képes az adott időben, az számít igazán. Nem magamat akarom fényezni, de szerintem azért egész jól tudom tartani a lépést a kis fiatalka Anával. – Remélem is. Nem baj, ha készítek az óráról videófelvételt? Vagy legalábbis rólad – vigyorodom el én magam is. De aztán mindjárt váltok is és amolyan „teljesen elfelejtettem” arcot vágok. Most ezt hogy definiáljam? – Jut eszembe, ha rajtad múlik, arra sem lesz szükségem, igaz? El fogsz te látni bőven videókkal, ruhával és anélkül is? – válasza előtt még egy gyors csókot nyomok is ajkaira, amit az előbbi bazsalygásom követ továbbra is.
Örülök, hogy nem húzódik el tőlem mindezek után és még segít is, hogy kicsit a nadrágot lentebb húzhassam rajta. Nem tudom végig, annyira nem hosszú a kezem, de a lényeg legalább feltárul előttem. Még ha nem is konkrétan, csak az ujjaim számára.
A keze és a nyelve teljes ellentétben vannak egymással, nem is tudom, hogy csinálja ezt. Olyan vadul csókol, mintha nem lenne holnap, de odalent közben olyan nyugodtan simogat, mintha miénk lenne a világ összes ideje.
Közben én sem vagyok rest, finoman ingerelgetem nedves csiklóját, pedig érzem, hogy ő is mennyire érzékeny most ezen a ponton. Végül egy pillanat erejéig elszakadok tőle, és lehúzom róla a felsőt, majd egyik kezemet visszavezetem a csiklójára, míg másikkal az egyik bimbójával kezdek el játszadozni.
Felsóhajtok, mikor ezt megszakítja és rám mászik, majd elkezd mozogni rajtam. Érezheti, mennyire kemény vagyok már, és egyszerűen vadító, hogy én is érzem, ő mennyire nedves. Nem segít a helyzeten semmit tehát, ahogy csiklójával a makkomat simogatja, miközben fel-le csúszkál rajtam.
- Ha nem kell a hasamra fordulni, akkor benne vagyok. Máskülönben okos módot kell találni a kivitelezéshez – mert ilyen erektált állapotban körülbelül lyukat is lehetne ütni a matracba, maximum akkor lehetne csak kényelmes egy masszázshoz. – Hmm… jól hangzik. Benne vagyok – hagyom megszívni az alsó ajkamat, mielőtt viszont bármi mást tehetne, még egy ráérős csókra invitálom őt, finoman falva ajkait. – Egyszerűen imádom, hogy ennyire nem tudjuk levenni a másikról a kezeinket – jegyzem meg neki mosolyogva csak úgy mellékesen. Utána pedig kíváncsian várom ezt a masszázst, amiben részesíteni akar. Még alsó ajkát egy apró pillanatban fogva tartom azért előtte. De utána az övé a pálya.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 5:02 pm


Jamie § Ana



18+
ismét nyúlmódi

– Ó, öreg róka létedre, érted te, hogy mire menne ki a játék – igen. Rajta leszek azon, hogy Ő bizony olyan kilátásban részesüljön az óráin, melyek nem fognak könnyű perceket hozni a számára. – Jó móka lesz, minden órád, ígérem – bájosan vigyorgom rá. Kínzás lesz a javából, csak azért, hogy utána bármelyik helyiségben kiélhessük az órán elfojtott vágyainkat.. Komolyan mondom, már a gondolattól is teljesen benedvesedem.
Minden mozdulatommal igyekszem a legóvatosabb bánásmódban részesíteni. Sejtem én, hogy az eddigieknek köszönhetően nem olyan vidám ettől az egésztől, mint eddig, de dicséretes az, hogy egyből reagál. S nem is akárhogy. Lélegzetvételem az övével együtt változik, először csak arra gondoltam, hogy kicsit ingerlem, aztán nyugtot hagyok neki, ám mikor az ő keze is felfedezésre indult.. elvetem az ötletet. Úgy mozdulok, hogy mindkettőnk munkálkodását megkönnyítsem, mikor a nadrággal vacakol, megemelem magamat, hogy segítségére legyek, majd félig rámászva dőlök vissza. Fejemet az övé mellé fektetem, s kis ideig csak nézem őt, majd egy csókot adok ajkaira.
Kezem mozgása nem durvul, finom mozdulatokkal játszadozom vele, ezzel ellentétben azonban nyelvem szinte már durvasággal igényli a bejutást szájába. Furcsa kettősség ez, de csak annak érdekében, hogy minél tovább tudjunk édes pillanatokat okozni a másiknak. Az ő ujjai például olyan ritmussal szántják csiklómat, hogy gyakorlatilag már egyetlen egy érintésétől el tudnék menni. Bőröm forr, vágyom, hogy úgy érjen hozzám, mitől eszemet veszthetem..
Nem tudom, hogy minek a hatására jutunk el újra erre a pontra, talán a vízben vagy a pizzában volt valami. Esetleg a viszontlátás öröme lenne ránk ilyen hatással? Fene se látja, mindenesetre úgy vagyok vele, hogy addig kell még kiélvezni ezt a „nászutas” fázist, amíg csak lehet..
Ajkaimmal elválok övéitől, s nyakára, füle tövébe, mellkasára szórok pár, aprócska csókot, míg a félig rajta fekvő pozíciómból már az lesz, hogy fölé kerekedek. A takarót még magunkon tartom, s ez alatt csusszanok párat, fel-le a testén, majd felmászok addig, hogy arcunk egy magasságban legyen.
– Mit szólnál egy masszázshoz? – nem, nem kell a hasára feküdni és találni valami módot arra, hogy ágaskodó férfiasságán, hogyan egyensúlyozzon.. Én a másik fajta masszázsra gondolok, aminek a végét sok hivatásos bizony nem vállalja. Na, de én miért ne tenném? Ugyanoda fogunk jutni, csak közben viszonozhatom a láb, a hát és a mellmasszázst, amit folyton belelopott az érintkezéseinkbe.. – Ígérem kíméletes leszek – nyalintom meg az ajkait, s kissé meg is szívom az alsót. Teljesen elveszi az eszemet ez a férfi, s olyan ötletekkel állok elő, melyeket még én magam sem hiszek el. Vajon mit gondolhat rólam emiatt? Lassan majd megbélyegez, mint valami hivatásos kurvát? Elkeserítő lenne.




szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 4:34 pm



Ana&Jamie

- Talán azt akarod, hogy csak az egyiket használjam? – egyre kevésbé van értelme ezeknek a mondatoknak, amiket egymásnak szánunk, de valahogy mégis képesek vagyunk megérteni a másikat. Pláne, mert eléggé egy dologra gondolunk szinte mindig. – Ki kell pihenned valamikor neked is ezt az elkövetkezendő éjszakát, mi? – mert ha így folytatjuk, akkor tényleg nem fog valami sok alvás jutni nekünk. Bár ez aligha válóok bármelyikünknek is. Nem tudom, hogy most hogy állnak a bolygók, vagy mi van velünk, de ez már-már abnormális, hogy mennyire nem bírjuk levenni a kezünket a másikról és mennyire érinteni akarjuk egymás minden pontját.
- Jó úton haladsz – jegyzem meg neki, ahogy megérzem ügyködését a takaró alatt. Ó, de kár, hogy ezt nem láthatom. Habár az érzés mindenért kárpótol valami oknál fogva. Kérdéses volt, hogy a szóhasználatát vajon észrevette-e, mert eléggé kontextusban van azzal, amit jelenleg csinál, de ahogy megemlítem, látom rajta, hogy nagyon nem erre gondolt. Én legalább nevettem halkan egy jót, ahogy a realizálást látom átsuhanni rajta. – Perelj be – felelem neki nevetve. Egyébként ez miért is olyan rossz dolog egy olyan embernél, aki jogot tanul? Ha ügyvéd akarnék lenni, akkor még jól is jöhet, ha odafigyelek a másik mondandójára és amikor kell, akkor bizony ellene is fordítom. Bár ez a helyzet bőségesen távol áll egy tárgyalástól, de na. Ő is megtette ezt, mikor fáradtan volt egy kis szóbotlásom még korábban. Kölcsön kenyér…
- Ha szeretnéd… Én nem ellenkezek – biztosra veszem, hogy élvezném a látványt. Talán túlságosan is. Már csak abból kiindulva, hogy a kanapén történtek mennyire izgatóak voltak, pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem az ilyen be fog jönni. Erre tessék…
Vigyorogva nézek le rá, ahogy beharapja alsó ajkamat és kicsit ízlelgetni kezdi. – Azaz, hogy mindenhova jól belássak, mi? – pontosítok kicsit. Bőven kinézem belőle, hogy képes lenne csak az én kínzásom céljából felvenni olyan tipikus mellkirakó felsőket. Nem mintha ellenkeznék ellene, de szerintem az órát végigülném az asztalnál. Vagy a pódium mögött, a mikrofonnál állva. Lábon és máshol is…
Kicsit kellemetlen volt az elején, ahogy kezét mozgatni kezdte rajtam, most már viszont annál jobb. Közben én magam is kicsit áttérek más utakra. Hátán simítok végig, a nadrághoz érve pedig szépen kicsit két ujjam közé csippentem és tovább simogatva húzom azt lejjebb rajta. Ezek után már nem kell sok, hogy az én kezem is kicsit máshova térjen át, lassan, már-már felesleges óvatossággal csúsztatva be a lábai közé azt, hogy csiklóját érinthessem. Ha így játszunk, hát játsszunk így. A nyulak hozzánk képest cölibátusban élnek...



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 4:00 pm


Jamie § Ana



– Helyén persze… csak néha a másik fejednél – forgatom meg a szemeimet. Nincs ezzel gondom nem kell félreérteni. Én kifejezetten élvezem, ha elengedi magát, s nem állít akadályt magában. – Nem, nem szeretnék előbb bemenni az iskolába a kelleténél – vigyorgom rá. Nincs délelőtt órám, s ha nem tudom az éjszaka folyamán kipihenni magam, akkor bizony szükségem lesz a délelőttre, meg egy kis én időre. – Ühm az autód.. Amiben hazaviszel… Ahol van egy óriási nagy parkoló.. Hmm – itt jutok arra az elhatározásra, hogy kezem megindul. Ó baszki, hát tényleg egy pillanatig sem bírok magammal emellett a férfi mellett? Mi ő? Aphrodité férfi kiadása?
– Felmelegítelek én, ha kell… – húzom még jobban magunkra a takarót, meg én is úgy helyezkedem, hogy kezem még vígan mozoghasson, de azért saját testemmel is melegítsem az övét. Be kell látni, nem is kényelmetlen így annyira a dolog, meg tudnám szokni. – Jajj basszus.. – kapok oda a számhoz. Nem volt tudatos ez a szóhasználat és el sem hiszem, hogy ő pont ezt ragadta ki a dolog. – Kiforgatod egyből a szavaimat – bokszolok bele játékosan. Tetszenek ezek a kis csaták, amiket megvívunk. Lehet vele beszélgetni, közös témát is könnyedén találunk, s még az ágyban is jó… Mi kell még?
– Táncikáljak is esetleg? Meg pörögjek a „rúdon”?  - nevetve nyomok a mellkasára egy csókot. Aztán fejemet a tv felé f ordítom, hogy megpróbáljam felfogni a választékot, de hát nem sok esélyt hagy rá. Így hát csak beletörődöm, hogy ő az úr, elvégre az ő házban vagyunk, s kivárom mit választ. Markolásába belesóhajtok, testem libabőrös lesz, s most jövök rá arra, hogy mennyire vártam már, hogy tegyen valami ehhez hasonlót.. Hihetetlen ez az egész.
- Mi tart vissza? – nézek rá kérdőn. –Eddig nem úgy tűnt, mintha a beleegyezésemre várnál, ha a vetkőztetésről van szó – kúszik feljebb egy kicsit, hogy szája sarkába nyomjak egy puszit.
– Nem vagyok az elől ülő típus, de most, hogy így felhoztad… – beharapom alsó ajkamat, aztán rádöbbenek, hogyha már felkúsztam egy szintre vele, akkor az övével is megtehetem ezt.. Így hát az ő alsó ajkát csócsálom meg, ügyelve arra, hogy azért fájdalmat ne okozzak neki. – Nálad lehet, hogy a lehető legközelebbi helyet fogom kinézni magamnak, hogy mindent jól láthass – vigyorgom rá játékosan. Valószínű ez nem fog bekövetkezni, mert mindkettőnk érdek az, hogy ne legyünk egymás közelében. Legalábbis az egyetem berkein belül, nagyobb társaságban biztosan az okos döntés az, hogy tisztes távolságot tartunk. – Veszek fel parókát, meg ocsmány ruhákat, aztán majd rám se nézel – nevetem el végül magamat. Nem fogom leadni az órát azt már eldöntöttem, bejárni meg csak azért fogok, hogy feszegessem a határainkat.. Igen. Nem csak az övét, hanem a sajátomat is, mert láthatólag nem igazán bírok magammal mellette. Egyszerű bizonyíték pedig az, hogy kezem megint az ölén járkál fel s le. Mondtam én, hogy nem attól tartok, hogy ő nem bír majd magával..



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 2:47 pm



Ana&Jamie

- Valóban, igen. Bár én másra emlékszem, mit dugtam beléd – és milyen jól is tettem. Igazán szépek lettünk volna, ha mindazok után, amik a kocsiban meg korábban történtek, csak egyszerűen kis korrepetálásra hoztam volna fel. Átbeszélni a számonkérés módjait, meg minden egyebet amit elmondtam apróságként, illetve azt a kis bevezető tananyagot… Na utána már lehet ő sem találna engem olyan érdekesnek. – Meglátjuk még mit tehetek ezügyben – látom ám rajta, hogy őt is kicsit izgatja az ilyesmi. Van ebben a mostaniban is valami izgalmas, pedig jelenleg a lebukás esélyei sem túl nagyok. Már ha csak abból indulok ki, hogy ami itt történik, arról a külső szemlélőnek fogalma sincs. Legalábbis nem biztosan. De ha az óra után ott maradnánk, zárt ajtók mögött, és közben valaki mégis próbálna bejönni, de nem tud… Ott már kicsit visszább kell fognunk a hangunkat, annyi biztos. Már ez is egy szép megpróbáltatásnak ígérkezik.
- Nem becsüllek én le! Ettől függetlenül roppantmód kíváncsi vagyok, miféle ötleteid lehetnek ilyen téren – kár lenne mást állítanom. Elég nagy a fantáziám, és már csak ha belegondolok, hogy milyen képekkel is tudna engem bombázni… mit ne mondjak, kicsit másfelé kezd újra terelődni a vérellátásom. De inkább most el is hessegetem ezeket a gondolatokat. Majd élesben, ott leszek csak igazán kíváncsi rá.
- Pontosan! Talán ellenedre van? Kicsit módosíthatunk rajta, a saláta helyett mondjuk pizzára, de a többi maradhat – mosolygok továbbra is szélesen. Eddig nem úgy tűnt, mint aki egy pillanatig is bánná, hogy az ittlétének csak egy harmadában volt körülbelül valódi beszélgetés, a többi viszont annál élvezetesebb, akárhogy is nézzük.
- Bizony, akkor sokkal jobban – kikészít ez a nő teljesen. Túlságosan tökéletes ő számomra minden téren. Kívül-belül egyaránt. Megcsodálkoztatja a szemeimet a szépségével, illetve magához láncol a személyiségével. Fejemet végül megrázom, mikor felajánlja a pizzát. Jó lesz az még holnapra, ha úgy adódik.
- Csak nehogy valami baleset keletkezzék az együtt fürdésből – vigyorgok rá. Bár utána aligha bánnám, jelenleg egy kis frissítő fürdés nem ártana egyikünknek sem szerintem. Nekem biztos, hogy nem. De az is szent, hogy ha együtt kerülünk be a fürdőbe, akkor nagyon meg kell állnom, hogy ne forduljon másba a tisztálkodás. A tudat ugyanakkor nyugtat, hogy valószínűleg ő is hasonlóképpen van ezzel…
- Legutóbb egyikünk sem, maradjunk annyiban – mindkettőnknek megvannak részletek az estéből, de nem teljes egészében. Az érzés viszont megmaradt, részemről legalábbis mindenképpen. Mikor végre lekerültek a ruhák, ezért is bírtam alig kivárni, hogy újra elveszthessek benne.
- Nem fogom hagyni, hogy eljöjjön, ne aggódj – mosolygok vissza rá. Bár én kicsit komolyabban, nem úgy, mint ő. Van köztünk valami szikra, ami enged is arra következtetni, hogy ez akár lehet valamivel több néhány egyéjszakás kalandnál, de azt már nem tudom, ő miként vélekedik ezügyben. Viszont ahogy viszonozza a csókot, ad egy kis löketet annak a gondolatnak, hogy talán ő sem látja ezt lehetetlennek. – Szeretem, ha ilyen mocskos vagy – nevetek fel, mielőtt egy puszit nyomnék az orrára. Nyilván máshogy értem ezt a mocskos szót, de aligha kell ezt most neki magyaráznom.
- Na jól van, menjünk. Igazán meggyőző személyiség vagy – adom be a derekamat és követem is a fürdőbe, ahol letudhatunk még egy gyors zuhanyt. Nem hiszem, hogy túlzottan meglepő, most is mennyire nehéz volt türtőztetnem magamat, de úgy voltam vele, ha most ezt képes vagyok kihúzni, talán később is jobb lesz. Mondjuk órán. Az önmegtartóztatást sosem késő elkezdeni gyakorolni…

- Helyén van az eszem, mit képzelsz te rólam! – csattanok fel játékosan, el is nevetve magamat, nehogy komolyan vegye. – Csak az előbb történt események tudatában gondoltam megkérdezem, változott-e a terved. Ha már az autó meg a tanterem is szóba került nem is olyan régen… - biztos jó lehet ilyen módon kezdeni a napot, hogy még mielőtt bemegyünk a termekbe külön-külön, egy gyors menetet lezavarunk a hátsó ülésen. Bár több esélyt látok erre olyankor, mikor már tél van és kora reggel is sötét. Akkor még a kocsi sötétítése is jobban működik. Egy üres parkolóplaccot pedig nem túlzottan nehéz találni…
- Azt hiszem, az ilyen áldozatot képes vagyok meghozni. Tudod, túl meleg van a házban amúgy is, így legalább nem fázom – mosolygok rá játékosan, még annak ellenére is, hogy odalent elkezd simogatni. Kicsit érzékeny vagyok még odalent, de az is biztos, hogy nem kellene sok neki, hogy újra kellemesen az ujjai közé simuljak.
- Kiverni, mi? És én mit mondjak? – nevetek fel jóízűen. Nyomok egy apró puszit a fejére, és továbbra is finoman simogatom a karját.
- Hát én legszívesebben téged néznélek egész este. Kevesebb ruhában, magam alatt. De a film is megteszi, ha gondolod – majd szabad kezemmel odanyúlok a távirányítóért és kicsit ügyködök rajta. Nyomkodom az adókat, mire valami vígjátékhoz érek. Valami Zohanról szól, ha jól rémlik, bár a címét nem mondanám meg. Anno egész jó filmnek tartottam, egyszer-egyszer nézős. Másik kezemmel a csatornaváltogatások közben azért kicsit elkalandoznak az ujjaim a karjáról egészen a mellkasáig. Ugyanilyen véletlenséggel markolom is meg. De semmi szándékosság, esküszöm! Csak nehogy rám szakadjon a plafon.
- Csodálkozom, hogy te neked hogy nincs meleged ennyi ruhadarabban… - jegyzem meg mellékesen, teljesen ártatlanul. – Ha már a ruháimat eleve így kisajátítottad magadnak, minden jogom meglenne megfosztani tőlük – vigyorodom el, újabb csókot nyomva a feje búbjára.
- Remélem jó hátul fogsz ülni az óráimon, csak úgy fogom tudni megállni azt, hogy folyamatosan téged érintselek... -



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Szept. 15, 2018 1:35 pm


Jamie § Ana



– Hát persze… hiszen most dugtad bele az okos buksimba a mai óra anyagát, nem? – vigyorogva nézek rá, egészen addig, míg fantáziám át nem evez arra folyóra, mikor is az asztalon, a teremben, kettecskén.. Ahw. Hogy a fenébe leszek képes, úgy átlépni a küszöböt, hogy ne legyek egyből nedves? Egyszerű a válasz, sehogy. – Remélem ez egy ígéret, amit elég hamar be is fogsz tartani - mosolyodom el ártatlanul. Ha Ő nem, hát majd én szépen kikényszerítem belőle.. Egek. Miket tervezgetek én itt? Megint kezdek egy kissé előre szaladni, bár ahogy érzékelem, ő sem úgy társalog, mintha ne látna még legalább egy-két forró percnyi folytatást ebben az egészben.
– Hidd el nekem… minden nőnek vannak olyan praktikái, melyekkel el tudja vonni egy férfi figyelmét másról.. – nézek mélyen és határozottan a megbabonázó szemeibe. – Gondolod, hogyha éppen arra lenne szükségem, hogy belenézzek a jegyzeteimbe, akkor nem vetnék be valamit ellened? – megnyalom az alsó ajkamat, majd közelebb hajolok hozzá és nyomok az arcára egy puszit. – Ne becsülj le.. bár.. legalább nagyobb lesz a meglepetés - kuncogok halkan. Hogy mit vetnék be ellene? Sok mindent.. Kezdve a kivágott felsővel, a rövid ruhával, s folytatva azzal, hogy miféle fotókat is lehet készíteni manapság.. Persze nekem nem kell a jegyzetekbe belekukkantani.
– Együnk salátát és keféljük egymást halálra? – nézek rá vigyorogva. Igen, a nyulak életmódjához körülbelül ennyi közöm van.. De hát éppen ez lenne a lényeg, vagy nem? Vitába nem tudok a továbbiakban szállni vele.. Nem volt olyan rossz az, hogy berúgtunk, hiszen mégis csak annak köszönhetően vagyunk itt ma is. Ugyanakkor, én tényleg azt feltételeztem, hogy az ennyi volt és kifújt.. Aztán meglátva őt ma a teremben, nem az a kínos érzés kerített hatalmába, amit a filmekben lát az ember, hanem egyből a vágy és a kíváncsiság. Jó, az izgalom is, mert féltem a hátsómat, de be kell látni, hogy jó kis kezelési módszerei vannak arra, hogy ne izgulja túl az ember a dolgokat.
– El, mi? – mosolygom rá, miközben a pizzát magamhoz veszem. – Gondolom, ha még közelebb lenne hozzád, akkor azért jobban élveznéd.. – csak feltételezés, ami a férfi agy működésén alapul. Nem érzem magamat kínosan azért, mert nincsen rajtam ruha. Atyaég, micsoda megjátszás lenne az, azok után, amiket műveltünk egymással. – Kérsz? – nyújtom felé a SAJÁT dobozát. Nem vagyok irigy.. de azért, ami az enyémnek lett kikiáltva az maradjon csak meg nekem, hogy még akár az éjszak a közepén is lakmározzak belőle.
– Még jó, hogy együtt – vágom rá mindenféle gondolkodás nélkül. Igen, jól tudom, hogy abból mi kerekedhet, ám a mai nap már tapasztalhattuk mindketten azt, hogy van, amikor képesek vagyunk megállni az eggyé válást. Hogy őszinte legyek, minden porcikám sajog, s nem vagyok benne biztos, hogy értékelném, ha bepróbálkozna. Ám az szóba sem jöhet, hogy egyedül zuhanyozzak.. Még csak vitázási lehetőséget sem hagyok ebben a témában.
- Én inkább azt gondolom, hogy én nem türtőztetném magamat –sütöm le egy pillanatra a szemeimet, mint egy csínyen rajta kapott kisgyerek. Tényleg nem tudom mi lesz belőlem mellette, de szinte magamra sem ismerek. Minden pillanatban érinteni akarom, ha nem is ölét, de gyakorlatilag bármiét. Ez lehetséges, hogy valami betegség? Utána kell majd olvasnom, ha egyszer elszakadok mellőle.
– Lássuk be, hogy a legutóbb nem igazán voltam a helyzet magaslatán – sok mindenre nem figyeltem azután, hogy a lakásba érkeztünk. Csak rá összpontosítottam, csak annak éltem, ahogy érintett, ahogy figyelt rám, ahogy maga alá gyűrt.. Nem volt benne szeretet, nem volt benne lelkizés, csak a vadság, az állatiasság és az elnyomott, valahol mélyen lakozó vágy felszabadulása. Imádtam miden pillanatát.
– El fog jönni az a pillanat – mosolygom rá egy kissé keserédesen. Mindig eljön az a pillant, mikor felébred az ember, s kihátrál, mert eszébe jut valami.. Kezemet mellkasán pihentetem meg, ahogy közelebb húz és viszonozom a csókot, melybe talán most először némi érzelem is vegyül. De nem túl sok, hiszen nem akarom őt megrémíteni semmivel sem. – Miért, talán túl mocskos vagyok neked így? – szökken fel a szemöldököm, s egy pillanatra, mint még meg is sértődnék. De persze csak nevetni kezdek, majd lassan megemelkedek. –Mondtam, csakis veled.. – nézek rá várakozóan, majd ha végre rászánja magát, hogy csatlakozzon elindulok a fürdőszobába, ahol tényleg uralkodva magamon, viszonylag elég hamar sikerül túlesni a tisztálkodáson.

A fürdés után én magamra kapom a kölcsön vett pólót és nadrágot, mert mégiscsak nem egy nudista strandon vagyunk, majd lassacskán beugrálok a szobába. – Hmm – lassan jártatom végig tekintetemet minden egyes zugán, majd elégedetten hümmentek és bólintok egyet. Nem az a tipikus legénylak, mégis vannak azok az apróságok, amik elárulják, hogy itt bizony férfi lakik. Tetszik. Kifejezetten.  Pár másodpercig nézem, ahogy ma esti lovagom elterül az ágyon. Tetőtől talpig jól végig mérem, s alsó ajkamat beharapva közelítek hozzá, majd egy kisebb ugrással érkezem meg mellé. Ölelésébe bújok, mint egy kismacska, majd fejem a mellkasára hajtom, s egy mélyebb levegő vétel közben, jó mélyen magamba szívom az illatát.
– De hiszen már megbeszéltük, hogy mikor mész az egyetemre, engem kidobsz otthon – mosolyogva nézek rá. – Hát hol járt az eszed, mikor a zuhany alatt ezt tárgyaltuk? – a keze tudom merre felé kalandozott, na de az esze.. Ki tudja, hogy ott éppen miféle sorompó állt utat az információ áradatnak, amit megosztunk egymással. Ejjnye.
– Tudod, engem nem zavar a pőreséged, sőőőőt úgy tetszel igazán, de ha így akarsz mellettem aludni, akkor most előre szólok, hogy nem sokat fogsz –emelem meg fejemet a mellkasáról, s egy vigyort villantok rá, miközben ujjaimat szépen, lassan végig futtatom, kivételesen nyugalmi állapotban lévő ölén. Nem vagyunk nyulak, ezt már többször is hangoztattam, de… hát mit lehet tenni az ellen, ha ilyen reakciókat vált ki belőlem? – Még szerencse, hogy nem holnap kell beülnöm az előadásodra – hajtom végül vissza a fejemet és kezemet is visszatáncoltatom a mellkasára. – Nehéz lenne kiverni a mai nap emlékeit a fejemből – sóhajtom halkan. Bánom-e? Nem, egyetlen egy percét sem. Holnap fogom-e? Lehetséges. Nem azért, mert Jamie ne lenne olyan, aki mellett az ember nem szeretné újra és újra elveszíteni a fejét.. inkább azért, mert majd megint elkezdek azon agyalni, hogy ez miért is nem jó ötlet, s miféle következményekkel is járhat, ha esetleg balul sül el…
–Akkor nézünk valamit? – ha csak beszélni szeretne nekem az is megfelel.. A fáradtság apró jelei vannak még csak jelen, de az is inkább fizikai, mint szellemi. Minden erőmet kiszipolyozta, bár lehet csak azért érzem így, mert már régen volt ilyesmiben részem.




szeretettel    • ™️
[/b][/color]
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Szept. 14, 2018 10:12 pm



Ana&Jamie

- Hmm…. ez a mostani is annak számít? – ha ezt is annak veszi, akkor nagyon szívesen szakítok rá egy kis plusz időt. De inkább sokat. – Vagy akár hogyan foglak magamévá tenni az asztalon – vigyorgok vissza rá. Nyilván nem óra közben, hisz nem éppen biológiát tanítok, vagy pedig szexuális felvilágosítást huszonéveseknek. Szépen is néznénk ki. Meg hát sosem voltak olyan vágyaim, hogy szex közben bárki is figyeljen engem és a partneremet. Tudom, vannak sokan akik erre is izgulnak, de én nagyon távol állok tőle. De szerencsére ahhoz a teremhez van kulcsom és kamerák is aligha vannak…
- Ejj-ejj, ilyen turpisságokon ne is törd a fejed! – nevetek fel, majd hozzáteszem kicsivel utána. – Vagy ha mégis, akkor bizony oda kell tenned magad azért, hogy a figyelmemet elvond – tekintek rá kihívóan. Nem viccelek, ha ilyesmire akarja tenni a fejét, hogy a szaktársain ne legyen rajta a tekintetem, akkor bizony meg kell neki is tennie a magáét miatta. Bár kíváncsi vagyok, milyen módon is oldaná meg ezt, hogy az egész dolgozat közben fittyet hányjak a többiekre.
- Attól még az életformájukat átvehetjük szerintem, ha konkrétan nem is lehetünk nyulak. Vélemény? – döntöm meg kicsit a fejemet mosolyogva.
- Mi lett a vége? Egy hétig nem láttuk egymást, aztán itt vagyunk megint a lakásomon, és szebbnél szebb emlékeket gyűjtünk – nevetek vele együtt röviden. Végül is nem állítok hamisat, mert szerintem ezt a mostani estét mind a ketten kellően bele fogjuk verni a fejünkbe. Főleg, ha ez jó sokáig ki fog tartani közöttünk, mert akkor ez lesz az a pont, mikor elhatároztuk, hogy belevágunk, akármilyen veszélyes – mégis felettébb izgalmas – dologról is van szó.
- Egyél csak. Nyerd vissza az erődet, elég kimerítő percekben, órákban volt részünk – kár lenne tagadni. Én is ki vagyok teljesen, szerintem nem is bírnék a lábamra állni jelenleg. Még valahogy vissza kellene térnie oda a véremnek először. – Ezt a látványt el tudnám viselni bármeddig – jegyzem meg neki, mikor odahajol a pizzás dobozhoz. Úgy mondtam ezt, mintha csak az szaladt volna ki a számon, hogy „süt a nap”. – Igaz, én is gondolkoztam ezen. Bár nem tudom, az együtt vagy a külön fürdés lenne a helyénvalóbb. Lehet a külön. Most az egyszer – vigyorodom el a mondandóm végére. Mert nehogy azt higgye, nem lesznek közös fürdőzéseink. Ó, dehogynem. Nem is fogom tudni magára hagyni, ahogy a formás kis fenekét beriszálja a fürdőszobába.
Most is nehezen állom meg, hogy ne kezdjünk bele még valamibe, de már olyan érzékenyek vagyunk minden téren, hogy kérdéses, mennyire lenne most ez élvezetes. Legalábbis a legelején. Utána már másik dolog…
- Ugyan, arra nem lesz semmi szükség. Azt hiszed, nem tudom türtőztetni magam? – tettetem a sértettet, ugyanakkor mindketten tudjuk, hogy csak szórakozok. Meg azt is, hogy elég nehéz lenne, de talán kivitelezhető, hogy a kezeim ne induljanak vándorútra. Pláne, ha ennyi ruha van rajtunk. Vagy inkább ennyi sem.
- Ejnye, hát ilyen benyomást tettem rád a legutóbbi alkalomkor? Vagy várj, azért nem tudod milyen, mert túlságosan elvontam a figyelmedet? – állok fel mosolyogva jómagam is. Igen, ez lesz a magyarázat, biztosra veszem.
- Ki mondta, hogy ki akarlak tenni onnan? – húzom fel az egyik szemöldökömet. Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Túlságosan is kedvelem őt ahhoz, hogy ilyet tegyek. Nem mellesleg a szex is olyasmi vele, amiben nem igazán volt részem manapság és aligha akarom jelenleg mással megosztani az ágyamat, mint Anával. Nem vagyok olyan, hogy egyszerre több nőt is bolondítsak, mert én sem szeretném, ha velem megtennék ezt.
Kicsit közelebb húzom magamhoz Anát és egy forró csókot lehelek ajkaira. - De először a fürdés. Csak utána léphetsz be a szentélyembe! Szóval menj csak, mielőtt én is úgy döntenék, hogy csatlakozok és sosem jutunk el oda – vigyorgok le rá, és nyomok még egy csókot az ajkaira, majd kicsit játékosan meg is paskolom a fenekét. Ha viszont ő nem megy, akkor én leszek az, aki először betalálja a fürdőt.

Előbb-utóbb viszont mindketten sorra kerülünk, aztán pedig amint visszaérek a fürdőből derekamra tekert törölközővel azt szépen leszedem magamról és kiterítem száradni. Majd pedig minden további nélkül foglalom el az ágyban a helyemet, akár ott van Ana, akár nem. Ha nincs, akkor megvárom.
- Holnap hogy legyen? Akarod, hogy elvigyelek suliba, vagy esetleg más megoldást preferálnál? – kérdezem tőle, ahogy bele is vonom az ölelésembe és finom simogatom a felkarját. Meg a takarót is félig-meddig magunkra húzom.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Kedd Szept. 04, 2018 10:18 pm


Jamie § Ana



– Majd különórára járok hozzád- olyan könnyedén közlöm ezt vele, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mert hát mi nem nyilvánvaló ebben? Nem járok be hozzá, de különórán szívesen veszem tőle át az anyagot. – Figyelek én.. De hát mire fogok vele menni, ha te éppen valami esetet taglalsz, én meg csak arra tudok majd gondolni, hogy előtte hogyan tettél magadévá az autódban? Vagy hogyan tehetnél magadévá az asztalon – halkan kuncogok. Ezek csak példák, nyilván ennél sokkal kreatívabb a fantáziám és úgy gondolom, hogy az övé is tud szárnyalni. Halkan pihegek, teljesen kifáradtam az iménti akciónktól, s ahogy elnézem őt, ő is éppen annyira ki van, mint én. Ez pedig tetszik. Nagyon is. – Most, hogy említed… Szerintem örülnének a szaktársaim, ha teszt írás közben másfelé terelődne a figyelmed… – hümmentek egyet, s szemeimben felcsillan a szikra. – Még, ha nem is tudnák, hogy miattam van.. Akkor is megérné bejátszani a dolgot – vigyorodom el szelíden, majd mielőtt kimásznék az öléből nyilván adok neki egy csókot. Egyszerűen nem bírom, minden pillanatban érintenem kell, ahol tudom. Tényleg bajban leszek, amikor a padból kell figyelnem őt..
– Ugyan már.. A következő életemben nyúl szeretnék lenni, de feltétlen a te közeledben – nevetek fel halkan a nyújtózkodásom közepette. – Jajj, nem azért ám – megmozgatom a lábaimat. Egyáltalán nem abból a célból tettem oda, hogy masszírozza. Csupán csak kellett a hely. – Bár kétségtelen, hogy veszettül jól csinálod ezt is – feltehetném azt a kérdést, hogy mi az, amiben nem jó, de nem akarok olyan pontra tapintani, ami esetleg ismét lehűtené közöttünk a hangulatot.
– Legutóbbi együtt ivásnak is mi lett a vége… – halkan felkuncogok. – Jobb, ha ma kihagyjuk – vezetem végül magamat erre a tényre, nehogy még a végén azt higgye, hogy csak alkoholos mámorban tudom őt elviselni.
– Teljesen ki vagyok – vallom be őszintén a dolgot. – Bár még enni azt tudnék szóóóval, ha hagytál az enyémből, akkor azt lehet betömöm – nagyon sokat tudok enni, néha még férfiakat is megszégyenítő módon, bár azt hiszem ezt már említettem. Lassan mozdulok is, s amint sikeresen visszaszerzem a lábaimat, leteszem őket a földre, majd előre hajolok a pizzás dobozhoz. – No meg, lehet, hogy egy gyors zuhany sem lenne utolsó ötlet.. Már nem azért, imádom, hogy az egész bőrömet átjárja az illatod, csak hát na, érted.. – remélem, érti. Igen, nem is olyan régen zuhanyoztunk tudom én, de azóta… Hát azóta sikeresen cseréltünk jó pár csepp nedvet egymással, s valahogy jobban érezném magamat, ha egy kicsit tisztább lennék.
Kiszedek egy szelet pizzát, majd egész testemmel úgy fordulok, hogy felé legyek. Ne zavartatom magam, nem kezdek el azon agyalni, hogy merre vannak a ruhadarabjaim, mert hát lássuk be, hogy azt a szintet már rég átléptük. Harapok egy nagyot, majd miután sikeresen leküzdöm a falatot szólásra nyitom az ajkaim. – Amúgy nézhetünk tévét, meg beszélhetünk is közben, de komolyan mondom, párnákból falat építek kettőnk közé – elmosolyodom, majd harapok egy újabbat, s még egyet, újra és újra, aztán már el is tűnik a szelet.
– Mehetünk – húzom ki magamat végül, mint egy jól lakott óvodás, majd combjára csapva felkelek a kanapéról. – Kíváncsi vagyok a hálódra, tényleg. Főleg azért, mert semmire sem emlékszem belőle – kicsit összehúzom magamat. Lássuk be. Nem arra figyeltem, hogy milyen színű a fal, hogy milyen a berendezés, hogy mennyire illik hozzá az egész szoba. Elvégre nem is tudtam róla szinte semmit, így nehezen tudtam volna eldönteni. Bár.. Most is csak pár szóból tudok építkezni, de határozottan jobb a helyzet.
– Tudod Jamie, ha csak fele olyan jól néz ki a szobád, mint az eddigiek, akkor bajban vagy, mert sosem teszel ki onnan… – nem kell komolyan venni, nyilván csak viccelek, de azért a reakcióját jól megnézem és jegyzem magamnak. Csak a biztonságkedvéért.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Kedd Szept. 04, 2018 7:34 pm



Ana&Jamie

Aligha hittem, hogy bárkinek is elég lesz két éjszaka ahhoz, hogy elcsavarja a fejemet. Bár lehet csak ez a jó szex mondatja velem, amiben aligha volt részem az elmúlt… hát, legalább fél évtizedben. Nem mellesleg pedig ő olyasvalaki, akivel hasonló az ízlésünk is, és eddig is roppant jól el tudtunk beszélgetni, mikor éppen nem ezt csináltuk. Veszélyes játszmát játszunk ezzel a tanár-diák kapcsolattal, de őszintén szólva, ez csak még izgalmasabbá teszik. Ugyanakkor pont ezért fog el kicsit a kétség, hogy mi van akkor, ha már nem leszek többé a tanárja? Akkor ennyi volt, vége mindennek? Hisz egy hete azon az estén csak egy könnyed kikapcsolódás miatt kerültünk az ágyamba, sosem gondolva azt, hogy még valaha is találkozunk. Elég nagy ez a város, könnyen el lehet kerülni a másikat. De ma viszont önszántából jött ide, és mindazok után, hogy kiderült, lényegében a tanárja is vagyok. Nem olyannak ismertem meg Anát, de az ember nem lehet elég óvatos. Azoktól várjuk el legkevésbé az árulást, akiket leginkább a bizalmunkba fogadtunk – lásd az édesanyám. Mindenesetre kiélvezem ezt az egészet, ameddig csak lehet. Ki tudja meddig tart.
Képtelen vagyok elszakadni tőle egy pillanatra is, és érzem, hogy ő is hasonlóan van most vele. Miután mind a ketten átlendültünk azon a ponton, kis csend hull ránk, míg nagyon gyengén összekapjuk magunkat.
- Nana. Hogy lesz így meg ez az órád? Sok minden épül rá. És lássuk be, ha nem is a legjobb, de a legjóképűbb tanár én vagyok. Legalább figyelsz az órámon. Részletkérdés, hogy rám és nem az anyagra, de ezekben ne vesszünk most el – vigyorgok vissza rá. Kellett vagy két légvétel, mire végig tudtam mondani ezt, még magamat is meglepve. Nem érzem olyan profinak most a tüdőkapacitásom, ahhoz képest ez szép teljesítmény. – Nekem pedig azt kell valahogy megállnom, hogy ha épp tesztet írtok, akkor ne kalandozzak el, és lehetőleg az asztal mögött üljek. Úgy nem tűnik fel egy-két dolog, aminek nem kéne… - pillantok le magunk közé. Főleg, ha komolyan gondolta azt, hogy küldözgetni fog nekem mindenféle képeket. Ekkor végre lenne időm átnézni is őket.
- Ezzel talán valami gondod van? Nem úgy tűnt, csak megjegyzem – ciccegek, mikor végül leszáll rólam, és lábait ölembe helyezi. Na szép. Mindenesetre nem tétlenkedek, és szép lassan elkezdem masszírozgatni, nehogy panasz érje a ház elejét. – Legyen az a legnagyobb gondunk. Ha ilyen az ok, akkor több, mint megéri kicsit sokat késni – vigyorodom el.
- Na de egyébként mennyire vagy fáradt? Mert ha már kellően, bemehetünk a hálóba. Más nem, ott is nézhetünk tévét, vagy beszélgethetünk. Ha gondolod. Kíváncsi vagyok, mit szólsz a hálóhoz most már kicsit… tisztább szemekkel – legutóbb nem igazán tudtam háztúrát tartani, most pedig elég sajátos módon ejtettük ezt meg. Na de a háló még kimaradt ebből, akárhogy is nézem.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Hétf. Szept. 03, 2018 9:43 pm


Jamie § Ana



18+
Nem hagynám. Nem az Ő élvezete végett, hanem a magamé miatt, hiszen, ha Ő élvezi azt, hogy velem van, az számomra még nagyobb löketet ad, s olyan magasságokba repít, melyeket nélküle, aligha élhetek át… Nekem pedig most Rá van szükségem, leginkább egy testrészére, de egye fene, nincs ellenemre az egész csomagolás sem.
Csípőmet lassan mozdítom meg, nem a fájdalom elkerülése végett, hiszen az már régen nem játszik.. Hanem, hogy minél tovább tartson felvezetés. Hiába vagyok már túl egy orgazmuson, azt nem ő neki köszönhetem – bár a látvány nyilván közrejátszott -, s nem tudhatom lesz-e még alkalmam vele élvezkedni, így hát arra játszom, hogy ez az együttlét ismét más legyen, mint a többi. Egy kevéske érzelem, egy kevéske játszadozás, ugyanakkor legyen benne az a vadság is, mely az eddigieket is jellemezte. Mert, ahogy észrevettem, ő sem az a típus, aki a megszokottat, az unalmasat kedveli.. Sőt.. eddig egyetlen egyszer sem sikeredett ugyanolyanra az egymásra találás, ez pedig felettébb üdítő.
Aztán a játszadozás egyre hevesebbé válik. Helyezkedek kicsit, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb szöget ahhoz, hogy minél mélyebben tudjam befogadni őt. Ajkait, ha érem, akkor alig akarom ereszteni. Nem tudok betelni azzal, amit kapok tőle, s bizony ezt tudomására is adom, mind a nevének ismétlésével, mind sóhajaim és nyögéseim váltakozásával. Egyre több és több kell belőle, s szerencsémre Ő érzi ezt. Bár ismertségünk elég kurta, testünk mégis úgy működik együtt, mintha évek óta, egymásban találnák meg a megnyugvást.
Kezével azt éri el, hogy még gyorsabban mozogjak, s körmeimet ismét a húsába vájjam. Csak egyetlen egy érintésre vágytam tőle nem is olyan régen, s tudtam, hogy attól a fellegekig repülök, hát íme ez meg is történik, még azelőtt, hogy az Ő szemei fennakadnának. De ez nem veti vissza a mozdulataimat. Addig adok bele mindent, míg kezeivel belém nem mar, s ebből tudom, hogy ő is eljutott a csúcsra. Ám ekkor sem állok le. Mozgásom lassul, de csípőmet még nem állítom meg. Minden egyes cseppet kisajtolok belőle, még akkor is, ha erőm már aligha van. Végül pihegve sóhajtok fel, s nagyokat nyelve próbálom kiszáradt számat kissé megnedvesíteni.
– Ugyanazt, amit te velem – megköszörülöm a torkomat, hogy beszélni tudjak, s fejemet én is a vállára ejtem. Magamba szívom férfias illatát, s azon kezdek el agyalni, hogy vajon ez hova vezethet. Szerencsére ő még azelőtt szólal meg, hogy túlságosan belemennék a részletekbe, s visszazökkent a valóságba.
– Talán… lehet, nem kellene bejárnom hozzád – igen, csak ez lehet a megoldás, mert ha visszagondolok arra, hogy miket műveltük eddig.. Nos, nem éppen az fog eszembe jutni róla a padban ücsörögve, hogy micsoda tanár.. Pedig biztos vagyok benne, hogy azt is éppen ilyen jól tudja csinálni. – Bár társaságban csak sikerülne megállni azt, hogy minden percben hozzád akarjak érni… – elvégre felnőttek vagyunk. Nem akarom leadni az óráját, hiszen nem véletlenül őt választottam a lehetőségeim közül. Ő volt az ismeretlen tényező, s valami azt súgta, hogy mindenképpen ide kell járnom. Hát tessék.. Már az első nap a lakásán kötöttem ki. Jó kis sugallat volt ez.
- A nyulak hozzánk képest prűdök – mondom neki mosolyogva, s lopva adok szájára egy aprócska csókot, majd lassan megemelkedem, s mellette nyúlok el, lábaimat az ölébe pakolva. – Lehet az ivászatról leteszek, mert a végén holnap reggel nem fogsz elindulni órára… – halkan nevettem fel. Lássuk be, anélkül is bármikor rávetném magamat, hogy egy korty alkohol is lenne bennem.. Nos, tapasztaltuk már azt is, hogy milyen az, amikor van.. Tényleg kétséges lenne az, hogy eljut az egyetemre, tennék róla.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Hétf. Szept. 03, 2018 10:52 am



Ana&Jamie

+18

Roppant nehéz dolgom van jelenleg. Vágyom rá, hogy újra érezhessem, mikor átlépi azt a pontot, ugyanakkor a mostani látvány olyasvalami, amiről még én sem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Így előtérbe kerül a másik akadály, hogy ha akarunk ennek folytatását, akkor ne essek át én is a ló túloldalára és csupán csak a látvány miatt nyúljak magamhoz. Látom rajta, hogy mennyire meglepődik, mikor én magam is ezt csinálom. De azt is, hogy mennyire tetszik neki.
Élvezettel telve mozgatom magamon a kezemet, ahogyan ő saját magában. Felhúzom a szemöldököm, mikor kihúzza magából az ujját és a szájába veszi, ezzel demonstrálva nem is tudom micsodát. Egy hosszas hümmögés hagyja el a számat, ahogyan kicsit elmosolyodom. Csak visszaemlékezem az előbbiekre és úgy kell kicsit megfeszítenem az izmait, hogy nehogy valami kellemetlen kis incidens történjen most.
Látva élvezését inkább el is engedem magamat és élvezkedve figyelem, ahogyan teljesen szétesik pár pillanatra. Magára húz és most már én is megérintem őt, akármennyire is tudom, milyen érzékeny lehet most. – Ne türelmetlenkedj annyit. Lesz még rá alkalom – vigyorodom el a csókot megelőzően.
Könnyedén csúszok bele és nem is vagyok rest, máris elkezdem mozgatni a csípőmet. Nem teljesen lassan, de nem is in medias res kezdem el a mozgásomat. Nem élvezhet olyan sok lökést tőlem most a korábbi együttléteinkkel ellentétben, és pozíciócserére ösztökélem pont emiatt. Halkan felnevetek a meglepett hangnemre, illetve az utána való kérdésre. – Tudom. De ha szépen kérem, úgysem fogsz – illetve érzem is rajta, mennyire jó érzéssel tölti el ez az egész helyzet. Magát is kínozná ezzel, nem csak engem.
Eleinte lassan kezd el mozogni, eddig én is kicsit gyengéden csókolgatom. De ahogy mozgása, úgy ezek a csókok is egyre hevesebbé, szenvedélyesebbé, vadabbakká válnak. Rábízom teljesen, hogy kezeit hova és mikor mozdítja, ahol tudom csak simítom, máshol kicsit megmarkolom és masszírozni kezdem. Mohón tolom nyelvemet újra és újra szájába, hogy aztán néha kis levegőt szerezve mindkettőnknek a nyakát, melleit csókolgathassam továbbra is. Vele együtt sóhajtozok és nyögdécselek, habár az ő hangja bőven túllengi az enyémet. Bár ezt aligha bánom, legalább tudom, mennyire élvezi. – Ana – sóhajtozom néha ajkaiba a nevét, akarva-akaratlanul. Miért van az, hogy valaki ennyire el tudja venni az eszemet, hiszen még alig ismerem, mégis olyan, mintha már ezer éve tűrnénk egymást. Úgy tapasztaltuk ki eddig két alkalommal, mit szeret a másik, amiből már lehet világrekordot lehetne fakasztani.
Egyik kezemet végül akarata ellenére is levezetem és csiklóját kezdem el két ujjammal kényeztetni, hogy még több inger érhesse és ne maradjon ő sem pallagon. Csak mert érzem, hogy én nekem már aligha fog sok kelleni. Fogalmam sincs, hogy pár pillanat, vagy pár percbe tellik, de hirtelen tudom, hogy nincs már visszaút. Egyik kezemet felvezetem mellére és azzal játszadozom az utolsó pillanatokban. Amennyiben nem tesz semmi mást, úgy testem megfeszül és magamat is meglepve elég hosszasan élvezek el, Ana nevét sóhajtva és már-már combjába-mellébe marva kezeimmel külön-külön.
Amennyiben kellene még neki ösztökélés, akkor egyáltalán nem vagyok rest és míg rajtam van, lihegve, alig tudva magamról ingerlem odalent, egészen a végletekig.
- Ó, Ana. Mit teszel te velem, mikor velem vagy… - sóhajtom vállára, és rá is csókolok. – Ezek után roppant nehéz lesz türtőztetni magunkat az óráimon – vigyorgok fel rá.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Aug. 31, 2018 6:23 pm


Jamie § Ana



18+
Testemen úgy játszik, mint egy profi zenész a hangszerén. Minden egyes rezdülésemre odafigyel, minden apró nyögésemre választ ad. A teste éppúgy tüzel, mint az enyém, s sóhajainak száma elárulja, hogy ő is vágyik arra, miért én szinte már könyörgöm neki. Ám küzd. Megálljt parancsol a vágyainak, s ezzel felkorbácsolja enyéimet. Egyetlen egy pillanatot sem hezitálok, mert elkezd dolgozni bennem a ’ha te nem majd, akkor én’ felfogás. Miért? Mert meg akarom mutatni neki, hogy tudok olyan örömöt okozni magamnak, amit Ő. Bár kétség sem férhet ahhoz, hogy az általa nyújtott mámor, nem fogható ahhoz melyet saját ujjaimmal okozhatok.
Lassan vezetem le mutatóujjamat, oda hol az imént még éppen nyelvével munkálkodott. Szabad kezemmel pedig megmarkolom egyik mellemet. Csiklómon apró köröcskéket írok le, reménykedem benne, hogy nem kell sokáig a magam urának lenni, ám ekkor csókja közben meglepő szavak üti meg fülemet. Arcomra egy pillanatra kiül az értetlenség, ám amikor látom, hogy ő is magához nyúl, egy halk hűha szakad ki belőlem. Erre aztán nem számítottam, de nézve azt, ahogy játszadozik magával, egyre érzem, hogy ölemben a forróság egy pontban gyűlni kezd. Nem hagyhatod abba.
Mutatóujjam mellé csatlakozik a középső ujjam is, kezdetben lassú mozdulatokkal szórakoztatom magamat, de mivel eléggé nedves vagyok, így könnyedén becsúszik ujjam a lyukamba. Kissé megemelkedem, látni akarom minden egyes mozdulatát. Alsó ajkamat beharapom, s mikor újabb ujjamat vezetem magamba, hangosan felnyögök. – Akkor miért vagy olyan távol? – kérdezem kéjes sóhajok közepette. Őrjítő. Egyetértünk ebben, mert amit ő csinál, én is azt akarom vele csinálni. A kezeim közé fognám a szerszámát és játszanék rajta, ha Ő nem lenne ennyire makacs. Ujjaimat kihúzom magamból, felvezetem őket a számig, s bekapom őket, hogy ezzel prezentáljam neki, hogy mit csinálnék a férfiasságával, majd visszavezetem ölembe a kezemet, s a lassú és andalgó tempót felváltja a vágytól fűtött, sietős ritmus. Tekintetemet nem szakítom el az övétől, látni akarom, hogy mi játszódik le benne, a mikor tudatosul bennem, hogy nem fogja megadni nekem azt amire vágyom, megadom magamnak az utolsó lökést, mellyel sikeresen elérem a csúcsot.
Fejemet hátra vetem, testem megremeg, kezem fáradt, de még nem veszem el lüktető ölemből, csak akkor, mikor megérzem, hogy végre mozdul. Bár szégyenletes, hogy ezt is csak az én „unszolásomra” teszi meg. Szemeimet csak akkor nyitom ki, mikor megérzem leheletét az ajkaimhoz közel. Piros pozsgás pofis, kissé kócos hajjal, s a levegőt kapkodva nézek rá. – Hát, ha még közre is működtél volna – mosolyodom el önelégülten, majd csókját hevesen viszonozom. Haragudhatnék rá, dönthettem volna úgy, hogy ha ő nem, akkor itt hagyom a fenébe, de a szemében izzó tűz, mindent felborított bennem. Csípőm összerándul, mikor kezét megérzem. Annyira vágyom még mindig, hogy bennem legyen, az éhségem mellette lankadatlan, főleg ha a legutóbbi desszertet nem is neki köszönhetem. Így hát néma választ kap, még hozzá úgy, hogy kezemmel megfogom az övét, mely a férfiasságát tartja és segítek megkeresni, hogy hova is kellene rakni.
– Na végre – nyögöm ajkaiba, mielőtt újfent birtokba venném őket. Teljesen kitölt, teljesen más érzés, sokkal jobb, hiszen végre az erős férfi gyűr maga alá, s nem kell könyörögnöm azért, hogy hozzámérjen. Kezemet a fenekére csúsztatom, s a lökéseit még intenzívebbé teszem, ahogy magamra húzom, olyan könnyedén tud ki-be járni bennem, hogy az még számomra is hihetetlen. Bár azt hiszem, ha csak rám néz, már attól nedves leszek. - HÉ – hirtelen ér a változás. Nyaka köré ejtem karomat, csípőmet mozdítom, s óvatosan helyezkedem el rajta. – Ugye tudod, hogy megérdemelnéd, hogy itt hagyjalak? – jobbommal megcirógatom az arcát, majd alsó ajkát megharapom. Kiérdemelte. S bár a bosszú édes, az eggyé válásunk még édesebb. Csípőmet lomha lassúsággal mozdítom meg, ám a túlfokozott érzelmek, s vágyak nem hagyják, hogy sokáig játszadozzam. Kezeit hol a melleimre, hol a csípőmre vezetem. Ajkait csak akkor nem falom, amikor ő éppen másfelé kalandozik velük. Úgy lovagolok, mintha ez lenne az utolsó, beleadok a mozgásba mindent, amit az iménti orgazmusomtól elvett, s nem röstellem azt se, hogy az eddigieknél is hangosabban hallassam hangomat. Ez a férfi megőrjít, olyan oldalt hoz ki belőlem, amitől még én is megijedek, de csessze meg, rohadtul élvezem minden percét.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Aug. 31, 2018 5:36 pm



Ana&Jamie

+18

Még mindig az előző hatása alatt vagyok, és kell is egy röpke kis idő, míg végül ráveszem magam arra, hogy változtassak a helyzeten. De már egyébként is tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Az előbbiek után elmondhatatlanul kívánom már őt, szeretném újra megízlelni őt, ahogy majd szétszakad az élvezettől. Azt legelőször még nem gondoltam át, hogy hagyni fogom elélvezni vagy kicsit játszadozok még vele, így korbácsolva fel benne a vágyat. Tudom, hogy milyen, ha utána végül megadhatja a testének a régóta áhított orgazmust. Ezért is döntök úgy, hogy most csak inkább türelmesen játszadozom vele.
Ahogy melleire vezeti a kezeimet, és mutatja, hogyan szeretné, ha ingerelném a halmait, nem tétlenkedek, máris belefogok, amennyire a jelenlegi helyzetből tudom. Szeretem, mikor egy nő ennyire szereti, ha mindenhol érik ingerek, akkor pláne, ha ő maga veszi kézbe a dolgokat és nem csak elvárja, hogy tudja a másik kapásból, mit is szeret. Bár Anánál már mondjuk úgy, egész jól tudom.
Rájön végül ezek szerint, hogy mire is vállalkoztam az előbbiekben, és mosolyogva nézek rá, mikor húzva a hajamat tekint rám. Elmosolyodom azon, amit mond. – Meglátjuk, mit tehetek - aztán már hajolnék is vissza, hogy folytassam, amit elkezdtem. Ehelyett egyik kezemet levezeti a melléről a csiklója, hogy azt kényeztethessem. Egy kis ideig mozgatom is rajta az ujjaimat, míg nyelvemet kicsit mozgatom benne. De aztán elhúzom onnan a kezemet, és ekkor lepődök csak meg igazán azon, amit tesz.
Ő maga nyúl le közénk és kezdi el magát kényeztetni. Kicsit eltávolodok onnan és egy csókra hajolok oda hozzá. Apró csók, csak azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz egy picit, mielőtt újra elhajolnék tőle. De azért még ajkaiba nyögök pár szót. – Tudod mit? Csináljuk most ezt akkor – mosolyodom el, aztán még egy apró puszi, és hátrébb húzódok, a kanapé másik végébe ülve – még így is roppant közel hozzá. Őt nézve amit csinál nyúlok én is magamhoz, és fogom ujjaim közé férfiasságomat. Már kezdek egész kemény lenni, de még nem az igazi. Így hát őt figyelve én magam is elkezdem mozgatni magamon a kezemet. Nem sietem el, szépen lassan húzom végig hosszomon az ujjaimat, kicsit csavarva is rajta a bőrt. – Őrjítő ez a látvány, Ana – sóhajtom, ahogy egyre inkább merevedni és duzzadni kezdek a saját ujjaim között. Aligha szokásom ilyesmit csinálni, de most valamiért mégis izgatónak találtam ezt az egészet. Nem érünk egymáshoz, és úgy sodorjuk magunkat a gyönyör felé. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, mi?
Végül kicsit keményebben markolom már én is a férfiasságomat, ahogyan egyre gyorsabban mozog fel és le a kezem saját magamon. De időben abbahagyom a gyors mozgást, mikor már érzem, hogy milyen közel lenne a vég.
Látom a tekintetén, mire vágyik, mégse adom meg neki ezt az örömöt. Helyette csak elmosolyodom és megrázom enyhén a fejemet. – Most nem. Csináld csak, lesz még rá alkalmunk – jegyzem meg neki kicsit gonoszkásan, majd pedig figyelemmel kísérem, ahogy eljuttatja saját magát az orgazmusig. Hát… nem hittem volna, hogy ilyesmire bukok, de ezt látva… nos, nem hiszem, hogy utolsó ilyen alkalmunk volt ezen a téren. Én nekem legalábbis nagyon tetszett ez, akármennyire is vágytam arra, hogy érinthessem. Hogy erről mit gondol Ana, az már másik kérdés.
Abbahagyom az önkielégítést, és segítek, hogy magára húzhasson. – Mit ne mondjak… ki akartam valamit próbálni. És a végeredmény… wow – csak ennyit mondok és nyomok az ajkaira egy forró csókot, ahogy benyúlok közénk, érezve, mennyire érzékeny most odalent. – Akarod még a folytatást ettől függetlenül? – kérdezem tőle érdeklődve. Ha úgy érzi, hogy most kell egy kis idő neki is, teljesen megérteném.
Ha viszont a másik mellé esne a döntése, úgy elveszem onnan a kezem és inkább a férfiasságomra irányul át, hogy beirányíthassam azt a megfelelő helyre. Kicsit lentebb hajolok és adok pár csókot kemény bimbóira és melleire, miközben elkezdem mozgatni a csípőmet benne. Kicsit hamarabb gyorsítok fentebb, újra és újra tövig szaladva benne, míg arra nem jutok, hogy egy kis változatosság most sem vált. – Gyere – mondom neki, ahogy a háta alá nyúlok és úgy változtatok a pozíción, hogy én üljek most már a fenekemen, ő pedig rajtam tudjon lovagolni. Nyilván csak akkor, ha szeretné. Ha látom, hogy nem különösebben akarná így, akkor folytatnánk az előző helyzetben. Viszont remélem, nem ez lesz.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 11:34 pm


Jamie § Ana



18+
Igazat kell adnom neki. Az elmúlt pár órában voltunk fent és lent, de egy biztos. Kizsigereltük már egymást, S most ismét afelé tartunk. Készségesen csúszok bele az ölébe, s ajkait azonnal ostromolni kezdem. Túl sokat beszél és inkább úgy döntök, jobb ha elhallgattatom. Kezével körbe öleli melleimet, melyre bimbóim egyből reagálnak, nem is olyan régen a hidegnek köszönhetően meredeztek, most pedig az ő érintése váltja ki ugyanezt a reakciót. Meg kell hagyni, hogy ez sokkal jobb módi, egy halk nyögéssel jutalmazom értem.
- Mindig találsz rá módot - mosolygok bele ajkaiba. Eddig egyetlen egy olyan pillanat sem volt, amikor unatkoztam volna mellette. Mindig hozott valami újat, vagy ha éppen neki nem jutott eszébe valami, hát én is készségesen tettem oda alá magam. Ezt pedig érthetjük akár szó szerint is. Úgy nyúlok el a kanapén, mint egy kiscica, minden porcikámat kinyújtóztatom, ám mikor ujjaival ölemre talál, térdeim kissé behajlítom és felső testem is megmozdul. Megemelkedem, hogy még egy csókot csenjek tőle, mielőtt úgy határoz, hogy nyelvét is beveti ellenem.
Ez teljesen úgy jön le, mintha én vártam volna valami ellen szolgáltatást. Holott erről szó sincsen, s szeretném is a tudtára adni, ám amit csinál, annyira jól csinálja, hogy teljesen elveszítem az eszemet tőle.
Kezei után nyúlok, hogy azokat melleimre vezessem és finom mozdulatokkal megmutassam neki, hogy hogyan kényeztesse a megkeményedett halmokat. Csípőmmel felveszem a nyelve és ajkai által diktált ritmust, gyakorta tolom elébe, mert a kínzása felér egy olyasfajta mámorral, melyben talán még nem is volt részem. Mikor érzékelem, hogy mire is játszik, halk morranást hallatok. Kezemet a hajába futtatom, gyengén belemarkolok, s fejét így emelem meg, hogy farkas szemet tudjunk nézni.
- Kérlek - szemeimben ég a tűz, melyet a vágy hajt. Minden egyes nyelvcsapással, minden érintéssel, minden szívással és ujj mozdítással a gyönyör felé hajt, melytől most megkíván fosztani, ez pedig kicsit sem tetszik nekem. Hogy nem tetszésemnek testemmel is "hangot" adjak, megfogom egyik kezét és a csiklómhoz vezetem. Azonban, ha ezt nem hagyja, akkor magam segítségére sietek, s nélküle állok neki a fináléra való hangolásra.
Eddigi halk sóhajaim, egyre intenzívebb nyögésekké válnak. Nélküle vagy vele, de én bizony el fogok jutni a csúcsra. Felpillantok rá, még egy néma kéréssel akarom elérni azt, hogy ő váltsa ki belőlem a gyönyör hullámait. Tegye ezt a kezével, szájával, a farkával, bármivel, csak érjen hozzám, s ez az egyetlen egy érintés elég ahhoz, hogy nevét sóhajtva elmenjek.
A gyönyör egész testemet kitölti, hullámozva, szinte erőtlen dőlök vissza a kanapéra. Akár általa, akár magam által jutottam el ide, őt magamra húzom, s halkan szuszogok a fülébe. Kell jó pár pillanat ahhoz, hogy légzését némiképpen normalizálódjon. Ajkaimat nyelvemmel benedvesítem, hogy pár szót ki tudjak csikarni magamból.
- Ne akarj játszadozni velem, mert legközelebb én is a kegyetlenebbik formámat hozom - ahol éppen sikerül érni ott adok a bőrére egy csókot, s halkan pihegek alatta tovább.


szeretettel ™️

diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 6:01 pm



Ana&Jamie

+18

Általában egyirányúként szoktam megélni az ilyen kényeztetéseket. Mármint úgy értve, hogy én szívesen adom – szívesen kapom is -, de nem várom sosem a másik féltől, hogy ő is ilyen élvezetekben részesítsen. Van, aki az ilyesmitől eleve ódzkodik, és inkább csak a fogadó félen van, azt is meg lehet érteni valamilyen szinten. Ezért is fogadom örömmel, hogy a tettek mezejére lép és nem csak a szavakkal dobálózik. Nem hittem egy pillanatig sem, hogy csak úgy mondogatja, de nem lesz belőle semmi. Mégis más, mikor már ilyen közel érzem őt a férfiasságomhoz.
Kifejezetten tetszik, ahogy nyelvével ízlelget, és látszólag a legkisebb mértékben sem érzi azt, hogy ezt muszáj neki megtennie. Ha ezt látnám rajta egy pillanatig is, akkor biztos, hogy szólnék neki. Ha kényelmetlen neki, akkor ne csinálja, én nem fogok emiatt haragudni rá. Na de ilyenről itt szó sincs, ahogy azt látom. Gyakorlottan mozgatja nyelvét, és ajkait férfiasságomon és akörül. Kicsit hangosabban sóhajtok fel, mikor a felsőtől megszabadul és mellei közé vesz, majd úgy folytatja kényeztetésemet. Hát igen, most aztán mindent be akar vetni láthatólag. Így kell aztán megtartani egy férfit!
Testem többször is megrándul az ingerlésnek köszönhetően. Kérem őt, hogy ne hagyja abba, mert egyszerűen képtelen lennék most józan ésszel gondolkodni utána egy pillanatig is, ha lógva hagyna. Hálás sóhajjal nyugtázom, mikor elkezdi szívogatni férfiasságomat és kezével is besegít. Csípőmmel meg-megmozdulok, de már csak pillanatok kérdése, hogy elmenjek.
Mikor érzem, hogy már nem bírom tovább, egy megkönnyebbült nyögés hagyja el a számat. Forrón engedem magamat Ana szájába, aki a legkevésbé sem finnyáskodja el. Még megkockáztatom, hogy élvezi is, hogy így értem el a csúcsot. Látva rajta, hogy nem köpi ki, hanem egész egyszerűen csak lenyeli… hát engem is egy kisebb nyelésre késztet, akármennyire is ki van már száradva a torkom.
Erősen lihegek, míg lényegében letisztogat, és utána próbálok reagálni akármit is arra, amit mond, de képtelen vagyok rá. Csak nézek mosolyogva rá, a légzésemmel foglalkozva jelenleg inkább. Miután kinyújtózkodta magát, addigra sikerrel járok ilyen téren és képes vagyok az „Anán” kívül más szót is kinyögni. – Nem csak fogjuk, már így is teljesen kikészítjük a másikat. Gyere csak ide – karolok bele a derekába és úgy húzom közelebb magamhoz, hogy az ölembe ülhessen. Vadul támadom be az ajkait, még mindig küszködve kicsit a légzéssel. De mit számít az! Kezeimet mellére helyezem, hogy kicsit felmelegíthessem azokat, ha már a hűtőnél annyira meghűltek. – Míg üzemképes leszek, addig valahogy csak el tudunk szórakozni, nem? – vigyorgok rá gonoszul, majd derekába karolva hajtom le őt az ágyra. Kezemmel mindeközben szépen benyúlok a rajta maradt utolsó ruhadarab alá, ahol azonnal kezelésbe is veszem a legérzékenyebb pontját, miközben nyakát csókolgatom. Kis ideig csak finoman simogatom ott, végül néhány ujjammal bentebb csúszok és úgy folytatom a kényeztetését. – Most, hogy tudom, milyen törlesztésben lehet részem, lehet többet fogsz lentebb látni – mondom neki mosolyogva és aprán nevetgélve.
Kihagyva a formaiságokat csúszok kicsit lentebb, majd félredobva a ruhadarabot kezdek máris bele a nyelvemmel való ostromlásba. Az viszont biztos, hogy nem fogom hagyni neki most, hogy átlendüljön azon a pontot. Egy kis türelem csodákra lehet képes még a későbbiekben.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 5:20 pm


Jamie § Ana



18+

Néha a nőnek is kell az érzés, hogy ő irányít, s örülök neki, hogy ebben az esetben megkapom ezt tőle. Nem akarok mindig az élvezkedő, a kihasználó fél lenni. Adni vágyom, főleg, ha elméletileg tartozásom is van az illető felé. Csókom heves, ajkait úgy falom, mint eddig még egyszer sem. Vágyom rá, forr a vérem, mintha belém bújt volna valami. Nem tudom, hogy melyik pillanat indított be ennyire, azt viszont sejtem, hogy a végkimenetele most ismét más lesz.
Nem az érzéki szeretőre vágyom, s nem is arra, aki vadul megdönget. Most az az énje kell, aki képes elengedni magát, s élvezkedni. Lassan ereszkedem le elé, a lehető legtöbb bőrfelülettel érintkezik nyelvem, míg leérkezem. Cukkolni jó dolog, ám nem szabad túlzásokba esni. Szemeiben látom a vágyat, a kimondatlan kérését is hallom, s ez arra késztet, hogy a felvezetés után a tettek mezejére lépjek. Először kezeim közé veszem, finoman forgatom, játszok vele, majd nyelvemet húzom rajta végig többször is. Kifejezetten izgató, hogy hogyan reagál, testének minden egyes mozzanata, halk, elfojtott nyögései, arra késztetnek, hogy még többet adjak. Melleim közé fogom férfiasságát és egy keveset így izgatom, le-fel mozgok, aztán számmal kezdem el ingerelni. Figyelek rá, hogy ne sértsem fogaimmal, ám néha „véletlenül” óvatosan rákarcolom a bőrre, természetesen ügyelve arra, hogy ne a fájdalom küszöb legyen a nagyobb, hanem az élvezeti.
Tagadhatnám, de ostobaság lenne, bennem van az, hogy ne hagyjam neki. Az ördög ott csücsül a vállamon és folyamatosan azt szajkózza, hogy fejezzem be. Ám túlságosan is élvezem ezt ahhoz, hogy csak a pamlagon hagyjam. Sok nő ódzkodik ettől, elvárja azt, hogy a férfi mindent megtegyen a kedvéért, ám cserébe nem szívesen ad. Pedig, ha jól csinálják, akkor bizony mindkét fél számára elég élvezetes tud lenni. Annak érdekében, hogy átlendítsem őt a másik oldalra, finoman elkezdem szívni a férfiasságát, s kezeimmel is rásegítek arra, hogy a lehető legnagyobb élvezettel menjen el.
Mikor megérzem számban a belőle távozó nedűt, nem ijedek meg. Minden egyes cseppjét kiélvezem, s néhány finnyás nővel ellentétben, lenyelem. Szívem csak úgy zakatol, bármily hihetetlen is, számomra ugyanolyan élvezettel szolgált ez az egész, mint neki. Ha most csak hozzám érne, már attól elérném ugyanazt az extázist, melyben őt igyekeztem beleűzni. Az utolsó cseppek eltakarítása után, megemelkedem, s vigyorogva nézek rá.
– Ki fogjuk készíteni egymást, igaz? – kérdezem halkan, kissé rekedtes hangon. Legszívesebben csókolnám, ölébe ülnék, csípőmmel ostromolnám, ám nem tudom, hogy ő miképpen áll ahhoz, hogy azután érintse a másikat, miután az munkálkodott rajta. Így hát csak annyit teszek, hogy iszok egy korty vizet, majd kinyújtóztatom magamat.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 4:56 pm



Ana&Jamie

+18

Kölcsönös élvezeteken, az már biztos. Alig bírom kivárni, hogy újra ezeknek az élvezeteknek a mezejére evezzünk. Bár az már biztos, hogy nem állunk messze tőle. Szerintem nem fog neki sem sok kelleni, hogy az ivászatot inkább kicsit későbbre helyezzük át. Nem is baj igazából.
Mikor megfordul, akkor kezemmel hátán simítok végig egészen lentebb a fenekére. Kicsit meg is markolom, miközben mosolyogva pillantok le rá. Túlzottan is megbolondít ez a nő, mindig csak többet és többet akarok belőle. És ez olyasmi, amit aligha éreztem mostanság bárki iránt is. Ez szerintem pozitív Anaise oldaláról is. Nem tudom, hogy fogunk kibírni több hónapot is – mert remélhetőleg ki fog tartani köztünk ez, de még tovább is -, hogy össze leszünk zárva az óráim alatt, de közben ott lesz köztünk az ilyen estéknek az emléke. Akármennyire is szeretném, már ma sem teljesen tudtam kizárni, miután megláttam őt. Azon éjszaka nem sok mindenre emlékszem, aláírom, de vannak bizonyos pontjai, amik megmaradtak. És vágytam is arra, hogy ez folytatódni fog. Egek, de örülök, hogy végül utána mentem és nem hagytam hogy ez az egész csak a levegőben maradjon köztünk!
Halk sóhajt hallatok, mikor rámarkol férfiasságomra a ruhaneműk alatt és elkezd csókolgatni mindenhol. Kis masszírozása meg is hozza a hatását, egyre kényelmetlenebbé válik a ruha rajtam. Ha most hagyná abba és próbálna kihátrálni, hát én lennék a vesztes mégiscsak, mert ezek után aligha lennék képes hagyni ezt neki.
Leültet a kanapéra, én pedig figyelemmel követem, mire is törekszik most ezzel. Csókjai szinte villámcsapásként érnek újra, főként ahogy egyre lentebb halad. Türelmetlenségem a tetőfokára hág, ezért egy jóleső sóhajjal nyugtázom, mikor leszedi rólam a nadrágot és úgy kezd el kényeztetni. Már ujjaitól is képes lennék elmenni, de ő csak úgy érzi, hogy a törlesztésnek is eljött az ideje. Ahogy felpillant rám, láthatja rajtam, hogy teljesen égek a vágytól és másra sem vágyom, minthogy befogadjon a finom ajkai közé. Kezemet szépen lentebb csúsztatom és rásimítok a tarkójára, ahogy elmerülök a szájában. Mélyen nyögök fel, ahogy szép lassan elkezd dolgozni a férfiasságomon. Nem kell szerintem mondanom, de már teljesen kőkemény vagyok, nem volt nagyon szüksége arra, hogy a saját kezébe vegye az irányítást.
– Ana… - sóhajtom valamivel később és hol a fejemet hátravetem az élvezettől, hol pedig az ő tekintetét keresem és figyelem, mit is művel velem odalent. – Ó, Anám… Abba ne hagyd! – nyögöm ki vágytól ittasan. Tarkóját simogatom mindeközben, és néha a csípőm is meg-megrándul. Érzem, hogy nem fogom már sokáig bírni és remélem is, hogy meg fog nekem kímélni, nem kínoz a kelleténél tovább.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
44

reagok :
40

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 4:40 pm


Jamie § Ana



18+


– Ez játék Édes, ami kölcsönös élvezeteken alapul
– mosolygom rá. Nincs mit ezen cáfolni, mindketten élvezkedünk, mindketten adunk és kapunk. Úgy gondolom, hogy ennek a kis viszonynak még lehet gyümölcsöző vége is, én legalábbis kifejezetten élvezném.
Minden egyes mozdulatommal arra ösztökélem, hogy engedje el magát. Eddig sem feszengett, de mégis még egy kissé merev, bár.. Az a merevség, mely a fenekem mögött kezd kialakulni kifejezetten élvezetes és beindít, ó de még mennyire. Ezért sem fogom vissza magamat, s teszek még több lapáttal arra, amit elkezdtem.
– Jamie… – lassan fordulok felé, s ebben a fordulatban az italokat a hűtő tetejére teszem, így már szabad kezeimet tudom a nyaka koré fonni. – Nem fogom én kérni… – búgom halkan az ajkaiba, majd közelebb préselődök hozzá, egész testemmel. Könyörögni és kérni nem az én stílusom, azt azonban elérhetem, hogy ő akarjon annyira, hogy már ne tudja visszafogni magát.
– Gondolom te sem, így hát marad a kis játékunk – mosolygom rá, s egyik kezemet levezetem, oldalát cirógatom, aztán nem teketóriázok, egyből rátérek a lényegre. Finoman fogok rá, nem akarok fájdalmat okozni neki, míg kezeim munkálkodnak, ajkaimmal is játszani kezdek. Hol egy pillanatra érintem a száját, hol éppen mellé adok egy csókot, hol a nyakát érem. Kínozni akarom, játszani szeretnék vele, s tekintettel arra, hogy már megvolt az étkezés, bőven jöhet a beígért desszert.
Hogy ne megint a konyhában essünk egymásnak, „támadásom” közben arra kényszerítem, hogy hátrálni kezdjen egészen a kanapéig, s mikor megérkezünk oda, finom lökéssel kényszerítem arra, hogy leüljön. Végül én is elhelyezkedem, nem mellette, nem az ölében. Szépen lassan lefelé haladva csókokkal halmozom el, majd lábaimat a földön helyezem el, s kibontom őt a nadrágjából, hogy megkaphassa azt a bizonyos kölcsönkenyeret.
Kezeimmel finoman cirógatom, majd egy csókot lehelek a férfiasságára, még mielőtt számba venném, felpillantok rá, s a néma engedélyét megkapva, ajkaim közé zárom legnemesebbik szervét.


szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
64

reagok :
53

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: