welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Anaise Delacroix

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Anaise & Jamie
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 4:56 pm



Ana&Jamie

+18

Kölcsönös élvezeteken, az már biztos. Alig bírom kivárni, hogy újra ezeknek az élvezeteknek a mezejére evezzünk. Bár az már biztos, hogy nem állunk messze tőle. Szerintem nem fog neki sem sok kelleni, hogy az ivászatot inkább kicsit későbbre helyezzük át. Nem is baj igazából.
Mikor megfordul, akkor kezemmel hátán simítok végig egészen lentebb a fenekére. Kicsit meg is markolom, miközben mosolyogva pillantok le rá. Túlzottan is megbolondít ez a nő, mindig csak többet és többet akarok belőle. És ez olyasmi, amit aligha éreztem mostanság bárki iránt is. Ez szerintem pozitív Anaise oldaláról is. Nem tudom, hogy fogunk kibírni több hónapot is – mert remélhetőleg ki fog tartani köztünk ez, de még tovább is -, hogy össze leszünk zárva az óráim alatt, de közben ott lesz köztünk az ilyen estéknek az emléke. Akármennyire is szeretném, már ma sem teljesen tudtam kizárni, miután megláttam őt. Azon éjszaka nem sok mindenre emlékszem, aláírom, de vannak bizonyos pontjai, amik megmaradtak. És vágytam is arra, hogy ez folytatódni fog. Egek, de örülök, hogy végül utána mentem és nem hagytam hogy ez az egész csak a levegőben maradjon köztünk!
Halk sóhajt hallatok, mikor rámarkol férfiasságomra a ruhaneműk alatt és elkezd csókolgatni mindenhol. Kis masszírozása meg is hozza a hatását, egyre kényelmetlenebbé válik a ruha rajtam. Ha most hagyná abba és próbálna kihátrálni, hát én lennék a vesztes mégiscsak, mert ezek után aligha lennék képes hagyni ezt neki.
Leültet a kanapéra, én pedig figyelemmel követem, mire is törekszik most ezzel. Csókjai szinte villámcsapásként érnek újra, főként ahogy egyre lentebb halad. Türelmetlenségem a tetőfokára hág, ezért egy jóleső sóhajjal nyugtázom, mikor leszedi rólam a nadrágot és úgy kezd el kényeztetni. Már ujjaitól is képes lennék elmenni, de ő csak úgy érzi, hogy a törlesztésnek is eljött az ideje. Ahogy felpillant rám, láthatja rajtam, hogy teljesen égek a vágytól és másra sem vágyom, minthogy befogadjon a finom ajkai közé. Kezemet szépen lentebb csúsztatom és rásimítok a tarkójára, ahogy elmerülök a szájában. Mélyen nyögök fel, ahogy szép lassan elkezd dolgozni a férfiasságomon. Nem kell szerintem mondanom, de már teljesen kőkemény vagyok, nem volt nagyon szüksége arra, hogy a saját kezébe vegye az irányítást.
– Ana… - sóhajtom valamivel később és hol a fejemet hátravetem az élvezettől, hol pedig az ő tekintetét keresem és figyelem, mit is művel velem odalent. – Ó, Anám… Abba ne hagyd! – nyögöm ki vágytól ittasan. Tarkóját simogatom mindeközben, és néha a csípőm is meg-megrándul. Érzem, hogy nem fogom már sokáig bírni és remélem is, hogy meg fog nekem kímélni, nem kínoz a kelleténél tovább.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 4:40 pm


Jamie § Ana



18+


– Ez játék Édes, ami kölcsönös élvezeteken alapul
– mosolygom rá. Nincs mit ezen cáfolni, mindketten élvezkedünk, mindketten adunk és kapunk. Úgy gondolom, hogy ennek a kis viszonynak még lehet gyümölcsöző vége is, én legalábbis kifejezetten élvezném.
Minden egyes mozdulatommal arra ösztökélem, hogy engedje el magát. Eddig sem feszengett, de mégis még egy kissé merev, bár.. Az a merevség, mely a fenekem mögött kezd kialakulni kifejezetten élvezetes és beindít, ó de még mennyire. Ezért sem fogom vissza magamat, s teszek még több lapáttal arra, amit elkezdtem.
– Jamie… – lassan fordulok felé, s ebben a fordulatban az italokat a hűtő tetejére teszem, így már szabad kezeimet tudom a nyaka koré fonni. – Nem fogom én kérni… – búgom halkan az ajkaiba, majd közelebb préselődök hozzá, egész testemmel. Könyörögni és kérni nem az én stílusom, azt azonban elérhetem, hogy ő akarjon annyira, hogy már ne tudja visszafogni magát.
– Gondolom te sem, így hát marad a kis játékunk – mosolygom rá, s egyik kezemet levezetem, oldalát cirógatom, aztán nem teketóriázok, egyből rátérek a lényegre. Finoman fogok rá, nem akarok fájdalmat okozni neki, míg kezeim munkálkodnak, ajkaimmal is játszani kezdek. Hol egy pillanatra érintem a száját, hol éppen mellé adok egy csókot, hol a nyakát érem. Kínozni akarom, játszani szeretnék vele, s tekintettel arra, hogy már megvolt az étkezés, bőven jöhet a beígért desszert.
Hogy ne megint a konyhában essünk egymásnak, „támadásom” közben arra kényszerítem, hogy hátrálni kezdjen egészen a kanapéig, s mikor megérkezünk oda, finom lökéssel kényszerítem arra, hogy leüljön. Végül én is elhelyezkedem, nem mellette, nem az ölében. Szépen lassan lefelé haladva csókokkal halmozom el, majd lábaimat a földön helyezem el, s kibontom őt a nadrágjából, hogy megkaphassa azt a bizonyos kölcsönkenyeret.
Kezeimmel finoman cirógatom, majd egy csókot lehelek a férfiasságára, még mielőtt számba venném, felpillantok rá, s a néma engedélyét megkapva, ajkaim közé zárom legnemesebbik szervét.


szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 4:10 pm



Ana&Jamie

- Az ilyesfajta kihasználást még el is nézem. De csak neked – érezze csak magát megtisztelve! Nem szokásom az egyéjszakás kalandjaimból többet csinálni, de vele? Nos, vele képes lennék több hetes, de még hónaposat is. Akár még többet is. De ha ilyesmit megemlítenék neki is, ki tudja. Lehet el is üldözném azzal magamtól. Majd eljön az ideje ennek is, remélhetőleg. Mármint… mármint nem annak, hogy elüldözöm magamtól. Isten mentsen tőle!
- Tudom, egy harmincéves férfi minek is olvasgat ilyeneket? Hát na. A Csillagok Háborúján nőttem fel, várható volt, hogy ide fogok egyszer kilyukadni én is. De a korombéli elvakult rajongókhoz képest szerintem még jól is jártál. Nem mindnek van ilyen teste azért, lássuk be – egyszer csak kíváncsiságból mentem el egy ilyen expóra. Hát… láttam én ott érdekes eseteket. Meg olyanokat is, akik igazából kenterbe vernek engem.
- Bocsánat. A tanárod, akivel lefekszel. Így már mindjárt jobb – vigyorodom el. Ha ez az egész helyzet mondjuk egy év múlva történik és már én sem csak ilyen próbaidőn vagyok, akkor lehet megbotránkoznék, de így… nem érzem, hogy olyan sok vesztenivalóm van. Bár le merem fogadni, ha anyám szót hallana erről, akkor megtenne minden tőle telhetőt, hogy nemhogy a tanári, de még a jogi pályától is búcsút mondhassak. Szerencsére az apám még mindig jó hatással van rá sok téren. Az pedig, hogy nem akarja látni az unokáját… ez van. Inkább legyen egy remek nagyapja, mint egy ilyen nagyanyja, ha őszinte akarok lenni.
- Ez nem egy verseny, drágám – tetszik, hogy még azért folytatja is a játszadozást velem tovább, és kicsit megmozgatja magát. A visszavezető úton is nagy figyelemmel kísérem őt, és talán épp ezért is állok fel, majd követem őt.
Ó, érzem én rajta kellően, hogy mennyire élvezi ezt az egész kis helyzetet. Ahogy kicsit még hozzám nyomja és dörgöli magát ágyékomhoz, kár lenne tagadni, én magam is kicsit elkezdek keményedni odalent. De még csak mértékkel. Túl merész a fantáziám, na.
Szavain csak egy röpke pillanatra felkacagok, aztán hagyom őt kikászálódni a hűtőből. – Hmmm… de, lehet élvezetesebb lenne – csókját viszonzom, miközben lábammal becsukom a hűtőajtót, miután már kicsit eltávolodtunk annak útjából. – Na de hogy is volt az? Mid kezdett el lefagyni? Szívesen felmelegítem őket, csak egy szavadba kerül – búgom nyakába, ahova lágy csókokat lehelek és közben kezemmel simogatom az oldalát érzékien. A helyzetet viszont egyelőre túlságosan is élvezem, minthogy megszakítsam. De nincs nehéz dolga. Ahogy mondtam, csak egy szavába kerül…



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 3:47 pm


Jamie § Ana




– Ó nem.. Egyelőre én vagyok a kihasználó fél és hmm… Élvezem – hogyne élvezném. A kezeivel csodát művel akár a hátamon, akár a lábamon vagy akár odalent veti be. Az ajkai édesek, csábítóak, s nyelvének olyan tánca van, mellyel az őrületbe kerget. Határozottan én vagyok a kihasználó fél, s hülye lennék lemondani erről..
– Sci-fi és fantasy? Hmm – mintha elgondolkoznék. Nem, nem rémít el vele, azonban meglepett. Valahogy nem tűnt olyan fajtának, aki ilyeneket olvas, s nem, nem jutottam el addig a részig, ahol a könyveiket tartja. – Majd, ha beájulsz lehet kijövök olvasgatni – rossz alvó vagyok, na meg ájulásig fogom őt nyúzni, így és úgy és amúgy is.. De hát gondolom nem azért ajánlotta fel az itt alvást, hogy vénemberek módjára, nyugodtan durmoljunk egymás mellett. Csalódás lenne..
- Kiegészíteném az állításodat azzal, hogy a tanárom, akivel lefekszem – az utolsó szót kiemelem, míg szemeimmel szinte lyukat égetek az övéibe. Hát nem érti? Tényleg azt hiszi, hogy a tanárom a lényeg? Ugyan már.. Az első pillanatban sem az volt a lényeg, hiszen akkor még nem is tudtam, hogy tanár.
– Hamar veszíteni fogsz, ugye tudod? – megmozgatom a mellkasomat, hogy a vizuális élmény teljes legyen. Kezeimet is összeszorítom, hogy a dekoltázs a legmegfelelőbb legyen, majd a belsőcombjába bele markolva kelek fel végül. A hűtőig vezető úton kényesen odafigyelek arra, hogy a csípőm a lehető legcsábosabban ringjon. Nem játszom túl és nem adok keveset sem. Húzni akarom az agyát, azt szeretném, ha annyira vágyna rám, hogy majd felrobbanjon. Persze tudom, hogy ezzel magamnak is ugyanazt okozom, de egye kutya, megéri..
– Ühm, ahogy érzem, amit találtam az nem a hűtőben van - ahogy ő mozgatja a csípőjét, úgy dörgölőzöm hozzá én is. Értem én mit művel, s most már tudhatná, hogy nem fogok szűzies kislányként elfutni előle, ha ilyesmit csinál. – Hmm, ez jó lesz – kicsit előrébb kell dőlnöm, hogy elérjem a kinézett üveget, amelyben a vodka rejlik. Illetve lejjebb is kell döntenem a felsőtestemet, hogy a fantát is magamhoz ragadjam.
- Tudom, hogy élvezed, ahogy eléd hajolok, s gondolom a fantáziavilágodban már többféleképpen magadévá tettél, de most már felegyenesedhetek? A bimbóim kezdenek lefagyni… – ó igen, direkt közlöm vele, had induljon be még inkább az a fantázia. Felegyenesedésemet úgy kivitelezem, hogy minden egyes porcikám egyre jobban hozzá simuljon, s fenekemet kissé megemelvén, újfent az ágyékának toljam.
– Tudod, nekem nagyon tetszik ez a játék, de nem lenne élvezetesebb, ha megadnád magad? – fejemet fordítom felé, s ha lehetőséget ad rá, így féloldalasan igyekszem őt megcsókolni. Ha lenne szabad kezem, akkor a hajába túrnék és még az ölére is rámarkolnék, ám egyelőre csak az üveget markolászom, bár tudok mit elképzelni a helyére.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 3:19 pm



Ana&Jamie

- A türelem mintaképe, pontosan. Bizonyos értelemben – bólintok egyet. Bár lássuk be, ma is az ő élvezetét tartottam fontosabbnak a sajátomnál, azért is kezdtem el már kapásból ott munkálkodni a lábai között. Lássuk be, azt senki nem mondhatja rólam, hogy ilyen téren önző vagyok. Nem szeretem a nőket csupán szexért kihasználni, és nem is szoktam. A legutóbbi alkalomkor is eléggé izzott a levegő köztünk és ott aligha érezte egyik fél is kihasználtnak magát. Én tuti nem, és ő sem úgy viszonyult hozzám, mikor végre tudtunk kicsit beszélgetni a mai nap folyamán. Visszakanyarodva tehát én szeretem azt érezni, hogy a másik is kellően élvezi az együttlétet. Ha ehhez az kell, hogy kicsit késleltetem a saját élvezetemet, hát nem dől össze a világ. – Hát akkor oda lesz. Megesik, hogy közbe jön valami – vigyorgok rá. Felőlem úgy zavarhatja meg az órát, ahogy csak akarja, egészen addig, míg nem túl nyíltan teszi, ami ebbe a kis próbaidős munkámba kerülhet. De végső soron, ha megteszi, azzal sincs semmi gond. Bukom ezt a lehetőséget, hát valahogy túlélem. A jog érdekel engem. A gyakorlási formája már egy teljesen másik téma. És még nem vagyok benne ebbe a tanári szakmában annyira, hogy mérhetetlenül bánnám az elúszását. De azért nem is vágyom.
- Nem, nem fordult meg a fejemben. Akkor megérteném, hogyha esetleg védtelenül kihasználtalak volna, de erről itt szó sincs és remélem te sem érzed úgy – ez egy kijelentés és mégis egy burkolt kérdés. Nem utaltam arra, hogy ide lenne száműzve hozzám, vagy hogy bármiféle speciális figyelemben lenne része az órán. Még akkor se, hogyha ez véget szakadna. Ilyenre csak remélni merem, hogy nem is kerül sor. Szét tudom kellően választani a szakmai és a magánéletemet. Legalábbis remélem, hogy sikerülni fog.
- Fú… hát nem tudom. Ami a kezembe akad. A nagy nyálas romantikus regényeket általában kerülöm, de azon kívül jöhet bármi. Sci-fi, fantasy, dráma, csak nevezd meg. Ha sokan ajánlják, vagy pedig érdekesnek találom, akkor megveszem. De nézz körül a könyvespolcon, ha érdekel, van ott pár darab – ez a pár darab elég relatív, mert valami ötvennél hagytam abba a számolást. És igen, ezeket mindet megvettem. Mondjuk látszik is, hogy vannak régebbiek közötte, még annak ellenére is, hogy jó állapotban vannak tartva.
- Na szép. Szóval csak ennyi vagyok neked? A tanárod? Szíven üt! – és megint szívemhez kapok, csak korábbival ellentétben most mindkét kezemmel.
- Maradj még így egy kicsit – jegyzem meg neki, mikor előredől és eszik a pizza szeletből. Kellően csábító a látvány, ami a póló alatt fogad ebben a helyzetben, mit ne mondjak. A végén én leszek az, aki korábban elveszti a józan eszét ismételten, nem ő.
- Amit csak találsz. Van egy-két gyümölcslé, talán egy Fanta. De ha alkoholosra vágysz, whisky és vodkában kimerülök. Egy kis tequila még lehet van valahol a hűtő aljában – közben én magam is közelebb megyek, és nézem, ahogy a hűtőben kutakodik. Kezemmel rásimítok fenekére, majd ágyékomat is kicsit oda nyomom. – Na. Találsz valamit? – vigyorgok le rá, ahogy még halványan mozgatom is kicsit a csípőmet.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 2:31 pm


Jamie § Ana




- Egyelőre nem - rázom meg a fejemet határozottan. Nincs jogom ahhoz, hogy ilyesmire vágyjak, hiszen gyakorlatilag nem is ismerjük egymást. Majd talán idővel, de igazából akkor sem fogok igényt tartani arra, hogy tisztában legyek az idejével. Az övé. Úgy rendelkezik vele, ahogyan akar, nekem pedig csak jó, ha szakít belőle rám is. Sőt.. Neki is elég élvezetes lehet, ha hagyja.
- Óóó, én tényleg büntetnélek, sőt még a másik félt is - felcsillan a szemem. Bár nem vagyok olyasfajta, aki ki akarna bárkit is sajátítani, azért mégiscsak rosszul esne, ha kiderülne, hogy rajtam kívül még tart más diáklányokat a szekrényében. Kinek ne esne ez rosszul? - És nem, nem lenne élvezetes... - sűrű pislogások közepette nézek rá. Tudok én gonosz lenni, ha arról van szó. Az élvezetet is össze tudom kötni a büntetés mikéntjével, ám azért ebben nem ismernék kegyelmet..
– A türelem mintaképe? – halkan kuncogni kezdek. Édes kis próbálkozás ez, hiszen én nem haragra koncentrálnék az Ő esetében, hanem másra. Azt pedig tapasztaltuk már nála is, hogyha alkalma adódik, akkor érint, s rövid időn belül egy olyan pontot keres, ami eléggé érzékeny számomra. – Ne kísérts, mert a végén odalesz valamelyik előadásod – öltöm ki rá a nyelvemet. Megtenném-e? Igen, de csak azért, hogy nekem legyen igazam és utána jól lerendezhessük egymást…. Azt hiszem ezt kísértés nélkül is meg kell majd valósítanom, túlságosan is izgató dolog.
– Jézusom Jamie.. megint átváltottál a komor stílusra, holott én nem gondoltam ezt komolyan – védekezően emelem fel a kezeimet, szemeimben felcsillan valami, de az most nem a huncutság, vagy a vágy. Ez inkább félelem, vagy határozatlanság. – Csak az érdekelt, hogy átfutott-e az agyadon, hogy olyan vagyok, aki ezt megtenné… – elhúzom a számat. Teljesen más lett belőle megint, mint amit én ki akartam hozni belőle. Talán jobb lesz, ha csendben maradok ebben a témában, s elengedem majd arra az eshetőségre, ha komolyabb lesz.
– Mit szoktál olvasni? – hátha ezzel el tudjuk terelni a témát olyan felé, amelyben még találhatunk közös pontot. Mert biztos vagyok benne, hogy lappang valahol olyan, de nyilván az nem két együtt töltött éjszaka és néhány órányi beszélgetés alkalmával fog előbújni a rejtekhelyéről.
– Maga az, hogy a tanárom vagy, eléggé érdekfeszítő személyiséget ad neked – mosolyodom el haloványan, bár nem tudom, hogy az iménti után ilyet mondhatok-e. Valószínűleg akkor is érdekelne, ha nem az lenne, hiszen a legelején erről tudomásom sem volt, de így… Így talán még jobban, még ha hozhat néhány kínos pillanatot magával ez az egész dolog, akkor is. Határozottan azt érzem most, hogy megérné folytatni, már ha egyáltalán van mit.
– Hééé az enyém - karba fonom magam előtt a kezeimet, mert éppen látom, hogy abból eszik, ami az enyémnek lett kikiáltva. – Most is éppen önkénteskedsz? Eszel az enyémből, hogy vigyázz az alakomra? - egyre közelebb és közelebb lépkedek. Nem bírok pár percnél többet úgy eltölteni tőle, hogy ha tudom, hogy érinthetem, akkor ezt ne tegyem meg. Szépen előre dőlök és harapok egyet abból a szeletből, melyet tőlem tulajdonított el, majd tovaindulok valami italért, mert a vizet már unom.
– Mit lehet nálad inni? – teszem fel a kérdést miután sikeresen leküzdöttem az ételdarabokat, de mintha meg sem várnám a választ, már kutatok is a hűtőjében, mint aki már évek óta idejár lakmározni.



szeretettel    • ™️
[/b]
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 1:43 pm



Ana&Jamie

- Na és? Szeretnél belelátni? – kérdezem tőle kíváncsian. Vannak dolgok, amiket valószínűleg nem kötnék még az orrára, minthogy amúgy van egy exem, akivel van egy közös gyermekünk már 8 éve. Csak a végén már addig fogom halogatni, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban. Bár nagyon remélem, hogy nem így lesz. Hiszen ezen kívül semmi mást nem titkolok előle különösebben. Nagyon nincs is mit titkolnom, az az igazság. Nincsenek olyan dolgaim, amik miatt egy kicsit is szégyenkeznem kellene. Nem alszok Teddy-macikkal. Maximum, mikor Elise-nél vagyunk és a drága lányom nem tud aludni.
- Hm… erre még visszatérünk – a büntetés kérdésére. Bár aligha nevezhető büntetésnek, amit korábban is tanúsítottunk. De most, hogy így belegondolok… Vannak terveim, amivel kicsit megkínozhatom. Átvitt értelemben. Egyébként nem tudnám bántani, ezt bizton állíthatom.
- Szerencsém? Miért, mi lett volna, ha mást mondok? – nézek rá kihívóan. Na ő vajon mivel próbált volna megfegyelmezni engem? Vagy csak szimplán jobb belátásra bírni. Kit álltatok, nem lenne neki sem nehéz dolga ilyen téren. És hát elég leleményes leányzónak tűnik. Nem minden vele egykorú mászik át a szomszédja ablakán, mert nem akar vagy nem tud főzni.
- Ugyan. A türelem mintaképe vagyok. Ahhoz sokat kellene tenni – idejét sem tudom már, mikor voltam úgy igazán istenesen ideges. Meg hogy miként reagáltam. Általában mindig van valami jobb módja annak, hogy kiadjam a dühömet emberekre. Elmegyek futni, vagy le az edzőterembe egy kicsit a boxzsákkal trécselni.
Mikor a dékán feljön témaként, arra nem igazán tudok mit reagálni. Egy pár pillanatig abba is marad mindenféle kis lágy szeretgetés tőlem. De aztán csak megszólalok. – Ha akarsz, bármikor elmehetsz. Én nem foglak akaratod ellenére itt tartani – szögezem le neki ezt. Akármennyire is mást mutathattak a szavaim, csak szórakoztam vele. – És nem csak az élvezetek miatt nem teszlek ki, hanem mert komolyan gondoltam, amit mondtam. Élvezem a társaságodat. Élvezem ezt a beszélgetést is – majd sóhajtok egyet és mikor feláll, hátradőlök a kanapé karfájának, lábaimat is feltéve a kanapéra. – Ha pedig el akarsz menni és jelenteni a dékánnak, menj csak. Azzal sem tudlak visszatartani. Sajnálnám persze, rettentően sajnálnám, ha ezt meglépnéd. De legalább nem lenne egy halvány lelkiismeretfurdalásom sem, hogy így viszonyulok az egyik diákomhoz. Hogy ennyire vágyom a társaságát – bár azt nem teszem hozzá, hogy elég nagyot csalódnék és kétségkívül meglepő lenne ez a lépése. De ha meg akarja lépni, hát tegye.
- Mindenfélét. Olvasgatok, néha eljárok edzeni, vagy akár barátaimmal megyünk el szórakozni, vagy csak beülni valahova. Aláírom, én sem vagyok egy túlzottan érdekfeszítő személyiség – az pedig igazából hidegen hagy jelen pillanatban, hogy ő feltérképezi a házat. Ahogy mondtam, nincs különösebben mit titkolnom. Kézbe veszem végül az egyik pizzás dobozt – az övét – és kiszedek belőle egy szeletet, úgy kezdem el azt is megenni. – Na meg néha elmegyek önkénteskedni. Talán még ezt tehetném hozzá – jegyem meg két falat között.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 12:46 pm


Jamie § Ana




– Hát ezt én nem tudhatom.. - megvonom a vállaimat. – Nem látok bele a hétköznapjaidba, így az időddel sem rendelkezem – mosolyodom el szelíden. Tudom, hogy nem erre gondolt, hanem némiképpen azt akarta sugallni, hogy más nincs mellette.. De had játszadozzam vele egy kicsikét.
– Egy óra után még nem tudhatod, majd biztosan kialakul – azt hiszem csak ennyit tudok erre mondani. Ma kezdte és az egyik diákja után máris elindult. Nem tudom.. Talán ez egy jel, hogy nem kéne tanítania, vagy pedig éppen arra, hogy jól tette, hogy belevágott, hiszen ki tudja, hogy találkoztunk-e volna ismét.
– A te általad kitalált büntetésekből sosem elég – játékosan megcirógatom a mellkasát és az arcát. Nyilván van egy olyan vonal, melyet nem igazán értékelnék, de az eddigi módszerei kifejezetten tetszenek és kellenek is.
– Szerencséd – kihúzom magamat egy kicsit, mert ez igenis nagyon jól esik. Melyik diáklánynak ne cirógatná meg a lelkét, ha ilyet mond a szexi tanára? Maximum azokét, akik vagy frigidek vagy pedig leszbikusok. Szerencséjére én egyik sem vagyok.
– Lerendezel, mi? – vigyorogva nyújtom a kezemet felé. – Azért azt megnézném, ha elpattanna az agyad óra közben… - szorítok egy picit a kezén, bár a kevéske erőmből eredendően ez aligha fájhat neki, mondjuk nem is az a cél, hogy fájdalmat okozzak.
– Szóval önös érdekből, a saját élvezeteid végett nem teszel ki.. Hmm - lehet, hogy hibádzik a logikám, de ki lenne tökéletes ilyenkor? – Felmerült benned egy pillanatra is, hogy elmennék a dékánhoz, hogy jelentsem a dolgot? – érdekel, hogy miképpen lát. Az erre adott válasza pedig megmutatná, hogy mi is a véleménye. Ez pedig fontos számomra, nagyon is.
Nyújtózkodom egyet, a testrészeim már teljesen elgémberedtek az itt ücsörgésben, ráadásul a filmből sem lett semmi. Nem bánom, mert így lehetőséget adott arra, hogy kicsit megismerjem, ám muszáj felkelnem egy kicsit, hogy átmozgassam magamat.
– Arról még nem is beszéltünk, hogy te mit csinálsz szabadidődben – kérdésem feltétele közben még felé fordulok, majd elindulok egy felfedezőútra. Igaz, hogy mikor átléptem a küszöböt már akkor is nézelődtem, de most újfent neki állok, hogy keressek valami kis apróságot, ami a szavain kívül a jelenlétével is árul el róla még valamit.




szeretettel    • ™️
[/b]
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 12:27 pm



Ana&Jamie

Elég vizuális típus vagyok. Most sincs ez másképpen, már azon elmosolyodom, ahogy elképzelem Ana hősies harcát, ahogy átmászik a szomszédhoz és guberáló módjára kifosztja a konyháját. Ezt még ha tovább gondolom, mikor mondjuk részeg is, na az is egy szép látvány lehet. Á, de megnézném az ilyet! A végére érve viszont már felnevetek az egészen. – Micsoda barátaid vannak neked, Anaise – jegyzem meg neki még mindig nevetve. Nem gúnyból nevetek rajta, remélem is, hogy nem fogja annak venni. – Még jó, hogy neked nincs semmilyen különleges diétád, és a szomszédodnak nem kell pluszban főznie az igényeid miatt – azért ez aligha negatív tulajdonság. Mármint, hogy képes mindenfélét megenni, neki igazából mindegy. Biztos találnánk valamit, ami még az ő gyomrát is megülné. Például én a belsőségekkel vagyok így, tehát csirkemáj, szív, meg még sorolhatnám. Azoktól fel tudna fordulni a gyomrom.
- Ugyan már. Melletted lenne egyáltalán másra időm? – vigyorgok vissza rá. Vén kujon, mi? Milyen mélyrehatoló sértésekkel bombáz engem, hihetetlen! Tudom, hogy csak szórakozik – mi a fene, hát én is -, ezért aligha érné meg magamra venni az ilyeneket.
- Nem, még egyelőre nem vagyok teljesen biztos benne. De eldől az a szemeszter végére szerintem – egy félévre vagyok csak leszerződve. Nyilván sok minden múlik azon, hogy a döntőbizottság hogy vélekedik rólam, meg hogy én is miként állok majd hozzá a későbbiekben. Egyelőre nincsen vele semmi bajom, ugyanakkor ismét: még csak egy órán vagyok túl. – Bizony. A jó modorra kell nevelnem őket. Szerinted te már kaptál eleget? – húzom fel az egyik szemöldökömet tovább bazsalyogva rá.
- Áh, nem kell nekem ide a többes szám. Nem kell nekem más, csak te, Ana. Te pedig akármikor megzavarhatod a gondolataimat – óvatosan a szavakkal azért, Jamie. Ez az akármikor visszasülhet még. Á, érdekel is az engem! – Bár ha esetleg nem lenne ínyemre, akkor majd jól lerendezlek. Áll az alku? – még nyújtom is felé a kezemet mosolyogva. – Másrészről a te szűrödet biztos nem fogom innen kitenni, arra mérget vehetsz. Túlságosan is élvezem a társaságodat – teszem még hozzá mellékesen. Nem véletlenül kértem meg, hogy maradjon az estére. Tényleg örülnék neki, ha itt töltené az éjszakát.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 12:08 pm


Jamie § Ana




– Igen egyedül - nem tudom, hogy ez miért fontos, de ha már én tudom róla ezt az információt, hát akkor bátran osztom meg vele én is a dolgot. – Van egy jó szomszédom, hozzá gyakran járok át az ablakon keresztül, mikor éppen nincsen a hűtőmben semmi ennivaló – tudom, hogy ez nem hangzik túl jól, de közös megegyezésen alapul a dolog. Vagyis inkább beletörődésen, mert nem hagytam más választást. – Ő az egyik legjobb barátom, szóval nem tudom, hogy csak megtűr-e vagy már megszokott… De ez nekem így totál megfelel – ha most bolondnak néz, hát így jártam. Ez is hozzám tartozik, én mondtam már, hogy eléggé hebrencs és bohókás vagyok.
Önelégülten vigyorgom, mikor a saját szavaival találhatok be. Ilyenkor igazán szeretem azt, hogy milyen az emlékezetem.
– Egyelőre nem. Biztos lesz majd olyan, amikor a hátam közepére sem kívánom, de ez a pillanat még nem jött el – minden munkában van olyan, hogy az ember elbizonytalanodik. Ráadásul ez egy olyan szakma, ahol bizony jól beletenyerelhetsz a szarba. Na, azokat a részeit nem várom, ám a tárgyaló falain belül lejátszódó jeleneteket annál jobban.
Figyelmesen hallgatom a szavait. Jó megtudni róla ilyeneket, mert így egy kissé azt érezhetem, hogy nem csak egy újabb lyuk vagyok, vagy hát, de még az is lehetek. Jobb, ha nem foglalkozom ezzel, mert hajlamos vagyok arra, hogy túlgondolom az ilyeneket.
– Hohohoh, diáklányaid? Többesszám? Ejj te vén kujon.. – rosszallóan megrázom a fejemet, de a szemeimben láthatja ugyanazt a játékos csillogást, mint eddig. – A végén még kiderül, hogy neked van minden napra más köröd… – még mindig rázom a fejemet, s nyelvemmel ciccegő hangot is hallatok. Rosszul esne-e? Ó, de még mennyire. Azonban nem vagyok az a fajta, aki ilyesmi miatt kiveri a hisztit. Nem is lenne rá jogom, szóval ettől biztosan nem kell félnie, ha tényleg ilyesmiről van szó.
– Áhh szóval még nem választottad ki, hogy melyik pálya lenne jobb, hmm… - halkan kuncogok. Tudom, hogy nem erről van szó. Teljesen ráér, akár még hatvan évesen is változhat a hozzáállása. – Hmm, micsoda renitens diákjaid vannak, szerintem mindenképpen meg kellene büntetned… – kuncogok. Elvégre már kaptam érte, bár ki tudja, hogy még miféle fegyelmezési trükkjei vannak, amiket bevetne. Hmm. Remélem, hogy szenvedéllyel és élvezettel vetné bele magát a dologba.
– Nem járnál jól, ha kitennéd a szűrét az olyanoknak, akik elcsavarják a fejedet, hogy ne zavarják meg a gondolataidat? – beharapom az alsó ajkamat. Rosszul esne, de teljesen megérteném a dolgot. Elvégre tanítani akar, s ebben én jelentősen zavarótényező vagyok. Sajnos.




szeretettel    • ™️
[/b]
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 11:42 am



Ana&Jamie

- Egyedül laksz ebben a fele ekkora lakásban? – mert erről aligha esett még szó, hogy vannak-e lakótársai. Vagy hogy egyáltalán saját lakásban lakik-e. Vagy albérlet esetleg. Nem baj az, hogy ilyen keveset tudunk a másikról, így legalább nem csak egymás nyúzásával vagyunk elfoglalva. Amennyire az élvezetes, úgy bizonyos tekintetben ez is. A témák, amiket feszegetünk, a hosszas monológok, amikkel a másikat boldogítjuk… van bennem egy kis olyan érzés, hogy ebből még lehet valami több is, mint csak néhai légyottok. De nem ámítom magamat. Nem szokásom álomképekbe ringatni magamat. – Na még szerencséd, hogy hozzátetted! A végén még elküldtelek volna, hogy akkor menj csak bowlingozni. De már késő, maradsz – mosolyodom el. A két lehetőség közül még mindig velem járt jobban, mert kétlem, hogy a bowlingpályán olyanokban lehetne része, mint itt nálam a lakásomban.
Jól tudom, milyen tanárai vannak még rajtam kívül, azért is hozom fel ezt a témát így. Egyébként viccen kívül van még rajtam kívül egy-két nem túl koros, de egészen jóképű férfi tanár a szakján, habár lehet, hogy őt pont nem tanítják. De a nagyja a 60-as határnál kezdődik.
- Touché – majd pedig szívemhez is kapok vigyorogva. Na szép dolog! Ellenem használod fel a saját szavaim, Ana? Jól van ám, ezt megjegyzem! Vissza fogod te még kapni az ilyeneket, elhiheted! Mondjuk jómagam sem különösebben élvezném, ha fordított lenne a szituáció. Volt már, hogy főztem valami csípős kaját, paprikát beleraktam, aztán kezet is mostam gyorsban. Csak hát hideg vízzel, azzal sem sok ideig, így mikor néhány perc múlva elmentem a mellékhelyiségbe, nos… néhány perc múlva azt hittem kifordulok önmagamból. Azóta óvatosan bánom a csípős ételekkel.
- De végső soron nem bántad meg, hogy ezt választottad. Az a lényeg – érthető egyébként az ilyesfajta lázadás. Ellenben én körülbelül a teljes ellentette vagyok ilyen téren. De néhány pillanat múlva ő maga kérdez rá.
- Nos… igazából anyám ügyvéd, apám meg tanár az egyetemen. A jogot anyám miatt kezdtem el tanulni, pedig semmi különösebb nyomás nem volt a családom részéről. Egész egyszerűen csak érdekesnek találtam, főleg mert anyám még gyerekkoromban elvitt egyszer-kétszer a tárgyalásaira – a jogi részét illetőleg ennyi a történet. A tanári még csak most jön. Az nem különösebben ígér túl sokat. – A tanári pedig addig nem is jutott eszembe, míg nem hallottam a lehetőségről. Kicsit biztattak, hogy próbáljam ki magamat benne, aztán majd meglátom, akarok-e ezzel kezdeni valamit. De ha így állunk, hogy a diáklányaimmal összejövök, akkor lehet nem ártana ezt a pályát újragondolni – nevetek fel jókedvűen. – Szóval majd eldől ez is még, hogy mi lesz belőle. Egy órán vagyok még csak túl, arról is az egyik diákom után kellett mennem, hogy kicsit átértékeljem az órámra járási szokásait – vigyorgok rá pimaszul, majd nyomok egy puszit az orrára.
- Legközelebb oda kell figyelnem, nehogy valaki úgy elcsavarja a fejemet, mint te. Bár lehetőleg nem is lesz rá szükségem - teszem még hozzá mellékesen, ahogy orráról eltérve a nyakára is nyomok egy apró csókot.




fogadd sok-sok szeretettel   ;
.[/quote]
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 11:20 am


Jamie § Ana




– Nem is tudom… Gyakorlatilag soha nem vagyok otthon, de nincs olyan megkötött időtöltésem, éppen ami jön – mosolyogva nézek rá. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de én ilyen vagyok. – Nem szeretek otthon lenni és nem azért, mert fele ekkora lakásban lakom – jó lehet, hogy nem fele ekkora, mert viszonylag egész nagy. Főleg egymagamnak, de biztos, hogy kisebb és rendetlenebb. – Az is csoda, hogy most itt megvagyok.. Mármint – szememmel keresek egy órát, hogy lássam mennyi az idő. – Azt hiszem most éppen bowlingoznom kellene - megvonom a vállaimat, majd nyomok az arcára egy puszit. – Bár kétségívül ez sokkal jobb szórakozás – ki ne élvezné azt, ha egy férfi odafigyel rá? Főleg, ha ezt úgy teszi, hogy nem csak a saját érdekeit helyezi előnybe.
– Most, hogy mondod… Minden napra be kéne osztanom titeket… – úgy teszek, mintha tényleg elgondolkoznék ezen, de aztán megrázom a fejemet. – Jajj nem fújj – olyan kép illant be, aminek nem kellett volna. Nem minden oktató néz ki így, mint Ő, s ezt nyilván pontosan tudja. Mi tagadás, akaratomon kívül is kifogtam a legjobbat, ez egyértelmű. Alig várom, hogy majd az órái után hallgathassam a többi diáklányt. Komolyan kíváncsi vagyok arra, hogy mit mondanak.
– Hogy is mondtad? Miért bántanád azt, ami örömöt okoz neked? – valami ilyesmi volt. Igenis bántásként élném meg azt, ha most máshol csókolgatna. Bár biztosan meg lenne a maga kis pikantériája. Kicsi? Inkább hagyjuk, ha csak belegondolok, már kiráz a hideg.
Aztán más felé evezünk. Olyan téma jön, amely másokat biztosan jobban megrázna, ám én már annyiszor átrágtam magamat ezen, hogy az arcomon semmiféle érzelmet nem lát. Persze belül dúl bennem sok minden, de nem akarom, hogy lássa ezt rajtam. Hiszen már jól vagyok, illetve már nem tudok mit tenni az öcsémért.
– Nos, érdekes, hogy ezt mondod – felnevetek halkan, s hogy kezemet lefoglaljam, köröket kezdek el leírni a mellkasán körmeimmel. – Anyukám sebészeti főnök, apukám pedig törvényszéki antropológus, így hát igen.. Az egészségügy felé vezető út sokkal jobban ki volt taposva. De éppen ezért nem kellett – fogsor villantós mosolyt mutatok neki. – Ez volt a lázadásom, tudod.. - valahogy sosem érdekelt az orvoslás, nem tudtam elképzelni magamat a gyógyító emberkék között. Én inkább a káoszt hozom, de erre majd rájön ő maga is.
– Na és te? Kinek az útját követed? - kicsit mozgolódok, mert kezd zsibbadni a lábam, de ügyelek arra, hogy a helyezkedésem mindenképpen úgy történjen, hogy megmaradjon közöttünk valamiféle kontakt. – Vagy egy nap felkeltél és rájöttél, hogy hű nekem már pedig a jog kell? Aztán másik nap pedig rájöttél, hogy hmm tanítanék? – a két dolog számomra kissé üti egymást, bár be kell látnom azt, hogy aki gyakorolja a jogot, az jobban tud előadni, mint aki csak tanítja. Azt hiszem ez annak köszönhető, hogy az ilyen emberek nyakig benne vannak a témában, s átérzik azt, hogy miről beszélnek.



szeretettel    • ™️
[/b]
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 10:52 am



Ana&Jamie

- Jójó. Én kérek elnézést! – teszem fel a kezeimet megadóan. Meg se szólalok ezügyben akkor. Én értettem félre, amit mondott, ez most már tiszta. A mondandóm lényege viszont továbbra is áll, hogy a késések miatt tényleg eléggé meg lehet járni. De mivel ő nem nagyon szokott elkésni végső soron sehonnan, így körülbelül az előbbi kis monológom, aggodalmaskodásom felesleges volt.
- Eddig nekem egész jól sikerült. Követni, mármint – bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ilyen hosszas beszélgetésünk úgy mindenféléről még aligha volt. – Na de akkor mégis. Szabadidődben mit szoktál csinálni? – teszem fel akkor ezt az összegző kérdést, hátha erre már tud valami érdemi választ adni. Egyszerűbb, mint külön-külön végigjárni a témákat, pláne ha az se biztos, van valami közös pontunk. Egyébként erre nagyon csekély esélyt látok, mert mégiscsak egy szakot hallgatunk. Meg én ezt is tanítom neki jelen pillanatban. Ez is már egy közös pontnak vehető, nem?
- Csak nehogy még a végén a többi férfi tanárral is így járj, mint velem. Hogy csak félig-meddig figyelsz az órára, helyette meg megpróbálsz elképzelni ruha nélkül – vigyorodom el. Mi tagadás, valószínűleg nekem is meg fognak különféle dolgok fordulni a fejemben, miközben néha rá-rápillantok. Azon elgondolkozom most egy röpke pillanatra, hogy ha tőle kérdeznék valamit, vajon képes lenne normális választ adni rá, vagy burkoltan elkezdene flörtölgetni velem. Nem mintha egyikkel is bajom lenne.
- Ejj… Gondolj bele, milyen lenne, ha az ajkaim máshol csókolgatnának – nevetek fel vele együtt röviden. Na igen, azt azért megnézném, ott milyen reakciót váltanék ki belőle. De mire odajutnánk, szerintem előtte lehet kérné tőlem, hogy azért néhány pohár vízzel öblítsem ki a számat, hátha elmúlik attól.
Bele a közepébe. Azta. De igazából nagyon nem is lehetett volna ezt máshogy felvezetni. Így hát csendben hallgatom és bólintok párszor, hogy érezhesse, figyelek arra, amit mond. Mit ne mondjak, neki azért bőven terjedelmesebb a története arról, miért is kezdett el jogot tanulni. Meg neki tényleges indíttatásai voltak ezügyben. Mikor befejezi, nyomok egy puszit a homlokára és utána szólalok csak meg. – Egyébként igen, így már érthető minden. Ugyanakkor ott lehetett volna a másik lehetőség is – ha nem teljesen érti, miről beszélek, kifejtem. Én sem érteném ennyiből valószínűleg. – Mármint, hogy az egészségügyet válaszd. Ugyebár a kórház hibája volt és az is lehetett volna hasonló indíttatás, hogy mással ne essen meg. De akkor ezen nem is gondolkoztál? Hogy valami ápoló, orvos, akármi? Ha nem akarsz róla beszélni többet, azt is megértem, csak kíváncsi vagyok – ez pedig látszik is rajtam. Szerencsére a háttérben a filmet leállítottuk, így nyugodtan tudunk beszélgetni addig is.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 10:22 am


Jamie § Ana




– De nem szoktam elkésni hé – megböködöm a mutatóujjammal. – Én csupán csak késésben vagyok, de mindig odaérek mindenhova. Gyorsan tudom kapkodni a lábaimat – nevetek fel halkan. S nem is azon, amit én mondok, hanem az Ő atyáskodásán. Mert kissé így hat ez az egész, amit nem is bánok. Jól esik, tényleg. De nagylány vagyok már, tudok én vigyázni magamra, elhiheti.
– Nézz már rám, szerinted nem vagyok nyitott? – még a karjaimat is széttárom, hogy kellően prezentáljam a kérdést, bár nyilván a lábaim tárogatása hatalmasabb poén lenne ebben a helyzetben. – Nem a nyitottságommal van baj, mert például az extrémebb sportokat kifejezetten szeretem, de tényleg.. – bár nem úgy nézek ki, de simán leugranék egy hídról kötéllel és még mi egyéb. – Hanem a bohókás életvitel, az hogy körülbelül senkit nem tudnék ilyenre rávenni, na meg az, hogy gyakran követni se tudnak az emberek.. – mély levegőt veszek, mert érzékelem, hogy megint kezdek pörögni. Ha pedig ezt folytatom, akkor Jamie is elveszti hamarosan a fonalat, az pedig elég nagy kár lenne.
- Jó… Én csak mondtam, hogy ne lepődj meg, ha nem a körmöléssel fogok foglalkozni – nekem édes mindegy, hogy Ő mit vár el. Úgysem fogom minden egyes szabályát betartani, mert ha olyan lennék, akkor nem ücsörögnék most az ölében. Ugyanis, örömmel mászom vissza, mikor ő maga felé húz, s csókját viszonozom. Még így is van lehetőségem az enyhe csípős alapot megérezni, ezért az arcom kicsit eltorzul, mikor elválnak egymástól ajkaink. – Pfej, csípsz – nevetek rá magyarázatképpen, még mielőtt azt hinné, hogy valami más baj van.
– Sosem tennék ilyet Tanár úr – kicsit oldalra döntöm a fejemet, s megvizslatom az arcát. Valami különlegesség van benne de nem tudnám megfogalmazni, hogy mi az. Egyszerűen csak tetszik, túlságosan is.
- Az öcsém meghalt elég fiatalon, rák – kezdek bele a sztoriba, s a várttal ellentétben, hogy ezért majd elhúzódok tőle, vagy elkomorodom, nézem őt, míg beszélek. – Nyilván nem sok esélye volt, de még így is hibázott a kórház – elhúzom a számat. Mennyivel jobb lenne az a történet, hogy egy napon felkeltem és úgy döntöttem, akkor én most ügyvéd leszek.. – Szóval egy ügyvéd valahogy rávette anyáékat, hogy pereskedjünk. Istenem, de borzalmas alak volt, olyan igazi tenyérbemászó, akit csak a pénz hajtott az nem, hogy mennyire mocsok módon szerzi meg – keserédesen felnevetek. – Viszont a másik oldalon egy olyan nő állt, akinek még én is értettem a szavait, a gondolatmenetét. Láttam azt, hogy Ő mennyivel másképpen csinálja ezt, komolyan mondom beleszerettem a stílusába – nem esik nehezemre beszélni erről. Régen volt már, volt elég időm felnyalni a sebeimet. – Nos azt képzeld el, hogy olyan könnyedén veszítettük el az ügyet, ami gyakorlatilag a kezünkben volt, hogy az csoda…. – elhúzom a szám. Igaz kicsi voltam, de értettem mindent, amit mondanak és hát a csodás elmém csak elraktározta a dolgokat… – Szóval a lényeg az, hogy az a nő… Ő volt az, aki miatt úgy döntöttem, hogy igenis nekem ez a pálya kell – megvonom a vállamat. Nem nagy sztori, de ez az igazság. Ha az öcsém nem hal meg, nincs tárgyalás és én ki tudja hol lennék. Lehet valamelyik lebújban riszálnám a popsimat, csak azért, hogy a szüleim idegeire menjek.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Vas. Aug. 26, 2018 1:30 am



Ana&Jamie

- Csakugyan? Hmm… Akkor lehet megleplek majd valamivel, ha egyszer úgy gondolod, meglátogatnál – miért is ne? Főzni amúgy is kell magamra is. Ha ezt tudjuk keverni azzal, hogy időközben ő is átjön és ehet a főztömből frissen, akkor ebből a helyzetből aligha jön ki bárki is rosszul. Hogy mi legyen a menü, nem tudom még. Bár azt kivehette az eddigi szavaimból, legalábbis szerintem, hogy inkább vagyok az egyszerű, de nagyszerű híve. Ilyen téren legalábbis ne számítson tőlem csodára.
- Na jó, hát ahogy érzed. De komolyan mondom, nagyon szívesen megtanítalak. Fogj csak szavamon később, ha esetleg meggondolod magad. Az óvatosság a fejlődés ellenfele – meg van ennek még pár verziója, ahol az óvatosság van kicserélve. Akárhogy is, ebből maximum csak hasznát fogja látni, ha esetleg mégis úgy döntene, hogy szeretne megtanulni pár apróságot. Még ha csak annál is maradunk, hogy valami carbonara spagettit megcsinál. Azt aligha lehet elrontani.
- Nincs azzal semmi gond, amíg megteheted. Most egyetemről nem hiszem, hogy kidobnának, ha késel az előadásokról pár percet, vagy akár meg sem jelensz. Igazából tanártól függő, ki-milyen szigorú és mennyire tűri ezt. Csak ne menjen mégse a tanulmányaid rovására ez, hogy esetleg egy tárgyból emiatt csúszol – nem akarom én megváltoztatni, csak kicsit jobb belátásra bírni. Én csak jót akarok neki és mivel már eleve jóval több év tapasztalatom van egyetem terén, sok mindent is láttam. Nem szép, mikor valakinek ilyen apróságon úsznak el a tárgyai.
- Legyél nyitott a dolgokra akkor. Segítenélek megtanítani főzni, azt se nagyon szeretnéd. Vagy sport, el lehet menni akár biciklizni is, én például imádom az utakat szelni, lehetőség szerint még a városhatáron kívülre is jutni. A kilátás miatt is megéri már eleve – sokrétű vagyok ilyen téren, habár egyáltalán nem viszem túlzásba a sportolást. Nem akarok én semmilyen szteroidszökevényre hasonlítani, egész egyszerűen csak jól érzem magam tőle. Elmegyek egyszer-egyszer biciklizni, vagy lemegyek az edzőterembe… akármit is csinálni.
- Igazából, aki akar, jegyzetel, aki nem, az nem. Ilyen egyszerű. Magukkal csesznek ki a többiek, ha nem figyelnek eléggé, ez az igazság – de ezt el is mondtam neki szerintem, hogy engem nem különösebben hatnak meg ezek a szokásaik. Én ajánlom erősen, hogy jegyzeteljenek vagy legyen valamiféle tudatuk, miről is beszélek, de ha ők úgy gondolják, felesleges, akkor ez van. Vizsgán meglátjuk. – Nana, gyere csak vissza! – vigyorodok el az aprócska csók után, mikor látom, hogy elhúzódna. Ha nem ellenkezik hevesen, akkor inkább ölembe húzom úgy, ahogy csak van és csókolom meg őt. Hosszasan.
- Na majd meglátjuk. Ne becsüljön alá, Ms. Delacroix – vigyorodom el vele együtt.
- Ha már itt tartunk. Miért pont ide jelentkeztél? Miért pont ezt tanulod? Csak van valami oka neki – hirtelen jut eszembe a kérdés és hamar el is hatalmasodik rajtam a kíváncsiság, hogy megkaphassam rá a választ. Ha nem akarna időközben kimászni az ölemből, akkor csak továbbra is úgy tartom őt ott, mint valami becses kincset.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 11:22 pm


Jamie § Ana




– Hmm, a tésztákat szeretem, meg a húsokat is, igazából majdnem bármit. Bélpoklos vagyok, nem is kicsit
– összehúzom magam. A nőknél nem igazán csábító az, ha sokat esznek. Ezért is szoktam moderálni magamat férfiak társaságában. Főleg úgy az első ismerkedések idején. Bár, nem mintha sokáig jutnék bárkivel is…
– Neeem, nem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ez - tiltakozásom nem alaptalan. Voltak már ilyen kísérletek, de mindhiába. Jobb az, ha a konyhában én maximum egy kávét teszek fel, mindenki érdeke. – Hidd el nekem, hogy jobb neked is – nevetek fel. Biztosan élvezetes és romantikus lenne a jelenet, nagyon élvezném, ha sütögetés, főzés közben a konyha padlóján kötnénk ki. Ám, inkább ez a kórházban végződő randevú lenne, sajnos.
– Én mindig időben elindulok, csak tudod eléggé hebrencs tudok lenni. Egyik pillanatban még tök nyugodt vagyok, másikban pedig… Hát úgy rápörgök valamire, hogy már azt veszem észre, hogy hoppá elszaladt az idő – széttárom a karjaimat, mintha tehetetlen lennék, ám tudom, hogy nem vagyok az. Összeszedettebbnek kellene lennem,, néha kicsit komolyabban venni a dolgokat, de minek? Megéri? Hiszen elvileg egyszer élünk, akkor meg tegyük azt jól, ha lehet.
– Jó, de… – az égre emelem a tekintetemet. – Eddig mi volt a szórakozásunk? – halkan felnevetek. – Nem lehet mindig a testiségbe menekülni, kell, hogy a másik érdekes legyen, nem? – bár attól függ, hogy miféle viszonyra gondol az ember. Ha csak a testiségre vágyik, akkor nincs szükség arra, hogy a másiknak legyen esze, azonban ha véletlen olyasmi is eszébe jut az embernek, hogy néha beszélgetnek.. Nos, akkor kell néhány közös, érdekes téma. Különben megkukulnak egymás mellett a felek. Lábaim kényeztetésével kikészít. Megint a kezei és az ujjai… Hihetetlen, hogy miket művel és milyen készségesen, szerintem meg sem érdemlem ezt.
– Jól tájékozott vagy – széles mosolyt villantok felé, majd lábaimat elhúzom, hogy mozdulni tudjak a felsőtestemmel az irányába. – Szóval nekem az van, így ha majd nem jegyzetelek serényen az óráidon, akkor ne vedd személyes sértésnek – vigyorgom rá, s egyre közeledek felé, majd nyomok az arcára egy csókot. – Bár szerintem már letárgyaltuk azt, hogy ha te tartasz előadást, akkor esélyem se lesz figyelni - egyik kezemmel megsimogatom az arcát és az ajkaira is adok egy aprócska csókot, aztán visszahúzódom.
– Szóval, ha jót akarsz, akkor majd egyetlen egy ügynél sem leszel az ellentétes oldalon, ha egyszer végzünk… Tuti szétszedlek – ártatlanul pislogok rá, mintha csak egy sejtelmes kis angyali ígéret lenne. De én csak a szörnyű igazságot vetítem ki elé. Sokszor kérdezték már, hogy ki lenne az az ember, akivel nem szívesen ülnék le kávézni, s többször is mondtam már magamat. Nem azért, mert ennyire szörnyű lenne a személyiségem… De, ha egy olyan személy kezdene el vallatni, mint amilyen én vagyok, hát.. Nem örülnék neki.



szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 10:57 pm



Ana&Jamie

- Te is nyugodtan kezdhetsz azzal, ha szeretnéd – adom vissza neki a kis incselkedését, még kicsit kintebb is tolva a csípőmet. De csupán játszadozásból, ha már itt a kaja, addig együnk belőle, míg friss. És jó meleg. Így is érzem, hogy majd átsüti a kezemet ez a két doboz. Nem mintha bánnám. Legalább ténylegesen tudom, hogy nem valami kihűlt mirelitpizzát hoztak nekünk.
- Akár főzhetek is. Miket szeretsz? – mondjuk javarészt tésztaételekből, húsokból, meg mindenféle fajtából tudok legalább egy receptet, ha más nem, akkor keresek. Nem vagyok egy mesterszakács, de megtalálom magamat a konyhában. Ilyen ez, ha az ember magára főz. Vagy mint korábban, még a lányokra is. Még most is megesik, hogy néha átugrok és főzőcskézünk egyet. El kell Clemnek is lesnie tőlem egypár trükköt, még ha nincs is sok belőlük.
Ha valami gond lenne, akkor azonnal közbe is lépnék, de remélem tudja rendezni a félrenyelését. Azért készenlétben állok, hogyha szükség lenne rám. De szerencsére ilyenről szó sincs, hamar rendezi sorait. Hallgatom a szavait és közben elgondolkozom, természetesen továbbra is figyelve rá. Amint a végére ér, csak megszólalok. – Na jó. Mit szólsz ahhoz, ha mutatok majd pár receptet? Kisegítelek, hogy mit-hogyan kell csinálni, meddig főzni hogy ne égjen oda és ilyenek. Persze csak ha érdekel és szeretnél megtanulni egy-két receptet – nem erőlködöm, de komolyan mondom, hogy nagyon szívesen segítek neki ilyen téren. Csak találjunk arra alkalmas időpontot. A hétvége tökéletes is lenne rá, első héten aligha szoktak még borzasztóan besűríteni mindenfélét az egyetemen. Ha igen, akkor sincs túl nagy gond igazából…
- És esetleg arra nem gondoltál, hogy öt perccel korábban indulj el, és akkor nem késnél? – nevetek fel, hangom egyáltalán nem bántó. A késősöknek mindig ezt mondom, hogyha ennyire állandóvá válik. Ha egyszer tudod, hogy úgyis elkésel, öt, vagy akár tíz perccel korábban kelj fel és akkor nem fogsz. Jézusom, én aztán tényleg jó tanárpalánta vagyok ilyen téren. Ezt javarészt barátaimnak mondtam, ha elkéstek valahonnan.
- Dehogy vagy te unalmas. Eddig valami szórakozást mindig találtunk, nemde? – kacsintok rá játékosan, letéve a pizzás dobozt az asztalra. Ha már így hátradőlt, ölembe veszem a lábait és egy kis lábmasszázzsal megajándékozom. Csodákra képesek az ujjaim, tudja már ezt jól.
- Na, ez már valami azért! Ezek után miért lennél unalmas? – mosolyodom el. Én összesen nem tudok három nyelvet sem jól beszélni. Angolul jól megy, a francia ugyebár anyanyelvem, a németből meg csak nyögve-nyelve sikerül valamit kihoznom. – Persze, hallottam már. Fotografikus memória. Vizuális. Amelyik szinonimát jobbnak találod – bólintok párat, de aztán folytatom. – Miért kérdezed?



fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 9:33 pm


Jamie § Ana




– Vannak olyan helyek, ahol a desszerttel kezdik először – incselkedem vele tovább. Nem tudom, hogy honnan ered ez, de egyszerűen mellette, mintha nem bírnék a vágyaimmal. Vajon ez abból ered-e, hogy kiderült, hogy a tanárom, vagy alapból is ilyen hatással lenne-e rám, fogalmam sincs. Egyelőre azonban örülök, hogy még ezt a fázist megéljük úgy, hogy Ő sem néz ki közömbösnek és visszautasítónak. Ez pedig számomra csak is jót jelenthet.
– Óóóó, főzöl majd nekem? – felcsillan a szemem. Végre valaki, aki képes rá. Jó, sokan képesek, ám nem az én közvetlen baráti és ismerősi társaságomban. Komolyan mondom, hogy többször ülünk be valahova, minthogy valaki főzzön, s ez egy kissé kiábrándító.
Mélyről jövő, halk kacagás szakad ki belőlem, majdnem sikeresen bele is fulladok, mert még a torkomon van egy falat. Ám szerencsémre még nem ittam meg a jó pár perccel ezelőtt idehozott vizem minden cseppjét, így van mivel elfojtani a szárazságot. Mikor végre norrmalizálom magamat, megköszörülöm a torkom, s mosolyogva pillantok a mellettem ülőre.
– Bocsánat, csak tényleg, ez marha jó volt és mindjárt megérted, hogy miért – nem nagy titok, a közvetlen környezetem már tapasztalta, hogy mi történik akkor, ha én beszabadulok a konyhába. – Egy jó tanács, engem a lehető legtávolabb tarts a konyhádtól, ha azt szeretnéd, hogy ne égjen – megvonom a vállaimat, amolyan ez van, így kell, hogy elfogadj stílusban. – Én komolyan szoktam néha próbálkozni, de.. Nem megy. Vagy akkor romlik el valami, vagy eltörik, vagy lejárt… Nem akarja az ég, hogy én főzzek, s már kezdem megszokni – ismét felnevetek. Ez vicces, nincs mit szégyellni rajta. Nem égettem még le senki konyháját, de tüzet már okoztam. Próbálkozom én, de már kezdem feladni a reményt.
– És nem, sportolni se sportolok – húzom el egy kissé a számat. Most döbbenek rá igazán, hogy mennyire egy unalmas emberke vagyok. – Bár… Az sportnak számít, hogy gyakorta kell rohannom az órákra, mert mindig késésben vagyok? – ez akár a hobbim is lehetne, mert már tényleg sportot űzők a dologból. Mindig elindulok időben, ám valahogy sikerül elterelni a figyelmemet, s mire észbe kapok, gyakorlatilag egy akadálypálya futást hajthatok végre, hogy beérjek. S néha sikerült ezt kávéval a kezemben.. Lehet tovább fejlesztem és kiegészítem magassarkúval is a dolgot. Így már elmehet sportnak, talán.
– Marha unalmas egy ember vagyok – állapítom meg még egy falat előtt, s sóhajtva hátra vetem a hátamat a kanapé támlájának. Lehangoló ez a dolog. Nem azt mondom, hogy holnap neki állok keresni valamit, de azt hiszem jobb lesz kicsit feldobni az életemet.
– Talán a legérdekesebb az bennem, hogy 4 nyelvet beszélek a francián kívül még – ezt még nem tartom soknak. Rajta vagyok már azon, hogy legyen belőle több, ám mostanában nem fordítottam nagy figyelmet arra, hogy mélyebben beleássam magamat egy nyelvbe. Pedig szerencsés vagyok, nem kell tanulnom. Ez sokkal egyszerűbb az én esetemben. – Vagyis… – előre dőlök és leteszem a pizzás dobozt az asztalra. – Hallottál már az eidetikus memóriáról? – lábaimat immár kiengedem és megropogtatom, majd felsőtestemmel fordulok a férfi felé. Nem is a nyelvek érdekesek bennem, inkább az, aminek köszönhetően könnyedén megy a tanulásuk. Tudom, hogy ez nem főzés, meg nem sport, de.. hozzám tartozik, s nem sok mindenki előtt szoktam villogni vele. Talán előtte megéri.


szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 9:04 pm



Ana&Jamie

Két-három perc. Wow. Igazán néznék csak nagyokat, hogyha két-három perc múlva már tényleg nem bírná visszafogni magát és megpróbálni újra rám mászni és kezelésbe venni. Nem mondom azt, hogy nem tetszene, ugyanakkor nem nagyon vagyok a gyors menetek híve. Ki tudja, mire olyan közel járna valamelyikünk is a véghez, lehet pont akkor csengetne a futár. Az aztán elég lelombozó tud lenni, lássuk be. Na nem, ilyet nem kockáztatunk meg.
Jó ez, hogy ennyire szeretjük húzni a másik agyát. Ő is megtalálja a neki megfelelő pozíciót, bár elég hosszas procedúra után. Én addig nyugodtan pihengetek csak és megvárom, míg befejezi. Csak azután szólalok meg, hogy elindíthatná a tévét is. Kíváncsi voltam, vajon kapok-e repetát az előbbiből, vagy ez csak egyszeri alkalom volt. Örömmel fogadom, hogy bizony kapok még.
Néhány perc múlva viszont elfelejtkezve a pizzáról meg a korábbi óvintézkedéseimtől, mégiscsak elkezdem bőrét érinteni a póló alatt. Kellemesen meleg, egyszerűen imádom. Ana szinte egyből reagál az érintésemre és hozzám nyomja a formás kis fenekét. Nem lesz ez így jó hosszabb távon. Hát hogy fogunk mi így filmet nézni?
Már rettentő közel jártam hozzá, ő pedig hangjával is hallatta, mennyire fel van már csigázva a helyzet miatt. Aztán megszólal a csengő és mindennek vége szakad. Ki tudja, lehet jobb is. Ő neki se tetszik jobban az időzítés, ezt kihallom a hangjából. De lesz még rá időnk, előttünk még az egész este.
Elmosolyodom, mikor a keze véletlenül eltéved és rámmarkol odalent. – Ez is a terítéken van. De úgy gondoltam, ez desszertnek lehet jobb lesz. Persze, csak ha fér majd még beléd – vigyoromat aligha tudnám letörölni a mondandóm közben. Odaadom neki a sonkásat, és leülök mellé, a kicsit csípősebbet véve magamhoz. Egy jó étvágyat odaszólok még neki gyorsban, mielőtt beleharapnék az első szeletbe.
- Szoktam, igen. Bár nem sokszor kis adagokat, hanem kevésszer nagyokat. Nem nagyon unok rá hamar a kajákra, főleg mert olyanokat csinálok, amiket szeretek. De nem vagyok egy gasztro zseni, mielőtt azt gondolnád. Beteg sem lettem még viszont a főztömtől, szóval ez mindenképpen plusz, nem? - nevetek fel jóízűen. – Na és te? Veled mi a helyzet? Inkább vagy a rendelt kaják híve, vagy igazi kis konyhatündér vagy? – hozzátenném, hogy akkor akár reggelire csinálhat is valamit, de áh. Az az én saram lesz. Nem mintha bánnám. Isteni omlettet csinálok.
- Sportolsz valamit? Akár csak hobbi szinten – teszek fel én is egy kérdést. Értem, mire megy ki a játék és nem is hülyeség. Kicsit nem árt megismerni a másikat.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 8:40 pm


Jamie § Ana




Nem akarok elszakadni tőle. Úgy érzem, mintha ez valami utolsó mentsvár féle lenne, vagy legalábbis olyan, mint a sivatagnak az eső. Kell. Minden egyes érintését, sóhaját és mozzanatát akarom, s ezt ezzel a csókkal kívánom a tudtára adni.
– Két-három perc – beharapom az alsó ajkam. Lehet, hogy még addig sem fogom bírni. Ám, ha akarja, moderálom magamat, s felveszem a jó kislány szerepét. Kezét fogva lépdelek vissza vele a kanapéhoz, majd nevetve dőlök vele együtt.
A legmegfelelőbb helyet keresgélve, izgek mozgok, miközben hozzá is dörgölődzők. Az elején ez tényleg véletlen, ám mikor rájövök, hogy még élvezetes is ez, többször is moccanok úgy, hogy a testem még jobban hozzápréselődjön és súrlódhassak vele. Végül csak megtalálom a kényelmes helyemet, ami szorosan hozzábújva a legtökéletesebb.
– Nem tudtál volna azelőtt szólni, mielőtt ezt a simulást végrehajtom? - játékosan moccanok, éreztetvén vele, hogy lehet eme kérésének eleget téve, újfent átéli az iménti kis procedúrát. Bár, én nem bánom, talán ő sem. Megtalálva a távirányítót, elindítom végül újra a filmet, melyből gyakorlatilag semmi sem ment eddig le, hiszen hamar sikerült véget vetni. Kezét megérezve a felsőm alatt, popsimat kissé hátra tolom. Eddig sem volt kevés hely közöttünk, ám így még kevesebb lesz. Ajkaim szétnyílnak, halk nyögés szakad ki belőlem. Minden porcikám arra vágyik, hogy még többet kapjon belőle, s kezemet éppen hátra csúsztatnám, hogy én is kezelésbe vegyem, aztán a csengő gonosz hangja megzavar a mozdulatomban. – Hihetetlen – sóhajtok, majd felülök, hogy ki tudjon mászni mögülem. Tekintetemmel minden mozdulatát követem, szinte gyönyörködöm benne, már ha nők szoktak ilyent állítani, a férfiakról.
– A sonkás jó lesz – nyújtom is a kezemet érte, de nyilván hát hmm a lába közét előbb érem el, mint a dobozt – De, ha kolbászosat is tudsz ajánlani…. - vigyorogva simítok rá, talán még meg is nyalom az alsó ajkamat, mint valami kéjenc kis liba, aztán végül előhúzom az illedelmesebb felemet. – Sajnos a kicsit csípős alap nem a haverom… Maximum tőled viselem el, ha csípsz – kiöltöm rá a nyelvemet, majd ha sikeresen megkaparintom a pizzát, törökülésben helyezkedem el a kanapén, s az ölembe pakolom a dobozt.
– Szoktál főzni? – két harapás között jutok el eddig a kérdésig. Az evés arra is jó, hogy beszélgethess azzal, akivel megosztod a táplálkozásra szánt idődet. Nyilván nem illik evés közben beszélni, így hát megvárom, míg lenyelem a falatokat, ám az érdeklődésem az igazi. Ha belegondolok, belülről jobban ismer, mint kívülről és ez visszafelé is igaz. Ha már volt egy mélypontunk a mai este folyamán, akkor kezdjünk el úgy felfelé ívelni, hogy közben megismerjük egymást egy kicsit.

szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 8:02 pm



Ana&Jamie

Nem egy könnyű eset a miénk, ezt mindketten tudjuk. Viszont továbbra sem értem, hogy miért pont most kellett felhoznia ezt az egészet. Ráért volna akár holnap, akár később is, miért pont ezen az estén kellett megbeszélnünk? Viszont nem akarom, hogy rányomja az estére a bélyeget ez az egész kis… incidens, mondjuk úgy.
Ezért is próbálom kicsit nyugodtabbra venni az egészet, és ölelésembe hívni őt, hátha ez segít valamit. Neki is szüksége van rá, azt látom. De én sem vagyok kivétel ez alól. Ő pedig mintha a karjaim közt lenne a világ legbiztonságosabb helye, úgy fúródik ölelésembe. Fura egy kapcsolat a miénk, és őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok, mi is fog még kisülni ebből. De nem vetem el semminek sem a lehetőségét. Annak sem, hogy minden így marad, ahogy most van. És annak sem, hogy esetleg ez idővel kicsit komolyabbra fordulhat. De egyelőre még túl friss ez az egész, és én magam sem tudom, hogyan álljak hozzá. Majd kialakul.
Amilyen lassan és gyengéden indul a csók, úgy sikerül majd nem leborítania a székről a végére. Úgy érzem, ezzel most vissza is tértünk a korábbi állapotba. Végre. Bólintok a kérdésére, aztán leszállok onnan és húzom magammal a kanapéhoz.
- Hm… ezesetben lehet nem ártana szólnom, hogy kicsit később hozzák. Csak hogy lássam, meddig bírod csillapítani az éhséged – vigyorgok vissza rá, mielőtt vele együtt dőlnék bele a kanapéba. Ha akar, nyugodtan felülhet, engem nem különösebben zavar ez a helyzet. Elég nagy a kanapé, hogy oldalunkon feküdve elférjünk rajta mindketten. Vagy én a hátamon, ő pedig rajtam. Annyi biztos, kezem valahol megtalálják a testét és ott pihenőpályára is teszem őket. Lehetőség szerint elég közel valamelyik… stratégiai ponthoz. – Indíthatod is – a távirányító megint hozzá van inkább közelebb.
Ha semmi továbbiba nem merülünk bele, akkor egy kis ideig nyugodtan nézhetjük a filmet. De kezem aztán csak becsúszik a felsője alá, hogy finoman simogathassam a bőrét. És nem tagadom, kicsit el is kalandozik, hosszú percek múlva már majdnem be a lábai közé érek, mikor megszólal a csengő. – Hm. Megjött a pizza – búgom nyakába, mielőtt egy lágy, izgató csókot lehelnék rá. Ha nem tart vissza, akkor pedig fel is állok az ajtónyitáshoz, közben magamban vigyorogva kicsit.
Gyorsan kifizetem a pizzákat, és aztán bezárom újra az ajtót. Visszafele sétálva megszólalok – Van itt egy sonkás-gombás-kukoricás. Meg egy, aminek nem tudom a nevét és rá se írták. Van rajta vagy kétféle hús, kicsit csípős alap, hagyma, paradicsom, mozzarella. Minden ami jó. Ne mondd, hogy nincs választási lehetőséged – majd pedig egyik kezembe fogom az egyik, másikba meg a másik pizzát és úgy tartom meg két oldalamon. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik lehetőségre vajon gondol-e, ami a kettő között van, vagy már túl éhes ahhoz. Őszintén szólva, én be tudnám falni az egyiket, de nem rontok el semmit.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Szomb. Aug. 25, 2018 7:37 pm


Jamie § Ana




Fejemet lehajtva nézem a padlót. Csak rossz érzések vannak bennem, melyek nem is tudom igazán, hogy honnan is eredhetnek. Hiszen jó volt minden, s igen, ez alatt a minden alatt azt a komoly kettő találkozást értem.. Túlagyalok valami olyasmit, aminek még eleje sincsen, s ezzel szúrom el az egészet. Lassan emelem meg a fejemet, ahogy az invitálását hallom. Először értetlenül nézek rá, mert úgy hiszem, hogy csak képzelődtem, de látva az arcát, a várakozó pillantását, teszek felé pár bizonytalan lépést. S ez a néhány mozdulat elegendő ahhoz, hogy elérjek hozzá.
Arcom egyből változik, mikor kezeit kitárja, hiszen szinte felragyog. Mohó mozdulattal vetem bele magamat, a kezei által kínált biztonságba. Fejemet a vállába fúrom, mélyen magamba szívom a tusfürdő illatát, melyet nem is olyan régen én masszíroztam be a bőrébe. Most azt érzem, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnék, még ha kissé bajos is a dolog.
Szavaiból érződik az, ami bennem is kavarog. Ő sem tudja igazán, hogy mi van és mi lesz, csak ő könnyebben kezeli és ezért marhára irigylem. Viszony. Felsóhajtok. Viszonyt folytatok az egyik tanárommal. Micsoda könyv lehetne ebből… Főleg, ha minden kis részletet, amit eddig tettünk megírnék.
– Oké – emelem meg végre a fejemet és mélyen elmerengek ez pillanatra a szemeiben. Kétséget láthat az enyémben és egy kis szomorúságot is, de az arcomon ott egy hamiskás mosoly. Fejemet lassan közelítem felé, s ajkaimat puhatolózva érintem az övéhez, ám ez nem tart sokáig, mert hamar követelőző leszek, majdnem sikerül fel is döntenem őt.
– Akkor nézzük azt a filmet? – vigyorogva válok el tőle. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy ez hirtelen jövő és erős váltás, de azt hiszem mindkettőnkre ráfér, hogy átrágja magát az iménti témán. Majd meglátjuk mi lesz és hogyan, na meg meddig. Igazat adok neki abban, hogy ne aggódjunk emiatt, inkább élvezzük ki azt, ami van.
- A pizza is jöhetne, mert a végén még téged kell felfalnom - teljes fogsort villantok rá. Oldódni kell, s azt hiszem az ilyen apró szúrásokkal meg lehet tenni, mert eddig vevő volt rá. Én pedig nagyon szeretem, hogy az.. Legalább még valami közös van bennünk.

szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Aug. 24, 2018 8:57 pm



Ana&Jamie

- Nem erről van szó, Ana. Komolyan mondtam, hogy szeretném ha maradnál és ehhez tartom magam továbbra is – ezt azért előre szeretném neki leszögezni. Lehet az lenne a jobb ötlet, ha elmenne, de őszintén? Teszek az ilyen ötletekre. Jól érzem magamat vele minden téren és örülök, hogy végre van ilyesvalaki is az életemben. Nem hazudtolom meg magamat csak azért mert így vagy úgy lenne a jobb, ésszerűbb.
Nem kell sajnálnia semmit, de ezt most nem mondom neki mégsem. Még nem végeztem a beszédemmel, így hát először ezt szeretném letudni. És hamar ki is fejtem neki az opciókat és a véleményemet róla, rólam, rólunk. Nem tudom, hogy ez a legutolsó egyáltalán létező szó-e a mi esetünkben.
Egy opció félrelökve. Remek, maradt kettő. Azt pedig sejtem, hogy nem akarja, hogy miatta mondjak majd le esetleg a lehetőségről, hogy később akár tanár lehessek. Vívódok kicsit, mert megfordul a fejemben – természetesen -, hogy ha ez kiderül, akkor valószínűleg búcsút is mondhatok ennek az egész pályának. Próbaidőn vagyok, nem vagyok még hivatalosan egyetemi tanár csak egy amolyan speciális eset. Ha egy ilyet meglépek, aligha hiszem, hogy szétterjesztenék az egész országban.
Végül csak igazam lesz, és ezt is megemlíti. Elmosolyodom és lehajtom egy pillanatra a fejemet. Aztán ujjamat behajlítva próbálom kis mozgásra ösztökélni. – Gyere ide – lágyan cseng a hangom, nem olyan… komolyan, talán kicsit mogorván, mint néhány pillanattal korábban. Látom, hogy rosszul érzi magát és nem akarom, hogy ez így legyen. Közben leülök a bárszékre és ha közelebb is jön, akkor egész egyszerűen csak megölelem őt.
Nyomok egy apró puszit az arcára és aztán a tekintetét keresem. – Figyelj… őszintén szólva ebből olyan vészesen rosszan nem tudunk kijönni. Ha valami oknál fogva lebuknánk, akkor ez van. Nem fogják szétkürtölni az országban, de még szerintem egyetemen belül sem, hogy mi történt. Az nem csak nekünk lenne rossz, hanem az egyetem hírnevének is, hogy egy tanár, aki igazából nem is tanár még, első félévén tanít és máris egy diákjával kezd rom… viszonyba. Viszonyba. Lehet elbukom a jog tanításának lehetőségét, de még én sem tudom biztosra, hogy akarom ezt. Szóval egyelőre ne aggódjunk most emiatt, oké? – kérdezem tőle, várva valami pozitív megerősítésre. Ha pedig ezt megkapom és nem hajolna közelebb hozzám, hát én magam csókolom meg lágyan. Csak hogy kicsit megnyugtathassam. Remélhetőleg.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Aug. 24, 2018 8:40 pm


Jamie § Ana



Felsóhajtok. Mikor feláll, úgy érzem, mintha egy vödörnyi jeges vízzel öntenének nyakon. A kapcsolóért nyúlok és a filmet megállítom. Aztán tehetetlenségemben én is felállok és tipródom. Esetlen kiskölyök vagyok, tényleg egy diáklány áll vele szemben, aki a szavait hallgatva egyre kisebbnek érzi magát. Kellett neked ez?
– Talán jobb lesz, ha nem maradok, igaz? – igen, határozottan azt érzem, hogy olyanba nyúltam, amire tényleg nem volt egyikünk sem felkészülve. De hát mit lehet tenni? Túl kíváncsi vagyok, túlságosan vágyom azt, hogy legyen valamiféle képem, ami alapján haladhatok előre.
– Sajnálom Jamie – szomorkásan nézek rá. Tudom, hogy ez gyenge, ennél erősebb érv kellene, magyarázat, vagy legalább kifejteni azt, hogy én miképpen látom ezt. De, ahogy rávilágított a dologra, ez nem lett teljesen átgondolva. Felvázolt nekem három verziót, mindegyiknek van jó és rossz oldala, melyeket mérlegelni kell. Egyetlen egy dologban vagyok igazán biztos, az pedig az, hogy én is eléggé élvezem a vele töltött időt. Még akkor is, ha ez többségében a testiségéről szólt eddig.
– Nem akarok más órájára járni – jelentem ki határozottan, s ezzel kilövök a háromból egy opciót. Maradt kettő. Lépem kettőt hátra, holott legszívesebben hozzá szedném a lébaimat, s bújnék a karjaiba. Ám a testtartása, a kiállása, némiképpen azt sugallja, hogy én most valamiféle ellenség vagyok, ez pedig kifejezetten rosszul esik.
– Azt sem akarom, hogy lemondj miattam bármiről is – haloványan elmosolyodok. Édes ötlet, de én nem érek ennyit senkinek sem, s bánnám, ha ilyet tenne, utána meg ki tudja, mi történik.





szeretettel    • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Pént. Aug. 24, 2018 8:09 pm



Ana&Jamie

Sajnos sejtettem, hogy valami ilyesmire gondol. Nyilván akkor jut neki is az eszébe a téma, mikor én egy röpke pillanatra rágondolok, de aztán el is hessegetem. Ettől függetlenül tartom magamat hozzá, hogy sok mindenre gondolhatott, na!
Viszont nem értem, hogy most mit akar tőlem. Tényleg elvárja, hogy hirtelen megoldást találjak mindenre, ami csak létezik ebből az egész helyzetből? Oké, tiszta sor, hogy én vagyok az idősebb és remélhetőleg a bölcsebb is közülünk, de ez látszik, hogy nem így van. Legalábbis az utóbbi. Én sem gondolkoztam sokkal tovább ezen az egészen, mint ő, hisz mikor tehettem volna? Valahogy mindig lekötöttük a másik figyelmét, mióta kettesben vagyunk, alig volt pillanat, míg a gondolataim csak úgy cikázhattak magukban. Talán, míg öltözködtem, de ott sem ilyesmin forgott az agyam. Nem akartam elrontani az estét, hogy ezt felhozom, és leölöm az egész hangulatot. Mert most lássuk be, kicsit sikerült ezzel az egésszel neki valamennyire ezt elérnie. Legalábbis nálam.
Csak sóhajtok a kérdésre – már megint -, és közeledését látva inkább felállok és kézbe véve a poharamat indulok meg a pult felé, közben lehúzva azt a kevés kis vizet, ami benne volt. Ha erről akar beszélni, akkor beszéljünk erről, de akkor próbáljuk meg józan ésszel csinálni. Józan ésszel, mondom úgy, hogy közben kitöltök magamnak egy kis whiskyt a poharamba. De ennél többet nem teszek. – A leghalványabb gőzöm sincs. Nem hittem volna, hogy erről pont most kell majd beszélnünk, mikor még az átgondolásra sem volt különösebben időm – ahogy pedig kiöntöttem az alkoholt, megfordulok és a pultnak támaszkodok, úgy nézek rá. – Akkor röptében. Van sok lehetőség. Vagy felveszed másnál ugyanezt az órát. Vagy én mondok le erről a próbaidős tanári helyemről. Vagy pedig minden marad úgy, ahogy jelenlegi állásában van – vázolok fel három lehetőséget, amik nagyjából átívelően leszögezik, mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel. – Egy valami biztos viszont. Hogy nagyon élvezem a társaságodat és most nem csak a testiségekre gondolok, egyáltalán nem. És igencsak bánnám, ha mindez csak úgy… a semmivé lenne - vallom neki az őszintét, ahogy már csak derekammal támaszkodom a pultnak és karba teszem a kezeimet.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
.
dolgozó
avatar
Korom :
30

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
45

reagok :
41

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: